Előző fejezet Következő fejezet

A

 

Abonyi Lajos; Márton Ferenc (Kisterenye, 1833. jan. 9.—Abony, 1898. ápr. 28.) író, földbirtokos. Az alsó gimnáziumi osztályokat Kméten végezte. Tanulmányait 1847-ben a pesti egyetemen folytatta, majd 1848-ban a kméti ref. kollégium diákjaként bölcseletet hallgatott. Barátjával, Baksay Sándorral együtt szerkesztette a Korány c. diáklapot. Nemzetőrként részt vett a szabadságharcban. Jogi tanulmányait 1852-ben fejezte be a pesti egyetemen. 1853-tól Abonyban élt, birtokán gazdálkodott és irodalommal foglalkozott, 1861-től megyei tisztségeket is viselt. 1867-től a Kisfaludy, 1876-tól a Petőfi Társaság tagja. A múlt század utolsó éveiben és a századfordulón az alföldi népélet idillikus ábrázolójaként az egyik legolvasottabb író volt. A magyar népéletet bemutató 3 kötetes elbeszélésgyűjteménye, A fonó krónikája 1872-ben Kméten a Szilády nyomda kiadásában jelent meg. Számos népszínművét adták elő, melyek közül A betyár kendője a kméti Ónodi Kulcsár-Nagy András-né házát és lakóit is megjelenítette a színpadon. Irodalmi levelezését fia, Márton Lajos 1911-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, 7 db azonban a kméti városi könyvtárba került. — F.m. A mi nótáink, Pest, 1864; Kenyér és becsület, Pest, 1865; A betyár kendője, Pest, 1872; A fonó krónikája, Kecskemét, 1872; Magduska öröksége, Bp., 1887; A.L. munkái I-XX. (Műveinek teljes kiadása), kiad. Endrődi Sándor, Bp., 1905-7. — ír. Vargha Gyula: A.L. emlékezete, Kisfaludy Társaság Évk. Új. folyam 34. 1901; Vargha Zoltán: A Márton család története, Bp., 1916; Schwarz Aranka: A.L. élete és irodalmi működése, Bp., 1917; Váry István: Emlékezzünk régiekről, Kecskemét, 1938. 43.1. (Sz.KI.)

Ábrahám Miklós (Kecskemét, 1919. máj. 23.—?) műfordító. Á. Márton kméti nyomdatulajdonos fia. Héber nyelvű művek fordításait jelentette meg. — ír. Rába György: Kecskemét, Párizs, Ninive, Nagyvilág 1982. 5. sz.; Bajomi Lázár Endre: Bolyongás Nicolas Abraham „furcsa vidékén", Kritika 1987. 4.sz. (Sz.K.I.)

Ács Flóra (Kecskemét, 1859. jan. 1.—Moson, 1911. ?) színésznő. Színpadra lépett 1878-ban a bp.-i Népszínházban. Hosszú fővárosi színészi munka után, amikor már nyugalomba vonult, hazajött szülővárosába. A századforduló idején is Kméten élt, amikor 1911-ben ismeretlen céllal Mosonba ment, ahol meghalt. (Sz.T.)

Ács Gedeon (Béllye, 1819. aug. 31.—Csúza, 1887. nov. 12.) ref. lelkész, emlékiratíró. Á. Zsigmond bátyja. A kméti ref. koll.-ban László Károly iskolatársa volt. 1845-től apja utódaként ref. lelkész lett Laskón. 1849-ben az osztrákok letartóztatták, megszökött, csatlakozott a Törökországba menekülőkhöz. 1851-től Amerikában élt. 1861-ben hazatért, Csúzán volt lelkész. Az amerikai emigrációról emlékiratot készített, ennek kézirata részben az OSZK-ban, részben a szegedi múzeumban található. Részleteket közölt belőle Lukácsy Sándor Rabszolga Washington sírjánál (Bp., 1953) és Magyar Robinson és egyéb irodalmi ritkaságok (Bp., 1987) c. antológiájában. — ír. Zombori István: A múlt századi Amerika — magyar szemmel, Móra Ferenc Múz. Evk. 1976-77; Z.I. Idegen népek — magyar emberek, Á.G. naplójának földrajzi és néprajzi vonatkozásai, uo., 1978-79; Szabó Tamás: Száz Kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban, Honismereti Közlemények, Kecskemét, 1988. 9. sz. (Sz.T.)

Ács Géza (Foktő, 1861. júl. 31.—Bp., 1898. nov. 2.) nyomdász, újságíró. Á. Zsigmond fia. 1878-ig nyomdászként dolgozott Kméten. írásai 1876-tól jelentek meg a Kecskemét c. napilapban. Később a fővárosba, majd Gyöngyösre került. A Hölgyek Lapja, a Budapesti Bazár, a Magyar Háziasszony, a Magyarország és a Nagyvilág c. lapok mellett a Székesfehérvár és Vidéke, a Gyöngyös és a Rozsnyói Híradó számára írt. 1882-től 1884-ig Kénkő álnév alatt a Füstölő c. élclapot, 1883-ban a Néplap c. társadalmi napilapot, 1884-ben a Fővárosi Levelező, 1885. januártól júliusig a Gyöngyös c. lapot szerkesztette. Calliopé, Mátrai Zoltán, Tömjén, Foktői Géza és Korbács álneveken is írt. Közvetlenül halála előtt Bp.-en a legnagyobb nyomorban élt. — F.m. A sors játékai, Beszélyek és rajzok, Bp., 1886. — ír, VÚ 1886. 13. sz. (Sz.K.I.)

Ács Károly (Kisbankházapuszta, 1823. júl. 14.—Bp., 1894. márc. 1.) költő, műfordító, népköltészeti kutató, nyelvtani szakíró, földbirtokos. Családja középbirtokos volt. A gimnáziumot Kunszentmiklóson, bölcseleti és jogi tanulmányait Kméten, a ref. főiskolán végezte, ahol barátságot kötött Jókaival és a Kméten színészkedő Petőfivel. Jókai portrét készített róla, melyet a református könyvtárban őriznek. A jogakadémia után joggyakornok, ügyvédi vizsgát Pesten tett. 1844-től ügyvéd, majd megyei tisztviselő. Részt vett a szabadságharcban. 1848-49-ben különféle közigazgatási tisztségeket viselt. Kalocsán a solti járási választmány igazgatási bizottmányi elnökeként tevékenykedett. Népgyűlést tartott, gerillacsapatot szervezett, akciókat hajtott végre a déli országrészekben. 1849. március 12-től május 14-ig a Pest megyei főjegyzői hivatalt vezette. 1852-ben — mint 48-as honvédtisztet — halálra ítélték, kegyelemből 6 év várfogságot kapott. A fogságban nyelveket tanult, szabadulása után nyelvtanárként dolgozott. 1861-ben és 1865-ben ogy.-i képviselő volt. 1848 előtt az Athenaeum, később a Vasárnapi Újság, a Nővilág, a Napkelet, és a Hon c. lapokban jelentek meg versei, cikkei. Nyelvtankönyveket, cseh, szlovák, román, német, szerb, román gyakorlati nyelvkönyveket írt, szerb és román népdalokat gyűjtött és fordított; úttörőként foglalkozott a szerb és a román népköltészettel. — F.m. Virágok a román népköltészet mezejéről, Pest, 1858; Még három román népballada, Pest, 1871. — ír. Bitay Árpád: Á.K., Cultura, (Kolozsvár), 1924; Dávid Gyula: Á.K = D.Gy: Találkozások, Kolozsvár-Napoca, 1976. (Sz.KI.)

Ács Zsigmond (Laskó, 1824. ápr. 24.—Laskó, 1898. febr. 1.5.) ref. lelkész, tanár, műfordító. A.Géza apja, A. Gedeon öccse. Kiskunhalasi gimnáziumi tanulmányai után 6 esztendeig jogi és teológiai tanulmányokat folytatott Kméten. Már diákkorában tanította az alsóbb osztályosokat. 1848-52 között a főiskola tanáraként görög, latin, héber nyelveket és exegesist tanított. 14 élő és holt nyelven tudott. 1852-55 között Nagykőrösön volt tanár, Arany János, Szász Károly, Ballagi Mór és Mentovich Ferenc kollégája. 1855-től Foktőn, 1874-től Laskón volt lelkész. — F.m. Önéletrajz, Nagykőrösi ref. főgimn. ért. 1907/8; Műfordítások: Shakespeare: A velencei kalmár, Kecskemét, 1853; Dumas: Paul Jones, uo., 1854; Bernandin de Saint Pierre: Pál és Virginia, Pest, 1855; Oliver Goldsmith: A wakefieldi pap, Kecskemét, 1855; Shakespeare: Sok zaj semmiért, Bp., 1886. — ír. Szász Károly: Kisebb csillagok, Budape3ti Hírlap 1925. 56. sz. (Sz.K.I.)

Acsay Antal (Felsőalpár, 1861. okt. 28.—Bp., 1918. szept. 10,) piarista tanár, egyetemi magántanár, író. Iskolai tanulmányait Kméten végezte, s itt lépett be a piarista rendbe. 1887-től a kméti piarista főgimnázium, 1888-tól a budapesti papnevelő- és tanárképző főiskola tanára. 1897-től a bp.-i tudományegyetem bölcsészeti karán a pedagógiatörténet magántanára, emellett 1907-től a hittudományi karon a keresztény neveléstudomány előadója. Számos nevelésügyi, filológiai és hittudományi tanulmányt írt különféle tudományos folyóiratokba és lapokba, valamint külföldi írók munkáit fordította magyarra. — F.m. A magyarországi kegyestanítórend befolyása a XVIII. sz-i tanügyünk fejlődésére, Vác, 1887; A humanisták és scholastikusok küzdelme a XVI. sz. elején, Bp., 1895; A renaissance Itáliában, Bp., 1905; Lubrich Ágoston emlékezete, Bp., 1905. (Sz.T.)

Acsay Ferenc (Kecskemét, 1880. ápr. 14.—1944 után) tanár. A. Antal kegyesrendi tanár testvére. Kméten járt gimnáziumba, 1911-től 1936-ig budapesti középiskolákban tanított. Történelmi témájú cikkek mellett történelem tankönyvet is írt. (Sz.K.I.)

Aczél Sándor; 1893-ig Adler (Kolozsvár, ?—?) orvos. 1891-ben szerzett oklevelet Kolozsváron, majd egy ideig ott volt fogorvos. 1895-ben Bp.-en jelent meg munkája A nők és a fogak címmel. 1896-1901 között gyakorló orvosként működött Kméten. 1899-ben Fördős Dezsővel megalapította a Kecskeméti Naplót, melynek Fördős kiválása után egyedüli tulajdonosa lett. A hetente kétszer megjelenő lapban 'több cikke látott napvilágot. 1901 után községi orvos Torontálszőcsteleken, Szentetornyán, Orosházán, körorvos Ajkán, járási orvos Verespatakon, körorvos Szolyván, járási orvos Rajkán, 1916-től pedig Losoncon. 1919-1924 között fogorvos Balassagyarmaton. (PF.M.)

Ádám Imre (Szeremle, 1870. nov 4.- 1944 után) ref. lelkész. Édesanyja Balla Borbála, annak a Nagy Zsuzsannának a leánya, akihez Petőfi Sándor több verset írt. A gimnáziumot Nagykőrösön, a teológiát Bp.-en és Bázelben végezte. Hazatérve Szeremlén, Makádon, majd pedig 1900 augusztusáig Kméten volt káplán. Innen ment Kölkedre lelkésznek. Számos írását közölte az Egyetértés, a Pécsi Napló és a Magyar Nyelvőr. (Sz.T.)

Ádám Kálmán (Tiszavezseny, 1841. okt. 13.—Tiszavezseny, 1917. nov. 21.) ref. esperes. Középiskoláit Nagykőrösön, a teológiát Bp.-en végezte. Ezt követően a fővárosban káplán, majd szülőhelyén lelkész. 1881-ben a kméti egyházmegye alesperessé választotta. 4 év múlva esperes, 1891-1894 és 1904-1907 között zsinati rendes tag, egyidejűleg 1904 és 1911 közötti években a dunamelléki egyházkerület főjegyzője. Meleg barátság fűzte Baksay Sándor püspökhöz, akinek bizalmas leveleit megőrizte az utókor számára. Irodalmi és történeti értékűek a kméti ref. egyházmegyéről szóló esperesi jelentései, közreadta A dunamelléki ev. ref. egyházkerület névtárát. Több száz egyházi beszéde kéziratban maradt fenn. (Sz.T.) Adler Sándor -> Aczél Sándor Ághy Sándor (Kecskemét, 1856. szept. 27.—Bp., ?) színész. 1874-ben Völgyi György társulatánál lépett színi pályára. Hosszú ideig működött a kolozsvári Nemzeti Színháznál. 41 évi színészkedés után 1915. június l-jén mondott búcsút a világot jelentő deszkáknak. Leánya Ághy Erzsi a bp.-i Nemzeti Színház művésznője volt. (Sz.T.)

Ágoston Sándor (Bácsfekete-hegy, 1882. máj. 8.—Feketics, 1960. jún. 23.) a jugoszláviai ref. egyház püspöke.

Gimnáziumi tanulmányait a kméti piarista gimn.-ban kezdte, majd a ref. gimn.-ban folytatta és fejezte be. 1900-ban Bp.-re ment teológiai tanulmányainak folytatására. Több helyen volt ref. lelkész, 1933-tól püspök. Több írása látott napvilágot, melyek mellett naptárakat és 1921-től egyházi lapot is szerkesztett. (Sz.T.)

Agricola János, Szántó (Kecskemét, 16. század) költő. 1563-64-ben a wittenbergi egyetemen tanult. 1563-ban ott jelent meg Carmen Propempticon c. búcsúzó verse diáktársához, a kméti származású és Kmétre hazatérő Cika Benedekhez. A vers egy példányát — még 1915-ben is — őrizték a brassói Honterus Gimnázium könyvtárában. A várostörténeti szempontból is értékes dokumentum elsőként szólt a reformáció kméti elterjedéséről. — ír. Marton Sándor: A kméti reformátusok ünnepségei, KNKN 1915; Marton Sándor: Képek a kecskeméti ref. kollégium történetéből, Orsz. Ref. Tanáregyesület Évk. 1926-27. (Sz.KI.) Ákossy Károly, cserháti és ákosfalvi (Léva, 1863.—Bp, 1930.) kereskedelmi iskolai tanár. Szülővárosában kezdte pályáját, majd Kméten 14 esztendőn át kereskedelmi magániskolát vezetett. 1913-tól 1929-ig felsőkereskedelmi iskolában tanított Bp.-en. Tárcái és vezércikkei a Bars, Halas és Kiskőrös c. lapokban jelentek meg. Építészeti könyvvitel címmel tankönyvet is írt. (Sz.K.I.)

Almássy Sándor (?—?) újságíró, szerkesztő. 1923. okt. 5. — 1924. dec. 28. között a Kecskeméti Lapok, 1927. okt. 29. — 1928. nov. 3. között a Kecskeméti Színházi és Sportélet szerkesztője. (Sz.K.I.)

Alpár Sándor, Engelmann (Baja, 1892. szept. 24.—Bp, 1943. szept. 4.) festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar és Réti István növendéke. 1917-20 között a kméti művésztelepen alkotott. Művei naturalista tájképek és rézkarcok. (Sz.K.I.)

Alexis János -> Kecskeméti Elek János

Alvinczy Ferenc (Vác, 1827. dec. 18.—Csongrád, 1874. dec. 29.) író, piarista tanár, plébános. A rendbe Vácott lépett, a két év újoncidőt Kméten töltötte. Itt tartózkodott, amikor kitört a szabadságharc. Követve a diákságot és tanártársait, honvédnak állt. A szabadságharcot végigküzdötte. Lelkész volt 1859-ig, amikor ismét Kmétre került. Itt 1859-ben a nemzeti népiskolák igazgatója lett. Városunkból Csongrádra ment plébánosnak. Fővárosi és vidéki lapokban jelentek meg írásai. — F.m. Szent Miklós napja, Pest, 1854; Pali és Gyuri, Pest, 1854; A braminok, Pest, 1856; Erkölcsi példák, Pest, 1858. — ír. Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban, Honismereti Közlemények, Kecskemét, 1988. 9. sz. (Sz.T.)

Alvinczy Sándor, 1887-ig Baris (Nagykikinda, 1852. ápr. 16.— Bp, 1925. dec. 16.) tanár. Pozsonyi érettségi vizsgája után Kméten tanult jogot, majd Párizsban diplomáciai, történelmi és filozófiai tanulmányokat folytatott. Több vidéki városban tanított. 1907-től — párizsi és lipcsei megszakításokkal — Kméten, majd Miskolcon élt. Társadalomismereti, pedagógiai cikkei, könyvei jelentek meg. —F.m. A Szaharában, Bp, 1890. (Sz.K.I.)

Ambruszter Sándor (Nagykároly, 1867. szept. 6.—1944 után) piarista tanár. 1886-tól a rend tagja, 1891-től áldozópap. 1897-1900 között helyettes, 1900-tól rendes tanár Kméten. 1921-37 között a kméti női kereskedelmi iskola tanára. Cikkei a helyi lapokban jelentek meg. Dolgozatot írt többek között a kméti kegyes tanítórendről (1899). (Sz.K.I.)

Andor M. Mária (Németmokra, 1885—?) tanár. Az 1917-ben létrehozott Angolkisasszonyok Kecskeméti Intézetében 1919-20, 1931-39 és 1941-48 között a tanítóképző tanára. (Sz.K.I.)

Angyal Béla (Székesfehérvár, 1847. dec. 17.—Körmöcbánya, 1928. jan. 9.) festő, keramikus, rajztanár. A bécsi akadémián tanult, táj- és életképeket festett. Munkái a Szépművészeti Múzeumba, Körmöcbányára a városi múzeumba és a majolikagyárba kerültek. Emma nővére a bécsi központi csipkeiskolában végezte tanulmányait, vándortanítóként dolgozott, majd Körmöcbányán telepedett le. Több csipkeverő iskolát nyitottak, amelyek számára a művészi csipketerveket A.B. készítette. 1870 és 1903 között Kméten és Körmöcbányán volt rajztanár. (Sz.K.1.)

Angyal Vidor, sikabonyi (Győr?, 1877. mára 16.—Kecskemét, 1924. dec. 7.) városi főügyész. Középiskolai tanulmányait a kméti piarista gimnáziumban, a jogot az itteni jogakadémián végezte. 1903-ban Bp.-en ügyvédi vizsgát tett, majd Kméten ügyvédi irodát nyitott. 1905. okt. 26-án Kmét város tiszti főügyészévé választották. 1911-ben a Kecskeméti Ügyvédi Kamara elnöke lett. Nagyon sokat tett az ügyvédek közötti kollegialitás és testületi harmónia megteremtése és emelése terén. 1919-ben önként mondott le elnöki tisztéről, hogy átadja a vezetést a harctereket megjárt, érdemes kollégáinak. Elnöke volt az Iparegyesületnek, tagja a jogakadémiai vizsgálóbizottságnak és az igazgatótanácsnak. A jogakadémián a büntetőjog magántanára volt. — ír. KK 1924. dec. 10.; KL 1924. dec. 10. (PF.M.)

Antal Péter (Kecskemét, 1826. jún. 30.—Kecskemét, 1907. jan. 27.) városi tanácsnok. Iskoláit Vácon, Pozsonyban és Egerben végezte. 1847-ben ügyvédi oklevelet szerzett, s az 1848-as forradalomig a városnál tb. tiszti ügyész volt. 1849. nov. 21-én tanácsnoknak nevezték ki. 1853-ban lemondott állásáról, és gazdálkodással foglalkozott. 1867 márciusában mint megválasztott tanácsnok került vissza a városi tanácsba. Ettől kezdve — 6 év kivételével, mikor főszámvevő volt — 1890. dec. 29-ig az adóügyi osztály tanácsnoka. Egész életében függetlenségi párti volt. — ír. KNKN 1891; KL 1907. 24. sz. (PF.M.)

Apáthy István (Hidja [Tolna m.], 1829. aug. 19.—Bp., 1889. dec. 4.) jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1873, r. 1884). A gimnáziumot Nagykanizsán végezte, majd a piarista rendbe lépett. A két évi noviciatust a kméti rendben töltötte. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharcban tüzértiszt. 1859-től Pesten ügyvéd volt, 1870-től a pesti egyetemen a kereskedelmi és váltójogi tanszék ny. r. tanára, 1881-82-ben az egyetem rektora. A kereskedelmi és váltójog egyik legelső tudományos hazai művelője. (RF.M.)

Arany János (Nagyszalonta, 1817. márc. 2.—Bp., 1882. okt. 22.) költő. 1851-ben sikertelenül hívták a kméti ref. kollégiumba tanárnak, 1855-ben igazgatónak. Az 1850-es években mint nagykőrösi tanár gyakran látogatott Kmétre. 1856-ban itt jelent meg A magyar nemzeti versidomról c. tanulmánya. Az 1850-es évek végén készült Bánk bán tanulmányok c. műve (= Prózai dolgozatok, Bp., 1879). — ír. Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskemét, 1990. (O.L.)

Arányi Ágost (Pest, 1841. szept. 28.—Kecskemét, 1906. máj. 30.) piarista tanár. Középiskolai tanulmányait a kméti piaristáknál kezdte, Nagyszombaton fejezte be. Esztergomban végzett teológiai tanulmányait követően 1867. február 25-én szentelték pappá. Vácon töltött próbaév (1870-71) után Szegedre helyezték, ahol a piarista főgimnáziumban hittant, magyart, latint és németet tanított 15 éven át. Innen Temesvárra ment, ahol 4 évig a kegyesrendiek gimnáziumában a német nyelv és irodalom rendes, és a francia nyelv rendkívüli tanára volt. 1890-ben jött Kmétre, ahol még 16 évet tanított a piarista gimnáziumban. Az iskolai szüneteket kihasználva csaknem egész Európát beutazta. Külföldi útjain szerzett gazdag tapasztalatait később megjelent írásaiban adta közre. Érdeklődését és ismereteit értekezéseinek széleskörű skálája is jellemzi. — F.m. Lessing mint drámaköltő, Szegedi főgimn. Ért., 1874; Az emberi nyelv eredete, Szegedi Híradó 1875. 36-39. sz.; A jégesőről, uo., 1887. 20-22. sz. (Sz.T.)

Arányi Béla (Pest, 1844. ápr. 13.—Vác, 1921. máj. 7.) piarista tanár. A. Ágost öccse, aki gimnáziumi tanulmányainak egy részét Kméten végezte, ahová később többször visszatért tanárnak. 1865 óta tanár volt a szegedi, bp.-i és kméti gimnáziumokban. 1878-tól Nagybecskereken igazgatótanár és házfőnök. Az 1887/88-as tanévben ismét Kméten hitszónok és tanár. 1889-től trencséni, majd 1895-től haláláig váci tanár. 45 évet töltött a katedrán. Matematikai szakkönyveket (Betűszámtani példák; Mértani példák; A síkelemző mértan köréből vett példák; Általános számtan és algebra; Elemi mértan; Síkmértan: Térmértan; Elemző mértan a síkban stb.) útleírást és természetrajzi cikkeket írt. (Sz.T.)

Aranyi István (Kecskemét, 1793. jún. 15.—Debrecen, 1864. febr. 19.) ref. teológiai tanár. Iskoláit szülővárosában kezdte, Nagykőrösön és Debrecenben folytatta. Ezután egy évig Bécsben tanult. Hazájába visszatérve 1822-től haláláig teológiai tanár volt a debreceni kollégiumban. 1835-ben, a latin nyelű oktatás helyett ő kezdeményezte a magyar nyelvű tanítás bevezetését a főiskolákon. Debrecenben több gyászbeszéde jelent meg. Néhány tudományos műve kéziratban maradt fenn. (Sz.T.)

Asztalos Aladár, királydaróczi (Újpest, 1890. nov. 3.—?) katonatiszt, író. A bp.-i hadapródiskolában nyert kiképzését követően a híres Mollináry ezredhez, a kméti 38-asokhoz került hadnagyi rendfokozattal. 1910-től 1914-ig a Mollináry ezred állomáshelyein, Kméten, Bp.-en és Péterváradon szolgált. Az I. világháború során a szerbiai és galíciai frontokon harcolt, Drohobicánál megsebesült. Felépülését követően — mint magyar királyi honvéd százados — a bécsi Hadügyminisztériumban, majd a budapesti Honvédelmi Minisztériumban szolgált. 1930-tól nyugdíjas. Egyaránt művelte a katonai és a szépirodalmat, s több színdarabot is írt. (Sz.T.)

Asztalos János (Pécs, 1822. ápr. 7.—Belgrád, 1898. nov.) ügyvéd, politikus. Külföldön végezte tanulmányait, csak a szabadságharc leverése után tért vissza Pécsre, ott kezdte ügyvédi pályáját. 1858-ban Budán az árvaügyek ügyésze lett. Mindkét helyen leleplezte a hivatali visszaéléseket, ezért sok támadás érte. Hűtlenségi perbe keveredett, s 9 hónapig vizsgálati fogságban tartották. 1861-ben Bócsán bérelt földet, gazdálkodni kezdett. A sorozatos rossz termés, természeti csapások következtében eladósodott. 1867. ápr.-ban költözőtt Kmétre, ügyvédként a kisemberek ügyeit intézte. 1867-ben bekapcsolódott a szélsőbal mozgalomba. A város egyes tizedeiben olvasóköröket alapított. A tanácshoz és a Belügyminisztériumhoz írt beadványaiban a városi vezetés korruptságát ostorozta. Madarász Vilmossal, Madarász László fiával kidolgozta a demokrata körök egységes szervezésének tervét, így a vidéki demokrata körök irányítójává és az alföldi parasztmozgalom szervezőjévé vált. Kméten 1868. febr. 23-án megalakították a demokrata kört. A sikereken felbuzdulva Kiskunfélegyházán is szervezkedni kezdett a szegényparasztság. Asztalos 1868 márciusában az egész Alföld parasztságához intézett kiáltványt a demokrata körök megalakítása céljából. Ebben bátran támadta a kiegyezés rendszerét, és független demokratikus Magyaro.-ot követelt. A félegyházi demokrata kör megalakítását 1868. ápr. 13-ára tervezték, amire A.-t elnöknek hívták meg. A belügyminiszter betiltotta a gyűlést. A. J. mégis elment Kiskunfélegyházára, ahol letartóztatták. Nagykőrösön, Kméten, Szegeden, Hódmezővásárhelyen elfogták a mozgalom többi vezetőjét is. A. J.-t több évre elítélték. 1869. júl. 17-én Madarász Vilmossal együtt megszökött a váci fogházból és Romániába menekült, majd a Balkán más vidékein bujdosott. Később Pancsován telepedett le. 1877-ben vissza szeretett volna térni Kmétre, a helyi hatóságok azonban tiltakoztak ellene. Üldöztetése és nyomora miatt 1898. novben Belgrádban feleségével együtt öngyilkosságot követett el. — ír. Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom, Századok 1956. 1-2. sz.; Krajnyák Nándor: Az 1868. évi alföldi parasztmozgalom Kecskeméten = Kecskemét 1368-1968. (RF.M.)

Atádi Vilmos, Golub (Tótgyugy, 1821. máj. 27.—Kecskemét, 1865. febr. 23.) ügyvéd, újságíró. 1847-ben Pesten ügyvédi oklevelet szerzett, de irodalommal foglalkozott. Az Életképekben, az Irodalmi Őrben, a Pesti Divatlapban, a Jelenkorban és a Népbarátban jelentek meg írásai. 1851-ben Vas Gerebennel együtt szerkesztette a Falu Könyvét. Később írt a Hölgyfutárba, a Reménybe, a Szépirodalmi Lapokba, a Pesti Naplóba. 1854 októberében Kmétre került ügyvédnek, s egyúttal a Tisza szabályozásával megbízott gr. Andrássy Manó titkára lett (PF.M.)

 

B

Bábiczki Imre (?, 1791?—Kecskemét, 1871. márc. 17.) orvos. Városi képviselő, a városnak három évtizeden át sebészorvosa. — ír. KL 1871. márc. 18. (RF.M.)

Bacsó János (Kiskunhalas, 1820-25. körül—Ságvár, 1872. ?) ref. lelkész. 1848-ban az Életképekbenjelentek meg versei. Egyházi beszéde, amelyet 1841. júl. 25-én mondott el Kméten a ref. főiskola imádságos termében, 1841-ben nyomtatásban is megjelent Kméten. Ugyanitt adták ki 1847-ben Gyárfás Pál felett elmondott gyászbeszédét. (Sz.T.)

Baghy Gyula, Bagi (Kecskemét, 1864. ápr. 23.—Bp., 1917. júl. 13.) színész. Mint műkedvelő színész szerepelt 1883-ban a kméti nyári színházban. Színi pályára lépett 1885. jan. 6-án. Ettől kezdve hivatásos színész több vidéki színtársulatnál, hosszabb ideig Szabadkán is játszott. Az 1893/94-es évadot ismét a kméti társulatnál töltötte. Különösen nevezetes volt az 1893. nov. 11-ei előadás nemcsak B.Gy., de Kmét város kulturális életére nézve is. Ekkor került sor ugyanis a Katona József születésének 101. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésre. A színtársulatnál már hosszú évekre visszamenően hagyomány volt, hogy ezen a jeles napon a Bánk bán került színre. Bánk bán címszerepét most először játszotta kméti színész. 1894. febr.-ban a szegedi színházhoz szerződött. Jutalomjátékát egy hónappal később rendezte meg a város. B.Gy. színészdinasztiát alapított, fia ifj. B.Gy. szintén színész lett. Id. B.Gy. még egy évig a pályán maradt azt követően, hogy fia 1910-ben színésznek állt. 1911. okt. l-jén végképp visszavonult a vándorélettől, s haláláig a kassa-oderbergi vasút igazgatóságánál volt tisztviselő. Ekkor sem szakadt el tejesen Tháliától, a kméti lapokban a vidéki színjátszás megreformálását sürgette. — ír. Szabó Tamás: Aki először játszotta a városból a Bánk bán címszerepét, KL 1990. szept. 28. (Sz.T.)

Bagi Béla (Kecskemét, 1853. ápr. 27.—Kecskemét 1923. okt. 17.) jogakadémiai tanár. Kmét város th. bizottsági közgyűlése 1883. jún. 16-án választotta meg a ref. jogakadémia rendes tanárává. Hírlapírói tevékenységét ekkor hagyta abba. 1913-ig a váltó- és kereskedelmi jog, perrendtartás, peres és perenkívüli eljárás tanára. 1909. jan. 23-án ünnepelték 25 éves tanári jubileumát, s 1913. szept. 14-én búcsúztatták az intézménytől. Nyugalomba vonulása után még tíz esztendeig a jogakadémia magántanára volt. — ír. Dr. Bagi Béla és dr. Kovács Pál 25 éves tanári jubileuma, KNKN 1910; A Kecskeméten Működő Egy. Ref. Jogakadémia Évkönyve 1924-25. (Sz.K.1.)

Bagi László, id. (Kecskemét, 1819. jún. 27.—Kecskemét, 1904. márc. 9.) ügyvéd, polgármester. Iskoláit Kméten a kegyesrendi gimnáziumban, Szegeden és Pesten végezte. Utána Arad megyében nevelősködött és joggyakornokoskodott. 1846. aug.-ban tette le ügyvédi vizsgáját, majd 1847. nov. l-ig ügyvédi gyakorlatot folytatott. Ekkor Kmét város tb. tiszti ügyészévé nevezték ki, 1848. jún.-ban pedig tiszti ügyésszé választották. 1850-ig, a járásbíróságok felállításáig viselte ezt a tisztséget, akkor ügyvédi irodát nyitott. Az osztrák törvényekből is vizsgát kellett tennie, mert csak ilyen feltétel mellett ügyvédeskedhetett. Ő volt a város megbízott magánügyvéde is. 1861-ben, az alkotmányos hatóságok visszaállításakor Pest megye kméti törvényszékéhez táblabírónak választották, és mint ilyen a megyei hatóság feloszlatásáig működött. Ezután újra ügyvédi pályára lépett. 1867. máj. 15-én Kmét város főbírójává választották meg. 1871 végéig városi főbíróként és törvényszéki elnökként tevékenykedett. 1872. jan. elején mint Kmét város utolsó főbírája ő adta át a törvényszéki épületeket és a folyamatban lévő ügyeket a kir. törvényszék elnökének. 1872. ápr. 2-án polgármesterré választották. 1878. nov.-ig volt a város első embere. Miután újból nem választották meg polgármesternek, 1879. febr.-ban az árvaszékhez került. 1884. dec. 29-én az árvaszék elnöke lett. Itt dolgozott 1896. dec.-ig, nyugdíjba vonulásáig. A r.k. egyháznak két ízben volt főgondnoka, a jogakadémiai tanácsnak 9 évig elnöke. A kaszinónak 1848 óta volt folyamatosan választmányi tagja, 3 évig elnöke. A függetlenségi eszmék híve volt. A Demokrata Körnek választmányi tagja, a Népkörnek hosszabb időn át elnöke, a Függetlenségi és 48-as Párt vezérbizottságának tagja. Több ízben volt ogy.-i képviselőjelölt. —ír. KNKN 1892; Kecskeméti Friss Újság 1904., 48, 49, 50. sz.; KL 1904. 13. sz. (RF.M.)

Bagi László, ifj. (Kecskemét, 1852. okt. 6.—Kecskemét, 1922. júl. 18.) h.polgármester, hírlapíró. Iskoláit Kméten végezte a piarista főgimnáziumban és a jogakadémián. 1872-1874 között a kméti ügyészségnél iktató. 1874-ben a város 3. aljegyzőjévé, 1878-ban 1. aljegyzőjévé választották. Tehetsége és szorgalma folytán gyorsan haladt előre hivatali pályáján. 1889. febr. 15-én a város főjegyzője lett. Közben 1884-ben ügyvédi diplomát szerzett. Fiatal korától munkatársa volt a Kecskemétvidéki Közlönynek (1873), a Kecskeméti Lapoknak (1871 óta) és a Kecskemétnek (1874 óta), mely utóbbi lapot 1881. okt. 23-tól 1882. febr. 19-ig szerkesztette. Versei, kisebb elbeszélései, közügyekkel foglalkozó írásai jelentek meg a helyi lapokban. A r.k. egyház tanácsosa volt. Ő készítette el a kméti autonóm egyházközség szervezeti szabályzatát, amelynek alapján Kmét 1891-ben megkapta a királytól a juspraesentandit, a lelkészbemutatási jogot, s a községi autonómiát, amilyennel egyetlen r.k. egyházközség sem bírt akkor Magyarországon. Kiváló pénzügyi és gazdasági szakember volt, s mint ilyen Lestár Péter és Kada Elek polgármesterek főmunkatársa. Ö teremtette meg a pénzügyi alapot a város fejlesztéséhez. 1902. máj. 28-án helyettes polgármesterré és pénzügyi tanácsnokká választották. Ettől kezdve ő intézte a város pénzügyeit, amelyeket az óriási összegeket kitevő beruházások dacára egyensúlyban tartott. A lajosmizsei vasút megépítése az ő fáradozásának eredménye, úgyszintén a kisbugaci, baracsi birtokoknak a város általi megvásárlása. 40 éves jubileuma alkalmából a király Ferenc József renddel tüntette ki. A r.k. egyház 1903-ban főgondnokává választotta. Nevéhez fűződik a Nagytemplom renoválása, az egyházi bérpaloták építése és az angolkisasszonyok intézetének felállítása. Kada Elek halála után nem választották meg polgármesternek, ekkor nyugalomba vonult. A nyugalom azonban neki nem pihenést jelentett. Mint az ország egyik legkiválóbb közigazgatási szakembere minden ülésen, közgyűlésen jelen volt. Felszólalásainak, útmutatásainak ezután is sok hasznát látta a város. Pénzügyi szaktudását a Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbank felvirágoztatásánál is kamatoztatta. Igazgatósági elnöke volt az Első Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelő Szövetkezetnek. — M. Emlékkönyv a Honvéd-Emléktábla leleplezése alkalmára (szerk.), Kecskemét, 1892; Kecskemét múltja és jelene I. (szerk.), Kecskemét, 1896. — ír. KNKN 1890, 1891, 1892, 1894, 1903, 1905, 1907, 1913; KK 1922. júl. 20. (PF.M.)

Bajáki Ferenc (Kecskemét, 1883. máj. 6.—Szovjetunió, 1946?) műlakatos, népbiztos. Segédlevelét 1899-ben szerezte. 1907-1909 között Berlinben dolgozott, megtanulta a csillárkészítő szakmát és megismerkedett a német munkásmozgalommal. 1914-től a csepeli lőszergyárban dolgozott. 1917-ben a Vas-és Fémmunkások Orsz. Szövetségének egyik vezetője, 1918-ban elnöke. A Tanácsköztársaság idején a szociális termelés népbiztosa volt. A népbiztosok perében életfogytiglanra ítélték. 1921. dec.-ben a fogolycsere révén került Moszkvába. 1925-28 között a moszkvai Elektrozavodban dolgozott. Magyar klubot szervezett. 1938-ban letartóztatták. A sztálini önkényeskedés áldozata lett, halálának pontos dátuma ismeretlen. — ír. Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéhez, Bp., 1964; Nagy Eta: B.F. Párttört. Közi, 1973/3. (Sz.K.I.)

Bajnóczi Károly (Szeged, 1854. ?—Bp., 1928. dec. 21.) városi műkertész. Magyaróváron végezte a Felsőbb Gazdasági Tanintézetet, Pesten a Vincelléreket és Pincemestereket Képző Tanintézetet. Győrből került Kmétre 1903-ban, ahol magkereskedése, műkertészete és virágkereskedése volt. 1903-ban választották meg Kmét főkertészének. Gyönyörű kertészetet állított be a Műkertben. A legjobb nevű virágüzlet a B.-féle volt a Luther-palota bejáratánál. Több cikket írt szaklapokba. — ír. KK 1928. 290. sz. (PF.M.)

Bakkay József (Kőrösmező, 1879. febr. 4.—Bp., 1931. okt. 27.) városi erdőmester. Tanulmányait Selmecbányán végezte. 1913-ban került Kmétre. A városi erdészet újjászervezését vezette, megvetette a rendszeres erdőgazdálkodás alapját. Az ő nevéhez fűződik a bugaci vasút építése. — ír. KNKN 1922; KK 1931. 246. sz. (EF.M.)

Bakonyi Antal (Kecskemét, 1892. jan. 22.—Kecskemét, 1919. nov. 20.) textilkereskedősegéd, majd pénzügyőr. Az I. világháborúban orosz fogságba került. A Tanácsköztársaság idején a 20 tagú intézőbizottság tagja, a Vörös Őrség ügyeit bízták rá. A Tanácsköztársaság bukása után a kméti gyűjtőfogházba került, ahonnan 1919. nov. 19-én elhurcolták és kivégezték. (Sz.KI.)

Bakoss László (Tetétlen, 1889. máj. 30.—Sopron, 1964. márc. 1.) gazdasági akadémiai tanár. Középiskolái és a kassai gazdasági akadémia elvégzése után több helyen tanított. 1927-30-ban a keszthelyi, 1934-46-ban a magyaróvári gazdasági akadémia tanára. 1930-34-ben Kméten tanított. Gazdasági szakirodalmi munkássága főként a baromfitenyésztés és a cukorrépatermelés témakörében jelentős. Cikkei a Kecskeméti Közlönyben jelentek meg. (Sz.KI.)

Baksay Sándor (Nagypeterd, 1832. aug. 1.— Kunszentmiklós, 1915. jún. 18.) tanár, ref. püspök, író, költő, műfordító. A gimnázium felsőbb osztályait és a teológiát Kméten végezte. Ugyanitt 1847-ben bölcsészhallgató, a ref. kollégium képzettebb növendékeiből írói kört alakított. Abonyi Lajossal közösen szerkesztették a Korány c. diáklapot. 1855-ben fejezte be bölcsészeti és teológiai tanulmányait. Ezt követően 7 évig Kiskunhalason tanár, 1866-tól Kunszentmiklóson ref. lelkész. 1872-től a Kisfaludy Társaság, 1884-től az MTA tagja (l.,r. 1903, tb. 1910). Kálvin János születésének négyévszázados jubileumi ünnepségei alkalmával a genfi egyetem honoris causa teológiai doktorrá fogadta. 1904-ben lett a Dunamelléki Ref. Egyházkerület püspöke, 1908-ban a főrendiház tagja. Elbeszélései, tárcái, költeményei, műfordításai, zsinati gyűlési tudósításai korának legjobb lapjaiban jelentek meg. (Sz.T.) Bakuié Márton (Holleschau [Morvaország], 1812. máj. 3.—Kecskemét, 1873. aug. 15.) városi műkertész. Tanulmányait Morvaországban kezdte, majd Szászországban Erfurtban és Pozsonyban gr. Erdődy Károly kertészetében folytatta. Pályafutása Gyömrőn a gr. Teleki családnál kezdődött 1834-ben, majd Almássy János albertirsai uradalmában dolgozott 1856 végéig. 1857 elején Kmétre költözött, mert Fektor József prépost és Balásfalvi Kiss Miklós ajánlatára a város meghívta a városi műkert létrehozására. Kmét város 23 holdat bocsátott a mintakert megvalósítása céljából B.M. rendelkezésére. Csakhamar sikerült a buckás, homokos területből szépen rendezett gyümölcs- és dísznövénykertet kialakítania. 1873-ban feleségével együtt kolera áldozata lett. — ír. KNKN 1893; KL 1873. 34. sz. (PF.M.)

Balanyi György (Kecskemét, 1886. febr. 10.—Bp., 1963. máj. 4.) történetíró, piarista tanár, egyetemi tanár, az MTA tagja. Szülővárosának piarista gimnáziumát elvégezve 1903-ban lépett a kegyes tanítórendbe. Bp.-en szerzett tanári oklevelet és bölcsészdoktorátust 1910-ben. Már ez évtől Szegeden, 1916 és 1943 között pedig Bp.-en a kegyesrendi gimnázium tanára, rövidebb ideig (1935-1941) igazgatója is. 1924-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen az újkori történelem magántanára. 1943-tól 1948-ig a kolozsvári egyetemen az egyetemes történelem tanára. Innen visszaköltözött Bp.-re, ahol piarista rendfőnöki tanácsosként élt haláláig. Mint történettudós a középkori és legújabbkori egyetemes történelemmel foglalkozott. Nevezetesek egyháztörténeti tanulmányai is. 1919-ben a Szent István Akadémia választotta rendes tagjává, 1938-ban pedig az MTA 1. tagja lett. — Km. Világpolitika, Bp., 1918; A Balkán-probléma fejlődése, Bp., 1920; A szerzetesség története, Bp., 1923; Assisi Szent Ferenc, Bp., 1927; Szerzetesrendek, Bp., 1933; Kalazanci Szent József élete, Bp., 1941; Magyar piaristák a XIX. és XX. században, (szerk.), Bp., 1942. — ír. Medvigy Mihály: B. Gy. emlékezete, Vigilia 1963. 6. sz.; Szabó Tamás: Balanyi György, a tudós történetíró, KL 1991. szept. 23. (Sz.T.)

Balassa Lajos -> Falu Tamás

Balásfalvi Kiss Albert - Kiss Albert, balásfalvi

Balásfalvi Kiss Endre - Kiss Endre, balásfalvi

Balásfalvi Kiss Ernő (Szigetszentmiklós, ?—?) állatorvos. Középiskoláit Kméten, a főiskolát Bp.-en végezte. A Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara bakteriológiai intézetében előbb segédbakteriológus, majd vezetője lett az intézetnek. 1930-ban Kmét város bugaci ménesgazdaságának lett állatorvosa. (PF.M.)

Balásfalvi Kiss Ferenc (Kecs- kémét, 1845. szept. 2.—Kecskemét, 1940. jún. 28.) bíró, kormányfőtanácsos, főispán.

A közép- és felsőiskoláit Kméten végezte. Az ügyvédi vizsgát Pesten tette le. 1868-ban Pest vármegye esküdtjévé, 1870-ben a vármegye központi szolgabírójává választották. 1872-ben a kméti járásbírósághoz került albírónak. 1881-ben a kméti törvényszék bírójává nevezték ki, 1894. márc. 10-én a kir. ítélőtáblai bíró címet nyerte el. Mint tanácselnök 1910-ig, nyugdíjazásáig működött. Az I. vh. alatt létesített Hadigondozó Népiroda vezetője volt. Az 1919. aug. 14-i román megszálláskor a megszálló csapatok tábornoka utasította Kmét város tanácsát, hogy a megszálló hatalommal való érintkezés végett a főispáni teendők végzésére megfelelő egyént jelöljön ki. A város th. bizottsága tiltakozott ugyan a kijelölés ellen, mert az a m. tv.-ekkel ellentétes, mégis kénytelen volt azt megtenni, nehogy a megszálló hatalom saját emberét állítsa erre a posztra. így esett a választás B.K.F.-re, aki a főispánságot 1919. okt. 15-ig viselte, mikor hivatalát átadta a m. kormány által kinevezett kormánybiztos főispánnak. 1920-tól Kmét város Árvizsgáló Bizottságának elnöke, sok éven át tagja a th. bizottságnak, nagytekintélyű elnöke a Vadásztársaságnak. — ír. KNKN 1922; KK 1940. 147. sz. (EF.M.)

Balásfalvi Kiss Miklós (Kecskemét, 1820. dec. 10.—Bp., 1879. dec. 15.) ogy.-i képviselő, főispán. Az egyik legrégibb kinéti nemesi család tagja.

Középiskoláit és a jogi tanfolyamot Kméten végezte. 1841-ben tett ügyvédi vizsgát. Megyei szolgálatba lépett. 1848-ban a Károlyi huszárezredben szolgált. A szabadságharc leverése után visszavonultan élt családja körében. 1861-ben Kmét ogy.-i képviselőjévé választották. Mint a határozati párt híve került a parlamentbe. Az ogy. feloszlatása után ismét visszavonult a politikától. 1865-ben újra megválasztották Kmét egyik ogy.-i képviselőjévé, majd még két alkalommal, 1869-ben és 1872-ben. A mérsékelt ellenzékhez tartozott. Közreműködött a megyei közigazgatásban is, előbb központi főszolgabíró, majd bizottsági tag volt. 1873-ban a Jász-Kun Kerület főkapitányává nevezték ki, 1875-ben pedig Kmét főispánja lett. 1877-ben nevezték ki Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánjává. Mint főispán tagja és jegyzője volt a főrendiháznak. — ír. KL 1879. 51. sz.; KNKN 1894. (PF.M.)

Balázs István (Alsójára, 1873. aug. 20.—Bp., 1932. jan. 9.) tanár. A bp.-i és a kolozsvári egyetemen tanult. 1896-tól 1902-ig a kméti ref. főgimnáziumban természetrajzot és földrajzot tanított. 1902-ben megjelentette a gimnázium gyűjteményeinek leírását és az állattani és földrajzi gyűjtemények katalógusát. 1902 után Nagykikindán, Szegeden és Bp.-en tanított. — F.m. Kecskemét, Alpár, Szikra-erdő és a bugaci puszta, Kecskemét, 1911. (Sz.K.I.)

Baligó János (Kalocsa, 1852. jan. 25.—Temesvár, 1894. dec. 22.) piarista tanár. Iskoláinak egy részét Kméten a kegyesrendiek gimnáziumában végezte. Pappá szentelése után, 1875-ben Kméten, ezt követően Selmecbányai, lévai, veszprémi, váci, máramarosszigeti, szegedi és kolozsvári rendi gimnáziumokban tanított. Kméti tanárkodásának évei alatt vezércikkeket, novellákat, humoros tárcákat és verseket írt a Kecskeméti Lapokba és a Kecskemétbe. (Sz.T.)

Bálint Alajos (Lugos, 1902. júl. 4.—Szeged, 1983. márc. 30.) múzeumig. Édesapja postafelügyelő volt. Tanulmányait 1921-25-ben a szegedi egyetem történelem-földrajz szakán végezte, 1926-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Régészettel és numizmatikával foglalkozott. Az egyetem régészeti intézetében kezdett dolgozni. 1930-tól ásatásokat is végzett. 1939-ben a kassai Rákóczi Múzeumban múzeumőr. 1945 szeptemberében kiutasították Kassáról, Miskolcra, majd Kmétre került a Városi Múzeumhoz. 1945-50 között, a tönkretett gyűjtemények újjászervezése idején vezette a múzeumot. 1950-től a szegedi múzeum igazgatója volt. — ír. Kőhegyi Mihály: B.A. 1902-1983, Archeológiai Értesítő 1983; Trogmayer Ottó: In memoriam dr. B.A. 1902-1983,; Móra Ferenc Múzeum Évk. Szeged, 1978/79; Kőhegyi Mihály: Adatok B.A. kecskeméti éveihez. = Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, Kecskemét, 1984. (SZ.K.I)

Bálint Rezső (Bp., 1885. okt. 14.—Bp., 1945. nov. 18.) festőművész. Nyomdásznak készült, majd festészetet tanult. 1907-től nyaranként a nagybányai "művésztelepen dolgozott. 1910-1 l-ben Párizsban képezte magát, Amadeo Modiglianival közösen bérelt műteremben dolgozott. 1911-12-ben a kméti művésztelepen alkotott. Műveit 1927-ben a kméti Kereskedelmi Kaszinó kiállításán is bemutatták. 1920-tól a Szentendréhez közeli Izbégen élt, táj- és életképeket festett. — ír. B.R. kiállítása. Alkotás-Művészház, Bp., 1923. (Sz.K.I.)

Bálinth Antal (Zalaegerszeg, 1777. jún. 18.—Vác, 1849. júl. 21.) piarista tanár. 1806-7-ben Katona József tanára volt Kméten, később színműveinek cenzora és id. Katona József segítőjeként történeti művének kiadója. Később Szegeden a líceumban tanított 1847-ig. (EF.M.)

Balla János (Kecskemét, 1826. febr. 8.—Kecskemét, 1909. aug. 25.) városi főlevéltáros. Elemi és középiskoláit Kméten végezte. Bölcsészetet Pesten és Szegeden, jogot Pesten és Egerben hallgatott. A szabadságharc leverése után megyei hivataloknál volt alkalmazásban: 1850-ben a Pest-Solt megyei ügyészi hivatalban, 1851-től 1854-ig a megyefőnökségen, 1854-55-ben a szolgabírói hivatalban dolgozott. 1855. nov. 30-án Kmét városhoz iktatónak nevezték ki. 1861. jan. 15-én választották meg a város levéltárnokának. 40 évet töltött Kmét szolgálatában. Lelkiismeretesen rendszerezte a levéltár iratait, aprólékos munkával gyűjtötte a város történetének adatait. Cikkei jelentek meg a Kecskemét c. lapban. — ír. KNKN 1893. (PF.M.)

Ballagi Aladár (Kecskemét, 1853. okt. 20.—Bp., 1928. jún. 21.) történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja. B. Mór fia. A bp.-i és a heidelbergi egyetemen tanult. A bp.-i ref. gimn.-ban, majd a sárospataki akadémián tanított. 1877-ben egy.-i, magántanár, 1879-től az újkori egyetemes történet h., 1889-től 1924-ig rendes tanára. A Magyar Történelmi Társulat választmányi tagja, 1884-től az MTA levelező, 1904-től rendes tagja. 1905-10 között függetlenségi programmal ogy-i képviselő. 1893-tól a dunamelléki ref. egyházkerületben tanácsbíró. 1891-92-ben az Irodalomtörténeti Közleményeket szerkesztette. Cikkei, könyvei főként a 17-18. századi egyetemes és m. történelem, művelődéstörténet és nyelvészet köréből jelentek meg. — F.m. A magyar kir. testőrség története, különös tekintettel irodalmi működésére, Pest, 1872; A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472-1877, Bp, 1878; Régi magyar nyelvünk és a nyelvtörténeti szótár Bp, 1904; Az igazi Rákóczi, Bp, 1916; XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon 1709-1715, Bp, 1922; Buda és Pest a világirodalomban 1473-1700, Bp, 1925. — ír. KL 1928. jún. 23; Balanyi György: B.A. Századok 1928. 7-8. sz, Zolnai Béla: Thaly, B, Riedl, ItK. 1961. 3. sz. (Sz.K.I.)

Ballagi Károly; Bloch (Buj, 1824. ápr. 24.—Miskolc, 1888. nov. 21.) tanár, tankönyvíró, tanfelügyelő. B. Mór öccse. A pesti egyetemen tanult. Részt vett a szabadságharcban, főhadnagyi rangot ért el. Buda ostrománál megsebesült. 1852-56 között a kméti ref. koll. tanára. 1856-tól 1869-ig a nagykőrösi ref. gimnáziumban tanított. Tankönyveket, módszertani útmutatókat, nyelvtankönyveket írt. — F.m. Történelmi életrajzok (Batizfalvy Istvánnal), Pest, 1852; Az állatvilág csodái, Pest, 1853; Földgömb és egy kis csillagászati földrajz (Király Pállal), I-m., Pest, 1871, 1874, 1878; Tudósítás a nagykőrösi helvét hitv. tanítóképezde állásáról, Kecskemét, 1873. — ír. Frisnyák Sándor: B.K. élete és földrajzi munkássága, Borsodi Szemle 1962. 6. sz. (Sz.K.I.)

Ballagi Mór; 1848-ig Bloch (Inócz, 1815. márc. 18.—Bp, 1891. szept. 1.) teológus, tanár, nyelvész, szótáríró, az MTA tagja. B. Károly bátyja, B. Aladár apja. Előbb izr. iskolákban tanult, majd 1836-ban a pápai ref. kollégium növendéke lett. 1837-től a pesti egyetem mérnöki tanfolyamán matematikát tanult. 1839-ben Párizsban folytatott mérnöki tanulmányokat. Hazatérve a zsidók emancipációjáért kezdett dolgozni. Eötvös József felkérésére megírta a Zsidókról (Pest, 1840) c. röpiratot. 1842-ben Tübingenbe ment, teológiát és bölcseletet tanult, bölcsészdoktori címet szerzett. Itt tért át a prot. hitre. Hazatérve a szarvasi gimnáziumban kezdett tanítani. A szabadságharcban való részvétele miatt egy időre eltiltották a tanítástól. 1851-ben került a kméti ref. teológiára, ahol 1855-ig a keleti nyelvek és a szentírásmagyarázat tanára volt. 1855-77 között a bp.-i ref. teológiai akadémián tanított. 1840-től levelező, 1858-tól rendes tagja volt az Akadémiának.

Több egyházi és világi közéleti funkciót töltött be, 1861-ben ogy.-i képviselő is volt. Nyelvészeti munkái mellett számos egyháztörténeti, teológiai témájú könyve jelent meg. — F.m. Magyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteménye, I—II-, Szarvas, 1850; 2. kiad. Pest, 1853; Új teljes magyar és német szótár, I—III. Pest, 1854-57; A magyar nyelv teljes szótára, I—II. uo., 1866-73; Az újszövetségi iratok keletkezése, uo., 1872. — ír. Imre Sándor: Emlékbeszéd B.M. r. tagról, Bp., 1893; Szőts Farkas: B.M. emlékezete, Ref. főgimn. ért., uo., 1908; Fenyő István: Százötven éve született a magyar nyelv szótárának megalkotója, Népszabadság 1965. márc. 18. (Sz.KI.)

Balló Emil (Liptószentmiklós, 1872. jún. 22.—Pozsony, 1943. máj. 25.) festő, főreáliskolai tanár. 1907-ig a kméti, majd a kassai reáliskolában tanított. 1896-tól a Kecskeméti Lapokban jelentek meg cikkei. (Sz.K.I.)

Ballus Zsigmond (Pécs, 1858— Kecskemét, 1921. máj. 24.) ítélőtáblai bíró. Tanulmányait Pécsett és Bp.-en végezte. A jogi doktorátus megszerzése után pályáját szülővárosában kezdte. Később Kaposváron alügyész, majd Nagyatádon járásbíró. A kméti járásbíróság vezetését 1908-ban vette át. Cikkei jelentek meg a Kecskeméti Lapokban. — ír. KK 1921. 117. sz. (PF.M.)

Balog Emil; 1888-ig Bleyer (Kecskemét, 1872. aug. 2.—Bp., ?) mérnök. A reáliskolát Kméten, a műegyetemet Bp.-en végezte. 1894-től a MÁV szolgálatában állt, majd 1896-ig a Siemens és Halske elektrotechnikai cégnél dolgozott. Közreműködött a bp.-i lóvasút villamos üzemmé való átalakításában. Később a BSZKRt igazgatóhelyettese lett. Csaknem ezer cikket írt. (PF.M.)

Balogh Dénes (Nagykőrös, 1861. dec. 7.—Kecskemét, 1916. okt. 8.) tanító. Oklevelét Nagykőrösön szerezte, majd több helyen tanított. 1887. szept.-től Kméten községi tanító. 1907-től községi népiskolai kerületi igazgató, 1916. máj.-tól nyugdíjas. Ő kezdeményezte az iskolai zászlóaljak megszervezését. Cikkei tanügyi lapokban jelentek meg. (Sz.KI.)

Balogh Lajos, vasadi (Szabadszállás, 1847. márc. 3.—Kaposvár, 1926. aug. 26.) ref. lelkész, pedagógiai és gazdasági szakíró. Tanulmányait többek között Kméten végezte. Cikkei 1870-től jelentek meg vidéki és országos lapokban. 1872-től lelkész Gyurón. Több népiskolai tankönyvet írt. (Sz.KI.)

Balthazár Gábor (Hajdúböszörmény, 1864—Debrecen, 1928. márc. 16.) tanár. B. Dezső debreceni ref. püspök bátyja. Zilah, Kisújszállás, Hajdúböszörmény, Rozsnyó és Késmárk után — 1900-tól — Kméten tanított a ref. gimnáziumban. — ír. KKN 1929-re. (Sz.K.I.)

Bánffy Erzsébet, br. (Bécs, 1794. júl. 28.—Sáromberke, 1853. szept. 1.) A Bánffy család Kmét egyik földesura volt. B. E. 1808-ban — 14 éves korában — Kméten járt szüleivel, ennek a látogatásnak emlékére 1809-ben zászlót ajándékozott a kméti insurgens csapat részére, melyre a „Sem magasság, sem mélység nem rettent" feliratot hímezte. Ekkortól használatos ez a felirat Kmét jelmondataként. (RF.M.)

Bankos Károly (Izsák, 1821. febr. 22.—Kunszentmiklós, 1905. febr. 26.) bíró, Petőfi barátja. A jogot Kméten végezte. Kunszentmiklóson közbíró, közgyám, az árvaügyek előadója 1851-ig. 1867-től a kunszentmiklósi városi törvényszék bírája. 1872-ben a kunszentmiklósi járásbírósághoz nevezték ki albírónak. Petőfivel Pesten jurátus korában ismerkedett meg, s ettől kezdve barátságuk folytonos volt. Mikor Petőfi 1848-ban követjelöltként lépett fel a Kiskunságban és csúfosan elűzték, Bankos lépett fel védelmére. Petőfivel váltott leveleit s a költőről szóló visszaemlékezéseit a korabeli lapok közölték. — /r.Id.Szinynyei József: Bankos Károly, Petőfi barátja, Petőfi Múzeum 1890. (RF.M.)

Bánky Róbert, id.; Buchstabl er (Kispest, 1894. nov. 25.—Bp., 1981. dec. 9.) színész, színigazgató. Az I. világháborúban mint oroszországi hadifogoly magyar színtársulatot szervezett. A háborút követően a Belvárosi, majd a Magyar Színház tagja, utána Pécsre került. Innen jött Kmétre, ahol főleg jellemszerepekben mutatkozott be. Később kamaraegyüttest szervezett és azzal járta az országot. 1945-ben visszavonult. (Sz.T.)

Bánó István (Kecskemét, ?—?) jogakadémia tanár. A jogi doktorátust a pesti egyetemen szerezte, 1814-1848 között több latin nyelvű jogi műve jelent meg. Üdvözlő verset írt Tersztyánszky Imre kméti plébános tiszteletére (Pest, 1815). (Sz.K.I.)

Bárány Boldizsár (Gomba?, 1793?—Gomba, 1860. szept. 25.) író, Katona József barátja. 1811-től 1816-ig Pesten joghallgató, majd gombai (Somogy megye) birtokán gazdálkodott. Magyar történelmi tárgyú színdarabot írt. 1817-ben a Bánk bán első változatáról részletes bírálatot készített, amelyben helyeselte a tárgyválasztást, a határozott jellemrajzokat, de javításokra szóló tanácsokat is adott Katona Józsefnek, aki a dráma második kidolgozásában ezeket fel is használta. — F.m. A Bánk bán rostája, kiad. Lipóczy György, Kisfaludy Társ. Évk., Új folyam. 3. 1869. és Orosz László, Katona József, Bánk bán (kritikai kiadás), Bp., 1983; Árpádi ház (színjáték), Székesfehérvár, 1836. — ír. Moiret Margit: Bárány Boldizsár élete és munkái, Bp., 1943; Rohonyi Zoltán: A Bánk bánelemző Bárány Boldizsár = R.Z: A magyar romantika kezdetei, Bukarest, 1975. (Sz.K.I.)

Bárány József (Nádudvar, 1859. dec. 11.—Kecskemét, 1916. ápr. 15.) főrabbi, egyházi író. A teológiát és filozófiát Bp.-en végezte. Ezt követően debreceni hitszónok, majd bp.-i hitközségi tanfelügyelő lett. Innen került Kmétre 1890-ben, ahol az izr. hitközség főbírája, városunk főrabbija lett. Jelentősebb munkái Bp.-en, Debrecenben és Sárospatakon láttak napvilágot. Halotti beszédei, gyászbeszédei Kméten jelentek meg nyomtatásban. — F.m. Bibliatörténet, Bp., 1890. (Sz.T.)

Barcza József (Alsódabas, 1885. júl. 28.—1944 után) tanár. 1912-től helyettes, 1913-től rendes tanár, 1919-től igazgató a kméti felsőkereskedelmi iskolában. A helyi lapokban megjelent cikkeiben kulturális kérdésekkel és a testneveléssel foglalkozott. Sándor István polgármester Kmétet bemutató füzetét németre fordította (Die Stadt Kecskemét, 1913). (Sz.K.1.)

Barina Vendel; írói neve Kuthen (Kiskunhalas, 1835. okt. 20.— Tápiógyörgye, 1875. aug. 3.) r. k. lelkész, költő, író. Az 1860-as években Kméten káplán, 1870-től Tápió-szentmártonban, 1875-ben Tápió-györgyén plébános. — F.m. Egy főispán családja (regény), Pest, 1861; Újabb költeményei, uo., 1866; Kuthen hátrahagyott költeményei, kiad. Gyurinka Antal, Nagykőrös, 1888. — ír. VÚ 1875. 33. sz. (O.L.)

Baris Sándor -> Alvinczy Sándor

Barna Ilona (Kecskemét, 1858. jún. 12.—?) színésznő. Színi pályára lépett 1885. október 10-én, Balogh Árpád társulatnál. Öt év kihagyással 40 évi színészélet után 1920. január l-jén vonult végleges nyugalomba. (Sz.T.)

Barna Jónás; Braun (Kecskemét, 1851.—Tata, 1909. júl. 1.) polgári iskolai tanító. Kméten is tanított. Tankönyvei és vezérkönyvei mellett a zsidó felekezeti iskolák monográfiáját is megjelentette (1896). (Sz.K.I.)

Barna Tibor, melléthei (Nagyvárad, 1880. júl. 15.—Kecskemét, 1942. okt. 25.) rendőrfelügyelő. Középiskoláit Nagyváradon és Temes-várott, ajogot Debrecenben és Kméten végezte. Mintegy 10 évi katonai szolgálat után a rendőrséghez került. Szolgálatát 1910 végén Debrecenben kezdte, 1912. aug. 15-én városi rendőrkapitánynak választották Kméten. A Tanácsköztársaság ideje alatt eltávolították hivatalából. 1919. aug. 15-én vette át ismét a rendőrkapitányság vezetését. A városi rendőrség államosítása után 1920-ban rendőrfőfelügyelő lett. 1926-ban ment nyugdíjba. Ettől fogva a Kisfái-pusztában bérelt földjén gazdálkodott. Nagy szerepe volt a város szőlősgazdáinak szervezésében. 1929. máj. 15-én megindította a Kecskeméti Szőlősgazdák c. szaklapot, melyben sok szakcikke jelent meg. Verseket, esszéket is írt. Több katonai szakkönyvet, rendőrségi szolgálati szabályzati könyvet írt, szerkesztett. — ír. KNKN 1922. (RF.M.)

Barta Lajos; 1874-ig Politzer (Kecskemét, 1861. okt. 2.—Nagykanizsa, 1920. jan. 29.) tanító, hitközségi titkár. Oklevelét 1881-ben a bp.-i izr. tanítóképzőben szerezte. 5 évig losonci, majd 7 évig nagykanizsai izr. tanító, 1893. júl. l-jétől hitközségi titkár. Számos munkája mellett kiemelkedik az izr. felekezetre vonatkozó törvények és rendeletek általa összeállított gyűjteménye. (Sz.T.)

Bartók Lajos, málnási (Erdőd, 1851. máj. 24.—Bp., 1902. dec. 31.) költő, drámaíró, szerkesztő, ogy.-i képviselő. 1869-től főmunkatársa volt az Üstökösnek, később saját lapot alapított. 1873-75-ben a Bolond Miska, majd 1878-tól haláláig a Bolond Istók, közben 1900-tól 1901-ig a Magyarság szerkesztője. 1883-tól tagja a Kisfaludy Társaságnak. A parlamentnek 1887-től volt tagja. 1892-96 között Kmét II. (alsó) kerületét képviselte az országházban függetlenségi 48-as programmal. Az Ugron-féle szárny tagja volt. — F.m. Költemények, Bp., 1881; Kendi Margit (dráma), uo., 1884; Thurán Anna (dráma), uo., 1888; Erzsébet királyné (dráma), uo., 1892. — ír. KNKN 1893. (EF.M.)

Bartucz Lajos (Szegvár, 1885. ápr. 1.—Bp., 1966. jún. 4.) antropológus, egyetemi tanár. A bp.-i egyetemi embertani intézet, 1926-tól a Néprajzi Múzeum munkatársa, 1935-től igazgatója. Jelentős a magyarság etnikai képének megismerése terén végzett munkássága. 1930-ban ő exhumálta és azonosította Katona József és családja földi maradványait. (Katona Emlékkönyv, Kecskemét, 1930). (Sz.K.I.)

Báthory Gábor, id. (Solt, 1755. jan. 26.—Nagykőrös, 1842. febr. 12.) ref. püspök. 1768-tól 1775-ig Kméten, majd Debrecenben tanult. Ezután németo-i és svájci egyetemekre ment. Hazájába visszatérve előbb a tassi, majd a dunapataji egyház lelkésze. 1796-ban pesti lelkész lett, s esperessé, aljegyzővé, főjegyzővé, majd 1814-ben a dunamelléki egyházkerület püspökévé választották. 1817-ben a göttingai egyetem díszdoktorrá avatta. Gyászbeszédei és prédikációi jelentek meg. Koporsója fölött Tatai András kméti tanár mondott beszédet. (Sz.T.)

Báthory Gábor, ifj. (Pest, 1798. jan. 27.—Bp., 1872. nov. 2.) ref. lelkész, helyettes püspök, miniszteri tanácsos. Id. B;G. fia. Tanulmányait Pesten, Debrecenben és Bécsben végezte, majd Dunaszentgyörgyön, Fülöpszálláson és Nagykőrösön volt lelkész. 1824-től egyházkerületi tanácsbíró, papi cenzor, 1830-tól ogy.-i hitszónok, majd 1836-tól a kméti egyházmegye főesperese, 1854-59-ben helyettes püspök. 1860-ban miniszteri tanácsossá nevezték ki. Gyászbeszédei, egyházi és egyéb munkái jelentek meg Kméten. A városunkban szerkesztett Fördős-féle Papi dolgozatokban is vannak prédikációi. (Sz.T.)

Batka Gáspár (Kecskemét, 1827.—Kecskemét, 1927. aug. 8.) 48-as honvéd. Kmétnek utolsóként elhalt 48-as honvédje volt, 100 évet élt. Születési jubileumát 1927. márc. 15-én ünnepelte meg a kecskeméti 48-as kör. A Czollner téri ünnepségen a törődött, öreg honvédet olyan „fényes" személyiségek vették körül, mint Pékár Gyula államtitkár, Zsitvay Tibor volt főispán és az akkori főispán, Fáy István. — ír. Szabó Tamás: 48-as kecskemétiek, PN 1984. márc. 14; Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban, Honismereti Közlemények, Kecskemét 1988. 9. sz.; Szabó Tamás: Batka Gáspár volt az utolsó '48-as kecskeméti honvéd, PN 1992. márc. 25. (Sz.T.)

Bátky Károly, id., lövői és felsőbátkai (Beje, 1794.—Kecskemét, 1859. ápr. 30.) tanító, pedagógiai író.

Sárospataki tanulmányok után 1817-től Monoron, 1820-tól Gyömrőn, 1827-től Alsónémedin volt tanító. 1841-től 1859-ig Kméten a ref. iskolában a leányokat tanította. Tankönyvíróként országosan ismerték. Első hazai népszerűsítője volt a német Friedrich Adolph Wilhelm Diesterweg elemi iskolai oktatási módszerének, melynek legfontosabb gondolata az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása. A számtantanításban Pestalozzi módszereit népszerűsítette. Elemi olvasókönyvének 25 kiadása volt. Pedagógiai munkássága mellett jelentős a futóhomok megkötésével kapcsolatos elméleti tevékenysége. Erről szóló könyvében ismertette a korábbi módszereket és saját tervét. Javasolta a terméketlen területek kiosztását a szegény nép között. A körülárkolt parcellákra akác, fűz, lícium, jegenye és bodza ültetését javasolta. Mint jövedelmező foglalkozást, sokáig érdeklődéssel kísérte a hazai és külföldi dohánytermesztést. — F.m. A tökéletes dohánytermesztésnek hosszas tapasztaláson épült leírása, Pest, 1837; Elemi olvasókönyv, Kecskemét, 1841. (2. kiad.: Kézi ábécé és elemi olvasókönyvecske, uo., 1845; 3. kiad. Kecskeméti ábécé és elemi olvasókönyv, 1844; további kiadások Kecskeméten és Budán, 1869-ig összesen 25 kiadás 135 ezer példányban); Rövid útmutatás a magyar nyelvtudományra, Kecskemét, 1842; Futóhomok megfogása és használása módjáról, Pest, 1842; Gyors olvasó táblák, ou., 1843; Erkölcsi kalauz növendék gyermekek számára, Kecskemét, 1843; Mulatva oktató könyvecske, uo., 1845; Rövid általános földleírás..., Pest, 1847; Gyermekbarát, Kecskemét, 1852; Bibliai történetek, Buda, 1854. — ír. Kiss Áron: Adalékok a Mo-i nevelésés oktatásügy történetéhez, Pest, 1874. (Sz.K.1.)

Bátky Károly, ifl., lövői és felsőbátkai (Alsónémedi? 1838—Kecskemét, 1888. jún. 7.) tanító. Id. B. Károly fia. Elemi iskolában és az 1883-ban megnyílt kméti ipariskolában tanított. 1882-ben feleségül vette Kammerer Júlia (később Bodnár Sándorné) tanítónőt, aki 1874-től Molnárné Légrády Teréz leányneveidéjének tanítónője volt, majd elsőként választották meg községi népiskolai tanítónővé. — F.m. Imák protestáns növendékek számára, Kecskemét, 1883. (Sz.KI.)

Bátky Zsigmond, felsőbátkai (Kocs, 1874. jan. 5.—Bp., 1939. aug. 28.) etnográfus, geográfus. 1896-tól a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálynál dolgozott. 1919-től az osztály vezetője, 1926-34. között a Néprajzi Értesítő szerkesztője. 1934-ben a Történeti Múzeum c. főigazgatójaként ment nyugdíjba. Egyik fő munkája — Győrffy Istvánnal és Viski Károllyal — a Magyarság néprajza c. összefoglaló mű. Jelentősek a településtörténet, építkezés, táplálkozás, viselet, mesterségek terén végzett kutatásai, cikkei, könyvei. Etimológiai cikkeket is írt — bár nem volt nyelvész — ezeket azonban kortársai is kritikával fogadták. — F.m. Kecskemétről: Kecskemét, Népünk és Nyelvünk 1929, 1930; Kecskemét és Kecskeszáraz (észrevételek Pais Dezső „Kecskemét" cikkére), Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára IV szakoszt. 11. sz. Szeged, 1930. (Sz.KI.)

Bauer Lénárd (Esztergom, 1856. nov. 4.—Sátoraljaújhely, 1899. júl. 27.) piarista tanár. Kméten, a kegyesrendiek gimnáziumában 1880-82-ben a magyar nyelv, történelem és földrajz tanára. Munkái a Kecskeméti Piarista Gimnázium Értesítőjében jelentek meg. (Sz.T.)

Bazsay Lajos, bozsófalvi (Bp., 1886. aug. 13.—Bp., 1947. máj. 4.) színész. Kméten Mariházy Miklós társulatánál lépett fel először. Innen került a fővárosba, ahol előbb Sziklai Kornél Grandguigno\jának lett helyettes igazgatója, majd Nagy Endre kabaréjához szerződött. 1945 után a Nemzeti Színház tagja lett. (Sz.T.)

Bege Margit (Galócás, 1926. márc. 6.—Bp., 1967. szept. 5.) színésznő. A kolozsvári Nemzeti Színház színiiskolájában végezte tanulmányait. 1952-ben az Állami Falu-színházhoz szerződött, 1960-tól a szegedi Nemzeti Színház tagja, 1962-től pedig Kméten, a Katona József Színházban játszott. Számos klasszikus darab hősnőjét — Júlia (Shakespeare: Rómeo és Júlia), Kata (Shakespeare: Makrancos hölgy), Miller Lujza (Schiller: Ármány és szerelem), Éva (Madách: Az ember tragédiája) — játszotta. (Sz.T.)

Behr Dezső (Kecskemét, 1868. febr. 4.—1944 körül) kormányfőtanácsos, nagykereskedő, B. Károly fia. Tanulmányait Bp.-en és Bécsben végezte, majd hosszabb tanulmányúton külföldön tartózkodott. 1908-ban alapította a Behr és Flusser textiláru nagykereskedést Bp.-en. Közgazdasági tárgyú cikkei jelentek meg napilapokban és szaklapokban. (PF.M.)

Behr Károly (Paks, 1830. ápr. 7.—Kecskemét, 1891. aug. 15.) kereskedő. Mint szegény ifjú lépett a kereskedői pályára, és szívós munkával küzdötte fel magát az elismert kereskedők sorába. Számos intézet vezetésében vett részt Kméten. A Népbanknak alapítása óta volt igazgatója az izr. hitközségnek majdnem két évtizeden át elöljárója, 12 éven keresztül pénztárnoka. — ír. KNKN 1892. (PF.M.)

Bélák József (Losonc, 1804. máj. 16.—Kecskemét 1849. szept. 1.) főiskolai tanár, ref. lelkész. Iskoláit szülővárosában és Debrecenben végezte. 1829-ben hívták meg a kméti főiskolára tanárnak. 1832-től 1842-ig Ókecskén volt lelkész, majd ismét elfoglalta kméti állását és haláláig itt tanított. Több egyházi beszéde és magyar irodalomtörténete kéziratban maradt, ez utóbbi halála után elveszett. — F.m. Római régiségtan, Kecskemét, 1844. (Sz.KI.)

Beliczay Jónás, belici (Pest, 1847. jan. 31.—Kecskemét, 1890. jan. 5.) jogakadémiai tanár, író. Középiskoláit a soproni ev. líceumban, jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte. A fővárosban volt ügyvéd. Az 1875/76. tanévtől a kméti református jogakadémián, a római jogi tanszéken tanított. Később a bölcseleti erkölcstant is előadta. Cikkei, dolgozatai a Jogakadémia Évkönyveiben, az Ország-Világ, a Századok, a Jogtudományi Közlöny, az Egyetemes Philologiai Közlöny, a Pesti Napló, az Archaeologiai Értesítő, a Turul és a Történelmi Tár hasábjain jelentek meg. 1878. jan. 6-tól 1879. dec. 28-ig szerkesztette a Kecskeméti Lapokat. — F.m. Marsigli élete és művei, Bp., 1881; Az egyetlen leány (elbeszélés), Kecskemét, 1881; A magyar stílről, uo., 1887; Műveltség és nyelvismeret, uo., 1889. — ír. K 1890. 2. sz. (Sz.KI.)

Bende József (Kecskemét, 1890. —Kecskemét-Szikra, 1919. nov. 20.) építőmunkás. Az I. vh. végéig a haditengerészetnél szolgált. Az orosz fogságból hazatérve a kommunista eszme mellett agitált. A Tanácsköztársaság idején a Kecskeméti Munkás Katona- és Földművestanács tagja, a kméti Forradalmi Törvényszék Elnöke volt. A Tanácsköztársaság bukása után a kméti törvényszék börtönéből a Héjjas-különítmény hurcolta el. (Sz.K.I.)

Bende László (Kecskemét, 1880. jan. 10.—Kecskemét, 1944. jún. 10.) telekkönyvi tisztviselő, gazdasági szakíró. Középiskoláit Kméten, a piaristáknál végezte. 1898-ban állt a város szolgálatába mint adótelekkönyvi nyilvántartó, majd a földadókataszter vezetője. Szakcikkei, társadalmi és szépirodalmi művei a helyi lapokban láttak napvilágot. 1938-ig a város tisztviselője. — F.m. Kecskemét közgazdasági viszonyai, Kecskemét, 1916. (a földművelésügyi tárca 1921-ben 800 koronával jutalmazta); A kecskeméti szőlő- és gyümölcstermelés fejlődéstörténete, uo., 1929. (PF.M.)

Benedek Jenő (Kecskemét, 1906. jan. 16.—Bp, 1987. júl. 20.) festőművész. B. József kecskeméti lakatosmester fia. Iskoláit Kméten végezte. Képzőművészeti tanulmányait a kméti művésztelepen, Révész Imrénél kezdte. 1927-től 1932-ig a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost növendéke, 1930-ban elnyerte a Szinyei Társaság díját. Az 1930-as években hosszabb ideig Olaszo.-ban, és Németo.-ban tartózkodott, később Romániában, Bulgáriában, Ausztriában és az NDK-ban járt tanulmányúton. 1945 után a szolnoki művésztelepen dolgozott, 1953-tól a Képző- és Iparműveszeti gimnázium rajztanára volt. 1928-tól jelentősebb kiállításai: 1944-ben az Ernst Múzeumban, 1948-ban a Fényes Adolf teremben, 1958-ban a Neinzeti Szalonban, 1972-ben Zalaegerszegen, 1977-ben a Csók István Galériában. Főként élet- és tájképeket, derűs, közérthető műveket alkotott. 1950-ben Mun- kácsy, 1952-ben Kossuth-díjat kapott. — ír. Fehér Zsuzsa: Benedek Jenő 60 éves, Művészet 1966. máj.; Pogány Ö. Gábor — Szíj Rezső — Tasnádi Attila: Művész életrajzok, Bp., 1985. (Sz.KI.)

Benedek József (Gyepes, 1876. márc. 19.—Kecskemét, 1952. aug. 9.) műlakatos mester, újságíró, szerkesztő. B. Jenő apja. Erdélyi származású, 1904-ben önállósította magát. Évtizedeken át Kecskemét legkiválóbb iparosai között tartották számon. Műhelye a Budai, majd a Wesselényi utcában volt. Épületvasalásokat, vasportálokat, kapukat, rácsokat, zárakat, kutakat, vízszűrőket, tűzhelyeket és egyéb munkákat tervezett és készített. 1914-ben a torinói világkiállításon kézimalmát díszoklevéllel jutalmazták.Az 1920-as években egy praktikus zárszerkezetet talált fel. Aktív résztvevője volt a város közéletének. Gazdag könyvtárát kortársai elismeréssel emlegették. Szociáldemokrata érzelmű volt. 1903. dec.-ben az ő szerkesztésében jelent meg a Kecskeméti Munkás c. lap. A rövid életű újság szerkesztőségét, köztük őt is, 1904. máj.-ban letartóztatták. Később résztvett az 1911. aug.-tói megjelenő Magyar Alföld szerkesztésében és terjesztésében. A Tanácsköztársaság idején a forradalmi törvényszék és a választási bizottság tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után csak a szakmájának élt. — ír. Kitüntetett kecskeméti lakatos, KNKN 1914; Ua. címmel Homoki Gazda Naptára 1914; Egy kecskeméti iparos találmányai, Magyar Alföld, 1914.febr. 8.; Egy kecskeméti iparosmester nagyszerű találmánya, KL Évk. 1928.; Heltai Nándor: A kecskeméti munkássajtó története, NHKÉ 1964/65; Sz. Körösi Ilona: 110 éve született Benedek József, KSz. 1986. márc. (Sz.KI.)

Béni Erzsébet -» Czollner Mihályné

Benlczky Ferenc, benicei és micsinyei (Pest, 1833. jan. 6.—Bp, 1905. máj. 14.) politikus, főispán. Bajza Lenke írónő férje. 1890-ben nevezték ki Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kmét város főispánjává. 1905. ápr. 12-ig töltötte be ezt a hivatalt. — ír. KNKN 1892. (PF.M.)

Benkóczy Flóris (Kecskemét, 1848.—Kecskemét, 1920. aug. 12.) állatorvos. 1884-től 1901-ig volt Kmét th. állatorvosa. 1901-ben Egerbe, később Kiskunfélegyházára helyezték. 1913-ban tért haza szülővárosába nyugdíjba. (PF.M.)

Benyovszky István (Szatmárnémeti, 1898.—Bp, 1969. szept. 27.) festőművész. A képzőművészeti Főiskolán 1916-22 között Révész Imre tanítványa. A kméti művésztelepen folytatta tanulmányait. 1921. novemberében a művésztelepiek kiállításán 40 képét mutatták be. 1925-30 között Amerikában, Párizsban, Zürichben járt tanulmányúton. 0 illusztrálta — többek között — Solymossy Sándor Magyar mondák és mesék, és Győrffy István A szilaj pásztorok c. munkáját. 1936-ban Debrecenben, a Déri Múzeumban rendezték meg gyűjteményes kiállítását. (Sz.K.I.)

Beöthy László (Komárom, 1826. máj. 1.—Pest, 1857. máj. 27) író. Középiskoláit szülőhelyén, Pozsonyban és Pápán végezte, majd Kméten a ref. főiskolán fejezte be jogi tanulmányait. Korány c. diáklapot szerkesztett, Hajnalka c. kötete 1846-ban Kméten jelent meg. 1847-ben Komáromba tért vissza, ahol Asztalos István ügyvédnél folytatott jogi gyakorlatot. 1848-ban a megye őt küldte Erdélybe, hogy a két ország egyesülési törekvéseit elősegítse. Hazatérte után a komáromi önkéntesekkel részt vett a schwechati csatában, végül mint hadbíró főhadnagy kapitulált — számos kméti ismerősével együtt — Komáromban. Rövid ideig színészkedett, majd Pestre ment, ahol az irodalomnak élt. Korának egyik legnépszerűbb humoristája volt, számos vígjátékot írt. — F.m. B.L. válogatott művei, I-III., Pest, 1859. — ír. Gedeon Endre: B.L. élete és művei, Bp., 1906; Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban, Honismereti Közlemények, Kecskemét, 1988. 9. sz. (Sz.T.)

Bereczky Albert (Bp., 1893. aug. 10.—Bp., 1966. júl. 4.) ref. püspök. Tanulmányainak egy részét Kméten folytatta, majd Bázelben fejezte be. Hazatérve több helyen volt lelkész, később a „Hit és szolgálat" főtitkára és utazó lelkész volt. 1930-tól 1945-ig Bp.-en lelkész, 1948-tól 1958-ig püspök, 1951-ben díszdoktora lett a prágai egyetemnek. Számos prédikációja jelent meg, többet Tildy Zoltánnal együtt adott ki, akinek apóstársa volt. (Sz.T.)

Berényi Pál, 1891-ig Hirsch (Kecskemét, 1860. nov. 2.—Bp., 1926. okt. 30.) tanár, közgazdasági író. Hirsch Mór kméti községi tanító fia. 1875-1879 között Erdősi Zoltán néven jelentek meg költeményei a Kecskemét c. lapban. (Sz.K.I.)

Berényi Pál (Kecskemét, 1873. febr. 6.—Kecskemét-Szikra? 1919. nov. 21.) földmunkás. Az MSZDP kméti szervezetének volt tagja. Kezdeményezésére jött létre a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének kméti szervezete, melynek elnöke lett. A Tanácsköztársaság idején tanácsi intéző bizottsági tag, valamint tagja a Pest megyei munkástanácsnak. 1919-ben Kmét küldötteként részt vett a tanácsok országos gyűlésén. Beválasztották a Szövetséges Központi Intéző Bizottságba. A Tanácsköztársaság leverése után a Héjjas különítmény hurcolta el. — ír. PN 1960. aug. 8. (PF.M.)

Beretvás Pál, ifl. (Gyón, 1850. —Kecskemét, 1924. szept. 22.) szőlész, borkereskedő, szállodatulajdonos.

Édesapja id. B.P eredetileg építőmester, művelt, világlátott ember volt. Ő építette a Beretvás szállót. Az 1850-es években szőlőt telepített a belsőballószögi homokon. Ifjabb B.P Kméten és Bp.-en hat gimnáziumi osztályt végzett. 1870-ben egy éves szőlészeti és borászati tanfolyamon vett részt Németo.-ban. 1871-től ő vezette a Beretvás szállót és kávéházat. 1880-ban kezdett szőlőt ültetni. Folytatta édesapja belsőballószögi telepítését és gondozta a Csáktornyai hegyben és az Úrihegyben örökölt szőlőket is. 1882-83-ban 23, 1890-ben újabb 24 holdat ültetett Szarkásban. Itt termett a külföldön is hírnevet szerzett szarkási tüzes vörösbora. Szőlészeti-borászati tanulmányok, tapasztalatszerzés érdekében sokat utazott és szaporítóanyagokat is gyűjtött. 1897-ben németo.-i és tiroli útja alkalmával alma és körte oltógallyakat hozott. Általa került Kmétre Baranya megyéből, Kölked község tanítójának kertjéből a Rózsabarack szaporítóanyaga. 1910-ben szállodáját bérbe adta Milleker Lajos balatonfüredi vendéglősnek. A szálloda melletti házában borüzletet nyitott, amelyet 1921-ig maga vezetett. A borkereskedés terén korszakalkotó volt tevékenysége. 1902-ben Bordeauxban tanulmányozta a borpalackozást. Az évi termését már ottani tapasztalatai alapján palackozta. Kiváló pincéket épített, melyekben 14 000 hl bort tudott tárolni. Elsőként használt Kméten cementhordókat és üvegkádakat.- Borai Ausztriában, Németo.-ban és Amerikában is kedveltek voltak. Belföldön Nagyváradra szállított legtöbbet. 1895-ben a „József főherceg udvari szállítója", 1904-ben a kir. kereskedelmi tanácsosi címet kapta tevékenysége elismeréseként. 1888-ban a nagykőrösi, 1889-ben a bp.-i, 1891-ben a váci, 1896-ban a bp.-i millenniumi, 1902-ben a pozsonyi, 1903-ban a kméti kiállításon kapott kitüntetést kiváló boraiért. A nemes Kadarka és az Othello mellett Pozsonyi fehéret, Fehérbakart és Rizlinget, valamint csemegefajtákat termelt. 1892-ben ő alapította az első kméti szikvízgyárat, 1896-ban a Kecskeméti Leszámítoló és Pénzváltóbank alapítója. 1897-ben a Kecskeméti Első Szőlő és Gyümölcstermelő Szövetkezet egyik alapítója. Több egyesület tagja, igazgatósági tagja, a Vendéglősök Egyesületének és a Kereskedelmi Kaszinónak elnöke volt. Mint virilis polgár, több évtizeden át a közgyűlés tagja. A Szabadelvű Párt híve. Az ev. egyházban presbiter volt. 1920-21-ben felhagyott a borkereskedéssel. A Beretvás szálló és étterem továbbra is viselte a nevét, s nemcsak a város egyik jellegzetes épülete volt, hanem a helybeliek egyik fontos közéleti találkozóhelye is. — ír. KK 1924. szept. 24.; Bende László: Kecskemét szőlőtermesztésének fejlődéstörténete, Kecskemét, 1929; Bleyer Ferenc: Emlékeim Kecskemét közgazdasági életéből a XEX. század második felében, uo., 1939. 15; KL 1989. dec. 8. (Sz.K.1.)

Berger Károly Lajos (Edelény, 1869. ápr. 24.—Magyaróvár, 1913. máj. 15.) mezőgazdasági tanár, szakíró. 1886-ban Kméten volt gazdasági szakoktató, majd Adán és Csáktornyán, 1899-től a kiskunfélegyházi tanítóképző gazdasági szaktanára. 1901-től a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, onnan Keszthelyre, majd 1909-ben Magyaróvárra került intézőnek, ugyanott 1912-től a gazdasági akadémia tanára. (Sz.K.1.)

Berkes Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1893. ápr. 4.—Orgovány, 1919. nov. 21.) politikus, újságíró, a kommunista mozgalom résztvevője. Lakatos szakmát tanult, majd kereskedelmi iskolát végzett. 1912-től 1915-ig újságíró a Szegedi Naplónál.

A Tanácsköztársaság létrejöttekor Bp.-en a Népszava munkatársa, majd a Hangya Szövetkezet politikai munkatársa. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. jún. közepén kormányzótanácsi megbízottá nevezte ki Kmétre, egyben az I. hadtest politikai biztosa is volt. A Tanácsköztársaság leverése után elfogták, gyűjtőfogházba vitték, majd Kmétre hozták. A Héjjas-különítmény végzett vele Orgoványon. — ír. Varga Mihály: Berkes Ferenc, a kméti kormányzótanácsi biztos = Kecskemét 1368-1968, Tanulmányok a város múltjáról, jelenéről, Kecskemét, 1968. (P.F.M.)

Berkes Kálmán (Bp., 1909. júl. 25.—Bp., 1969. márc. 29.) klarinétművész, zenetanár. A bp-i tudományegyetemen államtudományi doktorrá avatták 1934-ben. Ezt követően ő volt az első, aki a Zeneakadémián fúvós szakon tanári oklevelet szerzett. 1947 és 1950 között Kméten tanított. (Sz.T.)

Bernárdt Győző (Bp., 1880. márc. 4.—?) építészmérnök, min. tanácsos. 1907-től a Kereskedelmi és Ipari Minisztériumban mint a városrendezési és magasépítési ügyek osztályvezetője dolgozott. Tervei alapján épült a kméti postapalota 1930-31 ben. (EF.M.)

Bernhardt Rezső (Pozsony-szentgyörgy, 1870. febr. 2.—Kecskemét, 1930. nov. 11.) szőlészeti és borászati felügyelő. Középiskoláit Pozsonyban, a szakiskolát Klosterneu-burgban (Ausztria) végezte. Beregszászon és Sopronban szőlészeti és borászati felügyelő, Pozsonyban vincellériskolai igazgató volt. Pozsonyból a csehek 1919-ben elüldözték, ekkor nevezték ki Kmétre borászati és szőlészeti felügyelői rangban a Miklóstelep igazgatójává. — ír. KK 1930, 256. sz. (EF.M.)

Bialoskorski Ödön, lovag (?— ?) katonatiszt. 1923. szeptember 1-jétől tartózkodott Kméten. Itt az 5. honvéd tüzérosztálynál avatták hadnaggyá. írásait a Természettudományi Közlöny közölte. — F.m. A magyar királyi 4. honvédi tábori ezred... története. (Sz.T.)

Bibó István (Kecskemét, 1877. júl. 23.—Szeged, 1935. szept. 10.) etnológus, filozófus. B. István politológus, 1956-i államminiszter apja. 1909-ben doktorált a bp.-i tudományegyetemen. 1910-től a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa. 1920-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének fölszámolása volt a feladata. 1922-24 között az iskolán kívüli népművelés országos felügyelője. 1924-től a szegedi egyetem könyvtárigazgatója. Munkássága jelentős hatással volt a társadalomtudomány, etnológia, filozófia, szociológia művelőire. 1921-1924 között szerkesztette a Társadalomtudomány c. folyóiratot. A Szegeden megjelent Népünk és Nyelvünk c. folyóirat alapítója, szerkesztője, az 1930-as években jelentkező fiatal falukutatók egyik legfőbb segítője és irányítója volt. — F.m. Az érzéki megismerés természete, Bp., 1909; Nietzsche, uo., 1916; A primitív ember világa, Szeged, 1927; Földrajzi szempontok a magyar lélek mai megítélésében, uo., 1930; A számok szerepeinek és jelentésének kialakulása az emberiség történetében..., uo., 1935. — ír. Mészöly Gedeon: B.I. Népünk és Nyelvünk, 1935. 3-4. sz.; Ortutay Gyula: B.I. az etnológus, uo., Szombatfalvy György: B.I. Társadalomtudomány, 1935. 2. sz. (Sz.K.I.)

Bihari Ákos; 1905-ig Silber-marin Eisik (Nagyvárad, 1873. dec. 26.—Bp., 1924. febr. 15.) drámai színész és szavalóművész. A színiakadémia elvégzése után, 1922-ben lépett színpadra Leszkay András társulatánál Debrecenben. 1905. júl. 28-tól rövid ideig igazgatója volt a kméti Katona József Színháznak. Innen Bp.-re ment, ahol előbb a Vígszínház tagja volt, majd 1921-től a Nemzeti Színház szerződtette. Szavaló modorban játszotta Bánk bánt, Petur bánt, Cyranót. (Sz.T.)

Bíró Gusztáv (Kolozsvár, 1876. ápr. 22.—?, 1944 után) vegyész, gyógyszerész, gazdasági akadémiai tanár. Vegyészként Kméten is dolgozott. A Kecskeméti Lapokban és a Kecskeméti Újságban jelentek meg cikkei. (Sz.KI.)

Bíró Lajos (Tasnád, 1856. aug. 29.—Bp., 1931. szept. 30.) természettudós, tanár.

Debrecenben ref. papnövendék volt, de abbahagyta a teológiát. Sátoraljaújhelyen nevelőként dolgozott és részt vett a megyei állatgyűjtő munkában. Beiratkozott a bp.-i egyetemre és a Nemzeti Múzeum állattárában a zempléni fajok rendezésével foglalkozott. 1880-86 között a Rovartani Állomás ideiglenes filoxérabiztosa volt. 1886-tól Rákospalotán tanár. 1888 szeptemberében elfogadta a kméti ref. gimnázium segédtanári állására szóló meghívást. 1892-ig tanított Kméten. Jelentősen gyarapította az iskola földrajzi szertárát és rovargyűjteményét. Természettudományos előadásokat tartott a szülők számára is. Feldolgozta az Alföld középső részének állatvilágát, elkészítette Kmét állatvilágának leírását. 60 ezer darabos rovargyűjteményét megvásárolta a Magyar Nemzeti Múzeum Állattára, ez tette lehetővé, hogy 1895. nov. 7-én elinduljon legnagyobb gyűjtőútjára Német-Új-Guineába, ahol kisebb megszakításokkal 7 esztendőt töltött. Útjának segítésére a kméti ref. gimnázium tanári kara és diákjai is gyűjtést rendeztek. Úti élményeiről szóló levelei 1896-1900 között a Természettudományi Közlönyben jelentek meg. Rovar és állattani gyűjtései mellett a pápua népéletet bemutató 6 ezer darabos néprajzi gyűjteményt hozott haza. Később Tuniszban, Görögo.-ban, Bulgáriában járt gyűjtőúton. 1926-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetem díszdoktorává avatták. 1903-tól haláláig a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában dolgozott. Magányosan, elhagyatva élt, 75 éves korában a Rókus Kórházban halt meg. — F.m. Állatvilág = Kecskemét múltja és jelene I. Kecskemét, 1896; Hét év Új-Guineában, Bp., 1924; Új-Guineai utazásom emlékei, kiad. Szabó-Pataky József, Bp., 1932. — ír. B.L. hazaérkezése, K 1902. aug. 31.; Váry István: Emlékezzünk régiekről, Kecskemét, 1938; Bodrogi Tibor: B. L., a nagy magyar utazó Bp., 1953; Váry István: Kecskeméttől Uj-Guineáig, Bács-Kiskun megyei Népújság 1956. aug. 26.; Petur László: Egyszemélyes expedíció, Bp., 1963; Benedek Zoltán: A Szilágyságtól Új-Guineáig, Bukarest, 1979. (Sz.K.I.)

Blahó Vince (18. sz.) hittudós, Ferenc-rendi szerzetes. Kméten, Kassán és Nagyszombatban tevékenykedett. Városunkban 1744-től 1772-ig, 28 éven át volt lelkipásztor. 1772-ben ő adta át a kméti ferences plébániát a világi papok kezelésébe. Ezen alkalomból elmondott beszédét 1775-ben Nagyszombatban kinyomtatták, mellékletében fontos adatok vannak Kmét történetéről. Korábbi munkája Kassán 1774-ben jelent meg Egyházi beszédek címmel. Pray Györgyhöz írt latin nyelvű leveleit az MTA kézirattárában őrzik. Mint a szerzet történetírója a ferencesek magyarországi tartományának történetét is szándékozott kiadni, de ebben a szándékában megakadályozta őt halála. — M. Búcsúbeszéde Kméten 1772-ben (A szöveget gondozta és jegyzetekkel ellátta Bánkúti Imre), Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek VI., Kecskemét, 1991. — ír. KL 1872, 44. sz. (Sz.T.)

Bleyer Emil - Balog Emil

Bleyer Ferenc (1850 körül— 1939 után) terménykereskedő. 1939-ben (90 éves korában) jelent meg munkája Kméten Emlékeim Kecskemét közgazdasági életéről a 19. sz. második felében címmel. (PF.M.)

Bóbis Gyula (Kecskemét, 1909. okt. 7.—Bp., 1972. jan. 24.) birkózó, olimpiai bajnok. Mint vasúti tisztviselő, a Budapesti Vasutas Sport Club (BVSC) versenyzőjeként 14 alkalommal nyert magyar bajnokságot 1934 és 1950 között. A XIV londoni nyári olimpiai játékok során, 1948-ban, a szabadfogás nehézsúlyú olimpiai bajnoka lett. 1936 és 1950 között 31-szer volt magyar válogatott. (Sz.T.)

Bodócs Gyula (Kecskemét, 1892. júl. 21.—Hetényegyháza, 1962. dec. 8.) újságíró, helytörténeti kutató, szőlőbirtokos. Jogi doktorátust szerzett. 1912-26 között hírlapíró volt Kméten. 1914-ben bevonult a cs. és kir. 26. gyalogezredhez és önkéntes szakaszvezetőként került az északi frontra. 1915. ápr. 4-én Uzsok mellett megsebesült és orosz hadifogságba esett. Csererokkantként 1915. karácsonyán tért haza. 1919-ben Szegeden a fővezérség propaganda osztályán dolgozott, később a Kecskeméti Közlöny, majd a Kecskeméti Hírlap szerkesztője volt. Az 1920-as években a város vezetőit és a főispánt antiszociális intézkedéseik miatt bíráló cikkei jelentek meg a helyi lapokban. Kmét korabeli történetét bemutató füzeteiben is a közélet visszásságait írta meg. A Hadirokkantak Orsz. Nemz. Szövetsége kméti csoportjának elnöke volt. Megalapította a kméti idegenforgalmi irodát. Kapcsolatot tartott a népi írókkal. A Független Kisgazdapárt egyik alapító tagja volt. Jelentős része volt abban, hogy 1933 tavaszán a nyíri Erdőföld 160 holdját kis parcellákban osztották ki szőlő-és gyümölcstelepítés céljára, s a 137 parcellából 10 hadirokkantaknak jutott. Saját 3 holdas területén mintagyümölcsöst létesített. 1945 után főként helytörténeti kutatással foglalkozott, írásai a Petőfi Népében és fővárosi lapokban jelentek meg. Elkészítette Alpár, Bugac, Hetényegyháza monográfiáját. — F.m. Kecskemét politikai és közigazgatási életének története napjainkban, Kecskemét, 1926; Az 1926. évi „egyhangú" országgyűlési képviselőválasztás Kecskeméten, uo., 1927; Kecskemét thj. város teljes polg. cím és névtára, uo., 1927-1941 (szerk.); Világháborús katonanóták és műdalok, uo., 1938; Hetényegyháza múltja és jelene, uo., 1956; Történelmi okmányok Hetényegyháza nevének és helyének megállapításához, uo., 1960. — ír. PN 1962. dec. 11. (Sz.K.I.)

Bodócs István (Kecskemét, 1887. jún. 6.—Győr, 1965. jan. 23.) fizikus, csillagász. Tanulmányait Kméten kezdte, kitűnően érettségizett. A bp.-i tudományegyetemen tanította Eötvös Loránd is. Professzora javaslatára nevezték ki 1909-ben az ógyallai asztrofizikai obszervatórium adjunktusává, ahol napfoltok, változó csillagok, üstökösök megfigyelésével, fénytani problémákkal foglalkozott. 1917-től a győri leánygimnázium, majd a Révai Reálgimnázium matematika-fizika szakos tanára volt. Több középiskolai tankönyvet írt. Tudományos kutatásának világszerte elismert eredménye a geometriai fénytan hiperbolatételének felfedezése. 1911-ben Eötvös Loránddal együtt tanulmányozta a kméti földrengés hatásait, együtt nézték meg a nyíri iszaphányó földszakadást. Kutatta Kmét nevének eredetét is. Dolgozatait többek között a Földrajzi Közlemények, a Természettudományi Közlöny, a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapok, a Phenelogische Mitteilungen és a Witterungsberichte aus Ungarn c. folyóiratokban valamint a Meteorológiai Intézet Évkönyveiben jelentek meg. Több ifjúsági és ismeretterjesztő könyvet írt. 1961-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Mikola Sándor díjával tüntették ki. — F.m. Kisdinamók készítése, Bp., 1927; A rádió és a meteorológia, uo., 1927; Galvánelemek és akkumulátorok készítése és kezelése, uo., 1948; Ködfénylámpa kísérletek és gyakorlati alkalmazásuk, uo., 1953. — ír. Joós Ferenc: B. I. emlékezete, Bp., 1965. jan. 31; Hajósy Ferenc; B. I., Időjárás, 1965. 1. sz. (Sz.K.I.)

Bodócs Lajos (Kecskemét, 1894. febr. 6. —1944 után) jogász, író. Kméten a piaristáknál és a jogakadémián tanult. Részt vett az I. világháborúban, 1915-ben orosz fogságba esett. 100 %-os hadirokkantként került haza. — F.m. Építészeti gondolatok, Kecskemét, 1934; Babyloni függőkertek újraéledése a világkiállítások és világvárosok attrakciójában, uo., 1935; Magyar szó, magyar ruha, magyar útszemle, uo., 1935; Kertészet a városi udvarban, Futónövények vezetéséről, uo., 1938. (Sz.K.1.)

Bódogh Antal (Kecskemét, 1780.—Kecskemét, 1858. júl. 26.) városi tanácsnok. Hosszú ideig állt a város szolgálatában, mint tanácsnok, helyettes polgármester, főbíró és egyházi gondok. — ír. BKML IV 651 Pest-Solt megyei cs. kir. Megyetörvényszék Kecskemétre vonatkozó iratai 1858/230. (PF.M.)

Bódogh János, mányoki (Kecskemét, 1852. dec. 27.—Bp 1918. jan. 2.) távírótiszt, gyorsírótanár. A középiskolát a kméti kegyesrendi gimnáziumban végezte. 8. osztályos korában osztálytársai számára gyorsírási tanfolyamot tartott, gyorsírási lapot adott ki. 1875-ben letette a távírótiszti, 1878-ban pedig a gyorsírástanári vizsgát. 1878-tól volt távírótiszt Szegeden, majd ugyanitt a gyorsírás tanára előbb a kat. főgimn.-ban, majd 1880-1893-ig a főreáliskolában. Utána Bp.-re került a központi posta- és távirdahivatalhoz, s emellett több középiskolában oktatott. Megalapította a Gyorsírási Irodalmi Könyvtárt, szerk. a Gyorsírászati Lapokat (1893-1904 között), igazgatója volt az Országos Magyar Gyorsírók Egyesületének. 1904-ben megindította saját kiadásában az Országos Gyorsíró Közlönyt. Több gyorsírási szakkönyvet, tankönyvet írt. — F.m. A magyar gyorsírás tankönyve, Szeged, 1886. — ír. KNKN 1893. (P.F.M.)

Bódogh Lajos (?—?) ügyvéd, szerkesztő. 1891-ig Kméten, majd 1896-ig Szegeden volt ügyvéd. Utána Léván városi tanácsnoknak választották. Kméti tartózkodása idején 1884-1889-ig szerkesztette a Kecskemét c. lapot, (RF.M.)

Bodon Pál, M., Mihályfalusi (Horka, 1884, aug. 7,~Soltvadkert, 1953, febr. 12,) zeneszerző, pedagógus, A bp-i V kerületi reáliskolában érettségizett, majd Bécsben zongorakészítést tanult, de nem tudott elhelyezkedni ebben a szakmában, Beiratkozott a Conservatorium d«r Musikfreunde zeneszerzési tanszakára, 1908-ban Bp.-en kitűnő eredménnyel fejezte be a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakát, Diplomája mepzerzése után ösztöndíjai Dél-Németo,-ban tartózkodott, Ekkor nyerte el a Lipótvárosi Casinó Erkel pályadíját Ady Fekete hold éjszakája c, versére szerzett kantátájával. Műveit a főiskolán kívül vidéki városok zenekarai is előadták, 1907 nyarán Bartók Bélával népdalgyűjtő úton vett részt Erdélyben. 1910-ig a fővárosban tanított. 1910 januárjában Kmétre hívták. 1910. febr. 1-tól 1949 nyaráig állt a kméti zeneiskola élén. Ezalatt nemcsak az iskola, hanem a város zenei életének is egyik legfőbb irányítója. Zeneelméletet, összhangzattant, zeneszerzést és karéneket tanított, alkalmanként előadott a zongora és hegedű, a fa- és rézfúvós tanszakon, 1931-32-től a fuvola, oboa, kürt, trombita, harsona tanításában is részt vett, 1926. aug.-ban Kméten rendezték meg az első országos zeneiskolai igazgatói értekezletet. 1934-35-ben bevezették a játékos előkészítőt és a zenei „szabad iskolát". A kméti volt úri bandából ő szervezte meg a Műkedvelők Zenekarát. A zeneiskola tanári karával létrehozta a Kamarazene Társulatot, amely hangversenysorozatokat adott a városban. Meghívására az 1920-as években sok jeles vendégművész fordult meg Kméten, köztük Bartók, Kodály, Basilides Mária, Dohnányí Ernő, Hubay Jenő, A város zenei élete ekkor országos érdeklődést keltett, Iskolai és népművelői tevékenysége mellett folytatta zeneszerzői munkáját, zenekari, énekkari műveket írt, 1937-ben elkészítette Kodály Háry János c, művének kiszenekari hangszerelését, 1944, október 23-án Bp.-re távozott, 1946-tól ismét a város zenei életének megindításán fáradozott. 1951-ben Nagykőrösi u, 23. sz. alatti államosított lakóházából Soltvadkertre telepítették, — F.m. Az intonálás iskolája, népzenénk énekkari gyakorlata és a fizika tükrében. Bp., 1953. — ír. K. Szính. Sp. 1928. nov. 3., KK 1930. febr. 16.; Kodály Intézet évk., Kecskemét,' 1982; In memoriam B.P szerk. Ittzés Mihály, uo., 1989; Sz. Körösi Ilona: Méltán irigylik tőlünk Bodon igazgatót. KL 1991. márc. 1. (Sz.K.1.)

Bodor Gellért -> Kabai Bodor Gellért

Bodrogi Lajos; 1869-ig Einveg (Baja, 1849.JÚ1. 23.—Bp., 1926. máj. 14.) tanár, író, kritikus. 1890-1907 között a kméti állami főreáliskola tanára. Novellákat, cikkeket írt a Vasárnapi Újság, a Hazánk, az Új Idők és a Kecskeméti Lapok számára. Önálló kötetei is megjelentek. — F.m. Emberek, árnyékok (elbeszélések), 1894; Nem szabad szeretnie (regény), Bp., 1896. (Sz.K.I.)

Boér Elek (Kolozsvár, 1898, szept. 13,—Újfehértó, 1954, jún, 28.) egyetemi tanár, jogász, az MTA tagja (1, 1941-49). Egyetemi tanulmányait 1922-ben fejezte be Szegeden. 1929-től Szegeden a Ferenc József tudományegyetemen magántanárként a közgazdaság elméletét oktatta, 1929-től a kméti ref, jogakadémián is tanított, hitel- és perjogot, 1945-tól 49-ig Szepden volt egyetemi tanár, 1951-ben kitelepítették Újfehértóra, öngyilkos lett, — F.m. A konjunktúra elmélete, Bp,, 1927; Magyarország helyzete a világgazdaságban, Kecskemét, 1936; Az amerikai kapitalizmus és monopolisztikus verseny, Bp,, 1939, (Sz.KI.)

Boga Janka -> Dénesné Boga Janka

Bogon Endre (Kecskemét, 1832, szept, 6,—Bp,, 1910, máj,) városi tanácsnok, törvényszéki bíró. Középiskoláit Kméten, Budán és Pesten, a jogot a pesti egyetemen végezte. Pályáját a Pest-Solt megyei törvényszéken kezdte. 1861. márc.-ban lépett Kmét város szolgálatába: először tiszteletbeli, majd rendes jegyző, később főjegyző lett. 1867. máj. 19-én tanácsnoknak választották. 1871-ig töltötte be ezt az állást, mikor a kméti törvényszék bírájavá nevezték ki. 1897. nov. l-jén, 40 éves szolgálat után vonult nyugalomba. Versei, elbeszélései, tárcái jelentek meg a KNKN-ban és a helyi lapokban. Születésnap vagy a felsült iparlovag c. színművét a kméti színház mutatta be. (RF.M.)

Bogyó Pál (Kecskemét, 1821. febr. 2.—Kecskemét, 1906. júl. 24.) apátplébános, pápai trónálló. Apja csizmadiamester volt Kméten. Alsóbb iskoláit szülővárosában, középiskoláit Budán és Vácott végezte, Papi pályára lépett. A teológiát Vácott elvégezve 1845, júl. 20-án pappá szentelték, 12 éven keresztül vidéki parókiákon káplánkodott, 1857-ben tószegi plébános lett. 1865-ben elnyerte a nagykátai plébániát, ahol két évvel később a kerület esperese lett, 1871-ben került haza Kmétre, amikor az Egyháztanács 1871, febr, 16-án őt választotta meg plébánosának, Ettől kezdve 1884-ig a kméti kerület esperese is volt, 1873-ban Ferenc József címzetes szerencsi apáttá nevezte ki, Nevéhez fűződnek az Egyházközség 1694 és 1900 közötti nagy kméti építkezései. Munkásságának elismeréseként XIII. Leó pápa 1901-ben pápai prelátussá, trónállóvá, „házi tiszteletbeli főpapjává" nevezte ki. B. P sürgetésére került sor a Nagytemplom belsejének kifestésére. A katolikus bérházak építésében is jelentős szerepe volt. Nevéhez fűződik a Jézus Szíve Társulat, a Mária Szíve Társulat és az Oltáregylet létrehozása. 1876 és 1912 között sok egyházi szentbeszéde, különféle alkalmakra írt megemlékezése és hazafias beszéde látott napvilágot. 1905. júl. 26-án fényes külsőségek között tartotta meg gyémántmiséjét. — ír. Szabó Tamás: B.E apátplébános, pápai trónálló, KL 1990. szept. 28. (Sz.T.)

Bóka Papp Zsigmond (Kecskemét, 1840. dec. 25.—Kecskemét, 1930. jún. 11.) kereskedő. Apja, B. P Sámuel tekintélyes iparos volt, anyja Gáspár Erzsébet. Egyik nagybátyja Gáspár András 1848-as tábornok, másik Gáspár Lajos, Kmét főbírája, majd első közjegyzője. B.E Zs. Adler Károly híres üzletében, majd Bp.-en és Bécsben tanult. 1863-ban alapította cégét. Tevékenyen1 részt vett a közügyekben. Tagja volt a th. bizottságnak. Egyik alapítója volt a Leszámítoló Banknak, a szikvízgyárnak és több vidéki takarékpénztárnak. Presbitere volt a ref. egyháznak. — ír. KK 1930, 130, 131. sz. (PF.M.)

Bokross Ferenc (Sissó, 1782. mára 13.—Léva, 1836. jan. 22.) piarista tanár 1817-től 1824-ig tanított a kegyesrendiek főgimnáziumában Kméten. Itt tartózkodása alatt több latin nyelvű alkalmi költeményt írt. (Sz.T.)

Boljaric Gábor (?, 1843—Mohács, 1906. jan. 13.) g. kel. lelkész. A teológia elvégzése után hosszú évekig volt hitoktató Kméten. Innen Szarajevóba ment gimnáziumi hittanárnak, majd 1894-től Mohácson lett lelkész. írásai szerb egyházi lapokban jelentek meg. Két k.-ben összegyűjtötte és kiad. a g.kel. egyházi énekeket. (Sz.T.)

Bordeaux Géza (Vajdahunyad, 1868.— Kecskemét, 1934. okt. 26.) zeneszerző, zeneiskolai igazgató. Középiskoláit Gyulafehérváron, pedagógiai tanulmányait Kolozsvárott és Bp.-en végezte. 1890-ben telepedett le Kméten. A Szabados-féle magániskolában tanított néhány hónapig, majd önállóan működött. 1894-ben nyílt meg Kméten a városi zeneiskola, ahová tanárnak hívták. 1912. szept.-ig nyugdíjazásáig tanított az intézményben. Ezt követően Kolozsvárra költözött. Az I. vh. után visszahonosíttatta magát. A Magyar Zeneszerzők Társasága 1905-ben megbízta a magyar zeneszerzők tanítására alkalmas katalógus elkészítésével. Kéziratos zeneszerzeményeinek száma 1901-ig meghaladta a kétszázat. Néhány közülük nyomtatásban is megjelent. Zenereferense volt a Kecskeméti Naplónak. (Sz.K.I.)

Bornemissza Géza, kecskeméti (Nábrád, 1884. febr. 4.—Vác, 1966. jún. 3.) festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán végzett nem rendszeres tanulmányokat, majd nyaranként a nagybányai szabadiskolában dolgozott. Hosszabb ideig Párizsban élt, 1906-ban Matisse tanítványa volt. 1912-ben részt vett a kméti művésztelep megszervezésében. Első önálló kiállítása 1922-ben volt Bp.-en. 1932-ben részt vett a Velencei Biennálén. 1929-ben könyvet írt Perlrott Csaba művészetéről. — ír. Dutka Mária: B. G. gyűjteményes kiállítása (katalógus előszó) Bp., 1960; Genthon István: B.G., Művészet, 1960. 2. sz. (Sz.K.I.)

Boros Etel (Kecskemét, 1859.— ?) színésznő. Színi pályára lépett 1882. mára 28-án Szigeti Géza társulatánál. (Sz.T.)

Boross János (Vecsés, 1924. febr. 23.—Bp., 1976. szept. 16.) színész és rendező. Kméten a Katona József Színházban működött 1957-58-ban. Itt rendezte többek között Kálmán Imre Csárdáskirálynő c. operettjét. (Sz.T.)

Boross Mihály (Ószőny, 1815. jan. 9.—Sárbogárd, 1899. mára 5.) író, hírlapíró, ügyvéd. Cegléden, Nagykőrösön, Pápán végezte tanulmányait, jogot és teológiát tanult. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, ezt követően ügyvédi gyakorlatot folytatott, volt hivatalnok, foglalkozott gazdálkodással és irodalommal. 1849-ben Fejér megye másodalispánja, majd a forradalmi vésztörvényszék elnöke. 1853-ban a kméti ref. gimnáziumban tanított. Szabadságharcos ténykedése miatt elfogták, két évi várfogságot szenvedett. Josefstadtból 1855-ben szabadult. 1860-ban Fejér megye alispánja, 1861-72 között ügyvéd, 1872-76-ig járásbíró. Népies irodalmi művei mellett politikai és egyháztörténeti cikkeket, könyveket írt. — F.m. Szabadság, egyenlőség, testvériség, Pest, 1848; Eke, kard, és könyv, uo., 1848; Politikai kiskáté, uo., 1848; Házasság spekulációból (regény), uo., 1850; A volt jobbágyság hármaskönyve, Székesfehérvár, 1866; Magyarország közjoga 1848-ig s 1848-ban, Pest, 1867; Élményeim 1848-61, Székesfehérvár, 1881. — ír. Borostyán Sándor: B.M. élete, irodalmi és politikai működése, Székesfehérvár, 1893. (Sz.K.I.)

Boross Sándor (Kecskemét, 1826.—Kecskemét, 1907. dec. 5.) városi tisztviselő. Fél évszázadig szolgálta a várost különböző minőségben. 1848-ban lépett hivatalba mint ideiglenes írnok, 1849-től a számvevőség alkalmazottja. 1861-ig töltötte be ezt a tisztséget, majd írnok volt 1898 januárjáig, nyugalomba vonulásáig. — ír. KL 1907, 280. sz. (PF.M.)

Borostyán Sándor (Kecskemét, 1829. aug. 4.—Székesfehérvár, 1908. nov. 29.) tanár. Jogi tanulmányait Kméten kezdte. Külföldi tanulmányok után Nagykőrösön, majd Bp.-en volt tanítóképzőintézeti tanár. 1877-ben történelem-földrajz szakos diplomát szerzett és a székesfehérvári főreáliskolánál lett tanár. Hírlapokba, naptárakba írt, főként történelmi témájú cikkeket. — F.m. Az 6- és középkori földrajzi felfedezések rövid átnézete és Mo. területének s alkatrészeinek földrajzi és államjogi viszonyai az árpádházi királyok korában, Székesfehérvári főreálisk. Ért. 1879. és 1882. — ír. Székesfehérvár és Vidéke 1890, 29. sz. (Sz.KI.)

Borsodi József; 1903-ig Klein (Sajószentpéter, 1878. mára 15.— Kecskemét, 1943. jún. 5.) főrabbi. Tanulmányait 1895 és 1905 között a bp.-i országos rabbiképzőben és a Tudományegyetemen végezte, 1906-ban avatták rabbivá Szarvason. 1922-től haláláig Kméten működött, az itteni izr. hitközség főrabbijaként. Számos cikke és egyházi beszéde jelent meg. Ezenkívül több nagyobb munkáját adták ki Kméten. Megírta városunk zsidóságának történetét is. — F.m. A zsidó év jó napjai, ünnepei, emléknapjai és böjtjei, Kecskemét, 1933; Izrael eszmevilága, Bp., 1940. — ír. KL 1946. márc. 14. (Sz.T.)

Borzsák Endre (Monor, 1844. ápr. 22.—Szekszárd, 1909. okt. 10.) ref. lelkész. 1855 és 1864 között végezte gimnáziumi tanulmányait Kméten, majd a teológiát Pesten. Több helyen volt lelkész, 1873-tól Szekszárdon. Cikkeket írt egyházi lapokba, humoros verseket az Üstökösbe és a Bolond Istókba Szurony álnévvel. Gyász- és sírbeszédeit több k.-ben adta ki. (Sz.T.)

Botka Albert (18. sz.) piarista tanár. Kméten 1754-ben került színre iskoladrámája: De sancto Ladislao Hungariae regi. (Sz.T.)

Bottyán János (Esztergom, 1640-45. között—Lőrinckáta, 1709. szept. 27.) kuruc generális. A kisnemesi családból származott végvári katona a Rákóczi-szabadságharc neves hadvezére lett. 1696-1698 között 3 évig volt a három város, Kmét, Cegléd, Nagykőrös és vidéke hadikormányzója, katonai parancsnoka. — ír. Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán, Bp., 1951. (Sz.T.)

Böszörményi Géza (Gyanta, 1884. febr. 3.—Kolozsvár, 1912. aug. 22.) tanár. 1906. szept.-től 1911. szept.-ig a kméti ref. gimnázium tanára. Cikkei a Kecskeméti Lapokban jelentek meg. (Sz.K.I.)

Böszörményi Mihály (Mezőcsát, 1818. okt. 2.—Kecskemét, 1904. jan. 7.) tanító. 1831-től a sárospataki koll.-ban tanult. Magántanítványokkal foglalkozott, tagja volt a pataki „cantusnak". 1835-ben Losoncon filozófiát hallgatott. 1837-ben került Kmétre a ref. főiskolára. 1838. ápr.-ban tanárai Fülöpszállásra küldték segédtanítónak. Később — tanulmányai mellett — kméti családoknál volt házitanító. Ekkor már sikeres szépirodalmi és színészi próbálkozásokon is túl volt. Jogi és teológiai végzettséggel az elemi iskolai tanítás mellett kötelezte el magát. 1840. okt. l-jén bízták meg az első fiúosztály vezetésével. Később felkérték gimnáziumi osztályok tanítására is, de nem hagyta ott az elemi iskolát. Az 1840-es években a legmodernebb pedagógusok közé tartozott írástanítási módszerével és a testgyakorlás bevezetésével. Jó barátja volt Jókai Mór, Egressy Béni és Németh László, a kméti kisdedóvás korai szorgalmazója, akivel együtt készítették el 1842-ben egy kméti minta kisded-óvoda tervét. 1844-től Izsákon tanított. 1849. jan. l-jén feleségül vette az izsáki Cséplő Erzsébetet. A szabadságharc idején az izsáki nemzetőrség kapitánya, különleges feladatokat bíztak rá. Ott volt az 1848-as első egyetemes tanítógyűlésen is. 1856-ban visszahívták Kmétre, a 4. fiúosztályt bízták rá. A gimnáziumba történő meghívását hétszer megismételték, de továbbra is az elemi iskolában maradt. Nyugdíjba vonulásáig a korabeli pedagógus közélet aktív tagja volt. 1862-től a kméti ref. tanítótestület és az általa kezdeményezett kméti egyházmegyei tanítótestület, 1870-től a kméti községi tanítótestület, majd a vármegyei tanítótestület elnöke. 1870-ben a 2. egyetemes tanítógyűlés korelnöke. Gyűjtéseket szervezett az Eötvös alapra és a Tanítói Árvaházra, 1871-től a kméti iparos ifjak önképző egyletét vezette, 1888-ban a Polgári Daloskör elnökévé választották. Fellépett műkedvelő előadásokon, cikkeket írt helyi és tanügyi lapokba. 1889. júl. 8-án a régi városháza dísztermében ünnepelték 50 éves tanítói jubileumát. — F.m. Milyen legyen a néptanító a társadalomban? KL 1872. júl. 7., júl. 14; Petőfi és Jókai Kecskeméten, VÚ 1883. 23. sz. — ír. Tormássy Sándor: B.M., K 1889. júl. 14, 21; KNKN 1890; Váry István: Emlékezzünk régiekről, Kecskemét, 1938; Sz. Körösi Ilona: B.M.; KL 1989. szept. 22. (Sz.K.1.)

Brach József (Bogáros, 1871. febr. 17.—1944 után) piarista tanár. Rendje több iskolájában tanított, 1907-től 13 éven át a kméti piarista gimn.-ban mint magyar-latin-német szakos tanár. A piarista diákszínjátszás hagyományainak folytatására több vígjátékot írt. (A három frakk; Eljegyzés akadályokkal; A csizmadia mint költő.) 1921-től Temesváron házfőnök és gimnáziumi igazgató. (Sz.T.)

Braun Jónás -> Barna Jónás

Braun Soma (Kecskemét, 1890. febr. 13.—Ukrajna, 1943. szept. 2.) tanár, író, irodalomtörténész, szociológus, műfordító. Az egyetemet Bp.-en végezte, 1913-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1919-ben a ceglédi munkástanács tagja volt. 5 évet töltött a szegedi Csillag-börtönben. Szabadulása után műfordítással, társadalomtörténettel, filozófiatörténettel, összehasonlító mesekutatással foglalkozott. Állandó munkatársa volt a Népszavának és a Szocializmusnak. Szociáldemokrata elveket vallott. Fordította és ismertette többek között Apuleius, Theodor Dreiser, Marx, Erich Kástner, Bebel műveit. 1942-ben a Dob utcai munkásotthonban tartott előadásai miatt letartóztatták, munkaszolgálatos behívót kapott és 1942 áprilisában a 401-es büntetőszázadba került. Minden valószínűség szerint munkatáborban halt meg, — F.m. Horatius filozófiájáról, Bp., 1913; Apuleius tanulmányok, uo., 1919; Á népmese, uo., 1923; A primitív kultúra, uo., 1924; A történelmi materializmus elmélete, uo., 1934; Társadalomelmélettan, uo., 1935. — ír. Török Júlia: Dr. B.S. Párttört. Közi. 1966. 4. sz. (Sz.K.I.)

Brett László (Kecskemét, ?—?) ügyvéd. 1936-ban nyitott ügyvédi irodát Kméten. 1928. dec. 3-tól 1931. márc. 14-ig szerk. a Kecskeméti Színházi és Sportéletet. (PF.M.)

Breznay Geyza (Sátoraljaújhely, 1840. febr. 14.—Bp., 1911. dec. 26.) jellemszínész, komikus. A 18 éves ifjú, szülei (atyja B.István, Zemplén vm. főorvosa, anyja Kossuth Lajos nővére, Kossuth Karolina) ellenkezésére, 1858. jún. 16-án lett színész, s 1901-ig működött vidéki színpadokon. A vidéki társulatok legjobb buffo-komikusainak egyike volt, mint rendező is nagy hírnévre tett szert. 1897-ben Kméten lett színigazgató. Kméten tartotta meg 40 éves színészi jubileumát is 1898. jan. 4-én, A cigány címszerepében. Kéziratban maradt ránk a Két huszár és egy bakancs c. népszínműve. (Sz.T.)

Buday Dezső (Pécs, 1879. máj. 28.—Orgovány, 1919. nov. 20.) jogtanár, társadalomtudós, író. 1901-ben államtudományi, 1902-ben jogtudományi doktorátust szerzett a kolozsvári egyetemen. Pályája kezdetén Olaszo.-ban, Németo.-ban, Ausztriában, Svájban és Franciao.-ban töltött hosszabb időt tanulmányúton. Közigazgatási és szociális kérdésekkel foglalkozott. 1901-től gyakornok a pécsi ügyészségen, majd ugyanott árvaszéki jegyző és tb. árvaszéki ülnök. 1906-ban jogbölcseletből egyetemi magántanári képesítést szerzett a kolozsvári egyetemen. 1910-ben előadást tartott a brüsszeli közigazgatási kongresszuson. 1907-től az egykerendszer elleni mozgalom élén állt Baranya vm.-ben, ezzel kapcsolatos anyaggyűjtését 1909-ben adta ki. 1911-ben a bp.-i törvényszék jegyzője, majd ügyészi megbízott. 1912-ben került Kmétre, a ref. jogakadémia kereskedelmi és váltójogi tanszékére helyettes, 1913-tól r. tanárként, írásai jelentek meg a Magyar Alföld c. lapban, előadásokat tartott a Katona József Körben, titkára volt a tüdővész elleni egyesületnek. Tanulmányaiban jogi, szociológiai, etikai és pszichológiai kérdésekkel foglalkozott. Több írása jelent meg a Huszadik Század c. folyóiratban. Orgonaszó c. háborúellenes költeményét 1916-ban a Nyugat közölte. 1916-ban Hungaricus álnéven látott napvilágot A szenvedő ember c. utópisztikus regénye. 1917-ben részt vett és előadást tartott a berni nemzetközi békekongresszuson. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja lett, belépett a Szociáldemokrata Pártba. A Tanácsköztársaság egyik helyi vezetője. 1919. máj. 1. után Bp.-re helyezték, a Közoktatásügyi Népbiztosság főtisztviselője lett. A Tanácsköztársaság bukása után Kmétre szállították. Nov. 19-én éjjel a Héjjas-különítmény hurcolta el a kméti fogházból. — F.m. Az egyke Baranya megyében, Bp., 1909; Magyarország honorácior osztályai, uo., 1916; A háború hatása a szellemi munkára, uo., 1917; A társadalmi ideál, uo., 1917. — ír. Bodócs Gyula: dr. B.D., PN 1960. márc. 20; Orosz László: B. D., Aranyhomok antológia, Kecskemét, 1962; Lőrinczy Huba: A modern scifi egyik előhírnöke, Hungaricus (Buday Dezső): A szenvedő ember, Fo 1974. 11. sz.; Romsics Ignác: Forradalmársorsok, Fo 1989. 3. sz. (Sz.K.I.)

Bujk Béla (Bágyog, 1857—Karcag, 1935. szept. 2.) tanár. Egy ideig a kméti piaristáknál is tanított. Később kilépett a rendből, több helyen működött tanárként, végül a karcagi ref. gimn. matematika-fizika szakos tanára lett. (Sz.K.I.)

Bulcsu Károly; Paltsó (Kassa, 1823. ápr. 8.—Kecskemét, 1865. aug. 29.) tanár, költő. Ref. lelkész fia. A sárospataki kollégiumban tanult, közben Lőcsére küldték német szóra. Papnak készült, de diákkori, Ármány c. drámája miatt kizárták a teológiáról. Pesten a gr. Teleki családnál lett nevelő, közben jogot tanult és ügyvédi vizsgát tett. 1848-ban Kassán kezdte ügyvédi gyakorlatát. A szabadságharcban önkéntesként vett részt. Ekkor vette fel a korábban csak alkalmanként használt Bulcsu nevet. 1849 után a Fáy családnál volt nevelő. 1852-től Losoncon, 1854-től Kiskunhalason tanított. 1855-ben hívták meg tanárnak Kmétre. Haláláig a ref. koll. költészettanára volt. 1859-ben papi vizsgát tett. Több lap, folyóirat és évkönyv közölte verseit, dolgozatait (Honleányok könyve, Munkások Újsága, Életképek, Komáromi Lapok, Budapesti Visszhang, Hölgyfutár, Fővárosi Lapok, Pesti Napló, stb.). Gyászbeszédei és sírversei a Kecskeméti Protestáns Közlönyben és a Papi Dolgozatokban jelentek meg. Költeményeire Petőfi is hatással volt. 1860-ban kiadott verseiről Arany János írt bírálatot. Halála után drámakísérleteinek kéziratai is előkerültek. Szent László halála címmel szomorújátékot írt. — F.m. Viadár, magyar tündérrege, Pest, 1858; Bulcsú Károly költeményei, 1850-1860, Kecskemét, 1860. — ír. KL 1872. okt. 27. (Sz.K.I.)

Burdács Rezső, kopcsányi (Szekszárd, 1871.—Kecskemét, 1935. máj. 8.) járásbíró. A kméti ref. kollégium diákja volt. Itt töltötte a jogászéveit. 1894-ben lépett a járásbíróság szolgálatába. Előbb Cegléden, 1907-től Kméten volt járásbíró 1922-ig, nyugalomba vonulásáig. Főgondnoka volt a ref. egyháznak, ügyvezető elnöke a Dalárdának, vidéki alelnöke az Országos M. Dalosszövetségnek. A Kecskeméti Magyar Bank alapítója és ügyésze. — ír. KKN 1936. (PF.M.)

Bús-Fekete László, 1901-ig Schwarcz (Kecskemét, 1896. jan. 29. — Los Angeles, 1971. jún. ?) színműíró. Tanulmányait a műegyetem építészmérnöki karán abbahagyva, hosszabb külföldi tanulmányutat tett, amelyről visszatérve újságíró lett. 1916-ban belépett a Színházi Élet szerkesztőségébe, 1917-től e lap egyik szerkesztője lett. 1914-től jelentek meg versei, elbeszélései szépirodalmi folyóiratokban (Élet, Uj Idők, stb.) és napilapokban (A Nap, Az Est, Pesti Napló, Magyarország stb.) írásai elsősorban a szórakoztatást szolgálták. Első színpadi sikerét Búzavirág c. színműve aratta, amelyet a Magyar Színházban mutattak be 1921. nov. 23-án. Színpadi alkotásai közül ez a legnagyobb hatású. Ezt követték Mihályné két lánya, Hűségszérum, Diktátor kisasszony c. vígjátékai, A sánta kutya, A méltóságos asszony trafikja, A pénz nem minden, Több mint szerelem, Születésnap stb. színdarabjai. Operettjei is szerepeltek a fővárosi színházak műsorán, melyeknek legtöbbjéhez Zerkovitz Béla komponált muzsikát: Árvácska, Csuda Mihály szerencséje, Raguza hercege stb. Operettjei közül A nóta vége aratta a legnagyobb sikert, amely hosszú ideig került színre egyszerre három fővárosi színpadon is. írt regényeket, filmforgatókönyveket is. 1940-ben kivándorolt Amerikába, ahol folytatta írói tevékenységét. Ezután feleségével, Fagyas Máriával közösen jelentek meg munkáik. — ír. Bóka László: B.F. László = B.L.: Arcképvázlatok és tanulmányok, Bp., 1962, 41-42. és B.L.: Válogatott tanulmányok, Bp., 1966, 904-905. (Sz.T.)

Buttinger Antal (Kecskemét, 1818.—Kecskemét, 1887. szept. 4.) városi tisztviselő. Ügyvédi oklevelet 1843-ban szerzett. 1845-ben tiszteletbeli jegyzővé nevezték ki. A szabadságharc leverése után sokáig segédtanácsnok, 1861. márc. 27-én árvapénztári ellenőrnek választották. Haláláig, 26 éven keresztül volt a városi árvaszék pénztárosa. — ír. KL 1887, 37. sz. (P.F.M.)

Búza Kiss Lajos (Kecskemét, 1843. ápr. ?—Kecskemét, 1894. aug. 5.) városi főkertész. Elemi és gimn.-i tanulmányait Kméten végezte. 1858-ban került Encz Ferenc kertészeti intézetébe, ahol a 3 éves tanfolyamot kitüntetéssel végezte. Dolgozott a gr. Károlyiaknál, gr. Telekieknél és Szilassy György országos hírű pándi kertjében. Szilassy segítségével tanulmányutat tett Bécs, Brünn, Prága, Linz, Salzburg, Graz kertjeiben. Utazásaiból hazatérve több gazdaságban dolgozott. 1873-ban — Bakule Márton halála után — Kmét város főkertésze lett. — ír. KNKN 1893, 1895: KL 1894. 32. sz. (PF.M.)

Búza Kiss László -> Kiss László

Búza Kiss Mihály (Kecskemét, 1824.?—Kecskemét, 1880. aug. 23.) polgármester. 1844-ben végezte el a jogi tanfolyamot Kméten, 1846-ban ügyvédi vizsgát tett. Egy évig ügyvédként működött. 1847-ben Kmét tb. jegyzője, majd másodjegyzője lett. Az 1848. évi tisztújításkor a város főjegyzőjének választották. 1855-ben alpolgármester lett, 1861-62-ben közigazgatási tanácsnok. 1867-től 1872-ig mint közgyám dolgozott. 1872. ápr. 2-án tanácsnoknak választották. 1878. nov. 14-től haláláig a város polgármestere volt. — ír. KL 1880. 35. sz. (EF.M.)

Búzás János (18. század) Az 1760-as években Kméten tanító. — F.m. Ő pápai szentsége VI. Pius eleibe való terjesztő írása, nemrégiben meghalt Delaurie uramnak francia kézírásából Rautenstrauch német ford. után magyarra ford., Pest, 1782. — ír. KL 1872. 44. sz. (Sz.K.1.)

Búzás József (Kecskemét, 1884.—Kecskemét, 1941.) tanító. Oklevelét 1902-ben szerezte, szülővárosában tanított. 1914-16-ban részt vett az első világháborúban. Sebesülten tért haza. A Kecskeméti Gyöngyösbokréta szervezője. A helyi lapokba kméti tájszólással népszerű karcolatokat írt. — F.m. Bircsi sógor mög én, 22 humoreszk, Kecskemét, 1926. (Sz.K.1.)

Búzás Mihály (?—Kecskemét ?) ref. lelkész, iskolamester. 1599-ben a töröktől elpusztított Tolnáról tanítványaival Kmétre menekült. A kméti iskola a menekültekkel létszámában gyarapodott, s magasabb színvonalra emelkedett. — ír. Soós Tamás: Iskolánk története = 400 éves a Kecskeméti Katona József Gimnázium, Kecskemét, 1964, 13. (O.L.)

Buzna Dezső (Nagytapolcsány, 1898. jan. 15.—Bp, 1976. nov. 7.) állatorvos, mikrobiológus. 1926-tól a kméti Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara, majd az Állami Oltóanyagtermelő Intézet bakteriológu-sa volt. 1933-tól 1961-ig a bp.-i Országos Állategészségügyi Intézet oltóanyag-ellenőrző osztályának vezetője. Több állatgyógyászati oltóanyagot kísérletezett ki. Vizsgálatainak eredményét szakfolyóiratokban tette közzé. — ír. Magyar Állatorvosok Lapja 1977. jan. (EF.M.)

 

C

Cetto Benedek (Buda, 1731 — Tata, 1799. mára 17.) piarista tanár és igazgató. Mint történész kméti rektor korában Pray Györggyel vitatkozott a magyarok eredetéről. (Sz.T.)

Chalupetzky Ferenc (Magyaróvár, 1886. ápr. 6.—Győr, 1951. aug. 19.) sakkozó, győri városbíró. Egész életét a sakkjáték megszerettetésére tette fel. Több alkalommal is járt Kméten, amikor is magyarul és német nyelven megjelenő munkáit rendezte sajtó alá. 1925 és 1948 között Kméten jelentek meg a sakkról szóló és a sakkozással foglalkozó írásai, szakkönyvei. (Sz.T.)

Cholnoky Ferenc, id., csolno-kossi (Kecskemét, 1808. nov. 25.— Veszprém, 1876. szept. 18.) sebészorvos. Középiskolai tanulmányait a kméti piarista gimnáziumban végezte 1828-ban. Sebészorvosi diplomát 1836-ban Pesten szerzett. 1837-től Veszprémben megyei sebész, 1855-től kórházi, 1862-től városi orvos. — ír. Hogya György: Két veszprémi orvos, Veszprém, 1990. (PF.M.)

Cholnoky Imre, id. (Kecskemét, 1820.—Dunaföldvár, 1901. ápr. 25.) ügyvéd, jogi szakíró. Középiskoláit Kméten, Pesten, Székesfehérvárott és Vácon végezte. Politikai pályáját 1842-ben ellenzéki politikusként Fehér megyében kezdte. Az 1848-as márciusi napokban tagja a nemzetőri haditanácsnak. Megalakította a Fekete sereget, majd az Etele vadászcsapatot. 1849-ben az Asbóth Lajos tábornok vezette 132. zászlóalj őrnagya. 1850-ben a haditörvényszék 15 évi várfogságra ítélte, de fél év múlva szabadult. 1853. után Bölcskén, majd Dunaföldváron volt ügyvéd. 1861-től ismét az ellenzékhez csatlakozott, megyéjében a középbalpárt egyik vezetője volt. Az 1875-ös fúzió alkalmával a Függetlenségi Párthoz csatlakozott. Több jogi és történelmi tárgyú cikket írt. — F.m. Váltóeljárási rendszer megyékre és városokra nézve, Pest, 1847. (PF.M.)

Conradi Norbert (Pest, 1718. jún. 20.—Nyitra, 1785. aug. 28.) piarista tanár, rendtartományi főnök. Szülővárosában megkezdett tanulmányait Kméten folytatta a kegyestanítórend főgimnáziumában. 1733. okt. 11-én Kméten lépett a piarista rendbe, 1742-43-ban a helybeli piarista gimnáziumban tanított. Ismereteinek bővítése végett Rómában folytatta tanulmányait. Előbb Bukarestben, majd Brassóban, végül Bécsben a Lichtenstein akadémián a logika, metafizika és etika tanára. Élete utolsó éveiben vicerektor és teológiai tanár, gimnáziumi igazgató, majd házfőnök és rendtartományi kormánytanácsos, consultor provinciális, végül rektor és kormánysegéd, rendtartományi főnök. Korának jelentős latin nyelvű költője volt. Kiadta Janus Pannonius munkáit (Buda, 1754). (Sz.T.)

Conti Lipót Antal (Sopron, 1708. dec. 17.—Pest, 1773. jan. 15.) kőfaragó. Apjától, a luganói származású, soproni lakos stukkószobrásztól tanulta művészetének alapjait. Öt évi tanulás után 1726-ban szabadult Eysenköbl Lőrinc mesternél. 1733-ban Pesten polgárjogot nyert. Dolgozott a klarisszák pesti zárdájánál, 1736-ban Thenny János szobrásszal az invalidusok épületegyüttesén. Kméten 1739-40-ben pestis pusztított, mely 9 hónap alatt 5970 emberéletet követelt. A járvány után az életben maradt lakosok 1742-ben fogadalmi emléket készíttettek a pesti kőfaragóval, Contival. Fogadalmukat a „Szentháromság" szobor egyik kőtáblája örökítette meg. „Annak az évnek emlékére igazságos szent Isten, vedd tieidnek kegyes fogadalmát, s egek hatalmas királya távolítsd el tőlünk a mirigyhalált". Conti 1745-47 között dolgozott a kméti piarista templom építésénél is, annak kapuját és oltárlépcsőjét ő készítette. Több munkát végzett a régi városháza épületén is. — ír. KNKN 1892; Juhász István: A kecskeméti Szentháromság szobor, Kiskunság 1968. 1-2. sz. (P.F.M.)

Csaba Mátyás (?—Kecskemét, 1707. ápr. 3.) kméti polgár. 1707. ápr. 3-án a fegyverbíró kecskemétiek zöme a rácoktól fenyegetett Nagykőrös védelmére sietett, de a váratlan támadás a védtelenül maradt Kmétet érte. Csaba Mátyás az itthon maradt férfiakból 200 fős csapatot szervezve védte a várost. A többszörös túlerőben levő ellenség felkoncolta őket. Tragédiájukat Székudvari János Sűrű siralmokkal rakott Jaj-halom c. verses krónikájában énekelte meg. — ír. Hornyik János: Kecskemét város története IV, Kecskemét, 1865. (Sz.K.I.) Csabai Imre -> Csabay Imre Csabay Géza (Kecskemét, 1861. márc. 21.—Kecskemét, 1941. jan. 8.) orvos. Cs. Imre gimn. igazgató fia. Tanulmányait a kméti ref. gimnáziumban és a bp.-i egyetemen végezte, 1885-ben doktorált. Ezután egy évig a bp.-i Szt. István kórház alorvosa volt, majd szülővárosában telepedett le. 1888. okt. 30-án kerületi orvosnak, 1903. ápr. 30-án tb. főorvosnak nevezték ki. 1908. ápr.-tói Kmét város tiszti főorvosa volt nyugdíjazásáig, 1922. dec. 29-ig. Sokat tett a kméti közegészségügyért. Kidolgozta az új közkórház tervét, oroszlánrésze volt abban, hogy az építési költség felét az államtól megkapta a város. Megalkotta Kmét város közegészségügyének szabályrendeletét. Javaslatára épült fel a városi fertőtlenítő telep és az állami Élelmiszer- és Vegyvizsgáló Intézet Kméten. 1913-ban létrehozta a Tüdőbeteggondozó Intézetet. Elsőként az országban megszervezte a csecsemővédelmet, létrehozta a Csecsemővédő otthont. — F.m. Emlékirat Kecskemét th város kórházának létesítése tárgyában, Kecskemét, 1905; Kecskemét város közkórházának építési programja, Kecskemét, 1910; Az emberiségnek a tuberculosis vagyis a tüdővész és egyéb gümősbajok elleni küzdelme, Kecskemét, 1913. (PF.M.)

Csabay Imre, .csabai (Kunszentmiklós, 1824. jún. 24.—Kecskemét, 1906. febr. 14.) mérnök, tanár. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte. 1838-ban kezdte a bölcsészeti tanfolyamot Kméten. 1840-ben beiratkozott a Pesti József Ipariskola mérnöki tanfolyamára. 1848. jún.-ban kapta meg mérnöki oklevelét, és az osztrák-magyar államvasutaknál lett gyakornok. 1848 nyarán csatlakozott a Szalkszentmárton mellett táborozó kméti népfölkelőkhöz, akik a délvidéki harcokban vettek részt. A szabadságharc bukásakor egy ideig Bem társaságában menekült, majd visszatért Temesvárra, ahol néhány napi fogság után elengedték. 1851-ig Horváth György mellett segédmérnökként dolgozott. 1852-től négy évig a kunszentmiklósi gimnázium rektora volt. 1856-ban megválasztották a kméti ref. főgimnázium rendes tanárává. Mennyiségtant tanított. 1874-től 1892-ig az intézet igazgatója volt. Tanári munkája mellett jelentős volt szakirodalmi tevékenysége is. — F.m. Népiskolai természettan, Kecskemét, 1858; Az éjszaki fényről, Kecskeméti ref. gimn. ért. 1859; Adatok lyceumunk történetéről, Kecskeméti ref. gimn. ért., 1880. — ír. Kecskeméti ref. főgimn. ért. 1898, 1906; KNKN 1907; Váry István: Emlékezzünk régiekről, Kecskemét, 1938. (Sz.K.I.)

Csajányi György (Bp., 1927. júl. 13.—Bp., 1977. szept. 25.) színész. Művészi pályáját a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesénél kezdte. Innen került Kmétre, ahol rendkívül nagy népszerűségre tett szert, főként a fiatalabb színházlátogatók körében. 1952-től 10 éven át volt a kméti Katona József Színház vezető operett bonvivánja, számos népszerű operett főszerepét (Bagót a János vitézből; Henri márkit A cornevillei harangokból; Freddyt a My Fair Ladyből; Kerekes Ferkót a Csárdáskir áh/nőből; a Nagyherceget a Sybillből stb.) énekelte. Gyakran szerepelt a rádióban is a klasszikus dalirodalom remekeivel. 1962-től a Fővárosi Operettszínház tagja. (Sz.T.)

Csáktornyay Ferenc (Győr, 1715—-Kecskemét, 1784. szept. 2.) városi jegyző, főbíró. 1748-tól Kmét város jegyzője volt, 1781-ben főbíróvá választották. Mind a város akkori földesurai, mind a megye ellenében bátran kiállt a város jogainak védelmében. Emlékét őrzi az ún. Csáktornyai-hegy, ahol a domb tövében volt egykor a szőlője. — ír. KL 1879, 34. sz. (PF.M.)

Csanádi Sámuel (Kecskemét, 1863. ?—Kecskemét, 1887. márc. 10.) ügyvéd, irodalomtörténész. 1883-ban, a kméti Katona-szobor leleplezésekor cikkeket írt Katona Józsefről a Kecskeméti Lapokba, amelynek munkatársa volt. Több irodalomtörténeti és esztétikai cikke jelent meg fővárosi lapokban. — ír. KL 1887, 11. sz. (PF.M.)

Csányi János (Kecskemét, 1788. márc. 30.—Kecskemét, 1870. jún. 29.) városi tanácsnok, főbíró. Apja, Cs. János iparos, fia neveltetéséről elismerésre méltó módon gondoskodott. Elemi iskoláit Kméten, középiskoláit Pesten végezte, majd a debreceni koll.-ba került. 1810. szept. 10-én esküdött fel ügyvédnek, 1820-ig ügyvédi gyakorlatot folytatott szülővárosában. 1820. nov. l-jén lépett Kmét város szolgálatába tiszti főügyészként. 1826. nov.-ben tanácsnoknak választották, 1826-tól 30-ig főjegyzői feladatokat is ellátott. Abban az időben volt Kmét egyik vezetője, mikor a város polgárai között — a 20-as, 30-as években — egyenetlenség támadt. 1841-ben főbírónak választották. 1844-ig volt a város első embere, majd ismét tanácsnok volt 1848-ig. A 48-as törvények alapján megtartott tisztújításon újra főbírói tisztre emelte a nép bizalma. A forradalom és szabadságharc idején is higgadt, megfontolt vezetője volt Kmétnek. 1849. júl.-ban a városba bevonuló osztrák tábor dühétől, a feldúlástól és kirablástól mentette meg Kmétet. 1851-ig volt főbíró. 1851-ben a járásbíróság elnökévé nevezték ki. Ezen a poszton sem volt vakon engedelmeskedő híve a hatalomnak, mindig a város érdekeit tartotta szem előtt. Egyetlen rendeletet sem foganatosított addig, amíg annak hátrányáról fel nem világosította a feljebbvalóit. Gyakran kapott ezért rendreutasítást. Olyannyira, hogy amikor a bíróságot 1854-ben újjászervezték, Csányit mellőzték, noha kitűnő jogász és nagy törvényismerő volt. 1855. nov. 24-től 1861. januárjáig bizalmi tanácsnoka volt a városnak. 1861. febr. elején a nép szavazata a polgármesteri székbe juttatta. 1862-ig volt polgármester, majd 1862. dec.-től 1866-ig ismét a városi tanács tagja. 1867 elején nyugdíjazták, mert szélhűdése miatt hivatalát nem tudta ellátni. A tanács érdemei elismeréseként életfogytiglani nyugdijat biztosított számára. Nemcsak irányította a várost, de gondoskodott arról is, hogy az utókor megismerje az akkori Kmétet. Cikkeket írt a Társalkodóba, a Tudományos Gyűjteménybe, a Vasárnapi Újságba. O írt először életrajzot Katona Józsefről, akinek hivatali főnöke volt; javaslatot tett műveinek kiadására, ez ügyben Erdélyi Jánossal levelezett. Fiatal korában kísérletet tett a drámaírásban is. — F.m. Kecskemét város pecsétjéről, Tudományos Gyűjtemény 1840, 8. sz.; Kecskemét a mint van, Társalkodó 1840, 17-22. sz.; Katona József, Társalkodó 1840, 43. sz., újból = Katona Emlékkönyv, Kecskemét, 1930; Kecskemét és tanintézetei, VÚ 1857. márc. 29. — ír. KNKN 1893; T. Erdélyi Ilona: Katona József műveinek első kiadói tervéről, Fo 1991, 11. sz. (Cs.J. két, Erdélyi Jánosnak írt levelével). (PF.M.)

Csányi Jusztina (Kecskemét, 1858. dec. 18. —?) színésznő. Már 17 éves korában, 1875. október 15-én színi pályára lépett. Első fellépésének színhelye a Népszínházban volt, ahol hozzá hasonló több kméti születésű színész is kezdte működését. Leánya, Báródi Kató szintén színésznő lett. (Sz.T.)

Császári Losy Pál (Madocsa, 1771.—Fülöpszállás, 1823. máj. 23.) ref. lelkész, tanár. Előbb a csurgói iskolában tanított, ahol — a jénai egyetemen végzett tanulmányainak idején — Csokonai helyettesítette. 1802-1811 között a kméti ref. kollégium tanára, majd Fülöpszálláson lelkész. Tankönyveken kívül színjátékokat írt, amelyeket diákjaival elő is adott Kméten. — F.m. Deák grammatika magyarul, Bécs, 1804; Deák olvasókönyv, Pest, 1805; Három botsai pusztabéli juhászoknak együtt való beszélgetések. (Előadták Kecskeméten, 1804. ápr. 11-én, Hajós Krisztina lakodalmán.) = Protestáns iskoladrámák. Kiad. Bernáth Lajos, Bp., 1903; Nemes Nagy Mihály lakodalmi alkalmatosságára készült szolgák ritmusa (előadták Kecskeméten 1805-ben) = Bernáth Lajos: Magyar népmesék a XVIII. századból, Ethn. 1902. — ír. Héjas Pál: Cs.L. Pál dr. csurgói első professzor élet- és jellemrajza, Csurgó, 1899; Joós Ferenc: A vándor színészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. 8.; Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége, uo., 1990. (Sz.K.I.)

Csatár István; Reissenberger (Bp., 1901. nov. 4.—Bp., 1987. aug. ?) hírlapíró. Kmét vonatkozásában legjelentősebb munkája a többekkel közösen szerkesztett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét thj. város adattára. 1933. (Sz.K.I.)

Csatkay József (Bánfalu, 1893. okt. 17.—Szombathely, 1937. szept. 4.) tanár. Középiskoláit Sopronban, az egyetemet Bp.-en végezte. 1919-21 között fizikát és kémiát tanított Kméten. Gyermekversei és meséi különféle lapokban, ido nyelvtana és szótára önálló kötetekben jelent meg. (Sz.K.I.)

Cseh Ferenc (Szeged, 1809. júl. 5.—Debrecen, 1883. márc. 11.) piarista tanár. Pappá szentelését követően piarista gimnáziumokban volt a bölcselet tanára. Hazafias magatartása miatt az osztrák kormány 1848-ban felmentette a tanítástól, valamint a kolozsvári társház és gimnázium igazgatói tisztségéből. Ekkor Sátoraljaújhelyre, majd Kmétre helyezték, ahol ismét taníthatott, s 4 évre a gimnázium vezetésével bízták meg. Számos cikke és nagyobb munkái közül kméti vonatkozású A kecskeméti algymnasium története (Tanodái Lapok 1857). A kméti gimn. 1859-i értesítőjében jelent meg A társadalmak biztosítéka a törvények iránti tisztelet c. tanulmánya. (Sz.T.)

Cseh György (17. sz.) ötvös. A késő reneszánsz ötvösművészet jelentős Duna-Tisza közi képviselője. A kméti ref. gyülekezet számára egy 1626-os évszámot viselő talpaspoharat és két, 1638-as évszámmal jelzett kenyérosztó tányért készített. (Sz.K.I.)

Csekey István, id. (Zengővárkony, 1860. máj. 4.—Szolnok, 1911. máj. 31.) ref. lelkész. Középiskoláit részben Kméten végezte a ref. kollégiumban. Nevelő, majd több helyen lelkész volt. 1903-ban visszakerült Kmétre, 4 évig főjegyzője volt a kméti ref. egyházmegyének. írásai a Protestáns Lapban és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban jelentek meg. (Sz.T.)

Csekey István (Szolnok, 1889. febr. 2.—Pécs, 1963. aug. 17.) jogász, közjogi író, egyetemi tanár. Id. Cs.I. fia. A középiskolát Szolnokon, jogi tanulmányait a kolozsvári, a strassburgi és a heidelbergi egyetemen végezte. Heidelbergben 1910-ben már előadást tartott a magyar Pragmatica Sanctioról. 1911-ben doktorált. A kultuszminisztérium állami ösztöndíjjal egy éves angliai és németo-i tanulmányútra küldte. 1912. aug. 25-én megválasztották a kméti jogakadémia közigazgatási jog, statisztika és művelődéstörténet tanszékére helyettes tanárnak. 1913-tól ny. rk., 1919-től ny. r. tanár. 1914-ben az Országos Levéltárban rábukkant a Pragmatica Sanctio elveszettnek hitt eredeti szövegére. Folyóiratokban, helyi, fővárosi, valamint külföldi lapokban és önálló kötetekben számos publikációja jelent meg. Közigazgatási jogot, a dorpati (tartui, Észto.) egyetemen is tanított, ahol 1923-ban tanárrá választották. A kultuszminisztérium támogatásával Magyar Tudományos Intézetet szervezett Dorpatban, melynek igazgatójává választották. 1930-tól a szegedi, 1940-től a kolozsvári, 1945-től újra a szegedi, 1946-tól a pécsi egyetem tanára; 1951-ben nyugdíjazták. Az igazságügyminiszter megbízásából részt vett a képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslat előkészítésében és megírta a törvényjavaslat miniszteri indoklását. — F.m. Szociális kötelességeink, Kecskemét, 1914; A magyar trónöröklési jog, Bp., 1917; A dorpati egyetem magyar intézete, KK 1923. júl. 7; Észt vendégeink fogadásához, KL 1923. júl. 29; Észt barátság, magyar jövő, KL 1923. aug. 1; A Habsburg-ház trónöröklési jogának megállapítása az 1687/88-ik évi országgyűlésen. Századok, 1923; Werbőczi és a magyar alkotmányjog, Kolozsvár, 1942; Magyarország alkotmánya, Bp., 1943; A Magyar Köztársaság alkotmánya, Pécs, 1947. — ír. Ref. jogakad. ért. 1924-25; KNKN 1914. (Sz.K.I.)

Csekey János (Kisszécsén, 1751. aug. 23.—Bölcske, 1844. ápr. 21.) ref. lelkész. Bars megyei földműves szülők gyermeke. Alsó- és középfokú iskoláit Kméten végezte. 1775-ben a debreceni főiskolára került, azt elvégezve ugyanott megbízást kapott a retorika tanítására. Ezután a marburgi, frankfurti és erlangeni egyetemeken tanult. Hazatérve Kméten volt káplán, majd 1787-től Bölcskén lelkész, 1826-tól főesperes. Oskolai kátéját (Pest, 1820) a dunamelléki egyházkerület megjutalmazta. (Sz.T.)

Csemiczky Gábor (Kecskemét, ? — Mannswörth [Ausztria, Schwechat mellett], 1848. okt. 30.) a 48-as szabadságharc hősi halottja. Batthyány miniszterelnök 1848. aug. 20-án kibocsájtott rendeletére Kmét város is kiállította újabb 318 fős önkéntes nemzetőri egységét. Ennek a csapatnak lett megbízott tisztje Cs.G. századosként. A kméti legénység Pákozdnál csatlakozott a Guyon Richard vezette második zászlóaljhoz. Cs. okt. 30-án a shwechati ütközetben elesett. — ír. Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban, Honismereti Közlemények, Kecskemét 1988. 9. sz. (Sz.T.)

Cserei József; 1877-ig Cservik (Léva, 1850. márc. 19.—Léva, 1908. máj. 7.) piarista tanár. A gimnázium négy felső osztályát Kméten végezte a piarista gimnáziumban. 1875-től a kméti piarista gimnázium tanára volt két évig. Költeményei, irodalmi és művelődéstörténeti cikkei jelentek meg. Több könyvet írt hazánk művelődéstörténetéről, az ógörög szellemi élet fejlődéséről és a nyelv eredetéről. (Sz.T.)

Csereklyei Károly (Kecskemét, 1838. szept. 20.—Kecskemét, 1904. nov. 8.) városi tisztviselő, gazdasági szakíró. 1866. márc.-ban állt a város szolgálatába mint törvényszéki iktató és kiadó, 1868-187 l-ig közigazgatási iktató és kiadó volt. Ettől kezdve gazdasági területeken dolgozott. 34 éven keresztül volt a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület jegyzője. A Kecskemétvidéki Gazdasági Egyesületnek egyik alapítója és alapítása óta jegyzője volt. Több gazdasági, szőlőtermesztéssel kapcsolatos szakcikke jelent meg a helyi lapokban. — F.m. A gyöngyszőlők mívelési módjainak népszerű ismertetése, tekintettel a futóhomokon, ültetett tőkre, Kecskemét, 1888. -ír. KNKN 1905; KL 1904, 206. sz. (P.F.M.)

Cserey-Pechány Albin (Pozsony, 1892. jan. 6.—?) orvos. 1914-ben szerzett diplomát a bp.-i egyetemen. Az I. vh.-ban az orosz fronton szolgált, majd a bécsi helyőrség kórházában dolgozott. Később a lembergi kórházban és a demecseri ipartelepen működött. Leszerelése után a bp.-i 2. sebészeti klinikán, 1920-1922-ig a Ferenc József kórházban dolgozott. 1922-től a kméti kórház orvosa, 1923-tól 1940-ig igazgató főorvosa volt. Közel 30 értekezése jelent meg m. és német szaklapokban. — F.m. Az új reformparlament, Kecskemét, 1935. (RF.M.)

Cserhalmy József; 1869-ig Kirchknopf (Boldogasszony, 1846. jún. 29.—Debrecen, 1899. febr. 15.) piarista tanár. A tatai, sátoraljaújhelyi, lévai és bp.-i gimnáziumok után került 1888-ban Kmétre a rendi növendékek tartományi felügyelőjének és a gimnáziumban a történelem tanárának. Több földrajzi, történelmi és irodalomtörténeti írása látott napvilágot iskolai értesítőkben. (Sz.T.)

Cservik József -> Cserei József

Csikay Imre (Kecskemét, 1820. nov. 8.—Kecskemét, 1895. okt. ?) ref. lelkész, tanár. Iskolai tanulmányait szülővárosában a ref. kollégiumban végezte. 1846 őszén Bécsbe ment, ahol a prot. teológiai intézetben a papi, az egyetemen a filozófiai tudományokat hallgatta. 1847-ben Sárközy Kázmér gyermekeinek nevelője volt Pozsonyban. 1848 tavaszán hazatért Kmétre, ahol a ref. főiskolán teológiai segédtanárként alkalmazták. Aktív részese, előkészítője volt a helyi márciusi eseményeknek. A szabadságharcot mint önkéntes nemzetőr küzdötte végig. A világosi fegyverletétel után ismét segédtanár Kméten, majd 1851-től a nagykőrösi gimnázium tanára, Arany János tanártársa. 1856-ban Dunavecsére ment lelkésznek, s e tisztségét haláláig viselte. Eközben a solti egyházmegye aljegyzője, al-, majd főesperese s a dunamelléki egyházkerület pénztárnoka volt. Nagykőrösi tanársága alatt készítette el a ref. algimnázium I. és II. osztálya számára a Vezérfonál a bibliaismeret és történethez Palestina földrajzával. (Kecskemét, 1855.) c. munkáját. Egyháztörténelme és erkölcstana kéziratban maradt, mivel kiadásukhoz a bécsi kormány nem járult hozzá. Egyházi beszédei, cikkei jelentek meg a Fördős Lajos által szerkesztett Papi Dolgozatokban és a Kecskeméti Lelkészi Tárban. — ír. KNKN 1894. (Sz.T.)

Csikesz Sándor (Drávafok, 1886. jan. 8.—Debrecen, 1940. febr. 18.) egyetemi tanár, ref. lelkész. Középiskolai tanulmányait részben a kméti ref. kollégiumban végezte, és itt is fejezte be 1904-ben. Jogi tanulmányait is városunkban kezdte meg, majd Bp.-en és a berlini egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott. Hazatérve lelkész lett, az I. vh.-t tábori papként szolgálta végig. 1921-ben előbb a debreceni kollégium tanárává választották, majd 1923-tól az egyetem hittudományi karára nevezték ki rendes tanárnak. 1937-38-ban az egyetem rektora. 1925-től haláláig szerkesztette a Theológiai Szemlét, 1928-tól a Theológiai Tanulmányok c. sorozatot. Számos egyházi és vallástörténeti munkája jelent meg, külföldi előadásokra is gyakran meghívták. Jelentősebb műveit a Csikesz Sándor Emlékkönyvekben (I-IV, Debrecen, 1940^14) adták ki. Nagy hatással volt Kodolányi Jánosra, aki Süllyedő világ c. önéletrajzi írásában emlékezett rá. (Sz.T.)

Csikós Tóth András (Túrkeve, 1902. dec. 15.—Bp, 1963. júl. 25.) festő, grafikus, néprajzi illusztrátor, tanár. A debreceni Gazdasági Akadémián és a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Rudnay Gyula és Glatz Oszkár tanítványa volt. 3 évig tanársegédként dolgozott a főiskolán. Színiiskolába is járt. 1934-35-ben a nagykőrösi tanítóképzőben tanított. 1935-43 között a kméti ref. gimnázium rajztanára. 1925 körül kezdett néprajzi illusztrációkat készíteni; több mint húszezer rajza található a m. néprajztudomány legjelentősebb kiadványaiban, folyóirataiban. (Magyarság Néprajza, Magyar Népzene Tára, Ethnographia stb.) Festményeit több bp.-i tárlaton bemutatták. 1943-45 között az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács munkatársa, 1945-től grafikus, tudományos főmunkatárs a Néprajzi Múzeumban. Kméti tanársága idején a ref. gimnázium évkönyveiben jelentek meg tanulmányai. — /;: Dankó Imre: Cs.T. Ethn. 1964. 1. sz. (Sz.K.I.)

Csillag Gyula, etrekarcsai (Kecskemét, 1851. aug. 6.—?, 1926) jogtanár. Tanulmányait Budán, Egerben és a pesti egyetemen végezte. 1874-től ügyvéd. 1876-ban a bp.-i egyetemen a telekkönyvi rendtartás magántanára. Dolgozott a Magyar Földhitelintézet ügyészeként is. A kormány megbízásából Franciao.-ban és Belgiumban a jelzálogot tanulmányozta. 1883-ban egyetemi rendkívüli tanár címet kapott. Történelmi és jogtudományi cikkeit a Századok, a Jogtudományi Közlöny, a Figyelő, a Pesti Napló és a VÚ közölték. — Km. A régi magyar alkotmány ..., Pest, 1871; A nyilvánkönyvek közhitelessége Bp., 1876; Nézetek a telekkönyvi reformról, uo., 1885; A királyi kisebb haszonvételek megváltásáról, uo., 1888; (Sz.KI.)

Csillag József (Győrszentmárton, 1894. febr. 3.—Bp, 1977. nov. 9.) festő, grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre tanítványa. Dolgozott a kméti Művésztelepen is. 1928-ban Kméten gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. 1931-ben Velencében, Brüsszelben, 1935-ben Brüsszelben volt kiállítása. (Sz.KJ.)

Csilléry Benő (Cece, 1821. márc. 31.—Kecskemét, 1909. aug. 23.) tanár. Tanulmányait a sárbogárdi gimnáziumban, majd a pápai és a kméti főiskolán végezte. 1843-ban a pesti járási főszolgabírói hivatalnál volt joggyakornok. 1844-ben köz-, 1845-ben váltóügyvédi vizsgát tett. Pesten ügyvédi irodát nyitott, majd tiszti főügyész lett. A szabadságharc után ismét ügyvéd, majd 1851-től Kiskunlacháza főjegyzője. 1861-ben a Jászkun kerület és Pest vm. tiszti főügyészévé választották. Az utóbbit elfogadva a megyei törvényszék tisztikarával került Kmétre. 1862 augusztusában a kméti ref. jogakadémia r. tanárává választották, rövidesen az iskola vezetését is rábízták. Működése alatt teljes jog- és államtudományi akadémiává fejlődött az intézmény, amelynek 20 évig igazgatója, 35 évig tanára volt. Beszédei a ref. jogakadémia évkönyveiben jelentek meg. — ír. KNKN 1890, 1910; Országos Ellenőr 1909. aug. 28; KL. 1909. aug. 25. (Sz.K.I.)

Csilléry Dezső (Kecskemét, 1878. máj. 8.—Bp, 1955. okt. 5.) mérnök, kormányfőtanácsos. A vasútépítés nemzetközileg elismert tudósa. A Bp. Székesfőváros Közlekedési Rt. műszaki igazgatója volt. Működésének legjelentősebb eredménye a villamoshegesztés bevezetése a közúti vasúti felépítmény fenntartásában és az ún. hosszúsínprobléma megoldása. Kutatásait és gyakorlati tapasztalatait több cikkben és önálló tanulmányban tette közzé. — ír. Magyar műszaki alkotók, Bp, 1964. (PF.M.)

Csókás József (Kecskemét, 1824. febr. 3.—Cegléd, 1905. nov. 30.) gyümölcs- és szőlőtermesztő. Jelentős szerepe volt a kméti szőlő-és gyümölcstermelés, valamint a borkezelés és tárolás fejlesztésében. Ballószögi birtokán két hold gyümölcsös és két hold faiskola létesítésével kezdte tevékenységét. Úri-hegyben az 1860-70-es évek egyik legszebb szőlője volt az övé. Tanyai mintagazdasága állandó kísérleteinek színtere volt. Rendszeres trágyázással magas termésátlagokat ért el. Saját égetésű téglából pincét épített a homokon, amelyben egyszerre 500 hl-t is tudott tárolni. Faiskolával, méhészettel és üvegházi egzotikus növények termesztésével is foglalkozott. 1878-tól az ő javaslatára kezdték meghonosítani Kméten a Chasselas szőlőt. Számos kiállításon nyert díjat szőlőivel, gyümölcseivel, és sok ismert szaktekintély tanulmányozta ballószögi telepét. Az 1880-as években a kméti Állandó Phylloxera Bizottságban is tevékenykedett, és a kméti felügyelő bizottság tagjaként részt vett Miklóstelep létrehozásában, fejlesztésében. Közreműködött a Gazdasági Egyesület újjászervezésében. Megfigyeléseiről 50 éven keresztül naplót vezetett. 1856-ban egy szőlőművelésről szóló dolgozatával díjat nyert a Heckenast kiadó pályázatán. Ezt követően a Falusi Gazda c. lap állandó levelezője lett, majd a Kertész Gazda és a Kecskemét c. lapok közölték írásait. A Der Gartenfreund c. osztrák szaklap almanemesítésről szóló dolgozatát jelentette meg. Felesége korai halála után egyedül nevelte négy fiát. Hárman közülük folytatták a gazdálkodást, László fia pedig fényképész műtermet nyitott Kméten, a századfordulón a város és környéke közkedvelt fotósa volt. Az 1880-as évek végétől visszavonultan élt. 1897-ben a király Arany Érdemkereszttel tüntette ki. Szívroham következtében halt meg utazás közben, a ceglédi vasútállomáson. Munkásságát a két világháború között kezdték újra felfedezni. — ír. Gesztelyi Nagy László: Cs. J. Kecskemét, é.n.; Gesztelyi Nagy László: A homok hősei, Kecskemét, 1938; Sz. Kőrösi Ilona: Cs. J. KL 1989. szept. 15. (Sz.K.I.)

Csonti Szabó István (Kecskemét, 1895. márc. 29.—Bp., 1960. ápr. 9.) tanár, zöldségtermesztő. 1913-16 között a bp.-i Kertészeti Tanintézet hallgatója, 1929-től 1945-ig tanára. Dolgozott az Országos Vetőmagfelügyelőség és a Kertészeti Kutató Intézet munkatársaként- is. Zöldségfélék nemesítésével és magvizsgálatokkal foglalkozott. — F.m. A konyhakerti növények okszerű termesztése, Bp., 1935; Csiperkegomba (Champignon), uo., 1948.—ír. Kertészet és Szőlészet 1961., 12. sz. (Sz.K.I.)

Csorba István (Bp., 1922. jan. 16.—Nagymaros, 1981. szept. 26.) Jászai-díjas színész. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában szerzett diplomát 1947-ben. Pályáját Kméten kezdte, majd rövid kitérő után — a Fővárosi Operettszínházat is megjárva — ismét Kmétre jött, ahol hosszú éveket töltött el a Katona József Színház társulatánál. Többnyire zenés darabokban buffó szerepeket alakított, de játszott prózai karakterfigurákat is. Jelentősebb alakításait a Cigánybáró, A denevér, A tanítónő és a Pillantás a hídról c. darabokban nyújtotta. (Sz.T.)

Csorba Zoltán (Bp., 1904. szept. 27.—Bp., 1981. szept. 11.) növényegészségügyi kutató. 1930-ban nevezték ki a kméti növényegészségügyi körzethez kísérletügyi adjunktussá, majd főadjunktussá. Több munkája jelent meg növényegészségügyről, közülük kettő Kméten 1941-ben a Növényegészségügyi Körzet Közleményeiben: A kajszibarackfák gutaütéses betegsége és Az 1941. évi kecskeméti gyümölcsfamintavédekezés eredményei. (PF.M.)

Csősz József (Kecskemét, 1864. aug. 27.—Kecskemét, 1938. nov. 26.) iparos, gazdasági főtanácsos. A kádármesterséget Lédeczi Józsefnél tanulta, majd vidéki segédeskedés után itthon önállóvá lett, és kitűnő munkájával csakhamar a legjobb nevű kméti iparosok sorába emelkedett. 30 éves korában segédjegyzője lett a kméti Ipartestületnek, majd mint titkár, ill. főjegyző vezette azt 20 éven keresztül. 30 éven át volt irányítója minden iparos mozgalomnak. Sok éven át volt kereskedelmi és iparkamarai tag. Fő rendezője volt az 1901-es nagysikerű Kecskemét vidéki iparkiállításnak. Nagy szerepe volt 1905-ben az Iparos Otthon megépítésében. Az épületben nyert elhelyezést az Ipartestület, az Iparegyesület, az általa alapított Ipari Hitelszövetkezet és az Iparosok Temetkezési Társulata. Elnöke volt a Polgári Daloskörnek. A kméti 48-as körnek előbb tisztviselője, majd elnöke volt. Nagy része volt abban, hogy a kör székházat kapott a Czollner téren. 50 évig volt tagja a város th. bizottságának. Igazgatósági tagja volt a Leszámítoló Banknak, egyik alapítója a Szőlősgazdák Gyümölcs- és Szőlőértékesítő Szövetkezetének. 1922-ben gazdasági főtanácsossá nevezték ki. — ír. KKN 1939. (PF.M.)

Csősz Mihály Imre (Kecskemét, 1838. okt. 1.—Nagybecskerek, 1916. máj. 31.) piarista tanár. Elemi iskoláit és a gimnázium négy osztályát szülővárosában,a továbbiakat Pesten végezte. 1855-ben lépett a piarista rendbe, 1863-ban szentelték pappá. A kegyesrendiek gimnáziumaiban volt tanár, hitszónok, igazgató. Az iskolai szünidőket kihasználva beutazta Európát. Körútjáról élménybeszámoló írásai jelentek meg. Kettő olasz akadémia választotta meg tagjául. 1878-ban megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Cikkeit, dolgozatait egyházi és világi lapok közölték. — F.m. Theses ex universa theologia, Pest, 1866; A kegyes tanítórendiek Nyitrán, Nyitra, 1879; Eszmék a vallásos nevelésről, Liptószentmiklós, 1888; A lelki tehetségek kiképzése s a valódi műveltség, Liptószentmiklós, 1891. — ír. KNKN 1893. (Sz.T.)

Csúzi Cseh Jakab (Losonc, 1639.—Pápa, 1695. márc. 22.) ref. püspök. 1656-58 között Kméten a ref. kollégiumban, majd Sárospatakon tanult. 1661-ben Kmétre került rektornak, 1863-tól Heidelbergben, Franekerben, Groningenben és Utrechtben folytatott egyetemi tanulmányokat. 1665-ben teológiai doktorként tért vissza Kmétre, ahol újabb 3 évig volt rektor. 1668-ban Komáromba ment lelkésznek, 1670-től viselte a komáromi egyházmegye esperesi tisztét. Hofkirchen Károly várparancsnok 1672. jan. 27-én a ref. lelkészeket és tanítókat katonai hatalommal kiűzte Komáromból. Neki is menekülnie kellett. 1674. márc. 5-én a pozsonyi delegatum judicium (rendkívüli törvényszék) elé idézték, amely az ápr. 4-én kelt verdikt szerint fej- és jószágvesztésre ítélte. Két hónapi fogvatartás után Sárvárra vitték több társával együtt, ahol egy évig volt börtönben. 1675. jún.-ban Buccariba indították, majd Triesztbe került. Váltságdíj ellenében szabadult. 1675. aug.-ban Svájcon keresztül hazatért. Az 1681. évi soproni országgyűlésen ő volt a protestáns rendek prédikátora. 1682-ben tért vissza Komáromba, ahonnan azonban 1683. aug. 19-én ismét és végleg elűzték. Losoncon talált menedéket, majd Debrecenben, Szőnyben és Pápán lelkészkedett. 1693. aug.-ban a dunántúli ref. egyházkerület püspökévé választotta. Számos munkája jelent meg latin és m. nyelven, külföldön (Utrecht, Franeker) és itthon (Sárospatak, Debrecen). — ír. Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai, Sárospatak, 1874. (Sz.T.)

Czékus István (Gömörpanyit, 1818. dec. 22.—Rozsnyó, 1890. febr. 6.) ev. püspök. Hazai és külföldi (Tübingen) egyetemeken folytatott tanulmányait követően Kméten 1850. márc. 10-től 1855-ig volt lelkész. 1871-ben a tiszai kerület püspöke lett. 100 árva részére kerületi árvaházat állított, elsőként létesített az országban női gyámintézetet, több jótékony temetkezési társulatot hívott életre, s ő hozta létre a tiszai kerületi lelkész-, tanár-, tanítóözvegyek és árvák gyámintézetét. Irodalmi munkásságával is nagy szolgálatot tett egyházának; művei Kmétről való távozása után jelentek meg. (Sz.T.)

Czelder Márton (Ugornya, 1833. nov. 11.—Nagybánya, 1889. aug. 23.) ref. lelkész. 15 éves sárospataki kisdiákként (mint gerilla) küzdötte végig az 1848/49-i szabadságharcot, két ízben súlyosan meg is sebesült. 1857. szept. 13-án szentelték pappá. 1861. jan. 2-án Moldva—Oláhországba ment a szétszórtan élő ref. magyarok misszionáriusának. Tíz évet töltött Romániában, egyházak és prot. iskolák egész sorát szervezte meg (Pitesti, Ploesti, Szászkút, Galati, Braila, Calarasi, Focsani, Craiova stb.). 1865-ben körözést adtak ki ellene mint veszedelmes izgató ellen az egész osztrák birodalom területére érvényes jelleggel. Ilyen múlttal választották meg 1884-ben Kmétre lelkésznek. Hivatalát 1889-ig látta el városunkban. Itt-tartózkodása alatt szerkesztette a Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelőt, az Evangéliumi Lelkészi Tárt és a Vasárnap c. hetilapot. Állásából a konvent bíróság 1889-ben elmozdította. Számos önálló munkája mellett összegyűjtött beszédei is megjelentek bukaresti, kolozsvári, sárospataki, debreceni, nagybányai és kméti kiadásban. Különnyomatban jelentette meg a kméti működésére és megpróbáltatásaira vonatkozó, Egy kiszakított levél lelkészi pályáin naplójából c. nyílt levelét 1887-ben. — ír. Szabó Lajos: Czelder Márton működése a moldva-oláhországi első magyar református misszióban, Debrecen, 1940. (Sz.T.)

Czélkuti Züllich Rudolf -> Züllich Rudolf

Cziffkay István (1717—1755) piarista tanár. Több iskoladrámája került színre. 1751-ben mutatták be Kméten Aequa Bilanx c. munkáját, a Postliminium virtutist pedig Vácott adták elő 1753-ban. — ír. Holczer József: Adatok a kecskeméti piarista gimnázium színjátszásához, Levéltári füzetek (Bács-Kiskun megye) IV, 1989, 14. sz. (Sz.T.)

Czigány János (Kecskemét, 1893.—Kecskemét-Szikra, 1919. nov. 20.) munkásmozgalmi aktivista. Az I. világháború idején haditengerészként szolgált. 1918-ban a karhatalmi csoport egyik vezetője volt. 1919-ben a kméti munkástanács tagja és a vöröshadsereg toborzó irodájának vezetője, majd a kméti törvényszéki fogház fogiára. 1919. nov. 19-én éjjel a különítményesek elhurcolták és kivégezték. (Sz.K.I.)

Cziklay Lajos; 1876-ig Czinner (Szeged, 1852. aug. 31.—Bp., 1927. dec. 9.) hírlapíró. Középiskoláit és jogi tanulmányait részben Kméten végezte. Tárcákat és költeményeket írt a Kecskeméti Lapokba. 1871-ben Kméten előadták Felsült vőlegény c. vígjátékát. Számos vidéki és fővárosi lap munkatársa volt. (PF.M.)

Czinner Lajos -> Cziklay Lajos

Czobor Péter; 1907-ig Czinner (Kecskemét, 1888.—?) ügyvéd, hírlapíró. A Nagyvárad, az aradi Függetlenség, és a Szegedi Napló munkatársa volt, majd 1915-18-ban Zürichben több lapnak dolgozott, 1920-tól Bp.-en ügyvédjelölt. (Sz.K.I.)

Czollner Mihály (?, 1759—Kecskemét, 1820. febr. 1.) német származású vaskereskedő, a Cz.tér névadója-Alapítványa tette lehetővé az első kméti ispotály (kórház) felépítését, amelyre 1814. szept.-ben kapott engedélyt a r.k. egyház a városi tanácstól. Az Apostolok kápolnáját közrefogó épület 1815-ben épült fel a Cz. téren. Végrendeletében alapítványt tett a kméti szegények megsegítésére és nagyobb összeget hagyott kórházi, egyházi és iskolai célokra. — ír. Kovács Imre: A kecskeméti Szent Erzsébet templom története, Bp., 1989. (Sz.K.I.)

Czollner Mihályné; Béni Erzsébet (?—Kecskemét, 1844. dec. 31.) templomépíttető. 1826-27-ben építtette fel saját költségén a Szent Erzsébet templomot (a mai Cz. téren). — ír. Kovács Imre: A kecskeméti Szent Erzsébet-templom története, Bp., 1989. (PF.M.)

Czucz Lajos (Apostag, 1835. márc. 15.—?) ref. lelkész. Nagykőrösön folytatott gimnáziumi tanulmányait követően 1853-tól 57-ig Kméten hallgatta a teológiát. Az 1857/58-as iskolaévben a ref. gimnázium négy alsó osztályában mint főiskolai senior a vallástant, az akadémián pedig a héber és görög nyelvet tanította. Kmétről eltávozva több helyen volt lelkész, majd 1870-től egyházi tanácsbíró és esperes. (Sz.T.)

 

   
Előző fejezet Következő fejezet