|
|
A cigányság elvándorlása őshazájukból, Indiából a 10. századra tehető, ám miértje és hogyanja homályba vész. Egyes nézetek szerint önszántukból, az indiai kasztrendszer legalsó fokán álló népcsoportként hagyták el hazájukat, míg más feltételezések szerint kényszer hatására kezdtek elvándorolni nyugat felé. Első állomásuk Perzsia volt, erre utalnak a romaniban található perzsa eredetű szavak, azonban az írásos emlékek csak homályosan utalnak erre az időszakra a cigánysággal kapcsolatban. Az időről időre ismétlődő beszámolók, mely szerint a perzsa uralkodók zenészeket hívtak Indiából népük szórakoztatására /ők lennének a cigányok/, inkább legenda, vagy szóbeszéd, mint történelmi tény. Az azonban bizonyos, hogy a cigány népcsoport Perzsián keresztül jutott el Örményországba.
A cigányság Örményországi tartózkodása nagy hatással volt a népcsoportra, kimutathatóan sok örmény eredetű, a hétköznapi életet meghatározó kifejezést vettek át ebben az időszakban. Ilyen a mindennapi szóhasználatban is használt szavak például a bôv: „kemence”, dudúm: „dinnye, tök”, koćo: „gomb”, mortsî: „bőr”, valamint az Örményországtól északabbra beszélt oszétból származó vordón: „kocsi” szó, mely néven a cigányok ekhós szekereiket hívták, s a közgondolkodásban összeforrt velük.1 Azonban Örményországban sem telepedtek meg véglegesen, a szeldzsuk-török területi terjeszkedés miatt tovább kellett vándorolniuk. A 11. században már a Bizánci Birodalom területén, Konstantinápoly és Thrákia környékén bukkannak fel. Ez az állomás ahonnan a későbbiekben a cigány népcsoport jól láthatóan különböző utakon indul el, és jelenik meg a Földközi-tenger térségében.
Kövessétek nyomon térképen a cigányság vándorlását!
A cigányság vándorlása
A Bizánci Birodalom ebben az időben már csak árnyéka volt a hajdan erős, befolyásos önmagának, a szeldzsuk-török területi hódítások következményeként. 1071-ben vereséget szenvedtek az örményországi Van-tó partján, melynek következtében Anatólia török fennhatóság alá került. Azonban a haldokló állam területén nem ment feledésbe a görög kultúra, illetve nyelv, erre láthatunk bizonyítékot a cigány népesség nyelvi átvételében. A romani nyelvben sok görög elem mutatható ki, míg török nyelvi elemeket nem találhatunk benne, ez alól kivétel a már a Balkánon felvett jövevényszavak, melyek később kerültek át a cigány nyelvbe. Vándorló népcsoportjaikra valószínűleg ebben az időben
ragasztották rá máig ismert elnevezésüket. A 11. században a bizánci birodalomban adszinkaroknak, nevezték őket, leginkább elfogadott nézet szerint a kifejezés az athinganosz2 kifejezés romlott formája. Ebből a népet jelelő szóalakból alakult ki a máig ismeretes német zigeuner, a francia tsigane, az olasz zingaro, valamint a magyar cigány névalak.3 A Bizánci Birodalomban töltött idő alatt alakulhatott ki a cigányság egyiptomiakkal való azonosítása is. Ennek oka a cigányság megélhetési módjában, jóslás, szemfényvesztés, medvetáncoltatás, kígyóbűvölés hozhatóak összefüggésbe, mely foglalkozások űzése az erősen vallásos Bizáncban a misztikum körébe tartoztak. A cigány népcsoport valószínűleg csak erősítette a róluk kialakult nézetet, mely a mai napig sok cigányközösségben, mint származásukat igazoló tény szerepel. Ezzel a hagyománnyal párhuzamban bukkan fel a későbbiekben a cigányságnak Jézus keresztre feszítésének, valamint abban játszott szerepüknek képe, mely hagyományt felhasználva jutnak el a nyugati keresztény országokba, mint bűneikért vezeklő nép.
Vándorcigányok, Schabinszky L. 1892. H.O.M.F.
A Bizánci Birodalomból a cigány népcsoport más-más irányokba indult tovább, nyelvi elkülönülésük a 14. századra tehető, ennek alapján elmondhatjuk, hogy területi elkülönülés is ekkor történhetett.
A 14. század végén a török terjeszkedés szintén a Balkán-félsziget felé irányult, a század végére Makedónia, Szerbia, Bulgária elvesztette függetlenségét, míg Boszniát és Havasalföldet adófizetői státuszba kényszerítették. Az itt élő cigányság nagyrészt török hatalom alá került, de nem jártak jobban azok sem, akik Moldva, vagy a Havasalföldi fejedelemség területére érkeztek. Az utóbbi két területen a cigányságot hamarosan szolgasorba vetették, átmenetet képezve a jobbágyi és rabszolgai státusz között, egyszerű értéktárgyként kezelve adták-vették őket. Házasságukat más nép tagjaival azzal akadályozták, hogy cigány személlyel kötött házasság után a házasuló is ugyanolyan jogállásúvá vált, mint a cigányok. Az itt élő cigány lakosság csak a 19. század közepére, 1856-ban szabadult meg ebből a megalázó helyzetből.
Jegyzetek:
|
|