Következő fejezet

Máriakéménd múltja és jelene

 

A település bemutatása

Máriakéménd Baranya megye dél-keleti részén található a Baranyai dombság területén. Azonos távolságra fekszik Pécstől és Mohácstól. A község a két várost összekötő 57-es számú főútvonaltól 4 km távolságra helyezkedik el. Belterületének nagysága: 65 ha.

Lélekszáma 528 fő. A népesség összetétele vegyes, 25 %-ban német nemzetiségű és 75 %-ban magyarok lakják.

A község építészeti kultúrájának alapjait nagyrészt a múlt században épült sváb parasztházak alkotják, melyek közül jó néhány eredeti formájában még ma is megtalálható. A házakhoz tágas udvarok, nagy gazdasági épületek és kertek tartoznak.

Máriakéménd országszerte ismert zarándokhely. A községtől 600 m távolságra, Pécsvárad irányában található a műemlék Kegytemplom, mely a 15. században épült gótikus stílusban.

 

 

 

Múltunk - jelenünk

Az ember nyoma és munkájának bizonyítéka e kedvező talajú és  éghajlatú  tájon, már az őskorban megtalálható. Ennek nyomait fedezték fel községünk déli határán. I.e. 400-ig trák-illir népek lakták e tájat, majd kelták váltották fel őket.

Az első században a rómaiak foglalták el Pannónia e részét. Itt futott a híres észak-déli borostyán út.

296 táján a község területe Valeriához tartozott. E korból a neves régész,  Dombay János 1938-ban sírhelyeket tárt fel a téglaégető területén és több pénzérme került elő II. Konstantinusz császár korából.  Az avar korszakban a terület újra benépesülhetett, amit régészeti feltárások bizonyítanak, hiszen a mai  iskola területén avar temető részletet tártak fel.

A IX. században az avar egység szétesett, egyes történészek szerint a terület a senki földjévé vált, majd 900 körül a magyarság foglalta el.

Első ismereteink szerint 1015-ben I. István a pécsváradi bencés kolostor fennhatósága  alá rendel 41 falut, ezek között szerepel Máriakéménd is.

Az idegen jövevények és szerzetesek hatására a községhez tartozó Váralján malomipar fejlődött. Az itt élő jobbágyság szabad volt, a gabonatermesztés és az állattenyésztés mellett a bortermelés is jellemző volt.

A tatárjárás után a nagyurak IV. Béla javaslatára kővárakat építettek, Ezek a várak un. hegyi várak voltak magas falakkal, széles körüljáróval. Ilyen várat emelt Óvári Konrád Kéménden.

1272-ben Lőrinc nádor fia, a híres Kemén feldúlta Óvári Konrád birtokait, 1285-ben lerombolta Kis és Nagykéméndet.

Kéménd ebben az időben három részből áll. Kis- és Nagykéméndből valamint Váraljából. 1320 körül Óvári Konrád unokái kezére került Kéménd, ezután épült újjá a Kéméndi vár.

1526-ban a mohácsi csatavesztés megpecsételte a település sorsát, a szabadcsapatok rablása elpusztította a községet. Az 1530-as években a török birodalomhoz csatolták, az ez évi összeírás még említi Kéméndet, de megjegyzi, hogy török uralom alatt lévő terület.

A Kegytemplom előtti területen talált pénzleletek azt bizonyítják, hogy ekkor  már ott állt a falu.

1720-41 között történt a németek betelepítése. Ezt követően a község gyors fejlődésnek indult, új házakat, istállókat építettek.

Ekkoriban a falu lakosságának csupán egyharmad része volt magyar származású. A Fő utca a gazdag német parasztok, a Templom utca, Horváth utca, Kossuth utca a szegényebb magyar és német lakosok lakóhelye volt.

 

 

A település neve Kéméndről Máriakéméndre változott, melynek története a következő:

1740-ben az akkor még Kéménd nevű falutól 800 m távolságra, a régi török temető területén öt falubeli kislány füvet szedett. Egyszerre feltűnt nekik, hogy egy megsüppedt sírból csillogó kép emelkedik ki: Szűz Mária képe, karján a kis Jézussal. A lányok megkísérelték a kép kiemelését, de az hamarosan eltűnt.

Az esemény híre elterjedt a környéken és püspöki tiltás ellenére egyre növekedett az oda látogató zarándokok száma, Kéménd lakosai pedig plébániáért folyamodtak.

1746-ban kezdték meg a kizárólag a zarándokok által gyűjtött adományokból a régi kápolna helyén egy új nagy templom építését.

A templomot 1754 december 8-án, Mária mennybemenetelének ünnepén szentelték fel, de a tervbe vett két tornyot már nem sikerült megépíteni.

1773-ban XIV. Kelemen pápa teljes búcsút adott a templomnak az augusztus 15-i Mária-ünnep tiszteletére.

A gótikus stílusban épült, műemlék templomot ma is zarándokok ezrei keresik fel az egyházi Mária-ünnepek idején.

A XIX.  században kezdődött meg a településen az erdők kiirtása, a föld feltörése, az állattartás megerősödése, valamint a nagyarányú szőlőtelepítés, aminek következménye volt a pincesor építése.  Erről egy 1910-es feljegyzés szerint a következőket olvashatjuk: „Több a présház, mint a lakóépület.”

Az 1900-as években megerősödött a szarvasmarha tenyésztés. Az országban elsőként Máriakéménden hoztak létre  Tejszövetkezetet.

Az első világháborúban a falu férfi lakosságának nagy részét besorozták katonának, többségük odaveszett.  Róluk a  falu népe 1938-ban emlékmű avatásával emlékezett meg, mely  a templom egyik oldalirányú szárnyán található.

 

 

A II. világháború során a férfi lakosság egy részét kényszerrel sorozták be az SS-be. Ezt az időszakot a német és magyar lakosság egyaránt megsínylette.

A háború végén sok asszonyt és lányt vittek szovjet munkatáborokba kényszermunkára és 1947-ben megkezdődött a németajkú lakosok kitelepítése. Ezzel egyidőben történt a felvidéki lakosság betelepítése és  családok érkeztek az Alföld különböző vidékeiről is.

A hatvanas évektől a rendszerváltásig, a tanácsrendszer idején a település  a szomszédos Szederkény község árnyékában vegetált társközségként. Építési engedélyt nem adtak ki, a település nem fejlődött, ezért  a lakosság létszáma jelentősen  lecsökkent.

1992-ben a községen önálló jegyzőség alakult, ekkortól a település látványos fejlődésnek indult. Kiépült a gázvezeték és a telefonrendszer. Elkészült a bitumenes sportpálya. Összekötő út épült a Templom utca és a Rákóczi utca között. Lakossági összefogással játszótér épült. A Rákóczi utca egy szakaszán új járda készült. Megnyílt a könyvtár, melyben informatikai központot is sikerült kialakítani. A Pincesorba vezető földút helyén betonút épült és elkészült a villamosítás is. Az önkormányzat felújította a Művelődési Házat, folyamatosan korszerűsítette az iskola épületét. Idősek Klubja és Ifjúsági Klub alakult. Az elmúlt tíz év során sikerült felújítani és korszerűsíteni a szolgálati lakásokat. Megtörtént a ravatalozó felújítása, a Polgármesteri Hivatalban elkészült az új házasságkötő terem és az épület homlokzatát is sikerült felújítani. Az évek során, több szakaszban elkészült a vízrendezés, a kritikus helyeken burkolt árkok kiépítésére került sor. A képviselők keze munkája nyomán környezetbarát fajátékokkal gazdagodott az óvoda. A Széchenyi téren millenniumi emlékpark került kialakításra. 2000-ben megnyílt a község történelmét és tárgyi emlékeit bemutató Falumúzeum.

 

 

 

   
  Következő fejezet