Előző fejezet Következő fejezet

Péli Tamás

 

”1948-ban születtem Budapesten, a nyolcadik kerületben, amely az úgynevezett pesti cigány kerület. Ami a legfantasztikusabb és legfontosabb emlékem az, hogy volt egy csodálatos közösség, amely körülvett, akikhez én mindenáron tartoztam és tartozni szeretnék. Lehettem olyan három- négyéves – amikor is még platinaszőke hajam volt, – nagymamámnak ültem az ölében, aki egy száztizenkét kilós csodálatos indiai istenasszony volt. Megkérdeztem tőle: én olyan vagyok-e, mint ti? Mert pocsolyákban, itt-ott láttam, kicsit más vagyok, mint a többi unokája. Azt mondta: Hát kisfiam, ugyanolyan vagy, pont ugyanolyan. Ekkor dőlt el minden az életemben. Szeretem ezt a népet, amit most meg is nevezek: a cigányságot. 1962-ben lettem gimnazista. Akkor elhatároztam, azért fogok tanulni, ha Isten is megsegít, festő, festőművész legyek, hogy egy másik lőállásból tudjak segíteni népemen, a világgal, a társadalommal szemben, amely régen sem, most sem szeret minket, sajnos.”- mesélte egyik utolsó interjújában.6 „Hollandiában mindig dédelgettem magamban egy nagyon-nagy történetet. Azt, hogy itt Magyarországon hogyan és miképp élnek vagy fognak élni a cigányok. Azt meg kéne valahogy festeni. 1983-ban fogtam hozzá, és akkor ezt a 42 m2-es képet sikerült megfestenem az Andrássy kastélyban, a tiszadobi gyermekvárosban. Ennek a képnek a története a születés. Megszületik Káli istenasszonynak a kisfia a Manus, az ember. Ezt egy olyan helyen, ahol a gyerekeknek nincs anyjuk, apjuk megfesteni minden megrázkódtatás nélkül elég nehéz. Ettől vált eredetivé és igazzá, hogy olyan emberek közt tudtam ezt a születés mítoszt megteremteni, akiknek nincs az identitásukban az, hogy megszülettek.”7 Kerékgyártó István a róla szóló monográfiájában írja: „Tehetsége, iskolateremtő képessége és egyéniségének vonzereje, kisugárzó hatása folytán központi szerepet játszott a cigány képzőművészek között, sőt mondhatni az egész roma művész értelmiségnek meghatározó vezéregyénisége volt. A reneszánsz és barokk hagyományokra támaszkodva sajátosan egyéni képi nyelvet teremtett, olyan figuratív művészetet, amely mitikus-szimbolikus magasságokba emeli a cigányság sorsproblémáit. A cigányságnak, mint népnek a történelmi útját ő fogalmazta meg először monumentális formában. S a pályakezdés idején elhatározott programot sikerült megvalósítania, sajátos cigány képzőművészetet létrehoznia.”8

  1. Molnár István Gábor: In memoriam Péli Tamás (1990-1994) portréfilm, Eötvös József Cigány-Magyar Pedagógiai Társaság, 2004.
  2. Kőszegi Edit – Szuhay Péter: Kései születés, Dokumentumfilm, 67 perc, Néprajzi Múzeum, 2003
  3. Kerékgyártó István: Péli Tamás (1948-1994), Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány 2005.

 

Tamás Péli

 

’I was born in 1948 in Budapest in the 8th district. This is the so-called ‘gypsy district of Budapest’. My most fantastic and important memory is the existence of a community that surrounded me and to whom I always wanted and still want to belong. I was 3 or 4 years old – at that time I had platinum blonde hair – and one day I was sitting on my grandmother’s lap. My granny was a wonderful Indian goddess of one hundred and twelve kilos. I asked her if I was the same as they. Because sometimes I saw myself in puddles, here and there and noticed that I was a bit diferent. She answered: Well, my little son, you are just like us, exactly like us. That was the turning point of my life. I love these people and now I tell their name: the Gypsies. I became a high school student in 1962. Then I decided that I would study to be a painter one day if God helped me to do so. I wanted to help my people from a diferent ‘bridgehead’ in their ight against the world and a society that has never loved us, unfortunately’ – explained the artist in one of his last interviews.

When I was in the Netherlands I cherished a great story. It was about how the gypsies lived and would live in Hungary. I should somehow paint this theme. I started to work on it in 1983 and then I managed to paint this 42 m2 picture at the Andrássy castle in the children’ town at Tiszadob. The story of this picture is the birth. Goddess Kali’s little son Manus – the man – comes into this world. It is rather diicult to paint this in a place where children do not have parents. I could create this myth of birth amongst people who do not have this experience in their identity. This made the picture authentic and true.’

István Kerékgyártó wrote the following in his monograph on the artist: ‘His talent, his ability to found a school and the attraction of his personality, his charm made him a focal point amongst the gypsy artists – we might say he was a truly leading igure of all the Romany intellectuals. Based on renaissance and baroque tradition he created an individual visual language and igurative art that raised the problems of the Gypsies to the heights of myths and symbols. He was to first to deine the Romanies’ history as a group of people in a monumental form. Thus he could keep the promise of his chosen call and created a unique gypsy art.’

 

Péli Tamás: Az utolsó játszma / The last game

 

Péli Tamás: Születés / Birth 1/2

 

Péli Tamás: Születés / Birth 2/2

 

Péli Tamás: 4 lófej / Heads of 4 horses

 

Péli Tamás: Körösi Csoma Sándor

 

Péli Tamás: Téglavető / Adobe maker

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet