Előző fejezet Következő fejezet

Palágyi Lajos

(1920. szeptember 16. - 1923. július 5.)


 
316-317
 

"Senki nem tántoríthat el művészi céljaim keresztülvitelében. {...} Az, hogy fokozottabb nemzeti érdekeket tartok szem előtt és hogy lelkesedéssel szegődöm a nemzeti kultúra szolgálatába, csak természetes és magától értetődő.
De olyan politikától, mely kasztban vagy felekezetben tesz különbséget, tartózkodom, és intem kollegáimat is attól, hogy behozzák a politikát a színfalak közé."

Palágyi nyilatkozata, Szegedi Napló 1920. szeptember 22.

Palágyi Lajos
(Baán, 1876. március 9. - Budapest, 1932. január 4.)

Asztalossegédként, egy műkedvelő előadáson lépett fel, és sikerét követően 1894-ben beiratkozott Horváth Zoltán színésziskolájába. 1895-től színészként működött elsőrendű társulatoknál, többek között Szegeden is. 1907-ben Miskolcon igazgatónak választják, s tizenhárom éven át ő a teátrum direktora. Ezt követően három évig a szegedi színházat vezeti, majd felhagy az igazgatással, és a Nemzeti Színházba szerződik színésznek, s ott haláláig tag marad. Neves szerepei közé tartozik Jago, Lucifer és a Bánk bán Biberachja. Realista stílusban természetes beszéddel és mozgással formálta alakításait. Igazgatása idején mindig a prózai előadásokat helyezte előtérbe, a zenés művek rovására.


318
 


Greguss Margit

Azzal, hogy Palágyi elnyerte a szegedi színház igazgatói székét, még nem került pont az igazgatóválasztásra. Palágyit ugyanis a miskolci törvényszék a kommün idején elkövetett izgatás vétségéért 15 napi fegyházra ítélte. Ennek ismeretében, Pekár kultuszügyi államtitkár táviratot küld dr. Gaál Endre kultúrtanácsosnak, melyben közli, a büntetett előéletű Palágyinak nem fogja megadni az igazgatói koncessziót. A távirat kézhezvétele után dr. Gaál a következő nyilatkozatot teszi:

"- A színház odaítélése megtörtént, a szerződés aláíratott, Palágyi letette a 100 000 korona kauciót. Ahhoz azonban, hogy az igazgatást tényleg átvehesse, színigazgatói engedélyre is szüksége van. Viszont oly rendelkezés sincsen, amely a várost kötelezné arra, hogy csak koncesszióval bíró színigazgatóval köthet szerződést. {...} A tanács nem szegheti meg visszavonás által a megkötött szerződést, mert akkor a pöröknek egész lavinája omolhatna a városra, amennyiben a szerződött tagok az új színigazgatót, az pedig a várost pörölné."511

Turóczy Mihály dr. főügyész is Palágyi mellé áll augusztus 4-i nyilatkozatában:

"Nekünk a színészek, a közönség és a város érdekeit kell szem előtt tartanunk és segítenünk kell Palágyi Lajost a koncesszió megszerzésében."

A különös exlex állapotot jól érzékelteti a Friss Hírek:

"Még mindig nincs színigazgató - pardon, van, de még sincs! Palágyi Lajos az új igazgató és mégsem ő az igazgató. Furcsán hangzik ez a megállapítás, de mégis - sajnos - így van. Itt már az Úristen maga sem ösmeri ki magát. Ez egy valóságos színház a színházzal!"512

Somogyi polgármester végre döntő lépésre szánja magát s levélben kéri Haller István kultuszminisztert, adja ki Palágyinak a játszási engedélyt. Az új igazgató persze ezalatt lázasan készül a közelgő szezonkezdésre. Igyekszik minél jobb társulatot összehozni, ebben azonban erősen gátolja még mindig bizonytalan helyzete. Nem csoda, hogy társulatépítése nem sikerül valami fényesen. A sok közepes képességű színész mellett csak néhány kiemelkedő művésszel sikerül kontraktust kötnie. Közéjük tartozik a Szegeden jól ismert, fejedelmi termetű hősnő, Tóvölgyi Margit, az ötvenes éveihez érkező, széporgánumú, hős- és jellemszínész Klenovics György, Kovács Károly, a jónevű tenorista, valamint Déri Rózsi. Maga Palágyi kiváló intrikusszínész, még jól emlékeznek alakításaira a szegediek. Egy Makó Lajossal való összetűzés után, innen ment Miskolcra, ahol tizenhárom éven át igazgatóként tevékenykedett.

A társulathoz tartozik még Greguss Margit, a direktor felesége, ő a fiatal hősnő szerepekben jeleskedik és Étsy Emília, aki azonban csak néhány szerepre szerződött. A nehéz gazdasági helyzet arra kényszeríti Palágyit, hogy társulatát minimális létszámúra csökkentse, annál is inkább, mert a költséges operajátszásról le kíván mondani. Augusztus közepén kilenc vagonban megérkeznek az új igazgató díszletei is, csak a koncessziója nem akar a fővárosból megjönni.

Eközben különös hírek szállnak szájról szájra a városban. "Beszélik, hogy a földszinti és az első emeleti páholysorban, valamint a földszint

319
 


A Virágh cukrászda a húszas években

első három sorában nem kaphat bérletet zsidó. Azt is híresztelik, hogy társulatához az új igazgató zsidó színművészt nem szerződtetett."

A "jól-értesült-körök"-nek Palágyi a Szegedi Napló hasábjain adja meg a választ:

"Nem csinálok, mert nem csinálhatok numerus clausust színházamban, én művészetet akarok nyújtani és ettől távol áll mindaz a naiv kicsinyesség, amelyeket ellenségeim még mindig terjesztenek rólam. A valóság az, hogy a múlt szezon bérlőinek kivétel nélkül biztosítom a szerzett elővételi jogot és semmiféle megszorítást nem eszközlök a közönséggel szemben. Ami pedig a társulatom tagjait illeti, itt is egyedül a képességet nézem, nem a felekezeti körülményeket."513

Roppant rossz időben kezdi meg szegedi működését Palágyi. A társadalmat megosztja a numerus clausus körül kialakult politikai csatározás. A krónikus szénhiány s a vele járó, szaporodó áramszolgáltatási zavarok pedig előrevetítik a színház-üzemeltetési gondok árnyékát. Mindezt tetézi a rohamosan növekvő infláció. Megjósolható, hogy a színházban majd állandó bérviták zavarják a művészi munkához elengedhetetlen nyugalmat.

A Délmagyarország 1920. április 4-i száma még egy, a színigazgatók által nem elhanyagolható jelenségre hívja fel a figyelmet. "Új színházjáró közönség keletkezett, amely nem úgy mint hajdan, bírálat nélkül járja a színházat és elfogad mindent, amit és ahogyan ott nyújtanak." Az egykori középosztály és tisztviselőréteg a háború és az azt követő nehéz gazdasági helyzet következtében tragikusan elszegényedett és elmaradt a színházból, helyüket a hadimilliomosok és az infláció szülte újgazdagok foglalták el. ők már csak szórakozni akarnak a színházban és elégedettek vele akkor is, ha az nem művészeti intézmény, hanem csupán szórakoztatóipari egység.

Ilyen átrendeződött, politikailag és gazdaságilag egyaránt kaotikus helyzetben érkezik meg szeptember közepén Palágyi színigazgatói engedélye. Nincs akadálya az évadkezdésnek.

320
 


Asszonyi László

1920-1921. 1920. szeptember 16-án a Himnusz hangjaival indul Palágyi első szegedi színi évada. Tóth Kálmán A király házasodik című vígjátéka a foghíjas nézőtér előtt is sikert arat. "Rend és fegyelem befelé, tökéletes előadás kifelé" - állapítja meg a Napló recenzense. Aztán egy operett, a Leányvásár következik, majd Parker A bíborosá-ban Palágyi színészként lép színre, nagy ováció közepette. Huszonharmadikán azonban nem sok hiányzott ahhoz, hogy fütty harsanjon fel a Carmen bemutatóján. A zenei téren roppant gyenge társulat erejét meghaladta a Bizet-mű. "Gyönge az új tenorista Kovács Károly", nem tetszik Asszonyi László "kissé elfojtott baritonja" se. A kórusrészek meg egyenesen minősíthetetlenek. "Évek óta nem úszkált a színház levegőjében ennyi hamis hang". Egyedül a címszerepet éneklő Rózsa Ila "elfogadható".

Az első, és hosszú ideig majd egyetlen telt ház október hatodikán a Bánk bán-ra gyűlik össze. A zsúfolt nézőtér lelkesen tapsolja Tóvölgyit, akinek "Gertrudisa soha ilyen nagyszerű nem volt" és Étsyt, mert "Melindája maga a báj és erő." Kár, hogy Bánk szerepében Klenovics deklamál.

A szomorúan üres széksorokat látva szeptember 21-én a direktor társulati ülést hív össze és megszavaztatja a társulatot, fixfizetéses rendszerben, vagy konzorciumi formában akarnak-e a továbbiakban fellépni. A színészek - 3-4 kivételével - az utóbbi mellett döntenek. Nem csoda, hisz így esténként kézhez kapják az őket megillető részesedést, s nincsenek annyira kiszolgáltatva az inflációnak, mint a félhavonta fizető fix rendszer esetén.514

A közönség feltűnő távolmaradását a Palágyit támogató Napló is szóvá teszi: "a társadalom egy része igaztalanul bojkottálja a színházat, oly cselekedeteket tulajdonítva a színigazgatónak, mintha a tagok szerződtetésénél, a jegyek és bérletek kiadásánál különbséget tenne zsidó és nem zsidó között."515 Ám hiába minden igyekezet, a szóbeszéd erősebb, mint a valóság! A színház továbbra is jóformán üres minden előadáson.

Az első hónap olyannyira deficites, hogy úgy tűnik "a színház katasztrófa előtt áll." Palágyi, anyagi helyzetén könnyítendő, a vigalmi adó elengedését kéri a tanácstól - hiába. A szegedi színház válságának híre Pestre is eljut, s a 8 órai Újság nagy terjedelemben taglalja a helyzetet. Egyben arról is hírt ad, értesülése szerint Aigner Károly dr. főispán tárgyalásokat folytat Sebestyén Géza színigazgatóval a szegedi színház átvételéről. A főispán nem nyilatkozik a tudni vélt tárgyalásról, csupán azt közli:

"Ami a mostani válságot illeti, nem mondhatok mást, mint hogy bízom abban, hogy a válságot Palágyi Lajos a maga rátermettségével a maga személyében fogja megoldani."

Persze nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Valóban vannak tárgyalások a két igazgató között a Buda-miskolci s a szegedi színházak fúziójáról, ám azok zsákutcába jutnak.516

Az amúgy is nehéz időket élő színház helyzetén csak ront a sajtó állandó támadása. Céltábla az igazgató személyén kívül a teljes társulat. Október 26-án Mi lesz a szegedi színházzal címmel "cikk" jelenik meg a Szegedben. (A volt Délmagyarországot rejti az új fejléc.) Az alcíme: A tanács is megállapítja, hogy rossz a társulat, elárulja, miről szólna az

321
 



A betiltott Délmagyarország helyett megjelenő Szeged fejléce

írás, ha a cenzúra a továbbiakat nem törölte volna. Így csak fehér folt virít a minden bizonnyal dörgedelmes sorok helyén.

A támadások nyomán Palágyi nyílt levelet intéz a város újságíróihoz. A nehéz körülményekre hivatkozva kéri, ne riasszák el meggondolatlan soraikkal a közönséget. "A vidéki színészet, ha valamikor, úgy most fokozott mértékben rászolgál a támogatásra, amikor száraz kenyérért az egészségét, az életét kockáztatja, kötelességtudással 4 fokos színházban végzi feladatát kivágott ruhában és ezt az áldozatkészségét gúnyolják Önök, akik téli bundában nézik a vergődését. Az az újságíró, aki ma a színházról ír és nem azzal az érzéssel teszi, hogy használjon neki, nem csak a kultúra ellen vét, hanem az emberiesség ellen is" - fejezi be írását, melyet csak a Napló közöl.517

A Szeged cikkírója november 26-i válaszában leszögezi, hogy a rossz kritikát is el kell fogadni s különben is a direktor ne politizáljon(?!), hanem szervezzen jobb társulatot, mert a mostani rossz. S mivel nem hatják meg a direktor érvei, a későbbiekben is "minimálisra lefokozott igényekről", "modoros és patetikus" férfiszínészekről, a "rendezői értelem és kéz" hiányáról, meg a "tavaly óta megfogyatkozott zenekarról" szólnak a lap kritikái.

Nem csak a kritika a ludas a közönség távolmaradásában. A korán beköszöntő tél, a szénhiányban rosszul fűtött otthonok, az akadozó áramellátás, a szombat-vasárnap szünetelő vonatközlekedés, s az "ellenállhatatlan kényszerből" törvénybe iktatott trianoni békeszerződés mind-mind hozzájárul az általános, nemzeti rosszkedvhez. Kedvetlenül pedig ki jár szórakozni?

Csoda, hogy még ilyen helyzetben is születnek kiemelkedő előadások. Ilyen az október 31-i Denevér, a december 3-i Csongor és Tünde - "a telt ház lelkesen fogadta" a két címszereplő, Gáspár László és Étsy Emília játékát -, a december 11-i Othello, valamint a 23-i Stuart Mária. És természetesen sikere van a vasárnap délutánonként újra játszott népszínműveknek.

322
 


Király Ernő

Mondhatni ezek tartják el a tönk szélén tántorgó társulatot.

1921. Az 1921-es esztendő riasztó hírekkel köszönt be. Sorra mennek csődbe a színházak, a szakma általános színházi válságról beszél. Szegeden az amúgy is nehéz színházi körülményeket tovább súlyosbítja, hogy a Belvárosi és a Korzó Mozikban neves fővárosi művészek adnak műsort. A fellépők közt találjuk a Góth-házaspárt, a bonvivánsztár Király Ernőt, Fenyvesi Emilt, Lendvay Lolát és Fenyő Aladárt, a Vígszínház művészeit, valamint Nagy Endrét a kabaré avatott mesterét. A kacagtató, frivol műsorokkal hogyan is vehetné fel a versenyt a színház Ibsen Kísértetek-jével és Maeterlinck Monna Vanná-jával? Nem is erőlteti Palágyi a drámát, helyette operettbemutatók özönét zúdítja a szegedi publikumra. Erre a Szeged című lapban január 23-án dörgedelmes cikk jelenik meg, s az írás derék tollnoka opera-előadásokat követel! Akkor, amikor még az operettek is éppenhogy behozzák a rájuk fordított költséget, s a nyomorgó kóristák fizetésemelésért könyörögnek, de hiába.

Az operettekre válaszul a mozik revüket és Pestről hozott teljes operákat akarnak műsorra tűzni. A színháziak ekkor memorandummal fordulnak a tanácshoz, s kérik, tiltsák meg a moziknak színházi szezon alatt a revük bemutatását. Kérésüket teljesíti a tanács, a teljes operák bemutatását pedig a főkapitány nem engedélyezi.

Csalóka reményt kelt a Kaméliás hölgy február 20-i bemutatója. A címszerepet játszó, fiatal Tamás Annának köszönhetően "az előadás a legsikerültebbek közé tartozik". A hideg nézőtér ellenére szép számú közönség tapsolja végig az előadást. Siker a március ötödikén színre kerülő Erdélyi csillagok is. Eörsy Tóth Júlia darabjára teljesen megtelik a színház. Az előadásról még a Szeged is elismeréssel ír. A színészek "hivatásuk magaslatán igyekeztek állni {...} Palágyit, mint a bonyolult cselekmények gondos rendezőjét illeti dicséret."518 Ám rövid bizakodás után jön a kijózanító jelen, az ismét néptelen nézőtér.

A riasztó színházi dekonjunktúra láttán a márciusi közgyűlés napirendre tűzi a nehéz helyzetben lévő színház ügyét. Becsey dr. szerint "erkölcsi kötelesség segíteni" a város egyetlen kulturális intézményén, ám Wimmer Fülöp ellenzi ezt, és kijelenti:

"- Palágyi színháza azért üres, mert rossz!"

Kószó dr. másként látja a dolgot:

- Az anyagi gondoknak "a sok mozgószínház az oka" - állítja.

Akár így, akár úgy van, a közgyűlés mentőövet nyújt a fizetőképtelenség mocsarában már-már elmerülő direktornak, és 200 000 koronás segélyt szavaz meg. A gyors kifizetést Balogh Károly föllebbezése meghiúsítja. Mire végül a színház hozzájut, az infláció miatt gyorsan elértéktelenedő pénz a töredékét éri.519

Nem csak Szegeden ilyen kritikus a helyzet. A fővárosban bezárja kapuit az Eskü-téri Színház, s hasonló sors vár a debrecenire is. A Budapesten megjelenő Virradat foglalkozik a szegedi színház ügyével, és a bajok okát másban látja, mint a város tanácsnokai:

"A közönség nem igen látogatja Palágyi Lajos színigazgató előadásait, noha úgy a színészek kiválósága, mint a változatos repertoár mindenképpen rászolgál a publikum támogatására."520

323
 

Mintha a szegediek olvasnák a Virradatot, újra érdeklődéssel fordulnak a színház felé. Április harmadikán hosszú idő után ismét telt ház tapsol az Offenbach című daljátéknak. (Zenéjét a francia muzsikus szerzeményeiből Nádor Mihály állította össze, az életrajza nyomán írt történet szerzője Faragó Jenő.) A siker azzal kecsegtet, hogy "a szegedi színház megtalálta a maga kasszadarabját." És mintha a teátrum valóban elnyerné a publikum kegyét, nagy tetszés követi A hattyú április kilencediki bemutatóját, és egy gombostűt sem lehet leejteni a nézőtéren a Sulamith április 23-i reprízén. S bár többször vas elé hívja a színészeket A bor bemutató közönsége, a Szeged elégedetlen: "színtelenek, haloványak a szegedi színen Gárdonyi életerős alakjai és az unalom jegyében pergett le a kitűnő darab három felvonása."521


Nádor Mihály

Úgy tetszik, a devalválódott pénz cseréje - az infláció megszűntét várja tőle a kormány - és a színi év végének közeledte új erőt önt a társulatba, a műsor igényesebb és változatosabb lesz. Opera, operett és klasszikus művek egyaránt repertoárra kerülnek, igaz, váltakozó sikerrel. Palágyi, hogy fővárosi ádáz ellenségét megbékítse, színre állítja Pekár Gyula Danton című drámáját.

A békülés nem történik meg, viszont a színház egy kudarcot valló előadással többet könyvelhet el.

Június elején végre-valahára befejeződik a szegedi kőszínház fennállása óta talán legnehezebb szezonja. A színügyi bizottság egy, a Magyar Országos Színművészeti Tanácsnak írt levelében így summázza véleményét az elmúlt évadról:

"Palágyi Lajos társulata, bár jó erőkből volt szervezve, általános vélemény szerint nem felelt meg a követelményeknek, aminek okául nevezett azt adta elő, hogy színigazgatói engedélyét későn kapta meg s arra a híresztelésre, hogy azt nem fogja megkapni, jobb tagjai máshová szerződtek.

Hazafias és művelődési szempontból Palágyi Lajos működése nem esett kifogás alá, az előadások művészi színvonala ellenben, különösen a színházi év végén, nem mindig volt megfelelő, aminek oka részint a társulat hiányossága, részint az előadott darabok nagy száma, ami a kellő betanulást lehetetlenné tette."522

A nyár beköszöntével a Belvárosi Moziban megkezdi előadását a Royal Orfeum, a Korzó Moziban pedig a nyári állomás nélkül maradt szegedi színészek lépnek fel alkalmi műsorukkal. A vakáció azonban nem hoz békét a színház háza tájára.

Alig csukja be kapuit a teátrum, meglepő fordulat történik. "Pekár Gyula államtitkár megbízásából kiszombori Rónay Gyula szolgálaton kívüli huszárfőhadnagy Szegedre érkezik" és részt vesz a polgármester szobájában tartott zárt tárgyaláson. "A rendkívüli tanácsülésen, amelyen néhány percig Aigner Károly dr. főispán is részt vett, Rónay tájékoztatja a tanács tagjait a kultuszkormány tervéről. Eszerint a szegedi színház szeptemberben már mint államilag szubvencionált intézmény kezdené meg működését a közoktatásügyi minisztérium által megbízott igazgató vezetésével."523 A kolozsvári helyett létesítendő új Nemzeti Színház mellett Színművészeti Akadémia is létesülne, s a nívó emelése érdekében az Operaház és a pesti Nemzeti egyes vezető művészei is fellépnének Szegeden. A kiszemelt igazgató Kürthy György, a Nemzeti Színház kitűnő művésze, nyomban tárgyalásokat kezd Palágyival, aki

324
 


Kürthy György

két és fél millió koronáért hajlandó átadni a színházat, minden eszközével együtt. Rónay és Kürthy "a leltár megtekintése után kijelentették, hogy a {...} követelést elfogadják. Ez az összeg egyelőre nem áll rendelkezésükre, a pénzt azonban előteremtik."524 A tárgyalások hírére Wlasics Gyula, a vidéki színészet felügyelője a Pesti Naplóban sietve nyilatkozik: "Palágyi Lajossal nem a kultuszkormány tárgyal, hanem Kürthy György, aki a színház igazgatójának van kiszemelve."

Kürthy igazgatói esélyeit növeli a június 9-én a tanácshoz érkező távirat, melyben Pekár közli, Palágyi az 1921-22-es évadra nem kap színigazgatói engedélyt! Másnap az érdekelt sajtónyilatkozatában keserűen kifakad:

"- Illő tisztelettel a politikai hatalom iránt - félre állok, mert úgy látom, nem kellek. És az én megdönthetetlen váram: az én erős hitem az igazságban."525
Közben kiderül, a színház ügyében szorgoskodó Rónay a Ben Blumenthal által pénzelt színházi társulás, az Unio - a Vígszínház, az Operettszínház s később még több fővárosi színház tartozik érdekeltségi körükbe - háttérben tevékenykedő ügyvezető igazgatója. Nemsokára Beőthy László, az Unio színházak művészeti igazgatója is színre lép, és elterjed a hír: megegyezett Palágyival, akit egyik színházába, a Magyar Színházba leszerződtetett.

A fejlemények láttán a szegedi Katolikus Kör táviratot intéz a nemrég megalakult Teleki-kormány kultuszminiszteréhez, Vass Józsefhez. A távirat szerint szívesen vennék, ha a színházat államosítanák és "igazgatójává Palágyi Lajost nevezné ki az állam." Ha azonban ez a megoldás nem volna lehetséges, úgy azt kéri a választmány, hogy a színház koncesszióját újból Palágyi Lajos kapja meg. "Mert az olyan Szegedi Nemzeti Színház Rt. ellen, mely mögött Blumenthal és pénzestársai állnak, erélyesen tiltakoznak."

Szeged főjegyzője Taschler Endre doktor is szót emel a részvénytársaság ellen és kijelenti:

"- Nem adok Ben Blumenthal úrnak színházat és nem oldom fel a régi igazgatót szerződése alól!"

Ám nincs ki ellen védeni Palágyit, mert az időközben Szegeden járt Lázár Ödön, az Unio színházak gazdasági igazgatója úgy ítéli meg, a Tisza-parti városban nem lehet rentábilis színházat csinálni, mire Beőthy a következő táviratot küldi dr. Gaál Endrének, a színügyi bizottság elnökének:

"Minisztériummal folytatott tárgyalások, fájdalom, eredménytelenül végződtek s így a legnagyobb sajnálatomra a szép terv megvalósításán, amely Szeged színészetét Magyarországon eddig el nem ért világvárosi színvonalra emelte volna, nem működhetem közre."

Erre Rónay is visszalép, Kürthy még rövid ideig egyedül is próbálkozik, azonban hamar belátja, nem fogja elnyerni a szegedi igazgatói széket és visszavonul ő is.

Az új helyzetben július 22-ére összehívják a színügyi bizottságot. Az ülés elején Gaál tanácsnok, akinek tisztázatlan szerepe volt az elmúlt két hónap eseményeiben, elismeri korábbi tévedését és kijelenti:

"- Hibát követtem el, bedűltem Pekárnak!"
325
 

Ezt követően a bizottság figyelmen kívül hagyva az igazgatói székért jelentkező Sziklai Jenő, valamint Mariházy Miklós ajánlkozását, dr. Turóczy Mihály tiszti főügyész sürgetésére koncesszió nélkül is a régi igazgatót bízza meg társulatvezetéssel és a következő évad előkészítésével. Annál is inkább teszi ezt, mert Vass miniszter úr közli, Palágyi egész biztosan meg fogja kapni a játékengedélyt. Így hát a régi-új igazgató ismét megkésve, az együttes szerevéséhez lát, ám feltételül szabja a vigalmi adó öt százalékra való leszállítását, a színház fűtőanyaggal való ellátását és azt, hogy a világítási költségeket a gázgyár kedvezményes áron számolja el.526

"Elhunyt színházi kultúránk katafalkjára tegnap egy új halotti koszorút helyeztek a városháza tanácstermében" - nyugtázza a történteket a Szeged.


Gáspár László

Palágyi hatalmas lendülettel veti magát a szerződtetésbe, ám mint a múlt esztendőben, megint csak a még le nem szerződtetett, következésképpen gyengébb színészek közül válogathat. Hetventagú együttesébe így is sikerül néhány jó nevet szerződtetni. Köztük van Rátkai Sándor, az országszerte ismert komikus; a Debrecenből átcsábított szegedi születésű Kónya Gizella, a naiva és társalgási szerepek avatott megformálója és Molnár Rezső, a tehetséges epizodista. A régi, nevesebbek közül Szegeden maradt Tóvölgyi Margit, László Tivadar, Gáspár László és Csordás György is.

A kialakult helyzetet látva Aigner főispán elégedetten jelenti ki: "Örülök, hogy e kínos színházi ügy megoldást nyert és hogy a színház rendes időben megkezdheti működését."527

1921-1922. A színház - annak ellenére, hogy Palágyi koncessziója még mindig nem érkezett meg - szeptember 15-én a Bánk bán-nal megkezdi az évadot. A Biberach szerepében színre lépő Palágyit a vele rokonszenvezők vastapsa köszönti. A direktor, hogy kedvére tegyen a könnyű szórakozásra vágyó közönségnek egymás után mutatja be az operetteket és népszínműveket - mindhiába! Az intézmény súlyos deficittel küzd. A színház egynapi, fűtés nélküli kiadása 21 704 korona, maximális bevétele: 21 189 korona. Ez napi 515 korona deficitet jelent akkor is, ha tele van a színház, márpedig a telt ház továbbra is csak elérhetetlen álom. A városi tanács, ez egyszer, példamutató határozatot hoz. "A rendkívül súlyossá vált gazdasági viszonyok miatt a törvényhatóság - szervezeti szempontból, a magyar műveltség színvonalának fenntartása érdekében - a művészet fokozottabb támogatását tűzi ki célul." Ezért a tanács lemond a bevételből ráeső részesedésről, a fűtés költségeihez 180 000 koronával járul, és felhatalmazza az igazgatót, hogy a helyárakat szabadon állapítsa meg.528

Október elejére végre megérkezik a minisztériumból Palágyi feltételes koncessziója. Az ideiglenesség magyarázatával a mellékelt levél szolgál: "Palágyi Lajos múlt évi működése alatt eleinte több ízben adott okot az illetékes körök panaszára, azonban időközben úgy a város vezetősége, mint több szegedi társadalmi egyesület kifejezte előttem azt a kívánságot, hogy Szegeden továbbra is Palágyi Lajos társulata működjön" {...} de ha "ellene bármikor jogos kifogás merülne föl, színigazgatói engedélyét azonnal be fogom vonni".529

326
 


Vass József kultuszminiszter

Palágyi abban reménykedik, hogy az október kilencedikén megnyíló egyetem - Horthy kormányzó, Teleki Pál miniszterelnök és Vass kultuszminiszter is Szegedre érkezik ez alkalomra - majd fellendíti a színház látogatottságát, ám csalódnia kell. A gyenge előadások nem keltik fel az érdeklődést. Egész hónapban csupán két figyelemre méltó bemutatót tartanak, az amatőrök által színre állított Régi erdélyi lakodalom című táncos játékot és a Rigoletto-t. Az első operabemutató esetében "csak a törekvést dicsérhetjük" és Nagy Katinka "vastapsban részesült" Gildáját.

A tél szokatlanul korán, már november elején hatalmas havazással érkezik. Ám ezúttal meleg a színház, és úgy látszik, a fűtött nézőtér nagyobb közönségcsalogató, mint a jó előadás, mert nem csak a belvárosból, hanem még az augusztusban ismét Magyarországhoz csatolt Újszegedről is tódul a nép a teátrumba.

A telt ház meghozza a színészek kedvét, és kitűnő előadásban adják Herczeg Gyurkovics lányok-ját, Molnár Az ördög-ét Palágyival a főszerepben és a Karenina Anna felújítását. Ez utóbbiban Greguss Margit "legőszintébb művészi sikerét aratja", mellette Palágyi "markáns Karenin" és igen jó Gáspár Vronszkij szerepében. A színre állítás is Palágyi munkája s "rendezése igen hangulatos és hatásos képet nyújtott". Kifogástalan a november 26-i Az álarcosbál is. Az énekes közül ismét Nagy Katinka tűnik ki, de partnerei Tihanyi Zoltán, Halmos Gyula és Bernáth Margit is megállták helyüket. A siker oroszlánrésze mégis Rádió Rezső karmesteré, aki vaskézzel irányított zenekart, kórust, énekest. Telt ház ünnepelte a szép est létrehozóit.

Ugyanezen a napon csak kevesen kíváncsiak Bartók Béla zongorajátékára. A Tisza koncerttermében a zeneszerző mellett Thuray Emma énekli Bartók székely dalait a kisszámú megjelentnek. Bezzeg hatalmas tömeg bámulta a Pickben kitört tűzvészt 21-én. A hatalmas éjszakai tűzben leég az egész hűtőház, s a lángok martaléka lesz a benne tárolt áru is.

A színügyi bizottság december eleji ülésén szóvá teszi a társulat hiányosságait. Sajnos a decemberi prózai előadások igazolni látszanak a kifogásokat. Bár a hetedikei Lear király címszerepében Klenovits "gondos, elmélyedő tanulmány"-ra valló alakítást nyújt és Uti Giza is sikert arat Regan szerepében a "gyér számú közönség" előtt, a többiek kedvetlenül, rosszul játszanak. "Jobb Shakespeare előadásokat várunk" - figyelmeztet a Szeged. Valamivel jobban sikerül a telt ház előtt színre kerülő Rómeó és Júlia. Csengery Ilona kellemes színpadi jelenség és szépen beszél, de játéka még rutintalan, Gáspár meg nem elég szenvedélyes, és csak "mérsékelt sikert arat" a sok fiatal előtt bemutatkozó új színész, Poór Miklós, Mercutio szerepében. A tizenkettedikei Moliere- bemutató, A fösvény azonban teljes fiaskó. "A rendező" és címszereplő Bihari László "mosolygós Harpagonja dacára nagy szomorúság volt az egész előadás". Egyértelmű siker viszont a János vitéz Koroknay Rózsival a címszerepben és Halevy december 25-i A zsidónő-je, ahol a siker kovácsai Tihanyi Zoltán, Nagy Katinka és Rádió Rezső karmester.

Ellentmondásos a megítélése Molnár Ferenc három egyfelvonásosának. A kritika készületlen, elkapkodott előadásként jegyzi fel, a közönség mégis látogatásával tüntet mellette.

327
 

1922. Az 1922-es esztendővel együtt hóviharok köszöntenek a városra, és hiába tűz műsorra operettet operett után a színház, a nézőtér üres marad. A színügyi bizottság január 13-i ülésén kénytelen megállapítani: "A közönség érdeklődése a színház iránt a rossz viszonyok és az erős verseny következtében csekély." Szerencse, hogy a kultuszminiszter - a nyári vesszőfutás kárpótlásául (?) - 25 000 korona segélyt ad a színigazgatónak, aki ezen az ülésen jelenti be az ifjúsági előadások beindítását és azt, hogy alkalmanként 70 jó tanuló ingyen látogathatja az előadásokat.530

Váratlanul veszélybe kerül az operettjátszás, amikor Koroknay Rózsi bejelenti, férjhez megy és visszavonul a pályáról. A lapok nyomban primadonnaválságról kezdenek cikkezni, az igazgató pedig indul utódot keresni.

"Savós romantika, könnyekre apelláló szentimentalizmus" árad a Negyvenéves asszony című francia limonádéból, csak Tóvölgyi elmélyült, ihletett játéka menti meg a bukástól.


Tímár Ila

Szerencse, hogy a hónap végére jut egy opera, Rossini A sevillai borbély-a. Telt ház gyűlik össze a Rádió karmester által remekül kézbentartott előadásra, és sűrű taps jutalmazta Nagy Katinka Rosináját, Halmos Figaróját, Molnár Basilióját és Faludi Bartolóját. Ellenben kevés gyönyörűségben van részük azoknak, akik a Liliomfi felújítására váltanak jegyet. Maguk is megijednek az üresen kongó nézőtértől, ami a színészek minden játékkedvét elveszi.

Az üres házakra most is van magyarázat. Az utakat hótorlaszok zárják el, a közlekedés megbénul, és aki ennek ellenére útnak indul, az is a Kass Szálló kabaré-előadására kíváncsi. Palágyi a lehetséges primadonna utódok csatasorba állításával reméli visszahódítani elvesztett közönségét. Vendégként fellépteti Magyar Erzsit, a Revü Színház és Révész Ilonkát, a Király Színház primadonnáját. Nekik köszönhetően Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettje megmenti a színházat a teljes anyagi csődtől.

Bár hiányzik a rendezői kéz, szép siker a Monna Vanna. Kálmán Sára "a csöndes érzelmeket bensőségesen szólaltatja meg és partnere, Gáspár László játékán is határozott szakmai fejlődés mutatkozik". Tetszést arat a Bizánc és a Traviata is. Ez utóbbi előadásán Nagy Katalin ismét remekel, méltó társa az Alfrédot éneklő Tihanyi és "megbízható Germont" Halmos Gyula. Ezúttal a kórusokra sem lehet panasz.

Március elején csizmamarasztaló sár lepi el az utcákat. A Tisza aggasztóan megárad, s a külvárosi házak szobáiban kutakat fakaszt a mindenütt megjelenő belvíz. Még ennyi riogató körülmény sem tartja otthon a kíváncsi szegedieket március negyedikén, amikor a Gésák-ban bemutatkozik Tímár Ila, az új primadonna. A "csinos alakú, jó színpadi megjelenésű" művésznő "egyszerű, természetes" játékát szeretettel fogadja a közönség. A Szegedi Napló sem fukarkodik dicséretével, és megjósolja, hogy az új színésznő "gyönyörű jövő előtt áll".

Nyolcadikán ünnepli igazgatói működésének tizenötödik évfordulóját Palágyi. "Ha visszatekint erre az időre, bizonyára megtalálja benne a szépségeket, az ambíciókat is, de lehetetlenség átsiklania a keserűségein, amik mindenkit elfognak, ha jót, nemeset akar alkotni s csak kisszerűségek, elfogódottságok, meg nem értések kopár elme-szikláiba ütközik" - írja az alkalomra a Szegedi Napló.531 Palágyi az évfordulót

328
 


Székelyhidi Ferenc

saját dramatizálású Dosztojevszkij-művel, a Szenvedők-kel ünnepli. Sajnos "unalom ülte meg a nézőteret" és fagyos elutasítás fogadta az "átdolgozás eredménytelen munkájá"-t. A tapsok nem a bemutatott darabnak, a jubiláló művésznek szóltak csak.

A szabadságharc évfordulójára díszelőadást rendez a színházban az Alföldi Magyar Közművelődési Egylet. Az ünnepi Petőfi-estnek különleges jelentőséget ad Jászai Mari fellépése és Móra Ferencnek a nagy poétáról tartott előadása.

A hónap közepétől ismét nehéz napok köszöntenek a teátrumra. A máskor mindig sikerdarabnak számító Lőcsei fehér asszony-t mindössze 50-en nézik, s Sophokles Antigoné-jában hiába "szinte tökéletes Kreon" Bihari és "megdöbbentően igaz Eurydike" Tóvölgyi, a nézőtér szinte kong az ürességtől. Közönséget csak a vendégként visszatérő Koroknay Rózsi fellépése vonz a Sulamith előadásra és a napról napra jobban kedvelt Tímár Ila az operettekre.

A színházi válság nem csak vidéken, a fővárosban is érezhető. Mégis annak legnagyobb terhét a trianoni Magyarország romló gazdaságának béklyójában vergődő nem fővárosi együttesek érzik leginkább. Az Országos Színészegyesület kongresszusán a vidéki színigazgatók ki is mondják, ha társulataik nem kapnak anyagi segítséget, "kénytelenek lesznek munkájukat beszüntetni." A rossz színházmenetre hivatkozva Palágyi kéri a tanácsot, hogy szerződésben vállalt kötelezettségével ellentétben már június elején befejezhesse a szezont s egyúttal felteszi a kérdést: "nem mentené fel a város őt az operajátszás kötelezettsége alól?" A város vezetői mindkét kérést elutasítják.

Érdektelen, kisszámú közönség előtt, szürke, lélektelen előadások sorjáznak a színház áprilisi műsorrendjén. A két érdeklődésre számot tartó produkció, Moliere A fösvény-e és Rostand Cyrano-ja is csalódást kelt. A nagy francia drámaköltő születésének 300-ik évfordulójára bemutatott "előadás az emlékezés ünnepét nem szolgálta". De hogy is lett volna kedve szívvel játszani a színészeknek az üres nézőtér előtt? A Cyrano címszerepében Bihari László elmélyült alakítást nyújt ugyan és a Roxant játszó Kálmán Sári ellen sem lehet kifogás, azonban a többi szereplőről kiderül, hogy "nem tudnak és nem szeretnek verset mondani".

A zenés darabok az ismét műsorra tűzött Sulamith, a Csárdáskirálynő, Szirmai-Bakonyi Gróf Rinaldó-ja, a Hoffmann meséi úgy-ahogy behozzák a rájuk fordított összegeket, ám a nagy költséggel leszerződtetett olasz tenorista a Rigoletto-ban, a Traviatá-ban és A sevillai borbélyban is kudarcot vall. A nápolyi Opera Lirico énekese, Francesco Armen- tano kis terjedelmű hanggal rendelkezik, és indiszponáltságát "bizonytalan és hamis intonálás"-a bizonyítja.

A vigasztalan előadások sorát látva keserűen állapítja meg a Szeged cikkírója: "aktuális Mikszáth Kálmánnak az a megállapítása, hogy a szegedi színház az a hely, ahol unatkoznak".

A július elsejei évzáróig csak néhány előadás mond ellent a fenti szentenciának. Megérdemelt sikert arat április végén Bakonyi Károly A sárga kesztyű című, egy halálos párbaj történetét feldolgozó darabja. A siker főrészesei Greguss Margit és Palágyi Lajos. Telt ház ünnepli Liptai Imre szegedi újságírót is, darabja A jó fiú bemutatóján. A taps azonban

329
 

nem a kisvárosi történetnek, hanem a szegedi polgárnak szól. Siker az egyszerű történetű - a magyar tengerésztiszt beleszeret egy szép olasz lányba, de csalódása után visszatér a kis faluban hagyott magyar kedveséhez - Hazudik a muzsikaszó is. Tímár Ila vérforraló olasz lány, és elragadó párost formál Fenyő Irma Latabár Rezsővel. "Telt ház, sok taps. Egy kocsi virág. Jóslat: kasszadarab" - írja a Szegedi Napló. A közömbös nézőtér felpezsdítésére hozzák színre Hennequen Elveszett paradicsom-át. A közönség sorban áll a jegyekért, a színügyi bizottság meg írásban szögezi le: "ilyen disznó darab régen nem ment a szegedi színpadon". A vendégszereplések is a lagymatag szezon utolsó heteinek élénkítését szolgálják. Bartos Gyula, Gömöry Vilma, Márkus Emília, az operisták közül Cholnoky Margit, Medek Anna, Adler Adelina, Somló József és Székelyhidi Ferenc lépnek a szegedi deszkákra.


Medek Anna

A szezon végén június 21-én kerül színre Az ember tragédiája. Klenovits Ádámja kissé külsőséges ugyan, Palágyi meg száraz Lucifert formál és Greguss is küzd Éva szerepével, de "a rendezés" - Palágyi munkája - "az új és esetenként tetszetős díszletekkel és kulisszákkal magára vonta a figyelmet". Az előadás egy hétig megy nagy közönség előtt. Azután egy Színész-Újságíró meccsel - itt is a zsurnaliszták győznek 5:1 arányban - véget ér a színi évad.

A házfalakon pedig egy plakát jelenik meg, rajta nagy betűkkel: "Palágyi tönkreteszi a színházat". A sok nyomdafestéket nehezen tűrő sor közül még a legenyhébb: "Mucsa ez és ripacsék gondolkodásmódjának megfelelő, akiknek nem a kritika fáj, hanem annak igazsága."

Az évadról más értékelések is készülnek. Balogh Károly pénzügyi tanácsos, akit a színügyi bizottság kért fel arra, hogy a városi színház számadásait vizsgálja fölül, kénytelen megállapítani: "szeptember 15-től április végéig a színháznak 4 168 830 korona bevétele és 4 223 950 korona kiadása volt, tehát 55 120 korona deficit mutatkozik.532

Juhász Gyula évadértékelő cikkében leszögezi: "egy valóban művészi értékű drámai hős, egy állandó hősnő {...} hozzáértő dramaturg és önálló rendező nélkül a színház csak komédiázás". Ezek pedig Szegeden nincsenek. Kemény bírálatot mond a közönségről is: "A szellemi csőcseléknek (akinek nem inge ne vegye magára) operett kell mindenáron, vagy legalább is a színházi bölcsek (nem tévesztendők össze a hét göröggel) legalább is így akarják."533 A hetes szám ez esetben a színügyi bizottság létszámára utal.

A közönség sincs jobb véleménnyel a színházról, legalábbis erre mutat a Szegedi Napló Mikor a közönség a kritikus című cikke. "A zenekar rossz és kicsiny, a kórus kritikán aluli," "Palágyi az elmúlt évben sem tudott társulatot szervezni," "Szegeden csak operaelőadást vagyok képes végignézni" - olvashatók egymás után az elmarasztaló vélemények. A direktornak alaposan meg kell reformálni társulatát és műsorát, ha ki akarja tölteni szerződés szerinti hat évadját.

Nyári állomás híján a vakáció alatt Faludi Kálmán a munka és kereset nélkül maradt társulati tagokból együttest szervez, és a felújított Horváth Mihály utcai Vígszínpadon iparkodik velük megkeresni a betevő falatra valót. Helyzetüket nehezíti a Hungária átalakított kerthelyiségében működő Sarkadi Vilmos vezette kabarészínpad.

330
 


Gábor Mara és Érckövy László

 


E. Bardócz Rózsa

Úgy tűnik ezen a nyáron a színház körül már-már megszokottá váló csatározások elmaradnak, és így Palágyi időben és nyugodtan foglalkozhat társulata kiegészítésével. Rendezőnek Földes Mihályt és Mátrai Ernőt hozza Szegedre, új hősnője Komáromi Rózsi lesz. Operett-részlegét is kiegészíti egy tűzről pattant szubrettel, Gábor Marával, és a szépséges primadonnával Viola Margittal. Prózai társulatának erősségei még a régiek mellett Orsolya Böske szende és Bardócz Rózsa naiva. Végezetül pedig a színügyi bizottság kérésének eleget téve 25 tagú kórusát 33 személyre bővíti.

1922-1923. A szezon szeptember 3-án, az Erdély magyar ajkú lakosságának elnéptelenedésével foglalkozó drámával, Rákosi Viktor- Malonyay Dezső Elnémult harangok-jának felújításával veszi kezdetét. Másnap, az új tagokat bemutató A tüzek hatalmas vihart robbant ki. A darabban Hans Müller bécsi író az elbukott lányok életét viszi színre. Budapesten Darvas Lili, Szegeden Komáromi Rózsi játssza a főszerepet. A premiert követő nap a sajtó hevesen tiltakozik a darab további műsoron maradása ellen. "Szégyenletes botrány {...} nem vagyunk hajlandók az ilyen darabokat irodalomnak elismerni és tiltakozunk az ellen, hogy a szegedi Városi Színházban ilyen pornografikus termékek színre kerüljenek" - dörgi a Szegedi Napló.534 A Szegednek azért nincs hozzá szava, mert azt még a nyár folyamán betiltották. Mint a cikk után a darabot is.

Palágyi gyorsan a Csárdáskirálynő-t rángatja elő, majd az Éhes disznó makkal álmodik című bécsi zenés ostobasággal rukkol ki. A darab hősére, a tönkrement vikomtra, aki napi egymillió koronáért eladta a lelkét az ördögnek, nem kíváncsi senki. A színházban nincs közönség!

A kilátástalan helyzetben a direktor szeptember 13-án társulati ülést hív össze, ahol ismerteti a sanyarú valóságot:

"- A színház bevételi maximuma 70 000 korona. Tegnap ötezer, tegnap előtt pedig kilencezer korona volt a bevétel. Hatvanhárom színész van a társulatnál, akik összesen 19 400 korona napi gázsit kapnak és így egy emberre 300 korona esik. Önök művészek és kénytelenek napi 300 koronából megélni, 63 napszámost nem lehetne fejenkint ennyiért valamely üzem szolgálatába állítani."

Javasolja, üljön össze az Országos Színészegyesület közgyűlése, és mondja ki, amennyiben a színészek jogos anyagi kívánalmainak "záros határidőn belül nem tesznek eleget, az egész magyar színészet leteszi a malteros kanalat". Majd élénk helyeslés közben így folytatja:

"- Nekünk más eszközünk ma már nem lehet. A szívek be vannak csukva mindenütt. Megtörténhet, hogy a színházak 8 napig csukva lesznek, de 8 napnál tovább ezt a kultúrbotrányt nem tűrheti a kormány. Az ország első vidéki bonvivánja megirigyelheti az utolsó köztisztviselő helyzetét. Minden társadalmi osztályon tudnak és akarnak segíteni, csak a miénken nem, ezt adókkal sanyargatják."535

Szeptember 20-án a vidéki igazgatók 12 pontban fogalmazzák meg a fennmaradásukat biztosító követeléseiket. Ezek között szerepel - többek között - a kabaré és szkeccs évadközti betiltása, a vigalmi adó és a színlapragasztási díj elengedése, valamint a biztosítások összegének csökkentése. Miután követelésükre semmi választ nem kapnak, október elsejétől a vidéki színházak, köztük a szegedi is, sztrájkba lépnek.

331
 


Az országos színész-sztrájk felfüggesztésének dokumentuma

332
 


Érckövy László

Négy nap elteltével a sztrájkolókat az előadások megtartására szólítja fel a minisztérium, s Palágyiék is felveszik a munkát. Ötödikén Gárdonyi Fehér Anná-jával a színház megnyitja kapuit. Palágyi azonban levéllel fordul a tanácshoz.

"Felsőbb utasításra azonnal meg kell kezdenünk működésünket. Természetesen mi nem ellenkezünk és a holnapi napon megkezdjük újra működésünket, abban a reményben, hogy a Magas Kormány és Szeged város hatósága és n. é. közönsége mérlegelni fogja súlyos helyzetünket és a jövőben legalább olyan támogatásban fog részesíteni, mint más városok teszik" - áll egyebek között a levélben.536 A városi tanács, "tekintettel arra, hogy a még mindig súlyosbodó gazdasági viszonyok a színház látogatottságát kedvezőtlenül befolyásolják és a városi színház az eddiginél nagyobb támogatásra szorul" a színház fűtéséhez 500 000 korona hozzájárulást biztosít.537

A reménykedő társulat októberben néhány sikeres előadást állít színre: a Hamburgi menyasszony-t Vincze Zsigmond karmester bájos muzsikájával; a Bajazzók-at O. Wilde Salomé-jével egy este, és Herczeg Aranyborjú-ját. A jobb produkciók közé tartozik az október 26-án bemutatott Hamlet is. "A fiatal Czobor Imre" e drámában "aratta eddigi egyetlen komoly sikerét". A megjelenés jogát ez időre már visszakapott Szeged keserűen jegyzi meg: kár, hogy "az előadásnak nem sok közönsége akadt a nagy hideg miatt, ami megülte a nézőteret".

Novembertől a kudarc árnyéka borul a színházra. Az olyannyira várt nótás, táncos darabot, Harmath-Zerkovitz Aranymadár-ját "háttal tanácsos nézni"; A trubadur-t, Thuray Emma betegség miatt indiszponált Azucenája teszi tönkre; a Nincs elvámolni valója malackodásával, valamint meztelenkedésével lesz botránykő és a Szentivánéji álom a szöveg nem tudás meg a készületlenség miatt nézhetetlen.

A fennmaradásért folytatott küzdelem oly reménytelennek látszik nem csak Szegeden, hanem az ország többi színházában is, hogy a színigazgatók újra összeülnek és azzal fenyegetőznek, ha nem segít rajtuk a kormány, december elsején minden színház bezárja kapuit. A bajból kivezető utat keresve négyen - Kardos, Nádassy, Sebestyén és Palágyi igazgatók - azt javasolják, a magyar vidéki teátrumok staggione rendszerben működjenek tovább. Ám Palágyi nem csak az országos színházi csatából veszi ki a részét, ő hazai fronton is küzdelmet folytat. Javasolja a tanácsnak, hogy az egyre nagyobb terhet jelentő vigalmi adó helyett engedélyezzen közösen megállapított pausálé fizetését. Mikor ebbe nem mennek bele, házi kezelésbe ajánlja a színházat - eredménytelenül.

November végén drámai események zajlanak a Kis gróf második felvonása alatt. A zsinórpadlásra fellopódzott Gál Ferenc kórista szerelmi bánatában a színpadra akarja vetni magát. Az ügyeletes tűzoltó megakadályozza ebben, mire az eszét vesztett ember szívébe kést döf, s az orvosok csak hosszas küzdelem után tudják őt az életnek megmenteni.538

Decemberben jó és rossz előadások váltják egymást. A sikerültek közé tartozik az "operettet perszifláló énekes móka", a Cserebere, Heltai pompás fordításában. A tetszésről a kellemes hangú Patkós Irma és Sugár Gyula, a gyakran túlzó, mégis mulatságos Érckövy, a mókamester Herczeg, valamint a géppuska-lábú Gábor Mara gondoskodnak. Bár

333
 

"szedett-vedett a színpadkép", szép előadás a december 7-i Bohémélet Gödri Kató, Nagy Katinka, Tihanyi és Halmos jóvoltából. Nem lehet panasz a tizennegyediki Liliomra sem. A címszerepet Benkő Miklós, Julikát Komáromi Rózsi játssza remekül. A többi előadást borítsa jótékony feledés.

1923. Az 1923-as évet Szávay Gyula alkalmi darabja köszönti. Telt ház tapsol a Petőfi életét bemutató eseményjátéknak. Ezzel köszönti a színház a poéta születésének századik évfordulóját. Pompás, egyben különös élményt adó este a január nyolcadiki. Kálmán Imre Tatárjárás-a van műsoron. A siker egyetlen színészhez, Érckövyhez kötődik. A pályakezdő színész "mókái, ötletei, és {...} egészséges humora valósággal transzban tartotta a közönséget. Ám a zenekar kilenckor feláll a zenekari árokban, és elhagyja a színházat, mert szerződésük a város labdarúgó csapata, a SZAK báljára szólítja őket. Az énekeket a továbbiakban egy szál zongora kíséri.539


Beöthy László

A bevétel érdekében Palágyi úgy dönt, pikáns darabok sorát tűzi műsorára. Ilyen az egy színigazgató szerelmi ügyeit taglaló Picard-színmű, a Kiki című "kapitális malacság" s a Farkas Imre jassznyelven megírt "szavakban és gesztusokban egyaránt példátlanul trágár" műve, a Rózsika lelkem. Ezek még elkerülik a hangos botrányt, de az éjszakai előadáson látható Fi-fi és a Csókpilulák már hatalmas vihart kavarnak. Szeged erkölcsvédői beadványokkal ostromolják a város vezetőit, s kérik, védjék meg "a közönséget a szellemi fertőzéstől". Szeged első embere nem hajlandó betiltani a darabokat.

"- Magánvéleményem az - mondja a polgármester -, hogy a színházból nyolcvan ember él és a színház jövedelmét csak úgy lehet fokozni, ha sikamlós darabokat is tűznek műsorra. Ugyanezeket a darabokat más városokban is, sőt Budapesten is adják, mégpedig nem éjjeli, hanem a rendes esti előadások keretében. Tény az, hogy akármilyen jó darabokat tűz műsorra a szegedi színház, a nézőtér üres, Shakespeare-t alig nézi meg hatvan ember, tehát annak, hogy idáig fejlődtek a dolgok, a közönség is az oka."

Ekkor küldöttségek keresik fel dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsost, aki kijelenti:

"- Akármilyen antipatikus előttem, hogy a rendőrség beavatkozzék a színházi műsorügyekbe, mégis kénytelen vagyok közbelépni, mielőtt még Szeged egyetlen színháza a dalcsarnokok nívójára süllyed."

Hiába érvel Palágyi azzal, hogy az éjszakai előadások jelentősen csökkentik a színház 721 960 koronára rugó deficitjét, a főkapitány mindkét darabot betiltja. Gaál Endre kultúrtanácsnok, a színügyi bizottság elnöke a történtekhez csak ennyit fűz:

"- Az egész dolgot mesterséges fölháborodásnak tartom, mert aki nem akar frivol darabot látni, az ne menjen éjjeli előadásra, hanem látogassa a rendes előadásokat."540

A teátrum körül kavart vihar ezzel még nem csendesül el. Hírlik a városban, hogy Palágyi Beöthy Lászlóval, az Unio színházak igazgatójával tárgyal a teátrum átadásáról. A direktor kategorikusan cáfolja az értesülést, mire újabb hír terjed: Balogh tanácsnok részvénytársaságot szervez, és átveszi a következő szezontól a színházat. Ezek után a színügyi bizottság a február tizediki ülésén kénytelen napirendjére tűzni a

334
 


Fichtner Sándor

szállongó szóbeszédet. Az ülés Balogh Károly tanácsnok felszólalásával kezdődik. Balogh tizenkét pontban sorolja fel az igazgató hibáit és megerősíti az értesülést, valóban részvénytársaságot szervez.

"- Almássy bevonásával akarunk RT-t csinálni" - hökkenti meg a jelenlévőket Wimmer Fülöp.
"- Palágyi is részt vehet benne" - enyhít a feszültségen Balogh.
Mire Palágyi:
"- Az eszme életre való, de a szervezést valakinek vállalnia kell."

Ezzel az egész ügy nyugvópontra is kerül és lassan elfelejtődik.541

A társulat tagjai érzékelik a színház körüli torzsalkodást, és igyekeznek biztosabb szerződés után nézni. Január folyamán hárman is szerződést bontanak, Nagy Katinka és Thuray Emma énekesnők, valamint Mátrai Ernő énekes-rendező.

A februári bemutatók szürke egyhangúságából három magyar szerző műve emelkedik ki. Elsején Heltai Jenő leheletfinom, költői Kis cukrászdá-ja ragadtatja tapsra a kevés számú nézőt. S bár "az előadás nem tudja a színjáték teljes szépségeit és kedves líráját visszaadni", a figyelemre méltó képességű "Herczeg Vilmos alakításával azt árulja el, hogy minden alaptehetséggel felruházott művész". Bár igazi dráma nélküli zsánerkép Csathó Kálmán vígjátéka Az új rokon, mégis sok derűs percet szerez a nézőknek. A darab története egyszerű: a levendulaillatú, vidéki kúriába szabad szellemű, új rokon toppan be. Modernsége azonban hatástalan, s úgy megy vissza az "igazi élet"-be, hogy ottlétének emléke se marad. Figyelmet érdemel egy opera-előadás is, Hubay Jenő A cremonai hegedűs-e, ám hibátlan volta ellenére nem kelt visszhangot.

A tavasz abnormális időjárással köszönt be. Az állandóan szakadó eső tengerré változtatja a külvárosi utcákat, a magas talajvíztől átázott házfalak megroggyannak, sőt a Móravárosban hat ház össze is dől. A Móra utca 38-ban két kisgyermek marad holtan a romok alatt. A Tisza nyugtalanítóan emelkedik, sokan attól tartanak, átcsap a töltések koronáján. Mintha a természettel együtt a társadalom is végzetesen megbolydulna, az árak rohamosan emelkednek, a numerus clausus következtében zavargás támad az egyetemen, a színházban pedig a kardalosok fenyegetőznek munkabeszüntetéssel, béremelést követelve.

A kaotikus körülmények között, március 9-én kerül színre Lugosi Döme és Fichtner Sándor hatalmas érdeklődéssel várt kurucidőkben történő mesejátéka, a Bergengócia. A két szerzőről így ír a Színházi Újság: "Az egyik ügyvéd a polgári életben, a másik karmester a katonák világában. De a színházhoz mind a kettőt réges-régi vonzalom fűzi. Az egyik a mi színházi lapunk alapítója, a másik pedig sokszor dirigált már a rivalda lámpái előtt. Most végre együtt fognak hajlongani a siker fényében és melegében a közönség előtt."542 A darabot Juhász Gyula verse vezeti be, és a dalok szövegét is a neves poéta írta. "A szereplő színészek mindent megtettek" a megérdemelt siker érdekében, kedvvel adták kettős - mese és kuruc kori - szerepeiket. A "zenei része a darabnak tökéletesnek mondható" és Lugosi első lépése a drámaírás terén "sikerült" - írja a Szegedi Híradó március 11-i száma.

Nagy igyekezettel készül Palágyi a március 15-e megünneplésére is. De a zsúfolt ház előtt előadott Hunyadi László címszerepében Balassa

335
 


A "Bergengócia" próbáján
(felső sor: Rátkay Sándor főrendező, Fichtner Sándor zeneszerző, Takács Ágoston karnagy, Lugosi Döme, a szövegíró -
alsó sor: Gábor Mara, Érckövy László, Viola Margit, Sugár Gyula, Réthy Marianne)

indiszponált, a dalárdák megtagadják a színházban való fellépést, és a filharmonikusok "személyes gyűlölködésből" nem vesznek részt az előadásban. Nem csoda, hogy ezek után elmarad a közönség. Szinte üres a színház egy március 29-i bemutatón is. "Alig 15-20 ember nézte végig Váradi Antal igen szép művét, az Iskariot című tragédiát". Igaz, "se keresztény, se zsidó nem jön nagyhéten színházba". Húsvétvasárnap azért megtelik a nézőtér, s a város színházszeretői zajosan ünneplik Rátkai Sándort, színészi működésének 35-ik évfordulóján.

A rohamos infláció következtében a színészfizetéseket a direktor kénytelen 50%-kal megemelni, a katonazenekarnak az eddigi dupláját, az áramszolgáltatónak pedig a háromszorosát fizetni. Palágyi kétségbeesett hangú levélben kér fokozottabb támogatást a tanácstól, mert bevétel híján a csőd szélére került.

"Ma az országban Szeged az egyetlen város, amely a színház fűtését és világítását teljesen az igazgatóra hárítja. Szegedet és Debrecent kivéve a többi város a vigalmi adót is törölte, vagy erősen mérsékelte, csak Szegeden és Debrecenben adóztatják még meg 10%-kal a színházba járást" - írja levelében, majd így folytatja: - "őszinte meggyőződéssel állítom, hogy a szegedi színház művészeti szintje ma a vidéki városok közt minden tekintetben a legmagasabb, de ezt nem merem ígérni és nem látom biztosítva, ha ebben a törekvésemben Szeged város közönsége már most nem támogat azzal, hogy a kért terheket leveszi a színházról."543

336
 


Darvas Lili

Válaszul az április végi közgyűlésen Balogh Károly - ő akart korábban színházi részvénytársaságot alapítani - kijelenti, az igazgató "annyira szerelmes önmagába, hogy nem tűri a kritikát, hanem ő kritizálja le a színügyi bizottságot, sőt a város közönségét is." Szerencsére Dobay Gyula tanácsnok higgadt szavai lecsillapítják a feltüzelt városatyákat, akik 500 000 korona segélyt szavaznak meg.544

A segély reményében tűzik műsorra Kálmán A bajadér-ját. Az újdonság jól beüt, tíz nap alatt 12-szer kerül színre. A diadal kovácsai Gábor Mara és a címszereplő Viola Margit meg a Wigner Gyula divat- terméből kikerült remek toalettek. A siker s a bevétel állandósítására Palágyi vendégművészek sokaságával rukkol elő. Darvas Lili, Hegedűs Gyula, az operisták közül Maleczky Bianka, Székelyhidy Ferenc, Csillag Erzsi és Somló József lépnek fel rövid egymásutánban.

Talán a sok vendégnek is köszönhető D'Albert Hegyek alján című operájának sikere. "Az előadás megkapott jóságával és azzal az akarással, ami a közreműködők szereplésében sikerre vezető módon mutatkozott." A sikerben jelentős szerepe van Mátrai rendezésének, mert "életet hozott a játékba". Balassa József Sebastiene énekszólamát "bravúrosan" oldotta meg, és igen jó Nuri Patkós Irma.

A Palágyi házaspár személyes diadalát hozza a nem különösen jó Király és hercegnő, Kristóf István drámája. A szerző valójában dr. Müller Vilmos orvos. Témája is a gyógyítók világából vett konfliktus: az orvos lelkiismeretével az apai szeretet áll szemben. A bemutató súlyát valójában Móra Ferenc bevezetője adja.


Juhász Gyula, Móra Ferenc és Réthy Ödön

337
 

Májusra két negyedszázados évforduló is jut, az egyik Juhász Gyula írói jubileuma, erre Kosztolányi, Babits és Móra személyes részvételével kerül sor, a másik a színház nagyasszonya, Uti Giza színrelépésének huszonötödik évfordulója.

Az opera-előadások, a már említett Hegyek alján, a Hoffmann meséi és a Bohémélet már-már a siker oldalára billentik a szerencsétlenül zűrzavaros évad mérlegét, amikor egy Bajazzók előadás a szezon legnagyobb botrányát robbantja ki. A Caniónak meghívott Ocskay Kornél a gyorsan növekvő inflációra hivatkozva, az előzetesen kikötött fellépti díjnál jóval többért hajlandó csak megkezdeni az előadást. Palágyi nem alkuszik, Ocskay sem enged, így az előadás elmarad, a zsúfolásig telt nézőtérről haza kell küldeni a csalódott közönséget. A június másodiki színügyi bizottsági ülésen a meg nem tartott előadás miatt Wimmer Fülöp - jóllehet nem ismeri az ügy hátterét - az igazgatóra támad. Szó szót követ, durva személyeskedő vita, sőt ordítozás után Palágyi "nekivörösödött arccal elrúgja lábával a széket és kirohan az ajtón. Az ajtó keményen bevágódik mögötte."


Somló József
Lohengrin szerepében

A bizottság személyes sértésnek veszi a direktor viselkedését és kijelenti: "a város közönsége sok mindent megbocsát, megbocsátja a rossz előadásokat, a nívótlan színházvezetést is, de a sértést, a lekicsinylést, a semmibevevést nem bocsátja meg soha." A sajtó fenyegetően kijelenti: "Palágyi becsapta maga mögött az ajtót."545

A színügyi bizottság fontoskodásáról és örök sértődöttségéről sommás véleményt mondott Juhász Gyula a Színházi Újságban: "Inkább a szatíra, mint a kultúra rovatában van helye ennek az ódon intézménynek, amely leginkább konvenciókon és szubvenciókon (időnként pedig szubretteken és primadonnákon) alapul."546

Az elmérgesedett viszonyon Odry szezon végi kitűnő Hamletje sem változtat, szerencse, hogy július ötödikén véget ér a színi szezon. Az elmúlt év folyamán az együttes 338 előadást tartott, 125 próza, 189 zenés és 24 operaest keretében. 90 darab került színre, ebből 30 volt a prózai, 12 a zenés és 3 az opera újdonság. A felsorolt adatokból kitetszik, hogy a bemutatott művek többsége nem ért meg két előadásnál többet. Ez pedig jelzi a színészek emberfeletti szellemi és fizikai erőfeszítését. S miközben a társulat erejét megfeszítve dolgozott, a bevétel a létminimumra sem volt elég. Persze nem csak a szegedi színházban ilyen vigasztalan a helyzet. A kecskemét-esztergomi társulat például a belépőjegyekért természetbeni fizetséget is elfogad.

A színészek, mivel nincs nyári állomása Palágyinak, június 7-től konzorcionális alapon egyhetes pótszezont tartanak. Ezalatt az igazgató jövő évi társulata szervezéséhez lát. Előbb azonban bejelenti a városi tanácsnak, hogy a hatalmas költségtöbbletet jelentő operajátszást megszünteti, ezért nem szerződtet énekeseket. Erre azután kitör a vihar!

A színügyi bizottság augusztus tizediki ülésén kijelenti, hogy ragaszkodik az igazgatói szerződés betartásához, abban pedig operajátszás is szerepel. Egyúttal felszólítja Palágyit, nyilatkozzon, aláveti-e magát a határozatnak, mert ha nem, szerződését felbontják. Egy hét elteltével, Palágyi jelenlétében újra terítékre kerül az operajátszás ügye.

"- Nem vállalhatom az operaelőadásokat" - jelenti ki Palágyi - "mert csődbe kergetni nem hagyom magam. Kényszeríteni pedig operák

338
 

339
 


Palágyi levele a színház-részvéánytársaságról

előadására nem engedem magam, inkább félreállok. Jöjjön más. Még egyszer kimondom, hogy operatársulatot nem szervezek."

Pálfy Dániel erre csak ennyit mond:

"- A szerződésben benne van az operatársulat megszervezése, tehát a bizottság nincs abban a helyzetben, hogy ettől a ponttól elálljon."

Ezután hosszas, személyeskedéstől sem mentes vitát követően Gaál Endre, a bizottság elnöke a következőt határozza:

"- Kimondom, hogy a színügyi bizottság nem menti föl Palágyi Lajos igazgatót az operatársulat megszervezése alól és kényszeríti a szerződés betartására."547

A történtek nyomán a Szeged felszólítja a tanácsot, Palágyi szerződését bontsa fel, és védje meg "a színigazgatóval szemben a színház művészeti értékeit." Az események most már, felgyorsulnak. Palágyi augusztus 24-én levélben tájékoztatja a város vezetőit arról, hogy Szeged város színházba járó nagyközönsége nem lelkesedett oly nagyon az operáért, mint azt feltüntetni akarják. "A tavalyi idényben megtartott 24 opera-előadás 1 171 430 koronát jövedelmezett, amíg egy operett, A bajadér 18 előadása, tehát hattal kevesebb előadás jövedelme 2 649 135 korona volt, tehát 1 477 705 koronával több." Ismét kijelenti, nem kíván csődbe menni, ezért nem szervez operatársulatot. Ha ez a tanácsnak nem felel meg és "úgy találja, hogy a szegedi színház sorsát hivatottabb kezekbe tudja tenni, én készséggel félreállok, ha Szeged városa vállalja a leszerződtetett tagjaimmal szemben az összes kötelezettségeimet és megtéríti nekem a már kiadott előlegeket és a társulat szervezése körül felmerült költségeimet" - áll a levélben.548

340
 


A palánki templom bontása (1925)

Palágyi lemondási szándékáról tudomást szerezve ketten is jelentkeznek a színház bérletéért: Faragó Ödön volt kassai igazgató és Andor Zsigmond karmester. A városi tanács augusztus 27-i ülésén a mérleg Faragó felé billen - mellette korteskedett Wimmer -, mert úgy vélik, személye "nagy előnyt jelentene a szegedi színház kultúrájára". Döntés azonban nem születik, az a két nap múlva esedékes rendkívüli közgyűlésre vár. Előtte azonban Gaál Endre doktor egy nyilatkozatában Faragót "letört színigazgató"-nak titulálja, Palágyi pedig bérleti jogát Andor Zsigmondra ruházza. Így azután hiába köröztet íveket Wimmer Faragó érdekében, a 29-i közgyűlés a színház bérleti jogát Andor Zsigmondnak adja.549

Ezzel véget ér Palágyi három keserves szegedi színigazgatói éve. Rossz időben nyerte el a direktori széket a szerencsésnek nem mondható színházi szakember, mert a zűrzavaros politikai és gazdasági viszonyok nem kedveztek a művészeteknek. Ráadásul régi városának elvesztésével nyári állomását is elvesztette, a tíz hónapos szegedi szezon pedig nem nyújtott elegendő bevételt az egész éves gázsifizetésekhez. A roppant tehetséges színésznek állandó gondot jelentett a társulatszervezés is. Az igazgatói széke körül folyó szüntelen csatározások miatt minden évben későn láthatott az új tagok toborzásához, ezért kénytelen volt együttesébe a szegedi színház művészi színvonalához nem méltó színészeket is alkalmazni. Távozásának fő oka azonban a város által megkövetelt, ám a biztos csődhöz vezető operajátszásban keresendő. Palágyi, bár igazgatói működése ellen más nyomós kifogás nemigen merült fel, sőt színészi képességei miatt a közönség a szeretet látható jeleivel tüntette ki, nem volt hajlandó az elkerülhetetlen anyagi bukást jelentő opera-előadások tartására, inkább megvált a szegedi színháztól.

341
 


A városháza


A színház a Kass felől


 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet