Előző fejezet Következő fejezet

D

 

Dabis Rózsa, Farkas Jenőné (Mezőtúr, 1900. febr. 26.—?) festő és grafikus. A kméti művésztelepen Iványi Grünwald Bélánál tanult. Illusztrátorként is ismert. 1920-tól az Újság rajzolója volt. (Sz.K.I.)

Dalotti Németh Ödön, 1892-től Dalotti Ödön (Pest, 1846. aug. 7.—Bp., 1930. előtt?) tanár, irodalomtörténész, kritikus. Komáromban és Pozsonyban tanult, majd Kméten volt teológus. Bp.-en és Bécsben is folytatott egyetemi tanulmányokat. 1870-től a kméti ref. főgimnázium magyar nyelv- és irodalomtanára volt. 1895-től Győrött, 1896-tól 1918-ig Pozsonyban tanított. Elbeszéléseit, cikkeit, színikritikáit fővárosi lapok is közölték. Fordított olasz és német nyelvből. 1873-tól a Kecskemét c. lap munkatársa, 1874-től 78-ig szerkesztője. 1892-ben a Kecskeméti Lapokat szerkesztette. — F.m. Petrarca élete és költészete, KJK Évk. 1891/92.; A magyar népdal, Pozsonyi Áll. Főreálisk. Ért. 1897; Alföldünk népének jellemzése, uo., 1900; Visszaemlékezéseim kecskeméti élményeimre, KK 1922. márc. 8., ápr. 12. (Sz.K.I.)

Dani Ferenc (Szeged, 1814.— Szeged, 1883. febr. 19.) ügyvéd, ogy.-i képviselő, főispán. 1842-ben szerzett ügyvédi oklevelet, majd Szegeden ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1848-ban mint nemzetőr százados fegyvert fogott a haza védelmére. 1849-ben a szegedi vészbíróság tagja lett, emiatt a szabadságharc leverése után bujdosnia kellett. Nem sokáig bírta ezt az életet, önként jelentkezett a haditörvényszéknél, letartóztatták, de néhány havi fogság után szabadon bocsátották. 1861-ig pusztapói birtokán gazdálkodott, mikor Szeged ogy.-i képviselőjévé választották. Előbb a határozati párt híve, majd 1865-től a Deákpárt tagja, s e párt színeiben képviselte Szegedet az ogy.-en. 1871-ben Szeged, Kmét, és Arad városok főispánjává nevezték ki. Kméten 1871. aug. 13-án iktatták be hivatalába. 1875-ig volt Kmét főispánja. Beszédei, ogy.-i jelentései nyomtatásban is megjelentek. — ír. KL 1871, 33. és 35. sz.; KL 1883, 9. sz. (PF.M.)

Darányi Ferenc (Kecskemét, 1851. szept. 15.—Kecskemét, 1908. aug. 20.) ügyvéd, főügyész. Középiskolai és jogi tanulmányainak elvégzése után 1876. nov. 28-án ügyvédi oklevelet szerzett. Ettől kezdve szülővárosában ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1890-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. főügyésze lett. Tagja volt Kmét th. bizottságának. A Cegléd és Nagykőrös közti területen ő volt az első, aki a filoxérával szemben immúnis homokon nagy és modern szőlőtelepet létesített. (P.F.M.)

Darányi Ignác, id., pusztaszentgyörgyi és tetétleni (Kecskemét, 1811. márc. 11.—Bp., 1877. jún. 11.) ügyvéd, jószágigazgató, gazdasági szakíró. Tanulmányait Kméten és a debreceni ref. kollégiumban végezte. A jogi diploma mellé mezőgazdasági képesítést is szerzett a keszthelyi Georgikonban. 1843-ban Kossuth Pesti Hírlapját tudósította a pozsonyi országgyűlésről. Az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület titkára volt. 1849-ben nemzetőr kapitányként harcolt. 16 évig volt elnöke a Szolnok-Csongrádi Jobbparti Tiszaszabályozási Társulatnak. Nagy szerepe volt az ármentesítésben és az Alföld fásításában. Cikkei jelentek meg a Magyar Gazdában, a Gazdasági Lapokban. — ír. Galgóczi Károly: Orsz. Gazd. Egyes. Emlék. V, Bp., 1855. (RF.M.)

Dárdai Ede, 1902-ig Deutsch (Kecskemét, 1873. szept. 18. —?) pénzügyi és biztosításügyi szakember. Pályáját Nagyváradon kezdte, majd Kolozsvárra és Bp.-re került. A fővárosban 1920-ban alakult Pátria Ált. Biztosító vezérigazgatója lett. 1931-ben a Pátria beolvadt a Magyar-Francia Biztosítóba, s ennek ő lett az igazgatója. 1924-ben kormányfőtanácsosi címet kapott. Barátságban állt Ady Endrével. Egyik megalapítója volt a Nagyváradi Naplónak. Bp.-en két éven át szerkesztette a Magyar Biztosítási Hírlapot. (RF.M.)

Darvassy István (Hódmezővásárhely, 1888. ápr. 20.—?) festőművész. Bp.-en, Kméten, Bécsben folytatott tanulmányokat, dolgozott a kméti művésztelepen is. 1924-ben és 1926-ban a Nemzeti Szalonban mutatták be műveit. Megfestette IV Károly arcképét. (Sz.K.I.)

Dayka Antal (Nagykőrös, 1868.—Kecskemét, 1926. aug. 18.) festőművész, író. Volt fővárosi tisztviselő és hírlapíró, 1922-ben Kméten telepedett le. Tájképei 1920-tól szerepeltek kiállításokon. Színműveket, bohózatokat is írt. Verseit, cikkeit több lap közölte. (Sz.KI.)

Daykáné Sipos Margit (Szentmártonkáta, 1884.—Kecskemét, 1955) író, városi tisztviselő. 1933-tól helyi és fővárosi lapokban jelentek meg novellái. — F.m. Magyar mezőkön (novellák), Nagykőrös, 1934. (O.L.)

Dávid Gyula (Kecskemét, 1913. máj. 6.—Bp., 1977. márc. 14.) zeneszerző. Középiskolai tanulmányait Kméten végezte, 1934-ben érettségizett a ref. gimnáziumban. 1938-ban végzett a Zeneakadémián, majd bekapcsolódott a Kodály vezette népdalgyűjtésbe. 1945 után a Nemzeti Színház karmestere, a Magyar Zeneművészek Szövetségének alapító tagja. 1951-től a Zeneművészeti Főiskola tanára. Szimfóniákat, különféle hangszerekre versenydarabokat, szonátákat, kórusműveket stb. szerzett. 1952-ben és 1955-ben Erkel-díjat, 1957-ben Kossuth-díjat kapott. (Sz.T.)

Debreceni Kalocsa János (Debrecen, 1632—Polgár, 1710. ápr.) ref. lelkész, tanár. 1650. ápr. 8-ig Debrecenben, majd Hollandiában és Angliában folytatta tanulmányait. 1658-ban hazatért, 1661-ig Kméten ref. rektor, 1661-67 között ref. lelkész. 1667 után többek között Hajdúböszörményben, Kabán és Hajdúsámsonban pap, 1691-92-ben Debrecenben esperes. 1710. márc.-ban a debreceni partiális zsinat elnöke. Zsoltárfordításokat készített, halotti prédikációkat és vallásos művekhez bevezetőket írt. — F.m. Ajánlás Szatmári Ötvös István Titkok jelenése c. munkájához, Kecskemét, 1666; Örök élet zsengéinek érzése, Debrecen, 1682; Isten ajándékával való kereskedés, uo., 1693. — ír. Kiss Áron: D.K.J., Debreceni Protestáns Lap 1883. (Sz.K.I.)

Décsi Jakab, Deutsch (Kecskemét, 1859. ápr. 28.—?) hírlapíró, költő. Középiskoláit Kméten végezte, majd a budai tanítóképzőben és a pesti egyetemen tanult. Hosszabb ideig vidéki családoknál volt nevelő. 1884-től Komáromban a helyi lap szerkesztője, 1890-től a pozsonyi Nyugatmagyarországi Híradó segédszerkesztője. Több vidéki és fővárosi lapban jelentek meg írásai, különféle álneveken is. — F.m. Költemények. Pozsony, 1881. (Sz.K.1.)

Dékány András (Kecskemét, 1902. jan. 11.—Bp, 1967. máj. 30.) író. Középiskolai tanulmányait Kméten végezte. Volt tengerész, gyári munkás, tisztviselő, újságíróként a Magyarország és az Új Magyarság munkatársa. 1941-ben a Cserkész Szövetség országos sajtóelőadója. Külföldi munkásélményeit, utazásait, kalandjait, természeti megfigyeléseit egyaránt felhasználta munkáiban. Több ifjúsági regénye és novelláskötete jelent meg. Színpadi műveket, rádiójátékokat, színházi és képzőművészeti kritikákat is írt. 1961-ben József Attila-díjat kapott. — F.m. Gyár (regény), Bp., 1932; Náderdőben vadmadár (novellák), uo., 1955; Matrózok, hajók, kapitányok (regény), uo., 1957; Afrikából jöttek, uo., 1957; Kalózok, bálnák, tengerek, uo., 1959; Csempészek, hősök, kikötők, uo., 1960. — ír. PN. 1967. jún. 3; Élet és Irodalom 1967. jún. 3. (Sz.KI.)

Dékány Géza, Steiner (Kecskemét, 1871. ?—?) izr. vallástanár. A bp.-i Bolyai Gimn.-ban az izr. vallástan tanára volt 1896-1936 között. Közben 1916-ban szakfelügyelő lett. Cikkei és könyvismertetései felekezeti és tanügyi folyóiratokban jelentek meg. — M. Habakuk könyve, ford., Bp., 1894; A Tóra öt könyve, uo., 1906 (későbbi kiad.-ai: Az izraelita vallásoktatás vezérfonala). (EF.M.)

Dékány Gyula (?—Kecskemét, 1918. aug. 6.) fényképész. Fiatal korában Amerikában járt. 1906-ban József főherceg udvari fényképész címet adományozott neki. Kméten Excelsior néven fényképészeti és festészeti műtermet nyitott a Nagykőrösi utcában. Később ő alapította az első állandó mozit Kméten. (PF.M.)

Dékány István (Kecskemét, 1818.—Kecskemét, 1893. aug. 31.) jogakadémiai tanár. Tanulmányait Kméten végezte, majd a fővárosban és szülővárosában volt ügyvéd. 1863-ban hívták meg a kméti jogakadémiára rendes tanárnak. 1863-75 között a közgazdaságtan, 1875-től 1893-ig a közjog tanára volt, 1866-67-ben az intézet igazgatója. Sok évig volt tagja a városi th. bizottságnak, több ízben a ref. egyház presbiteriumának és a községi iskolaszéknek. Számos társadalmi, közművelődési és tudományos célú egyesület és társulat tagja vagy támogatója volt. Jelentékeny szerepet vitt a Deák-pártban, majd a Szabadelvű Pártban. — ír. KNKN 1894; KL 1893, 37. sz. (P.F.M.)

Dékány István (Kecskemét, 1886. ápr. 30.—Cegléd, 1965. nov. 20.) filozófus és szociológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1.1922-49.) Középiskoláit Kméten végezte, bölcsészetet Bp.-en és Jénában, a jogot Bp.-en és Londonban hallgatta. 1911-től az erzsébetvárosi áll. gimn. tanára, később tanított Nagyszebenben, 1916-18 között Kméten az áll. Főreáliskolában, 1918-20 között Kolozsváron. A románok kiutasították. 1922-ben a bp.-i egyetemen a történetfilozófia magántanára lett. 1924-től a bp.-i gyakorló gimn. tanára. 1932-ben egyetemi ny. rk. tanári címet kapott. 1938-tól tanügyi főtanácsos és gimn. igazgató. 1939-től a bp.-i tanárképző intézet tanára. 1942-től 1946-ig a társadalomelmélet ny. r. tanára a bp.-i egyetemen. 1931-40 között a Magyar Társadalomtudományi Társulatnak volt az elnöke. Alelnöke volt a Magyar Filozófiai Társaságnak, 1936-tól 1938-ig pedig alelnöke az Institut International Sociologienak. 1908-tól több tantárgyelméleti, történetfilozófiai, szociológiai tárgyú cikket, tanulmányt írt szaklapokba. Szerk. az Akadémiai Filozófiai Könyvtár I-XIII. kötetét, az Athenaeum (a Magyar Filozófiai Társ. évk.) 13-17. évfolyamát, 1936-tól a Pedagógiai Szakkönyvek c. sorozat I-IX. kötetét. Művei a polgári liberalizmus eszméit tükrözik. — F.m. Bevezetés az interpszichikai megismerés elméletébe, Kolozsvár, 1919; Bevezetés a társadalom lélektanába, Bp., 1923; A történettudomány módszertana, uo., 1925; A társadalomfilozófia alapfogalmai, uo., 1933; A mai társadalom. Bevezetés a társadalomtudományokba, uo., 1943. 2. kiad.; Szociológiai műszótár, uo., 1944. (PF.M.)

Dékány László (Kecskemét, 1856. aug. 14.—?) városi tanácsnok, h. polgármester. Középiskoláit a kméti kegyesrendi gimnáziumban, a jogot a kméti jogakadémián végezte. 1879-ben államtudományi, 1880-ban jogtudományi államvizsgát tett. Zimay Károly kméti ügyvéd irodájában dolgozott. 1885-ben városi aljegyzőnek választották. Lestár Péter, Bagi László és Kada Elek mellett ismerte meg a városi igazgatás minden ágát. 1890. dec. 29-én első aljegyzővé, 1895-ben tanácsnokká választották. 1913-ban Kmét város helyettes polgármestere lett. — ír. KNKN 1922. (RF.M.)

Dékány Mihály (Kecskemét, 1848. febr. 4.—Bp., 1909. jún.?) min. osztálytanácsos. Középiskoláit a kméti és a pesti ref. gimnáziumban végezte, a jogot Pesten hallgatta. Hivatali pályáját 1866-ban kezdte az orsz. építészeti igazgatóságnál, melynek megszűnte után a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumba került. 1889-ben a Földművelésügyi Min.-ba helyezték át, ahol a Tiszaszabályozási ügyosztályt vezette. Kormánybiztosa volt a Szolnok-Csongrádi Jobbparti Tiszaszabályozási Társulatnak és a Gerje-Perje Vízszabályozási Társulatnak. Több alkalommal miniszteri biztosként működött. Szakcikkei jelentek meg a Hon, a Reform, az Ellenőr, a Nemzet és a Fővárosi Lapok hasábjain, a Budapesti Szemle és a Nemzetgazdasági Szemle c. folyóiratokban. — F.m. A magyarországi ármentesítő társulatok, Bp., 1878; Vízügyeink, különösen a Tiszaszabályozás és ármentesítés fejlődéséről, uo., 1879; A Tisza szabályozása, uo., 1888. (P.F.M.)

Dékány Rafael (Kecskemét, 1828. márc. 18.—Bp., 1895. ápr. 4.) orvos, tanár. Dékány László kméti gazdálkodó fia. A gimnázium első osztályát Kméten, a továbbiakat Bp.-en végezte. 1848-ban hazatért Kmétre és gyógyszerészgyakornok lett. Részt vett a szabadságharcban, mint a 25. honvédzászlóalj önkéntese, ott volt Budavár ostrománál, a kápolnai és még 30 csatában, valamint Komárom várában. Tanulmányait Pesten, majd Bécsben folytatta, ahol 1857-ben orvosi diplomát szerzett. 1858-ban kinevezték a kméti alreáliskolához a természettudományok tanárává. Az iskola feloszlatása után, 1861-ben a besztercebányai főgimnáziumba helyezték át. 1862-64-ben a pozsonyi főreáliskolában, 1864-70-ben a budai főgimnáziumban tanított. 1864-ben letette a tanári képesítő vizsgákat. 1870-ben az akkor megnyílt kméti állami reáliskola igazgatója lett. Jelentős szerepe volt az iskola főreáliskolává történő fejlesztésében. A szegény tanulók számára tápintézetet alapított. Tanári munkája mellett tudományos előadásokat,felolvasásokat szervezett. Néprajzi gyűjtést is végzett Kméten. 1872. ápr. 27-től dec. 29-ig egyedül, 1880. jan. 4-től 1881. dec. 25-ig Horváth Jánossal és Tassy Pállal szerkesztette a Kecskeméti Lapokat, amelyben több mint száz írása jelent meg nevelési-oktatási, szociális és közművelődési témákról. Álnevei: Brutus, Monitor. Tanulmányai a Természettudományi Közlönyben, pedagógiai, módszertani cikkei a Tanáregylet Közlönyében, a Közoktatásban és a főreáliskola értesítőiben jelentek meg. Több tankönyvet is írt. 1883-ban lemondott a kméti főreáliskola igazgatóságáról, és a budai II. ker. főgimnáziumba ment vissza, ahol történelmet tanított. 1890-től a gimnáziumhoz kapcsolódó Ferenc József Nevelőintézet tanára lett. 1893. nov. 7-ig tanított. — F.m. Elemi vegytan, Kecskemét, 1859; A természettan alapvonalai, Pest, 1865; A természettan elemei, uo., 1868; Elemi vegytan, uo., 1871; Képes természetrajz hazai viszonyainkhoz alkalmazva, I—III. k. Prága, 1873-75 (társszerzővel); Kecskemét város szellemi művelődésének fejlődése, Kecskemét, 1876; A kméti reáliskola története, uo., 1876-83; Kecskemét sz.kir. város vidékének földrajza, elemi iskolák számára, Bp., 1880. (Állat- és növénytan). — ír. Áll. Főreálisk. Ért. Kecskemét, 1895; Pásthy Károly: Kecskemét közoktatásügye a múltban és a jelenben, Kecskemét, 1899. (Sz.K.I.)

Dékány Teréz (Kecskemét, 1842.—Kecskemét, 1912. okt. 21.) színésznő. 1860. máj. 2-án a Nemzeti Színházban lépett fel először. A következő években Aradon vendégszerepelt. 1863. máj. 26-án fellépett a Budai Népszínházban, a Dajka c. operettben aratott sikert. 1871. aug. 16-án Nagyváradon tartotta esküvőjét Káldy Gyulával, az Operaház későbbi igazgatójával. 1873-ban hosszabb időre Kolozsvárra ment. Gyakran énekelt Kméten Horváth Döme baráti társasága előtt. Férjével együtt Kméten a Budai úti ref. temetőben vannak eltemetve. — ír. Szabó Tamás: Néhány szó egy borostyánlepte kecskeméti sírról, PN 1989. máj. 10. (Sz.T.)

Demeter Alajos (Kecskemét, 1805. júl. 25.—Kecskemét, 1858. nov. 18.) piarista tanár. Fölszentelését követően a rend több gimnáziumában tanított, szülővárosában először 1840-41-ben, majd 1847-től 1856-ig a kméti piarista gimnázium igazgatója és a magyar nyelv tanára volt. Alkalmi költeményei jelentek meg. (Sz.T.)

Demeter János (Kecskemét, 18. század vége—Kecskemét, 19. század közepe?) városi tanácsnok, író. A nemes Szatmár vármegye koronaőrző seregének Pestre érkezése ... c. költeménye Pesten 1780-ben jelent meg. Buda és Attila c. szomorújátéka, melyet Kelemen László színtársulata többször is előadott, Bessenyei György Buda c. tragédiájának átdolgozása. — ír. KL 1872, 44. sz. (PF.M.)

Deményi László, Demian (Tren-csén, 1711. máj. 26.—Korpona, 1761. okt. 28.) piarista tanár. Tanulmányainak, később tanárságának színhelyei a rend trencséni, privigyei, nyitrai, nagykárolyi, váci, szegedi, rózsahegyi és kméti gimnáziumai. Városunkban 1736-tól 1738-ig működött. A Szeged város közönsége által a piaristák számára épített színház ünnepélyes megnyitóján ő mondta a beszédet 1735-ben, kiemelten szólva az iskolai színjátszás fontosságáról. Latin nyelven írt munkái közül némelyiket még 200 év múltán is használták a piarista rend társas ájtatoskodásaiban. (Sz.T.)

Demian László -> Deményi László

Demka Sándor (Nyitra, 1691. —?, 1760.) piarista házfőnök. A 18. század első évtizedeiben Kméten megtelepedett piarista rend első házfőnöke volt. Működése alatt épült fel a piarista templom Kméten. 1729-ben helyezték el a templom alapkövét. Hajója már 1742-ben elkészült, de a tornyot csak 1765-ben fejezték be. A templom építését 30 éven át szervezte D.S. többszörös házfőnök és iskolaigazgató. (PF.M.)

Dénesné Boga Janka (Gyergyóújfalu, 1886. jan. 31.—Kecskemét, 1963. okt. 4.) tanár, író. 1919-től Kméten tanított a polgári leányiskolában. 1920-tól helyi és fővárosi lapokban jelentek meg írásai. Drámáit a szegedi és kméti színház mutatta be. A Kecskeméti Közlöny munkatársa volt. — F.m. Vezeklés (színmű), Kecskemét, 1930; Légy az élettársam (kisregény és elbeszélések), Bp., 1934; El-e még a jóság? (12 mese), Kecskemét, 1948. — ír.: Köznevelés, 1959. márc. 25.; PN 1963. okt. 8. (Sz.K.I.)

Déryné Széppataki Róza (Jászberény, 1793. dec. 23.—Miskolc, 1872. szept. 29.) az első magyar operaénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője. Kméthez Katona József révén kötődik, akivel az 1810-es években a pesti színtársulat tagjaként került kapcsolatba. Katona beleszeretett. A címzett nem jött rá, hogy a K.J. Katona Józsefet jelenti, s mire az Kmétről visszatért Pestre, már Déry István felesége volt. Katona 1814-ben egy Dérynével történt esetről írta A rózsa c. vígjátékát, amely miatt a színésznő megsértődött. Emlékezéseiben több helyen írt Katonáról; a Bánk bán 1833-i kassai ősbemutatóján Melinda szerepét játszotta. — M. Déryné naplója, I—II. kiad. Tors Kálmán, Bp., 1879-80. legutóbbi kiadása: Déryné emlékezései, I—II., kiad. és bev. Réz Pál, Bp., 1955. — ír. Gyulai Pál: Katona és Déryné, Fővárosi Lapok 1882, 222. sz. (Sz.T.)

Deutsch Ede -> Dárdai Ede

Deutsch Henrik (Bán, 1822— Bp., 1889. dec. 18.) tanár, író. Talmudi tanulmányai végeztével Kmétre került, ahol a zsidó népiskolában működött 1859-ig. 1868-tól az országos izr. tanítóképző és gyakorló iskola igazgatója. Számos cikke és önálló munkája jelent meg héber, magyar és német zsidó lapokban, írói népszerűségére jellemző, hogy pl. Izrael könyörgései c. műve 1882-ig öt kiadást ért meg. Szerk. és kiad, a Magyar Izraeliták Közlönyét. (Sz.T.)

Deutsch Jakab -> Décsi Jakab

Dezső Gyula (Nagykőrös, 1887. jún. 13.—Szeged, 1972. nov. 10.) jogtudós. A középiskolát Nagykőrösön, jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. 1911-14 között Máramarosszigeten, 1914-től Kméten, 1918-tól ismét Máramarosszigeten, 1921-ben Sárospatakon tanított. 1920-tól a kméti ref. jogakadémia tanára, 1922-25 között helyettes igazgatója. A kméti ref. egyházmegye világi főjegyzővé, a Református Egyesület elnökévé és az ifjúsági szakosztály örökös díszelnökévé választotta. 1921-ben Debrecenben magánjogból magántanári képesítést szerzett. Tagja volt a debreceni Tisza István Tudományos Társaságnak. 1946-tól Debrecenben, 1949-től Szegeden tanított, ahol 1951-ig tanszékvezető egyetemi tanár volt. Jogi, egyháztörténeti, világi és egyházi közigazgatási témájú írásai a Független Magyarország, a Kecskeméti Lapok, a Nagykőrös és Vidéke c. lapokban, valamint értesítőkben, emlékkönyvekben és önálló kötetekben jelentek meg. 1917. dec. — 1918. nov. között szerkesztette a Nagykőrös és Vidékét. — F.m. A drámaíró és jogász Katona, a Luca széke magánjogi vonatkozásai, Jogakad. Évkönyv, Kecskemét, 1935; Az élet vallása (beszédek) Kecskemét, 1935; Az elszakított magyarság jogi és kulturális helyzete, uo., 1936; Nemzetnevelés, uo., 1939; Virágvasárnap, nagypéntek, húsvét (beszédek), uo., 1940. (Sz.K.I.)

Dienes Antal (Ikafalva, 1782. okt. 19.—Kecskemét, 1848. szept. 19.) piarista tanár. 1803-ban Kméten lépett a rendbe, több évig tanított a piarista főgimnáziumban. Ezt követően Debrecen, Tata, Vác, Szentgyörgy, Nyitra, Kolozsvár és Sátoraljaújhely voltak állomásai, világtörténelmet és filozófiát tanított, végül Kalocsán volt tanár és igazgató. Alkalmi versei jelentek meg magyarul és latinul. (Sz.T.)

Diószegi Sámuel (Debrecen, 1760. dec. 29.—Debrecen, 1813. aug. 2.) botanikus, ref. lelkész. Göttingai teológiai tanulmányai után különböző helyeken, 1803-tól Debrecenben volt lelkész. 1806-tól a debreceni egyházmegye jegyzője, 1809-től esperese és a tiszántúli egyházkerület főjegyzője. Munkássága az egyházi irodalomban is jelentős. A növénytanban korszakalkotó tevékenységet végzett, meghonosította Magyarországon Linné növénytani rendszerét. D.S. 1787-ben fél évig a kméti ref. kollégiumban volt tanár. — F.m. Magyar Füvészkönyv (Fazekas Mihállyal), Debrecen, 1807; Orvosi Füvész Könyv, uo., 1813. — ír. S.Szabó József: Diószegi Sámuel emlékezete, Prot. Szle 1907; Csűrös Ferenc: A debreceni Füvészkönyv és írói, Debrecen, 1907; Halmai János: D.S., Orvosi Hetilap 1963. 30. sz.; Julow Viktor: Bepillantás a Magyar Füvészkönyv műhelyébe, Déri Múz. Évk. 1962-64. (Sz.KI.)

Dobó Sándor; 1918-ig Scheiber (Csabrendek, 1855. szept. 1.—Győr, 1923. dec. 5.) színész, színigazgató. 1879-ben Lászy Vilmos kméti színtársulatában kezdte pályáját. 1890-től Pesti Ihász Lajossal társulva négy éven át bérelték a kméti színházat. (Sz.T.)

Dobos István (Gyula, 1892.— Bp., 1937. júl. 1.) aviatikus. 1913. ápr. 6-án első ízben szállt el repülő Kmét fölött, a gépet Dobos István vezette. — ír. Hajdú József: Repülőnap 'Kecskeméten, KNKN 1914; Heltai Nándor: Az Albatrosztól az űrhajóig, PN 1965. aug.5. (Sz.T.)

Dobos János (Óbuda, 1804. ápr. 14.—Cegléd, 1887. febr. 3.) ref. lelkész, egyházi író. 1816-ban kezdte meg gimnáziumi tanulmányait a kméti ref. kollégiumban. Több helyütt lelkészkedett, élénk tevékenységet fejtett ki egyházának felvirágoztatása érdekében. Az 1847/48-i ogy. prot. lelkésze. 1854-től Cegléden működött. Őt választották meg annak a száztagú küldöttségnek a vezetőjéül, amely 1876-ban Kossuthnak vitte Cegléd városa képviselői megbízatását. Sok cikke és egyházi vonatkozású műve jelent meg. (Sz.T.)

Dobosy Mihály (Szentes, 1780. jan. 14.—Szentes, 1853. máj. 13.) ref. lelkész. A kméti ref. egyházközség göttingeni tanulmányai után hívta meg lelkésznek. 1813-tól Szentesen volt lelkész. Ifjúsági műveket fordított magyarra. (Sz.T.)

Dombi Lajos (Somkerék, 1879. máj. 26.—Kecskemét, 1935. ápr. 16.) festőművész, tanár. A kméti művésztelepen is dolgozott. 1907-től a ref. gimn. tanára, 1934-től h. igazgatója volt. (Sz.KI.)

Domián István (Kecskemét, 1833.—Kecskemét, 1888. máj. 1.) orvos. Diplomáját a pesti egyetemen szerezte 1857. máj. 9-én. 1857-61 között gyakorló orvos volt Kméten. 1861. jan. 23-án választották meg városi tisztiorvosnak. 1875-ig volt a városi tisztikar tagja, majd 1884-ig magánpraxist folytatott. 1884. dec. 29-én újra megválasztották városi orvosnak. 1885. jan. 16-án köszönt le állásáról. (PF.M.)

Domokos Jenő (Szeged, 1840. márc. 1.—Debrecen 1914. szept. 25.) tanár. Szülei szegény napszámosok voltak, 15 testvére volt. Szegeden és a kméti piaristáknál tanult. 1865-ben pappá szentelték. 1865-66-ban tanított Kméten. 1877-ben kilépett a rendből. Országos és vidéki lapokban, értesítőkben jelentek meg írásai. Középiskolai fizika és matematika tankönyveket írt. (Sz.K.I.)

Domokos László (Kecskemét, 1877—?, 1944 után) tanító. Oklevelét Kiskunfélegyházán szerezte. Pályáját 1897-ben Rózsaszentmártonban kezdte. 1898-1937 között Kméten tanított, iskolaigazgató is volt. Versei, pedagógiai cikkei helyi és budapesti lapokban jelentek meg. (Sz.K.I.)

Donáth György (Kecskemét, 1912. nov. 11.—Ukrajna, 1943. febr. ?) költő, újságíró, társadalompszichológus. Középiskolai tanulmányait Kméten a ref. gimn-ban végezte, majd Bp.-en jogot hallgatott. Részt vett a baloldali diákmozgalmakban, ezért nem vették fel az ügyvédi kamara tagjai közé. 1934-től a KMP tagja, Molnár Erikkel és általában a baloldali értelmiséggel tartott kapcsolatot. Cikkeit a Kecskeméti Lapok is közölte. Társadalomlélektani tanulmányokat is írt. Az illegális munkásmozgalomban Bp.-en tartott előadásokat, szemináriumokat. Munkaszolgálatosként a fronton vesztette életét. — F.m. Versek. Kecskemét, 1932 (Brett Lászlóval és Halassy Sándorral); A mágikus és logikus világkép társadalmi alapjai, Bp., 1940; A kígyó és babonás jelentősége a Szentírásban, uo., 1942. — ír. Tóth László: Donáth György emlékezete, Kecskemét, 1959.; Tóth László: Donáth György emlékezete, PN 1961. jan. 19. (Sz.K.I.)

Donáth József (Jászberény, 1882.—Kecskemét, 1938. szept. 12.) ügyvéd. Neves kereskedőcsalád tagja. Középiskoláit szülővárosában, a jogot Bp.-en és Kolozsváron végezte. 1907-ben Kméten telepedett le, részt vett a Néptakarék megalapításában. 1917-ben a Leszámítoló Bank ügyésze, 1929-ben elnöke lett. 1929 óta tagja volt a th. bizottságnak, 1935 óta a kisgyűlésnek is. Tagja volt az iskolaszéknek, 1923 óta igazgatója a Kereskedői Kaszinónak, választmányi tagja az Ügyvédi Kamarának, a városi tb. tiszti ügyésze. — ír. KKN 1939; K 1938, 144. sz. (RF.M.)

Dorogi Imre (Kisújszállás, 1890. febr. 17.—Szeged, 1976. jan. 29.) festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1908-ban Balló Ede volt a mestere. 1913-ban rajztanári oklevelet szerzett. 1925-30 között a kméti művésztelepen Révész Imrénél tanult. Később Szegeden telepedett le. — ír. Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete, Szeged, 1976. (Sz.K.I.)

Dömény József (Bálványos, 1834. jún. 13. — Nagyberény, 1911. márc. 23.) ref. lelkész, költő. 15 éves ifjúként 1849-ben huszárnak állt, s a 14-ik huszárezredben szolgált. Komárom kapitulációjakor tette le a fegyvert, így menlevéllel szabadult. 1855-ben Kméten bevégezve tanulmányait, a ref. kollégium alsóbb osztályaiban tanítóul alkalmazták. Városunkból Somogy megyébe ment, ahol lelkészként tevékenykedett. Költeményei és novellái Tóvárosi lapokban (Napkelet, Fővárosi Lapok, VU, Ország-Világ stb.) jelentek meg, az egyházi irodalmat is művelte. — F.m. Költemények I., Pest, 1866; Költemények II., Veszprém, 1888. (Sz.T.)

Dömötör Bertalan (Dömsöd, 1844. aug. 15.—Tass, 1912. dec. 22.) ref. lelkész. A gimnáziumot a pesti és a kméti piaristáknál végezte. Teológiai tanulmányait Pesten kezdte, Zürichben fejezte be. 1869-71 között Kméten volt segédlelkész. 1864-ben a kméti önképzőtársulat Emlékkönyvébe epigrammákat írt Schiller és Goethe után. 1870-ben a Kecskeméti Lapok közölte két költeményét, naplótöredékeit és Svájcból küldött útijegyzeteit. — F.m. Jézus története és a keresztyén egyház eredete, Vögelin Salamon után fordítva, Kecskemét, 1872. (Sz.T.)

Dömötör János (?—?) községi tanító. 1890-tól a szentkirályi pusztai iskolában tanított. Zsengék c. verseskötete 1898-ban Kméten jelent meg. 1922-ig tanított. (Sz.K.1.)

Dömötör Károly (Haraszti, 1832.—Nagyharsány, 1886. júl. 19.) ref. lelkész, dalszerző. Gimnáziumi tanulmányait Kiskunhalason és Kméten a ref. kollégiumban végezte. A szabadságharc kitörésének hírére katonának állt. A szabadságharc leverése után visszatért Kmét-re, tanulmányait folytatta, majd Pestre ment orvostanhallgatónak. Nem szakadt el végképp Kméttől, a császárt elfogni szándékozó Noszlopy-féle összeesküvésnek Kméten szerveződő tagjai közé állt. Az öszszeesküvés bukása után elfogták. Bécsben és Kufsteinban raboskodott. Börtönében szerzett dalait országszerte ismerték (Jaj de búsan harangoznak Tarjánban, Kecskeméti emlék, Nem hallottam soha ily bús harangot stb.) Kiszabadulása után ismét Kméten folytatta és fejezte be teológiai tanulmányait. 1859-ben jogi vizsgát tett. (Sz.T.)

Dömötör Lajos (Kecskemét, 1877. jan. 18.—Kecskemét 1958. márc. 27.) városi tanácsnok, h. polgármester. D. Sándor közjegyző fia. Középiskoláit a kméti kegyesrendi főgimnáziumban, a jogot a ref. jogakadémián végezte. 1900-ban államtudományi, 1902-ben jogtudományi diplomát szerzett. 1901-ben lépett a kméti városi közigazgatás szolgálatába mint árvaszéki fogalmazó; még ugyanabban az évben a tisztiügyészi hivatalba került. 1903-ban polgármesteri jegyzővé, 1906-ban első aljegyzővé választották. 1913-ban lett tanácsnok, a város adóügyeit intézte. 1915-ben gazdasági tanácsnok lett. 1928. aug. l-jén választották meg Kmét város helyettes polgármesterévé. 1936. októberében vonult nyugalomba. — ír. KNKN 1922; KK 1936, 248. sz. (PF.M.)

Dömötör Pál (Kecskemét, 1867 —Kecskemét, 1935) szőlőtermesztő, gazdasági tanácsos. Tanulmányait Kméten végezte. 1913-ban a földművelésügyi miniszter gazdasági téren kifejtett eredményes munkásságáért kitüntette. 1923-ban gazdasági tanácsossá nevezték ki. A Hitelintézet és Népbank igazgatósági tagja, a Mezőgazdasági Kamara, a Gazdasági Egyesület választmányi tagja volt. Jótékonyságaiért számos kitüntetésben részesült. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (PF.M.)

Dömötör Sándor (Kecskemét, 1841. márc. 15. — Kecskemét, 1922. jún. 18.) közjegyző. Középiskoláit a kméti és a bp.-i piarista gimnáziumban végezte, jogi képesítést a bp.-i egyetemen szerzett. 1867-től 1869. okt. 3O-ig városi aljegyző, majd telekkönyvvezető volt. Ügyvédi vizsgáinak letétele után egy ideig a jogakadémián tanított. 1875. aug. 1-jén közjegyzőnek nevezték ki, 47 évig viselte tisztségét. A város egyik vezető egyénisége volt. Cikkeket írt a helyi lapokba, 1875-től szerk. a Kecskeméti Lapokat. — ír. KK 1922, 139. sz. (PF.M.)

Drávái Ferenc (Kecskemét, 1912. szept. 30.—?) tanító. A tanítóképzőt Kiskunfélegyházán végezte, 1934-től Abonyban tanított. 1934-ben több antológiában (Abony és környéke, Dunántúli koszorú, Százhúros hegedű, Új költők, új dalok) jelentek meg versei. (Sz.K.I.)

Dunszt József (Pest, 1844.— Bp., 1916. máj. 8.) vendéglős és szállodatulajdonos. Kmét egyik legimpozánsabb szállodája volt a 20. sz. elején a Royal (a mai Helyőrségi klub épülete), melyhez vendéglő, kávéház, sörcsarnok is kapcsolódott. Ennek a nagyszabású üzletnek a tulajdonosa a Dunszt család volt. Dunszt Ferenc, a dinasztiaalapító, a 19. sz. ötvenes éveiben költözött Kmétre. Fia, József iskoláinak elvégzése után mészáros- és hentesinas lett. Felszabadulva pincérséget és vendéglős mesterséget tanult. A világhírű lipiki gyógyfürdőben kezdte pályáját, majd a zlathnói Bolváry uradalom ispánja lett. Oda ment érte édesapja, akinek ekkor már jólmenő vendéglője és borkereskedése volt Kméten, hogy Kmétre hívja fiát. D.József előbb a sétatéri vendéglőt vezette. Megvásárolta a Royal szállodát és virágzó üzletet varázsolt belőle. Az emlékek miatt is vette meg a szállodát, mert a helyén korábban D. Ferencnek, a D. család kméti ága fejének, „A víg magyarhoz" címzett vendéglője állt. D. József 14 gyermeke közül többen választották a vendéglős pályát. A Royal szállodát is két fia, Adorján és Gyula, vette át később. A családfő 1916 áprilisában megbetegedett. Pestre vitték gyógykezelni, ahol operáció közben meghalt. — ír. KNKN 1922. (PF.M.)

Dunalszky László (Pest, 1822. okt. 15.—Bp., 1904. júl. 3.) szobrász. D. Lőrinc fia. Ő készítette azt a Katona József-szobrot, amelyet 1861-ben a vasútállomás előtti parkban állítottak fel. — ír. Sümegi György: Katona József múlt századi arcképei = Cumania VI. Kecskemét, 1979. (Sz.K.I.)

Dunaiszky Lőrinc (Libetbánya, 1784. júl. 15.—Pest, 1833. febr. 5.) szobrász. D. László apja. Kméten a Kálvária szobrait készítette. (Sz.KI.)

Duzs Sándor (Dunaszentgyörgy, 1834.—?) tanár. 1886-ban Kecskeméten tanított a ref. kollégiumban. Ballagi Károllyal együtt német olvasókönyvet jelentetett meg (Pest, 1864). Gimnáziumok számára francia nyelvtankönyvet is írt. (Pest, 1867.) (Sz.KI.)

 

E

Egner Adolf (Kecskemét, 1844. jún. 17.—?, 1900 után) tanár. Katonai nevelőintézetben tanult, majd 1859-től 62-ig tanítóképző tanfolyamot végzett Szatmárban. Zeneakadémiai, tornatanári, 1873-ban középiskolai tanári, 1874-ben rajztanári vizsgát tett, több helyen, 1889-től Kiskunfélegyházán tanított. Pedagógiai cikkei, tankönyvei és költeményei jelentek meg. — F.m. Vezérkönyv a népiskolai énektanításban, Bp., 1874; Éneklő ABC, uo., 1879; Módszertani és gyakorlati vezérkönyv a népiskolai fiú- és leánytornászásban, uo., 1879; Népiskolai tornaszerek tervrajza, Szepesigló, 1879; Tátrai emlékek, Lipcse, 1880-83; Elméleti-gyakorlati összhangzat-zenetan, Bp., 1884. (Sz.KI.)

Egri Kálmán (Nagykároly, 1842. nov. 12.—Kiskunhalas, 1907. aug. 27.) színész, színigazgató, népszínműénekes. Miklóssy Gyula bp.-i színházától jött Kmétre 1872-ben. Itt a Völgy-féle társulathoz szerződött. 1877-től több éven át Pesten a Népszínházban lépett fel. Ezt követően mint népszínműénekes országos hírnévre tett szert. Ő volt Dankó Pista dalainak egyik legjelesebb népszerűsítője. (Sz.T.)

Ehlig Károly -> Erdélyi Károly

Einveg Lajos -> Bodrogi Lajos

Elek János -> Kecskeméti Elek János

Engelmann Sándor -> Alpár Sándor

Eöllős Sarolta (?, 1893.—Tata, 1961. ápr. 29.) tanár. Tanítói oklevelet Pápán, tanári oklevelet az Erzsébet nőiskolán, tanítónőképző-tanári oklevelet az Apponyi kollégiumban szerzett Bp.-en. Tanulmányainak befejezése után a zilahi ref. óvónőképzőbe került igazgató-tanárnak. Kméten 1918. szept. 1-én nyílt meg a Ref. Tanítóképző Intézet Pásthy Károly megbízott igazgató vezetésével. Ekkor nevezték ki E.S.-t a mennyiség- és természettudomány tanszékre. Pásthy halála után az intézet ideiglenes vezetésével bízták meg. Az egyháztanács 1921. jún. 25-én megválasztotta az intézet rendes igazgatójává. Egészen az iskola államosításáig, 1948-ig, sőt még utána fél évig volt annak vezetője. Elnöke volt a Protestáns Leánykörnek, tagja a Természettudományi Társaságnak, a Ref. Tanáregyletnek, a Protestáns Irodalmi Társaságnak. 1949 elején eltávozott Kmét-ről. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (PF.M.)

Eötvös Károly (Mezőszentgyörgy, 1842. márc. 11.—Bp., 1916. ápr. 13.) író, ügyvéd, politikus, számos cikk és könyv szerzője, a nevezetes 1883. évi tiszaeszlári perben a vádlottak védőügyvédje. 1864 április-július között Kméten volt diák és ezalatt a Jogakadémián hat félév anyagából tett vizsgát. (Sz.K.I.)

Eötvös Nagy Imre (Kecskemét, 1857. mára 1.—Kecskemét, 1922. aug. 7.) hírlapíró, szerkesztő. Pályáját kereskedőként kezdte, majd irodalommal foglalkozott. Tagja volt a kméti th.-i bizottságnak. Szerkesztette a Kecskeméti Nagy Képes Naptárt, (1890-1922), amely név- és címtárakon, hirdetéseken és egyéb aktualitásokon kívül számos értékes életrajzi és várostörténeti témájú írást közölt. (Sz.K.1.)

Erdei Ferenc (Makó, 1910. dec. 24.—Bp., 1971. máj. 11.) politikus, agrárközgazdász, író, az MTA tagja (1. 1948, r. 1956.) Kossuth-díjas (1948, 1962). A Részvény nyomdában készült Válasz (1934-38) munkatársaként került kapcsolatba Kméttel, baráti viszonyba Tóth Lászlóval és Sántha Györggyel. Futóhomok c. művében (1937) elismerően írt Kmétről. Részt vett a Márciusi Front megalakításában és kiáltványuk megfogalmazásában, amelyet Kméten Tóth László nyomdájában nyomtattak. 1944 őszén Szegeden a Délmagyarország c. lapot szerkesztette. Az 1940-es, 1950-es években fontos pozíciókat töltött be, volt belügyminiszter, igazságügyminiszter, földművelésügyi miniszter és a minisztertanács elnökhelyettese. 1957-től az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója és az MTA főtitkára volt. Városunkban 1945 után is gyakran megfordult, a város díszpolgárává választották. Nevét viseli a művelődési központ. — ír. Fo 1977. 2. sz. (E.F. különszám). (Sz.K.I.)

Erdélyi Károly; 1882-ig Ehlig (Perjámos, 1859. okt. 19.—Kolozsvár, 1908. máj. 13.) piarista tanár, műfordító, irodalomtörténész. Gimnáziumi tanulmányait Kméten fejezte be. 1885-től 90-ig a kméti piarista gimnázium tanára volt. Olaszból, németből, svédből és oroszból fordított. Cikkei jelentek meg . a Kecskeméti Lapokban (pl. Madách hatása a külföldre). Bevezetéssel kiadta Simai Kristóf Igazházi egy kegyes jó atya c. vígjátékát (Bp., 1888). — Km. Az állateposról, Kecskemét, 1887; A francia epos eredetei, uo., 1888. (Sz.T.)

Erdélyi Mihály (Szeged, 1894. szept. 17.—Szeged, 1972. márc. 19.) festő. 1920-23 között a kméti művésztelepen dolgozott Révész Imre mellett. Olaszo.-i és svájci tanulmányútja után 1934-ben Szegeden telepedett le. A naiv művészettel rokon képei nagy részét a szegedi múzeum őrzi. (Sz.K.I.)

Erdélyi Mihály (Szeged, 1895. máj. 28.—Bp., 1979. jan. 27.) színész, színigazgató, operettszerző. Színészi pályáját Kméten kezdte 1922-ben. Itt ismerkedett meg Dudás Ilonával, későbbi feleségével. 1934-ben a főváros három kültelki színházát, a Józsefvárosi, az Erzsébetvárosi és a Kisfaludy Színházat közös kezelésbe vette, társulatával felváltva játszott mindháromban nagy közönségsiker mellett. 1945 után vidéken színészkedett. Ekkor jobbára operettszövegeket írt s operettzenét szerzett. (Sz.T.)

Erdélyi Mihályné Dudás Ilona (Kecskemét, 1900. ápr. 1.—?) színésznő. Színpadra lépett 1925. júl. l-jén Kméten. Itt ismerkedett meg Erdélyi Mihállyal, akinek később felesége lett. "Férje fővárosi társulatában többször is fellépett a Józsefvárosi, Erzsébetvárosi és Kisfaludy Színházban. (Sz.T.)

Erdélyi Zoltán (Kecskemét, 1872. ápr. 5.—Bp, 1915. febr. 6.) író, költő, lapszerkesztő. Kméten, majd a bp.-i egyetem jogi karán végezte tanulmányait. 1898-1900 között a Veszprém Vármegye c. hetilapot szerk. 1900-tól a Kereskedelemügyi Minisztérium tisztviselője volt. Az 1890-es évektől jelentek meg költeményei, elbeszélései. Vígjátékot is írt. Két elbeszélésével (Vesztett boldogság, Bp, 1897; Bazsalikom, uo, 1908.) kiérdemelte az MTA Nádasdy-díját. — F.m. Május (versek), Bp, 1892; Epizódok (versek), uo, 1895; Laura dalok (versek), uo, 1898. (Sz.K.1.)

Erdős Aurél Gergely (Gyöngyös, 1830. febr. 26.—Kecskemét, 1901. nov. 4.) Ferences-rendi szerzetes. 1848-ban a gyöngyösi kolostorban hallgatta a teológiát, amikor a szabadságharc híre eljutott hozzá. Beállott Gyöngyös városa 150 fős önkéntes vadászcsapatába. Részt vett az 1848. dec. 28-i szikszói és az 1849. jan. 4-i kassai csatában. Amikor az önkéntes vadászcsapat feloszlott, hittudományi tanulmányainak folytatására Kmétre jött. 1863-ban Kmétre helyezték hittantanárnak. 1877-től Szegeden, Szabadkán, Kaplonyban és Kméten volt házfőnök. 1891-ig három alkalommal választották meg a ferences rendkormány tanácsosává. A Paphonvédek Albuma részére 20 paphonvéd életrajzát írta meg a 48-as szabadságharcban részt vett társairól. (Sz.T.) Erdősi Imre; Poleszni (Nyitra, 1814. nov. 4.—Nyitra, 1890. febr, 9.) piarista tanár. Poleszni Ambrus csizmadiamester fia. Nyitra, Léva, Privigye, Vác és Szentgyörgy kegyesrendi gimnáziumaiban tanult. 1832. szept. 25-én lépett a rendbe. Tanári pályáját az 1840/41-es iskolai évben kezdte Selmecbányán. Itt került barátságba Guyon Richárddal. Tábori lelkészként részt vett az 1849. jan. 18-22-én vívott szélaknai csatában. Legnagyobb hőstettét a febr. 5-i bra-nyiszkói ütközetben hajtotta végre. Guyon nyíltan hirdette, hogy a branyiszkói győzelmet Erdősinek köszönheti. Még számos csatában vett részt. A világosi fegyverletételt követően Selmecbányára ment vissza nevelőmunkáját folytatni. Katonai ítélőszék elé került, jóakaróinak közbenjárására megmenekült a börtöntől. Internálták, és eltiltották magyarosított nevének használatától. 1867. okt. 13-án kapta meg az engedélyt az Erdősi név újbóli használatára. 1861-től 1878-ig élt Kméten. Magyarságát és hazaszeretetét jellemezte, hogy a kméti piaristák által vezetett latin nyelvű Historia Domus-t ő kezdte el magyarul írni. 1878-ban, rövid bp.-i kitérő után, visszatért szülővárosába, ahol rendtársai és barátai szeretetétől körülvéve élt haláláig. — ír. Szabó Tamás: A szabadságharc lelkes katonapapja, PN 1978. márc. 18; Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban, Honismereti Közlemények, Kecskemét, 1988. 9. sz; Szabó Tamás: Erdősi Imre, a hőslelkű piarista, KL 1990. febr. 9.; Szabó Tamás: Jirdosi Mirére emlékeznek, PN 1990. febr. 16. (Sz.T.)

 

F

Fábián Mihály (Nagyberény, 1834. aug. 11.—Felsőireg, 1913. febr. 22.) ref. lelkész, író. Diákéveit Kmé-ten töltötte, a teológia elvégzése után, 1856 tavaszán rektornak ment Kopácsra. Ezt követően több helyen volt lelkész, a dunamelléki egyházkerület 1888-ban tanácsbírá-jává választotta meg. Az egyházi lapok számos dolgozatát közölték. — F.m. Sokrates élet- és jellemrajza, Sárospataki Füzetek, 1862; Az örmények egyházi tekintetben, uo., 1866; Gusztáv Adolf svéd király, a protestáns keresztyén hit hős bajnokának és vértanújának életrajza, Pécs, 1874. (Sz.T.)

Falt Antal (Igló, 1720. máj. 10.—?, 1770) gyógyszerész. Apja Falt Mátyás szabómester. A gyógyszerészmesterséget 1740-4 l-ben Brünnben tanulta a jezsuita rend gyógyszertárában. 1742-ben Znaim-ban, 1745-47-ben Esztergomban volt gyógyszerész. 1748-ban Vághy György orvossal közösen megnyitották Kmét első gyógyszertárát. — ír. Entz-Genthon-Szappanos: Kecskemét, Bp., 1961. (PF.M.)

Falu Tamás; Balassa Lajos, 1898-ig Markbreiter (Kiskunfélegyháza, 1881. nov. 10.—Ócsa, 1977. júl. 13.) költő, író. Középiskoláit Kméten végezte, 1899-ben érettségizett a ref. gimnáziumban, majd jogi tanulmányokat folytatott. Újságíróként és Dabason közjegyzőként dolgozott. Több regénye és verseskötete jelent meg. A kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum 1981 őszén emlékkiállításon mutatta be a hagyatékából a múzeumba került dokumentumokat. — ír. F.T. emlékkiállítás (kiállításvezető), Kiskunfélegyháza, 1981. (Sz.K.I.)

Falus Elek (Orosháza, 1884. dec. 31.—Bp., 1950. máj. 20.) grafikus, iparművész. 1910 után a kméti szőnyegszövő műhely megszervezője és vezetője. Korának egyik legnépszerűbb lakberendezője és színpadi díszlettervezője volt. A Szinyei Merse Pál Társaság egyik alapítója. — ír. Szíj Rezső: A Nyugat és a Könyvművészet, Művészettörténeti Értesítő, 1963. 1. sz.; Bánszky Pál: Művészetpártolás Kecskeméten a 20. század elején = Múzeumi tudományos kutatások Bács Kiskunban, Kecskemét, 1986. (Sz.KI.)

Fantó Bernát (Bp., ?—?) fényképész. A fényképész szakmát Bp.-en tanulta. Kméten 1891-ben nyitott önálló műhelyt. 1901-ben a mezőgazdasági kiállításon aranyérmet nyert. Kmét egyik legismertebb fényképésze volt a 20. század első évtizedeiben. (P.F.M.)

Faragho Gábor, vitéz, 1928-ig Faragó (Kecskemét, 1890. febr. 16. Kecskemét, 1953. dec. 22.) tábornok, közellátás Ügyi miniszter. Iskolai tanulmányait szülővárosában a piarista gimnáziumban kezdte. Innen került 1905-ben a Kmét város által fenntartott alapítványi helyre a nagyváradi hadapródiskolába. 1907-től a Ludovika Akadémián folytatta tanulmányait. 1910. aug. 18-án hadnaggyá avatták. Szerbiába került, tényleges katonai szolgálatra, ahol 8 évet töltött le. Tüzér századosként fejezte be az I. világháborút. Hazakerülve tanult a Tudományegyetem jog- és államtudományi karán, 1921-től a hadiakadémián. 1932. nov. l-jén Kmétre került, az itt állomásozó tüzérek parancsnokhelyettese volt őrnagyi rendfokozattal. 3 év után Pécsre helyezték, ahol a Kinizsi Pál tüzérosztály parancsnoka, ezredes. Innen Bp.-re került, 1938. ápr. l-jétől a Honvédelmi Minisztérium elnökségi osztályának vezetője, vezérőrnagy. 1940. máj. l-jétől 1941. jún. 23-ig moszkvai katonai attasé volt. Hazatérve a csendőrség és rendőrség felügyelője, altábornagy. 1944. szept. 28-tól 1944. dec. 12-ig Moszkvában a magyar fegyverszüneti delegáció vezetője, vezérezredes. Anyanyelvén kívül német, horvát, szerb, szlovén, francia, bolgár és orosz nyelven írt és beszélt. 1944. dec. 24-től az ideiglenes nemzeti kormány közellátásügyi minisztere, Vörös János moszkvai távollétében 1945. jan. 1-től 31-ig annak helyettese. Ez évben Kmét nemzetgyűlési képviselőjének is megválasztották. 1945. júl. 5-én nyugdíjazták. 1951 júl. 5-én megfosztották nyugdijától és kitelepítették Újfehértóra. Kérésére — Puskin szovjet nagykövet közbenjárására — a kitelepítés helyszínéül saját tanyáját jelölték ki. így került vissza Koháry-majorba (Nyárlőrincre), ahol 1945-től 1951-ig is tartózkodott. 3 hónappal halála előtt oldották fel a kitelepítési kényszert. Kméten, az Izsáki-úti kórházban halt meg. — Ír. Szabó Tamás: A kitelepített tábornok, vitéz Faragho Gábor, KL 1990. szept. 14. (Sz.T.)

Faragó Béla (Püspökladány, 1865. okt. 28.—Kecskemét, 1926. nov. 4.) jogász, tanár, árvaházi igazgató. A középiskolát és a jogi stúdiumok egy részét Egerben végezte, majd belépett a jezsuita rendbe. A rendből kilépve, a bp.-i egyetemen fejezte be jogi tanulmányait. Polgári iskolai tanítói oklevelet is szerzett. A számvevői oklevél megszerzése után számvevőségi tisztté, majd ellenőrré nevezték ki. A központi kulturális igazgatás különféle területein működött, többek között a tanítói nyugdíjalapból fenntartott országos tanítói árvaházak szervezésének és ellenőrzésének referense volt. 1899-ben őt bízták meg a kmé-ti országos tanítói árvaház szervezésével. Megnyitásakor az intézmény igazgatója lett. 16 évig tagja volt a községi iskolaszéknek. Részt vett a th.-i bizottság és közigazgatási bizottság munkájában. 1907-től 1921-ig a Katona József Kör ügyvezető alelnöke volt. Az I. vh. idején javaslatára szervezték meg a kméti népirodát. Az árvaházban vöröskeresztes kórházat szervezett. Több elismerő oklevelet, kitüntetést kapott. — ír. KNKN 1906; KK 1926. nov. 25., 28.; KL 1926. nov. 25., 26., 28. (Sz.K.I.)

Faragó Géza (Bp., 1877. jún. 25.—Bp., 1928. szept. 23.) festő, grafikus, iparművész. Kméten Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott a művésztelepen. Modern plakátokat, díszlet- és jelmezterveket készített. Karikatúrákat is rajzolt. A Nemzeti Szalonban 1910-ben, 1923-ban és 1928-ban volt kiállítása. 1987 őszén a Kecskeméti Képtárban rendeztek kiállítást műveiből. — ír. Lyka Károly: F.G. Magyar Művészet 1928; F.G. (1877-1928) Plakátok... (kiállításvezető) Kmét, 1987. (Sz.K.I.)

Faragóné Szalontay Margit (?—?) tanár. 1899-ben került Kmétre az áll. polgári leányiskolához. 1931. ápr. l-jén ment nyugdíjba mint az iskola igazgatóhelyettese és c. igazgatója. Cikkei a leányiskola értesítőiben jelentek meg: Néhány szó leányaink kézimunkájáról, 1905; Kirándulásunk az Al-Dunára, 1906; El nem mondott beszéd kilépő növendékeinkhez, 1911; Az iskola 50 éves története, 1925. (Sz.T.)

Farkas Antal (Kecskemét, 1838. jan. 16.—Szeged, 1895. dec. 28.) tanár. 1858-tól tanított, előbb a szabadkai r.k. gimnáziumban, majd 1875 októberétől a szegedi áll. főreáliskolában, m-t, latin és görög nyelvet. Lapokban elbeszélései, költeményei és tárcái, iskolai értesítőkben pedagógiai tanulmányai, önállóan fordításai jelentek meg. (Sz.K.I)

Farkas Bertalan (Egbel, ?— Kecskemét, 1858. aug.) Ferenc-rendi szerzetes, író. Több helyen volt gimnáziumi tanár. Gyöngyösön és Szabadkán házfőnök, Kméten halt meg, ahová rendtársainak látogatására érkezett. Sok egyházi beszéde, verse jelent meg. (Sz.T.)

Farkas Ignác, balatoni (?— Kecskemét, 1944. okt. 25.) gyógyszerész. 1887-ben vette meg Machleid Alajostól a Mátyás király gyógyszertárat. A jól képzett gyógyszerész a város közéletében is jelentős szerepet játszott. Tagja volt a Vadásztársaságnak. Szőlő- és gyümölcstermesztéssel is foglalkozott. Különféle permetezőszerekkel, rovarirtó- és növényvédő oltóviaszokkal tette híressé a „Farkas-patika" nevét. — ír. Lóránd Nándor: A Mátyás király gyógyszertár történetéből, KL 1990. ápr. 20. (PF.M.)

Farkas János (Losonc, 1755. jan. 18.—Komárom, 1812. jún. 12.) ref. esperes. Debrecenben, majd a bécsi, berlini és bázeli egyetemeken folytatott tanulmányai után 1787-től Kméten volt tanár. Városunkból 1794 áprilisában Komáromba került lelkésznek. A nagyhírű prédikátort, akinek szép számban jelentek meg beszédei, 1803-ban Kazinczy is meglátogatta. (Sz.T.)

Farkas Jenőné -> Dabis Rózsa

Farkas József (Gárdony, 1833. márc. 23.—Bp., 1908. nov. 27.) ref. lelkész, teológiai tanár. A pesti piaristáknál folytatott tanulmányai után Kmétre került a ref. teológiára. Az 1855/56-os tanévben senior és teológiai helyettes tanár. Ezután a bécsi, a hallei és a zürichi egyetemen folytatott tanulmányokat. Küiföldi tanulmányútjárói hazatérve Kméten 1857-től az egyháztörténet és ószövetségi bibliamagyarázat tanára. A teológia Pestre kerülésekor 1860 elején Pestre ment, ahol tanári működése mellett egyházkerületi tisztségeket töltött be. Egyházirodalom-történeti cikkei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban jelentek meg. — F.m. A magyarországi protestáns egyház története, Bp., 1881; A pesti református egyház 101 éves története, Kecskemét, 1898. (Sz.T.)

Farkas József (Nemesvid, 1844. márc. 1.—Nagykanizsa, 1925. máj. 9.) piarista tanár. 1863-tól a gimnázium négy felső osztályát Kméten és Kolozsvárott járta. 1874. márc. 4-én szerezte meg m., latin és görög szakos tanári oklevelét. 1880-tól 1882-ig Kméten a rendi növendékek tanulmányi felügyelője s a gimnázium tanára volt. Tanulmányai az Egyetemes Philologiai Közlönyben, a Századokban és iskolai értesítőkben jelentek meg. 1881-ben Kméten jelent meg Néhány jellemvonás a jogtudós Scaevolákról c. tanulmánya. (Sz.T.)

Farkas László István (Kecskemét, 1841. jan. 4.—Tata, 1896. febr. 15.) piarista tanár. Tanulmányait szülővárosában kezdte, 1858. szept. 22-én lépett a piarista rendbe. Tanított Veszprémben, Vácott, Debrecenben és Szegeden. 1890-től Nagykanizsán házfőnök, főgimnáziumi igazgató. (Sz.T.)

Farkas Lőrinc (Lakszakállas, 1898. jan. 18.—?) festőművész. A kméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. Két festményét (Dürer Albert utcája Ajtós-falván és Első hó) a nürnbergi múzeum vásárolta meg. (Sz.K.I.)

Farkas Sándor (Bp., 1893. júl. 13.—Kecskemét-Szikra, 1919. nov. 9.) vasmunkás. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. jún. végétől városparancsnoknak nevezte ki Kmét-re. Aug. 2-án ő hozta a lakosság tudomására a Tanácsköztársaság megdöntésének tényét A város közönségéhez c. hirdetményben és másnap a Magyar Alföld hasábjain. A Tanácsköztársaság bukása után a törvényszéki fogházba került, ahonnan a Héjjas-különítmény a szikrai Dömötör tanyára hurcolta és halálra kínozta. (PF.M.)

Fáy Aladár (Bp., 1898. ápr. 11.—Bp., 1963. febr. 18.) festőművész. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, Csók Istvánnál tanult. Rajztanári oklevelet szerzett. A kméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. Sok állattanulmányt és ősmagyar alakokat ábrázoló képet festett. — M. A magyarság díszítőösztöne, Bp., 1941. (Sz.K.I.)

Fáy Flóra (Kecskemét, 1884.— Bp., 1929. dec. 2.) színésznő. Alsófokú iskoláit szülővárosában végezte, majd a Színiakadémián színészi képesítést szerzett. 1897-ben Debrecenben, Komjáthy János társulatánál kezdte működését. Innen Kassára ment, ahol Ujváry Lajossal házasságra lépett. Azután Krecsányi temesvár-budai társulatához szerződött. Itt aratta élete kiemelkedően nagy sikerét Gorkij Éjjeli menedékhelyének Vaszilissza szerepében. Krecsányitól Kolozsvárra ment Janovics Jenő társulatához, ahol mint drámai színésznő a közönség kedvence lett. 1915 és 1918 között többször játszotta a Bánk bánban Gertrudis szerepét. Súlyosbodó betegsége miatt, pályája csúcsán visszavonult a színpadtól. (Sz.T.)

Fáy István, fáji (Pozsony, 1881. jan. 5.—Buenos Aires, 1959. aug. ?) ogy-i képviselő, államtitkár, főispán. Családja az 1680-as években Kmét város 1/8 részének földesura volt. 1902-től különféle megyei és minisztériumi tisztségeket viselt. 1920, máj. 19-én a kormány kinevezte Kmét th. város főispáni teendőkkel is megbízott kormánybiztosává, 1920. szept. 9-én pedig a kormányzó Kmét th. város főispánjává. Ettől fogva Kméten lakott. 1937. márc-ban Hajdú megye és Debrecen főispánjává is kinevezték. Kmétnek 1938-ig volt főispánja. — ír. KNKN 1922; KK 1937, 54. sz. (PF.M.)

Fayer Gyula (Kecskemét, 1856. jan. 3.—Bp, 1932. ápr. 13.) ügyvéd, gyorsirodai tanácsos. 1876-1919 között ogy.-i gyorsíró. Elsőként állított össze gyorsírási rövidítésgyűjteményt. (PF.M.)

Fayer László; Feyer, Feuer (Kecskemét, 1842. jún. 22.—Bp, 1906. nov. 9.) jogász, egyetemi tanár, az MTA 1. tagja (1894). Pályája kezdetén újságíró, 1865-1885-ben ogy.-i gyorsíró volt, közben jogi tanulmányokat folytatott. 1866-ban a bp.-i magyar gyorsíróegylet egyik alapítója. 1870-ben szerezte meg a jogi diplomát. 1870-től szerkesztette a Gyorsírászati Lapokat. 1873-ban egyetemi magántanári képesítést nyert bűnvádi eljárásból. 1886-ban ny. r. tanári címet kapott. Büntetőjogi szemináriumával a jogi szakoktatásban meghonosította a szemináriumi rendszert. 1901-től 1906-ig a büntetőjog ny. r. tanára. A bűnözés megelőzését tartotta a büntető igazságszolgáltatás alapvető feladatának. Mint eljárásjogász a századvég liberális és humanista elveinek képviselője. A Magyar Jogászegylet egyik alapító tagja, 1903-tól elnöke volt. 1870-1880 között szerkesztette a Magyar Themis c. folyóiratot, majd a lapnak a Jogtudományi Közlönybe való beolvadása után annak főmunkatársa, ül. szerkesztője volt. A Pallas Nagy Lexikonénak is munkatársa. Számos értekezése jelent meg szakfolyóiratokban. — F.m. A magyar büntetőjog kézikönyve, I—II, Bp, 3. kiad. 1905; A magyar bűnvádi perrendtartás vezérfonala, I-IV, Bp, 1885-1905. — ír. Balogh Jenő emlékbeszéde, MTA Emlékbeszédek, XIII, Bp, 1908. 6. sz; Móra Mihály: EL, Magyar Tudomány, 1975; KL 1906, 258. sz. (PF.M.)

Fazekas Ernő (Kecskemét, 1899. aug. 17.—Kecskemét, 1957. ápr. 26.) tanító, költő, író. 1918-tól Kméten tanító, 1924-től iskolaigazgató, 1951-ben tanyai iskolába helyezték. Első versei, elbeszélései és meséi Kméten jelentek meg, később fővárosi lapok is közölték írásait. — F.m. Vadvirágok (versek), Kecskemét, 1922; Tavaszvárás, (versek) uo, 1925; Mesetarisznya, uo, 1926; Őszi kaland (elbeszélések), uo, 1932; Kérik a lányt (regény), uo, 1933; Megpróbált élet (regény), uo, 1938. (Sz.KI.)

Fazekas Tiborc (Kecskemét). 1954-ben Kunbaracson tanító.

Fehér Glycér (Fájsz, 1782. ápr. 7.—Tata, 1873. nov. 30.) piarista tanár. Kméten végezte alsó- és középfokú tanulmányait, 1803. okt. 3-án lépett a rendbe. Tanulmányait befejezve városunkban szentelték pappá 1810. ápr. 24-én. Ugyanitt 1806-08-ban már tanított is. Váci, nyitrai és kolozsvári működés után 1824-től 1827-ig ismét Kméten tanár. Ezt követően Kolozsvárott, Nagykárolyban, Léván, Szentgyörgyön, Kalocsán, Vácon, Veszprémben és Tatán tanított. Latin nyelvű munkái maradtak fenn. (Sz.T.)

Fehér Gyula (Kecskemét, 1879. márc. 11.—Bp., 1965. okt. 2.) színész, színészpedagógus. Szülővárosában folytatott középiskolai tanulmányai után Solymossy Elek színészképzőjét végezte el. 1898. okt. l-jén lépett először színpadra Mezei Béla nyitrai társulatánál. 1899-től Nyitra, Debrecen, Szabadka, Pécs, Nagyvárad, Kolozsvár színházaiban volt 15 éven át drámai hős- és jellemszínész. 1914. júl. l-jétől 1957. okt.-ig volt a Nemzeti Színház tagja, ahol klasszikus és modern művekben lépett fel mint epizódszínész. Képzett bariton hangja énekes szerepek alakítására is alkalmassá tette. Az Országos Színészegyesület alelnökeként részt vett a színésztársadalom szociális helyzetének javításában. 1922-től — több mint egy évtizeden át — az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájának tanára is volt. Sokoldalú karakteri-záló képessége lehetővé tette számára, hogy csaknem valamennyi Shakespeare-darabban játsszon. Jelentős szerepei voltak továbbá: Bánk bán, Petur bán (1925-29 között ötször játszotta a Nemzeti Színházban) és az 1962. évi kméti előadásokon Simon bán. (Sz.T.)

Fehér Péter (Ács, 1830. okt. 13.—Bp., 1876. júl. 13.) tanár, publicista. 1848-ban nemzetőrként részt vett a szabadságharcban. Rövid ideig Győrben káplán volt, majd a heidelbergi egyetemen folytatta tanulmányait. 1857-től a kméti ref. főgimnáziumban a magyar irodalom tanára. Alapítója és szerkesztője volt a Kecskemét c. lapnak. A ref. egyház tanácsosa, az Országos Középiskolai Tanáregyesület és az Országos Protestáns Egylet választmányi tagja, a népkör és a dalárda elnöke, 1864-65-ben a ref. főiskola, 1871-72-ben a gimnázium igazgatója. A politikában a szélsőbalhoz tartozott. Kmét felsőkerülete szerette volna ogy.-i képviselőjének, de nem kívánta otthagyni a katedrát, maga helyett Mocsáry Lajost ajánlotta, akit meg is választottak. írásai a Kecskemét mellett a Magyar Sajtóban, a Kecskeméti Protestáns Közlönyben és az Országos Tanáregyesületi Közlönyben jelentek meg. Ez utóbbinak alapító szerkesztője volt. 1866. dec. 22-én feleségül vette Herczegh Alojziát. Súlyos betegségben, 46 éves korában halt meg Bp.-en. Kméti tisztelői emeltették síremlékét. — F.m. Emlékkönyv a kollégiumi önképzőkör szépirodalmi munkásságáról, Kecskemét, 1864. — ír. K 1876. júl. 16; KNKN 1893. (Sz.K.I.)

Fehérvári Erzsébet; Fejérváry; Körmendi-Frimm Jenöné (Bp., 1890. okt. 21.—?) festőművész. 1912-től a kméti művésztelep tagja volt. Bp.-en és Párizsban voltak tárlatai, szerepélt az 1916. évi San Francisco-i világkiállításon is. Arc- és tájképeket, csendéleteket festett. A II. vh. előtt férjével Amerikába költözött, mindketten a chicagói Notre-Dame Egyetemen tanítottak. (Sz.K.1.)

Fejes István (Legenye, 1838. jan. 22.—Sátoraljaújhely, 1913. dec. 1.) ref. püspök. Több helyütt működött lelkészként és tanárként, 1882 őszén a sárospataki koll. gondnoka, 1888-tól a tiszáninneni egyházkerület tanácsbírája, 1910-től püspöke. Tagja volt az egyetemes konventnak, a debreceni és bp.-i zsinatnak, az autonómiához és a presbiteri irányzathoz szigorúan ragaszkodó szárny vezére. A Magyarországi Protestáns Egylet 1876-i kméti közgyűlésének résztvevője volt, és itt prédikációkat tartott, amelyek nyomtatásban is megjelentek. Shakespeare több drámáját fordította. Sok prédikációja jelent meg. (Sz.T.)

Fejes János (Kecskemét, ?— Kecskemét?, 1865. jún. 9.) ügyvéd. 1842-től működött ügyvédként, bekapcsolódott a város közéletébe. 1845-ben a választott közönség tagja. Nagy erőfeszítéseket tett a sz. kir. városi cím eléréséért. Közreműködésével több pusztát tudott megszerezni a város örök áron, vagy haszonbérbe. Egyik előmozdítója volt az 1844-ben — országos viszonylatban elsőként — szervezett kméti mintagazdaságnak. 1848-ban Kmétet képviselte a megyegyűlésen, részt vett a nemzetőrség szervezésében. Az 1848. jún. 18-i ogy.-i képviselőválasztáson képviselőjelöltként lépett fel, de ellenfelei Kossuth Lajos megválasztásával megbuktatták. Kossuth nem fogadta ugyan el a mandátumot — Pest képviselője lett —, Fejes ellenzői mégis célt értek, sikerült őt félreállítaniuk a politika porondjáról. Kossuth azonban értékelte emberi, politikai kvalitásait, mert 1848. szept. 25-én, mikor toborzó körútján Kméten járt, Fejest városi népfelkelési biztosnak nevezte ki. 1849. dec.-ben már a rögtönítélőszék esküdtje. 1850. febr. 10-től Pest megyei törvényszéki ülnök. 1861-ben Kméten a központi választmány elnökeként az ogy.-i képviselőválasztást irányította. (PF.M.)

Fejér Károly; Károlyi József (Eger, 1790.—Arad, 1877. okt. 29.) színész, színigazgató. Társulatánál kezdte pályafutását id. Lendvay Márton, Szathmáryné Farkas Lujza. Társulatával 1842-ben játszott Kméten is. Fellépéseinek főbb állomáshelyei Kmét mellett Debrecen, Ungvár, Eger és Szatmárnémeti. (Sz.T.)

Fejős Pál (Szekszárd, 1898. jan.—New York, 1963. ápr. 25.) filmrendező. Középiskolai tanulmányait Kméten végezte. (Sz.T.)

Féja Géza (Szentjánospuszta [Bars vm.l, 1900. dec. 19.—Bp., 1978. aug. 14.) író. Az 1930-as években többször szerepelt a Katona József Társaságban, előszót írt Sántha György Arany homokon nomád felhők alatt (Kecskemét, 1935) és Naphívás (uo., 1978) c. kötetéhez. Kmétről írt cikke: Hírős város, hírős hét és hírős gólya (KL 1934. júl 25, előbb a Magyarország c. lapban) (O.L.)

Fekete István (Kecskemét, 1845. okt. 19.—Kecskemét, 1902. máj. 30.) ügyvéd, városi tanácsnok. Elemi iskoláit Kméten, a gimnáziumot a kegyesrendiek pesti és kméti intézetében végezte. Közpályáját 1867-ben kezdte mint rendőrkapitánysági tollnok. 1869-ben a törvényszékhez került jegyzőnek. Itt dolgozott 1871-ig, közben 1870-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1871-ben segédtelekkönyvvezetővé nevezték ki. 1873. jan.-tói 1884-ig ügyvédként működött. Az 1884. évi tisztújításkor tanácsnoknak választották, a mérnöki és építészeti osztályt vezette. Kezdeményezésére kezdődött meg a poros, sáros utcák szilárd burkolattal való ellátása Kméten. Választmányi tagja volt az ügyvédi kamarának és jegyzője a városi r.k. felekezeti iskolaszéknek. 1891-től a jogi- és pénzügyi osztályt vezette, főnöke volt a javadalmi hivatalnak, 1891-96 között igazgatója a városi zálogintézetnek. 1897-ben helyettes polgármesterré választották. Ebben az állásban érte őt a halál. — ír. KNKN 1891; KFU 1902. 1907; sz. (PF.M.)

Fekete József (Kecskemét, 1854. nov. 19.—Bp., 1928. mára 8.) író, újságíró, szerkesztő. Apja jómódú kereskedő volt. Tanulmányait Kméten kezdte, majd Bp.-en, Berlinben és Lipcsében tanult. A Lipcsei Magyar Egylet megalakítója. 1874-ben kiadta a Deutsche Reichslaterne c. folyóiratot. 1878-ban hazatért szülővárosába és 1884-ig szerkesztette a Kecskeméti Lapokat. Három színdarabját (A zuhanykúra, Szereti a feleségét, Tudományosan) a kméti színház mutatta be. Kezdeményezte a Katona József Kör létrehozását és a drámaíró szülőházának emléktáblával való megjelölését. A ref. gimnázium szegény tanulói számára alapítványt tett. Nevéhez fűződik a kméti hizlalótelephez vezető vasútvonal létesítése. 1884-től Bp.-en élt. Ekkor indította a Magyar Szalon c. lapot, amelyet gr. Keglevich Istvánnal együtt szerkesztett. Célja — a túlsúlyban levő német olvasmányok ellensúlyozására — a m. irodalom népszerűsítése és olvasótáborának gyarapítása volt. Ez a cél vezérelte a Szépirodalmi Könyvtár megindításakor is. Ellenezte a fővárosba tervezett német színház felépítését. Megalapította az írók és hírlapírók Otthon körét és lapját. Cikkeit, fordításait több lap közölte, számos irodalmi, szociográfiai, nemzetgazdasági tanulmánya és könyve jelent meg. — F.m. A magyar nemzet gazdasági története, Bp., 1875; A szocializmusról, uo., 1886; Magyar festők műtermeiben, uo., 1888; Az élet bölcselete, uo., 1903.; A világ mechanikája, uo., 1905; Darwin jubileuma, uo., 1907. — ír. KNKN 1893. 158-160. (Sz.K.I.)

Fekete József; 1901-ig Schwarz (Kecskemét, 1882. nov. 3.—Bp., 1941. febr. 14.) színész, színházi gazdasági igazgató. Iskoláit Kméten a piaristáknál végezte, a diákszínjátszás során ismerkedett meg a színészettel. Iskolái végeztével, 1900-ban színész lett Gáspár Jenő társulatában. 1914-től 1924-ig Bp.-en az Apolló Kabaré színésze és titkára, egy ideig gazdasági igazgatója. 1930-tól a Bethlen téri Színpad gazdasági igazgatója. Tagja volt az Országos Színészegyesület igazgatótanácsának. (Sz.T.)

Fekete Miksa; Schwarcz (Kecskemét, 1862—?) színész. 1880-ban Nyéki János társulatánál kezdi a színészéletet. (Sz.T.)

Fekete Pál (Kecskemét, 1900. máj. 20.—Bp., 1965. dec. 14.) sportújságíró. Iskoláit szülővárosában végezte, majd Bp.-en volt tisztviselő. A 30-as évektől a Népszava sportrovatának külső munkatársa, 1945-től a Népsport főmunkatársa. Megírta Hidegkuti Nándor és Sándor Károly életrajzát. — ír. Népsport 1965. dec. 15. (Sz.T.)

Féld Vilmos (Székesfehérvár, 1847. júl. 5.—Székesfehérvár, 1913. szept. 6.) piarista tanár. 1866-tól 1869-ig, majd 1872-től 1877-ig volt tanár Kméten a kegyesrendiek főgimnáziumában. Számos értekezése jelent meg. (Sz.T.)

Feldmeier Ignác (Kecskemét, 1848. dec. 23.—Kecskemét, 1921. márc. 20.) gyümölcs- és baromfikereskedő. Az elemi és 4 gimnázium elvégzése után apja mellett kezdett dolgozni, akinek korai halála miatt a családfenntartás gondja az ő vállára nehezedett. 1868-ban üzleti kapcsolatot létesített Linek József cseh gyümölcs- és baromfikereskedővel. Fokozatosan meghódította Németo., Oroszo., Cseho., Morvao. és Szilézia piacait. 1876-ban az az ötlete támadt, hogy élő baromfit szállít külföldre. Ez kezdetben nehezen ment, mert a vasút akadékoskodott. 1885-ben kezdte meg a pulykaszállítást Londonba. Emellett vágottbaromfit is szállított. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a külföld megismerje a magyar gyümölcsfajokat. Neki köszönhető Kmét gyümölcstermesztésének és baromfitenyésztésének fellendülése. — ír. Bleyer Ferenc: Emlékeim Kecskemét közgazdasági életéből a XIX. sz. második felében, Kecskemét, 1939; KNKN 1906. (PF.M.)

Feldmeier Lipót (Kecskemét, 1881. máj. 13.—Kecskemét, 1935. nov. 28.) gyümölcskereskedő. F. Ignác fia. 1905-től apjával közösen vezette a gyümölcs- és baromfikereskedést, majd betársult a Benedek-Aszódi céghez. Az I. vh.-ban népfölkelő főhadnagyként harcolt. Nagy szerepe volt a kméti exportpiac kifejlesztésében. (PF.M.)

Fellner, Ferdinánd (Bécs, 1847. ápr. 19.—Bécs, 1916. márc. 22.) építész. Nemzetközi hírnevét elsősorban az általa tervezett színházépületeknek köszönhette. H. Helmer osztrák építésszel együtt számos európai színház épületét tervezték. Terveik szerint épült a bp.-i Népszínház, a Vígszínház, Temesvár, Szeged, Pozsony, Fiume, Tata, Nagyvárad és Kolozsvár színházai, és 1896-ban a kméti színház is. (Sz.K.I.)

Ferenczy Auguszta, Kada Elekné (Kecskemét?, 1850. dec. 7.—Kecskemét, 1929. máj. 31.) F. Ida unokahúga. 1876-ban lett Kada Elek felesége. Mint a polgármester felesége fontos szerepet vitt Kmét társadalmi életében. (PF.M.)

Ferenczy Gergely (Kecskemét, 1795. máj. 26.—Kecskemét, 1879. márc. 8.) megyei táblabíró. F. Ida édesapja. Pest-Pilis-Solt vm. esküdtje, majd hosszabb ideig járási pánztárnoka volt. Előbb Pest-Pilis-Solt, majd Csongrád vm. táblabírá-ja. A pesti után elsőként megalakuló vidéki kaszinó, a kméti egyik alapító tagja. 30 évig volt Kmét közgyűlésének, th. bizottságának tagja. — ír. KL 1879, 11. sz. (PF.M.)

Ferenczy Ida (Kecskemét, 1839. ápr. 7.—Bécs, 1928. jún. 28.) Erzsébet királyné felolvasónője. F. Gergely leánya. 1864-ben került Erzsébet királynéhoz, hamarosan a bizalmasa lett, mint arról a királyné többször is tanúbizonyságot tett. Nemcsak hazájához, hanem szülővárosához is meleg szeretettel ragaszkodott. Kada Elek kérésére ő járt közben Koburg Fülöp hercegnél, akikre Koháry-örökségként szállt a koháry-szentlőrinci birtok, hogy a már opciót szerzett Agrár Bank helyett Kmét vásárolhassa meg a pusztát. Ferenczy Ida végrendeletében 1000 aranykoronát hagyott Kmét város szegényeire, akiket a Rongyos Egyletnek juttatott adományaival egész életén át támogatott. Végakaratának megfelelően földi maradványait Kmétre hozták haza. — ír. Szabó Tamás: Ferenczy Ida emlékezete, PN 1985. jún. 26; Szabó Tamás: Brigitte Hamann könyvének kecskeméti szereplője, PN 1989. jan. 6; Szabó Tamás: Erzsébet királyné bizalmasa: Ferenczy Ida, KL 1989. nov. 10; Szabó Tamás: Frenczy Ida az eisenstadti kiállításon, KL 1991. okt. 4. (Sz.T.)

Ferenczy István (Rimaszombat, 1792. febr. 24.—Rimaszombat, 1856. júl. 4.) szobrász. Kméten az Újkollégiumban látható egyik alkotása, Szánthó Mártonné Kuthy Julianna fehér márványból készült síremléke. (Sz.K.I.)

Ferenczy János György (Kecskemét, 1773. ápr. 16.—Kecskemét 1842. márc. 16.) kapitány. Ferenczy Móric apja. Kapitányként harcolt a Napóleon ellen szervezett osztrák seregben. A harcokban 1794-ben elvesztette jobb karját. Ekkor a katonaságtól nyugalomba vonult. Megnősült, feleségül vette Breitvicz Dorottya bárónőt. 1804-ben telepedett le Kméten. 1809-ben a napóleoni hadak magyarországi támadása hírére Pest megye elrendelte, hogy a városok gyalog és lovas űző sereget állítsanak fel. (Ez nem volt azonos az insurgens csapattal.) Kmét 300 lovasból és 600 gyalogosból álló seregének kapitánya F.J. lett. Földi maradványai a nagytemplom szentélye alatt vannak elhelyezve. (RF.M.)

Ferenczy Károly (Bp, 1878. nov. 28.—Bp., 1945) színész. Teológiai tanulmányait 1894-ben abbahagyva, a pozsonyi színtársulathoz szerződött táncoskomikusnak, majd vidéki társulatoknál (Pozsony, Miskolc, Brassó, Kassa, Szeged, Kecskemét és Zombor) szerepelt. 1902-ben a Magyar Színházhoz, 1903-ban a Király Színházhoz került. 1912-ben a Gyár utcában önálló kabarét nyitott, amely azonban megbukott. Az I. vh. után a Fővárosi Orfeumban működött, majd Nagy Endre kabaréjának volt a tagja. 1925-1931 között a Városi Színházban lépett fel, amelynek közben két évig igazgatója is volt. (Sz.T.)

Ferenczy László (Kecskemét, 1799. jan. 28.—Kecskemét, 1881. okt. 6.) ügyvéd, városi és megyei tisztviselő. F. László városi tanácsnok, főbíró fia. Gimnáziumi tanulmányait Kméten végezte, a bölcsészetet Pesten hallgatta. Pozsonyban a jogakadémián a kméti származású Szlemenics Pál jogtudósnak egyik legkedvesebb hallgatója. Ügyvédi gyakorlatot rokonánál, a szintén kméti származású Szentkirályi Lászlónál folytatott. 1822-ben nyert ügyvédi oklevelet, hazaköltözött. Apja korai halála miatt átvette a gazdaság irányítását. A szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint -nemesítés élharcosa volt. Már a helyi gazdasági egylet megalakulása előtt rendezett a kaszinó helyiségében gyümölcskiállítást. Több gyümölcs és szőlőfajtát honosított meg Kmét határában. A kméti kaszinó megalakításában jelentős szerepe volt. A kaszinóegylet örökös tb. elnökévé választotta. A város irányításában 1825-től főpénztárnokként, 1837-ben főbíróként vett részt. 1849 tavaszán felállított vésztörvényszék ülnökévé nevezték ki. Higgadt gondolkodása és határozott magatartása folytán itt egyetlen egy vádlottat sem ítéltek halálra. Az 1850-es években a Kméten székelő fenyítő törvényszék elnöke. Az 1861-es tisztújítást mint elnök vezette. Később Pest és Csongrád megyék táblabírója volt. — ír. KL 1881, 41. sz. (RF.M.)

Ferenczy Móric (Kecskemét, 1802. ?—Kecskemét, 1843. febr. 25.) városi írnok, tb. levéltárnok. 1822-ben fejezte be tanulmányait. 1823. nov. 7-én a város tb. írnokként alkalmazta. 1827-től dolgozott a levéltárban, az iratok rendezését végezte Drégely István tanácsnok mellett. 1829-től írnok volt, 1833-tól folytatta levéltári tevékenységét. 1837-ben tb. levéltárnoknak nevezték ki. Hunyadi Jánosról írt munkájának kézirata a Nemzeti Múzeumba került. — ír. Bálintné Mikes Katalin: Kecskemét város levéltára = Bács-Kiskun megye múltjából, IX, Kecskemét, 1987. (PF.M.)

Ferkai Jenő (Bp., 1877. aug. 27.—Bp, 1963. jún. 12.) festőművész. Bp.-en, Münchenben, Nagybányán és Weimarban tanult. A nagybányai stílus és Ferenczy Károly hatott művészetére. Élet- és tájképeket festett. Rendszeresen dolgozott a kméti művésztelepen is. (Sz.K.I.)

Fényes Adolf; 1886-ig Fischmann (Kecskemét, 1867. ápr. 29.— Bp, 1945. márc. 15.) festőművész. Fischmann Simon főrabbi fia. Apja halála után 14 éves korában, édesanyjával Pestre költözött. Jogásznak indult, fél év után azonban beiratkozott a mintarajziskolába. 1884-87 között Székely Bertalannál tanult. Gerguss Jánosnak is növendéke volt. Ezután Weimarban tanult tovább a korabeli szegényember-festészet mestere, Max Thedy mellett. 1891-ben a párizsi Julian akadémiára került, majd egy év múlva ismét visszatért Weimarba. 1894-ben hazajött, Benczúr mesteriskolájában folytatta tanulmányait. 1903-tól nyaranként Szolnokon dolgozott, a művésztelep megszervezésében is részt vett. 1944-ig minden nyáron visszatért ide. Család c. képével 1900-ban Párizsban díjat nyert. Tájképei, paraszti életképei és portréi, majd csendéletei, templom- és palotabelsőket ábrázoló képei egyaránt népszerűvé tették, számos elismerést, díjat kapott. 1912-ben, 1918-ban, 1923-ban és 1927-ben az Ernst Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása. Utolsó jelentősebb bemutatkozását az 1936-ban a Frankel szalonban rendezett tárlata jelentette. Egyik utolsó festménye az Öreg festő téli tájban c. önarckép. 1944. januárjában elvették szolnoki műtermét, majd gettóba hurcolták. Az elszenvedett megpróbáltatások következtében 1945 tavaszán meghalt. — ír. Végvári Lajos: FA, Szabad Művészet, 1949; Végvári Lajos: Szolnoki művészet 1852-1952. Bp, 1952; Heltai Nándor: FA, PN 1959. nov. 29; Oelmacher Anna: FA, Bp, 1962; Telepy Katalin: FA, 1867-1945 (emlékkiállításának katalógusa), Kecskemét 1967; Aradi Nóra: F.A., Bp., 1979. (Sz.K.1.)

Feyer László -> Fayer László

Feuer László -> Fayer László

Fiala Jakab (Rákos, 1697. febr. 2.—Breznóbánya, 1733. okt. 1.) piarista tanár. Kméten a kegyesrendi növendékek aligazgatója volt. Több költészeti munkáját egy k.-be gyűjtve Koháry István grófnak ajánlva kívánta megjelentetni. (Sz.T.)

Filó János (Losonc, 1823. nov. 9.—1893 után) ref. lelkész, teológiai tanár. Öccsével, F. Lajossal együtt Kméten végezte a gimnáziumot. Jogot és teológiát is itt tanult, majd előbb gimnáziumi, később teológiai tanár volt Kméten. 1858-tól Szentesen volt lelkész. Kméten tartott temetési beszédei (Polgár Mihály szuperintendens és özv. Mihó Lászlóné felett) nyomtatásban is megjelentek. (Sz.T.)

Filó Lajos (Losonc, 1828. okt. 31.—Nagykőrös, 1905. dec. 11.) ref. lelkész, teológiai tanár. F. János öccse. A kméti ref. koll.-ban teológiát végzett, később ugyanitt gimnáziumi, majd 1855-től teológiai tanár. Innen Kopácsra ment lelkésznek, majd Pestre a teológiai akadémia tanárának. Tanulmányait Genfben és Edinburghban folytatta. 1861-től Nagykőrösön volt lelkész. Egyházi lapokban és folyóiratokban jelentek meg kisebb dolgozatai. — F.m. A feltámadás és a spiritualizmus, Kecskemét, 1862; Egyházi beszédek, uo., 1872. (Sz.T.)

Fischer Boldizsár (18. sz.) kméti kőművesmester. 1792-94-ben ő tervezte és építette a hódmezővásárhelyi ref. templomot. (Sz.K.1.)

Fischmann Simon Henrik (Miskovicz, [Cseho.] 1821—Kecskemét, 1879. jan. 14.) főrabbi. Cseho.-ból bevándorolt zsidó családból származott. Iskoláit Miskolcon befejezve külföldi tanulmányútra ment. A nikolsburgi teológián nyert kiképzést a héber tudományokba. A kméti zsidó hitközség 1846-ban megválasztotta főrabbivá, noha akkor még alig volt 25 éves. Energikus tennivágyással rendbe hozta az elhanyagolt állapotban lévő elemi iskolát, nemcsak új tanerőket állított be, hanem ő maga is papja, tanítója, nevelője és igazgatója lett egyházának. Oly nagy hangsúlyt fektetett a m. nyelv és hazai történelem tanítására, hogy keresztény családok is a zsidó iskolában taníttatták gyermekeiket. Az 1848/49-es szabadságharcból F.S.-nal az élen a kméti zsidóság is kivette részét, aminek az lett a következménye, hogy Haynau kméti tartózkodása során kegyetlen hadisarcot vetett ki az izraelitákra. F. többször kérte ennek elengedését, közben le is tartóztatták, s végül elérte, hogy a kmétiekre kivetett hadisarcot a hazai zsidósággal együttesen kellett kifizetnie. Kmét közéletéből is kivette részét, megalapított több vallástanítási és jótékonysági egyletet. Az ő kezdeményezésére és fáradhatatlan buzdítására épült fel a kméti zsinagóga. — ír. K 1879, 5. sz.; K 1889, 40. sz.; KNKN 1893; Szabó Tamás: Kecskeméti zsidók a szabadságharcban, KL 1991. márc. 15. (Sz.T.)

Fittler M. Róza (? 1863.—Veszprém, 1933. febr. 24.) tanár, az angolkisasszonyok főnöknője. 1918-ban került Kmétre, 12 évig állt a kméti zárda élén, és azt mintaintézménnyé fejlesztette. Kitűnő pedagógiai munkássága mellett értékes irodalmi tevékenységet is kifejtett. Kméten osztatlan, megbecsülés és tisztelet övezte. — ír. KK 1933. febr. 26. (Sz.T.)

Fodor János (Betlen, 1909. júl. 24.—Kecskemét, 1961. jan. 14.) nyomdász, író. A középiskola után nyomdászinas volt Kméten. 1928-ban szabadult fel. Külföldi tanulmányútjárói hazatérve kméti nyomdákban dolgozott. 1942-ben Hess Andrásról írt regényével megnyerte a Dante kiadó pályázatát. Elbeszélései, karcolatai a Kecskeméti Lapokban, majd a Petőfi Népében és a Typographiában jelentek meg. — F.m. A budavári nyomdász (regény), Bp., 1942 (Sipos András álnévvel); Petur (dráma), Kecskemét, 1945. — ír. Heltai Nándor: Születésnapi üdvözlet, PN 1959. júl. 19.; PN 1961. jan. 22.; Somogyi György: Fodor János, KJT Évk. 1971. (Sz.K.1.)

Forgács Endre (Abaújszántó, 1849. dec. 16.—Sárbogárd, 1913. jún. 4.) ref. lelkész. Sárospatakon végezte a teológiát, majd több helyen volt lelkész. 1876-77-ben Kméten Fördős Lajos mellett volt káplán. Itt-tartózkodása idején számos cikke jelent meg kméti lapokban. Ezenkívül útirajzai és elbeszélései láttak napvilágot, színműveit is játszották vidéken. (Sz.T.)

Forgács Rózsi (Kecskemét, 1886. jún. 13.—Pestszenterzsébet, 1944. ápr. 11.) színésznő. Kméten kezdte iskolai tanulmányait, majd a Színművészeti Akadémián folytatta. 18 éves korában került a Thália Társasághoz, amelynek megszűnéséig vezető művésze volt. Ezt követően Kolozsvárott, majd a Nemzeti Színházban játszott. 1923. nov.-ben megnyitotta saját színházát (F.R. Kamaraszínháza), ez azonban öt év keserves küzdelmei után csődbe ment. Korának egyik legjobb tragikája volt. A német megszállás után férjével együtt öngyilkos lett. (Sz.T.)

Fórián Károly (Kecskemét, 1827. ápr. 24.—Kecskemét, 1880. aug. 11.) megyei és városi tisztviselő, ogy.-i képviselő. Középiskoláit szülővárosában, a piarista gimnáziumban végezte. Már 20 éves korában, 1847. szept. 14-én ügyvédi diplomát szerzett, ügyvédi gyakorlatot azonban nem folytatott. 1848. máj. 18-án a nemzetőrök hadnagyukká választották, részt vett a Szenttamásnál lefolyt harcokban. 1848 végén már megyei esküdt. 1850-től 1854-ig alszolgabíró. 1855-ben állt Kmét város szolgálatába. 1855-57-ben adópénztárnok, 1857-61—ben főpénztárnok volt. 1861-62-ben Pest vm. járási pénztárnoka. 1862. nov. 24-én Kméten törlesztési pénztárnoknak nevezték ki. 1867. júl. 31-ig töltötte be hivatalát. Kezdetben a Deák-párthoz tartozott, s részt vett a Deák-párti olvasókör megalakításában, melynek alelnöke, majd elnöke lett. Megválasztották a Kaszinó elnökévé is. Haláláig volt főgondnoka a r.k. egyháznak. Szabadelvű párti programmal 1875-ben Kmét ogy.-i képviselőjévé választották. — ír. KNKN 1894. (PF.M.)

Földényi Béla (Temesvár, 1850. okt. 12.—Gödöllő, 1895. dec. 13.) színész. Tanulmányait részben Kméten végezte. 1866-ban a Színiakadémiára ment. 1869-ben lépett színpadra Majoros név alatt. 1878-ban a Nemzeti Színházhoz hívták meg, ahol mint epizódszínész nagy megbecsülésben részesült. Művész pályáját súlyos betegsége szakította ketté. (Sz.T.)

Földy József (Kecskemét, 1881. ápr. 16.—Bp., 1965. dec. 28.) tanár, műfordító, tankönyvíró. Több vidéki középiskolában tanított, majd Bp.-en élt. Az Ókortudományi Társaság választmányi tagja volt. Cikkeket, tankönyveket, szótárakat írt. 1903-ban megjelentette Demoszthenész válogatott beszédeinek fordítását, 1935-ben görög költemények fordítását. (Sz.K.I.)

Földvári László (Kunszentmiklós, 1838.jún. 24.—Váchartyán, 1921. dec. 30.) ref. lelkész, történetíró. 1854-57 között Kméten a teológián folytatott tanulmányokat. 1857-ben rektornak ment Lovasberénybe. Ezután több helyen volt lelkész, Orgoványon is. 1860-as évektől rendszeresen jelentek meg cikkei, értekezései és egyházi beszédei politikai, szépirodalmi és egyházi lapokban (Képes Újság, Kecskeméti Lelkészi Tár, Protestáns Lap, Budapesti Hírlap). Számos történelmi tárgyú munkája is napvilágot látott (Wesselényi Miklós báró és Cserey Ilona előélete és küzdelmei, szenvedése vallásáért, Bp., 1898; Száki János megégettetése Komáromban, Protestáns Szemle 1903; Eltótosodás és visszamagyarosítás Pestmegyében). Bács-Kiskun megyei vonatkozású munkája A bábakeresztélés és a halasiak. Szegedi Kiss Istvánról írt pályamunkáját a Protestáns Irodalmi Társaság 1893-ban száz aranyforinttal jutalmaz. (Sz.T.)

Fördős Dávid; Ferdős, szenei (Mezőlak, 1787. dec. 27.—Nagydorog, 1866. nov. 11.) ref. lelkész, egyházi író. Kméten jelent meg 1842-ben Halotti búcsúzó versek c. munkája, amelyet évtizedeken át használtak temetések alkalmával a dunamelléki és dunántúli református egyházkerületben. (Sz.T.)

Fördős Dezső (?—?) városi főkönyvelő. 1874-ben lépett Kmét szolgálatába, 1878. nov. 15-én főkönyvelőnek választották, 1890-ig intézte a város pénzügyeit. Maradandó érdemei vannak a városi nyugdíjintézet, a javadalmi hivatal és a zálogház létrehozásában. A város pénzügyi, gazdasági helyzetéről, szakkérdésekről több cikket írt a Kecskeméti Lapokba, Vázlat Kecskemét város pénzügyeiről c. írása a KNKN-ban jelent meg 1890-ben. Az 1890. dec. 29-i tisztújítás után nyugdíjazták. 1891. ápr. l-jén elment Kmétről, a balassagyarmati takarékpénztár főkönyvelői állására hívták meg. (P.F.M.)

Fördős Lajos, szenei (Gyönk, 1817. jún. 7.—Kecskemét, 1884. máj. 5.) ref. főesperes, egyházi író. F. Dávid fia. Gyönk, Pápa és Nagykőrös után, 1839 tavaszán került Kmétre káplánnak. Rövid kisújszállási és kunszentmiklósi kitérő után 1856-ban Kméten lett lelkész. Kivette részét a kméti teológiai akadémia fennmaradásáért folytatott küzdelemből. Egyházmegyéje 1869-ben főesperessé választotta, s ez időtől lett elnöke a szlavóniai misszióbizottságnak és a Magyarországi Protestáns Egyletnek. 1881-ben — egyházmegyéje megbízásából tagja volt a debreceni zsinatnak, ahol mint rangidős esperes a távol lévő Török Pál püspököt helyettesítette. Papi dolgozatokat közlő sorozataival Kmétet a ref. egyházi irodalom egyik központjává tette. Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok c. sorozatának (1-12. füz., Kecskemét, 1849-58) 2. füzetét a rendőrség lefoglalta, s a minisztérium csak a kifogásolt részek kihagyásával engedte meg 1858-ban forgalomba kerülését. Ennek a követelésnek azonban nem tett eleget, s így csak 1861-ben jelent meg a 2. füzet. Önálló munkái 1846-1876 között jelentek meg, néhány kivétellel valamennyi Kméten. Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok c. sorozata mellett 1850-1871 között szerk.-je és kiadója volt a Papi dolgozatok gyászesetekre c. kiadványnak, amelyből 14 füzet jelent meg. Szerk.-je volt a Kecskeméti Protestáns Közlönynek és a Kecskeméti Lelkészi Tárnak is. — Km. Ájtatos hölgy, Kecskemét, 1846, Szívós Mihállyal; Egyházi beszédei, uo., 1850; Konkordantcia, vagy szentirati szókönyv I—II., uo., 1857-60 (A-I, folytatása nem jelent meg); Agenda, Pest, 1866, 2. kiad. Kecskemét, 1875. ír. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1884. 19. sz.; K 1884. 32. sz.; KL 1884. máj. 11; KNKN 1893. (Sz.T)

Fördős Lajos (Kecskemét, 1893. ?—Kecskemét, 1948. júl. 31.) gyógyszerész. 1920-ban szerzett gyógyszerészdiplomát. Saját patika felállítására 1928-ban kapott engedélyt. A II. vh. alatt gyógyszertára találatot kapott és teljesen elpusztult. 1945. jan.-ban a Népjóléti Minisztériumtól Gyenes István gyógyszerésszel együtt megbízást kapott az elhagyott gyógyszertárak és azok anyagának hatósági felleltározására. 1946 novemberében egy darálóüzem helyiségét kapta meg gyógyszertárnak. Vezetőségi tagja volt az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesületének, alelnöke a Magyar Gyógyszerészegylet Pest vármegye déli kerületének. Tagja volt a Feltalálók Eszperantó Világúniójának és a Magyar Feltalálók Országos Szövetségének. Két találmányát aranydiplomával tüntették ki. A háború alatt saját készítésű vércukor csökkentő szerével sikeresen gyógyította a cukorbetegeket. „Aktív iszap"-jával az izületi betegségeket gyógyította. — ír. Lóránd Nándor: Emlékezés F.L. gyógyszerészre, Gyógyszerészet 14. évf. 8. sz. (PF.M.)

Fördős László, szenei (Kecskemét ?—?) ref. lelkész. F. Lajos fia. Kméten mint református segédlelkész kezdte pályafutását. 1890-ben itt jelent meg az elemi iskola első osztálya részére írt vallástananyaga. (Sz.T.)

Francia Kiss Károly (Kecskemét, 1854. máj. 13.—?) tanár. Iskoláit szülővárosában, a ref. kollégiumban kezdte. Bölcsészeti tanulmányait a pesti egyetemen végezte. 1874. szept. 23-án mint önkéntes belépett a Kméten állomásozó 38-as Mollinari gyalogezredbe, 1878-79-ben részt vett Bosznia okkupációjában. Kilépve a hadseregből, 1882. ápr. 29-én tanári képesítést nyert mennyiségtanból és természettanból. 1886. szept. 1-től a bp.-i ref. főgimnázum tanára volt. Matematika tankönyveket írt. Vidéki lapokban Helvetia szőlőtelep Kecskeméten címmel arról cikkezett, hogy a filoxera pusztítása miatt elszegényedett szőlőmunkások Kmétre telepedjenek le inkább, mintsem hogy kivándoroljanak. Cikkei jelentek meg a Kecskeméti Lapokban is. (Sz.T.)

Francia Kiss Mihály (Kecskemét, 1887. nov. 22.—Bp., 1957. aug. 13.) gazdálkodó. Kiterjedt kméti gazdálkodó családból származik. Nagybátyja, F. K. Károly a bp.-i ref. főgimnáziumban tanított. Az I. vh.-ban tiszthelyettes. A Tanácsköztársaság idején részt vett a szentkirályi gazdák szervezkedésében. Összekötő lett a Szegeden Prónay Pál körül csoportosult ellenforradalmi tiszti különítmény és a Héjjas Iván, Héjjas Aurél, Homonnay Tibor, Haág Ágoston szervezte mozgalom között. Terrorcselekményekben való részvétele, kommunisták törvénytelen meggyilkolása miatt a fehérterror utáni konszolidáció idején felelősségre vonták, de 1920-ban közkegyelemben részesült. 1945 után álnéven élt. 1947-ben „in effigie" halálra ítélték. Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukása után névtelen feljelentés alapján elfogták és kivégezték. (Sz.T.)

Francsek József (Szele, 1856 — ?) kereskedő. Iskoláit Cegléden végezte, majd kereskedői pályára lépett. 30 évig volt fűszerkereskedő Kméten. A th. bizottság tagja, a 48-as Párt elnöke, a Gyufagyár megalapítója és igazgatója volt. Tagja a Fűszerkereskedők, a Szőlősgazdák Egyesületének. Borászati kiállításon számos kül-, és belföldi kitüntetést nyert. Közérdekű cikkei jelentek meg a helyi, valamint a fővárosi lapokban. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (PFM.)

Füvessy Imre (Kiskunhalas, 1857.—Kecskemét, 1932. márc. 29.) rendőrtiszt, városi tisztviselő. Iparos szülők gyermeke. Az elemi és középiskolát, valamint a jogi tanfolyamot Kméten végezte. 1885-ben lépett Kmét város szolgálatába mint fogalmazó. 1891. jan. 16-án saját kérelmére a rendőrséghez helyezték át. 1892-ben rendőrkapitánnyá választották, 1903-tól helyettes rendőrfőkapitány. 1909-ben a bűnügyi osztály élére került mint országos hírű bűnügyi nyomozó. 1919. márc-ban állásából eltávolították. A Tanácsköztársaság bukása után a h. rendőrfőkapitányi állását ismét betöltötte a rendőrség államosításáig, 1920-ig. Ezután a város az 1920-ban szervezett katona, illetőségi és kórházügyi osztály élére állította. 1920. aug. 16-án tanácsnokká választották. 1922. ápr. l-jén vonult nyugalomba, majd 1924. ápr. l-jétől 1931. ápr. 30-ig a városi levéltár selejtezési munkáját végezte. A társadalmi életben is tevékenyen részt vett. Elnöke volt a kméti Polgári Körnek, a Kecskeméti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek. A városi th. bizottságnak választott, a kméti dalárdának dísztagja volt. 1883-tól írt cikkeket a helyi lapokba. — ír. KNKN 1922; KKN 1933. (PFM.)

 

G

Gaál András; Gaál Endre (Cegléd, 1890. dec. 14.—Bp, 1963. nov. 26.) cukrász, a kommunista mozgalom aktivistája. Kméten dolgozott, itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Az I. vh.-ban az orosz fronton fogságba esett. 1917-től a Vörös Gárdában harcolt. Tagja volt az orjoli internacionalista forr.-i bizottságnak. 1919. jan.-ban jött haza, tagja lett a KMP-nek. A KB megbízásából Kméten pártszervező munkát végzett. Vezetője volt a febr.-ban megalakult kméti pártszervezetnek. A Tanácsköztársaság idején a Munkás-, Katona- és Földművestanács tagjává választották. Részt vett a forr.-i törvényszék megszervezésében, egy ideig elnöke is volt. A Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába emigrált, majd 1921-től részt vett a moszkvai internacionalista, klub munkájában. A SZU-ban élt, ahonnan nem sokkal halála előtt, 1963. okt.-ben tért haza. Tagja volt az SZKP-nak. — ír. PN 1962. márc. 21. (PFM.)

Gaál Endre -> Gaál András

Gaál Sándor (Pusztakovácsi, 1847.—Kecskemét, 1884. okt. 28.) színész. 1861. jún. 21-én, 14 évesen lépett a színi pályára Draguss Károly társulatánál. 1882 októberében színigazgató lett. (Sz.T.)

Galambosi Kiss József (Földes, 1825. szept. 25.—Kecskemét, 1898. jún. 4.) 1848-as honvéd hadnagy, török őrnagy, olasz ezredes. Nagyváradon volt jurátus, amikor a szabadságharc kitört. Honvédnek állt, Bem seregében szolgált. A piski ütközetben kitűnt bátorságával, hadnaggyá léptették elő. A szabadságharc bukása után török szolgálatba állt. Az 1853-as török-orosz harcokban Omer pasa oldalán Ali effendi név alatt szolgált. A Kaukázusban harcolva vívta ki magának az őrnagyi rangot. Az 1859-es olaszosztrák háborúban a magyar légió egyik zászlóaljának parancsnoka. A nápolyi-szicíliai hadjáratban a marsalai ezrek hős csapatának tagja, Garibaldi megbecsült híve, Türr tábornok barátja. A kalabriai-volturnói ütközetet követően alezredes lett. 1866-ban Szerbiában szervezte az újabb magyar felkelést. A kiegyezés hírére hazatért, és a Türr tábornok által létesített Ferenc-csatorna vállalatnál lett igazgató. Testvére, G.K. Mária Katona Zsigmond gyógyszerész felesége volt, s a Katona család nőtagjai ápolták betegsége alatt. Kméten a ref. temetőben temették el nagy részvét mellett. Földi maradványait exhumálták, sírja ma az új Köztemetőben található. — ír. Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban, Honismereti Közlemények, Kecskemét, 1988. 9. sz.; Kemény János: Kiss József levelei az emigrációból 1855-1868, HK 1992. 1. sz. (Sz.T.)

Galgóczy Ignác (Székesfehérvár, 1806. febr. 23.—?) piarista tanár. Több városban tanított, Kméten 1839-42 között, 1846-ban és 1855-tól 1860-ig. 1870-ben kilépett a rendből. Néhány alkalmi verse jelent meg. (Sz.T.)

Gál Gyula (Arad, 1865. nov. 5.—Bp., 1945. febr. 26.) színész. A színi tanoda elvégzése után 1887-ben vidéken kezdte színpadi pályáját. 1896-tól az újonnan megnyílt Vígszínház, 1901-től a Nemzeti Színház tagja s a Színiakadémia tanára volt. 1901-ben, kméti vendégszereplése alkalmával azt javasolta a Katona József Körben, hogy évenként ünnepi Bánk bán előadásokat rendezzenek Kméten, a legkiválóbb színészek felléptével. Shakespeare drámáinak szinte valamennyi főszerepét eljátszotta. (Sz.T.)

Gál Jenő (Kecskemét, 1872. márc. 16.—Bp., 1940. márc. 24.) ügyvéd, liberális politikus. Vázsonyi Vilmos mellett részt vett a Demokrata Párt megszervezésében, annak ügyvezető elnöke lett, s programjával 1926-tól 1935-ig bp.-i kerületek képviselője volt. Létrehozta és szerk. a Büntetőjog c. szakfolyóiratot 1926 és 1939 között. (EF.M.)

Gallia Béla (Kecskemét, 1870. márc. 11.—Bp., 1954. jan. 15.) bíró, jogi író. G. Fülöp fia. 1913-tól bp.-i ítélőtáblai bíró. 1923-tól 1939-ig, nyugalomba vonulásáig, kúriai bíró. 1945 ben visszahelyezték hivatalába és a Kúria tanácselnökévé nevezték ki, de még ugyanebben az évben nyugdíjba ment. Főleg kereskedelmi és váltójoggal foglalkozott. Szerk. a Jogtudományi Közlöny melléklapjaként kiadott Hiteljogi Döntvénytárat 1909-1917 között, majd 1946-49-ben a Gazdasági Jogi és Munkajogi Döntvénytárat. — F.m. A házassági jogról, a gyermekek vallásáról és az állami anyakönyvekről szóló törvények és miniszteri rendeletek, Bp., 1895; A valorizációs törvényjavaslat, Bp., 1925. (PF.M.)

Gallia Fülöp (Osztrava [Morvao.], 1824?—Kecskemét, 1873. aug. 6.) könyvkereskedő. 1841-ben jött Kmétre. Hét évig tanító volt az izr. iskolában, majd négy évig magántanító. 1847-ben nyert városi lakosi jogot. 1852-ben könyv- és műkereskedés nyitásáért folyamodott a főispánhoz. Ekkor felbecsülték könyveit, amelyeknek értékét 2.400 pengőforintban állapították meg. A tanács a város lakóinak számát és a műveltségbeli haladást tekintve szükségesnek látta a könyvkereskedés felállítását. 1854-ben kapott engedélyt kölcsönkönyvtár megnyitására. Ez volt az első kölcsönkönyvtár Kméten. Könyvkiadással is foglalkozott, több mű, pl. Hornyik János Kecskemét története az ő bizományában jelent meg. 1873-ban a bécsi pénzügyi csőd áldozata lett, öngyilkosságot követett el. — ír. KL 1873. aug. 10. (EF.M.)

Garay Ákos (Pusztaapáti, 1866. okt. 3.—Bp., 1952. jan. 25.) festő, grafikus. A budapesti mintarajziskolában és Münchenben tanult. Festményeinek és tollrajztechnikával készült képeinek gyakori figurái voltak a falusi gazdák, katonák, huszárok, cigányok, pásztorok. Egyik ismert műve a Bugaci pásztorok c. olajfestménye. A Magyar táj- és életkép kiállítás grafikai díját 1927-ben Juhászok a kecskeméti vásáron c. művére kapta. — ír. Csók István: G.Á., Művészet 1915. (Sz.K.I.)

Garics János (Tiszapüspöki, 1928. jan. 1.—Bp., 1984. máj. 5.) színész. 1953-ban kapott diplomát a Színművészeti Főiskolán. Kmétre került, ahol rendkívüli népszerűséget vívott ki magának. 1958-ban a Madách Színházhoz szerződött. Kezdetben fiatal hősöket játszott, majd drámai karakterszerepeket is. Jelentősebb szerepeit Brecht, Shakespeare és Hubay M. darabjaiban alakította. (Sz.T.)

Garzó Gyula (Kecskemét, 1839. máj. 23.—Gyoma, 1908. aug. 14.) ref. lelkész, tanár, egyházi író. Apja G. István iparos volt. Tanulmányait Kméten kezdte, majd Nagykőrösön, Sopronban és Pesten tanult. 1861. dec.-ben losonci káplán, 1863-ban nagymarosi helyettes lelkész, majd gyönki tanár, 1872-től gyomai lelkész. Számos egyházi tisztséget viselt, munkatársa volt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak, a Protestáns Egyházi Beszédtárnak, a Protestáns Alkalmi Beszédtárnak, a Békés megyei Közlönynek és más lapnak. Szerk. a Gyakorlati Bibliamagyarázatok c. folyóiratot. Népbarát, Botond, Sincerus álneveken is írt. — F.m. Néhai gróf Török Lajos cholera ellen alkalmazott rusztincturája s az ezen üldözött gyógyszer fényes sikerének okiratai... Kecskemét, 1873; Emlékirat a gyomai ref. templomtér ügyében... Békéscsaba, 1879; Péter és Pál földmívesek beszélgetése... 1880., Konfirmácziói bizonyítvány... Gyoma, 1894. — ír. KNKN 1893. (Sz.K.I.)

Garzó Imre (Kecskemét, 1827. okt. 22.—Hódmezővásárhely 1914), mérnök, tanár, lapszerkesztő. Középiskolai tanulmányait Kméten a ref. kollégiumban fejezte be. 1843-45-ben Pesten a mérnöki tanfolyamon tanult. 1848 őszén a honvédtüzérséghez állt, s hadnagyként részt vett a szabadságharcban. A szabadságharc leverése után besorozták a császári hadseregbe, Toscanába küldték harcolni. 1851-ben megváltás útján szabadult a hadseregtől. 1851-től 1861-ig mérnök. 1861-74 között a hódmezővásárhelyi ref. főgimnáziumban mennyiségtant és természettant tanított. Szerk. a Hódmezővásárhelyi Szemlét 1870-ben és a Heti Lapokat 1880-ban. Több tantárgypedagógiai cikke és önálló műve jelent meg. Életem és abból merített gondolatok c. kéziratos emlékezésének (megj. Bp., 1987) Studium et ingenium c. fejezetében írt kméti diákéveiről, Jókairól, Petőfiről. (EF.M.)

Garzó József (Kecskemét, 1887. dec. 9.—Kecskemét, 1950. aug. 23.) városi levéltáros, helytörténeti kutató. 1911-ben szerzett államtudományi doktorátust. 1912-ben nevezték ki Kmét város levéltárosává. Egyedül dolgozott az elődei által reá hagyott hatalmas örökségen. Tanulmányozta, rendezte az anyagot. A kutatókat bámulatba ejtette nagy anyagismerete. 1932-ben lett főlevéltáros. Számos várostörténeti cikke jelent meg a Kecskeméti Közlönyben és a Kecskeméti Lapokban. 1934-ben kiállítás rendezésével hívta fel a figyelmet a levéltár értékes anyagára. Szerk. a Hornyik Emlékkönyvet (Kecskemét, 1935). Öngyilkos lett. — ír. Balanyi Béla: G.J., Levéltári Közlemények 1954. (EF.M.)

Garzó Mihály (Kecskemét, ?— Kecskemét?) műfordító. Ovidius Metamorphoses c. művét fordította, részletek jelentek meg belőle 1823-ban a Szépliteraturai Ajándékban és a Hasznos Mulatságokban. A fordítás cenzúrai kézirata és G.M. Horvát Istvánhoz írt levele az OSZK Kézirattárában. (O.L.)

Gáspár András (Kecskemét, 1804. nov. 23.—Bihar, 1884. aug. 5.) honvédhuszár tábornok, ogy.-i képviselő. Szülővárosában végezte tanulmányait, majd katonának állt. 1821-től közvitéz, 1847 végén már százados a császári 9. huszárezredben. 1848. szept.-től részt vett a Jellasich elleni harcokban. Okt. 8-tól őrnagy, november 26-tól ezredes, 1849. febr. 18-tól hadosztályparancsnok a Feldunai hadtestben, ápr. 2-től tábornok. Az ozorai, isaszegi, nagysallói és hatvani ütközetek hőse. A debreceni függetlenségi nyilatkozattal nem értett egyet, visszavonult a szolgálattól. Ezért nem ítélték halálra. Mint a császár hajdani lovaglómestere alig egy év eltelte után 1850-ben már kegyelmet kapott. — ír. K 1884. aug. 10; KNKN 1894; Székelyné Kőrösi Ilona: G. A. tábornok, KSz 1984. nov.; Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49 es szabadságharcban, Honismereti Közlemények, Kecskemét 1988. 9. sz. (Sz.T.)

Gáspár Lajos (?, 1816—Kecskemét, 1877. jún. 14.) ügyvéd, főügyész, főbíró. 1843-tól 1848-ig Buda tiszti ügyésze volt, 1848-ban főügyésznek választották. 1859-ben Kmétre nevezték ki közjegyzőnek. 1861-ig működött itt, majd visszatért a fővárosba, Buda törvényszéki főjegyzője lett. 1862. nov. 20-tól 1867. máj. 15-ig Kmét város főbírája volt. Ezután ügyvédeskedett. 1872. ápr.-ban Erdélyi Döme volt városi jegyzővel közös ügyvédi irodát nyitott Kméten. A Deák-párt híve volt. Polgári törvénykezési eljárás c. munkája, melyet Madarassy Lászlóval közösen írt 1869-ben jelent meg Kméten. (PF.M.)

Gesztelyi Nagy László (Lövőpetri, 1890. nov. 12.—Bp., 1950. nov. 2.) agrárközgazdász. Gimnáziumi és jogi tanulmányait a sárospataki kollégiumban végezte. 1916-ban a kolozsvári egyetemen avatták államtudományi doktorrá. Rövid ideig az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál dolgozott, majd a Magyar Gazdaszövetség munkatársa és a Magyar Gazdák Szemléjének helyettes szerkesztője. 1922-ben kinevezték igazgatónak a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara élére. Szerk. a Magyar Róna c. lapot. 1932-ben gazdasági főtanácsosi címet kapott. Az Alföld gazdasági és társadalmi problémái, a szakoktatás, a homoki szőlőtermesztés és a külföldi agrárkapcsolatok fejlesztése foglalkoztatta leginkább. Népfőiskolát és mintagyümölcsöst, 1929-ben kertmunkásképző iskolát létesített Kméten. 1939-ben a Magyar Élet Pártjának programjával a kiskőrösi választókerület parlamenti képviselője lett. A Mezőgazdasági Kamara jogutódjának éléről 1946-ban leváltották. A kméti népbíróság „népellenes bűne" miatt másfél évi börtönre ítélte.. 1947-ben szabadult. Nehéz anyagi körülmények között, betegen élte le hátralevő éveit. 46 önálló kötete és 200 tanulmánya mellett több mint 3000 kisebb cikket írt és számos előadást tartott. — F.m. Az Alföld gazdasági jövője, Bp., 1924; Az Alföld, Kecskemét, 1925; Magyar tanya, uo., 1927; A tanyavilág élete, uo., 1930; Csókás József, uo., é.n.; A homok hősei, uo., 1938. — ír. Kis Újság 1941. jan. 19.; Pintér Ilona: Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara 1922-1946 =Bács-Kiskun megye múltjából III. Kecskemét, 1981. (Sz.K.I.)

Gergely György (Szatmárnémeti? 1875. dec. 14.—Kecskemét, 1928. febr. 10.) jogtanár. Jogi tanulmányait Bp.-en, Debrecenben és a kolozsvári egyetemen végezte. Bp.-en az Egyetemi Kör elnöke volt. 1899-ben bírói pályára lépett. 1900-tól tanár volt a máramarosszigeti jogakadémián, 10 évig igazgatta az intézményt. Trianon után, 1921-ben a jogakadémia Hódmezővásárhelyre költözött, majd 1924-ben megszűnt. Ekkor került a kméti jogakadémiára, ahol a római jog tanára volt. — F.m. A felekezeti verseny a hazai oktatásügy terén, Debrecen, 1908; A máramarosszigeti ref. jogakadémia múltja, Hódmezővásárhely, 1922; Emlékezés Ferenc Józsefre és az ő egyházi politikájára, Kecskemét, 1927; Az 1848. XX. tc. előzményei és végrehajtása és a protestáns iskolapolitika, uo., 1927. — ír. KKN 1929. (Sz.K.I.)

Gerőffy J. Béla (?, 1889—Bp., 1925) filmrendező. 1917-ig több éven át volt a kméti Mozgóképház vezetője. Innen Bp.-re ment, ahol az Uher-filmgyárnak előbb asszisztense, majd 1918-tól rendezője lett. A Tanácsköztársaság alatt kapta első önálló rendezői megbízatását (Becstelen becsület, 1919). Az 1920-as évek elején filmválsága és Megyery Sárival, művésznevén Sacy von Blondellel kötött szerencsétlen házassága miatt öngyilkosságba menekült. Fontosabb filmjei: Tilos a gyerek (1919), A fogadalom, Bilincsbe vert folyam (1920), Lady Violetta (1922). (Sz.T.)

Geszti Elza (Kecskemét, 1898. máj. 21.—?) színésznő. Színpadra lépett 1921 júliusában. (Sz.T.)

Goldstein Márkus (Kecskemét, 1838—Bécs, 1899) zeneszerző. Pályáját szülővárosában mint zsidó kántor kezdte, majd ilyen minőségben több magyarországi városban volt alkalmazásban. Végül Ausztriába került, a bécsi izr. hitközség főkántora lett. Zeneszerzéssel is foglalkozott, több operát írt. Legismertebb munkája a Rajnai diákok c. opera. Leánya Gold Emma néven lett híres operaénekesnő. (Sz.T.)

Golub Vilmos -> Atádi Vilmos

Gombos Székely Lilly (Újpest, 1897. dec. 13.—?) festőművész. 15 évesen kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Kméten Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott, majd Párizsban tanult. Főként tájképeket és csendéleteket festett, melyekből több angol és francia múzeumba került. (Sz.K.I.)

Gondos Alajos (Kecskemét, 1866.—?) színész. Színpadra lépett 1885-ben Jászi Jánosnál. Számos társulat után 1898-1907 közötti években a Népszínház tagja volt. (Sz.T.)

Gótsch József (Szentjános, 1850. máj. 23.—Kecskemét, 1893. ápr. 1.) tanár. A jászberényi gimnáziumban tanított, majd 1876-tól 16 éven át a kméti polgári leányiskola tanára volt. Cikkei a Néptanítók Lapjában és a KNKN-ban jelentek meg. Foglalkozott a kméti műkedvelői zenekar történetével, az iskolai takarékpénztárakkal és az országos tanítói árvaház ügyével. Tankönyvei jelentek meg. — ír. KNKN 1894. (Sz.K.I.)

Gózon István, halasi (?—? 1790) ref. lelkész és tanár. Debreceni tanulmányait követően került 1744-ben Kmétre rektornak, innen ment külföldi akadémiákra tanulmányait folytatni. 1752-től ismét Kméten tanár. 1761-ben távozott városunkból, előbb csökmői, majd cecei, végül pataji lelkész, 1782-től egyházkerületi jegyző. Latin nyelven jelent meg temetési beszéde. (Sz.T.)

Göböl Gáspár (Szentkirályszabadja, 1745. jan. 1.—Kecskemét, 1818. márc. 26.) ref. lelkész, író. Tanulmányait Debrecenben végezte. Külföldi tanulmányútja után 1772-ben Adácstevelben tanító, 1774-ben Kunszentmiklóson másodpap, 1775-ben dunavecsei lelkész. 1777-ben került Kmétre lelkésznek. 1791-től a dunamelléki Ref. Egyházkerület aljegyzője, 1792-től a kméti egyházmegye esperese. Több nyelven beszélt, kiváló szónok, ismert író volt. Több művet fordított franciából, köztük Voltaire két drámáját is, ezek azonban elvesztek. Utópikus verses elbeszélése az első magyar scifinek tekinthető. — F.m. Szabadulást óhajtó rab... Pest, 1784; Utazó lélek, az az széllyeljáró gondolatai egy olyan léleknek, a ki az embernek társaságát egy kevéssé elhagyván, felrepült a naphoz. És azzal együtt a világnak bizonyos részét bejárván, utazásáról számot ád, Pest, 1785; Az első embernek elesése, ford. Durandtól, uo., 1789; Keresztyén katekismus, Vác, é.n. — ír. Kecskeméti Protestáns Közlöny 1858; KL 1872. 44. sz.; Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskemét 1990. (Sz.K.I.)

Gömöri Kiss Lajos -> Kiss Lajos, gömöri

Gömöry Frigyes (Kecskemét, 1813. nov. 10.—Kecskemét, 1901. nov. 24.) városi tisztviselő, költő, író. Gömöry János vaskereskedő és Rhúz Mária fia, így anyja révén Petőfi rokona. A gimnáziumot és a bölcseletet a selmeci ev. líceumban, a jogot az eperjesi koll.-ban végezte, Eperjesen, majd Pesten volt jurátus. 1837-ben tett ügyvédi vizsgát. 1839-ben hazajött Kmét-re, s miután az ügyvédeskedés nem ment neki, rajz- és szépírási magániskolát nyitott. 1848-ban városi pénztárnokká választották. A szabadságharc kitörésekor a 2. önkéntes mozgó nemzetőr zászlóaljba állt, s harcolt a schwechati és manswörthi csatában, megsebesült. Sebeiből felépülve a komáromi vár átadásáig a 71. zászlóalj századosa volt. 1849-ben ismét elfoglalta hivatalát a városnál. Előbb írnok és pertárnok, majd aljegyző, később főjegyző lett. 1861. jan.-ban városi tanácsnoknak választották. 1872-ig ebben a minőségben dolgozott, majd a közigazgatás átszervezésekor, 1872. ápr. 2-án közgyám lett. 1890-ben nyugalomba vonult. Szépirodalmi tevékenysége is említésre méltó. 1842-1862 között több költeményt, humorisztikus elbeszélést, cikket írt a Pesti Divatlapba, a Nemzetőrbe, a Hölgyfutárba, a Komáromi Lapokba, a Pesti Naplóba, a Délibábba, a VÚ-ba, a Vadász és Versenylapba. 1848-ban versben magyarázta a 12 pontot. 1848-49-ben lelkesítő verseket írt, ezek közül A csonka honvéd, Egy zászlótaró, Guyon stb. a Marczius Tizenötödike c. újságban jelent meg. — F.m. Szépírást tanító, Pest, 1842; Mit kíván a magyar nemzet? ... Magyarázata a 12 pontnak, uo., 1848; Versfüzér, Kecskemét, 1851. — ír. KNKN 1892; Kecskeméti Friss Újság 1901, 233. sz.; K 1901. dec. 1. (P.F.M.)

Görög István (Kecskemét, ?— Kecskemét ?) az 1810-es években a pesti színtársulat tagja. Katona József István, a magyarok első királya c. darabját 1813. aug. 19-én az ő jutalomjátékaként adták elő; Aba Sámuel szerepét játszotta. Valószínűleg ő írta színésztársával, Balog Istvánnal együtt az 1813-ban bemutatott Peleskei nótáriust. (O.L.)

Gráber Margit (Bp., 1895. aug. 5.—?) festőművész, Perlrott Csaba Vilmos felesége. Kméten Iványi-Grünwald Bélánál tanult. (Sz.K.I.)

Gratz Mór Károly (Miklósfalva, 1844. júl 25.—Sátoraljaújhely, 1907. okt. 26.) ev. lelkész. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Selmecbányán és Kméten végezte. Több helyen volt lelkész, 1878. márc. 13-án főesperessé választotta a szepesi hétbányavárosi egyházmegye. Innen Kolozsvárra ment 1887 elején első papnak. Egyházi lapokban közölt cikkein kívül számos munkája jelent meg m. és német nyelven. Szerk. és kiadta a Nach der Schicht, később Nach der Arbeit c. havilapot, és az Apostol c. havi missziós folyóiratot. (Sz.T.)

Grimm Rezső (Pest, 1832. dec. 13.—Bp, 1885. márc. 6.) festő, grafikus. Pesten és Bécsben végezte tanulmányait. Kőrajzai révén vált ismertté. Legtöbb műve a Szépművészeti Múzeumbann és a Történeti Képcsarnokban található. Kméten rajztanár volt. (Sz.K.I.)

Gruber József (Nyitra, 1788. márc. 29.—Vác, 1873. aug. 26.) piarista tanár. A piarista rendtartomány szinte valamennyi gimnáziumában megfordult. 1847-ben került először Kmétre. Az 1847/48-as forradalmi tanévet is itt töltötte. Diákjait buzdította a szabadságharcban való részvételre. Második alkalommal 1856-tól 1864-ig élt városunkban, amikor a piarista gimnáziumban rektor és a német nyelv tanára volt. Alkalmi költeményei latin nyelven jelentek meg. (Sz.T.)

Gulner Gyula (Vaál [Fejér m.], 1842—Bp, 1909. dec. 18.) ogy-i képviselő, főispán. A Szabadelvű Párt, majd a Nemzeti Párt és 1905-től a Függetlenségi 48-as Párt képviselője. 1906. ápr. 23-án nevezte ki az uralkodó Kmét város főispánjává. Kmét város közgyűlése ápr. 26-án iktatta be hivatalába. Haláláig volt Kmét város főispánja. — ír. KNKN 1907, 1910. (PF.M.)

Gyenes Ferenc (Kecskemét, 1822 ?—Kecskemét, 1872. okt. 3.) tiszti ügyész. Iskoláit a kméti ref. koll.-ban végezte. 1848. jún. 14-én alügyésznek választották. Az abszolutizmus idejét nem vállalt hivatalt. 1867-ben tért vissza a közszolgálatba. 1867. máj. 18-án tiszti főügyésszé választották. 1872. jan.-ig, lemondásáig, töltötte be hivatalát. Tagja volt a Demokrata Kör választmányának, — ír. KL 1872, 41. sz. (P.F.M.)

Gyenes Mihály (Kecskemét, 1800. máj. 28.—Kecskemét, 1868. jan. 17.) városi mérnök. Ügyvédi oklevelét 1829. szept. 26-án, a mérnökit 1829. nov. 2-án hirdették ki Kmét város tanácsülésén. 1831-ben lépett a város szolgálatába. 1831-től 1836-ig aljegyző, 1836-37-ben tanácsnok volt, majd 1838. nov. 1-től 1848. jún. 15-ig a város erdőfelügyelője. A Kmét közepén éktelenkedő és betegségeket terjesztő ún. Déllő (v. régebben delelő) mocsárt lecsapolta és városi sétatérré alakította 1834-ben. Munkálkodásának eredményeként a Kmét környéki homokot főként akác, kanadai jegenye, néhol szil és tölgyfákkal kezdték beültetni. Ezzel egyrészt megakadályozták a futóhomok terjedését, másrészt fedezték a város faszükségletét. 1842-44-ben, kméti jogászévei alatt Jókai Mór Gy. M. családjánál lakott. Jókai mindig szeretettel emlékezett a városi mérnökre és unokaöccsére, Gy. Pálra. Alakjukat több regényében megörökítette. Részben Gy. M.-ról mintázta Mántay Móricz és Csonttörő Mihály alakját. Gy. M. 1848-49-ben a város mérnöke lett. 1851-től ismét erdőfelügyelőként működött. Leányát, Sárikát Muraközy János vette feleségül. — ír. Szokolay Hártó János: Szabadalmas Kecskemét városának történetirati ismertetése, Kecskemét, 1846; KL 1894. jan. 6. (P.F.M.)

Gyenes Pál (Kecskemét, 1824. —Kecskemét, 1877. ápr. 14.) városi mérnök. Gy. Mihály unokaöccse. 1842-ben bölcsészetet, 1844-ben jogot tanult a kméti ref. koll.-ban. Jogászévei alatt Gy. Mihálynál lakott Jókai Mórral együtt. Jókai néhány művében megörökítette alakját, pl. a Legatusvilág c. novellájában. Petőfi Pál-napkor c. versét az ő névnapja alkalmából írta. (L. Sütő József: Petőfi egy boldog napja Kecskeméten, ItK 1990, 1. sz.). Mérnöki diplomáját 1848. jún. 2-án kapta. Előbb mint magánmérnök működött Kméten. 1861-ben került városi alkalmazásba. 1861-68 közt útbiztos volt, majd 1868. febr. 3-án erdőfelügyelőnek választották. 1869. máj. 11-én városi mérnök lett. Ballószögben hivatalos eljárás közben Megyeri Mátyás lelőtte. (PF.M.)

Gyenes Sándor (Kecskemét, 1821. máj. 4.—Kecskemét, 1891. aug. 26.) kereskedő. Bódogh Sándortól tanulta a kereskedő szakmát Kméten, majd Pesten és Makón volt segéd. 1846-ban hazajött, vas- és fűszerkereskedést nyitott. A kméti kereskedők közül ő szállította először az ország minden részébe a kész lakatos munkákat. — ír. KNKN 1891. (P.F.M.)

Győrffy Balázs (Kecskemét, 1846. ápr. 28.—Kecskemét, 1928. szept. 18.) ügyvéd. Kméten a ref. koll.-ban érettségizett. A jogot is helyben végezte. Egy évig a keszthelyi gazdasági főiskola hallgatója volt. A bírói vizsga letétele után Pesten volt ügyvédjelölt. Pár évig Szabó Gyula és Füzesséry Géza pesti ügyvédek irodájában dolgozott. 1873-ban letette az ügyvédi vizsgát, és hazajött Kmétre, itt nyitott ügyvédi irodát. A Kecskeméti Ügyvédi Kamarának megalakulása — 1875. mára 6. — óta volt tagja, a ref. egyháznak 25 éven át főgondnoka. Tagja volt az ogy.-i választásokat intéző központi választmánynak Kmét város th. bizottságának, az iskolaszéknek. Szakács Istvánnal együtt létrehozták az alsófokú ipari és kereskedelmi iskolát, ahol két éven át váltóismeretet és nemzetgazdaságtant tanított. 1885-től 44 éven át volt elnöke az Iparegyesületnek, felügyelőbizottsági tagja a József Gőzmalomnak, igazgatósági tagja a Népbanknak. Politikailag a régi balközéphez tartozott, az 1875. évi fúzió után szabadelvű párti lett. Több cikke jelent meg a helyi lapokban. Alapító tagja volt a Katona József Körnek. — M. A Kecskeméti Ipartestület 25 éves múltjának vázlatos ismertetése, Kecskemét, 1887. — ír, KNKN 1891; KKN 1929; KK 1928, 213. sz. (P.F.M.)

Győry Vilmos (Győr, 1838. jan. 7.—Bp., 1885. ápr. 14.) ev. lelkész, az MTA 1. tagja (1872), író. írói munkásságának megindítására nagy hatással volt a kméti születésű Horváth Cyrill, aki Győryt a kegyesrendiek bp.-i gimnáziumában tanította. Több mint 40 önálló munkája közül néhány Kméten jelent meg. (Sz.T.)

Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826. jan. 25.—Bp., 1909. nov. 9.) költő, író, kritikus, irodalomtörténész. Az MTA tagja (1. 1858, r. 1867). 1853 nyarán diákkori barátjánál, Szilágyi Sándornál vendégeskedett Kméten. Meghívták tanárnak a ref. kollégiumba; előbb elfogadta, majd visszautasította a meghívást. Kméti élményeiből írta Varju István és Glück-Szerencse úr c. novelláját. Elsőként írt monográfiát Katona Józsefről (Katona József és Bánk bánja, Bp., 1883; előbb, rövidebb formában 1860-ban jelent meg a Budapesti Szemlében). 1893. jún. 11-én ő volt a kméti centenáriumi Katona-ünnepség szónoka. — ír. Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskemét, 1990. (O.L.)

Gyurinka Antal (Vác, 1824. ápr. 8.—Kecskemét, ?) esperes-plébános, író. 1856-tól 1858-ig káplán, 1884-től esperes volt Kméten. 1854-ben, szentesi káplán korában Katona József verseinek hozzá került kéziratát eljuttatta a Családi Lapok szerkesztőjének. Népdalokat és mondákat gyűjtött. Szépirodalmi és egyházi művei jelentek meg. (Sz.T.)

   
Előző fejezet Következő fejezet