Sokáig azt hittem, hogy Slam Jr. azon kevesek egyike, akik a "nagy öregek" generációja után be tudtak törni az élvonalba. Általánosságban tekintve a legnépszerűbbek ugyanis azok a DJ-k, akik a techno, a house indulásánál már ott voltak a klubokban, és (az akkori helyzethez képest nagyon bátran) először váltottak erre a műfajra. Ez a népszerűség teljesen megérdemelt, ugyanakkor (mivel kis ország, kis közönség) nem igazán van mellettük lehetőség arra, hogy fiatal tehetségek betörjenek a köztudatba. Szóval sokáig az volt a benyomásom, hogy Slam Jr., avagy Zsazsa az ilyen kevesek közé tartozik. Aztán persze kiderült, hogy ez csak félig igaz. Ő sem mostanában kezdte a szakmát, és bizony sok munka, és jó alaposan "megdolgozott" rajongótábor kellett ahhoz, hogy a kívülállók számára "hirtelen" módon a csúcsra kerüljön. Már 1988-ban egy balatoni diszkóban "DJ-zett" - kazettákról...

De kezdjük korábbról a dolgot. A zenével már az óvodában eljegyezte magát. Zongora és gordonka, valamint magánszorgalomból a dob voltak a hangszerei. Folyamatos fülbetegségei miatt még műdobhártyát is ültettek az egyik fülébe (elsőként Magyarországon), ezért aztán nem lehetett zenész - mármint a szó "klasszikus" értelmében. Amikor 12 (!) éves korában nővére először elvitte egy diszkóba, annyira megtetszett neki az egész világ, hogy elhatározta: feltétlenül az éjszakában fog dolgozni.

Az iskolai bulik után egy szombathelyi benzinkút mellett csinált zenés-táncos összejöveteleket barátjával. Aztán jött egy balatoni klub, az (állítólag meglehetősen hírhedt) Thomas. Ezt a balhék miatt abbahagyta, és a szombathelyi Romkertben kezdett dolgozni, már lemezjátszókról, Tommyboy-jal és Cadikkal. Ahogy akkoriban kellett, a DMC-re is benevezett, és hatodik helyezést ért el.

Londonba utazott, hogy lemezeket vásároljon, ugyanis akkoriban nem volt igazán jó a hazai lemez-ellátás (bár azért a jobbak, meg akik tehetik, még ma is külföldi beszerzőutakra járnak). Ennél is fontosabb külföldi kapcsolata, hogy több mint egy évig egy bécsújhelyi klubban játszott. Azért, hogy zenélhessen, először még a pult mögé is beállt. Aztán egyszer beállt a lemezjátszók mögé is egy kis időre... A közönség és a főnökség imádta, és elindult "Bécs felé is", ami igazi nagy siker lett volna, de papírok híján haza kellett jönnie.

Amikor aztán hazajött, szinte mindent elölről kellett kezdenie. Persze azért nem a nulláról, hiszen Nyugat-Magyarországon, főleg szülővárosában, Szombathelyen nagyon sokan ismerték és szerették. Szépen lassan a régió legnépszerűbb DJ-je lett. Az országos ismertséget pedig az hozta meg, hogy 1996-ban meghívták dolgozni az akkoriban fénykorát érő legendás klubba, a Speedbe. Innen aztán nem volt megállás. 1997-ben például fellép a techno legeslegnagyobb ünnepén, a berlini Love Parade-en.

Slam Jr.-ral már évek óta leginkább saját klubestjén, a Strictly Night-on találkozhat a táncolni vágyó. Ritka jól megszervezett rendezvények ezek, ahol nemcsak abban lehetünk biztosak, hogy minőségi zenére táncolhatunk, hanem abban is, hogy a buli minden egyéb részlete is igen magas szinten megtervezett: egyedülálló dekoráció, táncosok, minden.

Zenei stílusát tekintve Zsazsa is sokat változott az elmúlt 13 évben. (Ki nem? Talán Zorán...) A korai funky, hip hop után jött a Depeche Mode, a Kraftwerk. Majd persze a house, amire igazán Ausztriában talált rá. Első mixlemeze ebben a stílusban született: egy House-Matic válogatás volt. A Speedben a hely szellemének, a közönség elvárásainak megfelelően kemény zenéket játszott, de aztán sikerült annyira megnyernie az embereket, hogy már inkább adhatta saját magát.

Az utolsó nagy váltás a trance irányába történt. Valami újat keresett, melyre Londonban talált rá, ott akkoriban már javában tombolt a hosszú ideig underground stílusnak számító trance.

Ma elmondhatjuk, hogy ebben a stílusban Slam Jr. a legnagyobbak között van. Bár elsősorban a közönségnek játszik, ezért nem veti meg a slágereket, mégis: az átlagosnál mélyebb, igényesebb számok is lemezjátszójára kerülnek. Mint minden tánczenei műfajban, itt is nagyon fontos az építkezés: a szett nem külön-külön számok egymásutánja, hanem egyetlen folyamat. Jól mutatja ezt már Strictly Trance Symphony c. élőben felvett (!) mixlemezének címe is. A következő, az Aquarium pedig mélytengeri utazásra invitált.

És még jó sok hasonlóan igényes lemezre számíthatunk tőle. Hiszen ő igazán a zenére tette fel az életét. És ez nemcsak interjúiból derül ki, hanem (ami fontosabb) a fellépésein is.