Előző fejezet Következő fejezet

AZ ÖRMÉNY MÚZEUM MEGALAKULÁSA

 

Az erdélyrészi magyar örmények február 19-én Szamos-Újvárott a létesítendő Örmény Néprajzi Múzeum ügyében szervezkedő közgyűlést tartottak. Az érdeklődés oly nagy volt a gyűlés iránt, hogy Kolozsvárról, Désről, Gyergyószentmiklósról, Erzsébetvárosról, Budapestről személyesen is képviselők megbízásával vettek részt nagy számmal az értekezleten, mely a Szongott Kristóf szerkesztő elnöklésével a városi Redut nagy-termében folyt le. A gyűlést Szongott Kristóf hazafias üdvözléssel köszöntötte, s a program ismertetése után fölolvasta azokat a leveleket és táviratokat, melyek a múzeum szervezkedése alkalmából a bizottsághoz érkeztek. A mozgalom fontosságát jellemzi egymagában az a tény, hogy a távol Keleten és a külföldi örmények körében is visszhangot keltett. A bécsi, lem-bergi és velencei mechatirista kolostorok üdvözlő levelet és táviratokat küldtek a szervezőbizottságnak, a lembergi érsek külön gratulált, azonkívül a konstantinápolyi örmény lapok szerkesztői, a párizsi Pázmáveb és Pánászter lapok szerkesztői, a perai örmény kollégium tagjai, a genfi egyetemi hallgatók és a római Propaganda Fide örmény szemináriumának tanárai és növendékei, kiknek üdvözletét Misgkián János pápai kamarás, a római Propaganda Fide örmény kollégiumának professzora tolmácsolta örmény, latin és francia nyelven.

„Az első szó - mondá a jelenvoltak viharos éljenzése között -, melyet külföldön élő honfitársai nevében a gyűléshez intéz, a köszönet, a hála és az elismerés szava egy olyan nemzet iránt, mely a világtörténelemben a türelmesség, a liberalizmus és a bibliai értelemben vett felebaráti szeretet példátlan szimpátiájával ölelte magához az üldözött örménységet. De nemcsak ennek a fajnak volt kiváltsága ez a rendkívüli megbecsülés, éppen így kijutott a magyar haza többi nemzetségének, kiket a magyar állam a szabadság olyan biztosítékaival látott el, ami külföldön, a nagy kultúrállamok kormányzata alatt élő nemzetiségek előtt megfoghatatlan volna. Személyes tapasztalatok alapján volt alkalma megismernie a hazai viszonyokat, s amit látott, az napról napra meggyőzte abban, hogy a nemzetiségeknek ebben az országban élni szerencse, mert jogokban, becsülésben és állandó szimpátiában van részük, oly mértékben, miről a külföldi nemzetiségeknek sejtelmük sem lehet. A régi önérzetes közmondás - extra Hungariam non est vita - a mai modern viszonyok között is igaz, csakhogy ennek a mondásnak erejét és hatályosságát modern tartalommal kell megtölteni, a munka kultuszával, hogy a tudományosság, ipar, kereskedelem, művészet terén is megvalósulhasson az önérzetes magyar szállóige intenciója, s az idegenek is kénytelenek legyenek beismerni, hogy ez így van. Üdvözli a gyűlés tagjait, s azzal végzi szavait, hogy a múzeumegyesület virágozzék, fejtsen ki hasznos munkát a magyar nemzeti állam dicsőségére."

Nagy éljenriadal követte a Misgkián dr. pápai kamarás szavait, mire Herman Antal egyetemi m. tanár mint a közgyűlés előadója szólott. Azzal kezdte beszédét, hogy a budapesti néprajzi társaság és a kolozsvári EKE üdvözletét hozza, s ez a tény, valamint az, hogy magyar ember létére ennek a mozgalomnak élén ő is ott van, s hónapok óta agitál mellette, bizonyság lehet arra, hogy az Örmény Múzeum szervezése tudományos szükség és a magyar kultúrának fontos érdeke. Részletes programot adott Herman a múzeum hivatásáról, s fejtegetései annyira megnyerték a hallgatóság tetszését, hogy a közgyűlés elhatározta az előadói jelentésnek egész terjedelmében való jegyzőkönyvi beiktatását.

A Herman Antal szavainak hatása alatt kért szót Bárány Lukács kanonok-plébános, előrebocsátva, hogy nagy örömmel hallotta a Herman beszédében saját érzéseinek visszatükrözését. Beszédét így fejezte be: „A mi örmény voltunk semmiféle politikai vonatkozást sem takar. Egyedül azt jelenti, hogy örököltünk bizonyos szívbeli tradíciókat apáinktól, s ezeknek legelseje az, hogy soha nem szabad megfeledkeznünk arról a háláról, mellyel a magyar nemzetnek tartozunk. Összes törekvéseinkben ez legyen a vezéreszme s az a másik tudat, hogy ennek az országnak a haladását, fejlődését és boldogulását éppenúgy szívünkön kell viselnünk, mint a legsovinisztább magyar embernek. Ennek a kötelességnek iparkodtunk a múltban is megfelelni, s büszkén mondhatjuk, hogy a mi fajunkból támadtak kiváló magyar hadvezérek, írók, művészek, politikusok és katonák, de áruló nem akadt köztünk sohasem. Az aradi bitófán a mi tábornokaink is Lázár és Kiss Ernő vértanúságot tettek a magyar ügy igazáért, embereink százával küzdöttek mint közlegények, tisztek és hadvezetők a magyar szabadság-harcban, s mikor jött az abszolutizmus, éppenúgy szenvedtek, mint a legmagyarabb magyarok. Az Örmény Múzeum lesz a hazai örménység legdicsőbb hálaáldozata a magyar haza kulturális oltárán, s majd ha idegenek keresnek föl, mi is szószólói leszünk a magyar tudományosság haladásának, s lapjainkból meg fogja tudni a külföld, hogy ez az ország a jólét, a fejlődés és az alkotmányosság országa."

Ezután Merza Gyula, az Erdélyi Kárpát-Egyesület főtitkára jelentette, hogy a múzeum első tárgyait az erdélyi magyar-örménység intelligens körei adták össze, s nemcsak emléktárgyak adományozásával, hanem jelentékeny alapítványokkal ígérték meg többen a támogatásukat. Az első alapítványt 2000 korona értékben egy névtelen adakozó tette, kiről a bizottságnak ez ideig még nem sikerült semmit megtudnia. Az alapszabályok tervezetét szintén a szervezőbizottság nevében Merza Gyula terjesztette elő, általánosságban megokolva a sarkalatos négy főelvet, mely a néprajzi középpont létesítésében, az örmény egyház patronátusában és tulajdonjogában, egyesület alakításában és múzeum szervezésében nyer kifejezést. Az egyes pontozatokat megfelelő felvilágosítások után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Jelvényül az úgynevezett örmény kereszt és az örmény tudományosság kígyófejes jelképének kombinációját választották. Az egyesület hivatalos közlönye az Armenia lesz, melynek eddigi terjedelmét egy-két, esetleg három ív tartalommal még kibővítik, olyanformán, hogy a lap tudományos közleményei magyar nyelven jelennek meg, miután azonban egyik fő cél a külfölddel való összeköttetések keresése lesz, a múzeumi jellegű és a magyar vonatkozású informatív közlemények az Armenia melléklapjában örmény, német és francia nyelven közöltetnek. A magyar és örmény rész szerkesztését Szongott Kristóf, a németét Herman Antal dr., a franciáét Bányai Elemér dr. fogja végezni.

Sok erkölcsi és anyagi áldozatot fog természetesen igénybe venni a nevezetes tervek megvalósítása, de már most a kezdet legelején is az áldozatkészség annyi szép példája jelentkezett, hogy pár évi komoly munka után valószínűleg saját kis palotájában teljesítheti az új múzeumegyesület hasznos hivatását, Szamosújvár városa régi gimnáziumi épületének egyik osztályát átengedte a múzeumegyesület hasznos céljaira, az örmény katolikus egyház pedig olyan értelmű határozattal sietett a vállalkozók támogatására, hogy míg a néprajzi múzeum épülete elkészül, a főtemplom hatalmas oratóriumát üvegfallal elkülönítteti és a múzeum rendelkezésére bocsátja.

Az alapszabályok elfogadásával az elnök az egyesület megalakulását határozatilag kimondotta, s ekkor kezdődött a tisztviselői kar megalakítása. A választás eredménye a következő: elnök Dániel László országos képviselő. Ügyvezető alelnök Tódorfi Lukács polgármester. Alelnökök Gopcsa László dr. miniszteri tanácsos, Issekutz Győző dr. országos képviselő, Mártonfi Lajos dr. főgimnáziumi igazgató, Merza Gyula, az EMK főtitkára, Tücs Karácsony kir. közjegyző. A múzeum felügyelőbizottságának elnöke Bárány Lukács kanonok-plébános. A tiszteleti állásokat következőképpen töltötték be: tiszteleti tagokká Simay Gergely dr. ny. törvényszéki elnököt, az l848-iki törvényhozás volt képviselőjét és Mály István dr. kolozsvári orvost választották meg. A többi tiszteleti állások ebben a rendben következnek. Tiszteletbeli múzeumi igazgató Herman Antal dr. Elnökök Dániel Ernő báró, Karátsonyi Jenő gróf, Lukács László miniszter és Lukács György főispán. Alelnökök Korbuly Bogdán, Karátsonyi Andor, Voith Gergely és Zakariás János dr. Végül megválasztották a rendes tisztviselői kart, melynek föladata lesz a szervezési munkálatok keresztülvitele, az egybegyűjtött anyag rendezése, kiállítása és földolgozása és a szellemi teendők végzése. A választásnak ez a része is dokumentálja a mozgalom céljának hazafias voltát, mert a tisztviselők nagy része született magyar ember, kik hivatáskörükben olyan speciális szakmák művelésére lesznek utalva, mint az archeológia, história, természetrajz, filológia, orientalisztika s emellett a hazai örmény vonatkozású néprajz művelése. Hat múzeumi őrt választottak meg, s ezek közül kettőt rendes hivatással, javadalmazással és járandósággal való állásban fognak rendszeresíteni. A megválasztottak: Bányai Elemér dr., Kapatán Márton, Józsa János, Olosz Endre, Ornstein József és Temesváry János dr.

 (1905. február 25.)

 

SZAMOSÚJVÁR ANNO

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet