Szeged

 

 

 

475. Nagy Pál-ház

MJ. Klasszicista, 1836.

Oskola u. 21.

Lőrinc Gebhardt

 

A Nagy Pál-ház homlokzati rajza

 

 

        *Palánk 285. = az Oskola utca nyugati házsorán. 1836-ban „Nagy Pál polgár és asztalos mester által az ugy nevezett Oskola utcában ujonnan építendő házát megvizsgálnánk, és azt a rendesítés rendszabályaival öszve egyeztetnénk – kiküldetve lévén alázattal jelentjük, hogy a hely szinén megjelenvén Nagy Pál azt adta elő hogy az ide zárt terv szerént a volt Márich háza fundusán emeletes házat szándékozik építeni; tapasztaltuk, hogy az ugy nevezett Oskola utza nyugotti széle, a hol most Nagy Pál építeni szándékozik, rendetlen légyen, egyenes vonatot a Frumm Mátyás emeletes háza alsó szélétől lefelé egész a Veszelinovics Bazil úr háza sarkáig határozván, Nagy Pál ujonnan építendő háza tekintetét ezen lineára tétettük, melly által az ujonnan építendő háza széle egynehány hüvelkel killyebb esik a régi ház szélénél”, írták június 10-én. A tervrajzon a ház homlokzata 5+K tengely, egyenes záródású ablakokkal, a földszint félköríves kerete-lését vállpárkány fűzi össze, a kapunyílás magasra ível, a kapu mellett boltajtó. Az építkezésre június 14-én adtak engedélyt. 1841-ben még Nagy Pál tulajdona, 1848-ban Rónay János háza.

         1859 őszén a Rónay-féle emeletes házat a mellette lévő alacsony házzal együtt (*Palánk 286.) megvásárolta Pfann József kereskedő. 1863. április 10-én itt született Wavra József zenész és felesége, Beier Teréz Kornélia nevű gyermeke (1869-ben még itt laktak). 1864 februárjában egy emeleti, kétszobás „lakosztály”, a földszinten Weisz gombkötő lakása és boltja kiadó. 1868 őszéig Seifman Mór kárpitos és bútorraktáros, 1869 tavaszától a Szegedi asztalosipar-részvénytársulat bútorraktára. Cégérüket a megnyitásra „Kovács József asztalos készítette, Schőnberger festé”. Itt rendelte meg 1870-ben Lukács György és neje azt a díszes stallumot, amit a makói római katolikus templomban helyeztek el. A hármas ívű kanapét ábrázoló, cégért látjuk az 1872-i Letzter-sorozat fényképén. Üzletük 1874 augusztusától eladó, de csak 1876-tól lett Varga, Reiner és társai bútorüzlete. A ház a Vizet még mindig idős Pfann József tulajdonában élte túl. Az egész földszintet elfoglaló üzlethelyiség 1879-től bérbeadó, júliusban Farkas S. Borforráshoz címzett bormérést, 1880 tavaszán Schőn Adolf kávéházat nyitott benne. Ezt 1883 nyarán újjáalakította, decemberben a kávéház eladó vagy bérbeadó. 1890. február 7-én meghalt Pfann József. Az Építési Törzskönyvben a következők a tulajdonosok: Pfann Józsefné, Szabó Mihály, Ilona, Mária, Gizella. 1895 szeptemberében a Pfann-házakat a tulajdonosok árverésre bocsátották. A lépcsőház falépcsőit 1936-ban cserélték ki műkőlépcsőkre. 1996-ban a földszintet az Éliker élelmiszerboltja foglalja el.

        A Bába utcára átnyúló téglalap alakú telekre épült egyemeletes lakóház három oldalról határolta az udvart. Ma téglalap alaprajzú épület, homlokzata 6 tengelyes, a tervtől eltérő egyenes záródású nyílásokkal. Az 1872-i fényképen láthatóan a tervtől eltérő a homlokzat, bár a földszint kiképzése nem látható, az övpárkányt hatalmas cégtábla takarta. Az emeleten azonban az egyenes záródású, zsalugáteros ablakok fölött erőteljesek a szemöldökök. Az ablakok közül nyúlt ki a kanapés cégér. A rovátkált főpárkány erős kiülésű. A házat 1983-ban védetté nyilvánították, majd 1990-ben jellegétől idegen tetőtér-beépítéssel megmagasították. Bejáratot a Bába utca felől, a szomszéd ház lépcsőházán és függőfolyosóján át kapott.

 

        Forrás: SZL: Ti. 1670/836., 971/839., 3189/841., 1921/861., Ni. 1848–1849., SZB. 7/868., ÉT.

 

        Irodalom: SZH 1859. okt. 23., 1864. febr. 3., 1868. okt. 4., 1869. ápr. 25., máj. 9., 16., 1870. szept. 9., 1874. aug. 9., 1876. aug. 20., 1880. máj. 6., 1883. júl. 8., 1895. szept. 12., SZN 1879. júl. 5., 1883. dec. 12., Bálint Sándor 1959. 91., Habermann Gusztáv 1992. 237., 219., 297., 257.

T. K. M.

 

 

476. Pfann-ház

MJ. Romantikus, 1861.

Oskola u. 23.

Arleth Ferenc

 

 

        *Palánk 286. = az Oskola utca nyugati házsorán. 1838-ban, 1841-ben Nagy Pál asztalosmester háza. 1858. május 6-án itt született Brauswetter János órás és Schwanz Vilma Ottó nevű gyermeke. 1859 őszén a „régente Fortunához cimzett alacsony házat” a mellette lévő Rónay-féle emeletes házzal (*Palánk 285.) együtt, Pfann József kereskedő vásárolta meg. A roskatag ház helyére, új ház építésére 1861. május 15-én nyújtott be kérelmet. A jóváhagyott terveket augusztus 9-én Arleth vette át a tanácstól. Pfann már decemberben hirdette a májustól kiadó boltokat és „lakosztályokat”. 1862 tavaszán elsőként Seifman Mór lakását és bútorraktárát helyezte át ide. 1863-ban Brauswetter János, mint „18 éve helybenműködő kronométer és műórakészítő”, hirdette magát. 1865 májusában már itt volt ékszerüzlete Pósz Alajos arany- ezüstművesnek. 1866-ban Seifman bővítette üzletét, föltehetően a szomszéd szintén Pfann ház földszintjén, ahonnan 1868 őszén költözött el. A házat látni a Letzter-sorozat 1872-i fényképén. A Vizet még mindig idős Pfann József tulajdonában élte túl. 1882 nyarán az órásüzlet fölé helyezte át építészeti irodáját Porzsolt Ernő műépítész. 1890. február 7-én meghalt Pfann József. Az Építési Törzskönyvben a következők a tulajdonosok: Pfann Lajosné, Szabó Ilona, Mária, Gizella, Szabó Mihály.

        1895 szeptemberében a tulajdonosok a Pfann-házakat árverésre bocsátották. Ekkor vásárolhatta meg a házat Brauswetter János. A Bajza utcai részen, a magasföldszintes raktárépületre egy emeletsor ráépítésére 1909. március 4-én kért engedélyt. Az óraraktár tervét Robelly Aladár készítette. Bizonyos fönntartásokkal, de végül is engedélyezték a ráépítést, és 1912-ben megadták rá a lakhatási engedélyt. Az épületet 1983-ban védetté nyilvánították, az óraraktárt 1990-ben lebontották, az Oskola utcai házat jellegétől idegen tetőtér-beépítéssel megmagasították. 1996-ban cipőbolt van benne.

 

A Pfann-ház 1986-ban

 

 

        A Bába utcára átnyúló, téglalap alakú telekre épült, az Oskola utcára L alaprajzú egyemeletes lakóház, a Bába utcára melléképülettel (óraraktár), ezek határolták három oldalról az udvart. Homlokzata 6+K tengely, földszintjén üzlethelyiség. Az övpárkány egyben ablakpárkány, ami végigfut; az ablaksor egyenes záródású, erőteljes szemöldökkel. A főpárkány alacsonyabban van, mint a mellette álló (21. számú) házé. „Kapuja fölötti gipsz emblémán látható egymásba fonott betűs monogramja: J B és ugyanaz olvasható le az emeleti lakás maratott ablaküveg tábláinak megmaradt darabján” – írta Habermann Gusztáv. A monogramos ablaküvegeket pótolták.

 

        Forrás: SZL: Ti. 971/839., 3189/841., 5041/861., SZB. 103., 226/861., Tt. 13 706/912., ÉT.

 

        Irodalom: SZH 1859. okt. 23., 1861. ápr. 21., dec. 4., 7., 1862. máj. 17., 1863. dec. 23., 1865. máj. 21., 1866. dec. 30., 1868. okt. 4., 1882. jún. 4., 1895. szept. 12., Péter László 1973. 74., T. Knotik Márta 1986a. 1986b., Habermann Gusztáv 1992. 37., 219., 257.

 

T. K. M.

 

 

477. Polgári leányiskola

Historizáló, szecessziós, 1911–13.

Osztróvszky u. 1/B

Bene Károly

 

 

        Az 1874-ben alapított állami polgári leányiskola megnövekedett növendékszáma miatt szervezték meg 1911-ben hat osztállyal 222 tanuló számára. 1926-ban már nyolc évfolyammal működött tíz pedagógus irányítása alatt.

        A Bartos Mór vezette építkezés előtt, 1910-ben bontották le Dugonics Andrásnak az iskola helyén állt szülőházát, amelyre az új épület sarkán kör alakú mezőbe foglalt, Tömörkény István fogalmazta sorok emlékeztetnek. A régi házról még 1876-ból való emléktábla 1942-ben kapott helyet a homlokzaton.

1944-ben a pinceablakok befalazásával 462 fős szükségóvóhelyet alakítottak ki Szojka Jenő tervei alapján.

 

A polgári leányiskola Osztróvszky utcai homlokzatrajza

 

A polgári leányiskola 1942 előtt

 

 

1951-ben a valószínűleg eredeti építési hibák miatt erősen behajlott födémek életveszélyes állapotot idéztek elő, ezért födémcserét kellett végrehajtani az összes válaszfal és kályha elbontásával. 1987 óta neve Dugonics András Általános Iskola.

 

 

Két utcára néző, L alakú, alápincézett, kétemeletes épület. A földszinten az Osztróvszky utca felől építették a személybejáratot, hozzá kapcsolva az udvar terébe nyúló lépcsőházat; a torna- és a dísztermet, az ifjúsági könyvtárat és az iskolaszolga lakását. A sarkon Dugonics-szobát alakítottak ki; a Dugonics utca felől négyszobás igazgatói lakás készült, mellette kocsibehajtóval.

Az első emeleten az utcák felől öt tanterem, a másodikon pedig három, mellettük rajz-, zene- és kézimunkaterem kapott elhelyezést.

A homlokzatok közül a személybejáratnak köszönhetően az Osztróvszky utcai lett az elsőrendű. Árkádíves attikával koronázott középrizalit tengelyében találjuk magát a bejáratot, az angyalok tartotta országcímer számára a főpárkány íves megemelésével hangsúlyozva. Tengelyképlete: 3+3+1/2/3+3+3. A Dugonics utca felől a főpárkány hasonló megemelése a Dugonics-emlékszöveg méltóságát emeli a homlokzat bal szélén. A további falszakasz nyílásai: 1+3+3+1, jobb oldalán a kocsibehajtóval. Mindkét bejárat hangsúlyos műkőkeretezést kapott. Az ablakok változatos szemöldökökkel záródnak. A kőosztást mutató műkő lábazat fölött a földszintet teljes fölületén tégla burkolja, az emeleteket csak sávokban díszíti. Az udvari homlokzatokon vízszintes nútozás készült, mértéktartó geometrikus nyíláskeretezésekkel.

Az iskola eredetileg gázvilágítással működött, a villanyt később is csak a fizikai előadóterembe vezették be kísérleti célokra – mára már ez utóbbi is csak történelem.

 

Forrás: SZL 46. doboz.

 

Irodalom: Kiss–Tonelli–Sz. Szigethy 1927. 273–274., Péter László 1986a. 110., A szegedi Dugonics András Általános Iskola évkönyve. Szerk.: Oltyán Béláné. Szeged, 1987. 7., Szabó Tibor 1991. 963.

O. Cs. M.

 

 

478. Parasztház

MJ. Eklektikus, 1883.

Pásztor u. 39.

 

Napsugár oromzatú parasztház

 

 

Váradi József építtette, akinek „házbirtoka” szerepel az 1879-es nagyárvízben elpusztult házak jegyzékén. Az 1883. május 23-án beadott építési engedélyhez a Szegedi Királyi Biztosság Műszaki Osztályának D típustervét mellékelte, Papp Sándor építő aláírásával. A városi hatóság 1885 szeptemberében adta ki a lakhatási engedélyt.

Négy osztatú: szoba–konyha–szoba–kamra beosztású, kamrája alápincézett. Udvar felőli oldalán széles, faoszlopos ereszalja épült, ahová az utcáról ajtó nyílt. Az 1930-as években az ereszalja vagy folyosó utca felőli végén nyári konyhát falaztak el: akkor az utcai ajtó helyére ablak került, így alakult ki a homlokzat mai arculata.

Fala kb. 1–1,2 méter magasságig tégla, afölött vályog. Eredeti tetőszerkezete szarufás volt. Amikor zsindelyfödelét cserépre cserélték, nagyobb teherbírású széklábas tetőszerkezet készült. Konyhai tüzelőberendezése eredetileg nyitott kéményű, a kémény vályogból rakott széles kürtőjét az 1960-as években még láthattuk. A szobabeli kemencét már az első világháború éveiben elbontották.

Oromzata fűrészelt fenyődeszkából napsugaras-zsalugáteres díszű. A deszkaoromzat alján lévő vízvető deszka szegélye csipkézett. A homlokzatot három féloszlop és az ablakok fölött eklektikus ízlésű vakolatdíszek tagolják. Egyedi sajátossága, hogy az ablakok fölötti párkányt tartó konzolokra bőgatyás, lajbis, kalapos pásztorok, az ereszalja felőli féloszlopra szamáron ülő juhász kőből faragott, illetőleg vakolatból mintázott figuráit helyezték. A naiv bájjal megformált pásztorfigurákat festették is. Ábrahám Balázsné (szül.: 1896.), az építtető unokája emlékezése szerint nagyapja számadó juhász volt, és a maga foglalkozását, öltözetét örökítette meg az utcai homlokzaton.

1959 óta védett népi műemlék. Napjainkban a napsugaras oromdíszítés legszebb szegedi emléke, amely egyedi sajátosságot is fölmutat. A homlokzatán elhelyezett tábla fölirata: „Városképi jelentőségű épület napsugaras oromdísszel. Épült: 1883”.

A ház új tulajdonosa a deszkaoromzatot, a homlokzat vakolt és figurális díszeit a nyolcvanas években, a műemléki helyreállítás követelményeit figyelembe véve fölújíttatta.

 

Irodalom: T. Knotik Márta 1986b.

J. A.

 

 

479. Parasztház

Eklektikus, 1881–1883.

Pásztor u. 63.

 

 

Nógrádi Imre és felesége, Engi Viktória építtette. Tervezte Pintér András, építette Kisjancsi István építőmester. Az építési engedély kelte 1881. február 17., a lakhatási engedélyt a városi hatóság az 1885. június 15-iki helyszíni szemle alapján adta ki.

Öt osztatú, tehetős parasztcsaládra utaló lakóház, ahol három nemzedék élt egy födél alatt. Beosztása: szoba–konyha–szoba–kamra (alatta pince) szoba. A nyeregtetős épület födélszéke alatt van a másik traktust képező széles, téglaoszlopos nyitott folyosó, amelynek a végén konyhát falaztak el.

Fala tégla, tetőszerkezete állószékes. Födele eredetileg fazsindely, az első világháború után cseréppel födték. A födém gerendás, a ház hossztengelyében fenyő mestergerendával és ráfektetett kisgerendákkal. A gerendákra nádréteg, föld, majd vastag sártapasztás került.

 

Alsóvárosi paprikatermelő-ház

 

A Pásztor u. 63. sz. ház alaprajza 1885-ből

 

 

A levéltárban fönnmaradt építési terven egyszerű végdeszkás oromzat szerepel. Föltehető, hogy az építtetők kívánságára készült napsugárdíszes, zsalugáteres

deszkaoromzat. Az 1879-es árvíz utáni újjáépítés típustervei alapján a nyolcvanas évek első felében több száz alsó- és fölsővárosi parasztcsalád készíttetett új házára napsugaras oromzatot. Homlokzata az építési terv szerint vakolatdíszes. Az utcáról az ereszaljára, újabb megnevezéssel folyosóra ajtó nyílt, aminek a helyére az 1950-es években ablakot tettek.

Az első szoba hajópadlós, a többi helyiség padozata döngölt föld. Az eredetileg nyílt tüzelőjű, szabadkéményes pitvart az első világháború idején padlásolták le. A két szobában sárba rakott cserépdarabokból készült búboskemence, melyeket az 1920-as években bontottak el. A hagyományos tüzelőberendezés a ház hátsó végében lévő konyhában és szobában fönnmaradt az 1960-as évek végéig.

Nyílászárók: a szobák és a két konyha ajtói tokosak, egyszárnyúak. A nagykonyhába két ajtó nyílik: a külső levélajtó, a belső fölül üvegezett. A kamra és a pince ajtaja kétszárnyú, erős deszkaajtó. A szobák ablakai deszkatokos, dupla, kétszárnyúak, az utcai szoba két ablaknyílásába, a vagyonbiztonság végett, vasrudakat helyeztek. E ház rekonstrukciója épült föl az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark szabadtéri néprajzi gyűjteményében 1990–91-ben.

 

J. A.

 

 

480. Közművelődési Palota

MJ. Eklektikus, 1895–96.

Roosevelt tér 1–3.

Steinhardt Antal & Lang Adolf

 

A Közművelődési palota 1899-ben

 

 

Azon elv alapján, miszerint csak az a közgyűjtemény tud megfelelni rendeltetésének, amely a maga portáján lakik, Szeged városa 1893-ban elhatározta, hogy az ország ezredéves fönnállásának emlékére a Somogyi-könyvtár, a Városi Múzeum, valamint a Dugonics Társaság elhelyezésére alkalmas, emlékszerű kultúrpalotát emeltet. Az ezredéves ünnepély momentumát magán viselő, díszes, kőburkolatos épület megtervezésére 1894-ben pályázatot hirdettek, melyre kilenc pályamű érkezett. Az „Artibus” jeligés terv budapesti készítői kaptak megbízást a részlettervek kidolgozására, valamint az 1895-ben megkezdett építés művezetésére. A kivitelezést Szilágyi János és Przybilla Gyula irányította.

A még teljesen nem kész palota avatására a fényes millenniumi ünnepség keretében, Dániel Ernő kereskedelmi miniszter elnökletével, 1896. szeptember 6-án került sor.

Az intézetek otthonra találásának áldozatos munkáját Reizner János végezte. Az örök időkre a Város elidegeníthetetlen tulajdonává lett Somogyi-könyvtár igazgatása mellett az ő nevéhez fűződik a múzeum megalapítása a legrégibb osztályok fölállításával. 1897-ben költözött be átmeneti szállásáról, egy bérlakásból a Somogyi-könyvtár az emeletre, az olvasóterem és a múzeum a magasföldszintre. Munkácsy Honfoglalás című pannójának idevásárolt színvázlatát a díszteremben helyezték el.

Hamar kiderült azonban, hogy a csupa ablak, magas díszpalotát nagyon nehéz berendezni. S az a fölbecsülhetetlen adottság, miszerint a korabeli Magyarországnak nem volt több, a Somogyihoz hasonló, gazdag vidéki közkönyvtára, amely minden megszorítás nélkül mindenki számára nyitva állott, magával hozta, hogy a múzeummal együtt az 1920-as évek végére kinőtték az épületet. Minden hely elfogyott, zsúfolt lett, ami az áttekinthetőség rovására vált, és lassan a fejlesztés lehetetlenségét idézte elő.

Az épület bővítésére végül 1954-ben, Nagyfalusy Antal tervei alapján került sor. Első ütemben a palotát hosszában kívánták megnyújtani mindkét irányban; majd a hátsó homlokzathoz U-alak két száraként elhelyezkedő szárnyakat szántak csatlakoztatni, melyet a várromhoz háromíves nyílású kapu kötött volna ívsoros, vakárkádos kerítésfal kíséretében. Ezen nagyszabású tervből csak az első ütem valósult meg az eredeti stílusmegtartásával, mindössze a véghomlokzatok timpanonjai maradtak el.

1984-ben a Somogyi-könyvtár új épületbe költözött; azóta egyedül az 1950 óta Móra Ferenc nevét viselő múzeumnak ad otthont.

Alagsor, magasföldszint és emelet alkotják a szabadon álló épület szintjeit. A reprezentatív térsort az előcsarnok – lépcsőház – díszterem hármasa alkotja, melyhez az emelet középső részén üvegtetős, nyolcszögletű csarnok csatlakozik. Melléklépcsője kovácsoltvas csigalépcső a padlásig. Mindhárom szinten hosszanti folyosóról lehet a helyiségeket megközelíteni. Jelenleg az alagsorban munkaszobák és raktárak; a földszinten, valamint az emelet egyik felén kiállítótermek találhatók; másik felében galériákkal megnövelt alapterületen további munkaszobák, könyvtár és irodák.

Az épület funkciójára tekintettel a tetőszerkezetet acél rácsostartók alkotják. A melegvízfűtés biztosítása már a pályázati kiírás követelményeként szerepelt. Fontos szempont volt az is, hogy az összes helyiség világos és – lehetőleg átellenes szellőztetéssel és szelelő kéményekkel – könnyen szellőztethető legyen.

A millenniumi kiállításon résztvevő iparosok számára készülő szekrényeket használták fel később a múzeumban. A kettős hátlappal tervezett, szétszedhető könyvállványok Rainer Károly asztalosmester művei. A kupolacsarnokba és a díszterembe esztergált lábú, bőrrel bevont padokat, kereveteket és nagytükrös fésülködőket készítettek.

A főhomlokzat 7+9+7 tengelyes, melyből a szélső 3–3 a bővítés eredménye. A középrizalit fő eleme a hatoszlopos korinthoszi oszloprend támfalas, oroszlános lépcsőzettel, kocsifölhajtóval; fölül szobrokkal ékesített timpanonnal, melynek frízében „A KÖZMŰVELŐDÉSNEK” fölirat jelzi az épület föladatát. A véghomlokzatok 3 tengelyesek. A hátsó középrizalitot a főhomlokzat oszloprendjének megfelelő, két pilaszter közé fogott négy féloszlop díszíti.

Az alagsori vakolatot vízszintes nútozással tagolták. A földszinti parapeteken, valamint az ablakokon nyolcágú keresztmotívumok. Az emeleti parapeteken tükörbe foglalt rozetta. A koronázópárkány fölött attikafal fut körbe az épületen.

S „minthogy a közművelődési palota általában görög építési modorban van tervezve, mely építési styllel a tanács véleménye szerint a bizonyos eszméket általánosan kifejező mythológiai és görög szobrok leginkább egybevágnak s emellett azon előnnyel bírnak, hogy az épület tartalmát, rendeltetését nemcsak a hazabeliek, hanem az idegenek előtt is azonnal kifejezik” (1896); ezért került Klió, Euterpé, Szokratész és Homérosz szobra az épület főhomlokzatára.

A Közművelődési Palotát övező területet még 1893-ban, az építkezést megelőzően föltöltötték, parkosították, korlátokat állítottak föl, valamint gyermekjátszóhelyet alakítottak ki.

 

Forrás: SZL ÉT 27 530/896., 1967/904.

 

Irodalom: Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 254., Péter László 1970. 99–130., Péter László 1986a. 86., Bezerédy István 1991. 994.

 

O. Cs. M.

 

 

481. Milkó-palota

VK. Neoreneszánsz, 1883.

Roosevelt tér 5.

Lechner Ödön, Pártos Gyula

 

Milkó-palota

 

 

1881 decemberében Milkó és fiai fakereskedők a várostól a Rudolf térre néző két nagy telket megvásárolták. A terveket 1882. április 1-jén benyújtották; a tér felőli részre Milkó Jakab és neje Kunetz Katalin, a Deák Ferenc utcai részre Milkó Sámuel és neje Fried Leontine. Pártos Gyula aláírt tervei maradtak ránk. Az építési engedélyt bizonyos kikötésekkel, amelyek a ház egységére vonatkoztak, 1882. április 17-én adták meg. 1883 tavaszán már itt volt Kátai László vaskereskedése a Híd utca és a Rudolf tér sarkán. Augusztusában Menner és Schleuning zeneműkereskedése nyílt, szeptemberben Boscovitz látszerészeti raktára, októberben Zeisler S. és társa bor-, tea- és rumüzlete. A lakhatási engedély 1884. február 11-i keltezésű. Márciusban Wolf Adolf gazdasági gépraktárát hirdette a Milkó palotában. Áprilisban az épület tér felőli oldalán tágas pincehelyiséget rendezett be Nagy Péter, bor- és sörcsarnoknak. A tér és a Híd utca sarkán Kátai helyén 1898-ban már Féhn Gyula és társa vaskereskedése, a cégtábla levelezőlapon olvasható, majd Keglovich Emil 1899 körül készült fényképén Féhn Gyula és társai, a ház oromzatán pedig „Milkó udvar” fölirat olvasható.

A palotát 1907 nyarán megvásárolta Holtzer Dániel nagykereskedő. 1908 júniusában a Holtzer-ház Híd utcai oldalán alakították ki az „Uránia szinház helyiséget”, amit 1911-ben Abonyi Mihály mozgófénykép-vállalkozó üzemeltetett. 1934-ben dr. Holtzer Gyula a házon nagyobb átalakítást végeztetett, Ligeti Pál tervei szerint magasföldszinti (félemeleti) lakásokat alakítottak ki. 1996-ban a térre néző sarkokon Bútorszalon, az 1. számú ügyvédi munkaközösség irodája; a Deák Ferenc utcai sarkokon Kínai étterem, a DÉGÁZ Rt. Ügyfélszolgálata van.

Négyzet alakú telekre épült a négy utcára szóló négyszögudvaros lakóház, lecsapott sarkokkal. Homlokzata a tér és a Deák Ferenc utca felől 1(sarok)+2(iker)+1+K+1+2(iker)+1(sarok), a Híd és a Vár utca felől 2(iker)+4+2(iker) tengely, középrizalitokkal. A falsík fugázva van. A földszinti nyílások záródása csapott ívű. Az övpárkánytól a sarkok bástyaszerűen kiemeltek. Az első emeleti ablakok félkörívesek csúcsos kereteléssel, az összefüggő párkány végigfut, a parapet Lechnerre jellemzően áttört, akárcsak a kapu fölötti és a Híd utcai erkély korlátja. A második emeleti övpárkány egyben ablakpárkány, az ablakok egyenes záródásúak, alattuk parapetet alkotó ívek, fölöttük a főpárkányig érő díszítmények. A mozgalmas vonalú főpárkány fölé kisebb-nagyobb díszek, tetőkiemelések, a sarkokon tornyok emelkednek, a tér felőli kis mellvéden jelenleg „Lechner Udvar” a fölirat. Vasalásos, faragott fakapukon átjutni a díszes, tágas kapu-aljakba, melyek nyitottak az udvar felé. A tér felőliből jobbra, a hátsóból balra nyílik az oszlopos lépcsőház, rózsás kovácsoltvas korlátú lépcsősora az árkádos emeletre vezet. Az udvarban két kicsi lépcsőház visz le a pincébe és föl a padlásra.

 

Forrás: SZL: Tt. 2788/882., 9535/908., 12.086/934.

 

Irodalom: SZN 1881. dec. 16., 1883. aug. 15., okt. 13., 1884. ápr. 12., 1907. jún. 6., 1908. szept. 4–12., SZH 1882. márc. 25., 1883. szept. 8., 1884. márc. 30., 1907. jún. 7., 1908. szept. 4–12., Farkas Antal 1883. 100., Weinmann Antal 1896. 152., 1898. 252., Bálint Sándor 1959. 117., Péter László 1974a. 240., O. Csegezi Monika–T. Knotik Márta 1996.

T. K. M.

 

 

482. Tóth Péter-ház

ÖVV. Eklektikus, 1883.

Roosevelt tér 6.

Jiraszek Nándor, Krausz Lipót

 

 

Tóthék 1881 decemberében a várostól megvásárolták, a Rudolf térre néző Aradi és Híd utca határolta telket. A terveket Tóth Péter fűszerkereskedő és felesége Rohrbach Lujza 1882. augusztus 2-án nyújtotta be, és 28-án kikötésekkel ugyan, de megkapták az engedélyt. Az utcai járdán két lépcsőnél több nem lehetett, ragaszkodtak az udvar szélességének betartásához. Meghatározták a homlokzati magasságot, a párkány kiszögellések méretét, tekintettel a körülötte épülő házakra, és ezért újabb homlokzati tervet kértek. A tervek sajnos nem maradtak ránk. Bálint Sándor úgy tudta, a Jiraszek és Krausz cég munkája, Nagy Zoltán is ezen a véleményen volt. Bár a lakhatási engedély csak 1884 februárjából való, a ház első üzlete már 1883. május közepén megnyílt, Bene J. E. úri divatüzlete, októberben az üvegszekrényeket, a bolti állványokat és áruasztalokat árverezték, mert a cég csődbe jutott.

 

Tóth Péter-ház

 

 

Júniusban Alacs György 22 éve meglévő cukrászdáját ide helyezte át az Egressy-házból. 1884 márciusában Strausz C. női kalapüzlete már itt volt, áprilisban Auslander Lipót kalap- és szűcsáru-üzletet nyitott a cukrászda mellett. 1889-ben Krikkay az Alacs cukrászda termeinek forgalmáról írta, hogy „nyüzsög benne a közönség”. Az 1940-es évektől lakott itt dr. Habermann Gusztáv, akinek „Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez” című műve a szegedi házak történetének nélkülözhetetlen forrása. 1996-ban Victor Hugó utcai bejárattal a Csongrád megyei Idegenforgalmi Hivatal és a Csongrád megyei Testnevelési és Sporthivatal foglal helyet.

Téglalap alakú telekre épült az U alaprajzú, három utcára szóló, egyemeletes ház. A falsík változatos kiképzésű. Homlokzata a Victor Hugó utca felől K+4+1, a tér felől 1+3+K+3+1 és a Híd utca felől 1+5 tengely, sarokrizalitokkal. A földszinti nyílások félkörívesek, az ívekben indás rajzú kovácsoltvas betét. A kapu fölött Hermész-fej, mellette oroszlánfejek. Fogsoros övpárkány. Az emeleti ablakok egyenes záródásúak, az összefüggő párkány végigfut, az íves timpanonú szemöldököket konzolok tartják. A bástyaszerűen megemelt rizalitokban az erkélyeket oroszlánfejes gyámkő tartja; az erkélyajtók fölötti második emelet ikerablakait emberalakos falpillérek vigyázzák. A konzolsoros főpárkány fölé bábos korlátú mellvéd emelkedik. A sarokrizalitok megemelt főpárkánya mögött toronyszerű kupola ül, rajta míves kovácsoltvas korlát. Kovácsoltvas betétű fakapuján át szűk kapualjba jutni, onnan pár lépcsőn a félkör alakú lépcsőházba, amit gyönyörű öntöttvas korlát ural. A függőfolyosót kőkonzolok tartják, korlátja kovácsoltvas tagokból áll. A ház udvara mélyebben fekszik a szomszédénál, melytől egyszerű drótháló választja el.

 

Forrás: SZL: Tt. 7278/882.

 

Irodalom: SZN 1881. dec. 16., 1884. ápr. 6., SZH 1882. aug. 3., 1883. máj. 12., jún. 23., 1884. márc. 13., Krikkay Gusztáv 1889. 100–102., Bálint Sándor 1959. 163., Péter László 1974a. 243., Tipity János 1980. 19., Nagy Zoltán 1991a. 178–179.

T. K. M.

 

 

483. *Schäffer-ház

M. Copf, 1809–10.

[Roosevelt tér 9.]

Vedres István

 

 

Az egykori Halpiacon állt házat (*Palánk 235.) az Elzász-Lotharingiából a francia háborúk idején idetelepült német birodalmi nemes, id. Schäffer Ádám építtette. A módos polgárházat a fölvilágosodás-kori Szeged legnagyobb mérnökegyénisége tervezte a maga körül fényes reprezentációt kifejtő vaskereskedő számára. Az értékes képekkel, porcelánokkal teli lakásukban a nagypolgári családok adtak egymásnak találkozót. A Város társasági életében vezető szerepet játszó német polgárság második leggazdagabb családjának feje alapító tagként részt vett 1822-ben a Szabadalmazott Kereskedelmi Testület, 1829-ben a szegedi Kaszinó országosan is elsők közötti létrehozásában. Felesége Grehl Terézia volt.

 

Schäffer-ház

 

 

Ifjabb Schäffer Ádám átvette apja vaskereskedését; a Szeged-Belvárosi Kaszinónak negyedik elnöke, a Szabadalmazott Kereskedelmi Testületnek elöljárója volt. Korai halála után özvegye, Götz Borbála vezette tovább üzletét és gazdaságát 1881-ig. Előkelő házának szalonjában fényes fogadásokat adott, libériás inasokat tartott. A Jótékony Nőegylet elnöke, a katonai Betegápoló Egylet szervezője volt; gyermekeit kitűnő nevelésben részesítette. Az 1870-es években az épületben lévő vaskereskedés már Pacher W. Rudolfé.

Az 1820-as évektől a ház előtti téren cserélt gazdát a Tiszából mázsaszám kifogott hal; ebből természetes módon következett, hogy itt talált otthonra a Fülöp-csárdának nevezett halászcsárda kellemes kerthelyiségével.

Az első osztályú műemléket 1969-ben védettsége ellenére elbontották. Helyére emelték az Égő Arany épületét ún. „városképi hangsúlynak” az akkori politikai vezetés státusszimbólumaként.

L alakú, alápincézett, emeletes lakóház. Alaprajzai magukon viselték a többszörös átépítés nyomait. A pince fölött donga-, a földszint fölött donga- és keresztboltozatos, az emeleté csapos-gerendás födém. A dongaboltozatos kapualjat a lépcsőtől kovácsoltvas ajtó választotta el, melyet stilizált, rozettaszerű napkorongok díszítettek könnyed vonalvezetésű indákkal. Az udvart kőkonzolokon nyugvó, szép kovácsoltvas rácsú függőfolyosó tette hangulatossá. A pinceajtó szintén korabeli kovácsmunka volt.

A lakásbelsőben Schäffer Ádám Párizsból hozatott parkettából készíttetett intarziás padlót; a mennyezetet holland díszítőfestő mester műve ékesítette.

A polgárház homlokzatát timpanonnal koronázott középrizalit tagolta; szegmentíves, kőkeretes kapuját emberfejes zárókő díszítette. A földszinti nyílásokat fémlemez borítású spaletták védték. Az emeleti ablakokat sima keretbe foglalták egyszerű vízszintes szemöldökkel; a rizalit nyílásai fölött kissé gazdagabb volt az összefüggő szemöldök. Tengelyképlete: 4+3+4. A klasszicista stílusig letisztult homlokzat már csak nyomaiban őrzött barokk és copf hagyományt.

A míves, konzolokra támaszkodó, öntöttvas rácsozatú erkéllyel később, az eklektika korában gazdagították az épület arculatát.

 

Forrás: SZL SZB 39/861., 147/861., TT 6427/872., 913/873., 5901/875.

 

Irodalom: Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 171., 255–256., Péter László 1983. 102., Iván Monika 1989f. Habermann Gusztáv 1992. 95., 252.

 

O. Cs. M.–T. K. M.

 

 

484. Gál-ház

1877.

Sóhordó u. 9/A

Kováts József

 

A Gál-ház homlokzatterve

 

 

*Fölsőváros 1295. = a Sóház és a Teleki utca északnyugati sarka. 1867-ben Hámori-ház. Ezt Gál Ferenc (kinek lakása a Kárász utcai „öreg Kárász-házban” volt) 1877-ben lebonttatta. A helyére épülő házra Gál Ferenc kereskedő és neje, Vogel Erzsébet június 11-én kért engedélyt. Június 15-én jelölték ki az utcavonalat, és a jelentésben az engedély megadását javasolták. A ház homlokzattervét Kováts június 17-i dátummal írta alá. A terven háromtengelyes a sarokrizalit, a falsík kváderozva van, és a rizalit kivételével az ablakok között falpillérek állnak, a párkány csak a rizalitban összefüggő, a parapet tükrös. A lakóház a Vizet Gál Ferenc tulajdonában túlélte, kívüle károsult a dohánybegyűjtő felügyelőség és Zuna Ferenc igazgató. Gál 1892.-ben az udvarban melléképületet építtetett.

Téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú földszintes sarokház. Jellegzetessége a lekerekített sarokrész. A Sóház utcai homlokzat 5+1(sarok), a Teleki utcai 1(sarok)+3 tengely, kéttengelyes sarokrizalittal. Nem tudni megvalósult-e a terven látható falkiképzés, ma teljesen lecsupaszított homlokzata van, a rizalitban három helyett két ablakkal.

 

Forrás: SZL: SZB. 59/867., 26/868., Tt. 3516/872., 4504/877., ÉT.

 

Irodalom: Zolnay László Egy szegedi polgár a 19. században. Id. Gál Ferenc (1824–1898). Szeged, 1985., Habermann Gusztáv 1992. 88.

 

T. K. M.

 

 

485. Fodor-ház

MJ. romantikus, 1872.

Sóhordó u. 13.

Hoffer Károly?

 

Fodor-ház

 

 

*Fölsőváros 1297. = a Sóház és a Keskeny utca sarka. 1867-ben Fodor István ügyvéd háza. 1872. május 16-án kért engedélyt, hogy „elavult és az utca fölemelése folytán elsülyedt házát a terv szerint ujból építhesse”. Az építési vonal kitűzésekor a Keskeny utcai oldalon telkéből az utca szélesítésére lemetszettek, a Sóház utca mentén viszont az utcából hozzácsatoltak. A június harmadiki jelentésből még az is kiderül, hogy a tervrajzokat Fodor visszakérte, így azok nem is maradhattak ránk. Ha összevetjük a ház homlokzatát és Hoffer 1871-i fölsővárosi kis-kaszinó tervét, föltételezhetjük az ő szerzőségét. Az építési engedélyt június 13-án adták meg. 1876 nyarán a szomszéd új házban (*Fölsőváros 1296.) több lakás kiadó, ez valószínűleg már akkor az övé volt. A Vízkor mindkettőnek Fodor István „tőkepénzes ügyvéd” a károsult tulajdonosa, kívüle még négyen károsodtak.

1880 márciusában Fodor a Sóház és a Keskeny utca sarkán álló házának udvarában – homlokzattal a Keskeny utcára – épületet terveztet. Jankovits András március 21-i tervét 23-án nyújtották be, az engedélyt április 17-én megkapták, a lakhatásit pedig már augusztus 30-án kiadták. Fodor szeptemberi hirdetésében az itt kialakított Keskeny utcai új lakás kiadó. Októberben a házhoz tartozó telek föltöltésére földhordást hirdetett meg. 1882 tavaszán egy udvari lakás kiadó. 1894. szeptember 4.-től 1897-ig ideiglenes otthona volt a Somogyi-könyvtárnak. 1996-ban ismét a református egyház tulajdona, oromfalára visszakerült a Clarisseum fölirat, óvoda van benne.

Téglalap alakú telekre két részletben épült lakóház, a telek sarkára L alaprajzú, majd az utcáról az udvarba nyúló szintén L alaprajzú, de földszintes épület. A magasföldszintes saroképület magas lábazatában alagsori ablakok. A Sóhordó utcai főhomlokzat 1+2+3+2+1 tengely középrizalittal. Az egyenes záródású ablakok között a falpillérek fejezeteit fogazás kapcsolja össze. A tükrös főpárkány fölé lépcsős oromfal emelkedik, rajta a fölirat. A Juhász Gyula utcai oldalhomlokzat 7 tengely, végéhez fedett, zárt kapuval csatlakozik a körülbelül kétméternyire előreugró 4 ablakos, később épített rész. Itt a kapu melletti ablak helyén a terven ajtó volt.

 

Forrás: SZL: SZB. 59/867., 26/868., Tt. 3516/872., 1606/880.

 

Irodalom: SZH 1867. nov. 3., 1876. jún. 16., SZN 1880. szept. 9., okt. 10., 1882. márc. 8., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 237., Török László 1966. 243., A Somogyi Könyvtár száz éve. Szeged, 1984. 52., Habermann Gusztáv 1992. 83.

 

T. K. M.

 

 

486. Régi Hungária

M. Klasszicista, 1866–7.

Somogyi u. 7.

Árleth Ferenc

 

 

*Palánk 274–276. = az Oskola és a Kereszt utca sarka. 1838-ban Georgievits, Kunszt és Vaczelli házak. Csiszár János hídbérlő és fakereskedő az 1865-ben leégett Georgievits, Vig és Waczelli házak telkeire szánta emeletes épületét. (Nagy Zoltán adata, miszerint Csiszár „1860-ban kötött szerződést a városi tanáccsal a telek megvásárlásáról”, nyilvánvalóan nem erre a telekre vonatkozott. A Georgievits István majd György, a Vig József, előbb Kunszt és Waczelliné-féle házakra 1838-tól vannak adatok.) Csiszár 1866 tavaszán az örökösöktől csak a két szélső telket tudta megvásárolni, a közbeékelt kis ház tulajdonosával Vig Józseffel nem jutott egyezségre. Ezért egyemeletes épületét úgy terveztette, hogy az Oskola utcán a középső telek előtt, ami nem ért ki az utca vonaláig, csak a homlokfal épüljön meg, remélve a későbbi megegyezést. Az egyemeletes épület tervét „Arleth Ferenc épitész 1866. Április 30-án” írta alá. Május 16-án az engedélyezéskor a tanács azt javasolta, kezdjék az építkezést a saroktelken a tervek szerint. Közben Csiszár mégis megvehette a Vig telket, így május 19-én a három telekre egy tagban kért építési engedélyt, amit 23-án meg is kapott. A tervrajzokra 1992-ben sikerült rátalálnom a Levéltár tanácsi iratai között. Azokat Nagy Zoltán nem ismerte, nyilván ezért tartott ki Hild József valószínűsített szerzősége mellett még 1991-ben is. Hild 1866-ban 78 éves, nehezen képzelhető el, hogy ilyen telekproblémás építkezést, ilyen rövid határidőkkel és ennyi változtatással elvállalt volna. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy az építkezést Arleth vezette. Csak a Szegedi Hiradó szeptemberi közléséből tudni, hogy kétemeletes lesz: „a Csiszár-ház erősen épül az iskola-utcában és szép kétemeletes épület leend”. Az iratokban második emeletnek nyoma sincs, nem tudni volt-e, vagy napok alatt készült-e másik terv, az utóbbi csak helyben lett volna megoldható.

Az 52 szobából és földszinti kávéházból álló épület 1868 januárjától kiadó. Első bérlője, Wagner József, május 6-án nyitotta meg a Wagner Szállót.

 

A Csíszár-ház főhomlokzatának terve

 

A Csíszár-ház oldalhomlokzatának terve

 

 

Februári hirdetésében 60 bútorozott szoba, több terem, első emeleti étterem, reggeliző erkély, szoba távirda, zuhanyfürdő szerepelt, a személyzet német, francia, angol, szerb és olasz nyelven beszélt. Május 10-én már kávéházi helyisége, a hónap végén földszinti étterme is megnyílt. Az emeleten volt július 2.-től a Szegedi Hiradó szerkesztősége 1870. január 14-ig. 1869 tavaszán a kerthelyiséget is megnyitották. 1872 novemberében Wagnertől Eibel Károly vette át a szállodát. Az épület egy része látható az 1872-i és az 1876-i Letzter-sorozat fényképein. 1878 nyarán a szállodát új bérlők, Juranovits Ferenc és Sonnleitner Ferenc Hungária névvel nyitották meg. Szeifman Mór kárpitos alig egy hónap alatt végezte el a helyiségek díszítőmunkáit. Az épület a Vízkor még özv. Csiszár Jánosné, 1883-ban már Ábrahám János és neje, valamint Luxeder György és neje tulajdona, ekkor a Somogyi utca felől boltajtó nyitását engedélyezték. Az épület Oskola utcai vakárkádsorának kinyitása az 1966–67-i átalakítás eredménye, azóta a Magyar Tudományos Akadémia szegedi székháza. Az újabb fölújítás 1991-ben Károlyi István és Tarnai István építészek tervezése, ünnepélyes megnyitása 1992. április 28-án volt.

A négyzet alakú telekre épült kétemeletes épület körülfogja a négyszögudvart. A homlokzatot mindkét oldalra egyformán alakították ki, a Somogyi utcai főhomlokzat 2+2+K+2+2, öttengelyes középrizalittal, az oldalhomlokzat 2+4+2 tengely középrizalittal. A rizalitban két emeletet összefogó korinthoszi fejezetű falpillérek sora. Az ablakok egyenes záródásúak, a földszinten vakárkádsor foglalja magába őket, melyeknek félköríveit vállpárkány fűzi össze. Hatalmas fakapuja csapott ívű. Első emeleti övpárkánya erőteljes, az ablakok könyöklőpárkánya összefüggő. Három tengelyt összefogó erkélye páros öntöttvas konzolokon nyugszik, finom mívű öntöttvas korláttal. A két-két szélső ablak fölött erős szemöldök. A második emeleti övpárkány könyöklő magasságban húzódik. A konzolsoros főpárkány fölött a rizalitok szélességében lépcsős mellvéd emelkedik, benne a város címere. Tágas kapualjából jobbra nyíló lépcsőház öntöttvas korláttal. A lépcsőház mennyezetét szimbolikus, címeres festmény (Hungária) díszítette, új került a helyére. Udvarán öntöttvas konzolokon függőfolyosó volt.

 

Forrás: SZL: Tm. 2537/841., 737., 764., 1845., 1854., 1939/861., 4606/865., 706., 1571., 2150., 2997., 3665/866., SZB. 42/855., 71/861., 25/868., Ti. 2309/866., ÉT.

 

Irodalom: SZH 1862. okt. 4., 1866. máj. 6., máj. 17., szept. 9., 1868. jan. 12., febr. 2., máj. 10., 28., 1869. ápr. 29., 1872. nov. 15., 1878. jún. 23., júl. 19., 28., SZN 1883. febr. 24., Cserzy Mihály 1922. 23–24., Czímer Károly 1929. 257., Éber László 1935. I. 460., Bálint Sándor 1959. 102., Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 252., Török László 1966. 244., Péter László 1974a. 238., 1986. 62–63., Nagy Zoltán 1991a. 102., 129., Habermann Gusztáv 1992. 47., T. Knotik Márta 1992b. Szabó Tibor 1994b.

T. K. M.

 

 

487. *Veszelinovics-ház

[Somogyi u. 9.]

 

 

*Palánk 288. = a Kereszt és az Oskola utca sarka. 1836-ban Veszelinovics Bazil úr (később Szeged város főbírája) háza. 1861-ben már Leffter Mihály tulajdona. Ekkor kért engedélyt az Oskola utcai oldalon boltajtók nyitására. 1868 nyarán Farkasits Ede cukrászüzletét tette át a Kárász utcai Tallián-házból. 1869 tavaszán Weibel Ignác cipőraktárát költöztette ide szintén a Kárász utcáról. A ház Kereszt utcai homlokzatát az 1872-i Letzter-sorozat fényképéről, az Oskola utcait 20. századi fényképről ismerjük. A Vízkor Leffter Mihály ügyvéd örököseinek tulajdona. Májusban két bolt kiadó, érdeklődni Putics Csedomir szabóüzletében lehetett. Az egyikben Büky Imre mészárszéket nyitott, a másikban Kőnigstein Kornélia divatáru-kereskedést. 1881 decemberében a Millics Péter-féle üzlethelyiségben Matrózhoz című fűszer-, festék és csemegekereskedést nyitott Kránitzer Rezső. Az Építési Törzskönyv adatainak fölvételekor a ház Ivánkovits Mária tulajdona. A helyén 1970 körül épült lakóház, benne 1992. június 5-én nyílt meg a Sík Sándor könyv- és cserkészbolt.

 

A Veszelinovics-ház 1872-ben

 

 

A saroktelek kis nyúlványa átért a Bába utcára, a sarokra épült az U alaprajzú földszintes ház. A Kereszt utcai homlokzat K+4, az Oskola utcai 7 tengely volt. A tengelyeket függőleges falsávok választották el egymástól. A nyílások egyenes záródásúak voltak, az ablakokon zsalugáter. A főpárkány tagolt, a tetőn egy sor íves szellőzőnyílás volt.

 

Forrás: SZL: Ti. 1670/836., 971/839., 3189/841., 5041/861., 4137/863., SZB. 7., 65/868., ÉT.

Irodalom: SZH 1868. aug. 30., 1869. máj. 13., SZN 1879. máj. 9., júl. 5., szept. 7., 1881. dec. 4., Péter László 1973. 77., Habermann Gusztáv 1992. 301., 173.

 

T. K. M.

 

 

488. *Kopasz-ház

1861.

[Somogyi u. 10.]

 

A Kopasz-ház 1872-ben

 

 

*Palánk 355. = a Kereszt utca déli házsorán. Kopasz János, telkére 1861-ben kért építési engedélyt a Szépítő Bizottmánytól, az idecsatolt helyzetrajz júniusi keltezésű. 1862 áprilisában a „most fölépült” ház emeletén háromszobás lakás kiadó. 1863 nyarán Nigrényi Pál lakatos mester műhelyét innen a Krebsz-házba költöztette. 1870 tavaszán ide helyezte át könyvkötészetét Tengelyi Nándor. A ház egy részét ismerjük az 1872-i Letzter-sorozat fényképéről. A Vízkor Kopasz János örököseinek tulajdona, károsultak: Ádám Ferenc cipész, Engl Jakab rőföskereskedő, Janovics Júlia bába és Weisz Mór gombkötő. Május elsején a Szegedi Napló szerkesztősége a ház első emeletére költözött, innen november 4-én ment át a Nádor utcai Mészáros-házba (*Palánk 295.). Az Építési Törzskönyv fölsorolja az örökösök nevét: Kopasz István, János, Géza, Ferenc, Lajos és Jusztin. Helyén 1996-ban a Somogyi-könyvtár épületének egy része áll.

Négyzet alakú telekre épült a téglalap alaprajzú egyemeletes lakóház. A fényképen a bal oldali erkélyes épület, homlokzata 9 tengelyes lehetett. A földszinten táblákkal védett üzletek, középen kapu. Az emeleti ablaksor egyenes záródású, középen csigás öntöttvas konzolokra támaszkodó erkély, szép mívű korláttal (talán éppen Nigrényi műve).

 

Forrás: SZL: SZB. 146/861., ÉT.

 

Irodalom: SZH 1862. ápr. 30., 1863. júl. 18., 1870. máj. 8.

T. K. M.

 

 

489. Porgányi-ház

MJ. Romantikus, 1861.

Somogyi u. 11.

 

A Porgányi-ház 1872-ben

 

 

*Palánk 289. = a Kereszt és a Bába utca sarka. 1841-ben a mellette lévő házzal együtt (*P. 288.) Veszelinovits tulajdon. Pospischil György cseh származású hivatalnok, Élésház u. 4. szám alatti lakos 1860. augusztus 15-én kért építési engedélyt a Szépítő Bizottmánytól, hogy „roskatag földszinti háza helyére új emeletes házat épitsen”. A terveket 1861. március 21-én nyújtotta be, az engedélyt április 12-én adták meg. A tervekre 1995-ben sikerült rátalálnom a Levéltár Tanácsi iratai között, sajnos aláírás és dátum nélküliek. Nevét augusztusban Porgányira magyarosította. Decemberben már megnyílt az első üzlet, Hegedűs István „zsinorzati mintáiról ismert [...] női öltöny-terme”. 1862. május elsején a bal oldali boltba Remes József „női öltönykészítő” tette át üzletét, a másik három bolt kiadó. Ugyanekkor költözött ide Magyar-Malocsai Izabella nőnevelő intézete, de 1863. január 3-án már nem lehetett itt, mert ekkor a ház egész első emelete kiadó. 1864. január elsején a szegedi Olvasó egylet költözött ide, az ünnepélyes megnyitó 10-én volt, innen 1875 tavaszán távozott a városi bérházba. 1866 tavaszán a Hungária biztosító bank főügynöksége költözött főügynöke, Porgányi György házába. 1870 februárjától 1877 májusáig Fleischer M. kesztyűs üzletében „glacée- szarvasbőr- és katonai” kesztyűket árult. 1872-ben Metz Gábor puskaműves, boltjában varrógépek javítását is vállalta. A házat az 1872-i és 1876-i Letzter-sorozat fényképeiről ismerjük. A fényképen a boltok mellett borbély, puskaműves, cipész és kesztyűs cégéreket látni. 1877

októberében a ház eladó, „7 emeleti, 3 földszinti szoba és 4 tágas bolt, pince” szerepelt a hirdetésben. 1878 márciusában már Hoffer Endre reáliskolai tanár tulajdona. 1882-ben Schatz Mór és neje, Schütz Róza háza, velük hozható kapcsolatba a kapubetét S M monogramja, az N 15 a házszám. A kapukilincsen „Az 1915-i nagy napok emlékére” fölirat, Apró Ferenc szíves szóbeli közlése szerint az orosz fronton elért legjelentősebb hadisikerrel kapcsolatos.

Az 1950-es években Bálint Sándornak problémát okozott a ház elnevezése, és az általa elsőnek ajánlott Tokay helyett 1958-ban Mészárosra változtatta. Mészáros nevű tulajdonosról azonban nem tudunk. A Bába utca túloldalán volt az a Mészáros-ház (*Palánk 292.), ahol Erdélyi Náci zeneszerző lakott, felesége Mészáros lány volt. Bálint Sándor 1963-ban ismerte ezeket az adatokat, de a ház helyét az akkori ismeretek alapján az utca emez oldalára azonosította, ezért adhatta a háznak a Mészáros nevet. Műemléki följegyzésében írta: „figyelmet érdemel az épület lépcsőházának klasszicizáló-antikizáló mennyezetfestménye [...] A mennyezetképekről több színes felvétel áll Beszédes Kornél építészmérnök birtokában”. Ezek szerint Bálint Sándor még látta a mennyezetfestményt, amit föltehetően az 1962-i fölújítás hagyott veszendőbe menni. Az 1950 körül készült fényképen Kelsch János esztergályos műhelye volt itt. Az ajtókat védő szárnyak fatábláin az esztergált bábuk hármas csoportjai ma is láthatók, mögöttük 1996-ban a sarkon az Ibusz utazási iroda, a jobb oldalon cipőbolt van.

 Négyzet alakú telekre épült az L alaprajzú egyemeletes sarokház. Somogyi utcai főhomlokzata 4+K+4, oldalhomlokzata 8 tengely. A két szint nyílásai egyenes záródásúak. A fényképen az üzleteket kétszárnyú táblák fedték, közöttük cégérek, fölöttük cégtáblák, jobb oldalt falból kinyúló öntöttvas gázlámpa, az emeleten zsalugáterok voltak. A három középső tengelyt kiemeli az összefüggő ablakpárkány és a tükrök gazdag ornamentikája. A főpárkányt tartó konzolsor közeit rozetták töltik ki. Faragott fakapujának kovácsoltvas betétjébe komponálták a névbetűket és a házszámot. A kapun át szűk kapualjba, onnan tágas lépcsőházba jutunk, öntöttvas korlátja szép vonalú. A függőfolyosó kőkonzolokon nyugszik, korlátja szintén öntöttvasból készült.

 

Forrás: SZL: Ti. 3189/841, 1921/861, SZB. 62, 146, 222/861, 7, 65/868, Tt. 8386/898, ÉT.

 

Irodalom: SZH 1861. aug. 24, dec. 14, 1862. máj. 3, 10, 14, 1863. jan. 3, dec. 30, 1864. jan. 6, 1866. máj. 3, 1870. febr. 6, 1872. máj. 24, 1875. márc. 26, 1877. máj. 4, okt. 7, 1878. márc. 3, SZN 1882. júl. 23, Czímer Károly 1929. 91, Bálint Sándor 1959. 103, Nagy Zoltán–Papp Imre 1960. 256, Török László 1966. 242, Péter László 1974a. 241, Tipity János 1980. 19, Nagy Zoltán 1991a. 98, T. Knotik Márta 1991. Habermann Gusztáv 1992. 225.

 

T. K. M.