Következő fejezet

Ganna története

 

Ganna község Veszprém megye északi részén, a Bakony északnyugati részén, a Bittva patak mentén fekszik, a megye központtól 50, Pápa várostól 13 km-re. Lakosainak jelentős része nyugdíjas.

Lakosainak 80 %-a német (sváb) nemzetiségű kötődésű, római katolikus vallású. A mai település 1940-es években keletkezett Nagy- és Kisganna egyesítéséből.

A település neve is ismeretlen eredetű. Talán a szlovák Gadna - nem szép, vagy a szerb Gladna - patak rejtőzik benne. Valószínű, hogy a honfoglaláskor lakott volt, a településnév így maradt fenn. Áprádkori település.

Első említése egy 1171-ben kiállított oklevélen szerepel, amely szerint Tata asszony és testvére, Peregrin Nagy- és Kisgannát a bakonybéli apátságnak adományozzák.

Pál apát Gannát 1373. Augusztus 22-én bérbe adja Himfy Benedeknek, majd a család 71 év múlva adja vissza a területet Mihály apátnak. Közben 1412-ben Zsigmond király heti vásártartási jogot adott a településnek. 1543-ig az apátságé maradt, ekkor a nagy birtokgyarapító devecseri Csoron Andrásnak zálogosítják el. 1548-ban a faluban mindössze öt jobbágy és családja élt. A török 1552-ben a lakosokat elhurcolta, így a település lakatlanná vált. Mint faluhely-puszta a pápai Eszterházyak tulajdonába került, akik határát a pápai és ugodi váraik helyreállításához használták. 1724-ben azonban az eredeti tulajdonos , a bakonybéli apát ismét igényt tart e birtokra, de az Esterházyak (gróf Esterházy Ferenc és fia Károly) 1748-ban Stájerországból németeket, majd Burgerlandból elnémetesedett horvátokat hoztak, akikkel 1768-ban kötöttek szerződést. 1785-ben a lakosok száma már 474-re emelkedett. A legkorábban 1452-ben említett (Kysganna) Kisgannára 1752-ben Bajorországból, a Badeni őrgrófságból hoztak telepeseket. A két falurész teljesen elkülönült: külön volt a templomuk, temetőjük, iskolájuk. 1773-ban mindkét települést németajkú településként tartották számon, egytanítós iskolával, ahol németül tanítottak. Mindkét településen a földművelés és az állattenyésztés volt a legjellemzőbb. Szőlőbirtokaik is voltak. 1848-ban nemzetőrség alakult, amelyben Kisgannán 23 férfi, Nagygannán 52 férfi vett részt.

A lakosságnak mindkét világháborúban nagy veszteségei voltak. 1946-ban majd 1948-ban a Németországba (Drezda, Karlsruhe környékére) történő kitelepítés csökkentette a létszámot, (összesen 446 név szerepelt a kitelepítési listán, de később többen mentesítést kaptak, illetve visszatértek).

Ebben az időben 56 családot, 294 személyt telepítettek be Borsod, Vas és Veszprém megyéből, valamint a felvidékről.

Bár a két községek egyesítették, fejlődése elzártsága miatt megállt. Legnépesebb 1941-ben volt: 876 fő. Azóta lakossága folyamatosan csökken. A későbbi fejlődés megindítása a termelőszövetkezet megalakításához kapcsolódik. A roham nevű tsz 1949 és 1961 között önállóan gazdálkodott, majd Döbröntével egyesült Táncsics Mihály néven. 1973-ban csatlakozott a kupi Egyenlőség tsz-hez. Határában ma a Pápa-tapolcafői Forrásfő Ipari és Mezőgazdasági Szövetkezet és több magánszemély gazdálkodik.

A település lakói mindig római katolikusok voltak. Az első vallásos vonatkozású oklevél 1230-ból származik, amikor IX. Gergely pápa a jelenlegi község határához tartozó Mánc hegy alatti Szent kereszt kápolnát védelme alá veszi. 1232-ben II. Endre király a kápolnának ajándékozza a körülötte lévő két nyíllövésnyi földet. 1240-ben részletesen leírják a kápolna határait. 1338-ban a bakonybéli apát egy János nevű remetének adja a kápolnát azzal a feladattal, hogy javítsa ki az épületet és mellette az utasok számára szállást építsen. Ugyanis itt haladt el a Pápát Lövőiddel összekötő fontos kereskedelmi út, amely ez utóbbitól ágazott el keleti és nyugati irányba.

A betelepítés után készült kisgannai zsúpfedeles imaház helyett Esterházy Károly, a későbbi egri püspök 1768-ban építteti meg a mai is álló kis kápolnát, Szent Vendel tiszteletére. 1770-től van önálló plébánia. A Nagygannán 1770-ben fából készült templom helyett Esterházy Miklós 1808-1818 között építteti meg a családi mauzóleumnak szánt , a Szent Kereszt Felmagasztalása titulusú neoklasszicista stílusú bazilikát, amelyet a francia Charles de Moreau tervezett és Engel József bécsi építőmester készített. A család a község szép fekvése és csendje miatt döntött a gannai építkezés mellett. A templom Ganna nevezetes idegenforgalmi látványossága. Az altemplomban számos neves Esterházy személyiség nyugszik: az építtető Esterházy Miklós, Esterházy Bálint a Monarchia moszkvai nagykövete, Esterházy Miksa a Magyar Atlétikai Club alapítója.

Mindkét elődközségben a telepítést követően már volt iskola, amelyben német nyelven folyt az oktatás, magyar nyelvű oktatásra az 1940-es években, a magyar nyelv hivatalossá tétele után került sor.

Jelenleg iskolánk nincs, a tanulók többsége a Pápakovácsi Német Nemzetiségi Iskolába jár. Az egykor itt segédtanítóskodó Táncsics Mihály emlékét az 1964-ben felavatott mellszobra őrzi. Ő volt az 1820-as években az Esterházy Mauzóleum első idegenvezetője, „mutogatója".

A község lakói 1990-ben megemlékeztek Ganna első említésének évfordulójáról és a templom előcsarnokában emlékművet állítottak az I. és II. világháború hőseinek. Kitelepített lakói 1991-ben a falunak ajándékozták a portugáliai Fatimái Szűz brazil cédrusból készített szobrának ember nagyságú mását.

A község neves fafaragó népművésze Dani Pál, akinek több alkotása köztéren is látható.

Ganna és Döbrönte 1922. November 1-vel kilépett a Pápakovácsi Körjegyzőségből és közösen újat alakítottak, melynek Ganna lett a közigazgatási központja. Az első tanácstagválasztás után (1950. Október 22.) mind a két településnek önálló önkormányzata alakult. 1963. Január 1-i hatállyal a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ganna székhellyel Ganna és Döbrönte községek területén közös tanács szervezését határozta el, majd 1969. Július 1-vel megszüntette és Pápakovácsi székhellyel új községi közös tanács szervezését határozta el. A két település 1990. Szeptember 30-ával kivált a pápakovácsi közigazgatási közösségből, és külön- külön önálló önkormányzati testületet hoztak létre. Az igazgatási ügyek intézésére Gannán körjegyzőséget létesítettek. Ehhez a közös körjegyzőséghez csatlakozott 2007-ben Bakonypölöske község is.

A település infrastrukturális ellátottság teljes.

A vízvezetékrendszer 1956-57-ben épült meg, autóbusz közlekedés 1958 óta van. 1967-ben orvosi rendelő, 1977-ben óvoda épült, mely 1982-től nemzetiségi intézményként működött 2008. augusztusáig. 2008. szeptemberétől az óvodás korú gyermekek Pápakovácsiba járnak.

A rendszerváltás után nagy fejlődésen ment keresztül a falu. Bevezették a gázt, a telefont, kiépítették a kábeltévé hálózatot, befejeződött a csatornaberuházás és kiépült a szélessávú internethálózat is.

Megfelelő a közút és az utcák burkolata, valamint a hulladékelhelyezés.

Felújításra kerül a községháza, a művelődési ház, a könyvtár, az orvosi rendelő és a játszótér is megépült.

Szintén felújították a községben, a temetőkben valamint a falu határában lévő kereszteket valamint a Szent Vendel kápolnát is.

1998 óta Német Kisebbségi Önkormányzat is működik, mely évente megrendezi a Nemzetiségi Találkozót valamint nyáron 4-14 éves korú gyermekek részére a nemzetiségi és kézműves tábort. Működteti a nyugdíjas klubot.

Az 1971-ben Benkő Jenőné vezetésével megalakult Gannai Asszonykórus még jelenleg is aktívan működik.

1993-ban alakult meg a Ganna-Döbrönte Sportegyesület, mely a két település sportjának szervezője.

A település valamint a lakosság biztonságát az 1996-ban alakult Polgárőr Egyesület valamint a települést átfogó kamerarendszer biztosítja.

Az önkormányzat 1997-ben rendeletet alkotott a település címeréről és zászlajáról.

A képviselő-testület az elmúlt években két díszpolgári címet is adományozott a község lakossága szolgálatában végzett kiemelkedő érdemei elismeréseként: 1997-ben Meinzinger Mátyásnak, 2000-ben Magyar Gézánénak.

 

* * *

 

A település nevének eredete 

A település neve ismeretlen eredetű. Feltételezhetően a szlovák Gadna – nem szép, vagy a szerb Gladna – patak rejtőzik benne. A honfoglaláskor már lakott hely volt, a településnév így maradt fenn. A falut a 17. század közepéig áltlában a Ganna névformával jelölik, megkülönböztető jelzője – bár a Kisganna névalak már a középkorban megvan – csak a század második felében lesz divatos. A településnév mai formáját (a középkori névalak után) 1940-es évektől használják Nagy- és Kisganna egyesítését követően.

A gannai kerektemplom

Nagy- és Kisganna középkori története

A település első említése egy 1171-ben kiállított oklevélen szerepel, amely szerint Tata asszony és testvére, Peregrin Nagy- és Kisgannát a bakonybéli apátságnak adományozzák. Pál bencés apát Gannát 1373. augusztus 22-én bérbe adja Himfy Benedeknek, majd a család 71 év múlva adja vissza a területet Mihály apátnak.

Kis- és Nagy ganna határának térképe (Veszprém Megyei Levéltár)

Zsigmond király 1412-ben heti vásártartási jogot adott a településnek. 1543-ig az apátságé maradt, ekkor a nagy birtokgyarapító devecseri Csoron Andrásnak zálogosították el. 1548-ban a faluban mindössze öt jobbágy és családja élt. A török 1552-ben a lakosokat elhurcolta, így a település lakatlanná vált. A 17. században az Esterházy család használja területét Ugod, majd Pápa várához tartozóan. Bár a bakonybéli apát 1724-ben eltiltotta az Esterházy családot Ganna területének birtoklásától, mégis néhány év múlva az Esterházy család lett a terület tuladonosa. 

Ganna betelepítése németekkel

Gannát 1701-ben még pusztaként (praediumként) említik a források, 1754-ben már településként veszik számba Nagygannát és Kisgannát. Ettől kezdve nyomon követhetjük a kötelező földesúri szolgáltatások (báránydézsma, pálinkafőzés, beszolgáltatott tej, rozs és egyéb gabona) mértékét éveken keresztül. A ránk maradt legkorábbi birtokösszeírás (s így egyben névanyag) 1756. augusztus 19-én készült Nagygannára vonatkozólag, Kisgannán egy évvel később mérték fel a jószágállományt, de a birtokokról csak 1768-ból van adatunk.  A telepítésről részletes irataink (toborzólapok, listák, birtokkiutalások) nincsenek, de Nagyganna esetében tudjuk, hogy 1748-ban telepített a Bitva déli partjára Esterházy Ferenc dél-bajor, stájer és vasi illetőségű hospeseket.

Gannai legények

Egy 1750-es feljegyzés szerint 29 jobbágy osztozott a területen, s hozzájuk csatlakozhattak azok a helyi dialektusban „krowon”-nak „krobati”-nak nevezett valószínűsíthetően horvát (esetlegesen vend) családok, akik leginkább az akkori nyugat-magyarországi határról érkeztek. Kisgannát 1752. május 25-én vette birtokba nyolc, a badeni őrgrófságból származó család. Talán a később érkezettek hatására megjelentek ezen a településrészen a bajor öntudat jelei is, amiben nagy szerepe volt a házasodásnak is. Több esetben a 18. században kialakult ilyen jellegű kapcsolat (például a bajor-morva telepítésű Bébbel) egészen a második világháborúig megmaradt.

Gannai család, 1937.

A Historia Domus vezetésekor Plosszer Ferenc plébános a 19. század közepén az alábbiakat jegyezte le a telepítésről: „Egy 75 éves férfi Kis Gannáról azt mondá, hogy atyjának testvére még Bajorhonban született, igy hát megközeltitőleg 1740-től 1750-ig lehet e megszállást tenni. Hihető a nagy Esterházy egri püspök szállitotta őket ide, és pedig a Kis Gannaiakat belső Németországból, a Nagy Gannaiakat Stájerból s Magyarhon nyugoti részeiből, mert ezek, mint nevők: Szabadics, Gernalovics, Gerdenics, Vidics, Leszkovics s. a. t. mutatja Horvátok voltak Németekkel keverve, de kik horvát nyelvöket felejtve egyedül a német mellett maradtak, a különbség Nagy és Kis Ganna közt a kiejtésben most is észrevehető.” Pesty Frigyes helynévgyűjtési kérdőívére, a kezdetekre vonatkozólag a következőket válaszolta Weber Lipót nagygannai bíró 1864. április 5-én: „Megnépesíttetet a mult század középtáján grof Eszterházy Károly egri püspök, s a Pápai uradalom akkori birtokosa által és pedig a nép közt fenálló vélemény szerint, Nagy-Ganna a Stejer részekről, Kis Ganna Bajorországból. E véleményt erősitti, hogy most is maga a népség a Nagy Gannaiakat „Krobat” a Kis Gannaiakat Sváb névvel illeti.” Emellett felsorolja a jellegzetesen horvát neveket, mint a „Csernelávits, Vidits, Nákovits, Leszkovits, Páulits s.a.t.”

Gazdálkodás a 18. században

Az 1768-as urbáriumok szerint mindkét településen a contractus szerint (1748. illetve 1752. évi) élnek a szabadmenetelű hospesek, akik három illetve négyévi mentesség után egész telkenként 10 forintot, culinariát 2 forintot és 20 dénár konyhapénzt adnak, 1 öl fát visznek Pápára, és hosszú fuvart adnak a Balatonhoz és Pozsonyba a „marhás gazdák”.

Úrnapi sátor Gannán

A két nagygannai malom bevételének a harmada, valamint a kocsma negyedévig a falué.  Valamennyi telepített községben az Esterházyak három nyomásra osztják a jobbágytelket és előírják, hogy ebben a korszerűbb formában műveljék a falu határát az új lakosok. Az összeírások (Kisganna: 1768, 1771, Nagyganna: 1756, 1757, 1771. évi, s egy évszám nélküli, ami 1768. körülre helyezhető) jól mutatják a megtelepedést követő időszak jelentős mozgását. Az új telepeseknek még semmilyen kötődése sem alakult ki az adott környezethez, így – főleg ha a gazdasági feltételek is kedvezőbbek voltak – lényegesen mobilisabbak voltak az őslakosoknál. A birtok gazdaságát bemutató iratokban évente figyelhetjük a falu fejlődését az adózott mennyiség alapján. Az 1781. évi készpénzszámadás alapján Nagyganna már az ötödik legtöbbet fizető falu (753 forint) az uradalomban. Mindkét településen a földművelés és az állattenyésztés volt a legjellemzőbb, de szőlőbirtokaik is voltak.

Gazdasági visszaesés a 19–20. században

Gannai temető

1848-ban nemzetőrség alakult, amelyben Kisgannán 23 férfi, Nagygannán 52 férfi vett részt. A lakosságnak a 20. századi két világháborúban is nagy veszteségei voltak.

Kitelepítés

1946-ban majd 1948-ban a Németországba (Drezda, Karlsruhe környékére) történő kitelepítés csökkentette a létszámot. (összesen 446 név szerepelt a kitelepítési listán, de később többen mentesítést kaptak, illetve visszatértek). Ebben az időben 56 családot, 294 személyt telepítettek be Borsod, Vas és Veszprém megyéből, valamint a Felvidékről. Bár a két községet 1940-ben egyesítették, fejlődése elzártsága miatt megállt. Legnépesebb év 1941-ben volt: 876 fő. Azóta lakossága folyamatosan csökken.

Ganna a 20. század második felében

A későbbi fejlődés megindítása a termelőszövetkezet megalakításához kapcsolódik. A Roham nevű Tsz 1949 és 1961 között önállóan gazdálkodott, majd Döbröntével egyesült Táncsics Mihály néven. 1973-ban csatlakozott a kupi Egyenlőség Tsz-hez. Határában ma a Pápa-Tapolcafői Forrásfő Ipari és Mezőgazdasági Szövetkezet és több magánszemély gazdálkodik. Ganna lakosságszáma a 2008. január 1-i adatok alapján 320 fő, jelentős részük nyugdíjas. Lakosainak 80 %-a német (sváb) nemzetiségű kötődésű, római katolikus vallású.

Forrás: www.schwaben.hu

 

 

   
  Következő fejezet