Kepes Gyula

orvos,északi-sarki felfedező-utazó

(1847. december 7., Vári, Bereg megye - 1924. október 26., Budapest)

Édesapja a Tiszaháton volt földbirtokos, fiát Ungváron és Budapesten taníttatta. Az ifjút az orvosi pálya vonzotta, ezért beiratkozott a bécsi egyetem orvosi karára. Tanulmányai befejeztével 1870. augusztus 3-án avatták orvosdoktorrá. Ezután a bécsi Rudolf-kórházban Drasche és Weinle professzorok mellett dolgozott. Amikor 1872-ben Bécsben szervezni kezdték az Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíciót, Drasche professzor a rátermett Kepes Gyulát ajánlotta a vállalkozás orvosának. A legénység 24 tagból állt, ő volt az egyetlen magyar. Mint orvos, ő vizsgálta meg az expedícióba kijelölt személyeket, hogy egészségileg alkalmasak-e a rendkívüli természeti adottságok elviselésére. Feladatai közé tartozott, hogy az expedíció élelmét az akkori orvosi ismereteknek megfelelően összeállítsa. Tanácsára nagy mennyiségű citromlevet vittek magukkal, hogy a vitaminszegény táplálkozásból származó skorbut betegséget elkerüljék. Brémában szállt fel az expedíció Tegetthoff nevű hajójára. Amikor a norvégiai Tromsoben kikötöttek, Kepes Gyulának gondja volt arra, hogy a készletet további vitamindús élelemmel egészítse ki; egy Skandináviában honos szederfaj (Rubus chamaemorus) tartósított gyümölcséből vásárolt nagyobb mennyiséget. A skorbutot sikerült sokáig távol tartani. Az egy évig tartó kényszerű utazás alatt jórészt Kepesnek köszönhető, hogy a nagy nélkülözések ellenére senki sem halt meg. A gyógyításon kívül az orvos feladata volt a növény- és állatgyűjtés, de amikor a hajót el kellett hagyniuk, a gyűjtemény rajta maradt és elpusztult. Az expedíció. történetéről Kepesnek csak egy cikke jelent meg, és előadásokat is tartott. Nem maradt el az elismerés: törzsorvossá léptették elő, a Vaskoronarend III. fokozatával tüntették ki, ezen kívül több város díszpolgárává, illetve több tudományos egyesület tiszteletbeli tagjává választották. Később tovább emelkedett a ranglétrán: 1882-ben másodosztályú, 1895-ben első osztályú honvéd-főtörzsorvossá nevezték ki. Különböző helyőrségeknél szolgált, majd 1904-ben megbízták a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetésével.

Vissza