Előző fejezet Következő fejezet

SZLOVÁK TÁJHÁZ, DUNAEGYHÁZA

 

Dunaegyháza legelső szlovák telepesei 1702-ben érkeztek. Barokk evangélikus templomukat 1775-ben építették. A mindegy másfélezer lakosú helység lakói főként mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak, de a Duna folyam is számos dunaegyházinak nyújtott megélhetést (halászat, hajózás, vízimolnárkodás). Ezt a sokoldalú népéletet tükrözi a szlovák tájház gazdag helytörténeti és néprajzi gyűjteménye.

A tájházat 1985-ben avatták. Hopka Sándor festő- és mázoló mester a munkája közben fedezte fel a házaknál elfekvő népi értékeket. Eleinte saját kedvtelésére gyűjtötte őket, majd a helyi faluvezetés együttműködésével ebből az anyagból rendezte be a tájházat. A berendezés munkájában segítséget nyújtott a kecskeméti és a kalocsai múzeum is, azonban elsősorban a gyűjtőnek a népi kultúra iránti szeretetét tükrözi valamennyi tárgy elhelyezése. A tájházhoz csupán maga az épület tartozik, melyet vertfalból emeltek, s náddal fedték be. Az utolsó tulajdonosa id. Peták Sándor volt. Mind az épület, mind a kiállított tárgyak a dunaegyházi szlovákok 19. századvégi, ill. 20. század eleji életmódjának a kifejezői.

Az épület háromosztatú: elsőszobából, konyhából és hátsószobából áll.

Az első szobában helyezték el az egykori teljes népi szobabútort. Az ajtóval szemközti sarokban áll a világoskék színű, tulipános mintájú sarokpad, előtte helyi szőttes abrosszal letakart asztal, amelyen régi kiadású evangélikus énekeskönyvek s kisebb használati tárgyak láthatók. Az asztal körüli székek többfélék. Az ablakok felett zöld színűre festett függönytartók, függönnyel. S az asztal felett van a mennyezethez erősítve a porcellán búrájú felhúzható csigalámpa.

A falakon különféle képek láthatók (családi felvételek, színes nyomatok). Az ágy gyári készítésű terítővelívan lefedve. A konyhát - különösen a szabadkémény alatt - zsúfolásig töltik be a háztartási eszközök, edények. Különösen gazdag a gyűjtemény cserépedényekből (tálak, tányérok, fazekak stb.). Több változatban láthatók a háromlábú cseréplábasok is. Itt van a daráló, a fagyalu s a többi, kivált sütéshez használt faeszközök.

A hátsószobában kapott helyet többek között a felállított szövőszék s a fonásszövés teljes kelléktára. Megemlíthető a kelengyeláda. Itt helyezték el a fontosabb háziszerszámokat is.

Az eresz alatt is egymás után sorakoznak az egykori önellátó paraszti gazdaság eszközei. Némelyikük a befüvesített udvaron is érzékelteti a hajdani népi gazdálkodás fontosabb eszközeit (faeke, vaseke, nagy gereblye, gyalupad stb.).

A tájház más értékeit is ki kell emelnünk még: az írásos dokumentumokat a 18. század végéről s a múlt század közepéről, a szép viseleti darabokat, a sokoldalú kismesterkedésre utaló eddig nem említett tárgyakat, a gyermekjátékokat, a hagyatékból maradt családi fényképalbumokat, a katonai elbocsátó leveleket, a díszes fényképeket és a tábori lapokat.

A tájház fenntartója a dunaegyházi polgármesteri hivatal. 6323 Dunaegyháza, Mikszáth K. u. 25. Telefon: (78) 473-116. A tárgyakról nem készült katalógus, számuk 500-ra tehető.

A tájház címe: 6323 Dunaegyháza, Ady E. u. 11.

A tájház gondnoka: Hopka Sándorné, ill. Hopka Sándor. 6323 Dunaegyháza, Mikszáth Kálmán u. 24. Telefon: (78) 473-168.

Nyitvatartás: nincs meghatározva. Előzetes bejelentkezés esetén a nap bármely szakában fogadnak látogatókat.

 

A szabadkéményes konyha
 
A tájház az udvar felől
 
Dunaegyháza evangélikus temploma. A tájház udvara. A tájház elsőszobája

 

  
Előző fejezet Következő fejezet