Előző fejezet Következő fejezet

Aradi Gerő

(1886. szept. - 1889. júl. 30.)


 
68-69
 

"Ne követeljünk a színigazgatótól többet,
mint amit a mai mostoha viszonyok közt nyújthat."

Szegedi Híradó 1887. ápr. 19.

Aradi Gerő
(Csép, 1829 - Marillavölgy, 1892. augusztus 25.)

1858-ban áll színésznek Láng Boldizsár debreceni társulatában. Nyolcévi vidéki színészkedés után - az 1862/63-as évadban Szegeden is színre lép - elegendő tőkét gyűjt, és 1864-ben Dunaföldváron igazgatásba fog. 1868 és 1870 között szegedi direktor. Ekkor Újszegeden nyári arénát is építtet. Arad és Kecskemét után 1876-tól 1883-ig ismét Szegeden igazgat. Rövid pécsi és debreceni kitérő után 1886 és 1889 között újra ő a szegedi direktor. Ezt követően haláláig Aradon tevékenykedik. Igazgatóként mindig jó erőkből álló társulatokat irányított, nagy gondot fordítva a fiatal színészek képzésére. A vidék egyik legrangosabb igazgatója volt.


70
 


A Tisza nagyszálló a század utolsó éveiben

Az újjáépült színház második avatásán megjelenik a két Tisza, az Operaház intendánsa, Podmaniczky Frigyes báró, Mikszáth Kálmán, Lechner Lajos, Kállay főispán és a város notabilitásai. Az ünnepi előadásban Csiky Prológ-ja után a színház majdani műsorán szereplő mindhárom műfaj bemutatkozik. Jókai Aranyember-e a drámát, Szigligeti A csikós-a a népszínművet, Millöcker A koldusdiák-ja pedig az operettet képviseli egy-egy felvonással. "A megnyitó előadást általában egészen kielégítőnek lehet mondani" - állapítja meg a Szegedi Napló.

A fényes megnyitót követően 150 fős bankettet tartanak a Tiszában, melyen a színházat képviselő vezető művészek is részt vesznek. A hajnalig tartó mulatságon Erdélyi Náci muzsikál.

A fényes megnyitó árnyoldala, hogy a későbbi zsúfolt házak előtt tartott előadásokat gyakran zavarja meg technikai hiba. Elakad a függöny, zajosak a süllyedők, a díszlethúzó trégerek felmondják a szolgálatot, sőt október 15-én, Suppe Boccacció-jának előadása rövid időre sötétségbe borul a világítás hibája miatt. Ráadásul még a nézők is elmaradoznak, mert a városban elterjedt a hír: kolerajárvány van. A betegség - szerencsére nem kolera - a színészek közt is szedi az áldozatait, ezért gyakori műsorváltozások bosszantják az amúgy is gyér publikumot.

1886-1887. A sok baj ellenére az első népszínmű-előadáson, A sárga csikó-ban Sz. Németh "a pusztabíró eredeti alakját igen jól mutatja be." Tollagi a Furcsa háború-ban, Kükemezey a "felette primitív rendezésű" Odette-ben - ez Sardou műve - arat sikert.

71
 

Végre 17-én ismét megtelik a színház, s Erkel Elek-Konti József és Rátkay László Felhő Klári-jában újra bebizonyosodik, hogy "Egri oszlopa a népszínműnek."

Csiky Gergely új színműve a Sötét pont csalódást okoz a nézőknek. Az október huszadiki bemutatón csak a jó előadással vigasztalódhatott a gyengécske mű publikuma. Follinuszné sikeres alakítása sok tapsot arat, Sz. Németh pedig - Hrabóczi Dánielt alakítja - napról napra kivívja a közönség tetszését{...} Az összjáték jó volt, a közönség meg lehetett elégedve az előadással."118

A Szegedi Napló azonban igen kemény szavakkal illeti az új társulatot, mindenben hibát keres, és Millöcker Gasparone-jának október 22-i előadása után egyenesen kimondja: "az operett társulat határozottan megbukott."119


Csiky Gergely
Valami baj valóban lehet a zenés részleggel, mert a színügyi bizottság is észrevételezi, hogy nincs a társulatban primadonna, és felkéri az igazgatót arra is, hogy egészítse ki a kart.

Harmincadikán, Shakespeare Romeó és Júliá-ja is csupán félsiker. "Szerény kísérlet{...} nemes igyekezettel." A festőien szép Tolnainé monoton álpátosszal adja Júliát s Pálffy, mint Romeó "nagy hévvel, de érzelgősen játszik."120 Csak a Mercutiót alakító Demidort és Szabó Antal Lőrinc barátját lehet maradéktalanul dicsérni.

A sikertelenség és támadások kereszttüzébe került Aradi Molnár Györgyben, aki - mint a Szegedi Híradó írja - Szegeden "telepedett le, hogy a mi körünkben pihenje ki egy hányatott élet fáradalmait",121 látja a színház egyedüli megmentőjét. Nem is csalatkozik, mert Molnár november másodikán bemutatott Gritti című vígjátéka, címszerepét maga a szerző játssza, zajos sikert arat. "Molnár Gritti-je igazi művészi alakítás" - lelkendezik a Napló, a Híradó pedig leszögezi, "a tapsok nem egyedül Molnárnak a művésznek, hanem Molnárnak a rendezőnek szólnak."

November negyedikén a színügyi bizottság viharos ülésén Szabados János éles szavakkal bírálja "a gyarló és minden műízlést nélkülöző rendezést és a készületlen előadásokat." Hosszas vita után, az előadások színvonalának emelése érdekében, "a bizottság abban állapodik meg, hogy a művezetés ellátására a Szegeden tartózkodó kitűnő művészt, a rendezés mesterét, Molnár Györgyöt fogja felszólítani."122

Ebben a légkörben érezhetően nő az ellentét a sajtó és a színház vezetése között. A Híradó a szakszerűtlenül leltározott díszletállomány és a hiányosan felszerelt színpad miatt fejezi ki rosszallását. A Naplóban a Vas Gereblye aláírású cikk szerzője egyenesen azt javasolja, a színházban egy hétre szüntessék be az előadásokat, és ezalatt a hét alatt tegyen rendet a teátrum háza táján Molnár György.

Az igazgató elleni hadjárathoz Pauer Károly színházi felügyelő is csatlakozik, s több szóbeli panasztétel után írásban jelenti fel Aradit. A feljelentés tárgya megmosolyogtató: "a hátsó színpadon az igazgató emberei javításokat eszközöltek, mely alkalommal gyalultak is." A felügyelő betiltja a munkát, az igazgató tovább dolgoztat, mondván: "itt kell elvégezni ezt a munkát", és ha nem tetszik "menjen és jelentsen be". A hiúságában sértett Pauer ezt meg is teszi.123

72
 


Andorffy Péter

A színház körüli viták azonban csekély eredményt hoznak. Molnár György a színügyi bizottság felkérésére nemet mond. Indoka: nem ő szervezte a társulatot, nem is neki kell rendet teremtenie! Ám jó szándéka bizonyságául további fellépéseket vállal, és átnyújtja Aradinak A zsöllérleány című, szegedi tárgyú népszínművét.

Pauer feljelentését az elöljárók komolytalannak tartják, ezért "ad acta" teszik. Egyedül a díszlettárolási gondokon segítenek, amikor a Stefánia kioszkot díszletraktárnak átadják Aradi Gerő színigazgatónak.124

Molnár György közben folytatja diadalmas vendégjáték-sorozatát. Tartuffe-je "fölemelkedve a művészi tökély fokáig, oly élvezetet nyújtott a közönségnek, amilyenhez ritkán jut."125 Birch-Pfeiffer: A lowoodi árvá-jában az általa játszott szerepét "mint eddigi alakításait, ezt is a legkisebb részletekre kisugárzó átgondoltság jellemezte".126 S ugyancsak a legteljesebb elismerés övezte a november 25-i Narciss és Pompadour-ban nyújtott alakításait is.

S mintha Molnár sikere kirántaná Thália szekerét a balsikerek kátyújából. A teátrum egyéb bemutatói is sikert aratnak. A Szegedi Napló örömmel nyugtázza, hogy november derekán megszületik "az első sikerült operett-előadás" a Cigánybáró. Andorffy jó Zsupán, Liptai Laura szép Szaffi, a csengő tenor hangú Balogh Árpád illúziót keltő Barinkay. A Híradó kiemeli, hogy a siker oroszlánrésze Znojemszky karnagyé, akinek sikerült a zenede tanárait - köztük Szommer Endrét és Menner Jánost - a katonazenekarba való közreműködésre rávenni.

Az együttműködés nem tart sokáig, ugyanis huszonhetedikén a zenekari árokban a katonazenészek "nem bocsátották be a zenede tanárait, mert nem voltak katonamundérba öltözve!" A katonákat lecsillapít- ják ugyan, de a tanárok többet nem ülnek be a zenekarba.127

A prózai társulatra is jobb napok köszöntenek. November 18-án Schiller Ármány és szerelem-je "bár néhol valamivel több gyorsaság nem vált volna hátrányára, egészen jól folyt le{...} Pálffy Ferdinándja és Tolnainé Luisája teljes dicséretet érdemelnek." Follinuszné hatásos Lady, "Sz. Németh Kalb udvarnagy szerepében nagyon jó."128

Időközben folynak a próbák Molnár A zsöllérleány című népszínművéből. A darab iránti várakozást csak fokozza az a hír, hogy zenéjét Dankó Pista szerzi, s a dalok szövegírója Pósa Lajos. A próbákat Aradi felhasználja arra, hogy nagy hírű kollegájával átvizsgálja a színpad és a díszletraktár állapotát.

December negyedikén mérsékelt sikerrel mutatkozik be a színügyi bizottság által sürgetett primadonna: Enyvári Sarolta, aki korábban a gráci, trieszti és stettini színházak üdvöskéje volt.

A decemberi játékrendben komoly zavart okoz Makróczy János színész és színműíró balesete, aki lakása udvarán lábát töri és kórházi ápolásra szorul. Szerepét A zsöllérleányban másra kell osztani, ez azonban nem akadályozza a december 10-i bemutató megtartását. A hosszadalmas, nem igazán jó népszínművet az teszi mégis élvezetessé, hogy a szereplők odaadó kedvvel játszanak. Ezért "az előadás kitűnő." A színészek közül Fratta Vilma, Egri Kálmán, Kükemezey Vilma és Sz. Németh József emelkednek ki. A siker igazi záloga azonban Dankó zenéje Znojemszky hangszerelésében. A nótákat már a bemutató előtt Szeged-szerte éneklik, ugyanis azokat december elejétől a Hungáriában

73
 

játsszák. Különösen nagy sikert aratnak a Páros élet a legszebb a világon és a Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni kezdetűek.129 A közönség annyira megkedveli a darabot, hogy azt januárban az Endrényi testvérek könyvváltozatban is kiadják. Művét a szerző, nagy mecénása feleségének, Nikolits Döméné, született Serbán Bettinek ajánlja.

Molnár a továbbiakban is szinte egy személyben halmoz sikert sikerre. December 17-én Othello-ja "hatalmas, minden ízében mesteri és öntudatos szerepformálás". Huszonharmadikán egy Augier-színműben "egyikét nyújtja legjobb alakításainak." Január hetedikén Desnoyer és Labati színművében, a Moliere élete és halálá-ban "a játék vírtuozitása lépten-nyomon kitűnt, nem csak a főalakon, de az egésznek rendezésén s összevágó menetén, mint általában mindazokon az előadásokon, melyekben Molnár játszik és rendez". Huszonkettedikén Dobsa Első István király-ának címszerepét alakítja - e drámával nyitotta Molnár egykor a Budai Népszínházat -, s "az előadás valóságos nemzeti ünneppé nőtte ki magát." Vendégjáték-sorozatát január 28-án Schtrauffert Sakk a királynak című vígjátékában fejezi be, új arcát mutatva benne színművészetének. Az előadás végén a közönség hosszasan tüntet, kérve, folytassa fellépéseit.

1887. Hasonló sikersorozattal sajnos a színház együttese nem dicsekedhet. Még a biztos tetszésre számítható előadások is sorra buknak meg. December végén Tolnainé nem tud megbirkózni a Kamélliás hölgy címszerepével. Január harmadikán Planquette Cornevillei harangok-jában "Aradi színigazgató műérzéke és kipróbált ízlése brillirozik" - gúnyolódik a sajtó, majd folytatja: "megengedi{...}, hogy az operettben egy kórista énekeljen". Negyedikén Beniczkyné színműve a Rhea grófnő "határozott bukás". S ha nem is bukik meg, de sikertelen a január tizenegyedikei Hamlet előadása, melyhez "oly igen erőtlen a társulat. {...} sokat levon az előadás értékéből, hogy hibás rövidítésekkel adták." És mindennek tetejébe huszonhatodikán Sardou színművének, a Georgette-nek előadása előtt a vasföggöny felmondja a szolgálatot!

A bukások egyhangúságát csak néhány ünnepien sikerült előadás enyhíti. Január tizenkettedikén Szabó Antal negyedszázados színészi működését ünnepli a társulat és a publikum. "A zalameai bíró címszerepében egész teljességében csillogott a kedély és az erő, mellyel a jubiláns sikereit aratja." Az előadás után a Steimow vendéglőben kollé- gái bankettet adnak tiszteletére, s ezen Molnár György is jelen van.

Tizenkilencedikén Beaumarchais Figaro házasságában Demidor "Figarója igen szellemes volt, ép humorral és jellegzetes alakítással", s mellette Kükemezey Vilma "aranyos kedélyű Cerubin." A fiatal színésznő Birch-Pfeiffer Tücsök című színművében is "komoly, szép alakítással rukkol ki. A szerep Blaha Lujza parádés alakításában volt eddig ismert, de Kükemezey mostani alakítása "őt a vidék legjobb színésznőjévé emeli."

Február elején a berlini Friedrich Wilhelmstadter színház balettegyüttese lép fel három estén át. A tíztagú alkalmi társulat szólistája Zimmermann kisasszony, balettmesterük Oehlschlager úr a Mossellina balett tagja. Műsorukon az Álarcosbál című táncjáték szerepel, ám a várakozással ellentétben nem aratnak sikert.

Aradi nem mondható a szerencse fiának, hisz amikor végre hatodikán, a kitűzött népszínmű előadására szép summa gyűlik össze a

74
 


Tisza Kálmán

kasszában, betörnek a színház pénztárába, és elviszik a bevételt. Ráadásul Kükemezey Vilma megbetegszik, és emiatt állandóan változtatni kell a színház műsorán.

Ám a balszerencse sem tart örökké, s a tizenötödikén bemutatott Offenbach-operett, Az ördög pilulái végre meghódítja a közönséget. A szegediek tódulnak az előadásra, s még a páholyokban és a zenekari árokba is pótszékeket kell betenni. Egymás után tizenötször játsszák a remek muzsikájú, pajzán történetet.

Huszonötödikén fekete zászlót tűznek ki a teátrumra. Meghal a színház egy "közkatonája", Szabóné Schubkégel Gizella kardalos. Megváltás számára a halál, hiszen hosszú ideje betegeskedett már, s férje Szabó József kórista durva, kötekedő ember lévén, nem törődött fiatal felesége szenvedésével. Szabó egy ízben - február 20-án - fékezhetetlen indulatában megütötte az egyik színésznőt, amiért két nap fogházbüntetésre ítélték.130 Ezt azonban sosem üli le, mert felesége temetése után adósságait hátrahagyva megszökik.

A hónap végén "Molnár György, a kitűnő tragikus művész, ki állandóan Szegeden tartózkodik{...} vidéki körútra indul"131 Az idős színművész azonban nem bírja a sorozatos vendégjátékok fáradalmait, és Selmecbányán ágynak esik. Míg ő betegen fekszik, a Naplóban megjelenik dr. Vály Béla színháztörténész-szakíró cikke, mely szerint Molnár nyugdíját a Színészegylet "le akarja szállítani, ezzel koldusbotot adva a kezébe."132 Szerencsére ezt a közvélemény nyomása megakadályozza, s a nagy művésznek, ha szűkösen is, de haláláig biztosított marad a megélhetése.

Az ördög pilulái sikerén felbátorodott direktor előveszi Szigligeti kedvelt népszínművét, a Cigány-t, s a női főszerepet Margó Zelmára osztja ki; balszerencséjére. Az előadást követő nap példa nélküli sorok jelennek meg a Naplóban: "Margó Zelma igen vállalkozó szellem. Adott már elsőrangú, huszadrangú, nagy és apró, énekes, beszédes és néma szerepeket, volt már operettszubrett, drámai szende, hősnő, tegnap pedig népszínmű-énekesnő lett, és különös hatást egyikben sem gyakorolt." Nem csoda, hogy a következő szezonban már nem találjuk a társulatban. Néhány év vidéki vándorlás után majd a Magyar Színház üdvöskéje lesz, melynek világot jelentő deszkáiról 1909-ben egy fővárosi szeszgyáros hitveseként lép le örökre.

Tagja lesz viszont a következő szezon társulatának a fiatal, kellemes hangú, színészetben azonban gyakorlatlan Rózsa Rózsika, akinek próbajátéka osztatlan sikert arat.

Az árvízkatasztrófa évfordulóján bemutatott Bánk bán azonban igazi fiaskó. Az árvaház javára rendezett előadáson alig van néző a vendégül látott árvákon kívül. A produkció patetikus, letűnt színházi stílust idéz, címszereplője Pálffy pedig nélkülözi a méltóságot. A Gertrudiszt játszó Follinuszné önmaga szobra, s a többi szereplő se remekel. Egyedül Szabó Antal Tiborca elfogadható alakítás.

A színház amúgy is gyér közönségét aztán tovább apasztja a Hungária Szállóban március 17-étől fellépő Első Debreceni Orfeum Társulat. Szerencsére azonban megkezdődnek az évad végén szokásos vendégjátékok, s a nézőtér újra megtelik. Vizvári Gyula és Helvey Laura fellépésein. A zsúfolt házakat látva Aradi elhatározza, a színi évet egy klasszikus előadással, az április másodikán bemutatott Szentivánéji

75
 

álom-mal fejezi be. Bár ne tenné, ugyanis a készületlen előadást végignézve "azok előtt, akik Shakespeare remekét még sohasem látták, vagy olvasták, örökre titok marad, miről szól a darab, mert a szereplők nagy része úgy beszélt, hogy egy szavát sem lehetett érteni."133

A szezonzáró előadás után a társulat nyári állomására - Békéscsaba - Szentes - Orosháza - Hódmezővásárhely - indul, a szegedi lapok pedig cikksorozatban értékelik az elmúlt színiévadot. A Szegedi Napló véleménye sommás: rossz rendezések, rossz operettek, jobb társulatot és több prózát a szegedi közönségnek!

A Híradó vitába száll laptársával, és elemző cikkek sorozata után levonja a végkövetkeztetést: "ne követeljünk a színigazgatótól többet, mint amit a mai viszonyok között nyújthat." Azzal azonban egyetért, hogy a következő szezonra eddiginél jobb társulat kell.

Ha megvizsgáljuk az eltelt évad számszerű adatait, azokból messzemenő következtetéseket vonhatunk le. A 179 előadásból álló szezonban 108 különböző darabot mutattak be, ebből 91 próza, illetve népszínmű 129 estén, 17 operett pedig 50 estén került műsorra. A két legtöbbször játszott darab Az ördög pilulái és a Cigánybáró volt, 14 illetve 13 előadással. A legnagyobb bevételt egy Cigánybáró előadáson jegyeztek fel, 741 forintot, a legkisebb bevételű pedig a Zalameai bíró volt, mindössze 30 forint 10 krajcárt kasszírozva.134

Az adatokból világosan kiolvasható, hogy míg a sajtó és a színügyi bizottság a magvas prózai darabok műsorra tűzésére ösztönzi Aradit, a közönség az operettek mellé teszi le voksát.


Mikszáth Kálmán


Lechner Lajos

A nyári szünetre elárvult színház még egyszer, május hetedikén megnyitja kapuit, hogy a református templom javára díszelőadást tartsanak benne. A fellépő művészek között Blaha Lujza és Egri Kálmán is ott van, míg a nézők közt találjuk Tisza Kálmánt és Lajost, Mikszáth Kálmánt és Lechner Lajost is.

Ezután Jiraszek és Krausz munkásai veszik birtokba a teátrumot, hogy kijavítsák az épület hibáit. A renoválás alkalmával Kaiser Ferenccel a megkopott díszleteket is átfesteti a városi tanács.

A Szegedi Napló májusban cikksorozatot közöl Molnár György tollából, aki Misantrop álnéven számol be balsikerű felvidéki vendégjátékáról.135 Az idős, beteg művész pedig nem sokkal ezután véglegesen elhagyja a Tisza-parti várost. A közönség azonban a nyár alatt sem marad színházi események nélkül. Júliusban a Tisza Szállóban Szakáll Antal "a neves Shakespeare recitátor" monológokból és Petőfi-versekből álló estet ad. Augusztusban a népkerti Vigadóban a kedvelt Dombay előadásai szórakoztatják az Újszegedre látogatókat.

Az ősz közeledtével a Szegedi Napló alig leplezetten ismét megtámadja Aradit, azt írván, hogy Kolozsvár elhódította tőle legjobb erőit. Ezt igyekszik alátámasztani szeptember 6-i "Látogatóban" című cikkével. Ebben gúnyosan ír az új tagokról, s a - szerinte - "foghíjas" társulatról. A megtámadottak helyett a Híradó válaszol: "Aradi mostani társulata nem csak semmivel sem gyöngébb a tavalyinál, hanem inkább erősebb". És valóban, a direktor az eltávozottak helyére - Réthy, Demidor, Andorffy és Margó Zelma közülük a nevesebbek - igen jó erőket szerződtetett. Társulatában találjuk a vidék utolérhetetlen komikus triumvirátusát: Sz. Németh Józsefet, Szilágyi Bélát és Vendrei Ferencet, továbbá a tizenhét éves Haraszthy Hermint, akit az Akadémiáról

76
 

hozott Szegedre. A fiatal hősnő fejedelmi jelenség. Páratlan drámai ereje, kacagtató humora pályáját később a Vígszínházig emelik. Ugyancsak a Vígszínház tagja lesz majd Aradi új színésze, Kazaliczky Antal is. ő amellett, hogy kitűnő drámai hős, művelt, jó tollú író, dramaturgiai tanulmányait szívesen közlik a lapok, s darabjai több színház műsorán szerepelnek. Új primadonnája pedig Örley Flóra, a Magyar Színház majdani kedvence.

Ám a tények nem győzik meg a Napló szerkesztőjét. A támadásokat tovább folytatja, s mivel a Híradó Aradi mellé áll, valóságos sajtóháború bontakozik ki a két lap között, melyet a Híradó azzal zár, hogy szeptember 17-ei számában kijelenti, a Szegedi Napló "a színház iránt rosszindulattal viseltetik és annak ártani törekszik."

Ezek után érdemes megvizsgálni, hogy - a Kolozsvári Nemzeti Színházat kivéve - milyen helyet foglal el a szegedi színház a vidéki teátrumok sorában!

Vidéken ekkor 28 színtársulat működik. A hat elsőrendű közül háromnál: Szegeden, Aradon, Debrecenben a színészek összesített havi gázsija 4000 és 4700 forint, háromnál pedig 3000 és 3552 forint között van. A három másodrendű társulatnál 2000 és 2720 forint között mozog az összesített havi gázsi, a kilenc harmadrangú társulatnál pedig 1000 és 1650 forint között. A többi együttes - ezek jobbára kicsiny vándortársulatok - igazgatója 400 és 700 forint közötti havi összeget oszt ki színészeinek. Az összes társulatból "csak két igazgatónak van saját teljes zenekari személyzete: Aradinak és Krecsányinak, valamint e kettőnek van legnagyobb mellékszemélyzete és teljes fölszerelése (ruha-, könyv-, díszlet- és bútortára), mellyel egy elsőrangú színházban az igényeknek megfelelnek." Szeged városa támogatja a legbőkezűbben teátrumát, mert "a vállalkozó igazgatót négyezer forint szubvencióban részesíti", ám ez elenyésző csekélység a terjedelmes színház kezelési és világítási költségével szemben. Ám, ha a közönség pártfogását nézzük, melynek "fokmérője a megvásárolt bérletösszeg, a tekintetben első helyen áll Debrecen, aztán Arad, Szabadka, Sopron, Kassa, Temesvár s ezek után következik Szeged."136 Tehát bár Aradi Gerő az ország legelső igazgatói közé tartozik, színpártolásban társulata csak a hetedik helyet éri el! Igaza van a Szegedi Híradónak: "a szegedi színház vezetése és sorsa teljesen jó kézben van", ezért méltó lenne nagyobb pártolásra.

1887-1888. Az 1887-88-as szezon nyitóelőadását október elsején tartják, az est műsorán a Hunyadi László nyitánya, majd Jókai Aranyembere szerepel. "Mintha csak egy lomtárból dolgoznék Aradi Gerő, olyan ringyet-rongyot állít színpadra" - sommázza az évadnyitóról alkotott véleményét a Napló. A Híradó véleménye szöges ellentétben áll ezzel, amikor így ír: "kedvező jelnek tekintjük a mai, minden részben sikerült megnyitó előadást."

Annak ellenére, hogy a soron következő előadásokon - bár a közönség igen kevés - Haraszthy Hermin és Örley Flóra megkedvelteti magát a nézőkkel, a Napló nyílt támadást indít a direktor ellen, s egész októberben folyamatosan támadja. Hiába figyelmezteti az országos helyzet ismeretében laptársát a Híradó: "a vidéki színészetnek soha nem volt oly nagy szüksége a sajtó támogatására, mint most." A hó végére kiderül a támadások kicsinyes oka. Aradi ugyanis a színház nehéz

77
 


A Szegedi Napló fejléce

anyagi helyzetére való tekintettel megszüntette a szabadjegyeket, még az újságírókét is. Ezt pedig nem tudják a Napló zsurnalisztái megbocsátani neki!

Szerencsére a társulat mit sem törődve a körülötte folyó háborúskodással, tehetségesen teszi a dolgát. Az október 7-én bemutatott Rómeó és Júliá-ban "Haraszthy Hermin Júliája és Pálffy György Rómeó- ja azon a színvonalon voltak, amelyen a tragédiának ezt a két alakját játszani szabad." Tizenegyedikén Schiller Ármány és szerelem-jében Pálffy jó Ferdinánd, Haraszthy "mélyérzelmű Lujza, és elismeréssel szólhatunk még Sándor Emilről, ki Millert adta." Ugyancsak jó előadásban került színre Scribe Egy pohár víz-e is huszonkettedikén. Ebben Follinuszné és Kazaliczky jeleskednek.

A zenés társulat előadásai is nagy tetszésnek örvendenek. Offenbach Hoffman meséi című operáját "Znojemszky erőteljes kézzel tartotta össze s a rendezés gondos kézre vall." Hunfi Imre és Tiszay Dezső bemutatkozása remekül sikerült. Tiszay, aki a Népszínház kóristájából lett a vidék legkeresettebb színésze, szegedi szerződésével egyben hazatért, hisz a Tisza-parti városban látta meg a napvilágot harminchárom évvel ezelőtt. Az operettekben sikert sikerre halmoz a Vendrei, Sz. Németh, Szilágyi Béla kacagtató hármasa. Szilágyi Bélát a Mikádó október 24-i előadásán szinte le sem akarják a színpadról engedni, mert kupléjában a szegedi visszásságokról így dalol:

78
 


Haraszthy Hermin

"A paprikás asszonyra, ha fukszinnal festegeti meg a paprikát
Mondok én, hogy sose felejti el olyan borsos szentenciát,
S ki halni akar, de kötélre, golyóra pénze nem telik,
Nagy esőbe menjen az alsóvárosba, a pocsolyák majd elnyelik."

Az évad első telt házát is egy operett, a november másodikán bemutatott Uff király hozza, - szerzői: Bátor Szidor és Hegyi Béla - melyben már sokadszor Szilágyi és Sz. Németh remek párosa brillírozik. "A rendezés gondos, s Sz. Németh ügyes kezére vall." A szereplők "az operettnek mulattató szövegét nemcsak kihasználták, de meg is toldották, sikerült mókákkal, jóízű ötletekkel."

November eleje örvendetes eseményt hoz a társulat életébe. Hatodikán a zsidótemplomban Hunfi Imre, a színház kitűnő tenoristája feleségül veszi Radó Berta kóristát. Az esküvői szertartást Lőw Immánuel vezeti. Pár nappal később Szilágyi Béla egy próbán kificamítja a bokáját. Betegsége komoly zavart okoz a műsor összeállításában.

A tizenharmadiki Szigligeti népszínmű, A szökött katona előadásáról rosszallóan jegyzi fel a recenzens: "Belép egy Bartos úr nevű segédszereplő, aki most játszik s így szól:

- A kocsi előállt, várja a lovat, de az úr lábáról leesett a patkó!137

A kritika szerzője aligha gondolhatta, hogy e 15 éves, renitens segédszínészből, Bartos Gyulából lesz majd több mint fél évszázad múlva Szeged első Kossuth-díjas színművésze!

A színügyi bizottság novemberi ülésén elfogadja Balassa Ármin Hódmezővásárhelyen - szülővárosában - már szeptember 23-án, ott még Borúra derű címmel játszott népszínművét, a Szegény Laci-t. A szegedi előadáshoz a dalokat Dankó Pista és Székács Gyula szerezte, a dalszövegeket Pósa írta.138 A darabnak a Szegedi Napló szerint "egy latnyi irodalmi súlya, értéke sincs". Csak a színészek nagyszerű játéka érdemel dicséretet. Sz. Németh "egy hülye fiút pompásan játszott" és Kükemezey "egy uriasnak lenni akaró parasztlányból csinált jó alakot."

A hónap végén Aradi műsorra tűzi Goethe Faust-ját. Az előadás ismét - már sokadszorra - "készületlen rendezésben" kerül színre. A címszerep Pálffy sikeres alakítása, Csiszér Mefisztója "becsületre válik az ifjú színésznek", Haraszthy "szép sikerrel küszködik" Margit alakjával, Vendrey Wagnere pedig "kiválóan sikerült". Ennyi kitűnő alakítás láttán méltán állapítja meg a Napló: "amit a mi Faustunk, Margitunk és Mefisztónk tehetsége nyújtott, szép, élvezetes".139 Az előadást három egymást követő este adják!

December beköszöntével megcsappan a közönség. Üresen tátongó széksorok előtt mutatják be Moliere Tudós nők-jét, akiket Follinuszné, Tőkés Emília és Kükemezey Vilma pompásan ábrázoltak. Hasonlóan kevés néző tapsolt Csiky új darabjának, a Jó Fülöp-nek 14-én. "Volt hatás, bár az előadás sok játéki és rendezési gyarlóságban szenvedett."140 Nem csoda, hogy a közönség otthon maradt, hisz a hónap elejétől metsző, hideg szél kergeti az egyre hulló havat, mely takarítatlanul torlaszolja el az utcákat, olyannyira, hogy bérkocsi és lóvasút se jár.

Huszadikára valamit enged a tél szorítása, a szegediek újra kimerészkednek az utcára. Megtelnek a színház széksorai, s a színészek végre nem maguknak játsszák esténként az előadásokat. Telt ház ujjong Herve operettjének előadásán 21-én is. "Zajosabb premier még nem volt

79
 

az új színházunkban, mint a Nebántsvirág előadása." Szilágyi kettős szerepében - a zárdában orgonista, az Orfeumban slágerszerző - brillírozik, a morcos "Gibus őrnagyból Sz. Németh nagyon mulatságos alakot csinált." Örley pompásan adja Nebántsvirág zárdanövendékéből orfeumcsillaggá növő alakját. "A primadonna elragadó pajzánsággal, szikrázó élénkséggel játszott, vonzó, kedves és pikáns volt."141 Sőt, a tapsra lóháton jelent meg!

1888. Az új évre Szeged teljesen a hó fogságába kerül. A várost nem lehet megközelíteni, a vonatok is elakadnak. A hó hatalmas súlya alatt megreped a színház teteje, a zongoraterem és az igazgatói iroda beázik, és használhatatlanná válik. Ez azonban nem befolyásolja a színház munkáját, az előadásokat rendben megtartják, igaz, közönség alig van.

Január 8-án a színház zenészei - élükön Znojemszky karmesterrel - a Szegedi Zenekedvelők Egyesülete rendezésében a Tisza nagytermében hangversenyt adnak. Műsorukon Mozart-, Weber- és Volkmann-művek szerepelnek. Mivel a zenekarban alig egy-két zenetanár vesz részt, a hangverseny színházi zenei eseménynek tekinthető.142


Vendrei Ferenc

Tizenhetedikén Suppe Boccaccio-ja a hónap említésre méltó színházi eseménye. Az "előadás sikerének oroszlánrésze Örley pompás Boccaccio alakítása mellett a három komikust, Szilágyit, Sz. Némethet és Vendreit illeti meg." Ugyancsak a primadonna remeklése a Bolondok grófja előadásának fő érdeme. Jókai, Iringa szerepét Pálmayra szabta ugyan, de a szegedi művésznő semmivel sem marad el nagynevű fővárosi kolleganője alakításától. A sok kacagást csak a híres-hírhedt apácatánc forrasztja a nézők ajkára. A tánc éppoly megbotránkozást okoz Szegeden, mint Budapesten! Talán éppen ez az oka, hogy az előadást három estén át műsoron kell tartani.

A február mozgalmasan indul. Két meglehetősen sikerült operettelőadást követően a Bánk bán bemutatója kudarc. A "gyönge előadás"-ban Kazaliczky Bánkja erőtlen, Haraszthy Mellidája színtelen, "még a legdicséretesebbet Sándor Emil nyújtotta Tiborc szerepében".

Ezután azonban zűrzavar támad a műsorrendben Szilágyi Béla tüdőgyulladása miatt. Csak nagy nehézségek árán sikerül hatodikán megtartani a Kisfaludy Károly születésének századik évfordulójára rendezett díszelőadást, mely a sok baj ellenére "az íróhoz méltó és élvezetes volt." A Csalódások-ban különösen Sz. Németh és Vendrey játéka tűnt ki.

Nyolcadikán a méltán népszerű népszínmű-énekes és színész, Egri Kálmán pályára lépésének 25. évfordulóját ünneplik a kollegák és a szegedi publikum. A jubilálót Tömörkény tárcája méltatja a Híradóban, és a Naplóban maga az ünnepelt emlékezik első szerepére.

"Derék művész, nem dicsfényes e pálya,
A világ nem telik el veled,
Jutalmad tiszta szívek dobogása, -
Becsüld meg ezt úgy, mint mi Tégedet!"

Pósa e soraival köszöntik a színre lépő Egrit a zsúfolásig telt nézőtér ovációja közben. A jutalomjátékul választott Egressy Béni-Szentpéteri Zsigmond - a szerzők is színészek voltak! - vígjátékának, a Parlagi Jancsi-nak előadásán már sokadszor bizonyosodik be "mily kitűnő népdalénekes és színész a mi Egrink{...} valódi gyönyörűség nézni művészi játékát és hallgatni mélyen átérzett énekét."

80
 


Egri Kálmán

Az előadást követően, a Prófétában bankettet rendeznek a jubiláló tiszteletére, s ott pitykés nadrágot, ezüst koszorút ajándékoztak neki. A Színészegyesület nevében Bényei István elnök, a társulat részéről Pósa köszönti tréfás verssel a boldog ünnepeltet.

Míg a vidám mulatság zajlik, szörnyű tragédia áldozata lesz a színpadtól visszavonult Kalmár Júlia - asszony nevén özv. Kuthy Béláné - színésznő, Rózsa Rózsika másodprimadonna édesanyja.

"Özvegy Kuthyné beteges lévén, nem kísérte el leányát a színházhoz. Otthon maradt a cseléddel a lakásán{...} Az asztal mellett olvasott még, amikor behívta a cselédet és meghagyta neki, hogy leányáért menjen el a színházba. Rózsa Rózsika k.a. a harmadik felvonásban elvégezte a dolgát s egynegyedtíz óra tájban sietett a cseléd kíséretében hazafelé beteg édesanyjához.

Mire hazaértek{...} fojtó, sűrű füst csapódott arcukba. A szoba, amelynek ajtaját feltárták, tűzlángban úszott. Tíz perc múlva egész valóságában föltárul a borzasztó szerencsétlenség. A színházból és az őrtanyáról jött tűzoltók a lángok közül kivonszolták a boldogtalan nő holttestét, mely a felismerhetetlenségig szénné égett. A katasztrófa, mint sejlik, úgy történt, hogy a szerencsétlen nő a petróleumlámpát magára rántotta..."143

Az édesanyját és minden ingóságát elveszített színésznő megsegítésére tizenhatodikán zsúfolt ház előtt tartanak előadást. A telt ház Rózsa Rózsika népszerűségét bizonyítja, hisz a várost még mindig vastag hótakaró borítja.

"Tátongó zártszék és páholysorok előtt került színre vontatott, rossz előadásban" február 20-án Shakespeare színműve, a Tévedések vígjátéka. "A szereplők közül a legtöbb jót a két Dromio: Sz. Németh és Vendrei nyújtották", említésre méltó alakítás még Kükemezey Vilmáé is, aki ügyesen játszotta Adrianát.

A hónap utolsó napján, huszonkilencedikén végre ismét örülhet az annyira áhított sikernek, az anyagilag is nehéz helyzetben küszködő direktor. Konti Suhanc-a, a címszereplő Örley Flóra jóvoltából három napon át nagy házat vonz. Az ünnepelt primadonna "aranyos kedélye, pezsgő humora, élénk temperamentuma, játékművészete s kitűnően poentírozott éneke - mind érvényre jut ebben a szerepben" - lelkendezik a Napló kritikusa.

Mintha a siker szerencsét hozna a színészekre is, Szilágyi Béla felgyógyul hosszú betegségéből, és március 13-án a közönség ünneplése közepette színre lép Sullivan Mikádo-jában. Két nappal előbb, tizenegyedikén a belvárosi templomban Haraszthy Hermin ifjú színésznő örök hűséget esküszik Pálffy Györgynek. S hogy az eddig balul sikerült szezon vége jóra forduljon, arról Jászai Mari március 7-én, és Nagy Ibolyka március 15-én kezdődő vendégjátékai gondoskodnak. Jászai szokott repertoárját: Grillparzer Medeia, Laube Essex grófja, Shakespeare Antonius és Cleopátra, Hugo Lucretia Borgia valamint Dóczi Széchy Mária című drámák főszerepeit adja, míg Nagy Ibolyka három egyfelvonásossal mutatkozik be, s közülük Murai Károly Virágfakadás-át Csiky Vasember-ével még további három előadáson át játssza. Murai különben helyi szerző, a Szegedi Napló külső munkatársa.

A prózai társulat Shakespeare Makrancos hölgy-ével, az operettegyüttes a Nebántsvirág-gal búcsúzik. Majd 28-án a Zenekedvelők

81
 


82
 
83
 


Aradi Gerő kérvénye

Egyesületének Znojemszky vezényelte remek hangversenyével befejeződik az 1887-88-as szezon. A társulat Nagybecskerekre indul, ahol megkezdi nyári vendégjátékát.

Épp ideje, hogy véget érjen az évad, mert anyagilag a tönk szélére taszította a jobb sorsra érdemes direktort, aki zaklatott levélben fordul a városi tanácshoz:

"A lefolyt színiévad mostoha, gyenge pártolásban részesült a legnagy/obb/ küzdelem, rendkívüli erélyes kitartással voltam képes megóvni, hogy időközben a válság be nem állott, most azonban a végelszámolásnál a helyzet a legkomolyabb" - írja, s a "színügy nevében és érdekében{...} a bajok elhárítására" a jövő évadi szubvenció terhére kétezer forint előleget kér, amit - a város vezetői látva nehéz helyzetét - meg is adnak neki.144

A tanácsnokok jól látják, hogy az anyagi nehézségeket a szegedi publikum támogatásának hiánya okozza. Erre utal, hogy amikor a pesti Nemzeti Színház a városban öt előadást akar tartani, kérésüket a következő indokkal utasítja el Szabados János: "a közönség pártolására számítani nem lehet."145

Aradi elutazása előtt részt vesz a színügyi bizottság Szabados János vezette ülésén, ahol közepes sikerűnek ítélik a nagy sikerek és hatalmas bukások mérföldkövei közt lefolyt színi évet. A szélsőségek arra mutatnak, hogy hiányzik a biztos kezű és ítéletű művezető, azaz a főrendező. Kötelezik hát a direktort, hogy a következő szezonra művezetőt alkalmazzon.

A Színészek Lapjában közzétett pályázatra nyolcan is jelentkeznek, és közülük Aradi Benedek Gyulát, a Népszínház tagját választja.

84
 


Szabados János - a szegedi színészet állandóságáról írott - levelének részlete (1888)

85
 

Alig utazik el a társulat, Szegedre érkezik a Solymossy Orfeum több tagja, és a Tisza Szállóban megkezdik előadásaikat.

Közben Nagybecskerekről aggasztó hír érkezik: Szilágyi Béla betegsége kiújult, a szerencsétlen színész állapota kritikusra fordult. Szeged közönsége gyűjtést szervez a művész megsegítésére - Földváry csendőrparancsnok egymaga 217 forintot gyűjt, hogy Szilágyi Abbáziába gyógyíttathassa magát -, ám a segítség későn érkezik, a válságos állapotban levő színészt április végén Budapestre, az Üllői-úti klinikára viszik, ahol nem sokkal később, június 4-én végez vele a Morbus Hungaricus.146

Május végétől alkalmi együttesek lepik el a várost. A Hétválasztó kertjében a Mezey-féle daltársulat, június közepétől a Valéria téren felnőtt- és gyermekelőadást tartó bábszínház működik.


Zilahy Gyula

Július 7-én és 8-án a Tisza nagytermében a Népszínház társaság ad hangversenyt. Az esteken sanzonok hangzanak el, és egyfelvonásosokat adnak elő. A színészek között három szegedi születésűt is találtunk: Delli Emmát, Boránd Gyulát és Szirmai Imrét. De a Népszínházi társaság sem járt jobban, mint Aradi együttese. "Nemcsak az est anyagi balsikerén sajnálkozunk, hanem sajnáljuk a távol maradt közönséget is" - jegyzi meg a Napló.147

1888. július 16-án Szabados János helyettes polgármester, a színügyi bizottság elnöke nagy jelentőségű beadvánnyal fordul Kállay főispánhoz:

"Miután a színtársulat léte Szegeden minden áldozat dacára csak hat hónapon át van biztosítva", veszélybe kerül "a színészet egzisztenciája". Ezért elengedhetetlen "egy megfelelő nyári állomáshely állandó biztosítása" - véli Szabados. "Ily állomáshelyül többféle előnyeinél fogva első sorban a mehádiai Herkulesfűrdő kínálkozik". Felszólítja tehát a főispánt, hogy a színkör felépítéséhez és működtetéséhez szükséges állami támogatás megszerzése érdekében tegye meg a megfelelő lépéseket. Sajnos e bölcs javaslat is - mint oly sok más - visszhang nélkül marad.148

Aradi társulata a nyár folyamán Nagybecskerek után Makón, Szolnokon és Egerben lép fel, s közben összeáll a jövő szezon színészgárdája is. A régi együttes sok kedvence már nem tér vissza a Tisza-parti városba. Rózsa Rózsika, Tőkés Emília, Kazaliczky Antal, Bóránd Gyula és Egri Kálmán - hogy csak a nevesebbeket említsük - máshová szerződik. Az anyagilag szorongatott helyzetben lévő direktor nem is pótolja mindegyiket, csökkentett létszámú társulattal igyekszik kilábolni a bajból.

Két újonnan szerződtetett színésze azonban mindenképpen említést érdemel: Csiky László, a kitűnő drámai hős és Zilahy Gyula komikus, népi zsánerszínész.

1888-1889. A szeptember 29-i színháznyitást a Szegedi Híradó nagy cikkben köszönti, s leszögezi: "fontos ügy a színészet emelése és biztosítása városunkban". A nyitóelőadás minden tekintetben jól sikerült. Bartók: Kendi Margit-ját látva még a Napló is elismeri: "mindent összevéve a társulat idei dráma személyzete feltétlenül erősebb a tavalyinál."

86
 


Vizvári Gyula

Ám nem pártol Aradi mellé a szerencse, mert társulatának két oszlopa, Örley Flóra primadonna és Vendrei, a remek komikus, mindjárt a szezon elején ágynak esik, és hosszú ideig nélkülözni kell őket. Örley pótlására Pestről jön vendég, Margó Célia és Nikó Lina személyében. Sikerüket látva Aradi megszaporítja az operett-előadások számát, amire a sajtó gúnyosan megjegyzi: "operettbe bomlott világ!"

Október 13-án "közepes közönség" előtt szép sikerrel játsszák Shakespeare Velencei kalmár-ját. "A rendezés megfelelő, a kiállítás pedig, háttérben Velence egy részének látképével, nagyon csinos volt." A Napló kifogásolja az új művezető, Benedek Gyula szöveghúzásait, ugyanakkor elismeri, hogy Csiky László Schylockja "minden hízelgés nélkül mondva, magas színvonalon áll."149

A szegedi színházat váratlanul onnan éri támadás, ahonnan nem is várja. A Fővárosi Lapok lesújtó véleményt közöl a teátrumról, s kijelenti: "a színészi erők hiánya teszi az előadásokat hidegekké, színtelenekké." Nem elég a színház körüli sajtóvihar, tizennyolcadikán a Szegedre törő orkán letépi a színház homlokzatán álló egyik múzsaszobor karját, s a lezuhanó kődarab kishíján agyonüt egy asszonyt. Alig múlik el a könnyen végzetessé válható eset keltette riadalom, elromlik a színház vízvezetékrendszere, és egy hónapon át a színpad alatti kút vízellátására szorul a sors üldözte társulat.150

A hónap végét egy vontatott Csiky-színmű, a Cifra nyomorúság, egy közepes Othello és egy kitűnő Beaumarchais előadás zárja. "A vidéken aligha lehet szebb keretben és jobb előadásban látni a Figaro házasságá-t" - írja elismerően a Híradó. A publikum közt csak az okoz némi zavart, hogy a nézőtérre potyog a zenekari árok fölötti stukkó.

November hetedikén Schweitzer vígjátékában, a Budapest-ben ismét színre lép a felgyógyult Vendrei és Békés Zsigmond szerepében "játéka közvetlen és van hozzá kedélye, amely azt megaranyozza." Mellette Borcsa szerepében Kükemezey jeleskedik.

Ám hiába minden, a közönség ismét elmarad, ezért Aradi a régi receptet alkalmazva vendégeket hív. Először Erdélyi Marietta lép fel telt ház előtt a Cigánybáró-ban, a Szép Heléná-ban és a Koldusdiák-ban, azután 16-ától Blaha hódítja három napon át a színházba tóduló közönséget. A helyzet fonákságát jól jellemzi egy, a Híradóban közölt anekdota.

A vidéki úr, aki csak Blahát jött nézni a teátrumba, letekint a tömött nézőtérre, és így szól páholyszomszédjához:

- Igazán nagy közönsége van Szegednek!
Mire a másik, aki bérlője a színháznak:
- Valóban nagy. Most látom én is, milyen óriási közönsége van Szegednek, amely nem jár színházba!151

Ám ahogy a vendégművészek kihúzzák a lábukat a városból, az addig zsúfolt házak egy csapásra kiürülnek, s tátongó széksorok merednek a máskor oly sok nézőt vonzó Halevy Constantin abbe-jának és Shakespeare Lear királyá-nak színpadára. Pedig ez utóbbi címszerepét Csiky "tisztességes sikerrel s elismerésre méltó buzgalommal játszotta."

87
 

Ekkor Aradi végső kétségbeesésében elhatározza, hogy Shakespeare és más klasszikusok darabjaira, s magyar tárgyú drámai előadásokra ingyen jegyet ad az ifjúságnak.152

A zenés előadásokra azonban ez nem vonatkozik, mert az anyagi szorongatottságban lévő direktor bízik a zene csábító erejében és színészei népszerűségében. És nem is csalódik. Huszonkilencedikén Suppe Donna Juanitá-jára még visszacsábítja Erdélyi Mariettát, s a telt ház pazar előadásnak tapsolhat. A sikerben oroszlánrésze van Znojemszky karmesternek, "aki vasmarokkal tartotta össze az egészet, ami a kevésszámú próba után nem eléggé méltányolható érdem."

Decemberre felgyógyul hosszas betegségéből Örley Flóra, és fellépésének köszönhetően a Nebántsvirág előadása "zajos, lelkes, ovációkkal teljes színházi est." Sikert arat a december hetedikei Hoffmann meséi is. Az Offenbach-mű előadásán a címszereplő Hunfi Imre, aki Magyarországon addig még sose hallott részeket is elénekel az operából.


Nikó Lina

Az évad első operettújdonsága, a Peking rózsája is tetszik a közönségnek. A sodró lendületű előadásban Örley remekel, Kiss Ferkó gyönyörűen énekel, s a zenekar brillírozik Znojemszky biztos kezű vezénylete nyomán.

Két szegedi születésű színészt is bevet Aradi, a közönség kegyeiért folyó csatában. Serfőzy Etel "nagyon tisztességes sikerrel" lép fel a Denevér-ben, s Halasi Béla is tetszést arat Ohnet Vasgyáros-ában.

Úgy tűnik, Thespisz kordélya végre kikapaszkodik a sikertelenség kátyújából. Épp jókor, mert december 24-én lejár a színigazgatói székért kiírt pályázat határideje. A pályázók: Aradi, a jelenlegi direktor, Krecsányi Ignác, a temesvári és Halmay Imre szatmári színigazgatók, valamint Makó Lajos, a Szegeden már korábban hosszabb időt eltöltött színész, a Népszínház tagja.

December 26-án a Cigánybáró-ban ismét egy szegedi születésű művész lép fel: Kenedich Kálmán. Barinkait adja "szép hanggal s ha jó kézbe kerül, használható s számottevő tenorista lesz belőle" - írja a Napló.

Goethe darabját is csak dicsérettel illeti 29-én a Híradó: "a Faust-ot így előadva aligha lehet látni még egy vidéki színpadon{...} Csiszér Mefisztót úgy megjátssza, hogy az ország bármelyik színpadán megállhatna{...} Faust szerepe nagyon jó kézben van Pálffynál{...} Margitot Pálffyné kiváló sikerrel ábrázolta".

A másnapi Napló "Festett ég alatt" című cikke azonban Aradi számára baljós előjelekkel szolgál. "Amilyen erősen van nem szervezve, hanem csak összeverbuválva a dráma: épp olyan gyönge lábakon áll a szegedi színház operettje" - értékeli az elköszönő fél szezont a cikkíró, majd így folytatja: "Buffó nincs, operettkomika nincs és még sok egyéb nincs{...} pl. üde, tiszta hang{...} lábbal lehet ugyan kacsíntani, de énekelni egy kissé bajos."153

1889. Január 3-án Makó, aki igényét az igazgatói székre csak táviratban jelezte, Szegedre érkezik, és személyesen nyújtja be pályázatát. Ettől kezdve az események felgyorsulnak.

88
 


Evva Lajos

A színügyi bizottság negyediki ülésén további három évre Aradi Gerőt javasolja igazgatónak. A Városi Tanács hetedikén "öt szavazattal kettő ellenében elhatározta, hogy a színügyi bizottság javaslatának mellőzésével a színházat a következő három éves ciklusra Makó Lajosnak, a Népszínház tagjának adja át, aki csak ezután fog társulatot szervezni".154

A döntésre válaszul leköszön a színügyi bizottság, mondván: "Makó Lajost nem ismeri olyannak, kire a szegedi színház vezetését egész megnyugvással rá lehetne bízni, ennél fogva viselje a tanács a felelősséget."155 Tizenhatodikán Zombory tanácsnok felveti a városi vezetés melletti intendatura gondolatát, ám javaslata visszhangtalan marad, a város vezetői Makót megerősítik újonnan elnyert igazgatói székében, és nem fogadják el a színügyi bizottság lemondását.

Heves sajtóvita kerekedik Makó kinevezéséből. A vitába nemcsak a helyi lapok, hanem több fővárosi újság is bekapcsolódik. Ki tudja, milyen méreteket öltene az új igazgató körül kialakult vihar, ha 1889. január 30-án el nem dördülnek a meyerlingi vadászkastélyban a végzetes lövések. A trónörökös halott! Így az újságháború - Makó szerencséjére - váratlanul véget ér.

Az új igazgató állását valójában Tisza Lajosnak, Szeged grófjának köszönheti, aki a kinevezést a háttérből erőteljesen szorgalmazta. A volt újjáépítési kormánybiztos ugyanis szegedi tartózkodása idején a régi "bódészínházat" látogatva tetszéssel figyelte, az akkor még pályája elején lévő színész szárnypróbálgatását. Hasonlóan jelentős pártfogót tudhat magának Makó Lajos színházi berkekben is. A biztosítékul letett 5000 forint értékű járadékkölcsön kötvényt ugyanis Evva Lajos, a Népszínház igazgatója bocsátja rendelkezésére.156

Az igazgatóváltás megzavarja a társulatot, s létbizonytalanságot ébreszt a színészekben. Egymást érik a műsorváltozások. Még Jászai vendégszereplése sem tudja kirántani a társulatot a kátyúból. "Szegedi állapot" - írja a Napló február 16-án -, "ahol a koturnuszi tragikus játszik vígjátéki gavallért, a kezdő, félszeg drámai szende Noémit, a bonviván drámázik, a drámai szende operettezik is, Hamletben a színész szerepét kórista szavalja..."

A közönség elmarad az előadásokról, s ezért Aradi úgy dönt, megrövidíti a szezont, és csak minden második nap tart előadásokat.157 Időközben a távozó igazgató elnyeri a miskolci színházat, és ezzel megkezdődik a társulat teljes szétesése. A tagok acsarkodnak egymásra, a nézőtér üres, és a színi évad április 14-én csendben kimúlik. Nem taps, babérkoszorú, díszvacsora búcsúztatja Aradi társulatát, hanem egy kemény hangú cikk a Szegedi Naplóban:

89
 

"Aradi szegedi direktorságából hiányzott a mersz. Ennek következménye volt a közönség érdeklődésének fokozatos hanyatlása, mely a zérus pontig szállott{...} Nagy apparátussal indult neki az utolsó szezonnak, s{...} a nagy erővel aránytalanul keveset produkált. Harag és neheztelés nélkül válunk el a most lezárult aera direktorától azon reményben, hogy talán az új direktor, mint vakmerő bányász rá fog akadni arra az aranyérre, melyet elődje oly kevés szerencsével és vállalkozó kedvvel kutatott."158


Blaha Lujza és Kiss Mihály a Csingilingi csárdást énekli.


 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet