Előző fejezet Következő fejezet

KADOCSA (KAUFMANN) GYULA

(MAGYARKIMLE, 1880 - BUDAPEST, 1962)

 

Sajnos nagyon kevés olyan ember él Kimlén, akinek a fenti név „mond valamit". Pedig ő az egyetlen a „híres kimleiek" között, aki a születésére nézve kimlei: Kaufmann Gyula ugyanis Magyarkimlén született, 1880. február 20-án! Ez ugyan a véletlennek is köszönhető: annak a véletlennek, hogy ugyanezen névre hallgató édesapja ezidőtájt éppen Magyarkimlén volt körjegyző. (Hogy mikor került ide, azt egyelőre pontosan nem tudjuk; tény, hogy 1876 októberében még nem ő, hanem Marschall Péter volt a község jegyzője.1) De a születés helye - véletlen avagy sem - tény, és bármelyik falu büszke lehet arra, hogy egy ilyen híres tudós indult el belőle!

Kadocsa Gyula pályájáról, szakmai munkásságáról több alapos áttekintés is készült már: dolgozatunk e fejezetét ezekre alapozva kíséreljük meg röviden összefoglalni. Kissé részletesebben foglalkozunk viszont gyermekkorával és tanulmányaival, melyekről az említett tanulmányokban alig olvashatunk.

 

Kaufmann Gyula és Magyarkimle

Kaufinann Gyula magyarkimlei körjegyző és Nagy Franciska fiát 1880. február 22-én keresztelték meg Magyarkimlén: a keresztségben a Gyula Menyhért nevet kapta.2 (Az utóbbi nevet egyébként nagyapjától örökölte, aki a 19. század közepe táján Svájcból került Magyaróvárra,3 és a fohercegi uradalom gépészeként dolgozott.4) Hogy meddig lakott a  család Magyarkimlén? Legalább két esztendeig még bizonyosan, ugyanis két gyermekük  szerepel még a magyarkimlei kereszteltek anyakönyvében: Béla Jánost 1881. február 27- én, Károly Rezsőt 1882. április 16-án tartották keresztvíz alá a magyarkimlei templom"  ban. (Az 1881-ben született Bélával kapcsolatosan két érdekességet is megemlíthetünk:  egyrészt ő volt az első Gladich Pál által keresztelt gyermek Magyarkimlén; másrészt kiváltó pedagógus lett belőle, aki 1921-től Tiszafüreden a leányiskolát igazgatta, emellett számos publikációjáról is tudunk.6)

Tehát 1882 áprilisában a Kaufinann család még Magyarkimlén élt, a 88. számú házban. Ezután viszont több adatunk nincs a család kimlei tartózkodásáról. Ellenkező oldalról vizsgálva a kérdést: 1887 márciusában már Marschalek István a magyarkimlei körjegyző.7 Vagyis jelen tudásunk alapján csak annyit mondhatunk: a Kaufinann család 1882 áprilisa és 1887 márciusa között költözött el a faluból - tehát legalább két esztendős koráig a későbbi nagy hírű tudós bizonyosan Magyarkimlén élt!

 

Kaufmann Gyula tanulmányairól

Azt is biztosra állíthatjuk, hogy tanulmányait már nem Magyarkimlén kezdte. Egy felnőttkori visszaemlékezésében leírja ugyanis Kadocsa Gyula, hogy az elemi iskola első és második osztályát Lucsonyban - akkor önálló község, ma Mosonmagyaróvár része a Várhoz közeli területen - végezte el, ahol nagyanyjánál nevelkedett. Nem utolsó sorban azért járt e közeli iskolába, mert - amint 57 évesen mondja - „az óvári magyar iskola nekem, a gyenge, vézna fiucskának még nagyon messzire feküdt".8

Középiskolai tanulmányai során ugyanazt az utat járta a fiú, mint három évtizeddel korábban az apja: az alsó négy osztályt a magyaróvári piaristáknál, a felső négyet a győri bencéseknél járta végig. Az ifjú Kaufinann Gyula a magyaróvári piaristáknál jeles eredményekkel végezte 1891 és 1895 között tanulmányait és segélyezésben illetve ösztöndíjban is részesült, amire nagy szüksége lehetett, hiszen édesapja ekkor már nem élt. Tudjuk róla továbbá, hogy szavalataival az iskolai ünnepségeken is közreműködött.9

1895 őszétől Győrött tanult a bencés főgimnáziumban. Itt sem csak a tanulmányokban jeleskedett: aktív tagja volt a Czuczor Gergelyről elnevezett fogimnáziumi önképzőkörnek, amelynek munkájában hatodikas korában történeti dolgozatával,10 hetedikben verseivel tűnt ki.11 Nyolcadikban pedig az önképzőkör titkáraként három verséért és egy Horatius-fordításáért, valamint Vörösmarty kisebb eposzairól írott dolgozatáért részesült dicséretben; megtudjuk továbbá, hogy szerepet kapott Madách „Ember tragédiája" előadásában, a párizsi színben.12 Emellett az iskolai értesítő Jótékonysági ügy" című fejezetében az alábbi hírre bukkantunk: József Ágost, kir. herceg ő fensége a győri főgymnasiumban befejezett középiskolai tanulmányai után, 1890-ben 200 db aranyból álló alapítványt tett azon célból, hogy kamatait egy szorgalmas és jóviseletü tanuló kapja. ... Ez évben a 46 frtnyi kamatot Kaufmann Gyula, VIII. o. tanuló kapta."13 Vagyis a „jól érettek" között felsorolt Kaufinann Gyulát14 mint a főgimnázium szorgalmas és jó magaviseletű érettségiző tanúlóját tüntették ki e díjjal!

A sikeres érettségi vizsga után egy év gazdasági gyakorlatot végzett Kaufinann Gyula, majd 1900-ban kezdte meg elméleti tanulmányait a magyaróvári Gazdasági Akadémián. Itt több nemzetközi hírű tanár - Cselkó István, Ujhelyi Imre, Cserháti István, Kosutány Tamás - mellett Linhart György volt rá nagy hatással, aki a növénykórtan kutatója volt.15 Kaufinann Gyula 1902-ben szerzett Magyaróváron oklevelet, mellyel Hódmezővásárhelyen tudott elhelyezkedni: a helyi Földművesiskola tanára lett. Vidékünktől való távolléte azonban ekkor még csak két esztendeig tartott: 1904-ben visszakerült Magyaróvárra, miután -elnyerve a meghirdetett állást - Linhart György tanársegéde lett. Mindössze 24 éves volt ekkor!

 

Kaufmann Gyula magyaróvári tevékenységéről

1904 nyarán tehát visszakerült oktatónak abba az intézménybe, melynek két évvel korábban még hallgatója volt. „Linhart és botanikus társai - Mezei Gyula és Müller Ottó -mellett dolgozott -, az oktatás akkori feladatainak megfelelően maga is botanikai irányba képezte magát, hiszen ez időben a mezőgazdasági (alkalmazott) állattan még csak féléves tárgyként szerepelt az akadémián." - írta életének e korszakáról Kádár Zoltán.16

Kaufinann Gyula magyaróvári működésével kapcsolatosan számos dokumentum maradt fenn az Akadémia iratai között,17 ezek részletesebb ismertetésére azonban itt nincs lehetőségünk. Csupán néhány mozzanatot emelünk ki itteni sokirányú tevékenységéből.

Magyaróvárra érkezése után hamarosan bekapcsolódott a város szellemi vérkeringésébe. Gyakran jelentkezett publikációival a helyi sajtóban: rövidebb írásai 1905 februárjától jelentek meg a Magyaróvári Hírlap hasábjain,18 de itt látott napvilágot 1905 nyarán „Aratáskor" című verse is.19 Az újság is figyelemmel kísérte ifjú munkatársának sorsát: 1905. március 5-én arról tudósít, hogy <Kaufmann Gyula, a magyaróvári akadémia ösztöndíjas segédje nevének „Kadocsa"-ra való változtatását kérelmezte>20április 2-án pedig már azt olvashatjuk, hogy „lapunk munkatársa" nevének magyarosítására a belügyminiszteri engedélyt megkapta.21 Tehát 1905 áprilisától már Kadocsa Gyula néven szerepel a dokumentumokban. (Ezzel kapcsolatosan megjegyezzük: említett Béla nevű öccse már 1902-ben magyarosította nevét „Kadocsa"-ra.22)

„Társadalmi" munkájának másik fontos színtere a Magyaróvári Széchenyi Kör, melynek több éven át könyvtárosa is volt. Az 1905/1906. évi könyvtárosi jelentésből - melyet 1906. október 21-én keltezett23 - megtudjuk, hogy 1905 májusában lett a Kör helyettes könyvtárosa, majd nem sokkal később - „a múlt évi közgyűlésen" - választották meg könyvtárossá. Amint a három éven keresztül általa írott jelentésekből kiderül, e tisztségéből adódó munkáját (is) igyekezett lelkiismeretesen ellátni; 1908-ban pedig még arra is maradt energiája, hogy a Kör könyvtárának címjegyzékét nyomtatásban megjelentesse.24 Munkája céljáról - többek között - ezt írja:

,Midőn a nem kis fáradsággal és gonddal készített könyvjegyzéket az olvasóközönség rendelkezésére bocsátom, legyen szabad azon óhajomnak kifejezést adni, vajha a célját, amely megszerkesztésénél folyton a szemeim előtt lebegett, minél jobban elérhesse, azaz: a könyvtár használatát az olvasóközönség részére minél egyszerűbbé és könnyebbé tegye ... a könyvek olvasásában pedig az olvasóközönség minél több lelki gyönyört élvezzen!"25

1907 tavaszán néhány hónapig távol volt a várostól: a földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági múzeum rendezése céljából egy kollégájával Budapestre rendelte be, tudjuk meg a helyi sajtóból.26 Június végén viszont már arról számol be a lap, hogy „A muzeum berendezése véget érvén, Kadocsa Gyula e hó 24-én elfoglalta az akadémián eddigi állását."27 Megjegyezzük: a Magyaróvári Hírlap e tudósítása Kadocsa Gyulát mint „lapunk jeles tollu belmunkatársát" említi.

Mind az idézett minősítés, mind maga a kiküldetés ténye arra utal, hogy Kadocsa Gyula ekkor már megbecsült tagja volt a városnak és a „szakmának" egyaránt. Sorsa a következő évben Magyaróvártól elszakította, választott hivatásához azonban hű maradt élete végéig.

 

Kadocsa Gyula munkásságáról

1909-ben új korszak kezdődött életében: Budapestre került, ahol először rövid ideig a Vetőmagvizsgáló Állomás keretében dolgozott, majd még ugyanezen évben az Állami Rovartani Állomáshoz helyezték át.28 Ettől kezdve a mezőgazdaság számára káros rovarok kutatása lett élete fő feladata. Közben a kutatással párhuzamosan megkezdte ismeretterjesztő tevékenységét is, melyet szinte élete végéig nagy lelkesedéssel végzett. Első önálló füzete, "A selyembogár élete és munkája" címmel, 1911-ben jelent meg. Az első világháború alatt számos gazdasági állattani vonatkozású cikket és tanulmányt tett közzé, különösen két szaklap, a „Kísérletügyi Közlemények" illetve a „Rovartani Lapok" hasábjain. 1921-ben jelent meg főnökével, Jablonowski Józseffel közösen írt munkája a patkányok elleni védekezésről. Az 1920-as években már több fontos műve is megjelenik. 1923-ban konyhakerti növényeink állati ellenségei" címmel írt könyvet, melyet még ebben az esztendőben követett az újabb nagy munkája, mely a Mezőgazdasági növényeink fontosabb állati ellenségei" címet viseli.29

Ezen kötetek hatására hívta meg Kadocsa Gyulát 1923-ban az akkori Kertészeti Tanintézet, a mai Kertészeti Egyetem elődje, hogy ott a „Kertészeti állattan" című tantárgyat tanítsa. A meghívást ő el is fogadta és 18 esztendőn keresztül tanított megszakítás nélkül a tanintézetben - természetesen csak „másodállásban", mert fő munkahelye továbbra is az Állami Rovartani Intézet maradt. Nem ez az intézmény volt tanári működésének egyetlen színhelye: emellett 1919-től 1941-ig, tehát 23 éven keresztül a Fővárosi Kertészeti Középiskolában is tanított, ahol a kertészeti növénykórtant és állattant adta elő.

Közben sok más mellett írt egy nagyon fontos tankönyvet is, mely „Gazdasági állattan" címmel 1929-ben jelent meg: ezt elsősorban a „tanuló és gyakorló gazdák számára" írta. E művének érdeme sok más mellett az is, hogy elsőként hívta fel a figyelmet - 1929-ben! - a környezetvédelem fontosságára. Munkájának hasznosságát és fontosságát jelzi, hogy 1942-ben második kiadása is napvilágot látott.

1932-ben Kadocsa Gyula egy átszervezés folytán - korábbi kutatási területénél megmaradva - a Növényvédelmi Kutató Intézet állattani osztályára került, majd 1939-ben a Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatója lett. E tisztségét nyugalomba vonulásáig, 1945-ig töltötte be. Közben oktatási feladatai is bővültek: 1934-ben meghívták a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karára, hogy ott „A növények állati kártevői" címmel tartson előadásokat. 1936-ban ugyanitt az egyetemi magántanári címet is elnyerte.

A sok kutatási és oktatási feladat mellett rengeteget írt és számos ismeretterjesztő előadást is tartott. Egy 1937-ben megjelent életrajzi tanulmány azt írja Kadocsa Gyuláról, hogy kisebb-nagyobb tanulmányainak a száma már meghaladja az ezret!30 Ezek felsorolására itt nem vállalkozhatunk, csupán néhány fontosabb témakört illetve konkrét tanulmányt említünk meg. Több fontos cikket írt például a veresnyakú árpabogárról, a drótférgekről, a gabonafutrinkáról, a téli araszolókról, a szobai növények kártevőiről, a csótányokról, a marhabögölyről, a sáskák megjelenésének periodicitásáról, a lucerna és a dohány állati kártevőiről és még sok minden másról. Itt is fontosnak tartotta a népszerűsítést: például ő az egyik szerzője - a másik: Kern Hermann - az 1924-ben megjelent "Növény-védelmi naptár" című kiadványnak, amely a szélesebb nagyközönség számára foglalta össze a kártevők elleni védekezés legfontosabb tudnivalóit, januártól decemberig.

Tanulmányai hazai és külföldi tudományos, gazdasági, kertészeti, szőlészeti, ipari szaklapokban, napilapokban, gyűjteményes munkákban, emlékkönyvekben, évkönyvekben jelentek meg. Szerteágazó munkásságának méreteire jellemző, hogy Gulyás Pál életrajzi lexikona közel félszáz olyan időszaki kiadványt sorol fel, melynek Kadocsa Gyula hosz-szabb-rövidebb ideig szerkesztője illetve munkatársa, rendszeres szerzője volt.31 Behatóan foglalkozott például a malomipar állati kártevőivel: e témakörben 1935-ben jelent meg ,4 gabonazsizsik mint magtári és ipari kártevő" című munkája, 1937-ben pedig "A malom állati kártevőf címmel írt tanulmányt. Kiemelkedő eredményeket ért el például a lepkék kutatásában is: több, addig ismeretlen lepkefaj első leírását neki köszönheti a magyar tudomány.

Hallgatói, kritikusai szerint élénk, színes előadásai közkedveltek voltak. Oktató munkája mellett több száz ismeretterjesztő előadást is tartott. A tudományos, gazdasági, kertészeti szakegyesületeknek ugyanúgy állandó vendég-előadója volt, mint az időszaki tanfolyamoknak, a fővárosban és vidéken egyaránt. Számos sikeres előadást tartott a rádióban is. Egykori tanítványai a tudós-tanár derűs egyéniségét, lebilincselő modorát és kiemelkedő pedagógiai képességeit emelik ki visszaemlékezéseikben. "Mint előadó szakterületén elismerten a legjobbak közé tartozott. Előadásában a kifogástalan szakszerűség, mintaszerüen könnyed előadásmóddal párosult és sokszor vette igénybe a humor fegyvertárát is, hogy hallgatói figyelmét mindvégig leköthesse."32 - írja róla emlékezésében Szelényi Gusztáv. Másutt Kadocsa Gyula emberségéről szólva ugyanő elmondja: „Láttam őt egy sáskairtás alkalmával elégedetlen munkások között fegyelmezni. Ennek a törékeny embernek a szavától nagy, öles emberek lettek szelid bárányokká, mert mindenkiben embert látott és becsült, és mindenkivel ugy beszélt mint emberrel. Ezért tudott meggyőző lenni."33

1945-ben, 65 éves korában vonult nyugalomba, de egyetemi előadásait továbbra is megtartotta, 1950-ig. Közben 1947-ben a rendkívüli egyetemi tanári címet is elnyerte.

Pedagógusi munkásságának eredményességét jelzi az a tény, hogy a magyar növényvédelem 1950 előtt végzett szakembereinek jelentős része az ő tanítványa volt. Kutatóként nyugalomba vonulása után is tovább dolgozott munkahelyén - csak mint vezető vonult vissza -, és több fontos megbízatást is kapott: 1948-tól ő irányította például az egész országban az akkortájt megjelent burgonyabogár elleni védekezést is. 1950-ben még egy újabb fontos műve is megjelent ,"Általános védekező munkák a gyümölcsösben" címmel, melyet Csaba Zoltánnal közösen írt.

Közben a tudományos fokozatok megszerzése terén is tovább lépett előre. Az egyetemi doktori fokozatot már 1928-ban megszerezte, a legkitűnőbb - „summa cum laude" - minősítéssel, ezzel ő lett Magyarországon az első növénykórtani doktor! A jeles eseményről lelkes hangú tudósításban számolt be a „Mosonvármegye" című újság.34 1952-ben a „mezőgazdasági tudományok kandidátusa" fokozatot is elnyerte addigi tudományos munkásságának elismeréseképpen. Öt évvel később pedig „eljutott a csúcsra": a mezőgazdasági tudományok doktora lett, mindkét fokozatot az elsők egyikeként nyerve el hazánkban!

A különböző egyesületek munkájából is tevékenyen kivette a részét. Alapításától, 1910-től tagja volt a Magyar Rovartani Társaságnak, melynek később titkára, majd elnöke is lett. Választmányi tagja volt a Természettudományi Társaságnak, kinevezett tagja a Magyar Faiskolai Társaság Ellenőrző Bizottságának. Több egyesületnek volt tiszteletbeli tagja, így például az Okleveles Kertészek Országos Egyesületének és a Virágkedvelők Egyesületének is. A felsoroltakon kívül számos tudományos és szakegyesület munkájában vett még részt.

Élete vége felé több kitüntetésben is része lehetett. 1954-ben megkapta a „Munka Érdemrendje" kitüntetést, 1955-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki! 1960-ban, a Magyar Rovartani Társaság alapításának 50. évfordulóján, Kadocsa Gyulának ítélték ötven éves tagsága, valamint aktív titkári és elnöki tevékenységének elismeréseképpen a Frivaldszky-emlékplakett arany fokozatát. Ez volt eredményekben gazdag pályájának utolsó kitüntetése -1962. február 6-án, 82 esztendős korában Budapesten elhunyt.

 

Kadocsa Gyula és a szülőföld

Életével kapcsolatosan egy dolgot még ide kell írnunk: azt, hogy ennyi rengeteg munka mellett soha nem szakadt meg kapcsolata szülőföldjével! Ha szülőfalujával nem is tartott fenn tudomásunk szerint kapcsolatot, a várossal, Magyaróvárral, ahová az elemi iskola, a gimnázium és az Akadémia kötötte, igen. Ennyi szakmai elfoglaltság mellett jutott ideje arra is, hogy néha-néha egy-egy írást küldjön a városnak, a helyi lapnak. A „Mosonvár-megye" hasábjain megjelent cikkei többnyire visszaemlékezések vagy egy-egy hazalátogatás élményeinek megörökítései, de 1935-ben például egy verse is jelent meg itt, „A Lajta partján" címmel. Ugyanebben az eszdendőben jelent meg Húsvét táján egy nagyon megható visszaemlékezése egy 47 évvel korábbi Húsvétra, amikor a lucsonyi kápolna körmenetén ő vitte 8 éves gyermekként a „Heiland"-ot, a Feltámadt Krisztust.35 írásait az emlékezés, a szülőföld szeretete hatja át, ugyanakkor történeti és néprajzi hitelességűek.

Kadocsa Gyula jelentőségét nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni. Úgy érezzük, a fenti - korántsem teljes - áttekintés érzékeltet valamit szerteágazó munkásságából, valamint pedagógusi, és talán emberi nagyságából is. Itt csupán a tényeket említjük összefoglalásképpen: 7 könyve, 27 füzete és 1200-nál több szakcikke jelent meg36 - ez már önmagában is tiszteletre méltó teljesítmény! E hatalmas életmű megalkotóját méltán tartják számon a magyar lexikonok: Kadocsa Gyula rövid életrajza Révai Nagy Lexikonában,37 a Magyar Életrajzi Lexikonban,38 az Új Magyar Lexikonban39 vagy a Biológiai Lexikonban40 is olvasható - az előbbi kettőben az is, hogy a jeles tudós Magyarkimlén, Moson megyében született!

Megjegyezzük továbbá azt is: a Kadocsa Gyula által írt tanulmányok jelentős része ma is hasznosítható a tudomány számára! A Balás Géza és Sáringer Gyula által írt, 1982-ben megjelent „Kertészeti kártevők" című alapvető kézikönyv nem kevesebb, mint 34 Kado-csa-tanulmányra hivatkozik irodalomjegyzékében: közülük a legkorábbi 1908-ban, az utolsó 1957-ben látott napvilágot.41 Vagyis Kadocsa Gyula „rohanó világunkban" - amikor az információ gyors elavulását tapasztalhatjuk - maradandót alkotott: olyan életművet hagyott hátra, melynek eredményeit a következő tudós-generáció is hasznosítani tudja!

Hogy milyen hozzáállással tette mindezt? Ennek érzékeltetésére idézzük - dolgozatunk befejezéseképpen - saját, 1929-ben papírra vetett sorait, melyek „Gazdasági állattan" című munkájának előszavában olvashatók:

"Könyvem megírására rövid hat hét állott rendelkezésemre. Hivatalos elfoglaltságomon túl fennmaradt minden szabad időmet, éjeleim nagy részét szenteltem e munkára. De szívesen tettem, mert használni vágytam a magyar gazdaközösségnek s a leendő magyar gazdáknak: az ifjúságnak. Ha ez a vágyam csak részben is teljesült, fáradságomat bőven megjutalmazottnak tekintem?"42


Jegyzetek

  1. Ezt onnan tudjuk, hogy Marschall Péter községi jegyző („nótárius loci") Erzsébet nevű leányát 1876. október 11-én keresztelték meg a magyarkimlei templomban.   (Vö.: Győr-Moson-Sopron Megye Mosonmagyaróvári Levéltára. Magyarkimlei Kereszteltek Anyakönyve; jelzete: IV. B. 917/69.)
  2. Magyarkimlei Kereszteltek Anyakönyve. 1880. évi 5. bejegyzés.
  3. A család svájci származására utal: SZELÉNYI Gusztáv: Megemlékezés dr. Kadocsa Gyuláról, 2. o. In: Rovartani Közlemények XVII. kötet. 1964. 1. sz. 1-6. o.
  4. Kaufinann Menyhért foglalkozására fia tanulmányai kapcsán találtunk utalást. (Lásd például: A magyar-óvári al-Gymnasium névjegyzéke. 1864/5.1. osztály 15. tétel; lelőhelye: Győr-Moson-Sopron Megye Mosonmagyar óvári Levéltára. VIII. 56. a./3.)
  5. Magyarkimlei Kereszteltek Anyakönyve, 1881. évi 8. bejegyzés illetve 1882. évi 5. bejegyzés.
  6. GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. Új sorozat. XVI. kötet. Sajtó alá rendezte Viczián János. Bp.,1995. 48. hasáb.
  7. 1887. március 25-én keresztelték Magyarkimlén Marschalek István körjegyző elsőszülött leányát, Anna Máriát.(Magyarkimlei Kereszteltek Anyakönyve. 1887. évi 8. bejegyzés.)
  8. KADOCSA Gyula: Húsvéti emlék. In: Mosonvármegye XXXIII. évf. 34. sz. 1935. ápr. 28. 2. o.
  9. Lásd például:   A kegyes-tanítórendiek vezetése alatt álló magyar-óvári gymnasium értesítője az 1894-95-ik tanévről. Győr, 1895. 138. illetve 157. o.
  10. Értesítő a Pannonhalmi Szent-Benedek-rend Győri Főgimnáziumáról az 1896-97. isk. év végén. Győr  1897 147. o.
  11. Értesítő a Pannonhalmi Sz.-Benedek-rend győri főgimnáziumáról az 1897-98. isk. év végén. Győr, 1898. 40-41.o.
  12. Értesítő a pannonhalmi Szent Benedek-rend győri főgimnáziumáról az 1898-99. isk. év végén. Győr, 1899. 27-32.o.
  13. Ugyanott, 23. o.
  14. Ugyanott, 62. o.
  15. E tanárok jelentőségéről röviden lásd: KÁDÁR Zoltán: 100 éve született Kadocsa Gyula, 520. o. In: Természet Világa 1980. 11. sz. 520-521. o.
  16. KÁDÁR Z. i.m. 520. o.
  17. Győr-Moson-Sopron Megye Mosonmagyaróvári Levéltára. Magyaróvári m. kir. Gazdasági Akadémia iratai 1903-1910.; jelzetük: VIII. 2. a./22 - VIII. 2. a. 25.
  18. Magyaróvári Hirlap III. évf. 1905. febr. 5., 12., 19., 26., márc, 5., 19., stb.
  19. Ugyanott, 1905JÚ1. 9.
  20. Ugyanott, 1905. márc. 5. 2. o.
  21. Ugyanott, 1905. ápr. 2. 3. o.
  22. GULYÁS P. i. m. XVI. kötet 48. hasáb.
  23. Győr-Moson-Sopron Megye Mosonmagyaróvári Levéltára, „Magyaróvári Széchenyi Kör 1882-1930." feliratú doboz, „A könyvtárt érintő iratok - 1883-1912 " feliratú iratcsomó; jelzete: X. 206./1.
  24. A Magyaróvári Széchenyi-Kör könyvtárának könyvjegyzéke. 1908. Összeállította: Kadocsa Gyula, a Kör könyvtárosa. Magyaróvár, 1908. 71 o.
  25. Ugyanott, 5. o.
  26. Magyaróvári Hirlap V. évf. 9. sz. 1907. márc. 3.1.o.
  27. Ugyanott, 1907. jún. 29. 2. o.
  28. Kadocsa Gyula életének további alakulásáról több tanulmány ad áttekintő vázlatos képet, így SZELÉNYI Gusztáv illetve KÁDÁR Zoltán már idézett munkái; munkásságának „legfrissebb " összefoglalását lásd: V.GÓZ Gabriella: Kadocsa Gyula (1880-1962).  In: Magyar agrártörténeti életrajzok. Szerkesztette Für Lajos, Pintér János. 2. kötet. Bp., 1988. 69-72. o.   Mivel e munkák adatai döntő többségében „egybevágnak", dolgozatunk e fejezetében jegyzetekkel feleslegesen nem terheljük az olvasót; csupán akkor teszünk kivételt, ha szó szerint idézünk illetve ha más forrásokból származnak információink.
  29. E munkák tartalmáról röviden lásd: V. GÓZ G. i. m. 70. o.
  30. KADOCSA Gyula: A malom állati kártevői. Bp., 1937. A bevezetés magát meg nem nevező szerzője írja ezt Kadocsáról (2. o.).
  31. GULYÁS P. i. m. XVI. kötet 49-50. hasáb.
  32. SZELÉNYIG. i. m. 3.0.
  33. Ugyanott, 2. o.
  34. Mosonvármegye XXVI. évf. 86. sz. 1928. okt. 31. 1. o.
  35. KADOCSA Gyula: Húsvéti emlék. In: Mosonvármegye XXXIII. évf. 34. sz. 1935. ápr 28.2. o.
  36. KÁDÁR Z.i.m. 521.0.
  37. Révai Nagy Lexikona. 11. kötet. Bp., 1914. 110. o.
  38. Magyar Életrajzi Lexikon. 1. kötet. Bp., 1962. 835-836. o.
  39. Új Magyar Lexikon. 4. kötet. Bp., 1961. 8. o.
  40. Biológiai Lexikon. 2. kötet. Bp., 1975. 353. o.
  41. BALÁS Géza - SÁRINGER Gyula: Kertészeti kártevők. Bp., 1982.
  42. KADOCSA Gyula: Gazdasági állattan. A hasznos és kártevő állatok ismertetése. Tanuló és gyakorló gazdák és kertészek számára. Bp., 1929.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet