Előző fejezet Következő fejezet

CSOBÁNKA, leírás és statisztikák

 

Csobánka községe sziklás és erdős hegylánctól körülvett gyönyörű völgykatlanban fekszik 24 km-re északnyugati irányban Budapesttől. Csobánka környékén nemzetiségi községek egész sora található: a német községek Pilisvörösvár, Solymár, Pilisborosjenő mellett ezek a vegyesnyelvű Budakalász, Pomáz községek úgymint a szlovák Pilisszántó és Pilisszentkereszt. Csobánka maga szerb alapítású és 1690-1692 között szerbek népesítették be (lakossága is szerb volt). Már a 17. és 18. században a szomszéd falvakból és távolabbi környékről németek, a 18. században szlovákok és cigányok szivárogtak a faluba.

A 18. században az egyes nemzetiségek közti kapcsolat meglehetősen feszült volt, nem nemzeti vagy vallási, hanem szociális okokból. Ugyanis az egész földbirtok az először letelepedett szerb lakosságé volt. A később érkezett németek és szolvákok napszámosként dolgoztak ezeknél. Azonban már a 18. század közepén a németek és szlovákok száma elérte az összlakosság több mint 50 %-át. A falu szerb őslakossága a 20. században is tovább fogyatkozott. Ezt világosan megmutatják az 1900-1941-ben tartott népszámlálások adatai. Éppen így a szlovák lakosság aránya is csökkent.

 

 

Csobánka lakosságának demográfikus fejlődése világosan megmutatja a fejlődés irányát egész Magyarországon. Míg Magyarország déli és nyugati részén zárt német települési területek voltak és a főváros, Budapest köré is tiszta német és paraszti lakosság telepedett 1e, az előbb megnevezett Pomáz, Kalász és Csobánka helységekben vegyes nemzetiségű lakosság élt. Ezekben a falvakban már a 19. században voltak ipari munkások, főleg akik Budapestre jártak be és különösen Csobánkán a kisparasztok mellett kőfaragók és kövezőmunkások elég nagy számban éltek. Érdekes módon az évtizedekig tartó magyarosítási politika alig hatott ki Csobánkára. Ennek talán az lehetett az oka, hogy Csobánka német lakosságából nem kerültek ki olyan értelmiségiek, akik tudatosan a magyart vették át köznyelvként.

Hiányzott az a középréteg is, mely megtartotta német származásának tudatát, még svábul is beszélt, de politikailag és kulturálisan Magyarországhoz tartozónak vallotta volna magát és a magyarságba történő beolvadás felé indult volna.

Az egyes népszámlálások adatait érdekes megfigyelni és összehasonlítani egymással. A német lakosság mellett csupán a magyarok és cigányok létszáma szaporodott, míg a szerbek folyamatosan, a szlovákok létszáma lassan csökkent.

Különösen megfigyelhető a változás 1910 és 1920 között. 1920-ban Csobánkának kevesebb lakosa volt, mint 1910-ben. A fogyatkozást a háború okozta. A szerbeknél a csökkenés olyan természetes okokkal magyarázható, mint az elköltözés, a születésekben szegény évek és mindenekelőtt az 1919-től 1924-ig tartó visszavándorlás az újonnan létrejött Jugoszláviába. így 1920-tól 1930-ig számuk szinte felére csökkent. Másrészt megjegyzendő az a tény, hogy az utóbbi népszámlálásoknál -, hogy meg tudják állapítani a magyar nyelv ismeretét - külön kérdezték a nyelvismereteket.

A magyar nyelvismeret ugrásszerű növekedése 1900-tól 1910-re annak következménye, hogy 1902-ben megszüntették a német nyelvű katolikus népiskolát és bevezették a kizárólagosan magyar nyelvű oktatást a magyar-királyi állami elemi népiskolában.

Az 1941-es népszámlálásnál az anyanyelven kívül a nemzetiséget is megkérdezték. Ehhez megjegyzendő, hogy a „nemzetiség (=népi hovatartozás)" mind a kérdezettek mind a statisztikai adatgyűjtés kérdezői számára megtévesztő és félreérthető volt: legtöbben „állampolgárságot" értettek alatta. 1941-ben először és utoljára kérdeztek rá népszámlálásnál a nemzetiségre Ezzel megpróbálták „a nyelv objektív ismertetőjele mellett a szubjektív vallomást is kideríteni". Csobánkán 1337 lakos vallotta magát német anyanyelvűnek és 1157 német nemzetiségűnek. „A népi németek nagyrésze ezt nyilvánvalóan nem értelmezte, mivel különösen a paraszti népi németek számára a nemzetiség és állampolgárság fogalma fedi egymást." 1

 

Csobánka

 


Lábjegyzetek:

  1. Dokumentáció a németek száműzéséről Kelet-, Közép-Európából, II. kötet; A németek sorsa Magyarországon, 11. oldal

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet