Ahogyan sok más extrém sport, a hójárás, hótalpazás sem sportként indult. Egy teljesen egyszerű túlélési technikaként kezdte: úgy 6000 évvel ezelőtt a hóborította vidékek lakóinak ki kellett találniuk valamit, hogy ne süppedjenek bele a hóba. Valamilyen segédeszközre volt szükségük, melyet cipőjükre szereltek, és meghódították vele azokat a területeket, ahol gyakori hóviharok a mindennapi élet szerves részei voltak.

Pontosan nem lehet meghatározni, hogy meddig túlélési eszköz és honnantól sport a hótalp. Az tény, hogy a huszadik század elejétől már csoportos túrák is indultak, valamint a két világháborúban is nagy hasznát vették a találmánynak az Alpokban. A világ elismerését akkor nyerte el a hótalp, mikor Byrd admirális ennek segítségével jutott el a Déli-sarkra - mely már valóban extrém úti célnak nevezhető. A többi téli extrém sport elég sokáig nem ismerte el a hótalp szükségességét, ám mára már mind a hódeszkázók, mind a sízők ennek segítségével jutnak el a kiszemelt, vadregényes, hófödte hegyekre, ahova egyébként csak helikopterrel tudnának feljutni a sportolni vágyók. A hótalp így segít megőrizni a többi téli sport természetes jellegét.

E sport számtalan előnyt tudhat magáénak. Talán a legminimálisabb felszerelés szükséges hozzá - ugyebár a hótalp, síbot, esetleg szemüveg -, továbbá nincsen életkorhoz kötve, hiszen lényegében egy kellemes sétáról van szó. Azzal a különbséggel, hogy a hójárást egy talpacska segíti. A nyolcvanas évek fitnessőrületének egyik hullámaként alakultak ki a hótalpas versenyek. E versenyek olyanokat is elcsábítottak, akik különben soha nem kötöttek volna hótalpat. Sőt, azoknak is remekül megfelelt, akik csak a friss levegőre vágynak, de kötetlen útvonalon szeretnek sétálni.

Nem csupán a friss, puha havat lehet legyőzni a hótalp segítségével, de a jeges, hófödte emelkedők sem jelentenek akadályt, mivel a talp alsó felén kis karmok találhatók, melyek elősegítik a tapadást. A hótalp nagyon könnyű ugyanakkor nagy felületű, így lehetséges, hogy viselője nem süpped bele a sem a friss, sem a sűrű hóba. A szűz havon való túrázáshoz nem árt egy gyakorlottabb vezető: neki kell a havat letaposnia a többiek előtt, ami akár tízszer annyi erőbe is kerülhet, mint az egyszerű követés. A hójárás a legnyugodtabb sportok közé tartozik, így ha gyalogolni tudsz, akkor már ez sem jelenthet gondot!