| I. rész | Etikai normák |
| II. rész | Használati tanácsok |
A SuliNet a Minisztérium eddigi legnagyobb – hatásaiban egyelőre fel sem mérhető – oktatási projektje. A SuliNeten keresztül az ország valamennyi középfokú oktatási intézményének tanulói és tanárai kommunikálhatnak egymással, és érdemi korlátozás nélkül használhatják az Internet világhálózatot.
Az Internetet alapvetően két nagy részre oszthatjuk: akadémiai és üzleti Internetre. Az akadémiai Internet az oktatást, kutatást szolgálja, vagyis nem haszonszerzésre való. Ezzel ellentétben az üzleti Internet célja a közvetlen vagy közvetett profitszerzés. A kétféle Internet működtetése és finanszírozása lényegesen eltér egymástól. Az akadémiai Internetet mindenütt a kormányok finanszírozzák, míg az üzletit értelemszerűen az üzleti vállalkozások.
Magyarországon az egyetemeket, főiskolákat, kutatóintézeteket összekapcsoló akadémiai Internet használata a felhasználók számára látszólag ingyenes. Látszólag, mert a központi berendezések beszerzését, működtetését, a kommunikációs vonalak bérleti díját a kormányzat fizeti az adófizetők pénzéből. A hazai akadémiai Internet éves működési költsége jelenleg (1998) egymilliárd forint körül van. A SuliNet funkciójában igen, de működtetésében és finanszírozásában nem tartozik az akadémiai Internethez.
A SuliNetet a Minisztérium megbízásából hazai vállalkozó cégek hozták létre, és tartják fenn. A Minisztérium a SuliNetért havi szolgáltatási díjat fizet a fővállalkozó Elender Rt.-nek. A havi szolgáltatási díj 1998. évben intézményenként bruttó 112 e-ft, függetlenül a használat mértékétől (vagyis akár használja az intézmény a SuliNetet, akár nem, a szolgáltatási díj ugyanakkora). A SuliNet fenntartása a Minisztériumnak – az adófizető polgároknak – évente közel másfélmilliárd forintjába kerül. A számítógépek és a helyi hálózatok üzemeltetési, karbantartási és esetleges fejlesztési költségeit az intézmények (iskolák) a helyi igények és adottságok figyelembe vételével saját forrásból fedezik.
Ha az előzőekben felsorolt összegekhez hozzátesszük, hogy a SuliNetet néhány száz ember másféléves munkával hozta létre, többtucatnyian működtetik, továbbá az intézmények (iskolák) több ezer munkatársa, tanára foglalkozik – nemegyszer mostoha körülmények között – a SuliNettel, akkor érzékelhetjük és értékelhetjük igazán a projekt nagyságát.
A SuliNet és rajta keresztül az Internet használata privilégium abban az értelemben, hogy a Föld lakosságának csak elenyésző része internetezhet. Kiváltságos helyzetben vagyunk abban az értelemben is, hogy a SuliNet projekt lehetőséget adott a hátrányos különbségek csökkentésére az egyes magyarországi régiók között, továbbá Magyarország és más országok között.
A SuliNet megbízható működése, az Internet szabályszerű használata valamennyiünk közös érdeke. A SuliNet Netikett ehhez kíván segítséget adni.
Etikettnek nevezzük a társadalmi érintkezés formáinak megszabott rendszerét. Az etikett kultúrkörönként más és más. Egy gesztus vagy viselkedési forma az egyik társadalmi csoportban udvarias lehet, de egy másikban akár udvariatlannak is számíthat.
Az új technika új kultúrát teremt saját szokásokkal, viselkedési normákkal, illemszabályokkal. Aki részesévé akar válni az új kibernetikai világnak, annak meg kell ismernie, és be kell tartania ezeket a szabályokat.
Az Internetre vonatkozó illemszabályokat, szokásokat, viselkedési formákat hálózati etikettnek, röviden netikettnek nevezzük. A szokásos netikettek erkölcsi, etikai normákat és használati tanácsokat vegyesen tartalmaznak. A SuliNet Netikettben külön ismertetjük az etikai normákat és a használati tanácsokat. A szétválasztást az indokolja, hogy míg az erkölcsi alapelvek változatlanok, addig a használattal kapcsolatos tudnivalók a technika fejlődésével, új rendszerek és szolgáltatások megjelenésével folyamatosan változhatnak.
Az etikai normák a SuliNet valamennyi használójára egységesen érvényesek, és kötelezőek.
A SuliNet célszerű és ajánlott használatát ismertető II. rész arra is példát ad, hogyan tarthatjuk be az etikai normákat.
Ezek az anyagok nem helyettesítik a szokásos segédleteket, felhasználói kézikönyveket, szoftver leírásokat, tanfolyamokat, hanem kiegészítik azokat, és támaszkodnak az ott megismertekre.