A földeáki keresztekről

FARKAS SÁNDORNÉ

Az út menti kereszt a legrégebbi időktől megbecsülésnek örvendett. Férfi kalapot emelt, asszony pedig keresztet vetett, ha elment előtte. Ennek a tiszteletnek köszönhető, hogy a száz vagy annál is több éve állított kereszteket a 20. század viharaiban sem rombolták le. Elvétve távolították el helyükről, pl. a Csicsa-kereszt helyén új ház épült. Inkább arrébb tették, ha útban volt vagy lóval behúzatták védett helyre, mint pl. a Baráth-Jézuskát.

A mai világban már kevesen vannak, akik vallásos tisztelettel tekintenek e keresztekre, de látni most is olyat, hogy valaki a kerékpárról is leszáll, hogy fél térdre ereszkedve keresztet vessen. Akad olyan most is, aki útnak indulva a faluból kimenet a Mária előtt elmenve azt sóhajtja: Mária, segíts! Vagy Uram, Jézus segíts!

Keresztet a régi időkben fogadalomból vagy hálából állítottak.

Az útszéli keresztekhez processziók (vallásos körmenet, búcsújáró me­net) is járultak. Aszály idején kivonult a pap, a kántor, a hívek lobogókkal és a nagykereszttel. Esőért könyörögtek: „Uram, adj esőt nekünk, ha ez így lesz, elveszünk!” Ezt többször is elénekelték, közben egyházi énekeket is mondtak. (Rácz Sándor)

A keresztjáró napokon (ez is processzió volt) a fagyosszentek napjain (május 12–13–14. Pongrác, Szervác, Bonifác) kiment a pap, a kántor és a hívek lobogókkal a Baráth-Jézuskához, a Csicsa-Jézuskához és a temetői Jézuskához, minden nap máshova. Ilyenkor még a bolt is becsukott. A ke­reszteknél imádkoztak, hogy a jég és a fagy el ne vigye a termést. (Fazekas Istvánné)

Más szerint a Csicsa, a Tamasi és a templom előtti Jézuskához mentek ki. Ez valószínűleg időnként változott. Megint mások szerint a keresztjáró napokat „Húsvét hordozta”, talán a nagyböjt idején lehetett. Egyes véleke­dések szerint a keresztjáró napok áldozócsütörtök előtti hétfőre, keddre és szerdára esnek, tehát húsvét után 40 nappal, pünkösd előtt.

A zárda kertjében nyírott bukszus bokorral körbeültetve volt a Lourdes-i Mária-szobor (most a templomhajó hátuljában van), májusban minden nap elimádkozták a lorettói litániát; az egész osztály délelőtt 10 órakor. (Kis­alaki Mihályné Kocsis Vicuka és †Horváth Sándorné Bánszki Etelka) Az apácákkal mentek a lányok a Máriához, és együtt imádkoztak. (A zárdais­kolában apácák tanították a lányokat, a fiúiskola a főtéren volt.) „Nagy volt még akkor a vallás…” A zárda udvari kápolnájában volt a Lourdes-i Mária-szobor, annál minden reggel misét mondtak. Azon a misén a zárda gazdasá­gában dolgozó apácák vettek részt. Akik a gyerekeket tanították, a temp­lomba mentek misére. „A szent sír is ott volt a szobornál húsvét előtt. Mi, Máriás lányok fehérbe öltöztünk, és a leventékkel együtt őriztük nagypénte­ken és nagyszombaton.” (†Horváth Sándorné Bánszki Etelka)

Álljon itt egy régi imádságos könyvből vett részlet, melyben külön feje­zetet rendeltek a „búzaszentelés és keresztjáró hétre”. Így könyörögtek a keresztjáró napokon:

…Ne utálj meg minket könyörgésünkben,

Alkalmas esőket adj szükségünkben.

 

Éltesd mezeinket szép harmatokkal,

Áldd meg vetésinket bő áldásoddal.

 

Földünk keménységét lágyítsd esőkkel,

Gyümölcstelenségét újítsd vizekkel.

 

…Terjeszd mezeinkre bő áldásodat,

Zöld veteményinkre vigyázásodat.

 

Égi háborútól mentsd határunkat,

Veszedelmes kártól gabonáinkat.

 

A földet munkánkra tedd gyümölcsössé,

Mi imádságunkra szép termékennyé...

 

(Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna régi imádságos könyvéből)

A keresztjáró napokat a háború után, 1948-ban tartották meg utoljára Kaposi Gyula plébános vezetésével. (Kocsis Miklós)

Márk napján (április 25.), búzaszenteléskor egy faluhoz közeli parcellá­hoz kimentek, és megszentelték a búzát. Mária-énekeket énekelve vonultak oda és vissza. Ahhoz a gazdához mentek ki, aki megengedte, hogy meg­szaggassák a búzáját. „A jó Isten áldja meg a termést,” azért volt. Elmond­tak egy litániát, egy evangéliumot felolvasott a pap, és úgy mentek haza. Akik ott voltak, egy-egy marékkal vittek a megszentelt búzából. (Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna) Ha beteg lett a jószág, adtak neki belőle. (id. Haj­nal István)

A keresztek felirata szinte kivétel nélkül I.N. R.I. = Iesus Nazarenus Rex Iudeorum = Názáreti Jézus, a zsidók királya. Ez Jézus keresztfájának volt a felirata.

†Horváth Sándorné Bánszki Etelka és Neparáczki Pál emlékeznek

A felsorolt kereszteken kí­vül az emlékezet őriz néhá­nyat. A mai Bacsó Béla utcá­ban, a hídon túl, a Bikaháznál emlékeznek egy keresztre (Bárdi László), ami pléh Krisztus lehetett. Halesz felé nézett, északkeletnek, mert a vihar északról jött például Illéskor is. Faluvédő kereszt lehetett. Ez volt a „Süket Rácz Jóska keresztje” (Rácz Sándor szerint.) Mások szerint a Si­mon-ház (a hídon túl jobbra az első ház) udvarában volt a kereszt. Sipos József úgy emlékszik, hogy a hídon túl volt a Kiss-féle cse­répégető, ott állt valaha egy korpusz nélküli fakereszt. A közelben volt a szérűskert, és a gőzgéppel véletlenül kihúzatták a keresztet. Talán a helyett állították fel utána a malom előtti keresztet? Megint mások nem emlékeznek ott keresztre.

Ádók László emlékszik az Inspergerek keresztjére, amit Insperger Ele­mér és Pál valamint Kispál Antal állított. Az Óföldeák mellől induló páskomi dűlőn az első elágazásnál, a majorba vezető útnál volt ez a kereszt. Ez nem búcsújáró kereszt volt. A gazdák azért építették, mert féltek az úr haragjától és úgy gondolták, a földjük így mentesítve van a veszélytől. A másik kereszt, amire emlékszik, a Horgásztó végénél, a régi vágóhídnál, a régi református temetőnél volt.

Id. Hajnal István és Ádók László felidézik a régi időket

Földeákról eljártak Sze­gedre is az augusztus 5-ei Ha­vas Boldogasszony napi alsó­városi búcsúba. Minden évben gyalog mentek.

Amely keresztek útba estek, búcsújáró keresztnek nevezték, ilyen volt a Csicsa-kereszt, a Kurunczi-kereszt, a Sipos-kereszt és a Varga-ke­reszt. (Ádók László)

„A háborúban fogságba estem és megfogadtam, hogyha hazakerülök épségben, elme­gyek gyalog az alsóvárosi búcsúba. Úgy is lett, ’48-ban hazajöttem, elmen­tem a búcsúba. Három napig tartott, este elmondtunk egy imát a Csicsa-Jézuskánál, elindultunk, egy nap ott voltunk, utána indultunk haza. Az Ör­dög-tanyában pihentünk. Varga Ilonka néni végigénekelte az utat. Szent Ilonának hívták. Nagyon jó hangja volt. Ez volt az utolsó búcsújárás Földe­ákról Alsóvárosba. Többet nem engedték.” (Kocsis István)

A háború után gyakran imádkoztak a foglyokért:

Kegyelmes jó anyánk

Tekints a foglyokra

Ó, nagy irgalmú Szűzanya

Vezesd őket haza!

(Rakonczai Józsefné Bugyi Julianna)

2003-ban az Egyháztanács képviselőtestülete megállapította, hogy a ke­resztek rossz állapotban vannak. Elhatározták, hogy egy-egy kereszt felett va­laki védnökséget vállal és azután gondozza, rendben tartja. (ifj. Sipos József)

A papföldi keresztet Bugyi Antal és felesége vállalta, a páskomi keresz­tet makói út mellett Sipos Istvánné és Kurunczi Lajos, a Tamasi-keresztet Kovács Jánosné Sipos Olga és Ferenczi Sándorné Sallai Anna. A Baráth-Jézuskát Kocsis Miklós és Kocsis András már korábban is gondozta, ugyanez a helyzet a Varga-kereszttel Gencsháton, hiszen ott a család addig is rendben tartotta. Rajtuk kívül van még néhány segítő kéz, például Gazdagh Lászlóné Szabó Terézé, aki, ha szükségesnek látja, besegít a gon­dozásban. (Bugyi Antalné Váradi Erzsébet)

A keresztek képein látszik, hogy 2004 (az első fényképezés) óta meg­újultak, megszépültek.

A templom előtt álló kereszt

A templom előtt álló kereszt

Temetői keresztek

A temetői kereszteknél mindenszentekkor a kántor vezetésével a dalárda énekelt. (Kisalaki Mihályné Kocsis Vicuka). A két temetői feszület közül az egyik a Návay-kripta közelében, másik a Mártírok utcai kiskaputól befelé, a kút közelében áll. Ez utóbbit öreg Péli Antal állíttatta 1892-ben. Ez évben két magyar holdnyi területet vásárolt a temető bővítésére, és az új temető­rész közepén helyezték el a keresztet. A község melléje emlékkövet is állí­tott az alábbi felirattal: „Ezen temetőt istenes, jámbor szándékból a földeáki róm. katholikus hitközségnek ajándékozták öreg Péli Antal és neje Kurunczi Anna. 1892.” A temetőrészt Balaton János 1892. október 9-én áldotta meg. Ezt a keresztet újíthatta fel Horváth László asztalos. „1934-ben dajkám és öregapám meghalt. Amikor temettük őket, akkor hozta ki asztalos Horváth Laci és a segédje, Berti Lajos a keresztet, ott állították fel, ahol most a kis­kapu felőli Jézuska van. Ez Mátyás Béla plébános idejében volt, az intézte.” (Ádók László) A kereszteket a nyolcvanas években Orosz Lőrinc plébános idejében felújították.

Návay-kripta felőli temetőkereszt

Péli Antal temetőkeresztje

Papföldi kereszt

A papföldi kereszt a Csárdánál lévő Száraz-éri hídnál, a Szárazéri tanya­sor kövesút felöli végénél, a vasúton belül áll. Ezt a vaskeresztet Oltványi Pál plébános a plébánia tanyáján 1855-ben állíttatta; fenntartására 21 forint alapítványt tett. Ez a terület (40 hold) mindig a pap és a kántor földje volt, innen az elnevezés: „Papföld”. A papföld le­ment egészen Gajdosig, a vitézi telekig. A kereszt a papföld védőke­resztje volt.

1957 őszén egy traktor megrongálta a ke­resztet. Berényi Ferenc elmondása szerint a termelőszövetkezet kőműves brigádja megja­vította, és Kis József esperes plébános újra felszentelte.

Papföldi kereszt

A felépítménye tégla, egyesek szerint 1968–70 körül Megyesi Gyurka bácsi javította ki, és betonozta körbe.

A felső része díszes, 1,2-1,3 m magas ön­töttvas feszület Krisztussal. A feszület aljában ezüstszínű, imádkozó szárnyas angyal, Jézus felett a szentlélek jelképe, a talpán álló három­szögben egy nyitott szem. A kereszten felirat: IN RI. Kerítése nincs. Néhány éve Bugyi Antal és felesége a két oldalához egy-egy tuját ültetett. Ők gondozzák a keresztet.

A szájhagyomány szerint 1849-ben a fegyverletétel után jöttek haza a szökött szabadságharcos huszárok, a Csárda akkor is működött. Az út a Csárda mögött vezetett el. A katonák bementek a Csárdába megpihenni, de a vasasok (császári katonák) rajtuk ütöttek. A huszárok kimenekültek, tűzharc kerekedett. Ezeket a huszáro­kat oda temették, ahová később a kereszt került. (Rácz Sándor nyomán)

A Dehény-kereszt

A Dehény-kereszt

A Dehény-kereszt a Makó–Hód­mező­vásárhely közötti út és Földeák nyugat felöli bekötőútjával szemben vivő dűlőút (a Dehény-dűlő) keresz­tezésében, a sa­rokban áll. A kereszt 2,5 m magas, fake­reszten pléh Krisztus. Felirata: IN RI. Körülötte kb. 1 m magas kovácsoltvas kerítés, a kerítés felső 20 cm-es sávja fehérre festve. A kerítésen belül virágokat ültettek.

A keresztet a mögötte álló tanya ingyenes bérlője, majd tulajdonosa, Dehény Lajos (a festőművész édesapja) állíttatta. Szép kis tanya volt. Mel­lette nagy gyümölcsös. A családhoz kijárt a plébános, a tanító. Az eredeti Krisztust Dehény Lajos festőmű­vész festette olajjal. Nagyon szép volt. Ő rajzolta a temető régi kapuján az angyalokat is, mondta is a népnyelv: „Pulickán nevelt (értsd: soványka) angyalokat rajzolt!” (Rácz Sándor)

A keresztet a 2. világháborúban, 1944. szeptemberében a harcok folya­mán keresztüllőtték, több golyó nyoma látszott egymás mellett: egész soro­zat találta el. Egy haditudósító lefényképezte, és a kép megjelent a Magyar Futár című országos lapban „A háború borzalmai” képaláírással. Az újság a front előrehaladtával már csak a Dunántúlon jelenhetett meg, ott látták a földeáki katonák, és amikor hazajöttek, mondták el az itthoniaknak. (Fertály János)

A kereszt így állt egészen 1990-ig, amikor Orosz Lőrinc plébános úr le­cseréltette, és kerítést állíttatott köréje. A Krisztust Hajnal Lajosné Lóczi Irén festette újra. A régi keresztet behozták a plébániára. (Kocsis Miklós) Azóta többen és többször keresték már, hogy felállítsák valahol újra, de nem találták meg.

Baráth-Jézuska

Baráth-Jézuska

A Baráth-Jézuskát Baráth Imre (1836 – 1898) és Bakos Erzsébet (1844 – 1931) állíttatta a falu déli határában lévő földjük sarkába, kb. a mostani Vasút sor végére, a felirat szerint 1929-ben. Az évszámokat összehasonlítva vagy a hátramaradt Bakos Erzsébet emeltette, vagy az évszám a renoválás dátumát mu­tatja. De a kereszt mindenképpen a család tulajdona volt. A földjüket (ami a volt Baráth ház kertjétől a Vasút sor végéig terjedt) a faluval elcserélték egy távolab­bira, a helyén telket osztottak és ONCSA házakat építettek. (A 40-es években az Országos Nép- és Családvédelmi Alap olcsó telkek vásárlásával és hitellehető­séggel segítette a sokgyerekes családok megtelepedését, ház­építését.) Mások sze­rint ONCSA házakat a falu más részein építettek, ezek egyszerűen csak házhelyek voltak.

Az eredeti helyéről elhozták a keresztet, lóval húzatták be a kertjük sar­kába 1949-ben. Akkor sérült meg a tábla sarka, amin festett írás volt, amit az eltelt 60 esztendő megsemmisített. (Kocsis Miklós)

A keresztnek 1,5 m magas malterozott vagy beton alapzata van, rajta az évszám: 1929. A feszület 0,8–1 m magas, táblája törött, a felirata IN RI. A kert sarkában áll, a kerítésen kívül, előtte virág ültetve.

Kocsis Miklós és András gondozza, mert a ház kikerült a Baráth-család tulajdonából.

A valaha állt Csicsa-keresztről

A Csicsa-keresztet a Makói utcai sorompón belüli sarki ház telkén állít­tatta fel a ház régi tulajdonosa, a jelenleg ott lakónak a dédapja. A kerítésen kívül állt, de előtte rácsféle volt. Ez is pléh Krisztus volt. A neve a ház ak­kori tulajdonosának (Horváth nevezetű) ragadványnevéből lett (Csicsa = nagyon szép). A kereszt egy olyan találkozási pont volt, mint a falu másik végében a Mária. A Csicsa-kereszttől indultak az alsóvárosi búcsúba is a búcsújárók. Ez is faluvédő kereszt volt. A kereszt helyére Cseszkó Imréék új házat építettek 1975-76 tájékán és a keresztnek innentől hűlt helye. A benne lakók szerint a ház tulajdonosa odaadta a gyerekeknek a vasgyűjtés­kor.

Mások szerint bevitték a parókiára, onnan kikerült a temetőbe, a kiskapu felőli járda mellett állították fel, mert ott a régi már nagyon rossz állapotban volt. Vancsó János volt akkor a templomatya. (id. Hajnal István)

A harmadik – legvalószínűbb – változat szerint Bakos Roza néni és Pacskó Mariska néni (anya és lánya, ketten laktak a házukban) vitték el és felállították a Sallai utcai ház előkertjében. Többen emlékeznek rá, hogy egyablakos kis ház volt, az utcára drótkerítés, lécből a kiskapu. Az előkert mindig fel volt kapálva és középen állt ez a feszület. (Kocsis Miklós)

Az utcabeliek nem nézték jó szemmel a kissé bogarasnak tartott nénik portáján a keresztet, talán féltek is tőle. (Dobos Gáborné)

Nem sokáig állt ott a kereszt. Valószínűleg onnan vitték ki a temetőbe.

A kereszt ma is él azon földeákiak emlékezetében, akik még láthatták.

Pestiné- vagy Tamasi-kereszt

Pestiné keresztje vagy Tamasi-kereszt

A mai Béke utca végén, a régi malom­nál áll ez a kereszt. Pesti Sándornénak kocsmája volt és a sarkon boltja. A veje volt Tamasi Imre. A bolt helyén azután asztalosműhely lett. Pestiné megmaradt a kocsmánál. Ez is faluvédő kereszt volt, valószínűleg megfordították, mert a falu­védő ke­resztek mindig a veszély felé néz­tek. Ha a faluban van, hogy lehetett falu­védő kereszt? A faluban eredetileg 6 teljes utca volt és két sor, a nyugati sor és a keleti sor. A keleti sornak (ma Ady Endre utca) a páros oldala akkor még beépítetlen volt, így a kereszt üres területen állott. A malmot is utána építet­ték. Egy történet a keresztről: Nagy Tamás bácsi (ragadványneve Zöldkutyás) italos ember volt, két bivallyal hordta a ter­ményt. Megszomjazott, a bivalyokat oda­kö­tötte a kereszt kerítéséhez, bement a Pestiné kocsmájába iszogatni. Jó meleg lehetett, a bivalyok megunták a várako­zást. Megindultak a Száraz-ér felé, hogy a vízben lehűtsék magukat, vitték a vaska­lodát (a ke­reszt kerítését) és a keresztet is, hiszen oda voltak kötve hozzá. (Rácz Sán­dor nyomán)

A keresztet 2004-ben a kocsma (Sirály büfé, népszerű nevén a régi kocsmárosok után Zoli kocsmája vagy Ma­tildka-kocsma) mai bérlője, Ko­csis János felújította. Szavai szerint azért, mert nagyon rossz állapotban volt és legalább 150 évesnek mondták. A keresztfát és az előtte álló kopjafát kicseréltette, és pirosra festette, új pléh került a feszület fölé a régi csipkés helyére. Krisztus alakja különösen szé­pen van újrafestve. A régi kovácsolt­vas kerítést is felújították: darabjaira szétszedték, konzerválták és lebeto­nozták. A kereszt kör­nyékét kaviccsal töltötték fel. Ter­vezték az újbóli felszen­telést, de elmaradt. A felújítás óta minden évben javítgatja, hogy rendben legyen. A kerí­tésre mindig visznek a hívek ko­szorút és virágot. 

A kereszt gondozói

A képen a régi kereszt látható a 80-as években, körü­lötte balról jobbra Fazekas Istvánné, †Sáfár Mihályné, Sebők Jánosné és †Suba Józsefné, amint gondozzák a kereszt környékét. (A fénykép Fazekas Istvánné szívességé­ből.)

Megújítva 2008-ban

A Páskomi-kereszt a makói út mentén

A páskomi földút és a Földeákról Makóra vezető út kereszteződésében áll ez a pléh Krisztus.

A kereszt fölötti esővédő pléh csip­késre van készítve, csipkéi lefelé néz­nek és félkör alakúak. A kerítése négy kb. 80 cm magas festett faoszlop két-két rúddal összefogva. A kerítés alatt téglaszegély húzódik. A kereszt alja virággal van be­ültetve. Több virágcsokrot és koszorút is elhelyeztek a kerí­tésen és a kereszten. Rakonczai János szerint Tamás Gábor-féle kereszt a neve.

†Nagypál Istvánné Tamás Erzsébet szerint Bálint Gáspár földje szemben volt a vasúton túl és egy kis sarok a földjéből ide esett, ő állíthatta. A néni 1937 óta lakott itt a kereszttől kőhajításnyira és ez mindig is ott állt. Egyszer Bánszki Tamás festőművész, tanár festette újra. Többen hordták rá a virágot még a nehéz 50-es években is, amikor nem vették ezt jó néven. A tanyájuk ablakából esténként látták a gyertyák fényét, melyeket azok gyújtottak, akik a keresztnél a sötét­ség leple alatt imádkoztak.

Bugyi Dezsőné Antal Mária em­lékezeteszerint is mindig ott volt a ke­reszt, vittek rá virágot. Akkoriban hosszú tanyasor állt a kereszt mögött, például a Bugyi, Antal, Búza, Szalma, Sipos tanyák. A háború vé­gén a front átvonulása után katonákat temettek el a kereszt mellett, azokat azután be­vitték a földeáki temetőbe.

†Nagypál Istvánné Erzsike néni mesél

Rakonczai Józsefné Bugyi Juli­anna Búza-Jézuskának említi, mert a Búza-tanya volt mellette, szerinte ők állíthatták.

A keresztet néhány éve felújították, Sipos Istvánék gondozzák.

Az eredeti feszület (2004)

A Kurunczi-Jézuska

Ennek a keresztnek is regényes története van. A páskomi földút és a Földeák – Óföldeák út találkozásánál, az 1. km kőnél áll.

Másfél méter magas tégla alapon nyugodott a kereszt. 2007 tavaszán valaki lefűrészelte, és ellopta a fémrészt. Nagy felháborodás követte a hírt, és azonnal közadakozás indult a kereszt helyreállítására.

A földeáki és az óföldeáki önkormányzat és a hívek összefogása nyo­mán 2007. május 20-án avatták fel az újjávarázsolt keresztet Vass Imre földeáki és Hajnal Gábor óföldeáki pol­gármester, települési képviselők, Katona Pál plébános és a két falu híveinek jelenlétében. Az új kereszt 1 méter magas, vasból készült, a Krisztus és a tábla aranyszínű, rajta a felirat: IN RI.

A keresztalapító leszármazottjai Mészáros Józsefné, Kurai Istvánné

A két falu polgármestere jelenlétében Katona Pál megszenteli a keresztet

A keresztnek megvan a kézzel írott, három példányban készített, hiva­talos adománylevele, címe: „Keresztfenntartási alapító levél”, melyet Mé­száros Józsefné Bakos Ilona, az egyik keresztalapító dédunokája bocsátott rendelkezésemre.

A kereszt alapítólevele

Az irat tanúsága szerint Kurunczi József és Pál „két jó testvér” a földjü­kön fakeresztet állítottak fel és 1900. december 2-án 40 koronát fizettek be a templom pénztárába, hogy haláluk után annak kamataiból gondozzák a keresztet. Míg élnek, maguk vállalják a kereszt ápolását, javítását.

A száz éve íródott szolgalmi jog bejegyzése

1908-ban már gépírással készült egy végzés, ezt Rakonczai János bo­csátotta rendelkezésemre, akinek az édesapja és anyjának testvérei voltak a keresztalapítók. Az irat szerint a kereszt körüli „10 négyszögöl területre örökidőkre terjedő kereszt használati jog a földeáki róm. kath. plébánia egyház javára bekebelezni rendeltetik.” Mindez 100 éve történt. A kereszt az óta is ott áll.

A Sipos-kereszt Óföldeák határában

A Sipos-kereszt a Földeákról Óföldeák felé vezető út bal oldalán, Óföldeák határában áll.

A Sipos-kereszt 2004-ben

A felújított Sipos-kereszt

A keresztet Vitéz Sipos Sándor állíttatta a saját földje sarkában. Testvére volt Sipos Mátyás templomatya. Ez a kereszt fel volt szentelve. (Kocsis Miklós) Hívják ezt a keresztet Dezső-Jézuskának is, mert a Návay Dezső földje volt egykoron, ahol áll.

A kereszt kb. 2,5 m magas, fából készült, rajta a pléh Krisztus. A fel­irata: IN RI. A kereszt felett félkör alakban pléh szegély, dísze a lefelé néző félkörökből hajlítgatott sorminta. A kereszt tövében térkő-burkolat, rajta mindig van virág.

A hívek adományából felújították. 2006. május 27-én az óföldeáki búcsú alkalmával szentelték fel. A szentmise után Katona Pál plébános, Óföldeák települési képviselői, az egyházközség képviselői, földeáki és óföldeáki hívek énekelve jöttek ki a kereszthez, és a plébános úr megáldotta, meg­szentelte azt.

A Szűcs-kereszt Óföldeákon

A 15. századi erődtemplom romjain újjáépült óföldeáki templom előtt áll a Szűcs-kereszt.

Idilli környezetben áll a kereszt Óföldeáko

A kőkereszt kb. 2,5 méter magas, fehérre van meszelve. Körbe 1 méter magas kovácsoltvas kerítést építettek. A kerítésen belül virágok díszlenek. A Krisztus és fölötte felirat: IN RI aranyszínű. A kereszt talapzatában kő­tábla áll, felirata:

Imádunk és áldunk

téged oh Jézus mert

szent kereszted által

váltottad meg a világot

1924.

Szűcs Jenő volt óföldeáki, ma makói lakos mesélte, hogy nagyapja, Szűcs István 1882-ben született, a három év katonaidő után (néhány nap szabadságot leszámítva) még négy évig szolgált az 1. világháborúban a gyalogos tüzéreknél. Megfogadta, hogyha épségben hazakerül, azzal köszöni meg, amiért életben maradt, hogy valami maradandót épít. 1918. április 18-án jött haza, és éppen aznap született meg a fia! A kereszt építéséhez hozzá is fogott, 1919-ben felszentelték. A család mindig hívő katolikus volt, a nagypapa az egyháztanács elnöke is volt. Jó kapcsolatot ápoltak a Návay családdal és a mindenkori pappal, akik közül például Helter László plébános úr gyakori vendég volt a családnál. Rá úgy emlékszik Szűcs Jenő, hogy igazi elhivatott pap volt és nagyon jó ember. A nagypapa földet bérelt Návay Arankától, nagyon kényes és kézimunka-igényes növényt, dohányt kezdett termelni, ami igen jól jövedelmezett. Mivel jól gazdálkodtak, a család szépen gyarapodott. A keresztet mindig rendben tartotta a család, akik a mai Dózsa György utcában laktak. Később a leszármazottak elkerültek Óföldeákról, sorsuk elvezérelte őket. Néhány éve megrongálták a keresztet, ellopták a körülötte lévő kerítés mozdítható részét. Az alapító lánya, Tóbiás Imréné renováltatta meg, hogy ismét régi pompájában díszítse Óföldeák egyik legszebb területét.

Varga-kereszt

A Varga-kereszt Óföldeákról a Maroslele felé vezető út mellett jobbról, a nagy kettős kanyar után Gencsháton, az erdősávban található. Gencs kócsagot jelent, tehát itt valamikor sík víz lehetett. Návay-földek voltak itt. Lóvasút is járt arra a Gencsháti majorba. (Rácz Sándor)

Az alapja beton, a felépítmény tégla, fö­lötte ismét beton, beleerősítve az öntöttvas kereszt, rajta a Krisztussal. A talapzat kb. 1,5 m magas, azon a fekete vas kereszt kb. 70 cm magas, csipkés mintázatú, rajta az ezüstszínű Jézus. Körülötte négy kb. fél méteres vasbeton oszlop összekötve vasru­dakkal – ez alkotja a kerítést.

Varga-kereszt . Háttérben a régi tanya

Minden évben vágni kell körülötte a fá­kat, különben már nem is látszana az útról. Varga Antal elmondása alapján: „Ott iránta a tanya a mienk volt, ott laktunk, gazdálkodtunk. A tanya ma is áll, de nem lakik benne senki. Édesapánk akarta építeni a keresztet, de ’47-ben meghalt. A bátyám, Lajos ’17-ben született, papnak tanult, azért építette volna édesapám. Egy püspöklelei (ma Maroslele) ember, sógorunk volt, ács és kőművesmester és én, ketten csináltuk. Kiástuk az alapot, a mester beto­nozta az alját, utána téglából raktam, mégpedig vásárhelyi vasas téglából (én magam hoztam Vásárhelyről), ami jól bírja az időjárást. A Jézuska a szegedi Iparostanonc iskolában készült.

Varga Lajos (1817–1987)

Varga Antal elmesélte, hogy volt

Engedélyt nem kértünk, fölszentelve sem volt. Akkor olyan világ járta. A kereszt a katonai térképeken is föl van tüntetve. Lajos bátyámat Nagyváradon szentelték pappá ’43-ban, ott volt hitoktató elemi és polgári iskolában. Fényképész is volt, jóformán abból élt. 1987-ben halt meg, Nagyvára­don van eltemetve. Az ő emlékére állítottuk, hogy ki tudták taníttatni papnak. Mert abban az időben nem szerették, ha a parasztember gyereke ta­nult.”

Hajnal Istvánné Varga Anna szerint 1991–92-ben került sor a kereszt felszentelésére: „Rokonai Béla plébános urat autóval vittük ki a kereszthez, és akkor szentelte fel. Utána énekeltünk és imádkoztunk, mise is volt.”

A keresztet hallottam Szent Ádók-féle keresztnek is emlegetni, ez a téves elnevezés azon alapulhat, hogy a Szent Ádók-tanya a Varga-tanya mellett volt, és valaki azt hihette, hogy ahhoz a tanyához tartozik a kereszt.

Az igási kereszt

Földeákhoz közel eső Igáson állított keresztet 2004. május 20-án szentelték fel az áldozócsütörtöki igási búcsú alkalmával a római katolikus, református és görög katolikus egyház papjai. A keresztet az egykoron Igá­son élők emlékére állították fel az igási csárda, a Koccintó tulajdonosai: Batik Antal és családja, Molnár László újságíró, Széll Imre kovácsmester és Kiss Péter Pál vállalkozó. (Igási Szó, 2004. május)

Az ökumenikus szertartás

Igen sok igási elszármazott, makói és földeáki vendég jelenlétében Katona Pál akkori makói esperes méltatta a keresztépítők nemes szándékát, hogy a mára szinte elnéptelenedett igási és bogárzói tanyavilágban egykoron élt emberekre emlékeztesse az utókort. Minden évben az óta is megrendezik Igáson az áldozócsütörtöki búcsút, mely húsvét után a 40. napra esik. Ott lehet enni a híres kemencében sült csülökből, mely a Koccintó specialitása.

Földeáki keresztek

Földeák környéki keresztek