|
|
|
Európa 1200 körüli építészetét aligha illethetnénk élesebb ítélettel, mint Petrus Cantoris (Pierre de Chantre) , a 12. század végén párizsi püspökké lett klerikus, aki szerint kortársait az építés ellenállhatatlan szenvedélye, a libido aedificandi kerítette hatalmába. A különös diagnózis mintája és nem titkolt forrása Clairvaux-i Bernát rigorózus művészetkritikája. Lényege abban áll, hogy az építők és építtetők megtagadva a régiek üdvös egyszerűségét, mérték tekintetében túlzó, kivitelezésben pazar pompájú palotákat és templomokat emelnek - egyenesen az égig. A puritán elveket valló szerző felháborodásában a korabeli épületeket a kapzsiság örök jeleinek és emlékműveinek (signumet memoriale aeternum avaritiae) nevezi. Az eltúlzott épületmagassággal szembeni kitételei a korszak csodálatra érdemes székesegyházaira, közöttük saját metropolisza, Párizs katedrálisára, továbbá talán Laon és Chartres legfeljebb csak elkezdett, új püspöki templomára vonatkozhatnak. Az építészet Petrus Cantoris szemében maga a csábítás és a bűnre vezető alkalom, sőt egyenesen az emberi lél e k bűnbeesett, beteg állapota, a morbus aedificandi.1 Az építészet volna ezek szerint a leginkább spirituális művészeti stílus, a gótika születési helyén a hiúság és a hitetlenség súlyos vétkének szinonimája? Annak ellenére, hogy a szerző szent haragja a 12-13. század szakrális építészetének legjelentősebb teljesítményét, a gótikus katedrálisépítészetet is célba veszi, nem vitatható el tőle a valóság megfigyelésében tanúsított bizonyos éleslátás, amelynek alapja a kor szinte versengéssé fajult érdeklődése a hajmeresztő méretek, különösképpen a templomterek felmagasítása iránt. Zord szavaival szemben a valóságot sokkal inkább a gótikus építészeti ideál, az új stílus feltartóztathatatlan, vidám és optimizmust sugárzó diadalmenete jellemzi. A jelenség más, egykorú szerzőkből éppen ellenkezőleg őszinte lelkesedést, magasztaló jelzőket váltott ki. A Gesta pontificium Autissidorensium bejegyzéseit 1215 körül író Guillaume de Seignelay nem az építtetők mértéktelen és világias hiúságának, hanem a népek lángoló buzgóságának (devotio populorum) tulajdonította a tetszetős, új építési mód (elegantior species novitatis), az új építészeti stílus (nova structura) sikerét a burgundiai Autunben. 2
Ezt az eleven művészeti térképet tehetséges építőmesterek, lázas igyekezettől fűtött építőműhelyek, egymással versengő, ambiciózus építtetők és megbízói közösségek népesítik be. A mozgalmas kép annak a folyamatnak felel meg, amelyet a művészettörténet a gótikus építészet kialakulásaként és Európaszerte kimutatható térhódításaként ír le. A 13. század első harmadában Strassburg, Magdeburg, Bamberg, és az ausztriai Klosterneuburg majd Trier, Marburg, Naumburg és Köln jelzi a franci a katedrális-páholyok, közöttük is főként az 1194 óta épülő chartres-i, a z 1211-ben megkezdett reimsi és az 1220-ban elkezdett amiens-i székesegyház építőműhelyének befolyását, vagy - Petrus Cantorius szavával élve-e jelentős művészeti központok superfluitását.
 |
| Királyfej Kalocsáról, Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz. 53.364) |
Építészeti, szobrászati és ötvösművészeti emlékek vizsgálata és írott források egybevetése igazolja, hogy a III. Béla (1172 - 1196) és fiainak, Imre királynak (1196-1204) és II. Andrásnak (1205 - 1235) uralma idején, e mintegy két emberöltőnyi időszak alatt szoros művészeti kapcsolatok fonódtak a magyar királyság és a gótikus művészet francia forrásterületei között. Nyilvánvaló, hogy a kapcsolatokban esetenként a „természetes" stilushagyományozódás és elegyedés viszonylag hosszú folyamatai zajlottak le, de nem egyszer gondolnunk kell a közvetlen, személyes érintkezésre is. 3 A számításba vehető építkezések hátterében támogatóként vagy közvetlen megbízóként rendszerint a királyi család valamelyik tagja, vagy az udvarhoz közel álló építtető kegyúr tűnik fel. Az esztergomi palotakápolnának - amely az Imre király 1198-as oklevélben befejezetlenként említett királyi palota tartozéka - laoni és párizsi kapcsolatrendszerét jól körvonalazta a hazai művészettörténetírás, s legfontosabb állításai kedvező fogadtatásra találtak saját körein kívül is. 4 A 13. század elején újjáépülő királyi bencés apátságok, Pécsvárad, Somogyvár és a legjelentősebb monasztikus központ, Pannonhalma közös vonása a francia gótikus építészet szerkezeteinek és formáinak recepciója, amelyet Pannonhalmán a templom építésének utolsó fázisában, az 1220-as években a legmodernebb gótikus stílusirányzathoz való hozzáidomulás, és minden valószínűség szerint Champagne-ból jött mesterek működése koronáz meg. 5 A szintén királyi alapítású (1184) pilisi ciszterci apátság közelmúltban felszínre került épületdíszítő faragványainak stílusa valamilyen módon a közelben fekvő Esztergomra mutat, de még inkább kapcsolódik ahhoz a szélesebb körű helyi emlékcsoporthoz, amelynek legimpozánsabb képviselője Kalocsa második székesegyháza volt. 6
 |
| 1. A kalocsai székesegyház alaprajza Henszlmann Imre 1869-es kutatásának alapján, az első székesegyház rekonstruált alaprajzával és a második székesegyház boltozatán a khipotetikus rekonstrukciójával (Henszlmann 1873. nyomán) |
Ez utóbbi templom előfutáráról, a 11. század elején alapított püspökség első székesegyházáról meglehetősen keveset tudunk. 7 A legkorábbi kalocsai székesegyház alaprajzi kiterjedéséről és helyéről Henszlmann Imre 1869-es ásatása és főként Foerk Ernő 1907-től 1912-ig tartó épületrestaurálási munkái nyomán vannak ismereteink, díszítéséből és berendezéséből mai megítélésünk szerint semmi nem maradt fönn. 8 (1. kép) Henszlmann ásatásai nyomán derült fény arra is, hogy a ma álló, 18. századi épület falaiban és azok közelében, a föld alatt - befoglalva, vagy visszabontva - egy második középkori templomnak igen jelentős maradványai rejtőznek. Az első épület hossztengelye a ma álló barokk templométól - és a vele együtt az azzal azonos tengelyű, második középkori székesegyházétól - mintegy 30 foknyival eltért A korai székesegyháznak a barokk épületen kívül (a tengelyeltérés miatt a déli oldalhomlokzat előtt) kiásott nyugati alapfalmaradványait, ezt a meglehetősen zavaros konglomerátumot Foerk hitelesítő kutatásai és az azok nyomán alkotott rekonstrukciós javaslatai módosították: a fa lmaradványok lehetséges értelmezései nyugati építmény (négyszögű előcsarnok, talán valamilyen ellenszentélyes alaprajz?) létezésére engednek következtetni. (2. kép) Foerk Ernő felmenő falakat is megfigyelt ezen a részen, amelyeket váltakozva kő- és téglasorok alkottak, emlékeztetve bizonyos mértékig a 11. század végén alapított somogyvári bencés apátság templomán megfigyelhető építési technikára. 9
|
| 2. A kalocsai első székesegyház Foerk Ernő által feltárt fal maradványai (Foerkl915. nyomán) |
Belül, a padlóburkolatban római téglákat is megfigyelt. Valószínűnek látszik, hogy nem egyha jó s tér volt ez az első kalocsai templom, hanem viszonylag tágas főhajó és aránylag keskeny oldalhajók alkották a hosszházat, amelyhez egyetlen, a középhajó szélességével egyező méretű tágas apszis tartozott. A szentély előtt, a főhajó tengelyéhez igazodó főpapi sír került elő Foerk kutatásai során, amelyet a viszonylag gazdag melléklet alapján nem tarthatunk régebbinek a 12. század második fe lénél, vagyis az első épület a századfordulót közvetlenül megelőző évtizedekben még bizonyosan funkcionált. 10 Más oldalról ugyanerre az építéstörténeti következtetésre vezet a főpapi sír foglalataként feltárt, táblákból összeállított kőláda vörösmárvány anyaga is, amelyet ismereteink szerint a 12. század utolsó negyede előtt nem bányásztak Magyarországon. 11
Nem tudjuk, miért vált szükségessé az első székesegyház lebontása. Tekintettel arra, hogy az új épület alaprajzi méretei minden irányban felülmúlták az előzőét, és a két épület tájolásában a már említett, jelentős eltérés mutatkozik, az új székesegyház szentélyfejét, kereszthajójának körfalait, északi oldalfalát és nyugati homlokzatát is fel lehetett építeni - a szentélyt akár be is lehetett boltozni - úgy, hogy mindeközben a régi székesegyház funkciója zavartalan maradt. Erre a második középkori épületre vonatkoznak azok a beszámolók, amelyek tanúsítják, hogy az - ha sérülten és romosan is - megérte a török kor végét. 12 A romról utoljára Bél Mátyás adott hírt 1737-ben. Ekkor már javában folyt a barokk szentély falainak emelése, vagy amint az építtető, Patachich Gábor érsek - nem teljesen alap nélkül - a munkát nevezni szerette, az ősi székesegyház „restaurációja" cum splendore et decore maximé.13 A Notitia szerzője Kalocsa nevének eredetével kapcsolatosan hosszasan időz egy bizonyos Matolay János kortárs szemtanú leírásánál, aki a római kolosszusok és Kalocsa nevének hasonlóságát ízlelgetve számunkra módfelett értékes adattal szolgál. Szokatlan nagyságú („két öles"), ledőlt oszloptöredékekről számol be, amelyeknek anyaga sötét színű, kemény kő, formájuk hengeres (opere rotundo). A szóbeszéd ezekről az oszlopokról tartotta azt, hogy a rómaiak kolosszusai (statuas colosseas) voltak, és Kalocsa városa természetesen ezekről kapta nevét. Bél Mátyás informátora azonban nem osztja ezt a hiedelmet, hanem úgy véli, hogy a szóban forgó oszlopok csakis a „Szent István király által alapított templom töredékei" lehetnek, minthogy éppen a mondott épület romjainál fekszenek. Mindazonáltal nem zárja ki azt sem, hogy a szent király valóban a rómaiak építményeiből hozatta el a kolosszális kőoszlopokat. 14 Feltűnő mindeneset re, hogy a beszámoló egyértelműen hengeres oszloptörzsekről, és nem összetett kötegpillérek rétegköveiről beszél. A kalocsai székesegyház 1700 körüli épületromjánál megfigyelt hengeres oszloptörzseket olyan művészettörténeti forrásadatként kell kezelnünk, amelyet azóta sem régészeti megfigyelés nem regisztrált, sem kőtöredék nem igazolt, kétségbe vonni azonban nincs okunk. Arra egyébként, hogy a római építményből elhurcolt és a középkori templom építésénél felhasznált kövekre gondoljon szerzőnk, az oszlopok nagyságán és formáján kívül is bőségesen találhatott okot, ha a 18. század eleji Kalocsán körülnézett. Számos más antik töredék között láthatott például egy nagy becsben tartott, római szarkofág-oldallapot és egy sírfeliratot tartalmazó kisebb követ, mindenekelőtt miként mai is lá t ható, a 18. századi érseki palota földszinti folyosóján lapidáriumszerűen falazták be. A szarkofág-dombormű Henszlmann Imre figyelmét is felkeltette. 15
A korai székesegyház újjáépítését a leginkább elfogadható feltevés szerint az Andechs-Meráni házból való Berthold érsek, II. András király sógora indíthatta el, aki 1207 és 1218 között ült Kalocsa érseki székén. 16 A megrendelő itt is szoros rokoni szállal kötődött az uralkodó dinasztiához és maga is egy sor fontos kormányzati hivatalt töltött be 1213 előtt. A második kalocsai székesegyház építésének története tehát nem választható el III. Béla fiainak, különösen II. Andrásnak családjától, közelebbről az Andechs-Merániak szerencsétlen magyarországi pályafutásától. Berthold 1206-ban bambergi prépostként tűnt fel, ahol ekkor már három éve fivére, Ekbert volt a püspök. 1207-ben a magyar király támogatottjaként nyerte el rangban a második magyar egyházi méltóságot, a kalocsai érsekséget, annak ellenére, hogy III. Ince pápa határozott nemtetszését nyilvánította az ügyben. A pápa, miután a tanulás címén Itáliában „kóborló" újdonsült érseket egyszerűen hazaküldte Magyarországra, 1209-ben II. András királynak szemrehányóan írta, hogy „a mesterek mesterévé tette azt, aki a tanítványok tanítványa lehetne csak." 17 Tevékenysége az első években a források szerint elsősorban az udvarhoz, nővére, Gertrudis királyné környezetéhez kötődik: 1209-től a horvát-dalmát bán, 1212-ben és a következő évben az erdélyi vajda címét szerezte meg. Időközben éveken keresztül a magyar királyság területén nyert menedéket a királygyilkossággal gyanúsított Ekbert püspök. 1213 őszén, a Gertrudis ellen elkövetett merénylet után Berthold érsek - aki a jelek szerint maga is a gyilkosság színhelyén tartózkodott - a királyné kincseit magához véve külföldre menekült, ahonnan csak a pápa felszólítására tért vissza. 1217-ben testvéreivel, Ottó őrgróffal és Ekbert püspökkel együtt csatlakozott II. András Szentföldre induló hadaihoz.
1218-ban, Aquileia pátriárkai székét elfogadva végleg elhagyta Magyarországot. 18
Nem lehet pontosan tudni, hogy mikor fogtak bele a kalocsai székesegyház újjáépítésébe, Berthold életrajzi adatai mindenesetre az 1210 körüli építéskézdetet valószínűsítik. Korábban az itáliai „kóborlások", később családtagjainak szerencsétlen ügyei, menekülése és pozícióinak elvesztése teszi valószínűtlenné a nagy munka megindítását. Az építkezéssel - valószínűleg a befejezésével - egyetlen közeli forrásadat hozható kapcsolatba, Berthold utódjának, Csák nembeli Ugrin érseknek egy 1230-ban kelt oklevele, amelynek záradéka a „nagyobbik Szent Pál-székesegyházat" említi. 19 Ez a megjelölés feltehetőleg már az elkészült és felszentelt (terminus ante) templomról, lényegében tehát Meráni Berthold művéről szól. Az ismert épületalaprajz és a fennmaradt 13. századi kőfaragványok a következetes tervmegvalósításról, egyetlen kampány gyors lefolyású építésmenetéről tanúskodnak. Amennyiben a Henszlmann Imre rajzain látható 14. századi boltozati tagozatok és a Foerk Ernő által emlegetett Anjou-kori búcsúfolyamodványok és oltárszentelési adatok alapján későbbi építési periódussal lennénk kénytelenek számolni, azt vagy a 13. században befejezetlenül hagyott boltozatok utólagos kiegészítéseként, vagy a tatárjárás során elszenvedett sérülések kijavításaként kellene értékelnünk. Az utólagos boltozatépítés legjobb párhuzama a gyulafehérvári székesegyház két nyugati főhajóboltszakaszának és előcsarnok-boltozatának 14. századi befejezése. 20
A megfakult könyvről szóló hasonlat, amellyel Genthon István az egész régi magyar művészet állapotát kívánta érzékeltetni, az évszázados pusztulásban eltűnt épületnek a rekonstrukciójára is érvényes: „soká kell lapozgatni, míg összefüggő részletekre bukkan az olvasó." 21 A szakember első feladata a „darabok" számbavétele, a leltározás megőrző művelete. A kalocsai székesegyház történetének egyik forrása az a Henszlmann Imre által is gyarapított, főként fejezetekből és lábazatokból álló kőfaragvány-együttes, amelyből 1873-ban Haynald érsek 14 darabot a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. 22 A maradékot ma is Kalocsán, az érseki palotában és a városi múzeumban őrzik. 23 A templom 18. századi újjáépítése során a bontott anyagból különítették el ezeket a kőfaragványokat, mint értékes történeti emlékeket. A kövek mellett f orrásértékűek azok az ásatási megfigyelések, amelyeket Henszlmann tett közzé az 1870-es években. 24 A leírásoknál sokszor pontosabb és érthetőbb az a jól kidolgozott alaprajz, amelyen az 1869 augusztusában és szeptemberében a barokk épület körfalain kívül folytatott régészeti kutatás eredményeit összegezte. 25 Minden hiányossága ellenére ez az alaprajz hordozza a legtöbb információt a 13. századi épület kiterjedéséről és alaprajzi tagoltságáról, máig ez a rajz a legmegbízhatóbb kiindulópontja a második székesegyház rekonstrukciójának és tipológiai megítélésének. (1. kép) Újabb eredmények csak a feltárás megismétlésétől és a töredékek, régtől ismert és az esetleges új darabok megfigyelésétől várhatók. Kétségtelen, hogy ilyen jelentős, új „leletnek" tekinthetjük azt az 1986-1987 folyamán Pakson, másodlagos felhasználásból előkerült, biztosan kalocsai eredetű-kőfaragvány anyagot, amelynek a 13. századi darabjait alább ismertetem. 26 Értelmezésükhöz szükséges az előzmények, mindenekelőtt Henszl m ann megfigyeléseinek vázlatos áttekintése.
 |
| 3. A kalocsai székesegyház déli kapujának lábazati része és a templom oldalfalának részlete (Henszlmann 1873. nyomán) |
 |
|
| 4. A szentélykörüljáró pillérének 1869-ben feltárt alapozását és egy szórvány töredék-lábazatot egyesítő rekonstrukciós kísérlet (Henszlmann 1873. nyomán) |
5. A szentélykörüljáró sávalapozása és pillér alapozása rekonstruktív részlettel, a ráépült 18. századi szentélyfal tagolásának feltüntetésével (Foerk 1915. nyomán) |
Az Esztergom közelében bányászott gerecsei tömött vörös mészkő tehát jelen volt a második székesegyház építőanyagai között. A nagy mennyiségben előforduló másik, jó minőségű építőanyagból, a Buda környékén bányászott kemény, édesvízi mészkőből készült faragványok között római kori épület bontásából származó átfaragott tagozatok is kimutathatók: két darabon nagy méretű levél sorosindás fríz maradványai. 42 Egy további fejezeten, amelyet római kori feliratos kőtáblából alakítottak ki, még felismerhető a tükrös keretbe fogott, eredetileg domborműves oldallap maradványa és egy szövegtöredék az Aquincumban állomásozó Legio Secund a Adiutrix nevével. 43 Hozzátehetjük, nemcsak e feljárat utal Óbuda környékére, hanem az emlífett lábazat árján fennmaradt indadíszes fríz további széthányódott töredékei is ebben a körzetben - a budai várban, Óbudán és valószínűleg Vácott kerültek elő. 44 (6-9.kép) Az akantuszindás fríz töredékcsoportjának datálása visszatérő témája a kutatásnak. A 1 1. századi keltezés érdekes módon nemcsak Kalocsán merült fel - Henszlmann nyomán sokáig ezt hitték a Szent István-kori templom egyetlen faragott kőmaradványának -, hanem ugyanazon fríz egy Budán talált részlete és a Nemzeti Múzeumbeli kő kapcsán is. 45 A tagozatfaragványok római korban már egyszer felhasznált mészkőtömbjei (ex Romanorum ruderibus - olvashatjuk Bél Mátyásnál) talán Aquincum romjainak bontásából származnak. 46 Az új lelet több darabja támogatja az ezzel kapcsolatos eddigi megfigyeléseket. Találhatunk közöttük katonai síremlék töredékét, kardját magához szorító köpenyes férfialak részletével, 47 fe lirat vagy dombormű keretének sarkát egy féloszlopfő töredék hátoldalán (Függelék 17. sz.), és feltűnik a nagy indadíszes fríz újabb töredéke is egy falpillérfejézet tetején (Függelék 18. sz.). A síremlékből kitört figurarész római kori temetőből származó kőszállítmánnyal kerülhetett Kalocsára. 48
Henszlmann alaprajzának hitelesítését és rekonstrukciós elképzeléseinek pontosítását egy eddig is jól ismert faragvány elemzésével kell kezdenünk. Az 1873-ban Kalocsáról Budapestre szállított kövek között volt egy összetett falpillér két rétegkőből összeragasztott lábazata. 49 (9. lép) Az alsó rétegkő tagolása lent derékszögben csatlakozó, függőleges síkokkal indul.
|
|
| 6. Római kori fríz részlete (1847-ben Vácott), Magyar Nemzet i Múzeum | |
 |
 |
| 7. Római kori fríz lábazati párkánnyá
átfaragott töredéke Kalocsáról, Magyar Nemzeti Galéria ( l tsz. 55.1588) |
8. Római kori fríz falpillérfővé átfaragott töredéke Kalocsáról, Paks, Városi Múzeum (Függelék 18. sz.) |
E fölött negyedhomorlat emelkedik. A homorlat peremén elöl derékszögben megtört, hátul a kővégek irányába kiforduló és azok síkjában végződő, a sarkoknál sérült, nyolcszögű pálcatag van. A pálca (az oldalsó megmunkálásból ítélve a homorlat hasonlóképpen) a falsík irányába elfordulva folytatódott. A felső réteg élszedett talplemezen nyugvó, alacsony attikai bázis: pilaszter előtt álló féloszlop lábazata. A pilaszterlábazatnak a talplemez oldalsíkján túlnyúló részét mindkét oldalon gazdag levélkonzol támasztja alá. (10. kép) A tagozatot az épület belsejéhez tartozó frontális faltagolás elemeként, például oldalhajó falpillér lábazataként szokták értelmezni, 50 amely feltevés azonban sem a felépítéssel, sem a méretekkel nem egyeztethető össze. Egyrészt elképzelhetetlen, hogy ekkora épületben mindössze 16,5 cm átmérőjű féloszlopokat alkalmaztak volna az oldalh a jó falánál a boltozati hevederek támasztására, másrészt az alsó rétegkő poligonális pálcatagos profilja feltűnik Henszlmannak a déli kaput ábrázoló rajzán a templom külső lábazati profiljaként, ami mindenképp a külső faltagoló rendszer felé irányítja figyelmünket. 51 (3. kép)
 |
 |
| 9. Apszis falpillérének lábazata Kalocsáról, Magyar Nemzeti Galéria (ltsz. 55.1577) |
10. Levélkonzol falpillérlábazat oldaláról, Magyar Nemzeti Galéria (ltsz.: 55.1577) |
 |
|
| 11 . Apszis falpillérének lábazata Kalocsáról, felülnézeti rajz a falfelület bekarcolt vonalának jelzésével és pröfilrajz, Magyar Nemzeti Galéria (ltsz. 55.1577) |
|
 |
|
| 12. Ocsa, egykori premontrei templom, a szentély faltagolásának részlete | |
A kő felső illesztési síkján bekarcolt szerkesztési segéd vonal figyelhető meg, amely a fal és az eléje ugró tagozat határát jelöli ki. (11. kép) A tagozat szerkezeti értelmezését ez a vonal könnyíti meg. A vonal ugyanis, amely a faragvány oldalainál induló falszakaszokat köti össze - bizonyosan ezek pontos kifaragása miatt volt rá szükség-, nem egyenes, hanem kifelé ívelő körszakasz; az oldalsó falszakaszok sem egyenes, hanem konvex fal felülethez tartoznak. Ilyen, a mellékelt felülnézeti rajz által szemléltetett szerkezetet, az alaprajz tanúsága szerint, csak a sugárkápolnák és a kereszthajó kápolnák cilinderfalánál találunk. A megközelítőleg szerkeszthető 5,5 - 6 m-es külső átmérő az apszisok íves falának külső méretével kongruens. Eszerint az összetett lábazat kétségkívül a szentélyfej alsó szintjének faltagolási rendszerét dokumentálja: háromnegyedoszlopokkal bővített pilaszterek adták a fa ltagolás függőleges ritmusát; finoman tagolt és precízen faragott lábazatuk a templom lábazati párkányának a talplemez alapformáját kísérő kiszögellésén nyugodott. A sokszögpálcás lábazati profilból a 19. században - Henszlmann rajzainak tanúsága szerint - még nagyobb darabok voltak meg, közöttük egyenes és íves falszakaszból valók egyaránt. 52 A két részből komponált falpilléreket hihetően hasonlóan összetett fejezet koronázta, amelyből jelenleg nincsen töredékünk, de egy másik, valamivel nagyobb méretű kalocsai töredék mintájára elképzelhető. 53 A Magyar Nemzeti Galéria kőtárában kiállított faragvány a pilisi kerengőből ismert, szabályos karéjos levelekből álló, mustraszerű díszítésével hívta fel magára a figyelmet. 54 Ugyanolyan átmérőjű háromnegyedoszlop törzs tartozott hozzá, mint a szóban forgó lábazathoz, a pilaszterrész ellenben itt szélesebb volt. Bizonyosnak látszik, hogy mint a külső tagoló rendszer eleme hasonló funkciót töltött be, még ha az épület más, esetleg magasabb részén is, boltozat terhének hordozására ugyanis ez szintúgy alkalmatlan lehetett.
A fa loszloppal bővített pilaszterelőtét viszonylag gyakori az Esztergom köréhez sorolt emlékeken, leginkább a szentély falak külső tagolásában, így Bény és Ócsa sokszögzáródású szentélyein, Vértesszentkereszt íves apszisfalán, a féloszlopra redukált formában Jánoshida kicsiny oldalszentélyein, 55 valamint a gyulafehérvári mellékszentélyek íves falán bonyolultabb összefüggésben, az eredeti terv szerint szegélylizénás falmező-kompozíciókban. 56
 |
| 13. Ócsa, egykori premontrei templom, ívsoros párkány az északi kereszthajó falán |
A romanikában gyökerező, régies és alapvetően díszítő jellegű faltagolás a fa lmezők relief szerű megmozgatására törekszik. Alap formája nem a boltozati terhelést a külső oldalon ellensúlyozó, tisztán geometrikus idomokból felépített támpillér, hanem a falfelület optikai tagolását eredményező faloszlop. Ellenpontként elég a kalocsai építkezéssel közel egykorú pannonhalmi apátsági templom lépcsőzött támpillérekkel megtámasztott főhajóboltozataira utalnunk. 57 Kalocsa tervezője a francia mintaképekkel szemben távolságtartó magatartást kezd tanúsítani, mihelyt az alaprajzról a felépítményre tér át.
 |
| 14. A Pakson előkerült kalocsai párkányelemek rekonstrukciója (vö. Függelék 2-7. sz.; rajz: Sarkadi M.) |
A sugárkápolnák külső homlokzatképzését leginkább az ócsai premontrei templom szentélyének kialakítása világítja meg. (12. kép) A kalocsaiakkal megegyező keresztmetszetű falpillérek itt is a szentély lábazati párkányának négyszögű kiugrásain állnak, a fejezet fölött a lépcsőzeteknek egy-egy, oldalra induló falív, illetve függőlegesen emelkedő lizéna felel meg, amely eléri a faltükröt befejező, vízszintes ívsort. Pakson az ócsai párkányokhoz hasonló, enyhén csúcsíves ívsortag és hat ívkapcsoló tagozat került elő, amelyek méreteik és tagolásmódjuk alapján ugyanazon párkány tartozékainak minősülnek (Függelék 2-7. sz.; 23-24. kép). Azt az elméleti lehetőséget, hogy a kalocsai sugárkápolnák a lábazat felett az ócsai szentélyhez hasonló sokszögű alaprajzi formát vettek volna fel, egy kitüntetett szerepű, Kalocsán őrzött, feliratot hordozó, íves kváderkő alapján kizárhatjuk. 58 Az ívesre faragott, hosszú kvádert a sugárkápolnák, vagy a kereszthajó kápolnák egyikének falából emelhették ki: a feliratot olyan felületre vésték rá, amelynek íve a sugárkápolnák külső falfelületének alaprajzi ívével egyezik.
A pálcatagos lábazati profilforma egy sokszor megfogalmazott építészettörténeti összefüggésre is rávilágít, amelyet érdemes megismételni. A negyedhomorlatból és sokszögpálcából összeállított, egyszerű lábazati tagozatformát csekély méretkülönbséggel a pilisi apátsági templom építői is alkalmazták. 59 Megjegyzendő, hogy pálcatagos lábazati párkány Pilisen, a kerengő kútházából is előkerült. 60 (15. kép) Pilis és Kalocsa összefüggését példázza az említett kalocsai déli kapu bélletoszlopainak szokatlan lábazatkialakítása is: a Henszlmann által közölt rajzon (3. kép) látható megoldáshoz hasonló, kör alaprajzú talplemezt találunk néhány, Pilisen előkerült, finoman csiszolt, vörösmárvány oszloptöredéken. 61
 |
 |
| 15 a. Kalocsa, lábazati párkányprofil a székesegyház szentélyéről és hosszház-faláról b. Pilis, lábazati párkányprofil az apátsági templomról c. Pilis, a kolostor díszkútjának lábazati párkányprofilja, Magyar Nemzeti Galéria |
17. A kapubéllet-töredék rekonstrukciós összefüggésben (Függelék 11. sz.) |
 |
|
| 16. Kapubéllet fejezetzónájának töredéke Kalocsáról. Paks, Városi Múzeum (Függelék 11. sz.) | |
A paksi leletben felbukkant, ablakkerethez tartozó sok szögpálcás tagozat (Függelék 8. sz.) Ócsán szintén előfordul. További példái Pilisen, Gyulafehárvárott, 62 Veszprémben, 63 Vértesszentkereszten 64 és Felsőörsön is kimutathatók. Íves nyíláskeret részei lehettek azok az erősen sérült profilok is, amelyek a paksi leletanyag legkevésbé látványos részéhez tartoznak. A nagyobb sugarú, íves faragvány hengertagja valószínűleg betétszerkezet keretezésére szolgált; a körré kiegészített szerkezet átmérője 4 méter körül lehetett (Függelék 10. sz.). A kisebb íves tagozatból két töredék került elő. Szimmetrikus profiljuk homorlatokkal kiemelt lemeztag, ívesre faragott hátoldalukkal valamilyen kerethez illeszkedhettek, talán rózsaablak keretművébe ágyazódhattak. Méretét tekintve hasonló, összetett pálcakeretes rózsaablak szerkezet maradt fenn belső kitöltés nélkül a pannonhalmi főszentély keleti falán, 65 és hasonló felépítésű töredékek ismeretesek a gyulafehérvári déli kereszthajó-homlokfal rózsaablakából. 66
A paksi töredékek között azonosítható egy kisebb kapu fejezetzónájának maradványa is (Függelék 11. sz.). A faragvány viszonylag csekély magassága arra vall, hogy a nyílás kis méretű lehetett, inkább oldalbejáratként, mint reprezentatív kapuként képzelendő el, amely azonban bizonyosan nem azonos az 1869-ben feltárt déli kapuval. Ott a béllet-oszlopok derékszögű falsarkokkal váltakoztak, az új töredéken ezzel szemben a csaknem szabadon álló kapuoszlop (vagy oszlopok) mögött egyenes bélletfal emelkedett. (16-17. kép) Nem lehetetlen, hogy az alaprajzon nem jelölt, de a leírásban emlegetett északi kapuból maradt fönn. 67 Figyelmet érdemlő sajátossága e kaputöredéknek a bélletoszlop fejezete mögött húzódó, francia mintaképek hatására valló, indadíszes fríz. A béllet fejezetek sorát összefüggő ornamentális egységbe olvasztó, a kapunak vízszintes tagolási hangsúlyt adó díszítési felfogás a 13. század elején vált jellemzővé a gótikus építészetben. 68
A rézsűs bélletfalú kaputípus ismert magyarországi emlékei Pannonhalmán és Bélapátfalván maradtak fenn. Közöttük a legkiemelkedőbb a pannonhalmi templom Porta speciosának nevezett déli kapuja, amelyen a vörös márvánnyal burkolt rézsűs béllet fal előtt azonos keresztmetszetű, szabadon álló páros oszlopok sorakoznak. A rendkívüli kőfaragói színvonallal társuló, egyelőre egyedülálló tervezői ötlet variánsa - amely egyúttal a korai gótikus mintaképek, Mantes és Sens irányában való visszalépés - az apátsági templom északi kapuján jelenik meg, ahol az oszloppárok tagjai egymástól elcsúsztatva szabadon álló, illetve háromnegyedoszlop formájában váltakoznak. E hengertaggá redukált bélletoszlopokról a lábazat és fejezet is hiányzik. 69 A pannonhalmi kapuk közös sajátossága, hogy a fejezetek fölötti bélletpárkány és az oszloplábazatok falsarkos alaprajzon helyezkednek el. Ebben a tekintetben a kalocsai töredék által képviselt egykori kapúépítmény is hasonló volt. Az 1232-ben alapított bélapátfalvi ciszterci apátság templomának nyugati főkapuján a fejezeteket ezzel szemben egyenes bélletpárkány zárja le. 70
A kalocsai bélletfejezet hátsíkdíszítése egy tőről fakad azzal a dekoratív ornamentális felfogással, amelyet a székesegyház töredékei között a külső faltagolással kapcsolatban már említett falpillér fő, 71 egy konzol indásleveles díszítése 72 és egy végletekig egyszerűsített díszítésű párkány féleség reprezentál. 73 Ez utóbbinak redukált heraldikai virágokra emlékeztető kitöltése valószínűleg inkább a provincializálódás bizonyítéka, és kevésbé az absztrakció irányában haladó tendenciózus stílusfejlődés jele. 74 A redukált növényi ornamentika a kalocsai faragványok egyik olyan jellegzetessége, amely stiláris összefüggésen túl közvetlen kapcsolatot igazol a pilisi kerengő és a kútház épületdíszítésén dolgozó építőműhellyel. A kalocsai fejezetornamentikához a megtévesztésig hasonló pilisi kúttöredék „szinte lemezből kifűrészelt", 75 mustraszerű levéldíszét kemény, kontúros formaadás és kiszámított kompozíció jellemzi. (28-20. kép)
A kalocsai kőtöredékek ornamentikájának összehasonlító elemzése külön tanulmány témája lehetne. Ezúttal egyetlen, eddig mellőzött példára, a salzburgi székesegyház 1200 körüli töredékeire térünk ki. A 12. és 13. század fordulójának legnagyobb közép-európai építkezése a kutatás egybehangzó álláspontja szerint a Mainzból Salzburgba került Konrád von Wittelsbach érsek idején, 1181 körül indulhatott meg. Az 1219-es kriptaszentelési adatot a munkák befejezési dátumaként szokták értelmezni. 76 A 17. században lebontott, s a II. világháború után részben feltárt 77 épület stílustörténeti megítélése a déli és nyugati hatás, az észak-itáliai, lombard és a francia művészet szintézisét emeli ki, amely értékelés erősen emlékeztet a magyar művészettörténet-írásban Esztergomnak tulajdonított szerepre. Az 1950-es években a salzburgi középkori kripta romjai között került elő egy ép állapotú, korinthoszi típusú oszlopfő, kétsoros, sűrűn vájatolt levéldísszel, bimbóvá fejlődő sarokvolutái a kihajló levélvégekre támaszkodnak. Az akanthuszlevelek stilizálási módja - a kompozíciós eltérések ellenére - nem áll távol a vértesszentkereszti főapszis külső féloszlopainak fejezeteitől. 78(21-22. kép) Ugyancsak a salzburgi kripta boltozatához tartozott az a bimbós levéldísszel ellátott konzol, amely karcsú arányaival, levéldíszének szabályos formaadásával Esztergom, Vértesszentkereszt és különösképpen Kalocsa töredékeinek legközelebbi rokona. (23-26. kép) A tagozatok tipizálásához és sorozatszerű előállításához különösen alkalmazkodó kalocsai ornamentális stílus kiinduló helyeként az eddigi kutatásban Burgundia merült fel, 79 a salzburgi töredékek a stílus szélesebb körű közép-európai elterjedtségét, s valószínűleg e változat helyi kialakulását példázzák. 80
|
||
| 18. Pilis, kútpillér fejezetének töredéke, Magyar Nemzeti Galéria | ||
 |
 |
|
| 19. Pilis, falpillérfő töredéke a kerengőből, Magyar Nemzeti Galéria | 20. Kalocsa, falpillérfő részlete, Magyar Nemzeti Galéria ( l tsz. 55.1588) |
|
|
| 21. Vértesszentkereszt, féloszlopfő a főszentélyről, Magyar Nemzeti Galéria |
|
| 22. Salzburg , oszlopfő a középkori székesegyház kriptájából |
Az ornamentális szobrászat szigorú, reduktív felfogása a kalocsai második székesegyház kis mennyiségben fennmaradt figurális töredékeit is jellemzi. Két, viszonylag ép figurális konzol mellett a legkvalitásosabb szobortöredéknek számító, ún. királyfej 81 vehető számításba a székesegyház szobrászi díszének értékelésekor. A 18. századi érseki palota lépcsőházában másodlagosan befalazott konzolokról erős féloszlop indult. Minden bizonnyal a főhajó gádor-falának boltozattartó rendszeréhez tartoztak, hasonlóan egy másik, Budapestre került konzolhoz. 82 A „királyfej" vörösmárvány anyaga és a formaadásban megnyilvánuló nagyvonalúsága mellett elsősorban annak köszönheti népszerűségét, hogy egyike a magyar középkori szobrászatból megmaradt, kevés, ép és kivételesen erős kifejezőkészségű arcnak. Nem alaptalanul merült fel vele kapcsolatban, hogy eredetileg kapuépítmény szobordíszéhez tartozott. 83 A konzolok eredetileg vagy párban álltak, vagy nagyobb sorozat részét képezték; egyikük két ruhátlan atlaszt, másikuk két hosszú ruhát viselő, méltóságteljesen ülő alakot ábrázol. (27-30. kép) Mindkettőn növényi díszítőelemek keverednek teljes emberi alakokat ábrázoló domborművekkel. Az atlaszoknál a felemelt karok, az ülő alakoknál a maguk elé tartott kezek különválnak a konzol tömbjétől.
 |
 |
| 23. Salzburg , konzol a középkori székesegyház kriptájának falmaradványában |
24. Kalocsa, pillérfejezet sarokrésze, Magyar Nemzeti Galéria ( l tsz 55.1587) |
 |
 |
| 25. Esztergom, háromnegyedoszlop fejezete, Esztergom, Vármúzeum . |
26. Vértesszentkereszt, sarokoszlop fejezete, Tata, Kuny Domokos Múzeum |
 |
|
| 27. Konzol atlaszfigurákkal a kalocsai székesegyházból, Kalocsa, Érseki palota | |
 |
|
| 28. Konzol ülő alakokkal a kalocsai székesegyházból, Kalocsa, Érseki palota | |
 |
 |
| 29. Konzol ülőalakokkal a kalocsai székesegyházból, Kalocsa, Érseki palota |
30. Konzol atlaszfigurákkal a kalocsai székesegyházból, oldalnézet, Kalocsa, Érseki palota |
Az ülő alakok tömbszerű fejformája, a szalagként érvényesülő, ferdén rovátkolt szakálluk kialakítása közel áll a vörös márvány fej szobrászi felfogásához és részleteihez, ami a szórványleletként számon tartott királyfej esetében a lokalizálás hitelességét erősíti. (31. kép) A figurális konzolok szobrászi stílusát, az arcok és a haj kialakítását legutóbb a 13. századi osztrák szobrászat egyik jeles emlékével, II. Babenberg Frigyes herceg heiligenkreuzi tumbájával nem alaptalanul hozták kapcsolatba. 84
Visszatérve a Pakson előkerült faragványokhoz, számos töredék származhat az egykori épületbelsőből. Néhány ívtöredék értelmezése elsősorban a romlott állapot miatt ütközik nehézségbe; a meszelés, amely borítja őket, mindenesetre inkább belső térre, mint külső faltagolásra utal (Függelék 12-14. sz.). Egy falszögletbe illeszkedő háromnegyedoszlop töredéke a törzs - átmérője alapján összefüggésbe hozható a Magyar Nemzeti Galéria egyik pillérhez tartozó fejezetrészletével, amely a nyugati kapu előtt lezuhanva került elő 1869-ben, „azon gödörben, melyet a hajdani ikertorony, vagyis inkább lépcsőháza előtt ásattam" - írja Henszlmann. 85 Egy, hátoldalán római faragvány részletét őrző, leveles fejezettöredék mérete a hosszházpillérek hevederív indító féloszlopfejezeteinek felel meg (Függelék 17. sz.). A töredék formája és két síkban elrendezett, pártázat- szerű, folyamatos levéldísze a kalocsai Múzeum nagy féloszlopfő-részletén ismétlődik meg. (32. kép)
A felépítmény szempontjából, a székesegyház elméleti rekonstrukciója számára az egész lelet legjelentősebb darabja egy kötegelt falpillér fejezete, amelyet a római kori indafrízt töredékek kapcsán már említettünk (Függelék 18. sz.). Olyan kötegelt támaszhoz tartozott, amelyet hengeres pillérmag körül elrendezett, öt keskeny, hengeres oszloptörzs alkotott. Ez utóbbiak a magyarországi kőanyag-használat korabeli gyakorlatának megfelelően leginkább a közönségesen vörösmárványnak nevezett, élénk vörös színű, tömött mészkőből készülhettek, feltűnő színes megjelenést kölcsönözve az épületnek. A járulékos támaszok befüggesztési módjára a fejezeten alkalmazott lejtős furatok, s némelyikben még fellelhető, csaprögzítő ólomkiöntés maradványai utalnak. Ezt a pillértípust alkalmazták a pilisi kerengőben (valószínűleg a kisebb méretek miatt a pillérmaggal egy tömbből faragott oszlopokkal) 86 és az esztergomi Szent István proto mártír-templom szentélyénél, 87 de ismerjük példáit a tágabb környezet kolostorépítészetéből is (Tisnov). 88
 |
| 31. Király fej Kalocsáról , Magyar Nemzeti Galéria (ltsz. 53.364) |
 |
| 32. Féloszlop fejezetének felső rétege a kalocsai székesegyházból, Kalocsa, Viski Károly Múzeum |
A kalocsai töredékek között eddig sem volt ismeretlen a forma: a Nemzeti Galéria kőtárában lévő faragványok közül kettő, egy fejezet és egy lábazat képviseli az oszlopkoszorús pillértípust. 89 A fejezet, amelyen három járulékos oszlopfő van, a levelek elrendezése alapján teljes, derékszögű sarokpillér-fejezetnek látszik. A lábazatról, amelyet öt kis oszloplábazat övez, első pillantásra úgy látszik, hogy frontális faltagoláshoz tartozott. 90 Pontosabb lokalizálására nem sok remény látszott. Az újonnan előkerült ötrészes fejezet, - amely minden tekintetben megfelel az ismert lábazatnak, lényeges többlettel rendelkezik: a bal oldalon, a frontális síktól mintegy 15 fokkal eltérő, falsíkhoz igazodó nyúlványa van, amely kizárólag 150 fokos szögben csatlakozó falak szögletében, poligonális alaprajzú tér sarkában képzelhető el. Ilyen poligonális falcsatlakozás a Henszlmann kutatásai óta ismert alaprajz tanúsága szerint csak a szentély gádor-falánál, illetve lent a szentélykörüljáróban a sugárkápolnákat elválasztó, rövid falszakaszokon, a sugárkápolnák nyílásai között lehetett. (33., 36. kép) Öttagú csomópont (két fal ív, két átlós borda és egy heveder) a szentélyboltozatnál értelmetlen, a körüljáró boltozatához azonban tartozhatott. A pillértörzs bizonyosan oszlopkoszorús rendszerű pillérnyaláb volt, talán színes kőanyagból, fehér pillérmagból és vörös oszloptörzsekből összeállítva.
Továbbra is kérdéses, milyen támaszok hordozták a boltozatok terhét a szemközti oldalon, a szentély körül. Ha egyszer bizonyítható lesz az a feltevésünk, hogy a 18. századi leírásban emlegetett opere rotundo oszlopok voltak ezek, úgy a kalocsai kápolnakoszorús, kereszthajós alaprajz általános francia vonatkozásai végre az építészeti stílus szempontjából is kézzelfoghatóbb alakot öltenének, és együttvéve ezek a szobrászati és ornamentális töredékek tanulságaival jóval árnyaltabb képet nyújtanának a kalocsai faragványok forrásairól, stilisztikai kötődéseiről és a mintáktól eltávolodó magyar korai gótika lokális színeiről.
 |
 |
| 33. Kötegelt falpillér fejezete Kalocsáról, alulnézet , Paks, Városi Múzeum (Függelék 18. sz.) |
34. A kötegelt falpillér alulnézeti rajza a bekarcolt szerkesztési vonalak jelölésével (Függelék 18. sz.; rajz: Sarkadi M.) |
 |
|
| 35. Kötegelt falpillér fejezete Kalocsáról,Paks, Városi Múzeum (Függelék 18. sz.) | |
 |
|
36. Kötegelt falpillér fejezete Kalocsáról, Magyar Nemzeti Galéria ( l tsz. 55.1590) |
|
Megjegyzés a Pakson előkerült kőfaragványlelet 13. századnál későbbi darabjairól
A 13. századi töredékek felmérése során feltűntek olyan faragványok is, amelyek azonos lelőhelyről kerültek elő, és az ismert kalocsai töredékekhez sem stilárisan, sem kronológiailag nem kötődnek. Ezeket azóta Buzás Gergely kitűnő fe lmérési rajzok kíséretében kiadta. 91 Úgy vélem, hogy e töredékekkel kapcsolatos megállapításai bizonyos kérdéseket nyitva hagynak. Helyénvalónak tartom, ha ezeket a kérdéseket itt röviden összefoglalom.
 |
| 37. Ablakkeret részlete Kalocsáról (?), Paks, Városi Múzeum |
 |
| 38. Kőfaragójel az ablakkeret sarokoszlopának törzsén , Paks, Városi Múzeum |
 |
| 39. Henszlmann Imre rekonstrukciós rajza a kalocsai székesegyház boltozati rendszeréhez, 13. és 14. századi formák felhasználásával (Henszlmann 1873. nyomán) |
A kiindulópontként és végkövetkeztetésként egyaránt leírt kijelentést,
miszerint ezek a gótikus tagozattöredékek a paksi obszerváns ferences kolostor törökök által tönkretett épületének maradványai, legjobb esetben is
csak hipotézisként lehet elfogadni. A
feltevés, szerző által említett, egyetlen
történeti alapja, hogy Evlia Cselebi
1663-as értesülése szerint a paksi várban Szulejmán khánnak egy kolostorból átalakított dzsámija volt. 92 Azt már szerzőnk teszi hozzá, hogy ez a helyi ferences kolostor épülete volt, amelyről
azonban semmiféle régészeti támpontot nem ismertet. Történeti adat is -
hogy ti. egyáltalán létezett ferences
rendház Pakson - csak a 15. század
végéről maradt fenn.
Ezért a paksi ferences kolostorból származtatott kőfaragványok stilisztikai helyzetét érthetően 15. századi párhuzamokkal próbálja megvilágítani (Bécs, Stephansdom, Szent Borbála-kápolna; Visegrád, királyi palota). Nem beszélve arról, hogy a két rangos építkezésnek az egyébként ismeretlen építési korú paksi ferences rendházra gyakorolt - egyidejű! - hatása elméletileg és gyakorlatilag is több mint problematikus, a 14. század második felétől csaknem teljesen általánosnak mondhatók azok a formai jegyek, amelyek a vizsgált paksi mérmű-, vakmérmű- és nyíláskeret-töredékeket jellemzik. Csak néhányat említsünk. A legjobb állapotú darab, egy nyílás (valószínűleg ablak) keretéből való féloszlopos faragvány (37. kép) hornyolt, sokszögű fejlemeze formai szempontból sem kell, hogy a 15. század második felében épült bécsi toronyról származzék, jelen van a megoldás Magyarországon már az 1360-70-es években a pécsi Máriakápolna berendezésének egyik töredékén is. 93 Egyébként - kizárólag a dokumentálás kedvéért említve - a szóban forgó féloszlopos nyíláskeret töredékén figyelemre méltó kőfaragójel is található. (38. kép) A 14. század második felében vagy a század végén előfordulnak olyan mérművek és körtetagos hevederformák is, amelyek a paksi lelet későbbi részének zömét képezik (Buda, Nagyboldogasszony-templom; nagyváradi töredékek, stb.).
Az átlós körtetagokkal ellátott hevederprofil és a pálcatagos ablakkeretdarabok 94 nagyon hasonló, szerkesztés útján jöttek létre, mint annak a valószínűleg elkallódott hevederív-darabnak a profilja, amelyet Henszlmann Imre Kalocsán rajzolt le, s amelynek alapján a 13. századi templom későbbi (véleményem szerint a 14. század közepe körül, vagy a század második felében épült) boltozatát rekonstruálni kezdte. 95 (39. kép) Tanácsos volna tehát e későbbi keletű paksi töredékekkel kapcsolatban a kalocsai székesegyház 14. századi, siralmas állapotát dokumentáló források építéstörténeti értékelését elvégezni, s mérlegelni azt az egyébként kézenfekvő lehetőséget, hogy az együtt előkerült, többféle stílust és korszakot képviselő, másodlagosan felhasznált faragványok egyazon helyről is származhatnak.
FÜGGELÉK
A kalocsai székesegyház Pakson (Bercsényi Általános Iskola épületének bontása, 1986-1987) előkerült, 13. századi kőtöredékeinek leírása
A kövek jelenlegi őrzési hely: Paks, Városi Múzeum.
1. Ívsorpárkány töredéke
ltsz. 90.2.2. szürke homokkő 32 x 57 , 5 x 31 cm; sz. lent: 53,5 cm A teteje felé enyhén szélesedő, középen függőleges irányban kettéhasadt kváder, a tetején hátrafelé lejtő töréssel, hátul durván, oldalt körben simára faragott illesztési síkokkal. Homlokoldalába párkány ívsorához tartozó, csúcsíves mező mélyül, amelyet összetett keretprofil kísér: sekély horonyban ülő pálca, alatta enyhén visszametszett lemez. Mint ívsorfríz alkotóeleme nyilvánvalóan a kalocsai székesegyház egyik párkányához tartozott. A kalocsai töredékek között a forma egyetlen képviselője. A Pakson jelentős számban előkerültek ívkötések (2-7. sz.) e párkány alsó zónájából származnak. Az ívkötések tagozatbeli változatai tanúsítják, hogy a párkányrészek között kis eltérések voltak. Az ívkötések közül a 2. számú egyezik profilforma és méret tekintetében is a faragvánnyal.
2. Ívsorpárkány ívkötése
ltsz. 90.2.18. kemény édesvízi mészkő 20 x 12,5 x 9 cm. Ívsoros párkány szomszédos íveit alul összekapcsoló, félkörívű tagozat. A rövid falazónyúlvány kettétört. A falsík előtti tagozat profilja (visszametszett lemez, enyhe homorlatban ülő pálcatag) eltér a többi hasonló funkciójú darabétól, de megegyezik az ívsor egyetlen ismert tagjának profiljával (1. sz.).
3. ívsorpárkány ívkötése
ltsz. 90.2.15. kemény mészkő 33,5 x 23 , 5 x 14 cm. Fekvő hasáb alakú kő, ivsoros párkány szomszédos íveit összekapcsoló, félköríves tagozattal. A mélyen hátranyúló falazótömb felületei égéstől roncsolódtak. Elöl a falsík elé ugró félköríves tagozat (falsíkra merőleges lemeztag, horonnyal sarkantyúszerűen alámetszett pálca, középen kiemelkedő, félkör alakú sík) részben letöredezett.
4. Ívsorpárkány ívkötése
ltsz. 90.2.16.kemény édesvízi mészkő 33,5 x 23,5 x 14 cm. Fekvő hasáb alakú kő, ivsoros párkány szomszédos íveit alul összekapcsoló, ép állapotú, félkörös tagozattal. A hátranyúló falazótömb síkjai szépen kidolgozott, érdesített illesztési felületek. Profilja az előző darabéval egyező.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| 40. Ívsoros párkány elemei Kalocsáról (Függelék 1., 2., 3., 4. sz.) | |||
5. Ívsorpárkány ívkötésének töredéke
ltsz. 90.2.19.kemény édesvízi mészkő 26 x 23 x 12 cm. Ívsoros párkány szomszédos íveit alul összekapcsoló, félkörívű tagozat töredéke falazótömbbel. A profil az előző számú darabéval azonos.
6. Ívsorpárkány ívkötésének töredéke
ltsz. 90.2.17. kemény édesvízi mészkő 14 x 12,5 x 9 cm. Ívsoros párkány szomszédos íveit alul összekapcsoló tagozat töredéke falazótömb maradványával és a falsík elé nyúló, félkörívű tagozat kis részletével (lemez és horony indítása), amely az előző töredék tagolásával egyezik.
7. Ívsoros párkány ívkötése
ltsz. 90.2.20. kemény édesvízi mészkő 2 8x23x1 3 cm. Ívsoros párkány szomszédos íveit alul
összekapcsoló, félkörös tagozat fogas
vésővel megmunkált falazónyúlvánnyal , amelynek profilja a 3-6. számú darabokéval azonos.
8. Ablakszárkő rétegköve
ltsz. 90.2.4. kemény édesvízi mészkő 1 7x32x3 0,5 cm. Elöl és két oldalán megmunkált, hátul törött, hasáb idomú faragvány. Az elkeskenyedő oldal közepén poligonális pálcatag. Rézsűs ablaknyílás szárkövének része volt. A nyílást záró szerkezet beillesztésére utaló nyomok nem látszanak. A kalocsai székesegyház jelenleg ismert 13. századi, faragványai között az egyetlen, bizonyosan ilyen szerkezethez tartozó töredék.
 |
 |
 |
| 42. Ablakszárkő rétegköve (Függelék 8. sz.) |
 |
| 43. Nyíláskeret töredékének profilja (Függelék 9. sz. ) |
 |
| 44. Íves kerettöredék hengertagos prof illal (Függelék 10. sz.) |
9. Nyíláskeret két töredéke
ltsz. 90.2.8. puha mészkő a: 17 x 16 x 38 cm; b: 17 x 38 x 28 cm. Az egyik egy meglehetősen rövid, teljes ívszakasz, a másik azzal azonos hosszúságú, letört orrprofilú ívszakasztöredék. Ívesre faragott hátoldaluk, illesztési felületeik és törött részeik kivételével mindenütt vastag meszelés borítja őket. Tagolásuk szimmetrikus: kis derékszögű lépcsőzettel megemelt lemezen ülő párnatag, attól keskeny egyenes szakasszal elválasztott homorlat, végül a homorlat csücskös végétől visszaugró, alacsony, széles lemez. Hátulsó, simára faragott felületük kőillesztésre utal: feszített betétszerkezetként helyezkedtek el egy nagyobb, falazott ív belsejében. Minthogy a leginkább lábazati profilra emlékeztető profilszerkesztés eltér a 13. századi hevederívek és árkádívek szokványos formájától - későbbi bordaformákra sem emlékeztet-, a legvalószínűbb értelmezési lehetőség, hogy körablak keretművéből, annak belső ívéből származnak. Az ív átmérője meglehetősen kicsi, ráadásul sérült felületű ívszakaszok alapján biztonsággal nem határozható meg.
10. Íves kerettöredék hengertagos profillal
ltsz. 90.2.10. puha mészkő 45 x 31 x 26 cm; hengertag átm.: 13 cm;belső oldalivének átm.: kb. 4 m. Nagy méretű szerkezethez tartozó keretkő, egyik oldalán függőleges síkkal a másik oldalán íves felülettel és az ív belseje felé kiugró hengertaggal. Mindkét végén, hátán és belső oldalán, valamint az ív belseje felé néző oldalon - a hengertag mentén - illesztési felületek határolják. Egyik oldalán a hengertag teljes vastagságáig behatoló, mély, szögletes bevésés. Elején a hengertag mentén durván lefaragott, sérült felület húzódik a kő teljes magasságában.
 |
| 45. Íves kerettöredék hengertagos profillal (Függelék 10. sz.) |
A töredék egyedül áll a kalocsai kőemlékek között. Elsősorban az illeszkedési mód és a félhengeres tagolás alapján két szimmetrikusan tagolt félből összeállított, íves keretmű alkotórészeként tételezhetjük fel. Talán a 9. számú töredékkel együtt körablakhoz tartozott. A sugárirányban bevésett hézag ebben az esetben merevítő rúd beillesztésére szolgálhatott. A belső, íves oldal hajlatából kiszerkeszthető, nagyjából 4 méteres körátmérő nem mond ellene feltevésnek. ::
11. Kapubéllet fejezetzónájának töredéke
( 26-27. kép) ltsz. 90.2.6. kemény édesvízi mészkő 24 x 31 x 28 cm; oszloptörzs át m .: kb. 10-11 cm. Rétegkő töredéke kapu bélletéből, alján csekély, tetején nagyobb illesztési síkkal. Hátul, jobb oldalon törött, a bal oldalon illesztési felület. Jobb felől a hátsó töréssel egybefüggő, lepusztult törésfelület, bal felől felfelé ívesen kiszélesedő, fogasvésővel kialakított illesztési sík. Tetején két párhuzamos szerkesztési vonal húzódik: egyik a bélletfal síkjának, a másik a bélletfríz nyaktagozatának felel meg. Elölről a bélletes kapu szerkezetének két lényeges jellemzője olvasható le. A béllet hátfala a falsíkkal nagyjából 45 fokos szöget bezáró, falsarkok nélküli, egyenes rézsű volt. A rézsűs hátfalat indás és leveles bélletfríz koronázta, amelyet alul pálcatag választott el a bélletfáltól. Kissé kihajtó, íves felszínét kanyargó inda, s az arról lefűződő, geometrikus formaadású, karéjos levélkék sűrű mintázata borítja. E frízzóna, mint díszes háttér előtt áll a tömbbel egybefüggő bélletfejezet csonkja, sarkosan kiugró, lapos fedőlemezzel. A fejezet alja letört, éles erezésű leveleinek bimbós végződései a bal oldali levélét kivéve szintén hiányoznak.
12. Keretprofil töredéke
Ltsz. 90.2.5. puha mészkő 33 x 33 x 24,5 cm. Párhuzamos oldalú ívszakasz töredéke, falfülke, vagy nyílás keretéből. Elöl ívet kísérő keskeny függőleges sáv, majd rézsűs lemez, alámetszett horony és azzal összekapcsolódó félpálca.
 |
| 46. Keretprofil töredéke (Függelék 12. sz.) |
 |
| 46/a. Keretprofil töredéke (Függelék 12. sz.) |
A pálcatagot ék alakú vájat különíti el a homloksíkkal 90 fokos szöget bezáró, meszelés maradványait őrző íves felülettől. Az ívszakasz egyik vége törött, a másik végig illesztési sík. Hátul derékszögű, sarkos beillesztésre kialakított, durván vésett felületek. A falvastagságból legkevesebb 21,5 cm-t elfoglaló, fülkeszerű mélyedést félkörként rekonstruálva a szerkezet nagyjából 220 cm átmérőjű lehetett, a keretprofilt is hozzáadva a teljes külső átmérője megközelítőleg 250 cm volt. Profilja megegyezik a 13-as és 14-es számú töredékekével.
13. Íves keretprofil töredéke
ltsz. 90.2.11 puha mészkő 34 x 34 x 24 cm. Egyik végén illesztési felületben, a másikon törésben végződő íves faragvány, hátsó oldalain két derékszögben csatlakozó illeszti felülettel. Tagolása és szerkezeti összefüggései a 12-es és 14-es számú faragványokéival egyeznek meg.
14. Keretprofil töredéke
ltsz. 90.2.9. puha mészkő 21 x 24 x 27 cm. Erősen lepusztult kőfaragvány, kerettagozat maradványával. Csaknem minden megmunkált részletét elveszítette. Egyik oldalán sík felület, éles vájat és horonyba átforduló félpálca roncsolt maradványa. E tagozatsor minden valószínűség szerint a 13-14-es számú, épebb faragványok profiljával azonos módon folytatódott, azokkal azonos szerkezethez tartozhatott. Eltérés abban mutatkozik, hogy az épebb daraboknál a tagozatok ívesek, ennél egyenesnek látszanak. Így feltehető, hogy az íves záradék keretprofilja a nyílás függőleges szegélyen is jelentkezett.
15. Hengertagos töredékek
ltsz. 90.2.1. szürke homokkő a: 38 x 39 x 36 cm; b: 118 x 26 x 23 cm / hengertag átm. mindkettőnél: 10,5 cm Porózus szerkezetű, mállékony kőanyagból faragott, rossz megtartású töredékek, azonos tagolással: elöl lapos homorlat közepéből kiemelkedő, diagonális helyzetű háromnegyedk örkeresztmetszetű hengertag - amennyire a fönnmaradt rövid szakaszokból megítélhető - ívesedés nélkül. A nagyobbik darab egyik végén durva véséssel kialakított másodlagos felületben végződik. Ehhez hasonló jellegű, másodlagos csonkítás nyomai vannak a homorlattal szomszédos, lapos szögben hátrametszett egyik függőleges síkon is, míg az ennek megfelelő másik oldalon sima, feltehetőleg szabadon álló sík töredéke figyelhető meg. Hátul a két, egymással nagyjából 90 fokos szöget bezáró, érdesre faragott illesztési felülettel határolt tömb eredeti beillesztési résznek látszik. A kisebb töredék mindkét végén illesztési felületben végződő, alacsony rétegkő, amely hátul mindkét oldalon csonka. Értelmezésük lepusztult állapotuk miatt meglehetősen nehézkes.
Arra, hogy a hengertag önálló faltagolás része lett volna, elsősorban a méretek, így pl. a hengertag vékonysága miatt nem gondolhatunk. Leginkább az látszik valószínűnek, hogy nyílás keretművéhez tartoztak, amelynek kiképzése bélletes lehetett; a derékszögű, sarkos befogására alkalmas hátsó kiképzés ilyesfajta szerkezetre utal. Az ismert kalocsai töredékek között más darabot nem tudunk ehhez a szerkezethez kapcsolni, de megjegyzendő, hogy a kapubéllet fejezetzónájából való töredék (11. sz.) fejezetéhez a hengertaggal nagyjából azonos átmérőjű törzs tartozott.
16. Háromnegyedoszlop rétegköve
Ltsz. 90.2.12. puha mészkő 29 x 23 x 22,5 cm; törzs átm.: 22,5 cm Háromnegyedoszlop törzséből származó rétegkő. A hengerfelülethez mindkét oldalon nagyjából 1 cm szélességű, szabadon álló, egyenes szakasz csatlakozik, ezen túl a bekötő tömb törött csonkjában folytatódik. A törzs átmérője egyezik az egyik ismert kalocsai pillérfősarok (Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. 55.1591) háromnegyed fejezetén levő törzsillesztés méretével.
 |
 |
| 47. Féloszlop fejezetének töredéke (Függelék 17. sz.) | |
17. Féloszlop fejezetének töredéke
ltsz. 90.2.3. kemény édesvízi mészkő 3 9x22x3 1,5 cm. Féloszlopfő jobb oldalának felső részéről lehasadt töredék. Tetején fogas vésővel érdesített illesztési felülettel, rajta lizéna és féloszlop csatlakozásának felkarcolt szerkesztésével. Jobbról függőleges síkkal zárul. Hátoldala is függőleges, de itt korábbi felhasználás maradványát tartalmazza: szimával visszamélyített tükör derékszögű sarka, a keret legmagasabb részét a másodlagos beépítéskor levésték. A fedőlemez visszaugró, az eredetileg kinyúló, kétszer hornyolt kehelyperem letöredezett, a fejezettömb látható része sima felszínű. Kannelurákkal tagolt, íves formák összekapcsolt, álló levelek kétrétegű levéldíszt alkottak. A felső levélrétegről apró csonkok tanúskodnak. A töredék, amely nagy összetett pillér fejezetéhez, vagy féloszloppal bővített pilaszteres falpillér fejezetéhez tartozott, a székesegyház boltozattartó támaszrendszerét, annak formai kialakítását és méreteit dokumentálja. Ismerjük e faragvány azonos ornamentális stílust képviselő, épebb állapotú megfelelőit is: két féloszlopfőt 96 és egy féloszlopfő felső rétegkövét (korábban Kalocsa, Sallai I. u. 1. sz. ház, jelenleg Kalocsa, Viski Károly Múzeum). 97 A kő korábbi felhasználása a hátoldalon látszó tagozat antik típusa alapján a római korra tehető.
18. Kötegelt falpillér fejezete
(8., 33.,34., 35. kép) Itsz. 90.2.14. kemény édesvízi mészkő 29 x 80 x 46 cm; pillérmag átm.: 41 cm; járulékos oszloptörzsek illesztési átm.: 13 cm
Félhenger idomú pillérmagból és öt különálló, vékony, hengeres oszloptörzsből álló falpillér-köteg fejezete, római kori tagozatból átfaragva. Tetején a kő korábbi felhasználásából való sérült faragványrészlet: visszavésett, a kantusz indás fríz töredéke fent levél-soros léccel lezárva. A tömb hátoldala sima, függőleges illesztési sík. Alján csekély mélységű furat és bekarcolt szerkesztési vonalrendszer látszik: a pillérmag középpontján keresztül a járulékos oszloptörzsek tengelyének irány ában húzott vonalak. A jobb szélen törött (a falhoz csatlakozó rész itt hiányzik), a bal szélen falszövethez csatlakozó függőleges szakasz nyúlik ki a fejlemezek szélességéig. Ennek homloksíkja a tömb hátsó síkjától kb. 15 fokkal eltér. A fejezet alján a törzshöz tartozó rövid, sima nyakrész a pillérmagon ép, a járulékos fejezeteknél a két szélső állású fejezet kivételével letört. Ugyancsak lehasadt a három középső fejezet kelyhének nagyobb része. A szélsők alján megmaradtak a középen elhelyezett, függőleges furatok, amelyek a függesztett törzseket rögzítő csapot foglalták magukba (a nyaktag fölött a szélső fejezeteken megmaradtak a lejtősen befúrt ólomöntő csatorna nyílásai is, bennük ólommal). Az eredetileg egybefüggő nyaktagot kerek ujjú, lehajló végű gallérlevelek takarják. E fölött a pillértest sima, díszítetlen. A lent ahhoz rövid nyúlvánnyal kapcsolódó járulékos fejezeteken kehelyhez simuló, éles bordázású és a fejezet teljes magasságát kitöltő, bimbóba futó levelek állnak (a bimbós részek letörtek). Előttük a fejezet közepéig emelkedő kerek ujjú rátétlevelek s orakoznak, a szomszédos fejezet felé nézők egymásba kapcsolódnak. Fent a kiszélesedő kehelytestek összezárulnak. Eredeti pozíciójára a bal oldalon megmaradt, mintegy 15 fokos szögben megtört falnyúlvány kialakítása utal. Ha a másik - töredékes - oldalon szimmetrikus kialakítást tételezzünk fel, a falpillér 150 fokban csatlakozó falak szögletében állhatott. A derékszögnél nagyobb szögű falcsatlakozás (poligonális térlezárás) a Henszlmann és Foerk ásatásaiból ismert alaprajzok szerint csak a szentély gádorfalán, illetve a szentélykörüljáróban a sugárkápolnák közötti rövid falszakaszokon, a sugárkápolnák nyílását elválasztó szögletek egyikében helyezkedett el, szemben a szentély terét határoló árkádpillérekkel.
19. Bordaindítás
ltsz. 90.2.21. szürke homokkő. 53 x 22 x 17 cm; hengertag átm.: 10-11 cm. Hasáb alakú, lepusztult felületű faragvány. Kocka formájú tömbből kiemelkedő, sarkantyútagoktól és homorlatoktól kísért, henger alakú borda. Kis méretű teret lefedő boltozathoz tartozhatott.
JEGYZETEK
|
|
|
