Előző fejezet Következő fejezet

TÖRTÉNELEM/HISTORY/ISTORIE


BALÁZSI DÉNES

SZÖVETKEZETEK A FEHÉR-NYIKÓ MENTÉN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

 

Abstract: [Cooperatives in the valley of Nicou-Alb in the first half of the 20 century]

This work is the suite of the researches made in the valley of Homorod, study published in 1995. It is ready for printing the study on the valley of Goagiu and Târnava Mare, the last part is going to approach the zone in the North of Odorheiu Secuiesc.

From the administrative point of view the villages of the valley of Nicou-Alb, situated in the north-west between Odorheiu Secuiesc (Rom.; - Hung.: Székelyudvarhely) and Cristuru Secuiesc (Rom.; - Hung.: Székelykeresztúr), are the component villages of two communes: Lupeni Secuiesc (Rom.; - Hung.: Farkaslaka) and Simonesti Secuiesc (Rom.; - Hung.: Siménfalva). The szekler population of the area follows the Roman Catholic, Protestant and Unitarian cults.

The beginning of the study offers a historic sketch of the cooperative movement, been born in England, spread later in Hungary and Transylvania also. The author presents the written documents still existing in the region, the built inheritance, as well as the verbal memoirs of the old persons, which give evidence of the successful development of the activity of the various forms of cooperation: societies of the farmers, milk-collecting cooperatives, societies of consumption and credit.

The author gathered proofs concerning the favourable economic influence of cooperatives, taking at the same time into consideration the human-spiritual aspects: thanks to the forms of cooperation the economic prosperity of the region was doubled by a bloom of the cultural life. The cooperative spirit increased the social sensibility of the population, deepened the solidarity and contributed to the maintenance of law and order of villages. Basing itself on the Christian charitable spirit, it opposed to the merciless utilitarianism of the capitalist free-market economy, by trying to offer a protection to the individuals organized in the community.

Rezumat: [Cooperative în valea Nicoului Alb în prima jumátate a secolului al 20-lea]

Lucrarea este continuarea cercetárilor din valea Homoroadelor, studiu publicat în 1995. Este gata pentru tipar studiul care cuprinde valea Goagiului si a Târnavei Mari, si va urma studierea zonei de nord de la Odorheiu Secuiesc.

Din punct de vedere administrativ localitátile pe de valea Nicoului Alb, situate la nord-vest între Odorheiu Secuiesc (magh.: Székelyudvarhely) si Cristuru Secuiesc (magh.: Székelykeresztúr), sunt satele componente a douá mari comune: Lupeni (magh.: Farkaslaka) si §imonesti (magh.: Siménfalva). Populatia secuiascá a tinutului urmeazá cultele romano-catolic, reformat si unitarian.

Introducerea lucrárii este o schitá a istoriei miscárii cooperatiste, pornitá din Anglia, ráspánditá pe urmá si în Ungaria si Transilvania. Sunt prezentate documentele scrise incá existente în zoná, mostenirea construitá, respectiv rememorárile verbale al vârstnicilor, care atestá desfásurarea cu succes a activitátii diferitelor forme de cooperatie: cercul gospodarilor, cooperative de colectare a laptelui, cooperative de consum si de credit. Autorul a strâns dovezi despre rolul economic favorabil al cooperativelor, dar acordá atentie si laturii umane-spirituale: datoritá formelor de cooperatie avântul economic al tinutului a fost dublat de înflorirea vietii culturale. Spiritul cooperatist a dus la sensibilizarea socialá a populatiei, la adâncirea sentimentului de solidaritate si la mentinerea ordinii obstesti a satelor. Pe baza spiritului crestinesc de caritate s-a opus utilitarismului necrutátor dictat de libera concurentá de pe piata capitalistá, încercând sá ofere protectie individului grupat în colectivitate.

Összefoglalás: [Szövetkezetek a Fehér-Nyikó mentén a 20. század első felében] Jelen dolgozat folytatása kíván lenni az 1995-ben a Haáz Rezső Kulturális Egyesület által kiadott: Ne nézze senki csak a maga hasznát... (Szövetkezeti mozgalom a Kis- és Nagy-Homoród mentén) c. dolgozatomnak. Kiadásra kész a harmadik rész is: Szövetkezetek a Gagy-vize völgyében és a Nagy-Küküllő mentén. Viszont kutatásra vár a Hargita Havasalja vidékének szövetkezeti mozgalmának tárgyköre.

A dolgozatomban vizsgált vidék földrajzilag a Fehér-Nyikó völgyét fedi le. Falvaink közigazgatásilag az egykori Udvarhely-székhez és a Keresztúr- fiúszékhez tartoztak, majd az állam-hatalmi rendszerek változásait követően Udvarhely megye részeivé váltak: ezek a kisebb-nagyok falvak ma két nagyközségbe - Farkaslaka és Siménfalva - tömörülnek. Felekezetileg római katolikus, református és unitárius egyházak hívei az itt lakó székelyek.

Dolgozatom bevezető részében röviden felvázolom a szövetkezeti eszme és a mozgalom alakulását, angliai megjelenésétől a magyarországi, erdélyi és székelyföldi meghonosodásáig. Majd bemutatom a vidékünkön, a Fehér-Nyikó mentén még meglelhető írásos dokumentumokat és épített örökségeket, valamint szóbeli visszaemlékezéseket, amelyek a szövetkezetek helyi meghonosodásának formáit és sikeres kibontakozását bizonyítják. A vizsgált helységekben a gazdakör, a tejszövetkezet, a fogyasztási és értékesítési, valamint a hitel-szövetkezet megalakulását, működését és megvalósításait kutattam. Kerestem a konkrét gazdasági haszon bizonyítékait, de nem kerülte el figyelmemet a humán-lelki oldal vizsgálata sem. A vidék gazdasági fellendülését a művelődési élet kibontakozása követte. A szövetkezeti eszme fejlesztette a lakosság szociális érzékenységét. Megerősítette a székely kölcsönös segítési szellemet és a falvak rendtartó fegyelmét. A keresztény jótékonyságból kiindulva szembeszállt a kapitalista piaci szabad verseny diktálta lelketlen haszonelvűséggel, így kívánt védelmet nyújtani a közösségbe tömörült egyénnek.

 

1. Szövetkezeti mozgalom Magyarországon és Erdélyben

Angliából, a kapitalizmus őshazájából indult ki a szövetkezeti mozgalom. A tőkés gazdálkodás velejárói a szövetkezetek. „Ahol az ipar és a kereskedelem hamarabb érte el a kapitalista fejlettség bizonyos fokát, ott a szövetkezeti eszme is - a gazdasági helyzet kényszerítő hatása alatt - előbb gyökerezett meg." Ez a szövetkezeti demokrácia alapján állt, a szövetkezeti önsegély elveit alkalmazta, és többé-kevésbé a széles néprétegek érdekeit ölelte fel.1

Magyarországon a polgártársadalom később éri el azt a fejlődési fokot, amikor a felvilágosult, európai műveltségű polgárság, a szabadelvű arisztokrácia és a klérus szociális érzékenységű kiválóságainak a nyers kapitalista gazdálkodás népelnyomó megnyilvánulásai elleni védekezés civil formáit kellett életre hívniuk, hogy megmentsék társadalom perifériájára sodródott nyomorgó néptömegeket. A magyar szövetkezeti mozgalom eszmei és gyakorlati meghonosítói élén találjuk a radikális demokrata

Bölöni Farkas Sándor írót, 1825-ben a kolozsvári Gondoskodó Társaság kezdeményezőjét.2,3

A fogyasztási egyletek alapításától eljutottak a György Endre által a hazai viszonyokra kidolgozott különböző szövetkezeti formák megszervezéséhez és működtetéséhez.

A „különleges magyar viszonyok”-ra való tekintettel a Magyar Gazdaszövetség szükségesnek látja az említett „felülről lefelé" történő szervezés mellett az egységes fogyasztási szövetkezeti hálózati rendszer megalakítását. Károlyi Sándor elnök szorgalmazására a III. Országos Kongresszusa elhatározza a vidéki gazdaköröket és szövetkezeteket egyesítő fórum megalakítását. A HANGYA, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete Bernát István alapszabály-tervezete alapján 1898. jan. 23-án tartotta meg alakuló ülését.

Károlyi gyakorlati tevékenységében híven követi elgondolását, amely szerint: a szövetkezetek szervezése a hitelszövetkezettel kezdődik, folytatódik a fogyasztásiakkal és ebben a talajban, kell meggyökereztetni majd az értékesítő szövetkezeteket. Az értékesítésnek fel kell szabadítania a termelőt a közvetítők igájából.4

A Keresztény Szövetkezetek Központja a Hangya versenytársává nőtt a dunántúli megyékben, ahol a Hangya fejlődése stagnált. A Hangya megalakulásával körülbelül egy időben indult be a keresztény fogyasztási szövetkezeti mozgalom is.5

Az eszmei megalapozó Prohászka Ottokár római katolikus püspök volt. Ezen az alapon indul el a Zichy-féle katolikus néppárt a keresztény fogyasztási szövetkezetek megalakításakor. A Dunántúl falvaiban a katolikus papság és a néppárti földbirtokosok támogatásával 1899 februárjában a központjuk is megalakult. A magyarországi keresztény-szocialista mozgalom egyik vezetője, Prohászka Ottokár, esztergomi római katolikus püspök, szónok és író volt. Prédikációiban, újságcikkeiben és elmélkedéseiben a keresztény erkölcsi alapon álló társadalmi nemzeti megújhodásért harcolt. Fontos szerepük volt a Dunántúlon a keresztény szövetkezetek megalapításában (1898) a Dunántúl falvaiban a keresztény-szocialista eszméktől fűtött papságnak és az érdekelt katolikus néppárti földbirtokosoknak (Zichy János) a mozgósításában.6 1917-ben a Keresztény Szövetkezetek Központja 285 egységével beolvadt a Hangyába.7

Figyelemre érdemes az a tény, hogy Magyarországon léteztek köteléken kívül maradt, központi irányítás és támogatás nélkül működő fogyasztási szövetkezetek is.

Erdélyben Gidófalvi István neve fémjelzi a mozgalom történeti útját. A Hangya, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete (1898) megalakulása után nyolc év múlva kezdte meg működését (1906) a nagyenyedi vidéki kirendeltség.8

Ehhez fűződik a Székely-Udvarhely című lap cikkének kritikai hangú megjegyzése: „Hangya csak a kormány kívánságára ment Erdélybe, és létesített Nagyenyeden központot, hogy a Székely Akciót támogassa, ennélfogva nem méltányos, ha a kormány a támogatást a jövőben megvonja." Nem illik a Hangya-központ népet felemelő apostoli pátoszához ez a megállapítás, de tudnunk kell, hogy ennek ellenére az erdélyi Hangya-aktivisták a Székelyföldön együttműködtek a Földművelésügyi Minisztérium Székely Kirendeltség kiküldötteivel a fogyasztási szövetkezetek megszervezése érdekében.9

Székelyföld gazdasági és társadalmi életét körvonalozó elemzésünk megegyezik a tusnádi Székely Kongresszus értékelésével. A polgári radikális író és újságíró, Benedek Elek, vészharangkongatására vagyunk figyelmesek. A kivándorlás drámai helyzetével találjuk a szembe magunkat!10

A székely nép sorsa mindig mostoha és elhagyott volt, de ez az elhagyatott helyzete az 1890-1900-as évtizedben veszedelmes mélypontra jutott. Ezt a veszedelmet az akkori magyar államkormányzatnak is - sok figyelmeztetés után - észre kellett már vennie! Össze is hívta 1902-ben a 'Székely Kongresszust' Tusnádra, amelyen fontos és jelentős határozatokat hoztak a székelység gazdasági és ipari helyzetének kifejlesztése és fellendítése tárgyában. Többek között már akkor meghatározták a Borszéki Soma által javasolt igen helyes és életbevágó indítványt, hogy Marosvásárhely-Székelyudvarhely-Sepsiszentgyörgy transzverzális vasútvonallal köttessék össze, hogy ezáltal a Székelyföld hegyeiben, erdőiben lévő mérhetetlen, a magában elpusztuló sok kincset ki lehessen használni! Erre vonatkozólag az indítványozó egy egész kész vasút-hálózat tervezetet nyújtott be a Kongresszushoz!

„Amíg tervezgettek és tanácskoztak, hogy hol is kezdjék el a székely mentést, azalatt a székely nép »szerte nézett, s nem lelé honját a hazában«. Ifjainak, javakorabeli férfiainak munkabíró tagjai csoportokban vitorláztak át a tengeren Amerikába, még pedig állami segítséggel-közbenjárással! A magyar államkormányzat szerződést kötött a Brémai 'Cunard Line' és a Triesti hajótársaságokkal a magyarok, székelyek, románok, tótok Amerikába szállítására. "11

Egyenesen ijesztő és aggodalmas volt a falvak népének apadása, a munkaerő megcsappanása! Abban az időben az Udvarhely vidéki községekből már sokan - főleg a java korban lévő munkaerők közül kivándoroltak Amerikába. Az otthon maradottak közül sokan - nemcsak a Homoródok vidékén, hanem a szomszédos Küküllők, a Fehér-Nyikó és a Gagy pataka mentén is - csüggedéssel, lemondással tekintettek a bizonytalan jövő felé. Szomorúan érdekes jelenség volt, hogy sokan milyen izgatottan várták a híreket Amerikába kiment barátaiktól a biztató indulásra! Jött is dollár és hajójegy többeknek! A székely falvak nagy többségének pénzforgalma, jövedelme nem volt. Miből is lett volna? Silány-hegyes, nem kellően gondozott földjük, az akkori kezdetleges gazdálkodás mellett, szűkösen termett, csak a mindennapi kenyér és puliszka, s a vetőmag szükséglet, ha megtermett.

Udvarhely megyében először azok az erők mozdultak meg a szegény nép megmentésére, akik felelősnek érezték magukat a fennálló állapotok megváltoztatásáért: A Székely Egyesület, a földművelésügyi minisztérium és a Hangya Központ is. Durányi Ignác földművelésügyi miniszter 1902-ben felállította a Marosvásárhelyi Kirendeltséget, melynek fő feladata a Székelyföld szövetkezeti megszervezése volt.12

A Hangya központ részéről Meskó Pál titkár vett részt a szervezésben. Az újonnan érkezett lelkészre bízták „a nagy felelősséggel járó és éber vigyázatot igénylő könyvelői tisztséget". A szövetkezet berendezésében Rohai László, Hangya központi ellenőr segítette Ürmösi Józsefet, aki így emlékezik meg erről: [Dorner Béla miniszteri kirendeltségi megbízott] „...sok hasznos utasítást adott nékem, mint szövetkezet téren kezdő és tapasztalattal nem rendelkező ifjú embernek. Később őszinte, meleg barátság fejlődött ki közöttünk, és midőn az Erdély-részi Hangya Központ vezérigazgatója lett, véleményemet sok szövetkezeti kérdésben meghallgatta, s ő volt munkás abban, hogy a vidéki Hangya Szövetkezetek képviseletében, a Hangya Központ igazgatóságának tagja legyek. "13

Kicsoda ez a Dorner Béla? Állattenyésztési szakember, a Miniszteri Kirendeltség tisztviselője. Jellemzését a tanítvány, a munkatárs és jó barát Ürmösi József adja. Dicséri szakképzettségét, munkabírását és a nép jövőjéért érzett hivatástudatát. Nagy érdeme, hogy: „a falu megmozdult, a nép ébredezik, a falu élni akar... nem akarja az orránál fogva vezettetni magát". „Személyében egy jóakaratú, megértő tanácsadó segítőre találtam a gazdasági ügyekben, akinek hálával és köszönettel tartozom én is, de egész Udvarhely vármegye székely népe is, mert ő volt az, aki erélyével, jó bánásmódjával, jóízű beszédjével, gazdasági téren öntudatra kezdte ébreszteni az elárvult, közönyös és maradi népünket, fajunkat. "14Ürmösi József példaképe a hazai és a külföldi gazdasági viszonyok kitűnő analitikusa volt. Ismerte a természeti és szellemi-erkölcsi adottságokat. Ebből kiindulva osztogatta féltő tanácsait.

„A székely akció keretében rövid idő alatt szép számban létesítenek gazdaköröket, hogy bennük előadásokkal oktassák a népet a szakszerű gazdálkodásra, de ezek az egyesületek csak a módosabb gazdák érdekeit szolgálják. A gazdakör keretében több helyen is népkönyvtárat is létesítenek, ez az első komolyabb lépés a népnevelés terén. "15

Udvarhely megyében 1898-ban megalakultak a hitelszövetkezetek: Kápolnásfaluban és Lövétén (a Homoród mentén), Bögözben és Székelykeresztúron (a Nagy-Küküllő mentén), valamint Siménfalván (a Fehér-Nyikó mentén). 1901-ben már 25 hitelszövetkezet működött Udvarhely megyében, Háromszéken 19, Csíkban 13.16

1907-ben Udvarhely megye 91 gazdakörének 4856 tagja van, Háromszéken 30 gazdakör áll fenn 1414 taggal, Csíkban 18 kör 1234 taggal.

Fogyasztási szövetkezet Udvarhely megyében 29, Háromszéken 9, Csíkban 4 van.

A tejszövetkezetek is kezdenek feltűnni, öt év alatt a három megyében 14 alakul.

A kirendeltség tenyészállatokat, szarvasmarhát, juhot, sertést oszt ki szép számban, a Magyar Gazdák Értékesítő Szövetkezete pedig néhány fiókot állít fel a gyümölcs, lóheremag, vaj, tojás értékesítésére, valamint a vetőmag és gazdasági gépek beszerzése végett.

Egy-két mintagazdaságot és mintaméhest létesítenek, a székelykeresztúri és csíksomlyói tanítóképzőhoz gazdasági szaktanárt rendelnek, Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson állami gyümölcsfaiskolát nyitnak meg.17

 

2. Szövetkezetek a Fehér-Nyikó mentén

A Kis- és Nagy-Homoród mentén szerveződött és működött szövetkezetekről már részletesebben írtunk a korábbi dolgozatunkban.18 Akkor a Fehér-Nyikó vidékének szövetkezeti kezdeményezéseiről csak szűkszavú említésekre szorítkoztunk. Jelen dolgozatunkban közöljük az újabb kutatásaink eredményeit.

Megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti eszme a magyarországi két forrásból érkezett el a vidékünkre. A Felső-Nyikó mentén a katolikus keresztény szövetkezeti vonalon indult be a szervezés, az Alsó-Nyikó mentén a székely akció kezdeményezése nyomán alakultak meg a gazdakörök, majd a nevelési munka eredménye képen jöttek létre a hitel-, tej-, és fogyasztási (stb.) szövetkezetek.

„A Nyikómentén legtisztábban maradt meg a székelység életmódja, viselet, szokásai. Keresztúr és Udvarhely között laknak talán a legszebb típusú emberek, és, habár a társadalmi bajok itt is éppen úgy megvannak, mint máshol, mégis valami bizakodó érzés fog el a hatalmas szál férfiak, a hetyke legények, a piros szoknyás lányok, az egészséges nép láttán. Ezt a vidéket szeretik a legszékelyeb-bnek nevezni, és az egykor független élet helyén itt is évszázadokon keresztül a jobbágyrendszer nyomta rá bélyegét az életmódra, és ez határozta meg lényegében a mai társadalmi és gazdasági alakulását.

Siménfalva a Nyikó mente (Alsó-Nyikó mente - B. D. megj.) legnagyobb községe. A falunak fele vagy teljesen vagyontalan, vagy alig egy-két hold földön gazdálkodik. Ez a birtok-viszony az uradalmak következménye. A közszékelység sorából kiemelkedett Székely Mózes keze alatt nőtt össze adományozás útján az első nagy bírtok, ez szállt a Szalánczi és Kiss családokra, akik mellett a Jakabháziaknak és a Pakot családnak volt nagyobb birtoka... Néhány vagyonosabb család a múlt század végén nagy fejlődésnek indította a községet. Itt volt a vidék első mintagazdasága, itt termeltek legelőbb mesterséges takarmányt, itt mutatták be az első gazdasági gépeket... A község és általában a Nyikómente, a szarvasmarha tenyésztéssel alapozta meg jövőjét, s hogy ez mind nagy jelentőségű, elég említeni, hogy a siménfalvi Tejszövetkezet havonta százezer lejnél többet fizet ki a tejért a gazdáknak. A tejtermelés együtt jár a régi földművelési rendszer megváltoztatása. A gazda nem megy szántani a fejősteheneivel, a földet a gazdakör gépcsarnokának gépeivel dolgozza meg, amelyeket ingyen használhat. A szarvasmarha tenyésztés érdekében, annak idején tagosí-tották legelőiket, de azóta odajutott a falu, hogy csak mesterséges takarmánnyal tartja állatait, így a legelők használatlanul állnak. Siménfalva bekapcsolódott a korszerű gazdálkodásba, és meggyőződött előnyös voltáról. "19

Tordátfalváról jegyzi fel az előbbi krónikás, hogy a tejszövetkezete nemrégen megbukott, mert egyéni érdekek miatt haszonbérbe adták.

A székelyszentmihályi „Rozmann-ügy" tanulsága az, hogy a néphez hű értelmiség és az időbeni közösségi összefogás hiánya csúnyán megbosszulja magát.20

Udvarhely megye első tejszövetkezetét a Nyikó menti Kobátfalván hozta létre 1905 novemberében Dorner Béla miniszteri kirendeltségi megbízott. A fényesen bevált központ (a Gagy menti Énlakáról is ide szállítják a feldolgozásra váró tejtermékeket) a megye gazdaköri előadásainak minta bemutató színhelye lesz. Dorner Béla tapasztalatcseréket szervez Kobátfalván. Tekintettel arra, hogy udvarhely különböző vidékein a falvak távol és elszigetelten helyezkednek el, biztosítani kellett a vaj tartósítását a szállítás idejére is, amit lófogatos szekérrel oldottak meg. A kor technikai színvonalának megfelelően a hideg időszakban jeget tároltak jégvermekben, hogy a meleg időszakra biztosítani tudják a vaj hűtését. Ezt is megoldották Kobátfalván. A miniszteri kirendeltség a Tejszövetkezet megindítására Kovács János állami vajmestert nevezte ki, ő tanítja be vajkészítésre a környező falvak jövendőbeli tejkezelőit.21

A vidék értelmiségei közül kiemelkedik a siménfalvi Sándor Géza unitárius lelkész és Bedő Ödön református lelkipásztor, Szentábrahámon Lőrinczi Dénes unitárius lelkész állnak a gazdakörök élére, hogy biztosítsák a szükséges nevelést és a sikeres szervezést. Siménfalvához csatlakozik még Székelyszentmiklós, Kadács és Medesér, Szentábrahámhoz a magyarandrásfalvi és a gagyi gazdák is. Az 1905. év első napjaiban megalakulásra várnak még az énlaki és rugonfalvi gazdakörök és szövetkezeti formák.22

1907 telén többek között Énlakán, Szentábrahámon, Kobátfalván és Tordátfalván is tartottak mezőgazdasági tárgyú előadásokat.

Az 1940-es években, Észak-Erdélyben téli gazdatanfolyamokon „Ezüstkalászos gazda"- oklevelet szerezhettek az érdeklődő gazdák. Udvarhely megyében e tanfolyamok rendszeres előadói voltak: Gyarmathy András szentpáli földbirtokos mérnök, Szilasi Jenő keresztúri állatorvos, Gyerkes Mihály pomológus szakíró és tankönyvszerkesztő pedagógus, Szakács Zoltán bikafalvi földbirtokos és politikus. Tanfolyamvezetők voltak: Zalányi Tibor mérnök, Balla György, Lakatos Tivadar és Ágh Endre mezőgazdasági szakíró.23

Az Unitárius Egyház 1931-ben megnyitja a Homoród-, Gagyvize völgye és Nyikómente székely ifjai számára az Unitárius Téli Gazdasági Iskolát a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium régi épületében. (A többi erdélyi magyar egyház is indított hasonló jellegű mezőgazdasági iskolát: Radnóton a Római Katolikus Egyház, Csombordon az Erdélyi Református Egyház és mindezeket jóval megelőzte a Kún Kocsárd gróf EMKE székely földműves iskolája Szászvároson, 1892-ben.)24

 

Székelyszentlélek

A keresztény szociális szövetkezeti eszme a római katolikus egyházi közvetítéssel érkezett meg a Fehér-Nyikó felső folyása vidékére. Dr. P. Benedek Fidél a Szentlélek falu monográfiájában a következőképpen látja a kérdést: „A szociális kérdés égető volt. Kellett ellensúlyozni a szociáldemokratákat. Prohászka püspök évekig értekezett a szociális kérdés megoldásáról. El is kezdődött egyféle szórványos mozgalom. Beindult 1897-ben, keresztény-jellegü fogyasztási szövetkezetek néven. Sok helyt létrejött az ilyen szövetkezet. Az Alkotmány napilap szervezetten támogatta. "25

„Csík vármegye főispánja 1906-ban sürgette, ajánlotta a népmentés müve végett, Mailáth püspök szózatot intézett egyházmegyéjében a szövetkezeti eszme felkarolására: egyházi és világi összefogást a nép érdekében. Létre is jöttek a szövetkezetek. De erős harc fejlődött ki. A kilyénfalvi pap ablakait beverték a szövetkezet miatt. Kászonban heccek voltak. Csíkszereda város lapja, az Őrszem 1907-ben elmarasztalta a papokat, hogy az üzletekkel foglalkoznak; a támadást Bálint Lajos csatószegi plébános védte ki."26

„A terv egészséges volt. Ment is egy darabig. Volt anyagi javulás. Szentléleken is megvalósult a Keresztény Fogyasztási Szövetkezet. Üzlethelysége a korcsmával szemben levő alkalmas házban volt. Vettek nekem abban fanyélü bicskát. Jártam is benne. Fuchs Gusztáv helyi plébános volt a lelkes alapítója, mozgatója. 1907-ben, a faluba bérmálni jött Mailáth püspökkel együtt meglátogatták a szövetkezetet. Pár évig működött. Bővült: a Hegyi-kertben fürész-gyárat is indítottak be, de nagy volt ellene a támadás. A falu nem értette meg, hogy miről van szó, a saját érdekéről. Igen jó lett volna, ha megértik. A szövetkezet megbukott, végleg bezárt. Fuchs papnak a faluból mennie kellett, a pártos emberek miatt. Idegenek zsebébe ment a falu pénze. "27

Adatközlőm, Udvard Róbert tanár (sz. Székelyszentlélek 1933, mh. Székelyudvarhely 2006) visszaemlékezéseiből a következőket tudhatjuk meg: „Más szövetkezeti formák is léteztek, mint a századfordulói keresztény szövetkezetek. A Hangya Fogyasztási Szövetkezet a szentléleki Népházban (ma kultúrotthonban) volt az 1940-es években. Korcsma is létezett. Az épület mögött beálló-színalja volt az átutazó szekerek és lovak számára. (Szentlélek a parajdi sószállítás korában pihenőhely volt. Bérelt lovakkal vontatták ki a megterhelt szekereket a régi baknyai meredek úton. A Szente utcában az út mellett itatóválú állt a szekeresek rendelkezésére. - B. D. megj.)A boltos is ott lakott, ha idegenből való volt. A Hangya Szövetkezet pénztárnoka Hajdó Antal (felszegi) volt. Hegyi István, boltkezelő a bútorzatot Csutak Endrétől vette át (a volt Keresztény Szövetkezet boltkezelőjétől), Fancsali Lajos, Hadnagy István, Farkas nevezetű Hangya (fogyasztási) szövetkezeti boltosok voltak: Benedek Ágota és Lakatos Hajdó József, aki folytatta, majd átment a Kaláka szövetkezeti boltosnak is.28

Üzlete volt Csutak Endrének a Hajdó Béla házában, korlátolt italméréssel. Csutak Endre saját házat épített a cserépvető társulat gyártotta téglából, de nem tudta kifizetni, s így a háza a társulásé lett, amelyet Albert István a társulati tagoktól megvásárolt. Egyenként fizette ki a részüket. Albert István (1894-1966, felesége Bak Vilma 1891-1975) még konyhát, szobákat és az udvaron gépszínt is épített hozzá. Amikor kuláknak tették, vissza kellett költözzön a felesége, Bak Vilma, Pap utcai házába. A kollektív gazdaság, később, fogadott lányuktól, Jucitól (Albert Rolandnétól) vásárolta meg az épületet. Ma Szentlélek falu (Farkaslaka község) tulajdona az épület, amelyben fodrászat, virágüzlet és a közbirtokosság irodája található itt. Üzlet még működött a Lakatos Kántorné (Tóth Pál) házában. A Simó Áron házában korcsma volt, a szekeresek számára beálló hellyel. A Felvidékről származó Palaszkó Arnold (géptulajdonos, magánjáró traktora is volt) a községházát bérelte üzlethelységnek, majd Bíró Dénes az Albert István házában vezetett boltot egy ideig."

1944 után is folytatódik a Hangya tevékenysége. A román állami irányítással és ellenőrzéssel működő Federala Cooperativelor Kaláka néven olvasztja be a civilszerveződésű magyar szövetkezeteket 1948-ban. A Kaláka szövetkezet boltja a Népházban működött, és a Hajdó Béla házában működő korcsmában Hajdó Róza volt a kiszolgálónő. A magyar szövetkezeti vezetőket letartóztatják és megrendezett politikai perekben börtönbüntetéssel sújtják.29

Az 1970-es évektől, miután a területi átszervezés megtörtént, és megszűnt Szentlélek önálló község lenni, a községháza földszintjén megszűnt a postafiók, épület átalakítással beköltözik helyébe a fogyasztási szövetkezeti bolt. Lakatos Hajdó József az utolsó boltkezelő ebben a helységben. Az 1975. évi árvízkor nagy kárt szenvedett az üzlet.

A helyi néptanács megszűnése után a községháza emeletét a mezőgazdasági termelőszövetkezet irodái foglalták el.

A szentléleki Tejszövetkezet már 1922-1923-as években működött. Szakképzett tejcsarnokosa, vajmestere volt Schuller Adolf.30

A tejcsarnok a Tököli Menyhért udvarán volt. A tejátvételt Tököliné, Pál Anna végezte, ő készítette és csomagolta a vajat is, miután elsajátította a központból küldött Schullertől a szakmát. Nyikó címkét viselt a csomagolás - emlékezik Hajdó I. Mátyás (sz. 1935). Majd, a háború után, Tamás András telkéből kiszakított területen épült tejcsarnokban Hajdó Jolán, Hajdó Andrásné lett a tejcsarnokos, később Tamás Albertné, sz. Jakab Erzsébet folytatta évtizedekig ezt a tevékenységet, akitől lánya, Erzsébet vette át a tejet, amelyet a székelyudvarhelyi vajgyár szállított el.31

A nyikómenti gépszövetkezetekről és társulásokról kevés dokumentummal rendelkezünk. A megmódosodott tejszövetkezeti tagok a gazdakörön tanultak gyakorlatba ültetésére mertek vállalkozni: géptársulatokat, gépszövetkezeteket alapítottak. A siménfalvi gazdakör rendelte meg 1910-ben az első talajművelő gépeket. 1919-ben Györfi Károly és társai faszéngázas motorral meghajtott cséplőgépet vásároltak. Hasonló a helyzet Rugonfalván is, ahol elsőnek alakult meg az EMGE helyi csoportja. Benzines traktor meghajtású cséplőgépvásárlásra társultak 1920-ban Sebessi Gábor molnár és csoportja. 1928-ban a s traktort és cséplőgépet. Rendelnek a siménfalvi Józsa-testvérek. A harmincas években megszaporodik a traktorok és cséplőgépek száma. Kobátfalván a gazdakör rendel traktort és cséplőgépet. Kadácsban Szakács József lesz traktor és cséplőgép tulajdonos, Kecsetben Páll Árpád és Farkaslakán Albert Géza molnár lesz az első cséplőgép garnitúrával rendelkező gazda.32

Cséplőgép tulajdonosok voltak Szentléleken: Albert István, akinek három cséplőgépje, egy herefejtője és magánjáró erőgépe is volt. Lanz-buldog típusú traktort is vásárolt. A szencsedi fűrészüzemét faszéngázas fekvő motorral működtette. Nincs tudomásunk arról, hogy ez kezdetben társulat vagy szövetkezeti úton jött volna létre. Balló Lajost (1909-1962) alkalmazta, mint szakképzett gépészt. Palaszkó Arnold (1884-1941) és fia Róbert a cséplőgép mellé traktort is vásároltak. Cséplőgéppel rendelkeztek: Karpf Lajos, tőle vásárolta meg Imre Domokos, aki a cséplőgépje meghajtására egy háborúban megsérült s itt hagyott autót alakított át, amelyet később favágógéppé szerelt át. Szente Mihály és testvérei családi társulati cséplőgépe a háború után furcsa módon a Kaláka tulajdonába ment át. Hegyi László és Imre Domokos egyéni vállalkozók voltak.

Iskolaszövetkezet is létezett a Székelyszentléleki Róm. Kat. Elemi Iskolában. Ezt egy véletlen folytán megmaradt tanfelügyelői vizsgálat jegyzőkönyve bizonyítja. A bogárfalvi, sokat emlegetett jegyzőkönyv-tömbben fennmaradt a bejegyzés: az 1887. dec. 21-i gyűlésen a tanító javasolta az iskolai takarékpénztár megszervezését. 1940 után Bogárfalván iskolaszövetkezet működött Varga Albert tanító vezetésével. A szövetkezet elnöke Hadnagy Imre, és a boltos Geréb Ferenc tanulók voltak. A KALOT Népfőiskola faluvezetési tanfolyamán vettek részt Csíksomlyón: Hadnagy János és Fancsali Balázs bogárfalvi ifjak.

A szentléleki dokumentumból megtudjuk, hogy az iskolaszövetkezet a Transilvania nevet viselte. A tantestület részéről Bugár Katalin felelt a tanulókból alkotott szövetkezet működéséért. A megyei tanfelügyelőség erre szakosodott szolgálatának megbízottja, Varga Albert tanfelügyelő végezte az ellenőrzést. A jegyzőkönyvből azt is megtudjuk, hogy 1946 decemberében a szövetkezeti demokrácia elvei alapján a tanulók által maguk közül választott vezetőség fejtette ki a tevékenységet. Szövetkezeti szellemben való nevelés és oktatás folyt az iskolában. Az iskolaszövetkezeti bolt áruforgalmát a boltoskönyv, a vagyonát a leltár rögzítette. Pénzvizsgálatot tartottak havi és rögtönzött ellenőrzések alkalmával. Az iskolaszövetkezet tiszta jövedelméből a tagok osztalékot, részesedést kaptak, az üzletrészeik arányában. Támogatták az iskolát a hiányzó taneszközök, felszelések megvásárlásában, a rászoruló szegény gyermekeknek és az éltanulóknak ajándékot, jutalmat adtak. Itt egy régebben megkezdett, működő szövetkezetről van szó, derült ki a jegyzőkönyvből. Sajnálatos, hogy a nagy országút mellett fekvő falunk elszenvedte mindkét háborúban az átvonuló hadak dúlását, emiatt hiányoznak az iratok.

Ismerjük a szövetkezeti élet országos történetét, amelyet itt újólag vázlatosan bemutatunk, hogy a fenti és a következő részleteket be tudjuk helyezni az általános képbe: A 19. század második felében kibontakozó magyar szövetkezeti mozgalmat gr. Károlyi Sándor neve fémjelzi. Magyarországon 1894-ben hozták létre a Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézetét. Erdély első magyar hitelszövetkezete 1882-ben alakult meg Marosvásárhelyen. 1895-ben Gidófalvi István alakította meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem hallgatóiból az első iskolaszövetkezetet, amelynek működési szabályzatát maga a szervező-alapító Gidófalvi írta. Udvarhely vármegyében az első hitelszövetkezetet a Fehér-Nyikó mentén, a közeli Siménfalván hozták létre. Tehát a vidék levegőjében már benne volt az új szelek illata. Nem véletlen az, hogy a bogárfalvi tanító felvetette a gondolatot az iskolaszéki gyűlésen 1887-ben.

Romániában 1908-ban Spiru Haret, a kiváló tanügyminiszter bevezette az iskolákba a szövetkezeti nevelést, mint kötelező tantárgyat. Az első világháború után a román közoktatási minisztérium elrendelte a szövetkezés tudományának kötelező tanítását a tanítóképzőkben, 1934-ben pedig a gazdasági iskolákban. Az 1938-as elemi iskolai törvény az iskolaszövetkezetek létesítését tette kötelezővé minden iskolában. A 3976. sz. törvény tantervet adott a szövetkezeti ismeretek V-VI-VII. osztályokban való tanítására. Az 1939. május 27-i törvény elrendelte az ifjúsági Tanszövetkezetek létesítését, tanári felügyelet mellett. A négyéves (1940-1944) északerdélyi magyar államiság idején - magam is jól emlékszem rá - szülőfalumban, Recsenyéden jól működött az iskolaszövetkezet, ahol irkát, ceruzát és más taneszközt vásároltam a nagyobb iskolás boltos leány iskolatársamtól. A homoródszentpáli iskolaszövetkezet tevékenységéről Pálffy Ákos tanító számolt be (1929 és 1942, kézirat). A Hangya Naptárban (1940) Nagy Zoltán: Az iskolaszövetkezet lényege, célja és jelentősége c. írásában tájékoztatott a mozgalomról. Tankönyvet adott ki Nagy Zoltán és Balázs András Szövetkezeti ismeretek kézikönyve címen. Az erdélyi Szövetkezés c. folyóiratnak iskolaszövetkezeti rovata volt, amely tájékoztatott az iskolákban folyó szövetkezeti életről. A szentléleki római katolikus elemi iskolában a két háborút túlélte az iskolaszövetkezeti mozgalom, erre bizonyíték az 1946-ból származó jegyzőkönyv. Az 1948-as tanügyi törvény utáni korból nincs adatunk a szövetkezeti nevelés folytatásáról iskolánkban.

 

Cserépvető társulás Székelyszentléleken

A 19. és a 20. század fordulóján a hatóság tiltotta zsúppal való épületfedést, és a zsindellyel való házfedés helyett is az égetett agyag cseréppel való fedést szorgalmazta. A tilalom oka a szalmafedél és majd a zsindelyfedél tűzveszélyessége volt. A Domus Historia 103. oldalán erre vonatkozó adatot találunk: „A legrégibb iskolaépület, amiről tudunk, 1764-ben épült fából, zsindellyel fedve, a kántor-tanítói lakással egy fedél alatt, a papi beltelken. Mivel itt erősen összezsúfolva, tűzveszélyesen, nagyon közel voltak egymáshoz az egyházi épületek, ezért 1831-ben az akkori erdélyi püspök megparancsolja, hogy a papi udvart szélesítsék ki, a kántor-tanítói lakás az úton túli papi kertben épüljön fel, s az iskola pedig a templom tulajdonát képező telekre tétessék át."

A nép emlékezetében elevenen élnek a borzalmas tűzesetek. A tűzvész oka lehetett szándékos bosszúállás, emberi gonoszság vagy gondatlanság, véletlen elemi csapás és háborús helyzet. Az okok közé tartozik a helytelen építkezési hagyomány is, a sorban és egymáshoz közel való építkezés (különösképpen a szalmafedelű csűrök vagy a zsindelyes házak esetében).

Ma is csak félszájjal említik H. S. malomfalvi betyár nevét, aki azzal fenyegette meg az egyik gazdát, aki őt a csűrében bujkálni látta, hogy „a veres kakas felszáll a csűrére, ha el találja árulni a csendőröknek a hollétét". Szentléleken nem, de Malomfalván aratás után a behordott búzával megrakott csűrsort gyújtotta fel, le is égett egy vasárnapi mise alatt. 1894-ben égett le a székelypálfalvi plébánia zsúpos csűrje. Felsősófalván 1910-ben és 1931-ben pusztított utcasorokat a tűzvész. Az 1934-es oroszhegyi (Diafalva) nagy faluégésnek a fénye a szentlélekieket is borzalommal töltötte el. 1920 táján Farkaslakán 7-8 szomszédság égett le a Cigánydomb felőli utcában, egy gondatlanság miatt felgyúlt zsúpos csűr lángjaitól. Id. Szente Dénes visszaemlékezése szerint a 20. század közepéig Szentléleken a következő tűzesetek voltak: a Hajdó Sándor csűrét az átvonuló hadak gondatlansága gyújtotta fel; 1957 augusztusában Hajdó Domokos szénával és gabonával telehordott csűrje égett le a cséplőgépet meghajtó széngázas, tüzesgép hiányos tűzvédelmi felszerelése miatt; Lakatos István csűrje (1962) a vigyázatlan hamukezelés miatt lett a tűz martaléka; Benedek Lajosék csűréből a darazsak kifüstölése végződött szerencsétlenül.33 Ambrus Ferenc csűrét villámcsapás gyújtotta fel, és a tűz átterjedt a szomszéd, Sándor Ferenc csűrére is.

Más tűzesetekre is emlékeznek az adatközlők.34

Az épületek fedélanyagában megkezdődött a váltás már a 19. század második felében, de késlekedett annak - mint minden új dolognak - az elterjedése és átvétele. Az égetett agyag- (pala) cserép gyártása elkezdődött, de csak az urasági birtokokon. Ugron Lázár bárónak cserépcsűre lehetett, bizonyára Malomfalván. Ezt bizonyítja az egyik szentléleki régi középület bontásakor előkerült cserép (lásd: Székelyszentléleki Tájház kiállítási anyagában), amely a következő bekarcolt szöveget őrzi: „Malomfalvi Szász Ferenc /Irt 1873 Tamás Bálint / Ugrón Lázárnak Bolondja". A három sorban írt szöveget értelmezve azt következtetem, hogy Ugron Lázár birtokán egy malomfalvi alkalmazott, Szász Ferenc és egy kecseti, Tamás Bálint a cserépvetés alkalmával megtréfálták egymást. Ez csak akkor történhetett, amikor a cserép nyers állapotban volt, tehát helyben. Ismeretes Malomfalván az Ugron-kert nevet viselő határrész. Esetleg Székelyszentmihály is számba jöhet, mert ott két Ugron-udvar létezett abban az időben: Ugron János és Zsigmond uraságoké; cserépgyártás is létezett, még a közelmúltban, Bartha Andor volt az utolsó mester és tulajdonos. Kecseten már az első világháború előtt elkezdték a cserépvetést, Csehétfalván is akkoriban. A Kalonda patakában a Nagy Pál testvéreknek volt cserépcsűrük 1920 körül. Zetelakán 1930-ban kezdték el a cserép- és téglagyártást. Az első világháború után egymás után indultak meg a cserép és téglagyárak a Hargita-alji falvakban: Székelyszentkirályon, Bethlenfalván, Parajdon, 1934-ben Ugron Bubinak téglagyára volt Szombatfalván. Feltehetően a Felső-Bencéden épült templom téglapadlózata Parajdon készült, mert a gyártó nevét: Kusztost nyomtatták a nyerstéglába 1911. év előtt.35

Székelyszentléleken 1938-ban megalakult a cserépvető társulat 42 részvényes önelhatározásából, és folyamatosan tevékenykedett 1962-ig, a kollektív gazdaság megalakulásáig. A termelés azután is folytatódott, de már nem társulati alapon és nem a részvényesek jövedelmére. A demokratikusan (az önszerveződés elvén) működő társulásnak a vezetését rotációs alapon oldották meg, az elnöki, pénztárnoki teendőket szerre látták el. Cserépvető mestert szerződtek. Ő és családja tagjai végezték és irányították termelés fontosabb teendőit, a társulás tagjai és a megrendelők besegíthettek a nem szakmunkákban. Az első mester a nagybaconi származású Rendi Árpád volt (Nagybacon sok cserép- és téglavető szakembert adott a vidéknek). Utána ugyancsak földijét, Szabó Ferencet hozták Szentlélekre mesternek, Csehét-falváról, ahol szakmunkásként dolgozott. Ő és utódai letelepedtek és berokonosodtak a faluba. Amíg a termelés folyt, mindvégig kiváló minőségű árut adtak a társulatnak és a vidéknek. Erről részletesen be tud számolni a mester leánya, Hajdóné sz. Szabó Vilma (1925, Csehétfalva).

A család 1947-ben került Szentlélekre, mert Csehétfalván megszűnt a termelés. Itt bérleti szerződéssel működött. A cserépgyár területe és a nyersanyaga a legmegfelelőbb volt. A felszínhez közeli sárga agyagból téglát vetettek, és az alatta található, mészkőmentes, kék palából készült a cserép. A társulat tagjai Szente Bélának a Baknya alatti kertjét bérelték ki, illetve vele kötöttek hosszú lejáratú használati szerződést. A szükséges víz ott fakadt a domboldalból. Csak az 1946-os szárazság idején apadtak ki a források, de akkor a falu is alig tudta biztosítani az ivóvizét a Kerekeger forrásából. Az agyag őrlését lóvontatású géppel végezték. A szárításhoz cserépcsűrt (színt) építettek közösen, a szükséges faanyagot is a részvények arányában adták össze. Az égetéshez száraz bükkfát használtak. A közbirtokossági erdőből és magán erdőkből be lehetett szerezni a tüzelőanyagot megfelelő áron, az erdők államosításáig, ezután nagyon nehéz lett a tűzifa-beszerzés még a lakóházak fűtésére is. Évi termelés 3 katlan cserép volt (kb. 75.000 db cserép). A tagok 30%-os kedvezménnyel vásárolhatták a cserepet saját szükségletükre. Vezetők voltak több alkalommal is id. Szente Albert, Geréb Károly, Geréb Ákos, ifj. Geréb Márton, Szász Márton; részvényesek voltak: Szász Géza, Szász Gáspár, Szász Ferenc, Hegyi Albert, ifj. Geréb András, László Albert, László Bálint (két rész), két farkaslaki ember és mások, akiknek a nevére nem emlékeznek az adatközlők, mert a nyilvántartásuk elveszett. A cseréppel bizonyos mennyiségű téglát is vettettek, mert a katlanba rakásnál kellett a tégla is. A szentléleki kollektív gazdaság megalakulása után még két évig vezette Hajdó Vilma a cserép- és téglagyártást, utána Judit néni (egy udvarhelyi asszony) dolgozott az mtsz. részére. Utóbbi mellett Hegyi László is megtanulta a téglavetést és égetést, és sikeresen folytatta: saját csűrére és lakóházára a téglát feleségével együtt vetette és égette ki 1956-ban, majd egyéni vállalkozással is próbálkozott, kis mértékben. A szentléleki új iskola tégláját Hegyi László égette ki az iskola udvarán. A cserépvetésre az erdők államosítása mérte a legnagyobb csapást: az égetéshez szükséges fát már nagyon nehezen lehetett beszerezni, és a nagy ipari, állami gyárakban előállított olcsóbb cseréppel nem lehetett felvenni a versenyt. A fogyasztási szövetkezet gépesítve és ipari méretekben kezdte gyártania téglát. A kollektív gazdaság is megpróbálta, és az új istállók építéséhez szükséges téglát a Baknya alatti, volt társulati helyről gyártották le. A szövetkezet hozzájutott a kiutalásokhoz, és új tüzelő anyagokkal is kísérletezett, pl. a koksz és az autó gumiabroncsok felhasználásával.36

 

Farkaslaka

Figyelemre méltó az eredmény, amelyet a Tamási Áron, szülőföldünk nagy írójának élete és munkássága kutatása nyomán nyertem. Hogyan viszonyult a szövetkezeti eszméhez és a mozgalomhoz a népe felemeléséért a toll fegyverével harcoló székely író? Értékes kútforrásunk az író minden szülőfölddel kapcsolatos visszaemlékezése, A Bajlátott földön - Számadó írások egy székely falu mai életéből.37

Ebben közli, hogy „amikor kilencszáz huszonhatban hazajöttem volt Amerikából"... - hazakívánkozott Kolozsvárról Farkaslakára. „Ötödik esztendeje nem voltam otthon. (...) Én szárnyat véltem érezni a szívem két oldalán. (...) Különös természetük van az ilyen szárnyaknak, mert minden irányírás nélkül oda repítik az embert, ahol a bölcsője ringott." A szűk családi kör számbavétele után arra kéri Gáspárt, az öccsét, hogy mutassa be neki a gazdaság állapotát. Gáspár válasza lehangoló:

„- Nagy a romlás...

- Rossz világ van, Gáspár! - mondom neki...

- Az a legrosszabb, hogy ezeket, amiket maga most látott, nekem mindennap látnom kell."

Megismerkedik az akkori választási komédiával:

„Igaz, hogy a papnak és a tanácskarának alapos érveket szolgáltatott ahhoz a bíró, hogy népszerűtlenné lehessen tenni őt. Mindenekelőtt és főképpen visszatetszést szült, hogy nem mindig a falut képviselte a román közigazgatás felé, hanem ennek a közigazgatásnak a céljait szolgálta a faluval szemben. (...) Még sem megbocsátható magatartás ez egy székely faluban, mely a (...) megnyomorítás kínjai között vergődik. (...) Olyan formán van tehát a dolog, mintha több feje volna a falunak. Akár a sárkányoknak a mesékben. (...) S a felekezeti iskola kedves és szeretett tanítónőjén kívül, aki engem is a betűvetésre tanított volt, ott van már a községházában ideiglenesen felütött állami iskola, két tanítóval. És ott van már egy bérelt házban az óvoda is, amelynek óvónője régi királyságbeli, s csupán tolmács útján tud szót cserélni az apró székely gyermekekkel. Így kormányozzák hát a falut: lelkének és természetének útjából sokszor kikényszerítve."

Az író bosszankodik, mert a szövetkezeti bolt és a kocsma nem a falu népét szolgálja. Nincs lehetőség, hogy az emberek kibeszéljék magukból a gondjaikat egy pohár bor mellett, mert megszűnt a zsidó szatócsok üzlete és kocsmája, de az új boltban csak pálinkát mérnek, s azt a pultnál kapják be az atyafiak. Már 1939. körüli állapotot idéz az író:

„Erről jut eszembe, hogy itt a mi falunkban is volt két zsidó család. Szép boltja volt az egyiknek, csengetős ajtóval, s a másik korcsmát tartott a faluházában. Most nincsen meg." Ágnes húga elmondja mi lett a két zsidóval: „- Kihervadtak a faluból. (...) Nem voltak rossz emberek, sem Ábrahám, sem a másik. Kinek pénze nem volt, hitelben is adtak annak. (...) Aztán az emberek hazajöttek a háborúból, s egyik-másik úgy kitudósodott, különösen a fogságbe-liek, hogy kezdtek boltokat nyitogatni, (...) S így az utóbbiak hervadni kezdtek. Elsőbben Ábrahám ment el (...), a kocsmáros pedig csak egynehány esztendeje, de az későn is jött ide. Most az italmérést Magyari Ferenc folytatja, az Ábrahám helyin pedig Jakab Lajosnak van nagy boltja, s ezen a kettőn kívül Demény Gábor és Demény János is kereskedést nyitott, s ott van még a szövetkezet! (...) Az új kereskedők közül Jakab Lajossal s Demény Jánossal egy osztályban is jártam az elemi iskolában; Gábor egy esztendővel kisebb volt. "38

Szülőföldem c. írásában Tamási, a szülőföldi látogatás élményéből remekművet alkotó író, így kiált fel: „...hogy mért kellett így elhanyagolni minket!" (Mintha a fiú, a hű Benedek Elek-tanítvány az „atya" 1902-es drámai felhívását ismételné: „Halljátok, emberek!")

„Anélkül, hogy szociográfiai felméréseket végezne, egyszeriben kirajzolódik a harmincas évek valamennyi problémája: a kevéske föld a szűkös élelmet megtermi, de a pénzt adóra, pótadóra, kepére s a ház körüli szerény szükségeikre máshonnan kell előteremteni. A lányok elmennek szolgálni (száznál többen vannak oda), a férfiak meg erdei munkát vállalnak, fát vágnak, szenet égetnek. Az őszi betakarítás után csoportokba verődve rajzanak szét, egyesek száz és száz kilométerekre elszakadnak a családi otthontól, s hosszú hónapok múlva térnek haza. Az életveszélyes és nehéz munkában a farkaslakiak messze földön hírnévre tettek szert. Épp csak a fizetségük megalázó, kiszolgáltatva a vállalkozók haszonéhségének."

Tamási keresi a megoldást. A családi bensőséges beszélgetésből levonja a tanulságot az író, és ajánlja a kézenfekvőnek látszó a kiutat:

„Tűrhetetlen dolog. De hol kellene megfogni vajon, hogy segíteni lehessen? Talán szervezkedni kéne, s megállapítani a bért. Sógor azonban legyint, hogy a nép nem olyan. Hát akkor álljon össze nyolc-tíz falusi ember s legyenek ők a vállalkozók, együtt. "39

Az eddigiekből és az adatközlőink tudósításaiból megállapíthatjuk, hogy Farkaslakán a vizsgált időben eleven szövetkezeti élet zajlott. A gazdakör népes tagsága részt vett a gazdák szakmai képzését és nevelését szolgáló téli tanfolyamokon és tapasztalatcseréken. Az előadásokat az iskola egyik tantermében hallgatták. A magasabb színtű oktatási formákba is bekapcsolták a felnövekvő gazda nemzedékeket. (25, 26. kép) Csíkszeredában mezőgazdasági iskolát jártak: Nagy Kálmán, Simó Dénes és társaik. A KALOT tanfolyamainak hallgatói voltak: Dénes András (28. kép) és társai, ahol egyebek mellett szövetkezeti és mezőgazdasági ismeretekkel is feltarisznyál-ták az ifjakat. A hitelszövetkezet székhelye a régi óvoda helységében volt (magán háznál). „A szövetkezeti eszme terjesztése körül kifejtett önzetlen, lelkes és elismerést érdemlő tevékenységéért (...) a szövetkezeti ügy lelkes barátját és harcosát," Jakab Antalt, elismerő oklevéllel tüntette ki a kolozsvári székhelyű Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége 1927-ben. (1. kép)

A fogyasztási szövetkezetről már találtunk említést a Tamási feljegyzéseiben. A juhtej feldolgozásáról és értékesítéséről a kecseti Széles János (27. kép) közli, hogy a farkaslaki cimborabíróságok a korondi hegyi, cikai és a kecseti juhtartó gazdák tejtermelését a Bíró Gábor-féle parajdi túrógyár vette át és dolgozta fel, később Korondon, a Kovács vendéglőstől bérelt helységben folytatták a termelést. A túró-szakértők a fiatalkori csavargó élettel felhagyott Szász Domi, cikai betyár és testvére, Marci voltak. A Hangya szövetkezeti élet rövid észak-erdélyi felvirágzását itt is a Kaláka román állami beavatkozás korszaka követi a második világégés után. Szövetkezeti vagy társulati gépvásárlás nem történt. Magán cséplőgép-garnitúrával rendelkezett Nagy Dénes, Fancsali Áron és Végh Mihály.

Az idő vihara végigsöpörte Európát. Tamási, mint a néphez hű értelmiségi keresi a beleszólási lehetőséget a Rákosi-féle gulyásos-kommunista rezsimben is. A Szövetkezeti mozgalomba kapcsolódott be. Az 1960-as években egy Pécs melletti szövetkezeti gyűlésre küldték ki. A jelenlévő szövetkezeti mozgalomvezető, egykori népi kollégista így emlékezik vissza Tamási Áron akkori beszédére: „Egy kis gyűlésen voltunk együtt, ahol a köszöntő beszédet a családról is vette. Elmondta ugyanis, hogy kezdő író korában, amikor a Baumgarten díjat elnyerte, ennek Farkaslakán is gyorsan híre támadt és keresték a módját, hogy hogyan örökíthetnék meg helyben is. A helyi szövetkezet elnöke Jakab Antal volt - ahogyan mondta a te nagyapád40 - s az ő közreműködésével a szövetkezet elnökévé választották. Édesanyja másnap valamilyen bevásárlásra a szövetkezeti boltba készült s mondta, hogy pénzt nem is igen kell vinnie, hiszen ilyen nagy tisztességben lévő fiú édesanyja, anélkül is vásárolhat. Ezt komolyan is gondolta, mert amikor a bevásárlásról visszatért s mindent az árában s még azon felül is megfizetett, kicsit könnyesen mondta, hogy hiába való volt a fia nagy tisztessége. Itt Tamási egy fordulattal azzal zárta a köszöntőt, hogy mindenütt arra kellene törekedni, hogy az édesanyák ne sírjanak, mert nagy baj van, ha az édesanya sír (...) Budapest, 1964. okt. 26. Pál József"41

 

Kecsetkisfalud

A falu egyházi és művelődési egyleti életéről szép monográfiát hagyott kéziratban az utókorra Bak Sándor ny. református lelkipásztor, de sehol sem tesz említést a szövetkezeti életről, pedig az sem volt igénytelenebb, mint az előbbiek. Széles János (27. kép) szóbeli közlése alapján hiteles képet nyerhetünk a kecsetkisfaludi szövetkezeti állapotokról.42

A gazdakör feltehetően már az első világháború előtt megalakult, de az 1940 utáni gazdakör tevékenységére emlékezik Széles János. Szabó Albert hodgyai születésű kántor-tanító volt a falu szövetkezeteinek az egyik mozgató rugója. Harmincnégy évet tevékenykedett (1913-1947) a falu népe érdekében. Az iskola, illetve a kántori lakás melletti nyári konyhában volt a Gazdakör könyvtára, amelyet az orosz megszállók feldúltak és a falu lakói széthordtak. Széles Jánosnak sikerült a háború elvonulása után összeszedni belőlük. Gazdaköri pecséttel ellátott EMGE-ajándék. A kecseti gazdakör által megrendelt és megvásárolt szakkönyvek, történelmi tárgyú és a nemzeti nevelést szolgáló szépirodalmi munkák voltak ezek. A gazdakör rendelkezett egy Rex-típusú szelektorral, rostával és triőrrel, amelyet a gazdák a faluban szerre használtak a gazdaságaikban. A tartós gép megérte még a kollektív gazdaságot is (1962), pedig állandó helye, gépszínje nem volt. A gazdatanfolyamokon többen részt vettek. Gazdasági iskolába jártak és aranykalászos gazda oklevelet szereztek Kecsetből: Széles János, Bak Albert, Nagy Sándor, Kisfaludi Péter, Ceglédi Sándor, Széles Mózes Székelykeresztúron és Kisfaludból Bak József, Enyeden (Varga Mózes közlése, sz. 1930, Kisfalud). Kisfaludi Ferenc csak egy évet végzett. Széles János a csombordi református (enyedi) mezőgazdasági iskola első évfolyama elvégzése után, 1940-ben félbeszakította tanulmányait, és Székelykeresztúron fejezte be aztán a háború után (Végbizonyítvány másolata: 2-3. kép). Kiss Széles Ferenc Csíksomlyón végzett kétéves mezőgazdasági szakiskolát. Ezüst kalászos téli háromhónapos tanfolyamon sok kecseti gazda vett részt Farkaslakán és az udvarhelyi református Népfőiskolán, a KIELOK: Keresztyén Ifjak Egylete és Levente Oktatási Központ keretében, 1942-43-ban.

A Tejszövetkezetet 24 gazda alapította 1924-ben. A Tejszövetkezet tejcsarnoka biztosan jól működött 1934-1937 között, Széles Zsiga csarno-kossága idején, a vén zsidó házban, ahol volt a Spielmann-féle szatócs üzlet, amelyet először Bak Sándor, aztán tőle a Szövetség vásárolt meg.

Kezdetben a tejfelezőgéppel (szeparátorral) csak a tejszínt vették le és szállították el, majd vajat is készítettek, amit Székelyudvarhelyre szállítottak. A visszamaradó írót (sovány tejet, savót) a gazdák visszakapták sertés nevelésre. A köpülő hordó sokáig megvolt a faluban.

A Hangya szövetkezeti bolt a kántor-tanító az anyósa után örökölt telek nyári házában (az első szobában) kezdte meg a működését 1940-ben. Az első szövetkezeti boltos Simó István (Bagzosi) volt. Széles Zsigmond ügyvezető és Széles Gergely elnök intézték a Hangya Szövetkezet ügyeit. Negyven taggal indult, de év végére már a fél falu beállt, látván a tagság üzletrész után kapott szép osztalékát, azaz a Hangya sikeres és eredményes működést. Egy év után a Spielmann-házba költözött (Bándi-lakásba). Bak Sándor megvásárolta, és a régi lakást lebontatta, helyébe újat épített. A Hangya ezt bérelte, majd megvásárolta Bak Sándortól, Nagy Gyula vette át aztán az üzlet vezetését. Bak Sándor az eladási szerződésben vállalta, hogy Kecsetben nem nyit sem üzletet, sem kocsmát, hogy a Hangya tevékenységét ne zavarja, de mint magánvállalkozónak kedvezőnek mutatkozott a kilátás 1942-ben, az útépítés megkezdése alkalmával.43

Az Akácos patak fejében a Kőtörőgyár beindításakor, egy fogadó (kocsma és üzlet) megnyitására a farkaslaki Cserefarkán (a mai útelágazásnál). Kiss Kálmán országgyűlési képviselő hatékony közbejárásának szerepét hangsúlyozza Széles János az útépítésnél és a Bak Sándor üzleti vállalkozásának elindításánál. Nemcsak a közlekedési hálózat fejlesztéséhez járult hozzá a műút építése, de a 8-10 kecseti és a 15 korondi bányai munkás (Likaskő oldalában megnyitott kőbányánál), kőtörő üzemi és útépítői napszámos munkás foglalkoztatása a vidék népének a megélhetési lehetőségét is biztosította, nemcsak a Bak Sándor jövedelmét fokozta.

A cserépvető társaság 24 taggal indult a két világháború közti években, 0,70 hektár földterületen gazdálkodtak. Vásároltak pala/agyagőrlő gépet. Építettek cserépszárító színt és égető katlant és lakást az ott dolgozó mester családjának. Rendi Árpád égetőmester Kecsetben is fontos szerepet játszott a szakmai képzésben a gyártás elindításakor. Három-négy állandó munkással működött. A társulat első elnöke Bak I. (Pista) Mózes volt. Kiss Kálmán is töltött be elnöki szerességet. A tagok kedvezményt élveztek a saját gazdaságaik számára rendelt cserép megvásárlásánál. A kollektív gazdaság megalakulásáig folyt a termelés kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Széles János adatközlőm, nemcsak aranykalászos és ezüstkalászos gazda minőségében (2-3, 27, 35. kép), tudatosan mentette és védte a faluközössége vagyoni okiratait: a földkönyvet és a közbirtokosság iratait. A diktatúra idején őt is utolérte a székely gazdák sorsa, tíz évig hordozta a „kulákter-heket" (1949-1959), és amikor ezeket már nem tudta teljesíteni, börtönbe zárták. 1962. március 8-án a falu népe a Március 8 nevű kollektív gazdaság első elnökének választotta meg Széles Jánost. Négy évig vezette a beinduló kollektívet Az államosított fogyasztási szövetkezet elnökségét (1967-1974) ruházta rá a hatalom, hogy megmentse a csődtől ezt a megnyomorított gazdasági formát, mert meggyőződött vezetői megbízhatóságában, sokoldalú gazdasági ismereteiben és gazdag tapasztalataiban.

Az 1940 előtti kecseti Hitelszövetkezetről annyit tud Széles János, hogy a Székelypálfalvi Körjegyzőséghez tartozó Székelypálfalva, Firtosváralja és Kecset együtt alkottak egy szövetkezetet. A nagyanyja emlegette, hogy a pálfalvi népbankba odaveszett a megtakarított öröksége, pedig jó kamatot (interes-t) ígértek rá, de a konverzió elütötte (1930-1934). A népbank megbukott, a tagok maradtak a kárral, a kecseti bank épületét a szentmihályi Rozman zsidó vette volt meg, de az is tönkrement a szélhámos fia ökörvásárlási panamája miatt.

Cséplőgépvásárló társulás nem alakult. Magán cséplőgépe volt Pál Árpádnak.

A gazdák Biztosító Szövetkezetének Elekes Ferenc (alsó) és a Danu-biának Bak M. Sándor volt az ügynöke a faluban.

Még egy olyan termékértékesítő szövetkezetről nem tudnak, mint a korondi Szepesi-féle szövetkezet, amelynek az volt a rendeltetése, hogy a korondi kisiparosok által termelt kerámiai termékeket az ország piacain értékesítse.44

 

Nyikómalomfalva

Ebben a faluban nem találkoztunk sem olyan dokumentummal sem olyan szóbeli közléssel45, amelyből az derült volna ki, hogy ott hatékony szövetkezeti szellembeni nevelés és mozgalom működött volna. Magángazdák közül a módosabbak egyénileg szerezték be akciós fajállatokat, mezőgazdasági kisgépeket (kukorica vetőgépet, kapálógépet stb-t), de közösségi összefogásról, társulásról nem volt szó. Simon Béla közlése szerint a faluközösség nem tudta kiheverni a későn érkezett tagosítás közszellemet romboló hatását. A szabadgazdálkodás hívei és a nyomásos (hármashatár) rendszerhez ragaszkodók közt éles ellentét alakult ki. Gref nevű mérnök és Fülöp János plébánost is bevonták a harcba.

A tejcsarnok működött, de nem tudják, milyen alapon. A tejszínt szállították el a faluból (Udvarhelyre/Keresztúrra), Tejcsarnokkezelők voltak Király Gáspár és Sinka János a negyvenes és ötvenes években. A szomszéd faluk ezüstkalászos és KALOT tanfolyamain részt vettek Sinka Áron, Király Gáspár és társai. Helyben nem működött gazdakör, és Hangya szövetkezeti üzlet sem. Létezett két kocsmája Ábrahám Dezsőnek (a Pellengéren és a régi faluházában) és egy magán fűszerüzlete László Áronnak az 1947-ben épített saját épületében (a László Sándor mai házában).

 

Firtosváralja

A Fehér-Nyikó vidékének egyik legmagasabban fekvő faluja, valamikor a Székelypálfalva községi körjegyzőséghez tartozott, ma Farkaslaka község nyolc faluja közül a hetedik a lakosság lélekszámát tekintve (Szencsed tanya a kilencedik település). A vidék első közművelődési körét 1874-ben Olvasó és Társalgó Kör néven alakította meg 34 lelkes falustárs. Kezdetben arra törekedtek, hogy a tagok „ismeretköre szélesbüljön és azok közt az által is a művelődés tökélyesbüljön". A 25. éves jubileumon az Olvasó és Dalkör néven újraalakult társaság rég célkitűzéseit újabbakkal bővíti a kor igényeinek megfelelően József János tanító: „ma már az egyszerű földművelőnek is szüksége van annyi ismeretre, hogy az ország gazdasági és politikai dolgait legalább nagyjában ismerve: saját hasznára fordítsa..." Ezért felhívással fordul az ifjúsághoz „összetartozásra, az együtt működésre, saját maguk művelésére, a község értelmi és vagyoni haladásának előmozdítására..." ösztönözve őket.

1937-ben már konkrét téli tevékenységi programmal arra törekszik az egylet, hogy a tagjainak a számolási és gazdasági, ismereteit is gyarapítsa az általános műveltségi szint emelése mellett, és az előadásokon hallottakat megbeszélés által mélyítse is el. Máthé Lajos unitárius lelkész 1898-tól kezdeményezi és vezeti a Gazdakör téli tanfolyamait. Elnöki minőségében a falunak sok közhasznú munkálatát vezeti: középületek építése, ivóvíz bevezetése a falu utcáiba, a szomszédfaluval összekötő út építése stb. A Tejszövetkezet hivatalos megalapítója Kozma Zoltán lelkész volt 1933-ban. 1941-ben ifj. Szász Dénes lelkész kezdeményezi a Hangya Szövetkezet megalapítását. Az Iskola Szövetkezetben sajátították el a tanulók a szövetkezeti ismereteket és az együttműködés eszméjének gyakorlati alkalmazását.

Nem kétséges, hogy az ifjúságnak szánt iskolai és egyleti nevelés a falu egész lakosságának a gazdaköri nevelését is szolgálta. A falu kooperációs szellemének a bizonyítéka az 1875. január 22-én létesített Kölcsönmagtár is. (1948-ban a magtáralap által felhalmozott tőkét az új lelkészi lakás építésére fordították). A magtár kölcsön vetőmagot folyósított azoknak a gazdáknak, akik a tél folyamán elfogyasztották a vetőmagnak félre tett gabonájukat. Csak ősszel kellett visszaszolgáltatniuk a magtárnak a segítségül kapott vetőmagot és a kedvezményes kamatját. A vidék egyik legkorábbi Cserépvető Társulata is Firtosváralján született meg. Ezt igazolja az 1923-ból fennmaradt Cserépvető-fogadási szerződés. A cserépvető szakemberek a nagybaconi lakos Virág András és neje Cseke Ida vállalkoznak a cserépgyártásra a 12 váraljai társulati tag előtt. A feltételekben megegyeznek és aláírják a szerződést. 1944-ből még fennmaradt egy Egyesség.46

 

Székelypálfalva

Önálló jegyzőségi és községi központ volt (Kecsettel, később csak Firtosváraljával és a tanyákkal) 1968-ig. Az egykori Gazdakör emlékét őrzi, hogy a gépszínjükből kölcsönözték a gabonarostát és a triőröző gépeket. Magántulajdonban is szereztek be gépeket. Búzavetőgépet Váraljáról kölcsönöztek a nagyobb birtokkal rendelkező gazdák. A gazdaköri nevelés hatására nemesített gyümölcsfa csemetéket rendeltek, és telepítettek saját birtokaikon Illyés Orbán Balázs és Nagy Ákos gazdák.

Illyés Orbán István aranykalászos gazda volt. Radnóton végezte a katolikusok mezőgazdasági iskoláját az 1941/1942. iskolai évben. A kiterjedt és jól gondozott legelőkkel rendelkező falu jelentős állattenyésztéssel rendelkezett. A Tejszövetkezet felkínálta tej értékesítési lehetőséggel éltek a pálfalvi gazdák is. A Tejszövetkezet létéről tanúskodik az a visszaemlékezés, hogy az összegyűjtött tejet Kecset-Kisfaludba szállították 1936-ban.47

Az adatközlőm édesapja sokáig tejcsarnokkezelő volt. Őrzi a tejkezelői állás betöltésére való alkalmassági törvényszéki bizonyítványt.

Kezdetben a Pálfalva 12. sz. alatti tornácos ház pincéjében vették át a tejet. (39. kép) Az 1926-ban épült faluháza melletti épületben volt a magánszatócs üzlete, amelyet megvásárolt a Hangya Szövetkezet és 1939-1940-ben új épületet építettek. A Tejszövetkezet az új tejcsarnokot melléje toldatta. (40. kép) Itt, helyben már vajat is készítettek. A Hangya és a Tejszövetkezet ügyvezető elnöke Ilyés Ferenc (41. kép), rokkant nyugalmazott csendőrőrmester volt,48 aki felvigyázott a higiéniára és a pontos pénzügyi könyvvitelre. A Hitelszövetkezetről tesz említést Székelypálfalva rövid története című szórólap.49

 

Bogárfalva

Itt a szövetkezeti gondolat ébresztője Osváth Miklós tanító volt. Már 1887-ben javasolja az iskolaszék dec. 21-i ülésén az iskolai takarékpénztár megszervezését.

Gazdakör is életmagra kapott. Az ott tanultak alapján a Simonok beszerezték a fejlettebb gazdálkodási módhoz szükséges gépeket és fajállatokat. A gazdakör elnöke Bálint Kálmán lett. A gazdakörnek gabonarostát, fajállatokat és nemesített vetőmagokat rendelt.50,51

Hadnagy Imre Varga Albert tanító biztatására beiratkozott és a Magyar Királyi Mezőgazdasági Szakiskola I. évét 1943/1944-ben elvégezte, de a háború miatt félbe kellett szakítania a további folytatását. A szentléleki Hangya fogyasztási Szövetkezetnek tagjai voltak Bogárfalván is.52

Hadnagy Imre az édesapja üzletrészét is átvette. A tejszövetkezet nem vert gyökeret, mert a város közelsége miatt jövedelmezőbb volt a tejnek az udvarhelyi „beszegődöttekhez" való házhozszállítása, de szentléleki tejcsarnokot is pártolta néhány bogárfalvi gazda.

 

Székelyszentmihály

Szentmihályon a mélyen szabdalt társadalmi rétegződés akadályozta a szövetkezeti szellem meghonosodását. Az udvari szolgák, zsellérek, szegény napszámosok és székely módos gazdaságokat egymástól elválasztották a két Ugron-udvar, majd azok örökösei, a Rozmanok, a Szöllősiek és hasonló birtokosok centrifugális taszítása nemcsak a település szerinti, de közös összefogást gátolták, ennek ellenére a Vargák, Tarcsafalviak, Papok és gazdatársaik megpróbáltak lépést tartani a korral. A gazdaköri szellemnek bizonyítéka, hogy Pap Sándor gazda Lajos fiát (17-19. kép) a székelykeresztúri Unitárius Téli Gazdasági Iskolába íratta be. Pap Lajos két év után aranykalászos gazda címet és oklevelet szerzett az 1941/1942-es tanévben (30. kép), és 1944-ben Kolozsváron az Unitárius Népfőiskola gazdatanfolyamát sikerrel zárta. Varga Sándor ugyancsak aranykalászos gazda címet szerzett a Székelykeresztúron.

 

Alsóbencéd

A szövetkezés, összefogás gondolata korán megnyilatkozik Alsóbencéden. A Magyarság 1902-es márciusi számában olvashatjuk a hírt53, hogy a bencédi gazdák földbérlésre társultak. Tíz kisgazda a helyi unitárius egyházközségtől és a földesúrtól 174 hold földterületet béreltek közös művelés céljából. A szövetkezet tagjai nem osztották szét egymás között a földet, ami általános szokás volt, hanem közösen művelték meg, és csak a kész termést osztották el (Egyed Ákos: A parasztság Erdélyben a századfor-dulón-ból idéz Gálfalvi G.) Az alsóbencédi Gazdakör sikeresen tevékenykedett az évek folyamán. A gazdák komolyan érdeklődtek a szakszerű földművelés iránt. A faluházában (kultúrotthonban) tartották az ezüstkalászos gazdatanfolyamot. A gazdakör elnöke 1920-ban Pap Domokos (Sándoré) volt. Szakács Zoltán bikafalvi földbirtokos és társai tartották az előadásokat. A gazdakör tagjai részvettek Székelykeresztúron az 1938-as mezőgazdasági gépkiállításon és fajállat kiállításon. A kör gépeit a régi pásztorházban tartották, majd gépszínt is építettek. Onnan kölcsönözhették a szükséges gépeket a gazdák. Egyénileg is vásároltak gépeket, 1918 előtt is, pl. kapagépet és kukoricavető-gépet. Alsóbencédi aranykalászos gazdaoklevelet szereztek: id. Pap Mózes (sz. 1913), Pap András (sz. 1914), Izsák Domokos (sz. 1921), Bencédi Miklós (sz. 1921). Izsák Ferenc (sz. 1927) alsóbencédi és Kovács Domokos (sz. 1926) felsőbencédi ifjak (31, 32. kép) sikerrel vizsgáztak 1944 februárjában a kéthetes kolozsvári unitárius népfőiskolán, ahol gazdasági ismereteiket is gyarapították. A felsőbencédi Tófalvi Sándor is elvégezte a keresztúri U.T. Gazdasági Iskolát. Az iskola tanárai közt találjuk az 1940-es években a felsőbencédi és tarcsafalvi földbirtokos báró Daniel Lajos mezőgazdászt is.

Az alsóbencédi Tejszövetkezet első tejcsarnoka a régi faluháza (kultúrháza) mellett létesült. 1937-ben a kobátfalvi Péterffy Domokos mesterrel új tejcsarnokot építettek. A pincében jégveremben hűtötték a tejszínt és a vajat. Szeparátoruk és vajköpülő hordójuk is volt. Sajtszárító kamrával is rendelkeztek. A tejkezelő Bencédi Sándor volt, később Péter Ferenc lett. Kezdetben Pap István fuvaros szállította a vajat Brassóba éjnek idején. Sokáig a szentmihályiak is ide hordták a tejet, amíg ők is tejcsarnokot nyitottak.

A Hangya Szövetkezet 1930 előtt már működött. Ügyvezetője Pap Domokos S. (33. kép), pénztárosa Firtos Áron, majd ifj. Pap Mózes voltak. Boltos és könyvelő Bencédi Sándor után Benedek Balázs lett a Hangya boltkezelője. A negyvenes években fellendült a bolt forgalma, mert bővült az áruválaszték a jobb ellátás következménye képen. Helyben nem alakult Hitelszövetkezet.54

 

Kobátfalva

Ebben a Nyikó menti faluban 1905-ben hozták létre Udvarhely megye első tejszövetkezetét. Dorner Béla miniszteri kirendeltségi megbízott mindent beleadott, hogy sikeresen induljon és működjön a mintának szánt tejfeldolgozó egység. A kor követelményeinek megfelelő technikai színvonalú eszközök beszerzéséhez segítette hozzá a kobátfalviakat. A tejcsarnok a Hangya Szövetkezettel egy udvaron épült a mai lelkészi lakás melletti helyen. A Tejszövetkezet vezetője id. Szász András, pénztárosa id. Deák Miklós volt. Vezetőségi tagok voltak: Deák Mózes, Pap János és Deák Domokos. Kovács János államilag fizetett és képzett vajmestert hozta ide Dorner Béla, hogy a helybeli és vidéki tejkezelőket bevezesse az új szakma titkaiba. Mircse Sándor is elsajátította és sokáig gyakorolta a jó minőségű vajkészítés mesterségét. Jégvermet készítettek a vaj tárolására. Ide szállították, mint tranzit központba, a távolabbi: etédi és martonosi tejbegyűjtők félkész tejtermékeit. Kezdetben egy Halmágyi nevű asztalos, majd egy Dregics nevű feleki román szállította a vajat Bukarestbe, amíg elindult a székelykeresztúri vajgyár. A következő év őszén bemutatót tartottak itt a Homoród menti újonnan alakult tejszövetkezetek tagjainak.55

A kobátfalvi Gazdakör 1907 telén igénybe vette azokat a mezőgazdasági tárgyú előadásokat, amelyeket az EMGE szervezett a megye falvaiban. Osváth Márton volt az elnöke. A Balázs Ferenc dániai szövetkezetekről szerzett tapasztalatait népszerűsítő népfőiskolai előadásaira is szervezett hallgatókat a gazdakör. A Székelykeresztúri Unitárius Téli Gazdasági Iskolába is küldött az ifjakból 1931-ben, de később is folyamatosan szervezi a helyi ezüstkalászos gazdatanfolyamokat.

1939-ben gazdaasszony képzésen vett részt id. Deákné Dénesné,56 a székelykeresztúri nyári (augusztus-szeptember) tanfolyamon, amelynek vezetője Gyarmathy Piroska volt. A tanfolyamzáró vizsgát kézimunka és konyhai-főzési ismereteket bizonyító kiállítás követte. A megnyitó beszédet a bizottság elnöke, Boros György U.T. Gazdasági Iskola igazgatója tartotta. Emlékezetből idézi a tanfolyamon résztvevő lányok nevét. Adatközlőm: Gálfalvi Vári Irma, Lukácsi Domokosné Nagykadácsból, Izsák Anna Bencédből, Pap Irma, Horváth Piroska, Kiskadácsról Gyöngyösi Erzsébet, Pálfi Albertné tiszteletes asszony Medesérről, Inczefi Amália Kadácsból, Nemes Lajosné, és még sokan siménfalviak, medesériek és háromszékiek, akiknek a nevére már nem emlékezik.57

A fiatalok 1943 telén részt vettek a téli mezőgazdasági oktatásban.

Az EMGE 1948. január-februárjában téli EMGE Kalászos Gazda tanfolyamot tartott Kobátfalván az „okszerű gazdálkodás körébe tartozó elméleti és gyakorlati" ismereteinek elsajátítatása érdekében. A részvevők közül a ma még élő két tanfolyamhallgató: Szász Gábor és Körösfői Albert féltve őrzi a Bizonyítványát. (16. kép) A tanfolyam előadói közül azonosítható Boros György a székelykeresztúri mezőgazdasági iskola tanára, még egy Dr. Szilassi és Pap Lajos tanár, igazgató. A vizsgabiztos Izsák Domokos (akkor a MNSZ képviselője volt Románia Országgyűlésében). A kolozsvári EMGE elnök: Mezei Lajos kézjegyével és pecsétjével látta el az okleveleket.

A negyvenes években a magyar állam a gazdakörökön keresztül támogatta a székely gazdákat akciós fajállatokkal: kancákkal, tehenekkel, vemhes üszőkkel stb. Osváth Miklós élt a lehetőséggel a faluja gazdái érdekében is.

A Hangya Fogyasztási Szövetkezeti vegyes üzlet boltkezelője a tarcsafalvi származású Szász Ferenc volt (1924).

Géptársulatot hoztak létre Pap Domokos ügyintéző vezetése alatt. Kiskadácsról Szakács József kovács, aki gépészük lett, és Nagykadácsból Marosi Mihály, Marosi P. Ferenc és társaik csatlakoztak a kobátfalviakhoz, együtt alakítottak egy gépszövetkezetet 1940-ben. Kisebb mezőgazdasági gépek beszerzésére két csoport is alakult a faluban. A demeterfalviak és az erdőutcaiak külön vásároltak kukorica vetőgépet és kapagépet.

A gyümölcsfa telepítést, a falu gazdái számára, Boros György tanító indította el, majd az utána következők: András Albert és Hurubás János tanítók is folytatták. Szederjesi József tanító a saját maga számára is telepített gyümölcsöst.

 

Tarcsafalva

Ebben a kis helységben négy személyiség köré csoportosíthatjuk a szövetkezeti létesítmények sorsát.

Katona József unitárius lelkészt ott találjuk a Dávid Ferenc Egylet újra indításánál (1911).58 A vidék többi egyletével ugyanazon időben indult 1885 körül a Tarcsafalvi Ifjúsági Olvasó Egylet is (feltételezem a Haáz Sándor és rokonai által megőrzött jegyzőkönyvtömb alapján - B. D. megj.) Katona József segítő társa Benczédi Ferenc kántor-tanító, Haáz Sándor nagyapja volt. A falu egyházi és világi vezetésében befolyásos szerepet töltenek be a helyi földbirtokosok: báró Daniel Lajos mezőgazdasági szakember és a neves Pálffy család leszármazottja, a tanult, egyházi és közéleti szerepet egyaránt vállaló Pálffy György.

A gazdaköri életet megelőzte a (Dávid Ferenc) olvasó vagy ifjúsági egyletnek a létesítése. A neve többször módosult, de a célja azonos maradt: az elemi és általános műveltség hiányainak pótlása. Fontos helyet kaptak a gazdasági, főképp mezőgazdasági elméleti és gyakorlati tudnivalók előadása és bemutatása a téli időszakban tartott köri foglalkozásokon. A gazdaköri és a művelődési tevékenység az ilyen kis lélekszámú falvakban összefonódott, mert a vezetők és a tagok is azonosak voltak. A lelkész a humán és vallási kérdések előadója, tanító a konkrét földművelési, jelen estben Benczédi Ferenc a gyümölcsnemesítési és termesztési gyakorlat bemutatója volt, azáltal, hogy 10 hold gyümölcsöst telepített a falu határában a kör tagjainak bevonásával. Ma is teremnek még az akkor nemesített és ültetett almafák a falu gazdáinak gyümölcsöskertjeiben.59

A Daniel bárói birtok falubeli bérlőit a hibás ügyintézés és rossz vezetés csődbe vitte.60

Ettől független az a tény, hogy Daniel Lajos gazdamérnök, a Székelykeresztúri Unit. Téli Gazdasági Iskola Tanára volt ebben az időben, és földművelési szaktanácsokkal látta el a hozzá közel állókat.

Ezzel magyarázható az a tény is, hogy többen végezték el, és szerezték meg az aranykalászos gazda oklevelet: Pálffy Géza, Pálffy József, Pálffy Zoltán, Karda János és Benczédi András. A Gazdakörön keresztül kapták a serkentést a hagyományos alacsony termelékenységi állatállomány kicserélését jó minőségű fajállatokra. Pálffy György gazdaköri elnök közbejárására akciós teheneket, kancákat és bikákat kapott a tagság. Csíki Ferenc bikagondozó unokája61 őrzi a nagyapja által gondozott bika napi fejadagját mérő kupát. (22. kép) A Gazdakör a nagy értékű fajállatokra biztosítási szerződést kötött az Erdélyi Gazda Biztosító Szövetkezeténél (21. kép). A gazdakör is igényelt magtisztító, kukoricamorzsoló és csávázó gépeket, de Pállfy György, Ekárt Gyula és Fekete Albert gazda is vásárolt a saját gazdaságuk számára is az akkor ajánlott és szükséges gépekből, és az ugyancsak az akciós állatokból, pl. Molnár János kisgazdának is jutott. A megalakult géptársulat cséplőgépet és traktort vásárolt. A tejcsarnokuk 1923-ban jól működött. A Hangya szövetkezeti bolt (1941) versenytársa lett a magánkereskedők üzleteinek.62

 

Csehétfalva

Balázs Ferenc, az erdélyi szövetkezeti mozgalom sajátos arcú, nagy apostola őseinek faluja, Csehétfalva sem mentes a „fertőzéstől". A székely kölcsönös segélynyújtási szellemet örökölték a csehétfalvi unitáriusok is. Kis gyülekezet lévén egyházi hajlékaiknak építését és javítását a hagyományos kalákázással vitték véghez. Az ezekhez szükséges eszközöket: építőanyagokat és a költségeket az úgynevezett: alapok (torony, harang, iskola, papi ház, mesteri ház és templom javítására stb. alapokra gyűjtött termények: zab, kukorica, tojás stb.) összeadásából teremtették elő 1875-től, már Kozma Tamás lelkész és Gombos Mózes kántor-tanító idejében.63

Mindezek mellett a kölcsönös megsegítést is szolgálták ezek a magtárak. A rászoruló gazdák részére vetőmagnak vagy létfenntartásra kedvezményesen, minimális kamatért vagy kamatmentesen, kölcsönözhettek a felhalmozott készletből. A Székelyföld számos helységében ismeretes volt ez a megoldás: lásd a szomszédos Firtosmartonos gazdáinak kukoricakassa (magtára). Ettől a gondoskodó szellemtől nem volt idegen az Ifjúsági Önképzőkörön (1877-1896) majd új nevén a Dávid Ferenc Egylet ülésein a szövetkezetekről (az új gazdálkodási formákról: tej-, hitel- és fogyasztási szövetkezetekről) hallott összefogásra biztató szó.

A Gazdakör és a Hangya alapításának pontos időpontját nem ismerjük, de a lelkészi irodában megőrzött három pecsétnyomó bizonyítják, hogy aktívak voltak, és hivatalosan beiktatott tevékenységet folytattak ezek a szövetkezeti formák. Az akkori lelkész, id. Ekárt Andor és a kántor-tanító mellett fontos szerepük volt az egyházi gondnokoknak (curatoroknak): Györfi Sándornak, Izsák Ferencnek, aki falubírói tisztet is viselt, amint ez a kicsi falvakban gyakorlatban volt, a gazdakörnek és a szövetkezetek valamelyikének elnöki teendőit is végezte. A Dávid Ferenc Egylet hetente háromszor tartott összejövetelt. Ezeken, az üléséken az általános, vallási és hazafias nevelési kérdések mellett fontos helyet kaptak a földművelés, állattenyésztés, gyümölcsészet és méhészet ismereteinek előadása és megbeszélése is. 1936-ban a D. F. Egylet 120 könyvvel rendelkezett (lásd LŐRINCZI TÜNDÉnél) Az irodalmi önképzőkör olyan irodalomszeretőt és -művelő személyeket adott mint Nyitrai Mózesné sz. Deák Berta, lelkész-költőnő, Izsák Domokos népi író-költő, MNSZ-politikus és Deák Albert kántor, népi verselő.

A gazdakörön (pecsétnyomó is igazolja a hivatalos bejegyzését) tanultakat sikeresen alkalmazták az állattenyésztésben, kiemelkedően a lótenyésztésben: Balázs Mihály, Izsák Ferenc és Deák Ferenc. Pap Dániel gyümölcsfa-telepítő tanácsait és jó példáját sikerrel hasznosították, még a fentieken kívül: Deák Márton és Kovács Márton gazdák. A gazdasági iskola hívását meghallgatták a több tudásra törekvő: Izsák Árpád (sz. 1927), Osváth Pál (sz. 1924) - adatközlőim -, akik egy tanévig tanultak Székelykeresztúron. Deák Ferenc, Kovács Albert, Gruel Lajos és Deák Domokos két év után megkapták az aranykalászos gazda címet. A Gazdakör biztatására magtisztítót, Piccoló ezüst rostát, kukorica-, napraforgó-vetőgépet és kapagépet rendeltek. Nemesített vetőmagokat kaptak az EMGE-től.

A Hangya Szövetkezet boltja a régi faluházában kezdte el a tevékenységét. A tejbegyűjtő a mai épület helyén (a hősök emlékművénél) volt. Tejbegyűjtőként dolgoztak: Deák Áron és Győrfi Domokos. A „Hangya" Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (neve az egykori pecsétnyomó szerint) boltosai voltak az énlaki Demeter Kálmán és Albert Zsigmond.

A csehétfalvi Tejszövetkezet és annak begyűjtő csarnoka jól működhetett, mert a kiváló tejtermékeikért 1931-ben arany oklevéllel (20. kép) tüntették ki a Székelyudvarhelyen megrendezett megyei kiállításon (vajversenyen). Ekárt Andor tiszteletes maga számította ki a begyűjtött tej zsírfokát (Osváth Pál közlése). Kezdetben magánkereskedők által értékesítették a tejtermékeket, majd bekapcsolódtak az EMGE által szervezett kereskedelembe.

 

Tordátfalva

Tordátfalvára is eljutnak a mezőgazdasági tárgyú gazdaköri előadások 1907-ben, akár csak a szomszédos Gagy és Nyikó menti falvakba. Az 1923-as nagy, unitárius egyházi szintű ifjúsági egyletek megújítási mozgalmából Tordátfalva sem maradt ki. Meg is próbálták lépést tartani az idővel, azonban az eladósodás és az elszegényedés, amelyet a harmincas évek gazdasági válsága idézett elő, megbuktatta a nem régóta létesített Tejszövetkezetet.64

Az író a falu belső meghasonlását is okolja ezért: „...megbukott, mert egyéni érdekek miatt haszonbérbe adták ki. A régi Ifjúsági Egylet helyett négy év óta a »Societatea Tinerimii« működik tiszta magyar és unitárius községben. A lelkész falunevelő szándéka háttérbe szorult..." Itt egy eltévelyedett unitárius tanító bomlasztó szerepéről is ír a székely sors felett töprengő író.

Az 1940-es változás a Hangya Szövetkezet megalakulásának kedvezett. A Tejszövetkezet újraalakulásáról lehet szó 1941-ben.65 Ez segíti elő a jó tejelő szarvasmarhák tenyésztésének fellendítését. A gyümölcstermesztésre alkalmas határ és klíma kedvet ad ennek a gazdasági ágazatnak a felvirágoztatásához is. Boros Kálmán, Mihály és Albert mellett sikeres állattenyésztők voltak még Kiss Albert, Nagy Márton és Lukácsi Domokos. A gyümölcstermesztésben szintén ők jeleskedtek. Magánkezdeményezésként jelenik meg a kezdeti gépesítés.

 

Nagykadács

A falu lakóit nemcsak a földrajzi közelség, de a vallásfelekezeti (unitárius) azonosság is összekötötte a szomszédos Kobátfalvával. A szövetkezetek alakulásának kezdetén nem egyszer találkozunk olyan esettel, amikor a kobátfalviakhoz társulnak pl. a gazdakör, a tejcsarnok beindításánál vagy a cséplőgépvásárlásnál.

A Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet keretében nemcsak vallási, nemzeti és általános műveltségi témákat, de az ésszerű gazdálkodás kérdéseit is megtárgyalták a lelkészek: Marossi Márton, Lőrinczi László, Sebe Ferenc és Zsigmond József, valamint a kántortanítók: Gálfalvi Péter, majd Lukácsi Domokos irányítása alatt.

A gazdakörük létéről beszél az a tény, hogy a faluközösség még a harmincas-negyvenes évek fordulóján rendelkezett azzal az EMGE-től kapott könyvcsomaggal, amelyet minden hivatalosan bejegyzett Gazdakör megkapott. Ez a szükséges gazdasági tudnivalókkal szolgált a téli ezüstkalászos tanfolyamokon tanulni vágyó földműveseknek. A kezdeti állomány aztán gyarapodott az évek folyamán, és némely faluban tekintélyes kis könyvtárrá nőtte ki magát, sajnos a II. világháború után szétszóródott ez az értékes ismeretforrás.66

A negyvenes években kiteljesedett a gazdaköri élet. A Székelykeresztúri U. T. Gazdasági Iskola tanárai mellett a tanfolyamzáró ünnepélyen részt vett a kecseti, székelyharisnyás magyar országgyűlési képviselő, Kiss Kálmán is. Aranykalászos gazda oklevelet szereztek Székelykeresztúron: Péter Albert, Birtalan Ferenc nagykadácsi és Marosi Dénes kiskadácsi földművesek. Fogékonyaknak bizonyultak a javasolt ipari növények meghonosítására. Nagy felfedezés volt, amikor a napraforgóról megbizonyosodtak, hogy nemcsak a mezsgyéket szegélyező, határt jelölő dísznövénynek jó, de ízletes és tápláló olajt is lehet nyerni belőle a tordátfalvi olajütőben.

Gazdakörön szerzett ismeretek birtokában, de magánvállalkozás nyomán jött létre a Marosi Mihály gyümölcsöse.

A Kobátfalvával közös gazdakör elnöke Pap Domokos és vezető társai igyekeztek megrendelni az ajánlott mezőgazdasági gépeket, amelyeket meg is kaptak kedvezményes áron. A Pekot-féle szelektort közösen használták, és az újfajta miskolci váltóekéket elosztották: 5 db maradt Kobátfalván és 5 db jutott a két Kadácsnak. A cséplőgépvásárlásba is bepótoltak a kadácsiak 1940-ben.67

Adatközlőm három üzletrésszel szállt be a társulásba. Szakács József kovács megtanulta a gépkezelést. Annyira belejött, hogy exkavátort is gyártott a saját műhelyében. A géptársulat vámgabona raktára Pakot Árpád kadácsi nyári házában volt, az orosz bejövetel előtt az összegyűjtött vámgabonát a részvények arányában szétosztották. A társulási cséplőgép sorsát az 1949-i államosítás pecsételte meg.

Nagykadácsban Simonfi András magán-tejcsarnokában (1920-1925) Székelyszentmiklósról, Tordátfalváról és Kiskadácsból gyűjtötte be a tejet Simonfiné, Zsuzsánna asszony. A tejkezelő Simonfi kezdetleges lapockás-vitorlás köpülőhordójában választották/csapatták ki a tejzsírt, hogy aztán vajformában préseljék össze. Décsfalvi és agyagfalvi kofák szállították el a kész vajat Câmpinára és Bukarestbe.68

Az önálló kadácsi szövetkezetek ügyében sokat talpalt Lukácsi Domokos tanító Demeter Gyula megyei alispánnál 1940-ben. A Tejszövetkezet ügyvezetője Sebe Ferenc unitárius lelkész és a tejkezelő Vári Ferencné sz. Gálfalvi Irma lett, őt követték Győrfi Juliánna és Dobai Juliánna.

A tejtermékek értékesítése itt is hosszú utat tett meg, amíg a székelykeresztúri vajgyár termelése, illetve felvevő kapacitása beállott. Kezdetben Sófalvi Ignác malomfalvi szekeres szállította a tejszínt Keresztúrra.

A Hangya Szövetkezet ügyvezetői feladatát Zsigmond József lelkész vállalta. A Pap Gyula magánboltja mellett, a faluból eltávolított izraelita egyén kereskedésének a helyébe, beindították a Hangyát, amelynek boltosává Marosi Dénest tették. Őt követte Végh András, aki hazajött Medesérről, ahol üzletet vezetett. A Hangya szövetkezeti bolt helyén áll majd a Kaláka és aztán a Centrocoop (Szövetkezeti központ) mai üzlete.

 

Nagymedesér

A rendtartó székely falvak egyik példája. Földrajzi elszigeteltsége ellenére nem maradt el az önszervezés és közös vezetés szempontjából a főutak melletti nagy településektől. A falu önigazgatási reguláit írásban rögzítve őrizték és adták át nemzedékről-nemzedékre. Ebben a bíró, kisbíró, az esküdtek és a többi faluközösség szolgálatára vállalkozó és választott személyek kötelességeit, jogait és a faluközösség és vezetője közti viszonynak a szabályait rögzítették.69

Ugyancsak az önellátásnak és a szükség esetén való belső, helyi erőforrások keresésének és okos felhasználásának közösségi szellemét fedezhetjük fel a Medeséri Unitárius Iskola Magtárának a létrehozásakor, 1878-ban. A cél a hitközösség iskolája zavartalan működésének biztosítása. Mindenekelőtt az önerőből épített iskolájukat és más egyházi épületeiket első sorban saját erejükre támaszkodva szándékoznak fenntartani. Ennek érdekében a gazdasági teherbíró képességük arányában és az önkéntesség tiszteletben tartásával adják össze azt az állóalapot (tőkét, gabona: zab, kukorica mennyiséget), amelyet kölcsönöznek a rászorulók megsegítésére, hogy azok a kedvezményes kamattal együtt visszafizessék a Magtárba, így gyarapítva a kezdő alapot. Szükség esetén értékesítik a kívánt mennyiséget, hogy ebből fedezzék aztán az időszerű javítási és fejlesztési kiadásokat. Sajnos, hogy a tanítói állás fenntartásának költségeit nem bírják fedezni a későbbiek során, és 1899-ben átadják az iskolát az államnak.70

Sajnos ezzel a gazdálkodási móddal sem tudták mentesíteni a közösség tagjait a nagyobb teherviseléstől. A vidéken ismeretes ez a kölcsönös segítségi forma, amelyet, ha munkában adtak meg kalákának nevezték. Ezt a termények összeadásával teremtett segélyalap-létesítést tapasztaltuk még Csehétfalván is. Firtosmartonoson a megalakított gabonaraktár-társulásnak a fent említett célok szolgálata mellett még meg kellett védenie a termelőket az értékesítés soron adódó piaci árleverések okozta veszteségektől.

Kiemelendő, hogy Nagymedeséren megőrizték a Magtár alapdokumentumát, a jegyzőkönyv-tömböt (9-13. kép), és áll még a Magtár épülete is (14. kép). A Ferenczi Áron lelkész idejében létesített Magtár után következett az Ifjúsági Egylet újraalakítása, Dávid Ferenc nevével adtak új lendületet ennek a faluművelési mozgalomnak. Ez az új kezdet, a szövetkezetek megalakításának kora (1923). Pállfi Albert lelkész és a falu állami tanítói (Boros György, Farkas Gábor) közti összhang megmaradt, mert a Gazdakör jól működött. Elnöke Bartalis Sámuel gazda volt, később Jakab Lajos lett. Nagy Vencel (1932-1940) és Pálffi Géza (1941-1944) tanítók vezették a téli ezüstkalászos gazdatanfolyamokat. A falu és vidék életében jelentős művelődési eseménynek számított Dr. Kiss Elek helyi születésű unitárius püspök által az ő saját hegyi villájánál kezdeményezett, Nyikó és Gagy mente unitáriusainak minden év augusztus második vasárnapján rendezett találkozója (1928-tól).

Könyváruk az EMGE ajándékcsomagból szép állománnyá nőtte ki magát a harmincas évekre. Gépszínjükből búzavetőgépet, gabonarostát, széna-szecskáló gépet stb. tudtak kölcsönözni a tagságnak. A helyi téli mezőgazdasági tanfolyamokon szerzett ismeretek birtokában felismerték a helyi kiváló adottságot, s a nemesített gyümölcstermesztésre és fajállattenyésztésre tértek rá azok a gazdák, akik tovább tanultak a Székelykeresztúri U.T. Gazdasági Iskolában: Varga Áron, Andrási Áron és Jakab Sándor. A jó példa követőkre talált: László Ferenc, Andrási Ferenc, Pál János és Varga János gazdák személyében. Jakab Lajos a gyümölcsfa telepítést is sikerrel végezte.

1925-ben id. Ambrus Péter kezeli a tejcsarnokot. Ő maga veszi át, fokolja és dolgozza fel a behozott tejet. Kezdetben a vajat magánkereskedők által értékesítették.

A Hangya Szövetkezet a Biderman magánkereskedésének megszűnése után indult 1940 után. Végh András Nagykadácsról jött át, feleségestől rendezték az üzletet. Később hazament szülőfalujába, hogy ott átvegye a Hangya boltot. Bartalis Péter és Karamán Pálné következtek utána.

A Hitelszövetkezet a régi iskola egyik szobájában székelt. Ott tartotta a vezetőség a gyűléseit. A Wertheim-kasszát is ott helyezték el. Pálffi Albert lelkész nagy hozzáértéssel vitte a szövetkezet ügyeit. Vezetőségi tagok voltak: id. Bartalis Samuel, id. Szász Ferenc, Bartalis Ferenc és Kibédi Péter (50. kép).71

 

Székelyszentmiklós

Ebben a faluban született Tiboldi István (1793-1880) gyümölcsnemesítő, humoros és szatirikus jelenetek írója, gyűjtője és betanítója, népköltési gyűjtő és tragikus sorsú népnevelő. Első helyen közlöm a nevét, és elsőnek említem a vidék méltatlanul elfelejtett pomológusának tevékenységét: bár életének java alkotó tevékenységét a Nyárád menti Szentgelicén fejtette ki, azért hozott haza is az összegyűjtött gazdag élettapasztalatából. Ezt a kedeiek sem tagadják.

Az EMGE még meg sem érkezett a vidékre, már akkor az értelmes gazdálkodásról szóló számtani feladványokat oldottak meg a szentmiklósi ifjak a Gálfalvi Sámuel pap (unitárius lelkész) és Gelei Vilmos mester (kántor-tanító) gyámolítása mellett (1884. dec. 15-én) alakult Olvasó Egyleten. [Követték a vidéken tapasztalt jó példákat Kadácson (1870), Firtosvár-alján (1874), Énlakán és Medeséren (1880), ahol ugyancsak Olvasó Egyletek alakultak meg.]72

Az EMGE későbbi említése, hogy „a negyvenes években kapott a falu egy kis EMGE-könyvtárat"73 nem azt jelenti, hogy csak abban az időben kezdett működni a gazdakör, csak a „magyar időben" (1940-1944) kapott sokoldalú segítség egyikét konkretizálja a szerző. Az általános műveltségi színvonal emelése mellett a gazdák szakmai felkészítése is céljuk volt a falu felelős tényezőinek. Ezt bizonyítja az a megfigyelésem, hogy a kétfordulós földhasználatról korán áttértek a háromfordulósra, hogy 1941-ben a zöldugaro-zást is megpróbálják.74

A szakszerű gyümölcstermesztést az ifjak az Olvasó Körön (Dávid Ferenc Ifjúsági Egyleten, 1923 után) és a gyermekek az elemi iskola melletti faiskolában tanulták meg a szentmiklósiak már zsenge gyermekkorukban. Szederjesi József (1925-1935) és András Albert (1936-1940) tanítók ezirányú tevékenységéről elismerően emlékeznek a ma is élő tanítványok.75

Az állattenyésztés ésszerűségnek következetes hangoztatása a gazdakörön meghozta az eredményét. 1923-tól nagy hozamú fejősteheneket szereztek be (szimentálit és a bonyhádi pirostarkát). Ezután nem viszik Siménfalvára vagy Kadácsba a tejtöbbletet, 1926-ban helyben építenek tejcsarnokot. Kezdetben a kedei Farkas Elekné szállította el a tulipánmintás (1/4 kg-os kiszerelésű) vajat Bukarestbe. Lukácsi Domokos gyermekkori emlékét idézi: „télvíz idején kora reggel, hogy még az iskolába is elérjek, kéziszánkón fuvaroztam Siménfalvára az »örökbefogadóm« által fejt tejet, amíg aztán felmondtam az apám beleegyezésével az »örökösségemet«, mert az a szolgasággal volt azonos."

„A tej értékesítésében jelentős szerepe volt a Tejszövetkezetnek. A tejcsarnokban nemcsak begyűjtötték a tejet, mint ma, hanem fel is dolgozták, s a kész, ízlésesen formázott és csomagolt vajat a szerződött vajasasszonyok vették át és szállították Bukarestbe, illetve a negyvenes években a nagyobb erdélyi városokba. A gazda a tej árán kívül a másodtejet is visszakapta és feletette állataival."76

A módosabb gazdák mezőgazdasági gépeket vásárolnak 1935-től és az ipari növények hasznosságát is megismerve termeszteni kezdik a lent és a cukorrépát, úgy szintén a takarmánynövényeket is.77

A szentmiklósiak kezdetben a Nagykadácshoz, később Siménfalvához csatlakoztak a Hangya megalakításakor. Farkas Albert visszaemlékezése szerint „a szentmiklósiak tagjai voltak a siménfalvi Hangya Fogyasztási Szövetkezetnek. A vezetőségben mindig volt legalább egy szentmiklósi tag, sőt megtörtént, hogy a szövetkezet könyvelője szentmiklósi tanító volt. "78

Kölcsönért a szentmiklósiak bizonyára a siménfalvi Hitelszövetkezethez fordultak.

 

Siménfalva

Itt alakult 1895-ben meg a vidék első Hitelszövetkezete,79 vele egyazon időben az Udvarhely megyei Kápolnásfaluban, Lövétén, Bögözben és Székelykeresztúron. A Siménfalvi Hitelszövetkezetet is súlyosan érintette az 1930-as évek gazdasági válsága. Meg nem nevezhető kölcsönző 1934-ben él a konverziós törvény adta jogával és kéri a 35.000 lejes adóságának az eltörlését az Udvarhelyi Törvényszéktől.80 Hasonló veszteség éri ugyanettől az adóságát képtelen törlesztőtől a Székelyszentmihályi Szövetkezetet, a Segesvári Népbank Székelykeresztúri Fiókját, meg jó néhány magánhitelezőt is. Ez nem egy elszigetelt véletlen. Számtalan kis hitelszövetkezet, magángazda és -vállalkozó ment tönkre a gazdasági válságot követő konverzió miatt: lásd a székelyszentmihályi Rozmann-ügyet és az ahhoz kapcsolódó tarcsafalvi Daniel bárói vállalkozás csődjét.

Az 1905 őszén beindult téli tanfolyamok szervezői a gazdakörök. A falu lelkészei és tanítói voltak a szövetkezetek bábái. Sok tisztelettel emlegetik a vidéken Páll Dénes unitárius lelkészt, a Hitelszövetkezet ügyvezetőjét, aki az egyház épületében adott helyet a létesítménynek. Jánosi József, Ritter Rudolfné, Gidó Julianna és Fazakas Dénes tanítók szintén a szövetkezetek fáradhatatlan ügynökei voltak. A gazdaköri tanfolyam előadói voltak: Borbáth István kedei földbirtokos, Szakács Zoltán bikafalvi földbirtokos, Gajdácsi Nándor az EMGE magyarországi küldötte és mások. A Székelykeresztúri Unitárius Téli Gazdasági Iskolát végezték el Péter Dénes és Péter Endre, akiket aranykalászos gazda cím viselésére érdemesítettek.

Az ezüst kalászos tanfolyamokon tanultak gyakorlati bemutatását szolgálta a Siménfalván létesített mintagazdaság, a Kiss-uradalom területén, ahová tanulmányi kirándulásra hozta el a tanulni vágyó gazdákat Dorner Béla mezőgazdasági minisztérium kirendeltségének székelyföldi megbízottja. A Gazdakör Erdélyben akkor egyedülálló, közös takarmánytároló csarnokot építetett.81 A gazdakör elnöke és a falubírója Erdélyi (Mircse) Dénes (52. kép) volt (1940-1944). Az Udvarhely megyei 15 fajbikából egyet Siménfalvának is kért. Mircse Elek (sz. Siménfalván 1906-ban) - fia82 református egyházi tiszteletbeli gondnok, Földes Károly díjjal tüntették ki, a Siménfalvi Fogyasztási Szövetkezet / Cooperativa de Consum elnöke az 1971-1980-as években, közben a Coop. de Consum Zonal Cristur / Keresztúri Zonális Fogyasztási Szövetkezetbe való összevonás idején, 1974-1977 között főbeszerző - gondozta szimentáli bikát (fényképen a bikával 1942-ből: 51. kép). Volt a faluban aztán németországi és magyarországi apaállat is.

Barabás Mihály és Erdélyi Károly részt vettek a saját nevelésű, de szimentáli fajtiszta bikájukkal a székelykeresztúri állatkiállításon A gazdakör más fajállat (ménes, kos, kan) beszerzéssel is foglalkozott. A gépszínből kölcsönözték a tagoknak a fahengert, a szelektort, a csávázót, vető- és kapagépeket. Hídmérleget rendeltek a takarmány megmérésére, hogy az állatok szakszerű takarmányozására termesztett lóherét, lucernát és bükkönyt tudják ésszerűen tárolni a takarmányozási év egész idejére. A tejszövetkezetük jól működött 1910-től,83 Forgács Domokos volt az elnök. A szentmiklósiak közül sokan ide hordták a tejet. 1925. aug. 16. után a tejszövetkezetek tagjai lettek a Transylvanianak: a Marosvásárhelyen megalakult Erdélyi Tejgazdasági és Tejértékesítő Szövetkezet Transylvania néven igyekezett újjászervezni és összefogni a gazdasági válság sújtotta szövetkezeteket. 1932-ben, amikor a Szövetség (Alianta) létrehozta a Székelyföldi Kirendeltségét, Siménfalva lett a központja.84

A tejcsarnok a hídmérleg mellett állt, a mai művelődési otthon helyén. A fogyasztási szövetkezetet alakításához csatlakozott Székelyszentmiklós is 1924-ben.

A Hangya Szövetkezet vegyes üzlete és kocsmája a régi tekepálya helyén épült. Sokáig volt boltkezelő Nagy Sándor. A Hangya helyét 1944 után a Kaláka Szövetkezet vette át, amely a romániai Federala Cooperativelor de Consum központ irányításának korlátai közt működött.

Géptársulat nem alakult. A Józsa-testvérek három cséplőgép-ganitúrát vásároltak. Saját traktorukkal hajtatták meg ezeket, és szántást is végeztek velük.

 

Rugonfalva

„Az 1880-as (? - B. D. megj.) években Rugonfalván is megalakult a Gazdakör, és könyvtára is létesült. 1905-ben alakult meg a Tej- és Hitelszövetkezet, mely némileg átveszi a Gazdakör szerepét. Egy fénykép van a székelykeresztúri Molnár István Múzeum tulajdonában a XX. század elején Rugonfalván téli gazdaköri előadást látogató tagokról. A téli gazdasági tanfolyam a Gazdakör keretében szerveződött, előadók: Borbáth István és Szakáts Zoltán voltak. Együtt volt a két Kede és Rugonfalva. A helybeliek közül a következőket tudjuk azonosítani Molnár Domokos gazdasági elöljáró, Kiss József, Czézár Mihály, Czézár Károly, Vetési Elek, Bíró Mózes, Mészáros Domokos, özv. Molnár Ferencné, Szőke József, Márton Domokos, id. Paál Sándor, Bálint Albert, Rezi Mihály, Bíró Dénes. A harmincas, negyvenes években fajállatokat tenyésztett több gazda, ezekkel kiállításokon is részt vettek. Az Akció lehetőséget nyújt arra, hogy a kiosztott tehenek árát a gazdák tejpénzből törlesszék. Főkép az erdélyi magyarfajta meghonosítását szorgalmazzák. A gazdakörökben előadások hangzanak el a takarmánynövények meghonosításáról, állattartásról é s minden gazdákat érintő kérdésről. A gazdakör elnöke Szőke József, majd Molnár Ferenc volt. A gazdakör révén teremtődött meg a gépszín. (...) Székelykeresztúron beindult az Unitárius Gimnázium testvériskolájaként a téli mezőgazdasági iskola, amely két év alatt szakképzett aranykalászos gazdákat nevelt. Több rugonfalvi fiú végezte el ezt az iskolát. Czézár Károly, Balogh Dénes és Miklóssi Ferenc nevét említik. Ugyanott nyári gazdaasszony képzőtanfolyamot szerveztek a falusi leányok számára. "85,86

Rugonfalván 1905-ben az Udvarhely megyei gazdasági kirendeltség ajánlására Tejszövetkezet alakult. A székelyek mindig ellenzékiek voltak (példa erre a helyi születésű Bartha Miklós politikus és közíró is).87 „27 taggal történt az alakulás, ezek részvénnyel álltak be. A kirendeltség tejfölöző géppel és vajkészítő gépekkel ingyenesen ellátta a társulást. Kezelésének megtanítására 10 napra szakértőt küldött. Az induláskor a 27 alapító 100 liter tejet vitt be. Akkor Kovács István lelkész volt az elnöke a társulásnak, az embereket bíztatta, sokat tevékenykedett. A tejcsarnok megépítéséig első épület a Jeddi lak volt, ahol ideiglenesen megindult a tej feldolgozása. A gazdák le kezdtek mondani az ökörtartásról, tehenet vásároltak, s egy év alatt az egész falu tehéntartó gazdája tagja lett a szövetkezetnek. Igyekeztek jobb fajt beszerezni. Azelőtt a nagy szarvú szürkemarhát tartották, de a kirendeltség igyekezett külföldről pirostarka (szimentáli) teheneket hozni. 1907-ben a Tejszövetkezet olyan vajat termelt és sokat, hogy külföldi kiállításokon kitüntetést kapott. Szép alapja is lett. Az alapból és állami kölcsönből belsőséget vásároltak. Kovács István távozásakor átvett az elnökséget Szabó Mózes tanító. 1909 őszére felépült a tejszövetkezet. Akkor 900-1000 liter tejet dolgoztak fel.”88

Jakab Zsigmondné szül. Mészáros Rozália (Rugonfalva az idő múlásában), közli Szőke Ferenc (95 éves) visszaemlékezését: „Mielőtt a Tejszövetkezet megalakult volna nem volt a gazdák számára értékesítési terület. Keresztúrra hordták reggelente kannákban házakhoz. Hát lelkem, szép idők voltak. Édesapád (Mészáros Rozália szerzőre utal az elbeszélő), Mészáros Domokos, volt az elnök a harmincas-negyvenes évek elején, Szőke Jóska bácsi a pénztárnok. Én ott dolgoztam. A vajat úgy szállítottuk le Keresztúrra kicsi szekérrel. Olyan vajat csináltunk, hogy Kolozsváron a legjobb vaj első díját nyertük. Még Bukarest is lekötötte egy évre. Sok pénzt kaptak a gazdák. A szövetkezet is gyarapodott. Munkás volt még Bíró Feri, Gál Róza és írnok Kiss Árpád. Még volt egy nagy előnye, hogy mindenki hazavihette a savót s azzal rengeteg disznót tartottunk. Szaporodott a tejelő tehén a faluban. Amikor tejgyárat akartak létesíteni, akkor a központ először Rugonfalvát jelölte ki, de nem kapott megfelelő helyiséget, s ezért lett Keresztúron a vajgyár."

A Szövetség 1932-ben létrehozta a Székelyföldi Kirendeltséget, amelynek központja a Nyikó menti Siménfalva lett. Itt gyűjtötték össze a tejszövetkezetek termékeit és szállították Berlinbe, Bécsbe és Palesztinába.89 Nagy előrelépést jelentett a marosvásárhelyi Transylvania Tejszövetkezet vajgyárának megindulása 1935-ben. Termékei Londonban is nagy elismerésnek örvendenek. Felveszik a versenyt a hollandiai első osztályú vajjal.

Az Udvarhely megyei tejszövetkezetek életét a Székelykeresztúri Vajgyár üzembe helyezése (1938. április) lendíti fel. Az Unitárius Gimnázium saját telkéből enged át területet a gyár építésére, s a tejszövetkezetek gyár köré tömörítésében ismét oroszlánrészt vállal. Kiváló német gépekkel szerelik föl, melyekkel szakképzett emberek dolgoznak. A vaj mellett juhsajt és juhtúró gyártására is rátérnek. A vállalat saját költségén szállítja Székelykeresztúrra a megye 45 szövetkezetének tejszínét és tejét. Bözödi György szerint „...jelentős állandó bevételt biztosít a falunak a tejszövetkezet: havonta 30.000-700.000 lejt fizet ki a gazdáknak a tejért, évi osztalékának összege emellett 80.000-100.000 lej között váltakozik, amit 165 tag kap meg".90

Rugonfalván a Népbank, azaz Hitelszövetkezet is 1905-ben alakult. Alapító tag Jeddi Tamás, elnöke Kovács István református lelkipásztor volt. 1922-ben újraalakult Kovács Ferenc református felekezeti iskolai tanító-igazgatóval az élén. Jakab Rozália közléséből tudjuk (i. m. 152.), hogy a két világháború közti válsággal tele korban a Népbank nagy segítségére volt a „háború alatt a fronton lévő katonák családjai számára, akik nehezen tudták földjeiket megművelni, volt, aki eladósodott, földjét kénytelen volt eladni. A fiatalok közül többen akkor már a román fővárosba mentek, főleg ácsmunkára, jól kerestek és hazajövetelük után egy kis, a Népbankból kivett kölcsönnel megtoldva, az eladó földeket megvásárolták. (...) A Hitelszövetkezet megerősödése után megszűnt az uzsorakamatra kiadott pénzek igénybevétele. Jól fogott a lehetőség, amikor az ökörhizlaló gazdákat becsapta Rozmann felvásárló. (...) A kölcsön felvételének feltételei emberségesebbek a szövetkezet tagjaival szemben. (...) A szövetkezeti tag a befizetett üzletrész után évente részesült osztalékban a nyereségből. A közösség is nyert, mert a maradékot művelődési és népjóléti célokra fordították. A harmincas években elnök: Szőke József, vezetőségi tagok: Molnár Mihály, Molnár Ferenc, Bíró Domokos, Mészáros Domokos. A szövetkezeti mozgalom pénzügyi ellenőrzését és irányító segítségét Farkas Gábor székelykeresztúri nyugdíjas tanító végezte, aki időnként feljárt, mint megbízott ellenőrizte a naplókat."

Hangya Fogyasztási Szövetkezet működéséről csak 1940 után tudnak Rugonfalván.91 A fogyasztási szövetkezet igazgatója Bíró Dezső, elnöke Bálint Albert és üzletvezetője Mester Károly volt. Itt is a Kalákába kényszeríttették a Hangyát a második világháború után. Már 1945-tól megmutatkoztak a román állam központosító és beolvasztó törekvései. Marosvásárhelyen 1946 áprilisában hívták össze azt a kongresszust, amelyen a két szövetkezeti központot: a Kalákát és a kolozsvári Szövetséget egy megyei „federáléba" szándékoztak kényszeríteni, hogy az új román szövetkezeti központba (a bukaresti INCOOP-ba) olvasszák be, és így tegyenek kezet a hatóságok a szövetkezetek gyáraira és egész vagyonára.

Hiába tiltakoztak a két szövetkezeti központ elnökei: Korparich Ede, valamint Lakatos István. A vezetőséget koholt vádak alapján elítélik, és más erdélyi neves közéleti személyiségekkel együtt: Márton Áron, gyulafehérvári római katolikus püspököt, dr. Szász Pál, a felszámolt EMGE elnökét, Kurkó Gyárfás szoc-dem. munkást, dr. Vencel József egyetemi tanárt és társaikat börtönbe zárják.92

Véget ért egy korszak a szövetkezetek életében, amelyet a humánum nemes eszméje vezérelt: „Rajtunk és a szövetkezeten legyen Istennek áldása, lakozzék mibennünk Hit, Szeretet, Béke". Ez a felirat állt a rugonfalvi Tejszövetkezet bejárati ajtaja fölött - idézi a nyolcvankét éves Paál Sárát Jakab Rozália.

 

Székelykeresztúr

Itt kell szólnunk a Székelykeresztúrról nemcsak azért, mert földrajzilag a Nyikó és a Gagy vidékének központja, hanem mert a dolgozatunkban tárgyalt idő-térben nemcsak gazdaságilag, de művelődés-szervezés és -vezetés szempontjából is fontos szerepet játszott a mezőváros. A gazdakörökkel kapcsolatban nagy jelentőséggel bírt az Unitárius Téli Gazdasági Iskola, amelyet a Magyar Unitárius Egyház indított el saját területén, saját épületeiben 1931-ben.93

Az U.T. Gazdasági Iskola 1931-ben 10 holdas gazdasággal, 40 ifjúval indult, akiket a Homoródok, a Fehér-Nyikó, a Gagy-vize völgye és a Küküllők vidékéről szerveztek be a kétéves tanfolyamaikra. Háromszéki, Fehér és Maros megyei fiatalok is tanultak itt. 1933-ban már 50 holdas tangazdasággal rendelkezett az Iskola, amely a vidék gazdái számára mintagazdaság is volt. Első igazgatója Dr. Nagy Endre mezőgazdasági mérnök, az EMGE titkára volt. Tőle 1935-ben Demeter Lajos mezőgazdász vette át az intézmény vezetését, majd Boros György folytatta ezt az áldásos tevékenységet 1937-től. 1945-ben Pap Lajos gazdamérnök az igazgató.

1939-ben szép gyümölcsöst kapott az Iskola. Háromhektáros faiskolában gyakorolhatták az itt tanuló ifjak a gyümölcsnemesítés korszerű módjait. Az Iskola mezőgazdasági szakképzést adott a növendékeinek. A növénytermesztéssel és a gyümölcsészttel kezdte, majd 1950-től állattenyésztésre tért át. A gazdanövendékek alapos felkészítést kaptak a mezőgazdasági eszközök, felszerelések és gépek kezelésére is.

1933-tól a falusi lányok számára gazdasági és háztartási tanfolyamokat szerveztek Gyarmathy Piroska tanárnő vezetése alatt.

1942-ben a Magyar Állam 138.000 pengőt utalt ki az iskola számára korszerű és szakszerű épületek építésére. Az 1948-ban az épületek átmentek az Unitárius Gimnázium kezelésébe, majd állami tulajdonba. 1948-tól 1954-ig állattenyésztési szakiskolává alakult át az intézet. Az iskola 1968-ban megszűnt Székelykeresztúron: a mezőgazdaság felé tájékozódó ifjak a Székelyudvarhelyi Kertészeti Iskolában (a ma Székelyudvarhelyen működő Eötvös József Szakközépiskola elődjében) folytatták tanulmányaikat.

Székelykeresztúr a tenyészállat-kiállításokkal és vásárokkal nagyon sokat segítette a vidék gazdaköreink és gazdáinak anyagi és szakmai fejlődését.94

BARABÁS ENDRE Székelykeresztúr közgazdasági leírásában (Budapest, 1904) közli, hogy már 1892-ben híres tenyészállat- és üsző-kiállításokat rendeztek a mezővárosban. Ezen alkalmakkor legelőfeljavítási, -karbantartási munkálatokról és takarmánytermesztésről szóló előadásokat hallgathattak meg az ide 25 községből összesereglett kisgazdák. Megrendezték az állattartási gépek bemutatóját is. Ezt a hagyományt mintabemutatókká emelte a négyéves (1940-1944) észak-erdélyi magyar közigazgatás. Egyed Ákos az 1918 előtti keresztúri tenyészállat-kiállításokat és vásárokat értékelve a következőket állapítja meg: „a XIX. század végén és a XX. század elején hatalmas harc bontakozott ki Erdély-szerte a régi fajta szarvasmarha és az importált nyugati, illetve a nyugatival keresztezett állomány között. Ennek egy igen érdekes következménye volt, hogy törődni kezdtek a régi állatfajta minőségi fejlesztésével is, melyre történetének hosszú századi alatt intézményes formában nem kerülhetett sor. Ennek a nemesítő szándékú akciónak a keretébe illeszkedett be a székelykeresztúri tenyészállat-kiállítás és vásár rendszeresítése. [Ezek] hozzájárultak a régi erdélyi fajta marha minőségének javításához, versenyképessé tételéhez, ami által fennmaradásának idejét meghosszabbították (...) Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az eléggé elterjedt keresztezéseket ezután már javított példányokon végezhették el, s ez által a keresztúri kiállítások jelentősége a vidék határain túlmutatott. Az említett intézmény közvetlenül is lemérhető haszna abban állt, hogy elősegítette az állattartási kedv növekedését azon a vidéken, az igényesség fokozódását, a kulturált állattenyésztés térhódítását"95

Székelykeresztúr komoly szerepet vállalt a vidék gazdasági fejlesztésében 1937-ben is, amikor az unitáriusok helyet adtak az épülő vajgyárnak, amelyik 1938-ban Transylvania Vajgyár (Kolozsvár központtal) néven kezdi meg a termelését. A 6-7 tonna napi (72-80 tonna évi) vajat belföldön forgalmazták. A környező falvak tejszövetkezeteinek tevékenységét segítette azzal, hogy a jól tejelő tehenek tenyésztésére ösztönözte a gazdákat a vajgyár működése, ugyanakkor a gazdálkodás jövedelmezőségét volt hivatott a vidék gazdái számára bizonyítani,96 akkor, amikor az exportökör-panama csődbe juttatta a környék állattenyésztőit.97 A vidék éghajlati és talajviszonyait igyekezett hasznosítani a len-termelésre ösztönző vállalkozás, a Lengyár székelykeresztúri beindítása 1901-ben.98 A lenfeldolgozó üzem a hetvenéves működése alatt - tűzvészek-, háborúk- és válságokkal tarkítva - komoly lépést jelentett a vidék gazdái számára a szakosított mezőgazdasági-ipari termelés meghonosítása felé. A tejpénz mellett a lenpénz egy újabb jövedelemforrássá vált a vidék falusi lakossága számára.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a helyi Unitárius Gimnáziumban és különösen a Tanítóképzőben tantárgy volt a mezőgazdaság és az elmélethez kapcsolódó gyakorlati oktatás. A Tanítóképző gyakorló területtel és műhelyekkel volt ellátva, ahol a jövendő falusi népnevelők elsajátíthatták a hivatásuk gyakorlásához szükséges gazdasági és szövetkezeti ismereteket.99

A gazdasági ismétlőiskolában 1921-1922-ben a gazdasági ismereteket és gyakorlatokat ugyanaz a Rózsa Albert intézeti gazda tanította, illetve vezette, mint korábban. A tanítójelölteknek Bányai János tanár volt a természettudomány, kézimunka és mezőgazdaságtan tanára.100

Az iskola régi hagyományait tovább fejlesztve saját mellékgazdasága termelésével pótolta az elégtelen állami és szülők általi szűkös ellátást. 1927-ben sikerült elcserélni a távolabbi és gyengébb minőségű földet egy Keresztúrhoz közelebbi 10 holdassal, ahol a tanulók saját maguk termelhették meg a kiegészítő élelmezéshez szükséges terményeket.101

Az 192 1-es agrártörvény alapján az Ugron Zoltán-féle birtokból kisajátított 19 katasztrális hold területet adott át az állam az iskolának. Az 1942/43-as évkönyvből megtudjuk, hogy a tanítóképzőben sikeresen működött az iskolaszövetkezet, amely az Erdély-részi Iskolaszövetkezetek Szövetségének tagja. 131 taggal működött. Vezető tanára Simó László volt. Az iskolaszövetkezet alapítványt létesített a szegény sorsú tanulók támogatására.102

Nem véletlen, hogy a falusi gazdakörök „bábái" a kántor-tanítók voltak. A szövetkezeti ismereteket és jártasságot is az iskolákban sajátították el a tanulók. 1924-ben az Unitárius Gimnáziumban Hangya Szövetkezeti üzletet nyitottak. Vezetője Nagy Lajos tanár, aki a városi Szövetkezetnek is az elnöke lett 1936-ban, amikor a Főtéren is megnyílt az üzletük. A Hangya Szövetkezet két üzlettel és a vidékre szóló nagyobb áruelosztóval rendelkezett.103 1940-ben 1200 taggal büszkélkedhetett a Hangya. Később, 1945 után a Kaláka néven működik. 1948-ban beolvasztják a Fogyasztási Szövetkezetbe az államosított hat városi magánkereskedő üzleteit is. A későbbi változások során - amelyek nem mondhatók fejlődésnek, mert a román állam, majd a kommunista párt nyíltan beavatkozott a vezetésbe, s ezáltal lábbal tiporta a szövetkezetek legfőbb alapelveit: az önkéntességet és a demokratizmust - Székelykeresztúr 1973-1977 között a vidék Fogyasztási Szövetkezeti központja lett. A Zonális Szövetkezeti Központhoz tartoztak Etéd, Szentábrahám, Újszékely, Sácel (Románandrásfalva), Siménfalva és Bögöz községek.

Az Önsegélyező Hitelszövetkezet, mint a „Szövetség Központ" tagja 1930-ban alakult meg Székelykeresztúron. Tulajdonképpen az 1875-ben alapított „Önsegélyező Népbank"-nak lett az utódja, miután új alapszabályzatot fogadott el, és üzletrészek bejegyzésével szövetkezetté alakult át központi hitelszövetkezetbe való kapcsolódással. Az apró betéteseket és kölcsönvevőket támogató intézmény szolidan működött akkor is, amikor a pénzintézetek legtöbbjét alapjaiban rázta meg a nagy gazdasági válság konverziója. Működési köre Keresztúrra, Betfalvára, a két Galambfalvára, Fiatfalvára, Rugonfalvára és a két Kedére szorítkozott, hogy ne rontsa más vidék ez irányú tevékenységét. 1942-ben félmillió kihelyezett tőkéje volt, (ebből a Szövetségtől jött 35.000 pengő), 150.000 pengő a betétje, 60.000 pengő a tartalékalapja és a székházának értéke 25.000 pengő. Legelső igazgatója Sándor János volt. Legújabban Jakab János ügyész fejt ki nagy munkát - állapítja meg Orbán János esperes plébános.104

 

3. Zárszó

Mi indokolja azt, hogy a Fehér-Nyikó mente kistérségben a hajdani szövetkezetek hőskorát felidézzük?

Már dolgozatunk bevezetőjében elmondtuk: a szövetkezeteket az a gazdasági szükségszerűség hozta létre, hogy a vad-kapitalizmus a társadalom széles néptömegeinek létét veszélyeztette a 19. század utolsó és a 20.

század első negyedében. A 20. század harmincas éveinek gazdasági világválsága ismét riadót fújt, és mozgósította azokat a humán-szociális erőket, amelyek felelősnek érezték magukat az emberi társadalmat fenyegető újabb katasztrófától való megmentéséért. Tárgyalt régiónkban a szövetkezetek léte tette átvészelhetővé a falvak kisgazdái számára a teljes gazdasági csődöt. A pénzhiánnyal küszködő kisgazdáknak rohamosan nőtt a hiteligénye. A bankok a csőd szélén álltak a behajthatatlan hitelek és a megfizethetetlen kamatok miatt. A román állam konverziós törvénye (1929-1934) nem hozott kielégítő megoldást. Az akkori helyzet kísértetiesen hasonlított a maihoz. Az állattenyésztésből pénzelő mai kisgazdáink az európai normák igen korai erőltetésével a tönk szélén állnak. Rohamosan fogy az állatállomány. Elvadulnak a műveletlenül maradt legelőink és szántóföldjeink. Csak a kistermelők szövetkezetekben és társulásokban tömörülő összefogása mondhat „megálljt" a falvaink elnéptelenedésének, épített értékeink meg szellemi művelődési kincseink - és végső soron nemzetiségi létünk -rohamos pusztulásának. Ismét szükség van a tejszövetkezetek korszerű alakulataira, a pályázatokon közösen elnyert támogatásokra és hosszúlejáratú hitelekre, a gépesítésre és a jól szervezett gazdanevelésre.

BALÁZSI Dénes ny. tanár, néprajzkutató

RO-537166 Székelyszentlélek - Bisericani 147.

denesbalazsi@freemail.hu

Dokumentumok és fényképek

 

   
1. kép. Elismerő oklevél (Cluj, 18 november 1927) német, magyar és román nyelven Jakab M. Antal (1862-1939, Farkaslaka) számára 2-3. kép. Végbizonyítvány. Széles János (sz. 1925. április 12., Kecsetkisfalud. Székelykeresztúri (Udvarhely megye) Nyilvánossági Joggal Felruházott Unitárius Téli Gazdasági Iskola, Székelykeresztúr, 1943. év augusztus hó 25-n
   
4-5. kép. Bizonyítvány Vajda András részére a tejkezelői állás betöltéséhez
   

   

   
6-8. kép. Advocat Fazakas Miklós ügyvéd Cristur -Székelykeresztúr, Declaratie cátre Onorat Tribunalul Odorheiu
   
   
   
   
9-13. kép. A Medeséri Unitárius Iskola Magtárának Jegyzőkönyve, 1880 (részletek)
   
   
14. kép. A Medeséri Unitárius Iskola magtárának épülete 15. kép. ADRIAI Biztosító Társaság fémlemez reklámcégére
   

   
17. kép. Bizonyítvány Pap Lajos részére az „aranykalászos gazda" cím viselésére, Unitárius Téli Gazdasági Iskola, Székelykeresztúr, Udvarhely Vármegye. 480/1942. („Bizonyítvány. Bizonyítom, hogy PAPLAJOS, aki Székelyszentmihályközségben,Udvarhely vármegyében, 1923. évjúnius hó 27.n. született,iskolánk két évfolyamátsikerrel elvégezte és eredményes vizsgáttett. A mai napon történt ARANYKALÁSZOS GAZDÁVÁavatása utánjogosult az aranykalászos gazda elnevezésre és azaranykalász jelvény viselésére. Jelvénye száma: 30. Székelykeresztúr, 1942. október hó 31." Boros György igazgató aláírása és az iskola pecsétje. Felbélyegezve 50 Filléres bélyeggel) 16. kép. Bizonyítvány - Certificat Szász Gábor EMGE kalászos gazdatanfolyam végzőse részére
   
18. kép. Népfőiskolai Oklevél Pap Lajos részére
   

   
19. kép. Pap Lajos aranykalászos gazda síremléke a székelyszentmihályi temetőben
   
   
20. kép. Arany Oklevél, mellyel kitüntette „Az Udvarhelymegyei Mezőgazdasági Kamara által 1931. évi október hó 4-én Székelykeresztúron megrendezett mezőgazdasági, állattenyésztési és gyümölcsészeti kiállítás bíráló bizottsága" a Csehétfalvi Tejszövetkezetet a kiállított tejtermékeiért
   
   
21. kép. EMGE GAZDÁK Biztosító Szövetkezetének Csíki Albert (Tarcsafalva 82. sz.) csűrén található fémlemez cégére 22. kép. Mérő kupa: a bika napi fejadagja (Csíki Albertnél)
   
   
23. kép. RMGE cégtáblája a kobátfalvi Székház falán 24. kép. Mircse György ezüstkalászos gazda tanfolyamának elvégzéséről kiadott Tanúsítvány 1997-ből
   

25. kép. A farkaslaki Hitelszövetkezet mint a Szövetség Központ tagja. Felvétel a vezetőségi tagokról. Az egykori óvoda bejárati ajtaja előtt. Ma a Jakab Csaba háza áll azon a helyen. A fényképen legfelül áll egyedül: Jakab Csaba, I. sor (balról jobbra): az első Fancsali P. Gábor, következők: Albert G. Elek, Pakot Zs. Ferenc, Pakot Elek; II. sor: az első Fancsali Bálint, mellette: Jakab Gáspár, Jakab Endre, Lőrinc (Kelemen) Elek és Jakab Cs. Gáspár; ülő sor (balról): Jakab Gyula, Demény András id., Miklós K. Dénes és Nagy Dénes. A felvételt Kovács István készítette, feltehetően 1940 előtt (dátum nélküli)
   
   
26. kép. A farkaslaki Ezüst Kalászos téli gazdatanfolyam hallgatói. I. sorban, felülről, balról jobbra: 1. ?, 2. Miklós Antal, 3. ? , 4. Benedek István Szentlélekről, 5.? , 6. ? , 7. Jakab Kálmán, 8. ?, 9.Jakab Endre, 10. Dénes János, 11. ? , 12. Nagy Ferenc tanító, 13. Dénes Gábor; II. sor 1. Dénes Ferenc, 2. Kovács Sándor, 3. Simó Dénes, 4. Márton Árpád, 5. ? , 6. Jakab Ákos, 7. Jakab László, Jakab Zsigmond id. (1892-1974); III. sorban: ?, ?, ?, ?, 5. Jakab Gyula, 6. Tamás József, 7. Kovács Sándor, 8. Pakot László, 9. Dénes Albert, 10. Hadnagy József; ülő sor: 1. ? , 2. Jakab Ákos, 3. Lakatos Simon tanító, 4. ? , 5. ? , 6. Borbáth István kedei földbirtokos, mérnök előadó, 8. ? , 9. Jakab Cs. Gáspár, 10. Hadnagy Péter. A felvétel az iskola egyik osztálytermében készült 1942-ben, fényképész neve Kovács István. Feltételezzük, hogy a ? személyek valamelyik szomszédfaluból valók
   

   
27. kép. Kecset-Kisfaludi Széles János aranykalászos gazda 28. kép. Farkaslaki Dénes András KALOT-tanfolyamot végzett
   

   
29. kép. Dr. Pál József - Jakab Zsigmond állatorvos népi kollégista barátja, a J. Zs. faragta kapu előtt 30. kép. A Székelykeresztúri Unitárius Téli Gazdasági Iskola II. éves hallgatóinak baráti emléke 1941-1942 (tabló) Tanári kar: Molnár István, Br. Dániel Lajos, Dr. Szolga Ferenc, Boros György igazgató, Péter Lajos, Dr. Gyarmathy Dezső, Lőrinczi László unit. hittantanár, Péterffy Gyula, Ütő Lajos unit. lelkész, Nagy Lajos ref. lelkipásztor, Árkosy László, Patakfalvi Sándor, Köllő Ignác r. k. plébános, Fazakas Sándor, Demeter Domokos titkár, Sándor Endre kertész, Nagy Samu kerekes mester; Diákok: Imre Ézsaiás Homoródszentpál, Faluvégi Sándor..., Bedő Áron, Hatos Domokos ...Sólymos, Kisfaludi Péter Kecset, Sándor Domokos..., Török Albert..., Miklósy Ferenc Rugonfalva, Kinda Elek..., Balogh Dénes Rugonfalva, Nagy András..., Pap Lajos Székelyszentmihály, Fülöp Péter... „Viszontlátásra 1952-ben" [A kulák kényszermunka-táborokban vagy a börtönökben? - B. D. megj.], fotó: Nagy Béla Székelykeresztúr
   
   
31. kép. Kovács Domokos felsőbencédi ifjú Népfőiskolai bizonyítványának fotómásolata, + a kép bal felső sarkában egy kolozsvári csoportkép
   
   
32. kép. Kovács Domokos és Izsák Ferenc bencédi népfőiskolások Kolozsváron 33. kép. Alsóbencédi Pap Sámuel portréja
   
   
34. kép. Kecseti tűzoltószín és tejcsarnok
   
   
35. kép. Széles János téli mezőgazdasági iskolai végzős Emléklapja. Az Emléklapon 22 végzős fényképe látható: Barra László Ákosfalváról, Bihari Béla Nagybaconból, Nagy László Maroskeresztúrról, Bartha István Nagybaconból, Pápay Zsigmond Náznánfalváról, Szikszay László Mezőségről, Hegyi Domokos Székelykeresztúrról, Simó Ferenc Ákosfalváról, Pálffy Géza Tarcsafalváról, Nagy György Középajtáról, Kerestély Dénes Szentábrahámról, Damó György Lisznyóról, Márton Géza Ócfalváról, Kiss András Vadadról, Imre Dénes Homoródszentpálról, Lőrinczi Lajos Székelykeresztúrról, ? Szentábtahámról, Széles János Kecsetkisfaludból, Péter Dénes és Péter Endre Siménfalváról, Kedei László Ravából, Nagy Lajos Ilyefalváról, Fodor József Székelykeresztúrról; Neves szakemberek oktatják a jövendő gazdáit: Boros György mezőgazdasági akadémiát végzett igazgató-tanár, Papp Mózes mezőgazdasági akadémiát végzett gyakorlatot vezető szaktanár, Br. Daniel Lajos tarcsafalvi földbirtokos mezőgazdász, a szántóföldi termelés szaktanára, Sándor Endre kertész, Nagy Samu kerekes, és az Unitárius Gimnázium tanárai is betanítanak - az ifjak: Árkosi László, Molnár István, Péterffy Gyula, Patakfalvi Sándor, dr. Gyarmathy Dezső orvos, és a neves öregek: dr. Szolga Ferenc, Lőrinczi István unit. esperes és a keresztúri vallási felekezetek lelkészei a hitoktatók
   
   
36. kép. Kecseti Kaláka (Gyöngyösbokréta) 1936 (?) résztvevői 37. kép. Református Népfőiskolások Székelyudvarhelyen, Dávid Gyula ref. esperesközépen
   
   
38. kép. Vajda Lajos az új faluháza tábla alatt 39. kép. A Jóska Miklós-féle ház pincéjében volt az első tejbegyűjtő hely, a Székelypálfalva 12. sz. alatti régi házban. Ezt Ilyés Péter Árpád vásárolta meg és újította fel a Tej- és Hangya Szövetkezet részére. Itt szeparátor-tejfelezőgép, vajköpülőhordó is volt. Itt dolgozott Vajda András tejkezelő.
   
   
40. kép. Az 1941-42-ben a Hangya Szövetkezet épülete mellé toldott új tejcsarnok (így néz ki ma) 41. kép. Ilyés J. Ferenc, Székelypálfalva
   
   
   
   
42-44. kép. Vajforma mintapéldányai
   
   
   
45-48. kép. Vajköpülő, vajasdoboz és vajforma
   
   
49. kép. Andrási Mária (sz. 1918, Nagymedesér 3. sz.) 50. kép. Kibédi Péter (sz. 1921, Nagymedesér 77. sz.)
   
   
51. kép. Mircse Elek (sz. 1906, Siménfalva), a szimentáli bikával, amelynek gondozója volt, (feltehetően 1942) 52. kép. Mircse György (sz. 1930, Siménfalva 251. sz.) adatközlőm édesapja, Mircse Elek; nagynénje, Mesterné sz. Mircse Anna; és nagybátyja, Erdélyi (alias Mircse) Dénes, a Gazdakör elnöke és falubíró (1940-1944)

Jegyzetek:

    1. HEGEDÜS VILMOS: Polgári fogyasztási szövetkezeti mozgalom története Magyarországon - 1867-1900. Kiadja a Szövetkezeti Kutató Intézeti Kutató és Üzemszervezési Iroda. Tanulmányok. Egyetemi jegyzet kéziratban. Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemi Könyvtár, 607456. 4. és 31.
    2. BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR: Utazás Nyugat-Európában *Naplótöredék. Mentor Kiadó, Marosvásárhely
    3. 2008. 33.; Szövetkezetek - Kézikönyv a szövetkezetekről. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1955. 24.
    4. Szövetkezés, 1897. jún. 5. (15). Károlyi Sándor grófot, Széchenyi István egyik legbensőbb barátját, aki György Endre közíró segítségével megalakítja az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) szakosztályaként a Gazdakört (1879), majd létrehozták a Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézetét (1894).
    5. Hangya Naptár 1944. 55, 122.
    6. HEGEDÜS VILMOS: i. m. 171.
    7. Akadémiai Kislexikon. I. Budapest, 1989.
    8. GYIMESI SÁNDOR: A parasztság és a szövetkezeti mozgalom. Tanulmányok III. Akadémiai Kiadó,Budapest, 1965. 631.
    9. HEGEDÜS VILMOS: i. m. 120-121.
    10. Székely-Udvarhely, 1903 ápr. 19. A Hangya akciója (alcím) és 1903. ápr. 26- i főcím: Szövetkezetek a Székelyföldön.
    11. BENEDEK ELEK: Halljátok, emberek? Bukarest, 1957. 239-240.; Székely Egyleti Képes Naptár és Évkönyv az 1900. közönséges évre. XIX. évf. 117-121.
    12. HEGEDÜS VILMOS: i. m. 119.
    13. Székely-Udvarhely, 1903. 34.
    14. ÜRMÖSI JÓZSEF: 44 év a lelkipásztori és szövetkezeti munkamezőn. Kolozsvár, 1949. 3-5.
    15. ÜRMÖSI J. i. m. 17-21.
    16. BÖZÖDI GYÖRGY: Székely bánja. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1997. 136.
    17. BÖZÖDI Gy. i. m. 110.
    18. BÖZÖDI Gy. i. m. 136.
    19. BALÁZSI DÉNES: Ne nézze senki csak a maga hasznát... Haáz Rezső Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 1995.
    20. BÖZÖDI Gy. i. m. 238-239.BÖZÖDI Gy. i. m. 241-247.
    21. ÜRMÖSI J. i. m. 17-18, 22.
    22. Székely-Udvarhely, 1906. XII. évf. 1.
    23. Özv. Gyarmathy Andrásné szül. Bencze Klára ny. tanítónő szíves közlését és fényképeit hálásan köszönöm.
    24. VITA ZSIGMOND: Dr. Szász Pál emlékezete. Romániai Magyar Szó, 1994. okt. 29.; GYÖRFI DÉNES:Ki volt Kún Kocsárd? Romániai Magyar Szó, 1995. febr. 18.
    25. Közművelődés. Heti lap. Gyulafehérvár, 1897, 22. sz.173.; Prohászka Ottokár róm. kat. püspök és Zichy János katolikus néppárti földbirtokos tevékenysége a dunántúli keresztény szövetkezetek megszervezésében első sorban a szociális kérdés megoldására összpontosult, s csak másodlagos volt a nemzeti jelleg. Új Lexikon, Budapest, 1936. VIII. K. 39-55. - B. D. megj.
    26. Közművelődés, 1897. 22. sz. 173.
    27. Közművelődés, 1907. febr. 28, 8. sz. 6. 139
    28. Karpf Hermann, majd Lajos magánboltja és kocsmája a Szentlélek 670 éve monográfiában említett a 48-49. oldalon.
    29. Szász Pál, Korparich Ede és társaik, valamint Márton Áron püspök. Lásd BALÁZSI DÉNES: Ne nézze senki csak a maga hasznát..., 72.
    30. A Róm. Kat. Elemi Iskola beírási naplójában a 66. iktatószám alatt az első osztályba be van írva Schuller Gabriella, aki 1915. május 15-én született Pest-Pilis-Solt vármegyében. Református és magyar anyanyelvű tanuló. Apja foglakozása: tejcsarnokos.
    31. Udvard Róbert tanár sz. Szentléleken 1933. március 26. és meghalt Székelyudvarhelyen 2006.szeptember 1-én.
    32. BALÁZSI DÉNES: Nyikómenti hármaskönyv. Kiadja az Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület,Székelyudvarhely, 2006. 36-37.
    33. Benedekné sz. Hajdó Márta Ágnes, sz. 1928. Szentlélek 129. sz.
    34. BALÁZSI DÉNES: Zsúpfedés a Nyikómentén. In: Népismereti Dolgozatok. Kriterion, Bukarest, 1983. 107.
    35. MAKKAI-ILKEI ILDIKÓ: ABencédi Unitárius Egyházközség rövid története. Typoker-Exim Kft., Székelyudvarhely, 2007. 38.
    36. Adatközlők: Hajdó sz. Szabó Vilma, 1925, Csehétfalva; Geréb György, 1930, Szentlélek; id. Szente Albert,1905-1992, Szentlélek; id. Szente Dénes, 1893-1980, Szentlélek; Hegyi László, 1913, Szentlélek.
    37. TAMÁSI ÁRON: Tiszta beszéd. I. Kriterion, Bukarest, 1981. 227, 241, 247, 250-251, 268.
    38. TAMÁSI ÁRON: Bölcső és környéke. Szülőföldem. Bölcső és bagoly. Vadrózsa ága. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976. 79-80.
    39. IZSÁK JÓZSEF: Tamási Áron. Kismonográfia. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1969. 131. 148
    40. Adatközlők: Jakab sz. Mészáros Rozália ny. tanítónő, (sz. 1928, Rugonfalva), Farkaslaka 515.; Dénes András sz. 1926, Farkaslaka 134.; Jakab sz. Fancsali Ilona, 1929, Farkaslaka; Jakab sz. Hadnagy Ilona, 1939, Farkaslaka 464.; Nagy Kálmán sz. 1925, Farkaslaka 146.
    41. Jakab Zsigmond állatorvosról, egykori népi kollégistáról van szó, akihez a levelet címezte dr. Pál József,visszaemlékező. Köszönöm a rendelkezésemre bocsátott fényképeket és anyagokat Jakab Zsigmondné Mészáros Rozáliának. Gratulálok könyvéhez: Visszanéztem alkonyatkor. Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2007. 58-59. - Hálás tisztelettel B. D.
    42. Széles János sz. 1925, Kecset 125.
    43. Jedd-Mikóújfalu-Szászrégen Műútépítő Részvénytársaság megalakulásakor; a Déda-Ratosnya vasút vonalat is akkor építették, tervben volt a Csík-Udvarhely és Udvarhely-Gyergyó vasútvonal megépítése is. Ebből csak a Székelyudvarhelytől-Kecsetkisfaludi útelágazásig terjedő 14 km műútszakasz épült meg itt és a másik Jedd-Szentlőrinc közti szakasz 1944 szeptemberéig. - Széles János közlése.

    44. Hazanéző, (1996) 7. évf. 1. sz. 12.: Dr. Szepesi Mihály budapesti miniszteri tanácsos Korondon a jobban dolgozó magánfazekasokat szövetkezetbe szervezte. Áruikat átvette, és továbbította az országban.
    45. Adatközlőim: Pap sz. Sinka Eszter ny. tanítónő sz. 1936, Nyikómalomfalva; Király Gáspár sz.1926,Nyikómalomfalva, lakás: Szentlélek 224/A; László István sz. 1927, Nyikómalomfalva 217.; Simon Béla ny. tanító sz. 1920, Kisbács, Kolozs m. 1938-ban került Malomfalvára, utolsó lakása: Papi Öregotthon, Rózsa u. 16B, Székelyudvarhely, itt halt meg 2009 június 14-én; Sinka Áron 1914-1998. Nyikómalomfalva.
    46. PÁL ÁRON: Firtosváralja. Infopress Rt., Székelyudvarhely, 2005. 103, 107-112, 132, 171, 173-174.; ami a termelés folytonosságát bizonyítja.
    47. Vajda A. Lajos sz. 1936. okt. 4. Székelypálfalván.
    48. Ilyés J. Ferenc, fia Ferenc sz. 1936, Székelypálfalva 40.
    49. LŐRINCZNÉ NAGY ILONA tanárnő szórólapja a falunap alkalmából, 2009. 08. 02.
    50. Iskolaszéki jegyzőkönyvek (1880-1905) A Bogárfalvi I-IV. o. Általános Iskola tulajdonában.
    51. Adatközlőm Geréb Ferenc sz. 1928-ban Bogárfalván.
    52. Hadnagy Imre sz. 1927-ben, Bogárfalva 63.
    53. GÁLFALVI GÁBOR: A szövetkezeti gazdálkodás kezdete vidékünkön és falunkban, Alsóboldogfalván a XX.század elején. Kéziratban; a Kriza János Néprajzi Társaság pályázatán díjat nyert dolgozat.
    54. Adatközlőm: Pap Sámuel sz. 1920. február 21. Alsóbencéd 19.

    55. BALÁZSI DÉNES: Ne nézze senki csak a maga hasznát... Haáz Rezső Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 1995. 50, 99.; Ürmösi J. i m. 17-18.
    56. Körösfői Margit unitárius lány, sz. 1922-ben Kobát-Demeterfalván.
    57. Adatközlőim: Szász Gábor, sz. 1927, Kobátfalva 26. és id. Körösfői Albert sz. 1924, Kobátfalva 141.
    58. GYERŐ DÁVID: Kévekötők. ODFIE, 2000. 59. ;
    59. Pálffy Gézáné sz. Fekete Lina, Tarcsafalva 13.: közel húsz fajta almafát sorol fel, amelyekből tíznél több ma is termőképes, és oltóág is vehető róluk.
    60. BÖZÖDI Gy. i. m. 241-243.
    61. Csíki Albert sz. 1964, Tarcsafalva 82. (Melléklet, 21. kép)
    62. Adatközlőm: Tamási Ferenc sz. 1931, Tarcsafalva 14.
    63. LŐRINCZI TÜNDE: A Csehétfalvi Unitárius Egyházközség története. 2000. In: www.csehetfalva.hu
    64. BÖZÖDI Gy. i. m. 240-241.
    65. SZENTANNAI MÓZES: Nyikómente az ezredvégen. Székelyudvarhely, 1999. 90.
    66. Adatközlőm: Lukácsi Domokos ny. tanár, sz. 1917, Székelyszentmiklós, igazgató-tanító volt Nagykadácson 1939-1945 között.
    67. Adatközlőm: Marosi P. Ferenc sz. 1926, Nagykadács.
    68. Adatközlőm: Gyöngyösi Sándor sz. 1930, Kiskadács.
    69. IMREH ISTVÁN: A rendtartó székely falu; Lásd még: Medeséri Márton János Könyve. Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára. Kézirattár. R: 6507. In: HERMANN GUSZTÁV MIHÁLY: Náció és nemzet. Pro-Print, Csíkszereda, 2003. 115., 285.
    70. SZENTANNAI M. i. m. 56.
    71. Adatközlőim: Kibédi Péter sz. 1921, Nagymedesér 77. (Melléklet, 50. kép); Andrási Mária sz. 1918, Nagymedesér 3. (Melléklet, 49. kép); özv. Bíró Lajosné, Varga Ibolya sz. 1941, Nagymedesér.
    72. BALÁZSI DÉNES: Nyikómenti hármaskönyv. Udvarhelyszék Kulturális Egyesülete, Székelyudvarhely,2006. 80-97.
    73. FARKAS ALBERT: Szülőfalum, Székelyszentmiklós. A szerző kiadásában, Sepsiszentgyörgy, 2003. 31.
    74. SZENTANNAI M. i. m. 64.
    75. Adatközlőm: Lukácsi Domokos ny. tanár, volt Udvarhely rajoni főtanfelügyelő az 1950-es években, sz.1917, Székelyszentmiklóson.
    76. FARKAS A. i. m. 11.
    77. Uo.
    78. FARKAS A. i. m. 46.
    79. Szövetkezeti Értesítő. A „Szövetség" Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központjának Hivatalos Közlönye.Kolozsvár, 1939. október, 139.
    80. Lásd: a Melléklet, 6-8. kép: Advocat Dr. Fazakas Miklós ügyvéd Cristur - akkori nevén: I. G. Duca-Székelykeresztúr: Cátre Onorat Tribunal Odorhei Declaratie.
    81. Csíki Lapok, 1908 - Gálfalvi Gábor után.
    82. Adatközlőm: Mircse György sz. 1930, Siménfalva 251. (Melléklet, 24. kép)
    83. SZENTANNAI M. i. m. 69.
    84. Szövetkezeti Értesítő, 1943. ápr. 15 és 1945. okt. 15.; Erdélyi Gazda - Hangya melléklet, 1923. jan. 14. és 18.; Szövetkezeti Értesítő, 1934. ápr. 8-9., 1939. okt. 13. és 1945. okt. 16.
    85. JAKAB ZSIGMONDNÉ MÉSZÁROS ROZÁLIA: Rugonfalva az idő múlásában. Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2004. 148-149.
    86. SZÁSZ FERENC dr.: A székelykeresztúri Unitárius Egyház Téli Mezőgazdasági Iskolája. Unitárius Naptár 1936.42.: „Balázs Ferenc népfőiskolai kezdeményezését átvette az Unitárius Egyház, amely 1931-ben megnyitja a Homoród-, Gagy- és Nyikó-mente székely ifjai számára az 'Unitárius Téli Gazdasági Iskolát' a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium régi épületében."
    87. Új Lexikon. I. Dante-Pantheon, Romániai kiadás, Budapest. 445.
    88. Paál Sándor rugonfalvi földműves életének leírása. Rugonfalva, 1966. 30. oldal. A kézirat eredetije a család tulajdonában, másolata a Református Egyházközség irattárában található.
    89. Erdélyi Magyar Unitárius Naptár 1940. 86-87.
    90. BÖZÖDI GY. i. m. 239-241, 264-265.
    91. JAKAB R. i. m. 153.
    92. Szövetkezetek - Kézikönyv a szövetkezetekről. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1995. 60-62.
    93. Székelykeresztúr története. Írta ORBÁN JÁNOS. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.T., Kolozsvár,1943. 202-206.; Székelykeresztúr város Monográfiája. 152-154. A kézirat letétben a Székelykeresztúri Molnár István Múzeumban és a szerkesztőbizottság tagjainál: Farkas Lajos, a városi pártbizottság titkára, Fülöp Lajos, a városi múzeum igazgatója, Gálfalvi Sándor ny. tanár, Krisán József, a Művelődési Ház igazgatója, Szilágyi Vilmos, a városi pártbizottság titkár helyettese birtokában.
    94. ORBÁN J. i. m. 222-226.
    95. EGYED ÁKOS: Tenyészállat-kiállítások és vásárok Székelykeresztúron a XIX. század végén és a XX.század elején. In: A Székelykeresztúri Múzeum Emlékkönyve. Tanulmányok, Közlemények. 1971. október. Csíkszereda, 1974. 229-231.
    96. ORBÁN J. i. m. 251.
    97. Rozmann-ügy - lásd: BÖZÖDI GY. i. m. 243.
    98. ORBÁN J. i. m. 245.
    99. SZABÓ K. ATTILA: Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006. 737.
    100. SZABÓ K. A. i. m. 701.
    101. SZABÓ K. A. i. m. 711.
    102. SZABÓ K. A. i. m. 328.
    103. ORBÁN J. i. m. 255.
    104. ORBÁN J. i. m. 257.

     

     

       
    Előző fejezet Következő fejezet