Előző fejezet Következő fejezet

Függelék

 

I. Család- és keresztnevek településünkön

Településünk leggyakoribb magyar család- és keresztnevei az egyes összeírásokban és népszámlálások alkalmával, csökkenő sorrendben. Az 1721– 1722. évi lajstrom: Varga, Nagy, Kádár, Kovács, Szilágyi, Fóris, Tőtös, Fazakas, Deák, Szabó, Benedek, Szűcs, Torkos, Somogyi, Székely.

1896 és 1910 között: Somogyi, Szabó, Tőtös, Deák, Torkos, Nagy, Fóris, Székely, Benedek, Csiki, Fazakas, Kósa, Tökölyi.

Az 1980-as években: Somogyi, Szabó, Torkos, Tőtös, Székely, Fazakas, Csiki, Benedek, Deák, Nagy, Fóris, Kabai Ősz. Hogy az azonos nevűek egymást megkülönböztethessék, ragadványneveket használnak.

1986-ban a falu 1115 családnevéből 148 viselte Somogyi nevet, minden ötödik szilágynagyfalusi lakos. Az egyes famíliákat ezért különböző ragadványnevekkel különböztetik meg.

A falu családneveit más szempontok alapján is csoportosítottuk, így foglalkozást jelentenek: Kovács, Kádár, Szabó, Szűcs, Fazakas, Varga, Molnár. Földrajzi – hajdani származási – helyet jelölnek: Somogyi, Diószegi, Kabai, Szilágyi, Csiki, Tőtös, Tökölyi, Nógrádi. Nemzetiségi eredetről szólnak: Székely, Rácz, Horváth, Török. Egyéb külön jelentést – jellem, testalkat, egyházi személynév – hozdoznak: Torkos, Fóris, Kósa, Nagy, Kiss. A leggyakoribb férfinevek: Ferenc, Sándor, András, János és István. A nőknél: Erzsébet, Anna, Zsuzsanna, Mária, Irma, Klára, Ilona, Emma, Katalin.

II. A község helyneveiről

A település hivatalos neve Nu ş fal ă u , Szilágynagyfalu, de lakói és a szomszédos településekben élők a rövidebb alakot használják: Nagyfalu (-ba, -bú, -ban, -si). A név a település nagy kiterjedésétől és népes voltából származik. A helység hivatalos neve a XIX. század második felében, 1882-ben Szilágynagyfalu.

Agyag-verem: innen nyerték a tapasztáshoz szükséges agyagot az asszonyok.

Akasztófa-domb: Köves-domb, kaviccsal teleszórt, kevésbé termékeny terület.

Almás-kert: valamikor almafákkal volt beültetve. Ma szántó a Bagosi út mentén.

Alszeg: a falu ősi, folyó melléki településrésze.

Árkos út: árkokkal, vízmosásokkal teleszabdalt út a Málon.

Ártézi kút: a Piac-téren 1911-ben fúrt artézi kút.

Bagojvár – Kővár: a hagyomány szerint a kör alakú bástyában baglyok tanyáztak. Ma nincs meg.

Bagosi út: a szomszédos Szilágybagosva vezető községi út neve.

Bakos, -ba: a második világháború után benépesített falurész, zsombékos, vizenyős terület. A báró itt legeltette disznóit.

Baksa-palló: a Berettyón átvezető keskeny fahíd.

Bana-kert: a tulajdonos, Torkos nevű család gúnyneve. Gyümölcsös a Kisfaluban, a Berettyó mellett.

Barát-rét: a XV–XVI. században Nagyfaluban tevékenykedő pálos rendi barátok itt jártak be a faluba. Közelében állott kolostoruk.

Báró-kert: Báró Bánffy János kastélyparkja, évszázados ritka fafajtákkal.

Báza: volt terménybegyűjtő központ.

Berek: erdővel borított kiemelkedés a falutól keletre.

Bërëkjó – Berettyó: a falun áthaladó folyó.

Bika-rit: eredetileg rét, a község bikái számára fenntartott szántó.

Bincsó, -ba: a szájhagyomány szerint valamikor itt település volt. Később gyümölcsös. Apróra nőtt almáiról, bincsóiról kapta elnevezését.

Bivaj-tó: mocsaras, vizenyős hely. A bivalyok kedvenc tartózkodási helye. Rét a vasút mentén.

Bodon-kút: fatörzsből készült kút a falu határában.

Bomlott-halom: halomsír, melynek földjét a község lakói hordták szét. Ma bomlófélben áll.

Boncidai sikátor: Boncidai nevű családról elnevezett utca a Hóstátban.

Borsós: legelő a Krasznára vezető út mentén.

Borzási út: a szomszédos Borzásra vezető út.

Brazília,-ba: népi bölcsesség adta elnevezés.

Buda utca: a temetők felé vezető utca. A hagyomány szerint Toldi Miklós itt mutatta meg a Budára vezető utat. Egyébként a Buda-kertről nyerte elnevezését.

Buda-kert, -be: Buda nevű ember tulajdona. Helyén ma az Állatorvosi Hivatal épülete áll.

Bujocki-domb: a Bulyovszki család udvarháza melletti magaslat, a gyermekek kedvelt szánkózóhelye.

Cigánytelep, -re: cigányok által lakott terület.

Cser,-re: erdő. Cserepes-tanya: cseréppel fedett gazdasági épületek a hosz-szúaszói völgyben.

Cserépgyár – Szekció: az 1930-as években cserépgyár működött itt, utóbb a Mezőgépészeti Állomás egyik részlege, szekciója kapott itt helyet.

Csiber-óda: a Csiber-patakra hajó domboldal.

Csiber-patak: csermely a falu határában.

Csikó-garám: valamikor a báró e helyen tartotta csikóit.

Csikós-kert, -be: a báró itt pihentette versenyre tenyésztett csikóit.

Csorda út – Csürhe út: a legelőre felvezető út. Itt hajtják fel a teheneket a legelőre.

Csorgó: forrás a falu határában.

Csukás: hajdan a kolostorhoz tartozó halastó volt a Barát-réten. A legenda szerint itt rejtették el a templom harangját.

Csusznya utca – Hóhér utca: a nagy sár miatt hajdan csusznyával, kukoricaszárral szórták tele.

Csűrös-kert: a falu keleti részén álló hely volt Bánffy-uradalom külsőségén levő kertben levő csűr után kapta elnevezését.

Detrei út: Detrehem felé vezető út.

Diós, -ba: szőlőhegy, diófával sűrűn beültetve.

Dögtér: az elhullott állatok elföldelési helye az erdő szélén.

Drót: drótkerítéssel körülvett vadászterület a Lapis-erdőben.

Egyes, -be: szántó.

Egyházi főd: a helybeli református egyház tulajdona.

Felleg-hegy: a Nagy-Csicsó régi elnevezése.

Felszeg, -re: a falu déli, magasabban fekvő része.

Fenék: a Nagy-Csicsó és a Tag között fekvő lapos völgy. Itt halad át a Szilágysomlyóra vezető vasút.

Fickó-rit: rét.

Fülöp-szugoj: a Berettyó kanyarulatai között fekvő egyik füves terület.

Gazszil, -re: a legelő „gaz” széle.

Gölice-kút: forrás a falu határában. Görvegy.

Garda, -ra: Gyakor-cser.

Hálás: hizlalásra befogott bikák nyári szálláshelye.

Halomi-erdő: a Nagy-halom körüli tölgyerdő.

Halmosd-patak: a Berettyó egyik mellékpatakja, a szomszédos Halmosd falu környékén ered.

Határ-patak: Szilágynagyfalut Szilágyzoványtól elválasztó vízfolyás. 1341: Limpa-patak.

Hekt-szilvás: Heckt nevű zsidó tulajdonában levő gyümölcsös.

Híd-pataka – Két-patak: A Lapis-erdőből eredő időszakos vízfolyás.

Hodáj: karám a juhok számára a Málon.

Homokbánya: innen termelik ki a homokot a falubeliek.

Hóstát: a falu keleti részén fekvő településrész. A középkorban „felső város”-ként volt ismert.

Hosszúaszói völgy: a Hosszúaszó-patak völgye, melyen út vezet Ráton felé.

Hosszú-pince – Fejér-pince: a hagyomány szerint alagút volt itt. Borpince. Korábban téglával kirakva.

Hót-Bërëkjó: a Berettyó egyik kiszáradt folyókanyarulata.

Itató: itatásra kijelölt hely a Berettyó mellett.

Kabai-kerék: Kabai család által művelt zöldségtermesztő hely, nevét az ott működő öntözőkeréktől kapta.

Kacúr: vizenyős, kákás terület.

Kántori-főd: a református kántor használatában levő föld.

Kastéj előtt: a Bánffy Albert-féle kastély előtti kicsiny tér. Itt áll a római katolikus templom.

Katonák rittye: rét, a középkor folyamán itt portyázó hadak szállásterülete volt.

Kecskés: a helybeliek által vadkecskéknek is nevezett őzek, szarvasok gyakori szálláshelye.

Kerek-domb: szőlővel beültetett, egykor a pálosok tulajdonában levő kiemelkedés a Sziget-dűlőben.

Kert felett: a Piac térről felnyúló kertek feletti határrész.

Kétvíz-köz, -be: a Malom-árok és a Berettyó közötti terület.

Kis-Csicsó: szőlőhegy.

Kígyó-sár: a vizenyős, kígyók által járt terület.

Kis-hëgy melléke. Kiserdő: az egykori Cserhát megmaradt része, a falutól nyugatra.

Közbülső láb: a falutól délre fekvő szántó (tábla) középen fekvő része.

Kistemető, -be: a falu legrégibb temetője.

Kis ucca. Klastorom, -ra: pálos szerzetesrendi kolostor helye.

Kollát: erdővel borított magaslat a falutól keletre. Területén néhány házból álló kis tanya van.

Komlós-ódal: komlóval beültetett domboldal.

Kompleksz: a szarvasmarha-hizlalda román elnevezése.

Kőkúti-tábla: szántó a falutól délre. Területén egy kővel bélelt kút van.

Krasznai út: Krasznára vezető köves út.

Kukk-kert: a tulajdonos gúnynevéből (Kukk Bandi) származik az elnevezése.

Lapis – Lapis-erdő: sima, lapos felszín, erdővel borított terület.

Legelő: a község legnagyobb, legeltetésre alkalmas füves térsége a Lapis-erdő mellett. A századforduló tájékán még erdő borította.

Lengyel-kút: a Lengyel család szőlőjében levő kút a Nagy-Csicsó szőlőhegyen.

Leveles-patak: kicsiny vízfolyás. Nevét a belehullott levelektől kapta.

A Halomi-erdő közelében ered.

Mál: legelő a Krasznai-domboknak a falu felé néző, délies kitettségű domboldala.

Messzelátó: a Nagy-Csicsó legmagasabb pontja, ahonnan szép kilátás nyílik a falura és környékére.

Méj-patak: mély, árkos vízmosás a Málon.

Nagy-Csicsó – Felleg-hegy: állítólag egy itt lakott Csicsó nevű személyről kapta elnevezését.

Nagy-halom: a szláv-avar temetkezési halmok legnagyobbika a Leveles-patak mentén.

Nagyhíd: a község legnagyobb hídjának tájéka a Berettyón. A gyakori árvizek miatt a híd tönkrement. Ma ugyanitt palló vezet át a folyón.

Nagy-rit: rét, a Zoványra vezető út jobb oldalán fekvő füves terület. Ma jobbára a volt szarvasmarha-hizlalda épületei állnak rajta.

Nemesek erdeje: Nagyfalu néhány nemesének volt itt az erdeje.

Nagy ucca: a falu egyik legrégibb, leghosszabb utcája a Felszegen.

Nova: újonnan betelepített terület a Kisfalu déli részén. Egykor bárói birtok.

Nyesett-erdő: a fák elöregedett ágait rendszeresen levágták, főleg a falu szegényebb emberei ebből biztosították a téli tüzelőt.

Nyibuc – Libuc: a név eredete ismeretlen.

Nyúlfutó-domb: a Mál oldalán a gyakran látható nyulaktól ered elnevezése.

Osvát-kert: Osvát, egykori nemesi család tulajdonában levő terület, közvetlenül a Nagyhíd mellett.

Ősz Gyuri-malom: vízimalom a Berettyón. Ősz György volt a tulajdonosa.

Papcsaló: a hagyomány szerint a szőlő és a hozzá tartozó pincék a szerzeteseké volt, néha azonban egy-egy hordó bort a falu lakosai legurítottak a hegyről, megcsalva így a papokat.

Piac tér, -re: a falu központjában kiszélesedő tér, a kirakodó- és az állatvásárok színhelye.

Plopisi út: Gyümölcsénes román neve Plopiş , az ide vezető köves út.

Púpok, -hoz: földcsuszamlásos terület a Málon. A lesuvadt föld kúpok (púpok) formájában gyűlt össze a domb alján.

Puszta: kivágott erdő helyén maradt tisztás a Kolláton.

Réhej: valószínű a révhely (átkelőhely) szóból ered. Itt jártak át a Berety-tyón.

Rendtövis: a legelőn rendszeresen kivágott tövisbokrok helye.

Repülőtér: a legelő helyén, a második világháború alatt működő katonai repülőtér, a bombázni járó gépek leszállóhelye.

Rókalyuk: a rókák tanyája.

Rózsás: a szőlők végében ültetett rózsabokrokról kapta a nevét. Egyébként szőlőhegy.

Rózsa-major, -ra: Báró Bánffy Róza tanyája.

Sige: a sikátor itteni elnevezése.

Simó-tag: Simó Ferenc tiszttartó földje.

Somjai út: Szilágysomlyóra vezető műút.

Somkereki patak: a patak mentét kísérő somfa adta elnevezését.

Somogyi Józsi tanyája: Somogyi József középbirtokos Csiber-patak mentén fekvő tanyája, földje.

Sós-patak: a patak mentén szállították a sót a legelőn levő állatoknak.

Szaksz-kert: almával beültetett kert, egy Sax nevű zsidó tulajdonában volt.

Szél-ódal: huzatos völgy délre néző oldala a Hosszúaszói-völgyben.

Szemete: a volt gép- és traktorállomás helye az állomás közelében.

Sziget, -be: a Berettyó által körülvett vízmentes terület.

Szikszai-kert: kis földterület a Kiserdő közelében. A Szikszai családé.

Szóvár-hegy: állítólag innen adtak hírt a háborús világban. Tetejéről ugyanis jó kilátás nyílik az egész Berettyó mentére.

Szodokos-patak: a patak forrásának közelében levő szodokfák – hársfák – után kapta nevét.

Szunyog-rit: rét, vizenyős, sásos, szunyogjárta terület a Nagy-Csicsó aljában.

Szűcs Miháj szugja: a Berettyó egyik kanyarulatában fekvő füves terület, Szűcs Mihályé.

Tag, -ba: földbirtok egyben lévő darabja. Templom: református templom.

Tógát: a Báthori fejedelmi család halastava a Tanyánál.

Tóni-telep, -re: cigánytanya a Zoványi út mentén, Tóni cigány kovács neve után. Ma néhány házból álló, cigányok lakta településrész.

Újfogás-dűlő: újabban művelésbe fogott szántó.

Új-hëgy, -re: újonnan, a filoxéra után szőlővel beültetett domoldal.

Vágóhídi sikátor: a Kisfaluban levő valamikori vágóhídhoz vezető sikátor.

Vásártér: régen itt tartották az állatvásárokat.

Vékony-cser: a cserfák közül csak a vékonyabbak voltak cserzésre alkalmasak.

Víz ucca – régi nevén Feredős ucca: az itt átfolyó patak után nevezik Víz utcának.

Zilbenstein-szőlő: egy völgyben fekvő szőlő, amely egy Zilbenstein nevű zsidó tulajdonában volt. Zoványi út: Szilágyzoványra vezető műút.

Zsidó temető: Nagyfalu zsidó lakosainak temetkezési helye a Kisfalu végén.

Zsombos: vizenyős, zsombékos, vadvizes terület a Nagy-Csicsó szomszédságában.

III. Utcák, terek, falurészek

A falu eredeti települési helyét teljes bizonysággal ma sem tudjuk megállapítani, mert igen kevés a régészeti adat. A honfoglalás kori temetők és

az egykori települések nyomai sem lelhetők fel. Ezért csak néhány, máig fennmaradt helynévből következtetünk a hajdani állapotokra. A ma is élő szájhagyomány szerint a falu eredetileg a Leveles-patak és a Nagy-halom tájékán, a Kert felettnél, az úgynevezett Kőkúti-tábla helyén állt. Sajnos, e helyekről nem került elő településnyom vagy régészeti lelet. Az viszont tény, hogy az Árpád-korban már számos falu létezett a Berettyó felső folyása mentén. Ezek egy részének neve a határrész- , illetve a dűlőnevekben is fennmaradt. Így például Szilágynagyfalu és Bürgezd között Szóvár-hegy, amelyről biztosan tudható, hogy hajdan faluként létezett. Korai Árpád-kori településnek tekinthető a szomszédos Szilágyzovány is. A falutól délre fekvő Átal-kertben szántáskor három ház nyomai kerültek elő. A házak tizennyolc-húsz méter távolságra álltak egymástól a Berettyótól nem messze,

a vízpart ármentes részén. Mind a három házban hasonló leleteket találtak: vonalkötegekkel díszített hamus-kormos agyagedények, cseréptöredékek, valamint égett állati csontok, valamint vasból készült tárgyak, olló és kés kerültek elő. A régészek szerint – a talált leletek alapján – a falu a XI–XIII. században létezett. A néhány házból álló település a tatárjárás idején pusztulhatott el.

Korai lakott hely nyomát felfedezhető fel a Bürgezd és Szilágyzovány közötti Telek-völgyben, ahol cserép- és téglatöredékek kerültek felszínre. Ipp község területén említenek egy Kőház-kert nevű határrészt, amelyen valaha Szent Andrásról elnevezett, kisméretű román kori templom állt. Szintén Árpád-kori eredetű Szilágybagos, Szilágyborzás, Alsóvalkó és Szilágyzovány. Az utóbbi két község neve szláv eredetű, ezért feltételezhető, hogy a honfoglaló magyarság rátelepedett az itt élő szláv lakosságra. E települések azóta folyamatos lakottak, ami arra utal, hogy a magyarság is falu jellegű településeken élt. Az egymástól alig három-négy kilométer távolságban fekvő, egy időben létező falvak hálózata nagyobb számú lakosság mellett megtelepült földművelő-állattenyésztő népességet feltételez. A Berettyó sima teraszfelszíne és annak vízmentes, ártérre néző pereme – a mai Kőkúti-tábla határrész – kiváló területet nyújtott a korábban megtelepült szlávok, majd a honfoglaló magyarok számára. E részen a neolit kortól a XIX. századig a legtöbb Berettyó menti falu belsősége az ármentes szint ártérre néző peremén helyezkedik el. A települések magja pedig olyan helyen alakult ki, ahol az árvizek csak ritkán vagy egyáltalán nem jártak. A Berettyó itteni völgysíkja kétszáztíz-kétszázhúsz méter magasan fekszik a tengerszint felett, jobbára a mai Piac tér környékén, a Kert felett-dűlőig. A falu külsősége – szántók, legelők, erdők – viszont már az ártértől távolabb elhelyezkedő, belsőbb területekre nyúlik fel. Mindenképpen eszményi helynek számítottak a honfoglaló magyarság számára. A környező erdők – a Lapis – később valamelyes védelmet jelentettek a török portyázó csapatok pusztításai ellen. Szilágynagyfalu lakosai a középkor folyamán több ízben kénytelenek voltak elhagyni lakóhelyüket és letelepedni a Halmosd-patak körüli erdőkben.

A településünket formáló természeti tényezők mellett fontos szerepet töltöttek be az egyes településeket összekötő utak, különösen a területi munkamegosztás korában, amikor a közlekedés igen fontossá válik. Már írtuk, hogy községünkben a több irányból érkező utak csomópontot képeznek, és a Szilágysomlyói-medencében fekvő településeket kötik össze Szilágynagyfaluval. A későbbiekben ezek a falu központjába torkolló utak terebélyesedtek a betelepítésük után utcákká, sőt utcasorokká. Ezek között egyik-másik valamikor mezei út volt, de az idők folyamán utcákká alakultak. Ilyen volt például a mai Csusznya utca – régi nevén Szántó utca –, amely csak a XVIII. század végétől települt be, főként románokkal. A környék legkorábbi úthálózatát csak általában tudjuk felidézni, a XIV. század útjaira viszont teljes bizonyossággal lehet következtetni. Ekkorra ugyanis már kialakult a vidék településhálózata.

Az utak közül – melyek többnyire a Kraszna és a Berettyó völgyeit követték –, a legfontosabb a Meszesi-hágó felől érkezett hadi út, amely Krasznarécsénél délnyugatra kanyarodva elérte Krasznavárat. Innen Ráton falun át, a Hosszúaszói-völgyet követve kelt át a Berettyó völgyébe. Egy 1341. évi oklevél viszont közutat – via publica – említ, amely a Berettyó egyik bal oldali mellékvizét, a Limpa-patakot keresztezte Szilágyzovány alatt. Ennek az útnak a nyomai egyébként a II. József korában készített katonai térképen felismerhetőnek tűnnek. A Szilágyzovány felőli út a Limpa- és

a Két-patakot – más néven Híd-pataka – átszelve Kisfalunál érte el az Alszeget, majd azon át a Nagy utca felső végénél, a Berettyón átkelve a Krasznai útban folytatódott. Ezek szerint ez lenne az az út, mely Krasznavár felől érkezett. Feltehető, hogy a sószállítás szempontjából is volt jelentősége, ugyanis a mellette fekvő Nagyfalu és Márkaszék vámszedőhelyek voltak. Ez az útszakasz akkor veszíthette el jelentőségét, amikor a XIX. század első felében kikövezték a Szilágysomlyó felől érkező utat, és a régi közút mezei úttá alakult át. A sószállítás ettől kezdve átterelődött a most már Szilágysomlyó–Margitta közötti kövezett útra. Az is elképzelhető, hogy a mai Alszegen, illetve Felszegen át húzódó Nagy utca – mely délkelet–északnyugati irányban szeli át a falut – ennek a régi közútnak volt a része.

A térképet tanulmányozva az is feltűnik, hogy a XVIII. század második felében a falunak már fejlett utcahálózata volt, és viszonylag szabályos alakzatot mutatott. A felszegi Nagy utca és az Alszeg szinte teljesen beépített, a vele többnyire párhuzamosan haladó felszegi Kis utca és az Alszeg pedig településünk legrégibb utcái voltak. A felszegi Kis utca és az Alszeg a falu közepén térré szélesedett, ezért itt épült fel a jelentős méretű, díszes, késő gótikus plébániatemplom, a reformátusok mai istenháza. E hajdani Piac tér ma az Arany János tér nevet viseli. Alakja négyszögletes, közepén állt a korcsma és a dézsmaház a dézsmapincével. Napjainkban park van a helyén, közepén az 1911-ben fúrt artézi kúttal. Hasonló formájú tér jött létre a felszegi Nagy utca és a Víz utca találkozásánál. Itt alakult ki a Bánffy-uradalom belsősége – a kastély, a cselédház és a gazdasági épületek –, itt kapott helyet a római katolikus templom és a zsinagóga is. A XV. századtól a Piac téren tartották az országos és a hetivásárokat. Ezt a kiszélesedő, az út irányvonalába kissé elnyúló teret és környékét tekinthetjük Szilágynagyfalu magvának. A két, párhuzamosan haladó utcasort sikátorok kötik össze. Az egyik a Berettyóra fut, a helybeliek Sigének nevezik.

A Réz-hegység, Élesd település irányából érkező útból fejlődött ki a Buda utca. A felszegi Kis utcából kiágazó Csusznya utca a szomszédos községbe, Szilágyborzásra vezető mezei útból alakult ki. A falu két főutcáját – Nagy és a Kis utca – délen összekötő utca Hóstát néven ismert. A lakosság által használt hagyományos nevekre figyelemmel Szilágynagyfalut napjainkban a következő település-, illetve falurészek alkotják: Piac tér-Alszeg, Felszeg, Hóstát, Brazília, Víz utca vagy Vízmellék, Buda utca, Bakos, Vasútállomás és környéke vagy Sziget és Korlát. A falu teljesen új településrésze a Brazília, nevét népi bölcsesség találta ki, és a második világháború óta terjedt el. Jobbára a Berettyó jobb partján, a Szilágyzoványi úttól a Csicsó aljáig elterülő részt nevezik így, ahol 1914 előtt már állt néhány gazda – Orbán, Varga és Antal – háza. Ez időig a Bánffy-uradalom földjei és gazdasági épületei feküdtek ezen a területen, amely jórészt a második világháború után települt be.

Brazíliához számítjuk a Bakos nevű, két utcából álló falurészt is. Bár nevével már 1577-ben találkozunk, betelepülése csak a második világháború utáni időszakra tehető. Területe a múltban mocsaras-sáros-zsombékos volt, a báró disznói legeltek itt. Kisajátítása és felosztása az 1945. évi földreformmal kezdődött. Többen kaptak itt hét ár nagyságú telket, amelyen nemsokára házat építettek. Az első letelepülő Bihari János volt. A juttatott telket többen eladták, más tulajdonosokra szállt. Leszármazottjaik az 1970-es évekre beépítik, de még ma is sok itt az üres parcella.

Kisfalu lakónegyed a község Szilágyzovány felőli részén, közvetlenül a Berettyó mellett települt. Az Alszegtől a Vágóhídi sikátor és a Csorda út választja el. Neve sem a múltban, sem napjainkban nem jelöl külön települést, falut, hanem Nagyfalunak a Kis előtagú ellenpárjaként honosodott meg. Helyén valamikor szántó és kaszáló volt. Kisfalun haladt át a már említett közút. Ma egyszerű mezei út, amely a Híd-patakát keresztezve a Bivaly-tó kaszálón át Szilágyzovány felé vezet. Kisfalu területéből ágazott ki a Réheji – – mely a hajdani réven haladt át – út, ma már nem létezik, de mint helynév napjainkig fennmaradt. Kisfalu területének nagy része – a Nova és a Malomi-tábla – hajdan uradalmi birtok volt, kisebbik hányada pedig a református egyház és a Bana nemzetség tulajdona.

A szájhagyomány szerint Kisfalu ősi településének magva a Rózsa Sándor-féle birtok. Az 1700-as évek végén még teljesen lakatlan, de a XVIII. század utolsó negyedében itt már több telek kirajzolódik, köztük Rózsa Sándoré. A hét katasztrális hold nagyságú birtokot a Bana család vásárolta meg, amelyen 1880-ban, illetve 1898-ban egy-egy házat emeltek. A két telek később – az ingatlanjaival együtt – a Bana család egyenes leszármazottjaira szállt át, majd öt család – Torkos Sándorné, Torkos Sándor, Torkos Gyula, Antal Ferenc és Joó Emília családja – között oszlott meg. Az utca képe 1935-ig keveset változott. Ekkor a bárótól vásárolt telkeken, az úgynevezett Malomi-táblán újabb lakóházakat építettek. 1897-ben a báró Bánffy János által meglőtt Nagy (Bori) Bálint gyermekei a bárótól kilenc hold szántót kaptak a Novában, amelyet később, a XX. század derekán a leszármazottak beépítettek.

A Felszeg községünk legmagasabban fekvő része. Tulajdonképpen két utcából – a Nagy és a Kis utca – áll. A falu legsűrűbben beépített utcáját – Nagh Wcza – az írásos feljegyzések már 1557-ben említik. A Felszeget egy patak keresztezi. Közepe táján és a felső – Szilágybagos felőli végén – valaha Bánffy Róza uradalmának gazdasági udvara – cselédház, istálló-csűr, terménytároló – húzódott. 1703-ban sánccal körülvett lakatlan kastélyt és udvarházat, és vele szemben rendházat írtak össze. Később, az 1930-as években mindkét uradalom területét nagyfalusi gazdák vásárolták meg, amelyet aztán fokozatosan beépítettek. A Felszeg keleti része a középkor folyamán felsővárosként – Hóstát – volt ismert. A közelmúltig itt állt községünk legtöbb régi lakóháza. Egy 1980-ban végzett felméréskor településünk házainak tizenhárom százaléka volt százesztendősnél öregebb. Az egyik ház mestergerendáján az 1783-as évszámot olvashatták. Az utcára az utóbbi években épült vagy bővített L alakú házak a jellemzőek. Napjainkban az utcáknak csak az egyik oldalán van járda. Az úttest szélén gyümölcsfák sora húzódik.

Az Alszeg jóval alacsonyabban fekszik a Felszegnél. Utcáját az 1859. évi tűzvész után igazították egyenesre. Ma a falu talán legsűrűbben beépített része. A házak szinte összeérnek, oromzatuk az utca vonaláig fut. Előttük virágoskertet csak elvétve alakítottak ki. A református templomtól déli irányban a temetőig terjed a lépcsősen emelkedő Buda utca. Az úrháza tergerszint feletti magassága, a temetőé 224 méter. Az utca cinterem felöli része és az onnen kiágazó mezei út – a Kert felett – községünk másik legmagasabban fekvő része. A már 1718-ban említett utca nevét feltehetően az Állatorvosi Hivatal helyén elterülő Buda-kerttől kapta. A mai Buda utca helyén a középkorban hadi út vezetett Élesd irányába. Ez az utca viszonylag későn népesült be. A II. József uralkodása idejéből való I. katonai felmérés térképlapján csak a református parókia és az utcát a Csusznya utcával összekötő sikátorral szembeni rész tűnik beépítettnek. Mivel az utca templom felőli végén már a XVIII. század végén ott állt a régi iskola épülete, ezért ezt a szakaszt Schola (Iskola) utcának nevezték. Ekkor az utca bal oldala is beépítetlen volt, benépesítésére csak a XIX. században került sor.

Eredetileg a Buda-kert is bárói birtok volt, majd Böckel Béla körorvos tulajdonába került. Az első világháború idején még beépítetlen, 1920-ban emelték fel itt az Állatorvosi Hivatal épületét. A nagy telket később a nagyfalusi gazdák – Erdei, Szabó, Bátori, Deák és Nagy – vásárolták meg, és hamarosan beépítették. Az utca jobb oldalán – szemben a Buda-kerttel – állt a nemes Osvát család birtoka, amelyet szintén eladtak.

Szilágynagyfalu településrészei és utcái

 

IV. Szilágynagyfalu nyelvjárása

Nyelvjárásunknak legszembetűnőbb sajátságai figyelhetők meg a Tövisháton és a Berettyó-mentén – írta Petri Mór, a Szilágyság kitűnő ismerője. Tájnyelvünknek egyik igen fontos jellemzője az i-zés és a zárt ë megléte. Szilágynagyfalu és környéke az északkeleti magyar nyelvjáráshoz, az i-ző alegységhez tartozik, mint ahogy egyébként az egész Berettyó mente falvai: Alsóvalkó, Borzás, Bagos, Bürgezd, Zovány, Ipp, Kémer és Lecsmér. Az i-ző alegység nem teljesen azonos jellegű. Megkülönböztető az ë és az e ~ e fonéma, bár nem mindenki beszédére jellemző. Néz – níz, kender – kendër, mókus – móukos, evett – ett ~ evëtt.

Röviden a nagyfalui nyelvjárás jellegzetes vonásairól, a hangtani és alaktani jelenségekről. Olyan szavakban, amelyekben i hangot kell a köznyelvi norma szerint ejteni, é hangot mondanak. Például: véz – víz, téz – tíz. Idegen szavakban é hangot ejtenek a szabályos i hang helyett: szelvész – szerviz, készlet jelentésben. Gyakoriak az i helyett ejtett e-é hangok: geleszta – giliszta, mindég – mindig, amég – amíg, vagy e hang helyett é-t ejtenek, például téj – tej, téjfel – tejfel.

Jellemző az ú-zás, ű-zés: lú – ló, hun – hol, otthun – otthon. A toldalékokban: -bul, -bül, -rul, -rül, -tul, -tül /-ból, -ből, -ról, -ről, -tól, -től. pl. lű – lő, bűr – bőr, kű – kő, üjjű – héja. Más hangot ejtenek, vagy betoldanak egy-egy hangot a szó szabályos hangalakjába. Például: bihaly – bivaly, tángyír – tányér, Bérékjó – Berettyó, fücfa – fűzfa. Jellegzetes a megnyújtott magánhangzó használata. Ha az e hangot még egy mássalhangzó követi, elhagyják az e hangot: szíp, nígy, víge, lípés, vendíg, pínz, díl, ilőlény és így tovább. Itt kell megemlítenünk, az u és ü jelentkezését szóvégi ó, ő és ű helyén. Például: lu, kü, csü, lü, szü és így tovább.

Az is jellemző a szilágynagyfalui nyelvjárásra, hogy a hosszú ó, ő és ű helyén rendszerint diftongust – ou, öü, éi, ié – ejtenek, akárcsak az északkeleti nyelvjárás többi részében. Például: jou – jó, vout – volt, drout – drót, fout – folt, kéis – kés. Az alaktani rendszer terén a Berettyó-felvidéki nyelvjárás egyik jellegzetes vonása még, hogy az ad, hagy, kel, lel igetöveket megőrzött régiségként hosszú magánhangzóval ejtik: ád, hágy, kél, lél. Nagyon gyakori jelenség a -ból, -ből l-jének lekopása is: házbú, házru, kerbü, embertü stb. Ugyancsak megőrzött régiségként még hallható a -ni és a -nu határozórag. A -ni rag -nál, -nél, -hoz, -hez, -höz helyett. Például megyek nagymamámni – nagymamámhoz, voltam Borini – voltam Borinál. Józsiékni van – Józsiéknál van, Józsiékni ment – Józsikékhoz ment, Józsiékni jön – Józsiéktól jön.

Az igeragozásnál az ikes személyragok csaknem teljesen háttérbe szorulnak az iktelen igékkel szemben. Például: eszek, eszë – eszel, eszik; ennék, enné – ennél, enne; egyek, egyé – egyél, egyen. Jellegzetes a birtokviszonyt jelölő birtokos jelzős szószerkezet is. Például: Feri házok – Feriék háza, Klári kutyájok – Kláriék kutyája.

Jellemző a tájszavak széles körű használata. Például: málé – kukorica, kolompir – burgonya, csukos – dölyfös, bróza – szódabikarbona, lozsbátol – pancsol, palozsma – csalitojás. Puju – bivalyborjú; frissen kifeslett, kihullott gesztenye. Zok – a megfelelően meg nem kelt, emiatt nagyon tömör kenyér vagy kalács. Pillangósig – telt edény, azaz annyira megtöltötték, hogy már-már kirepül belőle a folyadék.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet