A görög nyelv mítosza

Az európai kultúra mintájául szolgáló görög ábécé kialakulása nem pusztán nyelvészeti alapokra, hanem mitológiai pillérekre is támaszkodik. Az írott nyelv minden elemét a mondavilág varázslatos szálai szövik át, még az Olümposz ködébe burkolózó Istenek és a bajlós végzet hozó Moirák is részt vettek az ógörög ábécé megalkotásában. A valódi dicsőség azonban Kadmoszt illeti, aki a csalfa Zeusz nélkül talán soha nem vált volna a görög nyelvtudomány legendás hősévé.

Kadmosz története

A görög nyelvtudományt megalapozó történetnek, mint minden felemelő és nagy tettekkel végződő legendának ezúttal is a szerelem volt az alapja: Agénór, a Tenger Istenének fia boldogságra vágyva Kánaán földjén telepedett le. Feleségül vette Télephasszát, aki öt fiút és egy leányt szült neki. A leánygyermeket Európének hívták, és már zsenge ifjúkorában magára vonta Zeusz, a hűtlenségéről ismert főisten érdeklődését. A ravasz csábító hófehér bikának álcázta magát és megkörnyékezte a gyanútlan lányt, aki barátnőivel sétálgatott a tengerparton. Mivel az állat valódi kezesbáránynak mutatkozott, a hercegnő eloszlatta minden gyanakvását és a hátára ült. Zeusz azonban a habokba vetette magát és csupán Kréta szigetén, Gortüna közelében gázolt partra, hogy magáévá tehesse Europét. A feldúlt király elküldte fiait, hogy keressék meg húgukat és vissza ne jöjjenek nélküle. Az atyai parancsra mindegyik testvér /köztük Kadmosz is/ hajóra szállt. Hősünk sok rejtélyes és különös kalandot élt át, és talán élete végéig hontalanul bolyongott volna a világban, ha a bölcs tanácsairól ismert Püthia azt nem tanácsolja, hogy induljon el egy tehén nyomában, s ahol az állat összeroskad a fáradtságtól, építsen várost. Az ifjú megfogadta a tanácsot, és mihelyt tehette, engedelmeskedett a parancsnak, ahol a tehén földre rogyott, várost építtetett. A kimúlt állatot a kor szokásainak híven Athenének akarta áldozni, ám a szentelt vizet tartalmazó forrást egy nagy kígyó őrizte, akit Kadmosz elpusztított, majd feláldozott annak rendje és módja szerint. Árész azonban bosszút követelt a kígyó haláláért, és az istenek bírósága arra ítélte Kadmoszt, hogy nyolc évig a hadistennél szolgáljon. Vezeklésül a kasztaliai kígyó megöléséért, Athéné nekiadta Boiótiát, azt az országot, amelyet az "ökrök birodalmának" neveztek.

A görög ábécé keletkezésének mitológiai magyarázata

Egy nyelv keletkezését az esetek többségében homály fedi, számos elmélet létezik arról, hogyan keletkezett az ábécé elemeinek csodálatos összhangja, milyen törvényszerűségek magyarázzák a betűk sorrendjét és elnevezését. A mítoszvilágon alapuló teória szerit az első ábécé öt magánhangzóját valamint a B és T mássalhangzót a három Moira vagy Phoróneusz húga, Ió találta fel, a többi tizenegy mássalhangzó pedig Palamédész nevéhez fűződik. A hangok kialakulása a tolvajok Istenének Hermésznek köszönhető, aki a darvak repülése alapján formált ék alakú betűket. A pelaszg ábécének nevezett jelrendszert, Kadmosz visszahozta Boiótiába, ebből alakult ki később a latin ábécé néhány betűje. A görög ábécé tizennyolc betűje közül az "alpha" került az első helyre, mivel az "alphé" szó "tiszteletet" jelent, az "alphainein" pedig azt, hogy "feltalálni, kitalálni". Egyesek szerint a kezdőbetűben még a legtekintélyesebb folyó az "Alpheiosz" neve is felfedezhető. Kadmosz a betűk sorrendjét megváltoztatta ugyan, de az alphát meghagyta a helyén, tekintettel arra, hogy az "aleph" föníciai nyelven ökröt jelent, és országa Boiótia pedig az ökrök birodalma. A hosszú Ó és a rövid E magánhangzókat Apollón papjai hozták létre, hogy az isten szent lantjának mind a hét húrjára jusson egy-egy magánhangzó.

Mítosz és valóság

A nyelvtörténészek szerint egy tudós ember /aki Kadmosz is lehetett/ 16 betűt hozott magával, amelyet később Palamedész még további négy betűvel egészített ki, majd pedig Epikharmész és a keoszi Szimonidész újabb négy betűvel toldott meg. Ógörög szokás szerint a sorvezetés jobbról balra haladt, a későbbiek folyamán tértek csak át a balról jobbra haladó sorvezetésre. Jellegzetes átmenteti irányzatot képviselt az ún. bustrophedon (ökörfordulós) írás, amelynél a sorok, hasonlóan az ökrökkel történő szántás irányához, egyszer jobbról balra, egyszer pedig balról jobbra haladtak. Szólón i.e. VI. századból származó törvényei rögzítésekor ezt a módszert követték. Száz esztendővel később azonban a balról jobbra haladó írás örökre kiszorította a "bustrophedon" hagyományát. Míg a föníciai nyelv csak a mássalhangzókat jelölte, a görögnél már a magánhangzók is megjelentek, jelölésükre olyan föníciai írásjeleket használtak fel, amelyekre a görög nyelvnek nem volt szüksége. Az ógörög írásban nem különültek el egymástól a kis és nagybetűk, csupán az i.sz. a IX. században alakult ki a kétféle betűalak. A korai feljegyzésekben még nem hagytak térközt az egyes szavak között. A végződésket olvasás közben kellett érzékelni és a történetet ennek megfelelően értelmezni. A fejlődés folyamán ez a hiányosság eltűnt, a görög irodalomi művek tökéletes nyelvi harmóniát és példaértékű mondatszerkesztést sugároznak.

A görög írás hatása a későbbi korokra

A görög írás föníciai eredetére a betűk elnevezése és az írás balról jobbra vezetése utal. Újdonság viszont a magánhangzók hangjelének kifejlesztése, valamint az írás soronkénti, soregyenes mértani rendje. A görögök egységesítették betűformáikat, betűjeleiket azonos betűmagasságban írták, az egyszerű mértani formák kombinálásával, így ez utóbbiak egymással össze nem téveszthetővé váltak. Az ily módon kialakított görög írás az ország valamennyi városállamában gyorsan elterjedt, és az i.e.7. sz.-ban kiszorította az addig használt sokféle írásváltozatot. Amikor a rómaiak meghódították Görögországot az i.e. I. században, magukkal vitték a görög ábécét is és megváltoztatták számos betű formáját.

Forrás:

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/zene/hangjegy/html/n02.htm

http://www.parker.hu/Waterman/gorog.htm

http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/alknyelv/r2.htm

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/muvtort/tevan/html/index.htm