Nagymágocs

 

 

 

        Nagymágocs nagyközség Csongrád megyében, Szentes és Orosháza között, a Mágocs-ér mellett terül el. Középkori előde a mai településtől kissé délebbre feküdt; gazdag régészeti lelőhely. Első okleveles említésére 1426-ban került sor Magoch alakban (utóbb 1471 – Magacz, 1561 – Magoch, 1808 – Mágocs). Hivatalos elnevezése 1903-tól Nagymágocs. Neve feltehetően az első birtokostól, a Szente-Mágocs nemzetségtől származik. Az alapjául szolgáló személynév (Maguch) a termékenységet kifejező magyar „mag” főnévképzős származéka. A nemzetség Baranya megyében is birtokos volt, hasonnevű falujuk (Mágocs) ma is létezik. A Szente-Mágocs nemzetség által épített ősi templom – Mágocs monostora – maradványait a 19. század közepén bontották el.

        A falu a 13. század végén a Bor-Kalán nemzetséghez tartozó Szeri Pósafi család tulajdonába került. A birtokban Zsigmond király 1426-ban leányágon is megerősítette a famíliát. Ennek ellenére a férfiág kihalásakor (1471) Mátyás király a Pósafi javakat – köztük Mágocsot – Guti Országh Mihály nádornak és Nádasdi Ongor Jánosnak adományozta. A két új birtokos egyforma arányban feles-tulajdonosa lett a népes falunak. A Guti Országhok része vétel útján Lábatlani Andrásé lett, amelyből utóbb négy család, valamint a csanádi káptalan részesült. Nádasdi Ongor János a saját részét 1480-ban Nagyváthi Mátyás diáknak adományozta. Nagyváthi leánya, Erzsébet férjhez ment Porkoláb Mártonhoz, hozományul kapva a mágocsi részbirtokot. Ők voltak az utóbb nagyhírűvé vált Mágocsy család alapítói.

        A törökök a falut 1552-ben fölperzselték, de lakói hamarosan visszaszállingóztak. Bizonyítja ezt, hogy 1561-ben Mágocsy Gáspár 19, a csanádi káptalan pedig 16 portával rendelkezett Mágocson. Gyula várának eleste után (1566) hász-birtok lett, közigazgatásilag a csanádi náhijébe tartozott. A török defterekbe 1579/80-ban 129 mágocsi adófizető családot írtak össze, akik valamennyien magyar nevűek voltak. A virágzó falut a tatárok 1596-ban teljesen elpusztították. A birtok tulajdonosa ebben az időben Mágocsy Dorottya, majd unokája, Móricz Márton. Rokoni kapcsolatok folytán a terület 1640-ben Keglevich Miklós ónodi kapitányé lett, aki mint lakatlan pusztát bérbe adta a vásárhelyieknek.

        A törökök kiverése után III. Károly 1702-ben – számos más birtokkal együtt – gróf Schlick Lipót császári tábornoknak adományozta, akitől gróf Károlyi Sándor 1722-ben megvásárolta a hatalmas kiterjedésű, több települést magába foglaló területet. Mágocs pusztát és környékét továbbra is a vásárhelyiek használták bérelt legelőként. Az 1827. évi családi birtokrendezéskor gróf Károlyi Lajos kapta meg a mágocsi határrészt, amely ekkor Külső-Derekegyházához tartozott Lajos-kedvi pusztai birtok elnevezéssel. A mágocsi uradalom fejlesztése Klauzál Imre jószágkormányzó és utóda, Szendrey Ignác nevéhez fűződik. Munkásságuk eredményeként az uradalom az 1850-es évek elejére országos hírű mintagazdasággá vált, amely Mágocson kívül magába foglalta a környező lajosszállási, lajostanyai, zoltántéri és árpádhalmi gazdaságokat. A birtokrész kb. 14 130 kh-t tett ki, a rajta élő népesség 1200–1300 fő körül mozgott. A községgé alakulás előtti években (1869/70) a lakosság létszáma meghaladta a 2400 főt.

        A községek rendezéséről szóló 1871: XVIII. tc. lehetővé tette az önálló nagyközséggé szerveződést, amelyet gróf Károlyi Alajos, az érintett területek örököse is pártolt. Az új település 1872-ben ún. eszmei községként alakult egymástól távol eső uradalmi pusztákból és majorságokból. A legnépesebb külterületi lakott helyei: Árpád-halom, Árpádtelep, Berchtoldszállás, Bojtár-telep, Cserebökény, Csúcstelep, Disznóhalom,  Györgykirályság, Héthalom, Józsefszállás, Királyságimajor, Központi (Károlyi) major, Lajos-halom, Lajosszállás, Lajostanya, Lajosvizesráta, Lászlótelek, Mágocsmajor, Ótompa, Szendrei-major, Tibortelep, Újtompa,  Zoltántér. A nagyközség területe 21 597 kh, lakóinak száma 1880-ban 3415 fő, 1900-ban 3941 fő, 1930-ban 4989 fő volt. Felekezetileg a lakosság 74%-a római katolikus, 14%-a evangélikus, 12%-a református (1930). A népesség 82%-a mezőgazdaságból és állattenyésztésből élt. Közigazgatásilag 1923-ig a tiszántúli, 1923–1926 között a csongrádi, 1926–1948 között a mindszenti, 1948–1950 között a központi, 1950-től 1984-ig pedig a szentesi járásba tartozott. A nagyközség 1872-ben használatba vett hivatalos pecsétnyomójának ábrája: ágaskodó szarvas a 9 ágú grófi rangkoronával (utalva a földesúri községi mivoltra); körirata: „Mágocs Község Pecsétje”. Utóbb ábra nélküli pecsétnyomót készíttetett, amelynek szövege: „Csongrád Vármegye – Nagymágocs Község – 1903”. (A község 1998-ban készült címerében az ágaskodó szarvas és a kastély látható.)

        A település a két világháború közötti időszakban több változáson esett át, amelyek elsősorban közigazgatási határát és lakóinak számát érintették. 1935-ben Cserebökény, Disznóhalom, Györgykirályság, Józsefszállás, Lajoshalom és Lajosvizesráta határrészek – 7294 kh területtel és 512 lakossal – leváltak Nagymágocsról, és más területekkel együtt Kiskirályság néven új községet alakítottak. Ezáltal az anyaközség határa az 1930. évi állapothoz képest 14 300 kh-ra, lakóinak száma, pedig 4477 főre csökkent.

        Az 1950-ben bekövetkezett közigazgatási változások idején Nagymágocs lakossága meghaladta az 5700 főt. 1956-ban Árpádhalom, Bojtártelep, Szendreimajor és Zoltántér határrészek leváltak, s Árpádhalom néven új községet alakítottak. Ennek következtében a település területe 13 000 kh-ra, lakossága 4900-ra csökkent. A megélhetés fő forrását továbbra is a mezőgazdaság biztosította. Közigazgatásilag 1950–1977 között önálló tanácsú községként működött, 1977–1990-között pedig nagyközségi közös tanácsot alkotott Árpádhalommal, amelynek székhelyközsége Nagymágocs volt. 1990-ben megalakította nagyközségi önkormányzatát, élén a polgármesterrel. Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint a nagyközség területe és határa 7508 hektár, lakóinak száma 3719 fő. A kereső népesség 43%-a mezőgazdasági, 24%-a ipari foglalkozású, 35%-a naponta ingázik. Csongrád megye 42 községe közül a 6. legnépesebb településnek számít.

        Nagymágocs történetében meghatározó jelentőségű a Nagykárolyi gróf Károlyi család. Károlyi Sándor 1722-ben megvásárolta a török időkben pusztává vált területet, s megkezdte benépesítését. Károlyi Lajos Mágocsot uradalmi központtá fejlesztette, megépíttetve a későbbi település első jelentősebb, ma is álló, Ybl Miklós által tervezett épületeit. Károlyi Alajos elősegítette Mágocs nagyközség 1872/73-ban történt megalakítását; Szent Alajos tiszteletére 1883-ban templomot emeltetett, amelynek nyomán 1885-ben megkezdhette működését az önálló lelkészség. Károlyi Imre 1896/97-ben fölépíttette a település máig is legszebb díszének számító kastélyt a gyönyörű parkkal.

L. L.

 

 

272. Központi magtár

MJ. Magyaros romantika, 1856.

Szentesi út

Ybl Miklós

 

Központi magtár

 

 

        Ybl Miklós igen fiatalon, már az 1830-as évek közepén kapcsolatba került a gróf Károlyi családdal. Első megbízásait Károlyi Györgytől kapta, aki bizonyítványt adott ki arról, hogy 1843-tól kezdve a kaplonyi templomot, a családi sírboltot és a nagykárolyi kastély tánctermét Ybl építette. Ezt követően Károlyi István kérte föl a fóti templom terveinek elkészítésére. A család alföldi birtokaira Károlyi Lajos hívta meg, ahol számos gazdasági és egyéb funkciójú épület kötődik nevéhez. Mágocson első munkája volt az 1848/49-ben készült uradalmi irodaház, amely ma a polgármesteri hivatalnak ad helyet. Ezzel szemközt épült föl 1853-ban a számtartói lak, a mai katolikus parókia épülete. A sort az 1856-ban átadott központi nagymagtár zárja, amelynek fönnmaradt az eredeti tervdokumentációja is. A téglalap alakú, az alagsorával és tetőterével együtt ötszintes építmény hosszúsága 50 m, szélessége 15 m, magassága 17 m. Ritka építészeti megoldásnak számít, hogy az épületnek mindkét oldalán középrizalitja van. Homlokzati- és alaprajzát a mágocsi-uradalomról 1860-ban kiadott Jószágismertetés függeléke is tartalmazza. Érdekessége, hogy belseje kizárólag faszerkezetű. A típusterv ellenére valószínűleg kevés ugyanilyen magtárat lehet találni a mai Magyarország területén.

L. L.

 

 

273. Katolikus templom

Neoromán, 1882/1883.

Szentesi út

Dezseri Bacho Viktor

 

 

        A kastély parkjában áll a Szent Alajos tiszteletére emelt egytornyú római katolikus templom, amelyet gróf Károlyi Alajos (1825–1889) építtetett 50 000 forint költséggel. Az oltár alapkő ünnepélyes letételére 1882. július 11-én került sor; a szertartást dr. Ében Mihály derekegyházi lelkész végezte. Az 1883. november 4-én fölszentelt templom alapjában elhelyezett emlékirat szövegét a nagymágocsi plébánia história domusa megőrizte. Ebből többek között kiderül, hogy: „Ezen római katolikus keresztény egyház épült nagyméltóságú nagykárolyi Gróf Károlyi Alajos Ő Excellenciájának, monarchiánk londoni nagykövetének, az aranygyapjas rend vitézének, Ő császári és apostoli királyi Felsége valóságos belső titkos tanácsosa és kamarásának stb. stb. rendeletéből és költségén, Urunk a Megváltó Jézus Krisztus születése után 1883-ik esztendőben, Ő Felsége I. Ferenc József apostoli királyunk uralkodásának 35-ik évében, a fentnevezett gróf uradalmában, Csongrád megye Mágocs községében.” A templom építését Bacho Viktor szegedi műépítész tervei szerint Rózsa Ferenc uradalmi építőmester vezette. Az idézett emlékirat az épület leírását az alábbiakban rögzítette: „E remek templom román stylben épült, melynek megfelel az összes felszerelés; hossza 30 méter, szélessége 12 m, magassága 14 m, tornya, melyben 4 legújabb szerkezetű harang függ, 36 méternyire felnyúlik. Anyaga jó tégla, részben kőlapokkal burkolva, a padlózatra terrasse talaj alkalmaztatott. A szentély, chorus, kápolna és sekrestye boltozván, míg a hajó faragott famennyezettel bír. A tető, valamint a torony palatetővel van fedve. A stylszerű színezés kivűl-belül a legjobb benyomást teszi; különösen szépek a boltozatok arany csillagos mennyezete és a szegélyzetek; a szőnyeg jellegű festett ablakok alkalmazása helyes műízlésről tanúskodik.

 

Katolikus templom

 

 

A szentély három ablaka üveg festményben oltárképekül szolgálnak, ábrázolván a középső Megváltónkat a keresztfán a Boldogságos szűz Anya és Szent Jánossal és ezen alirattal: Isten dicsőségére építtette nagykárolyi gróf Károlyi Alajos 1883. évben; a jobboldali, pedig Szent Alajost a gróf Károlyi címerrel; a baloldali Szent Franciskát, a gróf Erdődy család címerével. Oltár a szentségház és trónnal, szószék, keresztkút és két szt. víztartó szép világos tömör márványból készült Oravicán. A padok, szekrények, gyónószék és ajtók tölgyfából faragvák, ez utóbbiak dús vasalással ellátva. A hatváltozatú orgona elől játszó asztallal és pedállal bír. Nem kevésbé díszesek az egyházi ruhák, edények és egyéb szerek, úgy hogy e gyönyörű alkotmány, mely közel ötvenezer forintba került, szemlátomást Ábel áldozatát képezi a nemes grófnak, és méltó arra, hogy Isten házának hívassék.”

        Verrasztó Gábor helytörténész a következőkkel egészítette ki a fenti leírást. A templom egyszerű, neoromán stílusban épült (gótikus elemekkel a romantika jegyében). Az egyhajós, hosszházas építmény bejárata fölött helyezkedik el a karzat, itt található az orgona is, amelyhez, illetve a harangokhoz a nagytorony két oldalához épített kistornyok csigalépcsőjén lehet följutni. Román keresztboltozat csak a szentély fölött van, amelyet apszis zár le, a templomterem mennyezete egyszerű deszkaborítású. A gerendák a templom falához épített támpilléreken nyugszanak. A színes üvegablakok Budapesten készültek, Kratzmann Edénél az Üvegfestészeti Intézetben.

        A templom hátsó traktusához 1910-ben hozzáépítettek egy helyiséget (vagyis pincét építettek a szentély alá), amelyből lépcsősor vezet az alámélyített kriptába. Padlója még ma is márvány, de falairól már hiányzik a borítás. Erre az építkezésre Károlyi Tibor gróf (1897–1905) halála miatt került sor, akit először a szentély bal oldalánál lévő helyiségben temettek el, ehhez azonban a püspökség nem járult hozzá. Így később a toldalék családi sírbolt lett, ahol gróf Károlyi Gyula (1907–1942) és gróf Károlyi Imréné (1875–1942) koporsóját is elhelyezték.

        A história domusból megtudható, hogy a templom szentelésekor a toronyban négy harang volt: egy 231 kilós, egy 116 kilós, egy 3,73 kilós és egy lélekharang, amely azelőtt az iskola mellett állt. A harangokat (a 116 kilós Szent Franciska harang kivételével) az első világháború idején hadi célokra használták föl. A mágocsi hívek Szerbiából hoztak egy kis lélekharangot, amelyet 1955-ben újraöntettek „Szeplőtelenül fogantatott Boldogságos Szűz Mária Magyarország Nagyasszonya könyörögj érettünk” fölirattal. 1962-ben két új harang került a toronyba (egy 258 kilós „Szent Alajos” fölirattal és egy 63 kilós fölirat nélküli), így jelenleg ismét négy harang van.

        A história domusból kitűnik, hogy 1891 óta folyt a gyűjtés a Szent Keresztút képeire, amelyet végül a kapucinusok állították föl 1943-ban. Később azonban Nagy József derekegyházi plébános az ő templomának képeivel az ittenieket elcserélte.

 

L. L.

 

 

274. Károlyi kastély

MJ. Eklektikus-neobarokk,

1896/97.

Szentesi út

 

 

        A grófi család korábbi mágocsi lakhelyéről kevés adat áll rendelkezésre. A régi, föltehetően klasszicista „kastély” (udvarház) a 18. század elején épülhetett, amely a jelenlegi kastélytól távolabb egy „magaslaton” állt. Visszaemlékezések szerint ez az épület sokkal szerényebb volt a mainál, amelyhez kápolna vagy kistemplom is tartozott.

Az új kastély eredeti tervrajzai, dokumentációi elvesztek, megsemmisültek, esetleg magánkézben lappangnak, így nem ismert a tervezője sem. Egyes föltételezések Ybl Miklósnak tulajdonítják az épületet, de ez szinte teljes bizonyossággal kizárható. Az építtető egyértelműen gróf Károlyi Imre (1873–1943) és felesége volt, amint az a homlokzati föliraton is olvasható: „AEDIFICAVERUNT EMERICUS COMES KÁROLYI DE NAGYKÁROLY UXORQUE EIUS SOPHIA NATA Cssa KÁROLYI DE NAGYKÁROLY A. D. MDCCCXCVII”. (Építették Nagykárolyi gróf Károlyi Imre és felesége Nagykárolyi Károlyi Zsófia grófnő 1897-ben.) Imre gróf már nem adhatott megbízást a neves építésznek, hiszen Ybl Miklós 1891 elején meghalt. A nagymágocsi kastélyt egyébként nem tartalmazza Ybl életműve sem. Verrasztó Gábor helytörténész kutatásai szerint a kastélyt valószínűleg egy magyar származású osztrák építész tervezte, aki Bécsben lakott. Neve ez idáig nem ismert, de az biztos, hogy a kastély építésének 40. évfordulójára rendezett ünnepségre meghívták, tehát 1937-ben még élt. (Ezt Szelecz János is megerősítette, aki valaha inas volt, és Budapesttől egy darabon együtt utazott a tervezővel. Sajnos a nevére nem emlékezett.)

Verrasztó részletes leírása és elemzése szerint az U alaprajzú emeletes kastély egy–másfél évig épült, homlokzata harmonikus, kicsit sem hivalkodó. Tengelybeosztása 2+4+3+3+3+4+2. A 4-4 tengely rizalitos. A jobb szárny végénél helyezkedik el a télikert, tetején terasszal. A középrizalit oszlopokon nyugvó erkéllyel és a tetőablaknál lévő címerrel hangsúlyozott. Szinte ugyan-ezt a képet nyújtja az udvar felőli középrizalit is, de ide keramitkockával kirakott fölhajtót, a tetőtérbe pedig órát építettek. A jobb és balszárny udvari oldalán is fedett folyosót találhatunk, ennek tetejét dór utánzatú oszlopok tartják. Az épületen hatféle formájú, stílusú ablakot alkalmaztak (kosáríves, félkörös, egyenes záródású stb.), ezek közül legszebbek az emeletiek, amelyek barokk díszítésűek. A tetőszerkezet meglepő szépségű és megoldású, hajlított és lépcsőzetesen egymásra szegelt gerendákat is fölhasználtak az építészek.

Eredetileg négy lépcsőháza volt a kastélynak, de az 1970-es években a fa csigalépcsőt meggondolatlanul lebontották. Megközelítőleg „érintetlen” állapotú helyiség a kastélyban a valamikori fogadószoba, stukkódíszes, aranyozott-festett mennyezetével, a galériás hall nagyon szép fafal burkolásával, a márványkandalló fölötti Károlyi-címerrel, valamint a ma ebédlőnek használt két helyiség, és a márvánnyal borított télikert.

Ma is élő (turistáknak is terjesztett) tévhit, hogy a kastély 99 szobás, és csak a magasabb adó miatt nem lett 100 szobás, mert akkor már palotának számított volna. Ez azonban nem fedi a valóságot, mert – az illemhelyeket is beleszámítva – összesen 72 helyiség található az épületben. Az átalakításokat figyelembe véve, eredetileg is legfeljebb 77 helyiség lehetett, a szobák száma, pedig jóval kevesebb.

 

A kastély udvari homlokzata

 

 

Több forrásból, így a plébániahivatal irataiból is megállapítható, hogy a kápolnát csak 1910-ben építették. Szilágyi László lelkész ezzel kapcsolatban a következőket jegyezte fel: „A Kastélyi Szt. Kereszt felmagasztalásáról nevezett márvány kápolna építtetése 1910. VIII. 5. – Méltóságos Gróf Károlyi Imre úr és nemes lelkű neje Gróf Károlyi Zsófia grófnő, néhai Tibor nevű elsőszülött gyermekük Kedves emlékét megörökítendők, elhatározták, hogy a kastély első emeletén, azon termet, melyben Kedves gyermekük utoljára halva feküdt és felravatalozva volt, kápolnává alakíttatják. Az ige hamarosan testet öltött. 1910 tavaszán külföldi művészmesterek serényen munkálkodva ez év júliusára elkészítették a díszes Kápolnát, melynek alapzata és oldal falai tiszta fehér és fekete márványból, a mennyezet díszített stuccóból készült. Középen kettős lépcsővel egy tiszta fehér márványból készült oltár, márvány tabernáculummal, melyből középen fekete márványból készült gyönyörű feszület emelkedik ki, oldalt három három antik stílű ezüst gyertyatartó és ezüst rámájú cánontáblákkal az oltáron; a tabernáculum ajtaja szép sárgaréz veret, domborművel díszítve. Helyet foglal még a kápolnában egy fehér emaill selyem gemiflexorium, mögötte 2 foteil és jobbról a két színes ablak között a boldogemlékű első szülött Tibor kisgróf életnagyságú élethű szobra carrarai márványból ülő helyzetben angyalnak mintázva...”. Amíg a kápolna készült, többszöri levélváltás történt a püspöki főhatósággal a házi kápolna nyilvános jellegűvé tétele tárgyában, melyet X. Pius pápa utóbb engedélyezett. „Ezen pápai privilégium alapján a házi Kápolna, mely a Szt. Kereszt felmagasztalására dedikáltatott, nyilvános Kápolnának declaráltatott, melyben a grófi család tagjai és mindenkori vendégei minden vasár és ünnepnap eleget tehetnek e helyen szt. mise hallgatási kötelezettségeiknek.” A kápolnát Jung János váci segédpüspök áldotta meg 1910. augusztus 5-én. Ezt követően évente kétszer tartottak szentmisét, Tibor gróf születésének (január 16.) és halálának (június 20.) napján.

A kastélyban föltevések szerint először gázvilágítást alkalmaztak, és csak az 1910-es években készítettek gőzgéppel működő saját áramfejlesztőt. Ezt a ma műhelynek használt épületben helyezték el, és 110 voltos egyenáramot termeltek vele, egészen a falu villamosításáig.

 

A kastély kápolnája

 

Károlyi Imre gróf földszinti dolgozószobája

 

A kastély fogadószobája

 

A kastély társalgója

 

 

A műhely előtt volt az egyik régi ciszterna, amelynek még eredetiek födőlapjai: Schlick féle Vasöntöde és Gépgyár R. T. Budapest. A kastély falicsapjai, falikútjai Knuth Károlytól valók, szintén Budapestről. A belsőépítészeti munkák többéves elhúzódását igazolja a hajdani könyvtár kandallójának fa fölső része. Ennek (és valószínűleg a hall címerének) készítője Damjanovics László budapesti műbútorasztalos, aki munkájába belevéste a dátumot is: 1902. április 24.

A kastély bal szárnyának lépcsőházában elhelyezett fatáblán az alábbi olvasható: „Ez a berendezés a 13/1949. TVR. értelmében művészettörténeti értéke miatt védett iparművészeti emlék. Mindennemű rongálása tilos. Átalakításához és restaurálásához a Népműv. min. engedélye szükséges.”

 A kastély 40 hektáros arborétumszerű parkja a kertművészet remeke, ritka fenyőfélékkel, a tiszafa és a tuja változataival, őstölgyekkel, platánokkal. A parkhoz 10 hektáros tó is tartozik, túlpartján pihenővel. Barokkos hangulatot adnak a kovácsoltvas kapuk és a parkban elhelyezett szobrok, szoborcsoportok. A főhomlokzattal szemben áll egy díszkút, amelynek szoborcsoportja a Szabin nők elrablását ábrázolja. Az udvari szökőkút szobra a Kisfiú hallal.  A park ezen részén található a Négy évszak allegorikus homokkő szoborcsoport, ezek római mitológiai figurák. Talapzatukban még ma is jól kivehető az 1771-es évszám, tehát bizonyosan a régi kastélyhoz tartoztak. (Egyes föltételezések szerint a szobrok az egykori szegvári Dóczi kastélyból kerültek ide.) Szintén ugyanekkor készült a parkban látható különálló női alak is, amelynek koszorút tartó keze már hiányzik. A szobrok alkotói ismeretlenek. (Volt egy Nimródot ábrázoló szobor is, de ez ma már nem látható. A tó melletti filagóriát díszítő szobor 1945 óta szintén hiányzik.) A rózsakerti ülő női akt nem tartozik a kastély eredeti szobraihoz, ezt 1966 körül helyezték el a parkban, alkotója Sóváry János.

A nagymágocsi Károlyi-rezidencia is osztozott a magyarországi kastélyok szomorú sorsában, szerencsére azonban a II. világháborúban nem sérült meg, nem rombolták le. Gróf Károlyi Imre 1943-ban bekövetkezett halála után a templom kriptájában lévő halottak földi maradványait Kenderesre és Nagykárolyba szállították. Miután a Károlyi család szinte mindenét hátrahagyva elhagyta otthonát, a gazdátlan kastélyt fosztogatták, minden mozdíthatót elhordtak, a könyvtár ritkaságait tüzelőnek használták. A front közeledtével az épületben 1944 nyarán a Magyar Királyi 113. sz. tábori (kötöző) kórház kapott helyet. A megmaradt bútorokat, festményeket és tárgyakat az állam 1945-ben lefoglalta, majd Szentesre, Sárospatakra és Egerbe szállíttatta. Ma tehát csak a fönt említett városok múzeumaiban látható a Károlyi-kastély néhány eredeti mű- és használati tárgya.

A kastély 1945–49 között a Csepeli Vas- és Fémművek üdülője volt, majd az antifasiszta görög szabadságharcosok kaptak benne helyet (AMEK Otthon). 1954 óta szociális otthonként működik, amely 350 idős ember ellátását biztosítja (ma Kastélyotthon néven).

 

Forrás: Nagymágocsi Plébánia Historia Domusa 11., 102–103., 125–126.

 

Irodalom: Fényes Elek 1851. I/253–254. (Derek-egyháza címszónál.) Csíkvári Antal 1938. 56–60., Kiss Lajos 1980. 398., 448., Csongrád megye évszázadai I/90., 98., 149., Verrasztó Gábor 1990. 5–33., Blazovich László 1995. 81–83., Blazovich László 1996. 193–194., Barangolások Csongrád megyében, 1977. 159–160.

 

L. L.