Előző fejezet Következő fejezet

Gazda Klára

KERESZTÉNY JELKÉPEK A NÉPI DÍSZÍTŐMŰVÉSZETBEN?

 

 

A. Problémafelvetés

A magyar néprajztudomány ezideig vallásos tematikájú vizuális alkotásokként jórészt csak az egyértelműen felismerhető bibliai/egyházi témájú ábrázolásokat fogadta el. Ilyen pl. az Ábrahám és Izsák történetét megjelenítő hímzés1, továbbá a bűnbeesés, az angyali üdvözlet, az Isten báránya2 (1. tábla), avagy a fiait vérével tápláló pelikán mustrája. Jelen tanulmány hipotézise, hogy a keresztény eszmeiség hittételei a népművészetben az eddig ismertnél jelentősebb helyet foglaltak el, nemcsak narratív, hanem ideo-plasztikus megjelenítésekként is. Erre eddigi népművészetkutatóink több okból nem figyelhettek fel. Egyfelől azért, mert érdeklődésüket a minták eredete, pontosabban előképe kötötte le. Másfelől azért, mert előítéleteik szerint az elvont díszítmények csupáncsak esztétikai, és legfeljebb társadalmi (konatív, referenciális) funkciót töltöttek be: a tetszetős formaképződmények nem rendelkeztek saját jelentéssel. Ezt recens megfigyeléseikre, elszórt adatokból nyert ismereteikre és arra az elhamarkodott vélekedésre alapozták, miszerint nem érdekes, hogy hogyan nevezték el a díszítményt.3

A kultúra történeti és területi változatai azonban arról vallanak, hogy esetenként a díszítmények többek voltak puszta formajátékoknál: az emberek mély, szimbolikus jelentéstartalmakat tulajdonítottak nekik. A kultúra változásával a jelek elveszíthették korábbi jelentéstartalmukat, desze-mantizálódhattak, esetleg új jelentésekkel ruházódtak fel. A kultúra történetét felfoghatjuk úgy is, mint a jelentések történetileg változó rendszerét. Annak eldöntése, hogy az egyes jelek, motívumok és kompozíciók ab ovo tudatos ábrázolások, illetve ideoplasztikus megjelenítések-e, vagy pedig formai tulajdonságuknál fogva töltődtek fel különböző jelentésekkel, meghaladja eddigi lehetőségeinket. Valószínűleg mindkettőre van példa. Arra, hogy adott korszakokban volt jelentésük, mindenekelőtt a mintanevekből következtethetünk. Az olyan kultúrákban, amelyekben a névadás viszonylag szilárd és általános volt, bizonyosak lehetünk abban, hogy az adott mintát ugyanazzal a dologgal vagy fogalommal asszociálták. A név nagyfokú fluktuációja azonos közösségnél viszont arra utal, hogy az asszociációs tevékenység elbizonytalanodott, jelentőségét veszítette. A név alakulásában tendenciák figyelhetők meg. A név eltűnése bizonyítékul szolgál arra, hogy a kultúra jelentéktelenné visszaszoruló elemével állunk szemben.4

A mintanév, mely rendszerint formai asszociációból fakadt, persze lehetett a képes formának megfelelő képes kifejezés, mindenféle mögöttes szimbolikus tartalom nélkül és lehetett a gondolkodás mélyebb rétegeire utaló szimbólum. A kultúrakutatás legnehezebb kérdése a kettő szétválasztása. Talán fogózóul szolgálhat a nevek mögötti rendszerszerűség felismerése.

A magyar népművészeti irodalom azért nem hangsúlyozza a vallásos jelképekről megnevezett díszítőmotívumok fontosságát, mert azok periférikusoknak, elszigetelteknek, elszóltaknak tűnnek. Ez valószínűleg az anyagközlés egyenetlenségének, esetlegességének is következménye. Pl. Malo-nyaynál egynémely udvarhelyszéki székelykapu tükrén feltűnik néhány egyházi szimbólum5, de hogy nem véletlenszerűen, azt csak egy rendszeresebb gyűjtés tárhatja fel, amilyen a Kovács Piroskáé (2. tábla).6 Máréfalván napjainkig igény van a vallásos jelképeknek a kapucímerben való megjelenítésére (a legutóbbi keresztes kapudísz 1990-ből kelteződik). Ez a példa mára már kivételes. Feltételezhető azonban, hogy egy korábbi, általánosabb jelenségnek a reliktumszerű fennmaradásáról van szó. A díszítőművészet vallásos tartalmának elhomályosulása valószínűleg összefügg a populáris vallási népművészet újabb fizioplasztikus műfajai, pl. olajnyomatok, metszetek elterjedésével, melyek szükségtelenné tették a kevésbé evidens jelképek alkalmazását, illetve ha voltak ilyenek, azoknak a felismerését. Ugyanezt a folyamatot másfelől a reformáció racionálisabb vallásossága és mégin-kább a szekularizáció vallástalansága teljesíthette ki. Mindezek következtében csökkent az igény a vallásos önkifejezés régies formái iránt, s a korábbi képolvasási gyakorlat olyannyira feledésbe merült, hogy még a nyugati egyházban oly gyakran ábrázolt szimbólumot7, az Isten Bárányát is lovasnak, csitkósnak, elefántosnak látják a buzgó katolikus bukovinai székelyek, amint azt legutóbb K. Csilléry Klára szóvá is tette.8 Ugyanakkor pedig a kutatónak is nehézséget okoz egy, az övétől különböző világszemlélet elhomályosodó kódjainak felismerése.

 

B. A MINTANEVEK ÉS A KERESZTÉNY ESZMERENDSZER

A vallásos jelképeket a szórványos és nagyrészt még mindig publikálatlan magyar anyag alapján már aligha ismerhetnénk fel, ha nem segítene ebben a szomszéd népek népművészetének és folklórjának az ismerete. Ezért e tanulmányomban román és rutén anyagot is felhasználok.

Az ornamensek esetleges szimbolikus tartalmaira egyfelől Györgyi Erzsébet híressé vált tojástanulmánya9, másfelől a számomra meglepőnek tűnő népi mintanevek nyomán figyeltem fel. Ilyen név a román díszítőművészetben pl. a prescum - melynek jelentése kerek vagy kereszt alakú kisméretű kelesztett kenyér, amiből a templomi anafurát, vagyis a liturgikus áldozati kenyeret szolgáltatják.10 A prescurát szent jellel, pristorniccai jelölik meg. Vajon neveztek meg profán emberi alkotásokat, tárgyakat az ortodox egyház szentségeivel minden más meggondolás nélkül, pusztán csak hasonlósági alapon, vagy pedig legalábbis apotropeikus funkciót tulajdonítottak neki? Abban, hogy maga a megnevezés szilárd volt, a régi mintákat nevükkel együtt hagyományozták, a régi román gyűjtések szerzői egyetértettek.11

A mintanevek egy része az Isten tiszteletére emelt építményekkel, szent jelképekkel, szentségekkel, vagy azok tárolására szolgáló tárgyakkal kapcsolatos. Ilyenek:12

    A nevek másik csoportja a vallási szertartásokat végző személyek jelképes szertartási tárgyaira vagy más kellékeire utal:

    • kankósbarát v. havasbarát (18/11. ábra), a szerzetes horgas botja:cárlig(ul)ii ciobanului (18/1-4., 7. ábra/1, máciuca calugárului (18/9-10. ábra/2, pásztorhorga (18/5-6. ábra),33, a pap tarisznyája: düsagii popii (18/13-14. ábra)34, a pap lovai: caii popii35 (18/12. ábra), papstólás36.

    Más, további nevek közvetlenül Jézus Krisztus halálára és feltámadására, illetve Szűz Máriára vonatkoznak, ismét mások feltehetően szintén Krisztusjelképek:

    A nevek egy másik csoportja, a gonoszra utalván, negatív asszociációkat kelt, így az

    ördögkölyök, ördögtérgye (19/3-6., 9., 10,. 19a/l-5. ábra),ördögszarva: (19/11. ábra), ördöglova: strekauka, calul dracului45 (19/1., 19a/6.ábra), ördöghídja: puntea dracului: 19/2. ábra).

    A mintanevek némelyike végső soron az ember legfőbb egzisztenciális problémáival, az élettel-halállal, illetve valamilyen bizonytalan kimenetelű, kanyargós úttal, mi több, a Tejúttal, meg vízzel, víz fölötti átkeléssel, felfelé haladással kapcsolatos:

     

    Végül, feltehetően e gondolatkörhöz sorolható a kegyes cselekedetre utaló

    C. ÉRTELMEZÉS ÉS KITEKINTÉS

    I. Hipotézisem szerint a népi díszítőművészet és terminológiája bizonyos hányada (nemcsak a fent idézett nevekre gondolok) leképezi a keresztény vallásos gondolkodási rendszert, a következő csomópontok köré szerveződvén:

    1. A földi élet eltévelyedései, bűnei. Ezek a bűnök a keresztény eszmerendszer szerint állatias cselekedetek, s lehetséges, hogy az ilyen típusú nevek, mint a háromfejű bogár: goanga, goanga cu trei capete,65 disznóagyar:coltul porcului,66 tyúkkarom: ghiara güinii,67 kígyó a bozótban: sarpele in márücine,68 fekvő nyúZ: epurele culcat,69 Ádám almája: marul lui Aáam,70 béka stb. a földi élet bűneire vonatkoztathatók, már csak azért is, mert ezek az idézett musceli műben mind a meandrikus formájú veszett út: calea rátácitá minta változatai. Az Ádám almája esetében világos az utalás, némelyik állatnév szimbolikus jelentéseiről pedig a Ghenadie Cozianul 1720-ban megjelent könyvecskéje igazít el: a nyúl, valamint a béka a paráznaság,a kígyó a vagyonimádat, a disznó a falánkság megjelenítője (24. tábla).71

    2. A földi élet tévelygéseinek következménye a lélek túlvilági üdvözülésének kanyarok, kerülők általi akadályoztatása. Sejtelmeim szerint ilyen kettős kódolású motívumtípus a téveát utas, kerülő utas, már megjárt utas elnevezésű. A román túlvilághit szerint a léleknek keskeny és csapdákkal teli hidakon kell átmennie. A hidak a túlvilágra folyó vizek fölött állnak. Ez utóbbi képzetek a díszítőmotívumokon már ritkábbak.

    3. A bűnös emberiséget Jézus Krisztus (a hal, a szőlőtő, az élet kenyere, a világosság) a kereszthalálával megváltotta. Ezzel a megváltással kapcsolatosak a húsvét keresztje, a bárány keresztje, az Úr gyolcsa elnevezésű motívumok.

    4. Az üdvözülés Jézus Krisztus kereszthalála nyomán a keresztény erkölcs betartásával, böjtöléssel, imádkozással, áldozattal, a vallásos élet által mégis lehetséges. A szimbólumok közt ezért gyakori a kereszt, és sokszor fordul elő a templom, a kolostor, a szentségtartó, a kehely, a preszkura és az azt szentté tevő pecsét stb. Gyakori motívum a függőleges létra. A román halottkultuszban szokásos hasonló alakzatú kalácsféle vélt funkciója a lélek mennybemenetelének biztosítása. A közvetítő szerepet pedig az egyház tisztségviselői (pap, szerzetes) töltik be.

    II. A tartalmi kérdéseknél maradva, az értelmezésben a továbbiakban figyelembe kell majd venni a bibliai szövegeket, meg kellene ismerni a középkori ortodox s katolikus liturgiát, az azokon kívüli apokrif elemeket, továbbá a vizsgált kultúrák által használatos szimbólumokat. Pl. a román írott tojás rituális szerepét jól jellemzi az írásával és használatával kapcsolatos nagyszámú tabu.

    III. Természetesen, sok a név nélküli motívum, sok azonos megnevezés mögött különböző, illetve különböző megnevezések mögött azonos motívumok találhatók. Ezért a nevek és formák vizsgálatát együtt kell elvégezni. Egyes formák keresztény vonatkozásai Európa más népeinél is is mertek, legalábbis A keresztény művészet lexikonénak egyszerű átpörgetésével többnek is megtaláljuk az előképét, így pl. a Jézus szívének, a búzakalásznak, a szőlőtőnek, a kehelynek az oltáriszentséggel, az együtt ábrázolt IHS betűjelnek és keresztnek, illetve kígyónak és keresztnek stb. Más formák értelmezése viszont problémák elé állít. Így pl. a dőlt kereszt, illetve a görög kereszt alkalmazása római katolikus lakosságnál. Ugyanakkor az is feltűnő, hogy a vallásos jelképeknél nincs jelentősége a méretnek: a motí vum akkor is megkaphatja a keresztes megnevezést, ha benne a kereszt egészen apró méretű.

    IV. A népi megnevezésbeli értelmezés független lehet a minta eredetétől. Példa rá a reneszánsz hulláminda rendszerinti veszettutas típusú neve a románoknál, mely képzet, mint láttuk, ritkábban nálunk is felbukkan, vagy pedig a beszterce-naszódi románok esete, akik egészen polgárias, naturális virágmintát (árvácskát?) neveztek Isten székének.72

    Arra nézve, hogy a motívumok helyi értékének, pontosabban váltakozó ritmusú elhelyezésének transzcendens jelentést tulajdonítottak, jó, bár elégtelen példa a Malonyay által közölt somogyi szőttesmintagyűjtemény. A 231. ábra 27 mintája közül egyetlenegy ilyen szerkezetű, noha geometrizált, a 23-as, s a szerző csak erről az egyről jegyzi meg, hogy halotti lepedőbe való.73

    V. Az egymás mellett élő népek kultúrájának együttes vizsgálata az elhomályosult jelentések felfedésénél indokolt, de a továbbiakban mindenik önmagában is megnézendő, ami alkalmat teremt a tipológiai és fáziskülönbségek megfigyelésére. Pl. az olténiai tojáshímek kb. egyharmadának az alapmotívuma a labirintus, és több mint egytizedének a függőleges irányú létra.74 A Hunyad vidéki románság díszítőművészetében is igen sok a vallásos elem.75 Szükséges lenne megvizsgálni, hogy valamennyire tudatos-e még ezek alkalmazása. A XIX. századi magyar díszítőművészetben is több vallásos motívum van, mint amennyit a néprajztudomány számon tart, de a rendszerszerűségük már nem mutatható ki. Mint várható, a református vidékek lakói járnak elől a mellőzésükben. A népi hímzéseiken jórészt már csak a kehely található meg (esetleg a kakassal.)

    VI. Végül, a kutatásnak a szinkretizmus jelenségére is tekintettel kell lennie, arra, hogy ugyanannak a közösségnek a kultúrájában vagy annak egy műfajában, jelenségében ugyanabban az időpontban különböző korú rétegek és értelmezések lehetnek jelen, s ennek megfelelően egyidőben ugyan azon dolgok különböző dolgokat jelenthetnek. Félő, hogy e jelentések történetileg változó rétegeinek abszolút kronológiája a jelenkori ismeretekkel és módszerekkel nem állapítható meg.

     

    Ábrák

    1. tábla. A bűnbeesés, az angyali üdvözlet és az Isten báránya magyar oltárteritőn

     

     

    2. tábla. Egyházi jelképek máréfalvi székelykapukon

     

     

    3. tábla. 1-4. templomról, 5. szentképről és templomról, 6. toronyról elnevezett román és rutén minták textíliákon

     

     

    4. tábla. Templomos és oltáros magyar hímzésminták

     


    5. tábla. Monostoros hímek rutén ingeken és román tojásokon

     

     

    6. tábla. Keresztről elnevezett román hímzés- és szőttesminták. A 6. neve: az angyalok ke-resztecskéje


    7. tábla. Keresztről elnevezett hímzésminták: az 1. román, a többi magyar


    8. tábla. Keresztről elnevezett szőttes- és hímzésminták: az 1., 3., 4., 13., 14. román, a 2. rutén, az 5-12. és 15. magyar


    9. tábla. Keresztről elnevezett rutén hímzésminták

     

     

    10. tábla. Keresztről elnevezett tojáshímek: az 1-4. román, a többi magyar. Az 5. Dominum keresztes


    11. tábla. A megváltással kapcsolatos mintanevek: 1-6. Húsvét keresztje, 7. A Bárány keresztje, 8. Szent sír, 9-10. Feltámadás, 11. Az Úr gyolcsa. A 8. magyar, a többi román

     

     

    12. tábla. 1-10. Halról megnevezett tojáshímek: a 10. magyar, a többi román. 11-12. Mária tenyere minta magyar tojásokon


    13. tábla. Kehelyről és a benne levő szentségről (oitári szentség változatok: 1, 2., 5., szentkenet: 4), vagy a feltámadást hirdető kakasról (6-7.) elnevezett minták: az 1-4. román, a többi magyar

     

     

    14. tábla. Kelyhes párnavég, magyar


    15. tábla. Preszkurának nevezett áldozati kenyérről elnevezett díszítmények. A 7. neve: a preszkura virágja. A 11. rutén, a többi román

     

     

    16. tábla. Preszkuráról elnevezett hímzés- és szőttesminták: a 29-30. rutén, a többi román


    17. tábla. Gyertyáról elnevezett hímzésminták: a 2. román, a többi magyar

     

     

    18. tábla. Pásztor (egyházi elöljáró) javairól (botja: 1-11., tarisznyája: 13-14. , lova: 12) elnevezett motívumok: az 1., 5., 11. magyar, a többi román


    19. tábla. Ördöggel kapcsolatos díszítmények: 1. -lova (rutén), 2. -hídja (rutén), 3-10. térde(s) (magyar), 11. -szarva(s) (magyar), 12. Halál útja (román)

     

     

    19a. tábla. 1-5. Ördögtérgye motívumok magyar tojásokon, 6. ördöglova román tojáson, 7.17 szemes halálfogas metílis, magyar inghím


    20. tábla. Útról, utazásról elnevezett motívumok: 1. aTejútról., 2. elvágott útról, 3-5. lépésről, 6. kanyarocskáról, 7-23. veszett útról, 24-41. kerülő útról. A11. magyar, a többi román

     

     

    21. tábla 1-19. Tévedt, elvétett, veszett, vég nélküli útról elnevezett román (1-14.) és magyar tojáshtmek. A 20-21. magyar tojások mintájának útmutató a neve


    22. tábla. Kicsi csigás vagy veszett utas párnahím, magyar

     

     

    23. tábla. Veszett utas párnahím, magyar


    24. tábla. Az ember szíve, Luciferrel és az általa sugallt bűnökkel. Román vallásos ponyvanyomtatvány ábrája

     

    KÉPJEGYZÉK

    Irodalom

    ANTALNÉ TANKÓ Mária

    1999 Gyimesi írott tojások. Kolozsvár

    BODNARESCU, Leonida

    1920 Cáteva datini de pásti la románt Chisineu

    BORZA, Al.

    1968 Dictionar etnobotanic. Bucuresti

    COMSA, Dimitrie

    1904 (1976) Album de broderii si tesáturi. Sibiu

    CSULAK Magda (gyűjtése) - GAZDÁNÉ OLOSZ Ella (szerkesztése)

    1972 125 magyar szálánvarrott hímzésminta, Árapatak. Sepsiszentgyörgy

    DEMETER Éva

    1999 Gyimesi tojásírás. Kolozsvár. /Kéziratos államvizsga dolgozat a Ba-bes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékén./ DEX

    1975 Dictionar Explicativ al Limbii Románé. Bucuresti

    DUNÁRE, Nicolae

    1963 Arta populará din Valeajiului. Bucuresti

    1974 TaraBirseill. Bucuresti

    FÁBIÁN Gyula

    1908 A húsvét és a hímes tojás Losoncz palóc vidékén. In. Néprajzi Értesítő IX. 29-34.

    GYÖRGYI Erzsébet

    1974 A tojáshímzés díszítménykincse. Néprajzi Értesítő LVI. 5-83.

    H. HALAY Hajnal - SZENTIMREI Judit

    1997 Torockói varrottasok. Bukarest

    IUPCEANU, Irina

    1935 Paginá demonstrativá de ouá incondeiatá. Farul Cáminului. II.

    KOCSIS Antalné KÚNSZABÓ Júlia

    1974 Székely varrottas minták. Bp.

    KOCSIS Aranka

    1994 Zoboralji hímzések. In. Magyar Népművészet XXII. Néprajzi Múzeum, Bp.

    KML - lásd SEIBERT, Jutta KOLBENHEYER, Erich

    1912 Motive ale industriei casnice de broderie din Bucovina. Cernovitz

    KOVÁCS Dénes

    1994 Gyimesi csángó írott tojások. Csíkszereda

    KOVÁCS Piroska

    1998 Máréfalva kapui. /Kézirat, a Kriza János Néprajzi Társaság 1998-as néprajzi gyűjtőpályázata díjnyertes pályamunkája, megjelenés előtt.

    LŐRINCZ Aladárné

    1977 Székely ing. /Kézirat. Néprajzi Múzeum, Budapest, Etnológiai Adattár, 19665.

    LŐRINCZI Etelka

    1999Árapatakinéphagyományok. /Kézirat, megjelenéselőtt./

    MALONYAY Dezső

    1907 A magyar nép művészete. I. kötet. A kalotaszegi magyar nép művészete. Bp. 1909 A magyar nép művészete. II. kötet. A székelyföldi, a csángó és a torockói magyar nép művészete. Bp.

    1911A magyar nép művészete. III. kötet. A balatonvidéki magyar pásztornép művészete. Bp. 1912 A magyar nép művészete. IV. kötet. A dunántúli magyar pásztornép művészete (Veszprém, Zala, Somogy, Tolna). Bp. 1920 A magyar nép művészete. V. kötet. Hont, Nógrád, Heves, Gömör,Borsod magyar népe. Bp.

    MILLER- VERGHY, Margarita (Culese de)

    1927 Izvoade strámosesti. Buc. MNL

    1977-1982 Magyar Néprajzi Lexikon I-V. Ortutay Gyula (főszerk.)

    PALKÓ Attila - PORTIK Irén - ZSIGMOND József

    1985 Felső-Maros vidéki varrottasok. Bukarest

    PAMFILE, Tudor

    1914 Diavolul, invrájbitor al lumii. Dupá credintele poporului román.Bucuresti

    PANAITESCU, I. Mária

    é.n. Colectie de ouá incondeiatá din diferite judete. Din publicatiile Casei Scoalelor

    PÉNTEK János

    1979 A kalotaszegi népi hímzés és szókincse. Bukarest

    C. RADULESCU-CODIN

    1929 Literaturá, traditii si obiceiuri din Corbii-Muscelului. Bucuresti

    RÁDULESCU-Codin - MIHALACHE D.

    1909 Sárbátorile poporului, cu obiceiurile, credintele si unele traditii legate de ele. Culegere din pártile Muscelului. Bucuresti. SEIBERT, Jutta (szerk.)

    1986 A keresztény művészet lexikona. Budapest

    SERES András

    1972 Barcasági csángó leányingek hímzésmintái. Sepsiszentgyörgy

    1984 Barcasági magyar népköltészet és népszokások. Bukarest

    SZABÓ BOTÁR Erzsébet - G. BÍRÓ Katalin

    1977 Lövétei szedettesek. Csíkszereda

    TZIGARA-SAMURCAS, Al.

    1909 Arta in Románia. I. Studii critice. Bucuresti

    TÁRANU, Nicolae

    1971 Cilimuri bánatene. Timisoara

    VÁKÁR Katalin

    1992 Gyimesi himzésminták. /A Kriza János Néprajzi Társaság 1992-és pályázata különdíjas kézirata./

    1998 A gyimesi fonáján varrott. Csíkszereda

    VISKI Károly

    é.n. Díszítőművészet. In. Györffy István -Viski Károly (szerk.): A magyarság néprajza II. Bp.


    Jegyzetek:

    1. Pl. Csulak-Gazdáné Olosz 1972, 99. minta. A minta úri előképét részletesen tárgyalja Viskié.n.327.
    2. E témák külön-külön is megjelenhetnek. Együtt vannak jelen egy zalamegyei, zsidi régi oltárterítőn. Malonyay 1912,278. ábra
    3. Ezt a tudományos babonát Viski fogalmazta meg a tojáshímekre és a hímzéselemekre vonatkozóan, é.n. 337.
    4. Amivel nem szembesülünk gyakorta, azt nem kell megnevezni. Az aktívan kollektív díszítőművészet formakincse az alkotói-használói közegében értelmezhető, megnevezhető volt. A tárgykészítő ipar mind a hagyományos formakincset, mind a hozzá társuló névanyagot felszívta. Az átmeneti korszakban a tárgyi relikviák kódjait már kezdték elfelejteni: a mintanevek is elhomályosodtak. A nagyipar olyan változatos, s egyszersmind heterogén díszítménykincset eredményezett, amelyet esetlegessége, a közösségi kultúrától való elszakadása miatt nem is lehetett volna egységesen megnevezni. De nem is volt szükség rá, mert ez a díszítménykincs valóban, végérvényesen kiüresedett.
    5. Malonyay 1909,236., 239 és 241. ábra.
    6. Kovács 1998. A feltüntetett jelképek 13, különböző évből, 1898-1987 közöttről származó kapuról valók, ami bizonyítja, hogy nem elszigetelt jelenségről van szó.
    7. Míg a konstantinápolyi zsinat 692-ben megtiltotta Krisztus ábrázolását bárány alakban, addig Rómában majdnem ezzel egyidejűleg I. Sergius pápa elrendelte, az Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, misere nobis imát kell áldozáskor énekelni, ami a bárányszimbólum képi megjelenítését serkentette. KML. bárány, Isten báránya szócikk.
    8. Kocsis Antalné Kúnszabó 1974, 4. minta. A kérdésről összefoglalóan lásd: K. Csilléry MNL, Isten báránya szócikk.
    9. Györgyi 1974.
    10. DEX. 1975, Prescura, ill. Anafura szócikk.
    11. Pl. Kolbenheyer 1912, 46. Sok mintának saját neve van, s az adatközlők vallomása szerintiek, akik arra a kérdésre, hogy honnan jön egyik vagy másik, rendszerint azt válaszolják, hogy az anyjuktól vagy nagyanyjuktól hallották. Ezenkívül: Comsa 1904 (1976), 6.
    12. A hivatkozásokat a részletes képaláírások tartalmazzák, kivéve, ha további, a képeken nem szereplő adatokról van szó. A kövér betű a névtípus vagy -változat kiemelésére szolgál, míg a dőlt betű a helyi terminus megkülönböztető jele.
    13. Palkó-Portik-Zsigmond, 1985,242. minta
    14. Kolbenheyer 1912. 55/2. A rutén szavakat itt és a következőkben magyar átírásban közlöm.
    15. Iupceanu 1935,275.
    16. Kolbenheyer 1912.3773.
    17. Kovács 1998 50.
    18. Ilyen még: Szabó Botár - G. Biró 1977, 56. minta, H. Halay-Szentímrei, 1997, 13-14.minta.
    19. Ilyen még Comsa 1904.59., 78., 67g. gyapjúszőttes.
    20. Comsa i.m. 1904.; hímzések: 59., 71., 78., 191., gyapjúszőttesek: 66., Dunáre 1963,183/4-6.
    21. Comsa 1905 hímzések: 178., pamutszőttesek: 15c. ábra.
    22. Comsa 1905 pamutszőttesek: 6c.
    23. Tekintve, hogy a gyertyatartós és gyertyás motívumok egyrésze virágszerű, ezek vallásos tartalma bizonytalan, pl. Csulak - Gazdáné Olosz 1972,48., 61., 84.; Comsa 1904,76a.gyapjúszőttes.
    24. Palkó-Portik-Zsigmond 1985.115., 175.
    25. Antalné Tankó 1999.146., 176.; Lőrincz 1977, III/2.,XLVII. tábla 5., L tábla 127,19, 20.;Szabó Botár-G. Bíró 1977,16c. ábra; Malonyay 1912,232./19-25.
    26. Comsa 1904.2c, 4c, 8d., 15. gyapotszőttes, 31,32., gyapjúszőttes.
    27. Kolbenheyer 1912,65/5.
    28. Kolbenheyer 1912,66/4., 68/2., 68/5., 69/5., 69/9., 71/3., 71/8., 71/10.,
    29. Comsa 1904,3b. gyapotszőttes.
    30. Kolbenheyer 1912.8/7., 67/5.
    31. Kolbenheyer 1912, 3/1., 36/5, 37/23, Panaitescu é.n. 4 változat, Rádulescu-Codin-Mihalache 1909,50.
    32. Comsa 1904.; hímzések: 48c.
    33. Kovács 1994,6. minta; Antalné Tankó 1999,121-124. minta; Demeter 1999.9-10.
    34. A kifejezés növénynévként (Aristolochia dematitis) is ismert: Borza 1968, desagii popii szócikk.
    35. Ezzel a kifejezéssel nevezik meg a szitakötőt is.
    36. Fábián 1908,16. ábra.
    37. Comsa 1904.; gyapjúszőttesek 68c.
    38. Hasonlót közöl Malonyay a Vend vidékről 1911. XVI. tábla.
    39. Antalné Tankó 1999,43.; Seres 1984,384/13.
    40. Kolbenheyer 1912.16./2.
    41. Rádulescu-Codin 1929.120.
    42. Palkó-Portik-Zsigmond 1985,141-143.
    43. Palkó-Portik-Zsigmond 1985,212.
    44. Dunáre 1974,87/1. ábra.
    45. Képes kifejezéssel így nevezik a boszorkányt is.
    46. Csulak-Gazdáné Olosz 1972,20. minta.
    47. Kocsis 1994,51., 56,59.
    48. Kocsis 1994,53.
    49. AntalnéTankó 1999,23. minta.
    50. Az adatot Lükő Gábornak köszönöm.
    51. Csulak-Gazdáné Olosz 1972,36.
    52. Csulak-Gazdáné Olosz 1972,105. minta.
    53. Csulak-Gazdáné Olosz 1972,119. minta.
    54. Csulak-Gazdáné Olosz 1972,25. minta,
    55. Rádulescu-Codin 1909,64. ábra.
    56. Rádulescu-Codin 1929,126., 147.; Tzigara-Samurcas 1909,139.
    57. Rádulescu-Codin 1929,3. ábra.
    58. Comsa 1904,41. hímzés.
    59. Comsa 1904,184. hímzés.
    60. Demeter 1999, XVI./5.
    61. Kocsis 1994,58., 64.; Palkó-Portik-Zsigmond 1985,195-197.
    62. Comsa 1904,174., 175. hímzés; Dunáre 1963,183/9.
    63. Fábián 1908,15.
    64. Panaitescu é. n.
    65. Rádulescu-Codin 1929,52., 103., 104. ábra.
    66. Rádulescu-Codin 1929,79. ábra
    67. Rádulescu-Codin 1929,82. ábra.
    68. Rádulescu-Codin 1929,89. ábra.
    69. Rádulescu-Codin 1929,110. ábra.
    70. Rádulescu-Codin 1929,102. ábra.
    71. Kalendáriumok (pl. Calendarul revistei Ion Creanga pe anul 1912), újságok (pl.Cuvántul adevárului, Craiova 1908.) ezt még a 20. század elején is újra-újraközölték. A műről Pamfile ad hírt. Lásd Pamfile 1914,3.
    72. Com?a 1904,68c. gyapjúszőttes.
    73. Malonyay 1912,231. ábra.
    74. Rádulescu - Codin 1929,71-84.
    75. Dunáre 1963.
    76. Itt és a továbbiakban, a gyűjtés helyének jelöletlensége a mű szerzőjének tulajdonítható.

     

     

       
    Előző fejezet Következő fejezet