Ambrózfalva

 

 

 

Telepes község Csongrád megye keleti szegélyén. 1843 novemberében a kincstár 120 békéscsabai dohánykertész családot telepített le a pitvarosi pusztából kiszakított 2572 holdon. A község nevét, a telepítést indítványozó Ambrózy Lajos temesi kincstári igazgató és evangélikus egyházkerületi inspektorról kapta, 1845-ben Ambrózi, 1863-tól Ambrózfalva alakban. 1855-ben 707 fő lakosságából 683 evangélikus szlovák, 11 református, 8 katolikus magyar és 5 zsidó volt.

 A letelepülők haszonbérbe családonként 20 hold földet kaptak a kincstártól. 1873-ig dohánykertészetből fizették a haszonbért, akkor megváltották földjeiket.

 1845-ben az evangélikus egyház iskolát, imatermet és lelkészlakot épített. 1906-ban az iskolát államosították. 1907-ben új állami iskola és az 1896-ban létesített óvoda helyett új állami óvoda épült. 1863-ban szentelték föl az evangélikus templomot. 1893-ban épült ki a Mezőhegyes—Tótkomlós—Orosháza vasútvonal, melynek Nagymajláthtal (Nagyérrel) közös megállója létesült a községtől keletre. 1895-ben a kertészség hivatalosan községgé alakult, s ezekben az években új községháza és jegyzői lakás épült. 1912-ben 463 m mély artézi kutat fúrtak, melyből 26 fokos, gázzal telített melegvíz tört a felszínre. A postahivatalt 1898-ban létesítették. Az első világháború előtt hitelszövetkezet és Hangya Szövetkezet működött a községben. A Csanád vármegye központi járásába tartozó községet 1918 áprilisától 1920 márciusáig román katonaság tartotta megszállva. A megye neve 1924. január 1-jétől Csanád–Arad–Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyére, 1945-től Csanád megyére, 1950-től Csongrád megyére változott. A község lakossága 1920-tól folyamatosan csökkent. A túlnyomó többségében evangélikus szlovákok lakta település nemzetiségi összetétele gyökeresen 1946-ban változott meg, amikor a szlovákok kitelepülésével és a Szlovákiából kitelepített magyarok beköltözésével a magyarság került túlsúlyba. (1949-ben 743 lakosból 404 volt magyar, 339 szlovák.) Az azóta is csökkenő lakosság mind kisebb része vallja magát szlovák nemzetiséginek: 1990-ben az 555 lakosból 488 magyarnak, 67 szlováknak.

Ambrózfalva 1973-ig önálló tanácsú község, 1990-ig a pitvarosi közös tanács társközsége volt. 1990-től önálló képviselő-testület irányítja a falu életét.

 1949-ben alakult meg a Dimitrov Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. 1975. január 1-jén egyesült a község területén ma is gazdálkodó pitvarosi Felszabadulás Termelőszövetkezettel.

 Ambrózfalván óvoda és az általános iskola alsó négy osztálya működik. Az  egészségügyi  ellátásról, a Nagyérről átjáró orvos és a pitvarosi körzeti védőnő gondoskodik. Az állatorvos szintén pitvarosi székhellyel működik. A községben postahivatal és takarékpénztári kirendeltség található. A kereskedelmi ellátást két bolt szolgálja.

 

Irodalom: Barna János 1929.

H. P.

 

 

3. Evangélikus templom

Romantikus, 1863.

Luther Márton u. 3.

 

 

A község központi terén uralkodó templomot 1863-ban építették. A főhomlokzatot hatalmas, vakolatból mintázott félkörív díszíti, mely a bejárati ajtót és a karzat egyetlen ablakát is keretezi. Az épület négy sarkát erőteljes oszlop hangsúlyozza. A négyszögletű tornyot nyolcszögű gúla alakú sisak födi.

Az oldalhomlokzatot négy, íves záródású, sűrűn osztott üvegezésű ablak és alsó élüknél körbefutó párkány és koronázópárkány díszíti.

A boltozott templombelsőt erősen kiugró féloszlopok és hangsúlyos koronázópárkány tagolja.

A fából faragott és festett, aranyozott oltárt, mely egyben a szószéket is magába foglalja, az egyenes záródású hátsó fal előtt helyezték el. Szemben a karzatot két szép fejezetű oszlop tartja, s a karzat mellvédje is falazva van. Az oldalfalakat a boltozat indítása alatt kötővasak is összekötik. A templom belseje tiszta fehérre van meszelve.

A templom külső homlokzatait a község telepítésének 150. évfordulójára, 1993-ban szépen rendbe hozták.

 

Evangélikus templom

 

 

H. P.

 

 

4. Szlovák parasztház

1844.

Dózsa György u. 17.

 

Szlovák parasztház

 

 

 

A ház 1100 négyszögölnyi telken a falu telepítésekor épült. Ismert legrégibb tulajdonosa a szlovák nemzetiségű Faragó János volt, aki a tehetősebb gazdák közé tartozott. 25 holdon gazdálkodott, háza 44 méter hosszan nyúlt be a telekre. Az egész ház egy szakaszos, az ereszcsorgás az épület elején és hátulján is 75 cm-es, csak az 1920-as években épült eléje cseréppel födött ereszalja, amelynek oszlopai közé léckerítést húztak. A nyitott ereszt 1985 körül befalazták, és belőle kisszobát, valamint előszobát alakítottak ki. A ház falazata alapozás nélküli döngölt föld (vert fal). A jelenlegi tulajdonos (Mihály Antalné) a hátsó helyiségek elbontásakor tapasztalta, hogy a ház egyszerre épült. A (3×4,30 m nagyságú) konyhából balra nyílt a nagyszoba (6×4,30 m), jobbra a kisszoba (4×4,30 m), abból a spájz (4×4,30 m). A háznak egyetlen kéménye volt, a nyitott tűzhelyű konyháé, amelyet az 1920-as években lepallatoltak, de a kémény kürtőjét a padlástérben meghagyták. Csak az utcai szobában állt kemence. Az utcára két ablak szolgált, a szobának a kiskapunál az udvarra egy kis ablaka nézett. A kisszoba  két kicsiny ablakkal volt ellátva. A lakrész kamrával folytatódott, amelynek az ajtaja az ereszetre nyílt. A hét méter hosszúságú istálló végjászlas volt, külön jászollal a lovaknak és a tehénnek. A főépületet féltetejű kocsiszín zárta le. Az utcai homlokzat – szlovák hagyományt őrizve – előtornácos. Az előreugró födémet három ereszgerenda tartja, melynek könyökgerendáit befűrészeléssel díszítették. Eléje léckerítés készült. A házvég fúgléces függődeszka borítású. A ház – az 1997. február 4-i leégéséig – náddal, azóta hullámpalával fedett. A nádtető orrdeszkáit díszítetlen cibakvasak tartják. A ház kívül-belül fehérre meszelt, az utcai ereszgerendákat is meszelték. A vasráccsal ellátott utcai ablakok kék keretezésűek. A szobaajtók keretét barnára, a betéteit vajszínűre mázolták. A konyhaajtóval szemben állt a kiskonyha és a hambár. A főépület végében különállóan épült  két disznóól, szín a hintónak és a szánnak, valamint góré. A néhány gyümölcsfával beültetett kertben a jószágnak évről évre mislinget termeltek.

 

T. F.