Előző fejezet Következő fejezet

Magyar községek

 

Csörötnek
Gassztony
Kondorfa
Magyarlak
(Háromház)
Rábagyarmat
Rátót

CSÖRÖTNEK

I.  1350:  Chyrénuk,   1538:  Chereinek,   1549: judicatus Chereinek:  Berekal, 1773:    Csőrőtnek,    Schreitling,    1786:    Cschőrőtnek,    Cschrintling,    1799: Csörötnek, Csrintling,  1808: Csereinek, Csörötnek, Schriedling, Schrődling, 1828:   Csörötnek,   Schreitling,   1836:   Csörötnek,   Schrietling,   1863-1900: Csörötnek, Schriedling, 1888: Csörötnök, 1913—: Csörötnek Etimológiáját a szlovén (vend) cretnik=mocsaras, nádas, láp jelentésű szó adja.

Szentgotthárdtól K-re a Rába folyó mellett települt község. A falu eredetileg három szerből állt: Alsószer, Felsőszer, Tulsószer. Soros, utcás beépítésű, szalagtelkes község. Az egykori szeres településnevek: Gyöngyösszer, Gyep­szer, Malomszer stb. ma is használatosak. A faluhoz tartozik a körutcás elren­dezésű Kiscsörötnek (az egykori Tulsószer), melynek útvonala követi a Rába folyását.

Külterületei Huszász (Huszház), mely 1850-ben falu is volt (1890-től Kondor­fához került), Huszászi alsó major, Huszászi felsőmajor, Eresztény, Horvát-Nádalja, Sáfárhegy, Újjasalja.

1570-ben Bükalját, 1588-1610 Berekalja elpusztult falut Csörötnekkel együtt írták össze. 1967-ben Huszászmajor 3 lakóházában 31 lakos volt, Sáfárhegyen 4 lakos, 1985-ben Ujjasalja 6 lakossal szerepel. Csörötnek község részletes történetét a faluban született kiváló kutató, dr. Kuntár Lajos dolgozta fel. (In: Hármaskönyv Csörötnekről, Szombathely, 1990.).

II. Csörötnek a szentgotthárdi ciszterciták jobbágyközségeként keletkezhetett a 13. században. 1538-ban Thurzó György birtoka. 5 1/2 lakott, 14 szegény porta és 9 elhagyott porta volt a faluban. 1549-ben a szentgotthárdi apátság birtoka, 19 portát, 3 új házat, 1 bírót, 1 postamestert, egy őrt és 14 zsellért írtak össze. 1553-ban 13 portája az apátságé. Több portája lakatlan az összeírás szerint, mert pestis pusztított a községben. 1570-ben Szentgotthárd (Sancti Gotthardi) urbáriumában 10 egésztelkes, 14 féltelkes jobbágyát név szerint is feljegyezték, volt még két 1/4 telek, 5 zsellérház és 4 elhagyott porta. A következő évtized összeírása nem lehet megbízható, mert 1598-ban 2,5 lakott portáját, 2 szegény és 4 elhagyott portáját jegyzik fel. Lakott a faluban 3 inquilinus és egy szabad. Ugyanakkor   1608-ban  ismét  népes  - Berekaljával  együtt -   11   féltelkes jobbágy, 2 egésztelkes, 8 negyedtelkes egy 3 1/2 telkes egy háromnegyedtelkes jobbágy és 3 zsellér lakta. Volt a faluban 3 puszta telek is. Ugyancsak 1608-ból ismerjük az úrbéres szolgáltatásokat, kilenced-, tized- és robotterheiket. Ebben az időszakban a török elleni védelmi előkészületek, majd a szentgotthárdi csata kapcsán említik forrásaink Csörötneket.

Batthyány Ferenc a végvári rendszer megerősítésére Csörötnekre 25 lovas és 50 gyalogos katonát kívánt telepíteni. 1594-ben a csörötneki Rába-hidat megerősítik. 1664-ben a Rábán átkelni szándékozó török seregeket Csörötneknél verték vissza. A töröknek a 17. század végén hódolt meg a falu, török földesura a pécsi Zahim volt, neki adóztak, de robotot nem teljesítettek. Ekkor a falut mindössze 2 féltelkes, 4 negyedtelkes jobbágy lakta. Közülük háromnak egy-egy pár ökre, háromnak pedig tehene volt, egynek 1 lova is. A jobbágyokon kívül 3 zsellér is lakott a faluban, nekik 1—1 tehenük volt. 1690-ben az elhagyott sessiók száma 5 1/2 volt. Az apátság a csörötneki Rába-hídon vámot szedett. 1651-ben egy malomösszeírásban 5 kövű malmát írták össze, megjegyezve, hogy van egy kásatörő kopár is a malomban.

Az 1721. évi összeírás possessiónak tünteti fel, mivel elpusztásodott. Ekkor is még Berekaljával együtt írták össze. 25 az elhagyott telkek száma. 44 telkes jobbágy kezén 46 negyed sessio volt, de volt néhány 1/8 és 2/4-es telkes job­bágy is. Az úrbérrendezés idején a falu lakói örökös jobbágyok, ekkor 23 egésztelek, 12 harmincketted telek volt Csörötneken. A jobbágyok száma 45 fő, házas zsellér 27, összesen 72 úrbéres volt a faluban. A telkes jobbágyoknak volt 407 hold szántója. Egésztelekhez 18 hold szántó és 6 hold rét tartozott. Az egész úrbéres terület 566 hold volt (136 hold rét, 407 hold szántó, 23 hold belső terület).

Csörötnek népe a 17-18. század folyamán részt vett abban a küzdelemben, amely a nyugat-dunántúli falvakban az elviselhetetlen földesúri terhek miatt folyt. 1766-ban a szentgotthárdi apátsági uradalom titkára panaszt tett, hogy a csörötneki lakosok elfoglalták a Huszász nevű praedium egy részét, a réteket lekaszálták, a szántókat felszántották, az erdőket pusztítják, a fát eladják. Emellett kijelentették, hogyha eljön az aratás ideje, az uradalmi vetéseket learatják és a termény fele részét maguknak megtartják. 1728-ban volt a faluban 45 kapás szőlő, az összeírás szerint „hitvány lőrét termett". Termeltek dohányt, amit az uradalomnak voltak kötelesek leadni. A dohánytermelésből évi 134 forint volt a hasznuk. Legelőjük 200 szarvasmarha számára volt elegendő. Az összeírás szerint mind a rétekben, mind a legelőkben évente kárt okoz a Rába folyó áradása. Már az 1728-as összeírás kihangsúlyozza a Csörötnekhez tartozó Huszász nevű külterület fontosságát. „Van itt bizonyos Huszász nevű major, amely összeesik Csörötnek községgel, szinte emberem­lékezetet meghaladó idő óta, mert Csörötnek egyik fő megélhetési forrását a major szolgáltatja." Az 1732. évi urbáriumban Huszász „Dorf megjelöléssel szerepel.

Csörötnek népességének számára az első megbízható adatunk 1787-ből való. Eszerint 73 házból állt a falu, népessége 473 fő. A férfinépesség társadalmi megoszlása: 6 polgár, 42 paraszt, 41 polgár és paraszt örököse, 48 zsellér, 19 egyéb, 85 fiúgyermek. A női népesség 232 fő. A község földesura továbbra is a szentgotthárdi apátság. 1786-ban a faluban 441 lakos volt, az összeírásból már Huszász népességét is ismerjük: 17 lakos lakott a majorban, 19 pedig a szőlőhegyen.

A falu megélhetési viszonyai nem sokat változtak a 19. század folyamán. Növénytermesztésük jellege nem változott, termeltek búzát, rozsot, a kapásnö­vények közül krumplit, kukoricát, utóbbit kizárólag a saját szükségletükre. Szőlőjük 25 pozsonyi mérős (1 pozsonyi mérőt 6 kapás kapált meg). Az 1828-as összeírás szerint 112 adózó volt, köztük 42 jobbágy, 20 zsellér. A jobbá­gyok állatállománya 28 igás ökör, 39 tehén, illetve tinó, 47 ló. Forrásaink szerint a mezőgazdaság nem tudta a lakosság megélhetését biztosítani, ezért az igásállattal rendelkezők fuvarozással, a szegényebbek kézi napszám vállalá­sával, részes aratással keresték kenyerüket. A kocsmáitatás jövedelmével a falu fél évig rendelkezett, ez 6 forint jövedelmet jelentett. Egy évben 14 forint kárt okozott a faluban az átvonuló katonaság.

1804-ben nem nemes népessége 427 fő volt, 1830-ban 513 fő. A férfinépesség társadalmi megoszlása: 1 polgár, 15 szolga, 36 jobbágy, 78 zsellér. Az 1857. évi osztrák népszámlálásban 573 főt írtak össze, köztük mindössze 113 volt a kereső (19,7) 56 paraszt földtulajdonos, 49 fizikai munkás, köztük 19 mezőgazdasági munkás, 8 szolga.

Csörötnek összes területe 1857-ben 3199 kh, 1984-ig 3524 kh-ra növekedett. A szántóterület aránya 25,6%-ről 19,4%-ra csökkent, növekedett a kert és a rét aránya. A legnagyobb területű az erdő (58%). 1813-ban a Rábán keletkezett árvíz pusztította el Csörötnek házainak egy részét, 1899-ben pedig tűzvész során szenvedett a lakosság nagy károkat.

A kiegyezés utáni első népszámlálás idejéig, 1869-ig Csörötnek népessége 38,1%-kal növekedett, azaz 180 lakossal volt több, mint 1787-ben. A közös­ségi élet kifejlődésének jeleként értékelhetjük, hogy a 19. század végén már önsegélyező egyesület működött a faluban. Az 1890-1930-ig eltelt négy évti­zedben jelentősebb volt a fejlődés, 319 lakos a tényleges gyarapodás. Miután a mezőgazdaság helyzete nem sokat változott, fel kell tételeznünk, hogy a szent­gotthárdi iparosítás és az Alsórönökön létesített Fűrésztelep megnyitása volt kedvező hatással a lakosság életlehetőségeire. 1970-ig népessége stagnált, 1980 után csökken, 1990-re az 1970-es 1200 főről 950 főre. Jelentős az elvándorlás, a falu lakossága 1970 óta 250 fővel csökkent. Több a halálozás, mint a születés.

1930-ban a mezőgazdasági népesség 18%-át tették ki a mezőgazdasági cselédek és eltartottjaik. A paraszti népesség gazdasági helyzetét a birtoknagy­ságokra vonatkozó alábbi adatok tükrözik. 1895-ben 192 birtokos volt, a birtokok felaprózódása, az elszegényedés következtében 1935-re már 464 volt a birtokosok száma. 5 holdon aluli 374 birtokos, az összes birtokosok 60,3%-a, 5-10 holdas 67 birtokos, 10-20 holdas 20 birtokos, 20-50 holdas 2 birtokos és 100 holdnál nagyobb, azaz 1940 hold volt a szentgotthárdi ciszterciták birtoka, ennek legnagyobb része 1480 hold erdő.

A mezőgazdaságból élő népesség aránya 1910-ben még 80,6% volt, 1970-re 46%-ra, majd 1980-ra már 19,1%-ra csökkent, növekedett az iparban és a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya, az iparban az 1910-es 6,5%-ról 1970-re 39%-ra, 1980-ra pedig 52,1%-ra növekedett, a szolgáltatásból élőké az 1910-es 2-3%-ról 1980-ra több mint 15%-ra emelkedett. Csökkent azonban 1970-től a keresők, főleg 1990-re az aktív keresők száma és aránya. Az aktív keresők száma 1990-ben 391 fő volt, 203 fő dolgozott az iparban és a kereskedelemben,  108 fő a mezőgazdaságban, 80 fő a szolgáltatásban.

Csörötneken Kalász Elek szerint két malom működött, melyek a 16. század végéig fennállottak. Itt volt a 19. században a környék legnagyobb vízimalma, a malmot fűrészüzemmel bővítették, majd 1938-tól villanyáram-fejlesztő telepet is létesítettek.

A község állatállományát jellemző adatok közül kiemelhető, hogy a század elején nagy juhászata volt, amely 1869 után megszűnt, akkor 1284 db juhot számláló állománnyal bírt. 1895-ben 560 szarvasmarhát (ebből 375 tehenet), 257 sertést és 57 lovat írtak össze. 1935-ben 615 szarvasmarhát (ebből 338 db volt a tehén), 845 sertést és 43 lovat. Különösen jelentős volt a sertéstenyésztés a huszászi majorban. 1966-tól csökkent az állatállomány, 1972-re 158 szarvasmarhát (ebből 112 tehenet), és már csak 2 lovat írtak össze. Sertésállománya stagnált, illetve 1991-re emelkedett 559 db-ra. 1981-ben már csak 56 szarvasmarhát (36 tehenet), 1991-re már csak 20 szarvasmarhát (12 tehenet) írtak össze.

Csörötneken 1945 után 1939 holdat vettek igénybe földosztás céljára. 189 lakos igényelt földet, közöttük 123 volt igényjogosult - 13 gazdasági cseléd, 10 munkás, 99 törpebirtokos és 1 egyéb foglalkozású. A községet a II. világháború során bombatalálat érte: több ház leégett és rombadőlt. Két család a romok alatt lelte halálát.

A falu termelőszövetkezete (Rábagyöngye) 1959-ben alakult, 1968-ban egyesült a magyarlaki és a rábagyarmati tsz-ekkel, a közös vagyon 32 539 ezer forint volt. 1975-ben 444 tagja volt, köztük 257 nyugdíjas, járadékos.

A falukép az utóbbi évtizedekben jelentősen átformálódott. 1930-ban lakóház­állományának fele vályog, illetve sár alapon épült és megközelítően ugyanannyi volt a zsúpfedelű. 1930-ban 204 lakóház volt, 1980-ra 322-re gyarapodott. A korszerűtlen házak eltűntek. Egyedül a Rábaparton mintegy 25 új ház épült, de a régieket is korszerűsítették. Vezetékes vízzel 1995-ben 285 lakás volt ellátva. A villanyt 1941-ben vezették be a faluba. A házak előtt virágoskertek vannak, a telkeket ízléses kerítések határolják.

Csörötnek főleg rk. vallású lakosai Rábagyarmathoz tartoztak. A ref. és ev. lakosok Körtvélyeshez, az izr. lakosok Szentgotthárdhoz tartoztak.

Iskoláját 1877-ben építették, 1904-ben és 1927-ben bővítették. 1934-1942 ko-zött 3 tanerős iskola volt 170-180 tanulóval. 1966-ban 10 tanerős, 6 osztályos iskola 258 tanulóval. Ma a diákok Magyarlakra járnak általános iskolába. Körzeti orvosi székhely (beosztva: Magyarlak). Új intézménye a kultúrotthon.

1966-ban 3 boltja, 11 iparosa és 1 italboltja, 1995-ben 11 boltja, két vendéglője van.

1888-ig k. 1944-ig kk., körjegyzőségi székhely, 1952: ötk, 1967-1985. kkt szh. (beosztva Rábagyarmat és Magyarlak), 1985-ben szentgotthárdi vk., 1990-től jegyzősége helyben.

I. Csörötnek területének megoszlása művelési ágak szerint
 
II. A népesség etnikai megoszlása
 
III. A népesség gazdasági ágak szerint
Megjegyzés: 1990-ben az inaktív keresők száma 290 fő. ebből 257 nyugdíjas
 
 
VI. A lakóházakés lakások
 
VII. Állatállomány
Megjegyzés: 1957-1994 között egyéni, kisüzemi, illetve kistermelő gazdaságokban összeírt állatok.

GASZTONY

I.   1269:  Kasztony,  Kueszoru,   1375:  Gozton,   1549:  Gozthon,   1665-1786: Goszrun,    Gosztony,  1799: Gasztony, Gaszting (Gasting),  1895: Gasztony, Gosting, 1907-: Gasztony

Az elnevezés a Gastin szláv személynévből származik.

A 16. század végén Beég és Tiszta Márk (Thyzta Mark) határrészek szerepelnek Gasztony határában, Tiszta Márk középkori falu Rátót határába került. Van két szer-része, Kurucszer, mely rendszertelen építésű és Gyöpszer, ahol a házak kis teret vesznek körül és zárt települést alkotnak. Határában folyik a Vörös patak, tavacskái a Sáli tó és a Varjú tó.

Külterületei: Alsómajor, Középmajor, Felsőmajor.

II.  A falu okleveles említése 1269-ben V. István király idején történi, amikor a Gasztony-beli Mikov fiait Miklóst és Mihályt vitézségükért „nemes királyi szolgálók" rangjára emeli.  1271-ben a király megerősíti őket villa Kasztony birtokában.   1279-ban a vasvári káptalan előtt kettéosztották birtokaikat a németújvári Salm János és Miklós gróf között.  1450-ben Gozthont elzálogosítási per kapcsán említik a vasvári káptalan irataiban.  Ekkor Szentmihályhoz tartozó possessio. 1455-ben Póka György a kapornaki konvent előtt kinyilvánítja, hogy gasztonyi birtokrészét a vasvári káptalannak adományozza. 1467-ben I.  Mátyás Kövesszarvi, másként Goszthon Tamás pécsi őrkanonoknak és testvéreinek címerlevelet adományozott. 1547-ben I. Ferdinánd új adománylevelet ad Gozthoni Istvánnak Gozthon és Hymfalva birtokrészekre. 1554-ben   Kowach   és   Sydó   családok   szerepeltek   az   egytelkes   nemesek összeírásában. Az 1570. évi dikális összeírásban 8 porta, 15 elhagyott porta, 14 szegény, 8 zsellér és 4 servitor szerepel. 1593-ban birtokvásárlással a Boros család  szerez  tulajdont,   a  falu  élete   a  továbbiak  során   szorosan   összekapcsolódik a Boros és a Hertelendy családok történetével.

Az 1610. évi dika 12 zsellérházat egy adózó portának minősít. Ugyanezen évben Gozton és Tiszta Márk területén még 2 félportát írtak össze. Különböző adásvételek kapcsán Thyzta Márk nevű határrész szerepel. 1622/23-ban Gasztonyban az egytelkes nemesek összeírása során 4 családfőre rónak ki taxát. 1627-ben a lustrajegyzék szerint 7 egytelkes nemes élt a faluban. 1658-ban 20 taxás nemest írtak össze. 1726/27-ben nemesi birtokosai: a Horváth család, Kovács György, Paczona Mihály és György, Iklándy János, Vass János, Hegyi János. 1728-ban földesurai között említik Hertelendy László özvegyét, akinek 7 jobbágya és 1 zsellére volt. Boros Józsefnek, Foki Józsefnek és Kanicsár Pálnak l-l jobbágya volt, rajtuk kívül a faluban 26 megnemesített ember élt. 1732-ben házasság révén a Hertelendy család rokonságba került a Boros családdal. Boros Ferenc, Vas vármegye alispánja a gasztonyi Hertelendy család Klára nevű leányát vette feleségül. Az 1728-as összeírás szerint a falu határát nem osztották fel mezőkre. Az 1744-es összeírás szerint már határa két nyomás. Ennek nagyobb részét 25 földesúr, illetve nemes birtokolta. Idegen birtokosai közül egy Csákányból, négy Rátótról egy-egy pedig Farkasfáról és Rába (Vas)Szentmihályról való. 1744-ben 32 jobbágy és 12 házas zsellér volt a faluban. Iparosai 2 takács, és egy kovács. Állatállományuk 74 igásállat, 68 csikó, illetve borjú, 118 disznó és 18 kas méh.

Az úrbérrendezés iratai szerint a faluban 7 egésztelek és 12 harmincketted telek volt. Tulajdonosai közbirtokosok. Lakói örökös jobbágyok, mindössze 7 jobbágy volt feltüntetve, vend nemzetiségűek, zsellér nem volt. A teljes úrbéres földterület 188 hold. Az úrbérrendezés népességi adata mind az előző, mind a későbbi adatokhoz viszonyítva túl alacsony. Az 1773. évi Lexicon Locorum már magyar falunak mondja. 1787-ben Gasztony 540 lakosú falu, jelentős nemesi lakossággal. Népének társadalmi megoszlása: 62 nemes, 5 polgár, 33 paraszt, 38 polgár és paraszt örököse, 41 zsellér, 22 egyéb, 82 fiúgyermek és 256 nő. Az 1828. évi regnicolaris összeírás idején 32 zsellér volt a faluban. Urbáriumuk szerint 119 1/8 mérő földjük volt. Búzát, árpát, zabot termeltek. A tizedet természetben adták, a kilencedet pénzben fizették. A gabonaneműek mellett saját szükségletükre krumplit és kukoricát termeltek. 10 kaszás rétje volt a községnek, a réteken kétszer kaszáltak. A földdel nem rendelkezők arató- és cséplőmunkára jártak. Két iparosa volt, egy segéd nélkül dolgozó mészáros és egy árendás molnár, aki ugyancsak segéd nélkül dolgo­zott. Az összeírás szerint a falu népének egy része szabados volt, házaik nemesi funduson épültek.

Az 1830. évi nem nemes népességi összeíráskor 58 házában 592 fő lakott, köztük 6 jobbágy és 55 zsellér.

Határa 1857-ben 1833 hold, amelynek 54,4%-a szántó, 32,1%-a erdő, a rét területe 5,6%, a legelőé pedig csupán 3,3%. Területe 1895-ben 2400 kh-ra nőtt. Napjainkra (1984-re) az összterület 2445 holdból a szántóterület aránya 43%, az erdő 34%, a rét 9,9, nincs már legelő, de 4,4%-kal (108 holddal) megjelent a kert és nagyobb lett a művelés alól kivett egyéb terület, az 1895-ös 3,5%-ról 8,6%-ra, 91 holdról 210 holdra növekedett.

Megélhetésükhöz állattartással is foglalkoztak. 1828-ban 20 igás ökör, 28 tehén, tinó, üsző, 14 ló, 6 sertés. Negyven évvel később 1869-ben az állatállo­mánya 401 szarvasmarha, 143 sertés, 1523 juh. A legtöbb szarvasmarha 1957-ben volt 681 db (ebből 362 tehén), a sertések száma 453, 55 ló és 25 juh is volt a községben. 1963 után a tsz. szarvasmarhatenyésztő-telepe Gasztonyban volt. 1966-ban 383 szarvasmarha (223 tehén), 197 sertés 1 juh, 18 ló volt és még 4500 baromfit is összeírtak. Állatállománya 199l-re 15 szarvasmarhára (10 tehén) 310 sertésre változott, mindamellett az apróáilatok tenyésztése továbbra is jelentős.

Gasztony népességfejlődése a 19. század második felében indul meg. 1787-ben 540 főt írtak össze, 1804-ben a nem nemes népessége 415 főt 1830-ban 398 főt tett ki. Utóbbi évben a férfinépesség foglalkozási tagozódását a következő adatok mutatják: 6 jobbágy, 55 zsellér, 36 szolga, 1 polgár, 1857-ben a falu teljes népessége 503 fő volt. 1890-re már 806 lakosa volt. 1920-ban és 1949-ben 911, illetve 900 főre gyarapodott. 1970-ig, bár csökkenő tendenciával, de pozitív volt a természetes szaporodás a faluban. Sőt kiugróan magas volt közel 14%0-kel az 1920-1930 közötti években. 1970 után a munkaképes produktív népesség elvándorlása miatt csökkent a születések száma, megnőtt a halálo­zások száma és tovább fokozódott az elvándorlás. 1980-1990 között -48%o-es volt a vándorlási különbség! Pedig lakóinak száma nagyobb volt, mint a szomszédos Rátót, vagy Rába(Vas)Szentmihály, ennek ellenére nem voltak intézményei, a körjegyzőség, a határőrség, a plébánia székhelye Rábaszentmihály, a vasútállomást Rátótra telepítették. Népmozgalma a dunántúli átlagfalu képét mutatta. Népességéből az első világháború előtt is, de 1920 után is relatíve sokan vándoroltak ki Amerikába. A szülőföldhöz való ragasz­kodásukat mutatja, hogy többen hazatértek, földet vásároltak, házat építettek és öreg napjaikat falujukban töltik el. Gasztonynak az első világháborúban 18, a második világháborúban 10 katonahalottja volt. 1949-ben 900 lakosa volt (ennél több 1920-ban 911). 1960 után fokozatosan csökkent lakóinak száma. 1990-ben ugyanannyi volt a népessége, mint 1787-ben. 1900-1994 között 7,4%o volt az élveszületési arány, a halálozási ennek több mint duplája, 15,5 és jelentős az elvándorlás. Az 1941-es, 1949-es, 1990-es népszámláláskor majd­nem 100%-ban magyar anyanyelvű községnek, 1880-ban még 62 német, 3 délszláv és 34 egyéb anyanyelvű lakosa is volt.

1895-ben 193 birtokos volt a községben. A közbirtokosok között a legnagyobb birtokkal a gróf Batthyány Zsigmond rendelkezett, nagyobb nemesi birtokosai a Mesterházy, a Horváth és a Zichy családok voltak. A Zichy-birtokot és a Fő út 194. szám alatt lévő kúriát 1885-ben a Pázmándy család vette meg, majd tőlük a Csákányban lakó Batthyány Iván tulajdonába került. A Gazda Címtárban 100 holdnál nagyobb birtokosai özv. Batthyány Béláné grófnő, Pázmándy Dénes és Winter Viktor. A 3409 holdat kitevő Batthyány-birtok 13 községre, a Pázmándy-birtok 157 holdja és a Winter-birtok 328 holdja ugyancsak több községre terjedt ki. Paraszti népességének birtokkategóriák szerinti megoszlása 1910-ben 78 fő volt a cseléd és mezőgazdasági munkás, az 5 holdon aluli birtokkal 42 kereső rendelkezett, 5-10 holddal 34, 10-20 holddal 18, 20-50 holddal 5 és egy száz holdon felüli birtokos volt. Egy mezőgazdasági kereső egyéb őstermelő foglalkozású volt a 244-ből. Az 1935. évi összeírásban a nagybirtokosok: Batthyány Iván gróf, akinek 913 holdja volt Gasztonyban és a Rátóton lakó Bernrieder Jánosné, akinek 73 holdja volt a községben. A birtoknagyság a paraszti gazdaságokban a 19. sz. első négy évtizedében a 20 holdon aluli birtokkategóriák felé tolódott el. Mezőgazdasági keresői között 58 gazdasági cseléd volt, 52 öt holdon aluli, ugyanennyi 5-10 holdas kereső, 10-20 holdas 29 és két 20 holdon felüli kereső volt.

A község foglalkozási képét 1949-ig döntően a mezőgazdaság határozta meg. 1910-ben 81%, 1949-ben 76%-a a lakosságnak mezőgazdaságból élt. Ezt köve­tően indult meg erőteljesebben a lakosság foglalkozási átrétegződése. Az ipar/építőiparból 1910-ben a lakosság 8,7%-a, 1970-ben közel 30%, 1990-ben pedig már 41%-a élt. Ugyancsak többen éltek a kereskedelemből és egyéb, nem mezőgazdasági ágakból. Sok gasztonyi hagyta el lakóhelyét az otthonmaradottak pedig évről-évre jobban orientálódtak a nem mezőgazdasági foglalkozások felé. 1960-1970 között a falu, termelőszövetkezetének virágzása ellenére, nem mezőgazdasági irányba fejlődik; a gépesített nagyüzemi mező­gazdaság nem is igényelt annyi munkaerőt, mint a kisparaszti gazdaság. A község fiatalsága a környékbeli ipari üzemekben helyezkedett el, főleg Szentgotthárdon és Körmenden. 1980-ban még 447 kereső volt Gasztonyban, 1990-re számuk 389-re csökkent, ebből 226 fő volt aktív kereső, közülük 93 fő az iparban, 56 fő a mezőgazdaságban, 17 fő a kereskedelemben, 23 fő a közlekedésben és 37 fő egyéb területen dolgozott.

1945-ben igénybe vették a Batthyány-féle birtokot, 973 holdat, 120-an kaptak földet és 18-an házhelyet. 8-10 holdat juttattak egy igénylőnek. A termelő­szövetkezet 1960-ban alakult meg Búzakalász néven, rátóti vezetőkkel, majd 1963-ban egyesült a Rátóti és Vasszentmihályi termelőszövetkezetekkel Nagy­mező néven. Gasztonyban az egyesült tsz szarvasmarha-tenyésztő telepét helyezték el. Két, egyenként 100 férőhelyes istállót is építettek.

1945 előtt a hagyományos gabonaneműek, búza, rozs, árpa, hajdina és a kapások (krumpli, bab, kukorica, tök) mellett kendert és lent is termeltek és abból készültek a gyolcsok lepedőknek és ruhaféléknek. Az ipari textíliák elterjedése miatt megszűnt a faluban a tilolás, gerebenezés, fonás. Padlásra kerültek a rokkák és más kéziszerszámok.

A reformáció idején Gasztony lakossága, földesurai vallását követve áttért a református hitre. 1697-ben is, amikor már az ellenreformáció lezajlott 237 lakosából még csak 107 volt katolikus. A 18. században tovább folyt a vissza­térítés, 183l-re a falu katolikus lett, mindössze 4 család volt evangélikus. Egyházilag 1951-ig Vasszentmihály plébániájának filiája, ezután volt önálló lelkésze. 1956 jan. l-jétől anyakönyveit helyben vezetik. Templomát 1720-1730 között építtette a Hertelendy család. 1772-1779 között renoválták és bővítették. Említésre méltó a templom bejárata melletti márványoszlop, a tetején török vezéri sisak, amit a főbb török katonák sírhalmaira szoktak rávésni. 1895-ben a ref. és ev. lakosok Körmendhez, izr. lakosai Szentgott­hárdhoz tartoztak. 1949-ben 900 lakosa közül 887 rk., 11 ref. 1 ev. és 1 görög kat. vallású volt.

Iskolája a 19. század harmincas éveiben épült, 1857-ben 30 fiú és 17 leány tanult az iskolában. Többször átalakították, bővítették. 1942-ben 2 épületében 3 tanterem volt, ahol 2 tanító évente 100-105 tanulót tanított.  1968-ban 2 tanerős iskolájában 54 tanuló volt. Altalános iskolába jelenleg Rátótra járnak a diákok.

A gyermekek száma 22, a 0-4 éves korú gyermekeké mindössze 6 volt.

Gasztonyban született Széli József alispán gyermekeként 1845-ben Széli Kálmán, aki 1875-ben pénzügyminiszter, 1889-ben pedig miniszterelnök volt. Itt született Hertelendy Gábor, aki mint a Palatínus huszárezred parancsnoka sok hőstettet vitt véghez. Anyai ágon Széli Kálmán is a Hertelendy családból származott.

A két világháború között a faluban még nem volt villany, 1946-ban vezették azt be. A hagyományos 19. századi falukép nem sokat változott: 2 kocsma, 2 vegyeskereskedés, 2 malom volt a faluban, köztük a Kurucz-féle malom a környékbeli községek lakóinak őrlési igényeit is kielégítette.

1900-ban még a Pázmándy kastély és a templom környéke volt a falu központja. A nemesi házak a főút mellett épültek, így a Boros-, a Hertelendy-és a Pázmándy-kúria. A község mellett volt a Batthyány-féle kastély, amelyet a németek a háborúban kaszárnyának használtak, majd 1945 májusában felgyúj­totta. Sok érték lett a lángok martaléka. A Boros-féle házat Pázmándy Dénes 1885-ben vette meg és alakította át. A kastélyban van a klubkönyvtár, a postahivatal és két lakás is. A Hertelendy kúriát 1948-ban bontották le. 1900-ban 140 lakóházából 119 tömésből készült, zsúpfedelűek voltak. 1956 óta a falu alaprajza kibővült, jelentős építkezések történtek. Régen csak néhány nemesi házban volt fürdőszoba, most az új házak összkomfortosak. 1960-ban már csak 45 ház volt zsúpfedelű. 1980-ra már 211 ház volt Gasztonyban, 1990-ra számuk 198. 1995-ben 134 lakásban volt közüzemi víz és 60 helyen udvari kifolyó.

1946-ban gasztonyi területre került a megszüntetett rátóti vasútállomás helyetti új vasútállomás. 1949-ben pedig új postahivatalt kapott Gasztony, előtte a rátóti postamester látta el a teendőket. Orvosi rendelője Vasszentmihályon van.

1888-ig k., 1944-ig kk., 1895-1900-ig acsörötneki, 1901-tól a vasszentmihályi körjegyzőséghez tartozott. 1952-ben ötk., 1967-1985: kkt. szh: Rátót, 1985: szentgotthárdi városkörnyék, 1990 után önálló község, jegyzőséggel.

 
III. A népesség gazdasági ágak szerint
Megjegyzés: 1990-ben az inaktív keresők száma 163 fő, ebből 154 nyugdíjas
 
IV. A mezőgazdaságból élő népesség
a) 1949-ben 10- -25 kh, illetve 25 kh felett
 
V. A népmozgalom alakulása
 
VI. A lakóházak és lakások
 
VII. Állatállomány
Megjegyzés:  1957-1994 között egyéni, kisüzemi, illetve kistermelő gazdaságokban összeírt állatok.

KONDORFA

I.  1350: Gardunfolua, 1538, 1549: Kardonffalwa, 1593: Gardonfalwa, 1690: Kardonffa, 1728, 1773, 1786, 1799, 1828, 1836, 1873: Kondorfa, 1799, 1808, 1863: Krotendorf (Krottendorf), Kradonoszte (Kradanoszje), 1907-: Kondorfa (TK)

Nevét a Kondor személynév és a fa összetétele adja. Más feltevés szerint a német, illetve vend elnevezés magyarosított alakja. A Lúgos patak mentén fekszik, dombos vidéken települt, szétszórt beépítésű falu az Őrségben. Legrégibb része a Bucsa-hegy.

Külterületei: Huszás (Húszas, Huszár) puszta, Horponitanya, Nagyhegyitanya, Erdészlak, Tsz. major, Hegy. Az újabb helységnévtárakban már nem szere­pelnek.

II.   Ősi családok neveit őrzik a Kovács, Sáfár, Szabó, Szőke, Hegyi család nevek. A szentgotthárdi apátság törzsbirtoka volt. A 16. század közepén már vált. Az apátság mellett volt Kondorfán 8 portányi  birtoka és  8 zsellére Széchy Margitnak és Thurzó Erzsébetnek is. A Poppel családnak 4 egésztelkes jobbágya, 8 féltelkes és 3 negyedtelkes jobbágya volt. A szentgotthárdi apátság urbáriumából ismerjük a jobbágyság szolgáitatásait. 1608-ban az apátságnak 12 féltelkes, 3 egésztelkes, öt 3/4 telkes, hét 1/4 telkes és négy 3/8 telkes jobbágya volt, nemeseknek volt még 2 portájuk, 10 ház elhagyott volt. 1690-ben már 14,5 sessio volt elhagyott.

A török idők nagy pusztítást idéztek elő a faluban. 40 ház után fizettek adót a töröknek. Az 1728-as összeíráskor 31 jobbágy és 3 zsellér élt a faluban. Az úrbérrendezéskor úrbéreseinek a száma 54, közülük 37 telkes jobbágy, 8 házas zsellér és 9 hazátlan zsellér. Ekkor 30 egész és 8 harmincketted telek volt a faluban, mely már kizárólag az apátság birtoka. A teljes úrbéres földterület 877 hold, ebből a szántó 605 hold, a rét 242 hold, míg a belső terület 30 holdat tett ki. A jobbágyok adóterhei elviselhetetlenek, ezért 1765-ben panasszal fordultak a királynőhöz. Az evangélikusok azt is panaszolták, hogy vallásuk miatt súlyos igazságtalanságokat kell eltűrniük. Az 1804. évi nem nemesi összeírásban 445 fővel, az 1830. éviben 431 fővel szerepel. Lakói között 40 a jobbágy és 87 a zsellér családfő.

Az 1787-es összeírásban Kondorfa népessége 415 fő. 1857-ben Huszász pusztával együtt 598 fő. 1941-ig erőteljesen fejlődik, megháromszorozva népességét. Ettől kezdve a fejlődése megáll, majd visszaesik és 1638 főről 1990-re 771 főre csökken. Nagy az elvándorlás,  1970-1980 között 221 fő, 1980-1990 között 105 fő vándorolt el a faluból. Az utóbbi évtizedben 57 fővel több volt a halálozás, mint a születés. Határa nagy kiterjedésű, 1857-ben 3863 hold, azonban tekintettel arra, hogy a határ hegyes-völgyes, talaja sárga agyagos, rossz minőségű, a termések nem jók. A hegyekről lezúduló víz is állandóan kárt tesz a terményekben. Megélhetésük biztosítására a helyi élelemforrások nem voltak elegendőek, ezért más birtokokra jártak aratni és csépelni. Főleg rozsot és zabot, hajdinát (pohánkát) termeltek (búza és árpa nem terem meg a faluban). Az 1828-as összeírás szerint a községnek 40 pozsonyi mérős erdeje van, de a jobbágyok azt kereskedésre nem használhatják, csupán saját tűzifa- és épületfa-szükségletük biztosítására. Rétje 78 kaszás. A kocsmát negyed évig bérlik, abból 1 fi 12 krajcár jövedelmük volt. A tejhasznot értékesíteni tudták, ezért jelentős a szarvasmarha-tenyésztés. 1828-ban 14 igásökör, 18 tehén és 8 ló az adózó népesség állatállománya. A század végén már, beleértve az uradalom majorságát is, 534 szarvasmarhát, ebből 365 a tehén, 236 sertést írtak össze Kondorfán. A század közepén a ciszterci birtokon még jelentős volt a juhászat is. 1869-ben 500 juhot számlálnak, de a század végére a juhászat megszűnt. 1935-ben a ciszterci apátságnak Kondorfán 263 holdja volt, amelyen szarvas­marhát és sertéseket tartott. A sertéstenyésztést ösztönözte a gazdag tölgyerdő, amely alkalmas volt a sertések makkoltatására. Állatállománya 1957-ben: 750 szarvasmarha, 745 sertés, 18 juh és 89 ló. 1994-ben 51 szarvasmarha, 516 sertés, 7 juh és 11 ló volt a faluban. Ugyanakkor 1994-ben a kistérség összes baromfiállományának közel fele (35 563 db) itt került összeírásra.

1857-ben a község területének 35,4%-a, 1963-ban 43,7%-a, 1984-ben 48,9%-a volt erdő, ugyanakkor a szántóterület 1984-re 26%-ra csökkent az 1857. évi 48,2%-róí. Jelentős kisegítő pénzforrásnak számított a gyümölcstermelés: a 4800 gyümölcsfát kitevő állományából 1895-ben 3500 volt a szilvafa, 1000 az almafa, 723 a körtefa és 400 a szederfa. Gazdasági eszközeiket, bútoraikat, sőt ruházatukat (értettek a szövéshez-fonáshoz) is maguk készítették.

A birtokmegoszlás Kondorfán az 1941. évi népszámlálás idején: a birtokosok többsége 5 holdon aluli volt (136 birtokos), 61 birtokosnak két holdnál is kisebb volt a területe. Ez a birtokmegoszlás mutatja azt a szegénységet, amely a községet 1945 előtt jellemezte. Közlekedéstől, piactól távol, rossz, nehezen elérhető utakon megközelíthetően kiesett a vérkeringésből. A mezőgazdasági munkások és cselédek száma eltartottjaikkal együtt 1941-ben 188 főt tett ki. 5-10 holdas birtoka 78, 10-20 holdas 64, 20-50 holdas 2 birtokos volt. 1949-ben a lakosság 90%-a a mezőgazdaságból élt, ez 1980-ra 51%-ra csökkent. 1990-ben 129-en dolgoztak a mezőgazdaságban, 85-en az iparban, 28-an a közle­kedés-szállításban, 15-en a kereskedelemben, 32-en a szolgáltatásban és más területen. 69 fő járt be naponta Szentgotthárdra, 20 fő Körmendre ingázott.

A földosztáskor Kondorfán 199 holdat vettek igénybe, de a 142 igénylő között csak 171 holdat tudtak szétosztani, nem volt elég az igénybe vehető terület. 15 mezőgazdasági munkás és 77 törpebirtokos részesült juttatásban. A szegénységet tükrözte a falukép is. 1900-ban lakóházainak.91 %-a zsúptetős volt! 45%-áfak pedig vályog vagy sár volt a falazata.  Ekkor meg  több kemencés  füstös konyhás ház is volt.  1970-ben mar a házak csupán 0 5%-a zsupos de a falazat tekintetében nem sokat változtak. A házak 37%-a vályog, de a hajdani boronafalú építkezéseknek ma már alig vannak maradványai 1990-ben 290 lakóháza (291  lakása) volt Kondorfának,  135 lakásban volt hálózati vízvezeték és 177 lakásban palackos gáz. 1995-ben 213 lakásban volt hálózati vízvezeték.

A lakosság többsége katolikus vallású, akik az őriszentpéter anyaegyházhoz Tartoztak, l reformátusok Szalafőhöz, az evangélikusok (1895-ben Hódoshoz, majd Körmendhez, az izraeliták Szentgotthárdhoz. 1949-ben (1572 fos^népes­ségéből) 1486 rk 70 ref., 14 ev és 2 izr. lakosa volt Kondorfának. 193/-ben épült iskolája 3 tantermes volt. Ugyanekkor két tanítói lakás is épult. 1966-ban egy 8 tantermes általános iskolája volt 12 tanerővel. 1990-re mar csak 2 tantermes alsótagozatos általános iskolája volt, ahol 3 pedagógus 27 gyermeket tanított. 1995-ben 18 tanuló volt.

1966-ban 4 bolt, egy italbolt, 7 magánkisiparos, 1995-ben egy bolt és két vendéglátó hely volt a községben. Körzeti orvosa Oriszentpeteren volt, piacra Szentgotthárdra jártak. A villanyt a hatvanas években vezettek be. 1888-ig k 1950-ig kk., 1906-ig az őriszentpéteri, 1907-1950-ig a csörötneki körjegyzőségben. 1952-1967 között ötk., 1973-1985 kkt. szh: Ónszentpeter, 1985 körmendi vk., 1990 után helyi polgármesteri hivatallal rendelkező község.

10. ábra Kondorfa népessége
 
I. Kondorfa területének megoszlása művelési ágak szerint
 
II. A népesség etnikai megoszlása
 
III. A népesség gazdasági ágak szerint
Megjegyzés: 1990-beıı az inaktív keresők száma 312 fő (295 nyugdíjas)
 
 
VI. A lakóházak és lakások
 
VII. Állatállomány

MAGYARLAK

I. 1354: Lak, Kedlak, 1387: Mohonycha, 1636, 1773: Magyar Lak, Magyarlak, 1763: Münichhof, 1787: Minihoff/1799-1900: Magyar Lak, Lak (Magyar-), Ungarisch Minihof, (Ung.Minihof), 1907-: Magyarlak Nevét a magyar nemzetiségre utaló előtag és a lak jelentésű szavunk összetétele adja.

Szentgotthárdtól K-re, a Rába folyó mellett fekvő útmenti település. Külterülete: Vasúti őrház.

II. Forrásainkban már a 16. század elejétől a szentgotthárdi ciszterciták birtoka. Két településből állott és hozzá tartozott Huszász is, ami valószínű, hogy a 17. század végén Csörötnekhez került.

1553-ban 4,5 porta az apátságé. Voltak itt birtokrészei Széchy Margitnak és Thurzó Erzsébetnek is. Ezek összesen 6 1/2 jobbágyportát, 10 zsellért, 9 sze­gényt és 7 elhagyott portát birtokoltak. Már 1570-ben említés történik Lak szőlőhegyéről is. A 16. század végére az apátság Lakon és Huszászon már csak 3 jobbágyportával rendelkezett, 3 porta leégett, 9 elhagyott. Összeírtak 9 zsellért és 6 libertinust. 1608-ban tűnik fel a birtokosok között a Poppel család 5 egésztelkes, egy féltelkes jobbággyal és 2 zsellérrel. A község az apátságnak adózott. Tíz, név szerint felsorolt zsellér az irtásokban lakott, ezek csak l-l ártányt adtak, de robotkötelezettségük is volt. A század végére Magyarlak népessége megfogyatkozott, forrásainkban pagusként szerepel. Hozzájárult ehhez a kettős adózás, török földesura Ally aga, neki és a török császárnak is adóztak.

A török iga alól történt felszabadulás után ismét megindult a község fejlődése. 1721-ben 31 telkes jobbágy összesen 39 1/8 sessiót művelt. 21 sessio még mindig elhagyott volt. Hasonlóképpen elpusztásodott településként említik Huszászt is, ahol 18 negyed sessio volt elhagyott állapotban.

Magyarlakon termeltek gabonaneműeket és dohányt is, amelyből 72 ft. a haszon és megindul a szőlőművelés is. Az úrbéri összeírás idején összesen 39 jobbágyporta volt, egy egész telekhez 18 hold szántó tartozott. Volt 18 házas és 11 ház nélküli zsellér is a faluban. Ekkor is a szentgotthárdi uradalomhoz tartozott, lakói örökös jobbágyok. 15 egésztelek és 4 harmincketted telek volt a faluban. 408 hold a telkes jobbágyoké. A falu férfinépességéből 2 polgár, 36 paraszt, 28 polgár és paraszt örököse, 30 zsellér, 13 egyéb, 50 fiúgyermek. A női népesség 165 fő volt.

Magyarlak népessége 1787-ben 324 fő volt, a környékbeli községekhez viszonyítva már népes falu. Nemzetiségüket tekintve főleg magyarok. Egy egy­házi összeírás szerint 369 főt írtak össze. 1880-ban és 1920-ban 10-13 fő német anyanyelvű is volt a községben. Egyenletesen fejlődött: 1930-ig népessége 683 nőtt. A községben igen magas volt a természetes szaporodás: 1920-1930 között 18,9%o. 1935-ig népessége megduplázódott. 1935-ben hozzácsatolták Háromház községet (194 fővel). Az 194l-es népszámláláskor Magyarlak népessége 951 fő volt. Lassú csökkenés után 1990-re 808 főre (85%-ra) csökkent. 1980-ig a csökkenő pozitív természetes szaporodás mellett elkezdődött az elvándorlás is.

Magyarlak gazdasági erőforrásai korlátozottak voltak. Az egyházi birtok, a kevés szántóterület, a Rába áradásai mellett állandó terhet jelentett a katonaság eltartása is. Ezért már a 19. század elején fuvarozást, arató-cséplő munkát vállalt a falu lakossága. A katonaság eltartását a réteken termő széna árából tudták biztosítani. A gabonaneműek közül búzát, rozsot, árpát és zabot termeltek. A kapásnövények közül krumplit, kukoricát. 1828-ban a község határában volt 20 pozsonyi mérős szőlő. 1857-ben 14 hold (1 pozsonyi mérő) szőlőt 4 kapás kapált meg, ezután 27 korona volt a tiszta haszon. A jobbágy­felszabadítás időszakából ránk maradt néhány térkép. Ezek közül az egyik a szentgotthárdi apátság 1868. évi birtokait mutatja be Magyarlak, Háromház, Talapatka és Kethely határában, a másik 1865-ből, illetve 1866-ból Háromház változott területét szemlélteti, és egy pedig a tagosítás szerinti helyzetet tünteti fel 1866. és 1867. évben.

Területének megoszlása művelési ágak szerint a szántóterület csökkenését, az erdőterület növekedését, a legelő eltűnését mutatja. 1857-ben 1046 holdas területének 41,7%-a volt szántó, 1,3%-a szőlő, 7,2%-a legelő és 34,8%-a az erdő. 1984-re az összterület Háromház területével 1366 holdra növekedett, de csökkent a szántóterület 25,2%-ra, a szőlő 0,4%-ra, legelő nem volt, és az erdőterület 47,4%-ra növekedett. Ezt a területmódosítást befolyásolta Háromház területének művelési ágak szerinti Magyarlaktól eltérő aránya is.

1910-ben Magyarlak népességének 80%-a a mezőgazdaságból élt. Ez az arány 1980-re 15,4%-ra, 1990-re pedig a 357 aktív keresőből mindössze 66 főre csökkent (18,5%). Erősen az iparban foglalkoztatottak aránya 1910-től a 15,3%-ról 1980-ra 64,5%-ra, de 1990-ben is az aktív keresők közül 185 fő (52%) élt az ipar/építőiparból. Növekedett a kereskedelemből és más szolgáltatásokból élők száma és aránya is. 1941-ben a ciszterci birtokon a 191 mezőgazdasági kereső dolgozott. A birtokkal rendelkezők közül 1941-ben 91 gazdálkodó 5 holdon aluli, 46 volt 5-10 holdas, 12 a 10-20 holdas és 20-30 holdas, egy 50-100 holdas birtokkal rendelkezett.

Az első világháború után fokozódott az iparba való elvándorlás. A falusi életmódváltozás különösen a II. világháború után mutatkozott meg. Magyarlak kiesett a közlekedésből, vasútállomása távol: Rönökön, illetve Szentgotthárdon volt. Az ipari keresők kerékpáron jártak be Szentgotthárdra. 1945 után az autóbusz-összeköttetés megteremtésével, az ipari munkaalkalmak kiszélesedésével háttérbe szorult a mezőgazdaság, és ezzel együtt a hagyományos paraszti életforma.

A falu lakosai jövedelmük kiegészítéseként állattartással is foglalkoztak. Állat­állományuk 1828-ban 39 szarvasmarha, 13 ló. 1895-ben 307 szarvasmarha, 136 sertés és 5 ló. 1935-ben Háromház 130-as szarvasmarhaállományával 487 db-ra változott (ebből 316 tehén) a község állománya, 361 sertés (79 volt Háromházé), és 26 lovat írtak össze. 1957-re 564 szarvasmarha (341 tehén), 429 sertés, 32 juh, 52 ló és jelentős aprójószág volt a községben. Ezekből 199 l-re mindössze 15 szarvasmarhát és 1 juhot találtak, bár még elég jelentős, 407 db-os volt a sertésállomány.

A földreform során igénybe vették az apátság 283 holdas földjét és 38 igénylő között osztották szét. Termelőszövetkezete 1959-ben alakult Rábavölgye néven, 1968-ban egyesült a csőrötneki termelőszövetkezettel.

A kis népességű Háromház községnek Magyarlakhoz történt 1935. évi átcsato­lásakor a két falu már csaknem teljesen összeépült. Magyarlakon 1787-ben 62 ház volt, 1930-ra már 128 volt a számuk. Háromház 37 házával együtt és az új épületekkel 1949-ben 192 ház, 1990-re pedig 280 ház volt a községben. Válto­zott, korszerűsödött a falukép. Új házak épültek, de a régieket is nagyrészt felújították és 154 házban már palackos gázt használtak. 1990-ben 234 lakás volt bekötve az 5,5 km-es vízhálózatba.

Magyarlak többségében katolikus vallású. Lakói (Rába)Kethely plébániájához tartoztak, annak leány egyháza volt. 1949-ben is 899 lakosa közül mindenki rk. vallású.

Iskolával 1872-től rendelkezett, amelyet 1930-ban bővítettek. A két épületben 1942-ben 4 tanító mintegy 160 tanulót oktatott.

Magyarlakon 1968-ban 10 kisiparos volt, 1 bolt és 1 vendéglátóhely. A villanyt 1942-ben vezették be a faluba. Orvosi rendelője Csörötneken van. Szentgotthárd iparosodása kapcsán jelentősen fejlődik.

1888-ig k., 1950-ig kk., 1895-1913 között a csőrötneki, 1913-1950 között a rábakethelyi körjegyzőséghez tartozott. 1935-ben hozzácsatolták Háromház községet. 1967-1985: ktk. szh: Csörötnek, 1985: szentgotthárdi vk., 1990 után önálló község.

 
III. A népesség gazdasági ágak szerint
Megjegyzés: 1990-ben az inaktív keresők száma 267 fő ebből 249 nyugdíjas
 
IV.A mezőgazdaságból élő népesség
a) 1949-ben 10-25 kh, illetve 25 kh felett
 
V. A népmozgalom alakulása
 
VI. A lakóházak és lakások
 
VII. Állatállomány
Megjegyzés: 1957-1994 között egyéni, kisüzemi, illetve kistermelő gazdaságokban összeírt állatok.

HÁROMHÁZ

I. 1548: Haromhaz, 1721: Drey Höffen, 1763: Dreyhütten, (Treuhütten), 1728: Traihita, Dreihütten, Háromsátor, 1773: Háromháza (Haromhaza), 1799: Háromháza, Dreihof, 1808: Háromháza, Dreyhőfe, Dreyhütten, Tridvori, 1828-1900: Háromház, Dreihőf, Dreihof, Dreihöfen, 1907-1934: Háromház Etimológiáját a három számnév és a ház főnév összetétele adja. Három házból álló grangia (major) lehetett a névadás alapja.

Szentgotthárdtól K-re, a Rába folyó partján fekvő út menti település.

II. A szentgotthárdi apátság birtoka volt. Nevének első említése 1548. évi for­rásban történik. Bírói illetékesség szempontjából 1549-ben Kisfaludhoz tarto­zott. 1553-ból Simon nevű jobbágyát említik. Az 1570. évi urbárium az apátság 5 féltelkes jobbágyáról tesz említést. Fél-fél porta erejéig kisebb nemeseknek is volt itt birtoka. 1588-ban az apátságnak Kethely, Kisfalud, Talapatka és Háromház községekben fekvő 8 portáját, 10 zsellérét, 6 libertinusát, 3 szegényt, 18 elhagyott telket, 5 leégett házát írták össze. Ugyanakkor számba vettek 2 új épületet is.

1622-ben hódolt meg a falu Deák Hanan agának, a török 16 embert elhurcolt a faluból. 1649-ben Kaya Ibrahim, 1690-ben pedig Olay bég volt a falu török földesura. 1620-1622-ben a töröknek is és az apátságnak is adózott a falu népessége, de a robotot nem teljesítették. 1690-ben 2 féltelkes, 2 3/4 telkes 1 negyedtelkes, egy inquilinus lakta, egy fél sessio elhagyott. A 20 hold erdő jobb részét az uradalom magának tartotta fenn.

Az 172l-es urbáriuma szerint 5 telkesjobbágy kezén 9 negyedsessio volt összesen. 1/8-tól 4/4-ig terjedő nagyságban. Ezen felül volt 3 elhagyott negyedsessio is. Úgy, ahogy 1588-ban, 1721-ben is a nagy falu szolgáltatásait együtt jegyzik fel.

Háromház 1728-as összeírásában 10 negyedtelkes 5 köbölt termelő jobbágya szerepel, mindegyiknek egy szekérre való szénája termett. Magyarlakkal együtt írtak össze 4 jobbágyot, 2 házas zsellért és 2 kézi munkából élőt. A negyedtelkes gazdák különféle mennyiségű termése mutatható ki az 1728-as összeírásból, a termés 7-8 köböl, a rétek utáni hozam 1-2 szekér széna. Szántóföldjeiket 2 mezőre osztották, az egyikbe rozsot, a másikba zabot vetettek, búza itt nem terem. Háromszoros szántás és trágyázás után hoz egy köböl kettőt. Az 1744-es összeírás szerint 14 jobbágy, 1 házas zsellér volt a faluban. Legelőjük köves, fenyves erdőkben terülnek el és bozótos helyen, saját barmaik részére is alig elégséges. A dohánytermelésből évenként 17 ft. és 50 dénár haszon húzható. Epületfára erdőségük nincs, csak tűzifára elégséges.

Eladni semmit sem tudnak, ezért nagyobbrészt más helységekbe járnak bérmunkára, kézi munkával keresik meg a kenyerüket.

A falu állatállománya 1744-ben 21 igásállat, 15 fejőstehén, 3 két év feletti csikó és borjú. 34 juh és kecske, 12 disznó. 1869-ben 38 szarvasmarha (26 tehén)., és 18 sertés volt a faluban. 191 l-ben 130 szarvasmarhát (90 tehén), és 79 sertést írtak össze.

1744-ben Háromház vetése 31 köböl őszi, 20 1/2 köböl zab, 1/4 köböl köles vagy tönköly, kaszáló 10 1/2. 1773-ban lakói örökös jobbágyok. Volt a községben 4 egész telek és 20 harmincketted telek, összesen 116 hold, 9 telkes jobbágy kezén. Zsellér 5 volt, 4 házas és 1 hazátlan zsellér. Egy jobbágy­telekhez 18 hold szántó és hat szekérre való szénát termő rét tartozott.

1787-ben Háromház község 86 lakosú (bár az egyházi összeírás 120 lakost említ). Nemesek nem voltak társadalmában. Férfinépességében 1 polgár, 8 paraszt, 8 polgár és paraszt örököse, 10 zsellér, 3 egyéb és 14 fiúgyermek volt. A női népesség 42 fő volt. Az 1828-as összeírás szerint 25 adózó és 13-14 ház szerepelt, 1857-ben 18 házból álló település. Szerepel társadalmában 10 jobbágy, 3 házas és 1 háznélküli zsellér.

A falu szűk határral rendelkezett, fejlődéséhez a feltételek nem voltak' biztosítva. Határa 1857-ben mindössze 384 hold, melyből a nagyobb rész 55% az erdő, 30% a szántó. A falu parasztsága mostoha körülmények között tengette életét. A mezőgazdaságból élő népesség 64,4-69,6% volt. 1910-ben 20 holdnál nagyobb birtokos nem volt a faluban. 40 mezőgazdasági keresőjéből 9 cseléd és mezőgazdasági munkás, 9 öt holdon aluli, tíz 5-10 holdas és négy 10-20 holdas gazdasággal rendelkezett. A mezőgazdaságból megélni nem tudó háromházi lakosság már a század elején kereste az ipari munkaalkalmakat, napszámos munkát, rész-aratást vállaltak, majd egyre többen helyezkedtek el a szentgotthárdi selyemgyárban, kaszagyárban, a dohánygyárban, és más munkahelyeken. 1910-ben a népesség 23,2%-a élt az, iparból, 1930-ban pedig 27,3%. A keresők közül pedig már 35,2%.

Háromház népessége 1787-ben 86 fő, Természetes szaporodása mindig pozitív volt, de az elvándorlás miatt mégsem gyarapodott, csak lassú ütemben. 1930-ig 194 főre. Lakói magyar és kevés német anyanyelvűek (1890-ben 9, 1930-ban 4 fő). 1773. évi Lexikon Locorum lakóit katolikus magyaroknak tünteti fel.

Kethely leányegyháza, temploma és papja nincs. Lakóházai 1828-ban 14, 1930-ban 37, javarészt vályogház.

1888-ig község., 1935-ig kisközség, a rábakethelyi körjegyzőségben, 1935-ben Magyarlakhoz csatolták.

I. Háromház területének megoszlása művelési ágak szerint
 
II. A népesség etnikai megoszlása
 
III.A népesség gazdasági ágak szerint
 
IV. A mezőgazdaságból élő népesség
 
V. A népmozgalom alakulása
 
VI. A lakóházak
 
VII.Állatállomány

RÁBAGYARMAT

I.  1157, 1404: Gyarmath (Köves Szarni), 1548: Felsew, Alsó Gyarmat, 1549: Gyermath  (Gyarmath) uterque,   1576:  Kis Gyarmat, Nagh  Gyarmat,   1598 Gyermath uterque,   1620:  Gyarmat,   1732:  Ruprecht,   1808-1873:  Gyarmat (Ruprecht- vagy Rába-), 1888: Ruprecht-Gyarmat, Gyarmat (Ruprecht-), Rába- Gyarmat, Gyarmat (Rába-), Rupprecht, 1907-: Rábagyarmat Etimológiája: neve a Rába folyónév és a Gyarmat törzsnévből keletkezett. Más feltevés szerint a jermati ótörök szóból származik a neve.

Külterületei: Külsőmajor, Erdészlak, Hegy, Rábelház, Siklérház. Régebben: Kovács-szer, Kardos-szer, Huszár-szer, Vasi-szer. Amint a nevek időrendi áttekintéséből megállapítható, Kisgyarmat és Nagy­gyarmat (más források szerint Felsőgyarmat és Alsógyarmat) egyesítéséből jött létre.

II.  Nevének első említése 1157-ben II. Géza uralkodása idején történik. Az alapítólevél szerint Wolfer németújvári gróf alapította, következő említése a szentgotthárdi apát és jobbágyai között keletkezett perben 1350-ben történik, amikor Bana nevű bíráját is feljegyzik. A falu alapításakor a németújvári bencés apátság birtoka, majd mindvégig a szentgotthárdi apátság, illetve 1393- tól az apátság birtokai között a kegyúri jogokat gyakorló Széchy család faluja volt. 1553-ban az egykori apátságnak 16 portája volt a faluban és 5 inquilinus is lakott itt. A jobbágyok közül többen csak féltelkesek. 1570-ben Gyarmaton az apátsági birtokon már 55 jobbágyporta és 7 zsellér volt, Széchy Margitnak és Thurzó Erzsébetnek pedig 10 portája, továbbá 8 szegény, 6 zsellér és 10 elhagyott porta. Ekkor már Gyarmat a környékbeli nagyobb települések sorába tartozott. Az  1997. év végén megjelent: Falunk képeskönyve Rábagyarmat (Szerk. Ács László) 400 főre teszi a 60 adózó portából álló falu népességét 1570-ben.

A század végén, a török hódoltság közeledtével kezd a falu visszafejlődni. 1588-ban már 14 portája elhagyott, 4 nemest, 6,5 jobbágyportát, 5 zsellért és 6 libertinust, 7 paupert és 1 pásztort írnak össze. Volt a falunak papja. A töröknek már 1600 táján behódolt a falu. Szigetvárta fizették az adót. 1690-ben török földesura Kopasz Ahmet olajbég volt. A töröknek 80 ház után 80 fl-t fizettek, az adót Radaman iszpáhi felemelte. A császárnak is adóztak. Jellemző a falupusztulásra, hogy ekkor már csupán 5 féltelkes, két 3/4 telkes, 6 negyedtelkes jobbágy volt. 11 és 1/4 sessio elhagyott. 1721-ben feljegyezték a falu bíráját, akinek fél portája volt.

Az összeírás szerint a falu lassan kezd magára találni a török megszállás elmúltával. Az 1696. évi Canonica visitatio 258 lakost említ. Az elmenekült lakosság visszatért. 58 telkes jobbágy volt, akiknek a kezén 86 1/8 negyed telek volt. 26 negyedtelek még ekkor is elhagyottnak van feltüntetve. Ugyan-ekkor összeírtak 6 zsellér családot is. Ekkor a bíró és a kisbíró a szolgáltatás alól fel volt mentve. 29 jobbágynak volt hegyvám alá eső szőlője. Volt a faluban 1 kovács és 1 takács iparosjövedelmük után 14 fi adót fizettek.

1732-ből ismerjük Nagygyarmat és Kisgyarmat jobbágyi népességének a megoszlását. Az előbbiben 42 jobbágy, utóbbiban 12 jobbágy lakott, 26 telek még elhagyott volt. Nagygyarmaton (Gross Ruprecht) volt 10 zsellér család is. Mária Terézia úrbérrendezése idején is a szentgotthárdi ciszterciek birtoka, s mint ilyen, 28 egész és 12 harmincketted telket számlált. Népes jobbágyi társadalma volt, 45 telkes jobbágy, 17 házas és 5 hazátlan zsellér, összesen 67 fő volt az úrbéresek száma. A község jobbágyainak státusa: örökös jobbágy. (Ezen a környéken csak Felsőrönökön, Csörötneken és Rábafüzesen volt nagyobb az úrbéres népesség). A telkes úrbéri földterület 709 holdat tett ki, amelyből 511 hold volt a szántó, 170 hold a rét és 28 hold a belső terület.

A falu népe a 18. század közepén részt vett abban a parasztmegmozdulásban, amelyet a szomszédos községekkel együtt az elviselhetetlen jobbágyterhek miatt indítottak. Megtagadták az adózást, nem robotoltak, hegyvámot nem adtak, az uradalmi erdőből kivágott fákat maguk értékesítették.

1787-ben a falu népessége 565 fős, 79 házból álló jelentős település. Ekkor a falu férfinépessége így oszlott meg: 1 pap, 1 nemes, 2 polgár, 53 paraszt, 42 polgár és paraszt örököse, 61 zsellér, 18 egyéb, 129 fiúgyermek, a nők száma pedig 258 volt. 1828-ban 124 adózót írtak össze, a jobbágyok száma 56, házas zsellér 19, hazátlan 1 fő volt. A tizedet természetben szolgáltatták, a kilencedet pénzben váltották meg. A falu lakói mezőgazdasági munkából éltek, emellett napszámos munkával, aratással, csépléssel és favágással egészítették ki megél­hetésüket. Fő terményeik a gabonaneműek közül a búza, a rozs, a zab, kapásnövények közül a krumpli és a kukorica. A falu határa hegyes-völgyes, egy része kaviccsal kevert agyag, másik része homokos, közepesen termő. A Rába áradásai következtében sok kára származott a falu lakosságának, gyakran még a házaikat is elöntötte. Az 1836-ik évről feljegyezték, hogy 14 holdat a víz elhordott és azzal a szomszédos Rábaszentmihályi határban a báró Sennyei birtokot növelte. Másfél mérős rétjük hasznát a katonaság költségeire fordí­tották. 100 pozsonyi mérős erdejük közös volt a földesúrral. Gyarmat a környékbeli falvakhoz képest nagy határú volt. 1857-ig 2827 hold, 1984-ig 2975-re növekedett az összterülete. Több mint fele erdő (52, 56%) de még így is nagy volt a szántóterülete 931 hold. (33%, mely 1984-re 603 holdra, 20%-ra csökkent). Az 1804. évi nem nemesi összeírásban 539 fővel szerepel. A férfi népességben 52 a jobbágy és 107 fő a zsellér.

A paraszti népesség állatállománya 1828-ban 68 szarvasmarha, 23 ló, 7 sertés. 1869-ben a falu teljes állatállománya a korabeli összeírás szerint 616 szarvas­marha (ebből 238 tehén), 315 sertés, 13 juh. 1957-ben írtak össze legtöbbet:

706 szarvasmarhát (ebből 405 volt a tehén), 437 sertést, 25 juhot és 56 lovat (az egyéb aprójószág, a méhcsaládok száma is jelentős volt). 199l-re juh már nem volt, 1 ló és 31 szarvasmarha mellett még a sertések 639-es száma említhető. Jelentős az apróállat (méh-)állomány is.

Rábagyarmat lakossága a korábbi évtizedekben, sőt egészen 1949-ig döntően a mezőgazdaságból élt. Paraszti gazdaságainak száma 1895-ben 275, 1935-ben 541 volt. A birtokosok száma nagyságcsoportok szerint 1 holdasnál kisebb 25, 1-5 holdas 169, 5-10 holdas 104, 10-20 holdas 43, 20-50 holdas 7, 100-200 holdas két gazdaság a rábagyarmati rk. egyházközségé és a helyi földbirtokosé, volt egy 632 holdas gazdaság a szentgotthárdi cisztercita apátság gazdasága. Az 1. világháború után 8 holdat osztottak ki a községben házhelynek. (13-an jutottak házhelyhez.) Említésre méltó szerepet töltött be a Rábán álló malma, mely már a 19. század közepén működött. A másik malmot (Bicsak malom) 1911/12-ben építették. A környékbeli falvak parasztgazdái is itt őröltették terményeiket. A malmok 1950-ig működtek.

A lakosság a mezőgazdaságból élt 1910-1949 között 85-80%, 1970-re 57%-ban, 1980-ra ez a szám pedig 40-re, 1990-re 31,7%-ra csökkent. Ugyanakkor növekedett a szolgáltatásban és az iparban foglalkoztatottak száma és aránya. 1990-ben 65 lakos dolgozott ezeken a területeken, 15,5%. A keresők aránya növekedett, míg 1949-ben a népesség 49%-a, addig 1980-ra 68,4%-a, 1990-re 73,2%-a volt aktív és inaktív kereső. 1949-ben a lakosság 81%-a élt mezőgazdaságból. Összesen 986 főt tartott el a mezőgazdaság. A mezőgazdasági népesség megoszlása a következő volt, munkás, napszámos és eltartottaik száma 44 fő, 10-20 holdas gazdaságból élt 160 fő, 5 holdon aluliból 516 fő. Segítő családtag 262 fő, egyéb 4 fő volt.

A falu foglalkozási képének átalakulása a termelőszövetkezeti szervezkedés után, 1960-ban indult meg. A Fenyvesalja Tsz területe 1672 kh volt. Állatállo­mánya 220 szarvasmarha, 40 ló és 200 sertés. A tsz-tagok egy tehenet tarthattak meg. Termelőszövetkezete 1968-ban egyesült a csörötneki és a magyarlaki termelőszövetkezetekkel.

Rábagyarmat vagyonosodását, iparosodását a zsúpos házak eltűnése is jelzi. 1900-ban még többségük, 164 lakóház, 1930-ban a 240 lakóház közül 88 volt ezek száma, de napjainkban már keresni kell egy-egy zsúpos házat. A házak berendezése, a lakások felszereltsége, a vezetékes vízhálózat, a palackos gáz terjedése (52 háztartásban volt palackos gáz) és az udvarok átalakulása is jelezte az életmód megváltozását.

A falu természetes szaporodása 1910-ig pozitív volt, az első világháborúban azonban 325 katonahalottja volt a falunak. 1921 és 1979 között a halálozások megnövekedése miatt 15,2-ről l,l%o-re csökkent a természetes szaporodás, 1980 után már fogy a népesség. A szaporodás csökkenéséhez járult a faluból való elvándorlás is. Elsősorban az iparilag fejlett környékbeli nagyközségekbe és városokba vándorolt a lakosság, akik között egyre nagyobb számban képviseltetik magukat a továbbtanulók. Népessége 1941-ig 1233 főre növekedett, 1970-ig kisebb arányban csökkent (1172 főre), az 1980-tól 1990-ig tartó további csökkenés következtében már kevesebb a lakója a falunak, mint egy évszázaddal korábban.

Rábagyarmat lakosságának többsége rk. vailású. Rk. anyaegyház. A település már az Árpád-korban templomoshelyként volt ismert. Anyakönyveit 1837-ig és 185l-l877-ig latinul vezették. Az ev. lakosok Körtvélyeshez, az izr. lakosok Szentgotthárdhoz tartoztak. 1949-ben 1221 lakosa közül 1209 rk., 7 ev., 5 ref. vailású volt.

Iskolája már 1770-ben működött, ekkor feljegyzik tanítóját, Kötse Istvánt, aki télen 6-7 gyermeknek tanít írást, olvasást, magyar nyelvet és hittant. Fizetése 38 forint 20 dénár. 1911-ben épült egy 3 tantermes, 3 tanerős iskola. Az átlagos tanulólétszám 1934-1942 között 150-160 fő volt. 1953-ban épült iskolájának 1968-ban 4 osztálytermében 9 tanerő 162 tanuló, 1995-ben 8 osztálytermes iskolájában 10 pedagógus 84 tanulót oktatott.

1987-ben orvosi rendelőt kapott a község.

A magánkisiparosok száma 7 fő volt, 2 bolt és 2 vendéglátóhely, Arany János kultúrotthona 1945 után épült, kultúrtermének a befogadóképessége 120 fő. 1995-ben 216 lakásban volt vezetékes víz és 80 lakásban udvari kifolyó. 138 lakásban volt vezetékes gáz. A villanyt 1957-ben, a vezetékes ivóvizet 1981-ben, a gázt 1995-ben vezették be a faluba. Telefont pedig 1994-ben kapott a település. 19 kereskedelmi boltja közül 6 élemiszerbolt. 166 kereskedelmi szálláshellyel bírt.

A falu elszigetelt közlekedési helyzetét a Rábán 1941-ben megépített vasbeton híd javította meg, mely lehetővé tette a rátóti vasútállomás használatát.

Lakosságának fő összetartó ereje a vallásosság mellett világhírre is szert tett színjátszó csoportjában és emellett Tűzoltó Egyesületében rejlik.

1888-ig k., 1950-ig kk. a Csörötneki kj-ben. 1952-1967: ötk., 1973-1985: ktk.szh: Csörötnek, 1985: szentgotthárdi vk., 1990-től önálló jegyzősége van.

I. Rábagyarmat területének megoszlása művelési ágak szerint
 
II. A népesség etnikai megoszlása
 
III. A népesség gazdasági ágak szerint
Megjegyzés: 1990-ben az inaktív keresők száma 263 fő, ebből 227 nyugdíjas.
 
 
VI. A lakóházak és lakások
 
VII. Állatállomány
Megjegyzés: 1957-1994 között egyéni, kisüzemi, illetve kistermelő gazdaságokban összeírt állatok.

RÁTÓT

1. 1428-1482: Rathodfolva, Ratholthfalwa, Ratholtfolua, 1483: Ratholtfalwa al. Wunakatheleke, 1549: Rathoth al. Wnakatheleke, 1598: Ratothzeg, 1773-1900: Ráthót, Rátoth, Rátót, 1808: Ráthót, Neustift, 1828: Ratóth, 1907: Vasrátót, 1913-: Rátót Nevét a Ratholth/Ratholdus német személynév, a nyugatról beköltözött lovagnemzetség neve, illetve a szeg/szeglet összetétele adja. A 8-as múút felezőjénél, soros beépítésű község.

Külterületei: Bicsákmalom, Kantaszeg, Vasúti őrház.

Határában pusztult el az összeírásokban 1598 óta szereplő Tiszta Márk falu.

II. 1428-ban Péter deák 4 adózó jobbágy portáját említik a források, a Hassághy család birtoka 2 és fél portával és 7 szegénnyel. Erdélyi Kristófnak és más nemeseknek is voltak itt portái. 1561-ben possessio, adománylevélben erősítik meg Hassághy Imre Zala megyei vicecomest itteni birtokában. Egy forrás név szerint is felsorolja a falu 17 adózójának a nevét. Közülük 10 jobbágy és 7 zsellér státusú. A possessio Hassághy részén 1569-ben 2 integra sessio, 3 media sessio és 1 deserta sessio. Szolgáltatásaikat is összeírták, robotot nem teljesítettek. Hassághy Imre halála után Rátót tulajdonjogi viszonyai zavarosak. Egyik forrásunk szerint mivel Hassághy utódok nélkül halt meg, a javait a nádaljai Chemetey István kapta meg. Ennek ellentmond egy másik forrás, mely szerint Hassághy Imre felesége Perneszy Klára, török fogságba esett és onnan Kisserényi Gábor váltotta ki 5000 magyar forintért. Ezért rátóti birtokát 3000 forintért neki elzálogosította. Forrásaink a további évtizedek során sem Chemetey, sem Kisserényi birtokrészeit nem említik. 1633-ban Mikulith Tamás a Hassághy-féle birtokrészek tulajdonosa. Volt itt jobbágy-portája Sennyei Péternek, Myskey Jánosnak és Bakó Gergelynek. A török 1641-től fenyegette a falut. Emberveszteségről nem tudósítanak adataink.

1720-ban 10 jobbágyportája van, 61 1/8 cubatura szántó és 6 1/4 cubatura rétet műveltek. A bevetett mag ötszörös termést hozott. A kocsmáitatás joga Szt.Mihály tói karácsonyig a falu népét illette. Rátót ekkor 14 házból álló település. A Kazó-féle egyházlátogatási jegyzőkönyvben 124 magyar lakossal szerepel. Az 1728. évi összeírás szerint Hertelendi László özvegyének 9 jobbágya volt, míg Hertelendi Boldizsár részéről 3 jobbágyot írtak össze. Fényes Benedeknek és Móráczi Lászlónak l-l jobbágya volt. Az összeírásban 2 házas zsellér is szerepelt. 1728-ban még nem osztották fel a falu határát mezőkre. A jobbágyok között volt egy negyedtelkes, akinek csupán 5 köböl termése volt, a többieknek 10 köböl termést jelez az 1728. évi összeírás. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején a rátóti közbirtokosság tulajdonában volt a vegyes társadalmi összetételű, magyarok lakta falu. 12 egésztelek volt Rátóton, amit 17 jobbágy és 3 zsellér művelt. A teljes úrbéri földterület 296 hold volt. Fő terményeik ekkor is és később is a búza, a rozs, az árpa és a zab voltak, a kapásnövények közül a krumpli, a kukorica volt a fő termény. Ezt elsősorban saját szükségletükre termelték. A kocsmáitatás jövedelme fél évig a falu népéé volt. A kilencedet természetben fizették, a tizedet pénzben váltották meg. A jobbágyi szolgáltatások teljesen kimerítették a parasztságot s fokozta nehézségeiket a Rába folyó és a Gosztonyi patak áradása, mely terméseiket gyakran elpusztította. Megélhetésükhöz részesaratást, cséplési munkákat, valamint fuvarozást és más napszámosmunkát vállaltak.

A falu 19. századi életére Fényes Elek Geographiai Szótára és Borovszky Samu Vas vármegyei monográfiája nyújt korabeli ismeretanyagot. Fényes Elek szerint a falut a Cseh família kastélya díszíti.

Állatállományában az 1744-es összeírásban 44 igásállat, 21 fejős tehén, 4 meddő tehén, 22 csikó és borjú, 66 disznó és 25 kas méh szerepelt. 1869-ben 334 juh volt a faluban. 1895-ben 239 szarvasmarhát tartottak, ebből 72 Széli Kálmán rátóti gazdaságában. 1935-re a község állatállománya 306 szarvarmasha (ebből 150 tehén), 172 sertés és 29 ló. 199l-re 6 szarvasmarha (ebből 2 tehén), 3 ló, és 173 sertés. 1994-ben csupán 99 sertést írtak össze. Emellett 70 méhcsalád és közel 400 db nyúl volt a község állatállományában.

1787-ben 165 főből áll Rátót. Férfinépességében 2 nemes, 14 paraszt, 15 polgár és paraszt örököse, 19 zsellér, 10 egyéb és 30 fiúgyermek volt. A női népesség száma 75 fő. A népességszám stagnáló, a legmagasabb 1910-ben 358 fő, legalacsonyabb 1857-ben 149 fő, 1990-ben 276 fő. 1828-ban 45 adózóját jegyezték fel, a házak száma 13, a jobbágyoké 11, a zselléreké 4.

A jobbágybirtok elkülönítése, majd a vasút megépítése jelent fordulatot Rátót életében. A Szombathely-Szentgotthárd közötti vasútvonal 1872-ben épült meg. Azt, hogy nem Rábaszentmihályon lett a vasútállomás, az itt birtokos Széli Kálmán döntötte el. A község területéből mintegy 600 hold maradt meg földesúri birtoknak, Széli József Vas megye alispánjának, majd később főispánjának a tulajdonában. 1867-ben kapta meg Széli Kálmán későbbi pénz­ügyminiszter, illetve miniszterelnök Vörösmarty Ilonával kötött házassága alkalmából. 1895-ben 598 hold volt Széli Kálmán tulajdonában. Az uradalom­ban a birtokos mintagazdaságot fejlesztett ki; különösen a tisztaszimentáli-fajtatehenészet vált híressé. Az uradalom 20 cselédet tartott. Rátót is sokat köszönhet Széli Kálmánnak, aki még miniszterelnöksége idején is rátóti kasté­lyában lakott. Ekkor még a gyorsvonat is megállt a kétszáz lakosú faluban. 1915. augusztus 16-án halt meg Rátóton. 1935-ben a Széli Kálmán-birtok egy része gr. Batthyány Iván örököseinek, másik része Széli Kálmán unokájának, Bernrieder Katinkának a kezén volt. Vörösmarty Mihály rátóti unokája: Katinka bárónő és varrónője, édesanyám emlékét idézi fel e lexikális falutörténet.

A falu határában felosztott úrbéri legelőkről egy 1887. évi térkép nyújt áttekintést. 1857-ben Rátót 1167 holdból áll, melyből 625 hold szántó, 102 hold rét, 47 hold legelő, 369 hold erdő és 24 hold egyéb terület. Ez az arány nem sokat változott, mindössze a legelőből (6-9%) kert és egyéb belső terület lett. A paraszti népesség gazdasági helyzetéről a következő adatokat tudjuk: 1910-ben 76%-a a lakosságnak a mezőgazdaságból élt. A mezőgazdaságból élő keresők 1910-ben 24 fő 5 kh aluli gazdaságban, 6 fő pedig 10-20 kh-as gazdaságból élt. 1935-ben 247 volt az összes birtokos száma. Ebből 168 (68%) 1 holdnál kisebb földterületű volt, 55 öt holdnál kisebb, 16 5-10 holdas, 10-20 holdas 6 birtokos. Egy gazdaság, a Bernrieder-féle, 239 holdas, a gr. Batthyány Iván örökösei tulajdonában lévő, melyet Gombás Gyula bérelt, 523 holdas volt. Jellemző a birtokok felaprózódására, hogy míg 1895-ben 73 volt a birto­kosok száma, addig 1935-re 247-re emelkedett. A földbirtokrendezés során a gr. Batthyány Iván-féle birtokból 113 holdat osztottak szét 109 igénylőnek és házhelynek 8 holdat 22 családnak. Az 1945 után végrehajtott földosztás során 673 holdat vettek igénybe. 60 jogosult közül 26 gazdasági cseléd 149 holdat, 33 kisbirtokos 98 holdat és 1 egyéb foglalkozású 4 holdat kapott. Házhelyjuttatásban 20 fő részesült, 8 holdat osztottak szét ilyen célra.

A falu két termelőszövetkezete 1952-ben alakult meg 1956-ig működött, majd újjáalakultak együtt Rákóczi Tsz néven 1959-ben. 1962-ben egyesült a gasztonyi és a vasszentmihályi termelőszövetkezetekkel, majd 1976-ban a csörötnekivel is. A közös szövetkezet földterülete 2050 ha, ebből 1122 ha szántó, tagjainak száma 268 fő, ebből járadékos 144 fő. Közös vagyona 1975-ben több mint 4,5 millió forint volt. Székhelye az egykori uradalmi székhely, Rátót lett. Az állattenyésztést szakosították: Rátóton lett a lóistálló, Gasztonyban a szarvasmarha-, Vasszentmihályon a sertéshizlaló telep. A Gasztonyból átcsatolt gépállomás területén lévő épületekben 15 ezer db-os tyúkfarmot létesítettek.

Rátót második virágzása 1945 után indult meg. Mintegy 25 új ház épült, köztük emeletes épületek. 1930-ban lakóházainak fele vályog volt, ma már korszerűbb házainak száma 93. Utcái rendezettek, virágos kiskertekkel tarkított a falukép. A faluba 1951-ben vezették be a villanyt.

A magas halálozási értékek miatt ma ugyanannyi a lakossága, mint egy évszázaddal ezelőtt. Az életmód megváltozását a kereső népességmegoszlása tükrözi, míg 1910-ben a mezőgazdaságból élők aránya 76%> volt, ez 1970-re és 1980-ra 40% körülire csökkent, majd 1990-re már csak 32,8%. Emelkedett az iparból élők aránya 14,5%-ról 1990-re 33,6%-ra, a szolgáltatásban és egyéb területen dolgozóké pedig 9,5%-ról 28,6%-ra. A gazdasági fejlődés ellenére népességét megtartani nem tudta, 1990-ben 276 főből az aktív keresők száma 134 fő volt, ebből 44 fő dolgozott a mezőgazdaságban 45 fő pedig az ipar/építőipar területén. Rátót neve ma a helybeli Gólya Termelő Kft. által készített Chevalier sajtról lett ismertté.

Rátót lakóinak többsége rk. vallású. 1949-ben 344 lakosa közül 336 rk., 3 ref 2 ev. és 3 unitárius vallású volt. Rk. lakosai Rábaszentmihályhoz, ev. es reí. Körmendhez, az izr. lakosok Szentgotthárdhoz tartoztak. Iskolája 1942-ig nem volt Rátótnak, 1942-ben létesült 1 tanerős, 1 tantermes iskolája  Az első ötéves terv keretében 4 tantermes körzeti iskolát építettek, mely 5 osztályos, 8 tanerős iskola volt. Orvosi rendelő Vasszentmihályon van. Postahivatala a 30-as években létesült. A Horthy-rendszer itt, a környék községei közül a legtöbb agrárproletárt számláló faluban létesítette a csendőrőrsöt. A falu műemléke az egykori Széli Kálmán kastély és a 18. századból való ref. harangláb. Zárdájának romjai késő románkori alapfalakat mutatnak.

1888-ig k 1888-1895: nk., 1895-: kk. a Csörötneki, 1901-3950: a Vasszentmihályi körjegyzőségben. 1952: ötk., 1967-1985: ktk. szh. (társközségei Gasztony, Nemesmedves, Rönök és Vasszentmihály), 1985: Szentgotthárdi vk., 1990 után jegyzősége helyben.

12. ábra Rátót népessége
 
I. Rátót területének megoszlása művelési ágak szerint
 
II. A népesség etnikai megoszlása
 
III. A népesség gazdasági ágak szerint
Megjegyzés: 1990-ben az inaktív keresők száma 68 fő. ebből 66 nyugdíjas.
 
 
VI. A lakóházak és lakások
 
VII. Állatállomány
Megjegyzés: 1957-1994 között egyéni, kisüzemi, illetve kistermelő gazdaságokban összeírt állatok.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet