Előző fejezet Következő fejezet

Gyűjteménykezelés és megelőző műtárgyvédelem

 

Balázs György - Sterbetz Katalin

Néprajzi Múzeum, Budapest

Spravovanie a preventívna ochrana umeleckých predmetov

György Balázs - Katalin Sterbetz

Národopisné múzeum, Budapest

"Alig hiszem, hogy valaha is látni fogok olyan múzeumot, amely nem küszködik financiális vagy személyi problémákkal, ahol van elegendő, jó minőségű és jól karbantartott raktár, kiállítási tér és munkahely a jelenlegi és a jövőbeni feladatok ellátásához, ahol nem szűkölködnek anyagiakban és felszerelésben, ahol teljes és pontosan vezetett gyűjteményi nyilvántartás áll rendelkezésre, és ahol a tevékenységekre vonatkozó információforrások könnyedén használhatók" (James McGreevy, 2000)

Ahhoz, hogy egy tárgyat a múzeumban elhelyezhessünk, saját értékének megfelelően kezeljünk, egyáltalán, a múzeum tárgyai között a tárgyak egy bizonyos csoportját külön gyűjteményként kezeljük, meg kell határoznunk vagy, ha szükséges, újra kell fogalmaznunk múzeumunk, gyűjteményünk céljait. Újra kell gondolnunk azt, hogy miért is jött létre, alapításakor mit határoztak el: az adott múzeum gyűjtőkörét, feladatait, céljait, ha tetszik, küldetését (mission statement) kell átgondolnunk. Ez egy tömör, néhány mondatos megfogalmazás mindarról, amiért múzeumunk, gyűjtményünk létrejött, s amiért működik, fenntartják, fenntartjuk. Egyszerű, alapvető kérdésekre kell választ adnunk, elsősorban önmagunk számára, a szakma számára, s persze a gyűjteményt fenntartók, a közösség számára is.

Meg kell ezután azt is vizsgálnunk, vajon megfelelnek-e a tárgyak, a gyűjtemények a múzeum küldetésében megfogalmazottaknak?

Gyűjteménykezelés

"Gyűjteménykezelésen" ma már nem az eddigi, a hagyományos értelemben vett gyűjteménykezelői tevékenységet értjük, hanem mindazt, amit az angol - s nyomán egyéb nyugat-európai - muzeológusszakma Collection Managementnek mond. Ez a két szó alkotta kifejezés jelenti mindazt, amit a tárgyak múzeumba kerüléséért, majd a múzeumba kerülést követően a tárgyakért s a belőlük létrehozott gyűjteményekért tennünk kell, múzeumvezetőknek, restaurátoroknak, muzeológusoknak, gyűjteménykezelőknek egyaránt azért, hogy kulturális örökségünk ránk bízott részét megfelelően gyarapítsuk, megőrizzük, kezeljük s a látogatók elé tárjuk.

Gyűjteménytörténet

Ahhoz, hogy nagy biztonsággal tudjuk, mit kell a jövőben gyűjtenünk, pontosan ismernünk kell a múzeumi gyűjteményeket, műtárgyállományunkat. Ehhez néha valóságos kutatómunkát kell végeznünk, hiszen a gyűjtemények többször "gazdát" cseréltek, egy ember emlékezete nem foghatja át az esetleg száz éve létrejött s azóta folyamatosan gyarapodó gyűjtemények történetét. Áttekintve egy-egy több ezres, esetleg több tízezres gyűjteményt, megállapíthatjuk annak belső tagoltságát, kor, tárgytípusok, alapanyagok, műhelyek, stíluskritériumok, használat stb. szerint. A gyűjteménytárakról szóló ilyen jellegű feldolgozásnak szólnia kell a gyűjtemény szakirodalomban való ismertségéről is.

Ezt követően felmérhetjük, vajon milyen tárgyak, tárgytípusok hiányoznak, vajon képviselt-e minden terület, vidék, amelyet gyűjteménytárunknak tartalmaznia kellene. Az is ki fog derülni, milyen valós értékeket, egyáltalán valóban odavaló tárgyakat tartalmaz-e egy-egy gyűjtemény? A tárgyak, dokumentációk egy-egy csoportját indokolt esetben külön gyűjteménnyé formálhatjuk, esetleg néhányat össze is vonhatunk a megfelelő feltételek biztosítása miatt (anyag szerinti tárolás, személyi feltételek), amint ez a múzeum, a gyűjtemények történetében többször is előfordulhatott. (Fejős 2000)

Gyűjtemények elemzése (SWOT analízis)

A múzeumok tárgyi anyagát elemezve meg kell állapítanunk gyűjteményünk, gyűjteményeink erősségeit, kivételes értékeit (Strengthen), de ugyanígy gyenge pontjait, hiányosságait is (Weakness). Fel kell vázolnunk azokat a lehetőségeket (Opportunities), amelyek révén gyűjteményünk teljessé válhat, értékének megfelelő besorolást kaphat, ugyanakkor fel kell ismernünk a veszélyeket (Threatenings) is, például a helyi önkormányzat kezelésében lévő gyűjteményeket fenyegető restrikciós intézkedéseket! El kell végeznünk a gyűjtemények komplex elemzését, amely vonatkozik az elhelyezés fizikai körülményeire (épület, helyiség, klíma, biztonság, tisztaság, konzerválás, restaurálás állapota), a ráfordítható költségekre, rendelkezésre álló szakemberek (muzeológus, gyűjteménykezelő, restaurátor) felkészültségére, a gyűjtemény nagyságára stb. Fel kell mérnünk olyan, kevéssé egzakt módon megfogható ismérveket is, mint a szakértelem, a motiváció, a kommunikáció, a vezetési stílus. Ki kell térni az átmeneti raktár kérdésére, funkciójára (egyáltalán meglétére), valamint a restaurátorműhelyekre is. Ezeket számba véve adhatjuk meg egy-egy elemzett gyűjtemény értékelését, besorolását:

A: elsőrendű;

B: átlagosnál jobb;

C: nem túl jó, nem túl rossz, olyan, mint egyéb hasonló múzeumban;

D: nem olyan jó, amilyen lehetne, a szükséges lépéseket meg kell fogalmazni;

E: abszolút rossz, krízishelyzet, azonnali beavatkozást igényel.

Osztályozás, profiltisztítás

El kell végeznünk a gyűjtemények s a tárgyak, a dokumentáció osztályozását is. A fent vázolt gyűjteménytörténeti feldolgozás során kiderül, milyen módon, milyen elképzelések szerint kerültek be tárgyak egy-egy adott gyűjteménybe. A tárgyak, dokumentumok maguk is osztályozódnak, értékük - még ha szubjektív megítélés alapján is - külön osztályozás nélkül is nyilvánvaló. Magunk is osztályozunk azzal, hogy melyiket szánjuk kiállításra, kiadványba: általában a jól adatolt, a díszített, a datált tárgyakat, a "szépnek" tartottakat, s ezek forognak kiállításról kiállításra. Osztályozunk azzal is, hogy a katasztrófa helyzetre összeállított, gyorsan menekítendők szűk listájába is ezeket vesszük fel.

Az osztályozás azért is szükséges, hogy az esetlegesen nem egy adott gyűjteménybe tartozó tárgyakat, tárgyegyütteseket kiszűrjük, s egy múzeumon belül elvégezzük a profiltisztítást. Elképzelhető, hogy olyan tárgyak, tárgyegyüttesek kerültek be egy adott időben, egy adott gyűjtési koncepció révén, amelyeket azóta nem gyűjtünk, s más múzeumokba valók lennének. Ezeket a múzeumok között kell felajánlani cserére.

Meg kell tehát határoznunk azoknak a tárgyaknak a körét, amelyek

Mindazok, amelyek nem tartoznak az A) és B) kategóriába, de beletartoznak a múzeum megfogalmazott célkitűzéseibe, gyűjtőkörébe (megelőző műtárgyvédelem révén állapotuk fenntartandó);

A múzeumi küldetés körén kívül eső tárgyak (megelőző műtárgyvédelemmel állapotuk fenntartandó). Ezeken legjobb túladni, hiszen csak a helyet fogják, a múzeum soha nem fogja kiállítani, kutatni, stb.

Jóllehet a profiltisztítás fent leírt módja profilszűkítést jelent, nem kerülhető meg a profilbővítés sem: a fent említett virtuális gyűjtemények létrehozása mellett gondoljunk például a jelenkor dokumentálásának feladataira. (Nyström - Cedrenius 1982)

Nyilvántartás

A gyűjteménykezelés kapcsán érintenünk kell nyilvántartással kapcsolatos kérdéseket is. Minden, a fentiekben említett munka alapja a pontos nyilvántartás, legyen az hagyományos úton avagy számítógépen rögzített: a nyilvántartás kritériumai azonosak. A számítógépek adta előnyöket ki kell használni, hiszen így nagy számú adat kezelése sokkal könnyebb, mint hagyományos módon és új szempontokat is rögzíthetünk: bekerülhetnek a tárgy tárolási helyének (kiállításban, raktári polcokon), restaurálásának, kölcsönzésének adatai is az eddigiek mellé, s más szempontok bevitele is lehetséges. A számítógépben lévő adatsorhoz kapcsolható a Néprajzi Múzeumban kidolgozott Műtárgyvédelmi Adatlap is, amely a tárgyat külső kölcsönzés esetén kíséri, felsorolva a szállítás, kiállítás esetén betartandó követelményeket.

Gyűjteményi terv

Ahhoz, hogy gyűjteményeinket, kulturális örökségünket helyesen gyarapíthassuk, alaposan meg kell ismernünk meglévő anyagunkat. Mindezek alapján gyűjtési, gyűjteményi tervet kell készítenünk az egyes gyűjteményekről, összefoglalóan pedig a múzeum gyűjtési tervét kell összeállítanunk.

A gyűjteményi tervnek tartalmaznia kell az alapvető információkon túl (adott gyűjtemény létrejötte, története) a gyűjteményekkel kapcsolatos mindennemű elképzelést, tervet: a fejlesztés irányait, az elhelyezésre, számítógépes feldolgozásra vonatkozó terveket, a gyűjtemény értékelését nemzetközi, országos illetve múzeumi szinten, a gyűjtemény jogi helyzetét (esetleges tisztázatlan körülmények között bekerült tárgyakra vonatkozó adatok). Fel kell vázolni a további szerzeményezési elképzeléseket, annak költségvetési következményeivel, lehetőségeivel együtt. Ki kell térni a nyilvántartás, konzerválás, restaurálás állapotára, az elképzelésekre, tervekre, a gyűjteménnyel kapcsolatos tudományos tervekre, a bemutatás alkalmaira egyaránt. (Balázs 2000)

Megelőző műtárgyvédelem/Preventive conservation

A gyűjteménykezelés a gyűjteményekkel kapcsolatos mindenirányú muzeológiai tevékenységet összefogja, rövid- és hosszú távon tervezi, koncentráltan figyelve a műtárgyak érdekeire. Ezek közül legfontosabb a múzeumba került műtárgyak megóvása, megőrzése, hiszen a múzeumba kerüléssel nem oldódnak meg alapvetően azok fennmaradásának feltételei. A múzeumi gyűjteménytárak fizikai jellemzőit kell úgy alakítani, hogy azok ne egyszerűen raktárak, hanem a műtárgyak tárolására, megőrzésére alkalmas helyiségek legyenek. Mindezeket a tevékenységeket a megelőző műtárgyvédelem fogja össze. (Keene, 1999)

Információ

A tervezés, szervezés igen fontos eleme az információ és az információáramlás, mind a külső, mind belső információé. Információ a múltról - lásd gyűjtemények története - információ a jelenről: hogyan lehet elérni kitűzött céljainkat, milyen folyamatok szükségesek elérésükhöz, milyen feltételek állnak rendelkezésre a munkavégzéshez, például korlátozó tényezők, visszajelzések a szakmától, vezetőktől. Mindemellett időről időre szükséges az értékelés is, a korrekció, a folyamat állandó figyelése, a munkatársak motiválása.

A küldetés megfogalmazása, a gyűjtemény történetének ismerete, a gyűjtemények elemzése, osztályozása, a nyilvántartás, a restaurálás, megelőző műtárgyvédelem tervezése, szervezése, információk szerzése és közvetítése: mindezek a korszerű gyűjteménykezelés alapjai.

Preventiv konzerválás a Néprajzi Múzeumban

A Néprajzi Múzeum gyűjteménytárai évtizedek óta komoly problémákkal küzdenek, úgy ahogy a többi múzeumé is. Ismerjük a gondokat, pl. a zsúfolt szekrényeket, fiókokat, a savas papírdobozokban vagy nyitott polcokon való tárolást, a savtartalmú selyempapír használatát és még sorolhatnánk. A műtárgyak restaurálás után ugyanabba a raktározási környezetbe kerülnek vissza és a leépülés folyamata nem áll meg. Tehát célravezető a raktári körülmények hatékonyabb javítása, mivel felelősségünk nemcsak az egyes tárgyakért, hanem a múzeum teljes gyűjteményéért is van.

A tárgyromlás megelőzése nemcsak a raktári körülmények javítását jelenti, hanem minden olyan tevékenységet, ami a műtárggyal kapcsolatos, pl. nyilvántartás, szállítás, biztonság, gyűjtési irány, stb.

Érzékelhető, hogy mennyire szerteágazó probléma ez és csak átgondolt, szervezett nagyobb léptékű megoldások hozhatnak eredményt.

AZ ICCROM - felvállalva a prevenció teljes problémakörét -programokat indított el, szakmai segítséget nyújtva ehhez a munkához. 1999-ben vette kezdetét a Preventív konzerválás II. programja hét európai ország részvételével, köztük a magyarországi Néprajzi Múzeummal. Külföldi tanácsadóink javaslatára munkacsoportot hoztunk létre, melynek tevékenysége első lépésként a feladatok felmérése és rangsorolása volt, későbbiekben a megoldási lehetőségek felvázolása az anyagi háttér figyelembevételével.

A munkacsoport tagjai a múzeum különböző tevékenységi területeiről kerültek ki: muzeológus, restaurátor, raktárkezelő, kiállítás rendező, közművelődési szakember vett részt a munkában. Heti rendszerességgel üléseztek és vitatták meg a legégetőbb feladatokat, felmérték az egyes munkaterületek problémáit és megtervezték a lehetséges megoldásokat.

A tagok részfeladatokat kaptak a csoport vezetőjétől és a későbbi üléseken számoltak be az elvégzett munkáról vagy a felmerülő nehézségekről. Nagyon lényeges, hogy a csoport tagjai egymás gondjait is megismerték és részt vettek azok megoldásában is. Ez egységesebb látásmódra késztetett mindenkit. A csoportmunka, ha nem is gyorsan, de idővel szervezett, jól működő gyűjteményi munkát. Eredményezett. Mint tudjuk, a jobbításnak pénzügyi háttere is van, de sok esetben nem is olyan nagy anyagi ráfordítással mégis találhatunk megoldást. A továbbiakban ezeket a konkrét lehetőségeket és eredményeket is szeretném bemutatni.

Az épület építészeti adottságain változtatni természetesen nem lehet. A rendszeres karbantartási, felújítási munkák azonban a raktárak állapotára is hatással vannak, pl. a tetőzet elhanyagolása a raktárrész beázásához vezethet. Fontos, hogy a tervezett munkákról ne csak a műszaki dolgozók tudjanak, hanem az érintett gyűjteményi munkatársak is, hogy fel tudjanak készülni a tárgyak védelmével az esetleges átalakításra.

A nyílászárók szigetelése alapvető, mivel a por a nyitott polcokon lévő tárgyakra is ráülepszik. A szigetelt ablakok, nyílászárók elé hasznos függönyöket tenni, ami segíti a fény elleni védelmet is.

Az aljzatok sepréssel történő takarítása nem elfogadható, mert a felkavart por visszaül a tárgyakra. A különböző teljesítményű porszívók használatával ezt el tudjuk kerülni és megfelelően alkalmazva a tárgyak kíméletes portalanítására is jó.

A fényvédelem a raktárakban és a kiállításokban egyaránt lényeges. Az ablakokra több helyen UV szűrős fólia került, ahol ez még nem valósítható meg, az elfüggönyözés is csökkentheti a hő és fényhatást.

A páratartalom az épületen belül meglévő adottságok miatt változó. A rendszeres mérések alapján a hő és páratartalom ingadozását kell szűkítenünk, mert a tárgyak erre a legérzékenyebbek. A száraz levegő nedvesítésére egyes raktárakban és kiállítóhelységekben párásító berendezést használunk. Ahol ez még nem megoldható, vízzel telt edények kihelyezése is emelheti a páratartalmat, vagy esetleg egy alapos felmosás, nedves időben az ablakok kinyitása is segíthet.

A nyitott polcokon levő tárgyak különösen ki vannak téve a por károsító hatásának. A polcok elé helyezett függöny vagy a tárgy vászonnal való letakarása nagyobb védelmet nyújt. Az eddig használt papír nem követi a tárgy formáját, és savtartalma is károsító. A költséges savmentes papírt különösen érzékeny, fektethető tárgyak esetében használjuk, de alkalmas az ú.n. mezőgazdaságban használt Agro fátyolfólia is, ami olcsóbb. Folyamatosan mérjük fel a gyűjtemények savmentes kartondobozokra vonatkozó igényeit is. Hosszú távon a múzeumok összefogásával lehetne előrelépni, mivel a nagy mennyiségek legyártása mindenképpen költségkímélőbb.

A raktárakon belüli helykihasználás igen nagy probléma. A Dexion Salgó polcrendszer több raktárban ésszerűbben átalakítható, amivel helyet nyerhetünk. Az Egyház gyűjtemény új raktárában mozgatható rácsozatra és stabil fémrácsos polcokra kerültek a tárgyak. Az új Ázsia gyűjteménybe speciális tárgyak számára (kimonók, ékszerek) egyedi tervezésű szekrényeket szereztünk be. Tervezzük az egyes gyűjtemények kiemelkedő értékű, a környezet változásaira különösen érzékeny tárgycsoportjainak elkülönített, klimatizált konténerraktárban való tárolását. Sok esetben a tárgyak a tároló bútor, eszköz felületével közvetlenül érintkeznek. Például a fiókokban lévő kisebb tárgyak a fiók kihúzásakor elmozdulnak, összecsúsznak, ennek megakadályozására 2 mm vastag Polifoam (polietilén) anyagot teszünk a fiók aljára és így a fiók anyagával sem érintkezik a tárgy.

Sokszor nagyméretű tárgyak, bútorok közvetlenül az aljzaton állnak. Nehéz mozgatni, több embernek kell felemelni őket. A tárgy alá helyezett fából készült gurítható lap ezt megkönnyíti, így a tárgy nem áll a földön, mozgatása sérülés nélkül megoldható.

Vannak szabad falfelületek a raktárakban, amik nem beépíthetők, de a falra szerelt rácsszerkezet függeszthető tárgyak számára megfelelő. A gyűjteményben a tárgyak elhelyezése különbözhet muzeológus és restaurátor szempontjából, mivel az ideális az lenne, ha a tárgyakat anyagféleség szerint tárolnánk. Természetesen ez a kialakult raktári rend megváltoztatását jelentené és hatalmas munkát. Hosszú távon mégis ez lenne célszerű és a számítógépes nyilvántartás bevezetésével nem lehetetlen. A tárgykeresés, a tárgy hollétének ismerete szintén a megelőzés kérdéskörébe tartozik.

A fertőtlenítés is kényes téma. Az évente többszöri gázosítás csak a kifejlett kártevőket pusztítja el és egy szellőztetéssel újból kerülhet egy gyűjteménybe rovar. Célszerű az egyes, szellőztetésre kijelölt ablakokra rovarok elleni védőhálót feltenni, ezzel csökkentve az újrafertőzés lehetőségét.

Lényeges az állandó ellenőrzés is: rovar- és kártevőcsapdák kihelyezésével látható kártevők jelenléte. Egyedi fertőzött tárgyak esetében használjuk a mélyfagyasztásos fertőtlenítési eljárást is, mely környezetbarát, és a tárgyak számára is kíméletes.

Kiemelkedően fontos a kiállítás problémaköre. A rosszul megvilágított, helytelenül bemutatott tárgy változáson megy keresztül, a közvetlen fény és hőhatás a kiszáradás és a színek elváltozásának visszafordíthatatlan folyamatához vezethet. A megfelelő elhelyezés a muzeológus, a kiállítás rendező és a restaurátor közös döntése, esetleg kompromisszuma a tárgy érdekében.

Külföldi tapasztalatok szerint készíthető egy olyan adatlap minden egyes tárgyról, amely az összes ismérvet tartalmazza, ami a tárggyal kapcsolatos, és ez mint egy személyi igazolvány utazik a tárggyal, így kevésbé sikkadhatnak el az információk a tárgymozgatás során. (Id. mellékletben).

A tárgykölcsönzést más intézmények számára nagyon körültekintően kell kezelnünk. A tartós és a rövid idejű kölcsönzések esetében is szerződés szabályozza a tárgy kiállításának módját, és betartását munkatársaink időszakosan ellenőrzik.

A múzeumon belül a tárgyak szállítását a kereskedelemben kapható különböző gurulós kocsikkal oldottuk meg. A kocsikra műanyag ládákat tehetünk, a tárgyak elmozdulását, sérülését polisztirol golyókkal töltött vászon párnácskákkal és polifoam réteggel kerüljük el. Az épület alsó szintjén egy könnyen megközelíthető helységet alakítottunk ki a tárgyak csomagolására. Itt tároljuk a különböző, nagyobb mennyiségű csomagolóanyagokat, és azokat az eszközöket (porszívó, létra, kiskocsi), melyek a gyűjtemények kezeléséhez szükségesek.

A múzeum alapvető feladataihoz tartozik az ismeretterjesztés. A megrendezett nyílt napok nagyon sikeresek voltak. Raktárakba, restaurátorműhelyekbe tekinthettek be a látogatók. Ennek kapcsán olyan egyszerűbb ismeretekhez jutottak, amelyekkel már más szemmel látják a vitrinekben lévő értékeket. Például megértik, hogy nem a látogató bosszantására, vagy anyagi okok miatt kevés a fény egy kiállítóhelységben. Ez kis dolog, de mégis jelentős. A múzeumpedagógus kollégák a tárlatvezetések során egyre gyakrabban beszélnek a tárgyakat körülvevő környezetről is.

Az ismertetett egyszerűbb megoldások is szervezettséget, odafigyelést és természetesen pénzt is igényelnek. Gyorsabban tudjuk felmérni a feladatot, leírni a megoldást, de kisebb lépésekben, lassabban jutunk el a megvalósításhoz. Az évek óta begyakorlott mechanizmusokon esetleg változtatni kell. Át kell gondolnunk a tárgykezelésnek, mozgatásnak minden részletét és olyan szabályzásokat kialakítani, amik meghatározzák a feladatköröket és felelősségeket egyaránt (például a raktárakba való bejutás, helyettesítés, takarítási rend, különleges helyzetek kezelése). Ebben a folyamatban nagyon lényeges, hogy a munkatársak egymás munkáját megbecsüljék, pl. a határidők betartásával. Ha valaki csúszik az idővel, nem végzi el a munkáját, ezzel befolyásolja a másik szintén határidős feladatrészét.

A múzeum teljes tevékenységét átszövi a megelőzés, melyben a vezetésnek és az összes munkatársnak egyaránt van felelőssége.

A fent említett problémakörök részletesebb feldolgozását a Néprajzi Múzeum évkönyve, a Néprajzi Értesítő 2000. évi számának tanulmányai cikkei nyújtják.

Irodalom

Balázs György (szerk.): 2000 Segédlet múzeumi gyűjteményi terv készítéséhez. Budapest.

Fejős Zoltán (főszerk.), 2000 A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum.

McGreevy, James: 2000 A megelőző műtárgyvédelem és a Néprajzi Múzeum - egy külső megfigyelő szemével, (Preventive conservation and the Néprajzi Múzeum - A view from abroad) In: Néprajzi Értesítő LXXXII. 35-42.

Keene, Susanne: 1999 A műtárgyvédelem és a restaurálás szervezése a múzeumokban. Kézikönyv muzeológusoknak és restaurátoroknak. Budapest.

Nyström, Bengt - Cedrenius, Gunilla: 1982 Spread the respon-sibility for museum documentation - a programme for con-temporary documentation at Swedish museums of cultural history. Stockholm: Nordiska Museum/SAMDOK/National Council for Cultural Affairs

Melléklet

A műtárgyak raktározási határértékei
 

   
Előző fejezet Következő fejezet