Előző fejezet Következő fejezet

Ismertebb magyar kötődésű műemlékek a

Muravidék szlovénok lakta településein


 

Beltinci (Belatinc)

Zichy-várkastély

A település központjához közel található, négyszög alakú kastélyépület feltehetően a 17. században kapta mai formáját. Egyik jellegzetessége, hogy négy kör alakú saroktoronnyal rendelkezik. Az épület építése a 17. századnál jóval korábbi keltezésű, hiszen feltehetően már a 14. század végén is erődítmény állott Belatincon. Az egykori várat vizesárok vette körül, amelyet -szükség esetén - a Feketeér vizéből fel tudtak duzzasztani. Az egyemeletes épületegyüttesen főképp a barokk stílus jegyeivel találkozunk, azonban sajnos az elmúlt évtizedekben hányattatott sorsa volt, így bizonyos részei megsemmisültek. Az utóbbi években azonban intenzíven dolgoznak a felújításán.

A kastélyépület alatt feltehetően alagútrendszer volt, többek között a templomhoz és a néhány száz méterre távolabb található magtárépülethez is alagút vezetett. A várkastély és a környék történelme szorosan összefonódik a Zichy családdal.

 

A belatinciZichy várkastély

 

Szent László-templom

A belatinci Szent László plébániatemplomot a Muravidék egyik jellegzetes 19. századi szakrális épületének tekintik. Az épületet ugyan 1742-ben fejezték be, azonban a 19. század utolsó évtizedében jelentős átépítésen esett át. Akkor Max von Ferstl bécsi építész tervei szerint az addigi barokk stílusú épülethez - annak északi oldalán - egy ún. mellékhajót építettek, a templomkülső pedig neobarokk-klasszicista köntöst kapott. A déli oldalon akkor építették hozzá a Mária-kápolnát is, amely a neves főúri

Zichy család, a templom kegyurainak temetkezési helyeként szolgált. A védőszent választása a terület peremvidékijellegére utal, mert a történelmi Magyarországon általában Szent László királyt jelképesen a határvédelmi feladatokkal kapcsolták össze.

 

A Szent László templom neobarokk-klasszicista köntösben

 

Grad

(Felsőlendva, Gornja Lendava)

A felsőlendvai vár

A felsőlendvai (Grad) várat Szlovénia területén a legnagyobb várépületként tartják számon. Helyiségeinek száma egykor azonos volt a napok számával egy kalendáriumi évben, tehát 365 különböző nagyságú helyiséget tartottak számon.

Felsőlendva vidékét III. Béla magyar király 1183-ban a szombathelyi monostornak adományozta. A település első erődítményét egyes szakemberek véleménye szerint a templomosok építették a keresztes háborúk idején, mások ezt a szerepet Vasvári Miklós grófnak tulajdonítják. Egy másik feltételezés szerint, miután 1208-ban a terület a várral az ő hű-bérbirtoka lett, jelentősen kibővítette a már korábban létező épületet. A 13. század végén (feltehetően 1269 és 1275 között) a vár II. Ottokár cseh király birtokában volt, amikor fontos stratégiai szerepet töltött be, majd a Gutkeled nembeli Amadéé lett, akit a felsőlendvai nemzetség ősének tekintenek. A megszerzett birtokot IV. (Kun) László király is megerősítette, azaz odaadományozta. Mintegy nyolc évtized után a felsőlendvai Amadé-ág kihalt. Az akkorra már a régió jelentős erődítményének számító felsőlendvai vár így 1358-ban - a korabeli szabályoknak megfelelően - a királyra szállt vissza, aki azt Kont Miklós nádornak adta. A tulajdonviszony azonban nem bizonyult tartósnak, mert a várat a király Újlakért (ma: Ilok, Horvátország) visszacserélte, és 1365-ben - cserében a miskolci uradalomért - Szécsi Miklós bánnak adományozta, amelyhez akkor 99 falu tartozott, ami akkoriban a vidék legnagyobb hűbérbirtokának számított. E fontos esemény után fokozatosan a tágabb tájegység és a korabeli Vas vármegye legnagyobb földesura Szécsi Miklós lett. A Szécsiek felsőlendvai várában feltehetően Mátyás király is gyakorta megszállt.

 

A felső lendvai vár

 

A Szécsi család egyes tagjai a 16. században a protestantizmus meghatározó támogatói voltak, így nagymértékben hozzájárultak az új vallás elterjedéséhez a Mura menti térségben. A Szécsiek a várat folyamatosan bővítették, erősítették, azonban ettől függetlenül a 16. és a 17. században többször is elfoglalták különböző parasztfelkelések, majd később a török betörések során.

Miután 1684-ben a Szécsi család is kihalt, a felsőlendvai vár a nagy kiterjedésű birtokkal együtt először a Batthyány család, majd aSzapáryaktu-lajdonába került. Később gróf Nádasdy Leopold lett a vár ura. Az egykori erős, középkori vár típusú erődítmény kastélyszerűvé történő átalakítása is a Nádasdyak nevéhez fűződik. Az említett gyökeres átalakítástól és egyéb bővítésektől függetlenül megállapítható, hogy a mintegy nyolc évszázados múltra visszatekintő épületegyüttesen a román kori, a késő gótikus, a reneszánsz és a barokk jegyei egyaránt fellelhetők.

 

Részlet a felsőlendvai várban kialakított néprajzi jellegű kiállításból

 

A Magyarország vármegyéi és városai Vas vármegyére kiterjedő, 1898-ban kiadott reprezentatív kiadványa szerint a kastély akkoriban „valóságos kincsesháznak"számított. A számos nagy értékű műtárgy mellett ott őrizték az egykori teljes Nádasdy-uradalom értékes térképét. Fényes Elek híres 19. század közepén kiadott „Geographiai szótárában" pedig a felsőlendvai vár vonatkozásában arról számolt be, hogy annak kősziklás falakkal védett pincéjében egy660akós hordó akkoriban (1851) még látható volt. A korabeli leírások arról is beszámolnak, hogy a vár pincerendszere három szintre terjedt ki.

Afelsőlendvai várat és az uradalmat a Nádasdy családot követően - rövidebb ideig - Dietrichstein herceg, majd a Herberstein család és később az Almássyak is birtokolták. A 19. század második felében a várkastély a Széchenyi családé lett. Az említett főúri dinasztia az épületet az I. világháború végéig birtokolta. A 19. és a 20. század fordulóján a kastély még jó állapotban volt, impozáns díszteremmel, amiről korabeli fényképek tanúskodnak. Az első világháború után az akkor még jó állapotban lévő várkastély Hartner Géza nagybirtokos, majd később fia, Hartner Nándor, Muraszombat polgármestere tulajdonában volt. AII. világháborúban az épület súlyos sérüléseket szenvedett és gazdag gyűjteményét szinte teljesen kifosztották. Közvetlenül a háború után orosz katonai csapatokat szállásoltakel benne. Később az épületet államosították, és különböző hivatalok működtek benne. A nagy kastély akkor már nagyobb ráfordítást igényelt volna, erre azonban sajnos nem került sor. A 20. század hetvenes-nyolcvanas éveire az épület romosállapotba került,bizonyos részei végleg tönkrementek.

Szlovénia önállósulása után -alapos tervek elkészítését követően - láttak hozzá az új állam területén található legnagyobb várépület felújításához, számos részének teljes újjáépítéséhez. A munkálatok jelenleg is folynak, s az épület keretében ma már számos helytörténeti és néprajzi gyűjtemény, bemutató kapott helyet. A jelentős anyagi ráfordítás zömét az Európai Unió által jóváhagyott támogatással biztosították. A felsőlendvai várkastély keretében van a három államra, Szlovéniára, Magyarországra és Ausztriára kiterjedő regionális Goričko Natúrpark székhelye.

A felsőlendvai várkastélyt egykor gyönyörű, a 19. században kialakított park vette körül, amelynekfelújítása úgyszintén folyamatban van. A kastélytól mintegy másfél kilométerre egy főúri temetkezési helyként szolgáló, klasszicista stílusban épített kápolna található.

 

Martjanci (Mártonhely)

Szent Márton gótikus templom

A 14. század végén épített mártonhelyi Szent Márton római katolikus templomról sokan állítják, hogy a Muravidék gótikus építészetének a legértékesebb gyöngyszeme. A szubjektívminősítésektől, rangsorolásoktól eltekintve is megállapítható, hogy ténylegesen a korszak egyik fontosabb építészeti és művészettörténeti remekművéről van szó a Mura menti tájegység keretében.


A híres martjanci gótikus templom

 

A történelmi forrásokból következtetve a ma is létezőnél már korábban állhatott a településen kegyhelyjellegű templom, amelynek patrónusa úgyszintén Szent Márton volt. Az említett feltételezésről a felsőlendvai uradalom 1366. évi összeírásai tanúskodnak. A gótikus templom építési esztendejének 1392 tekinthető, ami a szentély déli oldalán olvashatófeliratalapján is megállapítható. Az építés megrendelője egy Erazmus nevű helybeli plébános volt, ami valamelyest azért érdekes, mert a patrónus ezúttal nem nemesi család volt.

Az egyhajós templom a gótikus stílus alapfeltételeinek megfelelően nem túlságosan nagy méretű, ablakai és bejárata szűkek. A nyugat-pannon tájegység vonatkozásában azonban már a felépítése idején nagyszabású szakrális épületnek számított. A művészettörténészek többsége - magyarok és szlovénok egyaránt -„érett vidéki gótikus templomként" tartják számon. Külseje, az épületegyüttes jellege, alapformája különösképpen nem különbözik a térség többi hasonló típusú szakrális épületétől. A mártonhelyi templomra is jellemző a nyugati torony és a presbitérium az épület keleti oldalán. Az épület északi oldalán a boltíves bejáratú sekrestye található. Sajátos, helyi jellegű stílusa miatt a templom esetében egyesek Mura menti gótikáról is beszélnek.

A templom különösen értékes művészettörténeti kincsét a freskói jelentik, amelyek alkotója a vidék neves 14. századi freskófestője, Aquila János, illetve a nevéhez fűződő festőiskola volt. A freskók értékeit szakava-tottan elsőként a magyar művészettörténetben közismert Rómer Flóris ismertette. A művészettörténészek véleménye abban összecseng, hogy az Aquila-iskolának tulajdonított freskók legszebb példájáról beszélhetünk a mártonhelyi templombelső esetében.

A szentélyrészben található freskóegyüttes az elmúlt századokban említésre méltó, nem szakavatott beavatkozást nem szenvedett. A templomhajó északi falát a festő négy részre osztotta. Az e csoportba tartozó freskók Szent Gergely pápát, Szent Katalint az építtetővel, Szent Annát és Keresztelő János keresztelé-sét ábrázolják. A déli falon is szentek motívumai találhatók, valamint a Szűzanya a palásttal.

 

   
A Szent Márton templom freskókkal díszített mennyezete Jellegzetes freskó-részlet Jellegzetes freskó-részlet

 

A szentély északi részének közepén Erazmus plébános, az építtető térdelve látható négy apostol társaságában. Az apostolok alakjai felett gazdagon tagolt ún. bal-dachin építészeti motívumok láthatók, amelynek keretében az oldalfülkékben angyalok vannak. Afal peremén Dávid király alakját festette meg a művész. A templom északi falának jobb oldalán az apostolok közül András, Péter és Pál ábrázolásával találkozunk. Egy sorral felettük angyalok vannak, valamint felül próféta-motívum. A földszinti sorban Szent Dorottya, Szent Ilona és Szent Borbála alakját festette meg Aquila, majd a sor a fal keleti részén Szent Margittal, Szent Apollóniával és Szent Hedviggel folytatódik.

A keleti ablaknyílástól balra egy püspök alakja látható, míg jobbra Szent Miklóst ábrázolták, amint ajándékot ad egy szegény kislánynak. Az említett ablak felett a Veronika-kendő híres motívuma látható. A déli fal alsó sorában Árpád-házi Szent Erzsébet képe és a szenvedő Krisztus motívuma látható, valamint női alakok a sír körül. Ugyanazon ablakfeletta próféta alakja, jobbról pedig a freskóegyüttes nagyon fontos eleme, Aquila János önarcképe kapott helyet. Érdekességként említhető, hogy a festő feszülő nadrágban, rövid, csíkos kabátban, valamint olaszos jellegű cipőben és magas karimájú kalapban ábrázolta magát. Művészi címerét is fontosnak tartotta megörökíteni, valamint a festményegyüttes keretében - szalag formában - egy latin nyelvű szöveg is helyet kapott, amely magyarra fordítva a következőt jelenti: „Mindenszentek, imádkozzatok értem, Aquila János festőért."

A déli fal jobb oldala a védőszentnek, Szent Mártonnak jutott (egyrészt a halála, másrészt az a jelenet, amikor ébreszti a halott vitézeket).

A déli templomfal bal oldalán az apostolok, míg a diadalíves fal belső oldalán remete Szent Péter, egy oroszlánmotívum, valamint a sárkánnyal küzdő Szent György kapott helyet. És végezetül a szentély boltívén Máté apostol angyala, Lukács evangélista ökre, János evangélista sasmadara, valamint angyalok alakjai láthatók. A hat részből összeálló boltív öt mezején zsoltárszövegeket tartó angyal-párok láthatók.

A 18. században a templomon barokk átalakításokat végeztek. Egyebek mellett az épület új oltárt kapott, amelyet 1925-ben ismét felújítottak a neves szlovén építész, Jože Plečnik tervei alapján. Akkor helyezték el az új oltárra a Szent Márton-szobrot.

 

Moravske Toplice (Morác)

Az evangélikus templom, a korábbi Batthyány-kastély

Gróf Batthyány Lajosnak a mai Muravidék területén is voltak birtokai. Ezek közé tartozott a mai Moravske Toplice település központjában a 19. század közepéig álló tekintélyes kastély. Az említett épület bizonyos részeit a későbbiek során fokozatosan - a Batthyány család hozzájárulásával és segítségével - templommá építettek át. A 20. század ötvenes-hatvanas éveiben a templomépítés során fel nem használt részeit lebontották. Az impozáns és tekintélyes evangélikus templom ma a település egyik legfontosabb épületénekés idegenforgalmi pontjának számít.

 

A Batthyány-kúria helyén, annak részbeni átalakításával épített evangélikus templom Moravske Toplice központjában

 

Murska Sobota

(Muraszombat)

A Szapáry-kastély

A város központjában, viszonylag nagy kiterjedésű parkban található az egykori Szapáry-kastély. Az épület ma -egyebek mellett-a Muravidék történelmét bemutató állandó kiállításnak, a Területi Múzeumnak ad helyet.

A régészek feltárásai szerint középkori eredetű, feltehetően a 16. században épített várkastély egykor a településen kívül állt, mivel a korabeli városközpont feltehetően a Rakičan és a mai városi temető közötti részen volt. Miután a 17. század elején Bocskai István hajdúi felégették a várost, a városmag a mai kastély körüli részen alakult ki. A várkastély épületének késői középkori jellegét ma csak a zárt, szabályos négyszögű épületforma jelzi a saroktornyokkal. Az épületegyüttes külső megjelenését illetően a barokk stílusra utal, ami leghangsúlyosabban főbejáratának Atlasz-alakos, gazdagon díszített kőfaragású kapuja, illetve északi szárnyának homlokzata, valamint a belső terek révén állapítható meg. A kastélybelső leglátványosabb részei a kápolna és a korabeli díszterem. Meg kell említeni azonban az árkádokkal övezett belső udvart is.

 

A muraszombati Szapáry-kastély

 

A muraszombati vár urai és egyben a korabeli mezőváros földbirtokosai a középkorban a felsőlendvai Széchyek voltak. A várkastély, pontosabban a középkori vár építtetése az ő nevükhöz fűződik. A későbbiek során a várkastély rövidebb ideig a Poppel családé lett, akik egy házasságkötés révén jutottak a birtokába. E családból származott Poppel Éva, gróf Batthyány Ferenc felesége, aki révén a muraszombati birtokközpontésavára Batthyány család tulajdonába jutott.Tekintettel arra, hogy 1645-ben a várépület leégett, azt Batthyány Ádám 1648 és 1655 között regedei (Radgona, Radkersburg) mesterekkel újjáépíttette. Egy újabb házasságkötés révén a muraszombati kastély ismét a Széchyek tulajdonába került, ugyanis Batthyány Borbála 1660-ban Széchy Péter felesége lett. Az új állapot nem tartott sokáig, mert az említett házasságból nem született gyermek, és a várkastély Batthyány Kristóf és Pál öröksége lett. A korabeli feljegyzésekből megállapítható, hogy a muraszombati uradalmi központ fontos részét képezte a tekintélyes család birtokrendszerének, azonban a jelentősebb családtagok közül a kastélyt senki nem lakta állandó jelleggel.

 

A Szent Miklós székesegyház

 

A későbbiek során Muraszombat és környéke a Szapáry család birtokába került, így a barokk átépítést már az említett dinasztia hajtotta végre. A Szapáry család muraszombati ága, akik közül néhányan a muraszombati városi temető családi sírboltjában pihennek, egészen az I. világháború végéig a kastélyban lakott. A családtagok közül néhányan fontos szerepet töltöttek be a szélesebb régió hatalmi struktúrájában. A 20. században a várkastély különböző célokat szolgált, nemegyszer hányattatott sorsra volt ítélve. Az említett század utolsó harmadában nagyobb gondot fordítottak már rá, és azóta jelentős közszolgálati intézményeknek nyújt otthont. A Szapáry család birtokában nagy mennyiségben voltakértékes műtárgyakés képzőművészeti alkotások, amelyek közül sok elveszett, így a kastély mai állományában annak csak töredéke található.

 

Szent Miklós Székesegyház

A muraszombati Szent Miklós római katolikus templom, 2007-től az újonnan létrehozott Muraszombati Püspökség székesegyháza a városközponttól néhányszáz méterre található, a síkvidéki település legmagasabb részén. A mai épület helyén már 1071 -ben templomot építettek, amiről az egykori épület homlokzatán a 18. század közepéig olvasható évszám szolgált bizonyítékul. A régi templom jellegéről, berendezéséről gazdag forrásanyag tanúskodik. Az egykori templom helyére 1910 és 1912 között, Szlepecz János esperes-plébános idején újat építettek, amely ma is hasonló formában áll. A régi templomépületből csak a 14. századbeli gótikus, valamint M. Schiffertől származó (1690) barokk freskókkal díszített presbitérium és az 1371 -ből származó régi harangtorony részei maradtak meg, amelyeket az új templom szerkezete mellé esztétikusan illesztettek. Az új templom terveit Takács László építész készítette. A templomhajó 28 méter hosszú, 21,7 méter széles és 15 méter magas. A régi templom presbitériumával együtt a teljes épületbelső 41 méter hosszú. Az új harangtorony 60 méter magas. A templomban található oltárok többségét is a kiváló építész, Takács László tervezte, a tabernákulumot pedig a budapesti Nordio Nazareno. A tervezésben és a kivitelezésben más, az adott korban jelentős hírnévvel bíró magyar alkotók is közreműködtek. Az épületben számos magyar nyelvű felirattal találkozhatunk. Az 1912-ben befejezett templom első orgonáját, amely 1992-ig szolgált, Rieger Ottó készítette Budapesten. A templom alatti sírboltokban helyezték örök nyugalomra a Szapáry család néhány tagját is.

 

A muraszombati evangélikus templomavárosi park felüli sétánnyal

 

A már említett Szlepecz plébános feljegyzései szerint feltételezhető, hogy a mai templom helyén az említett régi templom előtt is állhatott valamilyen szakrális jellegű épület, mert az ásatások során 2-3. századbeli épületmaradványokra bukkantak, amelyek még az ún. pogány korszakból származhattak.

Meg kell említeni az úgyszintén impozáns evangélikus templomot is, amelyet a városközpont közelében, a Szapáry-várkastéllyal a városi parkon át sétánnyal összekapcsolva 1910-ben építettek.

 

Rakičan (Rakicsány, Batthyány falva)

A Batthyány-kastély

Az egykor rendezett park közepén építették fel a 17. században a csinos kastélyt, amely túlnyomórészt a Batthyány család birtokszerkezetébe tartozott. Magát az épületet a hozzá tartozó birtokkal a mártírhalált halt első felelős magyar miniszterelnök tulajdonaként tartották számon. A kastély közelében egy, a 19. század másodikfelében épített kápolna is található. A téglalap alakú épületegyüttes egy úgyszintén szépen rendezett, egzotikus növényekkel beültetett belső udvart vett körül. Manapság az épület felújított részeit tudományos kutatások céljára és képzési központként használják.

 

A rakicsáni Batthyány-kastély

 

Selo (Tótlak, Nagytótlak)

Rotunda - a Szent Miklós-és Szűz Mária-templom

Selo (magyarul:Tótlak), ma túlnyomó többségében szlovénok lakta település nevezetességét, a Szent Miklós és Szűz Mária tiszteletének szentelt templomocskát, a Rotundát - bár a Csekefai-patak völgyében fekvő falu alacsonyabb fekvésű - már messziről észrevehetjük, akár Pártosfalva, akár Muraszombat, akár Csekefa irányából közeledünk.

 

 

A Muravidék egyik legkorábbi szakrális épülete kváderkövekből rakott alapon téglából épült valamikor a 13. század közepén, feltehetően a tatárjárás után. Mások az építés időpontját már az említett század elejére teszik. Az 1698. évi vizitációs jegyzőkönyv szerint a sajátos kör alakú épületet a templomosok építették.

A román kor építészet stílusjegyei szerint épített templomocska kelet felé néző szentélye patkóíves alakú, a külső falait sávokkal osztották keskeny részekre. A fal részeket alul tagolt lábazat, felül farkasfog díszítésű párkány veszi körül. Tetőzete fazsindelyből készült, ami valószínűleg a korabeli hasonló jellegű nyugat-dunántúli épületekre jellemző volt. A déli oldalon található kapun át a kerek alaprajzú és kupola boltozattal lefedett hajóba lehet belépni. A templomfalba déli irányból három félköríves résablakot építettek, amelyek közül a középső feltehetően a másik kettő előtt készült. A kör alakú falba tíz sekély ülőfülke mélyed, amelyek fent úgyszintén körívben végződnek. Az ún. félkupolával boltozott szentélyt lépcsős alakú diadalívvel választották el a hajótól. A keleti falon, a falazott oltár mögött egy, a többihez hasonló ablak nyílik.

A templom belső falait eredetileg valószínűleg csupán vékony vakolatréteggel borították, valamint kimeszelték. Kifestésükre-gótikusstílusban-később, a szakemberek véleménye szerint két szakaszban kerülhetett sor. Hogy Aquila János, a térség híres freskófestője személyesen résztvett-ea munkálatokban, arról nem áll rendelkezésre egyértelmű bizonyíték. Van, aki azt állítja, hogy a tótlaki templom festője messzemenően túllépte Aquila képességeit.

Mások a 14. század közepén (egyesek ennek időpontját néhány évtizeddel korábbra teszik) az északi falszakaszra a Háromkirályok jövetele és hódolata jelenetet megfestő személyt Aquila János egyik tanítványának tekintik, akit - mivel nevét nem ismerték- később bizonyos körökben Nagytótlaki Mesternek neveztek el. Bizonyos művészettörténészek ugyanazon személynek tulajdonítják a fülkékben található szentek alakjának a megfestését is (pl. Szent Ilona,Szent István, Szent Bertalan). Ez a falszakasz a múltban nagyon megrongálódott és a festmények is tönkrementek.

A becslések szerint valamikor 1400 körül a templombelsőt újrafestették. A kupolaboltozat tetejére mandula alakú dicsfényben Jézus Krisztus és a Szentháromság képe került. Az említett jelenetet a négy evangélista szimbóluma vette körül. Ezek alatt a Passió jelenetei sorakoztak (Bevonulás Jeruzsálembe, Utolsó vacsora, Olajfák hegye, Júdás árulása, Krisztus elfogatása, Krisztus Pilátus előtt, Ostorozás,Töviskoronázás és a Keresztvitel). Néhány kép a többi alá került (Kálvária, Levétel a keresztről és a Feltámadás).

 

A Rotunda fából készített tetőszerkezete

 

A 15. század végén a templomban Szűz Máriának szentelt új oltárt emeltek. Feltehetően akkor faraghatták annak a kőlapját is, amelybe az ereklye számára külön mélyedést véstek. Az oltárfelépítménye egyfestett, gótikus, szárnyas faoltár volt, amely kinyitott állapotban Mária életének négy jelenetét ábrázolta (Angyali üdvözlet, Jézus születése, Királyok imádása, Mária halála). A szárnyakat becsukva a magyar szent királyokat (Szent László, Szent István, Szent Imre) és a templom védőszentjét, Szent Miklós püspököt lehetett látni. A szárnyas oltár ma Budapesten, a Magyar Nemzeti Galéria állandó gyűjteményében található. A templomot ugyanis 1845-1846-ban átépítették, kapuját befalazták és szentélyét lebontották. A szárnyas oltárok akkor kerülhettek Budapestre. A szentély helyére egyébként harangtornyot építettek, amelynek alsó szintje új bejáratként szolgált. Az emeleti részén pedig karzat volt.

A szárnyasoltár-képek festőjének a neve úgyszintén ismeretlen, ezért egyesek őt is Nagytótlaki Mesterként jelölik. Vitathatatlan, hogy a falfestmények és a szárnyas oltár képeinek alkotója nem azonos személy, ami további kételyeket vet fel a„Nagytótlaki Mestert”illetően.

A kimagasló művészettörténeti értéket képviselő Rotunda ma majdhogynem egykori formájában tündököl, ami annak köszönhető, hogy- miután 1956-ban feltárták a régi szentély alapfalait - 1978 és 1979 között helyreállították és restaurálták az épületet.

 

Turnišče (Tornisa, Turnischa, Bántornya)

Szűz Mária-templom a Szent László-legendát ábrázoló freskókkal

(Cerkev Marije Pod logom)

A mai Turnišče település környezete már a korai középkorban lakott területnek számított. A 13. század előtt annak szűkebb vidékét a szláv származású Jura nemzetség bírta, majd azt követően az egyre jelentősebb alsólendvai Bánffy család birtokába jutott. Nagy a valószínűsége, hogy a Bánffy család valamelyik tagja alapította Turnišče és a tágabb földrajzi vidék egyik legjelentősebb plébániatemplomát, feltehetően a tatárjárás utáni években. Első írásos említése 1267-ből való. A település egykor két részből állt, a templom az ún. Chernech vagy Černec településen - ellentétben az akkoriban Európa-szerte általában kőből épített szakrális épületekkel - téglából épült fel. Az ótemplom freskói között külön figyelmet érdemel a Szent László-legenda ábrázolása, amely Kárpát-medencei vonatkozásban is egyedi értéket képvisel, amihez hasonlóval csak a ma Szlovákiában található Szepességben és Erdély keleti peremvidékén találkozhatunk.

A turniščei templomot két párhuzamos épület alkotja, amelyek közül a román-gótikus kori résznek felmérhetetlen művészettörténeti értéke van. Az új templomrészt 1915-ben építették, és manapság abban zajlanak a különböző szertartások. Az újonnan létrejött Muraszombati Püspökség legfontosabb búcsújáró helyévé nyilvánított szakrális épület legkorábbi változatából megmaradt a szentély apszisa, az eredeti ablakok mellett a későbbi átalakítások sok-sok nyomával. Alig észrevehetően a félköríves záró fal külsején megfigyelhetők a román kori ablaknyílások és a 13. századi pártázat részletei. A román stílusjegyek mellett markánsan megjelennek a gótikus átépítés idejéből származó finom részletek is. A szakemberek szerint a keleti tengelybe illesztett, kétosztatú ablak kerek mérművében lévő négy-karéjos lóherefaragvány a templom 14. századi bővítését bizonyítja. Az említett időszakban kétszakaszos, bordás-konzolos keresztboltozattal látták el a szentélyt. Valójában az épületet megtoldották a hatalmas hajóval. Építészeti szempontból szükséges hangsúlyozni, hogy a diadalív két oldalára kőből faragott mellékoltárokat építettek, a lapos tetejű terem nyugati végébe pedig karzatot állítottak. A szentély déli falába gótikus ülőfülkék mélyednek, az északi oldalhoz hosszúkás sekrestye csatlakozik.

 

 

Az Árpád-házi királyok korszakából származó szakrális épület felmérhetetlen értékét jelentik a templomfalat borító gótikus falfestmények, amelyeket 1863-ban fedeztek fel a különböző korszakokban szakszerűtlenül rámázolt vakolatrétegek alatt. A magyar és a szlovén művészettörténészek közül többen nagyon magas minőségi jeggyel illették a freskókat. A freskók tudományos elemzése során már korán kiderült, hogy az ott látható személyek öltözete a legapróbb részletekig megegyezik az itáliai ábrázolásokéval. Ez főképpen azzal magyarázható, hogy az 1370-es években, amikor a tárgyalt freskók készültek, a Mura menti vidék viszonylag szoros kapcsolatban állt Itáliával.

 

Azi ótemplom freskórészletei

 

Nagy valószínűséggel a freskóknak (legalábbis azok bizonyos részének) Aquila János, a vidék neves freskófestője -illetve az általa működtetett festőiskola - volt az alkotója, akinek származása ugyan vitatott, ahhoz azonban aligha férhet kétség, hogy nem kis köze volt a korabeli olaszországi művészeti stílusokhoz. Az igazsághoz tartozik, hogy a freskók Aquilára kevésbé jellemző vonásokat is tartalmaznak.

Az ótemplom freskói keretében - egyebek mellett - az apostolok ábrázolásával, a Mária- és Jézus-ciklussal, az Utolsó ítélet megjelenítésével, a szentek bemutatásával, Assisi Szent Ferenc alakjával, Szent Pál legendájával, Szent Péter keresztre feszítésével találkozunk, valamint néhány további jellemző bibliai és történelmi jelenettel. A turniščei freskók legértékesebb, történelmi szempontból is jelentős részét a Szent László-ciklus képezi. A Szent Lászlóá brázolások főképpen a történelmi Magyarország peremvidékein jelentek meg, aminek a freskók keletkezése korában - állami és vallási szempontból egyaránt - fontos üzenete volt.

Sajnos az ótemplom értékes berendezésének és egyéb, főképpen barokk értékeinek jelentős része az új templom építése során elveszett. Mivel a két templom közfala azonos, a korábbi épületrész természetes megvilágítása is megszűnt. Írásos bizonyíték van arról is, hogy 1863-ban még egyben volt a szentély padlózatában az a vörösmárvány sírkő is, amelyen a Bánffyak ökörfejes címerpajzsa volt látható. A domborműves kőlemezt 1928-ban eltávolították a templomból, azóta töredékei a templomkertben hevernek.

 

Az ótemplom freskó részletei

 

Felhasznált irodalom:

Magyarország vármegyéi és városai - Vas vármegye. „Apollo" Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1898.

Fényes Elek: Magyarország geogra-phiai szótára. Pest, 1851. Lendvai füzetek: Lendava - Lendva 1192 - 1992 - Lendva, 1994 Holub József: Zala megye története a középkorban - Pécs, 1929 Varga Sándor: A lendvai plébániatemplom története - Győr, 1992 Varga Sándor: A dobronaki plébánia történetéből. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 1997. Zelko Ivan: Dopolnilo k zgodovini lendavske župnije - Stopinje, 1982 Bela Sever: Pomurja A - Ž. Pomurska založba, 1990.

Karácsonyi János: A magyar nemzetsé-geka XIV. század közepéig - Budapest, 1900

Nagy Iván: Magyarország családai cimerekkel - Pest, 1857 Alsó-Lendva Nagyközség Millenniumi Emlékkönyve - Nagykanizsa, 1898 Hodos és Kapornaktörténete. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 2005.

Aquila János nyomában. Občina Hodoš - Hodos Község, 2007. Göncz László: Mihály Hajós Kakasdi -prvi mož vzpona meščanstva v Dolnji Lendavi; Kakasdi Hajós Mihály, a polgári fejlődés alsólendvai élharcosa. In. Dolnja lendava vobdobju meščanstva 1867-1945 - Az alsólendvai polgárosodás korszaka 1867-1945, Galerija-Muzej Lendava - Galéria-Múzeum Lendva, 2003

Mészáros Klára: Dobronoki György -Egy jezsuita a XVII. századból - Jezuit iz 17. stoletja. MNMI, Lendva, 2004 Göncz László: Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. MNMI, Lendva, 1996 Lendava-Lendva Zbirka monografije Občina Lendava. Podjetjeza promocijo kulture Franc-Franc, Murska Sobota, 2005.

Goričko - Na zelenem otoku presahlega morja. Ustanova dr. Šiftarjeva fundacija Petanjci, 2008.

Lázár Beáta - Gašpar Mirjana: A lendvai zsidóság. Linplast Pince d.o.o., Lendva, 1997.

Zelko, Ivan; Novak, Vilko (urednik): Zgodovina Prekmurja. Izbrane razprave in članki. Pomurska založba, Murska Sobota, 1996.

Őrség - Vendvidék. Turistakaluz. Hegyek Vándorai Turistaegyesület, Budapaest, 2003.

Jubilejni zbornik cerkve sv. Nikolaja Murska Sobota 1297 - 1997. Zavod sv. Miklavža. Murska Sobota, 2001. A Dobronoki György Helytörténeti-Néprajzi Gyűjtemény szövegállománya.


 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet