Előző fejezet

S

 

Saátor Péter (Révkomárom 1752. jún. 11.—Kecskemét, 1827. nov. 28.) főbíró. Révkomáromból származott Kmétre, több éven keresztül volt a város szenátora (ta nácsnoka), 1805-06-ban és 1813-14-ben főbírója. Jelentős vagyonából szép összeget hagyományozott többek között a ref. eklézsiára, a r.k. is potályra (kórházra), a váci siketnémák intézetére és magára a városra is. A debreceni ref. kollégium javára is alapítványt tett. (PF.M.)

Safrankó Emánuel (Munkács, 1890. jún. 5.—Bp., 1965. júl. 19.) tanár, politikus. Molnársegédként dolgozott Kméten. 1908-tól a MSZDP 1919-tól a KMP tagja. 1919-ben a direktórium tagja és a helyi népgazdasági tanács elnöké. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált, a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt keletszlovákiai titkára volt, 1924-29-ig a CSKP KB tagja, majd a Szovjetunióba emigrált, ahol diplomát szerzett és tanárként dolgozott. A II. vh. végén hazatért, 1945-ben az MKP Duna-Tisza közi Területi Bizottságának titkára volt. A következő évtizedekben országgyűlési képviselő volt, magas állami és párttisztségeket viselt. 1947-57 között nagykövet Bulgáriában, Kínában és az NDK-ban. (Sz.K.I.)

Salamon Antal (Kecskemét, 1819. máj. 3.—Kecskemét, 1858. ápr. 21.) kártyakészítő. Az 1850-es években magyar kártyákat készített kméti műhelyében. (PF.M.)

Sándor István (Zádor, 1870. jan. 28.—Kecskemét, 1943. dec. 20.) polgármester, ogy.-i képviselő. Iskoláit Csurgón, majd Kméten, a ref. főgimnáziumban és a jogakadémián végezte. 1894-ben lépett a város szolgálatába, 1895-ben aljegyzővé, 1904-ben főjegyzővé választották. Lestár Péter mellett alaposan megismerte a városi igazgatást. A polgármesterré választott Kada Elek az első aljegyző S. I.-tól kapott mindenre kiterjedő tájékoztatást a városról. Kada belső munkatársának, bizalmasának fogadta. Kada Elek halálával az alternatió elvének megfelelően, mely szerint r.k. polgármestert mindig ref. követ és viszont, 1913. aug. 28-án a th. bizottság Bagi László h. polgármester ellenében 32 szavazattöbbséggel S. I.-t választotta meg Kmét polgármesterévé. S. I. Kada számos elképzelésének segítője és gyakorlati megvalósítója volt. Részt vett a város birtokszerző akcióiban, Szikra hasznosítási tervének kidolgozásában, részese volt a város belterületén folyó szabályozási munkáknak. Szívügyének tartotta az iskolák fejlesztését. Egyik szorgalmazója volt az Iparosotthon és az Újkollégium felépítésének. Támogatta a kméti mozi létrejöttét, bekapcsolódott a Művésztelep ügyeinek intézésébe, a múzeumügyre is kiterjedt érdeklődése. Visszatérő gondja volt a bugaci, a kiskunhalasi és a kmét-csongrádi vasútvonal megvalósítása, a Duna-Tisza Csatorna terve stb. Várospolitikusként országosan elismert szakember volt. A Rendezett Tanácsú Városok Szövetségének vidéki titkáraként Városok címmel lapot indított és szerkesztett. A Gyermekvédő Egyesület egyik tisztségviselőjeként legjelentősebb munkája a védőnői rendszer megszervezése volt. 1913-tól 20-ig elnöke volt a Katona József Körnek. Városigazgatási és városfejlesztési programja szerint Lestár és Kada munkáját kívánta folytatni, továbbfejleszteni. A városi élet minden területére vonatkozóan volt fejlesztési elképzelése, a háború azonban gátat vetett számos terve megvalósításának. Más feladatokat volt kénytelen ellátni: a Vöröskeresztegylet fiókjának működtetését, a Hadsegélyző Bizottság irányítását, a sebesült katonák élelmezését, a lakosság ellátását. Tűz- és belvízkárok, járvány, a pénzügyi helyzet romlása, a közbiztonság lazulása nehezítette helyzetét. Néhány tervét mégis megvalósította: létrehozta a Kada Gyermekotthont, megnyílt a kereskedelmi leányiskola, telket szerzett a kórház számára, fölépült a Központi Szeszfőzde, elkészült a pályaudvar bővítési terve. A Tanácsköztársaság leverése után a kméti fegyelmi választmány az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra alatt a várost ért károkért S. L-t vonta felelősségre; pénzbüntetésre ítélték, nyugdíjazták. Csak 1931-ben tért vissza a politikai életbe. Ekkor Kmét felső kerületében független kisgazdapárti programmal ogy.-i képviselővé választották, írásaiban főleg várospolitikai, közigazgatási kérdésekkel foglalkozott. — M. A városok állami dotatiója, Bp., 1910. — ír. KNKN 1914; KL Évk. 1927; Székelyné Körösi Ilona: S.I. polgármestersége, KSZ 1987. jan. (PF.M.)

Sántha György (Kecskemét, 1888. ápr. 4.—Kecskemét, 1974. febr. 18.) tanár, költő. A piarista gimnázium tanulója volt, majd Bp.-en, Bernben, Berlinben és Párizsban végezte egyetemi tanulmányait. M.-német-francia szakos tanári diplomát szerzett. 10 évig Kiskunfélegyházán, majd 1919-től 1940-ig a kméti reáliskolában tanított. Kiemelkedő szerepet játszott a város életében. A Katona József Társaság főtitkára (1924-33), majd ügyvezető alelnöke (1933-39) volt. Kapcsolatban állt a népi írókkal, az általa szervezett irodalmi esteken részt vett Erdélyi József, Féja Géza, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Németh László, Sárközi György, Sinka István, Szabó Pál, Tamási Áron. írásait a helyi lapok, A Hét, a Nyugat és a Kelet Népe közölte. — F.m. A bánat harangzúgásában, Kecskemét, 1915; A toronyőr, uo., 1930; Arany homokon, nomád felhők alatt, uo., 1935; Naphívás, uo., 1978; Testamentum, uo., 1980; Válogatott versei, uo., 1988. — ír. Varga Mihály: Négyszemközt S. Gy.-gyel, PN 1967. aug. 25; Szekér Endre: S. Gy. emlékezete, Fo 1974. 4. sz.j Féja Géza: S. Gy. emlékezete, Fo antológia, 1979. (Sz.K.I.)

Sántha Károly (Kecskemét, 1840. okt. 22.—Bp., 1928. szept. 7.) ev. lelkész, költő, egyházi író. Iskolai tanulmányainak java részét szülővárosában végezte. Kméti tanárai, Obernyik Károly és Bulcsu Károly buzdították a költészetre. Pesti teológiai tanulmányai után 1866-ban Sárszentlőrincre került káplánnak, majd 1876-tól ugyanott volt lelkész. Egyházi és világi lapok közölték költeményeit, dolgozatait és cikkeit. — F.m. Egyházi költemények, Kecskemét, 1869; Olajfalevelek, Bp., 1901; Hárfahangok, uo., 1905; Háborús idők imádságos könyve, uo., 1916. (Sz.T.)

Sárai-Szabó Pál (Kecskemét, 1850. márc. 24.—Arad, 1880) festő, tanár. Középiskolai tanulmányait Kméten végezte, festészetet Bécsben és Münchenben, majd a bp.-i Mintarajziskolában tanult. Rajztanárként dolgozott Bp.-en, Kméten és Aradon. (Sz.K.I.)

Sárkány Béla, inlenczfalvi (Pilis, 1870. júl. 31.—Gyenesdiás, 1960. jún. 9.) ev. lelkész, püspökhelyettes. Középiskoláit Aradon, Szarvason és Selmecbányán végezte 1888-ban. A teológiát Pozsonyban, Eperjesen, Lipcsében hallgatta. Pappá 1892-ben szentelte édesapja Sárkány Sámuel ev. püspök. (Ő temette el Kossuth Lajost 1894. ápr. l-jén.) S.B. 1892-től 1894-ig édesapja mellett püspöki titkár Pilisen, 1907-ig Péteriben lelkész. 1907-ben választották meg Kmétre lelkésznek. 1911-ig alesperes, egyházkerületi aljegyző, majd 1914-től főjegyző. 1914-től 1946-ig püspökhelyettes. Tagja volt Kmét th. bizottságának. Kméti működése alatt létesült az egyház bérpalotája. 35 hold földet szerzett az egyháznak és új orgonát a templomnak. 1940-ben kormányfőtanácsossá nevezték ki. 1948. jún.-ig volt kméti lelkész. 56 évi szolgálat után vonult nyugalomba 1948-ban. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (P.F.M.)

Sárközi György (Bp., 1899. jan. 22.—Balf, 1945. márc. 8.) költő, író. 1935-38 közt a Válasz szerk.-je, a Magyarország felfedezése c. könyvsorozat elindítója. Kméttel a Részvény Nyomdában készülő Válasz révén volt kapcsolata, szerepelt a Katona József Társaságban, telket vásárolt a kisnyíri „írótelepen". 1948-49-ben az újra a Részvény Nyomdában készülő Válasz kiadójaként özvegye, S. Márta újította fel a kméti kapcsolatot. (O.L.)

Scheiber Sándor - Dobó Sándor

Schembera József (Hermanecz, 1788. jún. 17.—Nyitra, 1850. ápr. 23.) piarista tanár. 1842-44-ben Kméten volt a kegyesrendiek főgimnáziumának igazgatója. Mint cenzor megakadályozta Petőfi, Jókai és Ács Károly közös antológiájának megjelenését. (Sz.T.)

Schenk Rudolf (Apatin, 1878. okt. 2.—Kecskemét, 1961. jan. 4.) pékmester, európai ezüst érmes. Szakmáját édesapjánál Apatinban tanulta ki 1893-ban. Segédéveit Szerbiában, Horvátországban, Párizsban és Németországban töltötte. 1909-ben nyert iparjogot Kméten. Előljárósági tagja volt a kméti Ipartestületnek, az Iparegyesületnek, a sütőszakosztály elnöke. A Fűszerkereskedők, a Vendéglősök Egyesületének, a Dalárdának, a Katolikus Egyletnek alapító tagja, a KSC elnöke. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (PF.M.)

Schifferdecker Dániel -> Hajósi Dániel

Schindler József (Kecskemét, 1848. nov. 17.—?) tanár. Főgimnáziumi tanulmányai után Bécsben tanult, francia és német nyelvből középiskolai tanári vizsgát tett. 1891-től a szegedi kereskedelmi és polgári iskolában tanított német és francia nyelvet, történelmet, földrajzot. Fordításai és pedagógiai cikkei az iskola értesítőiben és a Szegedi Naplóban jelentek meg. — F.m. Moliére és az orvosok, Bp., 1901 (Klny. az Orvosi Hetilapból). (Sz.K.I.)

Schultheisz Emil (Miskolc, 1899. dec. 1.—Siófok, 1983. aug. 9.) hadbíró, katonai jogi író. 1931-től a kméti ref. jogakadémián a katonai büntetőjog tanára. (Sz.K.I.)

Schuster Konstantin (Szakolcza, 1817. júl. 31.—Vác, 1899. júl. 23.) piarista tanár, püspök. Iskolái elvégzése után Pálffy gróf fiainak nevelője, majd Baján káplán. Ezután Kalocsára kerül, hamarosan szentszéki jegyző, érseki titkár és könyvtáros. 1865-ben kanonok, érseki jószágigazgató. 1877-től kassai, 1886-tól váci püspök. Sokat áldozott egyházi célokra, Kméten leánynevelő intézet felállítására, Jakab-szálláson templom építésére. (Sz.T.)

Schwarczkopf László -> Hollós László

Schweiger Ferdinánd (Kecskemét, 1837. ápr. 22.—?) malomigazgató. 1863-ban megvásárolta a József Gőzmalom részvényeinek döntő többségét. A malom igazgatósági elnöke, vezérigazgatója lett. Átszervezte, korszerűsítette, nyereségessé tette a vállalatot. — ír. KNKN 1893. (PF.M.)

Séni János (Kecskemét, 1776. ?—Kecskemét, 1858. máj. 7.) orvos. A bécsi és a pesti egyetemen szerezte, 1809. ápr. 18-án mutatta be diplomáját Kmét város tanácsának. 1810. máj. 15-én választották meg városi főorvosnak. Orvosi gyakorlata mellett meteorológiai megfigyeléseket végzett. Feljegyzéseit (amelyek a BKM Levéltárban találhatók) 1809. máj. l-jétől 1858. ápr. 7-éig vezette. 1848-ig volt a város főorvosa. — ír. Szilágyi Tibor: Adatok Kecskemét éghajlati megfigyeléseihez és klímájához = Kecskemét, tanulmányok a város múltjáról, jelenéről, Kecskemét, (1968). (PF.M.)

Selymes János, Kecskeméti (Kecskemét, 1655-1656 k.—Kecskemét, 1721. jún. 16.) ref. lelkész. Tanulmányait Kméten kezdte, Debrecenben és Heidelbergben folytatta. 1700-ban szülővárosában választották meg lelkésznek. Megírta a kméti ref. egyház történetét, kézirata a ref. egyház könyvtárában található utóda, Veresmarti Lázi Péter másolatában és folytatásával. Részletek jelentek meg belőle a Sárospataki Füzetek 1858-59. évfolyamában. Verse található Székudvari János 1707-ben Kmét pusztulásáról írt kötetében. — ír. KNKN 1892. (Sz.K.I.)

Sebestyén István -> Kocsi Sebestyén István

Sikabonyi Angyal Vidor -> Angyal Vidor

Sík Sándor (Bp., 1889. jan. 20. —Bp., 1963. szept. 28.) piarista tanár, költő, műfordító, irodalomtörténész, az MTA tagja (1. 1946-49), Kossuth-díjas (1948). A kméti piarista gimnáziumban érettségizett 1906-ban. Diákként több irodalmi pályázatot nyert. A váci és bp.-i piarista gimnáziumban volt tanár, majd 1930-tól 1944-ig a szegedi egyetemen a m. irodalom tanára. Itt diákja volt többek között Radnóti Miklós is. 1948-tól a piarista rend magyaro.-i tartományfőnöke. 1943-ban, jubileumi ünnepségükön a kméti piarista diákok előadtak A podolini diákok c. színművét. A kméti piaristák 1989-ben felavatott márványtáblával emlékeztek meg nagyhírű diákjukról. (Sz.T.)

Simai Kristóf (Komárom, 1744. nov. 8.—Selmecbánya, 1833. júl. 14.) piarista tanár, színműíró, az MTA tagja (1. 1832). 1772-ben és 1777-ben tanított Kméten. 1772-ben tanítványaival előadatta Plautus nyomán írt, Mesterséges ravaszság c. iskoladrámáját. Igazházi, egy kegyes jó atya c. öt felvonásos mulatságos játékát 1790. okt. 25-én Budán és okt. 27-én Pesten Kelemen László társulata mutatta be. S.K. az említetteken kívül több darabot is írt, élete vége felé rímszótárt szerkesztett. — ír. Holczer József: Adatok a kecskeméti piarista gimnázium színjátszásához, Levéltári füzetek IV, 1989. (Sz.T.)

Simon István (Kecskemét, 1897. —Kecskemét-Szikra, 1919. nov. 20.) újságíró. A szociáldemokrata pártvezetőség delegáltjaként bekerült Kmét város 1919. jan. 7-én megválasztott Nemzeti Tanácsába. Kormánybiztosi kinevezéssel tagja lett a 12 főből álló kméti Néptanácsnak, 1919. márc. 22.-ével a 15 fős direktóriumnak. A Tanácsköztársaság bukása után elhurcolták, megölték. (Sz.T.)

Simonyi Antal (Kecskemét, 1821. jún. 3.—Bp., 1892. jan. 3.) festőművész, fényképész. S.János fia. Tanulmányait Kméten és a pesti Institutum Geometricumban végezte, nyelveket tanult és a festészetben is képezte magát. 1841-ben a bécsi akadémia antik rajzosztályán folytatta tanulmányait, majd három évet Velencében töltött. Firenzében és Rómában is tanult. Hosszabb ideig dolgozott Párizsban mint arcképfestő. Itt ismerkedett meg a fényképezés mesterségével. A szabadságharcban való szerepe és a szocialista tanok terjesztése miatt 1851-bem letartóztatták, a pesti Újépületben raboskodott. 1855-ben szülővárosa anyagi támogatásával utazhatott ismét Párizsba, tanulmányútra. Az 1855-i párizsi világkiállításon pillanatfelvételi találmányáért aranyéremmel jutalmazták. Hazatérése után, 1856-ban Pesten fényképészműtermet nyitott. Rövid idő alatt Pest egyik legnépszerűbb fényképésze lett. A m. fényképészet és portréfényképezés úttörője volt. A fényképezéssel tudományos alapossággal foglalkozott, szakmai előadásokat is tartott. Tagja volt a Természettudományi Társulatnak, a Magyar Képzőművészeti Társulatnak. Egyik kiemelkedő munkája az 1861. évi ogy. tagjairól készített albuma. Arany János és Madách Imre legismertebb protréit is ő készítette. Az 1872. évi kméti iparműkiállításon aranyéremmel jutalmazták képeit. Részt vett az 1873. évi bécsi világkiállításon is. Sikereit és nagy vállalkozásait 1873-ban csődbejutás követte. Műtermét néhány évig még fenntartotta, de 1880-ban minden vagyona árverésre került, és nevelt lányai segítségére szorult. Élete utolsó éveiben a Statisztikai Hivatal tisztviselőjeként dolgozott. — F.m. Tanulmányok az egyetemes világműtárlatból, Családi Lapok, 1855. II. 11. 12. sz.; Némi javítások a fényírászat terén, MTA Értesítői III. oszt. 1859; Tanulmányok az egyetemes világipar templomából, Párizs, 1855; Pest, 1865. — ír. Szakács Margit: S.A., a hazai fényképezés egyik úttörő egyénisége, Cumania III. Kecskemét, 1975; A kép- és fényíró Simonyi Antal (Kiállításvezető, Magyar Fotográfiai Múzeum 1992. márc. 20,-jún. 20. [Kecskemét], 1992. (Sz.K.I.)

Simonyi János (Kecskemét, 1784. dec. 13.—Cibakháza, 1853. aug. 30.) városi tanácsnok, ogy.-i képviselő. S. Antal apja. Katolikus iparoscsaládból származott, édesapja szűcsmester volt. Alsóbb iskoláit helyben végezte. Apja iparost akart nevelni fiából, de S.J. szülői beleegyezés nélkül, otthagyva családját, elment tanulni. Saját emberségéből és a jóakarók támogatásával tartotta fenn magát iskolái elvégzésének ideje alatt. 1808-ban sikerrel tette le a bölcsészdoktori vizsgát, s 1810-ben jogi diplomát szerzett. Ügyvédi diplomáját 1812. nov. 13-án hirdették ki Kmét város tanácsülésén. 33 éves korában városi tanácsnok lett. E hivatalt egészen 1848-ig viselte. 1848. jún.-ban, az első népképviseleti választáskor Kmét II. (alsó) kerületében ogy.-i képviselővé választották. Liberális programmal, nem nemes városi tisztviselőként került be az ogy.-be. Itt jogi és közgazdasági kérdésekben érvényesítette felkészültségét és gyakorlati tapasztalatait. Először a kormány számadásait megvizsgáló küldöttség tagjai közé választották, majd 1849. jún. 15-én Kossuth kinevezte a hétszemélyes táblához bíróvá. A szabadságharc leverése után halálra ítélték, s a véletlenen múlt, hogy nem végezték ki. Miután szerencsével szabadult, egy ideig Kméten élt, majd Cibakházára ment, a közelében levő gyalui birtokán gazdálkodott. — ír. KNKN 1894; PF.M.: Kecskemét első országgyűlési képviselői, KL 1990. márc. 23. (P.F.M.)

Sinka István (Nagyszalonta, 1897. szept. 24.—Bp., 1969. jún. 17.) költő. 1934-ben a Katona József Társaságban szerepelt, Sántha György, meg a mezőgazdasági középiskola vendégeként később is többször járt Kméten. Itteni letelepedésre is biztatták, ez azonban nem valósult meg. Kadocsa merre vagy? c. regénye 1944-ben a Részvény Nyomdában készült. — ír. Medvigy Endre: „Tenger, miből annyi csillagok ittak", Fo 1989, 2. sz. (O.L.)

Sinkó Ervin (Apatin, 1898. máj. 5.—Zágráb, 1967. márc. 26.) író, politikus, egyetemi tanár. 1919. máj. 1-től jún. második feléig Kmét városparancsnoka volt. Optimisták c. regényében kméti élményeit is megírta. Regényei mellett több verseskötete és tanulmánygyűjteménye is megjelent. — ír. Heltai Nándor: S. E. halálára, PN 1967. mára 29.; Bosnyák István: Egy „nagyvilági" életmű „vidéki" kötődése, Fo 1977. 5-6 sz.; Romsics Ignác: Dokumentumok S.E. kecskeméti városparancsnokságának történetéhez, uo., 1977. (Sz.K.I.)

Sipos Ida, vállaji (Fót, 1869. szept. 23.—Kecskemét, 1940. okt. 26.) költő, író. Főként vallásos költeményeket írt, amelyeket fővárosi és vidéki lapok közöltek. A Magyar Szó állandó munkatársa volt, írásait közölte a VÚ, a Pesti Napló és az OrszágVilág. — F.m. Mesék és képek (elbeszélések), Kecskemét, 1905; Akácok alatt, uo., 1907; A Tízparancsolat elbeszélésekben, Debrecen, 1939; Költemények, Kecskemét, 1940. (Sz.K.I.)

Sipos Imre, vállaji (Kecskemét, 1805. jan. 25.— Kecskemét, 1855. jan. 16.) jogtanár. Apja, S. Gábor egyike volt a 19. sz. elején a legtekintélyesebb kméti gazdáknak. Tanulmányait Kméten és a debreceni ref. kollégiumban végezte. 1826-ban a Beöthy-családhoz került nevelőnek Margittára. 1830-ban ügyvéd, 1831-ben a kméti ref. egyháztanács jegyzője lett, 1835-től a ref. főiskola jogtanára. Tanított polgárjogot, közjogot, büntetőjogot, bányajogot és statisztikát. 1849 után a főiskolai tagozat ideiglenes szünetelése miatt a gimnáziumban tanított latin nyelvet és földrajzot. Munkáinak többsége kéziratban maradt. — M. Törvénytudományi kis tükör, Kecskemét, 1846-47. — ír. KNKN 1894; Emlékkönyv a Kméten működő Egyetemes Református Jogakadémia fennállásának századik évfordulójára 1831-1931, Kecskemét, 1932. (PF.M.)

Sipos Imre, vállaji (Belényes, 1849. aug.—Belényes, 1903. okt.) ref. lelkész. 1865-68 között a kméti ref. gimnázium, 1868-69-ben a teológia növendéke. A főiskolán működő irodalmi önképző társulat főjegyzője volt, s kőnyomatos lapjában több cikke jelent meg. Teológiai tanulmányait Debrecenben fejezte be, több helyen lelkészkedett. Alkalmi beszédei jelentek meg. — ír. KNKN 1894. (Sz.T.)

Sipos József (Kecskemét, 1775. márc. 18.—Békés, 1840. ápr. 8.) tanár, ref. lelkész, nyelvész. A kméti és a debreceni ref. kollégiumban tanult, majd Hódmezővásárhelyen volt rektor. Göttingai tanulmányút után 1799-től Hódmezővásárhelyen, 1803-tól Kméten, 1805-től Szentesen tanított, 1818-tól Békésen volt ref. lelkész. A nyelvújítási harcban Kazinczy ellen foglalt állást. — F.m. Ó és ujj magyar vagy: rövid értekezése, miképpen kelljen az ó magyarsággal az ujjat egyesíteni, Pest, 1816. (O.L.)

Sipos Margit -> Daykáné Sipos Margit

Sipos Pál, vállaji (Kecskemét, 1823. márc. 10.—Fót, 1892. máj. 9.) ref. lelkész, helyettes püspök. Alsó és felsőfokú tanulmányait Kméten végezte. Itt lett tanár 1847-ben. A szabadságharc kitörésekor lelkesítő szónoklataival buzdította az ifjúságot. Ekkor írta Nemzeti dalát, melyet az egész városban énekeltek. A Zrínyi zászlóalj honvédjeként részt vett az isaszegi és turai ütközetekben, megsebesült. Ekkor léptették elő hadnaggyá. Világos után több helyen lelkészkedett. 1866-ban tanácsbíró, 1871-től alesperes, 1884-től helyettes püspök. Mint konventi tag részt vett az 1881. évi debreceni, majd az 1891. évi bp.-i zsinaton. — ír. KNKN 1894. (Sz.T.)

Sisa Miklós (Pápa, 1893. nov. 15.—Róma, 1933) író, szerkesztő. 1911-13 között a kméti jogakadémia hallgatója, Buday Dezső tanítványa. Színházi lapot szerk. Az Alföldben a freudizmusról írt, színikritikákat közölt. 1916-tól Bp.-en a Galilei Kör elnöke, a Szabadgondolat egyik szerk.-je volt. Drámát is írt. A Tanácsköztársaság bukása után Olaszo.-ba emigrált. — ír. Romsics Ignác: „Az Alföld" Kecskeméten, Fo 1975, 11. sz.; Romsics Ignác: S.M. levelei Buday Dezsőhöz, uo., 1979, 3. sz. (O.L.)

Sólyom József; Schmiding (Héreg, 1815. márc. 10.—Podolin, 1881. jan. 28.) piarista tanár. 1846-tól Kméten tanított a kegyesrendiek gimnáziumában. 1848-ban közhonvédként katonának jelentkezett. A szabadságharcban főhadnagyi rendfokozatot ért el. A rendbe visszatérve annak különböző iskoláiban tanított. — Cikkei a Győri Közlönyben 1861-62 ben: Becskerek város és vidéke, A szlatinai sóakna, A Tiszán épített első híd kinyitása. (Sz.T.)

Somlay Artúr (Bp., 1883. febr. 28.—Bp., 1951. nov. 10.) színész, Kossuth-díjas (1848, 1951), Kiváló Művész (1950). 1900-ban több alkalommal lépett fel Kméten Kövessy Albert társulatánál. (Sz.T.)

Somogyi János (Kecskemét, 1858. aug. 21.—Kecskemét, 1924. dec. 27.) asztalosmester, nyomdász, újságíró. 1892-től a Kecskemét és Vidéke (később Pestmegyei Hírlap) szerkesztője és kiadója, és a kméti Pannónia nyomda tulajdonosa. — F.m. Kis pillangók, (költemények), Kecskemét, 1887; Kis pillangók, Havi folyóirat, Népdal-forrás, Kecskemét, 1890; Vértükör, Szociális tankönyv, Röpirat a kormánynak, Kecskemét, 1898; Rónák titka, uo., 1907. (Sz.K.I.)

Somogyi Nusi (Bp., 1884. márc. 3.—Bp., 1963. okt. 8.) színésznő. Az Országos Színészegyesület Iskoláját elvégezve Kmétre szerződött. Itt lépett fel először Mariházy Miklós társulatánál. 1945 után a Fővárosi Operettszínház tagja volt. (Sz.T.)

Somogyi Szilveszter (Szeged, 1872. jan. 1.—?) polgármester. Középiskoláinak egy részét Kméten járta a kegyesrendiek főgimnáziumában. Ezután Bp.-en elvégezte a tudományegyetemet és jogtudományi doktorátust szerzett. A legsúlyosabb időkben, 1915. febr. 17-én választották meg Szeged polgármesterének. (Sz.T.)

Soós Gábor (?, 1816—Kecskemét, 1870. nov. 6.) tanár. Losoncon, majd Kméten ref. főgimnáziumi tanár, 1856/57-ben és 1866/67-ben igazgató. Szerk. a kméti ref. gimn. „első évi Programját" 1857-ben. (Sz.K.I.)

Soós József (Kecskemét, 1868— ?) tanár. 1892-ben tett tanári vizsgát latinból és görögből. 1892-től Kméten, majd Kisújszálláson volt tanár. Tanulmányai a főgimnáziumi értesítőkben (1893-1905) és a Katona József Kör Évkönyvében (1894) jelentek meg. (Sz.K.I.)

Steiner Géza -> Dékány Géza

 

Sz

Szabados Géza (Pest, 1839. jún. 31.—Kecskemét, 1903. szept. 3.) zenetanár, karmester. Édesapja Sz. János a pesti Nemzeti Színház operazenekarának karnagya volt. Tanulmányait Pesten kezdte, 17 éves korától 21 éves koráig Bécsben tanult, ének-zenetanári vizsgát tett. 4 évig a pesti opera zenekarában dolgozott, majd 12 évig vidéki színházak karnagya volt. Aradi Gerő társulatával jött Kmétre. 1876-tól a rk. főgimnázium, 1878-tól a polgári leányiskola ének- és zenetanára volt. 1883-ban nagy anyagi áldozatok árán magán zeneiskolát hozott létre, amelyet 10 évig fenntartott. A rendszeres helyi zeneoktatás megalapozója volt. Egyház zeneművei, táncdarabjai, cimbalomátiratai is ismertek voltak. — ír. KNKN 1891. (Sz.K.I.)

Szabó Antal (Kecskemét, 1875. —Kecskemét, 1926) festőművész. Régi kméti iparoscsaládból származott. Nagyapja, Sz. István az iparostanonc iskola rajztanára volt. Édesapja, Sz. Antal asztalosmester ipartestületi jegyző, számos iparműkiállítás nyertese. Szülővárosában végzett iskolai tanulmányait követően Bp.-en és Münchenben képezte magát. Hollósynál tanult, majd Bécsben és Párizsban dolgozott. A kméti művésztelep megalakulásakor hazajött, és szülővárosában telepedett le. A város megbízásából foglalkoztatott festő volt, akinek 1945 előtt nagyon sok festménye függött a városháza szobáiban. Bp.-i tárlatokon 1901 óta vett részt. Kméten 1907-től szinte évente voltak kiállításai. — ír. Szabó Tamás: Egy hivatalszolga érdemeinek elismerése, PN 1989. febr. 15; Szabó Tamás: Szabó Antal ipartestületi jegyző és családja, KL 1990. nov. 16. (Sz.T.)

Szabó Ignác (Szimő, 1872. jan. 30.—?) piarista tanár. Kméten érettségizett 1890-ben a kegyesrendiek főgimnáziumában. Vácon, Kméten és Szegeden működött mint a főgimnáziumok tanára. Cikkei a Magyar Szemlében, az Egyetértésben, az Egyetemes Philologiai Közlönyben és hittudományi lapokban jelentek meg. Tankönyveket is írt. — F.m. A szegény és gazdag, Bp., 1892; Bánk bán mint férj, Kecskemét, 1904; Jósika nőalakjai, Vác, 1905. (Sz.T.)

Szabó Iván (Kecskemét, 1874— Kecskemét, 1953) ügyvéd, bankigazgató, ogy.-i képviselő. Édesapja Sz. László Kmét főorvosa volt. Középiskolai és jogi tanulmányait Kméten folytatta, majd ugyanitt ügyvédi irodát nyitott. 1915-ben ügyvédi hivatását felcserélte a Leszámítoló és Pénzváltó Bank elnöki székével. Szőlészettel is foglalkozott. Tagja volt a városi th.-i bizottságnak. Az 1920-as években a kméti Gazdasági Egyesületnek és a Szőlősgazdák Egyesületének elnökévé választották. Mint pénzügyi szakember nagyban hozzájárult Kmét gazdasági életének felvirágoztatásához. Hűtőház alapításával a kereskedelem élénkítésére volt nagy hatással. Az 1920-as évek végén kormánypárti programmal tagja lett előbb a képviselőháznak, majd a felsőháznak. 1945-ben azon a címen, hogy 1941 nyarán a tengelyhatalmak oldalán történt hadbalépésünket a parlament tagjaként ő is tudomásul vette, letartóztatták; első fokon a népbíróság 7 évi fogházbüntetésre ítélte, a NOT 1946-ban felmentette. 1948-ban nagy nehézségek árán térhetett csak vissza Batthyány utcai családi házába. Az internálások, kitelepítések és deportálások hírére jobbnak látta kiköltözni Lajosmizsére, miután ballószögi szőlőskertje és háza idegen kezekbe került. Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1953 júniusában tért vissza Kmétre, ahol rövid betegeskedés után, még ebben az évben meghalt. — ír. Szabó Tamás: Egy koncepciós per áldozata, KL 1991. máj. 3. (Sz.T.)

Szabó Kálmán (Kiskunfélegyháza, 1886. szept. 11.—Kecskemét, 1963. nov. 22.) régész, etnográfus, múzeumigazgató. A kiskunfélegyházi gimnáziumban érettségizett, majd a bp.-i egyetem bölcsészkarán tanult. Később átiratkozott a jogi karra, végül a kolozsvári egyetemen fejezte be tanulmányait. 1908-tól a Néprajzi Társaság tagja volt, 1911-ben néhány hónapig Kiskunfélegyházán dolgozott, majd Kada Elek hívására Kmétre jött és előbb Szilády Károly főlevéltárnok mellett volt kisegítő munkaerő, majd Kmét város múzeumőrévé nevezték ki. Rendezte a városháza egyik helyiségében összegyűlt múzeumi anyagot; néprajzi gyűjtései mellett ásatásokat is folytatott. A Városi Múzeumot a vasútkertben álló, kibővített kaszinóban helyezték el. 1923-ban költöztették oda a múzeum anyagát, és 1924. júl. 6-án nyílt meg az első állandó kiállítás. A múzeum gyűjtő és tudományos munkája, kiállításai és népművelői tevékenysége révén országos hírnévre tett szert. 1926-ban itt rendezték meg a Múzeumok és Könyvtárak Szövetségének kongresszusát, valamint az országos Magyar Régészeti Társulat és a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlését. Sz. K.-t 1935-ben a Néprajzi Társaság 10 tagú vidéki választmányának tagjává, 1941-ben alelnökévé választották. 1939-től 1944-ig a Katona József Társaság elnöke volt. 1942-ben a kultuszminiszter múzeumfejlesztő és tudományos munkája elismeréseként kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. 1944-ben a múzeum anyaga majdnem teljesen megsemmisült. 1945 után részfoglalkozású kutatóként kapott állást régi munkahelyén. Régészeti tevékenységének legnagyobb eredménye a Kmét környéki középkori faluásatásokból előkerült leletanyag közreadása volt. Néprajzi munkásságában különös érdeklődéssel fordult a halászat és a pásztorkodás, a régi kméti népélet és a hajdani mesterségek kutatása felé. Tanulmányai az Ethnographia, a Néprajzi Értesítő és az Archaeologiai Értesítő c. folyóiratokban, cikkei a Kecskeméti Lapok, a Kecskeméti Közlöny és a Hajnalodik hasábjain jelentek meg. — F.m. Kecskemét szőlő- és gyümölcstermelésének múltja, Kecskemét, 1934; A hírős város anekdotakincse, uo., 1935; Kecskeméti tanyák, uo., 1936; Kecskemét th város múzeuma, uo., 1936; Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei, Bp., 1938; Szabó Kálmán válogatott írásai, Kecskemét, 1986. — ír. Kőhegyi Mihály: Sz.K. KJT Évk. 1971, Kecskemét; Kőhegyi Mihály: Sz.K. emlékezete = Cumania II, 1974; Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében (Tudományos ülésszak 1986. nov. 24-25-én Sz.K. születésének 100. évfordulója alkalmából), Kecskemét, 1987; Sz. Körösi Ilona: Sz.K. válogatott írásai, KSZ 1987. július; Székelyné Körösi Ilona: SZ.K, KL 1989. szept. 1. (Sz.K.1.)

Szabó László (Kecskemét, 1825.? —Kecskemét, 1897. ápr. 1.) városi orvos. Az 1850-es évek végén magánorvosként működött. 1861. jan. 28-án városi tisztiorvosnak választották. 1872. ápr.-ig ilyen minőségben dolgozott, majd 1878. nov. 15-től kerületi orvos lett. Ebben az állásában több ízben megerősítették, egészen 1896-ban történt nyugalomba vonulásáig. (P.F.M.)

Szabó Mihály (Kecskemét, 1842. szept. 5.—?) városi alkapitány. Tanulmányait a kméti ref. kollégiumban és a pozsonyi jogakadémián végezte. 1872-ben bírói, 1875-ben ügyvédi vizsgát tett, majd ügyvédi irodát nyitott. Dani Ferenc főispán tiszteletbeli ügyésszé nevezte ki. 1884. dec. 28-án a tisztújító közgyűlésen városi alkapitánynak választották, 1890-ben állásában megerősítették. Mint alkapitány állandó referense volt az illetőségi ügyeknek, iparügyekben mint elsőfokú iparhatóság működött. Tagja volt a th. bizottságnak és a r.k. egyháztanácsnak. — ír. KNKN 1892. (PF.M.)

Szabó Richard, vetési (Szentgyörgyvölgy, 1820. máj. 6.—Felső-kázsmárk, 1873. aug. 9.) hírlapíró, szerkesztő. R.k. lelkésznek készült. 1855-ben áttért a ref. hitre. Cikkei, szépirodalmi munkái az Életképekben, a Nők Világában, és más lapokban jelentek meg. Szerk. a Gyermekbarát, a Képes Családi Lapok, és az Ifjúság Lapja c. újságokat. 1870-től a Corvina Társulat ügyintézője volt. Munkája Kmétről: Kecskemét ismertetése, Életképek 1843; Kecskeméti népviselet (rajzzal), uo., 1846. (Sz.K.1.)

Szabó Sándor -> Tomori Szabó Sándor

Szabolcska Mihály (Tiszakürt, 1861. szept. 30.—Temesvár, 1930. okt. 31.) költő, az MTA tagja (1. 1908, t. 1926). 1874-től 1878-ig a kméti ref. gimnázium diákja volt, később több versében emlékezett vissza ezekre az időkre. A Nagytemplom falán elhelyezett kméti honvéd emléktábla leleplezése alkalmára verset írt 48-as szabadságharcunk kecskeméti hőseiről. — /;: Szabó Tamás: Sz.M. kecskeméti diákévei, PN 1989. jún. 14; Szabó Tamás: „Az oroszlán olyan, mint a macska. Csak az oroszlán kicsit nagyobbacska." KL 1992. febr. 21. (Sz.T.)

Szakács Andor, szenterzsébeti (Kecskemét, 1877. nov. 18.—Bp., 1942. febr. 2.) író, újságíró. Bp.-en jogot tanult. Újságírói pályáját a függetlenségi párti Magyarországnál kezdte. 1899-1902 között a Szegedi Napló munkatársa volt. 1902-tól a Szeged és Vidéke, 1906-7-ben a Szegedi Újság c. lapokat szerk. Szerk.-je volt a Szegedi Krónika c. szépirodalmi, művészeti és társadalmi havi folyóiratnak. 1907-től 1910-ig a Budapesti Hírlap, 1910-13 között Az Est munkatársa. Az Otthon írók és Hírlapírók Körének titkára volt. 1914-17 között a Magyarországot szerkesztette. 1917-ben Virradat címmel új lapot indított. A Friedrich-kormány sajtófőnöke volt. 1926-től 1933-ig a Mai Nap, 1935-tól a Független Kisgazda felelős szerk.-je. 1931-ben kisgazdapárti programmal ogy.-i képviselő lett. Rendszeresen jelentek meg szépirodalmi írásai is. — F.m. A fekete szivárvány, regény az antik korból, Szeged, 1900. (Sz.K.1.)

Szalay Gyula (Böhönye, 1865. ápr. 28.—Bp., 1937. febr. 12.) tanár. 1893-ban kilépett a piarista rendből és 1927-ig nyugdíjazásáig a félegyházi gimnáziumban tanított. Tanítványa volt Móra Ferenc, Madarassy László, Szabó Kálmán. 1882 után a Kecskemét c. lapban jelentek meg írásai. (Sz.K.I.)

Szalkay Gergely (Kecskemét, 1810. ?—Kecskemét, 1887. júl. 23.) városi jegyző, műfordító. 6 gimnáziumi osztály elvégzése után katonának állt. A cs. kir. 32. gyalogezredben gránátos őrmesterként szolgált 1831-től 1841-ig. Elbocsájtása után a pesti váltótörvényszékhez került; hivatalszolga, írnok lett. 8 évet töltött el ilyen minőségben. Részt vett a szabadságharcban, a világosi kapitulációkor őrnagyi rangban a 6. honvédzászlóalj parancsnoka volt. A világosi fegyverletétel után bujdosott, nyelveket tanult, irodalommal foglalkozott. 1852-ben Noszlopy Gáspár őt szemelte ki a Ferenc József elfogására vállalkozó száz huszár parancsnokául, de mire a megbeszélt helyen megjelent, a vállalkozást elárulták, és a jelenlevőket letartóztatták. Neki sikerült elmenekülnie. 1853-ban került a városhoz. Először számvevőségi díjnok, majd szállásmester, 1855-57 között segédtanácsnok volt. Ezután Ókécskén községi jegyző lett, majd fél évig Pest vm. törvényszékénél segédlevéltárnok. 1862. nov. 24-én ismét Kmét város tisztikarába került, aljegyzőnek nevezték ki. Ebben az állásában az 1872-es közigazgatási újjászervezés után is megerősítették. Haláláig viselte ezt a tisztséget. Hosszú ideig volt a helyi Honvédegylet elnöke. Több nyelven beszélt. Horváth Döme ösztönzésére fogott fordítói tevékenységbe. — F.m. A Notre-Dame egyház Parisban (Victor Hugo regényének fordítása), Kecskemét, 1858; Volney: A romok (fordítás), uo., 1870; A 6. honvéd zászlóalj története, Hazánk, 1887. — ír. K 1887. 30. sz. (P.F.M.)

Szalontai Elek (Kecskemét, 1842. júl. 17.—?) árvaszéki ülnök. Iparoscsalád gyermeke volt. Gimnáziumi tanulmányait Kméten a ref. kollégiumban, a jogot a pesti egyetemen végezte 1865-ben. 1867-ben Pest megye tb. jegyzőjévé nevezték ki, s Kmétre került, az itt székelő megyei törvényszék jegyzői teendőit látta el. 1871-ben a híres Ráday-féle törvényszéknél működött, mely mint rögtönítélő bíróság Szegeden székelt. Ez a törvényszék ítélkezett a Szeged környéki elfogott betyárok felett. Miután időközben letette az ügyvédi vizsgát, 1872. jan. l-jén ügyvédi irodát nyitott Kméten. 1878 novemberéig ügyvédeskedett, ekkor Kmét árvaszéki ülnökévé választották. — ír. KNKN 1892. (PF.M.)

Szalontay Barnabás (Kecskemét, 1888. jún. 8.—Kecskemét, 1928. máj. 5.) építési tanácsnok. Apja Sz. Nándor polg. iskolai tanár. Iskoláit helyben, a ref. főgimnáziumban és a jogakadémián végezte. Doktori oklevelét a bp.-i tudományegyetemen nyerte. 1912-ben lépett a város szolgálatába mint napidíjas fogalmazó. 1913-ban elsőosztályú fogalmazó lett, 1915-ben tb. jegyző. Az I. vh.-ban 46 hónapot töltött a harctéren. 1918 nyarán került haza. 1919 decemberében tb. tanácsnokká nevezték ki, 1922-ben lett tényleges tanácsnok. Az építészeti osztályt vezette. A városban az újabb városrészeket életre hívó telekosztási munkálatok, házépítési akciók, a villanytelep bővítése, a kövezési program megvalósítása fűződnek nevéhez. — ír. KNKN 1922; KK 1928. 103. sz. (P.F.M.)

Szalontay Margit -> Faragóné Szalontay Margit

Szalontay Sándor (Kecskemét, 1845. szept—Kecskemét, 1912. júl. 18.) tanár. Iskoláit Kméten, Bp.-en és a pápai ref. teológián végezte. Lelkésznek készült, rövid ideig káplán volt a Dunántúlon. A tanári pálya azonban jobban vonzotta, ezért másfél évig Zürichben folytatott pedagógiai tanulmányokat. A zürichi Magyar Egyesület elnöke volt. A csurgói állami tanítóképzőben kezdett tanítani, majd 1875-tól az akkor induló kméti polgári leányiskola tanára lett. 1894-ben meghívták a ref. főgimnázium német nyelvtanárának. Pécsre és Debrecenbe is hívták, de szülővárosában maradt. A th. bizottság tagja volt. Tanulmányai az iskolai értesítőkben jelentek meg. — ír. KNKN 1913. (Sz.K.I.)

Szánthó Mártonné Kuthy Julianna (? 1787—Kecskemét, 1852) mecénás. 1833-ban nagy összegű támogatásával segítette a ref. főiskola létrejöttét, 1834-ben pedig alapítványt hozott létre: birtokai egy részét lekötötte a főiskola javára, meghagyva, hogy annak évi jövedelmét egy professzor fizetésére fordítsák. Az első tanár, akit ebből az alapítványból fizettek, unokaöccse, Karika János volt. Alakját Ferenczy István szobrászművész örökítette meg klasszicista stílusú márvány síremlékén, mely 1838-ban készült. (Ma az Újkollégiumban, a ref. lelkészi hivatal mellett látható.) — ír. Juhász István: A kecskeméti Szánthó síremlék, Szemle, 1975. 1. sz. (PF.M.)

Szántó Kálmán (Nádudvar, 1861. febr. 26.—Bp., 1923. szept. 16.) író, újságíró, tanár. Apja tanító volt, 13 éves korában költözött a család Kmétre. A ref. kollégiumban, majd a pesti egyetemen folytatta tanulmányait. 1883-ban tanári vizsgát tett m. és német nyelv- és irodalomból. 1884-ben Körmöcbányán volt polgári iskolai tanár, 1890-től a kméti főreáliskolában tanított. Cikkei, költeményei több lapban megjelentek, írt a - Kecskemét, a Pesti Napló, a Koszorú, stb. számára, szerk. a Kecskeméti Lapokat. Műfordításai és tankönyvei is megjelentek. — F.m. Elbeszélések, Bp., 1885; Veér Judit és egyéb elbeszélések, uo., 1896; Alkonyat (regény), uo., 1897. - ír. KNKN 1892. (Sz.K.I.)

Szapáry István gr. (Bp., 1829. máj. 27.—Bp., 1902. máj. 3.) főispán. 1880. ápr. 25-től 1890. okt.-ig Kmét főispánja volt. — ír. KNKN 1890. (PF.M.)

Szappanos István (Kecskemét, 1818. júl. 15.—Kecskemét, 1917. dec. 24.) ügyvéd, földbirtokos, függetlenségi politikus, ogy.-i képviselő. A ref. gimnáziumot és a jogakadémiát Kméten végezte. 1840-4l-ben Szepes vármegyében volt joggyakornok. 1842-ben tette le ügyvédi vizsgáját, és Kméten nyitott ügyvédi irodát. 1847-ben városi aljegyzőnek, 1848. jún. 8-án tanácsnoknak választották. 1848. júl.-ban a nemzetőrökkel indult a délvidéki harcokba, ahonnan sűrűn számolt be leveleiben. 1849-ben feleségül vette Ferenczy Klárát (Erzsébet királyné majdani felolvasónőjének, Ferenczy Idának unokahúgát). A szabadságharc leverése után visszavonult a közélettől, és gazdálkodással foglalkozott. 1860-61-ben táblabíró volt. 1867-ben városi tanácsnoknak választották, majd helyettes polgármester lett. 1875-ig viselte ezt a hivatalt. A kméti Függetlenségi és 48-as Párt egyik alapítója és éveken át elnöke volt. A ceglédi 100-as küldöttséggel együtt ő is elzarándokolt Turinba az öreg Kossuth Lajoshoz. 1894-ben a Kossuth-szobor bizottság elnöke. 1905-ben Kmét I. választókerületében függetlenségi programmal ogy.-i képviselővé választották. 1906-ban ő volt az ogy. korelnöke. A helyi gazdasági élet különböző területein tevékenykedett, a Gazdasági Gőzmalom elnöke és a Kecskeméti Takarókpénztár Egyesület igazgatósági tagja volt. Sokat tett a ref. egyház és iskola érdekében. 1855-től 1858-ig az egyház főgondnoka volt, 1856-ban — elhunyt édesanyja emlékére — családja harangot öntetett a ref. templom számára. (A harangot az I. vh.-ban elvitték ágyúöntés céljából, de a család 1925-ben újabb — 1984-ben pedig egy harmadik — harangot ajándékozott az egyháznak.) Széleskörű írói tevékenységet fejtett ki. Még az 1860-as években Falusi Gazda címmel szakközlönyt adott ki, és főszerk.-je volt a Függetlenségi és 48-as Párt lapjának, a Függetlenségnek. 1875-ben ő tette le a biztosítékot a Kecskemét c. lapért. Szerkesztője volt a Pestmegyei Hírlapnak. Cikkeket írt a Kertész Gazdába (1865), a Remény c. naptárba (1865). 1917-ben közéleti munkásságának elismeréseként udvari tanácsosi címmel tüntették ki. — ír. KL 1917. 294, 295. sz.; KNKN 1891, 1905, 1906, 1907; Székelyné Kőrösi Ilona: SZ. I., KL 1990. jan. 26. (P.F.M.) Szappanos Sándor (Szada, 1857. jún. 27.—Kecskemét, 1934. jan. 16.) földbirtokos, városi tisztviselő. Apja Szadán volt ref. lelkész. A gimnáziumot és a jogi tanfolyamot Kméten végezte, csak a 4. évet hallgatta a bp.-i egyetemen. Még diák korában megalapította a Szépirodalmi Önképzőkört, és a Gyorsíró Körnek is elnöke volt. Tevékenyen vett részt a kméti önkéntes tűzoltóegylet megalakításában, s mint segédtiszt 4 hónapon át parancsnoka volt. 1879-ben megalakította a Jogi Önképzőkört és a Korcsolyázó Társaságot, amelyből később a Korcsolyázó Egylet lett, s amelynek 12 évig volt jegyzője. Apja halála után átvette a családi birtok kezelését. 1890-ben a városi közigazgatás szolgálatába lépett, aljegyző, árvaszéki ülnök, majd helyettes árvaszéki elnök lett. 1921-ben vonult nyugalomba. Tagja volt a th. bizottságnak és a ref. egyháztanácsnak. Költeményei a Képes Családi Lapokban (1881-1883) és a helyi lapokban jelentek meg. — ír. KNKN 1893; KKN 1935. (PF.M.)

Szász Károly, szemerjai (Nagyenyed, 1829. júl. 15.—Bp., 1905. okt. 15.) tanár, költő, műfordító, ref. püspök. 1851-től Nagykőrösön, 1853-54-ben a kméti ref. gimnáziumban tanított. Számos műve közül Kméten keletkezhetett Angol és francia költőkből c. műfordítás gyűjteményének II. kötete (Pest, 1855). Kméten jelent meg később több egyházi beszéde, pl.a gr. Széchenyi István és gr. Teleki László halálakor tartott emlékbeszédek (1860, 1861). — ír. Novák László: Szász Károly református püspök 1891. évi látogatása a három városban = Studia Comitatensia 19. Szentendre, 1989. (Sz.K.I.)

Szász Lajos (Szatmárnémeti, 1888. febr. 26.—Bp., 1946. aug. 24.) politikus, miniszter. 1939-ben a Magyar Élet Pártja listáján Kmét képviselőjeként került a parlamentbe (1939-1944). 1942-44-ben közellátásügyi tárca nélküli miniszter, 1944-ben iparügyi, 1944-45-ben kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. A Bp.-i Népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, kivégezték. — ír. Teleki Éva: Nyilasuralom Mo.-on, Bp., 1974. (PF.M.)

Szauer Ambrus (?, 1743—?, 1818.) piarista tanár. 1775-76-ban volt tanára a kméti piarista gimnáziumnak. Plautus Menaechmi c. vígjátékát dolgozta át és adatta elő diákjaival itt tartózkodása alatt. — ír. Holczer József: Adatok a Kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához, Levéltári Füzetek, IV, Kecskemét, 1989. (RF.M.)

Szegedi A. Kilit (Kecskemét, 1816. ápr. 13.—Kecskemét, 1888. júl. 13.) ferencrendi szerzetes. Iskoláit szülővárosában végezte, teológiai tanár lett, majd 1858-ban zárdafőnök Szécsényben. 1885-ben nyugalomba vonult. írásai jelentek meg a Nemzeti Újságban, a Társalkodóban, a Religióban és a Szegedi Híradóban. — F.m. Anyaszentegyház szervezete, Pest, 1855; A japáni szent vértanúk rövid története, Szeged, 1862; Az egri szent Ferencz-rendi Kolostor monographiája, Eger, 1873; A Messiás, Kecskemét, 1884. (Sz.T.)

Szegedy György (Kecskemét, 1849. ápr. 16.—Kecskemét, 1917. márc. 18.) városi tanácsnok. Középiskoláit a kméti kegyesrendi gimnáziumban, a jogot a pozsonyi és a kméti jogakadémián végezte. 1871-ben bírói vizsgát tett. 1872. márc. 1-jén törvényszéki joggyakornoknak nevezték ki, 1873. aug.-ban a félegyházi, majd a nagykőrösi járásbírósághoz került jegyzőnek. 1874-ben letette az ügyvédi vizsgát. Egy év múlva kilépett az állami szolgálatból, és hazajött. Irodavezető lett Gáspár Lajos közjegyzőnél, majd 1876. aug. l-jén ügyvédi irodát nyitott. 1878-ban a Mollinary-ezreddel részt vett a boszniai okkupációban. 1878. dec. l-jén tért haza. Ekkor városi alkapitánynak választották. 1885. jan.-ig töltötte be ezt a hivatalt, majd rendőrkapitány lett. 1890. dec. 28-án városi gazdasági tanácsnokká választották. Nevéhez fűződik a szikrai szőlőtelep kialakítása és felvirágoztatása. — ír. KNKN 1892, 1905, 1907, 1912; KL 1917, 64, 65, 66. sz. (PF.M.)

Székely Bertalan, adámosi (Kolozsvár, 1835. máj. 8.—Bp., Mátyásföld, 1910. aug. 21.) festőművész. 1896-97-ben készítette el a kméti városháza dísztermének falképeit: a Vérszerződést és Ferenc József megkoronázását, valamint a m. történelem nagy alakjainak képeit. E művek megalkotásához több hónapig tanulmányokat, vázlatokat készített Kméten és környékén modellként számba jöhető helybeliekről. — ír. Szunyoghy Farkas: Sz. B. falfestményei a kecskeméti Városházán, Magyar Művészet 1935, 7-8. sz. (Sz.K.I.)

Székudvari János (?, ?—Kecskemét, 1709) tanár, költő. Debreceni tanulmányai után, 1707-ben lett rektor Kméten, a ref. kollégiumban. Verset írt Kmét 1707. ápr. 3-i pusztulásáról. — F.m. Sűrű siralmokkal rakott Jaj-halom, h.n., 1707 (újból kiadta Hornyik János 1866-ban, Kecskemét története IV kötetében.) — ír. KL 1874. 44. sz, 1887. 9. sz.; Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskemét, 1990. (Sz.KI.)

Szeles János (Kecskemét, 1867. júl. 14.—Kecskemét, 1935. ápr. 24.) gazdasági tanár. Tanulmányait a kméti ref. gimnáziumban végezte, majd a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben szerzett diplomát. Gyakorlatát a Heves megyei karácsondi uradalomban töltötte. Innen hívták Kmétre a gazdasági iskola tanárának. 1895-től segédtanító volt Adán. 1896. okt.-ben megbízták a hódmezővásárhelyi földművesiskola megszervezésével. Ennek megnyitásától, 1897 őszétől évtizedeken át volt igazgatója. Mint ilyen kapta a gazdasági főtanácsosi, később a főigazgatói címet, mert az iskolát mintaintézménnyé emelte. (Felesége Katona Mária volt, Katona Zsigmond leánya.) Nyugalomba vonulása után hazaköltözött Kmétre, ahol betegsége miatt teljes visszavonultságba élt. Több önálló munkát jelentetett meg a hódmezővásárhelyi földművesiskolával kapcsolatban. — ír. KKN 1936. (PF.M.)

Széles József (Kecskemét, 1799. szept. 27.—Kecskemét, 1829. nov. 21.) Kméten ügyvéd, 1828. dec. 30-tól városi tanácsnok. A zsidó c. színműfordítása 1824-ben jelent meg Pesten. Lehetséges, hogy ó írta a Kiáltó-Szó A Kecskeméti Szüzek és Leányokhoz c. szatirikus verset, amelyet Katona Józsefnek is tulajdonítottak. — ír. Hajnóczy Iván: Katona József Kecskeméten, Kecskemét, 1926. (O.L.)

Szeless József (Kecskemét, 1846. dec. 23.—Kecskemét, 1907. jún. 3.) jogakadémiai tanár, ogy.-i képviselő. Középiskolai tanulmányait Kméten, a jogot Pesten végezte. 1869-ben beállt honvédhuszárnak, s ettől kezdve polgári állása és foglalkozásai mellett katonai dolgokkal is foglalkozott. 1870-1880 között tanár a kméti jogakadémián. 1880. dec. l-jén a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület igazgatósági elnökének választották meg. Rendes tanári állásáról lemondott, de mint magántanár tovább tanított a jogakadémián. Tagja volt a jogakadémiai vizsgáló bizottságnak, elnöke az igazgatótanácsnak. Politikai pályája kezdetén a Deák-párthoz tartozott. A Szabadelvű Párt megalakulása után annak előbb tagja, majd helyi elnöke lett. 1884-ben Kmét I. (felső) választókerületében szabadelvű párti programmal három évre ogy.-i képviselővé választották. Később az országos politikától visszavonulva a társadalmi élet terén fejtett ki jelentős tevékenységet. Társadalmi intézmények egész sorának szervezésében, vezetésében vett részt. Elnöke volt a Katona József Körnek (1902-1907), a műkedvelő zenekarnak (úri banda), a dalárdának, a testgyakorló egyesületnek, alelnöke a kaszinónak, a vadásztársaságnak, a gazdasági egyesületnek. Kmét város th. bizottságának tagja, ugyanennek a bizottságnak tiszteletbeli jegyzője, a ref. egyháztanácsnak tagja és főgondnoka volt. 1876 elejétől júliusig szerk. a Kecskeméti Lapokat. — M. A statisztika történeti fejlődése és jelen állása, Kecskemét, é.n.; A bűnvádi statisztika Magyarországon, uo., é.n. — ír. KNKN 1890, 1908; KL 1907. 126, 127. sz. (PF.M.)

Szeless László, kisjáci (Kecskemét, 1866. dec. 4.—Kecskemét, 1931. márc. 28.) ref. főgondnok. Iskoláit Kméten végezte. A jogi képesítés megszerzése után bírói pályára lépett. 1888-tól 1913-ig Kméten, Szegeden, és Bp.-en a törvényszéknél és az ítélőtáblánál, 1913-tól a közigazgatási bíróságnál dolgozott, ahol 1921-től 1925-ig bíró volt és tanácselnök. 1925-ben vonult nyugalomba. Ezt követően Kmétre költözött és a város egyházi életében vállalt jelentősebb szerepet. Az ogy. felső házába Kmét város küldte be. A ref. egyház főgondnoka, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró volt. A Ref. Diákegyesület és a Ref. Énekkar elnöke. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (PF.M.)

Szélesy Pál (Losonc, 1740.— Nagykőrös, 1791. dec. 25.) ref. lelkész. Losoncon és Debrecenben tanult. 1765-től tanító. 1769. máj. 24-én Franekerben iratkozott be az egyetemre. Hazatérve Nagykőrösön lett lelkész. A kméti egyházmegye 1791 nyarán esperessé választotta. A kiváló szónok egyházmegyéje küldötteként részt vett a budai zsinaton, ahol az egybegyűltek előtt az első vasárnapon ő prédikált. — F.m. Huszonhárom válogatott prédikátciók, Pest és Pozsony, 1792. (Sz.T.)

Szemák István (Szászfalu, 1842. dec. 25.—Bp., 1925. nov. 9.) tanár, pedagógiai szakíró. Pesten filozófiát, jogot és teológiát tanult. Az 1880-as években Kméten tanított a reáliskolában. Később Bp.-en tanár, iskolaigazgató. Fordításai, német nyelvi és irodalomtörténeti művei, pedagógiai cikkei jelentek meg. — F.m. A magyar ifjúsági irodalom története, Bp., 1924. (Sz.K.I.)

Szent-Gály Gyula (Szeged, 1863. jan. 17.—Miskolc, 1919. szept. 24.) zeneszerző, tanár. A középiskolát Kméten végezte, majd a pesti egyetemen klasszika-filológiát és jogot tanult. A premontrei rend tagja volt, de 1885-ben kilépett és Csóka Sándor színtársulatához szegődött, majd Kassára került. Tanulmányait a Zeneakadémián folytatta, többek között Koessler János növendéke volt. 1893-ban szerezte meg diplomáját. Ebben az évben került Kmétre, ahol megszervezte a zeneiskolát, amelynek 1894-1909 között igazgatója volt. Tevékenyen részt vett a város kulturális életében, a zenekedvelők Egyesületének igazgatója, a Polgári Daloskör karnagya, a Katona József Kör választmányi tagja volt. Az Országos Magyar Dalosegyesület is központi választmányának tagjai közé választotta. A polgári leányiskolában és a piarista gimnáziumban is tanított éneket. 1909-től a miskolci zeneiskola igazgatója volt. Zeneszerzői munkássága is jelentős volt. Az egri leány gyűrűje c. színpadi művét 1906-ban adták elő. Ő volt Kada Elek Helyre asszony c. darabja betétszámainak zeneszerzője. Számos cikke és könyve jelent meg. — F.m. A kecskeméti városi zeneiskola története és eddigi működése, Kecskemét, 1896. — ír. KNKN 1910; KK 1919. okt. 12, 14, 15. (Sz.KI.)

Szentpéteri István; Sajószentpéteri (Sajószentpéter, 1655—Szalacs, 1730) ref. lelkész. Debrecenben tanult, 1676. ápr.-ban került Kmét-re rektornak. 1677. júl. 24-én beiratkozott az odera-frankfurti egyetemre. Hazájába visszatérve különböző helyeken volt lelkész. Vallási művei jelentek meg. (Sz.T.)

Szentpéteri József (Rimaszombat, 1781. ápr. 12.—Pest, 1862. jún. 12.) ötvösmester. 1848-ban készítette az utolsó vacsorát ábrázoló aranyozott ezüst kelyhet, amely a kméti ref. egyház tulajdona. (Sz.K.I.)

Szép Ernő; eredeti neve Schön Sámuel (Huszt, 1884. jún. 30.—Bp., 1953. okt. 2.) költő, író. 1912-ben két hónapot töltött a kméti művésztelepen, élményeiről Kecskeméti festők címmel számolt be a Nyugatban. Irka-firka (Bp., 1913) c. kötetében több kméti tárgyú írása (Tombola, Fű, Hetipiac, Szent István napján, Cigányváros) jelent meg. — ír. Heltai Nándor: Irodalmi emlékhelyek, Kecskeméti Művésztelep, PN 1977. márc. 3. (O.L.)

Szerelemhegyi András; Liebenberger (Kecskemét, 1762. szept. 6.—Vác, 1826. jan. 17.) zeneszerző, karnagy, műfordító. Liebenberger András kméti szűcsmester fia. Pályáját egy bécsi színtársulatnál kezdte. Bécs egyik utcáját Liebenberger-Gassenak nevezték el róla. 1793-tól 1796-ig az első színtársulatnak, a Pest-Budán játszó Nemzeti Játszó Társaságnak tagja volt, főként énekes játékok betanításával foglalkozott. 1796-ban nem kapta meg az engedélyt a Pesti Magyar Kurir c. lap kiadására. 1800-ban segélyt kért Kmét város tanácsától 18 magyar operája kinyomtatására, de csak szerény jutalomban részesült. Később a váci káptalan számvevő gazdatisztje lett. Számos operalibrettót (köztük több Schikanedert és Paisiellot) fordított magyarra. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Szigethy Lehel (Pest, 1855. máj. 15.—Kecskemét, 1921. aug.) jogtanár, szakíró. Neves kméti jogászcsalád őse. 1887-től a kméti jogakadémia tanára; a nemzetgazdaságtant, az európai jogot és a pénzügyi jogot tanította. — F.m. Az állami magánvállalatokról, Kecskemét, 1890; A magyar pénzügyi jog vezérfonala, uo., 1893. — ír. Szabó Tamás: A Szigethyek, KL 1990. ápr. 20. (Sz.T.)

Szigly János Gábor (Hajmáskér, 1803. dec. 22.—Szentgyörgy, 1860. márc. 4.) piarista tanár. Kmé-ten lépett a rendbe 1819. okt. 8-án, Tatán, Nyitrán, Vácon és Budán tanított. 1838-ban Bécsben a Theresianumban a nemesi ifjak felügyelője lett. 1840-től 43-ig Kméten a rendi noviciusok másodmestere volt. Váci és pesti tanárság után 1846-ban ismét Kméten tanított, majd a kegyesrendiek különböző gimnáziumaiba helyezték. Alkalmi költeményei jelentek meg, Költészeti zsenge mutatványok (Buda, 1845) címmel kiadta pesti tanítványainak verseit. (Sz.T.)

Szilády Károly (Szalkszentmárton, 1795. febr. 5.—Kecskemét, 1871. máj. 26.) nyomdász, könyvkiadó. Ref. lelkész fia, a debreceni kollégium diákja volt, de megromlott hallása miatt abba kellett hagynia tanulmányait. Apja Bécsbe, Haykál Antal nyomdatulajdonoshoz küldte nyomdásztanulónak. 1816-tól 17 éven át a debreceni nyomdában dolgozott. Ezután Budára, majd-Pápára költözött. 1840-ben királyi engedélyt kapott a kméti nyomda megnyitására, amelyre 1841. július l-jén került sor. Az 1840-es években sikeres vállalkozásnak bizonyult a kméti nyomda, az ország minden részéből felkeresték írók és könyvárusok egyaránt. A helyi ref. főiskola tanárainak munkái, köztük számos tankönyv is itt jelent meg. Szilády 1846-ban könyvkereskedést nyitott, 1848-ban új nyomdahelyiséget építtetett. A nyomda a 19. század második felében is jelentős szerepet vállalt a könyvnyomtatás terén, 1871-től az alapító fiának, Sz. Lajosnak, 1883-tól unokájának, Sz. Lászlónak vezetésével. — M. Könyvnyomdászati műszótár, kiad. Haiman György, Bp., 1985. — ír. Heltai Nándor: A nyomtatott betű útja Kecskeméten, Kecskemét, 1958; Joós Ferenc- Fenyvessyné Góhér Anna: Az első kecskeméti könyvnyomda története és kiadványainak bibliográfiája, uo., 1959; Szilády Károly emlékkönyv, szerk. Tóth Sándor, Kriston Szidónia, uo., 1981. (Sz.K.I.) Szilády Károly (Kecskemét, 1865. okt. 8.—Kecskemét, 1934. júl. 24.) levéltárnok, múzeum- és könyvtárigazgató. Nagyapja, Sz. Károly a város első nyomdásza, nyomdatulajdonosa, apja Sz. Lajos mérnök, ogy.-i képviselő volt. Középiskolái elvégzése után a bölcsészkaron tanult tovább, 1888-ban bölcsészettudományi doktorátust szerzett. Három évig tanított a ref. kollégiumban. Egy ideig testvére Sz. László nyomdájában dolgozott, majd 1897-ben a város szolgálatába lépett, tb. levéltárnok lett. 1900. dec. 28-án a főispán levéltárnoknak nevezte ki. Elsősorban a régóta felgyülemlett könyvek nyilvántartásba vétele volt a feladata. 1901-ben a várost képviselte Kada Elek polgármesterrel együtt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsában. Élete ettől kezdve összefonódott a város közgyűjteményeinek sorsával. 1897-től 1910-ig ugyanis a levéltár, a múzeum és a könyvtár nemcsak ugyanabban az épületben működött, de személyzete is közös volt. 1901-től mindhárom intézmény vezetője volt. Az 1900-as évek elején szerezte meg a városnak Pesty Frigyes akadémikus 4540 kötetes könyvtárát. Amikor a városi könyvtárat külön választották a levéltártól Sz. K. a könyvtár élére került. Ettől kezdve minden idejét a könyvtárnak szentelte. Két évtizedes munkája nyomán az 1930-as évekre már országosan is számon tartott könyvtárral dicsekedhetett Kmét. A nagyközönség azonban csak korlátozott mértékben használhatta. Sz. már 1924-ben megtervezett egy 2000 négyzetméteres könyvtárat, amelynek fölépítésére máig sem került sor. 1934. ápr. 30-án nyugdíjazását kérte, a kisgyűlés 100%-os ellátást állapított meg neki, azonban megérdemelt nyugdíját nem sokáig élvezhette. — ír. KK 1934, 167, 169. sz.; Lisztes László: Kecskemét első könyvtárosa, PN 1990. 235. sz. (P.F.M.)

Szilády Lajos (Debrecen, 1827. júl. 24.—Bp., 1883. okt. 26.) mérnök, ogy.-i képviselő. Édesapja Sz. Károly, Kmét első nyomdásza, nyomdatulajdonosa. Középiskoláit Debrecenben, Kméten, Eperjesen és Pesten végezte, majd mérnöki oklevelet szerzett. A szabadságharcot tüzérfőhadnagyként küzdötte végig, leverése után Kméten mint magánmérnök működött. 1860-ban városi mérnökké választották, megbízták a város belső területének felmérésével. A térkép 1869-ben készült el, igen kiváló munka volt, mert az akkor szokásos grafikus módszer helyett a sokkal pontosabb numerikus háromszögeléssel készült. Megelőzte még a pesti, ún. Halácsy-féle első felmérést is. Az elkészült szelvények adataival később László Károly átnézeti térképet szerk. Sz. L. tevékenyen vett részt a politikai életben is. A 60-as években és később a 67-es kiegyezés után a Tisza Kálmán-féle baloldalnak, majd a fúzió létrejöttével a Függetlenségi Pártnak volt meggyőződéses híve. A párt szervezése körüli érdemeiért 1878. nov.-ben — mikor Mocsáry Lajos a halasi mandátumot fogadta el — őt választották Kmét egyik ogy.-i képviselőjévé. (Még egy ízben választották meg képviselővé.) A párttanácskozásokban és a sajtóban alapos tudással támogatta, védte a párt törekvéseit, a képviselőház üléseinek nála szorgalmasabb látogatója nem volt. Programbeszédei és beszámolói a helyi lapokban, ogy.-i beszédei a Naplóban jelentek meg. 1871-től az apjától örökölt nyomdát is irányította. — ír. KNKN 1894. (P.F.M.)

Szilády László (Kecskemét, 1860. febr. 2.—Kecskemét, 1934. szept. 14.) nyomdász, tisztviselő. Sz. Lajos ogy.-i képviselő fia, Sz. Károly nyomdász unokája. Sz. Károly nyomdász halála után, 1871. júniusától fia Sz. Lajos vette át a nyomda irányítását. Tőle 1883 után fia Sz. L. örökölte a nyomdát. Nemcsak helyesírási szempontból ellenőrizte a kiadványokat, de pontosságra, rendre törekedett minden téren. 1920. okt. 19-én eladta a házat és a felszerelést Németh László szőlésznek, a Siketnémák Intézete igazgatójának. (Vállalkozása 1925. nov. 26-án beolvadt a Hungária Rt.-ba.) Sz. L. még a nyomda eladása előtt tagja lett a Gazdasági Egyesületnek, annak pénztárosaként dolgozott 1920 után is. — ír. Heltai Nándor: A nyomtatott betű útja Kecskeméten, Kecskemét, 1958. (PF.M.)

Szilágyi Sándor (Kolozsvár, 1827. aug. 30.—Bp., 1899. jan. 12.) tanár, történetíró, az MTA tagja (1. 1858, r. 1873.). 1852-53-ban a kméti ref. kollégium matematika tanára volt. 1853-tól 1867-ig a nagykőrösi gimnáziumban történelemtanár, később a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban tisztviselő, majd a bp.-i Egyetemi Könyvtár igazgatója. A Századok, a Történelmi Tár, a Magyar Történelmi Életrajzok szerk.-je, a Magyar Történelmi Társulat létrehozásának kezdeményezője és titkára, számos fontos történeti munka szerzője, szerk.-je, forrásművek kiadója. További kméti kapcsolatait tanúsítja, hogy 1857-ben a Sárospataki Füzetekben részleteket jelentetett meg Selymes János kéziratos kméti egyháztörténetéből; az 1860-as években Horváth Dömével, Hornyik Jánossal és Szabó Károllyal társulva történeti zsebkönyvet kívánt kiadni Kméten; Hornyik Jánosról halála után ő mondott emlékbeszédet az Akadémián. — ír. Adalékok Kecskemét irodalomtörténetéhez, Kiskunság 1956, 1. sz. (Sz.K.I.)

Szimat Kázmér -> Kiss József Sándor

Szivessy Tibor (Szeged, 1884. szept. 29.—Bp., 1963. nov. 22.) építész, a 20. sz. eleji m. építészet egyik meghatározó alakja. 1909- 1916 és 1925-1932 között Jánszky Bélával dolgozott. Az építészpáros tervei szerint épültek Kméten a Művésztelep villái, a Városi Kaszinó, a Katolikus Bérház és a Kecskeméti Gazdasági Egyesület Székháza, valamint Kada Elek síremléke. — ír. Simon Magdolna: Jánszky Béla és Sz. T. kecskeméti munkássága=Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, Kecskemét, 1986. (Sz.K.I.)

Szlemenics Pál (Kecskemét, 1783. jan. 22.—Pozsony, 1856. dec. 26.) jogtudós, az MTA tagja (1. 1830.). Középiskolai tanulmányait a kméti és a pesti piarista gimnáziumban végezte. 1801-1804 között teológiát és jogot tanult. 1804 novemberétől gróf Esterházy Ferenc családjánál titkár és magántanár. 1809. nov. 7-én kinevezték tanárnak a pozsonyi jogakadémia magán-és büntetőjogi tanszékére. Szakirodalmi munkáiban polgári és büntetőjoggal, majd jogtörténettel foglalkozott. A m. jogi nyelv egyik megteremtője. 1839-ben nemességet kapott. — F.m. Elementa juris criminalis Hungarici, Pozsony, 1817; Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény, I-IV, uo., 1823; Magyar Törvények történetirata, uo., 1845. — ír. Sz. P a jogtudós, KL 1872, 13. sz. (Sz.K.I.)

Szokolay Hártó János (Kecskemét, 1781. szept. 3.—Kecskemét, 1853. nov. 2.) asztalosmester, festő, költő. Tanulmányait a kméti ref. kollégiumban kezdte, majd asztalosmester lett. 1815-ben Kmét városa 200 forinttal segítette, hogy a debreceni kollégiumban rajzot és festészetet tanulhasson. 1819-ben Bécsben is képezte magát. A 19. sz. első felének kméti ábrázolásai láthatók az általa készített céhleveleken. Két városképét Pesten Karacs Ferenc metszette rézbe. Költeményeket is írt. Szabadalmas Kecskemét városának történetirati ismertetése... (Kecskemét, 1846) c. műve jegyzetekkel ellátott verses krónika. — ír. Orosz László: Sz. H.J. várostörténete, Levéltári füzetek IV, Kecskemét, 1989. (Sz.K.I.)

Szombathy István (Pécs, 1853. aug. 20.—Jászberény, 1921. szept. 23.) tanár. 1875-1890 között Kméten a főreáliskolában tanított. — F.m. A valószínűségről, Kecskemét, 1883; Szellemjelenés a drámában, uo., 1889. (Sz.K.I.)

Szomor Máté (Kecskemét, 1758. dec. 11.—Kecskemét, 1819. márc. 22.) jogász, színész, színműíró. Ügyvéd volt Kméten, 1790-ben Nemes Andrással együtt tagja lett a Kelemen László igazgatása alatti első m. színtársulatnak. Ki-ki saját háza előtt seperjen c. vígjátékát (magyarítás Schneider művéből) 1790. szept. 21-én mutatták be Pesten (megjelent: Pest, 1793). E darabot még 50 évvel később is játszották Rontó prókátor címmel. Szülővárosába hazatérve főfiskálissá választották. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Sztankay Lajos, sztankahermányi (?—?) tanár. Középiskoláit és a tanítóképzőt Aradon végezte, a rajztanárképzőt pedig 1900-ban Bp.-en. Előbb a Rimamurányi és Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi gyártelepén az iparostanonciskola rajztanára volt. 1897-től tanított Kméten. 1910-ben nevezték ki a szakirányú fiú- és leány iparostanonciskola igazgatójává. Tagja volt az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanácsnak. 28 évig volt az intézet igazgatója. 1938-ban vonult nyugalomba. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (PF.M.)

Szuper Károly (Kiskunhalas, 1821. máj. 28.—Bp., 1892. szept. 18.) színész. 1843. jan.-márc.-ban Petőfi színésztársa volt Kméten Szabó József társulatában. 1848-49-ben a Kméten játszó társulat rendezője, Tömeges népfelkelés c. alkalmi darabját 1848. dec. 17-én itt mutatták be. — F.m. Színészeti naplója 1830-1850, kiad. Vali Béla, Bp., 1889. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Szűcs Imre (Kecskemét, 1827. nov. 12.—Kecskemét, 1875. okt. 17.) mérnök, ogy.-i képviselő. Középiskoláit Kméten végezte. 1853-ban mérnöki oklevelet nyert. 1854-ben Kmét város tb. mérnöke lett, majd egy évig a pécsváradi kamarai uradalomban mérnöksegédként működött. 1855. nov. 30-án segédmérnökké nevezte ki a megyefőnök Kmétre. 1861. jan. 23-tól választott mérnöke volt a városnak. Időközben jogi képesítést is szerzett, 1870-ben törvényszéki jegyzőnek, 1871-ben várósi kapitánynak választották. 1872. ápr.-ban városi tanácsnok lett. A Deák-pártnak kezdettől fogva egyik leghívebb tagja. Ingerlékenysége, türelmetlensége miatt azonban gyakran saját pártjának is kárt okozott, a felekezeti kérdéseket előtérbe helyezte, politikai síkra terelte. Ennek ellenére, mivel különben szívós munkát fejtett ki a közéletben, 1875. júl. 4-én ogy.-i képviselővé választották. Tagja volt a város th. bizottságának, a r.k. egyháztanácsnak. 2 évig volt az iskolaszék elnöke. Ő szervezte meg az Olvasókört, néhány éven keresztül elnöke is volt. Egyik alapítója, majd szerk.-je (1873-1875) a Kecskeméti Lapoknak. Szerkesztése alatt személyes élű, kíméletlen támadások jelentek meg a lapban. Buzgó harcosa volt a magyar viseletnek, ő maga is mindig magyar ruhában járt. — ír. KNKN 1894; KL 1875, 43. sz. (PF.M.) Szűcs István (Kecskemét, 1868. aug. 1.—?) piarista tanár. Tanulmányai végeztével a bp.-i egyetemen m. és latin nyelvből tanári és doktori oklevelet szerzett. A rend különböző gimnáziumaiban tanított. Irodalmi és nyelvészeti tanulmányai jelentek meg. — F.m. Vergilius hatása idyllköltészetünkre, (I—II.), Nyitra, 1900-1902; A nyitravidéki palócz nyelvjárás, Bp., 1905. (Sz.T.)

T

Tapolcsányi Gergely (Tavarnok, 1713. jan. 15.—Szeged, 1773. okt. 8.) piarista tanár, tartományfőnök. Kméten hallgatott teológiát 1735-36-ban. Iskolái elvégzése után tanár és igazgató a kegyesrendiek különböző gimnáziumaiban. Rendje 1748-ban és 1754-ben Rómába küldte a piaristák magyaro.-i tartománya képviseletében a generale capitulumba, ahol kitűnt egyházjogi tudományával. A római szentszék, sőt maga XIV Benedek pápa is kikérte tanácsát a magyaro.-i vegyesházasságok kérdése ügyében. Hazatérve haláláig Szegeden élt. — M: prédikációk, üdvözlő beszédek, amelyek 1743-tól 1772-ig jelentek meg. (Sz.T.)

Tar Illés (?—?) ötvösmester. 1642-1662 között dolgozott Kméten. Munkái közül egy feliratos fedeles kanna (1642), egy aranyozott pohár (1644), egy feliratos kenyérosztó tányér (1647) és egy céhpohár került a kecskeméti ref. templomba. (Sz.K.I.)

Tassy Pál (?—Bp., 1912) jogtanár, író. Középiskolai tanulmányait a kméti piarista gimnáziumban végezte. A jogot Pozsonyban, Pesten és Bécsben hallgatta. 1875-1886 között a kméti jogakadémián a nemzetgazdaságtan és a pénzügyi jog tanára. A jótékony nőegylet titkára volt, színdarabokat is írt. — F.m. Egy tárca miatt, bohózat, bem. Kecskemét, 1877, megj. uo., 1878; A magyar pénzügyi jog vezérfonala, uo., 1885; Az európai nemzetközi jog vezérfonala, uo., 1887. — ír. KNKN 1913; Bács-Kiskun megye múltjából, VIII, Kecskemét, 1983. (EF.M.)

Tatai András (Hegyközség-szentmiklós [Bihar m.] 1803. npv. 24.—Kecskemét, 1873. ápr. 20.) tanár. Iskoláit a debreceni kollégiumban végezte, 1828-29-ben senior volt. Tanárnak készült, Pesten és Bécsben féléves gyakorlatot folytatott, majd Göttingenben és Jénában képezte tovább magát. Hazatérése után egy évig segédlelkész volt, majd a szerveződő kméti ref. főiskolára hívták tanárnak. 1831-től kezdve két év kihagyással (1856-58 között a pesti ref. teológián volt tanár) haláláig itt tanított. Tanára volt többek között Jókai Mórnak is. 1867-68-ban a jogakadémia igazgatója. Részt vett a Dunamelléki Ref. Egyházkerület kormányzásában: 1832-ben kerületi tanácsbíróvá választották, 1849-től kerületi pénztárnok volt. A latin, görög, német nyelvek mellett tanított természettudományokat, történelmet, bölcsészetet és jogot. A bölcsészeti és jogi tárgyakat saját tankönyvei alapján adta elő tanítványainak. (Ezek kéziratban maradtak meg.) Számos cikke jelent meg egyházi és politikai lapokban, egyházi és gyászbeszédei a Papi Dolgozatokban és a Kecskeméti Lelkészi Tárban láttak napvilágot. Még debreceni diákként írt latin és m. költeményeit Péczely József Pallas Debreceniája tette közzé. — F.m. Tiszta mathesis kezdete, I-II., Pest, 1835-36; Deák grammatika, uo., 1841; Görög nyelvtan, Kecskemét, 1841; Elemi mértan, uo., 1842; A természetes számok logarithmusai, uo., 1842; Kis természettan, uo., 1846. — ír. Farkas József. T.A. emlékezete, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1873. máj. 18.; KNKN 1893; Bács-Kiskun megye múltjából, VIII, Kecskemét, 1983. (P.F.M.)

Tausch, Christoph (Innsbruck, 1673. dec. 25.—Neisse, 1731. nov. 4.) jezsuita építész és festő. Ő festette a kméti piarista rendház Szentháromságképét. (Sz.T.)

Teghze Gyula; Tegze (Szatmár, 1867. ápr. 13.—Bp., 1939. nov. 12.) jogász, egyetemi tanár. 1895-től a kméti ref. jogakadémián a büntetőjog, jogbölcselet és erkölcstan tanára. 1908-1910 között a jogakadémia igazgatója. 1910-től Debrecenben a jogakadémián, 1914-1937 között az egyetemen tanított. — F.m. Szerves társadalomtani elméletek és az állam személyiségének theoriája, Bp.,1900; Jog- és állambölcseleti előadások vázlata, Kecskemét, 1900; A társadalmi fejlődés irányai, Huszadik Század, 1904; Ethika, Kecskemét, 1905; A társadalom (több szerzővel együtt), Bp., 1908; Nemzetközi bíráskodás, Kecskemét, 1932. (Sz.K.1.)

Tegze Gyula — Thegze Gyula Telcs Ede (Baja, 1872. máj. 12.—Bp., 1948. júl. 18.) szobrászművész. Kméti Kossuth-szobrát 1906. júl. 1-én avatták fel. (Sz.K.I.)

Telek József (Tarnóc, 1776.—?, 1772 után) ferencrendi szerzetes. Az 1760-as években Kméten volt hitszónok, gvárdián. Több itt tartott beszéde jelent meg nyomtatásban. Coronae Marianae (Vác, 1772) c. kötetének egyik prédikációjában elbeszélte a kméti Mária-kápolnához fűződő népi hagyományt. (O.L.)

Tersztyánszky Imre, nádasi (Nagyfalu, [Hont m.] 1786. okt. 10.—Pest, 1847. jún. 28.) c. püspök. A váci püspöki udvarban kezdte pályafutását, majd Kméten volt plébános. 1818-ban Pest vm. táblabírája, később váci, majd pécsi kanonok, 1832-ben ogy. i követ a pécsi káptalan részéről. 1835. jún.-tói a pesti egyetem bölcsészkarának igazgatója. — Kecskeméti vonatkozású m.: Egyházi beszéd, [...] a kecskeméti tűzvész emlékére, Selmec, 1820. (Sz.K.1.)

Tiringer Ferenc (Sárbogárd, 1875. nov. 25.—Kecskemét, 1947. okt. 17.) aranykoszorús műlakatos, kovácsmester. Sárbogárdon kovácsinas, majd Bp.-en Jungfer Gyula mesternél segéd volt. 1896/97-ben Bécsben dolgozott, közben elvégezte a Kézműipari Iskola esti tanfolyamát. Münchenben hat esztendőt töltött munkával és tanulással. Eljutott Frankfurt, Lipcse, Drezda, Berlin és Párizs műhelyeibe, gyáraiba. 1902-ben tért haza Bp.-re. Az Iparművészeti Főiskola ötvös vendéghallgatója volt. Rövid ideig egy társulás műlakatos műhelyében dolgozott, majd a pozsonyi Fémipari Szakiskolában volt segédművezető. 1907-ben telepedett le Kméten. Apósának, Székely Sándornak tűzhely-és kályhakészítő lakatosműhelye volt a Nagykőrösi-utcában. 1913-tól volt önálló műhelye a Mikes utcában. Öt gyermeke közül a két fiú, ifj. T. Ferenc és Lajos is megtanulta a szakmát. Ferenc elvégezte az Iparművészeti Főiskola ötvös szakát, Lajos Bécsben tanult szakrajzot. T. F. négy évtizeden át dolgozott Kméten. Számos külföldi megbízást kapott, több kiállításon szerepelt és jónéhány kméti magán- és középület őrzi maradandó értékű alkotásait. Az ő munkája az Ujkollégium főbejárati kapuja, a Katona József Gimnázium kovácsoltvas munkái, a régi kecskeméti fürdő kapuja. 1931-ben két fia segítségével készítette a Barátok templomának két utcai és egy udvari kapuját. A templom számára gyertyatartókat is készített. Az Izsáki úti régi Megyei Kórház, a Széktói fürdő, a Tanítói Árvaház, a Katona József Múzeum és a Piarista Gimnázium épületének kovácsoltvas munkái is az ő művei. Ő készítette a Szentháromság temető kapuját és számos, kméti temetőkben található sírrácsot. Erkély- és kapurácsok, kapurácsbetétek, kilincsek és más külső díszítmények mellett különböző lakberendezési tárgyakat, csillárokat, gyertyatartókat készített. 1928-ban elnyerte a szakma legmagasabb kitüntetését, az aranykoszorús mester címet. — ír. KL 1928. szept. 27; PN 1959. okt. 18; Pereházy Károly: A vas művésze, 2., Fémmunkás 1982. 6. sz.; Bánszky Pál: Az iparművészet emlékei Kecskeméten, 1. T. F. kovácsművész (1875-1947) = Cumania 9. Kecskemét, 1986. (Sz.K.I.)

Tomor Ferenc (Noráp, 1827. máj. 28.—Bp., 1902. ápr. 27.) tanár. Győrben tanult bölcseletet, Szent Benedek rendi növendék volt. A rendből való kilépése után egy évig jogot hallgatott, majd a Bezerédj-családnál volt nevelő. 1848-ban a Mednyánszky-féle szabadcsapat tagja, amiért 3 évre ítélték, de hamarabb szabadult a theresienstadti fogságból. Pesten és Szegeden nevelő, 1857-től 1861-ig a kméti reáliskola tanára volt. Ungvárra, majd Budára helyezték. Cikkei, költeményei, elbeszélései és tankönyvei jelentek meg. — Fm. Testvériség; Pápa, 1848; Terézvárosi esték 1849-1850, Kecskemét, 1861. (Sz.K.I.)

Tomori Anasztáz; Theodorovits (Dunaföldvár, 1824. máj. 1.—Bp., 1894. okt. 8.) mérnök, tanár, az MTA tagja (1. 1858). Pesten mérnöki tanfolyamot végzett. 1853-ban a nagykőrösi ref. gimnázium tanára Arany János, Szász Károly, Mentovich Ferenc kollégája, egyben a g. kel. fiókegyház gondnoka. 1854-ben nagybátyjának halálával jelentős örökséghez jutott. Otthagyta Nagykőröst, visszavonult gombai birtokára, ezentúl ott és a fővárosban élt. Mecénásként támogatta az irodalmat és művészeteket. Anyagi támogatásával készült Czélkuti (Züllich) Rudolf Katona József-szobra, amelyet később Kmét városának ajándékozott, s amely ma a kméti Katona József Gimnázium előcsarnokában áll. — ír. K 1883. ápr. 5; K 1883. aug. 16; K 1894. okt. 28; Szabó Tamás: Egy szobor vándorútja, PN 1988. ápr. 21; Szabó Tamás: Katona mása — és vándorlása, KL 1991. okt. 25. (Sz.T.)

Tomori Jenő; Stanisits (Hódmezővásárhely, 1872. jún. 13.—Bp., 1929. nov. 25.) író, újságíró, műfordító. A kméti Függetlenség c. lap munkatársa volt. Versei, regényei, elbeszélései jelentek meg. Petőfi verseit szerb nyelvre fordította, a szerb és orosz irodalom alkotásait magyarra. (Sz.K.I.)

Tomori Szabó Sándor (Lázári, 1802.—Bicske, 1853. jan. 1.) ref. lelkész, tanár. 1833 őszén került Kmétre ref. főiskolai tanárnak. Baráti kapcsolatban volt Szilády Károly nyomdásszal. Valószínűleg segítette Szokolay Hártó János verses várostörténetének megjelentetését. 1847-től Kiskunlacházán, Dunapatajon, majd Bicskén volt lelkész. — F.m. Logika, Kecskemét, 1841; Szentírás magyarázattan alapvonalai, uo., 1843; Magyar nyelvtan, uo., 1843; Egyetemes földleírás és történettan, uo., 1849. (Sz.T.)

Torkos István (?—Pest, 1865. febr. 13.) ev. lelkész. 1856-1862 között volt lelkész Kméten, majd hírlapíró és szerk. Számos cikket írt különböző hírlapokba és folyóiratokba. Munkatársa volt a Fővárosi Lapoknak és a Bolond Miskának, szerk. a Füles Bagoly c. humorisztikus hetilapot. (Sz.T.)

Torkos Károly (Pápa, 1813. nov. 12.—Bp., 1878. szept.) ev. lelkész. Teológiai tanulmányait Sopronban kezdte és Bécsben fejezte be. Hazatérve gróf Zay családjánál Zayugróczon két évig, majd Benyovszky Péter ügyvédnél négy évig nevelő volt. 1842-től 1850-ig Kméten volt lelkész. Cikkei különböző lapokban, egyházi beszédei a Fördős-féle Papi dolgozatok gyászesetekre c. gyűjteményben (Kecskemét, 1862-65) és a Protestáns egyházi beszédtárban (Kecskemét, 1871) jelentek meg. Ugyancsak Kméten 1846-ban esketési beszéde, 1847-ben József nádor főherceg lelkiüdvéért elmondott gyászbeszéde is megjelent. (Sz.T.)

Tormássy János; Tormássi (Kecskemét, 1744. aug. 12.—Kiskunhalas, 1814. aug. 12.) ref. püspök, egyháztörténész. Iskoláit Kméten és Debrecenben végezte, majd a genfi egyetemen (1768-1770) fejezte be. Hazatérve 1771-től 1776-ig a Kméten, majd Kiskunhalason volt lelkész. 1790-ben a Dunamelléki Egyházkerület főjegyzőjeként részt vett a budai zsinaton, vezéregyénisége volt a lelkészi kar érdekeit képviselő csoportnak. Ezt követően a pozsonyi országgyűlésen a ref. prédikátor tisztét töltötte be. 1807-ben püspökké választották. Korának híres szónoka és jeles egyháztörténész volt. Szónoklataival a vallásszabadság mellett szállt síkra. — F.m. Egynéhány prédikátziók, Pest, 1791; Halas városa és eklézsiája históriája, Kecskemét, 1875. — ír. KL 1872. 44. sz.; KL 1887. 9. sz. (Sz.T.)

Tormássy Sándor -> Tormásy Sándor

Tormásy Sándor; Tormássy (Kecskemét, ?—?) tanító. Községi tanító és a tanítótestület főjegyzője volt Kméten. Szülőföldismeret című tankönyvét és vezérkönyvét több kiadásban is megjelentették. — F.m. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei hivatalos tanítótestület története, 1874-1895, Kecskemét, 1896. (Sz.K.I.)

Tóth Antal (Szeged, 1843. jún. 17.—?) piarista tanár. Tanulmányait szülővárosában végezte. Léván, Nyitrán, Szegeden tanár, 1883-tól Kméten igazgató volt. 1888-tól a szegedi elemi iskolák felügyelője. Számos cikket írt szegedi lapokba. — F.m. Jubilate Deo! Szeged, 1902; Húsz év a tanyai iskolák életéből, uo., 1907. (Sz.T.)

Tóth Elek (Cegléd, 1873. szept. 27.—Kolozsvár, 1944. jan. 1.) színész, rendező. Iskoláit Kméten a ref. kollégiumban végezte. 1892-től egyetemi hallgató és a színiakadémia növendéke. Leszkay András aradi társulatánál kezdte pályáját 1895-ben. 1897-től 1899-ig Kméten szerepelt. Itt ismerte meg és vette feleségül az ugyancsak 1897-től Kméten fellépő Pokorny Pogány Janka színművésznőt. Az 1901-1902-es évadban mindketten a Kecskemét-erdélyi társulatnál játszottak, majd végleg a kolozsvári-nagyváradi színtársulathoz szerződtek, ahol TE. rendező is volt. (Sz.T.)

Tóth György (Veszprém, 1853. okt. 14.—?) piarista tanár. A gimnázium 8. osztályát Kméten végezte. 1877-ben szentelték pappá. Ezt követően 14 évig Bp.-en tanított. 1889-ben kánonjogi doktorátust szerzett. 1891-ben a lévai rendház főnöke és a főgimnázium igazgatója lett. 1897-től a kméti főgimnázium igazgatója és a kméti társház főnöke volt. Kmét th. bizottságának tagja, írásai a főgimnázium értesítőiben jelentek meg. Átdolgozta Szepesi Imre latin nyelvtanát. (PF.M.)

Tóth István (Kecskemét, 1827. jan. 16.—Kecskemét, 1901. dec. 29.) ügyvéd, városi tanácsnok, h. polgármester. Iskoláit Kméten, Vácon és Egerben végezte. Ügyvédi oklevelet 1848. dec. 2-án nyert. 1854. márc. 1-én városi aljegyzőnek nevezték ki. 1861. jan. 23.-tól 1867. júl. 22-ig ügyvéd volt. 1867-ben tb. ügyésszé választották. 1875-től tagja volt a jogakadémiai tanácsnak. 1876. márc. 10-én főügyésszé választották, 1878-tól városi tanácsnok lett. 1879. okt. 23-tól 1880. okt. végéig, Lestár Péter polgármesterré választásáig h. polgármestere volt a városnak. A r.k. egyháznak több évig volt jegyzője, majd főgondnoka. Elnöke volt a községi iskolaszéknek is. 1890-ben vonult nyugalomba. Könyvtára a helybeli magánkönyvtárak között a legnagyobbak közé tartozott. — ír. KNKN 1891; Kecskeméti Friss Újság 1902. 1. sz. (EF.M.)

Tóth István (Kecskemét, 1860. febr. 4.—?) tanító. Középiskolai tanulmányait Kméten, a tanítóképzőt Nagykőrösön végezte. Szatmár és Tolna megyében, majd Dömsödön volt tanító. írásai szépirodalmi lapokban jelentek meg. Verseit 1887-ben a Kisfaludy Társaság ülésén Szász Károly mutatta be. — F.m. Gyermekimák. 1890. (Sz.K.I.)

Tóth István, tőrei (Kecskemét, 1879.—Kecskemét, 1934. ápr. 9.) gyógyszerész. A híres Tóth-patika tulajdonosa volt, 1904-ben vette át az akkor Molnár-patikának ismert gyógyszertárat, a Duna-Tisza köze egyik legrégibb patikáját, amelyet még 1740-ben alapítottak. Tagja volt Kmét th. bizottságának. — ír. KKN 1935. (EF.M.)

Tóth József (Érsekújvár, 1816. —Kecskemét, 1893. jún. 3.) gőzmalom igazgató. A szabadságharcban honvédhadnagy. Előtte szülővárosának első polgármestere. Az 1850-es években Kméten telepedett le. Nevéhez fűződik 1857-ben Kmét első gőzmalmának alapítása, mely részben az ő nevéről, részben későbbi társának, Schweiger Józsefnek nevéről kapta a „József Gőzmalom" elnevezést. — ír. KNKN 1894; K 1893. 24. sz. (PF.M.)

Tóth József (Tengőd, [Tolna m.] 1826. okt. 22.—Kecskemét, 1860. okt. 19.) tanár. A pápai ref. teológián tanult, közben részt vett a szabadságharcban, mint a 65. honvédzászlóalj hadnagya. 1851-52-ben Révkomáromban a Thaly-család gyermekei mellett volt nevelő. 1853-ban segédlelkész volt, 1854-től két évig Gyönkön tanított. 1856-tól Kméten bölcselettanár. Műfordításai, beszédei, cikkei a Kecskeméti Protestáns Közlönyben jelentek meg, írt a VÚ-ba és a Divatcsarnokba is. — F.m. A filozófia viszonya a teológiához, Kecskemét, Protestáns Közlöny 1858; Aristoteles rendszere, uo., 1859; János evangélista élete, munkássága és tudománya, uo., 1859. (Sz.K.I.)

Tóth László (Kecskemét, 1846.— ?) nyomdász. Szilády Károlynál tanulta a nyomdászmesterséget. 1869. októberében megnyitotta Kmét második nyomdáját. A városi tanács felváltva a két nyomdától rendelte a szükséges nyomtatványokat. Betegsége miatt eladta nyomdáját G. Fekete Mihálynak, aki 1902-ig a régi tulajdonos neve alatt szerepeltette az üzemet. — ír. Heltai Nándor: A nyomtatott betű útja Kecskeméten, Kecskemét, 1958. (PF.M.)

Tóth László (Kecskemét, 1895. máj. 17.—Kecskemét, 1964. márc. 9.) nyomdaigazgató, újságíró, sakkszakíró, polgármester. Édesapja kőműves volt, nyolc gyermeke közül csak László tanult tovább. 1913-ban érettségizett a ref. gimnáziumban, majd a bp.-i egyetemen m.-német szakon folytatta, - de anyagiak hiányában nem fejezhette be tanulmányait. Beiratkozott a kméti jogakadémiára, a tanulás mellett korrepetálást vállalt. 1915-ben behívták katonának. Sebesülése és hazatérése után a kiegészítő parancsnokságon teljesített szolgálatot. Az őszirózsás forradalom után a Nemzeti Tanács titkára, a Tanácsköztársaság idején a direktórium tagja és a művelődési ügyek előadója volt. A Tanácsköztársaság bukása után bebörtönözték. 1922-ben az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. tisztviselője lett, 1935-től a nyomda igazgatója. Kiemelkedő irodalomtámogató munkát végzett, a haladó m. értelmiség jelentős alakjaival tartott kapcsolatot. Az általa vezetett nyomdában készült többek között a Tanú, a Válasz, az Apolló, a Magyarságtudomány és a Látóhatár c. folyóirat, itt nyomtatták Marx Tőkéje m. fordításának több fejezetét, 1937-ben a Márciusi Front kiáltványát; Áprily Lajos, Erdélyi József, Gelléri Andor Endre, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Németh László, Sinka István, Szabó Lőrinc, Szentkuthy Miklós és mások műveit. T. L. a sakkozók és sakkszakemberek körében is ismert volt. 1922-től szerk. a Magyar Sakkvilágot, kötetet jelentetett meg az 1927. évi nemzetközi sakkversenyről, amelyet a világ legjobb játékosainak részvételével Kméten rendeztek. 1940-41-ben a moszkvai Literatur Vertrieb megbízásából közreadta a szovjet sakkbajnokság két játszmagyűjteményét. 1944 őszén ellenezte a város kiürítését, megtagadta a kiürítési parancs kinyomtatását. Jelentős szerepe volt a város életének újraindításában 1944/45 telén. 1944. dec. 17-től 1948. máj. l-ig Kmét polgármestere volt. Ettől kezdve éveken át távol tartották a politikától. 1956. okt.-ben a városi Nemzeti Bizottság elnöke, majd 1958-ig a Városi Tanács elnökhelyettese volt. A Hazafias Népfront, a Katona József Társaság és a Kodály Kórus irányításában is részt vett. — ír. Váry István: T.L. emlékezete, PN 1964. márc. 10.; Heltai Nándor: „Szívem szerinti értelmiségi ember", Tiszatáj 1965. dec; Erdei Ferenc: T.L. emlékezete, PN. 1966. jún. 22.; Orosz László: T.L. és a magyar irodalom, Fo antológia, 1979; Székely-né Körösi Ilona: T.L. KSz 1987. máj.

Tóth Sándor (Kecskemét, 1851. jún. 8. — ?) piarista tanár, numizmatikus. Iskoláit Kméten végezte. Mint piarista tanár működött Debrecenben, Máramarosszigeten, Veszprémben, Vácon, Léván, Tatán, Kolozsvárott és eközben 1904 és 1909 között szülővárosában is, ahol történelmet, földrajzot és latint tanított. Amely intézetekben működött, ott rendezte, rendszerezte az érem- és pénzgyűjteményt (pl. Léván és Kecskeméten). — F.m. A lévai gymnasium éremgyűjteménye, Léva, 1900; A róm. kath. kecskeméti főgymnasium éremgyűjteménye, Kecskemét, 1909. (Sz.T.)

Turán Gézáné -> Hacker Mária

Turcsányi Imre (?—?) orvos. Igazgató főorvosa volt a kméti gyermekmenhelynek. Több munkája jelent meg gyermekvédelemmel kapcsolatos témákról. — F.m. Lelencek és lelencházak, Bp., 1901; Szociológiai jegyzetek a gyermekvédelem néhány kérdéséhez (Engel Zsigmonddal), uo., 1903; Az elhagyott gyermekek sorsa Angliában és Olaszországban, uo., 1903. (PF.M.)

 

U

Udvarhelyi Miklós (Tiszaabád, 1788. okt. 29.—Pest, 1864. jan. 14.) színész. A magyar színjátszás úttörője, Katona József színésztársa. 1815/16 telén Láng Ádámmal közösen vezetett társulatával Kméten szerepelt, ekkor olvasta fel neki Katona a Bánk bán első kidolgozását. 1833-ban Kassán U.M. jutalomjátékául Bánk bánt választotta, ez volt Katona drámájának első előadása. — ír. Németh Antal: Bánk bán száz éve a színpadon, Bp., 1935. (Sz.T.)

Ugron Gábor (Szombatfalva, 1847. ápr. 15.—Bp, 1911. jan. 23.) politikus, ogy.-i képviselő. 1887-ben Kmét II. (alsó) kerületének lett ogy-i képviselője függetlenségi programmal. 1892-1896-os ogy.-ben ismét a kméti kerületet képviselte. — ír. KNKN 1890. (PF.M.)

Uitz Béla (Mehala, 1887. márc. 8.—1972. jan. 26.) festő, grafikus. Kassák Lajos sógora, a köré csoportosuló művészek közé tartozott. 1916. nyarán a kméti művésztelepen dolgozott. Itt készített Almaszedők c. művével aranyérmet nyert. (Sz.K.I.)

 

Y

Ybl Miklós (Székesfehérvár, 1814. ápr. 6.—Bp., 1891. jan. .22.) építész. Tervei szerint épült 1862-63-ban a kméti ev. templom. — ír. Gömöry Frigyes: A kecskeméti ev. templom, VÚ. 1862. 388; Ybl Ervin: Y.M., Bp., 1956; Juhász István: Y.M. Kecskeméten, PN 1958. márc 18 (Sz.K.I.)

 

V

Váczy János (Kecskemét, 1859. dec. 3.—Kecskemét, 1918. aug. 2.) tanár, irodalomtörténész, az MTA tagja (1. 1908). Középiskolai tanulmányait a kméti piarista gimnáziumban, az egyetemet Bp.-en végezte. 1883-tól az egyetemi, 1887-től a múzeumi könyvtárban dolgozott, 1891-től gimnáziumi tanár volt Bp.-en. A szünidőket rendszerint Kmé-ten, széktói szőlőjében töltötte. 1886-ban az MTA megbízta Kazinczy Ferenc levelezésének kiadásával, ez 1890-1912 között 21 kötetben jelent meg. — F.m. Haller János és Hármas Istória, Bp., 1883; Berzsenyi Dániel életrajza, uo., 1886; Kazinczy Ferenc életrajza, uo., 1909; Tompa Mihály életrajza, uo., 1913; Kazinczy Ferenc és kora, uo., 1915 (csak az első kötete készült el). — ír. Kiss István: VJ., Kiskunság 1969. 1. sz.; Szabó Tamás: Ki volt Váczy János? PN 1986. dec. 3.; Szabó Tamás: Váczy János, a kiváló akadémikus, KL 1991. aug. 16. (Sz.T.)

Vadnay Andor (Zánka, 1859.— Szentes, 1901. máj. 4.) ogy.-i képviselő. 1883-ban Szilády Lajos halála után, Kmét felső kerületében antiszemita programmal képviselővé választották, 1884-ben azonban kisebbségben maradt. — ír. KNKN 1894; KL 1884. 25. sz. (PF.M.)

Vágó Béla; eredeti neve Weisz (Kecskemét, 1881. aug. 9.—Szovjetúnió, 1939.) tisztviselő, munkásmozgalmi vezető. Iskoláit Kméten és Bp.-en végezte. 1905 után a szociáldemokrata baloldal egyik vezetője. Egyik szervezője volt a kméti munkásmozgalomnak. A szociáldemokrata párt és a szakegyletek létrehozásában játszott szerepet. 1906-ban az MSZDP debreceni, majd kméti szervezetének titkára volt. 1918. nov. végén szakított az MSZDP-vel és közreműködött a KMP megalakításában. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor h. belügyi népbiztos, 1919. áprilisától belügyi népbiztos lett. Az intervenciósok ellen az I. hadtest parancsnokaként harcolt. Kun Béla közvetlen munkatársai közé tartozott. 1919. jún. elején ő nevezte ki Sinkó Ervint kormányzótanácsi megbízottá Kméten. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. 1921-ben Németo.-ba ment és bekapcsolódott a Német Kommunista Párt tevékenységébe. A hitlerizmus uralomrajutását követően rövid ideig még Németo.-ban tartózkodott, egyik szerk.-je volt az illegális Rote Fahne-nak. 1933-ban került a Szovjetunióba, szerk. a Sarló és Kalapács c. magyar pártlapot. 1939-ben koholt vádak alapján letartóztatták és kivégez ték. (PF.M.)

Vágó István (Deregnyő, 1860.— ?) színész. 1880-ban került színre a 20 éves színész-szerző A szökött menyasszony c. népszínműve, amelyhez Nemesszeghy István kméti zenetanár komponált zenét. (Sz.T.)

Vajda Árpád (Rimaszombat, 1896. máj. 2— Bp., 1967. okt. 25.) nemzetközi sakkmester. A bp.-i tudományegyetemen jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Később egész életét a sakkozásnak szentelte. Három alkalommal (1927, 1928, 1936) olimpiai bajnok volt. Ezenkívül fontosabb eredménye az első bp.-i Schlehcter-emlékverseny megnyerése (1920) és a londoni nemzetközi főtornán elért győzelme (1921). Bécs, Portsmouth, Párizs, Bp. voltak versenyeinek állomásai. 1927-ben Kméten is részt vett sakkversenyen. — M. A prágai sakkolimpián, Kecskemét, 1932. (Sz.T.)

Vajda Gyula (Kaposvár, 1843. máj. 14.—Kolozsvár, 1909. márc. 26.) piarista tanár. Tanulmányait 1864-1868 között Kméten fejezte be. 1871-1874 között tanított Kméten, majd 1879-ben Bp.-en egyetemi magántanári képesítést szerezett, és Kolozsváron 27 évig tanított. Tanulmányai jelentek meg a kméti piarista főgimnázium értesítőiben. Történelmi munkákat írt. (Sz.T.)

Vajda Viktor (Kolozsvár, 1835 —Makó, 1916. júl. 7.) tanár, író, irodalomtörténész, zenei szakíró. 1887-1900 között a kméti főreáliskolában a francia nyelv és irodalom tanára volt. A Kecskemét c. lap munkatársaként is dolgozott. — F.m. A grande chartreuse és a kartauziak, Kecskemét, 1889; Kölcsey mint moralista, uo., 1896; Elveszett boldogság, uo., 1906; Utóhangok Kölcsey életében, uo., 1908. (Sz.K.I.) Vállaji Sipos Ida - Sipos Ida, vállaji

Vállaji Sipos Imre -> Sipos Imre, vállaji

Vállaji Sipos Pál - Sipos Pál, vállaji

Vámbéry Ármin (Dunaszerdahely, 1832. márc. 19.—Bp., 1913. szept. 15.) orientalista, az MTA tagja (1. 1860. r. 1876, t. 1893). 1854-ben Kméten a kereskedő Schweiger családnál volt házitanító. — ír. Váry István: Kecskeméti házitanítóból világhírű tudós, PN 1963. szept. 15. (Sz.T) Vámos Béla (Magyaralmás, 1847. ápr. 29.—Bp., 1911. nov. 6.) jogtanár, rendőrfőkapitány, ogy.-i képviselő. A gimnázium 8. osztályát Kméten végezte. Jogot a pesti egyetemen hallgatott. 1869-ben hívták meg a kméti jogakadémiára tanárnak. A büntetőjog tanára volt. 1884. júl. 3-án az antiszemita Vadnay Andor és a függetlenségi Mocsáry Lajos ellenében ogy.-i képviselővé választották. Egy cikluson keresztül képviselte Kmét-et a parlamentben, a kérvényügyi bizottság előadója volt. 1890-ben Beniczky Ferenc főispán Kmét rendőrfőkapitányává nevezte ki. 1905-ben vonult nyugalomba. Cikkeket írt a Büntetőjog Tárába, 1875. jan. 1-től jún. 30-ig szerk. a Kecskemét c. hetilapot. — ír. KNKN 1892, 1905, 1912; KL 1911. 261, 262. sz.; KKÉvk. 1926. (RF.M.)

Váradi Házi János -> Házi János, váradi

Varjas János (Ácsa, 1721. jan. 2.—Debrecen, 1786. jún. 4.) tanár, költő. Rövid ideig a kméti ref. kollégium tanulója volt, majd debreceni és külföldi tanulmányok után 1750-től 1752-ig a kméti kollégium első professzori képesítésű rektora. A m. irodalomban a formai mesterkedők előfutára a kizárólag e, é magánhangzókkal írt versei révén. — F.m. Megtért embernek énekje, Debrecen. 1775. (Sz.K.I.)

Váry Gellért; Meister (Csongrád, 1843. febr. 3.—Nyitra, 1929. febr. 16.) piarista tanár. 1864-66 között a kméti piarista gimnáziumban tanított, innen Vácra, 1891-ben már mint rendi kormányzó Nyitrára került. 1901-től 1912-ig Rómában tartózkodott, az egyetemes rendi kormánytanács tagja, a piaristák rendjének képviselője volt. — F.m. Huszonöt év a kegyesrend irodalmi életéből 1850-1875, Vác, 1877; Rajzolatok a görög műveltség világából, uo., 1879; Calazanti Szent József, a kegyes tanítórend alapítója, uo., 1883; Az irodalom bölcsészete, uo., 1884. (Sz.T.)

Váry István (Kecskemét, 1887. jan. 16—Kecskemét, 1966. jan. 14.) jogász, jogtanár, újságíró, helytörténész. Iskoláit Kméten végezte, a ref. kollégiumban érettségizett és a jogakadémia hallgatója volt. 1911-ben Bp.-en kapott ügyvédi oklevelet. Diákkora óta foglalkozott újságírással. Verseket, elbeszéléseket, színműveket is írt, Kmét művelődési emlékeit is kutatta. Nápoly rózsája c. színművét az 1907/1908-as évadban mutatta be a kméti színház. 1913-tól a Pesti Hírlapban is megjelentek cikkei. 1914-ben a Kecskeméti Szemle c. havi folyóiratot szerkesztette. 1918-19-ben a Kecskeméti Polgár c. lap társszerkesztője volt. A két vh. között főként a Kecskeméti Lapoknak dolgozott. 1945 után a Bács-Kiskun Megyei Népújság, a Kiskunság és a Petőfi Népe közölte írásait. Több munkája kéziratban maradt. — F.m. Rózsa is, tövis is (versek), Kecskemét, 1907; Emlékezzünk régiekről, uo., 1938; Mathiász János, uo., 1940; Katona Zsigmond élete és munkássága, uo., 1966; Kecskemét jelesei, Heltai Nándorral, uo., 1968. — ír. Joós Ferenc: VI., KJT. Évk. 1971. (Sz.K.I.)

Vasadi Balogh Lajos -> Balogh Lajos, vasadi

Vasváry Benő (Kecskemét, 1843. aug. 11.—Bpest, 1901. jan. végén) tanár. Kméti iparos szülőktől származott, a gimnáziumot Kméten végezte. Itt kezdte el teológiai tanulmányait is, majd Pesten folytatta, közben magántanítást is vállalt. 1867-től a kméti ref. egyház leánynevelő intézetében tanított. 1870-től a pesti ref. felső leányiskolában, 1874-től a VIII. kerületi főreáliskolában tanított. Tanügyi cikkei szaklapokban és a Kecskeméti Lapokban jelentek meg. (Sz.K.I.)

Vásárhelyi Zoltán (Kecskemét, 1900. márc. 2.—Bp, 1977. jan. 27.) tanár, karnagy, zeneszerző. A Zeneakadémia befejezése után 1926-tól 1942-ig a kméti Városi Zeneiskolában hegedű- és karénektanár volt. A Zeneiskola kórusával és a Kecskeméti Városi Dalárdával számos új mű — köztük Bartók- és Kodályszerzemények — bemutatását és népszerűsítését vállalta. 1942-től a Zeneakadémia tanára volt. Népdalfeldolgozásokat, kantátákat, gyermekkórusműveket szerzett. — ír. Tóth Aladár: Az Éneklő Alföld Bartók ünnepe Kecskeméten, Pesti Napló, 1936. máj. 10; PN 1962. dec. 16; Raics István: V Z. távozására, Muzsika, 1977. 3. sz.; Breuer János: Kóruskultúránk és Vásárhelyi Zoltán, Kritika 1977. 4. sz. (Sz.K.I.)

Vass Vince (?, 1889—Kecskemét, 1943. jún. 4.) ref. lelkész, gimnáziumi és teológiai tanulmányait Pápán végezte, majd 2 évig a genfi egyetemre járt. Hazatérve bölcsészdoktorátust és teológiai magántanári képesítést szerzett. 1932-ben hívták meg Kmétre, haláláig itt volt lelkész. — F.m. Jézus bűnnélkülisége, Pápa, 1913; Vallási ismeretelmélet, Komárom, 1915; Vallás és erkölcs, Pápa, 1917; Ebben a világban, de nem e világból, uo., 1925; Jókai kálvinizmusa, Bp., 1926; A praedestinatio, uo., 1941. (Sz.T.)

Vasváry Ferenc (Kecskemét, 19. sz. első fele—Kecskemét, 1900. nov.) gazdálkodó. Az 1848-49. évi szabadságharcban a Károlyi huszároknál szolgált őrmesteri rendfokozattal. A bukás után a Noszlopy-féle összeesküvésben is részt vett kméti szervezőjeként. A királyt elfogni szándékozókon szülei Nagykőrösi utcai házában rajtaütöttek, és elfogták őket. VE súlyos börtönbüntetést szenvedett. A kecskeméti nemzetőrök, A Károlyi-huszárok és Gáspár András honvéd tábornok c. cikkei a Hazánk 1885-1886 és 1887-es évfolyamaiban jelentek meg. — ír. KK 1922. ápr. 16; KL 1898. dec. 11; Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban, Honismereti Közlemények, Kecskemét, 1988. 9. sz. (Sz.T.)

Végh Mihály -> Kecskeméti Végh Mihály

Végveresmarti Sámuel -> Veresmarti Vég Sámuel

Veigelsberg Leó (Nagyboldogasszony, 1846. jan. 18—Bp., 1907. okt. 31.) hírlapíró. Ignotus (V Hugó) apja. Bécsben orvosi egyetemet végzett, majd Kméten az izr. iskolában volt tanító. Több hazai és külföldi lap számára dolgozott. 1872-től a Pester Lloyd főszerk. h.-e és vezércikkírója, 1906-tól főszerk.-je. Öngyilkos lett. (Sz.K.I.)

Velich István (Kocsóc, 1870. júl. 30.—Pápa, 1960. aug. 9.) kertész, gyümölcstermesztő. Bp.-i vincellériskolai tanulmányai után az egyetemi füvészkertben kezdett dolgozni, majd 1895-ben Németo.-ba ment tanulmányútra. Több mintagyümölcsös telepítési munkáit vezette. 1898-ban a Kertészeti Tanintézet kertésze, majd főkertésze lett. 1907-1923 között a debreceni gazdasági akadémia kertészeti tanszékének vezetője volt. 1925-ben az ő irányításával kezdték meg a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara mintagyümölcsösének telepítését. — F.m. Zöldségmagtermesztési útmutatás, Bp., 1918. (Sz.K.I.)

Venetianer Lajos (Kecskemét, 1867. máj. 19.—Újpest, 1922. nov. 25.) főrabbi, történész, tanár. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Bp.-en végezte. 1890-ben bölcsészdoktorrá, 1892-ben rabbivá avatták. Csurgón, Lúgoson, majd Újpesten volt főrabbi és egyidejűleg az Országos Rabbiképző tanára. Teológiai tanulmányain kívül a zsidóság történetét tárgyaló műveket írt. Vallástörténeti munkásságából kiemelkednek a keresztény és zsidó liturgia kapcsolatait kutató tanulmányai. Emlék- és gyászbeszédei, különböző alkalmakkor elmondott köszöntői és megemlékezései (Kibékülés élettel, halállal; Kossuth Lajos; Ezredéves ünnepünk; Erzsébet; Libanoni koszorú) nyomtatásban is megjelentek. — F.m. A fokozatok könyve, Szeged, 1890; Felebaráti szeretet a zsidó ethikában, Bp., 1891; Az Eleüzisi misztériumok a jeruzsálemi templomban, uo., 1895; A zsidóság eszméi és tanai, Máramarossziget, 1914; A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig, Bp., 1922. (Sz.T.)

Veresmarti Mihály (Veresmart, 1572. márc—Pozsony, 1646) iskolamester, ref., majd r.k. lelkész. Tolnában, majd Debrecenben tanult, 1596 táján Cegléden, majd Nagykőrösön és Kméten tanított, később lelkészként működött. 1610-ben áttért a r.k. hitre. 1614-től pozsonyi plébános, 1627-től bátai apát. — F.m. Megtérése históriája I—II. (kiad., bev. Ipolyi Arnold) Bp., 1875-78. (Sz.K.I.)

Veresmarti Vég Sámuel; Végveresmarti (Veresmart, 1702—Szabadszállás, 1747. márc. 31.) ref. lelkész. Kméten tanult, 1719. márc-ban lépett a felsőbb osztályokba. 1728-ban a kméti ref. kollégium rektora volt. Innen az utrechti és a leideni egyetemre ment, majd haláláig szabadszálláson volt lelkész. (Sz.K.I.)

Veresmarti Vég Sámuel; Végveresmarti (Pécel, 1734—Kecskemét, 1807. júl. 17.) ref. püspök. Losoncon, Kméten és Debrecenben tanult. 1777-ben Kméten lett lelkész, 1782-ben esperessé, 1790-ben püspökké választották. — F.m. Drága talentomnak... elásása (Gyászbeszéd gr. Teleki József felett), Pest, 1797. (Sz.K.1.)

Vetéssy Géza (Debrecen, 1908. dec. 31.—Ufalej [SZU], 1945. febr.?) tanár. 1934-től a kméti ref. gimnáziumban tanított. Irodalomtörténeti tanulmányai jelentek meg. Hadifogságban halt meg. Volt tanítványai 1989-ben V G.-díjat alapítottak gimnáziumi tanulók jutalmazására. — F.m. Antik eposzi hagyományok Vörösmarty Mihálykisebb eposzaiban, Debrecen, 1935; Egy elfeledett kecskeméti költő, Mátyási József élete és költészete, Kecskemét, 1941; Magyar írók Széchenyi eszméinek szolgálatában, uo., 1942. — ír. Szekér Endre: Dr. VG. emlékezete, Katona J. Gimn. Évk. 1989. (O.L.)

Villám István (Kecskemét, 1875. dec. 25.—Kecskemét-Szikra, 1919. nov. 20.) postai és távirdai vonalfelvigyázó, a munkásmozgalom aktivistája. A szociáldemokrata párt 1903. febr.-ban alakult kméti szervezetének alakulásától tagja. Munkahelyén kívül nagy szervező munkát fejtett ki a földművesek között is. Az MSZDP 1905. évi XII. kongresszusán a kméti munkások küldötteként vett részt. A polgári demokratikus forradalom idején tagja lett a Nemzeti Tanácsnak. 1919. febr.-ban beválasztották az SZDP újjáválasztott vezetőségébe. A Tanácsköztársaság idején a munkás-, katona- és földművestanács tagjává választották. A Pest vm.-i munkástanácsban Kmétet képviselte. 1919. nov. 19-én éjjel a Héjjas-különítmeny a törvényszéki fogházból Szikrába hurcolta. — ír. PN 1960. 129. sz. (P.F.M.)

Vincze Lajos (Kecskemét, 1888. nov. 21.—Kecskemét-Szikra, 1919. nov. 20.) ácssegéd, a munkásmozgalom aktivistája. Az 1919. febr. 25-én alakult Néptanács tagja. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor tagja lett a 15 tagú direktóriumnak. Ápr.7-én tanácstaggá, jún. elején a 10 tagú intéző bizottság tagjává választották. A Pest vm.-i Munkástanácsban Kmét képviseletében vett részt. A proletárdiktatúra leverése utána törvényszéki fogházból hurcolta el a Héjjas különítmény Szikrába. (P.F.M.)

Vincze László (Kecskemét, 1880. febr. 9.—?) piarista tanár. Iskoláit szülővárosában elvégezve 1903. júl. 2-án pappá szentelték. Tanított a kegyesrendiek különböző gimnáziumaiban. — Cikkei a Kalazantinumban: Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról (1901); Egy adat Ányos Pál életéhez (1902) (Sz.T)

Virág Apró József (?, 1838 — Kecskemét, 1913. szept. 20.) aranyérmes műszövész. Kökény Pál kmé-ti zsákszövő mesternél kezdett tanulni, majd bejárta az egész országot. Számos kiállításon vett részt munkáival, mindenhonnan díjakkal, kitüntetésekkel tért haza. Sikerrel szerepelt a millenniumi kiállításon is. Elkészítette a király és Erzsébet királyné selyemszálakkal szőtt arcképét, amelyet elküldött a királyi párnak, József főhercegnek, és megajándékozta vele Jókai Mórt is. Több munkájába beleszőtte Kmét címerét és jelmondatát is. Munkásságát koronás arany érdemkereszttel jutalmazták. — ír. KL 1913. szept. 23.; Bodócs Gyula: A szövőszék művésze, PN 1962. júl. 3.; Jókai Mór és a kecskeméti „műtakács", Magyar Kisiparos 1963. jan. 10. (Sz.K.I.)

Virághalmi Ferenc; Blumentritt (Révkomárom, 1824—Kiscell, 1875. szept. 24.) honvéd százados, hírlapíró. Gimnáziumi tanulmányait követően belépett a kegyes tanítórendbe és hat évig tanított Besztercén, Kméten és Kolozsvárott. Felszentelése előtt 1848-ban a honvédsereg 39. zászlóaljába állott. A világosi katasztrófát követően besorozták az osztrák hadseregbe és Itáliába vitték. Hazatérve nevelősködött és különféle lapokban dolgozott. A Lloyd megbízásából Jókai több regényét lefordította németre. 1868-ban a honvédség újjászervezésekor kinevezték századossá, és beosztották a Honvédelmi Minisztériumba. Betegsége miatt jóbarátaihoz visszavonulva Kiscellen halt meg. Költeményei, novellái jelentek meg országos lapokban. — F.m. Törökvilág Győrben, Pest, 1859; A fegyverkovács, Győr, 1859; A király védenczei uo., 1862. (Sz.T.)

Virányi Ignác; 1873-ig Blumenfeld (Eger, 1851. márc. 10.— Kecskemét, 1893. ápr. 7.) tanár. 1872. júl.-tól a kméti reáliskolában tanított m. és német nyelvet. Cikkei a helyi lapokban jelentek meg. Pénz és rang c. drámáját a kméti színház adta elő. —F.m. Népszerű felolvasások, Kecskemét, 1881; Módszeres német nyelvtan közép- és polgári iskolák számára, uo., 1883; Német olvasó- és gyakorlókönyv, Bp., 1892. (Sz.K.I.)

Vitéz Miklós (Kecskemét, 1888. szept. 21.—Bp., 1956. jún. 23.) író. A kméti ref. gimnáziumban, a bp.-i, párizsi és berlini egyetemen tanult. A Világ, a Magyar Hírlap és a Népszava munkatársa, 1919-20-ban a Madách Színház, 1931-től az Új Színház igazgatója, 1945 után a Műszaki Könyvkiadó munkatársa volt. Színdarabjait fővárosi színházak játszották, filmforgatókönyveket (pl. Meseautó, 1934), regényt és elbeszéléseket is írt. (O.L.)

Voelker Loránd (Kecskemét, 1870—Kecskemét, ?) órásmester, fél évszázadon át a kméti Nagytemplom óráinak gondozója volt. Arról is nevezetes volt, hogy elsőként volt a városban kerékpárja. Családjáról kapta nevét a Voelker-telep. — ír. KK 1942. jún. 16. (Sz.K.I.)

Vörös Cyrill (Borszörcsök, 1868. okt. 31.—Sátoraljaújhely, 1948. máj. 28.) piarista tanár. 1886-ban érettségizett Kméten a piaristáknál, 1899-től 1903-ig ugyanitt tanár volt. Innen Bp.-re, majd Sátoraljaújhelyre került. — F.m. Egyszerű szerkezetű repülőrendszer legközönségesebb mozgásai, Kolozsvár, 1893; Egyszerű repülőszerkezet vertikális mozgása, ?, 1895; Analitikus Bolyaiféle geometria, I, Bp., 1909. (Sz.T.)

Vöröss József (Hódmezővásárhely, 1887.—?) tanár, iskolaigazgató. Az 1913-ban létesült kereskedőtanonciskola tanára volt annak alakulásától. 1919-ben nevezték ki az iskola igazgatójává. A tanítás mellett irodalommal is foglalkozott. Sok hazafias költeménye jelent meg fővárosi és helyi lapokban. 1933-tól a Katona József Társaság főtitkára volt. A Kecskeméti Atlétikai Club, a Magyar Nemzeti Szövetség választmányi tagja, a Protestáns Egyesület jegyzője. Szerkesztette a Katona József Társaság évkönyvét. 1946. aug. 31-én, 35 évi szolgálat után nyugalomba vonult. (PF.M.)

Wagner Gyula (Pest, 1851. nov. 28.—Bécs, Gersthof, 1937. okt. 15.) építész. W János építész fia. W Gy. részben apjánál, főként azonban Hansennél tanult. Magyarország területén több mint százötven középületet épített. A magyar igazságügyi épületek legjelentősebb építője volt. Ő építette Kméten 1903-1904-ben a kétkupolás eklektikus stílusú törvényszéki épületet a Rákóczi úton. (P.F.M.)

Wéber Ede (Bázel [Svájc], 1843. jan. 11.—Kerepes, 1935. szept. 24.) pedagógus, szőlőtelepítő, nemzetgazdász. A tanítóképzőt és az egyetemet Bernben végezte. 1870-ben br. Eötvös József kultuszminiszter hívására jött Mo.-ra, s a balatonfüredi tanítóképzőben kezdett tanítani. Megalapította az ottani szeretetházat, igazgatója lett. 1878-tól 1882-ig Budán tanított az állami minta tanítóképzőben. 1883-ban megvált a tanári pályától, és kerepesi birtokán homoki szőlőkultúrával és a telepítés kérdésével foglalkozott. Az 1880-as években dunántúli látogatásai során tapasztalta, hogy a Balaton környéki szőlőkben milyen kárt okozott a filoxéra. A dunántúli szőlőmunkások új hazát készültek keresni. W. mivel a szakminisztérium nem törődött kellően a veszéllyel, maga keresett az országban szőlőtelepítésre alkalmas földterületet. Ezt a helyet Kmét határában találta meg. 1891-ben 2000 hold ballószögi földet vett a várostól, s ezen létrehozta Helvécia néven szőlőtelepét. 1600 holdon 6-8 holdas parcellákat alakított ki, s adott megművelésre Balaton vidéki kapásoknak. 1892-ben 105 család talált itt új otthonra. W részt vett Kmét közéletében is. Közreműködött a kmét-fülöpszállási helyiérdekű vasút létrehozásában. Irodalommal is foglalkozott, Petőfi-verseket és népdalokat fordított németre. 1911-ig vezette a helvéciai telepet, majd visszaköltözött Kerepesre, élete utolsó éveit ott töltötte. — ír. Gerencsér József: Aranyhomok, Kecskemét, 1942; KNKN 1894; Hulej Endre — Ö. Kovács József: W E. és Helvécia, Kecskemét, 1985. (PF.M.) Westsik Vilmos (Modor, 1883. márc. 3.—Nyíregyháza, 1976. jan. 29.) mezőgazdaági mérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1958), Kossuth-díjas (1952). 1906-ban a kméti földműves iskolában tanított. 1907-ben tanári vizsgát tett és a jászberényi földművesiskolában tanított. 1910-13-ban a kméti gazdasági szaktanítóképző intézet segédtanára volt. Később hosszabb ideig a Nyírségben dolgozott, létrehozta a Homokjavító Kísérleti Gazdaságot. Több mint 600 közleményt és több könyvet írt. — F.m. Az alföldi homoktalajok okszerű mezőgazdasága, Bp., 1927; Homoki gazda, uo., 1936; Vetésforgó-kísérletek homoktalajon, uo., 1965. — ír. Láng István: W V (1888-1976), Magyar Tudomány 1976, 7-8. sz.; Illés Sándor: A homok öreg óriása, Magyar Nemzet 1968. ápr. 21. (Sz.K.I.)

Willer József (Karánsebes, 1851. márc. 3.—Kecskemét, 1890. febr. 28.) tanár. A gimnáziumot Baján végezte, teológiai, majd jogi és számviteli tanulmányokat folytatott. 1874-től a pancsovai főreáliskolában, 1880-tól a kméti főreáliskolában tanított. Főként irodalomtörténeti tanulmányai jelentek meg. — F.m. A Roland-énekről, Kecskemét, 1887; Az ó-francia költészet eredetéről és fejlődéséről, különös tekintettel a Roland-énekre, uo., 1888. — ír. K. Főreálisk. Ért. 1890. (Sz.K.I.)

Wissinger Károly (St. Georgen [Ausztria], 1846. nov. 22.—Kecskemét, 1893. máj. 17.) tanár, vegyész. 1868-69-ben a bp.-i műegyetemen tanársegéd, majd a Nemzeti Múzeum ásványtani segéde és főreáliskolai tanár, 1876-tól a székesfehérvári, 1879-1882 között a kméti főreáliskolában tanított. Számos ismeretterjesztő cikket írt, Kecskeméten felolvasásokat tartott. — F.m. Ásvány-, kőzet- és földtan... Bp., 1875; Jegeczhálózatok... uo., 1876. (Sz.K.I.)

Zabolay Károly (Kecskemét, 1820-as évek?—Kecskemét, ?) szőlőnemesítő. Részt vett a szabadságharcban, amiért annak leverése után Kufsteinben fogságot szenvedett. Szabadsága visszanyerése után szőlőtermesztéssel, szőlőnemesítéssel kezdett foglalkozni. Több szőlőfajt honosított meg Kméten. — M. A szakszerű szőlőmívelés, Kecskemét, 1882. (PF.M.)

Zaboretzky Ferenc (Pest, 1857 —Kecskemét, ?) építész. Apja is építész volt. Diákkorában Diescher építész vállalkozásain dolgozott. Gyakorlatot szerzett kőműves és az ács szakmában. Steindl Imre műegyetemi tanár irodájában kezdte pályáját, a m. műemlékek restaurálási tervein dolgozott. Később Lechner Ödön és Pártos Gyula nagyobb vidéki építkezésein kapott művezetői megbízatásokat, többek között a szegedi és a kméti városháza építésekor. Ezt követően 1897-ben nyitott önálló építészeti irodát Kméten. Tervei alapján és vezetése mellett épült a konzervgyár, az Osztrák-Magyar Bank épülete, az Országos Tanítói Árvaház, a villanytelep, az állami gyermekmenhely, művezető volt a r.k. egyház bérházának építésekor, több magánház, villa tervezését és kivitelezését vállalta. — ír. KNKN 1906. (Sz.KI.)

Zalai Szalay László (Kiskőrös, 1879. nov. 26.—Bp., 1944. febr. 15.) író, újságíró. Kméten volt joghallgató, akkor kezdett újságírással foglalkozni. Ő alapította az első kméti napilapot, a Kecskeméti Hírlapot. Később a Magyar Hírlap, a Világ, a Magyar Nemzet munkatára, 1934-44 között a Sztár c. film- és színházi lap főszerk.-je és tulajdonosa volt. Színdarabokat és elbeszéléseket írt, melynek élményanyagát az Alföldön, főként Kiskunhalas környékén gyűjtötte. — F.m. Szuhay, Bp., 1925; A puszta balladája, Bp., 1930; Szuhay a tanyán, uo., 1944. — ír. Illyés Gyula: Z.Sz.L. Nyugat, 1930. (Sz.KI.)

Zay Sámuel (Komárom, 1760-as évek—Komárom, ?) orvos. 1788-ban a pesti egyetemen szerzett orvosdoktori oklevelet. 1794-ig Kmét város orvosa volt. 1795-től Komárom vm. tiszti orvosa. Ásványtannal is foglalkozott. — F.m. Magyar mineralogia, Komárom, 1791; Falusi orvospap, Pozsony, 1810. — ír. Magyar Kurir, 1799. 223.; KL 1937.' máj. 9, 30., jún. 13. (Sz.KI.)

Zimányi Gyula (Makó, 1879. ápr. 10.—Bp., 1953. dec. 10.) piarista tanár. Tanári működését Kméten kezdte 1902-ben. 1907-ig tanított városunkban, majd Bp.-re került, a Kalazantinum prefektusa, majd igazgatója volt, 1940-től 1946-ig a magyar piarista rendtartomány főnöke. (Sz.T.)

Zimay Károly (Kecskemét, 1875. mára 11.—Kecskemét, 1967. szept. 3.) polgármester. Középiskoláit a kegyesrendiek főgimnáziumában, az egyetemet Bp.-en végezte. Joggyakornok a kméti törvényszéknél volt. 1898-ban került Kmét városhoz fogalmazónak, majd 12 évig rendőrkapitányi állást töltött be. 1915. máj.-ban tanácsnokká választották, ettől kezdve 1922-ig az adóügyi osztályt vezette. Az I. vh. idején sorozási és rekvirálási ügyekkel foglalkozott. 1922. márc.-ban Kmét város polgármesterévé választották. Tervei között szerepelt a város gazdasági egyensúlyának helyreállítása, az állattenyésztés fejlesztése, házhelyek osztása, ipari munkaalkalmak teremtése. A gazdasági válság sok tervét húzta keresztül, de a konszolidáltabb évek alatt néhány értékes eredményt sikerült elérnie: 1925-ben megnyílt az új strandfürdő, 1928-ban újabb városi bérházat adtak át a Rákóczi úton, felépült az új postaépület, a piarista gimnázium, több utcát kiköveztek, a Klebelsberg-féle akció keretében 1927-28-ban több elemi iskolát építettek, a vasútkertben megnyitottak a Városi Múzeumot. Polgármesterségének utolsó évében készítették elő az első Hírös Hetet. Nyugalomba vonulásakor — 1934. ápr.-ban — búcsúbeszédében jelentős eredménynek könyvelte el a tiszaugi Tiszahíd felépítését és a bugaci vasút létrehozását. Munkájában segítette Sándor István ny. polgármester, ogy.-i képviselő. — ír. KNKN 1907, 1922; Balásfalvi Kiss Barnabás: Kecskemét múltja és jelene rövid vázlatban, Kecskemét, 1939. (P.F.M.)

Zimay László (Gyöngyös, 1833. jún. 29.—Bp., 1900. ápr. 8.) zeneszerző, karnagy, zenetanár. Édesapjától, a jeles karmestertől, majd pedig Mosonyi Mihálytól tanult. Ifjú éveit Kméten töltötte. Gyakran és nagy szeretettel jött le városunkba testvéréhez, Zimay Károlyhoz. Több alkalommal meghallgatta, véleményével segítőkészen támogatta a kméti városi dalárdát. Az 1860-as években a pest-budai dalárda és a nemzeti dalkör igazgató karnagya volt. Az 1890-es évek elején a nemzeti zenedében a magasabb zongoratanszak tanára lett. — F.m. Elemi és technikai gyakorlatok, ?, 1896; Dalai: Nem hallottam soha ily bús harangszót, Boldog éjjel, Naptól virít, Szerelmi dalok, Suhog a szél, Honfi dal, Dalra magyar, Mi riasztja fel a magyart, Honvéd induló. — ír. KNKN 1893. (Sz.T.)

Zinunermann Jakab (Vác, 1808. febr. 6.—Kecskemét, 1878. jún. 5.) tanár. 1826-1846 között piarista, majd a rendből kilépve 1856-ig a pesti r.k. tanítóképző tanára. Innen elbocsátották, mivel szembeszállt az önkényuralom németesítő törekvéseivel. 1860-1872 között a kméti r.k. elemi iskolák igazgatója. 1873-tól 1878-ig a kméti állami főreáliskola tanára. Számos tankönyve jelent meg. — F.m. Magyar irodalom, Bécs, 1843; Népiskolák könyve (Márki Józseffel), I—II., Pest, 1853; Népszerű neveléstan, uo., 1855; Magyar történelem elemi iskolák számára, Kecskemét, 1861; A magyar királyság földrajza, Pest, 1872; Magyar történelem ipar-, nép és ismétlőiskolák számára, Kecskemét, (1881-ig 10 kiadás). (Sz.K.I.)

Zitterbarth János (?, 1826—?, 1882) építész.. Tervei szerint épült 1872-73-ban a kméti zsinagóga. (Sz.K.I.)

Zombory Géza (Kecskemét, 1872. okt. 2.—Bp., 1958. febr. 18.) honvédhuszár tábornok. Régi kméti családból származik, Z. László városi főügyész fia. Tanulmányait szülővárosában végezte. 1891-ben befejezve a Ludovika Akadémiát mint hadapród 4-es honvédhuszár ezredhez került, 1892. nov. 1-től hadnagy, 1896. nov. 1-től főhadnagy, 1906-tól százados, 1915-től őrnagy, 1917-től alezredes, 1920-tól ezredes. 1919-ben Stromfeld alatt a Vörös Hadsereg egyik munkásezredének ezredparancsnoka, ezért 1920-ban nyugállományba helyezték. 1927-ben igazolták és tábornokká léptették elő. Mint nyugállományú tábornok hosszú ideig Kméten élt, családtörténeti és heraldikai kutatásokkal foglalkozott. Tagja volt a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak, a Magyar Történelmi Társulatnak és az Első Magyar Általános Biztosító Társaság választmányának. — ír. Szabó Tamás: Erdély egyházi kincseinek megmentője, KL 1991. máj. 17. (Sz.T.)

Zombory László (Nagykőrös, 1842. jún. 19.—Kecskemét, 1902. ápr. 23.) ügyvéd, városi főügyész. Iskoláit Nagykőrösön végezte. Nagy hatással voltak rá a nagykőrösi főgimnázium akkori jeles tanárai: Arany János, Szász Károly, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenc és Szabó Károly. 1861-ben, az érettségi vizsga letétele után Arany László és Ádám András tanulótársaival 10 hetes körutazást tettek Erdélyben. 1865-ben bírói, 1868-ban ügyvédi diplomát szerzett Pesten. Ezután ügyvédi irodát nyitott előbb Nagykőrösön, majd Cegléden. 1871-ben, a törvényszék felállításakor mint magánügyvéd Kmétre települt át. Az ügyvédi kamara megalakulásakor előbb titkárává, 1878-ban elnökévé választották. 1875-től 1878-ig a Kecskeméti Takarékpénztár ügyvédje volt. Az 1878. nov. 14-én tartott tisztújítás alkalmával Kmét város főügyészévé választották. Ekkor lemondott takarékpénztári ügyvédi állásáról. Tisztifőügyészi állását haláláig megtartotta. Tagja volt a jogakadémia igazgatótanácsának és a jogtudományi államvizsga-bizottságnak. Ő szervezte, szorgalmazta az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt.-ot, melynek haláláig igazgatósági elnöke volt. — ír. KNKN 1891; K 1902, 17. sz.; Kecskeméti Friss Újság 1902, 82. sz. (PF.M.)

Zubornyák Mihály (Kecskemét, 1843—Kecskemét, 1899. máj. 8.) a monostori puszta számadó juhásza. Alakját több festő, író megörökítette. — ír. KL 1899. máj. 28.; Kada Elek: A puszták arisztokráciája, KL Évk. 1934. (S.z.K.I.)

Züllich Rudolf; Czélkuti (Gyulafehérvár, 1813. júl. 3.—Kairó, 1890. jan. 13.) szobrász. Tomori Anasztáz megbízásából 1858-ban készítette Katona Józef szobrát. A régi Nemzeti Színház előtt állították fel. A kritikusoknak nem tetszett, 1881-ben Pestről Kmétre szállították. Hosszas vándorlás után 1962-ben jelenlegi helyére, a Katona József Gimnázium előcsarnokába került. — ír. Joós Ferenc: Búcsú a Katona szobortól, PN 1962. dec. 13.) Szabó Tamás: Egy szobor vándorútja, PN 1988. ápr. 21. (Sz.T.)

Zsigmond Ferenc (Kecskemét, 1876. jan. 1.—Kecskemét, 1924) tanító. Hosszabb ideig a katonatelepi iskolában tanított. Részt vett a mezőgazdasági szakismeretek terjesztésében, együttműködött a katonatelepi szőlő- és gyümölcstermesztőkkel- és nemesitekkel. Faiskolát létesített és a szaporítási módokat a kisiskolásoknak is megtanította. (Sz.KI.)

Zsigmond János (Szekszárd, 1865. nov. 30.—Veszprém, 1936. ápr. 12.) piarista tanár, útirajzíró. 1882 előtt Baján, ezt követően Kméten tanult, ahol belépett a rendbe. Történelem és latin szakos tanári diplomával a rend vidéki gimnáziumaiban tanított. Beutazta Európa minden országát és Észak-Afrikát. Utazásai során szerzett tapasztalatairól és élményeiről cikkeket (Az orosz egyház a nemzeti kultúra szolgálatában; Képek egy kis kultúrnép, a hollandok életéből; A nemzetiségi kérdés Belgiumban) írt. — M. Afrika partjairól, Veszprém, 1902; Görög földön, uo., 1905; Angliai emlékek, uo., 1909; Az Alpesek között, uo., 1910; Skandináviai emlékek, uo., 1911; Oroszország, uo., 1912; Hollandia, uo., 1913. (Sz.T.)

Zsitvay Tibor (Pozsony, 1884. nov. 10.—Alpnachdorf [Svájc] 1969. júl. 9.) jogász, ogy.-i képviselő, miniszter. 1919-20-ban Kmét kormánybiztos főispánja volt. 1921 őszén kezdeményezésére jött létre Kméten az Egységes Párt, amelynek programjával 1922-ben Kmét II. kerülete ogy.-i képviselőjévé választotta. 1929-32-ben volt igazságügyminiszter. Mint igazságügyminiszter 1931-ben a parlamentben újra Kmét egyik mandátumával foglalt helyet. Egyik vezetője volt az Etelközi Szövetségnek. A NOT ítélete elől külföldre menekült. (P.F.M.) A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet a magyar zenepedagógia világszerte ismert és elismert műhelye. Elméleti és gyakorlati képzést nyújt a Kodály Zoltán nevével fémjelzett ének-zene tanítási alapelvekkel és módszerekkel ismerkedő szakembereknek -egész éves tanfolyamok, -kétévenként nemzetközi szemináriumok, -továbbképzési alkalmak keretében. Kiállításai, hangversenyei a város kulturális életének fontos eseményei. Kiadványai a zenetanárok nélkülözhetetlen segédanyagai.

 

   
Előző fejezet