Előző fejezet Következő fejezet

Nagy Balázs

SÓS FORRÁSOK HASZNOSÍTÁSA A MOLDVAI GORZAFALVÁBAN

 

A tengervízből keletkező sótelepek legfontosabb ásványa a kősó, amely bizonyos földtörténeti időszakok (perm, triász, miocén) folyamán hatalmas tömegekben halmozódott fel. Ilyen típusú lelőhelyek: Lengyelországban Wieliczka, Ausztriában Salzhammergut, Németországban Magdeburg-Stassfurt, Erdélyben Torda, Marosújvár, Parajd, Moldvában Aknavásár. A sónak meghatározó szerepe van az ember táplálkozásában, emellett a vegyipar fontos alapanyaga is.

Olyan helyeken, ahol a sótömegek a földfelszínhez közel vannak vagy éppenséggel felszínre kerülnek, gyakoriak a sóskutak és sós források. Erdélyben például több száz ilyen forrás ismert, közülük néhánynak a hasznosításáról részletes néprajzi leírás is született.1

Gorzafalva az Ojtoz völgyében hosszan elnyúló település, lakói elcsángált székelyek. A terület geológiailag a Keleti-Kárpátok legkülső övéhez tartozik, gyűrt rétegű, miocén korú. A gyűrt rétegek felépítésében jelentősek a kősótartalmú képződmények, ezek Gorzafalva határában felszínre is kerültek. A sziklák között utat kereső Ojtoz jobb partján fekszik a falu Zöldiunka nevű része. A folyó hirtelen kanyarja északkeletről átöleli a sűrűn lakott berket. A falurész déli irányú terjeszkedésének a kopár oldalú Sóhegy szab határt, melynek oldalából három sós forrás fakad. A forrásoknak az itt élők nem adtak neveket, pedig emberemlékezet óta naponta használják a természetadta kincset. Sószükségletüket belőlük fedezik, boltból sót soha nem vesznek.

A források nincsenek bekerítve vagy befedve, gondozásuk csupán időnkénti kitisztításukból áll. Gorzafalván nem alakult ki a sós víz (románul salamurá) használatának olyan jellegű korlátozása, mint Korondon, Atyhán és Sajószentandráson, itt a források vizét mindenki szabadon, szükséglete szerint használhatja.2 A sós víz szállítására különösebb edénytípus nem alakult ki, általában műanyagból készült vedrekkel vagy bödönökkel viszik haza. Otthon a pince hűvösében, nagyméretű be-föttesüvegekben tárolják.

Egy-egy család sószükséglete elsősorban tagjainak létszámától függ. Gorzafalván a sós vizet naponta használják főzéshez, ételek ízesítésére, az esztendő bizonyos időszakjaiban élelmiszerek tartósítására, alkalmanként gyógyászati célokra.

1. Főzés sós vízzel

Az asszonyok mindig tartanak a konyhában egy kisebb üvegben vagy üvegkancsóban sós vizet, amit föztjeik ízesítésére használnak. Naponta főzött étel a málé. Egy 3 literes üstben főzött máléhoz 1 dl sós vizet öntenek. A különböző levesételek mind sós vízzel készülnek. Egy 5 literes fazékban fövő leveshez 1/4 dl sós víz szükséges.

2. Élelmiszerek tartósítása

Gorzafalván az őrölt hússal töltött szőlőlevél neve galuska. Azért, hogy téli disznóvágáskor galuskát készíthessenek, Szent Péter-nap előtt szőlőleveleket szednek, majd csomókba kötve egy nagy befőttesüvegbe rakják, és tömény sós vizet öntenek rá. Galuskakészítés előtt a sós léből kiveszik a szükséges mennyiségű szőlőlevelet és 2-3 órán át áztatják.

Jellegzetes téli eledel a zöldségfélékből összeállított savanyúság, amit csak egyszerűen muröturának neveznek. Ebben van zöld paradicsom, dinnye, árdé (zöld paprika), zellerlevél, kapor, csombor, torma és néhány alma. A savanyúság úgy készül, hogy a megmosott zöldségeket és a fűszernövényeket egy 50-60 literes műanyag bödönbe teszik és hígított sós * vizet (1 1 sós vízhez 10 1 víz) öntenek rá. Ugyanilyen módon tesznek el télire külön káposztát és salátát is.

Legtöbb sós víz a háztartásokban karácsony tájékán, disznóöléskor fogy. Ilyenkor a szomszéd falvakból, sőt még Onyestről is jönnek sós vízért, és napközben annyira kimerítik a forrásokat, hogy a helybeliek sokszor csak éjszaka tudják megtölteni edényeiket. A húsfélék tartósításához a sós víz kiváló. Füstölés előtt a húsokat ll/t-2 órát, a csontokat 2-3 órát, a szalonnát pedig 1-2 napig tartják benne. Egyesek a szalonnát füstölés után is sós vízben tárolják, mert akkor nem avasodik meg.

3. Gyógyászat

A tömény sós víz alkalmas reumás fájdalmak enyhítésére is. A kezelésnek kétféle módja ismert:

a) Nyáron a Sóhegy alatti homokba gödröket vájtak, és a betegek az azokban összegyűlt, a Nap által felmelegített sós vízben üldögéltek. Ezt a módszert ma már nem alkalmazzák.

A Sóhegy déli oldala. Gorzfalva 1995. Fotó: Nagy Balázs
 
A három sós forrás egyike. Gorzfalva 1995. Fotó: Nagy Balázs
 


    1. István 1978 101-106.; S. Laczkovits 1987. 185-188.; P. Madár Ilona 1983. 599-612.
    2. Az említett településeken a sóskutak fölé zárható ajtajú kútházakat építettek, a sos víz ' használatát szigorú korlátok közé szorították. (Lásd a fent említett müvekben.)

     

     

       
    Előző fejezet Következő fejezet