| |
Az egyetemes magyar kultúra több évtizedes széttagoltsága után a 90-es évek elejétől nyílt újra lehetőség Kárpátalján is az egységes magyar szellemi égbolt megteremtésére. A rendszeres kárpátaljai értelmiségi találkozók szervezői napirenden tartják anyanyelvi intézményeink problémáit, igyekeznek orvosolni azokat, hallatják hangjukat anyanyelvünk és kultúránk védelmében.
A tanácskozások résztvevői évről évre mérleget készítenek arról, milyen viszonyban vannak egymással az egyházak és az anyanyelvi intézmények, hogyan áll anyanyelvi kultúránk, azon belül az irodalom, a művészet, a könyvkiadást és közművelődést támogató gazdaság. Gyakran elhangzanak olyan megfogalmazások a kárpátaljai magyar fórumokon, hogy a súlyos ukrán gazdasági helyzetben is talpon tudtak maradni szellemi kulturális életünk alapintézményei, ha kis lánggal is lobognak őrtüzeink, amelyeknek parazsát az anyaország táplálja, az onnan jövő támogatás nélkül minden kezdeményezés hiábavaló volna.
Siker, hogy újjáélednek egyházaink, siker, hogy a helyi könyvkiadásban valóságos robbanás tapasztalható, aktívan tevékenykednek képzőművészeink és zeneművelőink, és helyi közösségeink érdekében teszik dolgaikat szakmai és civilszervezeteink. Együtt élünk gondjainkkal, hangoskodunk, mert válság fojtogatja például a kárpátaljai magyar lapkiadást, tankönyvek kellenének a magyar tannyelvű iskolákba, szegényes a magyar könyvtári állomány, alulfizetettek a magyar értelmiségiek, pedagógusok, könyvtárosok, népművelők, sőt olykor hónapokig várnak havi bérükre. A helyi magyarság sorsáért felelőséggel aggódó értelmiségi csoportok sorai is láthatóan ritkulnak, például a magyar belügyminisztérium legfrissebb adatai szerint 1999-ben csak Ukrajnából 760-an kaptak magyar állampolgárságot. Kétszer ennyien várnak letelepedési engedélyre, közel tízezerre tehető a legális és illegális kenyérkeresők száma, fiataljaink közül is több ezren tanulnak Magyarországon. Már az anyák is átjárnak szülni, hogy felnövekvő gyermekük könnyebben kapja meg a magyar állampolgárságot. Az ukrán-magyar határ mentén zajlik a cserekereskedelem, egymásra utaltan és egymásból élünk. A kultúra bármelyik területét is figyeljük meg, azt tapasztaljuk, hogy sorstársaink sértett, űzött gyerekként keresik az anyaország oltalmát, védelmét.
Fájón hasít szívünkbe a felismerés, hogy a szeretett szülőföld nem tudja eltartani magyarjait sem. Az ezredforduló után sem tudunk fiataljainknak szilárd egzisztenciára épülő jövőt biztosítani. Az is tapasztalható, hogy az értelmiségi családok sokasága gyerekük anyaországi átmentésére fordítja megtakarított javait. De mindenki nem költözhet át, aki itt marad, azokért vagyunk, teszünk. A kárpátaljai magyar értelmiségiek következetesen valósítják meg azokat az alapgondolatokat, amelyeket megfogalmazott társadalompolitikai téren a kultúra, a közművelődés, a tudomány, a gazdaság, az önkormányzatiság és az ifjúságpolitika vonatkozásában. Az eddig vázolt általános körkép után a továbbiakban látható, milyen konkrét problémákkal találjuk szembe magunkat a közművelődés különböző területein.
A kárpátaljai magyar sajtópalettán már több mint 20 napi- és hetilap, havi, negyedévi és időszaki kiadvány szerepel. Nem csak új lapok születnek. Egyes periodikák pénzügyi támogatás hiányában szűntek meg a 90-es évek elején. Gondolunk itt a Harso(g)na című (főszerk. Csernicskó István), ungvári magyar szakos hallgatók szatirikus és a KMKSZ ungvári diáktagozata Társ (főszerk. Zubánics László) című, lapjára, a Tárogató mellékleteként megjelent Kárpátaljai Szia (főszerk. Dupka Zsolt) című diákmagazinra, a három évfolyamot megért Kárpátalja című hetilapra (Ungvár-Miskolc), amelynek 1990-ben alapító-főszerkesztője Mankovits Tamás volt. Ez a lap eleinte a KMKSZ hivatalos közlönyeként, majd a sorozatos szerkesztési viták miatt - 1993-ban bekövetkezett megszűnéséig - független közéleti lapként vált ismertté. Kis Újság (főszerk. Kacsur Gusztáv) címmel 1992. június 16-án a KMKSZ elnöksége belső használatra sokszorosított hírközlönyt indított útjára, de csak 1993-ig jelent meg ezen a néven. Örökség (főszerk. Ilku Marion József) címmel jelent meg a Lvovi (lembergi) Magyarok Kulturális Szövetségének hírlevele. Néhány kiadást ért meg a Kokárda (főszerk. Skotnyár József) című lap. A Kárpáti Kiadó magyar szerkesztőségének felszámolásával leállt a harmincadik évébe lépő és legnépszerűbb évkönyv, a Kárpáti Kalendárium kiadása. Ugyancsak megszűnt a Kárpátaljai Ifjúság (a magyar kiadásért felelt Béres Barna), a Mology Zakarpattya magyar nyelvű kiadása. Rövid életű volt az Ezüst föld (főszerk. Egressy György) című hetilap, amely a Szribna Zemlja ukrán hetilap magyar változata és az ukrán népi mozgalom szócsöve volt. Néhány lapszámot ért meg a Hármashatár Nyíregyháza-Ungvár-Beregszász-Szatmárnémeti városnevekkel jelzett régió közös lapja, főként a kultúra, gazdaság, sport fóruma. Kárpátaljai főszerkesztője Kőszeghy Elemér volt. 1992-ben indult a Hírmondó, a KMPSZ ideiglenes hírlevele, melynek felelős szerkesztője Bagu Balázs.
Az életben maradt és az újonnan alapított sajtókiadványok 70 százalékának a kárpátaljai magyar szervezetek, egyházak, szellemi műhelyek és egyéni vállalkozók a tulajdonosai. Kiadásukat az állam nem fedezi. Támogatásban csak azok a lapok részesülnek, amelyeknek állami szervek az alapítói. Ilyen a 2000-ben a 80-ik évébe lépett, a helyi magyarság legfontosabb sajtóterméke a Kárpáti Igaz Szó, (főszerk. Erdélyi Gábor) a megye egyetlen magyar nyelvű lapja, amely közel 10 000-es példányszámmal jelenik meg napjainkban, háromszor hetente. Lapalapítók: a Népképviselők Megyei Tanácsa, a megyei közigazgatás és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Míg 1980-ban a Kárpáti Igaz Szó példányszáma megközelítette a 40 ezret, legutóbb ez a példányszám kritikus szintre zuhant: 1999-ben 8950 és 2000-ben 7990 példányszámot fizettek elő az olvasók. A járási lapok közül csupán a Beregi Hírlap (Zubánics László) ért el némi emelkedést: 1999-ben 5650 (ebből ukrán előfizető 490), 2000-ben 7027 (ebből ukrán előfizető 600) példányban került az olvasókhoz. Példányszámcsökkenés tapasztalható az ukrán lapok esetében is. A 22 megyei lap közül a Kárpáti Igaz Szó a negyedik, a Beregi Hírlap az ötödik helyen van az előfizetők listáján. Mindebből az következik: az olvasói réteg kegyetlenül elszegényedett, csekély jövedelméből lapelőfizetésre már nem futja.
Három helyi lap - a városi, illetve a járási tanácsok és adminisztrációk lapjaiként - jelenik meg magyar fordításban is: az Ungvidéki Hírek (a magyar kiadásért felel: Sirochman Ferenc, 2201 példányban, Ungváron), Beregi Hírlap (7027 példányban, Beregszászon), Nagyszőlős Vidéki Hírek (a magyar kiadásért felel: Ljubka Emma, 1909 példányban jelenik meg, Nagyszőlősön). Ezek közül magyarul írják és szerkesztik a Beregi Hírlapot. 2000 május 20-tól ukrán és magyar nyelven jelenik meg a Beregszász című városi hetilap (főszerk. Tóth Károly), 1000 példányban. A civil szervezetek sajtókiadványai saját forrásból, magyarországi közalapítványok támogatásából és magánszemélyek adakozásából tud csak megjelenni. A hetilapok közül említésre méltó a közel ötezres példányszámban megjelenő Bereginfó mint családi és ifjúsági magazin, megyei terjesztésű lap kereskedelmi vállalkozás. Alapító-szerkesztője Szoboszlai István. Ugyancsak Beregszászban jelenik meg a Szivárvány című független lap, amelynek alapító-főszerkesztője Tóth Károly. Terjesztési köre a Bereg-vidék.
Havonta jelenik meg a KMKSZ közéleti és kulturális lapja, a Kárpátaljai Szemle (főszerk. Kacsur Gusztáv), 4000 példányban, Ungvár). A szakmai szervezetek közül negyedévi rendszerességgel ad ki lapokat a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Közoktatás (főszerk. Kovácsné Marton Erzsébet, szakmai figyelő, Beregszász) és Irka (főszerk. P. Punykó Mária, gyermeklap, Beregszász) címmel. A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség lapja a Nyomkereső (főszerk. Popovics Pál, Munkács), a Szolyvai Magyar Kulturális Szövetségé a Szolyvai Krónika (főszerk. Jőröss Béla, Szolyva). A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössege Kárpáti Magyar Krónika (felelős kiadó Dupka György, Ungvár), DéliBáb (főszerk. Dupka Zsolt, Ungvár-Budapest), Kárpátok Gazdasági Szemle (megjelenik Sátoraljaújhelyen, magyarul, Nagykaposon szlovákul, Ungváron ukránul, kárpátaljai felelős kiadója Dupka György) címmel ad ki hírlevelet. A kárpátaljai magyar irodalom fórumai: a Hatodik Síp (a kárpátaljai szerkesztőség vezetője Penckófer János, Beregszász-Budapest), a Pánsíp (alapító-főszerkesztő Balla D. Károly, Ungvár-Budapest) és a Véletlen Balett (a kiadásért felel Bagu László és Lengyel Tamás, Ungvár-Budapest), amelyek negyedévente vagy évente egyszer jelennek meg. A CREDO Alapítványhoz két időszaki kiadvány kötődik: a Tárogató (főszerk. Tárczy Andor, a „jókedvű" kárpátaljai magyarok lapja, Ungvár) és a Bóbita-füzetek (felelős kiadó Ivaskovics József, kárpátaljai magyar gyermek- és ifjúsági magazin). Két nyelven lát napvilágot a Kárpáti Panoráma, amelynek beregszászi alapító-főszerkesztője Razgulov Vladimir helytörténész, a magyar kiadás (megjelenése pillanatnyilag felfüggesztve) gondozója Zubánics László. A kilencvenes években a kárpátaljai történelmi egyházak is lapokat alapítottak: a Kárpátaljai Református Egyház Küldetés (főszerk. Balogh Attila, Beregszász), a Római Katolikus Egyház Kárpátaljai Apostoli Adminisztratúrája Új Hajtás (főszerk. Tegze József, Munkács), a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye a Halászok Alapítvány kiadásában Megmaradni címmel jelentet meg időszaki kiadványt.
A kárpátaljai magyar lapok összpéldányszáma nem haladja meg a 30 000-et, megjelenésüket csak külső támogatásból tudják biztosítani. 1999 októberében indult be az Egyesített Szociáldemokraták kárpátaljai megyei lapja a Határmenti Szociáldemokrata (megbízott főszerk. Bíró László, példányszám 3000, Beregszász) magyar nyelvű sajtóorgánuma Beregszászban, amely pártpolitikai célokat szolgál.
Az elektronikus média központja Ungváron van. Magyar nyelvű helyi tv- és rádióadás is működik az ukrán televízió adásán belül. A kárpátaljai rádió magyar adásainak műsorideje évi 470 óra, a televízió adásideje évi 70 óra. Az Ukrajnai Rádió és Televízió Kárpátaljai Stúdiója Magyar Nyelvű Adások Főszerkesztősége (vezetője Kulin Zoltán, Ungvár) jó kapcsolatokat épített ki a Magyar Televízió Határon Túli és Kisebbségi Stúdiójával. Kárpátalján a Magyar Televízió egyes programja, a TV2, és az RTL Klub csatornája szinte mindenhol, a hegyvidéki járások ( Rahó) kivételével elérhető. A műholdról sugárzott Duna Televízió és a többi magyar csatorna adása megfelelő vevőrendszer hí|án csak kevesek számára hozzáférhető. Mivel a magyarországi lapok előfizetése 1989 óta gyakorlatilag nem megoldható, ezért a magyar nyelvű családok számára a magyarországi televízió és a rádió csupán a napi információforrás.
Kárpátalján a könyvkiadás sincs kedvezőbb helyzetben. Az l945-től fennálló ungvári állami Kárpáti Kiadót a rendszerváltozás a csőd szélére juttatta. Fennállása óta a magyarországi kiadókkal (Móra, Kossuth, Gondolat, Zrínyi, a Zeneműkiadó stb.) közösen több mint 16 millió példányban jelentetett meg különböző műfajú könyveket. A kiadó magyar szerkesztősége 1951-1990 között a helyi magyar alkotóktól összesen tíz szépirodalmi Imi antológiát, almanachot, több mint tíz elbeszélés-, illetve Verseskötetet, kilenc regényt és kisregényt, ezen kívül tucatnyi gyermekvers-kötetet, ifjúsági regényt, riport- és publicisztikai gyűjteményt, helytörténettel foglalkozó stb. könyvet jelentetett meg. A szépirodalmi munkák szerzői: Balla (Bakó) László, Szenes (Kroó) László, Csengeri Dezső, Kovács Vilmos, Lusztig Károly, Sütő Kálmán, Osvát Erzsébet, Szálai Borbála, Györke Zoltán, Kecskés Béla, Balogh Balázs, Füzesi Magda, Balla D. Károly, Finta Éva, Nagy Zoltán Mihály, Dupka György, Horváth Sándor, Móricz Kálmán, Ferenczy Tihamér, Kőszeghy Elemér, Vári Fábián László, Andor György.
A helyi magyar publicisztika és az irodalmi riport művelői is önálló kötetekkel jelentkeztek: Bihari Sándor, Andor György, Lusztig Károly, Rotman Miklós, Szikszai Aladár, Veress Gábor, Horváth Anna, Balla László, Csanádi György, Márkus Csaba. A kiadó alkalmanként magyar nyelvű tudományos, helytörténeti stb. műveket is kiad. A legértékesebb munkák szerzője VáradiSternberg János történész professzor volt. A nevesebb műfordítók ebből az időből: Balla László, Bulecza Rozália, Kótyuk István, Jurij Skrobinec, Fejes János, Szalai Borbála. A magyar szerzők munkáit ukránra fordította többek közt Ivaskovics Mihály, Jurij Skrobinec, Volodimir Fedinisinec, Ivan Petrovcij, Petro Szkunc, Konsztantyin Bibikov.
1993-tól a kiadó már szépirodalmi könyveket nem jelentetett meg. A magyar szerkesztőséget a megszűnéséig Fejes János vezette két munkatárssal, Dupka György szerkesztővel és Tirkánics Gabriella segédszerkesztővel. 1994 után a Kárpáti Kiadó élére ukrán nacionalista beállítottságú vezető került, aki teljesen leépítette a magyar szerkesztőséget, végül a kárpátaljai magyar szervezetek tiltakozása ellenére meg is szüntette, mivel a magyar könyvek kiadását az ukrán állam tovább nem finanszírozta. A másik állami intézmény az ungvári Oszvita Tankönyvkiadó (1991 előtt Ragyanszka Skola Tankönyvkiadó, amely 1946ban alakult, a függetlenné vált Ukrajnában a Lviv-Szvit Kiadó ungvári szerkesztősége), amelynek szinte megalakulásától ma is vezetője: Ivaskovics Mihály. A magyar iskolákat kezdettől fogva ez a kiadó látja el tankönyvekkel. Korábban évente 25-30 féle tankönyvet, módszertani kiadványt jelentetett meg mintegy 80 ezer példányban. így jött létre a helyi pedagógiai irodalom, amelyet a magyar iskolák részére előirányzott sajátos állami tanterv tett szükségessé. Kezdetben ez a kiadó vállalta a kötelező iskolai olvasmányok kiadását is a magyar iskolák tanulóinak. A legismertebb kárpátaljai tankönyvírók Drávai Gizella, Csengeri Dezső (elhunytak), napjainkban Balla László, Gortvay Erzsébet, Kótyuk István, Szalai Borbála, Vladimir Piroska, Ónody Géza, Bagu Balázs, Punykó Mária, Horváth Katalin, Takács József és mások a magyar nyelvű könyvek szerzői.
Az évtizedek folyamán a szerkesztőség mellett kialakult egy fordítói csoport, amelynek tagjai az egységes országos tanterv alapján megírt, az egész országban érvényes ukrán (öt évtizeden át orosz) tankönyveket (fizika, matematika, mértan, számtan, algebra, vegytan, történelem, biológia stb.) ültetik át magyar nyelvre (a 90-es években Ivaskovics Mihály, Perduk Zoltán, Perduk János, Kótyuk Istvánné, Kulin Zoltánné, Debreceni Mihály, Jánki Endre, Varga Béla, Sterr Attila és mások).
Félő, hogy az ungvári magyar tankönyvkiadóra is hasonló sors vár, mint a Kárpáti Kiadó magyar osztályára.
Már 1999-ben az Ukrán Oktatási Minisztérium eladósodása miatt kénytelenek voltak a szerkesztők fizetés nélküli szabadságra menni. Annak ellenére, hogy a kiadó az Oktatási Minisztériumhoz, Ukrajna elnökének adminisztrációjához, és Ukrajna Legfelsőbb Tanácsához fordult ezzel a kérdéssel, a helyzet 2000ben sem sokat változott. Válságba került az anyagi támogatás hiánya miatt a tankönyvkiadás, több mint 1 millió hrivnya értékben nem került nyomdáztatásra kézirat.
Krónikus tankönyvhiányban szenvednek a kárpátaljai magyar iskolák, úgyszólván nincs miből tanulni.
Az állami könyvkiadás válságát tapasztalva a kárpátaljai magyar szerkesztők, írók közül néhányan beindították a magánkönyvkiadást magyarországi alapítványok támogatásával. így alakult meg Ungváron először a Galéria Kiadó (Galéria Kisvállalat Kiadója, később Galéria-Écriture) teljesen magánvállalkozásban, egyik prominens alapítója Balla D. Károly író. A Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától (NKÖM) 16 könyv megjelentetésére kapott támogatást, magánerőből további tíz könyvet jelentetett meg. 1997-ben Balla D. Károly megszüntette a Galéria-Écriture Kiadót és helyette megalapította és Magyarországon bejegyeztette az UngBereg Irodalmi és Művelődési Alapítványt, amely 1998-tól közhasznú társaságként működik és így lett a Pánsíp kiadója (szerkesztői: Berniczky Éva, Csernicskó István) is, amely immár alapítványi szinten több esztendős gyakorlatát folytatva főként az irodalmi élet felélénkítése és a kialakult keretek megtartása érdekében tesz erőfeszítéseket. A kárpátaljai magyar szerzők állandó publikációs orgánumának fenntartása mellett könyvkiadással és -terjesztéssel, bemutatók és író-olvasó találkozók szervezésével, rendezvények támogatásával, díjak alapításával és évenkénti odaítélésével, kulturális szolgáltató tevékenységgel, segélyalap létrehozásával, újabban pedig a Pánsíp Irodalmi Szalon (2000 januárjában tartotta első összejövetelét) megalapításával igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar szó iránti igényt ébren tartsa a régióban, s az itt született írói teljesítményekre szélesebb körben, így Magyarországon és nemzetközi fórumokon is felhívja a figyelmet - ez olvasható többek között a Felhívásukban. Az Alapítvány kiadója azóta közel tíz könyvet jelentetett meg. Egyedüli kiadói műhelyként Kárpátaljáról, részt vett az 1999-es Frankfurti Könyvvásáron. Kármin-díj néven megalapította a Kárpátaljai VIagyar Irodalmi Nívódíjat és a kárpátaljai magyar társadalomtudományok művelői részére a Váradi-Sternberg János-Díjat. Odaítélésére a Magyar Kultúra Napján (január 22.) kerül sor.
Magánkiadónak számít az Új Mandátum Kiadó (korábban: Hatodik Síp Alapítvány - Mandátum Könyvkiadó, vagy Mandátum, Hatodik Síp Alapítvány), melynek irodája van Budapesten (felelős kiadó Németh István) és Beregszászban (a szerkesztőség vezetője Penckófer János), egyben gondozója a Hatodik Síp c. negyedévi folyóiratnak. Az NKÖM támogatásával közel ötven könyvet jelentettek meg.
A könyvkiadás és a könyvellátás problémáját vállalta fel az 1992. március 26-án Ungváron bejegyzett Inlermix Kiadó Kft. (ungvári vezetője: Dupka György). A kiadó igyekezett hozzájárulni a magyar intézmények, egyházak, szervezetek hathatós támogatásához; olyan fórum megteremtésén fáradozott, amely felkarolja és szellemi alkotások közzétételével segíti a kisebbségben élő magyarságot. A szépirodalmi, ismeretterjesztő, egyházi kiadványokon és tankönyveken kívül szórakoztató jellegű műveket, tematikus kalendáriumokat is megjelentetett. Eddig különböző nyomdaipari termékeket több mint félmillió példányban jelentetett meg kárpátaljai és magyarországi olvasók részére.
Az NKÖM támogatásával beindította a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatot, 2000. január 22-én, a Magyar Kultúra Napjára jelent meg a sorozat századik kötete (Zubánics László: Guti körkép, falumonográfia). 1993-tól a hagyományos budapesti könyvhét állandó meghívott résztvevője, zsűrizett könyvei itt kerülnek szerzőikkel együtt bemutatásra. Szerzőinek köre a legszélesebb Kárpátalján (egyházi elöljárók: Forgon Pál, Nagy János, Bohán Béla, Ortutay Elemér, Szabó György; hitoktatók:
Riskó Mariann, Bárdos Ilona, Benedikta nővér; írók, költők: Balla Teréz, Fodor Géza, Füzesi Magda, Horváth Sándor, Király Benedek Lőrinc, Kovács Vilmos, Mandrik Erzsébet, Nagy Jenő, Mészáros Sándorné, Szalai Borbála, Tárczy Andor, Zselicki József; riporterek: Andor György, Kovács Elemér, Baráth Mihály; helytörténészek, néprajzkutatók: Vári Fábián László, Árpa István dr., Bagu Balázs, Boniszlavszky Tibor, Csatáry György, Dupka György, Keresztyén Balázs, Korszun Alekszej, Ozsváth Lajos, Soós Kálmán, Orosz Ildikó, Szöllősy Tibor, Zubánics László; a humán- és a reálterület magyar származású kutatói: Deák Ferenc dr., Fatula Mihály, Gortvay Erzsébet, Kótyuk István, M. Takács Lajos, S. Benedek András, Balla Gyula, Szabó László, Veress Jenő dr.; műfordítók: Skrobinec Jurij, Kótyuk István; képzőművészek: Jankovics Mária, Tóth Lajos, Ilku Maron József stb.)
Néhány helyi szerző könyvének megjelentetésére vállalkozott eleinte a Tárogató Lap-és Könyvszerkesztőség (felelős vezetője Ivaskovics István zeneszerző, a kiadó szerkesztői: Tárczy Andor, Palkó István). Utóbb a zeneművészettel kapcsolatos gyűjtemények kiadására szakosodott, ők adják ki a Tárogató és Bóbita-Füzetek című kiadványokat is. Az NKÖM támogatásával több mint 20 kiadványt rendeztek sajtó alá.
Kiadói tevékenységet vállalt fel 1996-tól a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség (KMPSZ) és a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ). Legújabban pedig a Kárpátaljai Református Egyház, a Kárpátaljai Apostoli Adminisztratúra szintén részt vesznek az NKÖM által meghirdetett könyvpályázatokon. A támogatásokból közel 50 könyvet jelentettek meg. Nagyszőlősön Ugocsa Print néven magyarországi kormánytámogatással közös lap- és könyvnyomdát hoztak létre (felelős vezetője Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke). Az Ugocsa Print nyomdán kívül, az ungvári Patent Rt. nyomda, a PoliPrint kisnyomda (vezetője Kovács Dezső), valamint a Zakarpattya Kiadó és Nyomda nyújt lehetőséget a könyvek nyomtatására.
Ezek a kiadók Kárpátalján 1992-től mintegy 300 könyvet jelentettek meg, százezernél nagyobb összpéldányszámban. Ezek az intézmények ma már csak magyarországi támogatással képesek működni.
Kárpátalján összesen százhat fiókkönyvtárat tartanak számon, ebből négy járási és városi könyvtár rendelkezik komolyabb állománnyal (a magyar nyelvű könyvek száma 12 500). A legnagyobb magyar könyv- és folyóirat-gyűjteménnyel a Kárpátaljai Tudományos Közkönyvtár Magyar és Idegen Nyelvű Osztálya rendelkezik. A könyvek száma meghaladja a 30 000-et, regisztrált olvasója 2100 van, az évi látogatottság 60 000-re tehető. Megjegyzendő, hogy az Ungvári Állami Egyetem különböző karain tanuló diákok a leggyakoribb látogatók. Az NKÖM támogatásával lehetőséget teremtett az internet és az e-mail használatára. Állománypótló könyveket, folyóiratokat csak a megyei, városi és a járási könyvtárak kapnak. Magyarországról csupán a Széchényi Könyvtár és a budapesti Könyvtárellátó Kht. (KELLÓ) küld rendszeresen könyveket. 1999-ben 1300 példány került át a határon. A falusi könyvtárak csak személyi kapcsolatok révén jutnak új könyvekhez.
Katasztrofális a helyzet a községi könyvtárakban: télen nincs fűtés, az épületek felújítására nincs pénz. Egy átlagos kezdő könyvtáros fizetése 4000 Ft-ot sem tesz ki. A sorozatos áramszünetek és árvíz okozta károk miatt több magyar falusi könyvtárat bezártak. Az ukrán vámtörvények miatt akadozik a könyvtárak kötelező példányokkal való ellátása. Külföldi civil szervezetek, magánszemélyek sem tudnak könyvküldeményeket eljuttatni, mert a szállítmányokat mintegy 50% vámadó sújtja. A könyvtárak magyar napi-, hetilap- és folyóirat-előfizetését az ukrán költségvetés nem biztosítja.
Történelmünk legbecsesebb műemléke a munkácsi vár, amelynek rekonstrukciója vontatottan halad. Munkács város önkormányzata szűkmarkúan költ a felújításra. A II. Rákóczi Ferenc kör aktivistáinak köszönhetően anyaországi támogatással egy Zrínyi Ilona- és Petőfi-emlékszobát alakítottak ki a várkastélyban. Csupán akarat és pénzkérdés, hogy Kelet-Közép-Európai Történeti Múzeummá váljék a csodás vár épületrésze.
A magyarlakta településeken, illetve egész Kárpátalja területén közel ezer magyar jellegű műemlék, emlékjel, köztéri szobor, emléktábla, kopjafa stb. található. Mindebből 92 középkori eredetű műemlék (vár, várrom, kolostorrom, templom.) A régebbiek állagmegóvására alig jut támogatás. Több helyen a magyar civil szervezetek vállaltak védnökséget a magyar műemlékek fölött. A vidéken 45 műemlékké nyilvánított római katolikus, református és görög katolikus templomunk van. Nagy részük Árpádkori vonatkozású. Állagmegóvásukkal az egyházi közösségek foglalkoznak. Helyi adakozásokból, külföldi támogatásokból igyekeznek helyreállítani a közel ezeréves szent hajlékokat.
Omladozó várak, kastélyok, épületek sorát nyilvánították műemlékké restaurálás nélkül, amelyek egy-egy kiemelkedő magyar történelmi személyiség nevéhez kapcsolódnak. Gondolunk itt (iyöngyösi István költő közel ötszázéves radvánci szülőházára I ingvár külvárosában, amelyben most posta és lakás van. Több mint száz emléktábla létesült már a 80-as 90-es években (a helyi gáncsoskodások ellenére): a Tiszújlaki Turulmadár, az ungvári Dayka-szobor és a Bercsényi-emléktábla, a Szolyvai emlékpark (a Málenykij-robotra elhurcoltak tömegsírjainál) stb. Egyes esetekben az ukrán hatóságok csak papíron támogatják a magyar történelem jeles eseményeivel kapcsolatos emlékjelek állítását. Példaként említhető a csonkán maradt Vereckei emlékmű, amelynek építését az ukrán nacionalisták nyomására a hatóságok felfüggesztették, mondván, honfoglaló őseink nem a Vereckei-hágón keresztül jöttek át, szerintük ez legenda. Halogatták a ferencesek nagyszőlősi rendházának visszaszolgáltatását is. Ezekből is látható, hogy a magyar műemlékek helyzete jogilag nincs rendezve.
A helyi ukrán nacionalisták akadályozzák a kárpátaljai megyei, járási múzeumok, tájházak magyar történeti anyagainak felújítását, bővítését. Hiányzik az állami támogatás is. Összefogásból, közadakozásból, különböző pályázati forrásokból sikerül felújítani az ősi Munkácsi Vármúzeum, az ungvári Petőfi-emlékszoba (művészeti iskola), a Tiszabökényi Helytörténeti Múzeum, a Tiszapéterfalvi Képtár magyar anyagát. A Tiszabökényi Múzeum fölött védnökséget vállalt a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, a felújításhoz jelentős támogatást nyújtott az NKÖM.
A magyarlakta településeken legutóbb 82 magyar közművelődési klubot tartottak számon, ahol 570 amatőr együttes van és 18 157 táncos, énekes, amatőr színjátszó, bábos, zenei előadó, vers- és prózamondó és különböző magyar hagyományápoló, népművészeti mester vesz részt közvetve vagy közvetlenül a helyi művelődési házak programjaiban. Nemzetközi hírnévre tett szert az Ungvári Közművelődési Szakközépiskola Napraforgó magyar néptáncegyüttese, az Ungvári Művészeti Iskola Eszterlánc énekkara (művészeti vezetője: Skut Ildikó); az eszenyi, nagydobronyi, a szürtei, a derceni, a nagyberegi, tiszapéterfalvi, a nevetleni és a viski ének- és táncegyüttes. 1989 óta évente megrendezik a Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivált, ahol díjazásban részesülnek a folklóregyüttesek.
Az utóbbi időben egyre csökken az együttesek száma, ennek oka az, hogy a fönntartó és támogató gazdaságok elszegényedtek, az önkormányzatok sem tudják támogatni a közművelődési intézményeket, az ott működő csoportokat.
Az alulról építkező magyar közművelődési körök túlnyomó többsége még 1989 előtt alakult a magyarlakta településeken (Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub, vezetője Weinrauch Katalin /Beregszász, 1984/, Móricz Zsigmond Magyar Irodalmi Klub, vezetője Minya József /Tiszapéterfalva, 1986/, Drávai Gizella Kör, vezetője Ballá László /Ungvár, 1987/, II. Rákóczi Ferenc Kör, vezetője Helm Judit /Munkács, 1987/, Hollósy Simon Kör, vezetője Szöllősy Tibor /Técső, 1988/, Petőfi Művelődési Kör, Bilics Éva /Rahó 1988/), legtöbbjük feladatának tartja az irodalmi hagyományok ápolását, a kiváló magyar alkotók emlékének megörökítését, könyv- és képzőművészeti kiállítások rendezését. Magyar nyelvet, irodalmat és művelődést szolgáló kör több iskolában is alakult, valamennyien az ébredő magyarságtudat erősítését szolgálták a kis közösségekben. Többségük ma is működik.
Az ukrán állam anyagi jellegű támogatást az ukrajnai magyar kisebbség számára eddig nem tudott nyújtani, ám működésüket nem is akadályozza. Magyarország az Illyés Gyula Közalapítványon, az Új Kézfogás Közalapítványon és a az Apáczai Közalapítványon, a Mocsáry Közalapítványon, Segítő Jobb Alapítványon keresztül évente több millió forintos támogatást nyújt a kárpátaljai magyar érdekvédelmi és szakmai szervezeteknek, az anyanyelvi intézményeknek és a történelmi egyházaknak az oktatás, a kultúra és a vállalkozásfejlesztés területén.
| |