Előző fejezet Következő fejezet

Gub Jenő

BOROGATÓK, KENŐCSÖK, SEBTAPASZOK A SÓVIDÉKEN

 

A Székelyföld különösen vonzó tája a Sóvidék. Festői szépségű virágos rétek és erdők övezte fennsíkon, négy kis kontakt medencében, a Kis-Küküllő felső folyása körül, a Korond-patak, a Juhod, a Sebes és a Szovátavize völgyeiben fekszik Alsósófalva (As), Atyha (A), Békástanya (B), Felsősófalva (Fs), Fenyőkút (F), Ilyésmező (I), Kopac (Ko), Korond (K), Pálpataka (Pp), Parajd (P), Sóvárad (Sv), Szakadát (Szk), Szováta (Sz) és Vadasmező (V).

A Székelyföld e tájának lakói szorgalmas földművesek, állattartók, erdőmunkások, faipari és más ipari dolgozók (pl. Korondon keramikusok), de Szovátán sok a szellemi munkás is.

A Sóvidék lakóinak növényismerete (mint általában a Székelyföldön mindenütt) igen gazdag, sok gyógynövényt ismernek, többet is, mint amennyiről a gyógynövényes könyvekben olvashatunk, de a növények egyéb felhasználása is sokrétű, amellett mérgező és hasznavehetetlen gyomnövényt is jócskán számon tartanak.

A dolgozat anyagát az 1968-1985 közötti gyűjtésből válogattam. A 317 adatközlőből a legidősebb 97, a legfiatalabb 5 éves volt. A régmúlt idők homályába vesző „urusolások" (orvoslások) közül sok feledésbe ment, a régi „urusok" jószerivel kihaltak, ami néprajzi szempontból pótolhatatlan veszteséget jelent. A népi gyógyászatra jellemző, hogy a tárgyi jelleg mellett elég gyakoriak a misztikumok, hiedelmek, babonák, amelyek természetesen néprajzi szempontból egyformán mind értékesek. A babona a racionális gondolkodásmóddal ellentétes, nincs igazságtartalma, nem illeszthető be tapasztalataink rendszerébe, de jelentős az érzelmi töltése és szubjektív valóságértéke, és kedvező a pszichoszomatikus hatása, mert hittek és hisznek benne!

A népi orvoslás részét képezi a népi természetismeretnek és a népi hitvilágnak, magában foglalja a betegségek eredetére, tüneteire és gyógyítására vontakozó hagyományokat. A hatásos, bevált növények felhasználása máig fennmaradt, ami haszontalan, értéktelen vagy veszélyes, mérgező volt, azt félretették, feledésbe ment. Egészségügyi szempontból az orvostudomány és a gyógyszerészet a népi orvoslást (sajnos) idejétmúltnak, „veszélyesnek" tekinti, de ugyanakkor mint a gyógyszerkutatás értékes forrását, elismeri. Jellemzője és értéke a népi gyógyászatnak a hagyományőrzés is. Sok régi ismeretet a népi gyógyászat mentett át napjainkig.

A sokféle betegség közül a leggyakoribbak a sérülések, sebek, ütések dagadások, kelések stb., így ezek gyógyítása is igen széles körű, ilyen célra sokféle növényt használnak, de sokszor alkalmaznak egyéb gyógymódokat is, néha állati termékekkel kezelik a betegséget.

A felsorolt növények szócikkszerűen szerepelnek, elöl ábécérendben a magyar irodalmi elnevezés áll, utána zárójelben a növény tudományos (latin) neve, végül a sóvidéki népi nevek következnek, mindenütt kiemelve. A népi nevek után a település rövidítése olvasható, ahonnan az adat származik. Nem szerepel rövidítés, ha a népi név mindenütt azonos.

  1. Árnyékvirág (Majanthemum bifolium). Magyaróajlapi (K, I, Sv, Sz,Szk). A növény megmosott levelével daganatot, sebet, kelést borogattak. „Nem engedte, hogy a seb edurája magát" (Sv).
  2. Besztercei szilva, házi szilva (Prunus domestica ssp. domestica f.hungarica). Hargasmagú szilva, horgasmagú szilva. Ringlószilva (Prunus domestica ssp. convar. rotunda). Húsosszilva, lószemü, ringló, ringlószilva. Sóváradon a szétnyomkodott és borssal meghintett aszalt szilvát a kelésre borították. Erre a célra a megborsozott ringlószilvát még jobbnak tartották. „Ez a kelés vőgyit égykettére kihúszta."
  3. Boldogasszony tenyere (Chrysanthemum balsamita = Tanacetum balsamita = Balsamita major). Bódogasszon levele, bódogasszony levele (F). Elég gyakori kerti virág, temetőkbe is ültetik, néha elvadul. Ezelőtt a megtisztított levelét gyulladt sebre tették.
  4. Bortermő szőlő, nemes szőlő (Vitis vinifera). Szöllö. A szöllő levelét „megfonnyasszák", majd a „fejér muhás" részt (a levél fonákját) lesúrolják, s a színével a gennyes sebre teszik (Ko, Szk). Korondon a megsárgult szőlőlevelet a fonákjával a kelésre borítják.
  5. Burgonya (Solanum tuberosum). Födimagyaró, pityóka, krumpli, magyaró. A leforrázott, elégetett bőrre nyers burgonyát tesznek, de úgy is használják, hogy az égési sebet rongy közé tett burgonya és murok reszelékével borogatják. így kezelve a felhólyagzott seb gyorsan begyógyul, az égésnek, forradásnak nem marad nyoma.
  6. Bükkfatapló (Fomes fomentarius). Bikfatapló, bikfatopló, bükfatapló, bükfatopló, taplógomba, toplógomba, tapló, topló. A vágott sebet hamulúgban megfőzött taplóval borogatták, vagy vékonyra nyújtott taplót tettek rá (B, F, K, Pp). „Ez a sebet megfogja."

 

Almaecet készítésére is használatos szőlőprés.

 

  1. Cékla (Béta vulgáris convar. conditiva). Cékla. Kelésre friss cékla levelet borítottak. „E jó me a kelést megéreli s kifokassza" (P).
  2. Cukorrépa (Béta vulgáris provar. altissima). Cukorrépa. A népi gyógyászatban a répacukor sok recept alkotórésze, de önmagában is használják. „Az elmérgesedett sebre cukrot hintettünk, s a sebet hamar meggyavította" (Szk).
  3. Enyves aggófu (Senecio viscosus), közönséges aggóffi (S. vulgáris). Rombolófű (P), romlófű (Sz), rontófű. A „megromlott" testrészt (ütést, sebet, dagadást, zúzódást) zölden összemorzsolt és sótlan zsírral összekevert növénnyel kenték be. „Lapiját pokolszökésre [befertőzödött, fekete tetejű, gyulladt, elgennyesedett pattanás] szoktuk tenni, a legjobb vót, mehama émúlasztotta" (A).
  4. Enyves éger (Alnus glutinosa). Egerfa, égerfa. „A megpállott, fésértett vaj fétört lábujkák közi a ződ lapiját öste béhúsztuk, s reggére here vót jőve" (As).

 

Mogyorófából készült káva. Molnár Dénes rajzai

 

  1. Erdei borkóró (Thalictricum aquilegifolium). Farkasalma (Ko, Szk). Ezelőtt a növény friss levelét kelésre, sebre borították (Szk). „Most má észtet nemigen csináják, pedig jó vót" (Szk).
  2. Erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides). Halméregfű, halméregvonó (Fs). „Sebre, vakütésre s törésre és, ojankó ha lapockába kelletett tenni, a növént a karéjáva [virágjával] együtt magfőszték, s osztán a lapiját a színive a sebre réjaboritották, azután osztán égy tiszta rongyot a lébe belémártottak, s a megromlott testrészre réjafacsarták. Écce e bisztos dolog vót."
  3. Farkasalma (Aristolochia clematitis). Méregvonófű, farkasalma. A levél főzetével sebet, vágást, kelést kenegetnek, borogatnak. Ezt a gyógymódot ma is alkalmazzák.
  4. Farkasszőlő (Paris quadrifolia). Pokollapi (F, K). „Az erdő között szokott lenni, lapija erőst jó a kelésre, s a pokolszökésre és, de csak amejiknek a közepin bogyója van" (F).
  5. Fehér árvacsalán (Lamium album). Arvacsalán, árvacsihány, hóttcsihán, hóttcsihány (Sv, Sz, Szk). A virágjából főzött teával a gyulladásos testrészt kenegetik, borogatják.
  6. Fehér liliom (Lilium candidum). Fehérliliom. A népi gyógyászat régóta használja. Levelét megmosva, kékszeszbe áztatva, vagy a kályhaszélén megmelegítve kelések, gyulladt sebek borogatására használják (F, K, P, Pp, Sv, Sz, Szk). „A lapi fonákja húz, a színe gyavitt" (Sv).
  7. Fejes káposzta (Brassica oleracea convar. et provar. capitata). Káposzta, fejérkáposzta, fejeskáposzta, nyárikáposzta, télikáposzta, vereskáposzta, vöröskáposzta. A fagyott testrészre, Sóváradon az égési sebre is, sós káposztalevelet tesznek. Kelésre, tályogra, elgennyesedett sebre friss káposztalevelet borítanak. A rühes testrészt kékköves káposz talével mosták (I, K, Sz, Szk).
  8. Fekete bodza (Sambucus nigra). Csőfa (K), bojzafa, borzafa, borzavirág (As, Fs, I, Sv, Sz, Szk), bozda (A, K, P), puskafa. Daganatok, ütések, zúzódások borogatására nagyon jó a bodzakéreg, fenyőfa és fehérfüzkéreg keverékének főzete (K). Régebb sebekre a megfőzött bodzalevelet tették, s a lével a sebet mosták.
  9. Fekete fólditök (Bryonia álba). Büdös gönye. Főditök (As, Fs, K, P, Sv, Sz). „Dagadásra jó a pityókája", répaszerű gyöktörzse (As). „Écce jó a bisztos,. de erőst büdöss" (Sv).
  10. Fekete nadálytő (Symphytum officináié). Feketenadáj, hízólapi, nadáj. A kificamodott, törött, megdagadt végtagra, nehezen gyógyuló sebre tejben vagy vízben megfőzött nadálygyökeret tettek, a főzettel a megromlott testrészt borogatták. „Mikó valakinek a kezebokája megromlott, tébe nadájgyükeret fősztek, s osztán jó szoroson réjakötték a romlásra, s így osztán hama meggyavút" (K). Ezt a gyógymódot ma is alkalmazzák.
  11. Földi bodza (Sambucus abulus). Büdösbojza, büdösborza, fődibojza, fődiborza. A megfertőződött sebet, kelésnek induló daganatot a növény gyökerének főzetével lemosták, utána a lébe áztatott ronggyal borogatták. Az égési sebet is a gyökér főzetével kenték (Sv, Sz, Szk).
  12. Göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa). Feketepokolvarlapi, pokolvarlapi (B, Pp), vérejárófű (Sv). A kézen lévő pokolszökésre a növény levelét tették (B). Sebet, ficamot, törést a görvélyfű főzött levével kenték, borogatták (Sv).
  13. Kakicsvirág (Mycelis muralis). Forasztólapi (Szk), tolvajlapi. A növény friss levele a kelést hamar megérlelte, kifakasztotta, meggyógyította (Ko, Sz, Szk).
  14. Kámforfa (Cinnamomum camphora). Kánfor. Nálunk nem termesztett, egzotikus növény, de a fa illóolajából előállított kámfort jól ismerik, a népi orvoslásban régóta felhasználják. A törött testrészt rögzítés előtt pálinkában feloldott kámforral mosták le.
  15. Kék búzavirág (Centaurea cyanus). Búzavirág, sallóvirág, sollóvirág (Sv). Levelét tarlóvágásra teszik, a növény főzetével a sebet mossák (Sv).
  16. Kerek repkény (Glechoma hederacea). Macskatökűlapi (Szk), repkéj (K), repkény. A megtisztított és leforrázott levelét gyulladt sebre, kelésre borították. „Elég van belőlle, ahova bekap, az istennek se lehet kiirtani" (Szk).
  17. Keskenylevelü hárs (Tilia cordata). Hárs, hársfa, meresztő popjom (P), zádogfa. A szár héja (kérge) alatt lévő sárgás hártyikát, az „íneresztő popjomot" megfőzve rongyra kenik és sebre, kelésre teszik.
  18. Körömvirág (Calendula officinalis). Fülemile (F, K, P), fülemüle (As, Fs, I, Sv, Sz, Szk). Sokan termesztik a virágoskertekben, néha elvadulva is előfordul. Az utóbbi időben lett igazán divatos, igen értékes gyógynövénynek tartják. Egyéb felhasználása mellett, a növény főzetével nehezen gyógyuló sebeket borogatnak. „Tugya meg, tanár úr, hogy ez ojan orvasság, hogy ijent a doktorok nem adnak" (Sz). „Écce e fajin szerelék" (P).
  19. Közönséges bojtorján (Arctium lappá). Bagócs (K), bojtorján, bojtorjány, keserűlapi. „A megmosott lapijának a fonákját égy kicsit megké pökdösni, s osztán úgy ké a kelésre réjatenni. A fonákja húz, a színe gyavitt" (Sv).
  20. Közönséges búza (Triticum aestivum = T. vulgare = T. sativum). A búzalisztet mézzel, tejszínnel vagy tejföllel, esetleg aludtejjel, savanyútejjel összekeverve begyulladt sebre, kelésre teszik. „A gennyet egykettőre esszegyűti, a kelést kifokassza, s megtéritti a gyulladást" (Sz).
  21. Közönséges cickafark (Achillea millefolium). Egérfarkúfu, ezerlábúfű (Szk), ezerlevelűfű, récefarkúfű, tyúkvirág (K). A kezén vagy lábon lévő szúrásra, vágásra, cipő által feltört sebre a növény nyersen felaprózott leveles szárát tették, vagy a növény főzetének levével a sebet borogatták. Még hatásosabb, ha a zöld levelet felaprítva és sótlan zsírral vagy szalonnával összekeverve kenik a sebre. Gyorsan gyógyít.
  22. Közönséges dió (Juglans regia). Dijó. A Sóvidéken azt tartják, hogy a „dijólapinak nagy a gyógyhatása". Teája - többek között - jó kelésre, fagyásra borogatónak, és jó aranyér elleni ülőfiirdőnek (K). A levelet erre a célra akkor kell szedni, amikor a termés eléri a fele nagyságot.
  23. Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum). Jézusjárófa (Ko, Sz, Szk), jézusvére, jézusvéreburján, ótvarfű (Sz), vérejáró, vérejárófü (P), vérfű (B, F, K, Pp). Pálpatakán három virágsziromra, egy kis üvegbe, szeszt töltenek, és sebeket kennek vele. Kamillával összefőzve nagyon jó égési sebekre.
  24. Közönséges palástfű (Alchemilla vulgáris). Dobronika (Sz), forrasztólapi (Szk), sallólapi (Sz), sallóvágottlapi (B, P), zsánikorlapi (A, As, B, Fs, I, K, P, Pp, Sv, V), zsinakor, zsinakori (Sv, Szk). Megtisztított levelét színével a vágott sebre borítják. Sóváradon a szárított és megtört levelet sótlan disznózsírral összekeverve kenik a sebre.
  25. Lándzsás útifű (Plantago lanceolata), nagy útifű (P. major). Hosszúlevelű útifű (F, Pp), kégyónyelvűfű, ökörnyelv (Sz, Szk), tolvajlapi (P), útifű, útilapi. Kelésre, begyulladt, nehezen gyógyuló sebre, feltört lábra a megmosott zöld levelet borítják, „a gennyet egykettőre kiszípja" (P).
  26. Lózsálya (Salvia verticillata). Atraca (A, B, Fs, Pp). A megfőzött növény levét sebek borogatására használták.
  27. Lucfenyő (Picea abies). Déckafenyő (K), veresfenyő. A fenyőszurok (fenyőgyanta) a sebet, kirepedezett kezet, lábat gyógyítja, faggyúval és mézzel összekeverve a kelést megérleli és kifakasztja, „a gyükerit kihúzza" (K).
  28. Méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum). Dűhfű, dühűfű, gyühűfű (K, Ko, Sz, Szk), farkasalma (K), vészfű (Sv). A növény főzetének levét ütésre, sebre, dagadásra, kelésre borogatónak használták. „Vigyázni ké vélle, me mérges portéka" (K).
  29. Mezei katáng (Cichorium intybus). Cikórija (Sv, Sz, Szk), katáng, katángkóré (P, Sv, Sz), kék katánkóré (I), sallóvirág (Sv), sollóvirág, tetánkóré, tetenkóré (Sv, Szk), vadcikórija (Sv, Sz). Virágzatát sallóvágásra teszik, a sebet hamar begyógyítja.
  30. Mezei macskagyökér (Valeriána officinalis). Macskagyükér, macskagyökönke-gyökér, macskagyökönke-gyükér, macskaköröm-gyökér, macskaköröm-gyükér (K), ótvarfű (Sz). Ezelőtt a daganatot, kelést, tályogot a gyökér főzetével borogatták. „Vátig herehoszta. "
  31. Muskátli (Pelargonium zonale = P. hortorum). Angol muskátli, nagy virágú muskátli (Pelargonium grandiflorum). Muskáta, muszkáta (B, F, Pp), muskátli, pelárgónija, pelergónija (A, As, Fs, V). Gyógyászati célra mindenik muskátlifaj levelét egyformán használják, gyulladt, elgennyesedett sebre, kelésre borítják.
  32. Nagy csalán (Urtica dioica). Csihán, csihány, csípőscsihán, csipőscsihány, magoscsihán, magoscsihány (Pp), nagycsihán, nagycsihány, csuhán, csuhány (Ko, Sz, Szk). A növény föld feletti része megfőzve gyógyítja a fekélyeket, szárítja a levező sebeket.
  33. Nemes almafa (Malus domestica). Alma, almafa. Rándulásra, ficamra, ütésre, dagadásra sós búzakorpával összekevert almaecetet kötnek. „Az almaecet sokmindenre esőosztájú orvasság" (Szk).
  34. Orvosi székfű (kamilla) (Matricaria chamomilla). Székfűvirág, kamilla. A népi gyógyászatban is általános fertőtlenítő, borogató, gargalizálószer. A virágzatából főzött teával nyílt sebeket, gyulladásos testrészt borogatnak.
  35. Ostorménfa (Viburnum lantana). Bolondittó, kutyacseresnye (I). Régebb levelének főzetével sebeket kenegettek, locsoltak.
  36. Őszi oroszlánfog (Leontodon autumnalis). Kégyónyelvűfű, kígyónyelvűfű (K). „Ojanforma mind a cikórija, de jól üsmerjük, tugyuk, hogy mék a jó. Ezelőtt a lapiját kelésre tettük, a gyükerit hama kihúszta" (K).
  37. Paradicsom (Lycopersicon esculentum). Kelésre, gennyes sebre érett nyers paradicsomszeleteket tesznek (P).
  38. Pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia). Fillérfű (P, Sz), gerebjefű (P), ineresztőfű (Ko, Szk, P), pénzlevelűfű (Szk), pénzfű (F, Pp). A növényt megfőzik, benne hagyják a lében, s ezzel a „romlást" (rándulást, ficamot, ütést, dagadást, gyulladást) borogatják.
  39. Rubiánka libatop (Chenopodium botrys). Mirha (B, K, P, Pp, Sv,Sz, Szk). A mirhát lenmaggal és parancsolatgombával (szömör-csöggomba = Phallus impudicus) együtt tejben megfőzték, és a megeredt fogra tették. Kelésre mirhából csombort, hagyma, kovász és szappan hozzáadásával „írat" főztek, ami a kelést gyorsan megérlelte és kifakasztotta (F, K). „Erőst rút szagja van" (K).
  40. Tengeri, kukorica (Zea mays). Kukorica, kukorica, törökbúza. Ütésre, dagadásra hideg vízzel összekevert kukoricalisztből készítettek pakolást (As). Kukoricaliszttel borogatták a gyulladt, fájós szemet is (Ko, Szk). Égési sebre kukoricalisztből kevert „habarcsot" tettek, ez megakadályozta a bőr felhólyagzását (Sv).
  41. Tyúkhúr (Stellaria media). Pipehúr. Gyulladt ütés, dagadás esetén a megszárított és összetört növényt állott vízzel meglocsolták, majd rongy közé téve a beteg testrészre borították (Sz).
  42. Uborka (Cucumis sativus). Uborka, uburka. Sóváradon a kezén lévő ekcéma (viszkető, hólyagocskákkal vagy más kiütéssel járó, nem fertőző betegség) vagy egyéb bőrbetegség esetén, meg amikor a bőr lehorzsolódott a kézről és „levezett", az érett, magnakvaló uborka héját megszárították, tejbe beleáztatták, s a beteg testrészt ezzel borogatták.Amikor a nőknek begyulladt, megkelt a melle, az érett uborkát négyfelé vágták, tejben megfőzték, s amikor langyosra hűlt, a beteg mellet ezzel borogatták (I, Sv, Sz, Szk).
  43. Vöröshagyma (Allius cepa). Hagyma, dughagyma, maghagyma, sárgahagyma, vereshagyma. A vöröshagyma húsos levelét megsütve megkelt körömházra teszik. A gennyet összegyűjti, kitakarítja. Erre a célra hagymából, szappanból és zsírból kenőcsöt készítenek. „A veres hagymát fenyőszurokkal esszefősztük, s ez erőst jó vót, me a kelést, de tugya meg, hogy még a béldaganatot és egybe kifokasztotta" (I).

 

Kezelés állati termékekkel

- A népi gyógyászatban a pókhálót vérzéscsillapítóként régóta használják. Vágásra, vérző sebre pókhálót borítanak, ami a vérzést gyorsan elállítja. Erre a célra a legjobb az istállóból vett pókháló.

- A méz - egyéb értékei mellett -jelentős szerepet játszott (és játszik) a népi orvoslásban is. Gyógyító hatását régóta ismerik, számtalan házi készítésű szer alapanyaga. Begyulladt sebekre, kelésekre méz hozzáadásával készítenek sebtapaszokat, kenőcsöket. Az utóbbi időben egyre jobban terjed a méhszurok (propolisz) felhasználása is. Összetörve szeszbenfeloldják, vagy kis galacsinokat készítenek belőle. Kitűnő fertőtlenítő,kiütések, begyulladt, nehezen gyógyuló sebek kenésére igen alkalmas.

- A tojás a népi gyógyászatban mindig jelentős eszköz volt. Több házi készítésű szer alkotórésze, de önmagában is használják. Feltört lábra,„csizmamarásra" a tojás kemény héja alatti hártyát tették. A „pokolszökést" tojássárgájával kenték be. Égési sebre tojásfehérjét tesznek.

- A tej gyógyító hatása is régóta ismert. Atyhán pl. az égési sebet tejszínbe csepegtetett faggyúval borogatták, ettől a seb hamar gyógyult. A gyulladt szemre tejbe mártott pirított kenyeret tettek (Szk). A „szentantaltüzit" (epidémia = Calviceps purpurea = anyarozs által okozott mérgezés) rongyra kent savanyú tejjel borogatták (A). A kelést „csicstével" (szoptatós nő tejével) vagy frissen kifejt tehéntejjel összekevert búzaliszttel kenték be.

- A disznóepével való gyógyítás is régi keletű. „Ezelőtt a disznyóepét a pajtába felakasztottuk égy szegre, ott tartottuk tavaszig, s mikó kelletett, elévettük. Disznyóöléskó sohase doptuk e, mind most" (Sv). A fagyott testrészre disznóepét tettek. Szakadáton a megszárított disznóepét égési sebre borították.

- Az állati zsír, faggyú gyógyító hatását régóta ismerik. Az „ótvart" (gennyes pörkösödő hólyagocskák) a disznó zsiradékából házilag főzött szappannal kenték (A). Sóváradon az ótvaros testrészre tört borssal összekevert juhvajat tettek. Ugyancsak Sóváradon a megolvasztott juhfaggyút jégre csepegtették s az így nyert lapos „faggyúlepényt" a fagyott testrészre borították. Sok helyen a fagyásra sótlan zsírt kentek. „Mikó a szoptatós fejérnépnek békövesedett a meje, égy sárga gyócsot kifósztek, disznyózsírra bekenték s a mejre borították, azután a gyócsot elásták. Ez osztán a mejet kilikasztotta, s here és jött" (Fs). Parajdon a vágott sebre, kelésre a füstölt szalonna felső része alatti réteget tették. A keléses hát kezelésére zsírban megfőzött kulcsszappanból és sárgahagymából készítettek kenőcsöt (I, Sv). Gyulladt sebre, vágásra, kelésre más eljárással is készítettek sebtapaszt. A padláson tartott feltekert háj „hártyikáját" lehúzták, egy kis zsírral és zsinakorlapival (= közönséges palástfü) összekeverték és a sebre borították.

 

Egyéb gyógymódok

- Az égési sebet rongy közé tett istállótrágyával kötötték be, vagy az égésre szódabikarbónát hintettek. Más recept szerint a sebre mészlével átitatott rongyot tettek. Égési sebre sót is szoktak hinteni, „erőst fáj, de nem hójagzik fel". A fagyott testrészre is sóval megszórt rongyot borítottak. Úgy is kezelték, hogy a fagyást petróleummal mosták. A fagyott kezet vagy lábat felváltva hideg és meleg vízben áztatják. „E csak úgy jó, ha sokszó egymásután csináják."

- Sebre a falról lekapart meszet tettek. Úgy is gyógyították, hogy a sebre „húgyos fődet" kötöttek. Mindenféle sebet, vágást általánosan gyógyítottak emberi vizelettel. A gyulladt testrészt is emberi vizelettel átitatott ronggyal borogatták. Fertőzött sebre rongyba kötött és langyos vízbe mártott sót tettek. A kelést langyos vízben feloldott timsóval kezelték. Úgy is gyógyították, hogy a kelésbe tűvel kereszt irányban cérnát húztak, s a cérna mellett a genny kifolyt. Más (drasztikusabb) recept szerint a kelést „búzaírrel" (emberi ürülékkel) kenték be, majd bekötözték. Ütésből származó dagadásra hideg vizes borogatást tesznek. A megrándult, kifi-camodott testrészre szappanos-vizes rongyot kötöttek. Az eltört végtagot szesszel lemosták, majd ronggyal betekert lapockába tették. Utókezelésként meleg, sós vizes lével borogatták.

 

Gazdag ismeretekkel kitűnt adatközlők

Alsófalva: Kacsó Géza (sz. 1904), Sebe Erzsébet (1899)

Atyha: Szekeres István (1919), Szekeres Julianna (1895)

Békástanya: Králl Lídia (1895), Lukács Mózes (1909)

Felsősófalva: Kovács Mózes (1902), Lukács Domokos (1901), Szász Dénes (1932)

Fenyőkút: Tófalvi Ferenc (1926), Tófalvi György (1919), Tóth Márton (1928)

llyésmező: Kovács István (1899), Szász Erzsébet (1902),

Korond: István Lajos (1920), István Lajos ifj. (1945), Józsa Erzsébet (1900), Szász

Domokos (1911), Tófalvi István (1909)

Kopac: Demeter László (1909), Szikszai Anna (1913)

Parajd: Fülöp György (1901), Fülöp Márton (1914), Nagy L. Imre (1903)

Pálpataka: Balázs Lajos (1914), Fábián Géza (1909), Lőrincz G. Mihály (1909)

Sóvárad: Király Dénes (1900), Tóth Dénes (1892), Tóth Dénes ifj. (1914)

Szakadat: Adorján János (1920), Bakos Ferenc (1896), Bakos Ferenc ifj. (1937),

Györfi Rezső (1906), Kelemen Ábel (1936), Makkai János (1903), Páll Anna (1894),

Siklódi Árpád (1944), Sikó Imre (1911)

Szováta: Deák Zsuzsa (1893), Fülöp András (1936), Fülöp Jusztina (1917), Kovács

Karoly (1904), Kovács Irma (1907), László János (1919), Piroska András (1910),

Vadasdmező: Tófalvi K. Mihály (1938)

 

Rövidítések

f. = forma, alak

convar. = convarietas, nagy fajtacsoport

provar. = provarietas, kis fajtacsoport

ssp. = subspecies, alfaj

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet