Jelentősen átalakultak, és nevüket megtoldották a Sound System kiegészítéssel. Már ez is mutatja új orientációjukat, ugyanis a jamaikai reggae és dub hőskorára utal: egy teherautóra felraktak néhány hangszórót, ott kevert a selector (a DJ őse) és beszélt a toaster (az MC őse) - ez volt a sound system. És ha már a névnél tartunk, áruljuk el azt is, hogy az Anima latin szó: lelket jelent. Nagyon izgalmas például Arisztotelész De anima című könyve is, amely a lélekről, az érzékelésről szól, bár nem valószínű, hogy ez lett volna a közvetlen inspiráció az együttes számára.
Az együttes magja innentől Prieger Szabolcs és Zsolt és Németh Gergely. Ők írják a zenéket, szintetizátoron és gitáron játszanak, illetve Szabolcs a keverésért és az effektekért felel (egy dub-zenekar esetén ezek nagyon fontosak!) Tagok rajtuk kívül: Németh Tamás (fúvósok, népi hangszerek), Bognár Szilvia (ének) és DJ Cadik (scratch).
Az első lemez, az 1995-ös Shalom a dub-reggae és a magyar népzene keveréke. A tipikus lüktető reggae-basszus és gitár, táncos ritmusok, effektek, fúvósok mellett a legfőbb varázsa Bognár Szilvi, a hivatásos népdalénekesnő gyönyörű és szeretetreméltó hangja. Szellemes, kedves és nagyon meleg megszólalású lemez a Shalom, teljesen bele lehet szeretni: miután megvettem, egy hónapon keresztül minden nap legalább egyszer meg kellett hallgatnom. Az eredeti kiadás elfogyott, de azóta újra kiadták, egy, az új zenei felfogásukat tükröző remixszel megspékelve.
A bemutatkozó lemez az "alternatív" körökben meglehetős ismertséghez juttatta a zenekart, ekkor kezdődött máig tartó kapcsolatuk a Tilos Rádióval. Fellépéseiken egyre növekedett a nézőszám, manapság két-háromezer ember kíváncsi rájuk, de tavaly a Szigeten, a nagyszínpadon harmincezren látták őket. Másrészt viszont azon kevés magyar zenekarok között vannak, akik rendszeresen szerepelnek nagy külföldi fesztiválokon, ahol a modern, "intelligens" dance legnevesebb előadói is megfordulnak.
A második lemez a honfoglalás 1100-adik évfordulóján jelent meg, címe Hungarian Astronaut. A meleg hangzást hidegebb váltotta fel, és beszüremkedtek a modern tánczenei ritmusok: drum'n'bass, a trip hop. Bognár Szilviből is kevesebb hallható a lemezen, és bár nagyon jó, a nagyon erős mezőnyben talán a leggyengébb Anima-lemez.
Itt következett egy érdekes epizód a zenekar történetében: Pierrot-val, a zenei guruval kötötték össze egy időre magukat, de aztán hamar rájöttek, hogy amit belőlük csinálni akar, ahhoz nekik nem fűlik a foguk, ezért elváltak az útjaik. A Friss c. válogatáson megjelent Anima-számok inkább Pierrot-hoz, mint hozzájuk kötődnek.
A következő (1997-es), és ebben a felállásban utolsó lemez címe nemes egyszerűséggel Anima, és borítója is hasonlóan puritán: fehér és fekete. Ami a rajta hallható zenét illeti, bizonyos értelemben szintén puritán: kevés hanggal dolgoznak, egy kis basszus, tört ritmusok, valami hangminta, ének, szinti - de a keveset úgy keverik ki a stúdióban, hogy nagyon telt a hangzástér: ha fejhallgatón hallgatod, sok apró finomságot fedezhetsz fel. A zenei orientáció megmaradt ezen az albumon, néhány drum'n'bass darab, dub-számok, valamint egy igazi sláger: a '68 egy easy listeninges ének alá speed garage alapot helyez, az eredmény pedig ellenállhatatlanul táncra és együttes éneklésre buzdít.
Ebből a számból készült az első maxi is, a diszkókba a Tommyboy-féle változatot szánták, az ínyenceknek pedig a német drum'n'bass-színtér legnevesebb alakja, Bassface Sasha által készített remixet. Egy ilyen neves előadó jelenléte jó fényt vet minden együttesre.
A '68-ból készített videóval és a fellépésekkel megindult a zenekar szekere, de közben némi változások történtek a házuk táján: Bognár Szilvi és DJ Cadik kilépett (ez utóbbi a zenekar működésének kezdetén jobbára ismeretlen DJ volt, ma a tánczenei underground egyik leghíresebb alakja). A közös munkában kevésbé vettek részt egyéb elfoglaltságaik miatt, és Szilvi (Prieger Zsolt egy nyilatkozata szerint) nem volt igazán frontember. Helyébe Németh Judit állt, aki színpadi mozgását és hangját illetően is sokkal közelebb áll a popzenei hagyományhoz. A régi rajongók közül néhányan egy ideig fújoltak, de mára már Judit is bizonyított. A lemezjátszók mögé DJ Mango, a scratch-specialista állt be.
A már (zárójelben) említett interjúban Prieger Zsolt egyébként jól megmondta a véleményét, a kommersz zenéket játszó és az underground DJ-kről egyaránt, valamint mindenkiről, aki szűklátókörűen gondolkodik. Ők például a rock felé is nyitottak, bizonyítja ezt az utolsó Warpigs-maxira készített remixük.
Újabb meglepetés következett az Anima-sztoriban: a Mariguana Cha-cha-cha című maxijuk feljutott a Mahasz kislemez-listájának első helyére, ami akkor is nagy dolog, ha tudjuk, hogy a magyar közönség nem igazán kislemez-barát és -vásárló. Az Anima-lemezről vett számok újabb változatai mellett Ákos Stefi régi számának feldolgozásait (és az eredetit) hallhatjuk. Ez egy igazi telitalálat: az eredeti darabból a legjobb részeket mentették át, és olyan táncra ingerlő ritmust helyeztek alá, hogy ember legyen a talpán, aki kibírja ülve. Megint dance-világhíresség remixelt nekik: a deep house-ban taroló Terry Lee Brown Jr.
1999-ben újabb nagylemez következett, mellyel megint más területekre kalandoztak: Salamon András: Közel a szerelemhez filmjéhez írtak zenét. A lemez nagyjából három témát jár körül különböző megközelítésekben, két számon kívül mellőzve a táncos ritmusokat, viszont nagyon nyugodt dallamokkal. Simogat és elringat - a sokadik mestermunka.
Közeledünk már a végéhez, egészen friss az utolsó maxi, a Bujdosó. Kallós Zoltán népdalgyűjtő énekét használták fel a nagyon kedves, hip hop és dub-elemeket felvonultató számban. A sztárvendég ezúttal a Transglobal Underground, a meglepetés pedig a Himnuszból készített trip hop remix. Itt hallható egyébként egy előzetes az áprilisra ígért új nagylemezből, melynek címe Gipsy Sound Clash lesz. Nem igazán mernék jóslásokba bocsátkozni arról, hogy milyen lesz, hiszen az Anima eddigi történetének fő jellegzetessége az, hogy bár mindig rögtön felismerhető, amit alkotnak, ugyanakkor minden egyes megszólalásuk újszerű.
Utoljára pedig szóljunk a népszerűség kérdéséről. Kétségtelen, hogy az Anima hazánkban nem tartozik a kommerciális sikereket elérő együttesek köréhez, mint ahogy az is, hogy semmilyen kompromisszumra nem hajlandók azért, hogy növeljék az eladási példányszámot. Most nagyjából azon a szinten tartanak, ahonnan nem lehet már továbblépni: az igényes zenére fogékony hallgatóság körében nagyon népszerűek, a kereskedelmi rádiókba és tévékbe viszont soha nem fognak bekerülni.
Ám ha a magyarországi eladási számokon túlra vetjük vigyázó szemeinket, és az üzleti szempontokat hanyagoljuk, akkor kijelenthetjük: olyan csúcsokat hódítottak meg, amelyekre mondjuk egy Shygys soha nem fog eljutni. Lemezeiket külföldön is terjesztik és veszik (ez persze nem jelenik meg a Mahasz-listán), neves válogatásalbumokra kerülnek fel a számaik, fontos fesztiválokon szerepelnek. Legutóbb például Beck kért tőlük egy remixet, de éppen Prágában koncerteztek, ezért nem tudták elkészíteni.
Egyrészt reménykeltő, hogy külföldön egy bizonyos körben egyre ismertebbek lesznek (olyan előadókkal egyetemben, akiket Magyarországon csak egy nagyon szűk réteg ismer: Marcel, Yonderboi), másrészt viszont szomorú, hogy Magyarországon a nagyközönség (illetve a nagy kiadók és rádiók) nem vevő arra a zenére, ami egyszerre minőségi és befogadható, ráadásul a mai magyar popzenei kínálatban egyedülálló módon táplálkozik a magyar zenei hagyományból.