A teodolit szerkezeti részei és használata

A teodolit két része a mozdulatlan műszertalp és az elforgatható alhidádé. Az irányzó távcső egy vízszintes helyzetű fekvőtengely és egy függőleges állótengely körül egyidejűleg elforgatható. Az elmozdulás mértéke körosztáson olvasható le. A műszer egyes részei mozdulatlanok, mások elforgathatók. Szögméréskor szükséges, hogy a műszer állótengelye a mérendő szög csúcspontja fölött mozdulatlanul álljon. Ez a műszerállvánnyal biztosítható.

A teadolit fő szerkezeti részei:

1. Műszerállvány:
A műszert a műszerállvány támasztja alá mozdulatlanul. Két része a fejezet és a hozzá kapcsolt lábak. A lábak lehetnek állandó vagy változtatható hosszúságúak, de biztosítani kell a kellő merevséget és a kis tömeget. Alul vas-sarus hegyben végződnek, amelyen taposónyelv van. Az állvány fejezete fémből készült háromszög, vagy kör alakú lemez. Középen néhány cm átmérőjű nyílás van, ezen halad át a műszert rögzítő összekötőcsavar, amely vagy magába a műszertalpba, vagy pedig a talpcsavarok alá helyezett talplemezbe csavarható. A modern műszereknél a zsinóros függő helyett optikai vetítőt alkalmaznak. Ez az alhidádéba vízszintesen beépített kis távcső.

2. Műszertalp:
A műszertalp a műszer mozdulatlan része. A rajta levő törzsből ágatik ki a szimmetrikusan elhelyezett 3 talpcsavarág a talpcsavarokkal. A korszerű műszereken a 3 talpcsavar ág helyett talplemez van. Ezt a talplemezt köti a műszerállványhoz az összekötőcsavar. Ennél a megoldásnál a talpcsavarok a talplemezre támaszkodnak, azzal vannak összekapcsolva. A talpcsavarok forgatásakor a talplemez mozdulatlan, a műszer ehhez viszonyítva billen. A legtöbb műszernél a talplemezt és a talpcsavarokat úgy kapcsolják egymáshoz, hogy együtt a műszerállványon maradjanak, a műszer pedig leemelhető legyen. Ez a megoldás a mérés pontosságának fokozását és kényszerközpontosítást tesz lehetővé. A törzsben helyezkedik el az állótengely perselye, amely lehet kúpos vagy hengeres. A műszertalpon helyezkedik el a beosztott kör, a limbusz, ami lehet a műszertalphoz mereven kötött, vagy tengely körül elforgatható.

3. Alhidádé:

a/ állótengely és tengelyrendszerek:
Az állótengely feladatai: viseli és átadja a perselynek az alhidádé tömegéből adódó súlyerőt. biztosítja az alhidádé szabatos forgását. E kettős feladatot a kúp alakú tengely látja el a legegyszerűbben, melynek anyaga keményebb, mint a perselyé azért, hogy csak az egyik elem, a persely kapjon. A hengeres tengelyek előnye, hogy egynemű anyagból készülnek, ezért felületük kevésbé kopik. A szögmérés pontosságának fokozása érdekében alimbusz a legtöbb teadolitnál elforgatható.

b/ fekvőtengely:
A fekvőtengely az alhidádén lévő két oszlopon nyugszik és a távcsövet tartja. A tengely csapágya csak 2-2 pontban érintkezik a tengellyel. Mérés közben a fekvőtengelynek merőlegesnek kell lennie az állótengelyre. Régi műszereknél ez a fekvőtengely igazítócsavarjával érhető el. A modern műszereknél az igazítást gyárilag elvégzik.

c/ kötő- és irányítócsavarok:
A magassági kör a fekvőtengelyre centrikusan szerelt és vele együtt forgó beosztásos kör; síkja merőleges a fekvőtengelyre, készülhet fémből vagy üvegből. A magassági körről 2 diametrállisan elhelyezett mozdulatlan index segítségével olvashatnak le. A 2 indexet összekötő vonal az indexvonal, melynek méréskor vízszintesnek kell lennie. Ennek biztosítására használjuk az indexlibellát. A magassági index az indexlibellával együtt, külön parányállító csavarral állítható. A korszerű műszereken automatikus magassági index található, amely a műszer felállítása után az indexvonalat önműködően
vízszintes. helyzetbe hozza.

d/ A magassági kör
Beosztása 360-as, számozása lehet magassági szög szerinti, zenitszög szerinti, és folytatólagos. A magassági szög szerinti számozás olyan beosztás, amelyen egymással átellenesen két 0 fokos, az összekötő irányukra merőleges kiametrális helyzetben pedig két 90 fokos számozású osztás van. Zenitszög szerinti számozás: két eset lehetséges a magassági szög pótszögének méréséhez:

I. két nulla vonás van a távcső irányvonalára merőleges átmérő 2 végpontján és a számozás 0-180 fokig terjed megegyező irányban.
II. egy nulla vonás van, és a számozás 0-180 fokig terjed ellentétes irányban. Folytatólagos számozású kör esetén csak egy 0 fokos vonás van, és a számozás folytatólagos 0-360 fokig.

e/ távcső:
A távcső mereven kapcsolódik a fekvőtengelyhez. Nagyítása általában 12-40-szeres. Kapcsolata az alhidádéhoz általában olyan, hogy a fekvőtengely körül áthajtható és az állótengely körül elforgatható.

f/libellák:
Az állótengely az alhidádéhoz kötött alhidádé libellával tehető függőlegessé. Az alhidádélibella állandója 20-40 között változik. A teadoliton szelencéslibella is van, amellyel az állótengely között változik. A magassági kör indexlibellája 20-40 állandójú.

g/ leolvasó berendezések:
A leolvasóberendezések közös jellemzője az index. A műszerhibák kiküszöbölése érdekében 2 diametrálisan elhelyezett indexet alkalmaznak. Az újabb műszereknél a 6-12 pontosság egy index-szel is elérhető. A vízszintes kör indexei együtt forognak a távcsővel, míg a magassági kör ugyanazzal a mikroszkóppal olvasható le.

4. A teadolit tartozékai:

• műszerdoboz: a műszer és apróbb tartozékainak a tárolására
  
• kényszerközpontosító: a teadolit és az ideiglenes jel azonos helyre kerüljön
  
• optikai vetítő
  
• bázisléc: szabatos távolságméréshez vagy nagy forgalmú utcán való méréshez használható ez a 2m hosszú eszköz, mely alibellával tehető vízszintessé.
  
• objektívprizma
  
• tört okulár
  
• műszeralátét: 3 rövid, 4-5cm hosszú, hegyes lábon álló öntöttvas tárcsa.

Derékszögű koordináta-kitűzés

A derékszögű koordináta-kitűzésnél adott két alappont ("A" és "B") és ezekre támaszkodva a terepen ki kell tűzni az 1,2 és 3 főpontokat. Meg kell határozni a mérési vonal irányszögét és hosszát. A kitűzési méretek számíthatóak. A kitűzendő pontok koordinátáit ismerjük. Ezekből a helyi koordináták koordináta-transzformálással számíthatók.

A koordináta-transzformáció összefüggései:

Az "A" pont a helyi koordináta-rendszer kezdőpontja. A kitűzésnél arra kell törekedni, hogy a kitűzött pontok jól illeszkedjenek az alappontok közé, ezért a kitűzés előtt meg kell mérni a két alappont távolságát (Tm). Ki kell számítani a mért és a koordinátákból számított távolság (Tsz) közötti eltérést. d=Tm-Tsz

Kitűzés menete a számítás után a következő:

• az "A" ponton fölállított teadolittal beintjük az 50m-es mérőszalagot a mérési vonalba.
  
• felmérjük a javított abcisszaértékeket , így megkapjuk a pontok talppontjait.
  
• a talppontokat cövekekbe mert szeggel jelöljük meg.
  
• a talppontokból kettős szögprizmával merőlegest tűzünk ki.
  
• erre mérőszalaggal rámérjük az ordinátákat.
  
• teadolittal való merőleges kitűzés esetén minden talpponton felállunk a műszerrel.
  
• irányzunk az "A" vagy "B" alappontra és a kapott leolvasáshoz hozzáadunk.
  
• ezt az értéket beállítva a leolvasóberendezésen megkapjuk a merőleges irányát.
  
• a kitűzési méretek grafikusan is meghatározhatók.
  
• a tervezési térképre koordinátáik alapján felrakjuk az alappontokat és a kitűzendő főpontokat.
  
• az alappontokat összekötjük és erre a vonalra a főpontokból merőlegeseket
  bocsátunk, majd a kapott kitűzési méreteket lemérjük a térképről.

További információk:
A SOKKIA Set 6F theodolite használata

Forrás:
Földméréstan tételek - A teodolit (Készítette: Molnár Zsolt)

vissza