Gödre

 

Területe 39,93 km2 (3 993 ha)

Népesség 905 fő

A Baranya és Somogy megye határán húzódó falu korábbi három,közigazgatásilag önálló település összeolvadásából alakult ki. Ezek a települések Kiskeresztúr,Szentmárton és maga Gödre voltak,amelyekhez még két lakott külterület is tarozott:Vidák és Szénáspuszta,jelenleg csak ez utóbbin élnek életvitelszerűen emberek.

Kiskeresztúr közigazgatásilag 1954-ben került Gödréhez,így a közös település neve Gödrekeresztúr lett,majd Szentmárton 1959-es csatlakozásával Gödrére változott.

A falu ügyes-bajos dolgait a községi elöljáróság,majd 1945-öt követően rendszerváltásig a közös községi tanács intézte.

 

Gödre a nevét minden bizonnyal természeti adottságaiból,földrajzi helyzetéből kapta:ugyanis ha Kaposvár felől érkezve megállunk a dombtetőn,festői szépségű völgy (gödör) látványa fogad bennünket.

Írott formában 1458-ban,Gödrefalu néven említik,de találkozunk Gödry, valamint egy 1783-as katonai térképen Gödrő elnevezéssel is.Német neve Gedri.

Már a római korban is lakott környék volt,erre bizonyíték az 1965-ben Szénáspusztán a „Fenyőirtás” nevű domboldalon mezőgazdasági munkák során fellelt és 1966-ban föltárt 12 római kori épített téglasír,melyeket a IV.századi pannóniai temetők sajátosságai szerint építettek. Ebben a korban,majd a későbbiekben is a falu határában húzódott és a jelenlegi kálvária mögötti dombgerincen át vezetett a Pécset Kaposvárral összekötő postaút.

A mohácsi vészt követően a területen zajló állandó török portyázások miatt a környék elnéptelenedett.

A török kiűzése után a kihalt,erdőséggel borított császári birtokot Koller Mátyás holicsi nemes kapta a bécsi udvartól hűséges szolgálatai elismeréséül.Akkor egy kis kastély és egy kertészház állt az erdő közepén.

Erre a területre hívott Koller Mátyás német telepeseket,akik a hosszú évekre beígért adómentesség és a németországi nehéz megélhetés miatt Ulmtól a Dunán hajózva kerestek és találtak új hazát.

A rendkívül nehéz és mostoha körülmények ellenére pár év alatt élhetővé tették a vidéket és Gödre 1807-ben mezővárosi rangot kapott.Évente négy országos vásárt és kéthetente hetivásárt tarthatott, ennek is köszönhetően a község jelentős fejlődésnek indult.Az 1808-ban elkészült , latin feliratú pecséten (Sig.Privi.Oppidi.Gödry) már a ma ismert címer látható.

Jelentős szerepet játszott a gazdasági fellendülésben a szőlőtermesztés és a borkészítés is.Az egész Hegyháton Gödrén termett a legjobb és a legolcsóbb bor,melyből a mai Olaszországba és Ausztriába is adtak el,majd a filoxéra járvány megtizedelte az ültetvényeket és visszavetette a borexportot.

A Winkler Mihály plébános által építtetett templomot 1773.augusztus 15-én Nagyboldogasszony ünnepén szentelték.Az építtetőt az azóta műemlékké nyilvánított szent helyen temették el.

A templom kegyura először Siskovics József volt, majd őt Gugánovics Pál követte. A falu utolsó ura Jeszenszky Imre ,aki a második világháború végén családjával az Egyesült Államokba menekült.

A háború,illetve az azt követő nagyhatalmi tárgyalások gyökeres változásokat hoztak a falu életében:szinte teljesen kicserélődött a kitelepített és a malenkij robotra elhurcolt személyek miatt a falu lakossága.

Az 1745-ben betelepülő németséggel egy pap is érkezik,aki a jámbor,szorgalmas embereket írni,olvasni tanította,ezzel megalapította a gödrei iskolát.A tanítás nyelve egészen 1879-ig kizárólag a német,majd ettől az évtől kezdve a magyart is tanulják a gödrei és kiskeresztúri gyerekek. 1904-ben aztán megépül Kiskeresztúron az új iskola,így az ott lakó tanulóknak nem kell naponta oda-vissza a dombot megmászva iskolába járni.

 

Kiskeresztúr településképe a török kiűzését és németek betelepedését követően a 18.század második felében alakult ki. A később betelepülő családok számának ellenére sem nőtte túl egy kis falu méreteit. Hogy a 18.század előtt volt-e,s ha igen,milyen elrendezésű település,az nem ismert.azonban néhány portához tartozó kert végében a betelepülés idején már meglévő téglázott kút egyértelműen azt bizonyítja,hogy korábban is lakott volt a terület.

1542-ben Török Bálint birtoka volt,majd a már említett német betelepítéskor már Nitczky gróf tulajdona,aztán Eszterházy herceg a földbirtokos. Utóbbitól került az uradalom gróf Almási és Gödrei Siskovics József kezébe.

Kiskeresztúr területe közel 181 hektár,határa pedig a jelenlegi Ady Endre utca közepe volt.Ez egyúttal azt jelentette,hogy ennek az utcának a Gödre felé eső részén élők Baranya megyéhez,a többiek pedig egészen 1954-ig Somogyhoz tartoztak,de egyházközségi szempontból valamennyien a gödrei plébánia hívei voltak.

 

Szentmárton a rómaiak korától lakott hely,1542-ben Török Bálint birtoka,plébániás székhely. A török időkben várral rendelkezett,s 9 házat írtak össze az adószedők.

1797-ben temploma újjáépült.1829-től egyházi iskolája volt.Utolsó földbirtokosa Szily Márton.A Szily család emlékét őrzi a volt kúria és a család műemlék temetőkápolnája.

 

Az önálló paraszti gazdaságokat fölszámolták és1959-ben , a mezőgazdaság kollektivizálásának eredményeként megalakult a „BÉKE” mezőgazdasági termelőszövetkezet,mely a rendszerváltásig ( a tormási tsz-t is magába olvasztva) a település legnagyobb munkáltatója volt.Jogutódja a „BÉKE” MG Zrt.

 

Nevezetességek:

műemlék templom Gödrén,

Siskovics kápolna Gödrén,

Szily kápolna Szentmártonban,

Kálvária, több helyi védettség alatt álló épület,

Heimatsmuseum Gödrén,

Szily kastély Szentmártonban,

a szentmártoni természetvédelmi terület

 

Ismert,híres személyiségek:

Virágh Károly nemzetőr hadnagy/kasznár (a temetőben található a síremléke)

Schober József (ugyancsak itt van eltemetve) kántortanító, Mária-énekek szerzője,melyek közül a „Mit frohem Herzen will ich singen” a magyarországi németség egyházi himnuszának számít

Sebestyén Károly irodalomtörténész,műfordító,filozófus

 

 

A gödrei Heimatsmuseum - Múltház

 

A falu nevezetességei közül a Heimatsmuseumot/Múltházat 2008-ban avatták. Az épület a falu egyik legrégebbi,eredeti állapotában fennmaradt háza,melyet a XVIII. század végén építettek.

 

Az épület az udvarból
 
Az épület az udvarból
 
Az épület az utcáról
 
Az épület az utcáról
 
Az épület az utcáról
 
Házbelső

 

A házak többsége – így a Heimatsmuseum is – az északi telekhatárra épült,homlokzata az utcára nézett. A telekhatárt szigorúan be kellett tartani. Az udvart a ház meghosszabított vonalában istálló és pajta, szemben pedig a kisebb állatok elhelyezésére szolgáló gazdasági épületek zárták,melyekhez az utcára néző virágoskert,illetve veteményeskert kapcsolódott.

Tömésfal illetve vályogtégla a falazat , a tűzfal pedig szokatlanul magas. A tágas, alacsony szobákba kis,részben zsalugáteres ablakokon jut be a természetes fény,az épület falai 45 és 60 cm közötti vastagságban készültek. Ez az építési mód védte a bentlakókat a nagy melegtől,télen pedig jó szolgálatot tett a kinti hideggel szemben.

Az eredeti elrendezés szerint az oszlopos gangról (ez mindig az udvarra nézett,ruhát ide teregettek,mákot, diót ,babot szárítottak,zöldségféléket tisztítottak itt ) belépve középen volt található a konyha,melyből két szoba nyílt: az utcára néző volt az ún. tiszta szoba - ezt csak vendégek elszállásolására,illetve halott felravatalozására használták.

 

A tiszta szoba

 

A másik szobában több generáció élt együtt,s ha kicsinek bizonyult számukra a hely,akkor a konyhát is átalakították lakókonyhává,de a tiszta szobát nem használták. A házba kétszárnyas ajtó vezet ez az első időkben egy egyszerű ácsolt ajtó volt.

Egészen az I. világháború végéig földesek voltak a padlók ,majd ez után kezdett elterjedni a deszkaborítás:először a lakószobát padlózták le,majd a többi helyiség is sorra került. Így lényegesen melegebb lett a lakás ,könnyebb volt tisztán tartani és emelte a komfortérzetet is.

A család élete többnyire a konyhában és a lakószobában zajlott,különösen a konyha szerepe volt fontos: hiszen itt volt a kemence,amelyen az ételek készültek és amelyben a sütemények (főleg rétes) sültek és a padkája -különösen a téli időszakban- a közösségi élet színtere volt.

 

Konyharészlet

 

Itt mostak az asszonyok, a téli időszakban itt kötötték a férfiak a söprűket,végezték el az apróbb javításokat

 

A gazdaságban használt eszközök egy része

 

Ezt a konyhát az asszonyok tányérokkal,falvédőkel díszítették,és itt is volt törölközőtartó.

 

Ágyneműk, terítők

 

A hátsó konyhában egy külön, kocka formájú kemencét építettek vályogtéglából,melyben hetente egyszer sütöttek annyi kenyeret,mely a család egyhetes szükségletét fedezte.

 

Kemence

 

A kenyérsütést követően a meleg kemencébe tették agyagedényekben az előtte üstben megfőzött (főleg) szilvalekvárt is: a hő következtében az edényekben a lekvár tetején egy szabályos kéreg alakult ki,mely lezárta és így konzerválta a lekvárt. A kemence mellett /fölött szitákat,rostákat,sütőlapátokat,fedőket és más konyhában használatos eszközöket helyeztek el. Ugyancsak itt volt a szabad kéményes füstölő, ahol disznóvágás után tartósították a hurkát,kolbászt stb.

 

Szabad kémény és füstölő

 

A későbbiek során a konyhát és a hátsó konyhát egy fallal választották külön. Elengedhetetlen tartozéka volt a konyhának a pohárszék (Wasserbank) ,ahol az esteleges tűzeset megelőzésére vödrökben és kannákban éjszakára mindig víznek kellett lenni.

 

Wasserbank - pohárszék

 

Kis „kézi kamrát” is kialakítottak a falazatba vájt vakablakból: a főzéshez szükséges hozzávalókon túl tejet,aludttejet,tejfölt, bort,pálinkát is rejtettek az ajtók.

 

Vakablak a konyhában (Itt tároltak zsírt, sót, tejet, italokat)
 

Terített asztal
 
Falvédő

 

A szobák a konyhából voltak megközelíthetőek ,berendezésük racionális,a célnak megfelelő volt. A bútorok a saját erdőben kivágott fából készültek és barna színűre festették őket.

 

Részlet a középső szobából

 

A gödrei emberek vallásosak voltak. Az első szobában kialakítottak egy fali fülkét melyben többek között Szűz Mária szobrocskáját helyezték el. A vallásosságot bizonyítják a falakra elhelyezett szentképek is,melyeket minden helyiségben találhatunk.

 

Részlet a középső szobából

 

Az első szobában helyezték el a sublódot is ,mely a ház oltáraként szolgált: erre rakták az imakönyveket, a búcsújáróhelyekről hozott kegytárgyakat, a család életében fontos tárgyi emlékeket

 

A ház oltáraként funkcionáló sublód
 
 
A menyasszonyi párta
 
Régi fényképek egy része

 

Mindegyik szobában találhatunk ágy(ak)at melyek hímzett terítővel vannak letakarva,szekrényeket,kihúzható asztalt gyékényszékekkel,bölcsőt, a lakószobában cserépkályhát ,varrógépet,valamint egy díszes,plüss huzatú kerevetet („Nakschi”) is

 

Ágy hímzett terítővel
 
Hochzeitstisc - kihúzható asztal gyékény székekkel
 
Bölcső
 
Virágmintás cserépkályha
 
Varrógép
 
Pamlag (naksi)

 

A lakószoba része volt a szövőszék,a rokka és a motolla, a falon óra, alatta szenteltvíz tartó és házi áldás látható .

 

Szövőszék
 
Rokkák, motolla, pacsker, tutyi
 
Falióra, házi áldás, szenteltvíz tartó

 

A későbbi időkben a jómódú családoknál megjelennek az üveges vitrinek is.

 

Tulipános, vitrines szekrény

 

A díszes törölközőtartók a hímzett törölközőkkel szintén megtalálhatók voltak a szobában.

 

 
Törülközőtartó törülközővel

 

Ugyancsak a szobában helyezték el a tulipános ládát ( ez Gödrén nagyon szerény,gyakran díszítetlen) volt: ebben gyűjtötték a házasulandó hozományát

 

Egy gödrei legény ládája (tulipános láda)

 

A házhoz egy pince is tartozott, a terepviszonyok függvényében ez döntően a ház végében található: ebben tárolták a zöldségeket,burgonyát és télire gyakran került egy kisebb hordóban bor is ide. A külső homlokzatot évente kétszer (húsvétkor és búcsúkor) meszelték,lábazatát pedig piros porfestékkel (angyalvörös) festették be.

Az istálló és a pajta mögött volt az ún. „hostel”, németül Hofstelle. itt volt a széna-és szalmakazal,gyümölcsfákat ültettek ide és a gyümölcsök aszalását is itt oldották meg egy aszaló kemencében (Dörrofen). Az itt szárított gyümölcsből aztán télen kompót készült,lakodalmak idején ( melyet szinte kizárólag az őszi betakarítás és a tavaszi munkák megkezdése közötti időszakban tartottak) nagyon kedvelt csemege volt az aszalt szilvából készült kompót,melyet tejberizs mellé kínáltak.

A faluban élő sváb családok életvitelére ( még a jómódú családok is), beleértve az öltözködést is, a szerénység,célszerűség volt a jellemző. A férfiak hétköznapi ruházatához az otthoni munkák elvégzésekor hozzá tartozott a kötény,kapcát vagy tutyit viseltek,a házból kilépve pedig papucsba vagy klumpába bújtak ( az asszonyok is.)

Az ünnepi férfi viselet egy sötét öltönyből,fehér ingből és kalapból állt.

 

Gödrei férfi viselet

 

Ennél sokszínűbb volt az asszonyok ünnepi viselete. Mindenkinek volt egy kék,egy barna,egy bordó/lila,egy zöld és természetesen egy fekete ruhája. A különböző színű ruhákat a hónap vasárnapjain meghatározott rend szerint viselték. A Múltházban kiállítva egy kék viselet látható,de a szekrények a többi színű ruhát is rejtik.

 

Gödrei női viselet
 

 
 
Női ruhák
 
Szekrénybelső
 

 
 
Szekrénybelső
 
Szekrény az első (ún. a tiszta) szobában (paradezimmer)

 

A fejkendő alatt főkőtőt,viseltek, a blúzokat hímzett gallérokkal díszítették,és elmaradhatatlan volt az ünnepi viseletből a hófehér,hímzett zsebkendő.

 

Főkötők, csipkék, zsebkendők

 

A gyűjtemény részét képezik egyéb régiségek,mint például az egyik háztulajdonos „névjegye, a régi iskolatáska,könyvek és értesítők ,falióra

 

Egy ácsmester "névjegye"
 
Iskolatáska, értesítők, könyvek
 
Falióra, hurkatöltők

 

A vendégkönyvben számtalan érdekes bejegyzés olvasható,ezek közül az örökösök idei látogatásakor papírra vetett néhány sort is mellékeltem

 

Részlet a vendégkönyvből

 

Végezetül röviden arról,hogyan is jött létre a Múltház/Heimatsmuseum.

1999. őszén elhunyt a házban addig egyedül élő tulajdonos,akinek leszármazottai az Egyesült Államokban,Kaliforniában élnek.

Az örökösök úgy gondolták,hogy a házban található felbecsülhetetlen értékeket meg kell őrizni és az érdeklődők számára hozzáférhetővé kell tenni,ezért létre hozták a Gödre Népi Építészetéért Alapítványt,melynek feladatául az épület állagmegóvását és a benne található tárgyi emlékek rendszerezését és kiállítássá rendezését adták . Az alapítvány időt és energiát nem kímélve hozta rendbe a bútorokat, válogatta és helyezte el a berendezési tárgyakat,ruhákat stb.

2008. júniusában sikerült a Múltházat megnyitni és a gyűjteményt bemutatni

 

Az adományozók táblája