Erdősmecske

 

A Község elnevezése a régi magyar nyelvben használt Macske, Mikcse, Mekcse személynevekre vezethető vissza, nevét feljegyzések alapján a falu első tulajdonosáról, egy Mik (esetleg Mikcs vagy Mikcse) nevű férfiról kapta.

A település nevével már Árpád-kori feljegyzésekben találkozhatunk, mikor a falu a Pécsváradi Bencés Apátság birtokát képezte.

A középkori falutörténetről keveset tudni, a terület a 11. század elején még lakatlan volt, később magyarok települtek ide. Az 1542-ben összeírt, Baranya megye lakosainak számát rögzítő feljegyzésekben Erdősmecske 100 lakossal szerepelt. A török uralom idején hasonlóan sok más településhez Erdősmecske is elnéptelenedett, később szerbek, rácok (ortodox dél-szlávok) költöztek az egykori magyarok helyére és a falu a "Rácmecske” elnevezést kapta.

1724-ben összesen 32, elsősorban rác család lakott a településen, számuk a németek bevándorlásával csökkeni kezdett.. A szerb lakosság lassú fogyatkozása ellenére a falu a Rácmecske elnevezést egészen 1934-ig viselte, de a lakosság összetétele valójában már jóval korábban jelentősen átalakult. A török hódoltságot követően a Habsburg betelepítési politikának köszönhetően fuldai németek költöztek a falu egyik részébe, betelepítésük már az 1750-es évek előtt megkezdődött.

Bár a Széchényi Könyvtárban őrzött, Pesty Frigyes féle levelezés’ szerint 1864-ben kezdődött meg a németek betelepítése a faluban, a település történetében mégis fellelhetők feljegyzések melyek szerint 1744-ben kerültek ide a külföldről származó németek. Az első templomot e németek utódai építtették 1766-ban, e templom helyén áll a mai, 1813-ban épült, a Kisboldogasszonynak szentelt,  Római Katolikus templom.

A 19. század elején a településen élő német lakosság száma már meghaladta az itt élő szerbek számát, 1837-ben már 706 német lakott a faluban, számuk tovább növekedett, így 1930-ra már 937 német lakos élt a településen. Ugyanekkor a szerb lakosság jelentősen megfogyatkozott a faluban, míg végül teljesen eltűnt. E folyamattal egy időben jelent meg a magyar lakosság, melynek száma az 1850-ben összeírt 9 főről 1930-ra 116-ra nőtt.

A második világháború, annak lezárása és az azt követő kitelepítés jelentős változást hozott a német lakosság tekintetében: a háború alatt a férfiak nagy részét besorozták katonának, a háborút követően sok nőt és férfit hurcoltak el kényszermunkára, számos családnak el kellett hagynia otthonát és Magyarországot.

A rendszerváltást követően Erdősmecskén is megindult a fejlődés, a mai napig működik a községben Óvoda és alsó tagozatos iskola. 1997-ben alakult a helyi Nyugdíjas Klub, tagjainak köszönhetően valósult meg a falu első saját kiállítása, mely a „Régi idők emlékére” elnevezést viseli és a településen még fellelhető német nemzetiségi hagyományhoz kötődő tárgyakat mutatja be.

1999 óta aktívan működik a Német-Magyar Baráti Egyesület Erdősmecske elnevezésű civil szervezet, melynek köszönhetően számos rendezvénnyel bővült a község kulturális kínálata.

2006 óta a Települési Önkormányzat mellett önállóan Német Nemzetségi Önkormányzat is működik.

Felhasznált irodalom: Schäffer József, Metschge/Erdősmecske’

 

Erdősmecske - Metschge

 

 

Metschge

 

Der Name der Gemeinde lässt sich auf die in der alten ungarischen Sprache gebrauchten Macske, Mikcse, Mekcse Personennamen zurückführen, ihren Namen bekam die Siedlung laut Aufzeichnungen von ihrem ersten Besitzer, einem Mann namens Mik (vielleicht Mikcs oder Mikcse).

Schon in Aufzeichnungen aus der Arpadenzeit finden wir den Namen der Gemeinde, die damals den Besitz der Benediktinerabtei von Petschwar bildete.

Über die mittelalterliche Dorfgeschichte weiß man nur wenig, das Gebiet war a Anfang des 11. Jahrhunderts noch unbewohnt, später zogen Ungarn hierher. In Aufzeichnungen über die im Komitat Branau lebenden Einwohner aus dem Jahre 1542 war das Dorf mit 100 Einwohnern vermerkt. Während der Türkenherrschaft wurde die Siedlung, wie viele andere auch entvölkert, später zogen Serben, Raizen (orthodoxe Süd-Slaven) hierher und die Siedlung bekam den Namen ,Raizmetschge’.

Im Jahre 1724 wohnten 32, in erster Linie raizische Familien im Dorf, ihre Zahl begann mit dem Erscheinen der Deutschen zu sinken. Trotz der immer geringeren raizischen Einwohnerschaft behielt das Dorf den Namen „Raizmetschge“ bis 1934, doch die Zusammensetzung der Bevölkerung veränderte sich schon lange vorher.

Nach der Vertreibung der Türken kamen durch die Siedlungspolitik der Habsburger Fuldaer Deutsche in einen Teil des Dorfes, ihre Ansiedlung erfolgte bereits vor den 1750er Jahren  Die erste Kirche wurde 1766 von den Nachfahren dieser Deutschen erbaut, an ihrer Stelle steht die heutige, 1813 erbaute römisch-katholische Kirche, die der Jungfrau Maria gewidmet wurde.

Am Anfang des 19. Jahrhunderts erreichte die Zahl der hier lebenden Deutschen bereits die der Serben. Die Zahl der Serben ging immer weiter zurück bis die Volksgruppe gänzlich aus dem Dorf verschwand. Zur gleichen Zeit erschienen die Ungarn in der Gemeinde, ihre Zahl wuchs von den 1850 gezählten 9 Personen bis 1930 auf 116 Einwohner.

Der Zweite Weltkrieg, dessen Abschluss und die darauffolgende Aussiedlung brachten eine bedeutende Veränderung im Bezug auf die deutsche Bevölkerung: während des Krieges wurden viele Männer in die Armee einberufen, nach dem Krieg wurden viele Frauen und Männer zur Zwangsarbeit verschleppt, zahlreiche Familien mussten ihr zu Hause und Ungarn verlassen.

Nach der politischen Wände begann auch in Metschge die Entwicklung, bis zum heutigen Tag gibt es in der Gemeinde einen Kindergarten und eine Grundschule für die Unterstufe.

Im Jahre 1997 wurde der Rentner Klub gegründet, den Mitgliedern hat die Gemeinde ihre erste eigene Ausstellung zu verdanken, die den Titel „Erinnerung an alte Zeiten“ trägt und die noch in der Gemeinde auffindbaren Gegenstände zeigt, die mit der ungarndeutschen Tradition verbunden sind.

Seit 1999 gibt es den Deutsch-Ungarischen Freundeskreis Metschge, der das kulturelle Leben der Gemeinde mit zahlreichen Programmen erweitert hat.

Ab 2006 ist in der Gemeinde neben der Örtlichen Selbstverwaltung auch eine Deutsche Nationalitätenselbstverwaltung tätig.

Verwendete Literatur: Josef Schäffer ,Metschge/Erdősmecske‘

 

Római Katolikus Templom - Römisch Katholische Kirche

 

Szerb Templom - Serbische Kirche

 

 

"Régi idők emlékére - Erinnerung an alte Zeiten" c. kiállítás

 

1997-ben alakult a Nyugdíjas Klub Erdősmecske. Tagjai aktívan közreműködnek a helyi közösség életben. Aktivitásuknak, kitartásuknak köszönhetően valósult meg 2012-ben a falu első saját kiállítása, mely a ,Régi idők emlékére’ elnevezést viseli. A kiállítás a településen még fellelhető német nemzetiségi hagyományhoz kötődő tárgyakat mutatja be, minden kiállított tárgy helybeli családok. kölcsön-adománya. A kiállításban látható régi falvédő, ágytakaró, vasaló, kisgyermekhordozó kendő, helyi sváb népviseletet bemutató sváb-baba, valamint egy életnagyságú sváb család is helyet kapott a kiállítóteremben.

A kiállítás előzetes időpont egyeztetést követően bármikor megtekinthető. Cím: 7723. Erdősmecske; Petőfi utca 40. (régi Polgármesteri Hivatal)

 

Im Jahre 1997 wurde der Rentnerklub Metschge gegründet. Die Mitglieder des Klubs sind aktive Mitgestalter des kulturellen Lebens der Gemeinde. Ihrer Aktivität und ihrer Ausdauer ist es zu verdanken, dass die Siedlung 2012 ihre erste eigene Ausstellung eröffnen konnte, die den Titel ,,Erinnerung an alte Zeiten" trägt. Die Ausstellung zeigt die im Dorf noch auffindbaren ungarndeutschen Gegenstände, jedes Ausstellungsstück ist eine Leihgabe von Familien aus dem Dorf. In der Ausstellung gibt es alte Wandschützer, Bettdecken, Bügeleisen, Tücher in denen früher Kleinkinder getragen wurden, Puppen in der örtlichen schwäbischen Tracht, sowie eine Lebensgroße schwäbische Familie und vieles mehr.

Die Ausstellung kann nach vorheriger Absrache jederzeit besichtigt werden. Adresse: Petőfi Str. 40.; H-7723. Metschge (altes Bürgermeisteramt)