Előző fejezet Következő fejezet

Choli Daróczi József verseiből

 

Elvitték a cigányokat

A sok cigányt mind elvitték,

nagy árkokat ásni vitték.

A nagy árok lassan mélyül

víz bugyog fel a mélyérül.

Szegény fiúk, mind mifajták,

a csendőrök űzik-hajtják,

verik őket, kapják kézre,

lemaradót puskavégre.

Az a nagy árok minek kell,

a fekete, feneketlen?

Nem tudják, honnan is tudnák,

csendőröktől meg nem tudják!

Ha tudnák, hogy minek ásnak,

hogy maguknak, hogy nem másnak,

maguknak, a többieknek,

asszonyoknak, gyerekeknek.

 

Férfiként

„Férfiként: halálraítélt.

Megfogni neszeit az éjszakának.

Zuhanni, zuhanni mint a kő!

Arcom csontján a rés,

Hiányod miatt tátong.

Szememet feléd fordítom,

Lepergett húsomból kikelt

Szirmokat szórok nyomodba,

Mert most tudom,

Most már tudom,

Hogy múltamba belevesztél.

Befagy a szám,

Megpüffedt ajkaim között

Holdarcod ívét hordom,

Magamba beépítelek.

Sírgödör szélébe kapaszkodó

Fű hajad selyme fáj."


 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet