Előző fejezet Következő fejezet

Ellenállás a magyarországi németség körében a Volksbunddal szemben

A Budapesti Német Lelkészség és P. Johann Georg Czurda szerepe

 

A volksbundista blokkal azok a népi németek álltak szemben, akik különféle okokból elutasították a nemzetiszocialista és a német nacionalista politikát, így a falusi, gazdaságilag megalapozott földműves réteg, mely a túlzott politizálást zavarónak tartotta és nem kívánta a magyar államhoz való viszonyának megváltoztatását. Ide tartoztak a szociáldemokraták is, a budapesti iparkerületekben dolgozó, szervezett német munkások, akik szolidaritást vállaltak magyar szaktársaikkal a nemzetiszocialista mozgalom leküzdésében.

A magyarországi népi németek (svábok) magatartását nagy mértékben meghatározta a felekezeti hovatartozás. Állásfoglalásukat főleg katolikus részről erősítették, pártfogolták. Támogatást találtak a Bp-i Német Lelkészség részéről is, melynek székhelye az Andrássy út 105/1. szám alatt volt. Kétségtelen, hogy dr. Josef Schöttl, a München-freising-i érsekség lelkészének a legmesszebbmenő óvatossággal kellett eljárnia. Ezért a német falvakban személyesen soha nem prédikált. Ezt a feladatot a St. Pölteni Egyházmegyéből származó Johann Georg Czurda látta el, aki 1938-ban a németek bevonulásakor Ausztriából menekült Magyarországra. Schöttl egyébként a Budapesti Német Birodalmi Gimnázium hittanára volt. Czurda tulajdonképpen Dél-Amerikába szándékozott továbbmenni. Repülőútjának többszöri elhalasztása után véletlenül szerzett tudomást a Budapest körüli falvakban letelepedett magyarországi svábok létezéséről. A velük való kapcsolat végül is döntő szerepet játszott abban, hogy maradt. Első találkozását a magyarországi németséggel így írja 1e az „Unser Hauskalender" 1956. évi számában: „1938. szeptemberében jöttem Magyarországra. Októberben dr. Ludwig Leber, az UDV akkori titkára elvitt Nagykovácsiba, egy tősgyökeres német faluba, valamilyen összejövetelre."10 Ez a találkozás olyan hatást gyakorolt rá, hogy Magyarországon maradt.

Ettől kezdve megnehezedett a nemzetiszocialista gondolkodású Volksbundisták dolga a magyarországi német falvakban. A vallásos érzületű németségre igen nagy volt az egyház befolyása. A Nagykovácsiban való látogatása után Czurda jelentkezett az illetékes püspöki helynöknél Budapesten, aki elhelyezte a lelkészt a Sacré-Coeur-Nővéreknél, az Ajtósi Dürer sor 21-ben.

Németül beszélő budaörsi munkásoktól hallott a nemzetiségi német újságról a „Sonntagsblatt"-ról, ezért megkereste annak vezetőségét. Ott ismerte meg Pintér László prelátus-kanonokot, aki meghívta a német falvak látogatására, bemutatkozni az ottani plébánosnak és prédikálni a híveknek. Ezen felül felajánlotta számára az általa kiadott, havonta kétszer megjelenő „Katholisches Kirchenblatt" (Katolikus Egyházi Lap) szerkesztőségét.

P. Czurda 1939-ben jelent meg Franz Walper kanonok szülői házában először. 1940-ben kb. 4 vagy 6 hétig plébános-helyettesként működött Csobánkán, Walper kanonok szülőfalujában. (M 2)

A későbbiekben 1944-ig legalább kéthetenként meglátogatta a sváb falut. Többé-kevésbé otthonra lelt a Walper család házában. Erről a Magyarországon töltött időről Merli plébános, Czurda életrajzírója „Johann Georg Czurda: Leben und Wirken" (Élete és működése) című könyvében - 1984-ben jelent meg - a 28. oldalon a következőket írta: „Czurda tehát letelepedett Magyarországon, barátságot kötött német családokkal, valamint magyarországi személyiségekkel és hosszabb maradásra határozta el magát.

Bár Magyarország és a Német Birodalom szövetségesek voltak Horthy Miklós kormányzósága alatt a negyvenes évek elején még semmilyen üldözés nem volt a nemzetiszocialisták részéről. A nemzeti büszkeséggel és erős népi öntudattal rendelkező magyarokkal a németeknek igen óvatosan kellett bánni, egyúttal igyekeztek magyar személyiségek jóindulatát megnyerni."

1939-ben a „Reichsverband für das Katholische Deutschtum" (Katolikus Németség Birodalmi Szövetsége) Berlinben hivatalosan kinevezi Czurdá-t a magyarországi német katolikusok lelki gondozójának. Msg. Albert Büttner a Birodalmi Szövetség vezetője Memelauer St. Pölteni püspökhöz 1939. április l-jén intézett levelében véleményét kérte Czurda képességeit illetően, alkalmas-e az állás betöltésére. Büttner érvényes német útlevelet szerzett Czurda számára. Czurda saját elmondása szerint a budapesti Német Követségen ismerték menekülésének körülményeit, de Pintér kanonok és más, a németek számára fontos személyiségek, kiálltak mellette. Czurda hirtelen jelent meg a magyarországi német lelkigondozás horizontján, de nagyon hamar az érdeklődés középpontjába került. Bizonyára nem létezik Magyarországon olyan német település, amelyet többször meg ne látogatott volna, illetve a nagy ünnepeken ne tartott volna szentbeszédet. Ebben az évben elérte teljesítménye csúcsát. Lelkigyakorlatokat, búcsújárásokat, csendesnapokat szervezett, Istentiszteleteket tartott, prédikált megszámlálhatatlan helyen az országban. Német újságokba, kalendáriumokba írt, diákokkal nyári táborozásokon vett részt, fáradhatatlan úton volt mindenfelé.

1940-ben megkezdte ifjúsági munkáját a balatonszepezdi plébánián (Veszprémi Érsekség), melyet 1942-ben Balatonbogláron folytatott.

Nyáron Czurda olyan fiatal népi német diákokat gyűjtött maga köré, akikben papi hivatást sejtett. Ünnepi szentmisét tartottak, csak német nyelven beszéltek és énekeltek, igyekeztek Krisztus szellemét együttesen hatékonnyá tenni a bibliai munkában és az életben. 1942-ben a Bácska Magyarországhoz való visszacsatolása után Czurda Balatonboglárra hozta a számára ismerős fiatal papokat és papnövendékeket. Velük szoros kapcsolatot tartott fenn és Isten országa szellemében igyekezett őket eligazítani, vezetni a zűrzavaros, bonyodalmakkal teli világban. Ez valóságos ellenmozgalma volt a Volksbund Deutsche Jugendnek, de sajnos csak a felsőbb iskolák diákjai körében.

1941-ig Czurda működési területe főleg Budapest környéke, a Veszprémi- és Pécsi Püspökség németajkú falvai voltak. Saját feljegyzése szerint Nagykovácsiban 1938. november 1 l-e és 1941. február 3-a között 265 szentbeszédet mondott.11 „Különösen szívügye volt Czurdának a Katholisches Kirchenblatt (Katolikus Egyházi Lap) szerkesztése. Fontosnak tartotta részvételét az 1941. október 5-7-e között Budapesten rendezett 29. Magyar Katolikusok Nagygyűlésen.   12

Egy nyomtatott meghívó programjából értesültünk arról, hogy a Budai Vigadóban (Fő u. 34) október 6-án hétfőn 9 órakor tartott ünnepi gyűlés harmadik szónokaként P. Johann Georg Czurda szerepel. Témája „Unsere Katholische Presse" (Katolikus sajtónk). Felelős szerepe volt ennek szervezésében is, mert a résztvevőknek jelentkezési lapjaikat az ő Andrássy úti címére kellett küldeniök.

Beszámolójában bemutatja a magyarországi katolikus németek sajtótermékeit. Elsőnek említette a „Katholisches Kirchenblatt"-ot, mely havonta kétszer jelenik meg. Alaposan rávilágított annak célkitűzéseire. Jelszava: „Istennel a népért és a hazáért". Napi politikai kérdésekkel kapcsolatban nem foglalt állást, inkább a hit hírnöke és védelmezőjeként lépett fel. Felvetette Isten igéje anyanyelven való hirdetésének és tanításának jogosságát. Ez azonban nem volt problémamentes. De egyúttal hangoztatta a hazához való hűség és szeretet fontosságát, amelyben a magyarországi németség élt.

A „Kirchenblatt"-ot majdnem minden püspök szívesen fogadta, de főleg a káplánok és plébánosok. 200 községben elterjedt a Kirchenblatt, 100 községbe nem sikerült betörnie. Csobánkán 86 előfizetője volt. Sajtóismertetésében bejelentette a „Katholischer Kalender" kiadását ebben az évben, mely 160 oldalon bőséges képanyaggal jelenik meg. Ebből Csobánkán 120 példány került elosz-tásra, illetve eladásra.

Czurda munkálkodása Csonka-Magyarország német falvaiban háttérbe szorította a nemzetiszocialista eszméket.

Bácskában, melyet 1941-ben visszacsatoltak Magyarországhoz, már alapvetően más volt a helyzet. Az akkori Jugoszláviában már léteztek jól kiépített német szervezetek. Ezért azonnal felvette a kapcsolatot Jakob Busch káplánnal a Bácskai Katolikus Ifjúsági Mozgalom vezetőjével. Czurda bíztatására 1942-ben újra kiadták a hódsági Koloman Moullion káplán által szerkesztett „Der Jugendruf" nevű ifjúsági folyóiratot, mely a magyarországi német katolikus ifjúság körében is igen kedvelt lett. 1943 júniusában először vettek részt magyarországi német diákok a Jugendruf által Mária-Doroszlóra szervezett zarándoklaton. Walper prelátus visszaemlékezése szerint a bácskai ifjúsági mozgalom ezen tömeges zarándoklatán mintegy 2300 fiatal és 14 pap vett részt. Csonka-Magyarország, valamint a Bácska németajkú területeiről.

Ennek a német ifjúsági mozgalomnak szellemét és célkitűzéseit, a Jugendruf 1942-1944-ben kiadott példányaiból ismerhetjük meg. Mivel a folyóirat vallásos lap volt és nem politikai, nem foglalt állást a napi politikai eseményekkel kapcsolatban, ellenben a katolikus szellemet erősítette cikkeivel, így gátat képezett a nemzetiszocialista eszmék beáramlása ellen. A Jugendruf utolsó számát 1944. októberében adták ki.

Ehhez hasonló kemény küzdelmet folytatott a nemzetiszocialista eszmék ellen a „Die Donau" című hetilap, melyet Adam Berenz apatini segédlelkész szerkesztett.

Bár mindez Csobánkát nem érinti közvetlenül, mégis fontos kimutatni, vallási alapon mennyire vettünk részt Magyarországon a nemzetiszocializmus elleni küzdelemben. Éppen ma, mikor annyi mindent vetnek a magyarországi németség szemére, fontos annak a szellemi, vallási alapon való ellenállásnak megismerése, mely a nemzetiszocialista befolyást visszautasította, annál is inkább, mert Czurda Páter igen sok csobánkai családdal tartott kapcsolatot és a velük való érintkezésben befolyásolta őket vallásos szemléletükben. Ez különösen vonatkozik e sorok írójára, aki vallásos beállítottsága mellett ennek köszönhette, hogy a papi hivatást választotta.

 

Szüret a Walper-család szőlőjében: dr Joscj Schöttl és P. Nolaskus Gatzemayer

 


Lábjegyzetek:

  1. Unser Hauskalender, Stuttgart, 1956-os évjárat, 81. oldal
  2. Anton Merli, Johann Georg Czurda, Élete és működése 59. oldal
  3. v.ö. Tafferner, Die kath. Donauschwaben in Ungarn, 1918-1945.73. oldal

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet