Németek betelepítése Magyarszékre

 

Az 1700-as esztendőre konszolidálódik a helyzet, a magyar ajkú lakosok visszatérnek, mintegy 30 év múltán az ott élő, akkor még színmagyar lakta településen, élénk gazdálkodás folyik. Természetesen az akkori körülmények között a 35-40 magyar család nem volt képes művelni az elhagyott földterületeket, ennek következtében indult meg III. Károly által elrendelt első (németajkúakat érintő) betelepítése Magyarszékre, mind megannyi Hegyháti lakatlan, elhagyott területre. Az 1723-24. évi országgyűlési határozata alapján a király, hirdetéseket tett közzé a német birodalomban és az osztrák örökös tartományokban, amelyekben szabad embereket hívott az országba és hat évi adómentességet ígért.

A németek nagy többsége a frank vidékről, Banden-Württembergből, Elzászból és más különböző tartományokból települt át. A költségeket a dunai szállításhoz a kitelepülők állták egészen Bécsig. Bécstől a telepítendő területre az osztrák- magyar állam fedezte a költségeket. Az első feladat a kis házakat megépíteni fából, sárból a tető pedig szalmából volt fedve. A következő volt az imádkozó helyek, templomok kialakítása. A bevándorlóknak 200 guldent kellett az óhazából házépítésre és az első kiadásokra magukkal hozniuk. A betelepült németek felvirágoztatták az elhanyagolt, lepusztult vidéket. Virágzó mezőgazdaságot és magasan képzett iparos réteget hoztak létre. A maguk módján kifejlesztették a helyi ipart is. Egyre nagyobb és komfortosabb házakat építettek. Az állattartásra szinte istálló paloták készültek. Amikor a fejlődés már erre a magas szintre eljutott, jött 1945, a németek tragédiája benne a magyarszéki németeké is.

Magyarszékre a németek az 1700-as évek elején telepedtek le. Így a 18 század első harmadára Trier környékéről megérkeztek a ma itt élő német ajkú lakosok elődei. 1740 körül a németek kezdtek külön települést alkotni. Ez volt Németszék, ahol a teljes lakosság németajkú volt. Érdekesség, hogy a vizitációk során Németszéket Szék fiókközségeként tartják számon, melyet egy patakocska választ el, mégis annyira külön áll, hogy önálló.

A német telepesek érkezésének második szakasza az 1770-80-as évekre tehető és ők már a kialakított Németszéki utcákban építkeztek és növelték a lélekszámot. A betelepülők közül többen mesteremberek is voltak, így ők építették az első vízimalmokat is. A malmok elnevezései utalnak a svábságra (pl. Schaff-malom).

 

 

Magyarszék az I. (1763-1787) és a II. (1806-1869) katonai felmérés térképein

 

Németszék színtiszta német lakossága az 1931-es csatlakozásnál 358 fő volt. Szintén németajkú volt a település északi határában (a később kialakult) fekvő Kishertelend. A mai Magyarszékhez tartozó Kishertelend 1860-ban Kis Hertelend néven még Magyarhertelendhez tartozott. A pécsi szeminárium (Magyarhertelendet) Nagy–Hörtelendnek nevezte attól fogva, mióta határából egy darabot kisházasoknak osztottak ki. Ezt az újabb települést ezután Kis-Hertelendnek nevezték, itt 112 német nyelvű lakos élt. Önálló temploma nem volt, csak egy harangláb, amely az ott élők jóvoltából épült, és a mai napig áll.

 

 

Kishertelend, harangláb

 

A magyarszéki németek tragédiája 1944 decemberében kezdődött. A szovjet hadsereg 1944. december 22-ei ’0060’-as számú katonai parancsa szerint a német férfiak 17-40, a nők 17-30 éves korig kötelesek voltak a Szovjetunióban jóvátételi munkát végezni. Magyarszékről 37 személyt, többségben nőt (anyát) hurcoltak el. A rendelet 1947-ben megváltozott és így csak a magukat német nemzetiségűnek vallókat vitték el, a magyar nemzetiségnek vallókat nem. Magyarszékről 1948. június 1-jén indult el a németeket szállító vasúti szerelvény. A végállomás a szászországi (kelet német) Pirna volt. A kitelepítés főleg az öregeknek volt tragikus, akik politikailag sosem voltak elkötelezve és hazájuk mégis megbüntette őket. A magyarországi németek jogegyenlőségét az 84/1950-es számú minisztertanácsi rendelet tartalmazta. Magyarszékről 41 családot, összesen 241 főt telepítettek ki.

A település mai lakosságából a legutolsó népszámlálás összeírásakor 96 fő vallotta magát német nemzetiségűnek, ez a település lakosságának mintegy 9-10%-a. A község mai életében nagy szerepe van a német nemzetiségi kultúrának és a német nyelv ápolásának. A német nemzetiségi klub keretén belül 45-50 fő ápolja a hagyományokat. Megjelennek a település rendezvényein, civil szervezetek életében, valamint az általános iskolai oktatásban is. 1993-ban kezdődött a német nemzetiségi hagyományok ápolása, ekkor jött létre a Magyarszéki Német Nemzetiségi Ifjúsági Zenekar. A Magyarszéki Általános Iskolában a német nemzetiségi nyelv oktatása felmenő rendszerben 2002-ben kezdődött el.