Előző fejezet Következő fejezet

CSALÁDI- ÉS UTÓNEVEK

RAGADVÁNY NEVEK

 

A móri német családnevek tanulmányozása során értékes adatokhoz juthatunk az idetelepülök származási helyét, vagy foglalkozását tekintve. A kapucinusoknál vezetett nyilvántartásokban megjelenő újabb és újabb családnevek a betelepülők csoportos, hullámokban történő érkezésére utalnak. A származásra, korábbi lakóhelyre utaló családnevek azért is érdekelhetnek bennünket, mert felvilágosítást nyújthatnak sok ma itt élő ember számára őseinek eredetére.

A Schwoob - később már „sváb" formában írott név viselői, a Frank, a Bayer nevűek e délnémet törzsekből való eredetet tudhatják a magukénak. A német ember Schlezingernek mondja sziléziai honfitársát, a cseh-morva pedig Slezáknak. Mindkét név élt itt Móron a két világháború között. A Steirer, Steierhofer stájerországi származást, a Böhm, Pehm, Bem csehországi eredetet igazol (Böhmen), a Pollmann, Pohl, Pollermann pedig lengyel származást (Polen). Említettük már, hogy a Horvát családnév viselőinek egy része nyelvében és viseletében a móri németség közé olvadt be, őket "Krowod"-nak mondtuk.

Egyes családnevek alakja, esetleg éppen végződése a származás pontosítását teszi lehetővé:

A „l" kicsinyítőképző bajor-osztrák sajátosság. Ilyen nevek itt: Mergl, Hartl, Schnaubl, Ertl, Speckl, -ugyanígy a „-ler" végződésüek: Rumpler, Nesztler,.Tradler, Stamler, Hübler, Geszler, Winkler, Müller, Pigler, Woller stb.

A „le" végződés sváb-alemann. A már ismert első hét sváb mellett: Meyerle, Pabele, Wekerle stb.

Az „i" és a „li" svájci-alemann: Angeli, Márkli, Reguli. Ugyanígy a „-ling", a „-linger" és az „-inger" végződésüek is: Héberling, Hüblinger, Neszlinger, Peringer, Piringer, Riedinger, Holzinger, Tiffinger, Schwarzinger stb.

Tipikusan bajor a kettős „-er" név-végződés: Pfiszterer, Buderer, Eiterer. Az „-ides" név-végződés Cseh-Morvaországból szóródott szét, pl. Malatidesz, Cornidesz, Basilidesz, stb. A „eh" és a „chen" Közép- és Észak-Németországban gyakori: Libich, Karch.

Magyar ember a német nevek mássalhangzó torlódását - különösen az „l" végűeket - ha írásban nem is, de szóban egy „i" hozzátoldásával enyhíti. Ezért mondják itt a Stróbl helyett: Stróbli, a Pabl helyett: Pábli, Ertl helyett: Ertli, a Hezl helyett: Hézli, a Heckl helyett pedig a Hekli - formát.

Manapság természetesnek vesszük, hogy személynevünk egy vezetéknévből - amit családnévnek is mondunk - és egy utónévből, vagyis keresztnévből áll. Ez nem mindig volt így! Amikor a magyar történelmet tanultunk, egytagú személynevekkel találkoztunk: Álmos, Botond, Bulcsú, Lehel, Vajk, stb. A régi germánoknál is ilyen egytagú személynevek voltak: Odoaker, Chlodwig, Teodorik, Klotár stb. Ez az ősi pogány névanyag a magyaroknál és a németeknél egyaránt eltűnt a keresztény vallás felvétele után. Helyét a Bibliából átvett nevek és az Egyház szentjeinek, vértanúinak nevei foglalták el.

A családnevek, vagyis a vezetéknevek csak jóval később, a nemzetségi köztulajdon megszűnése, és ezzel párhuzamosan a magántulajdon kialakulása után kezdtek terjedni. Ekkor már pontosan meg kellett jelölni azt a személyt, aki a magánvagyonának tulajdonosa, kitől kapta azt, kire örökíti tovább és ami nagyon fontos: ki köteles utána adót fizetni. Nem véletlen, hogy a családnevek először is ott terjedtek el, ahol a nagyobb vagyonok is keletkeztek: a Rajna és Duna menti városok polgársága és a nemesség körében. Itt ez a folyamat a XII. században kezdődött, s innen haladt tovább kelet és észak felé, továbbterjedt a parasztság körében és végül a nincstelenek, a cselédemberek soraiban. A családnevek kialakulása a városokban 1400. táján már lezárult. Pl. az ekkor összeírt Frankfurt lakosságának már két neve van, kivéve a hosszú névsor két legutolsó szereplőjének, két cselédembernek „Die nit Namen habén", azaz akiknek „nincs nevük" - pontosabban: nincs családi nevük.

Magyarországon Mária Terézia, majd fia, II. József tette végképp kötelezővé a családi név felvételét. Utóbbi egyben a zsidókat is kötelezte, hogy héber nevüket német hangzásúra cseréljék fel.

A nemesek - legyenek azok magyarok vagy németek - többnyire birtokaik helyéről kapták családi - és nemesi előnevüket. A móri Berényi grófok pl. Karancsberényről, - a lengyel származású Luzsénszkyek első hazai birtokukról, Luzsnáról vették fel a „Luzsnai" előnevet. A móri Radnóti (korábban: polgári) iskolát építtető Zichy miniszter a „Zichi és Vásonkeői" előnévvel dicsekedhetett. Az országnak miniszterelnököt, Mórnak gyógyszerészt adó Gömbösök - a Kálváriatemetőben levő sírkövük szerint - a „Jákfai" előnevet bírták. A Lamberg grófok eredeti ausztriai birtokaik után a „Graf Lamberg auf Ottenstein und Ortenegg" nevet viselték.

A nemes urak megengedhették maguknak, hogy nevüket tetszésük szerint változtathassák. Megint két Mórral kapcsolatos példa: Luther Márton egyik vitapartnere, Konrád Koch „von Wimpffen"-re változtatta nevét, mert ennek a városnak a határában feküdtek birtokai. Később a „Von Bucheim" nevet viselte, mert Bucheim-ben született. Végül mégis visszatért az eredeti Konrád Koch névre. Egyik leszármazottja Franz Alfons Wimpffen a móri Lamberg Karolina grófnőt vette feleségül.

Egy sziléziai nemes, Gotsche Schoff Gottfried Schaff-ra módosította nevét. Az 1848-as móri csatában elesett egyik utódjának a Kálváriatemetőben levő síremlékén már a Rudolf Schaffgotsch nevet olvashatjuk.

 

A rendkívül változatos, sok ezerféle családnevet megpróbálhatjuk eredetük, jelentésük szerint csoportosítani.

Elsősorban az észak-germán nyelvterületen terjedt el az a családnév típus, mely az apa nevét, a fiút jelentő Sohn-Son-Sen toldalékkal köti össze. Ilyen, pl. a Johnson, Edison, Andersen, Erikson, Robinson, Amundsen stb. A későbbiek során ez a toldalék egy „s"-re rövidült. Ezt látjuk a Jacobs, Siemens, Philips, a Michels stb. esetében. A magyarban ugyanezt a kapcsolatot jelenti a „fi", a „fia", vagy „ffy" toldalék. Gyulafi, „Vata fia János", Bánffy, Apafi, Lórántffy, Abafi, Petőfi stb. Ezt az apa-fia kapcsolatot az araboknál az „ibn", a skót-ír családneveknél a Mac, Mc, a szlávoknál pedig az „ics", „its", „vics" szóvég jelzi. Móron ilyen nevek: Petrovics, Ivanics, Dimovics, Szakasits, Breznovics, Modrovits stb. Ez az „ics"-„vics" végződés a szomszédos német nyelvterületre „itz" - „witz" formában terjedt át. Lásd a móri Godwitz, Jeschitz, Kollitz neveket. Ezt a „vitz" végződést számos cseh és lengyel földrajzi név végén is megtaláljuk, - gondoljunk a gyászos emlékű Auschwitz városnévre. Az ilyen településről elszármazott ember családnévként kaphatta meg az ,,-er", vagyis ,,-i" raggal megtoldott városnevet. Móron ilyen a Polovitzer név.

A délnémet - szaknyelven: „felnémet" földön, ahonnan a móri németség is származik, többnyire a foglalkozást, származást, testi-lelki tulajdonságokat jelölő, a növény- és állatvilággal kapcsolatos nevek, a méltóságnevek terjedtek el.

A legtöbb móri családnév is a foglalkozások köréhez kapcsolódik: a családnevek elterjedésének idején egy családfő gyakran az akkor űzött foglalkozásáról kapta a nevét. Ez a jelenség a magyar nevek esetében is igaz. A házasságkötések kötetének könyvünk elején látható első oldalán az 1697-es év első sorában szemünkbe ötlik a Georgius Takács név. Viselője, vagy egyik őse minden bizonnyal e foglalkozásról kapta családnevét. A tanúként szereplő „Georgius Molkor" és „Michael Faberlignarius" szószerinti fordítása: „György, a molnár" és „Mihály, a bognár". Elképzelhető, hogy a közeli jövőben már Molnár György és Bognár Mihály néven fognak szerepelni?!

 

A német nyelvterületen magasan vezető Schmidt és Müller családnevek Móron is igen elterjedtek. De van sok egyéb „iparos" is: Schneider = szabó, Zimmermann = ács, Maurer = kőműves, Kellner = pincér, Koch = szakács, Schmölczer = olvasztó, Szeiler = köteles, Schusztek = cipész, Glázer = üveges, Wágner = kocsis, Weber = takács, Wirth = vendéglős, Hafner = fazekas, Geszler - eredeti alakja: Kessler = üstkészítő, Peinhacker = csontvágó, azaz hentes, Garber = tímár, Breier, Bräuer, Bierbauer = sörfőző, Pfleger = ápoló, Graber = sír- vagy árokásó, Gruber = veremásó.

Régen élt itt a Wolfgruber családnév is, ami farkasveremásót jelent.

A mezőgazdaság köréből: Bauer = paraszt - de lehet építő is, pl. Brunnbauer = kútépítő. Ackermann = szántóember, Fischer = halász, Kornsee = magvető, Forstner = erdész, Móder, vagy Máder = rendre arató, Wiesner = réti, Gartner, Baumgartner = kertész, faiskolás, Walczer = hengerező, Garber = kévéző, de lehet cserzővarga is. A Mayer - Meier majoros gazdát jelent. A "Hof" szó a németben nemcsak udvart, hanem parasztgazdaságot is jelent. Pl. Seehofner, Steierhofer.

A Tradler az ófelnémet Thrait azaz rozs szóból származtatja a nevét. Az Abholzer fátletakarítót, erdőírtót, tarolót jelent. A Kálhok - eredeti formájában Kailhacker - ékfaragót, a Brettschneider deszkavágót, a Klotz pedig fatuskót, tőkét, koloncot jelent.

A Leitermann, Leitner (harangozó) már a zene területe felé vezet. A Sing és a Singer énekest, éneklőt jelent, a Geiger hegedűst, a Pfiffer pedig füttyentőt.

Több családnév keresztnévből keletkezett, így a Wilhelm (Vilmos), a Pongrátz, a Martin, ám éltek itt korábban Wendel, Wenczel családnevet viselők is. A móri német családnevek ABC sorrendi felsorolásánál majd látni fogjuk, hogy a fentieken kívül még nagyon sok családnév keresztnévből alakult. Ide tartozik még az is, hogy egyes krónikák Attila szövetségesének, mások meg éppen ellenségének tartják a szászok akkori vezérét, Dittrichet - magyarul Detrét. Nevéből az évszázadok során közel 70 családnév alakult ki, így például: Derrick, Derich, Diliing/er, Dietmar, Dittmann, Dietz, Tittelmann, Tillmann, Tittmar, Tetzl stb.

 

Az általános földrajzi megnevezésekből is számtalan családnév - vagy azok elő- vagy utótagja lett. Így, pl. a Berg = hegy a következő, ma is élő nevekben: Berger, Stolczenberger, Eisenberger, Trischberger. De sok -berg volt valaha a móri kastélyok lakója is: Lamberg, Trauttenberg, Schwarzenberg, Auersperg, Förschtenberg, Waffenberg stb.

- városi, - falusi: (städter, - dorfer: Brandstädter, Weinstädter, Rotstädter, Hochstädter, Schreindorfer.

- Patak, - tó (Bach, See): Bacher, Furtenbacher, Rohrbach, Seehofner, Reichenbach. Egy híd (Brücke) közelében lakó a Bruckner, Brückner, - egy hidacska, vagyis bürü (Steg) a közeli Stéger család névadója lehetett. Egy zugban, sarokban (Winkel) lakó a Winkler, Winkelmann nevet kaphatta.

Testi-lelki tulajdonságairól kapta a nevét a Klein (kis), Grosz (nagy), a Stumpf (csonka), a Stammler (dadogó-hebegő). Egy feketehajú ember a Schwarz-Schwarzmann,- Schwarzkopf,- egy barnahajú a Braun,-egy vörös hajú vagy arcú ember a Roth nevet kaphatta.

A Grün (zöld), vagy Blau (kék) név viselőjének kedvelt ruhaszíne lehetett a neki nevet adó szín. A Glatz kopaszt, a Stoltz büszkét, délceget jelent. Egy megkeseredett emberre a Bittér nevet akaszthatták, a szigorúra pedig a Streng nevet.

Méltóságot, tisztséget, anyagi helyzetet, vallásosságot jeleznek a Reich (gazdag), a Richter (bíró) és a Christ, vagy Kriszt családnevek. A Frey a nevével adja tudtára mindenkinek, hogy bizonyos összegű váltságdíjjal kiváltotta magát a földesúri függőség alól. A Herzog, Fürst, Prinz, Kaiser, Kőnig, Bischof arra utal, hogy e név első viselői egy herceg, királyfi, császár, király, vagy püspök szolgálatában álltak, esetleg egy népszínműben, húsvéti passiójátékban ilyen előkelőség szerepét sikeresen játszották.

Ismeretes, hogy egyes állatokat olykor emberi tulajdonságokkal ruházunk fel, ezek aztán családnevekre is átvivődtek. Az erőszakos, kíméletlen embert talán ezért nevezték Wolfnak (farkas, a ravaszt Fuchsnak (róka), a kakaskodót Hahnnak, (kakas), a szorgalmasat Grüllnek (tücsök). A Vogel madarat, a Mandl baknyulat és kepét egyaránt jelent, de lehet „kis férfi" is. Egy-két esetben valamilyen mértékegység szolgál névadó gyanánt. A Seidel vagy Seitl meszelyt, iccét jelöl. A Zentner (Meterzent = mázsa) mázsálót, de mivel a Zehntel tizedet is jelent, talán a jobbágyok által leadandó terméktized begyűjtője, vagy kezelője lehetett.

Végül említsük meg, a családnevek keletkezésének egy másik forrását is. A középkorban, tehát a családnevek kialakulásának idejében elterjedt szokás volt, hogy a városi iparosok, kereskedők, vendéglősök, patikusok házuk falára nemcsak a cégtábláikat tették ki, hanem a bolt, a műhely utcai homlokzatában kialakított kis mélyedésbe egy király, herceg, egy farkas, egy angyalka szobrocskáját helyezték el. Utca és házszám akkor még nem lévén így segítették a járókelőket abban, hogy boltjukat, műhelyüket megtalálják. Gyakori volt az is, hogy különféle ábrákat festettek házuk homlokzatára. Idővel az itt lakó háztulajdonosra is ráragasztották az ennek megfelelő Kőnig, Herzog, Prinz, Wolf, Engel neveket. Olykor a ház előtt, vagy annak udvarán álló diófa, cseresznyefa lett az ott lakó névadója: Nussbaum, Kirschbaum. Azt a házat, melyben egy pénzügyekkel foglalkozó zsidó lakott, egy hatalmas vörös címer díszítette. Lakója idővel megkapta a Rotschild nevet. Az egyik ház homlokzatán napóra mutatta az időt - tulajdonosára nemsokára ráragasztották a Zeitmann = időember nevet.

A családneveknek alakja idővel több-kevesebb változáson ment át. Ennek oka elsősorban az, hogy az itteni kapucinus zárda magyar ajkú szerzetesei nem ismerve a német nyelvet és helyesírást, a bemondott német nevet találomra, hangzás után írták le, de a sváb, bajor, sziléziai, vagy középnémet földről érkezett telepes is a maga nyelvjárása szerint mondta be a nevét. Mivel írni-olvasni nem tudott, annak helyes leírását sem tudta leellenőrizni. A mi dialektusunkban, pl. „B" gyakran „P"-re változik, ezért lett a Brunnerből Prunner, a Bach, Bacher, Bachal, Bachmann: Pach, Pacher, Pachal, Pachmann, a Beck: Peck vagy Pekk, a Beinhacker Penhakker, a Blitz (villám) Plitz, a Buderer Puderer, vagy Pudre, a Beisz Peisz (harapó), a Biegler Pigler, a Burger (Vári) Purger.

A móri Piringer családnevet más német faluban Biringer formában ismerik, a móri Pábli családnév Pusztavámon Bábli. A levéltárak régi adólistáin egyaránt előfordul a Bauer-Pauer, Bentz-Pentz, Bitter-Pitter, Brettschneider-Pretsnaider, Berger-Perger névalak.

A szókezdő „G" nálunk sokszor „K"-ra változik, de ugyanígy a „K" is „G"-re. Ez a következő családnevekben jelenik meg: Kessler = Geszler, Glock = Klock, Glatz = Klotz, Glattfelder = Klottfelder, Grünvald = Krenvald.

Egy-két betű megváltoztatása vagy elhagyása más értelmet adhat egy névnek, vagy azt értelmetlenné teszi. A móri értelmetlen Kaifis név régen Haifisch lehetett, ekkor „cápa" lesz a jelentése. Valaha biztosan volt egy „H" az itteni Eiterer családnév elején - akkor a mostani „gennyező" helyett még „vidám" volt a jelentése. Ha a „Bauer" helyett Bayer-t ír egy magyar pap vagy jegyző, ezzel a parasztból Bajort csinált!

A Furtenbacher (gázlópatakit jelent) alak helyett egy pap Vbrtenbacher-t írt. Ennek már „szópataki" a jelentése, a Seehofner (Tóudvari) helyett pedig Szöhofert, ami már egészen mást: húsfüstölőt jelent!

Az értelmetlenné torzult családnevek élén álljon itt a manapság „Apolczer"-nek írt családnév, melynek eredeti alakja Abholtzer volt. Ez pedig azt jelenti: „Fát - letakarító - taroló - erdőirtó." Kár, hogy idővel értelmetlenné vált a kútépítőt jelentő Brunnbauer név is, viselői jelenleg Brumbauernek írják magukat.

A Kailhacker (Ékvágó) egy ideig Kailhak volt - az első világháborús emlékmű talapzatán még ebben a formában láthatjuk - azóta torzult a mai Kálhok alakra.

Semmitmondónak tűnik az első világháború idején még itt élt Tiringer név, hiszen Tiring nevű település nincs német földön. Eredeti alakja: Thüringer, azaz Türingiai. Ugyancsak élt még akkoriban a Trezner családnév, így ennek sincs értelme, de a régebbi időkben íródott okmányokon írt Drezner változat már közelebb visz a még korábbi, eredeti Drezdner alakhoz, ami Drezdait jelent. A mai Méznernek vagy Meixnernek írott név eredetileg Meissner - azaz Meissen városából valót jelent.

Az osztrák-bajor nyelvjárás sajátos fejlődését több móri név is mutatja. Az egyik ilyen jellegzetesség a foglalkozásból képzett nevek „er" képzőjének elhagyása. Így lett a Bäckerből Beck, a Kornsäerből Kornsee, a Kailhackerből - mint fentebb láttuk - Kailhack, a Singerből Sing, és a Körberből Korb, mintha a magyarban e nevekből az „ó, ő" képzőket hagynánk el. A Sütőből így lenne Süt, a Magvetőből Magvet, az Ékfaragóból Ékfarag, az Éneklőből Ének, és a Vékafonóból, Vékásból Véka. Az indián regényeiről nevezetes May Károly is eredetileg Mayer volt.

A névtorzulás terén a mai Czahesz név viszi el a pálmát. Ősi, eredeti alakja a Zakariás, németül: Zacharias. Az alapnév folyamatos változása a kapucinusok nyilvántartásaiból jól nyomon követhető. Az 1740-es években még az eredeti német alak van jelen. 1750-60 körül már a becézett változat, a Zachers, Zachas terjed. 1850 körül már a Zachez, Zaches és Zachesz változat az általános, s ez lett napjainkra Czahesz. Ugyanígy elénk tárul a Gerstmár név fokozatos fejlődése is. Az 1710-es években még az eredeti Gerstenmayer névvel találkozunk, ebből rövidesen Gerstenmayr, majd Gerstmayr lett, innen már csak egy lépés - azaz egy évszázad és általános lett a Gerstmár változat.

 

Ezzel a névvel már rátértünk egy másik nyelvi fejlődési sajátosság bemutatására: a magánhangzók ritkulására. A régi nyelvezetben még gyakori „aie - eie" torlódások idővel „ai - ei" alakra, majd további fejlődés után „aa"-ra módosultak, amit a magyar ABC-ben „á"-nak írunk. Pl. Schleier (fátyol) mára „Slár"-ra ejtődik, az Eier (tojások) „Ar"-ra. De Móron illik a borászat köréből is példákat felhozni. A szőlőcefre itt a Maische szóból „Mázs"-ra, a szőlőbarázda a Raine szóból „Rá" alakra rövidült. De visszatérve a nevek világába: a régi „Mayer" is - mint a fenti Gerstenmayer példából láthattuk - ,,-már" alakra rövidült. Így lettek az igen gyakori ,,-mayer" végződésű nevek is megrövidítve. Az Altmayerből Altmár, a Feldmayerből Feldmár, a Strohmayerből Strohmár, (Közbevetőleg: tudjuk, hogy a mai Futárköz régi neve Stromár-kássl volt?!) és végül a Langmayerből Langmáhr lett.

A nevek alakjai sokszor a német nyelvnek azt az állapotát tükrözik, amelyet a családnevek kialakulásának idejében használtak. Így pl. a mai „ei" régen „ai" volt. A legrégebbi móri névsorokban is az Eisenbergert még Aisenbergernek, a Reichet Raichnek, a Reisert Raisernek, s Steinert Stainernek, a Freyt Frainak és végül a Kleint Klainnak írták. Lásd a móri családfők névsorát az 1715. évből: a 18 pozsonyi mérővel bevethető földdel rendelkező parasztok felsorolásában az utolsó helyre Michael Klain került, a nevéből kifelejtett „i" betűt utólag a neve alá pótolva!

A régi német még Hübel-nek mondta a dombot, amit manapság már Hügel alakban írunk és mondunk. Ezért mondjuk ma a magyar „Dombi"-nak megfelelő régi származású német családnevet Hüblernek, Hübner-nek, vagy Hüblingernek.

Az „i", vagy „y" betűket magukba foglaló neveket régen gyakran úgy írták, hogy e betűk fölé két pontot, vagy két vesszőt tettek. Régi sírköveken, iratokon ezért találkozunk ilyen nevekkel: Angely, Frey, Jánny, Kaiser. Még egy érdekesség a nevek köréből: különösen a mindent díszítő barokk korban, ha mással nem is, de egy plusz betű betoldásával ékesítették fel egyik-másik családnevet is. Ekkor lett a Tischerből (asztalos) Tischler, a Müllerből (molnár) Müllner, a Forsterből (erdész) Forstner, de ekkor változott a Schwarz családnév Schwartz-ra, a Schmid pedig Schmidtre. A Günther keresztnévből Günthner vagy Gintner családnév lett.

A nevek eltorzulása napjainkban is tart. Ennek legriasztóbb példáit a temetők sírkövein láthatjuk. Míg a régi kőfaragó mesterek a német nyelv tökéletes ismeretében (Wendl Gerő, Zecher Ernő) hibátlanul írták őseink családneveit és a megható sírverseket - sajnos ez a mai kőfaragókra már nem mondható el, ezért láthatunk a köveken ilyen súlyos hibákat: Weinstádter helyett Weinstetter, Brettschneider helyett Bretsnájder, és Kornsee helyett Kornseé.

Móron sajnálatosan kevesen ismerik Trischberger Zsuzsanna és Földes Csaba móri családnevekkel foglalkozó kitűnő munkáját (a könyvecskét a Heidelbergi egyetem adta ki 1993-ban) amelyben a kapucinusok nyilvántartásaiból az 1696. és 1740. közötti időkből mintegy 800 német családnevet és ezek változatait gyűjtötték ki. Azokat az 1896-1940 között még előfordulókkal vetették egybe. Kiderült, hogy ekkor a korábbiakból már csak mindössze 108 maradt „életben". A nevek eltűnésének okát abban találjuk, hogy sokan csak kevés idő töltöttek itt, és hamarosan továbbvándoroltak.

Ennek oka az uradalmi intézők kíméletlensége mellett a földhiány is lehetett. Egy 1691. évi összeírás itt 31 jobbágytelket említ, ebből 25 és fél telek az itteni magyar családok kezén volt. A maradék öt és fél telek kettéosztva néhány elsőnek ideérkezett sváb telepes családnak jutott. A második hullámban (1711-14) között érkezők tehát már nem jutottak még töredéktelekhez sem. Így érthető, hogy földet, kedvezőbb feltételeket és újabb adómentes éveket keresve tovább vándoroltak. Neveikkel rövidesen Gánt, Pusztavám Isztimér stb. falvak jobbágynévsoraiban találkozunk. Szerepet játszhatott a nevek eltűnésében a kurucháború, a járványok (1708 és 1739), de a házasságkötések is. A korábban közölt példák a máshonnan idekerült fiatalok neveit mutatták. Nyilvánvaló azonban, hogy sok móri férfi menyasszonya vagy felesége kedvéért innen annak falujába költözött. Sok régi német családnév a kivándorlások, a világháborús veszteségek, a névmagyarosítások a kitelepítés miatt tűnt el.

A nevek kihalása, eltűnése napjainkban is tart. Sok fiatal házasságkötés, munkavállalás miatt kerül el városunkból, köztük olyanok, akik utolsó hordozói voltak itt egy régi német családnévnek. Nem zárható ki, hogy talán a közeli jövőben fog kihalni a Libich, Hocher, Pabl, Hartmann, Engl, Altmár, Heckl, Trosztmér, Kendi, Pachal, Hézl, Piringer családnév, mert már csak egy-két férfi viseli ezt a nevet. De még a két-három férfi sem garancia egy név fenn maradására. A népes Hinterhüttner rokonság valamennyi férfitagja felnőtt korában magyarosította meg nevét Hargitaira, Hajnalra vagy Harmatra. A Schöngrundner név 1896-1940 között egyházi nyilvántartásokban még 12 ízben szerepel, de mára eltűnt.

Nem jelenti nevek eltűnését, mégis itt kell foglalkoznunk az etnikai összeolvadással. Az évszázadok folyamán néhány szláv (szlovák, horvát) család nyelvében, ruhaviseletében tökéletesen beolvadt az itteni németségbe (Babonics, Skrinár). Az Árkipusztáról szétrajzó Skobrákok egy része a magyar, - más része a német lakosságba olvadt bele, de utóbbiba ugyanígy jó néhány magyar család is: Varga, Horváth, Csillag, Magyar, Bodri. Természetesen sokkal több azon német családok száma, melyek már rég beolvadtak a magyar etnikumba. Érdekes módon az első elmagyarosodott sváb családok egyike lehetett a Schwoob família, melyet ekkor már „Sváb" alakban írtak. Így alakult ki az az ellentmondásos helyzet, hogy idővel az elnémetesedett Magyar családban senki nem beszélt már magyarul, viszont a Sváb családban már nem hangzott el német szó.

Vannak persze családnevek, melyeket nem fenyeget a kihalás veszélye. A fent említett családnév-kutató munkában a szerzők 1896. és 1940. közötti időből 604 Pisch, 253 Ruff, és 204 Mergl nevű bejegyzést számoltak össze. A háború előtt el is terjedt egy mondóka a Pischekről:

„Pisch, Pisch, Pisch, wann ich Dich erwisch,   „Pisch, Pisch, Pisch, ha elkaplak,
Friß ich Dich, wie ein' brat'nen Fisch!"   Megeszlek, mint egy sült halat!"

 

A sok Pisch miatt egy másik szólás-mondás is élt egykor a községben: „Ha az ember az utcán felvesz egy követ, hogy egy kutya után hajítsa, akkor a kutya helyett egy Pisch-t fog eltalálni!"

 

 

Ragadványnevek

 

Hogy a sok Pischt, Ruffot, Freyt, Merglt, Grófot, Kleint stb. egymástól meg lehessen különböztetni, sokat közülük ragadványnevekkel láttak el a móriak. Ezeket is, akárcsak a családneveket, bizonyos szempontok szerint - pl. elődeik keresztneve, foglalkozásuk, lakhelyük, hobbijuk vagy állataik után lehet csoportosítani.

A régi móri szokás miatt, mely szerint az elsőszülött fiú apja keresztnevét kapja egész dinasztiák alakultak azonos család- és keresztnévvel:

A Vince német megfelelőjéről pl. a Vinzenz - Pisch,

A Gáspár német megfelelőjéről pl. a Kospe - Ruff

A Jakab német megfelelőjéről pl. a Jaki - Frey.

 

Egy Miklós (Nicolaus) nevű Pischnek dadogós cselédje volt, aki gazdáját Nick-Nicklesnek szólította, ezért kapta ez a Nickles-Pisch nevet.

A Melcher-Ruff (Melchen = fejni) egyik adatközlőm szerint azért kapta ezt a gúnynevet, mert egy tehenét igázta is és fejte is. Gyanítható azonban, hogy a név mögött a Melchior = Menyhért keresztnév rejtőzik.

Sok fiatal házasember felesége apjának, azaz apósának családnevét kapta ragadványnévként. Ilyen pl. a Leitermann-Ruff, a Leitermann Pisch, s Schwoob-Frey, és Vogel-Frey név is. Emberi tulajdonságáról kapta gúnynevét a Gschwodre-Ruff. A geschwätz szó fecsegést-locsogást jelent. A „He-Graf" onnan kapta ezt a nevet, mert a tessék? vagy kérem? helyett a „he?" szót használta. Élt itt egy Springingel-Pisch (talán ugribugrinak lehetne fordítani), kommentár nem is kell hozzá. A kistermetű Winkler Józsefet Taumel-Szepinek gúnyolták. (Daumen = Hüvelykujj), apró termete miatt. Egy gazda állandóan kiváló búzatermésével dicsekedett. Társai elnevezték „Der Watzbauer"-nek (Weizen = Búza). A Brösel-Pisch (Brösel = morzsa) folyton nagyapja hatalmas vagyonával kérkedett, holott ő ebből csak morzsákat örökölt. Ezzel szemben valóban nagy vagyona, portája volt a „Zwei Türl Ruff" családnak, mert széles udvarukba két ajtó is vezetett az utcáról. Egy pálinkafőzőt „Trebensack-Mergl"-nek, azaz törkölyzsákos Mergl-nek mondták társai, mert a kifőzendő törkölyt a parasztok zsákokban hordták hozzá, a Gack-közben levő főzdéjébe.

A „Kalkbauer" - a mi kiejtésünk szerint: Khoilipaue-Pisch - név magyarázatára a következő felvilágosítást kaptam. A szóban forgó Pisch - fuvaros lévén - egy bakonyi faluból oltatlan meszet hozott haza. A késői érkezés miatt a meszet nem rakta le a szekeréről, de még csak le sem takarta. Egy, az éjszaka közepén jött heves záporesőben a mész megoltódott és szétfolyt az udvarán. Egy Poerelpauer- Szatzker (a fúrót jelentő Bohrer szót mi Poerel-nek mondjuk) nevű parasztembernek olyan apró pipája volt, mint egy nagyobbfajta fa-fúró hegye. A pipázásról ugyan lemondott, de ettől a gúnynévtől már nem szabadult meg.

A Schlederlahm-Frey név magyarázatát azzal kell kezdenem, hogy régen a döngölt agyagpadlózatot időnként az asszonyok egy híg agyagoldattal felkenték. Ezt a munkát hívták így: Aufschledern. Az ehhez alkalmas agyagot (Lahm) olyan helyről termelték ki, ahová utóbb ez a Frey szőlőt ültetett.

A Bach-Hansel Manner névnek is kétféle magyarázatát gyűjtöttem össze. Egyik szerint ez a Manner olyan házban lakott, mely előtt egy patak (Bach) folyt. Ezzel a ragadványnéwel tehát azt jelezték, hogy a „Pataknál lakó Manner"-ről van szó. Egy másik változat szerint egy Manner János (E keresztnév becézett változata a Hansel) nevű módos gazda lakott a mai Zrínyi és Vénhegyi utca sarkánál. (A közelmúltban a városgazdálkodás működött itt.) Ez a Manner azonban nemcsak gazdálkodott, de pék is volt „másodállásban." Gazdasági épületeit eladta a katonaságnak, - ezért mondták régen ezt az utcarészt Kaszárnya-utcának - a pékséget azonban megtartotta. Az eladás során abban is megegyeztek, hogy a katonák részére vállalja a kenyérsütést. Ezért azok, ha kenyerük fogytán volt, csak bekiabáltak a sütöde ajtaján: Bach, Hansel, azaz: Süss, János!

A német „Zwickel" szó beékelődést jelent. Egy ilyen, kis zsákutcába beékelődő házban lakó ember ezért kapta a „Zwickl-Schmidt" nevet, egy másiknak a szántója ékelődött be két nagyobb tábla közé, ő lett a „Zwickl-Ruff". A piactéren lakó Pisch esetében ezt a családnevet ki sem kellett mondani, mindenki tudta, hogy ki az a Marktplatz-Fránci.

Voltak, akik munkájuk, munkaadójuk után kaptak ragadványnevet. A „Schürhagen" - (Piszkavas) Hornich lakatos volt, s ezt a szerszámot készítette a háziasszonyok számára. A „Kloster-Hans Klein" az a Klein János volt, aki a kapucinus kolostorban dolgozott. A „Juden-Frey" és a „Juden-Geszler" zsidó (Jude) családoknál volt alkalmazott, a „Baron-Frey" pedig az egyik itteni bárócsaládnál.

Az állatok is sugallhatták ragadványnevek keletkezését. A „Pokel-Gróf" pulykák tenyésztésével foglalkozott - elsőnek a faluban. A „Stiglitz-Ruff" ennek a kalitkában is tartott énekesmadárnak fogásával szerzet hírnevet magának. Egy „Sudár"-nak nevezett ökréről kapta ragadványnevet a „Sudár-Ruff". Apósomat Bandi nevű lováról „Bandi-Mergl"-nek mondták gazdatársai.

Még a hajszín, illetve az arcszín is szolgálhatott ragadványnév gyanánt. Pl. „Schwarzer Szatzker", „Roter Stammler", vagy „Weissi Gaszner". Kedvelt zeneszerszámáról kapta ragadványnevét a „Zitura-Schlett" és a „Flotl-Frey". Az előbbi citerát, az utóbbi furulyát jelent.

A magyar hangzású ragadványnevek felé átmenet egy vegyes ilyen név, a „Répamoile" (Moile: aprító-daráló). Egy gazda - elsőnek a faluban ilyen gépet vásárolt magának. Fűnek-fának el is dicsekedett vele: „Az ekész falupan senkinek sincs répamoile, te nekem fan répamoile!". Hamarosan meg is kapta a „Répamoile" - ragadványnevet.

 

A magyarosodás előrehaladtával megjelentek a magyar ragadványnevek is. Egy pénzével állandóan dicsekedő móri a „Forint-Pisch", egy téglagyár tulajdonos pedig a „Téglás-Pisch" nevet kapta. A faluban elsőnek Fordson-traktort vásárló Pisch érthetően a „Traktoros-Pisch" nevet kapta. Az első világháborúban megsebesült és megrokkant egy Mergl nevű férfi. Kárpótlásképpen egy jelentősebb összeget kapott, ebből egy fűszerüzletet nyitott. A zsidó kereskedők konkurenciája miatt rövidesen csődbe jutott, és feladta az üzletét. A móriak azonban továbbra is a „Fűszeres-Mergl"-ként emlegették.

A „Gescherte-Ruff" (nyírott-nak fordítható) talán a legelső ragadványnév volt a falú korai történetében. Már ezért is kissé részletesebben kell erről megemlékeznünk, ahogyan ezt az utolsó ilyen nevű Ruff özvegyétől hallottam: A betelepülések idejében a parasztok még két hosszú copfban hordták a hajukat. Egy ízben egy Ruff nevű jobbágy ült a templom utolsó padjában. A sekrestyés, aki kínosan tisztaságszerető volt - és éppen ezért gyűlölte a parasztok hosszú, zsíros, ápolatlan haját - egy ollóval a kezében mögéje osont, és egy hirtelen nyisszantással levágta annak egyik copfját. Mit tehetett ez: kénytelen volt a másikat is levágatni. Nyírott feje miatt társai eleinte gúnyolták, majd látva ennek hasznosságát, maguk is megnyiratkoztak. Egy másik magyarázat szerint egy Ruff nevű fiú gyakran ministrált a templomban, ám zsíros hosszú hajával bekoszolta a hófehér ministránsruhát. A sekrestyés ezt megsokallva, ollót fogott és lenyírta a fiú hosszú haját.

 

 

A móri németség családnevei

 

Az alábbiakban a ma itt élő, vagy a közelmúltban kihalt némethangzású családneveket tárgyaljuk. Több esetben annak a dátumnak feltüntetésével, amikor az egyházi nyilvántartásokban először tűnnek fel, a második szám pedig az 1896-1940. közötti előfordulásuk számát adja.

Ábelé:

A Svábföldnek Württemberghez tatozó részén gyakori. Az Ábel névhez toldott "-le" kicsinyítő képzővel keletkezett. A zárda nyilvántartásaiban 1720 óta található a következő formákban: Abele, Ábel, Aberl, Aberle, Abile, Abler, Abli, Ably, Ebbele.

Ackermann:

Jelentése: szántóember egy földesúr szolgálatában.

Ackl:

A név „l" végződése bajor eredetre utal. Az „Acke" jó származásút, műveltet jelent - mint ahogy az Ackerfeld is művelt földet.

Altmar:

Eredetileg Altmayer volt.

Angeli -Angely:

Az Angel germán törzs nevéből származik, mint az „angol" népnév is. Svájcból 1737-ben érkeztek Mórra. Hazánkban Isztiméren és Császártöltésen gyakori.

Apolczer: (76 előfordulás).

1716-ban még Abholz, Abholzer, alakban, 1724-től már Abolzer alakban látható, melyből rövidesen Apolczer mlett. Jelentése: erdőirtó,taroló.

Aschenbrenner:

Felnémet. Hamuból hamuzsírt főző üvegolvasztók, szappanfőzők számára. Hasonló jelentésű az Ascher, Aschner név is. 1716/85.

Auer:

1732/3 az Au ligetet, rétet jelent, magyarul tehát Ligeti, Réti lenne. München környékén gyakori.

Bach: Patakot jelent. Változatait lásd: Pacher, Pachmann.

Bartus és Bartsch:

A Bartholomäus = Bertalan szóból származik.

Bauer:

Parasztot, földművest - de építőt is jelent. Svábföldi alakja: Bäuerle, Kelet Közép Németországban: Pauer, alnémet-holland nyelven: Bur.

Baumgartner:

Facsemete-kertész, gyümölcskertész. A Pamkarten forma is gyakori.

Bayer:

Jelentése: Bajor. Ezt a népnevet a latinban Bajuvar-nak írták, ez viszont a kelta Boj törzs és az avar nép nevének összeolvadásából keletkezett.

Beck: A Bäcker = sütő, vagyis pék rövidítése. Bajorföldön: Böck/er.

Beinhauer, Beinhacker:

Bein: Csont, de lábat is jelent, Hauer, Hacker: vágó. A „hentes" sokféle német megfelelőjének egyike. Móron Penhacker-nek ejtettük.

Buderer:

Helyesen Butterer lenne: Vajköpülő. Svábföldön Buder, Bauder = Köpülő, ütő. A Buder 1730, a Buderer 1739 óta van jelen. 1896-1940 között az előbbi 2, az utóbbi 42 alkalommal szerepel.

Berg- Berger- Bergmann:

Móron a Perger 1714-ben, a Pergr 1737-ben tűnik fel. Jelentése: hegy, hegyi, hegyen lakó, hegyi pásztor, de bányászt is jelent.

Biegler: Egy alkalommal, 1739-ben jelentkezik, valószínűleg a Piegler név elírásából.

Bitter: Jelentése: keserű. Svábföldön: Bitterle. Elkeseredett embert jelent.

Böhm: Csehet jelent. Változatai: Pehm Bem.

Brand, Brandt:

Égést, égettet jelent. Hamburg környékén gyakori. Összehasonlítható a Hildebrand keresztnévvel.

A Brandstädter jelentése: „Égett-városi".

Brettschneider:

1734/64, Deszkavágót jelent, de lehet fűrészmalom tulajdonos, bérlő is.

Brumbauer:

Eredetileg Brunnbauer, azaz kútépítő.

Brunner - Brünner:

Jelenthet kútnál lakót, kútásót. (Bajor osztrák), vagy Brünn városából való - utóbbi forma Sziléziában, Morva-és Szászföldön gyakori.

Büttner:

Jelentése puttonykészítő. (Die Bütte = a puttony) Cseh és lengyel nyelvben: Bednar, Bednarek. Ebből lett a magyar Bodnár.

Christ, Kriszt:

Az első változat 1717-ben jelenik meg. 1896-1940. között 1 Christ, 1 Kriest és 16 Kriszt szerepel.

Czahesz: A Zakariás keresztnévből ered.

Czech:

Jelentése: Der Tscheche = a cseh. A Pusztavámon élő Czehmeister viszont céhmester jelent.

Degenhardt: Középfelnémet. Jelentése: harcos, szabad ember.

Dietrich:

A szász vezér: Dittrich és a gót vezér: Theodorich nevekből számtalan változat keletkezett az évszázadok folyamán: Dieterle, Dittmar, Thiemann, Tillmann, Ditz, Tetzl. Móron a Dietmann 1725, a Ditman 1735, a Tietman 1730. óta élt.

Dim, Diem:

Az ógermán Theuda szóból, jelentése: nép. Az ebből keletkezett Theutsch értelme: A nép nyelvén szólni - és a deutlich szó, a nép által érthető, értelmes. Később ebből lett a Deutsch népnév. Vessük össze a magyar „Magyarán szólni", és a „megmagyarázni" szavakkal. A Deitsch (1714), a Deutsch (1727), a Taitz (1736), a Teits (1720), a Teitsch (1723) és a Teütsch (1712) csak egy-egy alkalommal szerepelt.

Dipolt:

(A Dévai család régebbi neve.) Egy elzászi szent, Diebold nevéből. Jelentése: merész. Ebből erednek a Diepold, Tippold, Dippold nevek.

Eib, Eibl, Eibler:

A tiszafa: Eibe.

Jelentése tehát, a tiszafaerdőben - vagy közelében lakó. Móron a Groszeibl név él, lásd ott!

Eisele:

A hét első móri sváb egyike. Württembergi. Az Eisen (vas) + „le" kicsinyítő képző összeolvadásából. Eisenmann = Vaskereskedő.

Eisenberger:

Eisenberg Thüringiai városból való.

Eiterer:

Ilyen alakra deformálódott az 1712-ben még Heitereer-nek (vidám) írott név.

Engl, Engel:

Jelentése: angyal - de az Angol törzs tagja is lehet.

Ertl:

1716/82 Alapformája a gót Hardu, ebből a középfelnémetben Hart = kemény lett. A III. század óta ismert, számtalan változata fejlődött ki: Hertel, Ertel, Erdei, Ártel, Erdl, Erdle, Érteid, Schleswigben Örtel(t), Morvaországban Artel(t), Szudétaföldön: Ert(e)l. De van Ordelt, Örtlein változata is. Ertl a mi nyelvjárásunkban cipészárat jelent.

Feldmár: A Feldmayer alakból rövidült.

Fendt: A latin venator = vadász kicsinyített alakjából, a Vendt szóból alakult.

Fersch: 1714/60 a Fersche = sarok, lábsarok. München és Nürnberg környékén gyakori.

Fink, Funck, Finkl: Bajor földön gyakori, jelentése: pinty, pintyőke.

Fischer, Fischl, Fischel: halászt jelent.

Flatschker:

vagy a „Flaschner" szóból származik, ami a spengler és a klempner szóval együtt bádogost jelent. Súlyos hiba Flacsker-alakban írni (a németben nincs „cs" mássalhangzó!), de egy 1739. évi bejegyzés mégis így hozza. További móri formák: Flaschger (1728), Flaschker (1729) és Flatsger (1735). 1896-1940 között 11 Flatschker, és 39 Flatsker alakkal találkozunk egyházi, -Flachker, -Fläschger alakokkal egyéb iratokban.

Fogl:

Madarat jelent. Valaha elterjedt név volt: Egyedül az 1703. évben 7 ilyen névvel találkozunk, 2-2 Vogel és Vogl mellett.

Forstner, Forschner:

Jelentése erdész. 1718/49. A Forster bajor, a Förster Förstner osztrák. „Az uraság erdejének kezelője, felügyelője."

Frei, Frey: Szabad paraszt, nem földhöz kötött jobbágy.

Friedmann, Fried(e)l: A Friderich = Frigyes rövidítése, változata.

Fuchs: Jelentése: Róka. Ravasz vagy vörös hajú ember kaphatta.

Furtenbacher:

A „Fürt" gázlót jelent, értelme tehát: A patakon átgázoló vagy gázló mellett lakó. Vessük össze a Frankfurt, Schweinfurt városnevekkel

Gack: Felnémet szó, együgyűt, balgát, ostobát jelent.

Garber:

Mivel a Garbe jelentése: kéve e név kévézőt, kévekötözőt jelent, a Gärber, Gerber viszont cserzővargát, tímárt.

Gartner:

Jelentése kertész. Első móri alakja 1702: Gardner. Későbbiek: Gartner (10), Gärtner (2).

Gaszner, Gassner: Jelentése: az utcában lakó. A felnémet területen, Tirolban gyakori.

Gauruder:

A Gau parasztot jelent, a „ruder" pedig dicsőt, hírest. Gyakran az itteni kiejtésnek megfelelően Kaurudernek írták.

Geiger: Jelentése: hegedűs, hegedűkészítő.

Gerstenmayer:

Napjainkra Gerstmár alakra (110 eset) rövidült. A jobbágyok által leadott árpatized kezelője. Előfordul Gerschmal, Kerschmayr alakban is.

Gessler, - Geszler:

Ritkábban Kässler, Gessner. A „Kessel" = üst szótő miatt a „Kessler" alak lenne a helyes, ami üstkészítőt, üstfoltozót jelent.

Gintner, - Güntner, - Günthner:

Első említésük 1731-ben. A Günter keresztnévből ered, egy „n" betoldásával.

Gippert:

A bajorföldön gyakori Gottfried keresztnév becézett alakja. Schleswigben gyakori

Glatz: 1723/3 Kopaszt jelent, pontosabban a fej kopasz/odó része.

Godwitz: Előtagja Istenre utal, a „witz" szláv eredetű utótag.

Graber, - Gräber, - Greber:

A Grab sírt jelent, a név tehát sírásót - ezt mi móriak „Totengraber"-nek mondtuk.

Gróf, - Gráf:

„Felügyelő bírói jogosultsággal". A középkorban „tized, - fa, - só - stb." grófok, azaz felügyelők voltak. Kezdetben a Graff (1722) volt a gyakoribb ma a Graf (102).

Gros:

A felnémetben nagyot, előkelőt, nemes lelkűt jelent. Sziléziában a Grosser, - Szászföldön a Grossmann alak terjedt el.

Groszeibl:

(Lásd az Eibl-t is!) Első tagja a Groß = nagy + Eibl = tiszafa. Egy másik lehetséges összetétel: A szürkét jelentő „grau" régen „gro" volt, a „seibl" pedig ma Sieg-nek ejtődik, győzelmet jelent. Régi írásokban gyakran Gros'Eibl alakban találjuk.

Gruber:

A Grube jelentése: gödör, sírgödör, verem, üreg, bánya. A Gruber 1732/79, tehát ilyen gödör, verem kiásója, bányász - de jelentheti a veremlakásban, putriban lakót is. A Wolfgruber farkasverem kiásót jelöl.

Grüll:

1896-1940 között 68-szor fordul elő. Eredeti német alakja a Grille, ami tücsköt - de egyben hóbortot, rigolyát, szeszélyt is jelent, sőt: sütőrostélyt - gondoljunk a grillezésre! A Grill alak 1720-ban, a Grüell 1728-ban jelenik meg. Német földön a Grillparzer, Grillmeyer formák gyakoriak.

Haarer:

A középfelnémetben a len neve: Har + er -képző: Lent termesztő, kereskedő. Egy Bajorországi Haar nevű településből is származhat.

Haas, - Haase, - Hász, - Haasze:

A nyúl szóból keletkezett. Lehet nyúlvadász, vagy egy nyúllal ékesített ház gazdája, lakója. A Hass a nemesek körében gyakori, becézett alakja a Hasso.

Hafner, Haffner:

Fazekas, cserépkályhás. Németország középső részén: Töpfer. Délen: Häfner, Hefner, Svábföldön: Häfele, Westfáliában Potter, Pötter, Groper, Hessenben: Euler, Auler.

Hahn:

Jelentése: kakas. Egész Németországban elterjedt. Ez is lehet kakassal díszített ház tulajdonosa, de jelenthet puska-ravaszt és csapot is.

Halvax, Halvachs: Eredetileg: Halbwachs = félignőtt, kistermetű.

Hammerstein:

Szó szerint kalapácskő. Ritka családnév, inkább települések, várak, sziklák viselik ezt a nevet.

Hartl, Hartel:

A középkor óta kedvelt rövidítése a Hartwig, - Hartlieb, - Hartmann névnek.

Hartmann:

Töve az előzővel rokon. Régi kedvelt személynév. A tő: Hard jelentése: merész. Szászországban, Türingiában több Hartmannsdorf is található.

Hauk, Hauch:

Töve az ófelnémet Hugu, jelentése: gondolkodó szellem. Belőle eredt a Hugubert személynév is, és a magyar Hugó. A Hauk, - Hauck Közép-Németországban, - a Haug alak pedig Bajorországban és Württembergben terjedt el.

Heckl (1729), Hackl (1721), Hakl (1723):

Ezek az alakok bajorföldön, a Heckerle svábföldön van elterjedve. A Hacke = balta, fejsze szóból származik, jelentése: baltával, fejszével vágó, faragó. Móron a Hekl, Häkl és a Häckl alakok mellett a Penhakker (Eredetileg: Beinhacker) csontvágót, azaz hentest, a Kailhacker pedig hordórögzítéshez faék faragót jelentő formákban fordul elő.

Heim, Heym:

Jelentése: otthon, lakás. Egy régi germán hősmonda (Saga) főhőse: Heime. A Felső-Rajnavidéken, bajor és osztrák földön gyakori. A Heimerad, Heimeram, és a Heimerich nevek rövidítése.

Hézl:

Meglepő, de a Mátyás - Matthias névből keletkezett. Móron ilyen családnév nem létezett, keresztnévként is ritkán adták. Egy borvidéken legalább egy mondat erejéig meg kell emlékeznünk Matthiász Jánosról, a kiváló csemegeszőlő nemesítőről! A Frank és Szászföldön elterjedt Matthiasból a „Ma" elhagyásával képzett Thias, -Thies nevek terjedtek el. Az Árpádok korában innen a Szepességbe és Erdélybe vándorolt szászok körében ezért gyakori. A Thiess név viselője is Kolozsvárról került Mórra. A „T" elhagyásával újabb nevek keletkeztek: - olykor a „l" kicsinyítő képző hozzáadásával, pl. Hiesl, Hess, Heszl, ami mostanában változott Hézl-re.

Hinterhüttner:

Régebbi alakja: Hinterhitler! Töve a Hütte = Kunyhó szó. Az egyik sváb-bajor nyelvjárásban a Hüttler ácsot jelent.

Hippele:

Változatai: Hipp, Hippe, Hippler, Hippel. Móron: Hipele (1716), Hiperl (1718), Hiperle (1722). A középfelnémet Hippe ostyát jelent, a név tehát ostyasütőt, de régen sarlót, kiskaszát és kacort, vagyis szőlőmetsző-kést is jelentett.

Hocher, Hoch, Hohmann:

Ez is középfelnémet szó, jelentése: előkelő, büszke, (újabban: magas).

Hofer:

Osztrák, bajor, tiroli név. A Hof: hegyi, havasi parasztgazdaságot jelent. Változatai: Hoffmann 1718/2, Hofmiller 1723/1, Hofner, Höfer, Hoffer(t). Móron: Steierhofer, Seehofner.

Hornich, - Hornig:

Szarvat, és a belőle készült kürtöt jelenti. A hornik szó a cseh nyelvben bányászt jelent.

Huber, Hueber:

Töve a Hűbe, ez egy kb. 60 holdas birtokot jelöl, e nevek viselői tehát ennek tulajdonosai vagy bérlői. Előbbi 1896-1940 között 18 ízben szerepel, utóbbi 1696-1740 között 16 alkalommal, később már egyszer sem.

Hübler, - Hibler, - Hiebler:

Jelentése: „a dombon lakó". A családnevek kialakulásának idejében a dombot jelentő felnémet Hübel szót az alnémet Hügel kiszorította. Változatai: Hieber, Hiemer, Hiebmer, Hieblinger. Móron a Hübler 1896-1940. között 44 ízben szerepel.

Janny, Janni:

A mi dialektusunk szereti a neveket „i"-re végződtetni: Pl. Aug. 20-t, mi „Khini Stefani"-nak mondjuk, a Márton-napi bál: Martini-tanz, a kecskehegyi Orbán kápolna: Orbani-Kapelle, a Szent János szobor: Johanni. Éppen ebből a formából lett angolszász nyelvterületen a Johnny becenév, nálunk pedig a Janni családnév.

Kaasz: A mai német nyelvben a kecske: Ziege, de a bajor-osztrák nyelvjárásban az e családnevet adó Kaas.

Kadelka:

További vizsgálódást igényelne, hogy a németül Khähl-nek mondott családnevet miért mondták és mondják ma is ebben a formában! A Kachel a sváb-alemann nyelvjárásban kályhacserepet jelent, a Kächler ennek készítője.

Kaifisch: így értelmetlen, a Haifisch viszont cápát jelentene.

Kaiser, - Kayser, - Keiser, - Keyser:

A római ceasar szóból ered, ami császárt jelent. A szolgálatában álló, vagy ilyen szobrocskával megjelölt ház ura kaphatta. Az első móri Kayzert 1731-ben jegyezték fel. 1896-1940 között 70 Kaisert és 11 Kaizert.

Kálhok:

Az ék szót ma Keil alakban írjuk, régen a Kail volt használatban. Ezért mondták akkor a hordók kiékelésére használt faék kifaragóját Kailhackernek. Lásd még: Heckl.

Kancz, Kantz: Felnémet szó, a ló nyaksörényét jelenti.

Kardi:

1724/30. Változatai, a Karg, Karger, Karcher, Karner, Charch Baden-Württembergben gyakoriak. A „Karren" kordét, taligát jelent, az ilyen járművel fuvarozó kaphatta. A „car" a mai angolban autót, a Schubkarn nálunk talicskát jelent.

Keller:

(1721), a Kellner 1715 óta él Móron. Utóbbi 1896-1940 között 26 ízben látható középfelnémet szó, jelentése pincér, pincemester.

Kendi:

1737, a Kerndl 1738 óta él Móron. A Kern magot, valaminek a belsejét, a Kerndl és Kendi magvacskát, sze-mecskét jelent. Utóbbi 1896-1940 között 37 ízben szerepel.

Kessler, Keszler: Lásd: Geszler.

Klaus, Klauss: A Nicolaus (Miklós) beceneve, rövidítése. Magyar megfelelője: Kolozs, Kolos.

Klein:

Nemcsak kicsit, hanem fiatalt, öcsit, fiút is jelent. 1696-1740 között 14 ízben, 1896-1940 között 159 ízben találkozunk e névvel.

Klock:

Régen a „G"-vel kezdődő változatok jelentek meg: Glock már 1701-ben. A Klock alak 1896-1940 között 46 ízben van bejegyezve. Töve a Glocke = harang szó. őse egy harangocskával bíró házban lakhatott. A Glockner, Glöckner, Klocker harangozót, vagy harangöntőt jelent

Lehet a fenti Klock - vagy a vizes lyukat jelölő szláv Kolke - vagy Glogg elfajzott alakja. A második „o" kiejtéskönnyítő szerepe miatt kerülhetett be a Klock névbe, mert a magyar nem szereti a mássalhangzó torlódást.

Klotz: Felnémet szó, tuskót, koloncot, faragatlan durva embert jelent.

Kluber, Kleber, Klaiber:

Felnémet, a Kloiber Ausztria területén, a Klujber, Kluiber az „ui" nyelvjárás területéről terjedt el. Jelentése:

„agyagfalat rakó-készítő".

Knitlhoffer:

Az első móri sváb családok egyikének neve. A „knitl" nagyon-nagyot jelent, a Hof udvart, gazdaságot.

Kober: A szótár szerint disznóólat, a mi dialektusunkban baromfiólat jelent.

Koch:

1716/8 jelentése: szakács. Széles körben elterjedt. Svájcban Köchly, az alnémetben Kock, Kocks, Kook alakok élnek. Egy régi móri forma: Choh.

Koller:

1712/10. Ausztria - Bajorország területén él a Kochler, Kohlmann alakokkal együtt. Egyebütt a Köhler formában gyakori. A név töve a Kohle = szén. A faszénégetők kapták, de Kollernek mondják a bőrzeke (ujjas) nyakrészét és a ló vállhámját is. A faszénégetők és a kovácsok (saját szükségletükre ők is égettek!) közös gúnyneve a Russwurm (koromkukac). Ez idővel "megszelídült" és tisztességes, gyakori családnév lett. Ugyanígy szelídült meg a Kohlruss gúnynév is.

Korb:

A véka ill. kosár (Körbei) készítője, illetve ezekkel kereskedik. Változataival együtt (Korber, Körber, Körbler, Kerber) Sziléziában, Csehországban és Ausztriában gyakori. Északon: Körver, Körfer. A móri Korb is az „er" képző elhagyásával keletkezett.

Kornsee:

A „Kom" magot, a „Säer" pedig szórót, vetőt jelent. A Móron jelenleg Kornsee-nek írott név régebbi iratokon Korn-Säer alakban jelenik meg. A Korn - kezdetű nevek felnémet földön, Szászországban, Schleswigben terjedtek el: Kornhändler (Terménykereskedő) Kornführer (Terményfuvaros). További változatok: Körnle, Kornmeister, Kommann.

Kraft: Jelentése: erő. Felnémet eredetű, a nemesek körében volt gyakori.

Krár:

Sem a szakkönyvekben, sem a Budapesti ELTE Germanisztikai tanszékén nem találtam eredetére magyarázatot. Talán karintiai (Kärnten) származásút jelent. A kiejtését legjobban megközelítő Krä alak 1712-ben, a Kräll 1722-ben, a Graer 1736-ban a Gräer pedig 1720-ban jelenik meg, de találhatók ilyenek is: Khrahr, Kraar, Chrahl stb.

Krausz:

1726/99 jelentése: göndör hajú. 1896-1940 között a Krausz alak 99 ízben, a Krauß pedig 93 alkalommal jelenik meg. 1725-ben a Graus változat is felbukkan. Németországban a Kraushaar, Krauskopf, Krausfaber nevek élnek.

Krebs, Kreps: Rákot jelent.

Kreitsek - Kreitsch - Kreitschik:

Vagy a cseh „szabó" foglalkozásnévből (Krejcik) vagy a német „meglovagolt" = Greit, Gereute szóból ered.

Kriszt: Lásd Christ.

Lackner: Jelentése: „Gyógyítás céljából varázsigét mondó".

Langmahr: Eredeti alakja Langmayer. Lang = Hosszú, Mayer = Majoros gazda.

Leitner, Laitner, Leitermann:

Az osztrák-bajor nyelvjárás területén terjedt el. Jelentése: harangozó, de jelenthet vezetőt, irányítót is és mivel a hegyoldal „Leite", lehet „hegyoldalon lakó" is. Az első Leitner 1701-ben, a Leuthner 1737-ben jelenik meg-

Linz :

1715/42. A Lintz változat 1729-ben található először. Utóbb a Lincz alak terjedt: 1896-1940 között 28 alkalommal található. „Linz városából származó".

Lisztmayer: A németben a List - szó furfangot, cselt jelent.

Mandl: Emberkét, baknyulat és kepét (kévékből összerakott keresztet) is jelent.

Manner:

1736-ban Maner formában írták le, később a Mahner alak is előfordul. A Mann embert, férfit jelent Ausztriában 3 Mannersdorf is van!

Martin: 1712/19. A Márton német megfelelője.

Marx: A Márkus keresztnév rövidítéséből alakult.

Maurer: Először 1738-ban található Mäurer alakban. Jelentése: kőműves.

Mayer - Maier:

Felnémet, a Meier - Meyer pedig Westfáliai. A földesúr megbízásából egy gazdaság (Hof, Meyerhof) vezetője. Ebből ered a magyar „major" szó is. Móri változatai: Mair 1730, Majr 1731, Mayr 1711 (1696-1740) között 27 esetben!) Mayer 1728. Ez az utóbbi változat 1896-1940 között 51 ízben, a Majer 9 ízben található

Mergl:

1714/204. A Pisch és a Ruff után a harmadik leggyakoribb családnév Móron

A Mergei- szó márgát, - a „mergein" pedig savanyú talajnak márgával való megtrágyázását jelenti. A kizsieerelt, erejét vesztett földre vagy emberre mondjuk: ausgemergelt.

Mézner:

Eredetileg Meissner = Meissen városából való, ugyanígy a Meixner is. Móri változatai: Mäßner 1730 Mesner 1724, Meßner 1730. 1896-1940 között 14 eset.

Moder - Mader:

Jelentése: rendrearató. 1714/30. Már 1696-1740 között is 26 esetben fordul elő! Változatai: Mäder Mäher, Mahder.

Moschhauser, Moschberger és a Mórról már eltűnt Mosquam töve, a Moos a szótár szerint mohát jelent de mi móriak a mocsár, láp, ingovány megnevezésére használtuk a Moos-Gemosch szavakat.

Müller:

1732/51. A Müllner változat 1706-ban jelenik meg. 1696-1740 között gyakori volt a Miller (21 ízben) és a Millner (22 alkalommal) változat. Jelentése: Molnár, Bajorországban a Miller, - Északon a Möller- Bécs környékén a Müllner változat gyakori. Ezek is, a magyar „molnár" szó is a latin Molitor - Molinarius szóból ered. Változatai: Weismüller, Weissärmel. A Möllmann, Mählmann északon terjedt el, lisztkereskedőt jelent

Negele:

1739/152. A név gyökere a Nagel = szeg, a név első viselői tehát szegkovácsok lehettek. Móri változatai:

Nagerl, Nägerl, Negerli, Negeli, Negely, Negeri.

Mi móriak a Negele mellett a Nehli formát is alkalmaztuk.

Nestler, Nesler:

A szó töve a középfelnémet Nestel, ami cipőhöz, bocskorhoz, fűzőhöz való kötőt, zsinórt, fűzőt jelent.

Nem zárható ki a Nest = fészek tő sem.

Ortner, Ortler: 1703. Tirolban gyakori. Jelentése: helybeli, a helységben lakó.

Otter:

A szótár egymaga nem dönti el, hogy e név a vidrától (der Otter) vagy a keresztes viperától (die Otter) ered-e? Heintze Cascorbi: Die deutschen Familiennamen c. könyve eldönti a kérdést:

Az első Otterek a vidrának, ennek az értékes prémet adó állatnak a csapdázásával keresték kenyerüket.

Öler, Ölmüller, Ehler, Ehlmann: Jelentése: Olajütő

Pabl, Pábli, Pable, Bable:

Bajor eredetű. A szláv Pál = Pavel kicsinyített alakjának felel meg.

Pacher, Pachman:

Töve a patakot jelentő Bach szó. A Pach név első előfordulása 1731, a Pacher pedig 1729.

Pauer:

Eredetileg Bauer = paraszt, földműves, mint a fenti is a „B"-nek „P"-re való nyelvjárásunkra jellemző átalakulás eredménye. Paur 1701, Pauer 1739.

Penhacker lásd Beinhauer.

Pfiffer:

Jelentése: füttyentő. Változatai az egész német földön elterjedtek. Az említett alak Svájcban, a Pfeif(f)er a Rajna vidéken, a Pfeuffer a keleti frank földön (itt a jelentése: A fúvózenészek céhének tagja.) a középfelnémet területen: Pfifaere.

Pfléger:

Jelentése ápoló, gondozó.

Pfister/er:

A latin Pistor = pék szóból ered. Württembergi. Eredetileg „a kolostor pékje" azaz ostyasütő.

Piller - Püller:

Osztrák-bajor földön gyakori, akár a Pillmann, Pillmayer. Tirolban is több „Pill-" kezdetű vagy „pilling" végződésű település található.

Pigler:

1716/34. Tirolból terjedt el. Móron eleinte a Pichler (1696-1740 között 16 alkalommal) és a Pügler jelent meg. Bajor földön a dombot Bühelnek mondják, innen terjedt szét a Büchler és Püchler változat. Jelentése: a dombon lakó.

Pisch:

1731/604. Mint az utóbbi szám is tanúsítja, 1896-1940 között a leggyakrabban előforduló családnév az egyházi iratokban. Egy szláv keresztnévből, a Péter becézett alakjából ered: Pesch, Peschel, Pischek szóból. Ez a szomszédos sziléziai területre Pischel - Pischke - Pischner formában terjedt át, innen osztrák földre már Pisch alakban terjedt szét.

Pohl - Pohlmann - Pollermann:

Töve a Pohle = lengyel népnév. Idetartozik még a Pohlan(d), a Pollák és a Polyák név is.

Polovitzer:

A sok „-witz" végződésű cseh, lengyel, sziléziai település egyike lehet Polowitz, az onnan elszármazott kaphatta ezt a nevet.

Pongrácz: A latin Pankratius a németség körébe Pankratz alakban került át.

Poscher:

Vagy a Merseburg melletti Posa, - vagy a Karlsbad melletti Poschau városból származik. Változatai Poschmann, Poschner.

Post(e)l: Jelentése: őrszem, állás. Schleswigben gyakori formái: Postel, Postler.

Prinz: Jelentése királyfi.

Purger: Eredetileg Burger, ami Vári-t jelent. Első bejegyzésük 1739.

Rappold:

A családi szájhagyomány szerint a szó töve a „Rappe", így nevezik a fekete színű lovat. Kitenyésztői kapták a Rapp + old = Rappold nevet. Változatai: Rabbold, Rappert, Rappholdt, Rappolt, Rappelt. Egy Elszászi város: Rappoltsweiler.

A Raiser név 1735-ben tűnik fel először, 1896-1940 között 7 Reizer és 7 Reiser bejegyzés található. A Reis rőzsét, - a Reiser tehát rőzseszedőt jelent, a Reizer ingerlőt, a Reiser pedig utazót.

Reich: Jelentése: gazdag, erős. 1729/33. Régen ezt is Raich alakban írták.

Reichenbach: Szászországban két ilyen nevű város is található.

Renner: Egész Németországban elterjedt, a Rinner-rel együtt lovas futárt jelent.

Richter: Jelentése: bíró

Rieder: 1716. óta van jelen. Jelentése: náddal benőtt terület. Ausztriában 3 Ried nevű település található.

Rimele- Rimmele - Rámmele:

Az első hét móri sváb egyike. A név utolsó viselője a fővárosba költözött. Württembergből rajzottak szét. További változatai: Rummele, Rimmler, Rimpler, Rumpler, Rümmler, Römmele és a „sivatagi róka" - Rommel tábornok neve. A Badenben gyakori Rummel alak közelíti meg legjobban eredeti jelentését, amit a magyarba is átvett „rumli" szó is fed. = Zűrzavar, felfordulás.

Roth: Vörös hajú, piros arcú ember kaphatta. A Rott alak 1732-ben jelent meg.

Ruff:

1727/253. E név gyökerét az ógermán „hrod" szóban kell keresnünk. Jelentése: hírnév, dicső. Az ebből eredő Hrodbert utóbb Róbert lett. A Hrod + Wolf (farkas) összetételből először Hrodolf, majd ebből Rudolf lett. A sok ilyen nevű császár miatt kedvelt keresztnév és családnév lett. Egy 1388-ban kelt okiratban, pl. Ruodolfus Straubinger és egy Ruefelinus Vastnacht szerepel. Változatai az V század óta terjednek: Rüefli, Rieflin, Rief, Rupp, Ruprecht, Rüdiger, Rolauf, Ruder (gondolhatunk a móri Gau + ruder névre!) Roland, Rudel, Robitzsch (a Robics és a Robits név is jelen van Móron!). Német földön sok a Rudolf eredeti hangalakját megőrző RuofT név is. A Vértes-Bakony „Ui" nyelvjárású falvaiban a Ruiff él. Móron a kiejtésnek megfelelő Ruef (1703) és Rueff (1701) jelent meg, később a Ruf - Ruff lett általános.

Rumpler: A szótár szerint rumpeln: bezörgetni, dörömbölni, de mi itt a „betoppanni" igére használtuk.

Schabel: Jelentése a szőlőkötözéshez régen használt rozs-szalmakéve, a „gica".

Schaffer - Schäfer: Juhászt, pásztort jelent.

Schattinger: A nevet egy Schatting nevű településről elkerült ember kaphatta.

Schiller:

Jelenthet halvány színű vörösbort (régen éltek itt Schillerwein családnevűek is!) - másik jelentése: csillogás.

Schindele:

A név a zsindely = Schindel szóban gyökerezik. Felsősziléziából terjedt el.

Változatai: Schindler, Schindl. Zsindelykészítőt jelent.

Schlett:

1896-1940 között 47 ízben fordul elő. Legelső bejegyzései: Schlet (1736), Schleth (1738), Slet (1712). Eredetére többféle magyarázat van: Szászországban Schlettau város, és Schletta folyó, a Rajna mellett Schlettstadt város található. Tirolban a Schletterer név, - Hamburg környékén a Schleth név gyakori. Észak-német földön a lakatost nem Schlosser-nek, hanem Schletternek mondják. Ha erről is elhagyjuk az ,,-er" képzőt, megint megkapjuk a szóban forgó nevet. De gondolhatunk a középfelnémet „Slet" = forgács szóra is.

Schmidt:

Már 1698-ban felbukkan az egyházi nyilvántartásokban, ezt a Schmid, Schmit, Schmith, Smid, Smidt formák követik. A németföldön leggyakoribb névnek számtalan változata alakult ki. Területileg pl. a fent felsoroltak délen, a Schmitz a Rajna-vidéken, a Schmiedeke, Schmiedel északon. Angol nyelvterületen az Eisenhauer (Vasverő) is gyakori. A szakma tagolódásával együtt járt a nevek sokrétűvé válása, így alakultak ki a Vas, Réz, Arany, Ezüst, Kalapács, Üst, Kés, Szeg, Ollókovácsnak megfelelő Eisen - Kupfer - Gold - Silber - Hammer -Kessel - Messer - Nagel - Schaarschmidt nevek. Csúfnevük az üllő csengését utánzó "Pinke-pank" név.

Schmölczer - Schmelzer:

Olvasztót jelent. De származhat helységnévből is. A Saar-vidéken Schmeltz, - Bajorországban Schmölz város található.

Schnaubl:

A Schnabel = csőr szóval függhet össze, vagy a Schnabulieren = nyalakodni, torkoskodni szóval.

Schneider:

Valószínűleg a latin Sartor = szabó szóval függ össze. Változatai: A Rajna mentén Schneiders, Északon: Schnieder/s, Schnier/s, Ostfáliában: Schrader, Schröder, Schröer. Marburg neve a középkorban Schneiderstadt volt = Szabóváros. A szabókat a kecskével csúfolták, talán azért, mert az ollójának csettegése a kecske mekegéséhez hasonlít.

Scholl:

A Schall szóval függhet össze, ami hangzást, zörejt jelent. (Schallplatte: Hanglemez)

Schusztek- Schuszter:

A régi germánok a szomszédos római telepesektől átvették a cipészt, vargát jelentő „sutor" szót, de idővel eléje tették a Schuh = cipő szót is. E kettő összeolvadásából lett aztán a Schuster szó, melyet a magyar is átvett. Változatai: Schumacher, Schubert, Schu(h)mann, Schuchardt, Schucher, Schukert. Móron 1716-ban tűnik fel a Schuester név - a kiejtésnek megfelelően írva. Később a Schuszter, Susztek és a Schusztek nevek is megjelennek.

Schwarz:

Feketehajú embert jelöl. Változatai: Schwar(d)t, Schwartlen, Schwarzer, Schwar(t)zkopf. Számos földrajzi név: város, folyó, hegy stb. kezdődik ezzel a feketét jelentő szóval. A móri németség számára ezek közül a Schwarzwald a legismertebb, az elsőnek idetelepült svábok szülőföldje. Régi móri formái: Swarz (1726), Swartz (1701). 1896-1940 között 21 Schwarz, 42 Schwarcz és 32 Schwartz formát találunk.

Schweighardt: A gót „swintha" szóból ered, ami erőst, hevest, indulatost jelent.

Seitl:

Valószínűleg a Seidel = meszely, icce mértékről kapta a nevét. Változatai: Seidel, Seidl. A Seifert Sziléziában, Szász- és Bajorországban gyakori.

Sing és Singer:

1696-1740 között előbbi 15, utóbbi 6 ízben szerepel, mára mindkettő megritkult. Baden egyik városa: Singen az innen kivándorló kaphatta a Singer nevet, de jelent énekest, kántort is. Az ,,-er" képzőtől megfosztott változata lett a Sing. Manapság természetesen mindkét név „sz"-el íródik.

Speckl:

Szalonnaevő. Régebben Schpikkel alakban is előfordult. Egyéb - némi gúnyt sem nélkülöző változatai: Speckschneider = szalonnát vágó, Spekler, Speckhahn = szalonna kakas, Speckbeutel = szalonnászacskó.

Stamler:

Töve a Stamm - vagyis fatörzs, ennek alapján lehet fát kivágó, erdőirtó. Másik értelme: nemzetség, család. A „stammler" azonban dadogót, hebegőt is jelent.

Staudt:

Pfalzban gyakori. A Stäudle felnémet földön, másutt a Stäuder, Steudte nevek találhatók. A Stauden és a Strauch bokrot, bozótot jelent. Ezeket a neveket tehát azok kaphatták, akik bokros, bozótos helyen laktak.

Stéger:

1728/155. A Steg kis hidacskát, bürüt jelent, az ezek mellett lakó lett e név viselője. Német földön rengeteg a Steg- szóval kezdődő vagy végződő földrajzi név. Változatai: Steg(e)mann, Stegmaier, Stegmüller, Stegner. Móron a Stäger forma 1729-ben, a kiejtéssel azonos Stecher pedig 1736-ban jelent meg.

Steiner:

1722/50. A Stein követ jelent, éppen ezért ez is igen gyakori földrajzi nevekben. Jelentése: kőfaragó, s ugyanez a Steinmetz is. Móron élt alakjai: Stainer, Steinherr, Stainher, Stainherr, Stajner, Steinher, Steyner, Steinhauer.

Stoffer:

Északon: Stoffert, Stoffersen, felnémet területen Stoffel, Stöffel. Lehet Stoff várából-városból származó, de lehet a Kristof rövidítése is.

Stolcz, Stolz: Német földön: Stol(t)ze, Stö(t)zel. Jelentése: büszke, gőgös, dölyfös.

Stolzenberger:

Régi alakjai: Stoltenberger 1734, Stolzenberger 1728, Stultzenberk 1736. 1896-1940 között a Stolcenberger 8, - a Stolczenberger 45 ízben jelenik meg.

Streng: 1736/73. Jelentése: szigorú

Strobl: 1730/44. Jelentése: Kócos, borzas. Ausztriában van egy Strobl település is.

Stumpf:

Jelentése: csonka, életlen, de jelenthet fizikai, lelki eltompulást is.

A Stümpel - a mi tájszólásunkban: Stimpfel fél zsákot jelent. A Stumpfnase: pisze orr.

Sváb:

Az eredeti német Schwab - vagy a kiejtéssel azonos Schwoob egyszerűsödött le a „Sváb" alakra. Változatai: Schwäble, Schwabel, Schwebel,

Szatzker:

Régi alakjai: Satzkehr, Zatzker. Eredetileg talán Saatzker lehetett, vagy a sziléziai, vagy a stájerországi Saatz településből való.

Szehofner:

Egy tó (See) melletti gazdaság (Hof) tulajdonosa lehetett. Régi móri névváltozatai már eltűntek (Seehoffer, Sehofer, Seehafner, Seehofer, Sehofner, Szehoffner). 1896-1940 között a Szeehofner (8) Seehofner (34) és a Szehofner (31) formák éltek.

Szeiler:

A kötélgyártót jelentő Seiler Senger név a felnémet, - a Seeler és a Reper az alnémet területen van jelen. A Móron régen élt Röpper név idetartozása kérdéses.

Széber:

Eredetileg Seeber lehetett. A Seeba, Seeb, Seeben városok egyikéből elszármazott kaphatta. München környékén az itteni kiejtéssel azonos Seewer név él.

Szommer:

A Sommer = nyár jelentésű szóból. Egy 858-ban kelt oklevél említi a Willehelm testvéreket: Willehelm, Willihar, Sumar és Wintar (tél) nevűeket.

Tetzl: lásd Dittrich.

Thiess: lásd Hézl.

Tiffinger:

A Tiefinger alak 1726-ban, a Difinger 1729-ben jelent meg. 1896-1940 között a Tieffinger (3), a Tiffinger (6)

és a Tifinger (4) változatot használták.

A név gyökere a Tiefe = mélység, őse mély fekvésű helyen lakhatott.

Tradler:

A rozsot mi nem Roggen, hanem Trad alakban mondtuk, ez pedig az ófelnémet Thrait szóból ered. Ezt a régi szóalakot manapság a Getreide = gabona szó őrzi. A Tradler nevet tehát rozzsal, gabonával kereskedő, vagy azt termelő kaphatta.

Trischberger:

Régi móri alakjai: Trisperger (1736), Drischberger, Driesperger, Triszperger, Grisperger, Triesperger, Krisperger (1739).

Trosztmér:

E név Móron fogyatkozó viselői büszkék lehetnek nevük régi eredetére: a Trostmár név már a IX. században ismert. Vigasztalót, vigaszt nyújtót jelent.

Viehmann:

Szó szerint állatembert jelent. Olyan ember, aki állatokkal kereskedik.

Wagner:

1712/38. Kocsigyártó, bognár. A Wagenerrel együtt Bajor földön gyakori, másutt a Wähner, Wegele, Wägelin, Weg(e)ner, Weinert, Rademacher, Wagenbauer gyakori.

Walczer:

E név hallatán téves lenne keringőre gondolnunk, hiszen a családnevek kialakulásának idején ilyen tánc még nem volt! A Walze jelentése: henger, mellyel a paraszt vetés után lesimítja a magágy felületét. Jelentése tehát: Hengerező.

Weben 1703/6. Takácsot, szövőmestert jelent. Változatok: Wehber, Weeber, Wewer, Wefer.

Wekerle:

Mór nagy szülöttjének őse bátor, derekas ember lehetett, ebből a Wacker szóból a „le" kicsinyítőképző hozzátoldásával alakultak ki Svábföldön a Wekerle, Wackerle, Wäckerle, - Württembergeben pedig a Weckerlein nevek.

Weinstädter jelentése: Borvárosi.

Winkler:

1698/96. A Winkel szó jelentése: szöglet, zug, sarok. Közép- és Dél-Németországban olyan embert jelöltek vele, akinek a sarkon - vagy egy zugban - van az üzlete. Északon a Winkelmann gyakori.

Wilmek: Töve a Will = akarni, akarat. De lehet a szláv „farkas" jelentésű is.

Wirt/h:

Vendéglőst, házigazdát jelent. Württembergben gyakori, másutt a Würthle, a Rajna-vidéken a Wir(t)z és Wirthgen terjedt el.

Wittner:

Többféle „töve" lehet: a latin „vidua" = özvegy szót a gótok „vid" alakban vették át, ebből származott a „Wittwe-Wittwer" szó. Az ófelnémet Widu-Witu szóból a Wild = vad szó lett. A „Wittum" egyházi birtokot jelöl éppen ezért sok földrajzi névben is megtalálható a „Witt" kezdet. Az ilyen birtokon dolgozó kaphatta a Witt, Wittmann, Bittmann, Wittmayer, Wittmer neveket. A Widmann (1727) és Widmär (1701) Móron is megjelent, a Wittner név pedig ma is él. Wittelsbach Ottó bajor herceg Magyarország trónján is ült, Ferenc Józsefnek anyja és felesége (Sissy!) volt Wittelsbach lány.

Wolf, Wolff:

1727/4. Wolfsperger 1738. A már eltűnt Wolfgruber jelentése: farkasverem-ásó. Farkastermészetű, haragos, bősz ember. A Wolff-alak 1704- ben két ízben szerepel.

Woller:

A Wolle= gyapjú szóval függ össze: gyapjúkereskedő, posztókészítő. A rokonszakma, a posztónyíró művelője a Scherer nevet kaphatta.

Wundele:

A Móron 1715-ben megjelent Wunderle alak közelíti meg jobban az eredeti Wunder-tövet, ami csodát jelent. Olyan ember kaphatta, aki csodálatos gyógyulásokat tudott elérni, vagy ügyes bűvészmutatványokkal tudta nézőit csodálkozásra késztetni.

Zeiner, Czeiner, Zäuner: Név a kerítés = Zaun szóval függ össze. Kerítéskészítő.

Zentner, Zechner, Zehender, Zecher, Czecher:

Az az ember, aki a jobbágytized (zehent) leadását intézi.

Zimmermann, Zimmerer, Zimmerling:

(Északon Timmermann) Jelentése: ács. Az első változat 1739-ben lett bejegyezve, 1896-1940 között 4 alkalommal szerepel.

 

 

Az utónevek

 

Ha a XVIII. század jobbágynévsorait, adólistáit szemléljük, elénk tárul az akkori utóneveknek, vagyis keresztneveknek széles skálája, gazdagsága. Nemcsak a zárda szerzetesei, hanem a világiak: jószágigazgatók, jegyzők stb. is latinos alakban írták a sokféle nevet. íme, egy csokorra való ezekből: Johannes, Balthazarus, Urbanus, Fridericus, Bemardus, Adamus, Casparus, Laurentius, Fidelis, Sebastianus, Albertus, Gregorius, Christianus, Conradus, Sylvester, Tobias, Bartholomeus, Leopoldus, Thomas stb. Ez a gazdag választék a XX. század elejére szinte teljesen eltűnt. Ekkor a fiúk többsége kereszteléskor a János, József, Ferenc, István, Márton, Antal utóneveket kapták, és csak ritkán az Ignác, Károly, György, Mátyás, Péter vagy Mihály nevek egyikét. Két vagy több utónév adása csak nemesi körökben volt általános. A keresztnevek többnyire azonosak a keresztény egyház szentjeinek vagy vértanúinak nevével. Akad azonban néhány kivétel is. A Ferenc név a régi germán törzsnek, a Frank nevéből lett Franz, a vandál törzs pedig a Vendel név forrása lett. Valószínűleg az észak-afrikai Mórok (hazájuk Mauritánia) adták a Maurus nevet, melyet a német Moritz, mi pedig Mór alakban mondunk - azonosan városunk nevével. A nagy gyermekhalandóság miatt nem volt ritka az sem, hogy egy családban két gyereket is azonos névre kereszteltek abban a hiszemben, hogy egyikük úgyis meg fog halni. Az 1836-ban született Joannes nevű dédapámnak volt egy Joannes Baptista (Keresztelő János) nevű bátyja is. A leggyakoribb keresztnév, a Johannes kettévágása útján keletkezett a Johan és a Hans. Elterjedtségüket régen annak a babonának köszönhették, hogy nem csap villám abba a házba, amelyben egy János él.

Bizonyára nemcsak a móri németség sajátja, hogy a fiúkat-férfiakat különböző korban keresztnevük másmás alakjával szólítják.

A kis Feri: Franzi, az idősebb: Franzl, az öregkorú: Franzlväte.

A Jóska: Sepi, Sepl, Seppe. Az idősebb a Józsefből rövidített Józsl, az öreg: Josefväte vagy Seppeväte.

A Marci: Máti, az idősebb: Mátl, az öregkorú: Mátlväte.

A Pisti: Stefi, Steffel, vagy a Pista tövéből képzett Pisti. Az idős: Steffeväte,

A Toncsi: Tauntsi, az idősebb: Tauni, Taunl. Az öregebb: Tauni - vagy Taunlväte.

Az Ignác: Názi, az idősebb: Názl, az öreg: Názlväte.

A Misi: Michl, idősebb korában: Michlväte.

A Gyuri az ennek tövéből vett Gyueri, idős korban: Gyueriväte.

Az András beceneve: Aundrel, a Jakab: Jokl, a Mátyás: Motzl, a Sebestyén: a Sebastian közepéből vett Wastl. Flórián: Fluel.

A női nevek régen sem voltak változatosak. Igaz, e téren a források is gyérebben csörgedeznek. Míg a családfők nevét jobbágynévsorok, adólisták tartalmazzák, ezeken női nevek nem szerepelnek: „Kárpótlásul" viszont az egyházi nyilvántartásokban gyakran a menyasszonyok, keresztanyák csak az utónevükön szerepelnek. Nézzük csak meg a móri házasságkötések 1696. évi egyetlen bejegyzését: Die 28 Octobris: Copulatus est (Házasítva van) Joannes Jovacz cum (hoz) Dorothea. Testes fuere (tanuk)...

A XVIII. században szereplő női keresztnevek többsége ma is él: Catharina, Dorothea, Elisabeth, Heléna, Ursula, Anna, Susanna, Barbara, Christina, Magdalena, Theresia, Eva, Rosalia, Rosina stb. Mint ebből is láthatjuk, itt is az egyház szentjeinek és vértanúinak neveit használták. Kivétel itt is akad. A fenti Barbara egy barbár népből származó rabszolganő neve. A Franz női megfelelője a Franziska, a Vendelé a Vanda. Az „Angol" germán népnévből az Angelika, Angela keresztnév származott, az Irma pedig a „Hermion" germán törzs nevéből.

A reformkor szellemének megfelelően az egyházi nyilvántartásokat 1843 után már magyarul vezetik, sőt a magyarosítás jeleként a női keresztnevek már kifejezetten népies-magyaros alakban jelennek meg. Pl. 1844. aug. 19-én Schindele Ferenc kádármester már nem Theresia Frey-t, hanem Frey Trézsit vette el. Vagy: 1843. dec. 10-én 42 éves korában elhunyt „Schwarz Maris, Volhlm Lepold nője". A Wilhelm családnév ilyen gyatra leírását csakis egy színmagyar kapucinus produkálhatta, aki a továbbiakban is így magyarította a német keresztneveket: Schiffner Maris, Neumann Trézsi, Lauturner Rózsi - és a továbbiakban is gyakran találkozunk a Mari, Maris, Juli, Kati, Kata alakokkal. Egy másik iraton meglepődve fedeztem fel magyarul nem tudó apai nagyanyámnak magyarosított keresztnevét: Janny Erzsébet helyett Örzsének írva.

Míg a férfiak nem használtak két keresztnevet, ez a nőknél már nem ment ritkaságszámba. Ilyen társításokkal találkozunk: Anna Barbara, Mária Éva, Anna Mária, Barbara Beatrix, Maria Anna, Eva Theresia stb.

A nőket, ugyanúgy mint a férfiakat, koruk szerint keresztnevük más-más alakjával szólították. Ide kívánkozik még egy megjegyzés: A nagynénit mi a Tante - vagy a Pusztavámon használt Baze szó helyett „Mam"-nak mondtuk. Ez a kifejezés is a móri németség jó részének Bécs-környéki származását igazolja. A császári udvarban használatos „Madame" kifejezés rövidítéséből került a mi nyelvünkbe.

Mária:

kiskorában Mitzi,

nagyobb korban Mitzi,

majd Mitzlmam, Mielmam

Anna:

kiskorában Nántsi,

nagyobb korban Náni, Nántsi

idős korban Nánimam.

Erzsébet:

kiskorában Lizi,

nagyobb korban Lizl,

idős korban Lizlmam.

Júlia:

kiskorában Juitschi,

nagyobb korban Juili, Juitschi,

idős korban Julimam.

Teréz:

kiskorában Rezi,

nagyobb korban Rezl,

idős korban Rezlmam.

Róza, Rozina:

kiskorában Rozi,

nagyobb korban Rozi,

idős korban Rozlmam.

Ágnes:

kiskorában Ádi,

nagyobb korban Ágnes,

idős korban Ágnesmam.

 

Ritkan akadt meg egy-két borbála (Wáwi, Wáwelmam), Katalin (Khál, Khálmam), - de a Katalin-napi bált Khatreintanz-nak mondtuk.

Az 1920-as években németszármazású iparos- vagy tisztviselő családokban már modernebb, magyarosabb nevek is feltűnnek: Angéla, Cecília, Gizella stb.

A keresztnevek rövidített alakja, pl: Stef, Josch, Liz - mely a szomszédos német falvakban gyakori - itt Móron nem használatos.

 

Napjainkban megszokott jelenség, hogy sportolók, diákok, nyugdíjasok rendszeresen találkoznak egymással. Gyakran azonos népcsoporthoz vagy valláshoz tartozók gyűlnek össze. A Mórról kitelepített németek számára is szerveztek városunkban világtalálkozókat. Újabban az azonos családnevet viselők keresik egymást, és választott vezetőik által szervezett összejöveteleken ápolják és fejlesztik kapcsolataikat.

Felvirágzik mostanában az ősök keresése is. Egyre több ember fordul érdeklődéssel származása felé. Sokan kutatják levéltárak mélyén a „gyökereiket". Van aki „kutyabőrös" címeres nemes ősapát remél felfedezni, mások egyszerűen a családfájukat próbálják összeállítani. Az emberiség kultúrájának egyik óriása, Goethe írta: Wohl dem, der seiner Ahnen denkt! Vagyis: Boldog az, aki szívesen gondol őseire!

A személynevekkel kapcsolatban még egy, a német nyelvben általános nyelvtani képződményt kell megemlítem. Ez pedig az „-in" toldalék, mely egy nőnek egy férfihez való tartozását jelenti. Míg a magyarban a „-né" toldalék egy férjezett nőnek asszonyi állapotát jelzi, az ,,-in" végződésű családnév viselője egy férfi felesége és leánya egyaránt lehet. Ennek pontosítása még további megjelölést igényel.

A temetők ritkuló németnyelvű sírkövein, ha pl. ezt olvassuk: Hier ruhet = itt nyugszik Franz Pisch, und seine Gattin, Theresia Pisch: Pisch Ferenc és felesége: Pisch Teréz. Ám ez így megtévesztő, ebből csak a feleség leánykori keresztnevét tudjuk meg. A feliratot ezért mindig egy további adat teszi teljessé: „Geborene Mergl", azaz: született Mergl. A teljes leánykori név tehát: Mergl Teréz.

 

1992-ben az akkor még működő „Móri németek Egyesülete" Mórról kivándorolt ill. kitelepített németek részére világtalálkozót szervezett.

 

 

Az Angel germán törzs nevét viselő Angeli-Angele családok Svábföldről jövet zömmel Isztimér és Császártöltés falvakba telepedtek

Előbbiből olykor Mórra is került egy-két család. E név viselőinek az egész világot átfogó szervezetük van. Rendszeresen tartanak találkozókat.

Lapjukban ezekről, valamint a nemzetség körében bekövetkezett születésekről, házasságkötésekről és elhalálozásokról tudósítanak.

Saját indulójuk, címerük, bankszámlájuk is van. Kutatóik az 1998. évi világtalálkozójukon mutatták be 120 oldalas könyvüket, mely a nemzetség 600 éves történetét ismerteti.

 

 

A Móron jelenleg is élő Rappold család neve a „Rappe" (fekete színű ló) szóból ered, melyet elődeik ezer évvel ezelőtt Elszászban tenyésztettek ki.

Egyik ősüket, Maximilian Joseph von Rappoltstein herceget- címerében is hat fekete lófejet láthatunk - Napóleon Bajorország királyává nevezte ki.

Az egész német nyelvterületen szétrajzott Rappoldok számára Paulus Rappold, a stájerországi Rein-Hohenfurthi cisztercita apátság apátja szervezett 1981-ben találkozót, melyen több mint 300 Rappold vett részt.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet