Előszó

Az ember létezésétől kezdve kereste a Teremtővel való kapcsolatot. Amikor és ahol kapcsolatba került vele, megjelölte, és szent helyként tisztelte azt a területet. Így tett már Jákob is, amikor álmában találkozott Istennel, és egy égig érő létrát látott, amelyen Isten angyalai fel és le járkáltak. Itt ígéretet kapott Istentől, ezért emlékkövet állított a helyre, olajat öntött rá, hogy jelezze: szent ez a hely.

Azóta – ez több mint három évezrede történt – az ember sok olyan helyet jelölt meg a földön, ahol rendkívüli kapcsolatba került Istennel, és szentként tisztelte azt a helyet.  Oda járt imádkozni, ott próbált újra és újra kapcsolatba kerülni Istennel. Ez nagyon sok esetben sikerült is, így alakultak ki a szent helyek, ahová sokszor emberek ezrei zarándokolnak ma is. Legtöbbször a csoda az, hogy itt megerősödnek hitükben, és derűsebb világszemlélettel, helyesebb világképpel folytatják mindennapi életüket.

Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a hívő ember tudja, hogy az elsődleges szempont a szent helyeknél, hogy kifejezzük Istenbe vetett bizalmunkat, hitünket. Amikor megfogalmazzuk kéréseinket, mindig azzal a föltétellel tegyük, ha ez lelkünk javára válik. A kérés lényege mindig az legyen: Isten adjon erőt ahhoz, hogy tervei szerint tudjuk megoldani az eléje terjesztett kérést. Ha ez így történik, akkor lélekben megerősödünk, és Isten segítségével jól tudjuk megoldani feladatunkat, amihez Isten segítségét kérjük.

Kevesen tudják, hogy a szovjet asztronauták, mielőtt az űrbe indultak Csillagvárosból, az űrközpontból, elzarándokoltak a Moszkvához közeli kolostorvárosba, Zágorszkba. Itt a szent helyen, az istenanya szobra előtt leborultak, hogy segítségét kérjék a sikeres űrrepüléshez. Hívő lélekkel tették, ezt magyarázta nekünk az ortodox pap, és magabiztosságot, segítséget kaptak.

2000-ben gipszágyban szállítottak Lourdesbe egy fiatal lányt. Részt vett a szertartáson, imádkozott a gyógyulásért. Ugyanúgy gipszágyban szállították haza, azzal a különbséggel, hogy szomorúan, de reménykedve indult a kegyhelyre, és most Istent dicsőítve tért haza, és azt magyarázta, ott döbbent rá, hogy Isten rövid földi élet után mindenkit örök boldogsággal vár. Milyen jó az Isten, hogy mindenkinek, a legszegényebbnek is, a legbetegebbnek is ezt az örök boldogságot adja, ha elfogadja tőle. Örüljetek annak a boldogságnak, amit Isten nektek szánt. Ne szomorkodjatok a jelen bajai miatt. Azok elmúlnak hamarosan. Tegyétek meg, amit az Isten kér, és reménykedjetek benne, akkor boldogok lesztek, úgy mint a Szűzanya. Akkor is magasztalta az Istent, amikor a kereszt alatt állt, mert tudta, hogy egyszer örök boldogság következik Isten életében.

Ilyen lelkülettel kell imádkozni a szent helyeken: akár a Szűzanya szobra előtt állunk, akár a kereszt előtt térdepelünk, akár Szent István szobra előtt fohászkodunk. Ha ezt tesszük, akkor Istentől vagy a baj megoldását kapjuk meg, vagy – és ez még nagyobb dolog – erőt kapunk bajunk türelmes viseléséhez, mint a gipszágyban fekvő lány, mert tudatosodik bennünk, hogy az igazi értéket, az örök életet szánta nekünk Isten, bár milyen út is vezet oda.

Könnyebb szobrot, keresztet vagy emlékhelyet állítani, mint ezt a lelkületet elsajátíttatni az emberekkel. Mert ehhez nem pénz, nem anyagi javak szükségesek, hanem Istennel szembeni alázat. Annak felismerése, hogy mindent Istentől kaptunk, és ha azt úgy fogadjuk, mint a türelmes Jób, akkor az igazi, az örök javakat is megkapjuk tőle.

Őseink ilyen lelkülettel állítottak kereszteket. Ilyen lelkülettel zarándokoltak a Szűzanya kegyhelyeire, és ezért javukra vált, örök boldogságot eredményezett áldozatos magatartásuk.

Mi is próbáljunk meg a földeáki kereszteknél, emlékhelyeknél ilyen lelkülettel imádkozni. Böjte Csaba ferences testvér ezt így magyarázta a jegyeseknek: Tedd meg, amit az Isten elvár tőled, ne azon töprengj, hogy tartod el második vagy harmadik gyermeked. És akkor az Isten gondoskodik rólad és gyermekeidről is. Én sem töprengek azon, hogy az ezredik árvát befogadjuk-e házunkba. Isten mégis ad ennivalót mindegyikünknek.

Legyen felelősségtudatunk Istennel szemben, és akkor megszületik a megoldás.  A biblia ezt így mondja: „Keressétek előbb az Isten országát és annak igazságait, a többit megkapjátok hozzá.” Így ápoljuk, gondozzuk, látogassuk falunkban lévő emlékhelyeinket. Ilyen lelkülettel imádkozzunk ott, és akkor eredményes lesz erőfeszítésünk.

Földeák, 2008. augusztus 20.

 K a t o n a   P á l

plébános