Előző fejezet Következő fejezet

Görög családtörténeti mozaik

 


A 17. századtól folyamatosan betelepülő görög kereskedők több hullámban érkeztek hazánkba. Az Agorasztó, Bekella, Boráros, Charis/Szerviczky, Derra, Dumtsa, Grabovszky, Haris, Janitsáry, Karácsonyi, Lyka, Manno, Manoli, Muraty, Nákó, Popovits alias Motsonyi, Sina, Szakellarosz/Szacellary, Takácsy családok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar polgárosodás folyamatában, ez azonban nem korlátozódott pusztán a gazdasági és politikai élet területeire. A továbbiakban néhány pesti görög család fontosabb adatait ismertetjük a pesti görög közösség életének megismerése céljából.

Agarasto/Agorasztó

Az Agorasztók azon görög családok közé tartoznak, amelyek megőrizték eredeti görög nevüket; ennek jelentése: árus. A család ősei Thessaliából, a Tempe-völgy bejáratánál fekvő Ambelakia városából költöztek magyar honba. Kezdetben kereskedői tevékenységet folytattak.

Ismert egy Kecskemét irányába tartó makedóniai görög kereskedő 1711-ből, aki az Agarasto nevet viseli.1

1750 körül Agorasztó György (1743-1828) Pest-Budán telepedett le, és itt kereskedést folytatott. 1786-ban polgárjogot nyert. Agorasztó György fia Sándor, unokája Miklós (nemességszerző) volt.

A görögkeleti Agorasztó Konstantin (Szilárd) Pesten született 1832. március 18-án. 1851-ben érettségizett a pesti piarista gimnáziumban, majd elvégezte a jogot, s ügyvédi oklevelet szerzett. 1896-ban halt meg Budapesten.

A nemesség és előnév adományozásában Agorasztó Miklós (1822-1887) nyugalmazott táblabíró részesült 1887. október 27-én: a család neve ezután vásárhelyi Agorasztó. Címerük egy kék pajzsfővel ellátott vörös mezőben zöld hármas halom középsőjén arany koronán kardot tartó könyöklő páncélos kar, a pajzsfőben három arany csillag. Sisakdíszük: jobbjában követ tartó természetes színű daru. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Agorasztó Tivadar (1870-1945) az V. kerületben a Petőfi téri görögkeleti magyar egyházközség főgondnokaként tevékenykedett évtizedeken át. E család jeles tagja fontos közéleti személyiség, Pest megye alispánja, a felsőház örökös tagja volt.

Kortársai körében közismert volt, élete a 20. század első felének görög gyökerű, asszimilálódott, de még ortodox hitű magyar polgárát példázza.

Sok közéleti szereplése ismert. Jó példa erre Kispest, mely 1922-ben lett város: ez év júliusában Agorasztó Tivadar alispán elnöklésével megalakult a város első képviselőtestülete.

1926-ban Szentendre díszpolgárává választották. Díszpolgár lett továbbá Rákospalotán és Kispesten is. Emlékét őrzi a Dunaharasztiban található Agorasztó Tivadar utca is.

A családi otthon Budapesten, a VIII. kerületi Esterházy (ma Puskin) utca 11. szám alatt volt. Az épület utolsó görög tulajdonosa Agorasztó Szilárd volt, az első emeletet később műegyetemi tantermekké alakították át.

E család további tagjai:

Agorasztó Miklós (1822-1887) ítélőtáblabíró. 1855. november 24-én vette feleségül Mirosavlevits Ilonát (1828. december 22. - 1903. augusztus 11.).

Gyermekeik:

  1. Agorasztó Péter (1859. október 17-?) ítélőtáblabíró. 1887. május 23-tól felesége nemes Hamza Stefánia (1858. augusztus 12-?). Gyermekei: Agorasztó Miklós (Bp. - 1888. május 30-?); Agorasztó Dorottya (Kalocsa, 1890. augusztus 10-?);
  2. Agorasztó Miklós (1866-?) pénzügyminisztériumi osztálytanácsos.

 

Vásárhelyi Agorasztó Miklós és nejének sírhelye


Agorasztó Péter családi sírhelye

 

Agorasztó Péter ítélőtáblabíró a görög udvar néven nevezett házban élt az I. világháború előtt. Agorasztó Miklós pénzügyminisztériumi osztálytanácsosról úgy emlékezik Szacelláry Pál mint egy derűs, a hölgyeknek finoman bókoló úrról, aki a gyerekekkel is igen jól szót értett.

A 19. század végén, 1889-1893 között Agorasztó Melanie a mintarajztanoda női osztályába járt. A családból 1917-1918- ban a később már a Magyar Képzőművészeti Egyetem nevet viselő oktatási intézmény hallgatói közé tartozott Agorasztó Miklósné is.

Bekella/Vikelas

1792-ben Pesten élt a Veria városából származó görög Bekella Miklós, aki bőrkereskedő, gondnok, iskolaigazgató volt. Bekella Demeter orvostudorként volt közismert: doktori munkája 1826-ban görög és latin nyelven került kiadásra az egyetemi nyomdában.2

Bekella Erzsébet vagyonos polgárcsaládból származott: egy gazdag pesti görög kereskedőhöz, Takátsy Györgyhöz ment feleségül.

Boráros/Voraros

A Boráros család görög őse, Vorarosz, 200 évvel korábban jött görög földről Győrbe, ahol az itteni görög közösség vezetője volt.3

A Boráros család annyiban tért el a többi görög családtól, hogy vélhetően még Győrben katolizáltak (római katolikussá lettek).

A 18. században a görög eredetű Boráros kereskedőcsalád Pesten telepedett le. A család első tagja, aki helyet kapott Pest város külső tanácsában, és így a Borárosok közül elsőként viselt magasabb városi köztisztséget bizonyos Boráros Ferenc sebész volt, akit 1769. április 24-én választottak be a külső tanácsba, melynek 1775. április 24-én Boráros János százados, királyi táblai ügyész is tagja lett.

Boráros János (1756-1834) 1790-1807 között főbíró, majd 1803-1807 és 1827- 1829 között ügyvezető helyettes polgármester, illetve a francia háborúk idején a pesti polgárőrség ezredese volt. Pesti országgyűlési követként is tevékenykedett.4 Arra nincsen adatunk, hogy a görög közösség belső életében is részt vállalt volna, de a hivatalos ügyeiben igen!

Boráros János

 

Tanulmányait a piaristák iskolájában kezdte meg, abban az iskolában, amely a török alól felszabadított Pest első középfokú tanintézete volt. A fiatal Boráros innen továbblépve végezte el a jogot.

1803-ban Borárost bízták meg a helyettes polgármesteri teendők ellátásával. A megbízatás hosszabb időre szólt: négy évig, 1807-ig működött helyettes polgármesterként úgy, hogy a gyakorlatban a polgármesteri teendőket látta el. 1807 új kihívásokat is tartogatott a számára, hiszen ebben az évben az országos politika levegőjébe is beleszagolhatott. A francia forradalom utáni nehéz időkben az országgyűlés Budán ülésezett. Pest városa két követtel képviseltette magát ezen az országgyűlésen. Az egyik Doleviczényi Sándor volt, a másik pedig a már tapasztalt tisztviselőnek és diplomatának számító Boráros János, aki a diétán is tisztességgel helytállt városa képviseletében.

Boráros - ezredesi rangban - a pesti polgárőrség vezetője is volt.

1827-ben ismét őt választották meg helyettes polgármesterré, s az ebből adódó teendőket 1829-ig becsülettel el is látta.

1834-ben hunyt el Pesten, jelentékeny vagyonát jótékony célokra hagyta. Emlékét őrzi az 1875-ben Boráros térre átkeresztelt egykori Fa tér, és a közvetve rá utaló (Varga Imre által formázott) szobor, a „Borárus”.5


1799. július 3-án a Bánátban - Torontál vármegyében - Nagyszentmiklóson (a szintén görög Nákó család birtokán) egy szőlősgazda árokásás közben aranyból készült korsókat, tálkákat, poharakat talált. Az edények helyi kereskedők és egy bécsi görög gyapjúkereskedő közvetítésével jutottak Pestre, ahol a kincs 23 darabja Boráros János városbíró kezében gyűlt össze. A nagyszentmiklósi kincs kalandos útja ezek után Bécsbe vezetett, ahol 1799. október 1-jén II. Ferenc császár intézkedésének eredményeként a bécsi császári és királyi Régiségtár 23 aranyedénnyel gazdagodott.

A Király utca ékessége a Szent Teréz-templom: az altemplom régi odatemetettjei közé tartozik Boráros János pesti városbíró, aki korábban e templom megépítésére gyűjtést kezdeményezett.6

Bozda/Bozdasz

1778-ban 5 görög boltos élt Losoncon: köztük voltak a makedóniai görög Bozda-fivérek, a 6 segédet foglalkoztató Bozda Mihály és a Rózsa Mihállyal együtt kereskedő, 5 segédet tartó Bozda Tódor.7

A család őse, Bozda Mihály, az 1770-es évektől kereskedett Pesten is. 1797-ben halt meg, ekkor fia, Bozda János a balassagyarmati üzletet vezette. Másik fia, Bozda Naum gimnáziumi tanulmányai befejezését követően Egerben gyakornok, majd 1803-tól Balassagyarmaton segéd volt. 1808-1813 között fivérének boltjában társtulajdonos. Ezután visszatér Pestre, ahol borral kereskedik. Polgáresküt 1831-ben tett.

1834-ben belépett a Polgári Kereskedelmi Társulatba. Terményekkel és gyapjúval kereskedő cége a belvárosi Zöldfa (ma Veres Pálné) utcai házában működött. Később tűzifával is kereskedett, s a hajóhíd bérlője lett. Ezenkívül a Lánchíd Társaság igazgatójaként is működött. Nagy vagyont gyűjtött, kétszer nősült, gyermeke nem született. 1853-ban halt meg.

Második felesége szentendrei szerb lány volt, akivel közös alapítványt hoztak létre a pest-budai, illetve a szentendrei pályakezdő házasulandó fiatalok megsegítésére. A Hercegprímás utca 4. kapuja fölött ez olvasható: Bozda Naum és Ilona Alapítványa (mellette ugyanez cirill betűkkel, szerb nyelven).8

Bozda Naum elszerbesedett, jóllehet édesapja neve olvasható a görög egyházközséget kérők névsorában.

Bozda Naum (1784-1853) görögkeleti egyházgondnok, alapítványtévő a Fiumei úti temető 5. parcellája közepén nyugszik.

CONSTANTIN

Több magyarországi görög család is viselte ezt a családnevet (Constantin, Konstantin formában is). Pesten élt 1820 táján Constantinus Georg papírkereskedő.

A 19. század első felében Constantin Mihály orvos Zemplén megyéből, Tolcsváról származott el Pestre. Egyetlen könyvét, melynek címe Értekezés a holttestek balzsamozásáról, Pesten jelenttette meg 1834-ben (latin címmel is).

Dadány (Dadányi)

Az e családnevet viselő Dadány Naum és Dadány Miklós 1784-ben kapott címeres nemeslevelet. Dadány Naum 1796. szeptember 18-án, Miskolcon feleségül vette Economo Máriát.

A családi hagyomány szerint grúz gyökereik is voltak. Miskolcon és Pesten is tevékenykedtek. A 19. század második felében egy házasság révén az egyik ág neve: Xiífkovics-Dadányi. Egy másik águk a gyülvészi Dadányi nevet viselte. (Gyülvész település a Délvidéken található.)

Férfiágon ma is ortodoxok. Dadányi Miklós (1935-1996) mérnök a Petőfi téri görög templom népszerű és köztiszteletben álló főgondnoka volt: emlékét márványtábla hirdeti.

Fia, ifjabb Dadányi Miklós (1967) a Petőfi téri templom diakónusa.

Derra (Dera, Derron)

Jelentős miskolci görög kereskedőcsalád volt, de éltek családtagok Pesten, sőt Szentendrén is.

A Derra család 1741-ben Mária Teréziától nemességet és címert kapott, morodai előnévvel.

A család pesti ágának megalapítója Derra Athanáz volt, aki Moszchopoliszból származott. Vászonkereskedőként Pesten telepedett le. 1772-ben házat vett, 1784- ben polgárjogot nyert. Rövidesen követte őt a családból Derra Naum, aki szintén vászonkereskedőként 1793-ban nyert polgárjogot. A Popovics-Mocsonyi családból nősült. 1820-ban nyert nemesi rangot annak elismeréséül, hogy a város 1805. évi éhínsége idején 10 000 forint kamatmentes kölcsönt nyújtott. Cége az 1840-es évek elejéig (haláláig) működött. Több háza és mezőgazdasági ingatlana volt Pesten, Budán és Miskolcon. Fia, Derra Anasztáz részt vett az apai cég működtetésében, majd mint földbirtokos és táblabíró nyert polgárjogot 1839-ben. Nővére, Derra Katalin Sina György felesége lett. Derra Athanáz másik fia, Derra Konstantin az 1848-1849-es szabadságharcban honvéd hadnagyként vett részt.

Emléküket idézi ma is az a Józset nádor tér és Nádor utca sarkán lévő háromemeletes ház, amely a 19. század első felében épült, s a padlásszint magasságában a homlokzaton a mai napig olvasható: Derra-ház. 1838- ban a ház egy részét az árvíz lerombolta, az új épületet (ma József Attila u. 16.) Hild József tervezte.

 

A Derra-ház

 

Barabás Miklós: A beomlott Derra-ház

 

Derra Anasztáz - a Híd egyesület igazgatója, táblabíró, pesti választott polgár - a Lánchíd építésében fontos szerepet vitt. Gróf Széchenyi István 1832. február 10-én hozta létre a Hídegyletet. Ebben a vállalkozásában a pest-budai polgárság tehetős tagjai igen nagy segítséget nyújtottak. Ismeretes, hogy a Hídegylet tagjainak jó része a legtöbb adót fizetők közül került ki. A Lánchíd építésében a törökök hódításai elől az előző századokban Magyarországra áttelepült görög származású kereskedőcsaládok leszármazottai is jelentős szerepet vállaltak. Ok: Derra Anasztáz (Pest egyik leggazdagabb embere), valamint Sina György bécsi bankár, a később megalakult Lánchíd Részvénytársaság életre hívója.

 

Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele, 1864

 

A Pest közelében fekvő Szentendrén, a Pannónia-telepen található az 1969-ben épült Dera utca, mely nevét a Városi Tanácstól azért kapta, mert a Dera-patak hídjától indult el. A Kis-Kevély lábától induló (majd Csobánkán és Pomázon át Szentendrére jutó) Dera-patak egy 1762-es térképen is szerepel. Feltételezéseink szerint a patak - és ekként 200 évvel később az utca - névadója a Magyarországon megtelepedő görög Derra család lehetett.

Dudumi

A görögök nemcsak kereskedtek, de műveltséget kedvelők is voltak. Egy művelt görög, Dudumi Demeter egy művében (.Pester Briefe über Literatur, Kunst und gesellschaftlichen Leben. Pest, Lauffer & Stolp, 1858.) elmondta, hogy a régi iskolával szemben ő helyezte Arany Jánost és Petőfi Sándort az őket megillető „magas polcra”.

A Pester Lloyd német nyelvű olvasói körében jól ismert Dudumi Demeter ösz- szegyűjtött s kötetben megjelentetett pesti levelei a társas élet problematikájának másik, kevéssé ismert nézőpontját mutatják meg: a nem magyar nemzetiségű magyarok (pontosabban a pesti polgárok) nézőpontját. Dudumi könyvében érdekes tények is akadnak, igazán azonban a reflexiók, a leírásokhoz fűzött megjegyzések, az apró elemzések és minősítések figyelemre méltóak benne, továbbá az előadásmód, melyből szinte teljes egészében hiányzik az az emelkedettség (vagy erős indulat), amely a téma magyar nyelvű irodalmának zömét oly nyilvánvalóan áthatja. Dudumi, aki kötete megjelenésének évében elhagyta Pestet, és Londonba költözött, minden elköteleződés nélkül, a maga és olvasói kedvéért írt. Szellemes és eredeti akar lenni, nem hasznos. A pesti társas életről szólva a következőket mondja: „A téli szalonvilág is két osztályba tagolódik: ennek határvonala a nyelvhasználat. Szellemi központ is hiányzik, kivétel néhány magyar kör, amelyek azonban csak a rokon származású no- tabilitásokra korlátozódnak. Meglehet, itt is egy-egy jelentékenyebb hölgy körül csoportosulnak, mint ahogy a nagy világvárosokban, a bősz utózöngék [az 1849-1850-es megtorlások] következményeként azonban a fiatalabb nemzedék számos tagja nem sajátította el azokat a társasági formákat, amelyek nélkül a szalonélet éppúgy nem (vagy még kevésbé) képzelhető el, mint fekete frakk vagy glaszékesztyű nélkül.”9

Dumtsa

A családnak komáromi és balassagyarmati ága is volt. Sőt, Demtsa névalakban Miskolcon is találkozunk vele.

Dumtsa Naum terménykereskedő Komáromból jött Pestre a 19. század első felében. Cégét a család másik ágából származó veje, Dumtsa Ignác vette át, aki az 1850-es évekre a terménykereskedelemmel és szállítmányozással foglalkozó cég tevékenységének súlypontját mindinkább a banküzletre helyezte át.

Kossuth Lajos elvbarátja, Dumtsa Demeter az Erzsébet tér 1. (ma József Attila u. 9.) szám alatt lakott.

Az e családból származó Dumtsa Ignác Anasztáz (Révkomárom, 1808—?) császári tanácsos már Szentendrén lakott.

Szentendre 1872-ben lett rendezett tanácsú város. Első polgármestere (1871-ben már Szentendre főbírájává választották) Dumtsa Jenő (1838-1917 - Szentendre) görög származású gazdag kereskedő és földbirtokos volt (Dumtsa Ignác Anasztáz unokája). Egyes források szerint „ 1838-ban Pesten született, szüleivel 1850-ben telepedett meg Szentendrén ”.10

 

Dumtsa Jenő domborműve Szentendrén, a róla elnevezett utcában

 

Pesti ifjúkori évei és közéleti magatartása okán megérdemli, hogy e kiadványban szerepeljen. 1903-ig töltötte főbírói tisztségét. 31 éves működése alatt fizetése egy részét a szegényalapra utaltatta át. Az 1880-as években dúló nagy filoxéra-járvány kipusztította a híres szentendrei szőlő jelentős részét, ezért Dumtsa a gyümölcstermesztés meghonosítását szorgalmazta. A gyümölcs és zöldség néhány év múlva biztos jövedelmet nyújtott a lakosság egy részének. Ekkor telepítették a híres szentendrei egrest, a piszkét. Dumtsa Jenőnek meghatározó szerepe volt a város polgárosodásában. 1888- ban az ő kezdeményezésére indult meg a Helyiérdekű Vasút. 1897-ben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

Glykais

Glykais Gyula (1893-1948) görög származású sportember a két világháború közötti időszak egyik kiváló magyar kardvívója volt. A világhírű olasz vívómester, Santelli Italo lovag tanítványai közé tartozott. Glykais Gyula 1893. április 9-én született Pomázon. Kardvívói pályafutását 1912-től Budapesten, a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) versenyzőjeként kezdte, majd pedig a MAFC (Műegyetemi Atlétikai és Football Club) sportolója, azután - 1926-1927-ben - a Gróf Tisza István Vívó Club kardvívója lett. Az 1926. évi budapesti Európa-bajnokságon egyéniben még csak hetedik helyezést ért el; 1927-ben tagja volt a Tisza István Vívó Club országos bajnok kardcsapatának.

1928-ban értékes tagja lett az Amszterdamban az olaszokkal szembeni döntőt megnyerő és ekként olimpiai bajnokságot nyerő magyar kardcsapatnak. A Garay János, Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Rády József és vitéz Tersz- tyánszky Ödön összeállítású magyar csapat érme a tizenhatodik magyar aranyérmet jelentette a modern kori olimpiai játékok történetében (és egyben a magyar vívósport hatodik olimpiai bajnoki címét is). Hússzoros válogatottként még sok magyar siker kovácsa lett. 1929 áprilisában Nápolyban egyéni Európa-bajnokságot nyert. Az ő aranyérme mellett még három magyar bronzérem fémjelezte vívósportunk értékeit.

Az 1930-as években Kispesten élt: a pesti görög alapítású egyházközség vezetőségének tagjaként tevékenykedett.

1930 júliusában az Oostendében megrendezett katonatiszti Európa-bajnokságon kiválóan szereplő magyar kardcsapattal lett első helyezett. 1930-ban Liége városából szintén csapataranyérmesként térhetett haza. 1931-ben Bécsben is tagja volt az Európa-bajnokságot nyerő magyar kardcsapatnak. 1932 augusztusában a magyar olimpiai kardcsapat (Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Jekelfalussy-Piller György) Los Angelesben is megszerezte a csapatgyőzelmet. A kétszeres olimpiai bajnok (csapat: 1928, 1932), háromszoros Európa-bajnok (egyéni: 1929; csapat: 1930, 1931), Európa-bajnoki 3. helyezett (egyéni: 1927) és magyar bajnok Glykais (csapat: 1927) Szekszárdon hunyt el 1948. június 12-én.

Grabovszky

A név alapjául a balkáni kisváros, Grabovo neve szolgálhatott. Az első diaszpóra névanyagában a Grabovan forma is megtalálható. Miskolci kereskedőkként a család tagjai jelentős lengyelországi kereskedelmi kapcsolatokkal bírtak. Eredetileg más volt a nevük. A család legismertebb tagja Athanáz és Konstantin volt.

Grabovszky Athanáz 1790 körül került Pestre, ahol nagy kereskedői karriert futott be, de egyes adatok szerint nem volt válogatós a módszerekben. Bőrrel és pokrócokkal kereskedett. Jótékonysági tevékenysége jelentős volt (talán ezzel kívánta ellensúlyozni az őt illető kedvezőtlen megítélést).

Grabovszky Konstantin 1809-ben nyert Pesten polgárjogot. 1817-ben posztónagykereskedést nyitott. Üzlete a mai Vörösmarty téren volt, lakása a család Városház utcai házában volt. Egy ideig birtokosa volt az 1756-ban épült Péterffy-Christ-háznak (a mai Pesti Barnabás és Galamb utca sarkán). Leszármazottai még az 1870-es években is itt éltek. Legidősebb fia, Grabovszky György különböző bankoknál és ipari vállalatoknál viselt vezető tisztséget, fiatalabb fia pedig az 1871-1872. évi címtár tanúsága szerint hivatalnok volt.

 

A Péterffy-Christ-ház

 

1868 áprilisában tartotta alakuló ülését a pesti Lloyd palotában a „Pesti Tenger-hajózási és Rakomány kölcsön-adó Rt.”, melynek alapítói között ott találjuk Grabovszky Györgyöt (többek között Trefort Ágoston társaságában). Hajózási engedélyük a Duna magyar és nemzetközi vizeire is kiterjedt, a mellékfolyókkal egyetemben. Ezen részvénytársaság azután 1871-ben beolvadt az ekkor megalakult „Egyesült Magyar Gőzhajózási Társulatiba.11

 

A Grabovszky-sírbolt a Fiumei úti temetőben

 

A Grabovszky család Budapest legnagyobb adófizetői közé tartozott: 1873-ban 1079 forint házbéradót fizetett.

Apádiai Grabovszky Athanáz és hűséges hitvese síremlékét a templom Görög-udvar felőli (a Petőfi tér déli oldalánál lévő) falába illesztették. A Fiumei úti temető egyik impozáns műemléke az empire stílusú Grabovszky-sírbolt.

Haris

Haris nevű egyének éltek Tokajban, Szentesen és Pesten is. Haris Gergely 1820-ban született Zimonyban. Családjával Pestre költözött, ahol polgárjogot kapott, s a legnagyobb adófizetők egyike lett. Több ingatlannal, telekkel rendelkezett. A nevéhez fűződik a Haris-bazár.

A szentesi családágból való Haris János orvosdoktor 1889. március 16-án Budapesten halt meg 75 éves korában. Munkája: Dissertatio inaug. medica de ojficiis circa gravidas. (Vindobonae, 1841).

Feszty Adolf építész (1846-1900) legelső fővárosi alkotása az 1877-ben átadott Haris-bazár volt. Haris Gergely görög származású kereskedő számára vasvázas tetőszerkezetű, üvegezett átjáróházat tervezett, melynek udvarán az üzletek a keleti bazárok hangulatát idézték fel. A Koronaherceg utcát a Váci utcával összekötő átjáróház volt a Haris-bazár. Az épületet 1910-ben lebontották, de a neve ma is Haris-köz (V. kerület).

A Haris Alapítvány létrehozója, mely a fiatalok görög tárgyú tanulmányait támogatta, a szentesi családból származó Haris Pál (?—1902) volt. Az alapítvány bérháza a VIII. kerület Bérkocsis u. 23. szám alatt volt: homlokzatán erről tanúskodott a „Hariseon” felirat (mely a ház restaurálásakor eltűnt). Haris Pál a belvárosban, a Deák Ferenc utca 12. szám alatt lakott (ez az épület már nincs meg). Az alapítványnak Szentesen is volt egy földszintes bérháza.

 


E neves görög család utódai - Haris Lajos, Haris György és Haris Ottó - ma is Budapesten élnek. A 2005. november 25. és 2006. január 15. között a Közlekedési Múzeumban (XIV., Városligeti krt. 11.) megrendezett „Modellmánia 2005” című kiállításon autó-, vasút- és más közlekedési modellek, diorámák, terepasztalok, játékok között a Haris testvérek világhírű közlekedési játékgyűjteményének válogatott darabjai is megtalálhatóak voltak.

A gyűjtemény érdekessége, hogy értékesebb darabjai állandó kiállítás keretében több helyen is láthatók. így például Budapesten a Közlekedési Múzeumban, a Posta Múzeumban, a Tűzoltó Múzeumban, a XI. kerületi Helytörténeti Kiállítóhelyen. Egy-egy különlegesség természetesen az autózással kapcsolatos időszaki kiállításokon is megtekinthető. Az 1500 tárgyból álló gyűjtemény - nem autómodellezéshez kapcsolódó - anyagában található a Farczádi nővérek által 1948-ban alapított baba-, báb- és más játékok gyűjteménye.

Janitsáry (Janicsáry)

A Janitsáry család a 18. század végén költözött Magyarországra, s Komáromban telepedett le. Tagjai közül Janitsáry Miklós komáromi kereskedő 1844. október 24-én nyert címeres nemeslevelet dragomirestyei előnévvel (egyúttal adományt Dragomirestye Krassó vármegyei helység negyedrészére). A címeres nemeslevelet 1845. december 1-jén hirdették ki Temes vármegyében. A család birtokokkal rendelkezett Komárom, Krassó és Temes vármegyékben.

A nemességszerző egyik fia, Janitsáry Sándor 1860-ban megvásárolta Bresztová- czot (ma Aga), mely 1898-ig volt birtokában. 1868-tól 1901-ig rövid megszakítással képviselte a rékasi kerületet az országgyűlésben, melynek két ízben korelnöke volt. 1904. augusztus 23-án halt meg.

Janitsáry Miklós (?—1850) alapítója volt a magyarországi hajózásnak és gabonakereskedésnek. Fiúgyermekei közül Janitsáry Ignác atyja temesvári telepén folytatta a termény-nagykereskedést, a többi fia nagy részben mezei gazdászattal foglalkozott.

Janitsáry Iván (1869-1934) gyógyszerész, pirotechnikusként vált híressé, az ólomakkumulátorokon alkalmazott méhsejt-felületi elrendezés feltalálója volt. Gyógyszerészi oklevelet 1891-ben Budapesten szerzett. 1911-ben megnyitotta Phönix nevű gyógyszertárát a Váci úton. A mozgáskultúra abszolút híveként (kezdetben kerékpárversenyző volt) 1897-ben megírta az első magyar nyelvű motorkerékpártúra-beszámolót, és részt vett a Magyar Automobil Klub létrehozásában is.

Dunaújvárosban található egy Janitsáry puszta elnevezésű városrész. Itt volt a földbirtokuk.

A Kerepesi temető bal oldali falsírboltjai között (B. 119) találhatóak dragomirestyei Janitsáry Miklós (1778-1850) görög származású gabonakereskedő, és fiai, Janitsáry Sándor (1821-1904) politikus, nagykereskedő, 1848-as honvéd főhadnagy; Janitsáry Szilárd (1825-1893) ügyvéd, politikus, 1848-as honvéd főhadnagy; és Janitsáry Iván (1869-1934) gyógyszerész sírjai.

A Janitsáry-család sírja

 

1947-ben Budapesten, a Petőfi tér egyik házában működött a Janitsáry-féle horgászcikk-üzlet.

A családnak számos leszármazottja van, egyikük ma is a pesti görög templom szomszédságában, a Galamb utca egyik házában él.

Kapisztory

Közelebbi adattal nem rendelkezünk, de él a köztudatban egy Kapisztory József nevű görög.

A Fő utca 20. számú egyemeletes palota nemcsak Buda legrégebbi épületeinek egyike, de a környék talán legdíszesebb műemlék lakóháza is. Története Mátyás király koráig vezethető vissza, amikor a Pala utcai oldalon s ezen a telken még apró vályogviskó állt. A török korban több ízben átépítették, felújították, Buda ostroma során aztán kis híján a földdel vált egyenlővé. A 17. század végi tulajdonosok azonban időt és pénzt nem sajnálva kitatarozták - a Fő utcai oldalon több szobával ki is bővítették - a házat, melynek következő újjáépítésére 1811-ben került sor. A házat 1811-ben építette Dankó András Kapisztory görög kereskedő részére. 1828-ban az épület gróf Brunswick Ferenc tulajdonába került. Dankó az emeletre henger alakú, zárt erkélyt, míg az ablakok fölé copf füzéreket tervezett. A saroképület legfőbb ékességei mégsem az akkortájt gyakran alkalmazott építészeti formák és motívumok, hanem azok a domborművek, amelyek végigvonulnak a Fő utcára néző falon. Az apró mélyedésekben részben különböző indadíszítések, részben alakos jeleneteket ábrázoló művészi reliefek bújnak meg, melyek a természethez közel élő emberek mindennapjaiból vett pillanatok mellett mitológiai állatokat, kereskedelmi jeleneteket és megszemélyesített fogalmakat ábrázolnak.12

 

A Kapisztory-ház

 

Az épület a második világháborúban súlyos belövéseket szenvedett el, ám a tucatnyi műalkotás többsége szerencsésen vészelte át az elmúlt két évszázad viszontagságait, s máig őrzi a rég elfeledett vízivárosi kereskedő emlékét. Ma (szemben a Francia Intézettel) egy francia étterem működik benne.

Lakatarisz

Lakatarisz Demeter (1798-1864) festőművész készítette a Monaszterly-féle textilbolt cégérét, mely Ypszilandi Sándor herceget ábrázolta. E cégér ma a Kiscelli Múzeumban látható. Ezenkívül a Rákóczi úti Rókus-kápolna számára is festett egy mellékoltárképet.

Lyka

E görög család Lengyelországból érkezett Magyarországra. A család emlékét hirdeti a Ráckeresztúr-Rácszentmiklóson található, 1820-ban épült klasszicista stílusú, földszintes Lyka-kastély. A kápolna görög kereszt alaprajzú, bejárata felett a Lyka család címerét helyezték el. Ugyanitt található a család sírkápolnája is a 19. századból. A Fiumei úti temető bal oldali falsírboltjai között (B. 121/122) található Lyka Anasztáz 1871 előtt készült sírboltja.

Lyka János építész Nyitráról származott el Pestre, ahol virágzó irodát nyitott. Az 1871-es bécsi gazdasági összeomlás azonban tönkretette a vállalkozását; ekkor családjával együtt visszaköltözött Nyitrára. (A név eléggé egyedi, arra azonban nincs adatunk, hogy milyen kapcsolatban álltak a pesti Lyka családdal.)

Lyka Károly (1869-1965) - a család legnevezetesebb tagja - közíróként kritikáival sokat tett a modern magyar művészet megismertetéséért. Művei nélkülözhetetlen forrásmunkák a 19-20. századi magyar művészet megismeréséhez.

 

A Lyka család sírboltja

 

Lyka Károly Nyitrán végezte iskoláit, itt 1887-ben jelesen érettségizett. Az érettségi után apja Münchenbe küldte, ahol négy évet töltött el. Festői tanulmányain kívül művészettörténetet és esztétikát hallgatott, továbbá a szépirodalmat, a filozófiát, a társadalmi tudományokat, a zenét és a szellemi élet több más ágazatát is kiválóan művelte. Kossuth Lajos halálakor Turinban tartózkodott: ekkoriban innen küldte számos levelét haza, Magyarországra.

A Pesti Naplóba., a Budapesti Naplóba és az Új Időkbe (itt 1896-tól szerkesztőségi munkatárs) írta népszerűsítő cikkeit. 1902- 1918 között szerkesztette a Művészet című folyóiratot. 1914-től a budapesti képzőművészeti iskola tanáraként, majd 1921-1922-ben annak rektoraként tevékenykedett. Emellett tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémia Képzőművészeti Bizottságának. Művészettörténészként Kossuth-díjat kapott.13

 

Lyka Károly sírhelye

 

A 19. század végén a család pesti ága Fejér megye egyik nagy jövedelemmel rendelkező földbirtokosává vált.

Lyka Miklós (1857-1943) 1931-ben a saját pénzén renováltatta a Petőfi téri görög templomot, ezt az egyik kórustartó oszlopon emléktábla tanúsítja.

Emléktábla a Petőfi téri görög templom oszlopán

 

Manno Apostoli 1712. október 23-án Bécsben III. Károlyról nemességet és címert kapott.

1801-ben vásárolt Pesten házat Manno Demeter kereskedő, aki létrehozta a Manno kereskedelmi céget. Fia, Manno István (?—1890), már a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatójaként tevékenykedett: Kossuth Lajos egyik fontos pénzügyi tanácsadója lett. A pesti árvaszék elnökeként is dolgozott. Halálával a kereskedelmi cég megszűnt. Manno István gyermekei az összegyűjtött hatalmas vagyon révén a nagy- birtokosi és nagypolgári társaság tagjai lettek, s e körökből is házasodtak.14

Egy kereskedő gyakran szakértőként is részt vett a jogszolgáltatásban. Manno István például 1847-ben úgynevezett „Kereskedő ülnök” volt a pesti „Első Bíróságú T örvényszéken”.15

Az 1873-as adójegyzék szerint Manno István évi 4811 forint házbéradóval az egyik legnagyobb pesti adófizetőnek számított. 16

A magyar közönség Manno Alajos gyógyszerész 1842-ben közzétett Orvosgyógyszerészi vegytan címet viselő könyvéből ismerhette meg a megújított kémiai magyar szaknyelvet.

A Pest megyei, Nyáregyházán lévő Manno-kastély jól példázza a család sikeres gazdasági tevékenységét. Az eredetileg Nyáry Pál (Pest vármegye alispánja, az 1848-as forradalom egyik vezéralakja, a Honvédelmi Bizottmány alelnöke) által 1844-ben építtetett kastélyt (halála után) a Manno család 1910-ben eklektikus stílusban átalakíttatta. A kereskedőként, hadiszállítóként meggazdagodott, görög származású Manno család által megvásárolt kastély második szintjét 1910-ben megemeltették, s az épületet átalakíttatták. Az államosítás óta a kastélyban óvoda működik.

1912-ben Manno Zsófia (Joannovits György felesége) a budapesti szegény sorsú tüdőbetegek részére rendelt 25 000 koronát. Az összeg hatalmas voltát jól érzékelteti, hogy 1910-ben a csaknem egymillió lakosú fővárosban a szegények között magánadományok révén 39 600 koronát osztottak szét.

Budapest Főváros Levéltárában a közgyűlés iratai között a jogbiztosító iratok gyűjteményén belül az úgynevezett okmánytárban található a Manno-kereskedőház levéltárának nemesioklevélgyűjteménye. A Manno-cég levéltárában 1836-tól lelhetőek fel üzleti mérlegek, melyek a korabeli cégtörténeti vizsgálódások kutatása szempontjából érdekes adatokat tartalmazhatnak.

Manno Miltiadesz (1879-1935) szobrászművész, grafikus, plakáttervező, karikaturista szerezte az első magyar labdarúgó bajnokság első gólját. A közéletben is meghatározó szerepet játszott: az Ébredő Magyarok Egyesületének tagja volt. (Politikai állásfoglalását jól érzékelteti az 1919-es Tanácsköztársaságról 1920-ban készített plakátja, mellyel egész Európában általános feltűnést keltett).

Szobrászat kategóriában az olimpiai művészeti versenyek ezüstérmese; műkorcsolyázásban kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes, világbajnoki bronzérmes és négyszeres magyar bajnok; kerékpározásban országos bajnok; evezésben négyszeres magyar bajnok és a Molsey-regatta győztese (Európa-bajnok); válogatott labdarúgó, aki 1901-1902-ben az első két magyar bajnokság gólkirálya és a Budapesti Torna Club bajnoka volt.

 

A Manno-kastély Nyáregyházán





Manno Leonidas által megálmodott sporttelep tervrajza

 

Manno Miltiadeszt a Fiumei úti sírkertben temették el: a 46. parcellában nyugszik, apósával egy sírhelyen. (Az osztrák származású építész, Petschacher Gusztáv [1844-1890] leányátvette feleségül.)

Testvére, Manno Leonidas is jó sportoló volt. Az első modern olimpiai játékon Athénben 1896-ban (13 ország közel 300 sportolója vett részt): Magyarországot ösz- szesen 13-an képviselték, akik közül öt fő a saját költségén, kísérőként utazott: közéjük tartozott Manno Leonidas is. De nem csupán a sportversenyeken mutatta meg küzdőszellemét: az I. világháborúban huszárkapitányként szolgált a hadseregben (több kitüntetést kapott). Trianon szörnyűsége után fontos volt az éltető nemzeti célok megfogalmazása az ország fizikai és lelki újjáépítésében. A „Hungária evezős egylet” tagjaként Manno Leonidas „A Nemzeti Stadion ügye” című írásában 1921-ben felvetette azt az elképzelést, hogy az összes sportág számára versenyzési lehetőséget biztosító hatalmas stadiont kell építeni: szerinte az „újpestszigeti Nemzeti Stadion nagy anyagi jövedelmezősége is kétségtelen”. Tervezett ide (többek között) labdarúgó·, jégkorong, lovas-, kosárlabdapályát, és persze a vízisportok számára szolgáló létesítményeket, és szállodát is: a végső célja az volt, hogy az 1928. évi olimpiai játékok Magyarországon, az Újpesti-szigeten (népnyelven a Szúnyog-szigeten) kerüljenek megrendezésre. Nos, mindkét terv megvalósításra vár még a XXI. században! Manno Leonidas 63 évesen hunyt el 1941. március 9-én Budapesten: szentmiséjére a „Petőfi téri görögkeleti templomban” került sor.

A család egyik tagja, Manno Ferenc (1886-1940) bankigazgatóként tevékenykedett a II. világháború előtt.

Margó

A családnév, mely Markovics, Marku, Margó alakban is előfordul, valószínűleg a Márk keresztnévből ered. A család Ercsiben volt kereskedő. Az 1780-ban itt született Margó György papi pályára lépett:

kiválóan beszélt görögül, németül, szerbül, románul - és természetesen magyarul. 1811-ben Popovics Dionisziosz püspök felterjesztette őt a görög-vlach egyház- község lelkészi állására, de végül a pesti szerb templom parókusa lett. A pesti görögkeleti szerb egyházközség lelkészeként kiállt 1848 mellett. A szabadságharcban fia, Margó Tivadar honvéd orvosként, testvérei pedig honvédekként szolgálták a magyar szabadságharc ügyét.17

Pollák Zsigmond metszete Margó Tivadarról (1885)

 

Margó Tivadar (1816-1896) később orvosprofesszorként lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Pusztaszentlőrincen (ma Pestszentlőrinc) volt háza. Itt, a mai XVIII. kerületben őrzi emlékét a Margó Tivadar utca. Élete utolsó 20 évét Pestszentlőrincen (akkor még Pusztaszentlőrinc) töltötte. Szerette a szépirodalmat, több nyelven beszélt, zongorázott, gitározott. Pusztaszentlőrincen halt meg 1896. szeptember 5-én.

Egyik testvére, Margó Emílián miskolci görög ortodox lelkészként működött 1862-1881 között: e minőségében ő végezte a tokaji ortodox görög egyházközség anyakönyvezését is. Tokaj görög egyházközségének 1920 táján elveszett 17-19. századi anyakönyve valamikori meglétét alig néhány megmaradt anyakönyvi kivonat, mint például a szintén görög eredetű Papademosz Charis/Szerviczky családra vonatkozó anyakönyvi kivonatok igazolják, melyeket 1873. február 1-jén Margó Emílián állított ki a tokaji görög ortodox anyakönyv alapján a család számára. A tokaji görög ortodox egyház anyakönyveinek sorsa a mai napig feltáratlan. Elképzelhető azonban, hogy egyszer majd előkerülnek, s ez alapvető fontosságú forrást jelenthet a magyarországi görög közösség társadalmi és családi kapcsolatrendszere feltárása ügyében.18

Monaszterly

Monaszterly Éliás Ráckevéról került Pestre. Testvére Monaszterly János volt. Az „Ypsilanti Herceghez” nevet viselő pesti görög singes-rőfös boltot 1828-tól a Monaszterly család üzemeltette.

 

Monaszterly Éliás(f) János(?) sírja

 

A család megbízható és hosszú távú üzleti működést folytatott: az „Ypsilanti Herceghez” nevet viselő, fehérneműt, dunyhát, párnát, lepedőt árusító pesti kereskedés sokszor jelentetett meg hirdetést Kossuth Lajos Pesti Hírlapjában az 1844-es évben is. Ez abban az időben anyagi támogatást is és politikai színvallást is jelentett.19

Egy korabeli hír szerint 1848 márciusában az „Ypsilanti” nevet viselő híres fehérruha-kereskedésben több ezer kész fehérnemű várta a vevőket.20

A Váci utca és a Párizsi utca sarkán álló épületben lévő textilüzlet kirakatai felett ma is olvasható az „Ypsilanti” felirat.

 

 

Muratisz/Muráty

A 17. század utolsó harmadában Erdélyben működött egy Murát Jancsár nevű görög kereskedő.21

Konsztantin Muratisz fia, Muráty (Muratisz) Panajot (1785-1843) Kozani városában született. Egy darabig a Harmincad u. 2. (ma József tér 7.) szám alatt élt.22 1822-ben Pesten a Fehér Hajó (Schiffgasse) utcában lakott, gyapjúkereskedőként tevékenykedett. 1824-ben már háztulajdonos lett.

Ekkoriban egyre inkább pénzüzletekkel és ingatlanügyekkel foglalkozott, melyekből igen nagy vagyonra tett szert. Muratisz Panajot örököse az unokaöccse, Muratisz Konstantin (kb. 1813-?) volt, akit hétéves korában ő hívott magához szülőföldjéről, Görögországból. Az örökös 1873-ra Pest egyik leggazdagabb polgára lett.

Muratisz Konstantin leánya, Murati/ Muráthy (Muratisz) Irén (1852-1941) jómódú pesti görög kereskedő lányaként született. Személye azért is érdekes, mert széki gróf Teleki Gézához ment férjhez (1844-1913, író, politikus, rövid ideig belügyminiszter Tisza Kálmán kormányában), s így ő lett gróf Teleki Pál (1879-1941) miniszterelnök, világhírű földrajztudós, erdélyi földbirtokos, politikus, tiszteletbeli főcserkész édesanyja.23

Röszler-Muráti-ház József nádor tér 7.: a Vörösmarty tér egyik sarkánál található Muráty-Teleki-palota ma a Calyon Bank épülete (a főbejárattól jobbra eső váróteremben egy emléktábla is volt valaha).

 

A Muráty-Teleki-palota

 

A Murati család egyik Fiumei úti temetőben lévő sírját a III. és a VIII. kerületi görög önkormányzat 2007-ben restauráltatta.

 

A felújított Murati-sír

 

Nákó

A név eredeti alakjának, a „Nakosz”-nak jelentése: dússzakállú. A család ősei Makedóniából Havasalfödre költöztek, majd innen vándoroltak Dél-Erdélybe. Nákó Kristóf 1781-ben uradalmat vett a Bánátban (Nagyszentmiklóst és Szentmarját, ahol gyapottermelésbe kezdett), s magyar nemességet szerzett. A család hadiszállítással, marha- és sertéskereskedelemmel foglalkozott, s 1789-ben az al-dunai török hadjárat során, majd a francia háború idején gazdagodott meg.

Nákó Dogrin Kristóf (Krésztoforosz Dogrinosz Nakosz) saját visszaemlékezése szerint hatalmas vagyonát „a szorgalom és vállalkozó kedv, a világjáró hajlandóság és Isten kegyelme” révén tudta megteremteni.24

Öntudatát igen míves barokk jellegű epitáfiuma is jól tükrözi. Síremléke a Petőfi téri templom déli oldalfalában ma is látható. Az általa megszerzett nemesi címer sisakdíszén gyapotcserjét emelő oroszlán, míg a pajzsban bőségszaru és vörös színű ökör látható, utalva gazdagságát megalapozó marhatőzsér múltjára.

A nagyszentmiklósi uradalom területén találták meg az avarok kincsét jelentő szkíta műveltséget hordozó csodálatos arany-kincs-együttest. Nákó Kristóf a leletet az uralkodónak ajándékozta. Fia, Nákó Sándor 1816-ban grófi rangot kapott. Ennek Kálmán nevű fia császári belső titkos tanácsos, kamarás, a magyar főrendiház örökös tagja. A családnak több, ebből két jelentős háza is volt Pesten. Az egyik a Váci utcai „Hét Választó Fejedelemhez” címzett ház. A másik a Lánchíddal szemben állt, amit a tér rendezésekor lebontottak.

A „Hét Választó Fejedelemhez” vendégfogadót és kávéházat Nákó Kristóf 1800- ban vásárolta meg - ezt fia, majd unokája örökölte, aki végül 1871-ben eladta.

Hild József a régi Pest varázslatos városképi együttesét alkotta meg a mai Roose- velt tér helyén lévő Kirakodó téren, melyet az akkori Európa legszebb terének tartottak. A két-három emeletes klasszicista paloták sorában állt a Hild által 1840-ben tervezett híres Nákó-ház (Nákó Sándor megbízásából), mely Pest legnagyobb magánépülete volt (most a Gresham-szálló található a helyén).

 

A Nákó-ház az egykori Kirakodó téren (Budapesti Történeti Múzeum)

 

Marastoni Jakab festőművész 1841 nyarán a feldunasori Nákó-házban (a mai V. kerület, Roosevelt tér 5-6. helyén) alapította meg az első fényképész-műtermet. 1849 májusa elején sok ágyúlövést kapott Hentzi ágyúzásakor. A Lánchíd pesti hídfőjével szemben álló Gresham-palota Budapest egyik legismertebb háza. Elődjét, a Nákó-palotát 1880-ban vásárolta meg a londoni székhelyű életbiztosító-társaság, melyet később, 1907-ben lebonttatott.

Jókai Mór állítólag a Nákó család egyik tagjáról mintázta a Cigánybárót.

Oeconom

1805-ben Egerben a görög iskola igazgatójaként tevékenykedett Ekonom Naum.

E családnév Pesten Oikonom, Ikonom, Oeconom alakban is előfordul.

1868 áprilisában tartotta alakuló ülését a „Pesti Tengerhajózási és Rakomány kölcsön-adó Rt.”, melynek alapítói között volt a váci görög családból származó Oeconom György: e társaság hajóit Újpesten építették (a cég 1869-re 7 vontatóhajóval és 30 uszállyal rendelkezett).

Élő családnév Budapesten még az 1920-as években is.

Palikucsevni

Szegedi polgárokként (fúrluki előnévvel) 1802-ben szereztek nemességet.

A kor legjelentősebb építésze, a pesti Vigadó építője, Feszi Frigyes (1821-1884) megbízói közé több jelentős kereskedő tartozott, így a Palikucsevni család is mint polgári igényű, polgári rendeltetésű városi épületek építtetője.

1873-ban apesti Palikucsevni Péter 2601 forint házbéradót fizetett, s ezzel Budapest legnagyobb adófizetői közé tartozott.

A család nemesi előnevét adó Furlag falu Krassó vármegyében található.

Paskál/ Paschgall

Tokaj görög közössége történetének fontos dokumentuma az az 1711-ből való debreceni jegyzőkönyv, melyben tizenöt görög kereskedő neve szerepel a Testes Graeci Companiea Tokaiensis összefoglaló név alatt. Ennek a tokaji görög közösségnek volt tagja Paskal Pál.25

A régi Rákosmezőn (ma Alsórákos) lévő Rákos-pataknál több malom is működött: a két patakág találkozásánál, a híd közelében állt egykor a híres Paskál-malom (1745-ben említi egy pesti tanácsülési jegyzőkönyv). A malomhoz vezető utat a leírások kedvelt kirándulóhelyként tartják számon. A malom közelében nyitott utca 1931-ben a Paskál utca elnevezést kapta. Ma már lakópark is viseli ezt a nevet.

A malom névadó tulajdonosa, Paskal/ Paschgall György pékmesterként dolgozott, és 1731-től Pest város külső tanácsának tagja, valamint földbirtokos volt. Fia, Paschgall Antal jogot végzett, 1759-től pesti tanácsosként tevékenykedett. (Mint úgynevezett komisszáros, bizottsági tagként képviselte a mészáros és szappanfőző- gyertyamártó, illetve faggyas céheket).26

Paschgall Antal Bécsben, 1776-ban kapott Mária Terézia királynőtől nemességadományozó oklevelet (latin nyelvű eredeti könyv alakú, függő pecséttel ellátott pergamen-oklevele az Országos Széchényi Könyvtárban található).27

Paschgall György pékmester másik fia Paschgall György (1748-1825) lehetett, aki katolikusként Pest város szenátora volt.

Paschgall György leánya, Paschgall Mária 1820. évi hozománya az Úri utca 15. és 16. számú ház volt Pest-Budán. Férje a hírneves orvos, dr. Bene Ferenc volt.28

POMPERISZ/POMPÉRY

E görög eredetű család Makedóniából vándorolt Magyarországra.

A Miskolcon honos kereskedőcsaládból származó vallányi Pompéry János (1819— 1884) Eperjesen jogot tanult (1842-ben ügyvédi vizsgát tett). Ezután Pestre költözött: irodalmár, író, publicista lett (írói álneve Ervin volt). 1848-ban Szemere Bertalan belügyminiszter titkáraként tevékenykedett.

A márciusi forradalom után Pompéry János fontosnak tartotta „a magyarajkú görög nem egyesülteknek papjai s tanítói képesítését” megteremtő jogi lépések megtételét. 1848 nyarán a magyar kormányzat kedvezően fogadta felvetését, de az akkori viszonyok közepette e célokat nem sikerült megvalósítani.29

Pompéry János 1854-től a Pesti Napló munkatársaként, majd szerkesztőjeként tevékenykedett. Magyar érzelmű emberként, illetve a Magyarország című napilap megalapítójaként és szerkesztőjeként 1861-ben újságjában tiltakozott az osztrák kétfejű sas középületre helyezése ellen, amiért a cenzor bűnvádi eljárást kívánt indítani. Erre végül nem került sor.30

Táncsics Mihály Második fogságom címet viselő írásában említést tett Pompéry Jánosról, aki sajtóvétség miatt 1862-ben végül mégis börtönbe került. Cellája szomszédos volt Táncsicséval.31

Ügyvéd, politikus és az MTA levelező tagja. Később egy biztosítótársaság igazgatója is lett. Garay János árváinak segítésében fontos érdemei voltak. Deák és Kemény politikáját támogatta, később Tisza Kálmán mellé állt. Hatásos tevékenységet fejtett ki az írók segélypénztára létrejötte érdekében.

Pompéry Jánosról egy 1600 körül készített kódexet is elneveztek (Pompéry-kó- dex), mivel az egyik 19. századi tulajdonos ő volt (tőle került a kódex Toldy Ferenchez, majd az egri érsekhez). Érdekessége e kódexnek, hogy két görög vonatkozású írást is tartalmaz (10a-77a: Ilosvai Péter: Nagy Sándor históriája. 77a: „1600”·, 156a-l64a: Varsányi György: Xerxes históriája).

A Fiumei úti temető jobboldali falsírboltjai között (J. 486) találhatóak vallányi Pompéryjános (1819-1884) és fiai, vallányi Pompéry Elemér (1856-1938) víz- és vasútépítő mérnök, hadmérnök, a Szabadalmi Bíróság elnöke, utazó, a Magyar Mérnök és Építész Egylet igazgatója; illetve vallányi Pompéry Aurél (1868-1935) római katolikus plébános, teológus, egyházjogász, történész, könyvtáros síremlékei.

Férfiágon a család kihalt, egy leányági unoka azonban felvette a családnevet, melyet ma Pompéry Béla mérnök visz tovább.

Popovics/Papajanuszisz

A Popovics nevet több család is viselte, kezdetben kettős névként. Szerbes névalak, melynek jelentése: papfi. Általában azok a családok viselték, amelyekben valamelyik ős pap volt. Az első diaszpóra tagjai között több ilyen névvel is találkozunk.

Kiemelkedik a családból a Kozaniban született Dionisziosz Popovics, eredetileg Papajanuszisz. (A magyar nyelvű szakirodalomban olykor Popovics Dénes.) Lelkészként megözvegyült, s püspök lett. 1790-1828 között budai ortodox püspökként szolgálta híveit. Háza volt Budán, melyben kápolna is működött (egyes ikonjai fennmaradtak). Fia, Popovics Chariton, magyarországi iskolákban tanult, s egy ideig Pesten is tanított.32

 

Dionisziosz Papajanuszisz budai orthodoxpüspök portréja (Raptis-gyüjtemény)

 

Kozaniban napjainkban is őrzik emlékét: itt található & „Papajanuszisz budai püspök utcája”.

Rósa/Rosa

Rosa nevet viselő görögök több városunkban is éltek.

1827-ben Aradon ügyvédkedett a görög Rósa, aki később Pesten befolyásos helytartó- tanácsi titkár lett. A család eredeti neve Triantaphyl, melynek jelentése rózsa. Az ügyvéd apja még „fűszerszámos görög” volt.33

 

A Triantaphyl család sírja

Sebastiani

A Sebastianiak 1838-ban váltak magyar nemesekké, remetepoganyesti előnévvel. Az 1873-as adójegyzék szerint a Sebastianiak ingatlantulajdona igen hatalmas volt Pesten: három részre osztott vagyonuk után összesen több mint 13 ezer forint házbéradót fizettek. Kammermayer Károly pesti polgármester felesége Sebastiani lány lett.34

Sebastiani Adolf Nógrád vármegyében volt földbirtokos.

A Fiumei-úti temető bal oldali falsírboltjai között (B. 52) található a Sebastiani család mauzóleuma. (Itt nyugszik ifjabb Gerenday József - botanikus, zoológus, orvos, egyetemi tanár, a pesti Füvészkert létrehozója és igazgatója, magánállatkert- létesítő - és felesége, Sebastiani Aloysia.)

SINA

A Sina család eredeti neve Szinasz. A családfát a 18. század közepéig tudjuk visszavezetni: a feltételezett ős Szinasz György ortodox lelkész még Görögországban élt. A görög származású bankár és nagykereskedő Sina család az 1700-as évek végén Moszchopolisz városából érkezett Magyarországra és Ausztriába.

Idősebb Sina György neve Bécsben már 1762-ből ismert, de Pesten is kereskedett. Az ő fia volt idősebb Sina Simon (1753-1822), aki Macedóniából Bosznián át került Bécsbe. Fia, ifjabb Sina György Simon (1783-1856) már a harmadik generációt képviselte. Derra Katalinnal kötött első házasságából született ifjabb Sina Simon (1810-1876). Legendás gazdagságukat egy magyar szólás is bizonyítja: „Nem vagyok én Sina báró!”, vagyis: „Nem vagyok én olyan gazdag!”

Ifjabb Sina György Simon a Habsburg Birodalom gyapjú- és gabonaszállítójaként 1818-ban nemesi címet nyert, és Temes vármegyében birtokokat kapott. Kereskedelemmel, hitel- és pénzügyietekkel foglalkozott. 1818-ban nemesi, 1832-ben magyar bárói rangot kapott. Több uradalmat is megvásárolt, 1850-1864 között például a gödöllői, egykori Grassalkovich-uradalom birtokosa volt.35

Az arany ember című műve írásakor Jókai Mórt az ő mesés vagyonuk története ihlette.

Ifjabb Sina György Simon (1783-1856) jó barátságban volt Széchenyi Istvánnal, akinek számos terve megvalósításához (például gőzhajózás, vasúti közlekedés megindítása) nyújtott segítséget. A Lánchíd Rt. alapítása körüli érdemeiért és a pénzügyi feltételek megteremtéséért ifjabb Sina György Simont 1839-ben Buda díszpolgárává választották. 2003-ban a Gödöllői Városi Múzeumban „Az aranyember” címmel kiállítás nyílt a Sina családról. Konferenciát is szerveztek, s az elhangzott előadásokat tanulmánykötetben jelentették meg.

A gödöllői uradalom 1850-ben került a család tulajdonába, s 1864-ig volt a birtokukban. Ekkoriban a mai Pestszentlőrinc is ezen uradalomhoz tartozott.

Sina Simon (1810-1876) földbirtokosra öröklés révén 80 milliós vagyon szállt, mely nagy részben Magyarországon, Ausztriában, Cseh- és Morvaországban, illetve az al-dunai fejedelemségekben fekvő, roppant terjedelmű, művelt uradalmakból állott. Ezekhez újabb szerzemények is járultak belföldön, Görögországban és Olaszországban, valamint paloták Európa fővárosaiban. Földbirtokvagyona 29 uradalomban 240 ezer holdat tett ki.

A szintén görög származású désánfalvi Ghyka Szilárd földbirtokos leányával kötött házasságából egy fia és öt leánya született. A fiú korán meghalt. Leányai közül Anasztázia Wimpffen Viktor grófhoz; Iréné Mavrokordato görög herceghez; Ilona Ypsilanti Gergely görög herceghez és görög királyi követhez (ő az osztrák-magyar udvarnál tevékenykedett); Ifigenia De Castris Eugén francia herceghez ment feleségül.

Sina Simon a magyar reformkor legbőkezűbb mecénása volt. Minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogatott, s nagymértékben hozzájárult a nemzeti intézmények létesítéséhez: a Magyar Földhitelintézet és a Magyar Biztosítótársaság felállításához, a vasút és a gőzhajózás fejlesztéséhez, a folyók szabályozásához, iskolai, népnevelési, patronátusi viszonyok javításához. A Köztelek, a Nemzeti Múzeum, a kisdedóvó egylet, a kisdedkórház és egyéb kórházak, bölcsődék, árvaházak, a Vakok Intézete, a Kereskedelmi Akadémia, a Nemzeti Színház, a lovarda, a Nemzeti Kaszinó, a lipótvárosi bazilika és - mindenekfelett - a Magyar Tudományos Akadémia palotája hirdeti sokrétű tevékenységét. 1856-1876 között több mint 550 ezer forintot adott jótékony célokra.

Görögországi adományai jelentősek voltak, és diplomataként is tevékenykedett: Ottó görög király kormányának képviselője volt a bécsi, berlini és müncheni udvaroknál. Az uralkodó - feltétlen bizalmának jeléül - a görög Megváltó-rend nagykeresztjével tüntette ki. A magyar király 1864-ben a Vaskorona-rend nagykeresztjét adományozta neki (így belső titkos tanácsosi méltóság is megillette), 1871-ben pedig a magyar minisztérium előterjesztésére a Lipót-rend nagykeresztjét kapta meg. 1874-ben a bécsi urak házának tagjává nevezték ki. Sina Simon Buda, Arad és Szeged díszpolgára is volt.

 

Sina György és Sina Simon magyar és görög nyelvű emléktáblája Budapest XVIII. kerületében

 

A mai Pestszentlőrinc területe is ifjabb Sina Simon birtokához tartozott (az egykori Grassalkovich-birtokot Sina György Simon szerezte meg, amit fia, Sina Simon, aki már földesúr volt, tőle örökölt). A birtokon iskolát létesített, felújíttatta a ma is álló barokk kápolnát. Nevét a XVIII. kerületben a Sina Simon sétány őrzi. Nagyon gazdag emberek lévén a jótékonyságuk rendkívül sokrétű volt. A XVIII. kerületi Sina Simon sétány névadójának alábbi tetteit külön kiemelendőnek tartjuk (lévén Pestszentlőrinc jelen tanulmány ifjabbik és lokálpatrióta szerzőjének szűkebb hazája): rendbe hozatta a Szent Lőrinc-kápolnát, iskolát állíttatott fel a pusztaszentlőrinci majorban, és a távolabb lakó gyermekeket lovas kocsin hozatta be az iskolába. 1860 táján ez szinte példátlan tettnek számított.

A kápolna kapcsán fontos rögzíteni, hogy a Sinák görögkeletiek voltak. Tettük értékét ez külön kiemeli.

A kápolnáról érdemes még néhány szót ejteni. AII. világháború után kukoricaraktár lett. 1948-ban görög katolikus szerzetesek, baziliták telepedtek le Kispesten, akik az akkori Szemere-örököstől (mivel e birtok már korábban a Szemere család kezén volt) engedélyt kértek a kápolna használatára, és pár éven át vasárnaponként görög katolikus liturgiát tartottak benne.

A kápolna néhány évtizede a közismert Regőczi István atya gondozásában van, és ő tartja a vasárnapi szentmiséket is.

A Magyarországi Görögök Kutatóintézete és a Magyar Tudományos Akadémia 2007 szeptemberében Sina Simon-érmet alapított a tudományt segítő üzletemberek kitüntetésére. Az első adományozásra 2007. december 5-én került sor.

Spirta

Spirta nevű görög kereskedő Zimonyban működött, de szerepe volt a pesti hajózásban is. Az „Archimedes” nevet viselő hajó Újpesten épült meg Medgyasszay István terve szerint a helyi kisiparosok munkája révén. Az 1858 augusztusában kelt hajózási engedély G. C. Spirta zimonyi gabonakereskedő nevére szólt. Az „Archimedes” 1860 januárjában indult első útjára Medgyasszay parancsnoksága alatt.36 A hajó híre még a távoli Ausztráliába is eljutott, ahol egy 1860. évi hírlapban olvashatunk róla: „Az Archimedes nevű gőzhajó, amelyet Újpesten építettek egy Spirta nevű kereskedő részére, balesetmentesen lehajózott a folyón Pestről Zimonyba. Az Archimedes az első magántulajdonban lévő hajó, melyet a Duna osztrák oldalán navigáltak azóta, hogy a Császári és Királyi Dunai Gőzős Navigációs Társaság monopóliumát eltörölték.”37

Sterio

E családnév a miskolci görögök között tűnt fel.

A Krassó-Szörény vármegyében lévő Sarkán született Sterio Károly (1820- 1862) kőrajzoló- és életképfestő-művész Pesten élt, aki az 1850-es években történelmi tárgyú népéletkép-festményei révén vált közismertté és közkedveltté. Egyetlen egyházi műve a pesti szerb templom ikonosztáza. Az eredetit még az 1838-as árvíz tette tönkre; az újat Sterio 1856-1857-ben készítette el.

 

Sterio Károly grafitrajza

 

Szakellarosz/Sacelláry

A Szacelláry név igen közismert volt a pesti nagyközönség körében. A család tagjai az egyházközség életében is részt vállaltak, egészen a 20. század közepéig.

A család a macedóniai Kozaniból származik. A 18. században Újvidéken keresztül Magyarországra, Pestre költöztek. Szacelláry János György bőr- és papírkereskedéssel, később pénzkölcsönzéssel foglalkozott. 1777-ben polgárjogot kapott. Leszármazottai közül Szacelláry Dömötör Ignác 1841-ben, Szacelláry Dömötör György 1847-ben pesti származású kereskedőként nyert polgárjogot. Szacelláry Dömötör György 1861-ben és 1867-ben tagja volt a városi képviselőtestületnek is.38

1884-ben részesültek nemességadományozásban: ekkortól használták a székasi előnevet.

Szacelláry János György fia, Szacelláry György több nyelven beszélő közéleti személyiség volt: az 1870-es években kétszer is megválasztották képviselőnek. Két fia és egy lánya született. Leánya, Szacelláry Irén még tizennyolc éves sem volt, amikor feleségül ment a budafoki Törley Józsefhez, akinek vagyona meg sem közelítette a Szacelláry családét. A gabonatőzsdén meggazdagodott görög kereskedőfamília sarja - családja révén - jelentős tőkéhez juttatta Törleyt. Szacelláry Irén édesapja, Szacelláry György kiváló üzleti lehetőséget látott az ingatlanvásárlásban. Telket vett többek közt Promontóriumban (Budafok elődje) is (az udvari dűlőn, azaz a Hoffrieden), ahol 1898-ban leányának kastélyt építtetett (Róth Miksa ide készített először ólommal és savval maratott üvegablakokat).

Másfél éves kislányuk, Törley Mariska halála után Szacelláry Irén egyre többet jótékonykodott: minden karácsonykor több tucat gyereket öltöztetett fel tetőtől talpig. 1923-ban bekövetkezett halála után bátyja egyetlen éjszaka alatt elkártyázta a palotát. Legalábbis így tartják az öreg budafokiak...39

 

A Szacelláry-kastély Budafokon

 

A magántulajdonban álló, szecessziós stílusú Szacelláry-kastély finom eleganciájú műemlékét húszezer négyzetméteres őspark övezi, melynek vadgesztenyefái a földbirtokosnő kedvencei voltak. A kastély később tüdőszanatóriumként, majd oktatási központként működött. Az épületet az 1980-as évek végén (megőrizve a szecessziós épületelemeket) teljesen felújították. Csodálatos faburkolattal, gipszstukkókkal ékesített termeik a felújítást követően immár eredeti szépségükben adnak otthont különböző rendezvényeknek, fogadásoknak, tanfolyamoknak, konferenciáknak, kiállításoknak, koncerteknek, kerti mulatságoknak.

Törley József 1907-ben hunyt el. Mauzóleuma (Budapest, XXII. kerület, Sarló utca) azt mutatja, hogy felesége monumentális emlékművet kívánt állítani neki. A Törley-mauzóleum 1912-re készült el; a sírkamrát keleti motívumok és Damkó József domborművei díszítik. A sírépítmény két szintből - egy szentélyből és egy altemplomból - áll. Utóbbiban nyugodott Szacelláry Irén és másfél évesen elhunyt kislánya. A burkolatot régen aranyozás díszítette, amely a párkány magasságában futott körbe. A szentély színes boltozata, és a színes üvegablakok Róth Miksa műhelyéből kerültek ki.

Szacelláry D. György a Nemzeti Biztosítótársaság igazgatója volt 1869-ben (az egyik választmányi tag Mocsonyi Sándor volt).

 

A Törley-mauzóleum

Szacelláry György mecénásként is ismert volt (a békéscsabai Kvasz András [1883-1974] pilóta, repülőgép-szerelő 1911-ben a Rákos-mező felett végzett körrepülésével elnyerte a Szacelláry György országgyűlési képviselő által felajánlott 500 koronás díjat), továbbá 1913-1923 között a Magyar Sí Szövetség első elnökeként tevékenykedett.

A családnak író tagja is volt. Székasi nemes Szacelláry Pál (1896-1934) előkelő tollú irodalmárként volt közismert, aki több írásában is megőrizte a régi Pest görög családjainak emlékét. Szacelláry Pál tulajdonát képezte a Szacelláry Kiadóvállalat (melyet vélhetően az I. világháborút követően hozott létre). Kiadóvállalata tevékenységére jellemző volt az igényes, szép könyvek megjelentetése az 1920-as években.40

Székasi Szacelláry Mihály (1854-1932) és fia, Szacelláry Pál (1896-1934) a budapesti Fiumei úti temetőben nyugszik (B. 129).

 

A Szacelláry család sírhelye

 

A Kozaniban élt Szacelláry György emlékét ma is köztéri szobor őrzi a város főterén. A helyi néprajzi és történeti múzeumban látható a XIX. század elején épült Szacelláry-házból való rekonstruált szobabelső (díszes szőnyegek, textíliák, fegyverek, kávéskészletek).

Szerviczky/Papademosz Charis család

Jelentős tokaji gyökerű görög családról van szó (jelen tanulmány ifjabbik szerzőjének görög felmenői között megtalálhatóak e család ősei). E görögkeleti vallású család őse nemes Papademosz Charis 1658-ban Hajdú-Böszörményben volt birtokos. Felesége, Heléna (Ilona), szintén görögkeleti vallású volt. Emánuel nevű fiukat Páter György tokaji görög lelkész keresztelte meg 1658. január 18-án Tokajban.41

A görög Charis családnevet ekkor már nemesi előnévként használó kariszi Szerviczky István 1838. július 18-án született Tokajban (keresztszülei Jakabfi Heléna és Zákó Anna). Császári és királyi ezredes lett. Feltehetően az ő özvegye lehetett az a Szerviczky Istvánné nevet viselő hölgy, aki (a Budapesti lakczímjegyzék 1922-23. évi kiadványa szerint) Budapesten, a VIII. kerület, Sándor u. 17. számú házban lakott.

A birtokunkban lévő Kamody Miklós-féle Szerviczky-családfa megjegyzés rovata szerint Szervitzky Györgyné bedei Póka Anna (1816-1888) Budapesten, a Kassai főutca (ez a mai Rákóczi út) 70. alatt lakott.

Szerviczky Ödön (1844-1901) törvényszéki bíró és nagybessenyői Bessenyey Margit leánya, Szerviczky Margit (1879-1963) az angolkisasszonyok rendjének tagjaként 1914-1917-ben rendes tanár volt Budapesten: a IV. kerületi római katolikus polgári tanítóképzőben (Váci út 47.) tanított.42

1956 után (a nyíregyházi „Angolkisasszonyok Római Katolikus Leánylíceum” volt igazgatónőjeként) dr. Szerviczky Margit író, költő, lapszerkesztő, rendtörténeti kutató a testvérénél, Szerviczky Gabriellánál élt Pesten, a Múzeum körút 13. szám III. emeletén. Szerviczky Gabriella (1883-1963) és férje, Gundelfingen Elemér (1875-1954) esküvőjére Budapesten került sor 1911. február 28-án. E két hölgy őrizte meg azokat a családi iratokat, amelyek igen fontosak a tokaji görög közösség 17-18. századi történetének kutatásához.

Szerviczky Gabriella magyar teniszbajnoknő volt 1909-ben.

Dr. Szerviczky György (1891-1947) kiváló sportoló (galamblövészet, bridge) volt. Minisztériumi titkárként dolgozott 1928-ban (ekkoriban a IX. kerület, Bakáts tér 3. szám alatt élt). Az 1930-as években a Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetsége (MATEOSZ) osztályfőnökeként tevékenykedett. 1947. április 20-án halt meg Budapesten, temetésére április 23-án, a Fiumei úti temetőben került sor. Felesége poroszlói Graefl Aliz (1897-?) volt.

Takácsy/Takadzisz

Eredeti Takadzisz/Tekedzisz nevüket hangzáshasonlóság alapján Takácsyra változtatták. Takácsy Konstantin (?-1820) kiemelkedő bőkezűségéről volt közismert: „ Tizenkétezer forintos kegyes adományának mintegy kétharmadát testálta a görögkeleti egyházra, elsősorban a görög-oláh templomra. Ötezer forintot szánt a pesti görög iskolának az esetben, ha a macedon-vlach befolyástól szabad marad, azaz valóban görögiskola lesz.”43

Ez is jól mutatja, hogy a korabeli görögség bár asszimilálódott, önazonosságát nem adta fel sem kultúrájában, sem pedig hitéletében.

Apja halála után két évvel, 1822. október 31-én Takátsy György pesti kereskedő (neje Bekella Erzsébet) és gyermekei (Konstantin, Miklós, Sándor, Katalin) nemességet és „berzai” előnevet kaptak, illetve címeradományozásban részesültek.

1826-ban Takátsy nagykereskedői jogért folyamodott. Török árukat forgalmazó cégében 1828-ban már öt segédet alkalmazott. Öt ház, több mezőgazdasági ingatlan mellett még évi 5800 forint házbérre is szert tett. Az 1830-as évek végétől terménykereskedelmet is folytatott. A pesti Kereskedelmi Bank egyik alapítója volt, s vagyonos polgárlányt vett feleségül. Az Arad megyei Berzán kaptak földbirtokot: innen vették berzai nemesi előnevüket.

Az 1840-es években halt meg.44

Az 1873-as adójegyzék szerint a Takátsyak évi 2500 forint házbéradóval az egyik legnagyobb pesti adófizetőnek számítottak.

A tokaji görög idősebb Charis/Szerviczky György (?-1833) és Karácsonyi Anna fia, az ifjabb Charis/Szerviczky György (1811-1875. január 29.) felesége berzai Takácsi Katalin volt. A berzai Takácsy család Arad és Békés vármegyében földbirtokokkal bírt.45

Emléküket Kozaniban a „Takadziak utcája” őrzi: itt állott a család egykori háza.

Terzisz/Terczy

Dr. Terczy Emánuel (másként Manó)(1799-1859) neves pesti orvos volt. 1840-1859 között a görög kórház betegeit is ellátta. Síremléke a Fiumei úti temetőbe található.

Konsztantinosz Terzisz (1802-1869) Terczy Szilárd néven Pest polgármestere volt 1848-ban, majd pesti várkapitány lett. 1850-ben Ferenc József császár névnapján magyar díszruhát öltött, hogy kifejezze a magyarság iránti rokonszenvét.46 A budapesti Fiumei úti temetőben nyugszik.

Thialiosz

E család Kozaniból érkezett Pestre 1860 táján, tagjai tanítók, kántorok voltak.

A budapesti görög udvar egyik lakója volt Thialiosz Vazul (1850-1915), akire gyermekkorából Szacelláry Pál nagy mesélőkedvvel és vidámsággal megáldott, idős, aranyos, jóságos, mosolygós arcú bácsiként emlékezett. Fia, Thialiosz Fülöp kántor 1930-tól a görög egyházközség titkáraként tevékenykedett. (1944-ben a németek elhurcolták.)

Az 1930-as évek elején a pesti görög Thialiosz Fülöp a Pesti Görög Kereskedők Kompániája tekintetében sok adatot szolgáltatott Bevilaqua Borsody Béla és Mazsáry Béla részére Pest-budai kávéházak – Kávé és mesterség 1535-1935 című művelődéstörténeti tanulmánykötetük megírásához.

A családról Kozaniban közteret és utcát neveztek el.

Tomori

E görög származású családnak jeles tagja volt Tomori Anasztáz (Dunaföldvár, 1824-1894, Budapest), aki a nagykőrösi kollégiumban – Arany János kollégájaként – matematikát tanított.

Eredetileg mérnök és matematikatanár volt, akit egy váratlan örökség tett dúsgazdaggá. Vagyonából komoly összegeket áldozott jótékony célokra. Több szobrot is készíttetett közcélokra. (Katona József, Kisfaludy Károly, Petőfi Sándor).

1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelző tagja lett. Számos írásmű mecénása volt, és ő maga is írogatott (pl. a Vasárnapi Újságba).

Az Akadémiának számos pályadíj-alapítvány állt rendelkezésére, melyek közül a Tomori Anasztáz-alapítvány (2000 K) minden negyedik évben (1913, 1917 stb.) matematikai műre került odaítélésre.

Fia a pesti görög egyházközség tagjai között 1924-ben szereplő Tomori Anasztáz lehetett.

Vrányi

A Vrányiak régi neve - Terpkó – szlávos volt (bulgáriai környezeti hatásra vették fel). 1835-ben urányi előnévvel nemességet nyertek, később nevüket Vrányira változtatták.

Az Urány helynév régies helyesírással Vrány. Ez befolyásolhatta a névválasztást. Vrányi Argír papírkereskedése egy segéddel működött; megyei és kormányhivatalok szállítója lett. Az 1830-as évek vége felé terménykereskedelmet folytatott, az 1840-es években azonban már pénzpiaci ügyletekben vett részt: váltóügyletekkel foglalkozott. A Pesti Kereskedelmi Bank egyik alapítójaként volt közismert. A megszerzett Krassó vármegyében fekvő birtok mellé további földterületeket csatolt.

Unokaöccse, Vrányi György ellen 1863-ban csődeljárás folyt.

Az 1873-as adójegyzék szerint Vrányi Konstantin évi 2500 forint házbéradójával az egyik legnagyobb pesti adófizetőnek számított.

Vrányi Györgyné Derra Katalin az 1850-es években a pesti szegény gyerekek számára alapítványt tett.

1850-ben a Parádfürdőt körülölelő Veresvár- és Fehér-kő-hegy lejtőin két pesti kereskedő – Vass ödön és Hochmeister Frigyes – bányákat nyitott, ahol ezüst- és rézércet termeltek. 1852-ben ércelőkészítőt és érczúzót is üzembe helyeztek. Ennek a Pest-Mátrai Bányatársulatnak a részvényeit idővel Vrányi György pesti görög kereskedő szerezte meg.

Vrányi Teofil (1874-?) 1913-1929 között dolgozott közigazgatási tanácsnokként ÚjPest közigazgatásában. 1908-ban a város képviselő-testülete több külföldi város közműveinek helyszínen történő tanulmányozásával a város akkori polgármesterét, Ugró Gyulát, Hoffer Mihály gazdasági tanácsost és Vrányi Teofil tanácsjegyzőt bízták meg. Az I. világháború idején Újpest város tanácsnokaként is tevékenykedő Vrányi élelmezésügyi segédtiszt volt (a tartalékos élelmezésügyi osztagnál beosztott népfölkelőként): a király 1915. szeptember 1. napján „az arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján” kitüntetésben részesítette az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatainek elismeréséül. Különösen a vészterhes időkben lehetett rá, mint közigazgatási szakemberre számítani: igazolja ezt, amikor Vrányi Teofil 1919 augusztusában a városi tanács részéről vett részt az ekkor létrehozott intézőbizottság munkájában, melynek alapvető feladata volt a rend fenntartása, a lakosság ellátásának biztosítása. Újpest város tanácsa az 1919. október 2-án kelt döntésével megbízta Vrányi Teofil közigazgatási tanácsnokot a polgármesteri teendők ideiglenes ellátásával a megüresedett polgármesteri tisztség betöltéséig: rendkívüli idők voltak akkor, és kiválóan látta el városvezetői feladatát a lakosság érdekében.

Xantus

A görög eredetű vezetéknév jelentése: szőke. Görög ősei a 15. században vándoroltak be Erdélybe (itt nemességet kaptak). Talán e családból való lehetett az a Xantus nevet viselő személy, aki Mátyás király küldötteként levelet vitt Nápolyba Leontius János követ részére.47

Xantus Ignác (1788-1849) uradalmi jogtanácsos, és Wunderlich (Szidnai) Terézia (1807-1877) fia, Xantus János a Somogy megyében fekvő Csokonya (ma Csokonyavisonta) kisközségben született 1825. október 5-én.48

Iskoláit szülőfalujában kezdte meg, középiskolai tanulmányait Győrben, majd

Pécsett végezte, ahol jogot tanult. Ezt követően Kaposvárra került aljegyzőnek.49

1847-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett. A szabadságharc kitörésekor csíktapolcai Xantus János katonának állt: 1848 nyarán Somogy megyében a nemzetőrség szervezőjeként tevékenykedett. Németországon keresztül 1850-ben Angliába, Londonba emigrált, majd 1851 végén az Egyesült Államokba utazott.50

Ez utóbbi országban több cikket is írt. Publikációi révén (közvetve) új világirodalmi könyvhős is született: az újságban leírtakat olvasva Kari May róla mintázta meg indiánregényeinek főhősét, Winnetou hűséges barátja, Old Shatterhand alakját.

1864-ben végleg hazatért Magyarországra. Xantus János jelentős magyar utazó, természettudós, néprajztudós, a magyar néprajzi muzeológia megteremtője, a pesti állatkert első igazgatója, a Földrajzi Társaság elnöke volt. 1894. december 13-án halt meg Budapesten.51

 

Xantus János sírja

 

Nincs arról adatunk, hogy Xantus János szerepet játszott volna a pesti görög közösség életében, de mindez arra is felhívja a figyelmet, hogy még sok olyan család lehet, ahol a családi hagyomány tudott (és tud ma is) a görög ősökről.

 

Lábjegyzetek:

  1. Bánkúti Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Délalföldön. (Adalékok a Rákóczi-szabadságharc gazdaságtörténetéhez.) In: Cumania III. História Kecs­kemét. Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei. Kecskemét, 1975. 95., 97.
  2. Bekella Demeter. Dissertatio inauguralis medica sistens ideám generalem hominis physiologice et pathologice considerati. Quam ... pro dris med. laurea rite consequen- dapublicae disquisitioni submittit. (8-r. 50 1. és 1 lev.) Budae, 1826. Typis typographiae reg. universit. hung. M.
  3. Radó Richárd: Pest-budai emlékek a XIX. századból. Budapest, 1941.11-12.
  4. Berza László (főszerk.): Budapest Lexikon. I. kötet. A-K. Budapest: Akadémiai, 1993. 148.
  5. Katona Csaba: Boráros János a pesti várospolitikában. Honismeret, 2002/2.
  6. Sárközi Mátyás: A Király utcán végestelen-végig. Kortárs, 2006/3.
  7. Pálmány Béla: Losonc társadalmi fejlődése és városiasodása az újkorban. Honismeret, 1999/5.
  8. Vujicsics Sztoján: Szerbek Pest-Budán. Budapest, 1997.47-48.
  9. Fábri Anna: „Eszmesúrlódások” - A 19. századi magyar közirodalom a (pesti) társaséletről. Budapesti Negyed, 2004/4.
  10. Huzsvik György: Dumtsa Jenő (1838-1917). Pest megyei Hírlap, 1967. november 22.
  11. Dr. Jankó Béla: A magyar dunai gőzhajózás (h. é. n.) (Kézirat) 76. Lelőhelye: MAHART Hajózási Szakkönyvtár - leltári szám: 7949
  12. Prusinszki István: Jelenetek a görög házon. Népszabadság, 2004. április 1.
  13. Markó László (főszerk.): Új magyar életrajzi lexikon. IV. kötet. L-O. Budapest, 2002. 361.
  14. Berza László (főszerk.): Budapest Lexikon. II. kötet. L-Z. Budapest, 1993. 105.
  15. Naptár az 1847-dik közévre A Rám. Catholika Egyház használatára Új és Ó időszámítás szerint. Buda, 1847. 265.
  16. Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917. Budapest, 1979. 24.
  17. Füves Ödön: Margó Tivadar orvosprofesszor származása. In: Orvostörténeti Közlemények 1977. 107-109.
  18. Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. Ethnica, 2005/4:127.
  19. Pesti Hírlap, 1844. február 1.74.
  20. Csordás Lajos: Márciusi hírek és hirdetések Pest-Budáról. Népszabadság, 2002. március 16.
  21. dr. Szádeczky Béla (szerk.): I. Apafi Mihályfejedelem udvartartása I. kötet. Bornemisza Anna gazdasági naplói (1667-1690) Budapest, 1911. 657.
  22. Füves Ödön: Pesti görög háztulajdonosok. Antik Tanulmányok, 1970/1:53.
  23. Ablonczy Balázs: Egy szépreményű fiatalember - Származás, család, ifjúkor. Rubicon, 2004/2:9.
  24. Bevilaqua Borsody Béla-Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak - Kávé és mesterség 1535-1935. Művelődéstörténeti tanulmány. II. kötet. Budapest, 1935. 1219.
  25. Bánkúti Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Délalföldön (Adalékok a Rákóczi-szabadságharc gazdaságtörténetéhez) In: Cumania III. História Kecskemét. Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei. Kecskemét, 1975. 91-92.
  26. Berza László (főszerk.): Budapest Lexikon. II. kötet. L-Z. Budapest, 1993. 284.
  27. Kéziratok katalogizálása. Országos Könyvtáragyi Tanács. Összeállította Berlász Jenő, szerkesztette Csapodi Csaba. Budapest, 1958. 82. Ms 520. 6 f. 30 x 24 cm. Poss.: Antikvár, OSZK. 1951/45.89. o.
  28. Váradi Antal: Képek a magyar író- és színészvilágról. III. A régi Pest. Budapest, 1911. 58.
  29. A forradalom és szabadságharc levelestára. I. kötet. (Összeállította, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. Waldapfel Eszter.) Budapest, 1950. 315.
  30. Mályuszné Császár Edit (szerk.): Megbíráltak és bírálók - A cenzúrahivatal aktáiból (1780-1867) Budapest, 1985. 605.
  31. Táncsics Mihály: Második fogságom. In: Rab századok (Börtönnaplók, börtönlevelek) (Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Pintér József.) Budapest, 1956. 405-406.
  32. Nagy Márta: A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei. I. Debrecen, 1998.61., 209.
  33. Bevilaqua Borsody Béla-Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak - Kávé és mesterség 1535-1935. Művelődéstörténeti tanulmány. II. kötet. Budapest, 1935. 1097.
  34. Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917. Budapest, 1979. 24.
  35. Az arany ember - A gödöllői kastély görög ura: Sina György és fia, Sina Simon. (A katalógust összeállította és a tanulmányt írta Kerényi B. Eszter.) Kiállítás a Gödöllői Városi Múzeumban, 2003. március 1. - szeptember 20. Gödöllő, 2003.
  36. Dr. Jankó Béla: A magyar dunai gőzhajózás, (h. é. n.) (Kézirat) 75. Lelőhelye: MAHART Hajózási Szakkönyvtár - leltári szám: 7949
  37. The Moreton Bay Courier 1860. február 18 - Ausztrál Nemzeti Könyvtár internetes archívuma. Fordította: Georgia Kacimbari.
  38. Vörös Károly: Hétköznapok a polgári Magyarországon. Budapest, 1997. 271.
  39. Tyápay Katalin Az elkártyázott kastély ma a Közép-európai Egyetem tanfolyamainak ad otthont. Népszabadság, 2001. november 8.
  40. Kovács Máté (szerk.): A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. Az államalapítástól 1849-tól 1945-ig. Budapest, 1970. 367.
  41. Sasvári László-Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 23-25.
  42. Magyarország tiszti czím- és névtára. XXXIII. évfolyam. Budapest, 1914. 444.; Magyarország tiszti czím- és névtára. XXXVI. évfolyam. Budapest, 1917. 481.
  43. Bácskai Vera: A görög kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában. Kafeneio, 2005/1:27.
  44. Bácskai Vera: A görög kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában. Kafeneio, 2005. április 25.
  45. Sasvári László-Diószegi György: I. m. 35.
  46. Török Pál: Pest-Buda 1850-ben. Statisztikai Közlemények 98. kötet. 92.; Források Buda, Pest és Óbuda történetéhez 1686-1873. Budapest, 1971. 186.
  47. Fraknói Vilmos: Mátyás király levelei. Külügyi osztály. II. kötet, 1480-1490. Budapest, 1895.75.
  48. Új magyar irodalmi lexikon. III. kötet. P-Zs. (Főszerkesztő Péter László.) Budapest, 1994. 2295.
  49. Új magyar életrajzi lexikon. VI. kötet. Sz-Zs. (Főszerkesztő Markó László.) Budapest, 2007. 1397.
  50. Új magyar irodalmi lexikon. III. kötet. P-Zs. (Főszerkesztő Péter László.) Budapest, 1994. 2295.
  51. Új magyar irodalmi lexikon. III. kötet. P-Zs. (Főszerkesztő Péter László.) Budapest, 1994.2295.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet