Szómagyarázat

 

 

ABLAKKÖTÉNY. Az ablakkönyöklő alatti kiemelkedő vagy homorú dísz.

ABAKUSZ. Az antik oszlopfő fejlemeze.

AJTÓKERET. Az ajtónak faragott kőből, vakolatból, stukkóból alakított egyszerű vagy díszes keretezése.

ÁLBOLTOZAT. Formailag a boltozathoz hasonló térlefedés, amely vízszintes rétegekben rakott, konzolosan előugratott kősorokból áll.

ÁLLÓHÉZAGOS DESZKAOROMZAT. Népi építészetben a házvég lezárása függőleges deszkával.

ÁMBITUS. Építmény előtti nyitott folyosó.

AMBO. Egy vagy két oldalról fölvezető lépcsővel ellátott szószék.

AMORETT. Szárnyas gyermekalak.

ANTEFIX. Az épületek ereszpárkányán alkalmazott kúpcserép a cserépfödés védésére és dekoratív szegélyezésére.

APÁTSÁG. Kolostor, amelynek élén apát, vagy apátnő állt. E tisztség főként a bencés alapítású és bencés regulájú rendeknél (pl. ciszterciek) fordul elő.
Az elnevezés az intézményre és a kolostori épületek együttesére egyaránt vonatkoztatható.

APSZIS. A szentélyhez csatlakozó félköríves, négyszög vagy sokszög alaprajzú, félkupolával boltozott kisebb tér.

ARCHITEKTÚRA. Építészet, építőművészet.

ARCHITRÁV. Antik és klasszicizáló épületek homlokzatkiképzésében alkalmazott vízszintes gerendázat.

ARCHIVOLT. Oszlopközöket áthidaló boltív.

ÁRKÁD. Pilléreken, oszlopokon nyugvó boltívek egymásutánja.

ARMÍROZÁS. Épületsarkok erősítése, díszítése soronként váltakozó hosszúságú kváderkövekből.

ATTIKA. A főpárkány fölötti mellvédszerű fal.

ATTRIBÚTUM. Szentek, allegorikus alakok fölismerésére szolgáló jelvény.

BÁBOS KORLÁT. Kőbábsorból álló mellvéd.

BALDACHINHÁZ. Vidékünkön Nepomuki Szent János szobrai fölé emelt, oszlopokon nyugvó, tetőzettel ellátott nyitott építmény.

BALUSZTRÁD. Kőbábos mellvéd.

BARBAKÁN. Elővár, külső védmű külön vizesárokkal és felvonóhíddal.

BAROKK ÉPÍTÉSZETI STÍLUS. Kb. 1600–1750 között virágzott. Tömegformálása összetettséget, változatosságot, nyugtalanságot, szenvedélyes mozgást, dinamikát fejez ki, tele van izgalommal és feszültséggel. A monumentális méretek, a nagy dimenziók, a gigantikus tervek művészete. Egységes téralakításra törekszik, a többi teret az uralkodó tér motívumnak rendeli alá. A templomépítészetben a kupolateret, a palotákban az első emeleti dísztermet emeli ki. A reneszánsz határozott vonalvezetéssel lezárja a teret, a barokk szétbontja a belső tér zártságát. A templomi mennyezetfreskók mintegy összekapcsolják az épület szűk földi terét az égi terek végtelenségével. A barokk festőivé, fényben-árnyékban tobzódóvá formálja a homlokzatot. A mellékfrontok díszítettségben elhanyagoltak, kopárak; a főhomlokzatra pazarolja minden gazdagságát. Az oszlopok, féloszlopok, lizénák párosával fordulnak elő, a falfelület hullámzó, az oszlopok csavartak. A tornyot mozgalmas körvonalú sisak zárja. A palotahomlokzat hangsúlyos része a díszterem. A koronázópárkány fölé balusztrádot és szobrokat helyeznek. Ledönti az egyes művészetek közötti határokat, az építészet, szobrászat, festészet elválaszthatatlan egységgé forr össze. Szépségeszméje a drámai nyugtalanság, a kolosszális méret és a megbonthatatlan egység.

BAZILIKÁLIS ELRENDEZÉS. Legalább háromhajós épületek meghatározott tér- és tömegkapcsolása. A főhajó magasabb a mellékhajóknál, és a fény a főhajónak a mellékhajók fölé magasodó falsíkján levő ablakokon jut az épületbe.

BÉLLET. Kapu, ablak befelé szűkülő, egész, vagy féloszlopokkal díszített, egyenes lépcsőzetes kerete.

BELSŐTORNYOS VÁR. Középkori vártípus, amelynél a falakat erősítő tornyok teste a falakon belül áll.

BIZÁNCI ÉPÍTÉSZET. Görög, római és kisázsiai elemek szerves ötvöződéséből, az ókori művészet folytatásaként kialakult építészet, amelynek első (korai) korszaka a 4. századtól a Macedon uralkodókig (864), második (középső) a latin hódításig (1204), a harmadik (késő) pedig Konstantinápoly török elfoglalásáig (1453) tartott. Főbb épületformái a bazilika és a kupolával födött centrális templom. Rendszerint az egyszerű megjelenésű épületeket gazdag faragványok és mozaikok, később inkább freskók díszítették.

BOLTSÜVEG. A boltozatnak bordák közötti része.

BORDA. A bordás boltozatok terhét viselő, kőből faragott szerkezeti elem.

CASTELLUM. Erődített építmény, udvarház, kastély.

CASTELLUM. 1. A rómaiaknál megerősített hely, a határon levő állótábor. 2. A középkorban erődített építmény, udvarház, kastély, vár jellegű kastély. Az uralkodó vagy földesúr reprezentatív lakóépülete.

CASTRUM. 1. A római csapatok állótábora. 2. A középkorban kőből vagy téglából épült vár.

CINTEREM. 1. Templom körüli temető. 2. Protestáns templomok előcsarnoka vagy oldalépítménye.

CSEGELY. Négyzetes vagy sokszögű alaprajzú terek tartóelemei és a rajtuk nyugvó kupola közé iktatott gömbháromszög.

CSEHBOLTOZAT. Négyzetes alaprajzú teret lefödő gömbfelületű boltozat.

CSEHSÜVEGBOLTOZAT. Egymás melletti térszakaszok fölött sorozatosan alkalmazható boltozat, melynek körszeletei szimpla vagy kettős hevederívekben találkoznak.

CSILLAGBOLTOZAT. A bordás boltozatnak különösen a késő gótikában elterjedt dekoratív változata. Elvileg a keresztboltozatból származtatható, az átlós bordák Y alakú szétágaztatással társulnak. Az így keletkezett csillag formájú alakzatból később az átlós bordák el is maradhatnak.

DIADALÍV. Itt a templomhajót a szentélytől elválasztó boltív.

DIAFRAGMA. Acél tartószerkezetekben a rudak tengelyére merőlegesen elhelyezett merevítő elem.

DONGABOLTOZAT. Hosszanti terek lefödésére szolgáló hengerfelületű boltozat, amelynek keresztmetszete lehet félkörív, kosárív, körszelet vagy csúcsív.

DONZSON. Öregtorony, középkori várak jól védhető területén álló sokszögű vagy kör, esetleg összetett nagyméretű torony. A várlakók végső menedéke.

DORMITÓRIUM. Középkori kolostorokban a szerzetesek közös hálóterme, rendszerint a templom keresztházához vagy szentélyéhez kapcsolódó, innen néha lépcsőn megközelíthető keleti kolostorszárny emeletén.

DÓR OSZLOPREND. Az oszlopok lábazat nélküliek, törzse kannelúrozva van, az oszlopfő párnatagból (echinusz) és fejlemezből (abakusz) áll.

ECHINUSZ. A dór oszlop fölötti párnatag.

EKLEKTIKA. A 19. század második felében terjedt el. Önálló alkotóerő híján egyazon épületen több történeti stílus elemeit használja föl, ezekből alakítja ki vegyes formanyelvét.

EMPIR. Napóleon császársága idején kialakult művészeti stílus. Építészetben a görög formák mellett az egyiptomi motívumokat is alkalmaz.

EMPÓRIUM. Oldal- és kereszthajók fölötti árkádos karzat.

ERESZPÁRKÁNY -> Koronázópárkány.

ETRUSZK OSZLOPREND -> Toszkán oszloprend.

FACHWERK. Fagerenda vázszerkezettel emelt építmények építési technikája.

FALOSZLOP. A falsíkból kiemelkedő negyed-, fél- vagy háromnegyed körív-keresztmetszetű oszlop. Formai kialakítása a szabadon álló oszlopéval azonos.

FILAGÓRIA. Nyitott kerti házikó.

FOGROVATFRÍZ -> Pártafríz.

FŐPÁRKÁNY -> Koronázópárkány.

FRESKÓ. Nedves vakolatra történő falfestés.

FRÍZ. Vízszintes díszítőszalag figurális, növényi vagy geometrikus mintával.

GEIZON. A hármas tagolású görög főpárkány legfölső zárótagja.

GERENDAFÖDÉM. Szorosan egymás mellé fektetett gerendákból álló födémfajta.

GOLYVÁZOTT PÁRKÁNY, LÁBAZAT. Tört vonalú párkány, lábazat, amely követi a falsíkból kiugró oszlopok formáját.

GÓTIKUS ÉPÍTÉSZETI STÍLUS. A 12. század közepétől a 16. század elejéig virágzott. A bazilikális elrendezésű templomok térhatása méretüknél fogva lenyűgöző. Alaprajzilag csipkeszerű könnyedség és áramló mozgalmasság jellemzi. A csúcsíves keresztboltozat a kései szakaszban kiegészül csillag, tölcsér és legyezőboltozattal. A boltozat oldalnyomása a falakról a támívekből és támpillérekből képzett támasztórendszerre tevődik át. A nagy falfelületek eltűnnek, a belső teret pillérkötegek és ablaknyílások tagolják, az épület légiessé válik. Homlokzata vertikális, dinamikus hatású, gazdag formakiképzésű. A főhomlokzatot a hajók tengelyébe állított támpillérek szakaszokba bontják. Az egy vagy hármas kapuzat csúcsíves záródású, gazdag bélletes díszítéssel. A homlokzat mozgalmasságát fokozza a kapu fölötti áttört, háromszögű oromzat (vimpera), a hatalmas rózsaablak, a csúcsíves árkád sor, a támpillér tagolású egyre karcsúbbá váló torony. Az oldalhomlokzatot támpillérek, ferde támívek, fiálék, magas kőrácsos ablakok tagolják.

GYÁMKŐ -> konzol.

HÁLÓBOLTOZAT. A bordás boltozatoknak a 14. századtól elterjedt késő gótikus vállfaja. A keresztboltozathoz képest sűrűbben elhelyezkedő bordák számos metszés- és csomópontjukkal egyenletes, hálózatos rajzot adnak. A csillagboltozattal ellentétben elsősorban hosszanti terek egységes lefedésére alkalmazták.

HANGVETŐ. A szószék fölötti szószékkorona.

HISTORIZMUS. A 19. század második felében és a 20. század elején épülettípusonként alkalmazták a történeti stílusokat. Megjelenési formái: neoromán, neogót, neoreneszánsz, neobarokk.

HOSSZTENGELY. A homlokzat középvonala vagy szimmetriavonala.

HUSZÁRTORONY. A tetőgerincre ültetett tornyocska harangok elhelyezésére.

IDOMTÉGLA. Dekoratív rendeltetésű homlokzatburkoló elem. Építészeti tagozatok, részletek kialakítására szolgáló megfelelő keresztmetszetűre formált égetett agyagtégla.

IKERABLAK. Közös építészeti keretbe foglalt páros ablak. A kettős ablaknyílás íves lezárását a széleken és a közepén oszlopok vagy pillérek hordozzák.

IKONOSZTÁZ. A görögkeleti és görög katolikus templomokban a szentélyt a hajótól elválasztó gazdagon díszített válaszfal.

INVENTÁRIUM. Hagyatéki leltár.

ION OSZLOPREND. A dór oszlopnál könnyedebb; tagolt lábazaton áll, törzse karcsúbb, fejezetét csigavonalas voluták alkotják.

ÍVSOR. Vak félkörívek sorából álló díszítőszalag.

KAGYLÓDÍSZ. Kagylószerű aszimmetrikus díszítőelem.

KAMPANILE. Szabadon álló harangtorony.

KANNELÚRA. Az oszloptörzs függőleges, homorú vájata.

KÁPTALANTEREM. Kolostorokban, székesegyházi és társaskáptalanokban a papság vagy a szerzetesek gyűlésterme, a vallásos szövegek közös fölolvasására, a közösség ügyeinek intézésére.

KARTUS. Gazdagon díszített keretező ornamentika.

KERESZTBOLTOZAT.  Egymást derékszögben metsző két dongaboltozat.

KÉTTRAKTUSOS ÉPÜLET. Egyvégtében húzódó két helyiségsor.

KLASSZICISTA ÉPÍTÉSZETI STÍLUS. Kb. 1750–1830 közt virágzott. A barokk és a rokokó ellenhatásaként jött létre, az antik elemek kiforrott nyugalmát állította középpontba. Az épületeken világos szerkezet, nemes arány, finom ritmus, egyszerű, zárt forma érvényesül. A hosszú homlokzat egyhangúságának föloldására,  a főtengely kiemelésére timpanonnal ellátott oszlopos portikuszt emeltek, melyhez magas lépcsősor vezet. A homlokzaton gyakoriak a gyámdíszes párkányok, tojássoros lécek, rozetták, palmetták, mitologikus domborművek.

KLINKER. Magas hőfokon égetett, fagyálló tégla.

KONZOLOS PÁRKÁNY. Gyámköves párkány.

KOLUMBÁRIUM. Hamvasztásos temetés urnáinak fülkesoros építménye.

KOMPOZIT OSZLOPFŐ. Az ion és az akantusz oszlopfő összetételéből keletkezett.

KONTYOLT TETŐ. A nyeregtető végeit ferde tetősíkok zárják le.

KONZOL. Gyámkő. Falba illesztett, belőle merőlegesen előreugró tartóelem a fölötte lévő tagozatok alátámasztására; önálló díszítőelemként is alkalmazzák.

KORINTUSZI OSZLOPREND. A legdíszesebb, legkarcsúbb antik oszloprend; az oszlopfőt finoman faragott akantuszlevelek díszítik.

KORONÁZÓPÁRKÁNY. Főpárkány, ereszpárkány, koszorúpárkány. Az épület homlokzatait koronázó, köre befutó záró párkány.

KÖRTETAGOZAT. Domború és homorú felületekkel határolt, lemeztaggal záródó, körteforma-keresztmetszetű pálcatag. Gótikus boltozati bordák, pillérkötegek, keretelések gyakori tagozata.

KOSÁRÍV. A félkörnél laposabb boltívforma három vagy több különböző középpontú és sugarú körívdarabból szerkesztve.

KOLLONÁD. Két oszlopsorokkal közrefogott gerendázaton nyugvó síkfödémmel fedett folyosó.

KOSZORÚPÁRKÁNY -> Koronázópárkány.

KÖNYÖKLŐ. Az ablaknyílás alsó, vízszintes tagozata.

KÖNYÖKLŐPÁRKÁNY. Az ablakkönyöklő magasságában a homlokzaton végigfutó párkány.

KVÁDER (KVADRUM). Négyszögletes, szabályos alakú falazókő.

LANTERNA. A kupola terének megvilágítására a kupola záradékán ülő sokszögű vagy kerek alaprajzú, ablakokkal ellátott tornyocska.

LIZÉNA. Homlokzatot tagoló, lábazat és fejezet nélküli függőleges falsáv.

LOGGIA. A homlokzat síkján belül maradó födött erkély.

LÓHEREÍV. Három körszeletből álló boltívforma. Egy tengelyre állított két érintkező körből és az ezeket metsző harmadik körből szerkeszthető meg. 

MANZÁRDTETŐ. Kettős tető, fölül laposabb, alsó felében meredekebb tetősíkkal.

MEANDER. Geometrikus, folytatólagos tört vonalú szegélydísz.

MELLVÉD. Erkélyeket, teraszokat, tornácokat stb. lezáró alacsony fal.

MENSA. Oltár

MENSA ACADEMICA. Diákasztal, szegény sorsú egyetemisták díjtalanul vagy csekély árért történő étkeztetése.

MÉRMŰ. A német „Masswerk” szó tükörfodítása. Helyesebben kőrács.

METOPÉ. A triglifek között négyszögű terület általában domborműves ábrázolással.

MEZZANIN. Félemelet.

MONOSTOR. Apáti kormányzás alatt álló katolikus szerzetesház.

NÚTOLÁS. Hornyolás.

OLLÓÁGAS, SZELEMENES TETŐSZÉK. A tetőszerkezet súlyát a tetőgerincnél végigfutó szelemengerenda tartja, amely ősi fokon ágasfán, később ollóágas tartószerkezeten nyugszik.

OPUS SPICATUM. Halszálkamintás falazat, tégla- és kőfalrakási technika, a falazóelemek soronként váltakozó irányban dőlnek. Római eredetű, a középkorban is használták.

ORATÓRIUM. Templomhajóhoz, szentélyhez csatlakozó zárt karzat.

ORNAMENTIKA. Mértani, állati, növényi és absztrakt díszítmények, formaelemek gyűjtőneve.

OROMZAT. A nyeregtetőt lezáró oromfal.

OSZTÓPÁRKÁNY -> Övpárkány.

ÖVPÁRKÁNY. Osztó-, választópárkány. A szinteket vagy a homlokzat eltérő kiképzésű részeit elválasztó párkány.

PÁLCATAG. Domború, rendszerint körív profilú, vékonyabb építészeti tagolóelem. A profil körívének mértéke szerint lehet 1/4, 1/2, 3/4 pálcatag.

PALMETTA. Pálmalevelet utánzó, álló, szimmetrikus díszítőmotívum. Önállóan vagy frízzé kapcsolva fordul elő.

PÁRKÁNY. Az épülethomlokzat vízszintes tagolóeleme. Helyzete szerint lehet: koronázó-, könyöklő-, lábazati-, öv-, szemöldök-, vállpárkány.

PÁRTAFRÍZ = FOGROVATFRÍZ. A román építészetben alkalmazott derékszögben megtörő pálcatagokból álló díszítőszalag.

PATICSFAL. Sárral tapasztott vesszőfonat.

PARAPET. Ablakmellvéd.

PERGOLA. Kúszónövénnyel befuttatott lugas.

PIANO NOBILE. Főemelet. Lakó- és középületeknek az a szintje, ahol a reprezentációs belső terek foglalnak helyet.

PILASZTER. Függőleges falpillér. A lizénától eltérően fejezete és lábazata van.

PITVAR ~ PITAR. A konyha előtere, elülső része, ahonnan háromosztatú ház esetén a szomszédos helyiségekbe jobb és bal irányban ajtó vezet, szemben a szabadkéményes konyha, a kéményalja van.

POROSZSÜVEG BOLTOZAT. Kis fesztávolságú, lapos ívkeresztmetszetű, vas-födémgerendák között feszülő újkori dongaboltozat, amelynek ívmezői alulról ívesen vagy vízszintes síkúra vakolhatók.

PORTÁL. Díszes főbejárat.

PORTIKUSZ. Épületek előtti oszlopos előcsarnok.

POSZTAMENS. Szobor, váza, oszlop talpazata.

PUTTÓ. Ruhátlan, szárnyas gyermekalak.

RABICFAL. Sodronyhálóra fölhordott gipszhabarcsból készült könnyű, vékony fal.

RÁCSOS TARTÓ. Hidak és tetők fölső és alsó tartó öveit rácsszerű rajzolatú rácsrudak merevítik.

REFEKTÓRIUM. Kolostorok étkezőterme, a káptalanterem és a dormitórium után a harmadik legnagyobb helyiség.

RELIEF. Dombormű.

RENESZÁNSZ ÉPÍTÉSZETI STÍLUS. A stíluskorszak 1400-tól 1600-ig tartott. Az antik művészet szellemének és formáinak újjászületését tűzte célul.
A gondolkodás középpontjába az ember került; a középkori ember személytelenségét az individualizmus, sóvárgó képzeletét a racionalizmus váltotta föl. Tömeghatása nyugodt, kiegyensúlyozott. Téralakításban harmóniára, zártságra, egyensúlyra törekvő fölfogásának megfelelően a centrális elrendezés is szerephez jutott. A lapos- vagy félhengeres dongaboltozat mellett elterjedt a kazettás mennyezet. A kupola megvilágítása lanternás. A belső falfelületen megjelent a stukkó. A homlokzat statikus és horizontális hatású. A paloták a politikai viszonyok miatt erődítményül is szolgálnak, ezért a homlokzat erőt és zártságot sugároz, amelyet főleg rusztikás kiképzéssel értek el. A párkányok erőteljesek. A centrális templomok falfelületét lizénák és párkányok tagolják, a véghomlokzatot timpanon zárja le, a homlokzati elrendezése szimmetrikus.

RIZALIT. Az épület homlokzatsíkjából kiemelkedő falszakasz.

ROMÁN KORI ÉPÍTÉSZET. A kora középkor (kb. 1000–1250) művészeti stílusa. Legjellemzőbb formaképző eleme (az ajtók, ablakok, ívpárkányok, boltívek, árkádok alkalmazásánál) a félkörív. Tömeghatása várszerű nehézkességet, zártságot, komorságot fejez ki. A latin kereszt alaprajzának téregysége a szentélynégyszög. Falai masszívak, vaskosak, tömörek. A födém dongaboltozat, keresztboltozat, kései szakaszában bordás román keresztboltozat. Homlokzatát tölcsérszerű bélletes kapu, iker- vagy hármas ablak, ívsoros párkány, több emeletet átfogó lizéna, szoborgaléria ékesíti.

ROMANTIKUS ÉPÍTÉSZETI STÍLUS. A 19. század első felének építészeti irányzata. A kor emberét a világos, tiszta és szigorú antik fölfogás helyett a középkor misztikus gondolatvilága vonzotta, de szerepet kapott a szenvedélyesség, a melankólia, a képzelet szárnyalása is.

ROTUNDA. Körtemplom.

ROZETTA. Karéjos szélű, többnyire kerek, öt- vagy többszirmú rózsa.

RÓZSAABLAK. Templomok főhomlokzatát, kereszthajók végeit díszítő kerek ablak.

RUSZTIKÁS FALAZAT. Kváderkövekből alkotott falazat.

SGRAFFITO. A falra két vagy több különböző rétegű vakolatréteget hordanak föl, majd a fölső, világosabb réteget a kívánt rajz szerint kimetszik.

STUKATÚR. Nádazott felületre (pl. mennyezetre) fölhordott meszes habarcsvakolat.

STUKKÓ. Belső falak, mennyezetek díszítésére, tagolására használt meszes gipszhabarcs, amelybe homokot, márványport, enyvet és festéket kevernek.

SZABADKÉMÉNY. Az alföldi népi építészetben a konyha elülső része, a pitvar lepallatolt, a kéményaljának nevezett hátsó fele nyitott; a füst a kürtő alakú szabadkéményen távozik.

SZALETLI. Kisebb filagória

SZECESSZIÓS STÍLUS. A historizmus ellenhatásaként terjedt el 1890–1910-ben. Ornamentikáját a természetből merítette. Kedvelte a növényi motívumokat.

SZEGMENTÍV. Körszeletből alkotott lapos ívforma.

SZEKKÓ.  Falfestés száraz vakolatra.

SZENTSÉGHÁZ. A római katolikus templomok főoltárain az Oltáriszentség őrzésére szolgáló zárható szekrény.

SZÓSZÉKKORONA -> Hangvető

SZUPRAPORTA. A barokk és a rokokó művészetben az ajtó fölötti ornamentális díszítmény.

TABERNÁKULUM. Szentségház.

TERRAKOTTA. Égetett agyag.

TIMPANON. Háromszög alakú, párkánnyal keretezett oromzat.

TONDO. Körformájú falfestmény vagy relief.

TORNÁC. Földszintes házak bejárati oldalán oszlopokkal, boltívekkel alátámasztott, nyitott, fedett folyosó.

TOSZKÁN OSZLOPREND. A dór oszloprend etruszk változata. Az oszlop lábazaton áll, törzse sima, fejezetei kör alakúak.

TRAKTUS. Egyvégtében húzódó helyiségsor. -> Kéttraktusos épület.

TRIGLIFEK. Három függőleges vájattal ellátott téglalap.

VAKMÉRMŰ. Vakrács, reliefszerűen kifaragott, nem áttört kőrács. Zárt falsíkok díszítőeleme a gótikus építészetben.

VERTFAL. A népi építészetben deszkazsalu közzé furkókkal döngölt föld.

VESZTIBÜL. Előcsarnok, kilátó.

VIMPERA. Gótikus ajtók és ablakok fölötti meredek, háromszögű díszítőoromzat.

VOLUTA. Csigavonalas díszítő tag.

ZÁRÓKŐ. A boltív záradékát alkotó, a boltozásnál utolsóként elhelyezett, fölül szélesedő kő.

 

T. F.