Előző fejezet  

Mellékletek

 

„Őfőméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzó urához hódolatteljes előterjesztése Bródy András volt kárpátaljai magyar-orosz miniszterelnöknek.

Főméltóságú Kormányzó Úr!

A kárpátaljai magyarorosz terület autonómiájának a szentistváni Nagy-Magyarország keretén belül való megvalósítása érdekében, alulírott Bródy András, volt ruszin miniszterelnök az alábbiakban hódolattal bátorkodik előadni:

A magyarorosz népnek és területének Magyarországhoz való visszacsatolásáért életem legszebb korát, 20 éves küzdelmemet áldoztam fel, hangtalanul, ismeretlenül, hajtatva azon szent megihletődés által, hogy népem élete, jövője, boldogulása csak a szentistváni Magyarország keretén belül biztosítható. E küzdelem befejezése előtt a sors próbára tett: a szent cél megvalósulása családom, jövőm, pozícióm és életem kockáztatását kérte tőlem. Mindezt én megfontoltam és meggondoltam s azonnal teljesítettem is. Meg vagyok róla győződve, hogy nem sok „miniszterelnöki" pozícióban lévő ember akad, aki ezt megteszi. A sors nagylelkű volt hozzám, visszaadta családomat és életemet és megengedte, hogy lássam 20 éves küzdelmem eredményét.

Három hónapja figyelem az eseményeket. Kezdetben lelkesedtem, azután bizakodtam, később reméltem, most pedig félelem fog el, hogy mindaz, amit húsz éven át építettem, rombadől. Mert bár a terület - hála Főméltóságú Kormányzó Úr bölcs és gyors elhatározásának és a magyar honvédség nagyszerű harckészségének -Magyarországhoz csatoltatott, a magyarorosz nép lelke ez alatt a három hónap alatt sokkal távolabbra sodródott a magyartól, mint amilyen távol állott a cseh megszállás idején. Félő, hogy ez a távolodás folytatódni fog, és ki tudja, hogy az európai feszült légkör befolyása alatt hol fog megállani?

Az elmúlt három hónap alatt szótlanul figyeltem és tanulmányoztam a magyar politikai élet megnyilvánulásait Kárpátalja sorsával kapcsolatban. És a következőket állapítottam meg: a Főméltóságú Kormányzó Úr és a kormányfő: gróf Teleki Pál miniszterelnök úr, valamint az egységes magyar nemzet akarata ellenére a kárpátaljai magyarorosz terület rendezésének megvalósulása elé egy »láthatatlan erő« tudatosan akadályokat épít és állít.

Ennek tulajdonítható az, hogy a Főméltóságú Kormányzó Úr és a miniszterelnök úr által megígért autonómia megvalósítása helyett az autonómia megadása felett ma már vitáznak, sőt egy, az autonómia megadását ellenző tábor szerveződik, egyelőre csak egy láthatatlan és névtelen tényező irányítása mellett, de maga az a tény, hogy mindez így történhetik, bizonyítja azt, hogy ez a láthatatlan tényező egyben felelős tényező is kell hogy legyen.

Az elmúlt 20 esztendő alatt szerzett tapasztalatok alapján legyen szabad annak a véleményemnek kifejezést adni, hogy ha a visszacsatolt kárpátaljai magyarorosz terület autonómiája rövid időn belül nem lesz megvalósitva, úgy amint azt Főméltóságú Kormányzó Úr kegyes volt kilátásba helyezni és a kormány feje megígérte, a visszacsatolt terület egy európai bonyodalom esetén újra válságos helyzetbe kerül. Mert a ruszin népre, amely az elmúlt 20 esztendő alatt nemzetté fejlődött, az elmúlt 3 hónapos magyar uralom kiábrándítólag hatott. Itt meg kell jegyeznem azt is, hogy ezt a kiábrándulást nem a katonai hatóság, hanem a mögötte működő polgári szervezet idézte elő.

Nekem nemcsak jogom, de kötelességem is, hogy ezt nyíltan megmondjam, s hogy őszintén beszéljek felelősségem tudatában. Az elmúlt három hónap alatt a cseh recept szerint:

a.  A közigazgatásban, a bíróságnál, a tanügynél, a pénzügynél és általában majdnem mindenütt, minden fontosabb hivatali pozíciót belföldi, oroszul nem tudó magyarral töltöttek be, vagy olyan emberekkel, akiket a magyarorosz néppel, s annak lelkével semmi sem kötötte, akik a múltban is magukat a magyarorosz nemzet testétől elkülönítették.

b.  Minden gazdasági forrást és intézményt belföldi magyar szakemberekkel szállottak meg és sajátítottak ki.

c.  Ungváron és Munkácson a magyarorosz nyelv részére annyi jogot sem biztosítottak, mint amennyit a csehek biztosítottak a múltban a magyarok részére. (Még az utcai feliratokat is bemeszelték.)

d.  A magyarorosz falvakban, ahol csak lehetett, megpróbálták a magyar iskolák felállítását. (Nagyszőlősön pl. 24 magyarorosz elemi iskolái osztályból csak 9-et hagytak meg.)

e.  Magyarorosz tisztviselőket, bírákat, tanárokat és tanítókat Ungváron, Munkácson és Beregszászon magyar bizottságok által igazoltatnak, tekintet nélkül a magyarorosz ügynek tett szolgálatra, tisztán csak a magyar szempont figyelembe vételével.

f.  A vidéken a csendőrök brutálisan viselkednek a néppel szemben. Erről ma már a falvakban rémregények járnak, és vannak emberek, akik a csendőri verés elől a faluból elmenekültek. Állítólag a Máramarosban (rahói járásban) bujdosó Szics-gárdistáknál keresnek menedéket.

g. Ungváron, Munkácson, Beregszászon, de még Nagyszőlősön is a hivatalokban a szolgálatot teljesített magyarorosz altisztek egy részét minden további nélkül elbocsájtották. Az egész igazgatás magyar nyelven történik, még a magyarorosz falvak jegyzői hivatalaiban is éppúgy, mint a csehek alatt, cseh nyelven.

A magyar politika a kárpátaljai magyarorosz terület kérdésében teljesen bizonytalannak, határozatlannak és tehetetlennek látszik, éppen a fentemlített láthatatlan erő által teremtett akadályok miatt. Ez a bizonytalanság adott tápot Amerikában a magyaroroszok között a nyílt cseh, zsidó, kommunista s egyéb ellenséges propagandának a magyarok és Magyarország ellen. Szlovenszkó-ban és Németországban ez táplálja az ukrán propagandát, ugyancsak a magyarok és lengyelek ellen (míg ebből kifolyólag Lengyelországban az ukránizmus és a magyarorosz autonómia ellen). Bent, a kárpátaljai magyarorosz területen mindezen propagandának külön-külön ügynöke és számos híve van (főként a kommunisták tevékenykednek), éppen a magyar politika bizonytalansága miatt.

Mindezt én előre láttam, és mindezt megakadályozandó, a magyar csapatok elindulása napján 1939. március hó 14-én, meg akartam alakítani a felelős magyarorosz kormányt, amely a visszatért terület kormányzását a magyar királyi kormány intenciói szerint irányította volna, és a teremtett új helyzetet szentesítette volna. (Ezt annál is inkább meg lehetett volna tenni, mert én nemcsak a cseh köztársasági elnököt helyettesítő kormányfő által kinevezett, de egyúttal a »kárpátorosz« nemzet törvényes képviselete, tehát az összes képviselők és szenátorok, valamint az orosz és ukrán nemzeti tanácsok által egyhangúlag megválasztott kormány feje voltam, akit Sirovy generális törvénytelenül mozdított el helyéről és csukatott le. Ezt a szándékomat jelentettem a magyar királyi kormánynak (Pataki Tibor államtitkár úr révén), azt azonban nem akceptálták.

Az elmúlt két hónap alatt majdnem minden héten felhivtak Budapestre tárgyalni, ellenben az autonómiát illetően nem adtak nekem alkalmat, hogy valami hasznos pozitívumot letárgyalhassak. Az az érzésem, hogy szándékosan foglalkoztattak engem Budapesten csak azért, hogy azalatt megpróbálják a kárpátaljai magyarorosz területet - az én kikapcsolásommal - pacifikálni. Mert ilyen kísérletek történtek:

  1. Az ügynökök egész raja járta be a falvakat a katonai parancsnokságra való hivatkozással,  aláírást gyűjteni memorandumokra,  amelyek burkolt tartalma: tiltakozás az autonómia ellen, amelyet a magyar Államfő és a magyar Kormányfő megígért. Ezeket a memorandumokat a Főméltóságú Kormányzó Úr és a miniszterelnök úr címére továbbították. (Hogy eljutott-e odáig, azt nem tudom.)
  2. Ellenem egyrészt az ungvári főispán hivatalos lapjában, a Kárpáti Magyar Hírlapban, másrészt pedig a vidéken fizetett ügynökök által próbáltak hangulatot teremteni azzal, hogy én a magyarorosz nép akarata ellenére követelem az autonómia megvalósítását.
  3. Ugyanakkor engem személy szerint is rendőri felügyelet alá helyeztek: telefonbeszélgetéseimet kihallgatják, postámat cenzúrázzák, minden lépésemet detektívekkel figyeltetik.
  4. Mindez velem történik, aki Magyarországért életét, családját, miniszteri pozícióját, mindenét odadobta áldozatul, és odadobná ma is, ha tíz élete is lenne, mind a tízet egyszerre.

Mindez oly nyíltan és kihívóan történik, hogy Rahón éppen úgy tudnak és beszélnek róla, mint Szolyván vagy Huszton. Sokszor felvetődik bennem a kérdés, hogy Magyarországnak melyik ellensége csinál ilyen lélekromboló munkát? És kérdem, miért? Azért, mert hiszem és vallom, hogy a visszacsatolt magyarorosz területet csak úgy lehet egy újabb ezer esztendőre Nagy-Magyarország keretében megtartani, ha a magyarorosz nép lelkét a szentistváni eszme szolgálatába tudjuk állítani. A magyarorosz népet pedig ma az elmúlt 20 esztendő alatt felnőtt új generáció reprezentálja. Ezt megfogni és teremtő, államépítő munkába állítani csak széles körű területi autonómia megvalósítása által lehet. Ennek az autonómiának a megvalósítására a magyar kormány lekötötte magát nemcsak a jelenben, de a múltban is:

a. A csehszlovák köztársaság összeomlása előtt én még, mint csehszlovák parlamenti képviselő, megállapodtam Budapesten, vitéz Imrédy Béla magyar királyi miniszterelnök  úrral  abban,  hogy  a  kárpátaljai  magyarorosz  területnek, Magyarországhoz való visszakerülése esetén, a magyar kormány a volt horvát autonómiához hasonló autonómiát biztosit, a terület érdekeinek megfelelően gazdasági jogok kiegészítésével.

b.   Miniszterelnök koromban a komáromi tárgyalások megszakítása előtti napon felkeresett Szent-Iványi József volt képviselő, és hangsúlyozottan a főméltóságú Kormányzó Úr izenetét hozta nekem, mely szerint a kárpátaljai magyarorosz területnek - Magyarországhoz való visszatérése esetén - Főméltóságod a horvát autonómiához hasonló autonómiát biztosít, egyben a terület gazdasági fellendítésére, vízi erőinek kihasználására kb. 70-80 millió pengőt is, melynek első évi részlete, kb. 15 millió pengő, máris rendelkezésre áll. Ezen megállapodások alapján aztán én a magyar kormány minden óhaját, kívánságát pillanatnyi habozás nélkül teljesítettem, még életem árán is. Tanúim rá: Vörnle miniszter úr öexcellenciája és Pataki Tibor államtitkár úr őméltósága. Gondolni sem mernék arra, hogy ez a megállapodás nem kötné a mai magyar kormányt. Tudomásom van arról, hogy akad félhivatalos vélemény, amely a magyar kormányt ez alól fel szeretné menteni  azzal a megokolással, hogy a terület nem önként került vissza Magyarországhoz, hanem a magyar honvédcsapatok megszállása által. Ezzel szemben szabad legyen rámutatni arra, hogy

  1. A megállapodásnál sem az egyik, sem a másik részről nem volt, de nem is lehetett arról szó, hogy milyen módon hozzuk vissza a területet és a népet, hanem arról volt szó, hogy szükség szerint ennek a területnek minden eszköz árán Magyarországhoz kell visszakerülnie. (Arra a legkevésbé lehetett gondolni, hogy a magyar csapatok igénybevétele nélül is meg lehetne ezt valósítani.)
     
  2. A megállapodás alapján én mindig a magyar kormány rendelkezései szerint cselekedtem. Főként a magyar kormány utasítására követeltem a kritikus időben a népszavazást a végletekig, mert a magyar kormánytól azt az üzenetet kaptam, hogy a magyar csapatok készen állnak a bevonulásra, és csak ok kell a csapatok elindítására, tehát a népszavazás mellett kell kitartani a végletekig. Én tudatában voltam annak, hogy megállapodásom a magyar kormánnyal csak akkor érvényes, ha azt a kritikus pillanatokban becsületesen meg is tartom, ezt én mint volt tartalékos honvéd főhadnagy átéreztem és aszerint is cselekedtem, egészen lecsukásomig. Holott tudtam és éreztem, hogy helytelen, amit teszek, mert jobb volna megmaradni továbbra is miniszterelnöknek, és az arbitrage döntése előtt Bécsben, ott a helyszínen bejelenteni kormányom nevében az országnak Magyarországhoz való csatlakozását. Ha ezt tettem volna, sok magyar és magyarorosz életet mentettem volna meg. De nem tettem, mert a magyar kormánnyal történt megállapodás azt parancsolta, hogy a kritikus pillanatokban az a jó, amit a magyar kormány jónak tart. Tehát a megállapodás miatt maradt el a magyarorosz területnek önkéntes, vér nélküli csatlakozása.
     
  3. A magyar honvédcsapatok pedig a magyarorosz nemzet akaratából szállták meg a területet éspedig:

a.  Az Amerikai Kárpátoroszok Szövetségének a nagyhatalmaknál történt intervenciója alapján;

b. A Központi Orosz Nemzeti Tanács kérelme alapján.

  1. Az Amerikai Kárpátoroszok Szövetségének a magyar kormány a külügyminisztérium által ünnepélyesen a horvátországi keretű autonómiát ígérte, míg a Központi Orosz Nemzeti Tanács ugyancsak az autonómia feltételével hívta fel a terület megszállására a magyar honvédcsapatokat.

Mindebből következik, hogy magyarorosz részről csak hűség és ragaszkodás nyilvánult meg a területnek visszacsatolása érdekében kifejtett minden ténykedésben, mert minden magyarorosz tudatában van annak, hogy egy megállapodás a magyarmagyart is köti mindig, még élete árán is.

Talán felesleges is lenne külön kihangsúlyoznom azt, hogy a kárpátaljai magyarorosz terület autonómiája körül kialakult külföldi befolyást a kormányra és a kormány elhatározására ismerem. Tudom azt, hogy különösen Németország és Lengyelország érdeklődése befolyásolja a kormányt. Ezt az érdeklődést, ha nem is hivatalosan, de félhivatalosan a magyar kormány tudomásul veszi, és két hónapja keres egy olyan megoldást, amely mindenkit kielégítene. Új, ideiglenes polgári igazgatással akar kísérletezni azzal a szándékkal, hogy őszig talán eldől a béke és háború kérdése, és azután majd csak lesz valahogy.

Ezért félek, ahogy az előbb is mondottam s a szivem összeszorul, ha rá gondolok arra, hogy 20 éves építőmunkám rombadől, és csak utólag adnak majd nekem igazat. Mély hódolattal bátorkodom Főméltóságodhoz fordulni, azzal a szent ügyért aggódó kérelemmel, kegyeskedjék megállapítani a magyarorosz lélek eltávolodását a szentistváni gondolattól, és tabula rasát teremtve, a magyar állam egységének és érdekeinek teljes megóvásával életbeléptetni azonnal a megígért területi autonómiát. Ma még ez megvalósítható, úgy, hogy ez lesz az egyik legjelentősebb pillére a szentistváni Nagy-Magyarországnak, mert ha az építéssel késni fogunk, kérdés, hogy a magyarorosz nemzet lelki erőit később együtt fogjuk-e még találni?

Hódolatteljes tisztelettel:

volt kárpátaljai magyar-orosz miniszterelnök."

 

Kárpátaljai kislexikon

 

Autonóm Földműves Szövetség: A Kárpátaljai Földműves Szövetség (KFSZ) néven 1920-ban megalakult párt kezdeményezője bizonyos Rizsák (Palágykomoróc, Komarovci, Ung m.) volt, akiről keveset tudunk. Az alapító kongresszus kidolgozta a párt programját, amelyet Kaminszky József véglegesített. A párt megalapítását helyeselte Podkárpátszka Rusz cseh kormányzója is.

Az első vezetőség tagjai: Rizsák elnök, Kaminszky ügyvezető elnök, Demkó Mihály főtitkár. Az elnökséget a járási titkárok alkották: Ivankovics (Nagyberezna), Révai (Ungvár), Zovcsák (Szerednye), Bella (Zsukó, Zsukovó), Halusz Ferenc (Verecke), Tegze (Újtövisfalva, Dracsina), Horváth (Ilonca, Ilnica), Mijgat (Ilosva), Lipej (Volóc, Volovec), Bródy (Nagyszőlős), Ivan Kurtyák (Huszt), Deket (Dombó, Dubovoje) és Popkó (Técső, Tjacsiv).

A párt képviselőit 1921 februárjában meghívták a Magyarországi Földművesek Kongresszusára. A KFSZ képviselőjének felszólalása a magyar-ruszin testvériséget hirdette. „Mi nagyon jól tudjuk, hogy az orosz földműves mindig békésen és egyetértésben élt magyar testvéreivel. A gazdálkodás az Alföldön vagy a hegyekben nem tesz különbséget abban, hogy magyar vagy orosz a kenyér, melynek létünket köszönhetjük. Tehát az élet diktálja nekünk, hogy ezen a kis földdarabon nem mint ellenségek éljünk, hanem mint igaz keresztények."

A párt a csehszlovák földreform során védte a ruszin és magyar parasztság érdekeit, többször kérvényt és követelést juttatott el a prágai kormányhoz, hogy földhöz juttassa Kárpátalja népét. Ezekben az években a politika Kárpátalján elsősorban a nemzetközileg garantált, de meg nem adott autonómia körül forgott. A párt elejétől kezdve harcolt az autonómiáért, 1928-ban ezért felvette az Autonóm Földműves Szövetség nevet. Ennek is köszönhetően 1929-ben csatlakozott az Orosz Népi Blokkhoz, és a választásokon 18,2%-ot érhetett el. Hosszú ideig a párt küldötte a prágai parlamentben Iván Kurtyák volt, a szenátusi képviseletet pedig Földesi Gyula látta el. Kurtyák halála után a népszerű párt vezetése Bródy András elnökségével folytatódott.

Bródy 1935-ben az Egyházi Kalendáriumban Mi, az autonómisták, új szabad, autonóm Kárpát-Orosz Területet építünk címmel cikket közölt, amely összefoglalta a párt és saját maga autonóm elképzeléseit. Ebben olvashatjuk: „Rövidesen elmondom, hogy mi autonómisták, mit akarunk és miért harcolunk: A Kárpát-Orosz Terület etnográfiai határai a Poprádtól a Tiszáig terjednek, mint ahogy azt a saint-germain-i békeegyezmény és a Csehszlovák Köztársaság Alkotmánya szavatolja. Hiszen Isten ide teremtett és itt tartott minket ezen a szent földön, idestova több mint ezer éve, és valamennyi világhatalom elismerte, hogy mi, mint egy nép, a kárpát-orosz nép, méltóak vagyunk az életre és az önkormányzati autonómiára. És ha erről a jogunkról lemondanánk, akkor vétkesek lennénk Isten és ember előtt. Isten ezért adott nekünk értelmet, szívet és akaratot, hogy mi, mint egy nép, Isten segedelmével a saját földünkön szabad, független szintjére emelkedjünk. Tudnunk kell, hogy élni és megmaradni a népek nagy családjában csak akkor leszünk képesek, ha hazánkban, a saját vidékünkön, mi magunk birtokolunk és gazdálkodunk. Ezért harcolunk a mai napig. Jelenleg a hatalom a mi földünkön nem a mi kezünkben van. Emiatt látjuk és érezzük, hogy munkánk gyümölcsét nem tudjuk megtartani önmagunk számára. Ezért harcolunk az autonómiáért. Mindegyikünk tudja és érzi. hogy úgy ahogy eddig ment, ezután nem folytatódhat sem Isten, sem ember szerint."

Az AFSZ az 1935-ös választásokon 13,9%-ot ért el Kárpátalja területén. Visszaesésének oka az volt, hogy ebben a bizonytalan jövőjű tartományban a szélsőségek egyre inkább teret hódítottak, a kommunisták és fasiszták növelték szavazataik számát.

Az AFSZ fennmaradt volna az első bécsi döntés után is, amely Kárpátalja déli részét visszaadta Magyarországnak. Legkitűnőbb vezetői, élén Bródy Andrással, bekerültek a magyar országgyűlésbe. Az 1938 ősze ég 1939 tavasza közötti maradék Kárpátalján azonban a Volosin-vezette tartományban lehetetlenné tették működését a Szics-gárda terrorjának bevezetésével is. Az 1939. febr. 12-én tartott választásokon Kárpátszka Ukrainában csak egyetlen párt indulhatott, az Ukrán Nemzeti Organizáció (UNO) elnevezésű párt. Az Autonóm Földműves Szövetséget valójában a Volosin-féle ukrán nacionalizmus szüntette meg a történelmi zajlást kihasználva.

Irod.: Razgulov, Valerij: A 148 423-as számú ügyirat. Kárpáti Panoráma, 1995. aug. 30. 9. old.

Bencze György (Bilke, 1885): gazdálkodó, tímármester, mo.-gyűlési képviselő. Az ungvári hitelszővetk. központi igazgatóságának tagja. 1918. dec. 10-én a Ruszkakrajnai Kongresszus küldötte Bp.-en, a terület autonómiájáért szállt síkra. Az Autonóm Földműves Szövetség vezető politikusa Kurtyák Iván, majd ennek halála után Bródy András mellett. Bródy András bebörtönzése idején (1938. okt. 27.-1939. febr. 11.) internálták Rahón, a felajánlott kegyelmet visszautasította, pedig fiát is internálták. A mo.-gyűlés képviselőházában 1939. jún. 30-án foglalt helyet. Ő sem hagyta el Kárpátalját a szovjet hadsereg közeledésére, letartóztatták, börtönbe vetették, 1946. máj. 26-án 10 év kényszermunkára ítélték.

Irod.: Országgyűlési Alm. 1939-1944.; Gulyás EL 995.

Boksay János (Huszt, 1874 - 1940. ápr.): g. kat. pap, politikus. Középisk.-t Ungvárott végezte.  Tanult a Pázmány Péter Tud.egy.-en, teológiát végzett Ungvárott. G. kat. plébános, tb. kanonok, kerületi esperes, szentszéki tanácsos. Zenei, különösen egyházzenei tanulmányokat folytatott, elsajátította az összes szláv nyelvet. Egyházi és egyházzenei szakcikkeket publikált. A cseh és ukrán megszállás idején Kárpátalján állandó üldöztetésben volt része. 1938-1939-ben a Ruszin Nemzeti Tanács tagja, ezért 1939. júl. l-jén meghívták a mo.-gyűlés képviselőházába. Halálát bejelentették a képviselőházban 1940. ápr. 25-én.

Művei: Alkotmány (1917-1918) és egyházi folyóiratokban. A munkácsi g. k. egyházm.-ben használt és megállapított egyházi közénekek. Bp., 1910 (Malinics Józseffel).

Irod.: Országgyűlési Alm. 1939-1944.; Gulyás ül. 815.

Bródy András (Ungvár, 1895 - Ungvár, 1946. nov. 7.): g. kat. újságíró, politikus, kárpátaljai miniszterelnök. Az I. vh.-ban négy évet szolgált a 12. gyalogezredben. 1918-ban beiratkozott a Pázmány Péter Tud.egy. jogi karára, majd visszatért Munkácsra. Itt szerk. a Tyukodi Pajtás c. szatirikus, a Kárpáti Futár c. napilapot, 1924-től a Ruszkij Vesztnyik c. rusz. napilapot, amely az Autonóm Földműves Szöv., a Kurtyák-párt lapja volt. 1935-ben az Autonóm Földműves Szöv. listavezetőjeként bejutott a prágai parlamentbe, de képviselői helyét Kurtyák halála után már 1933-ban elfoglalta. „Szűzbeszédében" Benes expozéjára válaszolva tagadta, hogy Kárpátalja önként csatlakozott Csehszl.-iához. Az un. Szudéta-vál-ság idején, a Sirovy-kormány megalakulásakor Kárpátalja ruszin központi nemzeti tanácsának elnöksége és a t. összes parlamenti képviselője és szenátora választotta Kárpátalja első kormányának miniszterelnökévé. A döntést a prágai kormány is elfogadta, ennek megfelelően a csehszl. kormányban a kárpátorosz ügyek minisztere lett. A m.-csehszl. tárgyalásokon 1938. okt. 9—13-ig részt vett Komáromban. Álláspontja az volt, hogy Kárpátalján népszavazás döntse el, Mo.-hoz vagy Csehszl.-iához akar csatlakozni. 1938. okt. 27-én a prágai parlamentben hatalmas vita bontakozott ki Kárpátalja ügyében. B.-t ekkor letartóztatták és a pankráci börtönben tartották fogva 1939. febr. 11-éig. Hazatért Ungvárra, mely 1938. nov. 10-én már visszatért Mo.-hoz. A m. honvédség 1939. márc. 15-én felszabadította egész Kárpátalját, ezután „meghívott" képviselő a mo.-gyűlésben. Kormánypárti képviselő volt, de ő az egyetlen, aki védelmébe vette azt a kb. 300 ruszin fiatalt, akiket hazaárulás vádjával bíróság elé állítottak, mert fegyvert gyűjtöttek 1943-ban és át akartak szökni a SZU-ba, B. fellépésére fejenként csak egy évre ítélték őket. B. a szovjet front közeledtekor, 1944 okt.-ében családjával Lakárd kö.-be húzódott, bár a m. hatóságok felajánlották, hogy repülővel Svájcba menekítik. Lakárdból gyalog ment Ungvárra, a v. határában páncélosból szovjetek rálőttek, sebesülten fegyházi kórházba került. A szovjet hódítás alá került o.-részben a Kárpátaljai Területi Népbíróság 1946. máj. 25-én „népellenes tevékenység, hazaárulás, a m.-ok javára folytatott kémkedés, fasiszta bérenc, vatikáni ügynök, amerikai kém" címén halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Ebben a perben ítélték el a kárpátaljai képviselők nagyobb részét nyilvános tárgyaláson az Uránia Moziban, (jelenleg Tiszti Ház). Kivégezték 1946. nov. 7-én, ismeretlen helyen. Családját kilakoltatták villájukból, amely jelenleg Hungarológiai Központ. Felesége 9 évig nem kapott munkát. Ifj. B. festőművész, Ungvárott angol nyelvtanár volt. Az Ungvárott székelő területi ügyészség 1989. dec. 22-én „indokolatlanul büntetett személynek" nyilvánította B.-t.

Irod.: Országgyűlési Alm. 1939-1944.; Tóth István: A reálpolitikus halála. Rubicon, 1990/5.; Skultéti Csaba: Akinek a ruszin autonómia volt az álma. Beszélgetés ifj. Bródy Andrással apjáról. Hitel, 1990. 13. sz. H 1995/a.

Demjanovich Péter (Nagyberezna, 1869 - Ungvár, 1945. ápr. 21.): g. kat. kanonok, a mo.-gyűlés felsőházának tagja, mártír. Középisk.-t és teológiát Ungvárott végzett. 1894-ben pappá szentelték, 1894-1904-ig Munkácson, 1904-től élete végéig Rahón parochus. 1918-tól rahói kerületi esperes, 1921-től szentszéki tanácsos. 1935-től tiszteletbeli kanonok. Rahón az Úri Kaszinó elnöke, a Hitel- és Fogyasztási Szövetk. ügyvezető elnöke, a Vörös Kereszt, a Közművelődési Egyes., a Légvédelmi Liga, a M. Háziip.-i Közp., a M. Nemzeti Tanács elnöke, rahói képviselő-testületi tag. 1943. febr. 19-én benyújtotta meghívólevelét a mo.-gyűlés felsőházában, ápr. 13-án az Igazoló biz. igazolta, a Kérvényi biz. tagja lett. 1944. okt. 16-án Rahót elfoglalta a szovjet hadsereg. Rövidesen letartóztatták. Kárpát-Ukrajna különleges bírósága, Ruszin Vaszil jogvégzettség nélküli partizán osztagparancsnok vezette tanácsa rövid tárgyalás után golyó általi halálra ítélte Mandzuk Miklós rahói tanító hamis vallomása alapján. Az ítéletet állítólag egy Maruszja nevű börtönőr hajtotta végre a cinikusan kijelölt nagypénteki napon, 1945. ápr. 21-én, a börtönkórház ágyán fekvő, egyébként már haldokló Demjanovichon, hogy mindenképpen érvényt szerezzenek az ítéletnek.

Irod.: Compass (1919-1939); Botlik 1997.

Demkó Mihály (Bodzásújlak, 1894. szept. 13. - Ungvár, 1946): tanító, író, politikus, tartományi gyűlési képviselő, mo.-gyűlési képviselő. Az I. vh.-ban az 1. honvéd gyalogezredben szolgált. A Kárpáti Futár c. lap alapítója, amelyet a cseh-szl. hatóságok betiltottak. A Ruszkij Vesztnyik főszerkesztője, m., ruszin, szl. és cseh nyelven publikált. A csehszl.-ok 22 esetben folytattak ellene eljárást, 4 ízben bebörtönözték. Az Autonóm Földműves Szöv. alapító tagja. A Magyarorosz Nemzeti Színház ügyvezető alelnöke. A genfi kisebbségi kongresszus tagja, 1928-ban részt vett Rigában az orosz kisebbségek kongresszusán. A ruszin tartománygyűlés tagja 1932-1939-ig. A m. honvédség bevonulása, 1938. nov. 2. előtt elfogatóparancsot adtak ki ellene, de megmenekült. Kárpátalja felszabadulása után, 1939. jún. 28-án Horthy Miklós kormányzó miniszteri tanácsossá nevezte ki, gazdasági tanácsadója lett Kárpátalja kormányzói biztosának. A m. országgyűlés képviselőházába 1939. jún. 30-án hívták meg. Beszédet mondott a nemzetiségi kérdésről a képviselőházban 1942. dec. 2-án. 1944. febr. 4-én a 42 tagú országos biz. tagja lett. D.-t 1944. nov. 6-án, távollétében beválasztották a képviselőház Pénzügyi, illetve Véderő bizottságába. Az orosz front közeledtekor D. szőlőjében Munkácson, a Pál-hegyen találkoztak Kárpátalja képviselői; úgy döntöttek, hogy nem hagyják el szülőföldjüket, népüket. 1944. okt. 26-án az oroszok elfoglalták Munkácsot. D.-t és más képviselőket 1944. nov. 22-én letartóztatták, Ungvárott börtönbe zárták. Kárpátalja Megyei Bíróság Büntető Tanácsa Bródy András és társai perében 1946. máj. 4-25. között golyó általi halálra ítélte. Halálának ideje talán 1946. nov. 7., sírja ismeretlen. Ukrajna Főügyészsége, Kárpátalja Megyei Ügyészsége 1991. ápr. 17-én rehabilitálta.

Művei: Radics parasztköztársasága; Rabotnik i rabota v avtonomnoj Podkarpatszkoj Ruszi. Mukacsevo, 1938; Az Autonóm Földműves Szövetség története.

Irod.: Erdélyi Béla megfestette portréját; Országgyűlési Ahn. 1939-1944.; Leánya, Tatiana, Pogány Andorné szóbeli közlései.

Egan Ede, borostyánkői (Csáktornya, 1851. júl. 13. - Ungvár, 1901. szept. 20.): gazdaságpolitikus, a „ruszin nép apostola". Szombathelyen tanult, Halléban, Bécsben nemzetgazdasági és agrárjogi oklevelet szerzett. Apja borostyánkői birtokán kezdte gyakorlati munkáját. 1883-1890-ben a Földmivelésügyi Min. o.-os tejgazdasági felügyelője, a tejipar, sajtipar fellendítője. 1890-ben lemondott, Németo-ba ment felesége birtokát vezetni. 1897-ben hazatért és Bereg vm.-ben tanulmányutat tett. A Földmivelésügyi Min.-hoz 1898. jan. 25-én nyújtotta be tanulmányát, amely három részből állt: I. Javaslat a gróf Schönborn-féle munkácsi és szent-miklósi hitbizományi uradalmakból az államkincstár által bérbe vett hegyvidéki gazdaságok felhasználására nézve; II. A rutén kérdés; III. A Kárpátok menti földmívelő nép gazdasági helyzetének fejlesztése iránti javaslat. 1898. máj. 21-22-én javaslatát az FM-ben megvitatták, Darányi Ignác min. E.-t min.-i biztosnak nevezte ki, a „hegyvidéki" akcióhoz. 1899. márc. 28-án Szolyván megnyílt a „hegyvidéki kirendeltség". Az akció két évének értékelésére 1900. febr. 12-én Munkácson tartottak közgyűlést. E. az akció területébe bevonta Máramaros, Ung, Ugocsa vm.-t is. 1900-ban 25 új ruszin népiskolát állított fel, mint a hegyvidéki közokt. biz. tagja. Hitelszöv.-eket, áruraktárakat szervezett, a községekbe tenyészállatokat helyezett ki stb. Működésével keresztezte a „kazár" (galíciai zsidó) kereskedők, kocsmárosok, uzsorások stb. érdekeit. A „kazár" vállalkozásokat id. Chorín Ferenc finánctőkés és Vázsonyi Vilmos liberális politikus maga is megszüntetendőnek tartotta. 1901. szept. 20-án Ungvárra kocsizort Firczák Gyula g. kat. püspökkel tárgyalni, Ungdaróc és Gerjén között pisztollyal megölték. Ungvárott halt meg kórházban. A fővárosi lapok mind balesetről, öngyilkosságról cikkeztek. Temetésén Ungvárott több ezer ruszin is részt vett. Ungdaróc határában a Lázi-hegyen, ahol a lövés érte E.-t, vaskerítéssel körülvett kőkeresztet állított a falu, amely az 1990-es évek elején, az Ungvár-Munkács autóút szélesítésekor nyomtalanul eltűnt. A hatóságok sem serénykedtek halála körülményeinek kinyomozásában. A baloldal a sovinizmus, antiszemitizmus bélyegét igyekezett rásütni.

Em.: Die milchwirtschaftlichen Bestrebungen in Ungarn. Bréma. 1884; Mo. tejgazd termelésének és kereskedésének mai helyzete. Bp., 1885; Az o.-os tejgazd felügyelőség feladata, eddigi működése és céljai a jövőre nézve. Bp., 1885; Die Hochschule für Bodenkultur in Wien und ihre felschen Propheten. Bp., 1886.; Tejszöveikezet alapszabályminta. Bp. 1886., Román szomszédaink. Bp., 1886; Das Ungarische Pferd Berlin, 1893.

Irod.: Bartha Miklós: Kazárföldön. Bp., 1901, 1996; Köztelek, 1901. 75. sz.; Bonkáló Sándor: A rutének. Bp., 1940; The Rusyns. New York, 1990; A rutének. Basel-Bp., 1996; MÉL I. 411. dr. Szakáts Istvánné: Ungmegyei üstökösök. Magyarság (Pittsburg) 1972. dec. 29-30; Dr. Botlik József: Egán Ede, a ruszin nép apostola. Havi Magyar Fórum, 1997. márc. (Ugyanitt Ady Endre Egán c. verse és E. mindmáig egyetlen publikált fényképe 1900-ból.

Egan Imre, 1890-től borostyánkői (Pinkafő, 1881. febr. 13. - Budapest, 1944. aug. 23.): köztisztviselő, író, lapszerkesztő. Apja E. Ede mg-i politikus, iró. A gimn.-ot Danzigban és Kassán végezte, 1901-ben gazd. okl.-et szerzett M.óvárott. Az Arad m.-i Gazd. Egyes, segédtitkára, külföldi tanulmányút, a Nyugatmo.-i Földmívelők Gazd. Egyes.-ének elsőtitkára Szombathelyen. Jogi diplomát szerzett. 1908-ban áll.-i szolgálatba lépett, Marosvásárhelyen a Földmivelésügyi Min. székelyföldi kirendeltségén 1911-ig dolgozott. 1912-ben Franciao.-ban tett tanulmányutat. 1913-ban a min. nagyváradi kirendeltségén segédtitkár. 1914-ben bevonult a 9. huszárezredhez, majd a Szurmay-hadtest parancsőrtisztje, 3 évet szolgált az orosz fronton, 1918. nov.-ben főhadnagyként leszerelt. Az ún. őszirózsás forradalom idején közélelmezési kormánybiztos-h. Az ún. Tanácsköztársaság után PPSKK vm. kormánybiztosa. Majd Jász-Nagykun-Szolnok vm., illetve Békés vm. főispánja. Nyugalomba vonult, Franciao.-ba ment, majd Sopronban telepedett le. 1938. nov.-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra Kárpátaljára. 1939. márc. 15-17-én a m. honvédség felszabadította Kárpátalját, ismét odautazott. Ungvárott a Miravcsik Könyvnyomdában saját költségén ápr.-ban megjelentette véleményét a ruszin autonómiáról. 1939 jún.-ában indoklás nélkül Kárpátaljáról kitiltották.

F. m.: Hazánk (1905); Nyugatmo.-i Gazda (1906-1907); Az Alkoholizmus ellen (1908-1910); Milyen legyen aruszin autonómia?! Ungvár, 1939. Betűjegye a sajtóban: B.

Irod.: Pesti Hirlap (1944. aug. 24. [nekrológ]); Gulyás VII.

Fenczik István (Nagylucska, 1892. okt. 13. - Ungvár, 1945. márc. 30.): g. kat. teológiai tanár, politikus. Bp.-en, Párizsban járt egy.-re, a Sorbonne-on kezdett jogi tanulmányait a sárospataki jogakadémián fejezte be. 1918-ban Bécsben egy.-es teológiai, Bp.-en teológiai dr.-rá avatták. Bécsben zeneakad, tanulmányokat folytatott, Bp.-en Zeneművészeti Főisk.-n nyert okl.-et. 1916—1918-ig az ungvári tanítóképző tanára, az egyházm. püspöki énekkar karnagya. 1918-1926-ig az ungvári m. és orosz nyelvű reálgimn. tanára, tanít az ungvári teológián. 1922-ben a prágai Károly Tud.egy. okleveleit nosztrifikálta. 1929-ben az ungvári teológia dékánja, majd rektora. 1923-ban a csehek ukránosító, majd csehesítő törekvései ellen megszervezte a Duchnovics Morosz Kultúregyesületet, amelynek titkára. 1930-ban létrehozta a Duchnovics Kárpátorosz Cserkészek Közp.-ját, amelynek elnöke. 1932-ben megindította a Karpatorusskij Gólos c. napilapot. 1934-ben az USA-ba hívták az ottani ruszin szervezetek, ahol 150 előadást tartott. Visszatérésekor Ungvárott bebörtönözték a lengyel-m. közös határért kifejezett agitációja miatt. Híveinek szavazata hozta ki a börtönből, 1935-ben a prágai nemzetgyűlés képviselője lett. Újságírásból tartotta fenn magát, 460 sajtópöre volt. 1935: megalakult Huszton a Kárpátorosz Nemzeti Autonóm Párt, amelynek vezére lett. Prágában a Kárpátorosz Nemzeti Párt Klubjának alelnöke. 1938. okt. 11-én Prágában miniszterré nevezték ki. A bécsi döntés (nov. 2.) után, nov. 3-án szerepe volt abban, hogy a kárpátaljai őslakos politikai pártok kimondják a terület Mo.-hoz csatlakozását. A felvidéki képviselőkkel együtt vonult be a mo.-gyűlésbe, 1938. dec. 5-én deklarációt olvasott fel, amelyben követelte a még fel nem szabadított Kárpátalja felszabadítását. A kárpátaljai kultúrszövetségnek, amelyhez az összes m., ruszin, ukrán, cseh, szl. kultúregyes. csatlakozott, több mint tíz évig az elnöke. 1939. jún. 30-án kárpátaljai képviselőként foglalt helyet a mo.-gyűlésben, 1943-ban a közoktatásügyi biz. tagja. Ő sem menekült el a szovjet hadsereg elől. Letartóztatták 1945-ben, Ungvárott börtönbe vetették. Golyó általi halálra ítélték, kivégzése előtt felajánlották neki a pravoszláv püspöki kinevezést. Ezt a következő szavakkal utasította vissza: Egy görög katolikus pap olyan mélyre nem süllyedhet! Ezután a börtönben tarkólövéssel végeztek vele.

Művei: Szt. Gellért helye a filozófia történetében. Bp., 1918; A kárpátoroszok múltja és jelene. Pécs, 1939. (A nemzeti kormány 530/1945. M.E. rendelete alapján megsemmisítve.); Az állati lélek. Bp., 1943.

Irod.: Országgyűlési Alm. 1939-1944; Gulyás VIJJ. Bp., 1992; H 1995/a. Botlik 1997. 284.

Földesi Gyula (Szobránc, 1875): nyomdász, könyvkiadó. Münchenben is tanult. A sz. elején az Ungvári Unió Társaság nyomdát alapított. F.-t Iglóról meghívta üzletvezetőnek. 1907-ben megvette az ungvári Jeager Bertalan-féle nyomdát. 1914-ben az uzsoki harcokban megsebesült. 1918-ig szerkesztette és kiadta a Határszéli Újság Kossuth-párti lapot, amely azután a M. Keresztényszocialista Párt orgánuma lett, majd 1934-ben megszűnt. 1923-ban ő adta ki Mécs László első verseskötetét. Kiadta az Autonóm Földműves Szövetség Ruszkij Visnyik (Orosz Hírek) c. lapját. 1927-ben Csehszl.-iát tartományokra tagolták, kiáltványt intézett a m.-okhoz, zipszerekhez, hogy segítsék a ruszinok autonómiai törekvéseit. Többször akarták a prágai parlamentbe küldeni, de ezt csak 1935-ben fogadta el. Ruszin, m. nyelvű imakönyveket, színdarabokat adott ki, melyeknek nagy részét az USA-ba szállította, ahol több mint fél millió ruszin élt. Könyvkereskedése volt New York, Pittsburg, Cleveland városában. A felvidéki képviselőkkel 1938 nov.-ében érkezett a m. képviselőházba. 1939. jún. 30-án kárpátaljai képviselőnek hívták meg a mo.-gyűlésbe. 1943-ban a Zárszámadásvizsgáló Biz. tagja. 1945-ben nyomdájában készült a magyar bélyegek Posta Zakárpátszka Ukraina szövegű felülnyomása, az ún. Ungvár II. felülnyomás.

Műve: Autonómjogi vázlat. Uzshorod, 1927.

Irod.: Országgyűlési Alm. 1939-1944. H 1995/a.

Hajovics Péter (Husztsófalva, 1896 - 1940. ápr.): g. kat. bútorgyáros, politikus. Ker.-i érettségit tett Szatmáron. 1915: bevonult katonának, 1918-ban karpa-szományos szakaszvezető. 1919—1925-ig a Slovenska Banka tisztviselője Munkácson, közben asztalossegédként felszabadult. 1926-ban megalapította a Földmíves Kölcsönös Hitelpénztárt. 1927-ben társtulajdonosa lett Sutay Béla bútorgyárának, 1934-ben átvette az egész gyárat, és saját maga vezette. A m.-ruszin autonómiáért küzdött, ezért már 1925-ben 9 heti vizsgálati fogságot szenvedett. Az Orosz Központi Nemzeti Tanács elnökségi tagja, majd titkára volt, 1939. márc. 14-én része volt abban, hogy a Tanács behívta a m. csapatokat. A Tanács ajánlására 1939. jún. 30-án kárpátaljai képviselőként foglalt helyet a mo.-gyűlésben. Fő területe a gazdaságpolitika, a szövetkezeti élet. Munkácsi bútorgyárában 70-80 munkást foglalkoztatott, az ungvári kormányzósági palota berendezését gyára készítette 1935-1936-ban.

Irod.: Compass (1919-1939); Országgyűlési Alm. 1939-1944.

Hápka Péter (Kökényes, 1885): g.k. 1909-ben ügyvédi vizsgát tett, majd Técsőn praktizált. 1914-ben bevonult a 3. tüzérezredhez, hadnagyi rendfokozatban, 4 vitézségi éremmel, olasz fogságból szabadult 1919 tavaszán. 1920. júl.-ig román, majd cseh megszállás alatt élt. A Szics-gárda uralma (1939. jan.-márc.) idején kétszer letartóztatták, Técsőn mégis nemzetőrséget szervezett, amellyel Técsőt és a szomszédos falvakat védelmezte 1939. márc. 16-án éjjelig, amikor a m. honvédség felszabadította a területet. Ezután járási min.-i biztos, 1939. jún. 30-án kárpátaljai képviselőként vonult be a mo.-gyűlésbe.

Irod.: Országgyűlési Alm. 1939-1944.

Hirsch Salamon (Eger, 1891 - Auschwitz, 1944 ?): főrabbi. Egerben érettségizett. 1914-ben végzett a pozsonyi rabbiképző föisk.-n. 1914—1916-ig a pozsonyi rabbiságnál szolgált, majd rövid időre Bp.-re került. 1916 októberétől tábori lelkész, százados az orosz és az olasz fronton. Kitüntetései: koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján kardokkal, bolgár hadiérem, Signum Laudis stb. 1920-ban a Csehszl.-iához került Beregszászban telepedett le, ahol förabbihe-lyettesnek, 193 l-ben főrabbinak választották. A csehszl. uralom éveiben sokat tett a magyarság identitástudatának megtartásáért. A Magyar Norma, az Iskolán Kívüli Népművelési Egyesület és a Talmud Isk. elnöke volt. Kiváló kapcsolatai voltak Fekésházy Zoltán alispánnal, Hubay Kálmán polgármesterrel, Szutor Jenő ref. lelkésszel, Pásztor Ferenc r. k. prelátussal, Ortutay Jenő g. kat. kanonokkal, országgyűlési képviselővel. Ennek köszönhetően az 1938-tól hozott ún. zsidótörvényeket Beregszászban elszabotálták. A Belügymin. 1944. ápr. 7-én kelt 61/1944. sz. rendelete azonban a zsidótörvények végrehajtását kivette a helyi hatóságok kezéből és a csendőrség hatáskörébe utalta. 1944 máj.-ában deportálták a beregszászi és környéki zsidókat. H. tudatosan vállalta hitközségének sorsát. Halálának ideje és helye bizonytalan.

Irod.: Bocskai György: Régi beregszásziak - H. Bereginfo, 1998. okt. 26- nov. 1.

Homicskó Igor (Laborcfö, 1898): katona, körjegyző. Középisk.-it Eperjesen, közig.-i tanfolyamot Ungvárott végzett. A 66. gyalogezredben 1916-tól az orosz fronton harcolt, 1917 jún.-ában fogságba esett, amiből egy hónap múlva megszökött, ez alkalomból IV. Károly király kihallgatáson fogadta. Önként jelentkezett harctéri szolgálatra, a rom. és az ukrán fronton harcolt. 1919-ben a cseh megszállás elől Oroszo.-ba szökött, Gyenyikin tábornok Önkéntes Hadseregébe állt, Szt. György-kereszttel tüntették ki, törzskapitányi rangra emelték, a kémelhárítás parancsnoka volt. 1921-ben visszaszökött Kárpátaljára, Csehszl.-iába, a nagyszőlősi szolgabírói hiv.-nál jegyző lett. 1923-tól Visken, Rákászon, Kökényesen, Iszkán vezető jegyző. Utóbbi helyén állásából felfüggesztették Bródy pártjának támogatásáért. Másfél év börtönbüntetésre ítélték, amelynek megkezdése alól a felszabadító magyar honvédség bevonulása 1939. márc. 15-én mentette fel. A ruszin-m. sorsközösség híve volt, 1939-től Izsa (Keselymező) körjegyzője, 1941-ben is ebben a hivatalban szolgált még.

Irod.: Compass (1919-1939).

Homicskó Vladimir (Csertész, 1879): g.kel. fogorvos. Középisk.-it Ungvárott és Sátoraljaújhelyen végezte. Bp.-en szerzett orvosi diplomát. Az I. vh.-ban a 71. közös gyalogezredben szolgált, majd a veszprémi katonai kórház főorvosaként szerelt le. Ezután Ungvárott fogorvos. 1920-tól a központi orosz nemzeti tanács alelnöke, 1927-től főtitkára. Az Autonóm Földműves Szöv. alapító tagja. Kárpátalja autonómiájáért harcolt a sajtóban is a csehszl. uralom idején. A mo. gyűlésben 1939. jún. 30-án foglalta el helyét. Az egyik legtevékenyebb ruszin képviselő. Interpellált, hozzászólt a választójog (1939. dec. 12.), a népszámlálás (1940. okt. 28.), az orosz nyelvhasználat (1940. nov. 12.), a büntetett előélet (1940. dec. 11.), a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelme (1941. febr. 5.), Ungvár város cservenyicai kerülete (1941. jún. 25.), a pravoszláv püspökök felsőházi tagsága (1942. okt. 30.), a mezőgazdasági kisbirtokok védelme (1942. nov. 12.), a kétnyelvű nyomtatványok (1943. nov. 16.), a turjaremetei isk.ig. kálváriája (1943. dec. 15.) stb. ügyében. 1941-benakérvényibiz. és a számvizsgáló biz. tagja. 1944. nov. 6-án a kérvényi biz. tagjává választották, de az o.gyűlést Sopronba nem követte.

Irod.: Országgyűlési Alm. 1939-1944.

Uniczky Sándor (Feketeardó, Ugocsa megye, 1889. jan. 30. - Tomszk, 1947): g. kat. kanonok, nagyprépost, a mo.-gyűlés felsőházának tagja. Középisk.-it a szatmári és ungvári katolikus intézményekben, a teológiát 1908-1912-ig az eperjesi görög katolikus hittudományi főiskolán végezte. 1912-1914-ig Havasköz (Ung megye) körjegyzői irodáján dolgozott kisegítőként. 1914-ben szentelték pappá Ungvárott. 1915-ig Iloncán, 1915—1917-ig Nagylucskán lelkész. 1917-ben az ungvári püspöki aulába rendelték, ahol szentszéki jegyző és püspöki háznagy, 1920-tól a leányisk. hitoktatója, 192l-l930-ig székesegyházi segédlelkész és hitszónok. 1930-tól a munkácsi székeskáptalan kanonokja, 1939-ben XII. Pius pápa kinevezte nagypréposttá.

A csehszl. uralom idején előbb a Magyar Keresztény-szocialista Párt tagja, majd a Ruszin Autonóm Földműves Szöv.-hez csatlakozott, elnökségének tagja lett. Kárpátalja visszafoglalásakor, 1939 márc.-ában nagy segítségére volt a magyar pacifikációnak. Ennek az évnek a végén kinevezték Kárpátalja kormányzói biztosa mellé főtanácsadónak, egyúttal pedig a felsőház örökös tagjának.

Gebe Péter munkácsi püspök megbízásából 1924-ben megszervezte az egyházmegyei hitvédelmi irodát, amelynek igazgatója lett. Az iroda célja népies hitvédő és általános katolikus irodalom terjesztése. Kiadványai eleinte kizárólag ruszin nyelven jelentek meg, de 1938-tól magyarul is. Maga is írt görög katolikus hitvédelmi cikkeket. I.-t a kormányzó 1939. júl. 4-én nevezte ki a felsőházba, 1939. dec. 12-én vették fel a felsőház névjegyzékébe. Nagyobb beszédet mondott a felsőházban 1941. dec. 16-án. A Közjogi Bizottság tagjává választották 1943. ápr. 13-án. Távollétében 1944. nov. 8-án beválasztották a Közigazgatási Bizottságba és a Közjogi Bizottságba. Az o.-gyülést Sopronba nem követte. A szovjet hatóságok az aposztázia (hitehagyás) megtagadása miatt 1946-ban letartóztatták, 20 évi „katorgára" és vagyonelkobzásra ítélték. 1947-ben, 58 évesen, ismeretlen körülmények között halt meg Tomszkban.

F. m.: Ruszinok és magyarok. Magyar Szemle, 1939. 10. sz.; A magyarországi rutének. Láthatár, 1942. okt.

Irod.: Gulyás; Botlik 1997.

Kaminszky József (Zemplénrákóc, 1878): jogász, a felsőház örökös tagja. A középisk.-t Ungváron, a jogakadémiát Kassán végezte, jogi doktorátust Kolozsvárott szerzett. 1900-tól újságíró, több lapnak is dolgozott. Közalkalmazotti működését Kassán kezdte, ahol hosszabb ideig állami levéltárnok és könyvtári tiszt. 1915 jan.-ában önként bevonult a cs. és kir. 66. gyalogezredhez, és az orosz frontra került. Krakkónál 1915. máj. 11-én orosz fogságba esett, ahonnan 1918 okt-ében érkezett haza. Bp.-en a Belügymin.-ban előbb fogalmazó, majd titkár és a közigazgatás szervezője. A csehek által megszállt területre küldték 1919. ápr. 22-én, azután visszatért Bp.-re. Beosztották az o.-gyűlés gyorsírói közé, ahol 1919 dec.-éig dolgozott. Visszatért a csehek által megszállt Kárpátaljára, a nemzetiségi min.-ban állást adtak neki. Megszervezte a Kárpátaljai Földműves Pártot, majd a Magyar-Ruszin Pártot, amely a Magyar Keresztény Szocialista Párttal együttműködött. 1921-től a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Évenként beadványokkal fordult a Népszövetséghez Kárpátalja ügyében, 1938-1939-ben Kárpátalján a Központi Orosz Nemzeti Tanács elnöke. Kárpátalja felszabadulása után Horthy Miklós kormányzó 1939. júl. 4-én kinevezte a felsőház örökös tagjává, 1939. dec. 12-én felvették a felsőház tagjainak névjegyzékébe. Felszólalt 1939. dec. 14-én a kishaszonbérletek alakításának, a kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más földbirtokopolitikai rendelkezésekről szóló kérdésekkel kapcsolatban. A felsőház Közigazgatási bizottságának tagja lett 1943. ápr. 13-án, a Kérvényi bizottság tagjává választották 1944. nov. 8-án.

F. m.: A magyar-orosz (ruszin) nép önkormányzata (autonómiája?). In: Magyar politikai és közgazdasági compass (1919-1939). Szerk. Madarász Elemér. Bp., é. n.

Irod.: Compass (1919-1939).

Kárpátaljai Tudományos Társaság (KTT): Kozma Miklós Kárpátalja kormányzói biztosa indítványozta a létrehozását. Ungvárott a kormányzósági palotában alakult meg 1941. jan. 26-án. Megjelentek Sztojka Sándor munkácsi püspök, Ilniczky Sándor, nagyprépost-főtanácsadó, Gyurits Gyula, az Ungi Közig. Kirendeltség vezetője, Simonkai Gyula, a Latorca Rt. vezérigazgatója, Kontratovics Ireneusz őrdarmai g. kat. lelkész, szentszéki tanácsos, aki a korelnöki tisztet töltötte be. Megnyitó beszédet Kozma Miklós kormányzói biztos mondott A KTT 35 főre tervezett tagságából 27-et jegyeztek be az alakuláskor, három szakosztályba: tudományos, művészeti és néprajzi, ruszin nyelvi és irodalmi. Tagok: Bonkáló Sándor, Gerevich Tibor, Hodinka Antal, Illés József; Kniezsa István, Melich János, Ortutay Gyula egyetemi tanárok, Erdélyi Béla, Koczka András, Manajló Tivadar festőművészek, a g. kat. egyházból Ilniczky Sándor, Kontratovics Ireneusz, Hladonik István székesegyházi karnagy. Azonnal kétnyelvű folyóiratot indítottak Zorja-Hajnal címen. (1941-1943). Ennek 1944. évi kézirata is elkészült, de már nem jelenhetett meg, lelőhelye ismeretlen. Elnök: Hodinka Antal, alelnök Kontratovics Irén(eusz), a nyelvi és irodalmi szakoszt, vezetője Ilniczky Sándor. Egy hónap múlva Bp.-en ülésezett a KTT, amikor elhatározta, hogy nem orosz, nem ukrán, hanem a mára-marosi ruszin népi nyelvre támaszkodó irodalmi ruszin nyelven jelentetik meg kiadványaikat. 1941. máj. 10-ei ülésén a KTT elfogadta kibővített alapszabályát. Az 1941. máj. 25-én, a Művészeti Hetek keretében Ungvárott, a Drugeth téri székházban tartott első díszközgyűlésén megjelent Hóman Bálint kultuszminiszter is. Második éves közgyűlésének időpontja: 1942. jún. 2. A KTT kiadványait négy sorozatba rendezte: Literano-Naukova Bibliotéka (Irodalmi-Tudományos Könyvtár), ide tartozott a Zorja-Hajnal kéthetente 3000 példányban, a Literaturna-Nedilja (Irodalmi Vasárnap); a második sorozat a Narodna Bibliotéka (Népkönyvtár); a harmadik sorozatba tartoztak az évkönyvek, pl. Szelszo-Hoszpodarszkij Kalendar (Mezőgazdasági Kalendárium); a negyedik sorozat a Skolnije Podrucsniki (Iskolai Tankönyvek), pl. a Ruszka Mologyezs (Ruszin Ifjúság) c. lap. A KTT első másfél éve alatt 24 kötetet adott ki, több száz irodalmi, zenés estet, ismeretterjesztő előadást, tanulmányutat szervezett. 1942-ben Hodinka Antal egészségi állapota miatt lemondott, az elnök Ilniczky Sándor lett, ekkor dísztagjává fogadta Tomcsányi Vilmos Pált, az új kormányzói biztost és Sztojka Sándor munkácsi püspököt. A KTT 1943. máj. 24-én éves közgyűlést tartott. Tevékenységéről Mo. megszállása, 1944. mára 19. után már nem sokat tudunk. A szovjet megszállás után működésének már nincs nyoma. Vezetőit meghurcolták a kommunisták, Ilniczky Sándor elnök 1947-ben kényszermunkatáborban, Harajda János ügyvezető ig. 1944. dec. 13-án börtönben halt mártírhalált. A KTT vagyonát (Székház, nyomda, könyvtár stb.) 1945. márc. 7-én államosították, ezzel megszűnt a ruszin-m. tudományos élet, a ruszin-m. együttélés lehetőségei csorbultak.

Irod.: Botlik 1997. 266-271, 277.

Korláth Endre, korláthelmeczi (Ungvár, 1883-?) vármegyei főispán, o.-gyűlési képviselő. Régi Ung megyei nemesi családból származik. A középisk.-t Sárospatakon, a föisk.-t ugyanott és a kolozsvári egyetemen végezte, 1907-ben Bp.-en ügyvédi oklevelet szerzett. Ezután ügyvédi gyakorlatot folytatott Ungvárott. Az ungvári magyar kereskedelmi föisk. megszervezésében érdemeket szerzett, itt a jogi és közgazdasági tudományok előadója volt. Az ungvári református egyház főgondnoka, egyházmegyei ügyésze és egyházkerületi tanácsbírója. Trianon után Kárpátalján a Magyar Jogpárt megalapítója, a Magyar Nemzeti Párt ruszinszkói ügyvezetője. A csehszl. nemzetgyűlés tagja volt 1923-tól kezdve, négyszer tartóztatták le politikai okokból a csehek. Beregszászon 1937. szept. 5-én megtartotta az Egyesült Magyar Párt (Magyar Nemzeti Párt + Keresztény Szocialista Párt) országos gyűlését, amelyen Korláth Endre mondott beszédet.

Kárpátalja visszacsatolása után, a katonai közigazgatás megszüntetését követően a kormányzó Ung és Bereg megye főispánjává nevezte ki; ezt a tisztséget 1939. júl.-áig viselte, amikor meghívták a mo.-gyűlés képviselőházába. A Magyar Jogpárt lapja, a Ruszinszkói Magyar Hírlap, később a Kárpáti Magyar Hírlap állt a befolyása alatt, amelyben maga is kifejtette nézeteit. 1938 őszén, mint Ung vármegye volt tiszti főügyésze a Magyar érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült. A mo.-gyűlés képviselőházában 1941-től a földművelésügyi bizottság és a naplóbíráló bizottság tagja.

Irod.: Compass (1919-1939), 519-520; Beregszászi György: Fejezetek vidékünk történelmi múltjából. Bereginfo, 1999. dec. 20. és 2000. márc. 20-26.

Kovács János, „Kiskovács" (Kisgéres, Zemplén m., 1896 - Beregszász, 1975. dec. 25.): munkásmozgalmi ember, az I. vh.-ban orosz hadifogságba esett, Moszkva mellett hadifogolytábor, majd a Kreml tatarozásán dolgozott. 1918-ban politikai tanfolyamra küldték, megismerkedett Kun Béla, Szamuely Tibor, Vántus Károly, Münnich Ferenc kommunistákkal. 1918-ban felvették a Kommunisták Magyarországi Partjába, tagkönyvének száma 55, ajánlói Kun és Vántus voltak. Moszkvában részt vett a baloldali esszerek leverésében. 1918. okt. 25-én, a forradalom első évfordulóján a KMP zászlaját ő tartotta a Vörös téren. (Fényképe: Moszkvai Hadtörténeti Múzeum 69.622. sz.) Kun Bélával együtt utazott Bp.-re, futára, testőre volt. 1919. dec. 20-án Kun Béla Ügynök utcai lakásán együtt tartóztatták le őket, márc. 21-én együtt szabadultak a börtönből. A frontra jelentkezett, cseh csapatok elleni harcban sebesült, egyik lábát amputálni kellett. Lengyel József Visegrádi utca c. dokumentumregényében azt írta, hogy meghalt. (1968-ban megírta Lengyel Józsefnek, hogy tévedett.) Visszatért Kárpátaljára, a Csehszlovák Kommunista Párt ungvári, munkácsi, beregszászi járási biz.-ának titkára volt egymás után. Kárpátalja visszacsatolása után a m. hatóságok nem jártak el ellene, sőt a Tiszaháti M. Bolt vezetőjévé nevezték ki. Amikor Sztálin kivégeztette Kun Bélát (1939. nov. 30.) hite megrendült. A szovjet megszálláskor (1944-45) az egyetlen volt, aki tiltakozott a „háromnapos malenkij robot" ellen, amelynek során tízezrével hurcolták el a m. férfiakat. Néhány napra börtönbe vetették a szovjetek. Nem kérte átigazolását a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjába. Kis állásaiból sorra elbocsátották, munkanélküli lett, minimális járadékkal ment nyugdíjba, ehhez is Münnich Ferenc miniszterelnök (1958-1961) igazolása kellett. 1963-ban levelet írt Hruscsovhoz, az SZKP KB elsőtitkárához és Podgornijhoz, az Ukrajnai Kommunista Párt KB titkárához, 20 idős párttag aláírásával. A Szovjet Alkotmányra hivatkozva kértek Kárpátalján m. autonómiát, az Ungvári Állami Egyetemen m. tanszéket, önálló napilapot, színházat stb. Levele bizonyos enyhülést hozott Kárpátalján. Kovács Vilmos író regényt akart írni róla.

Irod.: Lengyel József: Visegrádi utca. Moszkva, 1932, átdolgozva Bp., 1957); uő: Népszabadság, 1968. nov. 25.; Borsányi György: Kun Béla. Bp., 1979; Bocskai György: Kovács János. Bereginfo, 1998. dec. 20.

Kricsfalussy-Hrabár Endre (?- Ungvár, 1946. nov. 7. ?): csendőr alezredes, a felsőház tagja. Még alezredesként 1938-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta. A Kárpátaljai Mezőgazdasági Kamara alelnöke 1941-ben, valószínűleg 1942-ben nevezte ki a kormányzó a felsőház tagjává, amelyben 1943. ápr. 13-án a Közigazgatási Bizottság és a Véderő bizottság tagjává választották. Feltételezhetően távollétében 1944. nov. 8-án a felsőházban beválasztották az Igazságügyi bizottság, illetve a Közigazgatási bizottság tagjainak sorába. Az o.-gyűlést nem követte Sopronba. Szovjet bíróság Ungvárott Bródy és társai perében halálra ítélte, melyet bizonytalan időben végre is hajtottak. Sírja ismeretlen.

Irod.: Botlik 1997. 279.

Marina Gyula (Tiszalonka, 1901. máj. 26. - Perriopolis, USA, 1983. júl. 20.): g. kat. teológus. A kőzépisk.-t Ungvárott végezte, 1920. okt.-től tanult a Hittudományi Akadémián. 1926. dec.-ben szentelték pappá, ugyanekkor kinevezték az ungvári papnevelő intézet alrektorává. 1927-1929-ig a Vatikánban a Gergely Egyetemen tanult, római és kánonjogból doktorált. Visszatért Ungvárra, teológiai tanár és alrektor. Kárpátalja visszacsatolásakor, 1939. márc. 15-én a m. kormány kinevezte kormánybiztosnak a katonai közigazgatáshoz. A kormány máj. 23-án elfogadta a kárpátaljai terület közig.-i ideiglenes rendezéséről szóló rendeletet, mely a m. és ruszin nyelvet egyenjogú hivatalos nyelvként ismerte el. Máj. végén összeállította Kárpátalja közig.-i tisztviselőinek névjegyzékét a miniszterelnökségen kapott szempontok szerint: lehetőleg mind ruszin születésű, származású legyen és tudjon magyarul. A megszervezett Kárpátaljai Terület Kormányzói Biztosának Hivatalában (Ungvár) kanonok, vallás- és közoktatásügyi min.-i tanácsos, a vallás- és közoktatásügyi osztály vezetését kapta. 1941-ben ruszin grammatikát jelentetett meg, amely a nagyorosz és ukrán nyelvi törekvésekkel szemben a ruszin nyelv kifejlődését kívánta elősegíteni. 1944 őszén a szovjet betörés elől az USA-ba emigrált.

F. m.: Rnténsors. Kárpátalja végzete. Torontó, 1977.

Irod.: Botlik 1997.

Ortutay Jenő (Tárna, Ung m., 1889 - SZU, Komi ASZSZK, 1950): g. kat. föesperes, szentszéki tanácsos, Beregszász v. főbírója, o.-gyűlési képviselő. Középisk.-it Ungvárott, teológiai tanulmányait Bp.-en és Ungvárott. 1913-ban helyettes lelkész Cséke községben, 1915-ben Beregpapfalván, 1916—1918-ig az ungvári püspöki székesegyházban segédlelkész, hitszónok. 1918. júl. 1.-1919. dec. 31-éig Ökörmezőn parochus, a csehek internálták. Később a rom: megszállás alá került Kövesligeten 1925. márc. 1-jéig parochus. Harcolt az agresszív pravoszlávia ellen, egy ízben sikertelen bombamerényletet követtek el ellene. 1925-ben tb. esperes, Beregszászra került, a beregszászi ker. esperese, 1929-ben szentszéki tanácsos. A városban Kat. Községi Pártot szervezett, amelynek élén 1928-ban bejutott a v.-i képviselő-testületbe, ahol főbíróvá választották. 1930-ban Kárpáti Figyelő c. lapot indított. 1935-ben tb. föesperes, mint a Keresztény Szocialista Párt listavezetője mandátumot kapott a ruszinszkói tartománygyűlésben. A müncheni egyezmény és az első bécsi döntés (1938. szept. 29.-nov. 2.) között bujdosni kényszerült a csehszl. terror elől. Beregszász v. főbírójaként 1938. nov. 9-én ő üdvözölte a bevonuló m. kir. honvédség csapatait. A m. katonai, majd polgári közig, megerősítette főbírói székében. Az 1938. évi 34. te. 2. §-a alapján, mint tar-tománygyűlési képviselőt meghívták a mo.-gyűlésbe. 1944. nov. 6-án a Közgazd. és közlekedési, valamint a Közoktatásügyi biz. tagja lett. Az o.-gyűlést nem követte Sopronba. 1946-ban aposztáziára akarták kényszeríteni, az NKVD letartóztatta, 10 év katorgára (kényszermunka) ítélték, száműzték a Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságba, ahol rövidesen mártírhalált halt.

Irod.: Compass (1919-1939), Botlik 1997. 296.

Párkányi Iván: (Tereszva, 1896. jan. 1.-?): politikus. Elemi isk.-i tanulmányait Tereszván, középisk.-it Beregszászon és Munkácson végezte. 1918. jún. 26-án a Bp.-i jogi egyetem doktorává avatták. Ezután újságíróként dolgozott a Budapesti Újságnál. 1918. aug. 15-étől Huszton megyei hivatalnok. 1921. okt. 21-én Prágában a minisztertanács elnökségének hivatalában kapott állást. 1928. dec. 2-ától a köztársasági elnök irodájában miniszteri főbiztos. 1938. okt. 6-án megalakult Sirovy tábornok második kormányában tárca nélküli miniszter volt. 1938. okt. 8-án megalakult Kárpátalja tartományi kormánya Bródy András miniszterelnökségével. Ekkor a lemondott Hrabár Konstantin kormányzó helyére P.-t nevezte ki a csehszl. köztársasági elnök.

Irod.: Beregszászi György: Az értelem határán. Bereginfo, 2000. máj. 15-21.

Spák Iván (Alsókaraszló, 1900): politikus, újságíró. Középsik.-it Ungvárott és Bp.-en végezte. Több külföldi tanulmányutat tett. Cseh, orosz, francia nyelvet tanult. 1922-től az Autonóm Földműves Szövetség tagja, a sajtó- és propagandaosztály irányítója, 1933-tól Ruszkij Visnyik c. lapjának felelős szerk.-je. A Duchnovics, a Verhovina és más ruszin egyes.-ek vezetőségi tagja, az S. K. R. Sport Egyes, titkára. A Kárpátorosz Újságírók Szöv.-ének titkára. 1939. jún. 30-án foglalta el helyét a mo.-gyűlésben. 1939. szept. l-jétől az újra megjelent Ruszkaja Pravda c. lap föszerk.-je. 1941: az o.-gyűlés jegyzője, a gazd. biz. tagja. 0 sem hagyta el Kárpátalját a szovjet hadsereg közeledtére. A szovjetek letartóztatták, bőrtönbe zárták, 1946. máj. 26-án 10 év kényszermunkára ítélték.

Irod.: Compass (1919-1939); Országgyűlési Alm. 1939-1944. Bp., 1940; Botlik 1997. 279.

Stefán Ágoston (Batár, 1877 - ?): politikus, ügyvéd. Középisk.-it Szatmáron végezte. Jogi tanulmányokat Máramarosszigeten, Bp.-en, Kolozsvárott, azután ügyvéd Rahón. 1907-1918-ig szerkesztette a Tiszavölgy c. újságot. A ruszin nép sorskérdéseivel, a skizma-pörrel foglalkozott. A háború alatt a 12. népfelkelő gyalogezredben szolgált a szerb fronton. 1918. nov. 19-étől a m. kormány megbízásából a ruszin kormányzóság vezetője. 1918. dec. 10-én Bp. PPSKK vm. Vármegyeházán tartott ruszin gyűlés választott levezető elnöke. 1919. márc. 25-étől a tanácsköztársaság ruszin népbiztosa, mert Szabó Oreszt a megbízást visszautasította. A ruszin nemzeti terület, a Ruszka-Krajna ún. alkotmánytervezetét dolgozta ki barátjával, Kaminszky József munkácsi pol. megbizottal. 1919. ápr. 6-án államosította a Tanácsköztársaság az isk.-kat, elérték, hogy Ruszka-Krajnán fennmaradjon a „felekezeti iskolák és a hittanítás a régi törvények alapján". Belefogott a ruszin hadsereg és csendőrség megszervezésébe. A cseh és rom. intervenció elől Lengyelo.-ba menekült, Varsóban m.-ruszin légiót szervezett, elsők között volt, aki Pilsudszki marsallt megnyerte a lengyel-m. határ gondolatának. 1925-ben hazatért Mo.-ra, nemzetgyűlési képviselővé választották, 1929-ben visszavonult a politikától, végül garancia birtokában visszatért Kárpátaljára. A Volosin-féle időszakban, 1939-ben a rahói ukrán tanács halálra itélte, az ítélet végrehajtását a m. csapatok bevonulása 1939. márc. 16-án megakadályozta. Sokat publikált m., lengyel, cseh, ruszin lapokban. Lengyelo.-ról ismertető füzetet írt.

F. m.: Az északkeleti védőbástya. 1917; A ruténság jövője. 1918.

Irod.: Compass (1919-1939), Botlik 1997.

Szics-gárda (Ukrajinszki Szicsovi Sztrilci, USZSZ - Ukrajnai Lövészek Tábora): ukrán nacionalista irreguláris karhatalmi fegyveres szervezet Kárpátalján. 1914-ben alakult Galíciában, eredetileg az osztrák-m. hadsereg kötelékében. Az 1918. nov. l-jén kikiáltott Nyugatukrán Népköztársaságot támogatta. Nyugat-Ukrajna felszámolásakor, 1919-1920-ban nagyobb részük lengyel fogságba esett, kb. 3000-en átverekedték magukat Kárpátaljára. Csehszl.-iában ideiglenes internálótáborokba (Ungvár, Csap stb.) kerültek, de már 1920-ban szabadon engedték őket. Megalakították a kárpátaljai Ukrajna Szics Biz.-át. Közülük sokan beilleszkedtek a Podkarpatszka Rusz csehszl. rendszerébe, hivatalt vállaltak és terjesztették a pravoszláviát. A müncheni egyezmény (1938. okt. 1.) után Kárpátalja autonómiát kapott Csehszl.-ián belül. Okt. 26-án a prágai kormány leváltotta Bródyt, és Volosint nevezte ki az autonóm kormány elnökévé. Megkezdődött a Szics-G. újjászervezése, az Ukrán Nemzeti Egységpártnak fekete inget viselő fegyveres segédcsapataként. A Szics-G. ettől kezdve terrorcselekményeket hajtott végre m.-ok, ruszinok, csehek és zsidók ellen. 1939. márc. 14-én Huszton a Volosin-kormány kikiáltotta a Kárpát-Ukrajnai Köztársaságot n. védnökségében reménykedve. Márc. 15-én a m. honvédség megkezdte Kárpátalja katonai felszabadítását. A Szics-G. szórványos, gyenge ellenállást fejtett ki. Sok helyen a frissen megalakult M. Nemzetőrségek fegyverezték le őket. Kisebb csatára Husztnál került sor, amelynek során kb. 200 gárdista vesztette életét, a közeli Vörösmezőn (Krasznaja Polja) közös sírba temették őket. Érdemben ez sem hátráltatta a honvédség előrehaladását. Volosin a Szics-G. maradványaival Romániába, majd Jugoszláviába menekült. A Szics-G. Kárpátalja visszacsatolása után elenyészett, bár néhány tagja a hegyekben még hónapokig partizánkodott. Az 1990-es évek elején Husztnál „emlékművet" emeltek a Szics-G. halottainak.

Irod.: Magyarország, a második világháborúban. Lexikon A-Zs. Bp., 1996; Botlik 1997.

Sztojka Sándor (Karácsfalva, 1890 - Ungvár, 1943. máj. 21.): g. kat. püspök. A középisk.-t Ungvárott végezte, itt tanult a Teológiai Lyceumban, majd a Bp.-i Tudományegy.-re járt. 1916-ban Ungvárott pappá szentelték. A munkácsi egy-házm. püspöki hiv.-ában kezdte pályáját. Az ungvári gimn. segédhitszónoka. 1918—1930-ig püspöki titkár, 1930-tól székeskáptalani kanonok, püspöki irodaigazgató. 1931. ápr. 28-ától káptalani helynök, 1932. máj. 3-án a Szentszék a munkácsi egyházm. püspökévé nevezte ki. Júl. 12-én föpásztorrá szentelték az ungvári székesegyházban. 1936-ban az újonnan épült ungvári kormányzósági palotát nem volt hajlandó felszentelni, mert a csehszl. kormány elszabotálta a ruszin autonómiát. 1939-ben az ukranofilek le akarták mondatni, de Teleki Pál és Csáky külügymin, megerősítették. 1939. jún. 13-án Horthy Miklós kormányzó kezébe letette az állami hűségesküt, júl. 11-étől a felsőház tagja. Egyik alapítója 1941. jan. 26-án Ungvárott a Kárpátaljai Tudományos Társaságnak, ő mondja a köszöntő beszédet. Működése során 158 g. kat. papot szentelt fel, 67 új templomot építtetett, sokat felújíttatott, majdnem minden egyházközségét meglátogatta, ez kb. 500. Fontosnak tartotta a hitoktatás és a vallásos egyesületek fellendítését. Megalapította a Duspasztir (Lelkipásztor), és a Dobrij Pasztir (Jó Pásztor) c. lapokat.

Irod.: Botlik 1997.

Volosin Ágoston, Bátykó (Kelecsény, 1874 - Moszkva, 1945. júl.): pedagógus, szerkesztő, ukranofil politikus. Tanult Ungvárott és Bp.-en. Naptárakat szerk. és tankönyveket írt. Az 1896-ban indult Nauka (Tudomány) szerk.-je 1901-1922-ig. 1907-ben megjelentette az általa készített első rutén nyelvtant. G. kat. kanonok, az ungvári tanítóképző tanára, 1916-tól ig. tagja. Az 1918. nov. 9-én alakult magyarbarát 35 tagú ráda, a tn.-rutén néptanács titkára, számos nyilatkozatot tett az integer Mo. mellett. A vezetésével Bp.-re érkező ruszin küldöttség 1918 dec.-ének utolsó napjaiban titokban tárgyalt Hodzával, a csehszl. megbízottal. 1919. jan.-ától már Kárpátaljának Csehszl.-iához csatolását támogatja. A prágai parlament képviselője lett. A ruszinoknak adandó, a békeszerződésben kikötött autonómiát, Csehszl. elszabotálta. Csak az első bécsi döntés előtt, 1938. okt. 9-én alakult meg Bródy András min.-elnök vezetésével Kárpátalján a tartományi kormány. Bródyt okt. 25-én letartóztatta a csehszl. kormány, mert népszavazást követelt, hogy Kárpátalja maga dönthessen hovatartozásáról. Okt. 26-án helyette lesz a min.-elnök, előtte egészségügyi min. volt. V. a kisebbséget alkotó ukranofilek, ukránok nevében veszi át a hatalmat, Podkarpatszka Rusz addigi nevét Kárpátszka Ukraina névvel cserélte fel, megalakítja az Ukrán Nemzeti Tanácsot, betiltja a m. és ruszin nyelvű sajtót, fbioszlatja a m. és ruszin pártokat. 1938. nov. 2-án az első bécsi döntés Mo.-nak ítéli Kárpátalja déli részét. V Ungvárról Husztra teszi át Kárpátszka Ukraina székhelyét. Nov. 9-én Huszton galíciai mintára zászlót bontott a Kárpáti Szics Népi Védelmi Szervezet, röviden a Szics-gárda, és magyarellenes, ruszinellenes terrorakcióba kezdett. A csehszl. parlament 1938. nov. 22-én elfogadta Kárpátszka Ukraina „alkotmányát". 1939. febr. 12-én parlamenti választásokat tartottak a miniállamban. V. egyetlen listát engedélyezett, az Ukrán Nemzeti Egyesülését, 32 képviselőjelöltjére 92,4% szavazatot adtak le, „hála" a Szics-gárda terrorjának. A huszti parlamentnek, szojmnak márc. 2-án kellett volna összeülnie Huszton. V. és területe ekkor már n. tervekben is szerepelt, mint a n. vazallus Ukrajna megteremtésének kiinduló bázisa. 1939. márc. 14-én Csehszl. megszűnt, kikiáltották a független Szl. Köztársaságot. Ugyanezen a napon este 7 órakor rádióbeszédben bejelentette Kárpátszka Ukraina függetlenségét. Márc. 15-én tartja első ülését Kárpátszka Ukraina parlamentje, törvénybe iktatták a függetlenséget, V.-t államelnökké választották. A m. honvédség másnap du. fél 5-kor vonult be Husztra, feloszlatta a szoj-mot, lefoglalta a postahivatalt. A V.-kormány Romániába menekült. V. rövid berlini tartózkodása után a Cseh-Morva Protektorátusban, Prágában telepedett le, ahol a n. bábkormánytól 4000 korona nyugdíjat kapott, és egy ukrán újságot adott ki. A szovjet hadsereg Prága elfoglalása, 1945. máj. 11. után letartóztatta, Moszkvába szállították, ahol rövidesen elhunyt.

F. m.: Spominy. Uzshorod, 1923; Prelat protoerej dr. V. Hadzsega - Naukovij Zbornik T-va Proszveta, Uzshorod, 1938.

Irod.: Botlik-Dupka 1991, Botlik, 1997.

Vozáry Aladár, R. (Munkács, 1895 - ?): újságíró, o.-gyűlési képviselő. 1913-ban Munkácson érettségizett, az Eötvös József Kollégium tagjaként 1915-ben Bp.-en matematika-fizika szakos tanári alapvizsgát tett. Sorozottként a cs. és kir. 15., majd a 26. tábori vadászzászlóaljban 24 hónapig teljesített arcvonalszolgálatot. 1917-ben rohamkülönítmény parancsnokhelyettese, hadnagy. 1918. nov. l-jén Felső-Sárosban, mint karhatalmi parancsnok leverte a forradalmi megmozdulást. 1919 jan.-jában egyik vezetője volt a Galíciából Csapig betört nyugat-ukrán katonaság Munkácsról való kiverésének. 1919. febr.-tói Bp.-en egyetemista, 1919. máj.-tói Ruszka-Krajna kormányzósága kinevezte a munkácsi áll. fögimn. és keresk. akadémia tanárává. 1919. szept.-ben a cseh uralom megszüntette a m. fógimn.-ot. Ekkor megszervezte az 1921-ig létező titkos m. gimn.-ot. Szerk. a Kárpáti Futár és a Munkács c. lapokat. A M. Párt munkácsi csop.-jának alapító vezetője, a párt elnöki tanácsának, vezetőségének tagja 1938-ig. 1927-ben Őslakó c. hetilapot alapított. 1929-ben és 1938-ban a munkácsi v.-i képviselő testületben csehek és kommunisták bántalmazták. 1935-ben a M. Párt tartománygyűlési képviselőjévé választották, mivel ragaszkodott a m. nyelv használatához, 1937. ápr. l-jén a cseh elnök rendőrséggel távolíttatta el az ülésről. 1938. okt. 23-án Munkácson vezetésével a m.-ok szétverték a készülő ukrán puccsot. 1939. jan. 6-án a Munkács elleni cseh páncélostámadás visszaverésében jelentős szerepe volt. Az általa megszervezett munkácsi nemzetőrséget ennek a fegyverténynek következtében átvette a M. Kir. Honvédség. Kárpátaljai „behívott" képviselő a mo.-gyűlésben. 1939. febr. 3-ától kormányfőtanácsos. 1939-től tanügyi tanácsos. 1942-ben beszédet mondott az o.-gyűlésben a ruszin ifjúság érdekében, amnesztiát követelt a „megtévedteknek". Kifogásolta, hogy a ruszin tanítók munkácsi kongresszusán egy beszéd sem hangzott el ruszinul. Nem várta meg a szovjeteket Kárpátalján. A németek megszállásáról egy pamfletszerű visszaemlékezést tett közzé 1945-ben Bp.-en.

F. m.: Munkács. Bp., 1943; így történt. Bp, 1945.

Irod.: Compass (1919-1939). 741-742.

Zsegora Ödön (Gyertyánliget, 1895 - ?): vasutas. Polgári isk.-t Máramarosszigeten végzett, majd MÁV alkalmazott lett, 1914-ben távírász Pozsonyban. 1915-ben bevonult a máramarosszigeti 85. gyalogezredhez, majd a korneuburgi vasutasezred haditávírásza a K-i, szerbiai és dél-tiroli fronton, 1918-ban a rom. frontra került. Elsajátította a ruszin és a cseh nyelvet. A cseh hűségesküt nem tette le, ezért állásából elbocsátották, menekült vasutasként Máramarosszigeten kapott állást, ahonnan a rom. megszállás miatt kellett menekülnie. 1920-ban vegyeskereskedést nyitott. 1926-tól körzeti szervezője, titkára az Autonóm Földműves Szövetségnek Nagybocskón, titkára a Nagybocskói Vadász Egyes.-nek. 1939. jún. 30-án „behívott" képviselőként foglalt helyet a mo.-gyűlésben. 1944. nov. 6-án távollétében a Naplóbíráló bizottság tagjává választották. Kárpátalján bevárta a szovjeteket. A Bródy-perben 1946. máj. 26-án a szovjetek 10 év „katorgára" ítélték. További sorsa ismeretlen.

Irod.: Országgyűlési Alm.; Compass (1919-1939)

 

Képek

 

A munkácsi vár az 1000 éves évfordulóra 1896-ban emelt Turul-emlékoszloppal, melyet Trianon után a csehek ledöntöttek
 
A görög katolikus székesegyház és püspöki palota Ungvarott 1900-ban
 
Az Egan Ede vezette Hegyvidéki Kirendeltség Munkácson 1900-ban
 
Schönborn-kastély, a nagybirtok központja Beregváron 1908-ban
 
A munkácsi katonai barakk-kórház 1918-ban Szimon Vasziljevics Petljura nagyhetman, a Nyugat-Ukrán Népköztársaság elnöke, egy kereskedelmi céllal Párizsban kiadott postabélyegen
 
 
A Vereckei-szoros, az Árpád vezette magyar nép honfoglalásának útja
 
Az uzsoki vasútvonalat és viaduktot a magyar állam építtette 1905-ben
 
Fatemplom Uzsokon, a ruszin építészet remeke
 
Huszt vára, melyet Kölcsey Ferenc meglátogatott és epigrammát írt róla
 
Kőrösmező híres fatemploma a XVIII-XIX. századból Tisza eredete Kőrösmező vidékén
 
Huculok az 1920-as években
 
Cseh telepes kolónia udvarháza Huszton az 1920-as években
 
A kormányzósági palotát a csehek 1936-ban építették fel Ungváron
 
A Scala Filmszínház Munkácson
 
Beregszász főtere, a baloldali erkélyről mondott beszédet Horthy Miklós kormányzó a mostanáig élő hagyomány szerint
Lavocsne határállomás, ahol a szovjetek visszaadták az 1849-ben zsákmányolt honvédzászlókat
 
A magyar hősök emlékműve Beregszászon, 1945 után anyagából épült fel a szovjet emlékmű
 
Hazafias park-díszítés Beregszászon 1939-ben
 

Aknaszlatina sóbányája 300-400 méter mély
A perecsenyi járási közjegyző és a községi pénztárnok bélyegzőjén az 1939. III. 15. dátum, a felszabadulás napja szerepel
 
A gépjármű adójegy magyar és ruszin nyelvű volt
 
Ruszinok a hegyi „szálláson" Tiszaborkútnál az 1930-as években
 
Idillikus ruszin családi élet az 1930-as években
 
Ruszin mátkapár Kőrösmezőn az 1940-es években   Ruszin vásári gyülekezet az 1940-es években
 
Volosin újonnan elhelyezett bronz emléktáblája Munkácson a róla elnevezett utca sarkán. Fémgyűjtés céljából ellopták 2000-ben, helyére üvegtáblát tettek
 
Feketeardó zsinagógája, a/ 1970-es évekig a helyi zsidóság használta, amikor kivándorolt innen. A zsinagógát 2001-ben bontanák le az ukrán hatóságok az árvíz rongálására hivalkozva
 
A II. világháborús szovjet emlékmű Ungváron
 
Oleksza Borkanyuk partizánparancsnok szobra Rahón
 
A Vereckei-szorosban álló Szics emlékoszlop 1939-re emlékeztet, amikor a Szics maradványai a honvédség elől itt menekültek lengyel földre
 
Huszt előtt a magyar honvédség 1939. márc. 16-án leverte a Szics-gárda ellenállását. Az ukrán hatalom az 1990-es években emlékkeresztet állított a helyen
 
 

Térképek

 
 
Román megszállás Kárpátalján l919-1920.fnarc.2u

 

 

   
Előző fejezet