Csanádpalota

 

 

 

        A középkori Csanád vármegyében három település viselte a Palota nevet: az első 1220-ban települt a mai Kiszombor és Nagyszentmiklós között. 1742-ben mint pusztát Nagyszentmiklóshoz csatolták; a másik Várpalota néven 1350 körül jött létre a Nagykirályhegyesi út mellett; a harmadik Tótpalota volt, közvetlenül Várpalotától keletre, ez a mai Csanádpalota őse. Oklevelekben Palatha (1427), Palotha (1429), Tothpalotha (1563), Mező Palota (1647), Palota (1808), CsanádPalota (1888) néven fordul elő. Kezdettől a nagylaki uradalomhoz tartozott.

        A Dózsaféle parasztháborúban a község határában, a Csiga pusztán zajlott a nagylaki csata. (Az elesetteket a csigai halmokban hantolták el, de a dombokat egy kivételével  az 1930-as évektől árvízvédelmi célokra elhordták; a megmaradt dombon a második világháborúban bunkereket építettek, az előkerült csontokat a Marosba hordták.) A török 1552-ben fölperzselte, az 1555. évi adólajstrom elpusztult faluként tüntette föl. 1562-ben szlovákok szállták meg. 1596-ban a Török-tatár hordák pusztították el. 1646 körül magyar lakosok települtek ide, ekkor vette föl a Mező-Palota nevet. 1696-ban a török-tatár csapatok ismét földdel egyenlővé tették. A pusztát a nagylaki szerbek használták, majd határőrvidéket hoztak létre. Ennek megszűnte után Nagylak tulajdonában maradt, s ezzel együtt az aradi uradalomhoz csatolták. A földesúri jogokat gyakorló kincstár 1768-ban római katolikus magyarokat telepített; később Gömör, Nógrád, Hont és Heves vármegyéből magyar és szlovák ajkú lakosokat telepítettek, az utóbbiakra vallanak a Sisák, Pisák, Kriván, Haluska nevek. A belterület szabályos kiosztását a kamara mérnökei végezték. A település határa a 19. század

végén bővült. Brengarten Henrik főjegyző javaslatára, a földínség enyhítésére 1883-ban megvettek a kincstártól a kövegyi pusztából 450 holdat (Purgelyt), 1884-ben a Palotai ugart, a Külső és Belső csigai legelőt, 1885-ben a Purgely megmaradt részét, 627 holdat vásároltak. A kövegyi pusztát és az Ugart a főjegyző 5-5 holdas parcellákban hosszúlejáratú hitelre zsellércsaládoknak adta.

        Az első községházát 1790-ben építették, amit 1847-ben elbontottak, de az új csak 1857-ben készült el. A mai polgármesteri hivatal a millennium emlékére Vertán Adorján tervei alapján Krim József nagylaki építőmester kivitelezésében 1897. május 1-jére készült el.

        Népessége igen gyorsan növekedett: 1785-ben 2116, 1848-ban 4254, 1880-ban 4771, 1890-ben 5610, 1900-ban 5943, 1910-ben 6096, 1920-ban 6129, 1949-ben 5826, 1990-ben 3549. Területe 1900-ban 16 272, 1956-ban 13 405, 1990-ben 7776 hold. A Trianoni békeszerződés értelmében határának egy részét Romániához csatolták, viszont a nagylaki ugar Mezőhegyes felé eső részét Csanádpalota kapta. 1950-ben Csanádpalotához tartozó Nagykirályhegyest és határát Királyhegyeshez csatolták. Meghatározóan római katolikus vallásúak (1935-ben 92,1%).

        A Csanádpalotai Takarékpénztár Rt. 1887-ben, az Országos Takarékpénztár fiókja 1908-ban jött létre. 1956-ban a lakosság 21,1%a külterületen élt. A népesség túlnyomó része (1900: 70,2%) mezőgazdasággal foglalkozott. Az 1945. évi földreform során 184 család 1422 kh földet kapott nagyobbrészt Mezőhegyesen és Királyhegyesen. Birtokmegoszlás 1949-ben: 0–1 kh 13,5, 1–5 kh 43,0, 5—10 kh 19,3, 10—25 kh 20,8, 25-kh. 3,4%. Fő terménye a búza és a kukorica. Az első mezőgazdasági szövetkezet 1950-ben alakult. A Haladás Mezőgazdasági Szövetkezet 5442, a Törekvés 3883 kh területen gazdálkodott. - Ipara kézműipar. 1900-ban kereső kisiparos 2306, eltartott 3637 volt. A 19. század végén 3 fatelepe és 2 gőzmalma volt: a Liza és a Zelman malom. Az utóbbit műemlék jellegű épületként tartották nyilván, de igen leromlott állapotú lett, az országban egyedülállónak számító gőzgép berendezése „eltűnt” az épületből. 1951-ben alakult asztalos, bognár, cipész, fodrász, női szabó részleggel a Csanádpalotai Kisipari Termelőszövetkezet, 1966-ban összeolvadt a pitvarosi szövetkezettel. A Szegedi Tömegcikk Ipari Szövetkezet 1972-ben alakult. A Hangya Szövetkezet 1923-1948-ban működött. Az 1945-ben alakult Munkásszövetkezet 1948-ban összeolvadt a Hangya Szövetkezettel Csanádpalotai Földművesszövetkezet néven. Az ÁFÉSZ üzemeltette a fatelepet, a jéggyárat, a húsüzemet, a benzinkutat és a sütőüzemet. A Takarékszövetkezet 1957-ben alakult.

Az emeletes iskola 1857-ben épült. A népoktatás 1872-ig katolikus felekezeti, 1872—1902-ben községi volt, attól állami. 1955-ben 3 épületben, 13 tanteremben, 24 tanerő 554 tanulót oktatott. Gazdasági iskola 1932-ben létesült. Gimnázium és diákotthon 1963-67-ben működött. Egyesületek: Csanádpalotai Olvasókör (1882), a Gazdakör, Iparoskör (1893), Önkéntes Tűzoltó Egyesület (1894), Vadásztársaság (1900), Atlétikai Klub (1913), Munkáskör (1922). Egészségügyi ellátás: 1891-ben 1 orvos, 1920-ban 1 járási tiszti orvos, 1 községi orvos és 1 körorvos működött. Gyógyszertára 1880tól, állatorvosa 1892től van. A Kelemen Lászlóról elnevezett művelődési ház előtt áll az első színigazgató mellszobra, Palotai Gyula alkotása (1973).  Címerén (Szegfű László történész és Tóth Pál grafikus alkotása, 1994) a Hunyadiak hollója az egykori birtokosra, a templom a török utáni keresztény megújhodásra, az öt pacsirta Kelemen László emlékére utal.

 

 

Irodalom: Borovszky Samu 1896—97. 2. 604-607., Bazsó Dénes 1974., Bielek Gábor 1962., Asztalos P. Kálmán 1968.

T. F.

 

 

20. Katolikus templom

Barokk, 1773.

Kelemen László tér

 

 

A plébániát 1768. május 1-jén alapították. A templomot a királyi kamara aradi uradalma építette 7848 forint 19 krajcár költségen. Alapkövét 1768-ban helyezték el; a csanádi püspök megbízásából Pétsi István pécskai plébános Nepomuki Szent János vértanú tiszteletére 1773. május 16-án szentelte föl. A templommal egy időben készült a parókia is, a belekerülés összege 2285 forint 56 krajcár. A község telepítése, a templom és parókia létesítése gróf galánthai Fekete György (1711—1788) nevéhez fűződik, aki közügyvédből királyi ügyvéd, királyi személynök (1752), grófi rangot nyert (1759), alkancellár (1770), országbíró (1773-83), helytartó tanácsos (1780), Arad vármegye főispánja (1785). A helység lakói tisztelettel adóztak emlékének, a szájhagyomány szerint a mai főoltárkép térdeplő alakja a grófot, az imádkozó nő a gróf feleségét ábrázolja. Mindkettőjüket a templom kriptájában temették el.

A négy harangot 1780. november 16án Christovics Imre csanádi püspök benedikálta. A templom kegyura, a kincstár 1821-ben a templomot, a tornyot és a parókiát renováltatta. Mivel a templom nagyobb ünnepek alkalmával szűknek bizonyult, a kamara a sekrestyét kibővítette, a hívek oratóriumot építettek. A templomot márványlappal burkolták, amelyet hatvan év múltán, 1882-ben újakkal pótoltak. A szentsír 1823-ban magánadományból épült. Ugyanebben az évben a hívek adományából Nagyszombatban készíttettek egy Patrona Regni Hungariae képet. Az orgonát 1837-ben javíttatták meg, a plébániát 1838-ban renoválták, egyházi zászlókat, stációs képeket állítottak. A község 1842-ben toronyórát készíttetett. A templomtetőt 1848-ban újították meg, magát atemplomot 1857-ben. 1884-ben Szőke Istvánné nagylelkűségéből a tiroli Grődenben, I. B. Purger műterméből Mennyország királynéja szobrot szerezték be. A kincstár a templom fedélzetét 1886-ban újra zsindelyeztette. A régi padokat 1891-ben újakkal cserélték ki. A katonaság 1917. februárban három, decemberben az utolsó két harangot is elrekvirálta. A lourdesi barlangot 1938. szeptember 8-án szentelték föl. 1939-ben domborműves stáció képeket szereztek be. A Szent István szentévben elhatározott Szent István és Szent László szobrot 1939. június 4.-én helyezték el a templom főhomlokzati fülkéibe, ugyanakkor állítottak emléket a két szobor alatt az első világháború hősi halottjainak. 1963. szeptember 2-án éjjel a templom tornya kigyulladt. Leesett a kereszt, a nem sokkal korábban kijavított óraszerkezet, lezuhantak és részben megolvadtak a harangok, kiégett az orgona. Még abban az évben ideiglenesen helyreállították, az új torony 1977-ben készült el. 1968. december 1-jén emlékeztek meg a plébánia fönnállásának 200. évfordulójáról. Illyas József püspök, csanádi apostoli kormányzó megáldotta az újjáépített orgonát és a Pieta szobrot. A templom fölszentelésének 200. évfordulóján, 1973. május 20.-án dr. Udvardy József mondta a szentmisét, ezt követően a főpásztor jelképesen elkezdte a templom renoválását. A fölújított templomot 1978. július 30.-án dr. Udvardy József áldotta meg. 1983. február 8-án Szeged-Felsőváros templomának padláson porosodó óraszerkezetét ajándékban megkapták és fölszerelték.

 

Római katolikus templom

 

Templombelső

 

 

A csanádpalotai és a makói római katolikus templom nagyjából egy időben épült. Főleg a főhomlokzat sok hasonlóságot mutat: csigavonalas oromfal, szoborfülkék, az ajtó melletti lizénák kettőzése, erőteljes övpárkány, a torony sarokrizalitjai stb. Az órapárkány barokkosan törtvonalú. Az eredeti gúla alakú toronysisak az átépítés előtt karcsúbb volt. A templom bejárata elé 1940 körül zászlórudat állítottak. Az oldalhomlokzat  - a hajó tagolódásának megfelelően - négy szegment íves ablakkal volt ellátva, a kopárságig sima falfelület függőleges falsávokkal tagolt, fölül erőteljes koronázópárkány zárja. A templom mellé épített sekrestye rontja az épület összhatását. A főhajóhoz diadalívvel csatlakozik a szentély. A diadalíven korábban fölirat volt: AZ ÚR FÉLELME, A BÖLCSES[S]ÉG KEZDETE. A háromszakaszos hajót csehboltozat födi. Az egyes hajószakaszoknál a boltozat egységeit kettős hevederív választja el. A belső tartó pillérek nem hangsúlyosak, de íves kivitelezésükkel kellemes hatást keltenek. A kórus eredetileg a torony alapterületének megfelelő nagyságú volt, a két oszlopos toldást az orgona fölállítása indokolta. A templom gondos tervezésére utal, hogy a hajó diadalív felőli negyedgömb záródású apszisszerű fülkéi a nyugati részben is ismétlődtek, de a kórus bővítésével itt a templombelső architektúrája csorbát szenvedett. A bemélyített ablakok kávái ívesek. A templom eredeti berendezéséhez nagyban hozzájárult Lovász Zsigmond, Aradon működő adminisztrátor. A főoltáron 1850-ig Szent Kereszt Felmagasztalásának képe volt, ekkor azt egyik mellékoltárra helyezték, onnan pedig a Nepomuki Szent János átfestett szobrát a főoltárra helyezték. Úgy érezhették, hogy a templom titulusát jobban kifejezi egy festmény, ezért Nepomuki Szent Jánost ábrázoló főoltárképet Szikora György (1788—1862) makói képíróval 1850-ben megfestették. A főoltárképet 1938-ban Parobek Alajos (1896—1947) szegedi festő 400 pengőért restaurálta. A két mellékoltár (Mária és Jézus szíve oltár) eredetileg a diadalív előtt állt. A vitrinben őrzött Doró Mária szobrot 1881-ben szerezték be.

A temetőben Szentháromság tiszteletére 1865-ben kápolnát emeltek. A sírkert nagy keresztjét 1885-ben állították helyre. Mivel a temető betelt, az 1869. évi tagosításkor négy hold területtel bővítették, 1888. szeptember 16.-án szentelték be. A temetői stációk 1889-ben épültek. A temetőt 1966 áprilisában lezárták, az új községi temetőben az első temetés 1966. április 10.-én történt, a halott Katkó Erzsébet volt. Az egyház a lezárt temető területéből a Kelemen László Emlékéért Kulturális Alapítványnak 1996. március 28-án a kápolna középvonalától jobb és bal irányban 20—20 méter szélességű, 2932 négyzetméter terület használati jogát ellenérték nélkül átadta. Kelemen László új síremlékét 1996. május 17-i falunap keretében Hári Lajos plébános szentelte be. A továbbiakban az alapítvány fölújítja a kápolnát, új stációkat állít és a területet parkosítja.

Kelemen László, a nemzeti színjátszás megteremtője 1812—14-ben a templom orgonista kántora. 1888. szeptember 8án Hollósy Kornélia fővédnökségével Kelemen László emlékünnepélyt rendeztek. A család a sírra vörös márvány síremléket állított, a templomban - Lonovics József főispán, Meskó Sándor alispán és a színész világ képviselői részvételével - gyászistentiszteletet tartottak. Ezt követően a főtéren az Országos Színész Egyesület emlékoszlopot állított. (Az ún. fölszabadulási Szabadság szobor elhelyezésekor az obeliszket Kelemen László sírja mögé helyezték át.) - Kálmány Lajos (1852—1919) népköltészeti és népnyelvi gyűjtő a csanádpalotai római katolikus egyház adminisztrátora 1894. május 1-jétől 1890. június 20-ig, plébánosa 1898. június 20-tól 1910. november 15-ig.

 

A templom főoltára

 

 

Forrás: Historia Domus a helyi egyházi levéltárban.

 

Irodalom: Bazsó Dénes 1974., Bielek Gábor 1962.,  Asztalos P. Kálmán 1968.

 

T. F.

 

 

21. Nepomuki Szent János szobra

18. sz. vége

Kelemen László tér

 

 

Nepomuki Szent János -igen népszerű volt a régi Csanád egyházmegye hívei körében. Az 1913. évi sematizmus szerint Nepomuki Szent János volt a titulusa Bakóvár, Perjámos, Körösbökény, Világos, Csanádpalota, Lippa, Csősztelek, Teremi, Torontáltorda, Nagybecskerek, Tiszafa, Nagykárolyfalva, Párdány templomainak; több kápolnának: Alsóelemér, Csák, Csitó, Dognácska, Makó, Nagyzsám, Temesrékas, Temesújfalu helységekben.

Csanádpalotán Nepomuki Szent János nemcsak a templomnak volt a védőszentje, de a főtéren egy kápolnát is emeltek tiszteletére, sőt két harangot is az ő emlékére öntöttek. Minden bizonnyal a kápolna a 18. század végén épülhetett, ugyanis a Historia Domus szerint 1826-ban már renoválásra szorult. A főtéri kápolnát 1837 áprilisában bontották el, anyagát a szilvásiaknak ajándékozták kápolnaépítés céljából. A szobor baldachinházát szintén a főtéren, a mai polgármesteri hivatal előtt állították föl, szobor s kupoláját a plébános tervezte, abba kegyeletből a régi szobrot helyezte el. Innen a templom délnyugati sarkához telepítették át. A hatszögű baldachinház öt oldala árkádos kiképzésű, virágkehely alakú bádog sisakján kereszt áll. A naiv kivitelezésű faszobrot élénk színekkel festették.

 

Nepomuki Szent János szobra

 

 

Forrás: Historia Domus

T. F.