Hódmezővásárhely

 

 

 

131. Fekete Sas Szálloda

MJ. Neobarokk, 1904/5.

Kossuth tér 3.

Pártos Gyula

 

 

Fekete Sas szálló

 

 

        A mai Fekete Sas szálló helyén 1829-ben történt leégéséig földszintes, majd 1830 után egyemeletes épületben működött a Sas vendéglő. A törvényhatósági bizottság közgyűlése 1898-ban határozta el, hogy az akkor már közel 70 éves vendéglő lebontása után annak helyén nagyobb szálloda-kávéház együttest építtet. A meghirdetett első pályázatra 15 terv érkezett be. Az 1900-ban lefolytatott bírálaton azonban egyetlen tervet sem ítéltek kivitelezésre alkalmasnak, ezért újabb, szűkebb pályázatra került sor, most már 5 résztvevővel. Ennek nyertesét, Pártos Gyulát bízták meg 1903-ban a szálloda-kávéház tervezésével. Kruzslicz Péter építési vállalkozó 1905 decemberében adta át használatra az épületet, amelyet az 1914-es tűzeset után részben újjá kellett építeni.

        Eredeti elrendezésében a szállodai szobák mellett éttermet, kávéházat, söntést és sörcsarnokot foglalt magában. Emeleti részén ezen kívül – leginkább bálokra használt – impozáns nagytermet is kialakítottak. Ez hatalmas belső terével (hossza 32 méter, szélessége 15 méter, magassága 11 méter), páholysorával és színpadával a kor technikai lehetőségeit figyelembe véve műszakilag is figyelemre méltó építészeti teljesítmény.

 

A Fekete Sas metszete

 

Gipsz stukkó-terv a nagyterem mennyezetéről

 

 

A nagyterem rokokót idéző rácsos és hajlított, laparanyozott belső díszítésével reprezentatív hatású.

        Az épület stílusa barokk és rokokó elemekből válogatottan eklektikus. Hatalmas, középen magasított tetőzete, zárt tömege, nagyméretű osztott első emeleti ablakai az épület jelentőségét hangsúlyozzák. A homlokzat növényi, gyümölcs és emberfejes díszítő elemei könnyedséget és némi intimitást hordoznak. Az ajtók és ablakok asztalos munkája magas szintű.

        A fölépült szálloda a Fekete Sas nevet kapta, és az erre utaló madárplasztikát az épület keleti homlokzatán el is helyezték. Bár ez nem kétfejű, „Habsburg sas” volt, mégis az 50-es években – téves gondolattársítás miatt – a kiterjesztett szárnyú sast eltávolították, és a nevet Béke szállodára változtatták. A 80-as évek végén elkezdett fölújítás során a Fekete János szobrászművész közreműködésével megújított sast 1991-ben visszahelyezték eredeti helyére. Az épület már 1986-ban visszakapta eredeti nevét.

        A fölújítás előtt a földszinten étterem, bisztró és bár, az emeleten 22 szobában, 51 ággyal szálloda működött. Az 1997-ben elkezdődött fölújítás részeredményeként 1998. január 25-én használatba vették az emeleti nagytermet. A felújítás folytatódik.

        A Zrínyi utcai oldalon, az egykori kávéházban muzsikáló híres prímás, Czutor Béla (Béla cigány) emlékét megörökítő márványtábla van elhelyezve. Az épület déli szárnya mellett volt a századelőn a vásárhelyi fiatalság kedvelt sétáló helye, a promenád, melyet két magyar nótában is (Vásárhelyi híres promenádon…, Vásárhelyi sétatéren…) megénekeltek. Az épület felújítása, részleges használatban vétel mellett 1997-ben megkezdődött és jelenleg is tart.

        Pártos Gyula (Apatin 1845–Budapest 1922) Pesten az Ipartanodában, utána Berlinben a Blau Akadémián végezte tanulmányait. Berlinben szövődött barátsága későbbi tervező társával, Lechner Ödönnel. Tervei szerint épült a kiskunfélegyházi római katolikus templom, a kecskeméti templombazár, a zombori megyeháza és az ugyanottani színház. Lechner Ödönnel közös alkotása a szegedi és kecskeméti városháza, valamint Budapesten az Iparművészeti Múzeum.

 

        Forrás: HVL 641/1905, 60/1906. MÉL

D. J.

 

 

132. Városi bíróság

Neoreneszánsz, 1901/2.

Kossuth tér 4.

Wagner Gyula

 

 

        A bíróság a Kapitány (dr. Imre József) utcai tiszti házból 1902-ben költözött át az új, a reneszánsz szellemében historizáló, Wagner Gyula által tervezett épületbe. Építtető az Igazságügyi Minisztérium, kivitelező Kruzslicz Péter, Szabó Sándor, Koncz Péter volt.

        Az épület L alaprajzú, egyemeletes, funkciójával összhangban állóan komoly, de nem komor hatású. A városi bíróságon kívül az ügyészség is benne működik.

        Az udvarában lévő egyszerű, egyemeletes épületben az ötvenes évek végéig fogház, majd utána az egészségügyi berendezések gyára volt, később az ügyvédi munkaközösség vette, átalakítás után, használatba.

 

Városi bíróság

 

 

        Wagner Gyula (Pest 1851. november 28.–Wien 1937. október 15.) apjánál (János) és Hansen Theophilnél tanult. Magyarországon több, mint százötven középületet épített (Győr, Sopron, Vác, Szeged stb.) Eklektikus fogantatású terveiben szívesen alkalmazott reneszánsz elemeket.

 

        Forrás: HVL 9500/1901. MÉL

D. J.

 

 

133. Első Takarékpénztár

Szecessziós, 1906/7.

Kossuth tér 5.

Müller Miksa 

 

 

        A 19. század második felének mezőgazdasági konjunktúrája és a helyi iparosodás kezdetei szükségessé tették a pénz- és hitelélet szervezését. Ennek első eredménye a Hódmezővásárhelyi Első Takarékpénztár 1868-ban történt megalapítása. A népnyelvben „nagytakaréknak”, „öregtakaréknak” hívták, megkülönböztetésül a hasonló profilú, kisebb helyi pénzintézettől. Ez a takarékpénztár három évtized alatt olyan mértékben tőkeerőssé vált, hogy új székház építését határozta el. A terveket Müller Miksa, szegedi építész készítette és ezek alapján épült fel 1906–7-ben Koncz Pál építési vállalkozó kivitelezésében a város legjelentősebb, legimpozánsabb szecessziós épülete. Az épület térbe helyezése, városképi hatása, a környezettel való kapcsolata kitűnő. Bár a Kossuth tér északi oldala három önálló és nem is egy időben emelt épületből áll (posta, bank, lakóház) mégis teljesen harmonikus városképi egységet alkotnak. Középen van a monumentális, az egykori pénzintézet tekintélyét, gazdagságát hatalmas kupolájával is hangsúlyosan kiemelő banképület. A kupola az ácsmesterség külön is figyelemre méltó, nagyszerű teljesítménye. A homlokzat hangsúlyos tagoltsága és az első emelet hatalmas ablakai építészeti erőt fejeznek ki. A rendeltetésre több helyen is (a homlokzaton kétoldalt és a városcímer fölött középen) a kaptár, továbbá a kereskedők, pénzváltók ókori istenének, Mercurnak a kupola tetején álló, Balla József és Rubletzky Géza szobrászművészek közösen alkotott szobra is utal. A párkányzat fölötti női és férfialak pedig a takarékosság és mezőgazdaság megtestesítőiként közvetetten szintén az épület funkciójával kapcsolatosak.

 

Első Takarékpénztár

 

A takarékpénztár bejárata

 

 

        Az épület külsejében és belsejében mindenütt következetesen jelen van a szecesszió jellemző növényi formája, liliomos vonalvezetése. Növényi mintás, medúzafejes bejárati kapu után erőteljes dinamikájú, vörös márvány korlátos lépcső vezet föl az emeletre. A belső térben az oszlopfőktől a faragott fa ablakpárkányokon át a pénztárfülke fölírásáig és a különböző csillárokig minden következetesen egységes és harmonikus. Szintén a szecesszióban fogant a falak világoszöld csempe borítása.

        Az épület a magánpénzintézetek megszűntével előbb állami takarékpénztár, majd 1950-től 1989-ig a Magyar Nemzeti Bank, 1989-től 1996-ig a Magyar Hitelbank, 1996-tól pedig az ABN AMRO bank helyi fiókjának ad helyet.

        Elismeréssel kell adózni a Magyar Hitelbank vezetésének azért, mert a legutóbbi felújítás alkalmával is megőrizték az épület eredeti külső és belső egységét.

        Müller Miksa (Lőcse 1875–Szeged 1923) Budapesti Műegyetemen szerzett diplomát. Rainer Károllyal közösen tervezték a budapesti zálogházat és a kassai kaszinót. Előbb Lőcsén nyitott irodát, majd 1905-től Szegeden telepedett le. Főbb művei a vásárhelyieken kívül: Nagykároly –  Városi Színház,  Kőszeg  – római  katolikus főgimnázium, Zombor – Függetlenségi kör székháza. Művei többnyire eklektikusak, de nem volt tőle idegen a szecesszió sem.

 

        Forrás: HVL 236/1969., 758/1905.

 

        Irodalom: Gerle–Kovács–Makovecz 1990.

D. J.

 

 

134. Ógimnázium

MJ. Klasszicista,

1820–1822., 1882/83.

Kossuth tér 8.

Schreck Ferenc 

 

 

        A régi földszintes iskola lebontása után, annak helyére építtette 1820-ban a református egyház Schreck Ferenc tervei szerint az egyemeletes épületet gimnázium céljára. Ez képezi a jelenlegi együttes keleti részét. Az épület a kor uralkodó stílusának, a klasszicizmusnak megfelelően egyszerű, tiszta, világos, szinte teljesen díszítésmentes. Az ablakok fölötti köríves, kagylódísz-betétes ornamentika a 19. századvégi átépítés után került a keleti homlokzatra. Építése után a köznyelvben sokáig „nagyiskola”-ként emlegették. Az épületet 1882-ben nyugat felé bővítették, ezáltal alaprajzában L alakúvá vált. Az 1882-es bővítés tervezője: Bacho Viktor és Kerék Gyula. Kivitelezője: Marcsó István kőműves- és Gaál János ácsmester. Egészen 1896-ig, a gimnázium jelenlegi épületének fölépítéséig ebben folyt a tanítás. 1897-ben az épület belsejét alakították át. Ekkor bontották le a Kossuth téri bejárat fölötti kis harangtornyot. A mai gimnázium megépítése után kapta az Ógimnázium nevet. Ezt követően különböző célra használták: egyházi hivatalok (lelkészi hivatal, pénztár, gyűlésterem stb.), postahivatal, kollégium és lakások kaptak benne helyet. Hosszabb ideig a földszint nyugati részében működött a Vásárhelyi Reggeli Újság nyomdája és szerkesztősége is. E rész emeletén pedig a városi tisztiorvosi hivatal nyert elhelyezést egészen 1948-ig. Átmenetileg, 1950–51-ben a Csongrád megyei Tanács is használta az emeleti helyiségeket. Utána a KPM Közúti Igazgatóság 1984-ig használta az emeletet, 1985-től ugyanott az Alföldi Galéria működik. Az 1984/85-ös átalakítás terveit Tarnai László készítette, a kivitelezést a Csongrád megyei Építőipari Vállalat végezte

 

Ógimnázium

 

Az ógimnázium udvara

 

Az ógimnázium homlokzata

 

Az ógimnázium földszinti alaprajza

 

 

 Az eredeti, Kossuth téri lépcsőház használatára a földszinten üzemelő nyomdával nem sikerült megállapodni. Ezért az átalakításkor a Szőnyi utcai szárny udvari részén új, az épület egészével összhangban álló lépcsőházat kellett építeni.

        Az északi homlokzaton három táblát találunk, melyek építéstörténeti értékűek.

 

A legrégibb szövege:

Pld. B. III. V. 13. Boldog ember, aki megnyeri a bölcsességet és az ember, aki öregbíti értelmét, a H. M. Vásárhelyi Ref. Ekklésia építtette ezen oskolát. MDCCCXX XXI XXII-dik esztendőkbe.

 

A következő:

Az iskolaépületeknek ezt a nyugati részét 39 méter hosszúságban a hmvásárhelyi ref. egyház saját költségén Készíttette 1882–83-ban.

 

És végül:

A H. M. Vásárhelyi Ref. Egyház az épületét saját hivatali helyiségévé és bérházzá alakíttatta át s iskolái részére más épületeket emeltetett

1897-ben

 

 

        Az Ógimnázium udvari homlokzata is méltóságteljes, tömör, nyugati részén hengeres csigalépcsős kiképzéssel. Az udvar többi épületei nem segítik e tulajdonságok zavartalan érvényesülését.

 

        Irodalom: Futó Mihály 1897.

D. J.

 

 

135. Ótemplomi magtár

M. Barokk, 1744.

Kossuth tér

 

 

        A 18. sz.-ban az egyházak szolgáltatásaik ellenértékét és az adót természetben, elsősorban terményben (búza, árpa) állapították meg és szedték be. A beszolgáltatott termények tárolására az Ótemplomtól nyugatra, a védfal mellett téglából magtárt építettek 1744-ben. Az épület, elsősorban homlokzatán viseli magán a vidéki, ún. „parasztbarokk” sajátos stílusjegyeit. A természetbeni ellenszolgáltatások megszűnte után kereskedelmi és üzleti célokra használták.

 

Ótemplomi magtár

 

 

Az épületet 1984-ben a Szeged Tourist Vállalat felújította, és jelenleg is használja. A homlokzatra helyezett rézdomborításos lépő figurát ábrázoló embléma mérete nem harmonizál az épület tömegével.

Többször felmerült az épület hely- illetőleg egyháztörténeti kiállítóhelyként történő hasznosításának terve.

 

Irodalom: Szeremlei S.

D. J.

 

 

136. Tanonciskola

Eklektikus

1910/12.

Mária Valéria u. 4.

Katona Gyula Sztrucskó József

 

 

Eredetileg tanonciskola és általános iskola működött benne. Az önálló iparitanuló-iskola megépültével (1974) általános iskolaként hasznosul.

 

Tanonciskola

 

 

Az első ütemben Katona Gyula és Sztrucskó József társvállalkozásában épült, 11 tantermes, T alaprajzú, kétszintes, cseréptetős épületet 1962-ben további 8 tanteremmel bővítették.

A bővítés során az egyszerű, díszítés nélküli épülethez nagy négyzetablakos, modernebb szárnyat csatlakoztattak. Mind az eredeti épületnél, mind a bővítésnél elsősorban a funkciót vette figyelembe a tervezés.

Az épület falán két tábla áll. Az egyiken az eszperantista munkások egyesületének, a másikon az első óvoda épületének állítottak emléket 1975-ben illetőleg 1998-ban.

 

Forrás: HVL 4994/1911.

D. J.

 

137. Samu ház

MJ. Klasszicista, 20. sz. eleje

Mátyás utca 8.

 

 

A Samu család a 17. század végén a Dunántúlról jött Vásárhelyre. A dunántúli kapcsolat azonban fönnmaradt, és amikor Samu Ferenc elhatározta, hogy házat épít, dunántúli mesterembert keresett meg annak kivitelezésére. Az utcára véggel, két ablakkal épített ház homlokzatát átépítették, de a tornác szép, arányos dór oszlopai megmaradtak. Ezek eredetileg az oszlopfőtől a talpig szabadon álltak, csak az 1978-as kisajátítás után építettek könyöklőt a tornáchoz. Az ugyan-ez időbeli, a Mátyás és a Bajcsy-Zsilinszky utcát összekötő Gonda József utca nyitásával a tornác kiszabadult és teljes esztétikumával érvényesül.

 

Samu-ház

 

 

A házat fölújítása után, előbb a Városvédő és Szépítő Egyesület, jelenleg pedig a Gazdasági Egyesület helyi szervezete használja.

 

Forrás: Családi iratok.

D. J.

 

 

138. *Nyári Színkör

(Faszínház), 1897/98.

Népkert

Kolbenheyer Viktor

 

 

Hódmezővásárhelyen az első színi előadást 1818-ban Kilényi Dávid színtársulata tartotta.

 

Faszínház

 

A színház oldalhomlokzata

 

 

Ekkor azonban még csak faoszlopos sátor állt rendelkezésükre. 1873-ban egy egészen furcsa nevű közösség, a Gőz- Sziksósfürdő és Színházépítő Társulat tett, nem realizálódott, kísérletet állandó színház építésére. 1893-ban kapott újra hangot a törvényhatósági bizottság közgyűlésében állandó színház építésének szükségessége. Tervpályázatot írtak ki, melyet 1896-ban Kolbenheyer Viktor budapesti építész nyert meg, akit ennek alapján megbíztak az építési tervek elkészítésével is. A tervek kivitelezését Budai Bálint szentesi építőmester végezte akként, hogy 1898. június 15-én átadásra került az épület. Az ünnepélyes megnyitás két ütemben folyt: július 31-én helyi műkedvelők léptek föl, majd augusztus 1-jén Makó Lajos színtársulata Tóth Ede Tolonc című színművét adta elő, melyben a magyar színművészet legnagyobb tragikája, Jászai Mari vendégszerepelt.

A 70 000 korona költséggel készült épületről Molnár Mihály, akkori főlevéltáros így írt: „Hasonló a jelen időben, az egész országban nincsen”. Az épületben földszint, páholysor és karzat, valamint öltözők, előcsarnok, színpad, zsinórpadlás kapott helyet. Tégla alapon, favázas szerkezettel készült, melyben a gerendák strukturálisan tagolták a homlokzatot. E mellett a párkányzat és a bejárati részek mértéktartó fafaragása is javította az épület esztétikai hatását. A faszerkezeti elemek miatt a népnyelv általánosan faszínházként emlegette a nyári színkört.

A törvényhatósági közgyűlés 1926. július 30-i ülésén már olyannak ítélte az épületet, mely állagromlása miatt hosszabb ideig már nem szolgálhatja a város kulturális életét. Éppen ezért ugyanekkor megbízták a városi vezetést egy 1000–1200 férőhelyes kőszínház építésének előkészítő munkálataival. A város anyagi helyzete ennek megvalósítását nem tette lehetővé, és a nyári színkör még 22 éven-át szolgálta a színi kultúrát, mígnem 1948-ban a statikai vizsgálat, a födémszerkezet elavultsága miatt, megállapította életveszélyességét, és ezt követően 1950-ben lebontották.

A színházi előadásokat a nyári hónapokban pályázati rendszerben tartották különböző társulatok, változó színvonalon. A nyári színkör „hattyúdala” azonban méltó volt a kezdethez, mert Osváth Béla irodalomtörténész igazgatása alatt a magyar színművészet olyan kiválóságai játszottak 1945–46-ban falai között, mint Somlay Artúr, Gobbi Hilda, Lehotay Árpád. Egyben Bessenyei Ferenc, Gombos Katalin, Apor Noémi és Hajnóczy Lívia színművészi pályájának is ez a társulat volt a kezdő állomása.

A nyári színkör egykori helyén, a Népkertben, 1989-ben Szatyor Győző fa emlékoszlopát állították fel.

 

Forrás: HVL 6978/1896.

D. J.

 

 

139. *Vigadó

1902.

Népkert

Genál Tibor

 

 

A korábbi, vendéglátást szolgáló népkerti fabódét 1899-ben lebontották, és Genál Tibor városi főmérnök tervei szerint Mucsi Lajos kivitelezésében tégla alapon fakeretes, 30×24 m-es tánctermet, 20×8 m-es éttermet és mellékhelyiségeket magába foglaló, kátránypapírtetős Vigadót építettek.

 

Vigadó

 

 

1950-ben történt lebontásáig szolgálta a város lakosainak társas életét, rendezvényeit, táncmulatságait. Bontás után épen maradt anyagát a Petőfi Művelődési Ház építésénél használták fel.

 

Forrás: HVL 2500, 9536/1902.

D. J.

 

 

140. Artézi kút

Klasszicista

Oldalkosár és Szőnyi u. sarok

1878/80.

Zsigmondy Béla, Sternberg Adolf

 

 

Az egészséges ivóvíz biztosításának az Alföldön, ahol sem forrást, sem tiszta vizű patakot nem találunk, rendkívüli jelentősége volt. A lakosság ugyanis a fertőzött víz miatt szinte évenként megújuló járványokat szenvedett el. Az iható víz fontosságát korán fölismerte a városvezetés. Bürgermeister Antal pesti kútmestert már 1861-ben megbízták a fúrással, de miután 30 ölnyi mélységben sem talált vizet, abbahagyták a munkát. Majd az első magyarországi kutak készítőjét, Zsigmondy Vilmost kereste meg a város, aki unokaöccsét, Bélát bízta meg a kút kivitelezésével. A fúrást 1878. október 9-én kezdték meg és 1880. június 28-án adták át – ünnepélyes keretek között – a város lakosságának a kutat. Ez volt az Alföld első közhasználatú artézi kútja. A víz 197,8 m  mélyből jött föl percenként 66 literes bőséggel. Ezt az első kutat, mivel a Kossuth téren az időben még heti-piacot tartottak és itt volt az „emberpiac” is, piaci kútnak és mert az egykori, azóta lebontott Bakay ház mellett állt, Bakay kútnak is nevezték. A kút fölé, jelentőségének megfelelő, szépen kiképzett homokkő medencét épített Sternberg Adolf. Ennek közepén négyzetes oszlop állt, rajta minden oldalon az 1880-as évszám. Az oszlop tetején kovácsoltvas tartóban előbb petróleum, később villanylámpa égett. A víz a homokkő oszlop alsó részén kiképzett oroszlánfejekből folyt. A kút vize a 40-es évekre elapadt. Ez után a medencét szerencsésnek nem mondhatóan földdel töltötték föl és virággal ültették be. A kút fölépítményét a 80 lakásos bérház építésének tereprendezésekor, 1961-ben lebontották, illetőleg pontosabban csak szétszerelték és elraktározták, majd 1980-ban – mintegy 80 méterre az eredeti helyétől – az Oldalkosár és Szőnyi utca sarkán lévő kis parkban helyreállították. Ezt megelőzően a kút centenáriumára készülve, – és nem tudva arról, hogy a fölépítmény elemei megvannak, –, megbízták Kis Kovács Gyula szobrászművészt egy emlékkút készítésére, amelyet az Andrássy út Hód-Áruház melletti téren 1980-ban meg is építettek.

 

Artézi kút

 

 

Zsigmondy Béla (1948–1916) számos alföldi artézi kutat fúrt és új eljárásokat, technikát valósított meg a nagyobb mélységű vízfeltárásokban. Életpályája késői szakaszában hídépítéssel foglalkozott, így az ő tervei szerint készült a csongrádi Tisza-híd is.

 

Irodalom: Halaváts Gyula 1889., MÉL

D. J.

 

 

141. Tabáni református templom

Eklektikus, 1903/5.

Pálfy u. 78.

Borsos József

 

 

Tabánban a város lakosságának és benne a reformátusok lélekszámának gyarapodásával új egyházi körzet kialakítása vált szükségessé. A református egyháztanács 1897-ben határozta el az újvárosi és a tabáni egyházi körzet kialakítását, továbbá ezzel összefüggésben templom építését is.

A tabáni templom építésének födözetét az egyházi adó növelésével kívánta az egyház vezetősége biztosítani. Ezt a tervet azonban a presbitérium nem hagyta jóvá. Így a templom építésének ügye 1902-ig lekerült napirendről, amíg az építkezés teljes költségének közel egyharmadát (22 694 korona) össze nem gyűjtötték a hívek.

 

Tabáni református templom

 

 

A következő évben az egyház megvásárolta a telket,  és  1903.  november  21-én  a  Borsos  József tervezte épület alapjait Kovács József és Hézső István helybeli vállalkozók lerakták. A következő év november 30-án a rabitz bolthajtás leszakadt. Ennek újraépítése és a belső berendezés elkészülte után a templomot 1905. december 10-én szentelték föl.

A kelet–nyugati tengelyű templom a kor általánosan elterjedt eklektikus stílusában épült, félkörívvel záródó iker és egyes ablakokkal, cseréppel födött pillérekkel, geometrikus tégla ornamentikával. Téglasisakos tornya 44 m magas. A kereszthajós épület belseje 20×24 m kiterjedésű, 850 ülőhellyel. A templomnak a nyolcszög három oldalával záródó keleti végében van a szószék.

A torony felőli nyugati karzaton kapott helyet a Barakovits János által 1937-ben készített két manuálos, 20 változatos orgona.

 

A templom homlokzati rajza

 

A templom földszinti és karzati alaprajza

 

 

A harangokat (714 és 110 kg) Walser Ferenc budapesti mester öntötte 1925-ben.

A templomkertben nyert elhelyezést Szőnyi Benjámin lelkész és egyházi író Szőnyi Endre által készített kőszobra 1984-ben. Négy, az elhunyt lelkészek emlékét megörökítő kopjafa szintén a templomkertben található. Losonczy Endre és Nagygyörgy Sándor kopjafáit, melyek jelzése LE és NS Meszlényi János, a Márton Árpád és dr. Bálint István kopjafáit, melyek jelzése MA és dr. BI Bóka István faragta. Ugyancsak a templomkertben állították posztamensre a II. világháborúban a toronysisakról lelőtt és Fekete János szobrászművész által restaurált rézkakast. Ugyancsak Fekete János alkotása a templom csillárja és a belső bejárati ajtó fölötti bárányos domborítás.

Borsos József (1875. március 18–Debrecen 1952. január 23) A budapesti Műegyetem után Münchenben folytatta tanulmányait. A MÁV után 1903-tól Hódmezővásárhely, majd 1923-tól 35-ig Debrecen főmérnöke. A vásárhelyin kívül több templomot (Szeged, Debrecen, Tiszalök) tervezett. Ezen kívül Debrecenben az ő műve a rendőrség épülete, a köztemető ravatalozója és az első magyar krematórium is a tervei szerint épült. Továbbá több szak- és tankönyvnek is a szerzője.

 

Forrás: HVL 4268/1903.

 

Irodalom: Szeremlei Sámuel 1914. Várady József 1991. MÉL

D. J.

 

 

142. Evangélikus templom

Későbarokk, 1841/44.

Petőfi u.

 

Evangélikus templom

 

 

A Felvidékről származó evangélikus iparosok száma a 18. században még csekély volt, nem alkottak külön egyházat. A református templomba jártak istentiszteletre. Majd vándorlelkészek szolgálták a hitéletet, mígnem a 19. század közepére anyagilag megerősödve 1841-es kezdéssel 3 év alatt fölépítették a Petőfi utcán a késő barokk templomot, melynek bádog födésű toronysisakját a korábbi zsindelyes helyett 1889-ben alakították ki. Orgonát azonban a templom csak 1910-ben kapott.

 

Forrás: HVL 1211/1889.

 

Irodalom: Evangelikus templomok 1944.

D. J.

 

 

143. Leánypolgári iskola

Szecessziós, 1901/2.

Petőfi u. 6.

Baumgartner Sándor 

 

Leánypolgári iskola

 

 

Állami polgári leányiskola létesítésének gondolata először 1885-ben merült föl, majd 1898-ban került újra előtérbe. A kerületi tanfelügyelőség ekkor a Szarvas vendéglőt igényelte az iskola céljára. A város azonban ezt nem kívánta átengedni, egyrészt, mert távolinak tartották, másrészt, mert elég jó bérleti díjat kapott érte. 1900-ban megegyeztek és 20 000 korona, valamint 400 000 db tégla városi támogatás mellett a Petőfi és Virág utca sarkán Baumgartner Sándor tervezésében elkészült az L alaprajzú, egyemeletes, mérsékletes magyaros szecessziós (stilizált kerámia virágdíszek, ablakok téglakerete, párkányzati kiképzés) épület. 12 tantermet, tornatermet és szolgálati lakást foglal magába.

Egészen 1948-ig működött benne a leány polgári, azóta általános iskolaként használják az épületet.

Baumgartner Sándor (Dunaföldvár 1864. január 24. –Budapest 1928. május 31.) A budapesti Műegyetem elvégzése után előbb Steindl Imre, majd Hauszmann Alajos és Wéber Antal irodájában dolgozott. Ezután a Vallás és Közoktatási Minisztérium építészeti osztályának vezetője lett. Utána 1911-ig közalapítványi igazgató volt. A postatakarékpénztár tervezésében Lechner Ödön mellett is dolgozott. Főbb művei: Teleki Blanka Gimnázium, Eötvös Loránd Tudományegyetem központi épülete, Vakok Országos Intézete. Mindenik Budapesten. Művei jobbára eklektikusak.

 

Forrás: HVL 372/1902.

 

Irodalom: Exner Leóné: 1896., MÉL

 

D. J.

 

 

144. *Föltárt templom alapfalak

Gótikus, 15. sz. (?)

Rárós, Vereshalom

 

Föltárt templom alapfalak

 

 

A település és a templom első említése: 1403 (Rarosthelek). 1456-ban Hunyadi János birtoka volt, ekkor már puszta, csak később települt újjá. A falu 1526 előtt Békés vármegyéhez tartozott. Templomának helye Hódmezővásárhelytől ÉK-re található a Vereshalmon, az egykori Kék-tó partján. Az alapfalakat és néhány sírt Varga Antal tárta föl. 1952-ben Zalotay Elemér 27 sírt tárt föl a templom körüli temetőből. A leletek a 11–14. századra keltezhetők. Ezt a felszíni régészeti leletek is megerősítik. 1462–1574 között többször elpusztult és újratelepült, az 1564-i adóösszeíráskor már csak 26 jobbágy lakta. A 16. század végén pusztult el.

A templom alaprajza szentély nélküli, téglalap alakú hajó. Apszisát – amelyet föltehetően már az ásatást megelőzően az alapokig lerombolhattak – az akkori módszerekkel nem tudták kimutatni. Tengelye K–NY-i irányú, alapfalai döngölt agyagból készültek. A déli oldalon egyetlen támpillér alapozása került elő. A templom körüli temetőből leletei (bronz „S”-végű hajkarikák, nyitott ezüst hajkarikák és fonott gyűrűk) alapján nem zárható ki egy jóval korábbi, Árpád-kori periódus léte sem. Ezt és az erősen kétséges alaprajzi formát csak hitelesítő feltárás döntheti el.

 

Irodalom: Csánky Dezső 1890. I. 701., Szeremlei Sámuel 1900–1903. II. 405–410. Századok. 1870. 472., Zsilinszky Mihály 1897. I. 103., Galántha M.–Vályi Katalin 1984. 274.

H. F.

 

 

145. Serház

MJ. Klasszicista, 1804/8.

Serház tér 2.

 

Serház

 

 

A serfőzés is a földesúri jogokhoz tartozott. Ennek gyakorlására telepítette Károlyi Sándor 1726-ban Paró József serfőzőt Vásárhelyre. Az ekkor üzembe helyezett serfőzde azonban hamarosan tönkrement. Ennek pótlására megközelítően a régi helyen építtette a Károlyi uradalom 1804 és 1808 között klasszicista stílusban az újabb Serházat a Kistó-ér partján. A vastag falú, bolthajtásos, masszív épület az utca felől magasföldszintes, udvari részén egyemeletes kiképzésű. Használati célja érdekében teljes szélességében és hosszában alápincézték. Az üzemi helyiségeken kívül ebben az épületegységben nyert elhelyezést a serfőző mester és a munkások egy részének lakása is. Az udvaron ezen kívül még pintérműhely, raktárak, istállók és egyéb gazdasági építmények is voltak. Az épületet 1873-ban a város megvásárolta a Károlyiaktól. 1880-tól huszár laktanyaként, keleti sarkában kórházként hasznosították. Működött benne ezen túl óvoda, szegény menhely, a század elején, pedig a Kalmár rostagyár és a városi kertészet is. A két világháború között méntelep volt benne. 1950-től pedig különböző neveken (Tangazdaság, Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság, jelenleg pedig Hód-Mezőgazda Rt.) állami gazdasági központként hasznosul.

Két helyiségét 1903-ban Tornyai János műterem céljára kapta meg a várostól. Itt dolgozott, Rudnay Gyulával és Pásztor Jánossal megosztva a szobákat, egészen 1918-ig. Erre az épület északi bejárata melletti tábla emlékeztet. A két világháború között a kor kedvelt „lófestője”, Benyovszky Sándor a ma fogadószobaként használt helyiségben fali szénrajzot készített, természetesen vágtató lovakkal. A második világháború után egy helyiség ismét művészeti célt szolgált. 1956 nyarán Szalay Ferenc, Németh József és Keserű Ilona festőművészek több hónapon átdolgoztak itt. Szalay Ferenc ekkor alkotott két seccója közül az egyik szintén lovas témájú, ma is megvan, a másik az 50-es évek egyik átalakításának esett áldozatul.

A kertépítészetileg jól megoldott és rendezett udvarban Szabó Iván Játszó csikók-című szobra látható. A szerencsés térbeállítás az épület, a park és a szobor jó összhangját teremtette meg.

Az egykori Serház (Dáni utca) végi Serház-kertben 1831-ben „mulatót” építettek söntéssel és táncteremmel. Ezt azonban a múlt század végén lebontották.

 

Forrás: HVL 967/1885.

 

Irodalom: Szeremlei Sámuel 1. 1900.

D. J.