Előző fejezet Következő fejezet

Vančóné Kremmer Ildikó: A BESZÉDÉSZLELÉS ÉS A BESZÉDMEGÉRTÉS VIZSGÁLATA MAGYAR-SZLOVÁK KÉTNYELVŰ GYERMEKEKNÉL

 

Bevezetés

A nyelv dekódolási folyamata

Az anyanyelv beszédhangjainak, hangkapcsolatainak hibátlan kiejtését az artikulációs bázis, a mások által kiejtett beszédhangok, hangsorok felismerését, a szavak és a mondatok megértését a percepciós bázis hibátlan működése teszi lehetővé. A gyermek beszédelsajátítása folyamán szoros kapcsolatban fejlődik az artikulációs és a percepciós bázis.

Két nyelv elsajátítása során a gyermeknek mindkét nyelv artikulációs és percepciós bázisát el kell sajátítania (Grosjean 1982:181). A két nyelv tanulásának folyamatai többé-kevésbé megegyeznek az egy nyelv elsajátításának folyamataival, csak intenzívebbek és nagyobb mentális aktivitást követelnek a két nyelvet tanuló gyerekektől (Göncz 1985:120). A kérdés az, hogy ez a nagyobb mentális aktivitás a nyelvelsajátítás körülményeinek kontextusában milyen hatással van a beszédészlelésre és a beszédmegértésre.

Beszédészlelés

Beszédészlelésről akkor beszélünk, amikor a beszédfelismerési folyamatban a jelentésnek még nincs szerepe, például, amikor a gyermek olyan szót hall, amelynek a jelentését (még) nem ismeri. A beszédészlelés tehát beszédhangok, hangkapcsolatok, hangsorok pontos felismerése és azonosítása. A beszédészlelési rendszer azokat a különbségeket ismeri fel, amelyeket a nyelv használ (Gósy 1999:61).

Beszédmegértés

A beszédmegértés ismert szavak, szókapcsolatok, mondatok, illetőleg mondatok összességének, azaz egymásutániságának a helyes felismerése és értelmezése, vagyis az abban foglalt tartalom/tartalmak feldolgozása. A beszédmegértés három folyamatra különíthető el: szavak, rövid közlések (általában mondat nagyságrendűek) és a szövegek feldolgozására (Gósy 2000:27). E folyamatok komplex mechanizmusa teszi lehetővé a nyelv megértését és értelmezését. Ha e folyamatok bármely szintjén zavar támad, problémák jelenhetnek meg a beszédészlelésben és/vagy a beszédértelmezésben.

A beszédészlelés és a beszédmegértés (beszédpercepció) zavarai

A beszédelsajátítás, mely elválaszthatatlan a beszédészlelés és a beszédmegértés kialakulásától, nem mindig történik problémamentesen még egynyelvű gyermekek esetében sem. Pedig a beszédészlelésnek és a beszédmegértésnek a gyermek életkorának megfelelő szintű működése elengedhetetlenül szükséges az írás- és olvasástanuláshoz. Míg a produkció szintjén jelentkező hibák általában jól felismerhetőek, a beszédpercepciós problémák sokáig rejtve maradhatnak. Felismerésüknek fő nehézsége a dekódolási mechanizmus redundáns szervezése; a működés zavartalannak tűnik, mert nagy a kompenzációs lehetőség. Ha a zavar tünetei meg is jelennek, a környezet könnyen félreértelmezheti, pl. a pedagógus a gyermek gyöngébb teljesítményét a tanuló játékosságának, figyelmetlenségének vagy csak egyszerűen gyöngébb képességeinek tulajdonítja. Jellegzetesen akkor késik a problémák felismerése, ha a gyermek értelmes, és különféle módon kompenzálja a megértési folyamat zavarait. Minthogy ezeknek a problémáknak a gyermek által való kompenzálása nem tudatos, a felnőtt környezet előtt rejtve maradhatnak. A következményes problémák közül a leggyakoribb és a legtöbb gyermeket érintő az olvasási nehézség, de gyakoriak a helyesírási, szövegértési problémák, amelyek szinte kivétel nélkül a percepciós folyamat zavaraira, az életkornak nem megfelelő működésére vezethetőek vissza. Vizsgálatok igazolják (Schneider-Simon 1996:162), hogy a zavart mutató gyermekek még évek elteltével sem képesek a zavarból eredő hátrányukat önerőből mérsékelni vagy leküzdeni.

Magyarországon Gósy Mária végez e téren kiemelkedő kutatásokat, ő volt az, aki a problémák jellegét feltárta, a vizsgálat módját és a korrekció lehetőségét kidolgozta (Gósy 1995a). Kutatásai szerint a beszédpercepciós problémák a magyar egynyelvű gyermekeknek meglepően nagy részét, mintegy harminc százalékát érinti. Nem készültek azonban felmérések, melyek a magyar-szlovák kétnyelvű gyermekek beszédpercepciójával foglalkoztak volna. (Jelenleg folyik egy kutatás, mely bolgár-magyar kétnyelvű gyerekek beszédértését vizsgálja [Menyhárt 2001:87].)

Kutatásomban arra szeretnék választ kapni, hogy vajon különbözik-e a magyar-szlovák kétnyelvű gyermekek magyar beszédészlelése és beszédértése az egynyelvű magyar gyerekek beszédpercepciójától és beszédértésétől, ill. hogy vannak-e problémák ezen a téren. Vizsgálatom célja ezenkívül az volt, hogy a magyar-szlovák kétnyelvű, de szlovák tanítási nyelvű iskolába járó gyermekek egy kisebb csoportjának magyar beszédpercepciós szintjét felmérjem, hogy választ kaphassunk arra a kérdésre, hogy a másodnyelven való tanulás milyen hatással van a gyöngébbé váló magyar nyelv fejlődésére, konkrétan a beszédészlelés és -értés terén.

 

A kutatás módszere

A gyermekek vizsgálata a GMP-diagnosztika segítségével

A diagnosztikát dr. Gósy Mária fejlesztette ki 1984 és 1988 között. Ezzel a ma már rendelkezésre álló, standardizált eljárással a magyar anyanyelvű gyermek beszédfeldolgozási folyamata vizsgálható (3-13 éves kor között). A kapott adatok alapján a beszédészlelési és beszédértési szint jól jellemezhető, ezáltal az ép fejlődési szint megbízhatóan elkülöníthető az elmaradottól, a zavart folyamattól. A GMP-diagnosztika (Gósy 1995b) a teljes beszédpercepciós folyamatot vizsgálja mindazon részfolyamatokkal együtt, amelyek az anyanyelv hangzó és írott formájának elsajátításához szükségesek. A GMP-diagnosztika alaptesztje húsz feladatsorból áll. Vizsgálatomhoz tizenegy altesztet választottam, melyek segítségével lefedhetőek a dekódolási folyamat általam vizsgálni kívánt területei. A kutatásban alkalmazott teszteket (1. még Gósy 2000) a következőkben mutatom be.

Mondatazonosítás zajban (GMP2)

Ez a teszt elsősorban a beszédészlelés akusztikai szintjének vizsgálatára alkalmas. A hanganyag magnetofonról elhangzó, zajjal elfedett tíz mondatot tartalmaz (a jel/zaj arány 4 dB), amelyeknek az adott életkorban elvárt felismerése jelenti a részfolyamat helyes működését. A gyermek feladata a zajban elhangzott mondat azonnali hangos ismétlése. Példák a mondatok közül: A repülőgép most szállt le. vagy Az őzikét kergeti az oroszlán. Az életkor növekedésével egyre több mondat hibátlan ismétlését várjuk el; 7 éves kortól valamennyiét.

Szóazonosítás zajban (GMP3)

A szófelismerés vizsgálata fontos információt nyújt az akusztikai-fonetikai szintek működéséről. A gyer­mekek feladata ebben a tesztben is a magnetofonról elhangzó 10 értelmes, zajjal elfedett szó (pl. oroszlán, kendő, étterem) ismétlése. (A jel/zaj arány szintén 4 dB.) A szavak egy, két, ill. három szótagúak.

Szűrt mondatok azonosítása (GMP4)

Az akusztikailag szűk frekvenciatartományban hallott és visszamondandó mondatokkal (pl.: A vonat nyolc órakor indul, vagy Kapcsold be a televíziót!) elsősorban a beszédészlelés fonetikai szintjét vizsgáljuk. A tíz mondat frekvenciatartománya mintegy 1000 Hz-es sáv. A mondatok visszamondatásával megítélhető a gyermek beszédészlelésében az akusztikai kulcsok megfelelő működése, integrálódása a fonetikai feldolgozásba.

Gyorsított mondatok (GMP5)

Természetes ejtésű, férfihanggal rögzített mondatok segítségével történik a fonológiai észlelés teszte­lése. Az eredeti bemondás tempójához képest mintegy 25%-os a műszerrel végzett gyorsítás. A 10 mondat átlagos tempója így 14 hang/mp. A mondatok jelentéstartalma és grammatikai szerkesztettsége - néhány kivétellel - tudatosan meghaladja a 3-10 éves gyermekek nyelvismeretét (pl.: Őt is beidézték a tárgyalásra ? vagy Átkokat szórt mások fejére.). így választ kapunk arra, hogy a jelentés és az asszociációk szintjeinek bizonyos mértékű kizárásával képes-e a gyermek az életkorának megfelelő beszédészlelési teljesítményt nyújtani.

A rövid idejű verbális memória vizsgálata (GMP8)

A rövid idejű verbális memória megfelelő működése szükséges a jó beszédészleléshez, a helyes artikulációhoz, később pedig az írott nyelv megfelelő szintű azonosításához (írás, olvasás). A vizsgáló személynek 12 egy, két és három szótagú szót kell hangosan a gyermeknek elmondania. A hangos felsorolást követően azt várjuk, hogy a gyermek megismétli azokat a szavakat, amelyekre emlékszik. Arra keresünk választ, hogy a gyermek hány szót képes felidézni és milyen sorrendben.

A rövid idejű vizuális memória vizsgálata (GMP9)

A rövid idejű vizuális memória a gyermek képi emlékezetének működéséről nyújt információt; főként az írott nyelv betűkészletének elsajátításában, megtartásában és felidézésében van fontos szerepe. Vizsgálata hasonló módszerrel történik, mint a verbális emlékezeté, csak itt a szavak helyett 12 színes képet használunk. Amikor a gyermek felidézi a képeket - megnevezi azokat - a képek számát értékeljük. Az elvárt érték a két teszt esetében 7 + -2 szó felidézése, ill. kép megnevezése.

A szeriális észlelés vizsgálata (GMP10)

A feladat 10 értelmetlen szó ismétlése, melyek két, három és négy szótagúak, s részben megfelelnek, részben ellentmondanak a magyar nyelv fonotaktikai szabályainak (pl. siszidami, menelékej, zseréb stb.). A gyermek számára a teszthelyzet ahhoz hasonló, mint amikor új szavakat hall, és első ízben megpróbálja azokat elismételni. Az ekkor jelentkező metatézisek és a szótagelhagyások súlyosabb zavarról árulkodnak, mint az egyéb tévesztések. Hatéves kortól elvárható, hogy a gyermek képes legyen hibátlanul elismételni a tesztelő személy által kiejtett hangsorokat.

Szókincsaktiválás (GMP11)

Ebben a tesztben a gyermek aktiválható szókincsét ítéljük meg, vagyis nem a szókincs nagyságáról kapunk képet, hanem az ún. hozzáférési folyamatokról. Arra vagyunk tehát kíváncsiak, hogy a gyermek az aktuálisan meglévő lexikonjában hogyan és milyen gyorsan tud tájékozódni. Az alkalmazott módszer a fonetikai asszociáció: a gyermeknek a vizsgáló által meghatározott szókezdettel (ma és ke) kell értelmes szavakat mondania. Kilencéves kortól 4/5-4/5, összesen legalább 8 szó aktiválását várjuk el.

A szövegértés vizsgálata (GMP12)

A szövegértés feldolgozását, a szemantikai, szintaktikai struktúrák értelmezését, az ok-okozati viszony felismerését, illetőleg az asszociációs szint működését vizsgáljuk ebben a tesztben. A vizsgálat anyaga rövid, másfél perc hosszúságú, férfihanggal közepes tempóban magnetofonszalagra rögzített mese. A mese elhangzása után tíz, megértést ellenőrző kérdést teszünk fel a gyermeknek. Hétéves kortól valamennyi kérdésre helyes választ várunk. A diagnosztika tartalmazza a megértést ellenőrző kérdésekre elvárt helyes válaszokat. (A mese szövegét és a kérdéseket 1. a szövegértést elemző alfejezetben.)

A mondatértés vizsgálata (GMP16)

A mondatértési teszt az adott életkorban szükséges jelentéstani sajátosságokról és a grammatikai struktúrák feldolgozásáról nyújt felvilágosítást. A teszt anyaga 10-10, összesen 20 db színes rajz. A rajzok páronként megfelelnek egymásnak oly módon, hogy közöttük minimális eltérés található (pl. az egyik képen a nyuszi eszi a sárgarépát, a másik képen a nyuszi nem eszi a sárgarépát, a sárgarépa a nyuszi előtt a földön fekszik stb.) A rajzpárok közötti eltérés felismerése, illetőleg a helyes kép kiválasztása -vagyis az elhangzott mondattal való megfeleltetése - révén méri a teszt a gyermek mondatértési szintjét. Hétéves kortól 100%-os, hibátlan válaszsorozatot várunk el. (A teszt mondatait a mondatértést elemző alfejezetben közlöm.)

A beszédhang-differenciálás vizsgálata (GMP17)

E teszt célja annak felderítése, hogy milyen a gyermek beszédhang-megkülönböztetése. A gyermek két rövid értelmetlen hangsort hall egymásután (pl.: móz/nóz, voka/vokka, begi/begí), melyek vagy azonosak, vagy különbözőek. A feladata hallás alapján eldönteni, hogy egyforma vagy nem egyforma hangsorokat hallott. A döntésben a vizsgálat alanyát a szájmozgás nem segítheti, nem nézhet a vizsgálóra a teszthangsorok hallgatása közben. A 7. életévüket betöltött gyermekeknek a tesztet hibátlanul kell megoldaniuk.

 

Vizsgálati személyek

A kutatás első szakaszában azok a párkányi és pozsonyi magyar nemzetiségű, 11-12 éves gyerekek vettek részt, akik a vizsgálat során a pozsonyi magyar tannyelvű általános iskola 5. és a párkányi nyolc­osztályos gimnázium magyar tanítási nyelvű 1. és 2. osztályába jártak, valamint azok a diákok, akik a párkányi nyolcosztályos gimnázium szlovák tanítási nyelvű 1. és 2. osztályába jártak, s úgy érezték, magyar nyelvi tudásuk lehetővé teszi, hogy részt vegyenek a vizsgálatban. A kutatásban a magyar egynyelvű kontrollcsoportot az esztergomi Dobó Katalin Nyolcosztályos Gimnázium elsős diákjai alkották.

A gyermekek tesztelése egyénileg történt. A vizsgálat folyamán a tesztelés helyszínéül szolgáló teremben csak a vizsgáló és a vizsgált gyermek voltjelen. Az egy gyermek tesztelésére szükséges idő kb. 40-45 perc volt. A vizsgálatnak ebben a szakaszában 144 gyermek vett részt.

A kutatás második szakaszában, annak érdekében, hogy teljesebb képet kaphassunk a beszédértés milyenségéről a szlovákiai magyar gyermekek körében, szükségessé vált a vizsgálat további kutató­pontokra való kiterjesztése; ezek a következők voltak: Komárom, Fülek, Kassa. A vizsgálat alanyai ezeken a kutatópontokon is a helyi magyar tanítási nyelvű általános iskola ötödikes tanulói voltak. A kutatásnak ebben a részében 76 tanuló vett részt. így a beszédértés vizsgálatában, mely magában fog­lalja a szöveg- és mondatértést, összesen 220 diák vett részt.

A tesztelés során a gyermekeket végig bátorítottam, hangsúlyozva, hogy milyen ügyesek, hogy esetleges szorongásukat oldjam. Ez általában sikerült is, a vizsgálat oldott hangulatban folyt le, a gyermekek a tesztelést játéknak fogták fel, többször előfordult, hogy a vizsgálat befejezése után megkérdezték, „mikor fogunk még ilyen érdekes dolgokat csinálni".

A diákok számát minden helyszínen a kiválasztott osztály adott létszáma határozta meg. A párkányi magyar iskolás csoportot két osztály diákjai alkották, a szlovák tannyelvű iskolába járó csoport diákjai szintén két osztályból kerültek ki, esetükben a kiválasztás annak alapján történt, hogy ki beszél magyarul. A tanulók önként jelentkeztek a teszt elvégzésére, magyar nyelvű tudásuk szintjét semmilyen módon nem ellenőriztem.

 

A vizsgálati személyek nyelvhasználatának rövid jellemzése

A kétnyelvűség fogalma

A kétnyelvűségnek köztudomásúan sokféle meghatározása létezik. Témám szempontjából többféle megközelítés is használhatónak látszik. Az egyik az eredet szerinti meghatározás (1. Skutnabb-Kangas 1990/1997:17), melynek lényege, hogy kétnyelvű az, aki kezdettől fogva anyanyelvi beszélőktől két nyelvet tanult a családjában. A másik a funkcionális meghatározás, mely szerint „a kétnyelvűség két (vagy több) nyelv rendszeres használatát jelenti, és kétnyelvűek azok az emberek, akiknek a mindennapi életben szükségük van mindkét nyelvre (vagy többre), és ezeket használják is" (Grosjeanl992: 51). Az egyéni kétnyelvűség szempontjából azonban, Lanstyák (2000:140), Stefánik (1996:136) alapján, másfajta megközelítést is felvet, melynek lényege, hogy kétnyelvűnek azokat a beszélőket tekinti, akik két nyelv használatának képességével rendelkeznek. Lanstyák István A magyar nyelv Szlovákiában c. munkájában írja: „Az a kétnyelvű szlovákiai magyar például, aki szlovák lakosságú vidékre költözik, s nem használja már rendszeresen anyanyelvét, e meghatározás alapján egyik napról a másikra egynyelvűvé válik. Mihelyt azonban visszaköltözik Dél-Szlovákiába, azon nyomban »kétnyelvűsödik«. Lanstyák és Stefánik megközelítése pszicholingvisztikai szempontból is célszerűnek látszik.

A magyar tanítási nyelvű osztályokba járó tanulók tapasztalataink szerint magyar dominánsak1, a szlovák nyelvet legtöbbjük másodnyelvként, az iskolai képzés során sajátítja el, másodnyelvtudásuk nagymértékben függ az egyéni képességtől. Megfigyeléseim2 szerint iskolai nyelvhasználatukra a kód váltásos beszédmód nem jellemző, a kölcsönzés igen.

A pozsonyi és kassai diákok nyelvföldrajzilag - ellentétben a tömbben élő párkányi, komáromi, füleki tanulókkal - a szórvány magyar csoporthoz tartoznak, vagyis az iskolán kívüli mindennapi élet során nagyobb mértékben vannak kitéve a szlovák nyelv hatásának, s mivel tágabb környezetük szlovák, valószínűleg többször rákényszerülnek másodnyelvük aktívabb használatára, mint a magyar nyelvtömbben élő társaik, akik szülőhelyükön anyanyelvüket is több színtéren használhatják.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy azok a szlovákiai magyar nemzetiségű gyerekek, akik magyar tanítási nyelvű iskolába járnak, kétnyelvűeknek tekinthetőek, de pozsonyi és kassai társaik a kétnyelvűsödésnek más szintjén vannak, mint azok a gyermekek, akik olyan településeken élnek, ahol a magyar nemzetiség többséget alkot.

A párkányi nyolcosztályos gimnázium szlovák tanítási nyelvű osztályába járó tanulók nyelvhasználatáról végzett felmérésem alapján a következők mondhatók el. A 32 diákból magyar anyanyelvűnek 13-an, magyar nemzetiségűnek szintén 13-an vallották magukat, de csak hatan voltak azok, akik magyar nemzetiségűnek és magyar anyanyelvűnek is vallották magukat. Édesanyjuk anyanyelveként a magyart 18-an, édesapjuk anyanyelveként 21-en jelölték meg. Az otthoni társalgás nyelveként a magyart két gyermek, főleg a magyart, de néha a szlovákot is nyolc, a magyart is, és a szlovákot is tizenöt, főleg a szlovákot, de néha a magyart is négy, csak a szlovák nyelvet egy gyermek jelölte meg. A vizsgált gyerekek közül otthon édesanyjával csak magyarul nyolc, édesapjával hat gyermek beszél­get. Főleg magyarul, de néha szlovákul is édesanyjával hatan, édesapjával tizenhármán beszélgetnek. Magyarul is, és szlovákul is édesanyjával tizenöt, édesapjával nyolc, főleg szlovákul, de néha magyarul is édesanyjával négy, édesapjával négy, csak szlovákul édesanyjával egy, édesapjával hat gyermek beszélget.

Ezek a tanulók a magyar nyelvet a családban és a környezettől sajátították és sajátítják el, természetes számukra a bilingvális beszédmód az otthoni környezetben és az iskolában egyaránt. Az iskolai órák során az oktatás nyelveként csak a szlovák nyelvet használják, s ez valószínűsíti, hogy bizonyos regiszterekben a szlovák nyelv az erősebb nyelvük. Többen közülük vegyes házasságból származnak, tehát a kétnyelvűség eredet szerinti meghatározása alapján is kétnyelvűeknek tekinthetők.

A kontrollcsoportot alkotó esztergomi diákok mind magyar egynyelvűek.

Dolgozatomban az egyes csoportok jelölésére a következő rövidítéseket fogom használni: magyar tanítási nyelvű iskolába járó csoport - MI, szlovák tanítási nyelvű iskolába járó csoport - SZI.

 

A vizsgálat eredményeinek ismertetése

A csoportok atlagainak összehasonlításához a t-tesztet használtam, mely azt mutatja meg, hogy szigni­fikáns-e a különbség két csoport eredménye között, 95%-os szignifikanciaszinten.

A beszédészlelés

A beszédészlelés alapja a jó hallás. A beszédészlelésben több részfolyamat épül egymásra hierarchikusan, mégpedig az akusztikai szint, a fonetikai szint és a fonológiai szint (Gósy 1999:96). Az akusz­tikai észlelés: a beszédnek értelmezett hangjelenség elemzése akusztikai összetevői alapján. A fonetikai szinten történik az egyes beszédhangok azonosítása nyelvészeti-fonetikai szempontból. A fonológiai szinten dől el, hogy az elemzett beszédhangok mely fonémának a realizációi (Kassai 1998:91). Az észlelés e három szintjét alsóbb szinteknek nevezik, működésük automatikus, a hallgató általában nincs tudatában e szintek működésének. Kísérleti helyzetekben, pl. a jelentés kiiktatásával, az automatizmus mértéke csökkenthető. E három szint alapműködését további részfolyamatok egészítik ki, melyek a következők: szeriális észlelés, beszédhang-differenciálás, transzformációs észlelés, ritmusészlelés és vizuális észlelés. A szeriális észlelés helyes működése teszi lehetővé, hogy az időben egymás után elhangzott beszédhang-sorozat egyes hangjait ugyanolyan egymásutániságban tudjuk azonosítani. A beszédhang-differenciálás az anyanyelvi beszédhangok megkülönböztetésének képessége, s mint ilyen a fonetikai és a fonológiai szint működéseivel áll szoros kapcsolatban.

Kutatásomban a GMP-diagnosztika segítségével az észlelés akusztikai, fonetikai, fonológiai szintjét, a szeriális észlelést és a beszédhang-differenciálás milyenségét vizsgáltam. Annak ellenére, hogy a vizsgált gyerekek korát tekintve a tesztek eredményeiben az elvárt érték 100%, ettől az értéktől minden csoport jelentős mértékű elmaradást mutat.

A párkányi MI csoport beszédészlelési eredményei

Az észlelésben az összes csoporthoz képest itt a legkisebb az elmaradás az életkorilag elvárt eredményekhez viszonyítva.

Az akusztikai észlelés (GMP2) átlaga 85,3% volt, a tesztelt gyerekek 21 %-a érte el az elvárt szintet, a leggyöngébb eredmény 65% volt. Javulás tapasztalható a zajos szavak észlelésében (GMP3) a zajos mondatokhoz képest, a gyerekek átlaga 90,2%, a csoport 28%-a érte el az elvárt szintet, a szórás 70-100%. Jó a fonetikai szint (GMP4) észlelése 99,3%-os átlaggal. Nem ilyen jók azonban a gyorsított mondatok (GMP5) tesztelése során kapott eredmények, a tíz mondat hibátlan elismétlésére az 52 gyermekből csupán hárman voltak képesek, a leggyöngébb eredmény 60% volt. A csoport átlaga ebben a tesztben 80,7% volt.

A jó beszédészlelést a már taglalt részfolyamatok jó működése teszi lehetővé. Ha megvizsgáljuk a tesztelt gyerekeknek az észlelés három alapszintjén nyújtott teljesítményét, a következő képet kapjuk.

A párkányi magyar iskolába járó gyerekek közül tizenhétnek jó a beszédészlelés tesztjeiben elért eredménye (vagyis egy tesztben legalább 100% az eredmény, és egyik tesztben sem rosszabb az elért érték, mint 90%), ami a csoport 32,7%-a. 18 tanuló (34,6%) az észlelés valamelyik szintjén elért 100%-ot, a többi tesztben a legnagyobb lemaradás ettől az értéktől 20%. A 100-70%-os kategóriába tizenkét tanuló (23%), a 100-60%-os kategóriába hat diák (11,5%) tartozik.

A beszédészlelés átlagai az egyes csoportoknál

Csoportok GMP2 GMP3 GMP4 GMP5
Párkányi Mi csoport (n 52 fő) 85,3% 90,2% 99,3% 80,7%
Pozsonyi MI csoport (n 26fő) 60,2% 87,3% 95,4% 55,3%
Párkányi SZI csoport (n 32 fő) 67,5% 85,8% 95,6% 54,7%
Esztergomi kontrollcs. (n 34 fő) 65,7% 88,8% 96,8% 77,9%

A párkányi SZÍ csoport beszédészlelési eredményei

A párkányi szlovák tanítási nyelvű iskolába járó csoportnak a zajos mondatok tesztjében elért átlaga 67,5%. A tíz mondat hibátlan elismétlése senkinek sem sikerült, a legjobb eredmény 90%, a leggyöngébb 30% volt. A zajos szavak tesztje ennél a csoportnál is sokkal jobb eredményt mutat, a csoport

átlaga 85,8%, a válaszok szórása 100-75%. Mind a 10 szót három tanuló ismételte el hibátlanul. A fonetikai észlelés szintje 95,6%-os átlaggal majdnem eléri az elvárt értékeket. A gyorsított mondatok tesztjében az eredmények sokkal jobban elmaradnak az elvárt értékektől. A csoport átlaga 54,7%, a csoporton belül a legjobb eredmény 85%, a leggyöngébb 20%. A 85%-os szintet két diák érte el, egy diáknak volt 80%-os teljesítménye, a többiek által elért eredmények ettől a szinttől is elmaradnak.

A 100-80%-os kategóriába három gyermek (9,4%), a 100-70%-os kategóriába hat diák (18,75%), a 100-60%-osba szintén hat diák(18,75),a 100-50%-os kategóriába kettő(6,3),a 100-40%-os kategóriába négy (12,5), a 100-30%-osba kettő (6,25), a 100-20%-os kategóriába egy (3,1%) gyermek tartozik. Ebben a csoportban volt a legtöbb olyan tanuló, aki egy tesztben sem ért el 100%-ot, szám szerint nyolc, a csoport 25%-a.

A pozsonyi Ml csoportnak az észlelésben elért eredményei

Az akusztikai észlelés átlaga 60,2%. A 26 tanuló közül senki sem ért el 100%-ot, vagyis senki sem volt képes a tíz, zajjal fedett mondat hibátlan ismétlésére. A leggyöngébb eredmény 30%, a legjobb 90% volt. Javult a teljesítmény a zajos szavak felismerésében. Az átlageredmény 87,3%. Öten értek el 100%-os eredményt, ami a kisebb információsűrűségű egységek könnyebb felismerhetőségére utal. Kisebb az eredmények szórása is, 55-100%. Jónak mondható a fonetikai szint észlelése a GMP4-ben, csak nyolc tanuló nem érte el a 100%-ot, a leggyöngébb eredmény 80%. A csoport átlaga 95,4%. A legnagyobb elmaradást a gyorsított mondatok felismerésében mutatták a gyerekek, a szórás 30-100%, de 100%-ot a huszonhétből csak egy gyermek ért el, a csoport átlaga 56,92%, kevesebb, mint a zajos mondatok esetében.

A pozsonyi csoport gyönge teljesítményét mutatja az a tény is, hogy az észlelés mindhárom szintjén csupán egy gyermek ért el jó eredményt, a 100-80%-os kategóriába nem tartozik senki, az eredmények szórása sokkal nagyobb. A100-70%-os kategóriába öt gyerek tartozik (19,2%), a 100-60%-os kategóriába négy (15,4%), a 100-50%-os kategóriába három (11,5%), a 100-40%-os kategóriába négy, a 100-30%-os kategóriába szintén négy tanuló tartozik. Öt diák (19,2%) egyik tesztben sem ért el 100%-ot.

A szórás adatai a beszédészlelés tesztjeiben az egyes csoportoknál

Csoportok GMP2 GMP3 GMP4 GMP5
Párkányi Ml csoport (n 52 fő) 100-65% 100-75% 100-95% 100-60%
Pozsonyi Ml csoport (n 26 fő) 90-30% 100-55% 100-80% 100-30%
Párkányi SZI csoport (n 32 fő) 95-30% 100-75% 100-80% 85-20%
Esztergomi kontrollcs. (n 34 ) 90-45% 100-55% 100-80% 90-55%

Az esztergomi kontrollcsoport beszédészlelési eredményei

Az esztergomi gyermekeknek az akusztikai szint észlelésében csak a zajos szavak tesztjében volt 100%-os eredményük, a zajos mondatok szélső értékei 45-90%. A GMP2 átlaga 65,7%, a GMP3 átlaga 88,8%. A fonetikai szint eredményei ennél a csoportnál is megközelítik az elvárt értéket, vagyis a 100%-ot 96,8%-os átlaggal. A GMP5 átlaga 77,9%, a tíz gyorsított mondat hibátlan elismétlésére ebben a csoportban sem volt képes senki, a legrosszabb eredmény 55%, a legjobb 90%.

Az észlelés három alapszintjére lebontott eredmények a következők. Jó szintet három gyermek (8,8%) ért el, a 100-80%-os kategóriába öt diák (14,7%), a 100-70%-os kategóriába hat (17,6%), a 100-60%-osba hét (20,6%), a 100-50%-os kategóriába szintén hét (20,6%), a 100-40%-os kategóriába két (5,9%) tanuló tartozik. Négy gyermek (11,8%) egyik tesztben sem ért el 100%-ot.

A diákok által az észlelés három alapszintjén elért eredmények

Csoportok 100-90% 100-80% 100-70% 100-60% 100-50% 100-40% 100-30% 100-20% 90
Párkányi MI csoport (n 52 fő) 17 18 12 6 o o 0 o 0
Pozsonyi Ml csoport (n 26 fő) 1 0 5 4 3 4 4 0 5
Párkányi SZI csoport (n 32 fö) 0 3 6 6 2 4 2 1 8
Esztergomi kontrollcs. ( 34 fő) 3 5 6 7 7 2 0 0 4

* A tanulók által a négy teszt valamelyikében elért legjobb eredmény 90%, a többi tesztben ez az érték ettől ala­csonyabb. A számok a diákok számát mutatják az egyes kategóriákban.

Összefoglalva: Az észlelést mérő tesztekben mind a négy csoport csak a szűkített mondatok teszt­jében nyújtott a standard értéknek megfelelő eredményt. A leggyöngébb átlagokat tanulók a gyorsított mondatok és a zajjal fedett mondatok tesztjében érték el. Mind a négy csoportnál jelentősen javultak az eredmények a zajos szavak tesztjében (ahol csak egy-egy szót kell azonosítani) a zajos mondatok eredményeihez képest, ami azt mutatja, hogy az információsűrűségnek még ebben az életkorban is fontos szerepe van. Ha a beérkező nyelvi információ nem túlzottan sok, az egyes részfolyamatok működése látványosan javul.

Szignifikánsan jobbak a párkányi MI csoport eredményei a másik három csoport eredményeihez képest a zajos mondatok és a gyorsított mondatok tesztjében. A leggyöngébb eredményt minden tesztben a pozsonyi MI és a párkányi szlovák iskolába járó csoport érte el, az esztergomi kontrollcsoport csak a gyorsított mondatok tesztjében nyújtott jobb teljesítményt, mint az előbb említett két csoport. A párkányi SZI csoport átlagteljesítménye nem maradt el a gyöngébben teljesítő kétnyelvű, magyar iskolába járó csoport és az egynyelvű kontrollcsoport atlagaitól. A részletes elemzés során azonban kiderült, hogy a magyar nyelvben valamivel gyengébb a teljesítményük, ami egyrészt az eredmények nagyobb szórásában, másrészt abban nyilvánult meg, hogy ebben a csoportban volt a legtöbb olyan gyermek (a csoport 25%-a), aki az észlelés egyik szintjén sem érte el az életkorilag elvárt standard értéket.

A rövid idejű verbális memória, a rövid idejű vizuális memória, valamint a szókincsaktiválás

A rövid idejű verbális memória átlagos kapacitása 7 + -2 szó. Miután a teszt a memóriát vizsgálja, feltevésem az volt, hogy nem lesz jelentős eltérés a csoportok között, ami be is igazolódott, az átlageredmény 5,5 szó volt, szignifikáns eltérés a csoportok között sehol sem volt. A verbális memória átlag­eredményei az egyes csoportoknál: a párkányi magyar iskolába járó csoport átlaga 5,9 szó, a párkányi szlovák iskolába járó csoporté 5,7 szó, a pozsonyi tanulóké 5,5 szó, az esztergomi gyerekeké 5,9 szó.

Más a helyzet a vizuális memória esetében. A GMP9-ben szignifikánsan gyengébben teljesített a szlovák domináns csoport. A vizsgálatot egynyelvű beszédmódban végeztem, vagyis törekedtem arra, hogy a beszélgetés végig magyarul folyjon. Az egynyelvű beszédmódban a kétnyelvű átveszi az egy­nyelvű nyelvi kódját, másik nyelvét, amennyire ez lehetséges, deaktiválja (Grosjean 1995:227).

Amíg én irányítottam a beszélgetést, a gyerekek igyekeztek magyarul beszélni. Ehhez képest két teszt során történt váltás, a vizuális memória és a mentális lexikon aktivizálásának esetében. A képek felidézése során a szlovák iskolába járó csoport 32 tanulójából 9-en váltottak szlovákra, miután a gyöngébb nyelvükben a tárgy-fogalom megfeleltetés nem volt sikeres. Példák kódváltásra a felsorolások­ból: kút - (gondolkodás) - hrad, 'vár' - (gondolkodás) szék, malom, štalka, 'síp' (nincs több szó), ...torta, szélmalom, sss...píštala, 'síp', „nem tudom, mi a neve most" (és nincs több szó), ...béka, királyság, torta, rendőr, szék, husle, 'hegedű', „nem emlékszem vissza, magyarul hogy hívják, de szlovákul husle" (nincs több szó),... csendőr-policajt, kakas, torta, mlyn, 'malom' „vagy mi", dinnye, kohútik, z čoho ide voda, 'vízcsap, amiből jön a víz' (nincs több szó). Egy kislánynak sikerült külön tartania a két nyelvet: „fütyülő, vagy hogy mondjuk magyarul (gondolkodás) ...vizet húzunk vele föl, vödör volt ott" (nincs több szó). Egy kisfiú kérdezte meg, hogy szlovákul is lehet-e válaszolni, ő az összes szót szlovákul sorolta fel. A példákból is jól látható, hogy a gyerekek törekedtek a két nyelv különtartására, de,ahol ez nem sikerült, kódváltás történt. Ennek a csoportnak az esetében, úgy tűnik, ez a teszt a nyelvi dominanciát is jelzi, s nehezen ítélhető meg, mennyire befolyásolta a memória működését az a több­letmunka, amely a két nyelv közötti váltáshoz, vagy az egyik nyelv előnyben részesítéséhez volt szükséges. A magyar anyanyelvű csoportokban ebben a tesztben nem történt kódváltás.

Mindkét csoport eredménye még így is megfelel azonban az elvárt értéknek, ami 5-9 kép. Az átlagok a következők: a párkányi MI csoporté 8,9 szó, a párkányi SZI csoporté 7,9 szó, a pozsonyiaké 8,5 szó, az esztergomi tanulóké 9 szó. Érdemes felfigyelni arra a jelenségre, hogy a vizuális memória működése minden csoportnál jobb teljesítményt mutatott, mint a verbális memória. Ha az egyes csoportoknál összesítjük az eredményeket (verbális memória 5,5 szó, vizuális memória 8,5 szó), jól látható, hogy a verbális memória átlaga a sztenderd érték alsó határán, a vizuális memóriáé pedig an­nak felső határán mozog, s a gyerekek összességében több képre tudtak visszaemlékezni, mint szóra. Ez az eredmény arra utal, hogy a tesztelt gyerekeknél a verbális memória gyöngébb, mint a vizuális memória.

Ezt a feltevést a szövegértésben elért gyöngébb eredmények is igazolni látszanak.

A szókincsaktiválás tesztjében a pozsonyi és az esztergomi diákok szignifikánsan jobban szerepeltek, mint a párkányi szlovák iskolába járó csoport, s csekély mértékben jobbak voltak a párkányi magyar iskolába járó csoportnál is. A szókincsaktiválásban egyértelmű a nyelvi dominancia fontossága, a szlovák iskolába járó kétnyelvű csoport esetében a nem domináns nyelv szókincsében való keresés összességében kevesebb szót eredményezett, mint az MI csoportoknál. Anyagomban kilenc esetben fordult elő kódváltás a szlovák iskolába járó csoportban, s egyetlenegyszer a magyar iskolába járó csoportokban. Egy kisfiú a ma szótaggal a következő szavakat sorolta fel: macska, mama, malac, marha s utolsóként a mamička. Mint látható, a mama már egyszer szerepel a felsorolásban, ennek a szónak a szlovák megfelelőjét adta meg még egyszer. Más jellegű a kódváltás a szlovák osztályba járó gyerekeknél. Itt egyszer sem fordul elő ugyanazon fogalom megfelelője magyarul és szlovákul is. Pl.: ma, malom, makaróni, mašina (ebben az esetben a kiejtés alapján ítéltem úgy, hogy szlovák szóról van szó, s a kódváltás után újra szlovák szó következik) 'gép' malina, 'málna', mama, mázai, 'kenni', matatni, matematika. Az összes csoport átlaga meghaladja az életkornak megfelelő átlagértéket, ami kilenc szó. Eredmények: a párkányi magyar iskolába járó csoport 11 szót, a párkányi szlovák iskolába járó csoport 9,7 a pozsonyi MI gyerekek 13, az esztergomi tanulók 12,6 szót tudtak átlagban előhívni.

A verbális és vizuális memória, valamint a szókincsaktiválás átlagai az egyes csoportoknál

Csoportok Verbális memória GMP8 Vizuális memória GMP9 Szókincs aktiválás GMPI1
Párkányi Mi csoport ( n 52 fő)
5,9
8,3
11
Pozsonyi MI csoport (n 26 fő)
5,5
8,5
13
Párkányi SZI csoport (n 32 fö)
5,7
7,9
9,7
Esztergomi kontrollcs. (n 34 fő)
5,9
9
12,6

 

A szeriális észlelés és a hangsor-azonosítás

A szeriális észlelés az elhangzott beszédhangsorozatok egyes hangjainak időbeni egymásutániságát észleli, a hangsor-azonosítás a nyelv beszédhangjainak megkülönböztetését jelenti, a fonetikai és a fonológiai szint együttes részfolyamata.

Az egyes csoportok eredményeit összehasonlítva a szeriális észlelés (GMP10) és a hangsor-azonosítás (GMP17) tesztje az, melynek átlagai között sehol sincs szignifikáns különbség. A csoportok át­lagteljesítménye mindkét tesztben jónak mondható. A feltevésem az volt, hogy a kétnyelvűek ezekben a feladatokban jobb eredményeket fognak elérni az egynyelvűekhez képest, de az adatok arra engednek következtetni, hogy ha van is hatása két nyelv elsajátításának e két részfolyamatra, ebben a korban az eltérés már kiegyenlítődött. A szeriális észlelésben a legjobb eredményt a párkányi magyar iskolába járó csoport érte el, átlaguk 93,5%. Ettől az átlagtól valamennyire elmarad a párkányi szlovák iskolába járó csoport 91,6%-os átlageredménye. Az esztergomi és a pozsonyi MI tanulók teljesítménye ettől az értéktől is elmarad, átlaguk 89,2% és 89,4%. Gósy Mária adatai szerint várhatóan azoknak a gyermekeknek gyenge a szeriális észlelése, akik fonetikai és fonológiai szintje működésében az ép folyamatokhoz képest eltérést látunk. Mint a beszédészlelés elemzésekor bemutatott adatokból kitűnt, az észlelés fonológiai szintjén mindkét csoport gyönge teljesítményt nyújtott.

A hangsor-azonosítás tesztjében a párkányi MI csoport átlageredménye 22,3 szópár, a párkányi SZI csoporté 21,1, a pozsonyi átlag 21,7, az esztergomi átlageredmény 21,9 helyesen észlelt szópár. Az egyes csoportok eredményei között az eltérés nem szignifikáns.

A szeriális észlelés és a hangsor-azonosítás átlagai az egyes csoportoknál

Csoportok Seriális észlelés GMPIO Hangsorazonosítás GMP17*
Párkányi MI csoport (n 52 fő) 93,6% 22,3
Pozsonyi MI csoport (n 26 fő) 89,2% 21,7
Párkányi SZI csoport ( n 32 fő) 91,6% 21,1
Esztergomi kontrollos,  (n 34 fő) 89,4% 21,9

* Az adatok a helyesen észlelt szópárok számának átlagát mutatják.

 

A beszédmegértés

A beszédmegértési folyamat - különösen gyerekkorban - eltérően működhet attól függően, hogy a gyermeknek milyen hosszúságú beszédet kell feldolgoznia. Az életkornak megfelelő szövegértéshez, az adott nyelvi jelek feldolgozásán túl, szükség van az ismeretek beépítésének és alkalmazásának ké­pességére, valamint az ok-okozati összefüggések, az időviszonyok helyes felismerésére és jó logikára. Ezenkívül a gyermeknek pontosan kell ismernie a nyelvi jelek szemantikáját, s a jó beszédértéshez jól működő mentális lexikonra, a hallottak gyors feldolgozására és biztos döntéssorozatra is szüksége van (Gósy 2001:77).

A beszédmegértés két folyamatra különíthető el: a rövid közlések és hosszabb szövegek feldolgo­zására. Az egyes beszédértési szintek, a nyelvi információ nagysága szerint, különféleképpen vesznek részt a dekódolási folyamatban. A folyamatműködéshez szükséges szintek részvétele a mondatértés és a szövegértés esetén különböző, a mondat- és a szövegértés független lehet egymástól. A szövegértés elképzelhetetlen az asszociációs szint működése nélkül; a rövid, mondat nagyságrendű közlések megértése létrejöhet az asszociációs szint működése nélkül is (Gósy 1996:47). Külön kell tehát vizsgálni a mondat- és szövegértést.

 

A mondatértés tesztjének eredményei az egyes csoportoknál

A mondatértést a GMP16 vizsgálja a következő tíz mondat segítségével:

  1. Az egérke majdnem eléri a sajtot.
  2. A maci és a nyuszi fára másztak, és az egyikük leesett.
  3. A macska az asztal mögül húzza az egeret.
  4. A kislánynak oda kell adnia a könyvet a kisfiúnak.
  5. Mielőtt a maci ivott, evett egy kicsit.
  6. Az asztalról leeső gyertyáról beszélnek.
  7. Nem a nyuszi vette föl a nadrágot.
  8. A medve szalad, nehogy megcsípjék a méhek.
  9. Mivel nagyon esett a hó, a kislány mégse ment el szánkózni.
  10. A kislány megette volna a tortát, ha elérte volna a tálat.

Az egyes csoportok eredményei között nincs szignifikáns eltérés, tehát úgy tűnik, hogy a szlovák tanítási nyelvű iskolába járó csoport esetében nem látszik az a hátrány, ami a másodnyelv gyöngébb ismeretéből adódhatna, de a magyar egynyelvűek és a magyar domináns kétnyelvűek sem mutatnak előnyt a mondatmegértés szempontjából. Az egyes csoportok eredményeinek részletesebb vizsgálata azonban árnyaltabb képet mutat.

A párkányi MI csoport

Az átlag mondatértés a párkányi magyar tanítási nyelvű iskolába járó tanulók esetében 92,7%. Mind a tíz mondathoz az 52 tanulóból 21-en választották ki a helyes képet, ami a csoport 40,4%-át jelenti. Egy hibás válasza a diákok 48%-ának (25 tanuló), két hibás válasza a csoport 9,6%-ának volt (5 tanuló), s három hibás választ csupán egy tanuló (1,9%) adott. Ha a hibás válaszok mondatok szerinti eloszlását nézzük, a következő képet kapjuk. A legtöbb hibás válasz az ötödik (17) és a negyedik (13) mondatra érkezett. Az első mondatra két, a hatodik, hetedik és a tizedik mondatra egy-egy hibás válasz született. A második, harmadik, nyolcadik és kilencedik mondat esetében nem volt hibás válasz.

A pozsonyi Ml csoport

A pozsonyi diákoknak a mondatértésben elért átlaga 94,2%. A 26 pozsonyi tanulóból tíz helyes választ 12 tanuló adott (a tanulók 46,2%-a). Tizenhármán értelmeztek rosszul egy mondatot (50%), s egy tanuló (ami a csoport 4,3%-át jelenti) tévedett kétszer a mondatok értelmezése során. A hibás válaszok mondatok szerinti megoszlása a következő volt: a negyedik mondat értelmezésében hatan, az ötödik mondat értelmezésében öten, az első mondatéban ketten, a hetedik és a nyolcadik mondat értelmezésében egy-egy tanuló tévedett. A legtöbb hibás válasz ennél a csoportnál is a negyedik és az ötödik mondat esetében fordult elő. Hat mondat - a második, harmadik, hatodik, nyolcadik, kilencedik és tizedik - értelmezésében nem fordult elő téves válasz.

A komáromi MI csoport

A komáromi csoport 27 tanulóból állt. A mondatértés tesztjében elért átlagteljesítményük 92,2%. Az ő mondatértésük is jónak mondható, hiszen mind a tíz mondatot 12-en (a tanulók 33,4%-a), kilenc mon­datot 11 -en (a tanulók 51,8%-a) értelmeztek helyesen. Ketten adtak hibás választ két, és szintén ketten három kérdésre (a tanulók 7,4%-a). A hibás válaszok eloszlása a következő: a legtöbb hibás válasz a komáromi diákoknál is a negyedik és az ötödik kérdésnél fordult elő, a negyedik kérdésre hét, az ötödikre hat tanuló adott helytelen választ. Az első kérdésre három, a hatodikra egy és a hetedik kérdésre kettő, a tizedikre egy hibás válasz esik. Csak jó válaszok születtek a második, harmadik, nyolcadik és a kilencedik mondat esetében.

Afüleki MI csoport

A füleki diákok 25 tanulóból álló csoportjának a mondatértés tesztjében elért átlaga 92,4%. Annak ellenére, hogy valamennyi csoport közül a fülekiek érték el a leggyöngébb átlageredményt, mondatértésük az átlagosan egy hibás válasszal még elfogadhatónak tekinthető. Mind a tíz mondatot tízen értelmezték helyesen (a diákok 28%-a), kilenc mondatra tizenegyen (56%), nyolc mondatra négyen (16%) válaszoltak helyesen. A hibás válaszok mondatok szerinti eloszlása a következő: az első mondatra öt, a negyedikre hat, az ötödikre nyolc, a hetedik, nyolcadik és tizedik mondatra egy-egy hibás válasz esik. A második, harmadik, hatodik és kilencedik mondat értelmezésénél nem fordult elő hiba.

A kassai MI csoport

A 24 kassai tanuló mondatértési átlaga 93,3%. Tíz helyes választ adott a csoport 33,4%-a (11 tanuló), 58,4%-uk válaszolt helyesen kilenc mondatra (11 tanuló). Egy tanuló (4,1 %) kétszer és egy tanuló (4,1 %) háromszor hibázott a mondatok értelmezése során.

A leggyakrabban tévesztett mondat ennél a csoportnál is az ötödik mondat (hét helytelen válasz), az első mondatra kettő, a negyedik mondatra öt a helytelen válaszok száma, a második mondatra egy s a hetedik és a tizedik mondatra egy-egy helytelen válasz esik. A harmadik, hatodik, nyolcadik és kilencedik mondat esetében nem fordult elő hibás értelmezés.

A párkányi SZI tanulók

A 32 párkányi szlovák tanítási nyelvű iskolába járó tanuló mondatértésben elért átlaga 92,8%. Közülük tizenöten értek el 100%-os eredményt (a csoport 46,9%-a), 12 tanuló értelmezett helyesen kilenc mondatot (a csoport 37,5%-a), két mondatban hibázott négy diák (a tanulók 12,5%-a), és egy diák értelmezett rosszul három mondatot (3,1 %). A hibás válaszok mondatok szerinti megoszlása a következő: az ötödik mondat esetében a hibás válaszok száma hét, a negyedik mondat esetében hat, az első, a harmadik, a hetedik és a tizedik mondat esetében egy-egy a hibás válaszok száma. A helyesen értelmezett mondatok a következők: a második, a hatodik, a nyolcadik és a kilencedik mondat.

Az esztergomi kontrollcsoport

Az esztergomi diákok érték el a legmagasabb átlagot, 95,6%-ot, a mondatértés tesztjében. A harminc­négy tanulóból tizenkilencen értelmezték helyesen mind a tíz mondatot (a tanulók 55,9%-a), s tizenné­gyen tévedtek csupán egyszer (a diákok 44,1 %-a). A hibás válaszok mondatok szerinti megoszlása is itt mutatja a legkedvezőbb képet. A negyedik és az ötödik mondatra eső hibás válaszok száma hét-hét, s a tizedik mondat esetében egy. Az összes többi mondat értelmezése helyesen történt.

A mondatértés eredményeinek összefoglalása

A mondatértés (GMP16) átlagai az egyes csoportoknál
1. csoport: párkányi MI tanulók 92,7% szórás: 100-70%
2. csoport: pozsonyi MI tanulók 94,2% szórás: 100-80%
3. csoport: füleld MI tanulók 92,4% szórás: 100-80%
4. csoport: komáromi MI tanulók 92,2% szórás: 100-70%
5. csoport: kassai MI tanulók 93,3% szórás: 100-70%
6. csoport: párkányi SZI tanulók 92,8% szórás: 100-70%
7. csoport: esztergomi kontrollcsoport 95,6% szórás: 100-90%

A mondatértési teszt az adott életkorban szükséges szemantikai sajátosságok és a grammatikai struktúrák feldolgozásáról nyújt felvilágosítást. Gósy Mária kategorizálása (Gósy 1995:14) szerint két hibás válasz esetén a gyermek középsúlyos, három hibás válasz esetén súlyos problémákkal küzd a mondatértés terén.

A zavar mértékét tekintve a párkányi MI csoport 1,92%-a súlyos (egy gyermek), 9,62%-a középsúlyos problémákkal küzd, 88%-uk mondatértése 100%-os vagy majdnem megfelelő. A párkányi SZI csoport 84,5%-a ért el jó vagy majdnem megfelelő mondatértési szintet, középsúlyos problémát a tanulók 12,5%-a, súlyos mondatértési zavart 3,13%-a mutatott. A pozsonyi magyar gyerekek közül csupán egynek voltak középsúlyos mondatértési problémái, a gyerekek 97,5%-ának mondatértése jó vagy majdnem megfelelő.

A komáromi, füleki és kassai tanulók mondatértési eredményei igen hasonlóak. Szignifikáns eltérés az eredmények között nincs. A komáromi diákok közül négynek nem megfelelő a mondatértése, kettő tartozik a középsúlyos, kettő a súlyos értési problémát jelentő kategóriába. A fuleki diákok közül négy tartozik a középsúlyos kategóriába, a csoport többi tagjának (21 tanuló) mondatértése jó. Az összes csoport közül ők érték el a leggyöngébb eredményt, nem látszik azonban ez a hátrány a szövegértésben (1. a későbbiekben).

A kassai diákok között két problémás tanuló volt, egynek középsúlyos, egynek súlyos problémái voltak. Jó eredményt értek el a mondatértés terén a párkányi szlovák iskolába járó csoport tanulói. Átlaguk, ha csak hajszálnyival is, de jobb, mint a füleki és a komáromi csoport átlaga, és a hibás válaszok szórását tekintve, az esztergomiakon kívül, csak a pozsonyi csoport szórása volt kisebb, mint az övék. A mondatértés tesztjében elért eredményük bizonyítja, hogy jól értenek magyarul, a gyerekek 84,4%-ának mondatértése hibátlan vagy még jónak mondható. Középsúlyos problémákkal a tanulók 12,5%-a (négy tanuló), súlyos problémával egy tanuló küzd. A legjobb eredményt az esztergomi egy­nyelvű csoport érte el, a tanulók több mint a fele (19 tanuló) mind a tíz mondatot helyesen értelmezte, és senkinek sem volt 90%-nál gyöngébb eredménye.

A mondatértés eredményeinek átlagai az egyes csoportoknál (százalékban megadva)

Csoportok / Mondatértés 100% 90% 80% 70%
Párkányi MJ tanulók (n 52fő)
40,4
48
9.6
1,9
Pozsonyi Ml tanulók (n26 fő)
46,2
50
4,3
0
Komáromi M1 tanulók (n 27 fő)
44,4
40,7
7,4
7,4
Füleki Ml tanulók (n 25 fő)
40
44
16
0
Kassai MI tanulók (n 24 fő)
45,8
45,8
4,1
4,1
Párkányi SZI tanulók (n 32 fő)
46,9
37,5
12,5
3,1
Esztergomi kontrollcsoport (n 34 fő)
55,9
44,1
0
0

Összességében tehát elmondható, hogy a vizsgált gyerekek mondatértése jó. A 220 gyermekből százan hibátlanul teljesítettek, 98-an adtak egy hibás választ, s a vizsgált gyermekek 10%-a maradt el jelentősebben a teszt által megadott standard értékektől.

A hibásan értelmezett mondatok elemzése

A GMP16 mondatai a mondatértés különböző aspektusait vizsgálják. Az első és a második mondat az anyanyelv-elsajátítás során az utolsók egyikeként elsajátított szófaji kategóriáknak - a módosítószónak és a kijelölő jelzőnek - mondatértést befolyásoló funkcióját teszteli. (Az egérke majdnem eléri a sajtot. A maci és a nyuszi fára másztak, és az egyikük leesett.) A módosítószót tartalmazó mondatnál a szlovákiai diákok összesen tizenkét esetben tévedtek, ami arra utal, hogy a viszonyszók értelmezése -a szövegkörnyezet segítsége nélkül - még 10-11 éves korban is problémát okozhat. Nem mutatnak különbséget e tekintetben a magyar tanítási nyelvű és a szlovák tanítási nyelvű iskolába járó tanulók. Feltűnő azonban, hogy az esztergomi diákok közül senki sem hibázott ennek a szerkezetnek az értelmezésében, a tévesen értelmezett mondatokon belül a legmarkánsabban itt mutatkozik meg az egynyelvűek és a kétnyelvűek közötti különbség, az egynyelvű csoport javára. Ebből az a következtetés adód­na, hogy az egynyelvű gyerekek jobbak a mondatértésben, mint a kétnyelvűek. Ez azonban csak akkor lenne ilyen egyértelmű, ha az esztergomi egynyelvű csoport és a kétnyelvű csoportok semmi másban nem különböznének, csak egy-, ill. kétnyelvűségükben. Mivel azonban ez így nem jelenthető ki, a különbség okaként az egy- és kétnyelvűség csak a számításba jöhető tényezők egyike.

A második mondatban levő, határozatlan névmást tartalmazó predikatív szerkezet értelmezése csupán egy esetben volt téves, vagyis ennek a szerkezetnek az értelmezése tulajdonképpen egyik csoport számára sem okozott problémát.

A teszt harmadik mondata a térbeli orientáció nyelvi megfelelőjét, a névutóhasználatot vizsgálja a honnan kérdésre megfelelő mögül szerkezet segítségével. (A macska az asztal mögül húzza az egeret.) Ennél a mondatnál csak egy hibás értelmezés fordult elő a párkányi magyar iskolába járó csoportnál. Ez azt jelenti, hogy ebben az életkorban - mint ahogy az elvárt volt - ennek a nyelvtani szerkezetnek az elsajátítása már megtörtént, értelmezése egyik csoport számára sem okozott problémát.

Más a helyzet a teszt negyedik és ötödik mondata esetében. A negyedik mondat részeshatározói szerkezetet tartalmaz, homonim állandó határozós szerkezettel együtt. (A kislánynak oda kell adnia a könyvet a kisfiúnak) A kétszázhúsz gyermekből ötvenegyen tévedtek ennek a mondatnak az értelme­zésében (az összes gyermek 23,2%-a).

A hibák számát tekintve az egyes csoportok esetében nincs számottevő különbség, ami azt jelenti, hogy ez a szerkezet ugyanúgy problémát jelentett az eddigi mondatok értelmezése során bizonyos előnyt mutató esztergomi diákoknak is, mint kétnyelvű társaiknak. A téves válaszok magas aránya akkor is elgondolkodtató, ha úgy véljük, hogy szövegkörnyezetben a hasonló szerkezetet tartalmazó mondatok értelmezése könnyebben valósul meg. A tesztelt mondathoz hasonlóak a mindennapi iskolai tevékenység során gyakran előfordul(hat)nak (gondoljunk az „Évának el kell vinnie a könyvet Péternek" típusú mondatokra stb.), ennek ellenére a homonim szerkezet a gyerekek majdnem egynegyedénél problémát okozott.

A teszt ötödik mondata segítségével az időviszonyok szintaktikai kifejezésének megértését vizsgáljuk vonatkozó kötőszó és felcserélt időviszonyok használatával. {Mielőtt a maci ivott, evett egy kicsit.) Az összes tesztelt mondat közül ennek a szerkezetnek az értelmezésében tévedtek a legtöbben, összesen ötvenheten (a tanulók 25,9%-a). A hibás válaszok aránya ennél a mondatnál sem mutat számottevő különbséget az egyes csoportok között. Az egynyelvű diákoknak a mondatértésben mutatott „előnye" ennél az összetett szintaktikai kifejezésnél ugyanúgy nem jelentkezett, mint a negyedik tesztmondat esetében. E két mondat értelmezése során kapott eredmények arra engednek következtetni, hogy a bonyolultabb logikai viszonyt kifejező szintaktikai formák értelmezése még 10-11 éves korban is problémát jelenthet.

A teszt hatodik mondata folyamatos melléknévi igeneves szerkezetet tartalmaz. (Az asztalról leeső gyertyáról beszélnek.) Ennek a szerkezetnek a felismerése nem okozott problémát a gyerekek számára, mindössze három hibás válasz fordult elő, viszont mindhárom a kétnyelvű gyerekek csoportjában. (A hibás válaszok alacsony aránya miatt s amiatt, hogy a kétnyelvű gyermekek száma jóval nagyobb, mint az egynyelvűeké, úgy gondolom, a kétnyelvű gyerekek hibás válasza a véletlen kategóriájába is besorolható.)

A teszt hetedik mondata egyszerű tagadást tartalmaz, mégpedig az alany tagadását ritka szórend­ben. {Nem a nyuszi vette föl a kockás nadrágot.) Ennél a mondatnál összesen hét hibás válasz fordult elő. Nem hibáztak azonban az esztergomi gyerekek. Annak ellenére, hogy a többi csoportból is csak egy-egy gyerek tévesztett (a komáromiban kettő), miután a hibás válaszok ennél a mondatnál is csak a szlovákiai gyerekeknél jelentek meg, mégis úgy tűnik, hogy az egynyelvű csoport itt ismét előnyt mutatott a kétnyelvűekkel szemben.

A teszt nyolcadik mondata célhatározói alárendelést tartalmaz kiemelt mellékmondattal (A medve szalad, nehogy megcsípjék a méhek.), a kilencedik mondat ok-okozati viszony felismerését célozza meg alárendelő szerkezetben, a rámutató szó kihagyásával. (Mivel nagyon esett a hó, a kislány mégse ment el szánkózni.) Mind az egynyelvű, mind a kétnyelvű gyerekek mindkét mondat tartalmát biztonságosan értelmezték, a két mondat tesztelése során hibás válasz nem fordult elő.

A teszt tizedik mondata múlt idejű feltételes mondatot tartalmaz mindkét tagmondatban. (A kislány megette volna a tortát, ha elérte volna a tálat.) Ennél a mondattípusnál - kivéve a pozsonyi csoportot -egy hibás válasz fordult elő minden csoportnál. A hibás válaszok alacsony aránya arra utal, hogy az említett szerkezetek értelmezése a vizsgált korcsoportnál az életkornak megfelelő.

A hibás válaszok mondatok szerinti megoszlása

Csoportok / Mondatok 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Párkányi MI tanulók (n 52 fő)
2
0
0
13
17
1
1
0
0
1
Pozsonyi MI tanulók (n 26 fő)
2
0
0
7
5
0
1
0
0
0
Komáromi MI tanulók (n 27 fő)
2
0
0
7
6
1
2
0
0
1
Füleld MI tanulók (n 25 fő)
3
0
0
6
8
0
1
0
0
1
Kassai MI tanulók (n 24 fő)
2
1
0
5
7
0
1
0
0
1
Párkányi SZI tanulók (n 52 fő)
1
0
1
6
7
0
1
0
0
1
Esztergomi kontrollcsoport (n 34 fő)
0
0
0
7
7
0
0
0
0
1
Összesen
12
1
1
51
57
2
7
0
0
6

Összefoglalva: A válaszok elemzése alapján a teszt mondatait három csoportba oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak azok a mondatok, melyek értelmezése során nem fordult elő hibás válasz. Ide csu­pán a teszt két mondata tartozik, a nyolcadik és a kilencedik. A második csoportot azok a mondatok alkotják, melyek értelmezése során ugyan előfordultak hibás válaszok, számuk azonban csekély. Ide tartozik a teszt első, harmadik, hatodik, hetedik és tizedik mondata, sorrendben tizenkét, egy, három, hét és hat hibás válasszal. Az ebbe a csoportba tartozó téves válaszok fő jellemzője, hogy egy kivételével valamennyi a szlovákiai tanulóktól származik. A harmadik csoportba sorolhatóak a negyedik és az ötödik tesztmondat értelmezése során létrejött válaszok, mivel ezek tartalmazzák a legtöbb hibás választ (szám szerint 51, valamint 57), és a hibás válaszok arányaiban nincs különbség a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolába járó, a szlovák tanítási nyelvű iskolába járó és a magyarországi tanulók tekintetében.

Elmondható tehát, hogy bár az egyes csoportok által elért eredmények között nincs szignifikáns különbség, a válaszok részletes elemzése során nyilvánvalóvá vált, hogy az egynyelvű gyerekek mondatértése két területen is valamelyes előnyt mutat a kétnyelvű csoportokéhoz képest.

Egyrészt mondatértésük biztosabbnak mondható, mivel az egynyelvűek közül a mondatok értelme­zése során senki sem hibázott kétszer. Másrészt a hibás válaszok náluk csupán két mondattípusra kor­látozódnak (nem számítva a tizedik mondat egy téves értelmezését), míg a kétnyelvű gyerekeknél a téves válaszok nyolc mondattípusnál jelentkeznek. (Szeretném azonban még egyszer hangsúlyozni, hogy az egynyelvű gyermekek jobb teljesítményének az egynyelvűségükön kívül más okai is lehetnek, pl. eltérő szociális és kulturális háttér.)

Annak ellenére azonban, hogy a gyerekek 90%-ának összességében jó a mondatértése, megállapít­ható, hogy a bonyolultabb logikai viszonyok kifejezését szolgáló nyelvi szerkezetek feldolgozása prob­lémát jelent mind az egynyelvű, mind a kétnyelvű gyerekeknél.

 

Az egyes csoportok szövegértési eredményei

Az életkornak megfelelő szövegértéshez, az adott nyelvi jelek helyes feldolgozásán túl, szükség van az ismeretek beépítésének és alkalmazásának képességére, valamint az ok-okozati összefüggések, az időviszonyok helyes felismerésére és jó logikára (Gósy 2000:74).

A szövegértést a bevezetőben említett GMP12 vizsgálja, amely férfihanggal magnetofonra rögzí­tett meseszöveget tartalmaz. A szöveg szókincse és szintaktikája megfelel a hatéves gyermek anya­nyelv-elsajátítási szintjének, azaz a vizsgált gyermekeknél elvárható lenne a mese jó feldolgozása, megértése. Az elhangzás tempója 10,2 hang/s, vagyis az átlagos köznyelvi magyar beszédtempónál kissé lassúbb. A mese szövege a következő (dőlt betűvel jelöltem a 10 kérdésre adandó helyes válaszok megjelenési helyét):

Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette főni a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahívta a Sajót kóstolni. A Sajó megkóstolta a galuskát, de nem volt se íze, se bűze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi a kutya a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba\ De ki menjen? A kutya nem hagyhatta ott a főzést. Meglátja a macskát, küldi tejfölért. Szalad a macska a boltba tejfölért. Mikor kimérték neki, vitte hazafelé. Éhes volt, hát nyalogatott belőle. Gondolta, úgy sem tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet, megint nyalogatott. Alig maradt az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyellte magát, hogy ilyen kevés tejfölt visz, hát a maradék tejfölt is megette. A kutyák futottak eléje, már nagyon várták. „Hozza a macska a tejfölt!" A macska azt hazudta, hogy nem adott a boltos tejfölt. De az agár meglátta a macska tejfölös bajuszát. Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára, onnan dörmicélt a kutyákra.

A mese elhangzása után a vizsgálati alanyoknak tíz, a megértést ellenőrző kérdésre kellett válaszolniuk. A mese elhangzása után feltett kérdések: 1. Mit főztek a kutyák? 2. Miért küldték a macskát? 3. Miért akartak a kutyák tejfölt tenni az ételbe? 4. Hol vásárolt a macska tejfölt? 5. Miért ette meg a macska a tejfölt? 6. Mit mondott a kutyáknak, miért nincs tejföl? 7. Miért hazudott a macska? 8. Honnan tudták a kutyák, hogy hazudott a macska? 9. Hová szaladt a macska a kutyák elől? 10. Miért sütöttek-főztek a kutyák?

A szövegértés súlyosabb problémákat hozott felszínre, mint a mondatértés. Az egyes csoportok átlageredményei között szignifikánsan gyöngébb eredményt csak a szlovák iskolába járó csoport mutatott. A többi csoportnak a szövegértésben elért átlagai egymáshoz hasonlóak, és minden csoport elmaradást mutatott az életkorilag elvárt teljesítményhez képest.

A hibás válaszok szórása is nagyobb az egyes csoportokon belül, még a legjobb csoportoké is 100-60%, de három csoportnál ez 100-50%, a szlovák iskolába járó csoport esetében pedig 100-20%.

A szövegértés (GMP12) átlagai az egyes csoportoknál

1. csoport: párkányi MI tanulók 86,3% szórás: 100-60%
2. csoport: pozsonyi MI tanulók 83,5% szórás: 100-50%
3. csoport: füleki MI tanulók 84,8% szórás: 100-50%
4. csoport: komáromi MI tanulók 81,1% szórás: 100-50%
5. csoport: kassai MI tanulók 87,9% szórás: 100-60%
6. csoport: párkányi SZI tanulók 73,1% szórás: 100-20%
7. csoport: esztergomi kontrollcsoport 84,4% szórás: 100-60%

A csoportok eredményeinek részletes ismertetése

A párkányi MI csoport

A párkányi magyar tannyelvű iskolába járó tanulóknak a szövegértésben elért átlaga 86,3%. Az 52 gyermekből 14 (a tanulók 26,9%-a) válaszolt helyesen a tíz ellenőrző kérdésre, kilenc helyes választ 18 tanuló (34,6%), nyolcat 14 tanuló (26,9%) adott, négyen 7 kérdésre (7,7%), ketten (3,8%) 6 kérdésre válaszoltak helyesen. A szövegértés milyensége szempontjából jó vagy elfogadható a szövegértése a tanulók 61,5%-ának, középsúlyos a zavar a 35,6%-nál, és súlyos a zavar mértéke 3,8%-nál. (Jó vagy elfogadható a szövegértés, ha a hibás válaszok száma 1, középsúlyos a zavar mértéke, ha a hibás válaszok száma 2 vagy 3, súlyos zavarról akkor beszélünk, ha a téves válaszok száma 3-nál több.)

A pozsonyi MI csoport

A csoportnak a szövegértésben elért átlageredménye 83,5%. Az értést ellenőrző 10 kérdésre öt tanuló (19,2%) válaszolt helyesen, tizenegy (42,3%) hibázott egy kérdésben, két gyermek válaszolt kétszer hibásan (7,7%), öten (19,2%) értek el 70%-os eredményt, három tanulónak (11,5%) hat jó válasza volt. A pozsonyi csoportban jó vagy elfogadható a szövegértése 61,5%-nak, középsúlyos a problémája a gyerekek 26,9%-nak, és súlyos a problémája a csoport 11,5%-nak.

A komáromi MI csoport

A komáromi tanulók átlageredménye 81,1%. Hat diák (22,2%) szövegértése volt 100%-os, öten (18,5%) válaszoltak helyesen kilenc kérdésre, nyolc kérdésre válaszolt hat tanuló (22,2%), két tanuló (7,4%) felelt hat kérdésre, és egy gyermek csupán öt kérdésre válaszolt helyesen. A szövegértés milyensége szempontjából ez azt jelenti, hogy jó a szövegértése a gyerekek 40,7%-ának, középsúlyos problémákkal küszködik 48,1%-uk, és súlyos a problémája a csoport 11,1 %-ának.

A füleki MI csoport

A füleki csoport átlaga 84,8%. Nyolc tanuló (32%) szövegértése volt 100%-os, hat tanulónak (24%) volt egy hibás válasza, hat diák (24%) válaszolt kétszer hibásan, ketten (8%) hét kérdésre, egy gyermek (4%) hat kérdésre, és ketten (8%) csupán öt kérdésre válaszoltak helyesen. A zavar milyensége szempontjából a gyerekek 56%-ának volt jó vagy még elfogadható a szövegértése, középsúlyos a zavar a csoport 32%-ánál, súlyos a zavar mértéke 12%-nál.

A kassai MI csoport

A Kassán tesztelt diákok átlageredménye 87,9%. Mind a tíz kérdésre helyesen válaszolt a csoport 29,3%-a (7 tanuló), egy hibás válasza volt 37,5%-uknak (9 tanuló), kétszer adott téves választ a diákok egynegyede (szám szerint hatan), hét és hat helyes választ egy-egy tanuló (4,1 %) adott. Ebben a csoportban jó a szövegértése a gyerekek 66,8%-ának, középsúlyos a problémája 29,1 %-uknak, és csupán egy gyer­meknél súlyos a zavar mértéke.

A párkányi SZI tanulók

A csoport átlageredménye 73,1 %. A szlovák tanítási nyelvű osztályba járó diákok közül mind a tíz értést ellenőrző kérdésre senki sem tudott válaszolni. Egy hibás válasza volt a csoport 28,1%-ának (kilenc tanuló), két hibás válasza szintén kilenc tanulónak volt, a diákok 18,8%-a (hat diák) hét kérdésre, három-három diák (9,4 -9,4%) hat és öt kérdésre válaszolt helyesen. Két diák csupán két kérdésre vála­szolt helyesen (6,3%). Még elfogadhatónak nevezhető a szövegértése a tanulók 28,1%-ának, középsúlyos a problémája a szövegértés terén a tanulók 46,9%-ának, és gyönge a szövegértése a tanulók 25,1%-ának.

Az esztergomi kontrollcsoport

Az esztergomi diákok átlaga 84,4%. Ebben a csoportban a diákok 20,6%-ának (hét diák) volt 100%-os a szövegértése. 32,4%-uk (11 tanuló) hibázott egyszer, a csoport 29,4%-ának (10 tanuló) volt két hibás válasza, 14,7%-ának (öt tanuló) három, 5,9%-ának (két tanuló) négy téves válasza volt. Az esztergomiak csupán 53%-ának mondható jónak vagy még elfogadhatónak a szövegmegértése, középsúlyos problémákkal a csoport 41,2%-a, súlyos problémákkal 5,9%-a küzdött.

A szövegértés eredményeinek átlagai az egyes csoportoknál (százalékban megadva)

Csoportok/Szövegértés 100% 90% 80% 70% 60% 50% 20%
Párkányi MI tanulók (n 51 fő)
26,9
34,6
26,9
7.7
3,8
0
0
Pozsonyi MI tanulók (n 26 fő)
19,2
42,3
7,7
19,2
11,5
0
0
Komáromi Mi tanulók (n 27 fő)
22 2
18,5
22,2
25,9
7,4
3,7
0
Füleki MI tanulók (n fő25)
32
24
24
8
4
8
0
Kassai MI tanulók (n 24 fő)
29,3
37,5
25
4,1
4,1
0
0
Párkányi SZI tanulók (n 32 fő)
0
28,1
28,1
18,8
9,4
9,4
6,3
Esztergomi kontrollcsoport (n 34 fő)
20,6
32,3
23,5
17,7
5,9
0
0

A hibás válaszok elemzése

A szövegértés milyenségét nem csupán annak általános szintje határozza meg, hanem annak is jelentősége van, hogy a hibás válasz az összefüggések fel nem ismeréséből vagy a részletekben való tévedésből ered-e. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a hibás válaszokat, a következő eredményt kapjuk. A legtöbb hibás válasz az ok-okozati összefüggéseket firtató kérdésekre született. Ide tartozik a 10., az 5., a 3. és 7. kérdés. A válasz megalkotásához a gyerekeknek a szövegből kellett volna következtetéseket levonniuk. Valószínűleg ez magyarázza a hibás válaszok nagy arányát, hiszen a téves válaszok száma jelentősen csökkent, amikor a kérdés konkrét dologra kérdezett rá. Kivétel az 1. számú kérdés, mely tárgyra irányuló kérdés, és a hibás válaszok sorrendjében a második helyen áll.

A hibás válaszok sorrendje a következő:

10. kérdés: Miért sütöttek, főztek a kutyák?
87 hibás válasz
(39,5%)
1. kérdés: Mit főztek a kutyák?
71 hibás válasz
(32,3%)
5. kérdés: Miért ette meg a macska a tejfölt?
51 hibás válasz
(23,2%)
3. kérdés: Miért akartak tejfölt tenni az ételbe?
38 hibás válasz
(17,3%)
7. kérdés: Miért hazudott a macska?
25 hibás válasz
(11,4%)
4. kérdés: Hol vásárolt a kutya tejfölt?
20 hibás válasz
(9%)
6. kérdés: Mit mondott a kutyáknak, miért nincs tejföl?
18 hibás válasz
(8,2%)
9. kérdés: Hová szaladt a macska a kutyák elől?
16 hibás válasz
(7,3%)
8. kérdés: Honnan tudták a kutyák, hogy hazudott a macska?
11 hibás válasz
(5%)
2. kérdés: Miért küldték a kutyák a macskát?
4 hibás válasz
(1,2%)

A szöveg feldolgozásánál a kétnyelvű és az egynyelvű tanulók számára ugyanazok a kérdések bizonyultak könnyűnek, ill. nehéznek. A kérdések közül, mint látható, olyan nem volt, melyre ne lett volna hibás válasz. Általános tapasztalat, hogy problémát jelentett a gyermekeknek a következtetések levonása, s e tekintetben nincs különbség az egynyelvű és a kétnyelvű gyerekek között.

A válaszok további elemzésével megállapítható, hogy a hibás válaszok minőségileg két fő csoportba oszthatóak. Az első csoportba azok tartoznak, mikor a válasz ugyan téves, de a gyermek mondott valamit. A második csoport hibás válaszai úgy jöttek létre, hogy a gyerekek vagy nem mondtak semmit, vagy hangosan közölték: „Nem tudom." Ha arányaiban megvizsgáljuk e két csoport válaszait, azt találjuk, hogy sokkal több a téves, mint az elmaradt válasz, s ez minden csoportra jellemző, függetlenül az egy- vagy kétnyelvűségtől, ill. a nyelvi dominanciától. A téves válaszok a legtöbb esetben egy-, két- vagy háromszavasak voltak, s e tekintetben sincs lényeges különbség az egyes csoportok között. A hiányzó válaszok eloszlásánál azonban megfigyelhető, hogy a legtöbb ilyen jellegű válasz a szlovák domináns csoportnál található. Nyilvánvaló, hogy a gyerekek a gyöngébb nyelvükben kevésbé tudtak úgymond „mellébeszélni", mint azok a társaik, akiknek a magyar a domináns nyelvük.

A hibás válaszok megoszlása az egyes kérdések szerint

Csoportok , Kérdések 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Párkányi MI tanulók (n 52 fő)
14
2
6
2
6
2
3
4
3
19
Pozsonyi MI tanulók (n 26 fő)
8
0
4
4
9
2
2
0
]
10
Komáromi MI tanulók (n27fő)
11
0
5
5
9
4
3
1
2
11
Fülcki Ml tanulók (n 25 fő)
7
0
3
1
5
0
4
0
2
9
Kassai Ml tanulók (n 24 fő)
5
1
5
3
5
2
1
0
1
5
Párkányi SZI tanulók (n 32 fő)
14
1
6
4
11
7
9
5
2
17
Esztergomi kontrollcsoport (n 34 fő)
12
0
9
1
6
1
3
1
5
16
Összesen
71
4
38
20
51
18
25
11
16
87

A szövegértés eredményeinek összefoglalása

A szövegértés átlagai minden csoportnál elmaradást mutatnak a mondatértés átlagaihoz képest. Vagy­is az átlagosan jónak mondható mondatértés nem eredményezett automatikusan jó szövegértést is, ami alátámasztja azt az állítást, hogy a mondat- és szövegértés feldolgozása a dekódolási folyamatban eltérő szinteken zajlik. A szövegértésnél a részletek és azon túl az összefüggések jó megértése is fontos. Fokozottan szükség van az asszociációs szint működésére, vagyis a már meglevő ismeretek aktivizálására, a feldolgozási folyamatba történő beépítésükre, valamint a logikai összefüggések felismerésére. A hibás válaszok elemzéséből kiderült, hogy a legtöbb problémát a logikai összefüggések felismerése jelentette. A beszédmegértés működhet hibátlanul a mondatok dekódolása során, és a szövegértés mégis hibás lehet.

A hibás válaszok megoszlása a válasz milyensége szerint - téves válasz

Csoportok / Kérdések 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Párkányi MI tanulók (n 52fő)
10
2
5
2
5
2
2
4
0
11
Pozsonyi MI tanulók (n 26 fő)
7
0
4
4
8
2
1
0
1
9
Komáromi MI tanulók  (n 27 fő)
3
0
4
3
11
5
2
1
1
11
Füleki tanulók (n 25 fő)
3
0
2
0
5
0
3
0
0
6
Kassai MI tanulók (n 24 fő)
3
1
4
1
5
1
1
0
0
3
Párkányi SZI tanulók (n 32 fő)
8
1
5
0
9
3
3
2
1
10
Esztergomi kontrollcsoport (n 34 fő)
9
0
8
0
6
1
2
1
2
13
Összesen
43
4
32
10
49
12
12
4
5
52

Jól nyomon követhető ez a jelenség a párkányi szlovák tannyelvű iskolába járó csoport esetében, ahol a mondatértés átlaga szignifikánsan nem különbözött a többi csoport eredményétől, a szövegér­tésben azonban igen. A párkányi SZI csoportból mind a tíz, szövegértést ellenőrző kérdésre senki sem válaszolt helyesen, pedig a csoport 84,4%-ának jó a mondatértése. A többi csoport eredményei is ha­sonlóak. Míg a mondatértésben a tanulók majdnem 90%-a a jó értést jelző 100%-os és 90%-os kategóriába került, a szövegértésben e két kategóriába a gyerekeknek csupán valamivel több mint a fele, 56,6%-a (az SZI csoport eredménye nélkül) jutott. Ha a szövegértésben való elmaradás mértékét hasonlítjuk össze, az is kitűnik, hogy a szövegértésben a kétnyelvű csoportok, egy kivételével, jobb eredményt értek el, mint a magyarországi kontrollcsoport, mely, mint láttuk, a mondatértés terén a kétnyelvűekkel szemben kismértékű előnyt mutatott.

A hibás válaszok megoszlása a válasz milyensége szerint - ha nincs válasz

Csoportok / Kérdések 1. 2 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Párkányi Ml tanulok (n 52 fő)
4
0
0
0
1
0
1
0
3
7
Pozsonyi MI tanulók (n 26 fő)
1
0
0
0
1
0
1
0
0
1
Komáromi MI tanulók (n 27 fő)
8
0
2
2
0
1
1
0
1
1
Füleki Ml tanulók (n 25 fó)
4
0
1
1
0
0
1
0
2
3
Kassai MI tanulók (n 24 fő)
2
0
1
2
0
0
0
0
1
2
Párkányi Ml tanulók (n 52 fő)
6
0
1
4
2
3
3
3
1
7
Esztergomi kontrollcsoport (n 34 fő)
3
0
1
1
0
0
1
0
3
3
Összesen
28
0
6
10
3
4
8
3
11
24

Összefoglalva elmondható, hogy a vizsgálatban részt vett 220 gyermek nagyobb részének nehézséget okozott a szöveg értését ellenőrző 10 kérdés megválaszolása. Míg a mondatértés válaszainak rész­letes elemzése, úgy tűnik, az egynyelvű gyerekek kismértékű előnyét mutatta ki, a szövegértésben a magyar iskolába járó kétnyelvű gyerekek és az egynyelvű gyerekek között sem előny, sem hátrány nem mutatkozott. Szignifikánsan gyöngébben teljesítettek a szlovák iskolába járó gyermekek. Gyöngébb teljesítményük abból adódhat, hogy az általuk használt két nyelv fejlődése nem párhuzamosan halad egymás mellett, hiszen a szlovák nyelv fejlődése az iskolai oktatás hatására sokkal erőteljesebb, mint a csak „konyhanyelvi" szinten használt magyar nyelvé.

 

Következtetések

Kutatásom célja az volt, hogy tisztázzam, van-e különbség a kétnyelvű és az egynyelvű gyerekek beszédpercepciója között, s ha igen, milyen természetű. A vizsgálat adataiból egyértelműen kitűnik, hogy a kontrollcsoportot képező egynyelvű gyerekek nem mutatnak előnyt a magyar tannyelvű iskolába járó kétnyelvű gyerekekhez képest sem a beszédészlelés, sem a beszédértés terén.

A beszédészlelésben hiányosságok mutatkoztak minden csoportnál. A magyar domináns kétnyelvű gyermekek egy csoportja jobban teljesített, mint az egynyelvű gyermekek csoportja, és a gyengébben teljesítő magyar domináns csoport eredménye sem rosszabb, mint az egynyelvű csoporté. Az eredmények átlagát tekintve a szlovák tanítási nyelvű iskolába járó csoport sem mutat lemaradást. Az adatok részletes elemzése azonban azt mutatja, hogy csekély mértékben gyöngébb az eredményük, ami a na­gyobb szórásban és abban nyilvánul meg, hogy ebben a csoportban volt a legtöbb olyan gyermek, aki az észlelés egyik szintjén sem érte el az életkorilag standard értéket.

Meglepő volt a magyarországi kontrollcsoport gyönge teljesítménye, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az anyanyelvi nevelés terén a beszédészlelés fejlesztésére fokozottabb mértékben kell hangsúlyt fektetni. Természetesen a fokozottabb odafigyelés a hazai oktatásra is érvényes, hiszen a magyar isko­lás csoportok eredményei sem adnak okot az elégedettségre.

A mondatértés terén az adatok részletes elemzése az egynyelvű gyerekek kismértékű előnyét mutatták a kétnyelvűekkel szemben, ugyanakkor az is kiderült, hogy a szövegfeldolgozásnak ezen a szintjén a szlovák iskolába járó kétnyelvűek is életkoruknak megfelelő szinten tudnak teljesíteni.

A szövegértés vizsgálata szintén nem várt mértékű hiányosságokat tárt fel, de e hiányosságok nem voltak különböző mértékűek az egynyelvű és a magyar domináns kétnyelvű gyerekeknél. Súlyosabb hiányosságokat mutattak a szövegértésben a szlovák tanítási nyelvű iskolába járó gyerekek. E jelen­ségre két okból is fel kell figyelnünk. Egyrészt adatok igazolják (Menyhárt 2001:92), hogy a gyerekek önerőből nem képesek e hiányosságokon javítani, s ha e hiányosságok megmaradnak, s a ma­gyar nyelvű szövegértés a későbbiekben is nehézséget okoz, valószínűleg mind nagyobb mértékben ragaszkodnak majd az erősebb nyelvükön való művelődéshez, ami nagy mértékben elősegítheti a többségi nemzetbe való beolvadásukat. Másrészt a kutatás nyújtotta adatok egyértelműen cáfolják azt a - főleg a laikusok között elterjedt, de a politikusok által is előszeretettel hangoztatott - tényt, hogy a kisebbség nyelvén történő oktatás fölösleges, hiszen a gyermek a kisebbségi nyelvet otthon úgyis elsajátítja. Köztudott, hogy a nemzetiségi nyelvű iskolai oktatás hiányában a nemzetiségi kultúra idegen marad a kisebbségi gyermekek számára. Vizsgálatom tükrében nyilvánvaló, hogy a nem anyanyelven tanuló gyermekeknél ez a hiány elsődlegesen is - beszédészlelési és szövegértési szinten jelentkezik.

 

Jegyzetek

  1. A nyelvi dominancia kérdése igen bonyolult, és meghatározása több vizsgálatot igényelne. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy azoknak a magyar iskolába járó 11-12 éves diákoknak, akik a többségi nyelvet másodnyelv­ként az iskolában sajátítják el, ebben az életkorban az anyanyelvük az erősebb nyelv. Itt szeretném Lanstyák Istvánt idézni: „A szlovákiai magyar kisebbség őshonos ... A nyelvismeret különbségeit tekintve - tapasztalataink szerint (és önbevallásra épülő) felméréseink alapján - föltételezzük, hogy a magyar óvodába és iskolába járó/járt, homogén házasságból származó gyermekek és felnőttek többnyire magyardomináns kétnyelvűek, azaz a magyar az erősebb nyelvük. A homogén magyar házasságban élő szülők többsége - magyar dominanciája és erős nemzettudata következtében - egy nyelven, magyarul szocializálja gyermekeit, ami megteremti annak feltételeit, hogy a magyar nyelvi dominancia a következő nemzedéknél újra termelődjön, hiszen így a gyermekek többsége a szlovák nyelvet később, az iskolában sajátítja el, s amennyiben e fiatalok anyanyelvű iskolába járnak, magyar nyelvű dominanciájuk megmarad, sőt erősödik."
  2. Miután tanárként tanórán kívül is sokszor voltam a diákokkal, olyan helyzetben is, hogy látszólag egyáltalán nem rájuk figyeltem (például ha óraközi szünetben ügyeltem, írtam vagy olvastam), jelenlétem megszokottá vált, és így a gyermekek egymás között valószínűleg azt a nyelvváltozatot használták, mely számukra a legtermészetesebb, így kerülhettem el a labovi ún. megfigyelői paradoxont, mely szerint annak tudata, hogy a vizsgálati alanyokat megfigyelik, azt eredményezi, hogy azok eltérnek szokásos beszédstílusuktól. De hogy ne csak saját megfigyeléseimre támaszkodjam véleményem kialakításához, kollégáim és a saját, ill. rokoni körben levő gyermekek megfigyeléseit is figyelembe vettem.

 

Hivatkozások

Gósy Mária 1995a. A beszédészlelési és beszédmegértési folyamat zavarai és terápiája. Budapest, Bárczi Gusz­táv Tanárképző Főiskola.

Gósy Mária 1995b. GMF'-diagnosztika. Budapest, Nikol.

Gósy Mária 1999. Pszicholingvisztika. Budapest, Corvina.

Gósy Mária 2000. A hallástól a tanulásig. Budapest, Nikol Kft.

Grosjean, Francois 1982. Life with Two Languages. An Introduction to Bilingualism. Cambridge, Massachusetts-London, Harvard University Press.

Grosjean, Francois 1992. Another View of Bilingualism. R. J. Harris szerk. Cognitive Processing ofBilinguals. Amsterdam, Elsevier Sciense Publications, 51-62.

Grosjean, Francois 1995. Processing mixed language: Issues, findings and models. In A. de Groots és J. Kroll: Tutorials in Bilingualism: Psycholinguistic Perspectives. Hillsdale, NJ. Lawrence Erlbaum Associates.

Kassai Ilona 1998. Fonetika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest-Pozsony, Osiris Kiadó - Kalligram Könyvkiadó -MTA Kisebbségkutató Műhely.

Menyhárt Krisztina 2001. Szövegértés egynyelvű és kétnyelvű gyermekeknél. Alkalmazott Nyelvtudomány 1/1. 87-97. Budapest, MTA Nyelvtudományi Bizottság Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottsága.

Dr. Schneider Júlia - Dr. Simon Ferenc 1996. Iskolai kudarcok beszédpercepciós hátteréről. In Gósy Mária: Gyer­mekkori beszédészlelési és beszédmegértési zavarok. Budapest, Nikol Gmk, 143-163.

Sku(n)tnabb-Kangas, Töve 1997. Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány.

Stefánik, Jozef 1996. Intentional Bilingualism in Children. Humán Affairs 6/2.135-141.

 

Zhrnutie

Percepcia a chápanie jazyka u mad'arsko-slovenskych bilingválnych detí

Ciefom tejto Stúdieje analyza percepcie a chápania jazyka u bilingválnych detí, ktoré chodia do Skoly s vyuőova-cím jazykom madarskym, ako aj detí, ktoré navStevujú Skolu s vyuőovacím jazykom slovenskym. Metódou vy-skumu bola tzv. GMP-diagnostika, vyvinutá v Madarsku, ktorá formou testöv urőuje úroven vnímania a chápania jazyka. Vyskumu sa zúőastnilo 220 detí. Jednotlivé skupiny tvorili Ziaci zo átúrova, z Bratislavy, Komárna, Fila-kova, KoSíc, kontrolnú skupinu monolingválne detí z osemroőného gymnázia v Ostrihome (MR). Z údajov vyply-va, ze monolingválne deti z kontrolnej skupiny v percepcii madarského jazyka nedosahujú lepSie vysledky ako deti bilingválne zo Skoly s vyuőovacím jazykom madarskym. Co sa vsak tyka percepcie, ani jedna skupina nedo-siahla pozadovanú úroven, Standardne stanovenú testom GMP. Pri vyklade viet skupina madarskych monolingvál-nych detí dosiahla lepSie vysledky ako bilingválne deti, a to aj tie, co chodili do skoly s vyuőovacím jazykom madarskym alebo do Skoly s vyuőovacím jazykom slovenskym. Pritom vSak obidve bilingválne skupiny dosiahli po­zadovanú úroven. Éiaci zo Skoly s vyuőovacím jazykom slovenskym dosiahli signifikantne slabsie vysledky pri vyklade textu.

 

Summary

Analysing the speech perception and comprehension of Hungarian-Slovak bilingual children

This paper reports on an analysis of speech perception and comprehension on the part of Hungarian-Slovak bilin­gual children. The study compares those children who attend Hungárián language of instruction schools with those who attend Slovak language of instruction schools. The analysis makes use of GMP-diagnostics, developed by Mária Gósy between 1984 and 1988 for the purpose of detecting children's age-specific speech perception and comprehension performance. In compiling the test-package, efforts have been made to obtain information on the operations of each hypothetical levél of the speech perception processing, and alsó the higher procesing levels (e.g semantic, syntactic, etc. levels). The sample consists of 220 11-12 year-old children.

Each group displayed somé difficulties with respect to speech perception. One of the Hungárián dominant bi­lingual groups performed better than the monolingual child group, while the weaker Hungárián dominant group did not perform more poorly than the monolingual group. In the case of the sentence comprehension task, the analysis of data revealed a slight advantage for the monolinguals in comparison with the bilinguals, while at the same time, the sentence comprehension task revealed that those bilingual children who attend Slovak médium of instruction schools were able to perform at the age levél. The text comprehension task did not reveal the expected levél of difficulties. In addition, the difficulties did not differ between the monolingual and the Hungárián dominant bilingual groups. In the case of text comprehension, more serious difficulties were found, howe ver, in the Slovak medium of instruction Hungárián dominant group.

It is well-known that the culture of minorities - in the case of lack of minority education - can become unfamil-iar to minority children. The results of this paper show, that children, who do not have education in their mother tongue have difficulties not only in the field of culture, but at the basic levél of speech perception and comprehension as well.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet