Hidasi Falumúzeum és Tájház

 

Hidas a Mecsek keleti oldalában elterülő község. A falu és környéke már a csiszolt kőkorszakban lakott volt. Később kelták, majd rómaiak éltek itt. A település nevét az 1333-1335 évi pápai tizedlajstrom említette először Hydus néven. A XIV. század végén a pécsi püspök volt Hidas birtokosa. 1541-ben a falu török megszállás alá került, lakosai ekkor a közeli erdőkben kerestek menedéket. Az 1551 évi török adóösszeíráskor csupán 5 házat írtak össze a faluban, tiszta magyar lakosokkal. 1564-ben a település birtokosa a pécsi püspök volt. 1686 októberében szabadult fel a török megszállás alól Baranya és Tolna megye, s egyúttal Hidas is. 1695-ben, kilenc évvel később, az összeíráskor a faluban még mindig csak 4 magyar családot találtak. A hódoltság után a megfogyatkozott magyar lakosság közé ortodox szerbek telepedtek le, a Ráchidas nevű részen, majd a XVIII. század első éveiben katolikus szerbek is megtelepedtek itt, de az évszázad végén el is hagyták a falut. 1720 és 1750 között helyükre Würtembergből, Hessenből és Elszász-Lotaringiából származó németek települtek. A három nemzetiség a falu három külön részén élt. A II. világháború után a kitelepített németek helyére andrásfalvi reformátusok és istensegítsi katolikusok kerültek.

 

A Tájház a sváb és a székely életformát, és a XVIII-XIX. századi gazdasági eszközöket bemutató állandó kiállításaival várja az érdeklődőket.

A múzeum épülete egy gazdag földműves, Johann Lukas tulajdonában volt, a mellette lévő házzal együtt. A volt nagyméretű német gazdaház 1829 körül épült, a habarcsdíszes utcai homlokzaton az 1889-es évszám egy későbbi jelentős átalakítás emlékét őrizte meg.  Az utcai kerítés faragott monolit kőpilléreivel, vaskapuival, azon J. L. monogrammal a korabeli kézművesek mesterségbeli tudását dicséri.

Az épület kő alapú vályogfallal, - a hatodik, hetedik helyiség vert fallal, az istállónál téglafallal - mestergerendás, nagyrészt szalmapólyás födémmel, Fachwerk oromfalu tetőszerkezettel, szabadkéménnyel, igényes és esztétikus ablakokkal, ajtókkal, gazdagon tagolt homlokzati vakolat-architektúrával készült.  A lakórész alaprajzi elrendezése: szoba – konyha – szoba – kamra. A vegyes falazatú, fagerendás mennyezetű lakóház szarufás tetőszerkezete hódfarkú cseréppel fedett. A gazdag, vakolatdíszes homlokzatokat a mívesen kialakított bejárati ajtó és a faragott szemöldökű, fatáblás ablakok ékesítik. A lakóház folytatásaként, de külön fedél alatt áll egy másik konyha és egy kamra, majd két szoba, az istálló, a szín és a pajta.

A lakóház pontos mása a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Dél-Dunántúl tájegységében látható.

A ház több lépcsőben épült, négy szakasza a három különböző padlószinten helyezkedik el, igazodva a hátrafelé lejtő udvarhoz. Az első egység szoba-konyha-szoba beosztású lakóépület. A tisztaszoba, melybe gyönyörűen faragott ajtón keresztül jutunk be, a székely ősöknek állít emléket.

 

A Tájház címe:

Hidasi Falumúzeum és Tájház

7696 Hidas, Kossuth Lajos u. 111.

A Tájház minden nap látogatható, de bejelentkezés szükséges a 72/672-140-en a gondnoknál vagy a 72/457-315-es telefonszámon Videcz Ferencnénél. 

 

A Tájházként funkcionáló „Fachwerkes” építésű parasztház

 

Az utcai kerítés a  J. L. Monogrammal

 

Szín

 

Istálló

 

Disznóólak

 

Konyha használati eszközökkel.

 

A konyhában különleges, Magyarországon egyedül Hidason fennmaradt, falon átnyúló takaréktűzhely látható. Főző része a konyhában, kályhaformára kialakított sütője a szobában van.

 

A konyhában különleges, Magyarországon egyedül Hidason fennmaradt, falon átnyúló takaréktűzhely látható. Főző része a konyhában, kályhaformára kialakított sütője a szobában van.

 

 

A földes padlójú helyiségben kapott helyet a német szoba, melyben a hazai németség berendezési és használati tárgyai, viselete, régi fényképek láthatók.

 

„Nyújtófás” ágy (elnevezését az ágy végében található „nyújtófa" formájú díszitéséről kapta)

 

Szobarészlet a „nyújtófás” ággyal valamint berendezési tárgyakkal, népviseleti ruhákkal

 

A századforduló elején a menyasszonyok még fekete ruhában mentek férjhez.

 

A századforduló elején a menyasszonyok még fekete ruhában mentek férjhez.

 

A búcsúra a lányok a legényeknek virágkalapot készítettek. Akinek a kalapja nyert az a pár fizette a búcsúban az italfogyasztást.

 

1899-ben szőtt terítő

 

Korabeli szövőszék

 

Tulipános láda 1902-ből

 

Tálaló szekrény

 

 

Az alacsonyabb mennyezetű nyitott kéményes konyha következik, melyből az első épületrész alatti kőpince nyílik. Ez a helyiség olyan régi használati eszközöknek ad helyt, mint például: tiló, gereben, motolla, cséphadaró, mosóteknő dörzsölő fával, lekvárkeverő, rőzséből készült szilvaaszaló, szakajtó.

 

 

 

 

 

 

 

Az istállóban mezőgazdasági eszközök: ekék, sorhúzók, kukoricadarálók ill. morzsolók, disznópörzsölők, mézpörgető, lószerszámok és sok egyéb tárgy látható. A gyűjtemény legrégebbi darabja egy 1792-ből való szőlőprés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hetedik helyiség állandó kiállítása régi fényképeken, hímzett falvédőkön magyar és német nyelvű "jó tanácsokkal", valamint kivarrt asztalterítőkön, fésű és kefetartókon mutatja be a XX. század első felének ízlésvilágát.

 

 

 

 

 

 

 

A hetedik helyiség melletti hálószoba berendezése is a századfordulóról való.

 

 

 

 

 

 

 

Egyéb látnivalók

 

1875-ből származó gótbetűs biblia

 

1875-ből származó gótbetűs biblia

 

Számadó könyv 1886-tól

 

Bizonyítvány 1917-ből német nyelven