A települések leírása és bibliográfiája

 

GYERMELY

Személynévi előzménye a latin eredetű German volt. A hagyomány szerint nevét a községben átfolyó csermelyről kapta. A települést Kiskomárom néven is említik. Határában római leletek kerültek elő. Okleveles említése 1181/1188: Germeln, 1276: Germeln, 1322: Gyeimen. 1184-1188 között és a 14. században a veszprémi püspökség birtoka volt. 1307-től 20 évig a Csák nemzetségbeli Márk fia, István bitorolta. A falut 1529-1541 között a törökök elfoglalták, és a 17. század elején elpusztították. Zsámbékról és Szomorról rövidesen benépesült református magyarokkal, 1645-ben népes református egyházközségként említik. Bél Mátyás a községről azt írta, hogy dombok között fekszik, egyiken egy templom, a másikon egy kastély romjai látszanak. A hagyomány szerint Corvin Mátyás Budáról Tatára utazván megszállt itt. Bővizű forrása van, mely télen meleg, nyáron hideg. Az 1863. évi szárazság idején - ezt kivéve - a környék összes kútja kiapadt. A szomszédos Bajna és Szomor népe innen hordta a vizet. Említést érdemel a szőlőművelés.

Az 1784-87-es népszámlálás adati szerint Sándor báró birtokolta. Ekkor 163 házban 202 család élt, népessége 961 fő volt. 1 papot, 6 nemest, 46 parasztot, előbbi 39 örökösét és 161 zsellért írtak össze. Később a község földesura Sándor Móric lett. 1848-ban a faluban 17 nemes, 77 házas és 16 háztalan zsellércsalád élt. Gyermely határában a Károly-hegynél a 19. század végén eocénkori kőszéntelepet tártak fel. Szeszgyár is működött a faluban.

Több piacközpont: Budapest, Zsámbék, Bicske, Dorog, Tata, Esztergom között helyezkedett el, s ezt a földrajzi helyzetét előnyösen használta ki. Az asszonyok "tejhaszonnal" (túró, tejföl), tojással, baromfival, zöldésfélékkel, gyümölccsel, a férfiak gabonafélével, növendék állatokkal,rőzsével, fával jártak a piacra és a bányásztelepülésekre. A kofák jellegzetes áruja volt a "kacsafertály", (négy részbe vágott és így megsütött kacsa), amelyet főleg szüret táján vittek az esztergomi piacra. A bajnai uradalom Gyermelyen lévő területén nyári időben az aratási munkálatok, télen az erdő nyújtott kereseti lehetőséget. Sokan Budapestre mentek dolgozni, de kapcsolatukat nem szakították meg a faluval. Szőlőhegyei jó minőségi fehér bort adnak.

A település első egyesületét, a Polgári Lövészegyletet 1930-ban jegyezték be. Ezt követte 1941-ben a Magyar Dolgozók Hivatásszervezete helyi csoportja, 1942-ben a "Falu" Magyar Gazda- és Földmunkásszövetség helyi csoportja és végül 1956-ban az Önkéntes Tűzoltó Testület. A második világháború harci eseményei 1945. március 21-én értek véget Gyermelyen. Termelőszövetkezete 1953-ban alakult Petőfi néven. Jelentős élelmiszeripari létesítménye a Tésztagyár. Lakóinak száma az 1990-es népszámlálás szerint 1072 fő, területe 4494 ha. 1969-ben Gyermely néven és székhellyel, Szomor község átcsatolásával községi közös tanács alakult. 1984-től 1988-ig Tatabánya vonzáskörzetéhez tartozott.

NÉPRAJZ

A község dűlőnevei: Pénzásás (kincseket találtak ott), Jancsári dűlő (az ott garázdálkodó janicsárokról kapta a nevét), Bencevár dűlő (az Árpád-házi királyok idején itt álló várról nevezték el.)

KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ

Első templomát 1184-88 között említik. 1276-ban a veszprémi püspökségtől az esztergomi káptalanhoz került. Ekkor két kápolnát építettek. A templom a török időkben elpusztult. Sándor Mihály, a település kegyura 1749-ben rendbehozatta az ősi templomot. Anyakönyveit 1760-tól vezetik. Jelenleg Szomor filiája.

A református egyházközség meglétéről az 1600-as évek elejétől vannak adataink. A környék több református egyházközsége eltűnt az ellenreformáció idején. (Szomor, Bajna), a gyermelyiek a türelmi rendeletet követően újraszervezték egyházukat. A 17. században faszerkezetű templomot építettek. Anyakönyveit 1714 óta vezetik. A gyülekezet régi iratainak egy része (az 1784-1915 közötti) a Pápai Református Gyűjteményben kutatható.

MŰEMLÉKEK

Műemléke a 15. században gótikus stílusban emelt római katolikus templom, melyet a 17-18. században átépítettek. Berendezései közül a főoltár és a szószék a 18. század végén copf stílusban készült. Műemlék jellegű épületegyüttese Gyarmatpusztán, a volt Sándor Metternich - uradalomban található. Közülük figyelmet érdemel az 1850-ben épült vadászház, valamint az 1879-ben emelt római katolikus kápolna és a cselédházak. Műemlék jellegű az 1786-ban késő barokk stílusban emelt mai kőtemplom, amelynek tornya 1816-ban készült el. Figyelemre méltó berendezési tárgya a vörösmárvány Úrasztal. A19. század közepéről származó parókia nemesen egyszerű építészeti megformálásával emelkedik ki környezetéből.

ÍRÓK, KÖLTŐK

KARIKA János (Gyermely, 1808. október 18. - Kecskemét, 1855. augusztus 11.)

író. református lelkész, teológiai tanár.

Alsóbb iskoláit Komáromban, középiskoláit Debrecenben végezte. 1835-ben Párizsba utazott. 1836-tól a kecskeméti főiskolán a hittudományok és a világtörténelem tanára. A főiskola felvirágoztatásában nagy érdemeket szerzett. Volt egyházmegyei könyvvizsgáló, Kecskemét országgyűlési képviselője. A szabad- ságharc után bujdosott, majd négy év fogságra ítélték. 1852-től ismét tanított. Jelentős szónok volt. Tanítványai számára írt világ- és egyháztörténetet, hit- és egyházszónoklattant; Tatai Andrással közösen nyerte pályaművet írt a protestáns főiskola szervezetének, tanrendjének kidolgozására, mely nyomtatásban is megjelent.

Művei:

Keresztényi egyesség. (többek beszédeivel együtt) Kecskemét, 1846. - Imádság. Kecskemét, 1847. - A körét híven betöltő lelkipásztor képe. Kecskemét, 1847.

 

KRATOCHVILLA Mihály (Gyermely, 1753. február 22. - Esztergom, 1829. augusztus 15.):

író, teológus.

Alsóbb és felsőbb iskoláit Budán a jezsuitáknál végezte. 1777-ben Nagyszombatban szentelték áldozópappá. 1782-ben teológiai doktorrá avatták. 31 évig volt nagyölvedi plébános. 1817-től esztergomi kanonok, majd apát, 1823-tól nyitrai esperes lett. 1822-től a nagyszombati papnevelő rektorává nevezték ki. Gyermelyen, Ölveden, Monoron és Farnadon alapítványokat tett.

Művei:

A nagyölvedi igaz keresztényeknél szokott templom-atyjának ájtatos mulatságára szolgáló eredeti jámbor énekek és történetek, adatván neki és utána következőknek. 1827. E. K. K. M. néhai volt plébánosoktól. (Kéziratban)

Irodalom:

Zelliger Alajos: Esztergom-vármegyei írók... koszorúja: Esztergom, 1888. 271-272.1.

TERMÉSZETI ÉRTÉKEK

Gyarmatpusztán és környékén a múlt században közel 2000 vadgesztenyefát ültettek, mértani rend- szerben. A vadaskertben egy 250 éves kocsányos tölgy is található.

BIBLIOGRÁFIA

BARÁTH József: A gyermelyi református egyház története. Pápa, 1929. Főiskolai Könyvny. 50.1.

GYÜSZI László: Ipari-mezőgazdasági termelőszövetkezetek a dorogi járásban. = Új Forrás 1983.1. sz.

HARMINC ÉV a gyermelyi Petőfi Termelőszövetkezetben 1953-1983. (Összeáll: Nóber Imre.) Tatabánya, 1983. 52.1., illusztr. - Gyermely, Szomor, Héreg, Tarján.

VASS János: Gyermely. Gyermely, 1989.10.1., 6 t, illusztr. - Gépirat.

 

31. Gyermely pecsétje. 1850.

 

HEREG

A néphit szerint a falu neve kezdetben Kéreg volt, csak kezdőbetűjének véletlen elváltoztatásával írták később Hereg-, Hieregnek. Feltételezhető, hogy a német Heric személynévből keletkezett, magyar névadással. A török világban Zereg néven említik. Okleveles említése 1326: Hereg, 1332/1337: Hereeg. 1326-ban az esztergomi érsekség birtoka. A település 1552-ig lakott hely volt. Ebben az évben a török defterek 4 házat mutattak ki. 1570-ben ugyanezen források lakatlan helyként említik, mely csak később 1662-ben települt újra a Hont megyei Agó községből református, a Komárom megyei Imely községből pedig katolikus magyarokkal. Az 1739-1740-es pestisjárványban Héregen 21-en haltak meg.

Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint az esztergomi érsek birtoka. 129 házban 156 család élt, népessége 867 fő volt. 1 papot, 5 nemest, 1 polgárt, 58 parasztot, utóbbi kettő 49 örökösét és 182 zsellért írtak össze.

1848-ban a faluban 5 nemes, 168 házas és 10 háztalan zsellér élt. 1849-ben az osztrákok az egész falut fel akarták égetni, mert őrjáratukra rálőttek. Első egyesületét, az Önkéntes Tűzoltó Egyesületet 1912-ben jegyezték be. Ezt követte 1926-ban a Levente Egyesület, 1932-ben a Gazdakör. 1956-ban újjászerveződött az Önkéntes Tűzoltó Testület. A harmincas évektől községi fenntartású népkönyvtára működött. A második világháború harci eseményei 1945. március 21-én értek véget a faluban. 1990-ben 1042 lakosa volt, területe 2713 ha. 1977. április l-jétől Tarján néven és székhellyel községi közös tanáccsá alakult. 1990-ben önállósult. 1984-tól 1988-ig Tatabánya vonzáskörzetébe tartozott.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei részben történelmi eseményekre utalnak, Szőnyi szállás (Napóleon hadai elől ide menekültek a szőnyiek), Jusztinián-pihenő (Serédi hercegprímás kedvelt pihenőhelye volt), Király kútja a Gerecse oldalában, a hagyomány szerint Mátyás király itt ütötte fel tanyáját, ha kíséretével a vadászat után megpihent. Páterkői szikla (a szájhagyomány szerint egy remete élt itt), Faluhely (település volt, melyet a tatárok majd a törökök feldúltak), Újvilág házhelyeket osztottak itt). A községben az 1930-as évekig megtalálható volt az ágasfás-szelemenes tető. A gabonát a házak kertjében gabonavermekben tartották. A rakott sparheltet ebben az időben felváltotta a vasból készült csikósparhelt, hogy rövid idő után végleg átadja a helyét a zománcozott asztali tűzhelynek. A községben falumúzeum működik.

KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ

Plébániája középkori eredetű, 1333-ban és 1397-ben említik. A török időkben elnéptelenedett. Plébániáját 1723-ban állították vissza, plébánosa Tardoson lakott. 1730-ban lebontották a régi templom romjait, s ennek alapjain újat építettek. Előbb Tardos fíliája volt, majd 1741-től Héreg fíliája lett Tardos. Az egyházi tulajdonban levő plébániaházat az idők során átépítették, megnagyobbították. A műemléktemplomot 1828-ban és 1946-ban renoválták. Anyakönyvek 1733-tól találhatók itt. Hitbuzgalmi egyesületek 1947-ben: Oltáregylet, Katolikus Egylet, Gyermekek Oltári Szentség Egylete, Jézus Szíve Egylet, Rózsafűzér Társulat, KALÁSZ, Katolikus Szülők Szövetsége. Református egyházközség több adat szerint a XVI. század óta működik Héregen. Jelenlegi temploma a türelmi rendelet után épült. 1787 óta vannak meg az anyakönyvei. Az egyházközség levél- és irattára helyben kutatható. Anyakönyveit 1787 óta vezetik.

MŰEMLÉKEK

Késő barokk katolikus műemléktemplomát 1794-ben emelték, 1825-ben bővítették. Barokk szószéke XVIII. századi. Klasszicista oltára a XIX. század első felében készült. Műemlék jellegű késő barokk református temploma 1787-ben épült, s 1862-ben alakították át. A katolikus plébániát, mely szintén műemlék jellegű, 1790 (1765) körül építették, s 1879-ben (1892) alakították át.

ÍRÓK, KÖLTŐK

MORVA Miklós (Selmecbánya, 1825. december 22 - ??): Kanonok

1864-től Héregen plébános, 1873-től alesperes.

Történelmi, társadalmi és vallási témájú cikkeket írt a korabeli lapokba.

BIBLIOGRÁFIA

BALOGH Judit: Néphit és népszokások Héregen. Héreg. 1972. 301.1, - Gépirat. - TM.

HARMINC ÉV a gyermelyi Petőfi Termelőszövetkezetben. 1953-1983. (Összeáll.: Nóber Imre.) Tatabánya, 1983. 52.1., illusztr.

- Gyermely, Szomor, Héreg, Tarján.

KOVACS Adam: Lieber História Parochia Hereg 1787-1828 kézirat. (Lelőhely: Főszékesegyházi Könyvtár Esztergom)

SERES Ferenc: Héreg község története. Héreg. 1970. 17.1. Gépirat. - TM.

 

32. Héreg pecsétje. 1850 körül

 

KECSKÉD (KÁTSCHKA)

A név eredete a magyar kecske főnévnek -d képzős származéka. A néphagyomány a falu nevéről azt tartja, hogy a második betelepítéssel ideérkező svábok olyan szegények voltak, hogy csak kecskét tudtak tartani. Ez azonban nem helytálló.

Már a rómaiak idejében lakott hely volt. A török hódoltság idején, az 1529-es és az 1541-es hadjáratok során elpusztult. A XVII. században a gesztesi uradalommal együtt az Esterházy család birtokába került. Bél Mátyás a gesztesi uradalomhoz tartozó pusztaként említi.

Esterházy József 1735-ben würtenbergi németekkel telepítette be. 1744-ben a Fertő-tó környékéről magyar, osztrák és horvát telepesek is jöttek a községbe. A falu főutcájában laktak a telkesek, a keresztutcában a házas zsellérek.

1773-ban a Lexikon Locorum Ketsckr néven említi. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint 96 házban 111 család élt, összesen 597 lakót számláltak, közülük 1 pap, 1 tisztviselő, 5 polgár, 52 paraszt, ezek 67 örököse, továbbá 60 zsellér volt. Iskolájukat az 1750-es években alapították, a községi óvodát 1896-ban. Az óvodába 60-70 gyermek járt. Iskolája kezdetben egytanerős, 1890-ben azonban már két tanítóról szólnak a források. A tanítás magyar és német nyelven folyt.

A falu határa - melyhez 1885-ig Majk is hozzátartozott - sík és dombos, maga a falu délről kissé emelkedő síkon fekszik. 1833-ban az Oroszlányi patak és a Majki patak vize két lisztörlő malmot hajtott. Több tava volt, legnagyobb a Szabó Pál-tava. Rétsége kevés, a föld minősége középszerű. Lakóinak száma a 19. század közepén 679 fő volt. Többségük, 672 fő katolikus vallású, 7 református. A helyi társadalom polgárosulására utal, hogy 1926-ban megalakult a Magyarországi Német Népmű- velődési Egyesület helyi csoportja, 1927-ben a Levente Egyesület, 1930-ban a Polgári Lövészegylet, 1935- ben az Önkéntes Tűzoltó Testület, 1940-ben a Katholikus Agrárifjúsági Legényegyesület, a Magyarországi Németek helyi csoportja, 1956-ban újjáalakult az Önkéntes Tűzoltó Testület. Népkönyvtárát 1935-ben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A községben 1945. március 18-án értek véget a II. világháború harcai. Repülőtere a vitorlázórepülés fontos bázisa, rangos repülőbemutatók helyszíne. Termelőszövetkezete, a Vörös Mező valószínűleg 1952-ben alakult. 1976-ban az Oroszlány és Vidéke Tsz. részévé vált. Lakóinak száma 1990-ben 1723 fő volt, területe 1110 ha. 1974-től 1988-ig Oroszlány vonzáskörzetéhez tartozott.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei: Szabó Pál-tó (Szabó Pál nevű molnárról kapta a nevét); Kápolnás (nagyböjt idején ide jártak templomba).

KATOLIKUS EGYHÁZ

A katolikus németek a betelepedést követően plébániát kaptak, majd Szent Anna tiszteletére templomot emeltek. Anyakönyveiket 1750-től vezetik.

MŰEMLÉKEK

Katolikus barokk műemléktemplomát 1760-1764 között építették. Barokk fő- és mellékoltárai, padjai és szobrai a 18. században készültek. Itt helyezték el a majki kamalduli kolostorból származó két ereklyetartót. Műemlék jellegű barokk kálváriáját a 18. században, ennek feszületét 1956-ban alkották.

BIBLIOGRÁFIA

DÉVAI Judit: Kecskéd község dolgozóinak művelődési szokásai. Tatabánya, 1985.101.1. - Gépirat. - MK.

DUSEK, Mikulás: A kecskédi és a monostori bronzkori temető. Kiad. a Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Múzeum. Bp. 1960. 54.1., 201. Illusztr. Klny. Régészeti füzetek, Ser. II-8.

GRUBER György: Adatok Kecskéd község történetéhez. Kecskéd, 1987-1988. 51.1.251. - Gépirat. - MK.

 

33. Kecskéd pecsétje. 18-19. század

 

KERÉKTELEKI

Az Árpád-kori település neve egyes források szerint a telek közszóból származik. Az utótagként szereplő "telek" köznév valószínűleg "elpusztult, üresen álló falu" jelentéssel bír. Az előtag pedig azzal hozható kapcsolatba, hogy 1453-ban a Teleki család itteni birtokát Kerekes Pál tatai várkapitány kapta királyi adományul. A helyi hagyomány Mária Teréziának tulajdonítja a névadást. Az erre járó uralkodónő kocsijának kereke eltörött, és a helybeliek adtak helyette újat. A császárnő hálából telkeket adományozott nekik, és Kerékteleknek nevezte el a falut.

Okleveles említése 1237: Keregj, 1452: Theledy, 1453: Theleky. Valószínűleg a település lassan elnéptelenedett. 1488-ban már mindössze egyetlen adózó nemes lakja. A 16-17. században a rovásösszeírásban nem szerepelt. Ezt követően a levéltári források 1739-ben említik ismét. A kuruc időket követően települt meg itt nemes Takó István, mint első lakos s egyben birtokos.

Benépesülése az 1720-as évek táján indult. Lakói uradalmi házakban kaptak helyet, napszámból, részaratásból, szőlőművelésből, cséplésből éltek mint zsellérek. Az 1784-1787-es népszámlálás gróf Batthyány Tivadar, Bíró Farkas és mások birtokának mondja. Ekkor 66 házban 145 család élt, népessége 640 fő volt. 28 nemest, 1 tisztviselőt és 97 zsellért írtak össze a nemesi faluban. Az 1785-ös adatok szerint lakosságának egyharmada zsidó volt. A lakosság e csoportja pálinka- főzéssel foglalkozott. Ezt támasztja alá Vályi András, aki szerint "zsidó lakói rozs pályinka moslékon számos ökröket hizlalnak". (Vályi: III. 474.)

A 18. században nemesi közbirtokosság alakult. A kevés erdővel, legelővel, de jó földdel rendelkező hely puszta jellege az összeírásokban még akkor is megmaradt, amikor már több mint 100 család lakta. Pesty Frigyes szerint a mai község Teleki- nevű, Börcsháza- nevű, Szolgagyőr- nevű, Nyeszkenye- nevű és Tarcs- nevű puszták egyesülése nyomán jött létre.

Kerékteleki 1945 előtt uradalmi község volt, 1910-ben mindössze 13-an rendelkeztek 100 kat. holdnál kisebb birtokkal. 1925-ben 5119 kat. holdnyi határából 4305 nagybirtokként funkcionált. 1935-ben ebből 2236 kat. hold az Állami Ménesbirtok tulajdona volt.

A második világháború harcai a község területén 1945. március 26-án értek véget. 1950-ben Veszprém megyétől Komárom megyéhez csatolták. A Kerékteleki Béke Termelőszövetkezet 1978-ban csatlakozott az ászárihoz. Népessége 1960-ig kisebb megszakításokkal gyarapodott, ettől kezdve csökkent. Lakossága 1990-ben 733 fő volt, területe 2946 hektár. 1977. április l-jétől Bársonyos néven és székhellyel községi közös tanács alakult. 1984-től 1988-ig Kisbér vonzáskörzetéhez tartozott.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei a régi tulajdonosok, illetve a település részeit idézik. A Stekenich-ház barokk kisnemesi lakóház, a régi tulajdonos Stekenich János nevét őrzi, így a János-domb is. Tarcs (Kis-Tarcs, Ó-Tarcs) - 1848 előtt Batthyány-uradalom - régebben önálló iskolával rendelkező puszta volt. Börcsháza (Felső- és Kis-Börcsháza), Nyeszkenye (a kisbéri méneshez tartozó puszta volt); Szolgagyőr (a hagyomány szerint Győrhöz tartozó erődítmény, Pesty szerint Mátyás király idejében vár állt itt.) A községben az 1830-as évektől napjainkig fennmaradt néhány háromosztatú deszkaoromzatú lakóház (Pl. Kossuth L. u. 13. /1839/). Szép íves-karéjos barokk oromfala van a Rakovszky-háznak.

KATOLIKUS EGYHÁZ

1756-tól Bársonyos, 1779-ben Bakonyszombathely filiája volt. 1950-ben plébániai rangot kapott. A temetőkápolnát Stekenich János győri kanonok építtette. Jelenleg ez a község temploma. Anyakönyveit 1951-től vezetik.

MŰEMLÉKEK

Műemlék jellegű épülete az 1746-ban emelt római katolikus barokk kápolna.

BIBLIOGRÁFIA

A KERÉKTELEKI gyermekek játékszerei. A kerékteleki néprajzi szakkör munkája. Kerékteleki, 1963.20.1. - Gépirat.-MK.

TURI RÓBERT: Adatok Kerékteleki néprajzához. Kerékteleki, 1964.47.1. (ism. lapszám. - Gépirat. - MK.

TURI RÓBERT: A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse. (Határhasználat. A nyomás, forduló gazdálkodás.) Kerékteleki, 1964.16.1. - Gépirat. - MK

 

34. Kerékteleki pecsétje. 1852.

 

KESZTÖLC (KESTÚC)

Nevét szláv eredetűnek tartják. Kostolac kis várat, erődtemplomot, zárdát jelent. Nevéhez a Claustrum, Kloster, Kostel kicsinyített alakján keresztül is el lehet jutni. Német eredetét Osváth a 12-15. századra vezeti vissza. Borovszky szerint az elzászi Kestenholz nevére emlékeztet, ami gesztenyefát jelent. Pesty szerint a múlt század közepén a "tótok " Kesztelecznek - ma Kesztucnak - mondják, míg a németek Gesticznek ismerték (német neve máig így ismert). Az oklevelekben sokféleképpen írt falunevet 1907-ig szinte minden feldolgozás Kesztölcznek írja. Okleveles említése 1075: Kostelci, 1169: Kezthelz, 1294: Keztelch, 1304: Kezteulch, 1333: Keztelch, 1336: Keztewlcz.

I. Géza király 1075-ben a garamszentbenedeki apátságnak adományozta. A 13. századtól határának része az esztergomi főkáptalan kezébe került és ott is maradt az 1945. évi földreformig. Kesztölcön és határában a rézkortól kezdve szinte minden kultúra nyomát megtaláljuk. Az akkor Pilis vármegyéhez tartozó középkori falu a maitól kissé délre, az Új-hegy lejtőjén terült el, az ún. Magasok I. régészeti lelőhelyen. Itt 11-12. századi templomot és települést feltételez a kutatás. E helyen - a mai falutól 150 méterre - állt még 1732-ben is a későbbi fatornyú templom. Mint az esztergomi szandzsákhoz tartozó település, többnyire lakott a török időkben. 1570-ben a török adószedő Kesztölcön 12 ház adózóit írta össze. 1696-ban a 18 adózó család még mind magyar. 1715-ben 13, 1720-ban 26 jobbágycsalád lakta. Az 1716-tól kezdődő telepítés hatására 1732-ben már vegyes magyar és szlovák anyanyelvű település volt, mivel az esztergomi káptalan 1722-ben szlovákokat telepített ide.

1732-ben említik első oskolamesterét, de iskolát csak 1755-ben kapott. 1786-ban már mint szlovák település szerepelt az összeírásokban. A 18. században a járás népesebb községei közé tartozott. Az 1784—87-es népszámlálás adatai szerint az esztergomi káptalan birtoka. 158 házban 187 család élt, népessége 864 fő volt. 68 paraszt, ennek 59 örököse és 103 zsellér élt itt. A 18. században római katolikus lakossága vegyes, magyar és tót, 1859-ben ismét magyarnak írják, utóbb vegyes, a szlovákság túlsúlyával (magyar, német, zsidó). A község kevés szántóján jó rozsot, de kevés búzát termeltek. Már a középkortól kezdve nagy kiterjedésű szőlői és gyümölcsösei voltak, a 19. században kitűnő bor termett itt.

Római katolikus iskolájának új épületei 1893 és 1905 között épültek. A múlt század derekán még Dorogra jártak postáért, a századfordulón viszont már a távíróállomással együtt helyben volt 1905-ben épült az új községháza (1905); 1909-ben a Hangya, 1912-ben Hitelszövetkezet alakult meg.

A társadalmi élet aktivitását jelezte az 1895-ben alakult Önkéntes Tűzoltó Egylet, melyet 1926-ban a Levente Egyesület, 1930-ban pedig a Polgári Lövészegylet követett a sorban. Munkásotthona 1932-ben épült. Népkönyvtárat 1937-ben kapott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A korábbi évtizedekben kis- és törpebirtokosai fakitermeléssel és mészégetéssel foglalkoztak. Az 1920-as években sokan dolgoztak Belgium és Franciaország szénbányáiban. 1930-ban a férfi lakosságnak mintegy felét már a dorogi bányák foglalkoztatták. A szovjet hadsereg 1944. december 30-án 320 férfit elvezényelt "malenkij robotra". Az 1945 januárjában Csévre kilakoltatott kesztölciek csak hat hét múlva térhettek haza. 1946 és 1948 között mintegy 180 család (kb. 250 fő) Szlovákiába települt. A lakosság 84 %-a ennek ellenére megmaradt ma is szlovák anyanyelvűnek. A faluban jelentős a nemzetiségi oktatás és a nemzetiségi kultúra ápolása (tánccsoport, énekkar).

1949-ben alakult meg - az elsők között a megyében - a Jószerencsét MgTsz, mely utóbb bekebelezte Csévet és Leányvárt. Tapétaüzeme országos hírű. A szőlőművelés hagyományait felelevenítendő, 90 hold szőlőt telepítettek határában. 1962-ben kezdték a falumúzeum kialakítását. Lakóinak száma 1990-ben 2322 fő volt, területe 2198 ha. 1984-től 1988-ig Dorog vonzáskörzetéhez tartozott.

NÉPRAJZ

Földrajzi neveire jellemző a kétnyelvűség (szlovák-magyar). Pl. Rechtorské roll - tanítói illetményföld, Ostrihomska cesta - Esztergom felé vezető hadiút. A dűlőnevek közül a Tatárszállás dűlő a tatárjárásra, a Malom utca elnevezés pedig az egykori malomra utal. Az idősebbek szívesen emlékeznek vissza a Luca-napi szokásokra. Kesztölcön "kis Luca-járásról" (dec. 12.) és nagy Luca-járásról (dec. 13.) is beszélnek. Kis Lucakor gyerekek jártak házról házra. Tollseprő, kiskosár volt a kezükben, amibe aszalt szilvát, diót, pattogatott kukoricát, cukorkát kaptak a házaknál. Öltözékük fehér ruha volt, arcukat fehér fátyol fedte, megszólalniuk nem volt szabad.

December 13-án a felnőtt Lucák, lányok, legények maskaráztak. Ők is fehér ruhában jártak, fehér, hímzett kendőt borítottak a fejükre, alá teaszűrőt tettek, hogy magasabbak és felismerhetetlenebbek legyenek. Minden házhoz igyekeztek bejutni - a haragosaikhoz is, bosszút állni: összetörtek a házban valamit: lámpát stb. A férfi Lucáknál meszelő volt, védelmi vagy harci eszközként. Az is megtörtént, hogy a Lucák mikor betódultak a fosztóba, bepakolták kosaraikba az összes ott található enni- és innivalót. Harapnivaló volt bőven az utolsó tollfosztó napon, mivel a háziasszony előtte egy hétig sütötte a különféle kalácsokat, káposztás bugyellárist, buktát, pogácsát. Főtt kukoricát és bort kínáltak a fosztóknak. Mint az emlékezésekből kiderül, a nagy Lucák igen féktelen szórakozást engedtek meg maguknak - ellentétben a szelíd kis Lucákkal. Karácsony szentestéjén és pünkösdkor volt szokásban a pásztorok adományszerző veszőhordása. Farsang keddjén kecskebőrbe, lóbőrbe, medvének, asszonynak öltözött legények, maskarások járták a falut. Este minden magas növésű férfinak el kellett mennie a kocsmai táncmulatságba, "mert akkor nagyra fog nőni a kender."

KATOLIKUS EGYHÁZ

Első katolikus temploma minden bizonnyal az Árpád-korban épült. írásos említése 1349-ből ismert. Plébániája a középkorban a veszprémi püspökséghez tartozott, 1397-ben viszont már az esztergomi érsekség része. Lelkipásztori ellátása a török kiűzését követően változó. 1732-ben a falun kívül állt a Szent Kelemen tiszteletére szentelt fatornyos temploma. A falu közepén harangláb volt. 1787-ig Csév filiája volt, ez évben állították vissza plébániáját. Ekkor épült a plébánia épülete is. Anyakönyveit ettől kezdve vezetik. 1947-ben működő hitbuzgalmi egyesületei: Oltár Egylet, Rózsafüzér Társulat, Scapulare Társulat, Fiatalok Köre, Lányok Köre, Szívgárda, Szív Társaság.

MŰEMLÉKEK

Műemlék jellegű az 1790 körül készült, népies későbarokk kőkéreszt, amelyen Krisztus, alatta pedig Mária alakja látható. Az 1800-as évek elején faragott Szent Orbán szobor a népies barokk stílusjegyeit viseli; 1787-ben emelt későbarokk, egyhajós, homlokzati római katolikus temploma is műemlék jellegű. Figyelmet érdemlő épülete a falumúzeumnak otthont adó 18. századi parasztház és néhány népi építészeti emlékként számontartható pince.

35. Kesztölc pecsétje. 18-19. század

 

KLASTROMPUSZTA

A Kesztölchöz tartozó terület e néven a török idők után említik, mint az esztergomi káptalan majorságát. Korábban itt állott a magyar alapítású Pálos rend Szent Kereszt monostora, mely 1250-1304-ig a rend központja volt. 1287-ben e monostor szerzeteseivel népesítették be a Pilisszentlélek határában lévő Szent Lélek monostort. A Szent Kereszt Monostorban temették el a rend alapítóját Özsébet, Benedeket és Istvánt, a rend generálisait. Az 1300-ban elhunyt István generális utódja, Lőrinc 1304-ben új monostort alapított Buda mellett. Kevéssel utóbb ez vette át Szent Kereszt szerepét, s a rend végleges központjává vált. De a klastrompusztai monostor ezt követően is működött. 1471-72-ben Szántói Ambrus esztergomi prépost ámbitust építtetett itt.

Az épületegyüttes valószínűleg 1526-ban semmisült meg, akkor amikor a többi pilisi monostort is felégette a török. A lassan pusztuló romok 1570 táján még megláthatóak voltak. Ez idő tájt Szent Kereszt puszta néven említették. A földdel egyenlővé vált területen az 1686 után visszatérő pálosok nem ismerték fel a Szent Kereszt monostort, és azt a Pilis keleti lábánál fekvő egykori cisztercita apátság romjaival azonosították. így került végül az egykori cisztercita kolostor a pálos rend birtokába. Szent Kereszt nem épült újjá. Romjai a Klastrompusztai völgyben találhatók. Tehát tévesnek mondható az az 1960-as években elterjedt feltételezés, amely Gertrudis meggyilkolását Klastrompusztához kapcsolja. Ennek színhelye a Pilis keleti lábánál fekvő egykori cisztercita apátság volt.

MŰEMLÉKEK

Műemléke a kolostorrom. Magát a kolostort a 13. századból származó gótikus épület felhasználásával építették a 14-16. században. A klastrom templomát 1961-ben tárták fel.

TERMÉSZETI ÉRTÉKEK

A Pilis nyugati oldalán, a Csévi-szirtek között pillanthatjuk meg a közigazgatásilag Pilisszentlélekhez tartozó Legény-barlang bejárati csarnokát, 420 m tengerszint feletti magasságban, Klastrompuszta fölött. A dachsteini mészkőben kialakult barlang többféle karsztosító tényezőnek köszönheti jelenlegi alakját. Tektonikusan preformált, eredetileg hévízes barlang, amelyet később hidegvizes karszthatások is alakítottak.

BIBLIOGRÁFIA

BALLA András: Kesztölci és leányvári sírkövek. (Fotó) = Új Forrás, 1979. 3. sz. 80.1.

A BÁNK bán tragádia igaz története. (Anyagközlés.) Bev.: Jakab József. Kiad. a Dorogi József Attila Műv. Ház. Dorog, 1960. Komáromi Ny. 35.1.

GYÜSZI László: Ipari-mezőgazdasági termelőszövetkezetek a dorogi járásban. = Új Forrás, 1983. 1. sz. 29-54.1.

HORVÁTH István: A klastrompusztai rom eredete. (Adatok a pálos rend történetéhez.) In: Esztergom Évlapjai, 1981. 59-76.1.

KÁLMÁNFI Béla: A hajdani parasztsors és a régi bányászélet emlékei Esztergom környéke nemzetiségi népköltészetében. = Új Forrás, 1969. 3. sz. 63-73.1.

KÁLMÁNFI Béla: Népköltészeti emlékek és népdalok Esztergomban és környékén. = Új Forrás, 1973. 3. sz. 73-83.1.

MÉRI István: A klastrompusztai legendák nyomában. - Megszólalnak az évszázados romok. Kiad. a Dorogi József Attila Műv. Ház. (Dorog, 196?) (Soksz.) 27.1., 1 térk.

ORTUTAY András: Lakosságcsere Kesztölcön. = Limes 1992.1. sz. 20-27.1.

PETRIK József: Munkásmozgalmak története. Kesztölc község története 1870-1964-ig. Kesztölc, 1964. - Gépirat fényképmelléklettel.

PETRIK József: Egy kis helység falumúzeumának története. In: Komárom Megyei Honismereti Füzet, 1986. Tatabánya, 1987. 58-61.1.

PETRIK József: Kesztölc története. Kesztölc, 1991. - Gépirat.

RUPP Jakab: Magyarország helyrajzi története, h.é.n. 1. köt. 244.1.

SZEPESSY Géza: Dorog és környéke. Útikalauz. Tata, 1961. 37.1.

SZEPESSY Géza: Klastrompuszta, a dorogi szénmedence kultúrrezervátuma. (Kiad. a József Attila Műv. Ház.) (Dorog, 1959?) (Soksz.) 4.1.

SZLOVÁK nemzetiségi népdalok és népballadák. - Kálmánfi Béla Rozmarin Zeleny című gyűjteményé- ből ford. Győry László. = Új Forrás, 1979. 3. sz. 23-24.1.

VARGA Csaba: A falusi munkásság eresz alá áll. Szociográfia. A kesztölci Jószerencsét tsz-ről és tapéta- üzeméről, munkásainak élet- és munkakörülményeiről. = Új Forrás, 1983. 2. sz. 17-34.1., 1983. 4. sz. 33-45.1.

VEREBÉLY Erika: Szlovák női viseletek Komárom megyében. Tata, 1978. 4.1. - Gépirat. - TM.

ZOLNAY László: Klastrompuszta múltjából. = Komárom megyei Dolgozók Lapja, 1955. szeptember 14.

 

1785. aug. 4-én a németországi Spaichingenben magyarországi betelepülésre
jelentkezett 18 család névsora.
(Utóbb mind Kirvára kerültek.)
A másolat Wagenhoffer Vilmos tulajdona.

 

KISBÉR

Neve pusztaszemélynév eredetű. Ősidők óta lakott hely, területéről csiszolt kőkori leletek, egy rézcsákány, bronz tőr, a korai vaskorból vasrudacskák, a római korból fibulák, pénzérmék kerültek elő. Okleves említése 1277: Beyr, 1358: Kysbeyr. IV. László király a Beyr (Bér) nevű három falu földjét, amelyen egykor szakács-népek és más hercegi udvarnokok éltek, a hántai prépostságnak adományozta. 1529-ben a törökök felégették a szomszédos Nagybérrel, Kis- és Nagybattyánnal, valamint Ivánkával együtt, de Kisbér már 1531-ben részben újjáépült. A törökidőkben elpusztult. A lakatlan birtokot Enyingi Török István a gesztesi várhoz csatolta. Török Istvántól Balogfalvi Siey János a győri vár lovashadnagya vásárolta meg és telepítette be jobbágyokkal. 1621-ben, amikor a királytól a vásárlásra jóváhagyást kért, a birtokba iktatást Herovits Mátyás fehérvári őrkanonok - régi jogaira hivatkozva - megtámadta. A bíróság előtt peregyezséget kötöttek, amelynek értelmében a telepítés költségeinek fejében Siey 20 évre birtokjogot nyert. A szerződés letelte után 1641-ben Goruli Ferenc őrkanonok a birtokot visszavette Siey özvegyétől Wragovitz Magdolnától és 1669-ben a győri szemináriumnak (papnevelő intézet, ajándékozta. 1686-ban a Bécs alól visszavonuló török hadak ismét elpusztították a falut, lakói elmenekültek. A Rákóczi szabadságharc alatt 1706. december 23-án és 24-én jelentős ütközet zajlott le Kisbér határában. A lesben álló kurucok, mint Bottyán János generális írja: "ötszáz egynéhány ráczot" vágtak le. 1709-ben a kivonuló kuruc csapatok felégették a falut. 1749-ben Mária Terézia elvette a birtokot a győri szemináriumtól és Tarcs-, Alsó-, Felső vasdinnye-, Battyán-, Ivánka-, Nagybér-, Aka-, Nádasd-, Hántapusztával együtt a francia származású Toussaint József Ferenc bárónak - Ferenc császár kincstárnokának - ajándékozta. Az így kialakult nagybirtok központja Kisbér lett.

A bárótól 1755-ben Bélai Horváth József vásárolta meg, akitől kölcsöntartozása fejében 1759-ben gróf Németújvári Batthyány Lajos nádor tulajdonába került. 1760 körül kezdik el építeni barokk stílusú kastélyát. A nádor halála után 1765-ben a birtokot legkisebb fia: Batthyány Tódor (József hercegprímás öccse) örökölte, aki mintagazdasággá fejlesztette. Itt termesztettek hazánkban először dohányt nagyüzemileg. Svájci tehenészete és német juhtenyésztése elsők között volt az országban. Kartonfestő-, majolika-, posztó- és sörfőző üzem is működött itt. Az 1784-87-es népszámláláskor 206 házban 314 család élt. Népessége 1426 fő. 2 papot, 1 tisztviselőt, 26 polgárt, 65 parasztot, az utóbbi kettő 82 örökösét és 229 zsellért írtak össze. 1797-ben mezővárosi rangot, évi négy nagyvásárra és heti egy piacnapra privilégiumot kapott. A napóleoni háború idején 1809-ben a magyar seregek főhadiszállása egy ideig Kisbéren volt. A 19. század elején Batthyány Antal József az angol kertben színházat, a kastéllyal szemben hatalmas kupolás üvegházat építtetett. Itt fogadta Mária Ludovika császár- és királynét. Halála után a birtokot 1828-ban fiai: Gusztáv és Kázmér grófok örökölték. Kezdetben együtt gazdálkodtak. Gusztáv honosította meg Kisbéren 1830 körül az angol telivér tenyésztést. 1838-ban birtokaikon igazságosan megosztoztak, a kisbéri birtok Kázmér tulajdonába került.

1831-ben a kolerajárvány sok áldozatot szedett. 1848-ban a mezővárosban 2085 ember lakott.. A településen 57 kézműves élt, 29 mesterséget képviselve. 2 orvos, 2 bába és gyógyszertár is működött itt. 1848-ban egy legelőelkülönítési per miatt parasztmegmozdulásra került sor, melyet a kivezényelt katonaság csillapított le. 1848. december 30-án Perczel Mór csapatainak utóvédje a móri csata előtt itt táborozott. Batthány Kázmér reformpolitikus Kossuth politikáját támogatta. A legválságosabb időkben a Szemere kormány külügyminisztere volt. A szabadságharc bukása után Kossuth-tal Törökországba emigrált. Birtokait elkobozták, és császári rendeletre 1853-ban Kisbéren katonai ménest hoztak létre. A szervezést Ritter Ferenc altábornagyra bízták. Ő építtette ma is álló impozáns épületegyüttest. Katonai célú kórháza is ekkoriban létesült.

1868-ban a ménes a magyar állam tulajdonába került. Az uradalom 1870-ben kettévált. A ménesbirtokon szarvasmarha-, juh-, sertéstenyésztés és vetőmag termesztés folyt, míg a ménesintézet továbbra is katonai felügyelet alatt angol telivér- és félvér ló tenyésztésével foglalkozott. A világhírű versenylovak - Buccaneer, Cambussan, Kisbér, Kincsem, Imperiál tették ismertté Kisbér nevét szerte a világon. A ménes alapítását követően sok iparos és zsidó kereskedő telepedett le. Kisbér lakóinak száma a századfordulón 3835 fő, ebből iparos 452. Téglagyára, vaj- és sajtgyára, hengermalma működött. Az 1862-ben megépült Komárom-Székesfehérvár déli vasút, majd az 1902-ben átadott Bánhida-Pápa hely- érdekű vasúttal a település fejlődése még inkább felgyorsult. A 19. század közepén a lakosság felekezeti megoszlása: 1840 katolikus, 210 református, 20 evangélikus, 15 zsidó volt. 1900-ban a településen 3026 katolikus, 356 református, 142 evangélikus és 311 zsidó vallású élt.

A településen 57 kézműves élt, 29 mesterséget képviselve. 1892-ben a régi helyén új négytantermes iskolát építettek, melyet 1910-ben kultúrteremmel bővítettek. Az iskola emeletráépítéssel, 1930-ban tovább bővült. Ma itt működik a gimnázium. A reformátusok 1900-ban építettek új iskolát, ma ez ad otthont a zeneiskolának. A zsidó hitközség 1875-ben létesített iskolát, de ez szűknek bizonyult, 1881-ben újat építettek, amely 1927-ig működött. A szakmunkás iskola 1888-ban alakult. 1906/ 1907-es tanévben a tanoncok száma: 106 fő, melyből 94 iparos és 12 kereskedő volt.

A polgári fiú és leányiskola 1934-ben alakult, és 1948-ig működött. Két-foglalkoztatótermes óvodáját 1940-ben építették, azóta többször bővítették. 1892-től 1948-ig nyomdája, 1892-1915 között hetilapja is volt. Az 1867-ben alapított ipartársulat 1889- ben alakult át ipartestületté, ide tartozott: Ászár, Ete, Tárkány, Vérteskethely és Császár iparos közössége. Az első világháború 194 hősi halottjának 1933-ban állítottak emlékművet. Városias fejlődése az 1920-as években indult el. 1930-ban villanyhálózat, közkutak, egészségház, mentőegyesület létesült. Három kövezett utca, járdák, parkosított közterek, szálloda, vendégfogadók várták a világ minden tájáról ide érkező látogatókat. A társadalmi élet polgárosulására számos egyesület - Izraelita Nőegylet, Önkéntes Tőzoltó Egylet, Kisbéri Dalegylet, Kisbér és Vidéke/Ipartestület, Vöröskereszt Egyesület, Iparos és Kereskedő Ifjúsági Kör, Levente Egyesület, Polgári Lövészegylet, a "Falu" Országos Földműves Szövetség helyi csoportja, a Római Katolikus Egyházközség Népháza, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Árvák Országos Szövetségének helyi csoportja, Magyarországi Katolikus Legényegylet Kisbéri Fiókszövetsége stb. - utal. Népkönyvtárat 1927- és 1931-ben kapott a Vallás és Közoktatásügyi, valamint a Földművelésügyi Minisztériumtól.

A zeneoktatás 1937-ben kezdődött, a komáromi zeneiskola fiókintézményében. A virágzó kisváros fejlődését a második világháború törte meg. 1944-ben a ménes értékesebb lóállományát Németországba menekítették. Kisbér ostroma 1945. március 19-én kezdődött és 26-ig tartott. A volt kisbéri ménesgazdaságot 1947-ben Bábolnához csatolták. A megmaradt lóállományt 1947-ben Németországból hazaszállították, és 1948-ban méntelepet alapítottak. A versenylótenyésztés 1953-ban indult be újra, de az eredményesen működő ménest 1961-ben megszüntették.

Mai kórházát a volt Batthyány kastélyban 1946-ban létesítették. 1949-ben alakult meg a Virágzó Termelőszövetkezet., amely 1987-ben 4074 hektáron gazdálkodott. A Kisbéri Állami Gazdaságot 1962-ben alapították. A 70-es években legjelentősebb ipari üzemei: a Gamma Művek Kisbéri Gyáregysége, Alfa Ipari Szövetkezet, Téglagyár, Hengermalom, Műanyag Üzem. 1951-ben létesült a Táncsics Mihály Gimnázium és Kollégium, 1975-ben az Állami Zeneiskola. 1986-ban új 16 tantermes általános iskolát és sportcsarnok épült.

Kisbér 1970-től nagyközség. 1972-ben Kisbér és Hanta, majd 1977-től Kisbér, Hanta, Ete, Ászár közös tanácsú községek. Ete 1992-től ismét önállóvá vált. Kisbért 1986. január l-jén avatták várossá. Lakossága 1990-ben 7532 fő volt/területe 3662 ha.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei a múltat idézik: Ivánka, régen Iwanka theleke (1525) Török Bálint-ere, Feketevíz, Kő-haraszt-alatt (1668) Sós-tó (1671) Kert-alja, Pörös-föld, Kis-hegy (1759) Öreg-hegy, Páskom, Káposzráskertek, Kender-föld (1768). A Talpasberek egy kuruc-labanc ütközet emlékét őrzi. Közigazgatási bíráskodásra utal: Vesztőhely. Lótenyésztés emlékét őrzi: Ló-kert (itt tartották a lóversenyeket), Dögtemető. Kolera-bódé (helyén a múlt század végéig kolera elkülönítő volt). Ezeréves (az ezeréves millennium emlékére fenyőcsemetékből formálták ki az 1000-es számot).

KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ, ZSIDÓ HITKÖZSÉG

A török hódoltság után alakult meg a katolikus egyház, erről az 1714-ben végzett canonica visitatio Tanúskodik. Ekkor még temploma nem volt, az istentiszteleteket egy jobbágyházban tartották. A lakók református, másik fele katolikus volt. Az anyakönyveket 1722-től, vezetik. Első templomát 1740 körül építették, ez még fából sövényből készült. 1768-ban már kőből épült temploma van, mai temploma 1783-ban épült. Ugyanekkor bővítették és alakították át a volt vendégfogadó épületét plébániaházzá. Lakói a török háborúk alatt reformátusok voltak. Marosi István kisbéri prédikátort is megidézték 1674-ben a pozsonyi vésztörvényszék elé.

A reformátusok 1792-ben alakítottak Ászárral társegyházat, de templomot csak 1941-ben építettek. A templom az erdélyi templomok stílusában, Szeghalmi Bálint tervei alapján létrejött. Önálló anyaegyházát 1951-ben alakították. Anyakönyveit 1951-ig Ászáron, azóta Kisbéren vezetik. Kisbéren, a piaccal bíró településen a 18. század végén telepedtek meg a zsidók. 1840 körül még csak néhány család élt itt. 1848 után nőtt meg a betelepülők száma. 1851-ben alapították meg a hitközséget, temetőt alakítottak ki, létrejött a Chevra Kadisa. 1875-ben zsinagógát építettek. A 20. században anyakönyvi kerületéhez Ászár, Ete és Vérteskethely tartozott. 1938-ban a kisbéri izraelita hitközség lélekszáma 198 fő volt. 1944-ben az itteni gettóban gyűjtötték össze a környék zsidóságát is, s 1944 júniusában Németországba deportálták őket. 1945-ben a hitközség már nem alakult újjá. A zsinagógát 1945 után lebontották.

MŰEMLÉKEK

Az 1760-65 körül emelt barokk majd 1840 táján klasszicista stílusban átépített Batthyány kastély, védett kertjével. Műemlék jellegű az 1783-ban emelt barokk katolikus templom, melyet 1828-ban klasszicista stílusban átépítve toronnyal bővítettek. Figyelemre méltóak az 1820 körül készült klasszicista fő- és mellékoltárai, 18 századvégi copf stílusú szószéke, mellékoltárképe - Krisztus a kereszten - a bécsi Johann Carl Auerbach műve 1778-ból. Freskóit 1938-ban Döbrentey Gábor készítette. A templom közelében áll a barokk jegyében, a 18. század végén átépített római katolikus plébániaház.

Műemlék jellegű a lótenyésztés emlékét őrző ménes-birtok épületegyüttese, középütt a volt Királyi Lovardával, amely akkoriban Közép-Európa legnagyobb fesztávolságú lovardája volt. Figyelemre méltó alkotás a lovarda előtt álló Wenckheim szobor (1902), amely Fadrusz János alkotása, és a kastély mellett álló Kozma szobor (1896, Horváth Adorján műve). Műemlék jellegű az 1770 körül készült Nepomuki Szent János szobor.

KÉPZŐMŰVÉSZEK, ÉPÍTÉSZEK

ANDRÉ Rezső festő és grafikus

1873-ban született Kisbéren, majd 1920-ban halt meg Nürnbergben.

HÉRICS Nándor grafikusművész

1956-ban született Kisbéren. Művészeti tanulmányait Kerti Károly tatai szakkörében kezdte, majd Dorogon lakott, jelenleg Budapesten él és dolgozik.

Lóska Lajos: Hérics Nándor. = Művészet, 1989. 8. sz. 32-33.1.

Wehner Tibor: Bevezető Hérics Nándor kiállításának katalógusába. Budapest, 1990.

BAUMHORN Lipót (Kisbér, 1860. december 28. - Kisbér, 1932. július 8.)

Számos hazai zsinagóga tervezője volt.

SZAKÍRÓK

HODEK József (Kurtakeszi, 1906. március 17. - Kisbér, 1968. május 17.):

Kossuth-díjas tsz-elnök

Műve:

Vihar és szivárvány. Egy tsz-elnök visszaemlékezései. Bp. 1967. Kossuth K. 328.1.

TERMÉSZETI ÉRTÉKEK

A 18. század végén a Batthyány-kastély köré telepített angolkert már jórészt a múlté. A régi telepítésből még meglévő 339 fa közül legértékesebbek ősplatánjai, továbbá a kastély körül található évszázados vadgesztenyék. Figyelemre méltó a park melletti 5 kh területű 1750 körül épített halastó, melyet 1992-ben mederkotrással, partépítéssel rendbehoztak.

BIBLIOGRÁFIA

ÁDÁM Éva-BALOGH Attila: Kisbér 1277-1977. (Szerk. Gombkötő Gábor.) Kisbér, 1977.167.1., illusztr.

CSER Beatrix-SZABÓ Erika-TELEKES Andrea: Hagyományos épületek Kisbéren. Kisbér, 1972. 11 1. - Gépirat. - TR.

CSER Tamás: Kisbér nagyközség a városodás útján. Bakonysárkány 1976. 35, 20.1. - Gépirat. - MK.

GÚNY és ragadványnevek Hánta. I—II. Kisbér, Réde és Ászár községekben. Kisbér, 1971.42., 22.1., ilusztr. - Gépirat. - MK.

HEGEDŰS Pál: Hat évszázad krónikája. Kisbér a honfoglalástól a török háborúkig. Kisbér, 1991.16.1. -Gépirat. - Szerző tul.

HEGEDŰS Pál: Két világbirodalom igája alatt. Kisbér és környéke a török hódoltság korában. Kisbér 1991. 42.1. - Gépirat. - Szerző tul.

HEGEDŰS Pál: A nagybirtok szerepe Kisbér fejlődésében. Tanulmány Kisbér 18-19. századi történetéhez. Kisbér, 1992. 30.1. - Kézirat. - Szerző tul.

HÉRICS Nándor: A kosárfonás Kisbéren. Kisbér, 1973. 42.1., illusztr. - Gépirat. - TM., TR.

HORVÁTH Károly: A kisbéri kocsi szerkezete és részei. Kisbér, 1969-1970. 7., 6.1., illusztr. - Gépirat. - TM., TR.

HORUSITZKY Henrik: A kisbéri Magy. Kir. Állami Ménesbirtok agrogeológiai viszonyai, Bp. 1912. Földtani Intézet.127-187.1., 4 térk. - Illusztr. - Klny. a M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve 20. köt. 4. füzet.

KARDOS Ildikó: A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse. Kisbér, 1973.180.1., illusztr. - Gépirat. - TM.

KATONA Ágnes-MAROSI Mariann-TURI Teodóra: Negyvennégy népi gyermekjáték a Komárom me- gyei Kisbéren. Kisbér, 1975. 19 1., 8 mell. - Gépirat. - MK, TM.

KISBÉRI Honismereti Füzetek 1. (Szerk. Koncz József.) Kisbér, 1988. Kisbér Városi Tanács, HNF Városi Biz., 142., 14. L, illusztr.

A KISBÉRI M. Kir. Áll. Ménes-Intézet rövid leírása az 1896. évben. Bp. 1897. Nagy Sándor ny. 44.1.

A KISBÉRI Táncsics Mihály Gimnázium jubileumi évkönyve. 1951-1976. (Szerk. biz. vez.: Túri Róbert.) Kisbér, 1976. 159.1., ilusztr.

KUGLICS Judit-LUX Mária-VARGA Tamás: A szarvasmarha tartás Kisbéren. Kisbér, 1975.24.1., 10 mell. - Gépirat. - MK., TM.

XÉMETH Mihályné: Kisbér települése, elemző kimutatása. Urbanisztikai tanulmány. Kisbér, 1978.39.1.— Gépirat. - MK.

ÓCSAG Imre: A kisbéri félvér. Bp. 1989. Mezőgazd. K. 174.1., illusztr.

POZSGAI Ildikó: Egy kisbéri csizmadia és munkája. Kisbér, 197? 16.1., illusztr. - Gépirat. - MK.

PROSTEK Gabriella-SZAKÁCS Mónika: A kötélverés Kisbéren. Kisbér, 1975.10.1., mell. - Gépirat. - MK., TM.

TÍZ éves a Kisbéri Zeneiskola. 1975/85. (Szerk. Pálföldi Rudolfné.) Kisbér, 1986.16.1., illusztr.

TÚRI Róbert: Gyermekmondókák, kiszámolok és játékok. (Kisbéren és környékén.) Kisbér, 197? 33.1., - Gépirat. - TR.

TÚRI Róbert: A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse. A szántás-vetés Kisbéren. Kisbér, 1970. 152.1., ülusztr. - Gépirat. - MK., TM.

TÚRI Róbert: A kisbéri nyelvjárás hangtani vizsgálata. Kisbér, 1977. 286,19.1., illusztr. - Gépirat. - TR.

TÚRI Róbert A kisbéri Táncsics Mihály Gimnázium néprajzi szakkörének munkájáról. Kisbér, 1975. - Gépirat. - MK.

TÚRI Teodóra: A szíjgyártás és szókincse Kisbéren. Kisbér, 1977. 23., 8.1., illusztr. - Gépirat. - TM., TR.

VARGÁNÉ MÜRKL Klára: Kisbéri lovarda. Kisbér, 1986.10.1. - Gépirat. - TbM.

 

36. Kisbér pecsétje. 1850 körül.

 

ÁSZÁR

Neve talán a nyelvemlékbeli Azarias személynévből keletkezett rövidítéssel: Azar. A török hódoltság alatt Aszap-nak hívták.

Már a csiszolt kőkorban lakott hely volt. A bronzkorban és a késő vaskorban is lakták. Az itt előkerült i.n. 148-ból származó római katonai diploma az illir nép azal törzsének megtelepedését bizonyítja. Az őslakosság telepéből jelentős római helység fejlődött ki, ezt több e korból származó kincslelet is bizonyítja. Területén közép-avarkori leleteket is találtak. Okleveles említése 1394-ben Azar.

1268-ban nemesi névben fordul elő első ízben. Ekkor a birtok György fia Márton ispán tulajdonában volt. 1327-ben királynéi birtok. Területéből 1358-ban jelentős birtokrészt Hántához csatoltak. 1394-ben Zsigmond király Kanizsai János fiainak; Miklósnak és Istvánnak... adományozta." 1456-ban a Kanizsaiak 4000 arany értékben a Rozgonyiaknak zálogosították el, tőlük szintén zálogként Bajnai Both Ambrus tulajdonába került. 1495-ben Both András hasonló feltételekkel Somi Józsa délvidék főkapitányának adta zálogba. Ő csatolta a birtokot a gesztesi váruradalomhoz, mely Somi Józsától a geszti várral együtt 1513-ban Enyingi Török Imre, majd fia Török Bálint kezére került. 1529-ben a törökök elpusztították, de 1531-ben újratelepült. 1581-ben török földesura Mehmed szpáhi. Enyingi Török István halála után a gesztesi uradalommal együtt leányágon Bedeghy Nyári Pálné Török Zsuzsanna gyermekei birtokolták. Tőlük 1628-ban gróf Galántai Esterházy Miklós nádor vásárolta meg. 1660-ban osztozkodás folytán Esterházy Ferencé. Ekkor a gesztesi vár javaihoz tartoztak: Ászár, Császár, Igmánd, Dad, Szák és Szend helységek. 1712-ben Esterházy Józsefé. A 18. sz. közepétől jelentős sörfőző üzeme volt.

Az 1784-1787-es népszámlálás szerint a község birtokosa gróf Esterházy János. Ekkor 122 házban 166 család élt, népessége 866 fő volt. 7 nemest, 13 polgárt, 59 parasztot, az utóbbi kettő 70 örökösét és 119 zsellért írtak össze. 1848-ban már 1515 lakója volt. Földesura gróf Esterházy Miklós. Felekezeti megoszlása 1848-ban: 715 katolikus, 604 református, 190 evangélikus és 6 zsidó volt. Katolikus iskola a 18. század elejétől működik a községben. Az 1714. évi canonica visitatio megállapította: "Tanító: Dravarics György, nyelvészeti osztályt végzett. Mivel egyetlen gyerek sem jár iskolába, tanítói fizetést nem kap." Mai iskoláját 1892-ben - Hérics Márton plébános kezdeményezésére - építették, 1961-ben bővítették. Református elemi népiskola az egyházközség megalapításától, evangélikus elemi népiskola 1810-től működik a községben.

1890-ben alapították a Kisbér-füzitői Egyesült Gyár Rt. burgonyakeményítő-, szörpgyárat. 1896-ban hozta létre Ászáron híres ménesét Schwarzenberg Alajos herceg. Jelentékeny paraszti szőlőkultúrája alapján a történelmi (Ászár-Bársonyosi) borvidékhez tartozik. Társadalmi életének mozgalmasságára utal az 1929-ben alakult Ászári Önkéntes Tűzoltó Testület, majd 1930-ban a Polgári Lövészegylet, 1934-ben a Római Katholikus Ifjúsági Egyesület. Az említetteken túl dokumentumok tanúskodnak az Ászári Katholikus Leánykör működéséről. Népkönyvtárát 1927-ben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A második világháború harcai 1945. március 27-én értek véget a falu területén. Az Ászári Aranykalász Termelőszövetkezet 1950-ben alakult. 1978-ban csatlakozott hozzá a Kerékteleki Béke Tsz. A Hősök terén 1989 októberében avatták fel a II. világháború áldozatainak emlékművét. Lakossága 1970-ben 1774 fő volt, területe 1869 ha. 1977. április l-jétől Kisbér és Hanta közös tanácsú nagyközséghez csatolták.

NÉPRAJZ

A község földrajzi nevei felidézik a történelmet. Legrégibb földrajzi neve Cherfew (Cserfő) 1358-ban már szerepel. Ma ezt a területet Cserkúti-dűlőnek hívják. Bácsi-szőlők, Bácsi-tag a középkori Bács (1460 Boach) falu helyére utal. Huszár erdő (1848-ban hondvédeket temettek ide). A régi tulajdonviszonyokra utal: Tanító-dűlő, Kántor-dűlő, Pap-dűlő, Jegyző-tag, Harangozó-föld. Általánosan elterjedt építkezési mód volt a községben az ágasfás-szelemenes tető (Pl. József Attila u. 18. /1862/, Kossuth Lajos u. 17. /1861/). A konyha tüzelőberendezésére jellemző a hátsó falhoz épített 150 cm magas és 115 cm széles, hasáb alakú kenyérsütő kemence, (Pl. Jászai Mari tér 2.).

KATOLIKUS, EVANGÉLIKUS ÉS REFORMÁTUS EGYHÁZ

Oklevelekben az "ászári parokiális egyház rektorát" már 1410-ben említik. A templom később a reformátusoké, majd a 18. század elejétől ismét a katolikusoké. Az 1714. évi canonica visitatio említi: "Temploma van, de a török háborúk alatt szinte teljesen tönkrement. Szent György tiszteletére van szentelve" 1740 körül újították fel. 1777-ben Fellner Jakab tervei alapján építették ma is álló templomukat, melyet szintén Szent György tiszteletére szenteltek. 1803-ig a kisbéri anyaegyházhoz tartozott, azóta önálló. Az anyakönyveket 1783-tól vezetik.

A kevés számú evangélikus Bakonyszombathely leányegyházaként kapott lelki gondozást. Református gyülekezete valószínűleg még Török Bálint idejében alakult. Első ismert nevű prédikátora Pápai Halász György, akit 1621-ben választottak meg. 1674-ben Virágh János ászári prédikátor is megjelent a pozsonyi vésztörvényszék előtt. A 17-18. századfordulón az erősödő ellenreformáció hatására Esterházy elűzette a református prédikátort, s a templomot visszaadta a katolikus egyháznak, holott "a lakosság nagyrésze eretnek, kisebb része katolikus" volt.

A türelmi rendeletet követően az első istentiszteletet Kovács Mihályék pajtájában tartották 1787. június 13-án. Az első anyakönyvi bejegyzés dátuma: 1787. június 21. A templom alapkő-letétele: 1793. március 19. a templomszentelésre 1793. november 24-én került sor.

MŰEMLÉKEK

Műemlék az 1777-ben copf stílusban emelt katolikus templom. Figyelmet érdemel a 18. század második feléből származó barokk oltár és szószék.

Műemlék jellegű a templomkertben álló, 1778-as évszámot viselő sírkő, mely Petrus Kulingernek állít emléket. Műemlék jellegű a szabadkéményes konyhával, kemencével rendelkező, 1863-ban épült lakóház a Dózsa György út 2. szám alatt. Jászai Mari szülőháza ma emlékmúzeum. Az 1760-1769 között Fellner Jakab által épített barokk borpince, egykori, sörház. Az 1831-ben emelt késő klasszicista evangélikus templom 1932-ben épült tornyával. Berendezése az 1830 körüli évekből származó klasszicista oltár és szószék.

KÖZTÉRI ALKOTÁS

Szunyogh László: Jászai Mari. 1985 körül.

IRODALOMTÖRTÉNET

JÁSZAI Mari (Ászár, 1850. - Bp. 1926. október 5.)

Szinésznő, a legnagyobb magyar tragika, író. Hányatott gyermekkor után Székesfehérváron kezdte a színészpályát, majd a budai Népszínházban és Kolozsvárott játszott. 1872-től a Nemzeti Színházhoz hívták, 1901-től örökös, 1922-től tiszteletbeli tagja maradt haláláig. Számos irodalmi, főként színházi vonatkozású cikket írt, ezeknek egy része A tükröm c. kötetben is megjelent 1909-ben. Legértékesebb tanulmányait és szerepelemzéseit a Színész és közönség (1918) c. kötet tartalmazza.

Művei:

Jászai Mari emlékiratai. Bp. 1927. - Jászai Mari írásai. Vál. és bev. Debreczeni Ferenc. Bp. 1955.

Irodalom:

Lehel István: Jászai Mari utolsó szerepe. Bp. 1931.

Rédey Mária: Kassainé ifiasszony. Bp. 1935.

Ráskay Ferenc: Áram a tengerben. Bp. 1938.

Kárpáti Aurél: Jászai Mari. Bp. 1958.

Pécsi Blanka: Jászai Mari. Bp. 1959.

BIBLIOGRÁFIA

EMLÉKIRAT a magyar burgonyakeményítő és szörpiparról, különös tekintettel a Kisbér-Fűzitői Egyesült . Gyári Rt. helyzetére. (Ászári Keményítőgyár.) Kisbér, 1939.19.1. - Gépirat. - L.

ERDÉLYI Zoltán: Népi építészet emlékei Ászáron. Ászár, 1975. 48.1. - Gépirat. - TM.

GÚNY- és ragadványnevek Hánta. I—II. Kisbér, Réde és Ászár községekben. Készítette a kisbéri Táncsics Mihály Gimnázium honismereti szakköre, Kisbér, 1971. 31.1. - Gépirat. - MK.

HEGEDŰS Pál: Kisbér környéke a középkorban. Kisbér, 1989.15.1. - Gépirat. - Szerző tul.

HEGEDŰS Pál: Vallási küzdelmek Kisbér és környékén a török hódoltság alatt. Kisbér, 1989.4.1. - Gépirat. - Szerző tul.

HEGEDŰS Pál: Két világbirodalom igája alatt. Kisbér és környéke a török hódoltság korában. Kisbér 1992. - Gépirat. Szerző tul.

LIGETI Bálint: Leánykérés és lakodalom Ászáron. Ászár, 1971.17. 1., 4 kotta mell. - Gépirat. - MK.

MOLNÁR Anikó, R: Jászai Mari. Illusztr. = Új Forrás, 1978.1. sz. 145-156.1.

SIM0N István: "... hinnünk is kellett, hogy szabad akaratunk van". = Új Forrás, 1985.1. sz. 15-17.1.

SZKOCSEK Mária: A mi nyelvjárásunk. (Nyelvjáráselemzés, tájszógyűjtés alapján.) - Ászár község nyelv- járása. Kisbér, 1977. 39.1. - Gépirat. - TR.

 

37. Ászár pecsétje. 1774.

 

HÁNTA

Neve személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév a magyar nyelv- emlékbeli hant, népies "hánt" (göröngy, földkupac jelentésű) főnévvel hozható kapcsolatba. 1282-ben Erzsébet királynétól kiváltságlevelet kapott, amit Károly Róbert 1326-ban megújított. 1435-ben a Hántához tartozó Vizslást a Garaiak cseszneki várnagya, az ászári részbirtokot a Kanizsaiak, az etei földeket az etei nemesek foglalták el.

Néhány békés évtized után, 1514. július 13-án a keresztes hadak rátörtek a prépost házára, július 15-én pedig a Győr megyei nemesek fosztották ki a prépostságot. A törökök 1543-ban elpusztították, s több mint két évszázadig lakatlan volt. Földjeit a 18. század közepéig a kisbéri jobbágyok bérelték, erdeit a győri szeminárium évente makkoltatásra, favágásra bérbe adta.

1749-ben Kisbérrel együtt báró Toussaint József Ferenc majd-l955-től Horváth József bírta. 1759-ben került a Batthyány család tulajdonába. Az 1760-as úrbéri összeírás szerint a hántai és nádasdi jobbágyok 26 napi robotot és minden egy lépés föld után 4 denárt tartoztak fizetni. A Batthyány-család 1761-ben kezdte betelepíteni 1773-ban katolikusok és evangélikusok éltek a községben. Ekkor már saját tanítójuk is volt.

Az 1784-1787-es népszámlálás szerint gróf Batthyány Tivadar birtokán 95 házban 132 család lakik. Népessége 596 fő. 3 nemest, 11 polgárt (kézművest), 34 parasztot, az utóbbi kettő 37 örökösét és 78 zsellért írnak össze. A 18. század végén jó gabonája terem. Szőlője kevés, fája, legelője bőségesen van. Már ekkor kendert is termesztenek. Lélekszáma 1930-ig lassan emelkedett, utána folyamatosan csökkent. A II. világháború harcai a község területén 1945. március 25-én érnek véget. 1950-ben Veszprém megyétől Komárom megyéhez csatolták. Területe 1555 hektár, lakossága 1970-ben 699 fő volt. 1977. április l-jétől a Kisbérhez tartozik.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei: Nádasd (1663), Bálint ér, régen Anda Bálint-ere (1727) Harangláb (1763). Régi tulajdonosra utaló (Tiussaint báró): Bárói-lapos.

KATOLIKUS, EVANGÉLIKUS EGYHÁZ

A középkorban a mai Komárom megye déli felének (akkor Veszprém megye) legnagyobb egyházi intézménye, a Szent Mihály Arkangyalról elnevezett hántai társaskáptalan és prépostság volt. Alapításának pontos időpontja nem ismeretes. Első hiteles forrás, amely megemlíti, 1239-ből származik. Az oklevelet IV. Béla király adta ki, amikor visszaadta a hántai Szent Mihály egyháznak a korábban elvett osztári és paloznaki szőlőket.

Első ismert prépostja Smaragd 1244-53. Monostorát 1253-ban említik első ízben. Egy falmaradványa a mai Nádasd pusztán 1853-ban még állt. Romer Flóris határozta meg pontos helyét és méreteit. A hántai prépostok több esetben a király vagy a királyné személyes szolgálatában állottak, ezért több esetben birtok adományokban részesültek (Kisbér, Nagybér, ászári-, osztári-, etei részbirtokok). 1273-ban a győri várat megszállva tartó osztrák portyázó csapatok, majd 1276 nyarán Csák Péter hadai fosztották ki, s mint az egykorú okiratban olvasható: "Hanta egyház javaitól, jogaitól, kegytárgyaitól, szent ruháitól és felszentelt edényeitől, ékességeitől súlyosan és nyomorúságosán megfosztott és terhes állapotban van, és elszegényedvén csaknem végső szükségre jutott."

Páduai Szent Antal tiszteletére emelt katolikus templomát 1828-ban emelték.

A 18. század második felében betelepített evangélikusok eleinte Magyarszombathelyre jártak istentiszteletre. 1786-tól szervezkedtek leánygyülekezet, s ugyanebben az évben a "Hántai evangélikusoknak oskola-tanító behozására engedelem adatik". 1789-ben szerezték a lelkészlak mostani helyét 1/4 telek földdel együtt. 1801-ben templom építéséért folyamodtak: "Alább írottak alázatosan jelentjük a T. N. Vármegyének: Isten jóvoltábul a 9-ik esztendőt számláljuk, miulta bejött közénk vallásunk gyakorlása s Istentiszteletünket mind ez ideig egy rozzant hajlékban tartjuk, mely ezelőtt istálló. Hogy ennél már valahára nagyobb és tisztább oratóriumot készíthessünk, benyújtottuk ez iránt instantiánkat a közelebb múlt ősszel Botyáni Teodor kegyelmes Földes Urunkhoz." (Ehmei lt. XXVIII, XXIX. 2.) A templom 1802-ben épült meg. 1805-ben már önálló anyagyülekezetté alakult Hanta, melynek licentiátusa ez évben Torkos Ádám. Az 1900. évben kezdett a gyülekezet új templom-építési alapot gyűjteni, mely pénz azonban a háború miatt nagyon elértéktelenedett. Új, szép iskola 1913-ban épült. Ma Kisbér- Ászár-Hánta evangélikus társközséget alkotnak. Lelki gondozásukat a bakonyszombathelyi lelkész látja el.

MŰEMLÉK

Műemlék jellegű a kora klasszicista evangélikus templom, melynek székoltára a 19. század elején készült.

BIBLIOGRÁFIA

HEGEDŰS Pál: A hántai káptalan és prépostság története. Kisbér, 1989.10.1. - Gépirat. A szerző tulajdona

KOVÁCS György Vadfogás házilag készíthető eszközökkel Hantán. Hanta, 1974. 6.1., 4 mell. - Gépirat. -MK.-TM.

NÉPRAJZI tárgyak rajzos és fényképes feldolgozása. (A Hanta községben gyűjtött anyag feldolgozása.) Kisbér, 1969. 22., 5., 16.1. - Gépirat. - TR.

RUPP Jakab: Magyarország helyrajzi története. 1. köt. Ké.n. 464-466.1.

SAMU Józsefné: Hanta község története és lakosságának élete régen. Hanta, 1963. 8,15.1. - Autográfia. -TM.

VÉRTES Gusztáv: Hánta község története. Hánta, 1959. 4.1. - Gépirat. - MK.

 

38. A hántai prépostság pecsétje. 1280.

 

KISIGMÁND

Nevének előzményéül a német Wigman személynév szolgál. A Kis-előtag Nagyigmándtól különbözteti meg. A jövevény Wigman nemzetség az ezredforduló táján kapott itt birtokot. Okleveles említések: 1440-1466 között Kis-Wigman, 1453-ban Kis-Wigman. Területén több római kori lelet is előkerült. Korakeresztény emlék: Péter és Pál apostolok kőlapba karcolt ábrázolása. A 13. században az Igmánd nemzetségé. V. László király a Rozgonyiaknak adományozta. 1511-ben Both András birtokrészébe Bakócz Tamás érseket iktatták be.

1543-ban a török teljesen elpusztította. A 17. század végén református vallású magyarokkal települt be. Nemesi közbirtokossága a bajnai Bothok leszármazottja. Birtokosai között találjuk Csejtey Jánost, Eötvös Sámuelt, Boday Mihályt, Matocsányi Gáspárt és Nagy Mihályt.

Az 1784-1787-es népszámlálás szerint 31 házban 97 család élt. Népessége 439 fő. 55 nemest és 70 zsellért írtak össze. 1848-ban 653 lakosa volt, ebből 148 katolikus, 476 református és 29 zsidó vallású. 1848 után Kisigmándhoz csatolták Szentmihályt, amely a középkorban Kisigmándnál jóval népesebb volt. A 19. század végén a Boday, a Ghyczy és a Thaly családok voltak a falu birtokosai. Községi elemi népiskola 1892-től működött a faluban.

Az I. világháborúban 80 kisigmándi lakos vett részt, 31 meghalt. Társadalmi életének szerveződésére utal az 1926-ban alakult Levente Egyesület, melyet 1930-ban a Polgári Lövészegyelet, 1933-ban pedig az Önkéntes Tűzoltó Egylet követett. Népkönyvtárát 1937-ben kapta a vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A II. világháború harcai 1945. március 27-én értek véget a község területén. 1946-ban Csémpusztát Kisigmándhoz csatolták, amely 1990-ben - Csém néven - önálló község lett. Termelőszövetkezete a nagyigmándihoz csatlakozott. Lakossága 1990-ben 534 fő volt, területe 1985-ben 1937 hektár. Nagyigmánd néven és székhellyel, Kisigmánd és Csém községek átcsatolásával, 1971. április 1-jei hatállyal községi közös tanács alakult. 1984-től 1988-ig Komárom vonzáskörzetéhez tartozott. 1990-ben ismét önállósult.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei őrzik a napóleoni háború emlékét: Franciasánc (a francia seregek ellen emelt földsánc), a Csúcsoshegy tetején: Francia-kő.

KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ

A katolikusoknak csak kápolnájuk van, amely Nagyigmándhoz tartozik. A reformátusok 1796-ban szerveződtek önálló egyházközséggé. Ekkor épült egyszerű templomuk. 1800 óta őrzik az anyakönyveket. Az egyházközség irat- és levéltára Nagyigmándon kutatható.

MŰEMLÉKEK

Kisigmánd műemlék jellegű későbarokk református templomát 1796-ban emelték, tornyát 1914-ben építették. A katolikus kápolna az elpusztult szentmihályi templom köveinek felhasználásával készült.

BIBLIOGRÁFIA

KISIGMÁND község története. Kisigmánd, 1959. 3.1., - Gépirat. - MK

PAULOVICS István: Római kőemlékek a kisigmándi temetőben. Pécs, 1936.11.1., 5. t. Illusztr.

TELEKY-VÁMOSSY Árpád: Kisigmánd. A község története 1241-1945-ig. Kisigmánd, 1972.16.1., illusztr. 21. térk. mell. - Gépirat. - TM.

 

KOCS

Az elnevezés alapjául szolgáló személynév a török eredetű kos főnévre vezethető vissza. Bél Mátyás szerint a falu nevét a lakosok változtatták Kossból Kocsra. A Koss elnevezést egy pecséten lévő valószínűleg kost ábrázoló - ábra igazolja.

A község területén római település nyomai is találhatók.

Okleveles említése 1237: Ruch, Kuch 1325: Kwch, 1332: Kooch.

1325-ben Fekete Pál birtoka. 1332-ben vámoshely. Róbert Károlytól kapott vámjogot, melyet később Nagy Lajos király is megerősített.

A település 1372-ben a Pokiak, később az Enyingi Török és Héderváry-Battyáni Benedek birtoka volt, majd 1526-ban Bakity Pálé, aki királyi adományként kapta. A falu az 1529-es Bécs elleni török hadjárat során elpusztult, de lakói többször is visszatértek. Teljes elnéptelenedésére 1594-ben került sor, amikor Szinán pasa csapatai feldúlták és lerombolták. 1612-ig az egész vidék puszta volt. 1612-ben Enyingi Török István a Kiskunságból református magyar telepeseket hívott a faluba, azzal az ígérettel, hogy 6 évig az adófizetés és a szolgálat alól mentesülnek. Jelentős könyvtárral bíró református elemi iskolája az 1600-as években alakult. 1715-ben 70 jobbágy- és 14 zsellércsaládot írtak össze Kocson. 1727-től a falu földesura Esterházy József. 1747 tavaszán a faluban tűzvész pusztított, ekkor sok ház elpusztult. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint Esterházy Ferenc birtoka. 363 házban 510 család élt, népessége 2351 fő volt. 3 papot, 102 nemest, 21 polgárt, 189 parasztot, az utóbbi kettő 196 örökösét és 289 zsellért írtak össze.

Fényes Elek 1848-as leírása szerint a falu környezete sík, néhol dombos. Két szőlőhegye van, az egyik a Nagy- vagy Lencsehegy, a másik a Badacsony. Közelében található a régi Tekevár maradványa. Jó szántói, két legelője és egy salétromfőzője van. A telkes gazdák száma 217, házas zsellér 136, hazátlan 33, nemes 86.

1850 után Kocs egy ideig a járási főszolgabíróság székhelye volt. Társadalmi, gazdasági és kulturális életének mozgalmasságára utal, hogy már 1907-ben bejegyezték a Komáromi Kir. Törvényszéken a Kocsi Hitelszövetkezetet, 1911-ben a Kisgazda Kört, 1923-ban a Római Katholikus Ifjúsági Egyesületet, 1924-ben a Levente Egyesületet, 1926-ban a Református Ifjúsági Egyesületet, 1927-ben az Iparos Kört, 1929-ben a Református Leánykört, a Stefánia Szövetség helyi fiókját, 1930-ban a Polgári Lövészegyletet, 1934-ben az Önkéntes Tűzoltó Testületet. Az említetteken túl sikerrel működött 1941-ben az Andics József vezette énekkar. 1948-ban létesült a Vadásztársaság. A 30-as évektől saját fenntartású népkönyvtárat működtetett a település.

Nevezetessége a keserűvíz-forrás, melyet Corvin Mátyásról neveztek el. Az itt palackozott vizet még Amerikába is szállították.

A II. világháború harci eseményei 1945. március 19-én értek véget a faluban.

Több termelőszövetkezete Aranykalász néven 1963-ban egyesült.

1975-től 1988-ig Tata városkörnyéki települése volt.

Lakóinak száma 1990-ben 2738 fő volt, területe 5832 ha.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei a történelmet és a területi adottságokat idézik. Burgundia (az 1600-as évek elején Bajorországból jött telepesek nevezték el így); Sóstói-dűlő (a keserűsóról kapta a nevét) Csicsó (a török hódoltság idején elpusztult községről); Keserűvíz-telep; Istenkúti-nádas vagy Síráskert (1683-ban Kara Musztafa elöl a lakosság ide menekült, a törökök a nádast felgyújtották.

A kocsit vagy könnyű szekeret Kocs - kézműves kisiparosai (bognár, kerékgyártó, kovács) fejlesztették ki Először 1267-ben említették. A koczy alak első előfordulása 1469-ből való. A kocsit részletesen 1518-ban Sigmund von Herberstein írta le. Mátyás király szorgalmazta a könnyű teherszállító kocsi használatát. A király maga is szívesen utazott Bécsbe a gyors kocsiszekéren.

A község jellegzetes csoportos település (Burgundia, Öreg utca, Kis utca), katolikus temploma mellett van a temető. Halottaikat ún. pandalba, oldalkamrába temetik. A község határában két különböző időben: az 1883. évi tagosztály és a két világháború közötti tagosítások után huszonkét ún. farmtanya épült. A községben a sövénykémény az 1930-as évekig megmaradt. A tető elkészítése előtt a pitvar mögötti konyha, az ún. kéményalja fölé a két kőlábon álló bolthajtásra négyszögletes kéménykalodát állítottak, melynek a négy sarkába szúrt karók közét fűzfavesszővel befonták és kívülről sárral kétszer megtapasztották.

A község református népességének nagypénteki böjti eledele a csiripiszli. Csíráztatott gabonából (búza, rozs) készítik. A kicsírázott gabonát húsdarálón megdarálják, kiáztatják, s a fehér színű lébe búza- vagy rozslisztet kevernek, majd cseréptepsibe öntve kemencében megsütik.

KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ

Szent Mihály tiszteletére szentelt temploma már 1325-ben állt. Plébánosát 1398-ban említik a források. A reformációval szinte egyidős a református egyházközség. 1526-tól kimutatható - más források szerint 1612-től - a reformátusok léte.

A "Kocsi" előnevű - minden bizonnyal Kocsról elszármazott - jelentősebb egyházi személyek közül jelenleg ismertebbek: Kocsi Major Ferenc (18. sz.) Érsekújvár, Csákvár, Dunavecse, Cegléd, Pánd, végül Pócsmegyer lelkésze; Kocsi Major István (18. sz.) dunántúli püspök. A kocsi temetőben nyugszik László Zsigmond, a pápai református nőnevelő intézet megalapítója. A templom 1768-ban épült.

Az egyházközség anyakönyveit 1713-tól őrzik. Gazdag levéltára helyben kutatható. Irattárának egy része a Pápai Református Levéltárban található. Anyakönyveit 1927-ig Szomódon, azóta helyben vezetik.

MŰEMLÉKEK

Műemlék jellegű római katolikus plébániaháza - valószínűleg Fellner Jakab műve - 1749-ben készült a barokk jegyében. A Szentháromság tiszteletére szentelt templom barokk tornyát 1759-ben emelték. A Kocsimajor (raktár) 18. század végi barokk; a volt kúria 1820-ban épült. 1887-ben átépített tömbje klasszicista.

ÍRÓK, KÖLTŐK

ÁCS Károly (Lepsény, 1819. május 20.-?) Református lelkész

1845-1847-ben kocsi akadémikus rektor volt.

Művei:

Ne felejtsd az Istent! Pápa, 1855. - Egészségtudomány versben. (?)

 

BELICZAY (Bellicz) Jónás (Kocs, 1764. november 10. - Kemenes-Hőgyész, 1845. december 19.)

Ág. ev. prédikátor, író

Művei:

Örvendező versek. Sopron, 1796. - Örömre buzdító kegyes múzsa. Sopron, 1812. - Keresztény halotti énekeskönyv. Sopron, 1815. - Halotti és ünnepi beszédek. (?)

 

CSERGŐ (Kocsi) János (Kocs ?-Debrecen, 1711.)

Hittudós, ref. püspök

Debrecenben és külföldi akadémiákon tanult. Hazatérve Szatmárban és Debrecenben tevékenykedett. Hittudományi munkái, néhány verse és levele maradt fenn.

 

KEMPF (Kemenes) József (Kocs, 1854. január 18. - Budapest, 1922. március 23.)

Műfordító, tanár

Iskoláit Tatán, a kegyesrendiek gimnáziumában és Győrött a bencéseknél végezte; ugyanott teológiát tanult. Budapesten 1881-ben tanári oklevelet nyert görögből és latinból. Budapesti gimnáziumokban tanított.

Az ókori művészet és irodalom témakörében több tanulmánya jelent meg.

Művei:

Ciceró leveleiből. Pozsony, 1890. - Homeros Iliása ford. és magyarázó jegyzetek. Pozsony, 1893. - Homeros Iliása az eredeti versmértékben. Bp. 1893. - Homeros Odysseája. Bp. 1893. - Euripides: Iphigenia Taurisban. Bp. 1895. - Croiset: A görög eposz története. Bp. 1898. (Ford.)

 

KOCSI CSERGŐ Bálint (Kocs, 1647. augusztus - Hosszúpályi, 1698 után)

Református prédikátor és tanár, emlékiratíró

1664-től 1670-ig a debreceni főiskolán tanult. 1670-ben a munkácsi iskola igazgatója. 1671-től Pápán iskolaigazgató. 1674-ben a pozsonyi judícium delegatum elé idézték, és a Wesselényi-féle összeesküvésben való állítólagos részvétele miatt gályarabságra ítélték 1676-ban, de Ruyter holland tengernagy több lelkésztársával együtt őt is kiszabadította. Svájcba ment, majd 1678-ban hazatért. Gályarabságának történetét megörökítő Narratio brevis de opressione libertatis...c. műve az OSZK kézirattárában található. Eéső kiadása: Utrecht, 1728. A szöveget Bod Péter fordította magyarra: Kősziklán épült ház ostroma. Kiadta: Szilágyi Sándor) Pest, 1866.

Irodalom:

A gályarabok lelke. Szemelvények Kocsi Csergő Bálint "Narratio Brevis"-éből. 1676. Debrecen, 1936. Városi ny. 23.1.

- Klny. Az Igazság és az Élet 1935. évfolyamából

Harsányi István: Uj adatok Kocsi Csergő Bálint eredeti kéziratos munkája történetéhez. (Sárospataki L 1917.)

Körös Endre: Kocsi Csergő Bálint. Verses elbeszélés. Pápa, 1910. Főiskolai ny. 16.1.

Mokkái László: Galéria omnium sanctorum. A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete. Bp. 1976. Helikon-Európa. 164.1., illusztr.

Moldova György: Negyven prédikátor. (Történelmi regény.) Bp. 1973. Szépirod. K. 320.1.

Rácz Kálmán: Kocsi Csergő Bálint regényes életrajza (Debrecen, 1933.)

 

KOMÁROMI Pál

Ref. lelkész

1713-1733-ig Kocson volt kántor. 1724-ben magyar nyelvű, az egyházközségre vonatkozó följegyzéseket készített, melynek kéziratos másolata a Magyar Nemzeti Múzeumban található Tóth Ferenc Analectái között.

 

NAGY Mihály (Rétalap, 1788. december 14. - Tállya, 1877. szeptember 8.)

Ev. ref. püspük

Tanulmányait Pápán, Bécsben, Jénában és Göttingában végezte. 1821-től Kocs lelkésze lett, 1822-től a megye jegyzője, 1826-ban helyettes esperes, 1827-ben rendes esperes. Egyházi beszédeket és egyéb egyházi vonatkozású munkákat írt.

 

PÁLÓCZY HORVÁTH Ádám

Lásd: Kömlőd

NEVEZETES SZEMÉLYEK

BÁTKY Zsigmond (Kocs, 1874. január 5. - Bp. 1939. március 2.)

Néprajzkutató.

Irodalom:

Gunda Béla: Bátky Zsigmond emléktáblája előtt. In: Komárom Megyei Néprajzi Füzetek. 1. (Szerk.: Körmendi Géza). Tatabánya, 1985. 7-11.1.

 

VINCE Imre (Kalotaszentmihály, 1891. október 22. - Kocs. 1979. december 20.

1924-ben költözött Kocsra, kántortanító volt. Akadémikus rektor lett. Nevéhez fűződik a takarékszövetkezet és a községi könyvtár megalapítása. Az általános iskola az ő nevét vette fel.

 

VINCE Imre (Kocs, 1926. november 26. - Bp. 1979. május 3.)

Zeneszerző.

A Zeneművészeti Főiskolán Szabó Ferenc tanítványa volt. Szimfonikus műveket és filmzenét írt.

BIBLIOGRÁFIA

BAKONY Dezső: Kocs. A község lakóinak eredete. Kocs, 1974. 22.1.— Gépirat. - TM.

BARANYAI József: Kocs község és a kocsi. Komárom, 1912. Unio ny. 16.1.

FÉL Edit: Kocs 1936-ban. Néprajzi monográfia. (Kiad. M. Kir. Pázmány Péter Tudomány Egyetem.) Bp. 1941. (Dunántúli Pécsi Egyet, ny.) 228.1. Reprint kiadása: 1992.

GIDAI László: Kocs-Dad-Tata környékének eocén képződményei. Bp. 1985. Akad. K. 12.1., 3 t., illusztr.

GYŐRY Csaba: Kocs községről és a kocsiról. Tata, 1958. 4.1. - Gépirat. - MK.

JUHÁSZ Katalin: A Komárom megyei Kocs 25 éves fejlődésének története. Kocs, 1970.21.1. - Gépirat. - T.

 

39. Kocs pecsétje. 1806.

Vándorkönyv 1843-ból
Esztergom vármegye iratai
Lelőhely: Kuny Domokos Múzeum, Tata.

Lelőhely: Kuny Domokos Múzeum, Tata.

 

KOMÁROM

A megye legsajátosabb sorsú városa, mely évezredek óta lakott hely. Otthonra leltek itt, a folyók találkozásánál a kelták, a rómaiak s a honfoglaló magyarok is. Komárom várát és a köréje szerveződött várispánságot már 1037-ben említik az oklevelek. A vár neve vitatott eredetű. Egyes források szerint a Kamár személynév, mások szerint a szláv komár szúnyog) szó származéka. Találkozunk olyan magyarázatokkal is, mely szerint a komora, komorin, azaz kamarai hely megjelölést rögzíti.

A várral szemben, a két part közötti átkelőhely déli pontján szintén kialakult egy település a 11-16. században, melyet Rév-Komáromnak is neveztek. Ez elnéptelenedett, majd a 18. század elején a mai Erzsébet híd déli hídfőjénél "Rév" elnevezéssel újból benépesült. Az évszázadok során, egészen az 1740-es évekig, főleg a Duna bal partján fekvő várat övező város fejlődött, mint a nevéről jegyzett vármegye székhelye. Még e században a két part között repülőhíd révén összeköttetés jött létre. A Duna jobb partján található hídfő újból benépesült, melyet ebben az időszakban Újszőny néven említettek, lévén, hogy Szőny mellett létesült. Ennek hatására Szőnyt a 18. században Oszónyként különböztették meg a kialakuló, fejlődő Újszőnytől. Tőle nyugatra feküdt Koppánmonostor Katapánmonostor). A török idők alatt elpusztult majd ismét benépesült kis település Ó-, majd Újszőny részeként élte életét.

1900-ban Újszőny és Komárom - melyet Rév-Komárom előnéwel is illettek - egyesült. Az első világháború után a-a trianoni békeszerződés értelmében - ismét különválasztották. Az ősi város, Komárom (Rév-Komárom Észak-Komárom) a Komarno nevet kapta, s határainkon kívülre került. A volt Uszóny (Újkomárom, Dél-Komárom megnevezés is ismeretes) lett a magyarországi Komárom. Az 1938-as eső bécsi döntést követően a Duna két partján fekvő város ismét egyesült, majd 1945-ben szétvált. A jelenleg is fennálló helyzetet a Párizs környéki békeszerződés rögzítette. A Duna jobb partján lévő Komárom, mely magában foglalta Koppánymonostort, megőrizte városi rangját. 1977-ben Komáromhoz csatolták a korábban önálló Szőnyt.

ÉSZAK-KOMÁROM

A honfoglaló magyarok 900 táján foglalták el a Duna mindkét partját. A törzsek vezetői szereztek birtokot az akkor a Camaronak nevezett, különösen fontos területen. Keveset tudunk a honfoglalást követő évszázad eseményeiről, de az bizonyos, hogy az esztergomihoz hasonlóan szervezte meg Szent István a királyi várispánságot Komárom vára köré is.

Okleveles említése 1037: Camarin, 1075/1124/1217: Camorun, 1244: Kamarun, 1286: Camarum, 1306: Kamaron.

Anonymus Gesta Hüngaroruma így szól a komáromi vár alapításáról: "De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannónia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett, ott, hol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia, Alaptolma, várat épített, és ezt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népek kétharmadát." (Anonymus: Gesta Hungarorum. Hasonmás kiadás. Pais Dezső fordítása. Magyar Helikon. Bp. 1975. 94.1.)

A Duna által szétválasztott megye történetében jelentős szerepet játszott, hogy a betörő ellenség pusztításának a folyó gátat szabott. Ugyanakkor az átkelőhely városszervező erővé vált. Komáromnál is hasonló volt a helyzet. A Vág és a Duna összefolyásánál az év minden szakában járható átkelőhely alakult ki Itt találkoztak a Vág, a Nyitra és a Zsitva völgyéből délre vezető utak, itt keresztezték azt az ókori nemzetközi kereskedelmi utat, amely az európai folyam déli partja mentén húzódott.

E jelentős forgalmi és kereskedelmi csomópont birtoklása együtt járt a környék feletti uralommal. Mind Komárom, mind Esztergom vára királyi birtok volt. A nyugatról induló támadások fő útvonalán feküdtek, természetes tehát, hogy évszázadokon át állandóan erősítették, építették azokat. A kővárakkal kevéssé védett területen nagy pusztítást okozott a tatárjárás, Esztergom és Komárom várát azonban sikerült megvédeni.

IV. Béla 1265-ben kiváltságokat adományozott Komárom városának. 1317-ben Csák Máté kezén volt a vár. Visszafoglalása után adott a király kiváltságlevelet a komáromi polgároknak: "... Komárom városunkat népessé és népek sokaságával ékessé akarván tenni, említett városunk népeit és polgárait abban a kegyben és különleges kiváltságban részesítettük, hogy bármilyen perükben vagy annak bármely szakaszában egy komáromi ispán vagy ugyanazon hely várának az élén vagy oda állítandó várnagya se merjen, illetve merészeljen felettük ítélkezni.., megengedtük nekik ezen- felül, hogy a Vág folyón túl levő területeken, saját szükségletükre, szénát és nádat szabadon használhat- nak... Elrendeljük tehát és mindnyájatoknak, kik országunk tisztségeit viselitek, hogy különösen pedig a komáromi ispánnak jelen oklevelünk által szigorúan megparancsoljuk, hogy említett komáromi polgárainkat és népeinket az általunk nekik engedélyezett ezen szabadságuk sérelmére soha, semmiképpen se merészeljétek háborgatni..." (Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv. Vál. és szerk.: Ortutay András. Tatabánya, 1988. 58-59.1.)

1333-ban a várat Dancs mester kapta meg a királytól. Újabb tulajdonosa 1387-ben Laczkfi István nádor lett, aki végig kitartott Zsigmond király mellett. A komáromi vár ebben az időszakban elvesztette védelmi funkcióit, Mátyás király idején inkább a király mulató-, pihenőhelye lett. Bonfini írja erről: "Kissé odább, a sziget szögletében, a nagy területen épült Komárom vára látható. Tágas udvarain nagyméretű paloták emelkednek, mindenhol roppant költséggel készült, gerendázatos mennyezetekkel." Az egykori nyugati támadásokkal szemben épült Komárom 1526 után új helyzetbe került. Ferdinánd király ide hirdette meg országgyűlését. Buda még magyar kézen volt, de Komárom sorsa már kockázatossá vált. 1527-ben Szapolyai János hadai védték az ostromló Ferdinánddal szemben a várat, mely a mindössze fél napig tartó ostrom után elesett. 1528-ban Ferdinánd kapitányai megerősítették a várat, a vár és a város között sáncot emeltek. 1529-ben Szulejmán szultán Bécset ostromló hadainak nem állt ellen a vár, de véglegesen nem is került török kézre.

Az, hogy Esztergom 1543-ban elesett, Komáromnak is új jelentőséget adott. Komárom a Bécs felé vezető út egyik fontos állomása lett. 1546-ban kezdték el építeni olasz mérnökök tervei szerint a ma is álló Öregvárat. A Dunán inneni terület jelentős része akkor már török hódoltsági terület volt. A következő században Komáromot szükséges volt megerősíteni, hiszen a török már a hátába került. 1663-1673 között épült meg a korszerű Újvár, mely biztosította az Óvár védhetőségét. Komárom 1594-ben vészelte át a legnagyobb ostromot, midőn Szimán basa 100 ezer főt számláló seregével közel egy hónapon át támadta.

A Rákóczi-szabadságharc alatt a vár végéig a császáriak kezén maradt, komoly ostromra sor sem került, Bottyán János kurucai akadályozták az utánpótlási vonalakat. 1710-ben a pestis szörnyű pusztítást vitt végbe. A környékbeli falvak szinte teljesen kihaltak. Komárom városa a közlekedési tilalmat csak 1711-ben oldotta fel. A korabeli források a város három státusú gyűléséről, hármas jogokkal rendelkező népességről beszélnek: katonák, nemesek, polgárok. Külön szerveződtek, külön választottak elöljárókat. A földrajzi, közlekedési helyzetét tekintve kitűnő fekvésű Komárom évtizedes harcba kezdett, hogy a szabad királyi város rangját elnyerje.

Komárom fejlődésében fontos szerepet játszott a kereskedelem. Az 1715-ben összeírt kereskedők számát tekintve Komárom az ország második városa. Egyedül Debrecen előzte meg. A kereskedők éves jövedelmét tekintve az első volt az országban.

Az 1720-ban készült országos összeírás ennek ellenére Komáromról lehangoló képet festett: "A város külső képe igen szegényes volt s a tanács az 1720-i összeírást kísérő felterjesztésében azt mondja, hogy a házak nem hasonlóak a szabad királyi városok házaihoz. Nagyrészt apró házikók s még a nagyobbak is csekély értéket képviselnek, s a szabad királyi városokban egy jobb karban lévő ház annyit ér, mint Komáromban 40 vagy több: a nagyobbakat sem véve ki. A házak többnyire, még a jobbak is, nádból és sövényből készítvék és igen silányak. "(Acsády Igánc: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. 1720-21. Bp. 1896. 436.1.)

Az 1720-as összeírást áttekintve kiderül, hogy sem Esztergom, sem Komárom környékének nem volt más reális piacközpontja, mint maga a megyeszékhely. Komárom sajátosságai pl. a halászat, a molnárság, a hajóvontatás, a hajókészítés, a hajóvontatásra és egyéb szállításra is szerveződött szekeresgazdák köre. A Komárom vármegyei falvakon túl több Esztergom vármegyei falu is Komáromot tekintette piacának: Kőhídgyarmat, Kicsind, Sárkány, Kisújf alu. A kiváló minőségű földeken gazdálkodó párkányi és csallóközi jobbágyoknak termékeik értékesítése problémát jelentett, mivel a nagy gabonafelvásárló helyek Győrben és Pesten működtek.

1745. március 16-án adta meg Mária Terézia Komáromnak a szabad királyi városi jogokat, amelyet az országgyűlés 1751-ben emelt törvényerőre.

A város külső képének alakulását természeti katasztrófák is befolyásolták. 1718-ban, majd 1767-1768- ban tűzvész, 1763-ban földrengés pusztított a városban, ami a korabeli leírás szerint: "Csaknem az egész várost... kőrakássá változtatta... a városháza is összeomlott és a magisztrátus a maga üléseit..., a ... Csejtey Kertben tartani kényteleníttetett,... az épületekben vallott károk becsülyét,... mely is 1169 házakban az akkori olcsóság szerint is 160165 forintra tétetett. Némely még életben levő tisztes öregnek állítása szerint az összedűlt épületek omladványai között elvesztették életüket 85 személyek, a megsebesítetteknek nincsen száma." Trócsányi Zoltán: Az 1783. évi földrengés után, amikor a fél város elpusztult, az uralkodó át akarta telepíteni a várost a Duna jobb partjára, ahol a földrengés hatása mérsékeltebb volt. A komáromiak azonban az ősi helyen maradtak, ott építették újjá városukat.

Az 1784-1787-es első magyarországi népszámlálás szerint 1424 házban 2736 család élt, népessége 11 970 fő volt. 61 papot, 797 nemest, 21 tisztviselőt, 664 polgárt, 1 parasztot, ez utóbbi kettő 474 örökösét, 1657 zsellért írtak össze. Népességszáma alapján a magyarországi városok sorrendjében a 14. helyen állt, Komáromban többek között takácsok, mészárosok, gombkötők, sebészek, serfőzők, csizmadiák, fazeka- sok, molnárok, szűcsök dolgoztak. Lakosai közül több mint ezer embernek adott munkát az ipar (504 mester, 419 segéd, 128 inas).

A megye faipara a 17-18. században fellendült fakereskedelemből nőtt ki. Ennek központja Komárom lett A komáromi hajóácsok és asztalosok híresek voltak. Tíz gőzüzemű fűrésztelepről tudunk, ebből is a leghíresebb a komáromi Milch-féle gőzfűrésztelep. 1820-ban Komárom városában már 4 hajóépítő céh működött, amely régi hajók javítása mellett már újak építését is vállalta. Említést érdemel a 18. században alakult molnár céh.

A későbbiekben, a napóleoni háborúk tanulságait levonva, Komáromot az ország legnagyobb katonai központjává fejlesztették ki. Az Óvárat és az Újvárat körülvevő erődrendszer a 20. század elejéig épült. A Nádor vonal - amelyet József nádorról neveztek el - már a napóleoni háborúk alatt készen állt. A két főváros, Bécs és Buda között Komáromnak volt a legnagyobb stratégiai szerepe. Ez igazolódott be az 1848-49-es szabadságharc idején. Komárom várának védelmében több mint ezer Esztergom vár- megyei és majd kétezer Komárom vármegyei polgár is részt vett. A komáromi helyőrség létszáma a szabadságharc alatt elérte a 30 000 főt. 1849. áprilisában a Görgey Artúr vezette felvidéki hadsereg is ideérkezett, s így Komáromban és környékén mintegy 60 000 fős magyar sereg összpontosult. Vele szemben állott a 80 000 fős osztrák-orosz sereg. E jelentős erők ütköztek meg 1849. április 26-án, július 2-án, 11-én és augusztus 3-án. 1849-ben a vár erődítményeire támaszkodva Klapka György tábornok csapatai a hadtörténelemben ritka, ún. védekező ütközeteket vívtak. A világosi fegyverletétel után még hetekig állt Komárom vára. 1849. szeptemberében maga Haynau érkezett falai alá, és személyesen vezette az átadásról szóló tárgyalásokat. Klapka ezen nem volt hajlandó részt venni. A vár 1849. szeptember 27-én került osztrák kézre. A megállapodás értelmében a várat elhagyó legénység és tisztikar menlevelet kapott. A város a kiegyezést követően megindult a modern iparosodás útján. A fejlődés fő iránya a hajózás és a textilipar lett. A "Magyar folyam- és tengerhajózási Rt." 1898-ban Komáromban épített hajóműhelyt.

A 19. század végére a 20. század elejére Komárom a megye textiliparának központjává vált. 1901-ben épült a legmodernebb angol gépekkel felszerelt selyemfonó, mely 3000 nőnek adott munkát. 1905-ben létesült a Fiedler-féle lenfonógyár, majd 1908-ban a lőszergyár.

A polgárosodás szellemének megfelelően az ipari fejlődéssel párhuzamosan megjelentek a kor művelődési intézményei is. Nyilvános könyvtárának alapjait Kultsár István vetette meg 1827-ben, amikor is Komárom vármegyének adományozta mintegy 4000 kötetes gyűjteményét. Állománya 1888-ban a Ghyczy Kálmán, Szinnyei József és Palkovics Viktor hagyatékaként idekerült nagyértékű könyvtárral kiegészülve mintegy 25 000 kötetet számlált. 1914-től a három évvel korábban alapított Jókai Közművelődési Múzeum Egyesület számára épített új Kultúrközpontban fogadta az érdeklődőket.

KATOLIKUS, EVANGÉLIKUS, REFORMÁTUS, GÖRÖGKELETI EGYHÁZ, ZSIDÓ HITKÖZSÉG

Szent Andrásnak szentelt templomának papját az 1333. évi pápai tizedjegyzék említi. Ez a templom elpusztult, a helyére emelt pedig az 1594. évi török ostrom áldozata lett. A 17. században csak tornyát állították helyre. 1723-1733 között a régi templom mellett egy nagyobbat emelt a város, ami rövidesen összeomlott. A mai templomot 1748-1756 között építették a jezsuiták. Ezt 1848. szeptember 17-én a tűzvész elpusztította, s jelentős anyagi áldozatokkal lehetett csak helyreállítani. 1860. október 28-án szentelte újra Scitovszky János hercegprímás.

A 19. század első felében Packh János tervei szerint építették a Rozália kápolnát, melyet az 1848-as tűzvész utáni időben templomként használták.- 1860-ig plébániatemplom volt, a 20. század elején a katonaság használta.

Az evangélikusok 1666-ban elvett templomuk helyett 1783-ra újat építettek.

Az ellenreformáció sok megpróbáltatást hozott. A gyülekezet megfogyatkozott, a 17. század közepén csak 47 családot számlált. A 20. század elején megalakult az Evangélikus Nőegylet. 1940-ben a Komárom törvényhatósági jogú városban működő két evangélikus egyház és a Dél-komáromi evangélikus egyház egyesült a délkomáromi egyház lelkészének vezetése mellett. 1943-ban ellátták a katonai kórház betegeinek lelki gondozását is. 1944-ben alakították meg az Evangélikus Diákszövetséget. 1945 után ismét kettévált Észak- és Dél-Komárom evangélikus egyháza.

A reformáció tanait a 16. század elején az idetelepített német őrsereg katonái terjesztették el. Első templomukat 1527-ben emelték a vár területén. Huszár Gál, a magyar reformáció ismert személyisége alapította meg a református egyházközséget az 1550-es években. Ettől kezdve Komárom az Észak-dunántúli reformátusság egyik szellemi központja lett.

Számos, egyházi tekintetben kiemelkedő, "Komáromi" előnevű család szülővárosa. A 17. század elején már mind a református, mind az evangélikus egyház hívei jelen voltak a város életében. 1666-ban a reformátusok és az evangélikusok templomát elvették, lelkészeiket a pozsonyi törvényszék elé idézték, többüket gályarabságra ítélték. Száki János ékeli református lelkészt és Suri Lőrinc lelkész özvegyét kivégezték. A reformátusok új temploma néhány évvel később, 1788-ban épült. Iskolájukat 1797-ben nyitották meg. Újabb jelentős változást az első világháborút követő trianoni békeszerződés, majd az 1938-as bécsi döntés hozott. Ezt követően az 5000 főt számláló református gyülekezet lelkészi feladatait továbbra is az 1925-től szolgáló Galambos Zoltán látta el, változó létszámú segédlelkésszel, egy hitoktatóval, tábori és árvaházi lelkésszel. Ezekben az években Izsa község, a benei Imaház, Orsóújfalu, Kavapuszta és Partosújtelep anyaegyháza Komárom. Gazdag közösségi életre utal 11 bibliaköre, Érdemes Csizmadia Társulata, az Érdemes Kőműves Társulata, az Érdemes Szekeresgazdák Társulata, az Érdemes Iparos Társulat, valamint a Szeretet Takarékosság Asztaltársasága. Az egyházközségben az említetteken túl négy énekkar - Iparos Férfikar, Gazdák Férfikara, az Ifjúsági Egyesület és a Leánykör Vegyeskara, Valamint a Timoteus Árvaház Fiúkara - is működött.

A görökkeletiek temploma 1754-ben épült a vár területén. Az 1849-es tűzvészben leégett, s 1851-re állították helyre. A hívek a 20. századra jelentősen megfogyatkoztak, ezért külön papjuk nem volt, fiókegyházként működtek.

Komáromban volt az ország egyik legrégibb zsidó hitközsége. 1264-ben IV. Béla király Komáromot és a hozzá tartozó egész várbirtokot elzálogosította Henuk zsidó kamaraispánnak. Ettől kezdve több évszázadon keresztül népes hitközség működött Komáromban. Zsidó kereskedők a 17-18. században is nagy Sáriban éltek a vár tövében. A kereskedelemben a görögkeleti kereskedőkkel osztozva vezető szerepet 'vittek.

Az 1848-as tűzvész során elpusztult a zsinagógában őrzött régi irattár, de a temető köveiből tudjuk, hogy a Chevra Kadisa évszázadokon keresztül működött. A Duna északi partján fekvő városban a mai zsinagógát 1863-ban építették. 1869-ben alakult meg az Izraelita Nőegylet, a Gemilusz Cheszed Egylet, amely menházat épített szegény zsidók számára. Az 1930-as években Ifjúsági Egylet és egy Deborah leányegyesület működött. Az első világháborúban elesett 45 komáromi zsidó katona nevét emléktábla örökítették meg.

KÉPZŐMŰVÉSZET A POLGÁRUSOLT ÉSZAK-KOMÁROMBAN

A város kulturális életében - a könyvtár mellett - meghatározó szerepet játszott az 1911-ben alakult Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület. Székháza, az 1914-ben épült Kultúrpalota, melyben szín- i, őslény tár, római, közép- és újabbkor!, 1848-as, valamint néprajzi anyagot őrző múzeum, Jókai- emlékszoba, képtár, levéltár és a már említett könyvtár kapott helyet, méltán állott a helyi közélet.

A kultúrpalotában öt szakosztály - irodalmi, szépművészeti, zenei, közművelődési és múzeumi - működött Első bemutatkozásuk az 1939 nyarán megnyitott "Komárom az újabb történelemben" című kiállítás, ahol 1848-as emlékekkel, az I. világháború relikviáival, s a város ezt követő történelmével ismerkedhetett meg a látogató. 1940 tavaszától jeles magyar írók sora - Zilahi Lajos, Féja Géza, Szabó Lőrinc, Keresztury Dezső, Nagy István - és mások látogatták meg a várost. A szépművészeti osztály 1989-ben kiállítást rendezett Aba Novak Vilmos, majd Harmos Károly festőművész alkotásaiból. 1941 tavaszán pedig 22 komáromi származású festő és két grafikus számára rendeztek kiállítást.

Művészettörténeti jelentőségű vállalkozásként tarthatjuk számon azt az országos képzőművészeti kiállítást, amelyet a Komáromi Művészeti Hetek keretében 1941 végén nyitottak meg. Ez alkalommal Medgyessy Ferenc, Kocsis András, N. Kovács Mária, Jálics Ernő, Antal Károly, Csúcs Ferenc, B. Lőte Éva, Madarassy Valter, Berecz Gyula, Csicsátkó Ottokár, Gaál Ferenc, Juszkó Béla, Krusnyák Károly, Mikola András, Remsey Jenő, Szőnyi István s a Római iskola: Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Jeges Ernő, Kontuly Béla, Basilides Barna, Basilides Sándor, A. Czene János, ifj. Czene Béla, Deéd Dex Ferenc, Iván Ernőd Aurél; Kárpátaljáról: Endrédy György, Mannojló Fedor, Erdélyi Béla s természetesen a helyiek szerepeltek.

A város következő jelentős vállalkozása az 1943 júniusában megnyitott II. Országos Művészeti Fényképkiállítás, amelyre 57 város 177 alkotója összesen 927 képet juttatott el. Komárom eddig említett két művésze, Harmos Károly és Berecz Gyula mellett figyelmet érdemel Győző, aki a komáromi Mayláth-féle képzőművészeti iskolában kezdte tanulmányait, majd Párizsban és Kairóban folytatta azt. Dolgozott Bagdadban, Szíriában és másutt. Hazatérve Budapesten telepedett le, majd 1944 januárjában nagyszabású kiállítással örvendeztette meg szülővárosát. Jelentós mecenatúrára utal, hogyl940-ben megbízást adtak Berecz Gyula szobrászművésznek arra, készítse el Czuczor Gergely, Feszty Árpád, Gyulai Rudolf, Hetényi János, Jászai Mari, Jókai Mór, Konkoly-Thege Miklós, Kultsár István, Ribáry Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Szinnyei József, Pázmándy Dénes, Ghyczy Kálmán, Takács Sándor és Thaly Kálmán gipszszobrait. 1941-ben a Jókai Egyesület dísztermében elhelyezték a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ajándékát, Deéd Dex Ferenc "Szent István megalapítja Komárom vármegyét" című alkotását, s felavatták Pátzay Pál "12-es ezred" emlékmű- vét.

A város zenei élete is jelentős volt. Zeneiskoláját az 1880-1890-es években alapították. Fontos szerepet játszott hangversenyéletének alakulásában a már említett Jókai Egyesület Zenei Osztálya, s a Komáromi Dalosegyesület.

 

KOMÁROM (Újszőny, Újkomárom, Komárom-Újváros, Dél-Komárom)

A Duna jobb partján fekvő településrész közigazgatásilag Szőnyhöz tartozott. Fejlődését elősegítette a Bécs-budai országút közelsége, és a szőnyi uradalom terjeszkedése is. Hajóvontatók, fuvarosok tele- pedtek le itt. 1764-ben már 242 lakosa volt. 1777-ben Újszőny néven önálló község lett. Itt volt az Ács és Neszmély közötti posta váltóállomása is.

Újszőny a szabadságharcban csaknem teljesen elpusztult. A rövidesen megkezdett újjáépítés során a tervek már a Duna mindkét partjára kiterjedő, egységes Komárom gondolatának jegyében készültek. A trianoni békeszerződés nyomán a magyar területen maradt Dél-Komárom önálló várossá lett. Az önálló városi léthez szükséges középületek, a gazdasági és egyéb feltételek azonban hiányoztak. Az 1919-1938 között időszakot az építkezések jellemezték. Ekkor épült a városháza, a polgári iskola (ma: Petőfi Sándor Általános Iskola), a katolikus iskola (ma: Klapka György Általános Iskola) a rendőrség, a járásbíróság, a strand és egyéb középületek.

Egyesületi élete a trianoni döntést követően indult fejlődésnek. Elsőként a Komáromi Aero Szövetséget jegyezték be 1924-ben. Ezt követte 1925-ben a Footbal Club, 1927-ben a Levente Egyesület, 1930-ban a Katolikus Kör, a Katolikus Ifjúsági Egyesület, a Polgári Lövészegylet, a Ház- és Telektulajdonosok Egye- sülete, 1931-ben a Máv Vasutasok Egyesülete, az Önkéntes Tűzoltóegylet, 1932-ben a Református Ifjúsági Egyesület, a Pénzügyi Fogalmazók Országos Egyesületének helyi köre, 1934-ben a Postás Sportegyesület helyi csoportja, az Országos Frontharcos Szövetség helyi csoportja, 1935-ben a Gazdakör, 1936-ban a Szent Imre Dalkör, 1948-ban a Volt Hadifoglyok Szövetségének helyi csoportja, 1949-ben a Társaskör és a Komáromi Szakszervezeti Vadásztársaság.

Népkönyvtárát 1927-ben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. Magán-zeneiskolája 1937- ben kezdte meg működését. 1922-ben Szőny határából nagy területeket csatoltak Komáromhoz, a külső képében is városiasodó település lakossága 1938-ban 8000 fő volt. Ekkor a városhoz tartozott Koppánymonostor, a Csillag-, az Igmándi- és a Monostori várerőd is.

1938-1945 között - a felvidéki részek visszacsatolásával - ismét egyesült a két város. A II. világháború súlyos károkat okozott. A visszavonuló német csapatok a hidakat felrobbantották, a város víz nélkül maradt. Ebben a helyzetben az erődöknek különleges szerep jutott. Az Igmándi-erődben helyezték el 1939-ben a Magyarországra menekült lengyel katonaság egyes alakulatait, a Csillag-erőd egy ideig lőszerraktár, majd a munkaszolgálatosok laktanyája lett. A Monostori-erődben a nyilasok internáló tábort rendeztek be.

A város 8000 lakosából 3700 maradt a megrongált, tönkretett településen.

Az újjáépítés leírhatatlan nehézségek árán indult meg. Csehszlovákiából sok önként eljött valamint kitelepített család költözött ide, a lakásínségben még az erődök egészségtelen kazamatái is megteltek. Az 1950-es évek elején indult meg a lakásépítés, majd elkészült a város rendezési terve. A régiek mellett új üzemek létesültek. Az idegenforgalmat a termálfürdő is megnövelte. A város 1919-ben rövid ideig Komárom vármegye székhelye volt, 1950-ig a gesztesi, ugyanez év június 1-jétől a komáromi járás székhelye lett és maradt a járások megszüntetéséig.

Lakóinak száma 1990-ben 19 532 fő volt, a területe 4342 ha.

1977. április l-jén Szőny nagyközséget Komáromhoz csatolták. Ezzel az ősi névadó település beleolvad: a később keletkezett új városba.

Földrajzi neveinek nagy része a történelmet idézi, pl. az Erzsébet tér. (Erzsébet királyné első magyar- látogatásának emlékét őrzi); Koponyás-domb (a szabadságharc idején földerőd volt, 1930 körül sok csontvázat találtak alatta); Puskaporos (régi katonai lőszerraktár volt, védősánca még látható); Herkály (Klapka és Haynau itt írták alá a vár feladásának okmányát); Ulánus temető (a szabadságharcban elesett császári katonák temetője). A város iparával kapcsolatos nevek: pl. Milik (A Milch-féle faüzem helye); Keserűvíz-telep (az I. világháborúig a világhírű keserűvíztöltő-telep volt, ma nyomda).

KATOLIKUS, EVANGÉLIKUS, REFORMÁTUS, BAPTISTA EGYHÁZAK, ZSIDÓ HITKÖZSÉG

Katolikus egyháza kezdetben a szőnyi plébánia filiája volt, mely a trianoni békekötést követően, 1921-től káptalanságként működött. Első lelkésze Surányi Ferenc volt. Kis-templomát 1892-ben, a modern nagy- templomot 1937-ben szentelték fel. Egy fiú- és egy leányiskolát, valamint óvodát működtettek. A fiúiskola adott otthont a Szent Imre Dalkörnek és a Boldog Margit Vegyeskarnak. Anyakönyveit 1922-ig Szőnyben, ettől kezdve helyben vezetik. Filiája: Csém.

Evangélikus egyháza 1928-ban alakult, és ellátta Ács, Nagyigmánd, Kisigmánd, Almásfüzitő, Mocsa, Szőny és Dunaalmás lakóit, továbbá 1928-1947 között a komáromi evangélikus lelkész szolgálta Tata és Tőváros híveit is.

Jelenleg az egyházközséghez tartozik Ács, Almásfüzitő, Bábolna, Nagyigmánd gyülekezete. Imaháza 1930-ban épült. A hitélet erősítését szolgálta az 1930-as években alakult Evangélikus Nőegylet. Anyakönyveit 1928-tól vezeti.

A komáromi református egyház 1919-ben alakult, s 1924-ben vált önálló anyaegyházzá. Neoromán stílusban épült templomát 1928-ban avatták, iskolájukat 1923-ban nyitották meg. Egyesületei voltak: Leányegyesület, Nőegylet, Ifjúsági Énekkar, Ifjúsági Egyesület. Anyakönyveit 1927-től helyben vezetik.

A baptista gyülekezet 1913-ban alakult Krotkovszky Ernő és Pék Sándor kezdeményezésére. 1920-tól hivatásos lelkipásztora Boros Mihály. Imaháza 1929-ben épült. Ekkor a komáromiak mellett ellátta Őr- szentiván, Nagyszentjános, Ács, Szőny, Neszmély, Nyergesújfalu, Bajót, Nagysáp, Tokod, Annavölgy, Sárisáp és Esztergom összesen 77 hívőjét is.

A zsidó hitközség imaháza 1926-ban épült közadakozásból. A hitközséghez tartozott Almásfüzitő és Szára Szentegylet és Nőegylet működött itt. A harmincas évek végén 192 zsidó tagja volt a hitközségnek, júniusában a komáromi gettóból félezer zsidót deportáltak. 1945 után a magyar Komáromban nem újjá a hitközség.

MŰEMLÉKEK

Műemlék jellegű építménye a Csillag erőd, valamint az 1871-1877 között emelt Igmándi erőd.

KÉPZŐMŰVÉSZEK

ANGYAL Kálmán festőművész

1900-ban született Nagymegyeren, 1965-ben hunyt el Tatán.

1927-től a komáromi polgári fiúiskolában (ma Petőfi Sándor Általános Iskola) rajzot tanított.

Emlékkiállítás Angyal Kálmán műveiből. = Dolgozók Lapja, 1966. ápr. 6. 8.1.

A Komárom megyei képzőművészet 25 éve (1945-1970). (Bev.: Győry Csaba.) Esztergom, 1970. Balassa Bálint Múzeum. (Katalógus.)

 

HUTTINGER István fotóművész

1936-ban született, 1981-ben hunyt el. Komáromban élt és dolgozott.

Vaderna József: A fotózás filozófusa. Huttinger István (1936-1981) emlékkiállítása. = Művészeti műhely, 1987.17-18.1.

 

KECSKÉS Ágnes textiltervező iparművész

1942-ben született Komáromban. Iskoláinak befejezése óta Budapesten él és dolgozik.

Koczogh Ákos: "Minden arcához öltött más mezét". Beszélgetés Kecskés Ágnes textiltervező iparművésszel. = Új Forrás, 1985. 6. sz. 62-66.1.

Magyar gobelin 1945-1985. Budapest, 1985. Műcsarnok. (Katalógus.)

Pálosi Judit: Bevezető Kecskés Ágnes kiállításának katalógusába. (Tata, 1980. Kony Domokos Múzeum)

 

KOMÁROMI KATZ Endre festőművész

1880-ban született Rév-Komáromban. Budapesten dolgozott, 1969-ben hunyt el Balatonalmádiban.

In memoriam Komáromi-Katz Endre. = Művészet, 1969. 11. sz. 30.1.

 

ÖLVECZKY Gábor grafikusművész

1955-ben született Komáromban. Azóta ott él és dolgozik.

Nagyné Nyikus Anna: Szabálytalan beszélgetés: Ölveczky Gábor grafikussal. = Művészeti Műhely, 1990 1. sz. 20-21.1.

 

PATAY László festőművész

1932-ben született Komáromban. Budapesten él és dolgozik.

Fecske András: A kép és hátországa. Beszélgetés Patay Lászlóval "szubjektív tabló" című képével kapcsolatban. = Új Forrás, 1980. 2. sz. 76-79. 1.

 

RÁFAEL Győző Viktor festőművész

1900-ban született Rév-Komáromban. 1981-ben hunyt el Budapesten.

Dévényi Iván: Rafael Győző. = Művészet, 1970, 10. sz. 23-24.1.

Heitler László: Festőpálya Rév-Komáromtól Bagdadig. - Ráfael Viktor életéről és művészetéről. = Új Forrás, 1985. 3. sz. 54-58. 1.

Mészáros Júlia, N.: Bevezető Ráfael Győző Viktor kiállításának katalógusába. (Győr, 1990. Xantus János Múzeum)

 

VARGA Géza szobrászművész

1951-ben született Komáromban. Gyermekkorát szülővárosában töltötte, napjainkban Békéscsabán él és dolgozik.

Varga Géza szobrászművész kiállítása. Tata, 1982. Komrom megyei Művelődési Központ. (Katalógus.)

 

VIDA Zsuzsa üvegtervező iparművész

1944-ben született Komáromban. Budapesten él és dolgozik.

Koczogh Ákos: Vida Zsuzsával beszélget az üvegművészetről. = Új Forrás, 1980. 4. sz. 63-66.1.

Vida Zsuzsa iparművész kiállítása. Oroszlány, 1977. (Katalógus.)

KÖZTÉRI ALKOTÁSOK

Észak-Komárom:

Szentháromság szobor (1715) - Róna József: Klapka György (1896) - Berecz Gyula: Jókai Mór (1937) - Nagy János: A család (?) - Venkov Emil: Lehár Ferenc (1980)

Komárom:

Szandai Sándor: Jókai Mór mellszobra - Pándi Kiss János: Kendőt lengető lány - Vilt Tibor: Tanuló fiú és lány; Dombormű Krisztusról - Laborcz Ferenc: Zsezsemadár - Bondor István: Szinnyei József-dombormű - Salló István: Széchenyi-emlékoszlop - Csúcs Ferenc: Fáy András-dombormű - Tengerészemlékmű - Szentgyörgyi István: Radeczky-huszárok emlékműve - Zsákodi Csiszér János: I. világháborús hősi emlékmű - Lovas tüzérek emlékműve.

ÍRÓK, KÖLTŐK

ALAPY (ALAPI) Gyula (Komárom, 1872. okt. 20. - Komárom, 1936. jan. 30.

író, újságíró, levéltáros

Iskoláit Komáromban és Esztergomban végezte. 1900-ban állt Komárom vármegye szolgálatába, ami- kor megyei főlevéltárossá nevezték ki. 1910-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Disszertációjának témáját Kultsár István, a komáromi könyvtáralapító és hírlap- szerkesztő élete adta. Munkásságát szépirodalmi tevékenységgel kezdte, később történelmi és archeológiái tanulmányokat folytatott. Irodalmi és történelmi kutatásai mellett fontos és eredményes szervező munkát is végzett. Csaknem 40 éven át fogta össze s irányította Komárom szellemi életét. Az 1911-ben megalakult Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület főtitkára volt 20 éven át. Trianon utánnak meghatározó egyénisége lett a kisebbségi sorsba került komáromi magyarság.

Újságírói tevékenysége is széles körű. A következő lapoknak volt szerkesztője: Múzeumi Értesítő, Komáromi Újság, Komáromi Lapok, Komárom, Levéltárosok Lapja, Magyar Vasárnap, Nemzeti Kultúra.

Főbb művei:

Kultsár István 1760-1828. Komárom, 1911. - Bűbájosok és boszorkányok Komárom vármegyében. Komárom, 1914. - A hazajáró lélek. Vígjáték Jókai Mór hasonló című elbeszélése után. Komárom, 1925.

- A szülőföld Jókai regényeiben. Komárom, 1925. Spitzer ny. - Jókai-emlékkönyv. Komárom 1925. (Társ- szerkesztő: Fülöp Zsigmond) - Kultsár István és könyvtára. Komárom, 1928. - Komárom vármegye nemesi családjai. Komárom, 1911. - A Jókai Egyesület 15 éve. Komárom, 1927. - A csallóközi halászat története. Komárom, 1933. - Komárom vármegye levéltárának középkori oklevelei. Komárom, 1917.

 

BARANYAI József (Kamocsa, 1876. szept. 8. - Tany, 1951. dec. 31.)

író, publicista

A gimnáziumot Komáromban és Pápán végezte. Pesten jogi tanulmányokat folytatott és államtudományi doktorátust szerzett. Jogi gyakorlatot azonban sohasem folytatott: egész életére az újságírással, a könyvtárral és az irodalommal jegyezte el magát. 1906-ban lépett Komárom város szolgálatába mint könyvtáros, s e munkakörében megmaradt 1945-ig. A következő lapoknak és kiadványoknak volt szerkesztője: Komáromi Újság, Csallóközi Lapok, Komáromi Lapok, Barázda, Vagyunk, Komáromi Kalendárium, Csallóközi Naptár, Barázda Naptár. Szépirodalmi és történetírói munkássága szintén jelentős.

1945 után, mint minden magyar nemzetiségű köztisztviselőt megfosztottak állásától. Rokonainál, a szomszédos Tany községben meghúzta magát fizetés és nyugdíj nélkül. A megszállott kutató és író tétlenségre lett kárhoztatva. Kívánsága szerint Komáromban temették el.

Főbb művei:

Mici, Gizi meg a Böske és egyéb elbeszélések. Győr, 1902. - Lucifer kisasszony és más egyebek. Komárom, 1908. - Balogh Etus éjszakái és egyéb történetek. Komárom, 1920. - Atlantisz, az elsüllyedt világrész. Komárom, 1920. - Komárom a magyar népdalokban. Komárom, 1911. - A csallóközi aranymosás. Komárom, 1911. - A régi Csallóköz. Komárom, 1911. - Fejedelemjárás Komárom megyében. Hazai, külföldi és exotikus fejedelmek, uralkodók, főhercegek, diplomáciai követek tartózkodása Komáromban és Komárom vármegyében a rómaiak korától egész napjainkig. Komárom, 1912. - A komáromi nyomdászat és a komáromi sajtó története. Komárom, 1914. - Régi utazások Komárom vármegyében. Komárom, 1928.

- A komáromi magyar színészet története 1811-1941. Komárom, 1941. - A vesztőhelytől az internálótá- borig. Komárom, 1943.

 

BARÓTI SZABÓ Dávid (Barót, 1739. ápr. 10. -Virt, 1819. nov. 22.)

A "klasszikus triász" egyik költője, műfordító, nyelvészeti író, jezsuita pap, tanár Iskoláit Székelyudvarhelyt végezte. 18 éves korában a jezsuita rend tagja lett. Tanított Nagyszombatban, Székesfehérvárott, Kolozsvárott, Egerben, Nagyváradon, Besztercebányán, majd - a jezsuita rend feloszlatása után - a komáromi gimnáziumban 1773-1777-ig. Ekkor írta első nagyjelentőségű művét "Új mértékre vett különb különb verseknek három könyvei" címmel, melyet Kassán adott ki 1777-ben. Az 1763-as komáromi földrengésről terjedelmes epikus költeményt írt (A komáromi földindulásról). 1777-ben Kassára került. Kassai tartózkodása alatt sem szakadt el Komáromtól. Tevékeny kapcsolatban állt a Komáromi Tudós Társasággal, s annak folyóiratával, a Mindenes Gyűjteménnyel. Nyugállományba vonulása után visszatért Komáromba, pontosabban Virt községbe, a Pyber családhoz. Életének hátralevő 20 esztendejét a tevékeny munka töltötte ki. Akkori legnagyobb fordítói vállalkozása Vergilius Aeneis c. eposzának és 10 eklogájának lefordítása (Bécs, 1810; Pest, 1813). 1803-ban írta s Komáromban jelentette meg A magyarság virágai című nyelművelő művét. A Pyber-kastélyban írta az Orthográfia és grammaticabéli észrevételek a magyar prosodiával együtt című tudományos értekezését is (Komárom, 1800).

Művei:

Új mértékre vett különb különb verseknek három könyvei. Kassa, 1777. - Megjobbított s bővített költeményes munkái. I—III. Komárom, 1802. - Ki nyertes a hangmértéklésben. Kassa, 1787. - Orthographia- és grammaticabéli észrevételek a magyar prosodiával együtt. Komárom, 1800. - A magyarság virágai. Komárom, 1803.

 

BENYÁK BERNÁT József (Komárom, 1745. dec. 6. - Selmecbánya, 1829. márc. 1.)

író, költő, nyelvész, jezsuita tanár

1779-ben a pesti líceumban ő tanította először magyarul a filozófiát. Ő sürgette először az állami tanárképzés létrehozását és az ország tanügyének egységesítését. 200-nál több munkája maradt fönn, többségüket anyagiak hiányában nem tudta kiadni. írt magyar bölcsészettörténetet, logikát, erkölcstant, magyar és francia nyelvtant, magyar és latin politikai és hazafias verseket, zenedarabokat és mintegy 20 iskoladrámát.

Irodalom:

Takács Sándor: Benyák Bernát József és a magyar oktatásügy. Bp. 1891.

 

BEÖTHY LÁSZLÓ: (Komárom, 1826. máj. 1. - Pest, 1857. máj. 20.)

író, humorista, ügyvéd

Iskoláit a komáromi református kollégiumban kezdte, majd Pozsonyban, Pápán és Kecskeméten fejezte be. Jókai Mór barátja volt. A kecskeméti jogi akadémia elvégzése után 1847-ben visszatért Komáromba. Főhadnagyként szolgált Klapka seregében egészen a kapitulációig, ezért kapta meg a komáromi menlevelet. Komárom ostromának közepette írta meg Ostromállapot című humoreszkjét, amelyet a Komáromi Lapok 1849. augusztus 11-én közölt. Világos után előbb a színpad, majd az irodalom felé fordult. Rövid színészi próbálkozás után visszatért Komáromba. Ekkor írta meg a Miss Fanny c. elbeszélését (1850). Komáromban jelentette meg a Romemlékek című gyűjteményes kötetét 1851-ben, Az ördög naplója című önéletrajzi írását és Puncs című elbeszélésgyűjteményét (1853-1855). Életének utolsó öt évét Pesten töltötte. Első humoreszkje 1845-ben jelent meg a Pesti Divatlapban, attól kezdve közölték írásait a lapok, folyóiratok. Különösen sokat publikált a Hölgyfutár, a Szépirodalmi Lapok, a Délibáb és a Nővilág hasábjain.

Főbb művei:

Hajnalka. Kecskemét, 1846. - Lacikonyha. Pest, 1855. - Beszélyek. Pest, 1855. - Beöthy László, mint pesti arszlán. Pest, 1856.- Aki vesz, annak lesz. (Humorisztikus naptár 1857-re.) Pest, 1857. - A puszták fia. Pest, 1857. - Válogatott művei. (Kiadta: Beöthy Zsolt) Pest, 1859. - Menyasszony 1881. - Özvegy és proletár (Vígjáték) Pest, 1856.

 

BEÖTHY Zsigmond (Komárom, 1819. febr. 17. - Komárom, 1886. jan. 2.)

író, költő, történész, jogi szakíró

Iskoláit a komáromi református kollégiumban kezdte. Jogot tanult Pozsonyban, majd Pesten. 1840-ben Komárom vármegye aljegyzőjévé, később szolgabírójává választották. Az első felelős kormány megalakulásakor, 1848-ban a Közoktatási Minisztérium magasrangú közhivatalnokává nevezte ki Eötvös József.

Az ötvenes években Komáromban volt ügyvéd. 1861-től nyugdíjazásáig Pesten élt, magas bírói tisztségeket látott el.

A lapok rendszeresen közölték verseit, elbeszéléseit, cikkeit. Költeményeiben a reformkor eszméit szólaltatta meg Szülővárosáról, melyet Emléklapok Komárom történetéből című tanulmányában emlékezett meg, és öccse, Beöthy László: Romemlékek (Komárom, 1851.) c. kötetében tette közzé.

Úttörő jellegű munkái: ifjúsági művei, valamint az első magyar nyelvű jogtudományi mű (Elemi magyar közjog. Pest, 1846.).

Művei:

Koszorú. Pozsony, 1837. - Beszélytár gyermekek számára. Pozsony, 1839-1842. - Jurista és a kisleány. 1839. - Kóbor Istók. Pozsony, 1840. - Követválasztás. Pápa, 1844. - Összes költeményei. Pest, 1851. - Beszélyei. Pest, 1855. - Újabb költeményei. Bp. 1880.

 

BEÖTHY Zsolt (Buda, 1848. szept. 4. -Budapest, 1922. ápr. 18.)

író, irodalomtörténész, esztéta, tanár, az MTA tagja

Komáromot vallotta szülőföldjének. Gyermekkorát itt töltötte, a komáromi bencés gimnázium növendéke volt. Pesten jogot tanult. 1871-ben megszerezte ügyvédi oklevelét és a Pénzügyminisztériumban kapott állást. Ekkor már cikkek, kritikák, elbeszélések szerzőjeként ismerték. Tanári működését a pesti Gyár utcai reáliskolában kezdte. 1877-ben bölcsészetdoktori szigorlatot tett, majd az MTA tagjává választották. 1878-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára, 1882-ben az esztétikai tanszék tanára, 1890-től több cikluson át a bölcsészkar dékánja, majd 1915-16-ban rektora lett Tanár, szépíró, kritikus, irodalomtörténész és irodalomszervező volt. Számos tanári kézikönyvet is írt. 1876-ban a Kisfaludy Társaság tagja, 1879-től titkára, 1900-tól pedig elnöke volt. Nevéhez fűződik a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megalakulása, melynek 1911-től 1919-ig elnöke volt.

Komárommal élete végéig szoros kapcsolatot tartott. Gyakran tartózkodott az Erzsébet-szigeten lévő villájában. Itt ünnepelte minden évben a születésnapját. Megfordult itt Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Pósa Lajos, Molnár Ferenc, Eötvös Károly is. A komáromi Jókai Egyesület első elnökeként részt vett a város kulturális életében.

Művei:

A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. Bp. 1877-1879. - A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. Bp. 1886-1887. - A tragikum. Bp. 1885. - Magyar balladák. Bp. 1885. - A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban. Bp. 1888. - A magyar irodalom kistükre. Bp. 1896. - Kálozdy Béla. Bp. 1875. - Ráskay Lea. Bp. 1881. - Romemlékek. Bp. 1923.

Irodalom:

Beöthy Zsolt Emlékkönyv. Bp. 1908. A thenaeum, 679.1.

Kéky Lajos: Beöthy Zsolt. Bp. 1924. (Teljes bibliográfiai anyaggal) Franklin, 256.1.

Négyessy László: Beöthy Zsolt emlékezete. Bp. 1924. Franklin, 34.1.

Németh G. Béla: Mű és személyiség. (Beöthy Zsolt.) Bp. 1970.

 

BORKA Géza (Guta, 1894. júl. 11. - ?)

Középiskoláit Komáromban végezte. 1923-ban a komáromi bencés gimnázium latin-magyar szakos tanára.

Versei jelentek meg a Komáromi Lapokban, valamint könyvei Komáromban az 1920, 1925, 1927, 1932. évben. 15 éven át gyermeklapot szerkesztett.

 

CSENGEY Gusztáv (Komárom, 1842. aug. 8. - Miskolc, 1925. ?)

író, tanár

Az aszódi evangélikus főgimnázium tanára, majd igazgatója volt Sokirányú irodalmi tevékenységet fejtett ki. Regényeket, elbeszéléseket, verseket írt, s 1865-1866-ig szerkesztette az első magyar gyermekújságot, a Gyermekbarátot.

Művelte a korábban divatos verses regény, elbeszélés műfaját is. Nevét elsősorban A fogoly lengyel című balladája (1863) tette ismertté, mely később lengyelül és szlovákul is megjelent.

Művei:

Hullámok közt. Pest, 1871. - Eszter. Esztergom, 1876. - A gavallérok. Bp. 1877. - Bokrétás világ. Bp. 1878. - Elbeszélések. Bp. 1889. - A mocsarak királya. Bp. 1889. - Ida emléke. Bp. 1897. - A vadonban. Bp. 1899. - Don Quijote. Bp. 1903.

 

CSÉPÁNY István (Komárom, 1758? - Jákó, 1830. febr. 13.)

író, jogász

Verseket írt, németből fordított. A Komáromi Tudós Társaság tagja, a Mindenes Gyűjtemény munkatársa volt. Jelentős könyvtárral rendelkezett.

Művei:

Zrínyi Miklós, avagy Szigetvárnak veszedelme. Komárom, 1790. - Szerentsét kívánó versek magyarokhoz. Komárom, 1790.

 

CSOKONAI VITÉZ Mihály (Debrecen, 1773. nov. 17. - Debrecen, 1805. jan. 28.)

Költő

1797. február 14-én érkezett Komáromba Laky Bálint szolgabíró meghívására. Azt remélte, hogy a Péczeli halálával megszűnt Mindenes Gyűjtemény utódjaként megindíthatja a Nyájas Múzsa c. folyóiratot. Szép tervét anyagiak hiányában nem tudta megvalósítani. Kilenc hónapig tartózkodott Komáromban. A Napóleon ellen hadba gyülekezőkhöz lelkesítő ódát írt "A nemes magyarságnak felűlésére" címmel. Ezt a verset Vajda Júlia szavalta 1797. ápr. 26-án, a felkelők zászlóavató ünnepségén. Később ismerkedtek össze.

A Gvadányival levelező költőnő, Fábián Julianna ismertette meg Csokonait Juliannával, Csokonai Lilla-verseinek ihletőjével. A költő Az esküvés c. versében már a közös jövőről álmodozik. A Duna nimfája, A fekete pecsét, a Hálaének, a Vénus oltáránál, a Komárom, 1798. február 16. és az Utolsó szerencsétlenség c. verset a Lilla-szerelem egy-egy konkrét komáromi epizódja ihlette.

Lillát apja 1798. március 30-án férjhezadta Lévai István dunaalmási kereskedőhöz. Csokonai ekkor elhagyta a várost, de 1802-ben. Itt rendezte sajtó alá "A tavasz" c. munkáját, melyet Kleist nyomán fordított magyarra.

Irodalom:

Ferenczy Miklós: Csokonai Lillája. (3. kiad.) Dunaalmás, 1989.

Ferenczy Miklós: Csokonai Komáromban. Tatabánya, 1973.

Ferenczy Miklós: A Lilla-per (2. kiad.) Tatabánya, 1985.

Szénássy Zoltán: Új Komáromi Olimpos. Tatabánya, 1987, 46-60.1.

Szilágyi Ferenc: Csokonai művei nyomában. Bp. 1981.

Vargha Balázs: Csokonai-emlékek. Bp. 1960.

Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. 1974.

 

CSORBA Géza (Ekei, 1849. dec. 17. - Szeghalom, 1908. szept. 16.)

Újságíró, lapszerkesztő, ügyvéd

Komáromban tanult. 1877-1879-ig, majd 1882 márciusától a 80-as évek végéig Komáromban ügyvédkedett. írt politikai cikkeket a Komárom és a Komárom és Vidéke c. lapokba, ez utóbbinak szerkesztője volt 1883-1884-ben.

 

CZUCZOR Gergely (Andód, 1800. dec. 17. - Pest, 1866. szept. 9.)

Költő, nyelvész, tanár, az MTA tagja.

1829 őszétől 1835-ig tanított a komáromi bencés gimnáziumban, s egyben szerkesztette a híres Komáromi Kalendáriumot, amelyben népies verseit is közölte. A Komárom c. lapba is írt Cz. jeggyel, a Honderű című pesti folyóiratban megjelentette színikritikáit a komáromi színházi előadásokról. Sokat tett a város kulturális életének fejlődéséért.

A Komáromban eltöltött hat esztendő alatt írta Botond című eposzát (1833), A megvigasztalt atya c. elbeszéléskötetét (1830), Poétai munkáit (1836), egy tanulmányt Hunyadi János viselt dolgai címmel (1832) és a befejezetlenül maradt Hunyadiász c. eposz első felét (1834). 1835-ben, amikor az MTA titkára lett, Pestre költözött.

Művei:

Czuczor Gergely poétai munkái. Pest, 1836. - Czuczor Gergely költeményi. Pest, 1858. - Czuczor Gergely összes költői művei. Bp. 1899. - A magyar nyelv szótára I-IV. köt.

Irodalom:

Bayer Ferenc: Czuczor Gergely élete és költészete. Bp. 1879.

Kelemen Károly: Czuczor Gerely életrajza. Pécs, 1880.

Koltai Virgil: Czuczor Gergely élete és munkái. Bp. 1885.,

Irodalomtörténeti kistükör. = Uj Forrás, 1988. 6. sz. 95.1.

 

DÖME Károly (Komárom, 1768. jan. 26. - Pozsony, 1845. máj. 22.)

író, fordító, kanonok, az MTA tagja. Pozsonyban mint papnövendék irodalmi kört alakított. Itt ismerkedett meg Kazinczyval; hatására az irodalom szorgalmas munkása lett. Baróti Szabó Dáviddal is kapcsolatba került. Kevés verse maradt fenn.

A Komáromi Tudós Társaság tagja, a Mindenes Gyűjtemény munkatársa volt. Lefordította Ovidius, Tibullus költeményeit és Metastasio olasz író 12 művét. 1802-ben fordítása jelent meg: Metastasiusnak egynéhány játék darabjai. (Komárom, 1802.)

Irodalom:

Irodalomtörténeti kistükör. = Új Forrás, 1986. 6. sz. 93.1.

 

FÁBIÁN Julianna (BÉDI Jánosné) (Komárom, 1765? - Komárom, 1810. márc. 10.)

Költő

Komáromban élt, Bédi János csizmadiamester felesége volt. A város tehetős asszonyai szívesen keresték fel varrodáját, amely a nagy műveltségű asszony szellemiségének hatására "irodalmi szalonná" vált.

Tagja volt Péczeli József komáromi tudós körének. Verseket írt Gvadányi Józsefhez, aki leveleiket "Verses levelezés" címen ki is adta (Pozsony, 1798.). Ebben található Fábián Julianna verses beszámolója a komáromi földrengésről. Csokonai nála találkozott először, 1797-ben Lillával.

 

FÖLDES Sándor (Temesvár, 1895. - Budapest, 1968.)

író, költő

1920-tól néhány évig Komáromban működött. Az I. világháború frontjain, a mongóliai, mandzsúriai hadifogságban szerzett élményei hatására a kollektív-szociális törekvésű irodalmi irányzat művelője lett.

Leveleivel nagy hatást gyakorolt kortársaira, pl. Fábry Zoltánra.

Művei:

Emberország. Komárom, 1922. - Tömeg. Komárom, 1923. - Én öltelek meg? Komárom. 1926. - Némák indulója. Pozsony, 1935. - Új játékok új színpadon Komárom, 1926. - Római nagypéntek. Bp. 1964. - Ember ? Bp. 1967.

 

GODA Gábor:

Lásd Dömösnél.

 

GODA Géza (Komárom, 1874. júl. - Budapest, 1954. szept. 28.)

író, újságíró, műfordító

Komáromi születésű. 1898-től a Budapesti Napló munkatársa volt, ott ismerkedett meg Ady Endrével. Az I. világháború után a Világ munkatársa lett. Csehov egyik első magyar fordítója volt. Goda Gábor író apja.

Művei:

Római nagypéntek. Bp. 1964. - Emberkalitkák. Bp. 1967.

 

ILLEI János (Komárom, 1725. jan. 3. - Komárom, 1794. jan. 24.)

Iskoladráma-író, jezsuita tanár, szerzetes

A jezsuita iskoladráma-írás kiemelkedő alakja. Tagja volt a Komáromi Tudós Társaságnak. Tornyos Péter c. farsangi játékának komáromi polgárok a szereplői.

Művei:

Salamon, Ptolomaius, Titus. Kassa, 1767. - Tornyos Péter. Komárom és Pozsony, 1789. - Ludi tragid. Komárom, 1791.

Irodalom:

Alszeghy Zsolt: Illei János élete és írói működése. Nagyszombat, 1908. Winter, 122.1.

Irodalomtörténeti kistükör. = Új Forrás, 1986. 6. sz. 93.1.

 

JÓKAI Mór (Komárom, 1825. febr. 18. - Budapest, 1904. máj. 5.)

író, költő

Gyermek- és ifjúkorát kisebb megszakításokkal Komáromban töltötte, a komáromi református kollégium diákja volt. Bár húsz évesen elhagyta a várost, mégis egy életen át táplálkozott a szülőföld adta élményekből.

A természeti szépségeiről híres komáromi Duna-szigeten lévő családi kert csöndjében írta meg első regényét, a Hétköznapokat. Itt szövődött az Asztalos Etelka iránti szerelem, amelynek A tengerszemű hölgy és a Kárpáty Zoltán (Kőcserepi Vilma) c. regényeiben állított emléket. Az arany ember című regény Senki szigetének leírása is ezt a helyet idézi (1. Esti Hírlap, 1978. máj. 26.). Itt írta a Nepean-sziget és a Sonkolnyi Gergely című elbeszéléseit. Komáromi vonatkozások fedezhetők fel Az elátkozott család, a Politikai divatok, Á szatyor, A jó öregasszony, A három királyok csillaga, a Komárom, a Megtörtént regék, Az én színpadi életem, A női honvédhadnagy, Az én életem regénye, Az a leghátsó pad, Hogy kezdődött az a dolog? Egy sziget története, Hogy kezdem én a kertészkedést? Az én gyermekkori játszótársaim, A papír rongyok, A szabadságharc hősei, A mi lengyelünk c. műveiben.

Irodalom:

Alapy Gyula: A szülőföld Jókai regényeiben. Komárom, 1925.

Eötvös Károly: A Jókay-nemzetség. Bp. 1906.

Erdélyi Pál: Jókai útja Rév-Komáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérokig. Komárom, 1939.

Jókai-emkékkönyv. (Szerk.: Alapy Gyula, Fülöp Zsigmond) Komárom, 1925.

Jókai és Komárom. In: Szénássy Zoltán: Új komáromi Olympos. 2. átdolg., bőv. kiad. Tatabánya, 1987. 123-127.1.

Kecskés László: Komárom irodalmi élete. Tatabánya, 1979. 52-53.1.

Lengyel Dénes: Jókai Mór. Debrecen, 1968.

Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Bp. 1906.

Nagy Miklós: Jókai. A regényíró útja 1868-ig. Bp. 1968.

Sikabonyi Antal: Jókai szülővárosa. Bp. 1925.

Szénássy Zoltán: Jókai nyomában. Komárno, Madách, 1982.

Vály Mari: Emlékeim Jókai Mórról. Bp. 1955.

 

KACZ Lajos (Komárom, 1844. nov. 9.-?)

író, újságíró, városi tanácsos

Komáromban magántanító volt, majd szülővárosa aljegyzővé választotta, 1877-ben főjegyző, 1884-ben tanácsos lett. írásai jelentek meg a Komáromi Lapokban, amelynek főmunkatársa volt: 1884. ápr. 5-től 1885. dec. 25-ig Hídvégi álnév alatt szerkesztette.

 

KÁDÁR Imre (Komárom, 1894. - Budapest, 1972.)

Költő, író, műfordító, újságíró

Első műve, az Arary őszentsége c. verseskötet Komáromban jelent meg 1912-ben. 1919-ben Kolozsvárra költözött, ahol alapítója lett az Erdélyi Szépmíves Céhnek. 1933-tól 1942-ig a kolozsvári Magyar Színház igazgatója volt, majd református lelkész lett. A budapesti református teológián tanított.

Művei:

Arary őszentsége. Komárom, 1912. - Az idegen katona. Kolozsvár, 1922. - A százegyedik. Kolozsvár.

1922. - Bujdosó ének. Kolozsvár. 1925. - Nászrepülés. Kolozsvár. 1927. - Fekete bárány. Kolozsvár. 1930.

- A havas balladái. (Műfordítások.) Kolozsvár, 1932- Egyház a viharban. Bp. 1957.

 

KATONA Mihály (Szatmár, 1764. okt. 9. - Búcs, 1822. máj. 9.)

Szakíró, tanár, ref. lelkész

A debreceni kollégiumban, majd Frankfurtban, Lipcsében, Jénában tanult. Szellemi kiválóságának híre Komáromba is eljutott, s a komáromi református eklézsia felajánlotta számára a professzori hivatalt. így 1796 szeptemberében az újjáépült főiskola rektora lett. Csokonaival baráti kapcsolatba került. A földrajztudományok terén kifejtett munkásságával országos hírnévre tett szert. 1803-tól haláláig Búcs községben teljesített szolgálatot.

Komáromban kinyomtatott könyvei: Búcsúzó prédikáció. (Komárom, 1803.); A föld matematikai leírása a világ alkotmányával együtt. Rajzolatokkal. (Révkomárom, 1814.)

 

KAZINCZY Ferenc (Ersemlyén, 1759. okt. 27. - Széphalom, 1831. aug. 22.)

Költő, író, irodalomszervező, a nyelvújítás vezéralakja. A tudós komáromi református lelkész, Péczeli József kritikusa. Helikoni virágok c. műve Pozsonyban és Komáromban jelent meg, 1791-ben.

 

KOMÁROMI CSIPKÉS György (Komárom, 1628. ? -Debrecen, 1678. okt. 6.)

Egyházi író, bibliafordító, nyelvtanító, református prédikátor.

Komáromi és sárospataki tanulmányok és kassai tanárkodás után több évig tanult Utrechtben és 1652-ben Angliában. Hazatérve debreceni teológiai tanár, majd lelkész lett. Nagyszámú latin és magyar nyelvű prédikációját Debrecenben tette közzé. Héber és magyar nyelvtant szerkesztett, és ő írta meg az első magyarországi angol nyelvtant. Kéziratban hátrahagyta a Bibilia teljes fordítását. Ezt halála után Debrecen városa 1718-ban Leidenben kinyomtatta, de a hazahozott példányokat Erdődy Gábor egri püspök a jezsuita cenzúra javaslatára megsemmisítette. A külföldön rekedt példányokat Debrecen városa csak 1789-ben tudta megkapni. (A ritkaságnak számító kiadvány egy példánya a tatabányai megyei könyvtárban megtalálható.)

Művei:

Hungaria ilustrata. Utrecht, 1655. Újra kiadta: Toldy Ferenc: Pest, 1866. - Anglicum Specilegium. Debrecen, 1664. - Bibliafordítás. Leiden, 1718.

Irodalom:

Szimonídesz Lajos: A "debreceni biblia" viszontagságai és elnyomása. = Egyháztörténet, 1945.

Berg Pál: Angol hatások a 17. századi irodalmunkban. Bp. 1946.

Márkus Mihály: Komáromi Csipkés György. Egyháztörténeti tanulmány. Tata, 1979. 346.1. - Gépirat. -MK.

 

KULTSÁR István (Komárom, 1760. szept. 16. - Pest, 1828. márc. 30.)

író, szerkesztő tanár.

1770-1778-ig szülővárosában tanult. Előbb papi pályára lépett, majd amikor II. József feloszlatta a szerzetes rendeket, a tanári katedrát választotta hivatásul. Tanárkodásának első állomása Komárom volt. 1789-ben Szombathelyre helyezték. 1794-ben szerezte meg és adta ki Mikes Kelemen Törökországi leveleit. Kiadói tevékenysége felbecsülhetetlen értékű. 1799-től 1806-ig a Festetics és a Viczay családnál dolgozott nevelőként, egyúttal ellátta a titkári tisztséget gróf Széchényi Ferenc mellett, aki Csokonai mecénása is volt. Kultsár Széchényi titkáraként kezdett levelezést Csokonaival.

1806 januárjában megindította az első hosszabb életű fővárosi hírlapot, a Hazai Tudósításokat (1808-tól Hazai és Külföldi Tudósítások). Lapja haláláig fennállt, később felesége vitte tovább a lapot 1848-ig, Nemzeti Újság címen. A magyar színészet terén kifejtett tevékenysége is jelentős. 1811—1815-ig a pesti Magyar Színházat vezette. Telket vásárolt a Hatvani utcában és ellenszolgáltatás nélkül átengedte azt Pest vármegyének színházépítés céljaira 1814-ben.

4000 kötetes könyvtárát 1827-ben Komárom vármegyének ajándékozta egy "Komáromban közhasználásra megnyitandó Bibliotheka felállítására".

A magyar nyelv és kultúra fejlődéséért tevékenykedő Kultsár írásai közül megemlítendő a B. Laudonnak nándorfehérvári győzelme c. dicsőítő költemény (Szombathely, 1790.).

Irodalom:

Alapy Gyula: Kultsár István 1760-1828. Komárom, 1911. Spitzer ny. 51.1.

Alapy Gyula: Kultsár István és könyvtára. Komárom, 1928. Spitzer ny. 211.1.

Pastinszky Miklós: Kultsár István, a komáromi könyvtáralapító. Tatabánya. 1979. (Soksz.) 29.1. Illusztr.

Toldy Ferenc: Irodalmi társasköreink. Kisfaludy Társaság évlapjai, 1875.

Waldapfel József: Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből. Bp. 1935.

 

MINDSZENTHY Sámuel (Püspökladány, 1751? - Komárom, 1806. nov. 5.)

író, református lelkész

Péczeli József lelkésztársa, a Mindenes Gyűjtemény munkatársa, a Komáromi Tudós Társaság tagja. Lefordította és kiadta Broughtonnak a religióról való históriai lexikonát 3 kötetben (Komárom, 1793. A lexikont kiegészítette magyar vonatkozású anyaggal is.

Életének fő műve a Ladvocat-féle történelmi lexikon, amelyet franciából fordított. Ez az első magyar nyelvű egyetemes történeti lexikon. A (Ladvocat apátúrnak... históriai dictionáriuma... 1-6. köt. Komárom 1795-1797. A mű 7-8. kötetét fia, Mindszenthy Antal jelentette meg 1809-ben Pozsonyban, édesapja életrajzával kiegészítve.)

Csokonai komáromi tartózkodása idején Mindszenthyvel is barátságot kötött. Versben fejezte ki elismerését "Brougthon religiói lexiocnára" címmel.

 

PÉCZELI József (Putnok, 1750. - Komárom, 1792. dec. 4.)

író, szerkesztő, ref. lelkész

A vallásüldözések megszűnése után, 1783-ban a komáromi református gyülekezet őt választotta meg papjának. A németországi és hollandiai egyetemeken tanult, rendkívüli képzettségű, híres szónok újjászervezte az egyházat, és közadakozásból felépíttette a templomot 1788-ban. A város és a környék szellemi kiválóságaiból megszervezte a Komáromi Tudós Társaságot. Péczeli József indította meg 1789-ben a felvilágosodás szellemében szerkesztett első magyar nyelvű, ismeretterjesztő folyóiratot, a Mindenes Gyűjteményt, amelyben történelmi, földrajzi, gazdasági, egészségügyi és irodalmi tárgyú cikkeket közölt. A folyóirat Péczeli halálával megszűnt. Az ő érdeme, hogy Komáromba Wéber Simon Péter jött, a kitűnő nyomdász. Munkáinak nagy része fordítás és átdolgozás. Voltaire: Zayr. Győr, 1784. - Voltaire: Henrias.

Győr és Komárom, 1786. - Voltaire: Alzir, vagy az amerikánusok. Komárom, 1790. - Szomorú játékok.

Komárom, 1789.

Művei:

Haszonnal mulattató mesék. Győr, 1788. - II. József életének rövid leírása. Komárom. 1790. - Ama jószívű s embereket szerető II. Józsefnek... halálát kesergő versek. Komárom. 1790. - Erkölcsi prédikációk. I-n. Győr, 1790. - Örvendező verseny... Komárom, 1791.

Irodalom:

Gulyás Pál: Id. Péczeli József élete és jellemzése. Bp. 1902. Szent László ny. 66.1. Irodalomtörténeti kistükör. = Új Forrás, 1986. 5. sz. 94-95.1. Márkus Mihály: Péczeli József (1750-1792) teológiai nézetei. = Limes, 1990. 2. sz. 38-43.1. Takáts Sándor: Péczeli József meséi. Bp. 1887. Tapolcai Ernőné: Péczeli József költőre és műfordítóra emlékezünk. = Komárom megyei Könyvtáros, 1972.15. sz. 51.1.

 

PÉCSELI KIRÁLY Imre (Pécsei, 16 sz. vége - Érsekújvár, 1641.)

Költő, református prédikátor

Iskoláit a csallóközi Somorján és Pápán végezte, majd a komáromi iskola rektora lett. Közben 1609-ben a heidelbergi egyetemre iratkozott be, s tanulmányai befejeztével Komáromba tért vissza 1611-ben. 1622-től Érsekújvárt működött. írt latin nyelven egy retorikai kézikönyvet, egy hitvitázó művet és egy ábécés- könyvet, magyarul pedig egy katekizmust. Tizenöt vallásos versének nagyobb része Balassi és Rimay istenes énekeivel együtt, azok függelékeként jelent meg nyomtatásban. Megtalálható: Dézsi Lajos: Balassa Bálint minden munkái c. mű függelékében. Bp. 1923. Pécseli a 17. sz. első felének legjelentősebb protestáns költője - Szenczi Molnár Albert mellett.

Irodalom:

Vásary Dániel: Pécseli király Imre élete és énekei. Esztergom. 1907. Laiszky ny. 62.1.

 

PERLAKY Dávid (Gergelyi, 1754. júl. 19. - Nemesdömölk, 1802.)

író. ág. ev. lelkész

1783-ban komáromi lelkész, 1786-ban esperes. Cikkei és költeményei jelentek meg a Mindenes Gyűjteményben (1789-1790.), a Hadi Történetekben (1791.) és a Magyar Hírmondóban (1795.).

Művei:

Testvéri szeretet oszlopa. 1786. - Felséges II. Leopold római császárnak... Komárom, 1790. - II. József életének és halálának emlékezete. Komárom, 1790. - A gyermekeknek a jó nevelésről való rövid oktatás Komárom, 1793. - Karcsai Antal halálára írt versek. Szombathely, 1800.

 

PETŐFI Sándor (Kiskőrös, 1823. jan. 1. - Segesvár, 1849. júl. 31.)

Költő

A feljegyzések szerint Petőfi kétszer volt látogatóban Jókaiéknál Komáromban. Először 1842 nyarán járt itt Orlai Petrich Somával együtt. Ezt örökített meg A Dunán c. versében.

Második komáromi látogatása 1844 nyarán történt Vály Mari visszaemlékezése szerint. (Vály Mari: Emlékeim Jókai Mórról. Bp. 1955.) Petőfi Akasszátok fel a királyokat c. versét a Komáromi Lapok is közölte 1849-ben. Jókai Mór A tengerszemű hölgy c. regényében megörökíti Petőfi látogatását is.

 

RÁSKAI (RÁSKAY) Ferenc (Komárom, 1883. nov. 23. - Budapest, 1942. okt. 30.)

író, költő újságíró

A középiskoláit Komáromban és Budapesten végezte. Budapesten jogott hallgatott, majd újságíró lett. 1903-tól 1936-ig a Pesti Hírlap munkatársa volt. Közben 1904-1905-ben szerkesztette a Magyar Mesemondó c. gyermeklapot is. írásai szórakoztató jellegűek. Első verseskötete 1901-ben Komáromban jelent meg Ötlet és anzix címmel.

Művei:

A zongora dalai. Bp. 1901. - Élni tovább. Bp. 1903. - Hét esztendő. Bp. 1907.

 

SAMARJAY (Samarjai) Károly (Komárom, 1821. ápr. 6. - Pozsony, 1894. ápr. 27.)

Költő, ügyvéd

Komáromban végezte tanulmányait. Az 1840-es évektől publikálta írásait a divatlapokban. Baráti kapcsolat fűzte Petőfihez. Német és magyar nyelvkönyveket is írt. 1854-től Pozsonyban ügyvéd, 1886-tól a pozsonyi Toldy Kör elnöke volt.

Művei:

Költemények. Buda, 1845. - Dalok az Alföldről. Pest, 1847. Kelet gyöngyei. Pest, 1847. - Szabadság és csata-dalok. Temesvár, 1848. - Az aesthetika fő tárgyai. Komárom, 1853.

 

SIKABONYI Antal (Komárom, 1886. nov. 24. - Budapest, 1948. dec. 29.)

Irodalomtörténész, kritikus, könyvtáros

Miután a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett, az Országos Széchenyi Könyvtár, majd a Külügyminisztérium könyvtárosa lett.

Kezdetben verseket és novellákat írt, később inkább irodalom- és művészettörténeti munkákat. Szerkesztette a Magyar Bibliofil Szemlét. Jókai szülővárosa címmel könyvet írt Komáromról (Bp. 1925.).

Művei:

Komjáthy Jenő. Bp. 1909. - Könyvtári kérdésekről. Bp. 1913. - Az alkotó lélek és a háború. Bp. 1918.

- Az irodalom és a művészetek hivatásáról. Bp. 1921. - Petőfi és Arany barátsága. Bp. 1923. - Rákosi Jenő, a. publicista. Bp. 1930. - Az 1940. évi külpolitikai értékű irodalom. Bp. 1941.

 

SIMAI Kristóf (Komárom, 1742. nov. 8. - Selmecbánya, 1833. aug. 12.)

író, szótáríró, tanár, piarista szerzetes

A gimnáziumot szülővárosában végezte, piarista szerzetes lett, 1775-ben Pestre került, Később Kassán, Körmöcbányán és Selmecbányán működött.

Többnyire idegen írók - köztük Moliere - műveit dolgozta át. Vígjátékai átmenetet jelentenek az iskoladráma és a világi dráma között. Legtöbbet emlegetett darabja az Igaz-Házi (Kassa, 1790.) Budán az első magyar színielőadáson Kelemen László színtársulata mutatta be. A legnépszerűbb műve a Házi orvosság (1793) volt.

Egész életén át gyűjtötte a magyar nyelv adatait. Ennek eredménye a Vég tagokra szedett szótár (I—II. köt., 1809-1810) és a befejezetlenül maradt Gazdag szótár.

Irodalom:

Ernyei István: Simai Kristóf élete és munkái. Nagybecskerek, 1892.

Bayer József: A magyar drámairodalom története. Bp. 1897.

Prónai Antal: A piaristák színjátéka Pesten a 18. században. In: A Budapesti Kegyesrendi Főgimnázium értesítője. Bp. 1907.

Gáldi László: Régi magyar drámai emlékek. Bp. 1960.

 

SZEKÉR Joakim Alajos (Komárom, 1752. júl. 5. - Kolozsvár, 1810. szept. 26.)

író, történetíró

A Komáromi Tudós Társaság tagja, a Mindenes Gyűjtemény munkatársa volt. Iskoláit valószínűleg Komáromban kezdte, 1768-tól ferences szerzetes. Nagyszombatban és a budai egyetemen tanult, a szombathelyi gimnáziumban tanított. Itt írta meg történelemkönyvét, az első népszerű magyar történelmet: Magyarok eredete, a régi és mostani magyaroknak nevezetesebb cselekedeteivel együtt (I—II. köt. Pozsony-Komárom, 1791.). 1794-ben kilépett a ferencesektől; tábori lelkész lett, élményeiről könyveket írt.

Művei:

Marengói Tsata és azt megelőző környülállások. 1807. - Magyar Robinson vagy-is Újvárosi és Miskei Magyar Vitézeknek Viszontagságai. (1808-1809).

Irodalom:

Túróczi-Trostler József: Magyar Robinzonok. Bp. 1924.

Sinkó Ferenc: A magyar Robinson és írója. = Vigilia, 1953.

Wéber Antal: A magyar regény kezdetei. Bp. 1959.

 

SZINNYEI József, idősb. (Komárom, 1830. márc. 18. - Bp. 1913. aug. 9.)

író, bibliográfus, irodalomtörténész, könyvtáros.

Gyermek- és ifjúkorát Komáromban töltötte, a bencés gimnázium tanulója volt. A szabadságharcot szülővárosában küzdötte végig. Híres naplójegyzetében (Komárom 1848/49-ben, Bp. 1887.) a szemtanú hitelességével számol be az ország legnagyobb erődítményének életéről. Ügyvéd, majd biztosítási tisztviselő lett előbb Pozsonyban, majd 1869-től Pesten. 1872-től a Nemzeti Könyvtár tisztjévé nevezték ki. Ő fedezte fel a hírlapok és folyóiratok rendkívüli történeti jelentőségét a tudományos kutatás számára. Nevéhez fűződik az Országos Széchényi Könyvtár hírlaptárának megalapítása. Számos bibliográfiai munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett. Jegyzeteiben - melyeknek túlnyomó része kéziratban maradt - óriási anyagot gyűjtött össze Komáromról.

Művei:

A jó öreg Gisztl bácsi. Komárom, 1884. - Egy polgártemetés 1835-ben. Komárom, 1886. - A Tímár-ház (Naplójegyzetek 1835-1848.) Komárom, 1889-1907. - Komárom 1848/49-ben. Bp. 1887. - Bach-korszak. Naplójegyzetek 1849-51. Komárom, 1908-1909. - A magyar írók élete és munkái. I-XIV. köt. Bp. 1891-1914.

 

SZOMBATHY Viktor (Rimaszombat, 1902. ápr. 8. - Budapest, 1987. aug. 12.)

író, újságíró

Az 1930-as években Komáromban élt. Vezető tevékenységet fejtett ki a csehszlovákiai magyar kulturális és irodalmi életben. Igazgatója volt a komáromi Jókai Múzeumnak, szerkesztője a Komáromi Lapoknak, főtitkára a Jókai Egyesületnek és a szlovákiai Magyar Kultúregyesületnek.

1940-től Budapesten élt, főleg ifjúsági regényeket írt. Komáromi tárgyú műve Az Őrnaszád foglyai c. ifjúsági regény (Bp. 1977.)

 

TAKÁTS Sándor (Komárom, 1860. dec. 7. - Budapest, 1932. dec. 21.)

író, történetíró, levéltáros, az MTA tagja

A gimnázium alsóbb osztályait a komáromi bencés rend iskolájában végezte, a felsőbb évfolyamokat Pozsonyban fejezte be, majd a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult. Közben belépett a piarista rendbe. Nyitrán, majd Budapesten volt tanár. 1893-1903 között a bécsi kamarai levéltárban dolgozott, 1910-től haláláig a magyar képviselőház levéltárosa volt. Sokat és szívesen időzött szűkebb pátriájában, Komáromban. Gyakran idézte fel a Duna-menti kisváros múltjának véres epizódjait. Joggal nevezhetjük őt Komárom krónikásának.

Komáromi vonatkozású művei:

A komáromi nemesek viszálya a polgársággal 1610-ben. 1884. - Komárom IV. Béla alatt. Bp. 1885. - Lapok egy kisváros múltjából. Komárom, 1886. - Komáromi daliák a XVI. században. Bp. 1909. - Péczeli József meséi. Bp. 1887.

 

TÓTH Lőrinc (Komárom, 1814. dec. 17. - Budapest, 1903. márc. 17.)

író, jogtudós

Iskoláit a komáromi kollégiumban kezdte, majd Pozsonyban és Pesten folytatta. Verseket is írt, de igazi műfaja a dráma volt. 1836-ban több pesti íróval társaságot alapított, és megindították a Történeti Színművek című előadássorozatot.

Hunyadi László drámája alapján írta Egressy Béni Erkel Ferenc operájának szövegkönyvét. ó fedezte fel Jókai tehetségét.

A forradalom tán Komárom országgyűlési képviselője volt.

Művei:

Drámát - Átok. Bp. 1835. - Vata. Bp. 1836. - Ekebontó Borbála. Bp. 1837. - Az atyátlan. Bp. 1839. - Hunyadi László. Bp. 1839.

Versek - Szívhangok. Bp. 1838. - Méhek. Budapest, 1882.

Novellák: - Úti novellák. Bp. 1851. - Sötét időkből. Bp. 1882.

Irodalom:

Vécsey Tamás: Tóth Lőrinc emlékezete. Bp. 1903.

Pastinszky Miklós: Tóth Lőrinc komáromi évei, irodalmi pályakezdése és politikai szereplése 1850-ig.

Dömös, 1980. 32.1. - Gépirat. M.K.

 

TUBA Károly (Komárom, 1879. aug. 13. - Bp. 1958. aug. 10.)

Költő, tanító, újságíró

Komáromban, majd Budapesten tanított. Már a század elején feltűnt lelkes hangú, bátor, gyakran népdalokra emlékeztető verseivel. Hamarosan a munkásmozgalom ismert alakja lett. Munkatársa volt a Komáromi Lapoknak, írt a Komáromi Újságba is. Szerkesztette a Komáromi Tanító Egyesület közlönyét, Az Iskolát.

Művei:

Színek harca. Komárom, 1902. - Hallgassatok meg. Bp. 1905. - Ködön át. 1910. - Álmok hegedűjén.

1918. - Megváltó viharban 1914-1918.1919. - Börtönszonettek. 1924.

 

VADÁSZ Ferenc (Komárom, 1916. jún. 22. -)

író, újságíró

1936-tól 1938-ig - a lap betiltásáig - a csehszlovákiai Magyar Nap c. napilap munkatársa volt. Riportokat írt a Csallóköz magyar munkásságának és szegényparasztságának életéről. Többször letartóztatták. 1945 után több lapnak munkatársa, 1950-1957-ig a MUOSZ főtitkára, 1957-től a Népszabadság rovatvezetője volt.

Művei:

Szeged, Csillagbörtön. Bp. 1949. - A harcnak nincs vége. Bp. 1952., Pozsony 1954. - Harcunk a magyar pokollal. Bp. 1961. - Ketten a Remete utcából. Bp. 1962. - A tizenharmadik tél. Bp. 1963. - Megáll a szél. Bp. 1968. - Föld alól a fénybe. Bp. 1969. - Tenyérnyi ég. Bp. 1970. - Ma mások halnak meg. Bp. 1972. - Legenda nélkül. Bp. 1975. - A védő Bp.- Pozsony. 1975. - Karolina negyvenkilenc szeptember. Bp. 1976.

 

ZSOLT Béla (Komárom, 1895. jan. 8. - Bp., 1949. febr.6.)

Újságíró, költő, író Gimnáziumba Komáromban, egyetemre Budapesten járt. 1918-ban Nagyváradra került, 1921-ben Budapestre. Különböző lapok munkatársa. 1942-ben munkaszolgálatra vitték Ukrajnába, 1944-ben Németországba. Sikerült Svájcba jutnia, ahonnan 1945-ben hazatért.

Művei:

Zsolt Béla verseskönyve. Bp. 1915. - Lohengrin bukása. Bp. 1918. - Forgószél. Nagyvárad, 1919. - Hiába minden. Bp. 1921. - Igaz könyv. Bp. 1924. - Házassággal végződik. Bp. 1926. - Erzsébetváros. Bp. 1928. - Gerson és neje. Bp. 1930. - Bellegarde. Bp. 1932. - Oktogon. Bp. 1932. - Kínos ügy. Bp. 1935. - A dunaparti nő. Bp. 1936. - A Wesselényi utcai összeesküvés. Bp. 1937. - Villámcsapás. Bp. 1937. - Kakas- viadal. Bp. 1939. - Kőért kenyér. Bp. 1939. - Tanulságok és reménységek. Nagyvárad, 1942. - Polgári házasság. Bp. 1943. - Napraforgó. Bp. 1943. - Nemzeti drogéria. Bp. 1947. - Kilenc koffer. Bp. 1947.

Irodalom:

Nagy Sz. Péter: Zsolt Béla Bp. 1990. - Kortársaink.

TERMÉSZETI ÉRTÉKEK

A téltemető virág megterem Komáromban. A tavasz korai és ritka hírnöke a sárga virágú, lágyszárú, dél-európai növény. Minden koratavaszi növényt megelőzve a hó alól bújik elő. Az enyhe napsugár hatására bontja szirmait, de mihelyt hidegebbre fordul az idő, összecsukódik. Ugyancsak Komárom határában, az Erdőcsárda körül néhány km hosszúságban és szélességben több száz kocsányos tölgy, úgynevezett hagyásfa található. Életkoruk 100-250 év, magasságuk 25-30 m. A vasútvonal túlsó oldalán is található hasonló, csak kisebb területen.

KOPPÁNYMONOSTOR

A közigazgatásilag Komáromhoz tartozó települést a Katapán nemzetség egyik tagja alapította.

Oklevélben 1222: Monasterium de Koppan, 1413: Koppanmonostor néven fordul elő.

A 12. század végén vagy a 13. század elején a (Katapán/Katpán) Koppan nemzetség egyik tagja monostort alapított, amely a monostori sziget alsó vége feletti magas ponton állott. A Pannonhalmához tartozó boldogságos Szűz Máriáról címzett Szent Benedek-rendi apátság monostor többször cserélt gazdát, 1592-től a Komáromi várhoz tartozott. A török időkben elpusztult települést Pesty Frigyes (1864) „Monostor Puszta, Puszta Monostor" néven említi. 1757-ben még romjaiban is felismerhető volt. Köveit széthordták, emlékét a koppánymonostori apáti cím és a település neve őrzi.

Az 1740-es évek elején indult meg újból az élet, amikor a módosabb komáromi gazdák szőlőt telepítettek ide. Első állandó lakói a vincellérek voltak.

A reformkorban fontos központja volt Komárom irodalmi életének. A településrész egyetlen egyesületét, a Férfikart 1935-ben vették nyilvántartásba. Újabb fejlődése az 1920-as években kezdődött, amikor a földeket parcellázták. 1938-ban már 1800 lakosa volt. Az elmúlt évtizedekben a festői szépségű környezet - újabb parcellázások és építkezések révén - a város egyik legszebb része lett.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei a település és Komárom történetére utalnak. Pl: Posta-út (hajóvontató lovak és postalovak váltóhelye), Kővári domb (római őrtorony, majd a monostor állt itt); A Monostori vámháznál szedték a kövezetvámot, az Árkásztábor az erődrendszerhez tartozó régi gyakorlótér és tábor volt; Határtanya (Koppánymonostor és Ács határában).

KATOLIKUS EGYHÁZ

Lelkészségét Ácsról látják el. Anyakönyveit 1959 előtt Komáromban, azóta helyben vezetik.

MŰEMLÉKEK

Műemlék jellegű a komáromi erődrendszer utolsóként épült grandiózus erődítménye, az ún. Monostori erőd, az ácsi erdőben található 1849-es hősi emlékmű, valamint az 1719-ben készült barokk Nepomuki Szent János szobor és annak neobarokk védőépülete.

BIBLIOGRÁFIA

AMBRUS Zoltán: A komáromi szükségpénzek 1849. Bp. 1977. Soksz. 100-106.1., illusztr.

BÁRDOS László István-PISKOLTI Béla: Komárom az 1848-1849. évi szabadságharcban. - A komáromi "magánakció". (Észak-Dunántúl munkássága az 1919. évi komáromi felszabadítási kísérletben.) (Kiad. a Komáromi Városi Tanács V. B.) Komárom, 1960. 86.1., 7 térk.

BARANYAY József: Komárom a magyar népdalokban. Komárom, 1979. 33.1. o

BARANYAY József: A komáromi magyar színészet története. 1811-1941. Komárom, 1941. Unió ny. 82.1.

BARANYAY József: A komáromi révek, hidak, kompok. Komárom, é.n. 5.1. - Másolat. - MK.

BOHONY Nándor: A Komáromi Lenfonógyár története. (1903-1960) Komárom, 17.1. - Gépirat. - MK.

BORSODY Béla, BEVILAQUA: A magyar serfőzés története. Művelődéstörténeti és kézművesség-történeti tanulmány, Bp. 1931. 512-656.1. - A komáromi serfőzésről, a céhéről.

CSEPI Dani: Emléklapok a komáromi első takarékpénztár ötvenéves történetéből. 1845. július l-jétől 1896. június 30-ig. Komárom, 1896. Schönwald Tivadar ny. 168.1., 3. mell.

EGRESSY Ernesztina: A komáromi Mindenes Gyűjtemény (1789-1792) nyelvhasználata és művelődéstörténeti jelentősége. Tatabánya, 1981. 233. 1. - Bölcsészdoktori disszertáció. - Gépirat. - MK. L. még: Limes, 1990. 2. sz. 20-33.1.

ÉRSEK János: Komáromi útmutató. (Kiad. a Komáromi Megyei Lapkiadó Váll.) Komárom, 1978. 88. I., illusztr.

ÉRSEKÚJVÁR, Komárom. (Szerk: Bodnár Gyula.) Bp. 1939. (Bp. ny.) 16 1., illusztr.

FÜLÖP Zsigmond: A Jókai Egyesület huszonöt év. (1911-1936.) Komárno-Komárom, 1937. (Metlesich ny.) 160.1., 4 t.

GYÓRFFY János-ZELLIGER Arnold: Komárom vármegye és Komárom város rövid földrajza. Komárom vármegyei népiskolák HII. osztályos tanulói számára. Bp. 1914. Szent István Társ. 64 1.

HAMARY Dániel: Komáromi napok 1849-ben Klapka György honvédtábornok alatt. Pest, 1869. Heckenast ny. 135.1.

HEGEDŰS Béla: A Komáromi Jókai Mór Városi Könytár helyismereti gyűjteményének katalógusa. (Összeáll, és szerk.:-. Borítóterv: Ölveczky Gábor. Kiad. a Komáromi Városi Tanács V. B., Jókai Mór Városi Könyvtár.) Komárom, 1986.131.1.

HEGEDŰS Béla-KECSKÉS László: Komárom város utcanévadói, műemlékei és emlékművei. (Kiad. a Komárom Városi Tanács, Jókai Mór Városi-Járási Könyvtár.) Komárom, 1975. 45.1., 1 térk.

HOFBAUER László: Vidéki irodalmi társaságaink története a 18. század végétől a 19. század végéig. Bp. 1930. Élet Irodalmi és Ny. Rt. 103.1.

- Komáromi Tudós Társaság 1789-1792.

HORUSITZKY Henrik: Komárom város és környéke hidrográfiai és agrogeológiai viszonyai. Bp. 1900. (ny. n.) 75-245.1.

25 éves a Komáromi Kőolajipari Vállalat. 1962-1987. (Szerk.: Gombkötő Gábor. Kiad. a Komáromi Kő- olajipari Vállalat.) Komárom, 1987.159., 8.1., illusztr.

A JÓKAI Közművelődési és Múzeum Egyesület évkönyvei 1913-1916.

KECSKÉS László: Az 1848-49-es szabadságharc komáromi eseményei. = Új Forrás, 1973. 3. sz. 84-96.1.

KECSKÉS László: Huszonöt éves a komáromi Klapka György Múzeum. In: Komárom Megyei Honismereti Füzet/Tatabánya, 1988. 51-56.1.

KECSKÉS László: Irodalomtörténeti kistükör. V. = Új Forrás, 1986. 5. sz. 92-96.1. - Komárom, irodalmi élete a szabadságharcig.

KECSKÉS László: Irodalomtörténeti kistükör. VI. - Irodalom és irodalmi élet Komáromban a szabadságharctól 1920-ig. = Új Forrás, 1986. 6. sz. 94-96.1.

KECSKÉS László: Komárom. Útikalauz. (Térk.: Török Viktória. Fotók: Dvihally Edömér, Kecskés László stb. Kiad. a Komárom Megyei Idegenforgalmi Hivatal.) Komárom, 1985. 95.1., 16 mell., illusztr.

KECSKÉS László: Komárom az erődök városa. Bp. 1984. Zrínyi K. 231.1. 52 t.

KECSKÉS László: Komárom híres kertjei. Irodalmi emlékhelyek. = Limes, 1. sz. Tatabánya, 1990. 11-22. 1., illusztr.

KECSKÉS László: Komárom irodalmi élete. (Kiad. a Komárom Megyei Tanács Művelődési Osztálya, a Hazafias Népfront Megyei Honismereti Bizottsága.) Tatabánya, 1979. (soksz.) 78 1.

KECSKÉS László: Komárom erődrendszere. = Műemlékvédelem, 1978. 3. sz. 193-222.1.

KECSKÉS László: Komáromi földrengések. = Irodalmi Szemle, 1973.10. sz. 919-923.1.

KECSKÉS László: Komárom története. Kiad. a Komáromi Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, a Hazafias Népfront Városi Bizottsága.) Komárom, 1973. 56.1

KECSKÉS László: Komáromi vízimolnárok. = Új Forrás, 1975. 2. sz. 51-58.1.

KECSKÉS László: Komáromi mesterségek. Bp-Bratislava, 1978. Madách-Gondolat. 265.1., illusztr.

KECSKÉS László: A Monostori várerőd.= Új Forrás, 1991.12. sz. 15-22.1. Illusztr.

KISS Gyula: Komáromi almanach. Vázlatok, apróságok egy kisváros életéből. (Komárom) 1919. Spitzer ny.285.1.

KÓKAY György: A Mindenes Gyűjtemény és a korabeli magyar sajtó. = Limes, 1990. 2. sz. 5-10,1.

KLAPKA György: Emlékeimből. (Bev., jegyz. ell: Katona Tamás.) Bp. 1986. Szépirod. K. 637.1.

KOMÁRNO és vidékének műemlékei. (Összeáll.: Kajtár József.) Komarno, 1976. (Nyugat-Szlovákiai Ny.) 53.1., illusztr.

A KOMÁROMI Jókai-gyűjtemény katalógusa. (Összeáll.: Hegedűs Béla. 4. Kiad. a Komáromi Jókai Mór Városi Könyvtár.) Komárom, 1979. soksz. 43.1., illusztr.

A KOMÁROMI múzeum száz éve. (összeáll.: Fehérváry Magda, Ratimorsky Piroska.) Bratislava, 1986. Madách K. 187.1., 48 t.

KOMÁROM Vármegyei Történeti és Régészeti Egylet éves jelentései, évkönyvei 1886-1909 között.

KORDA Rudolfné: Komáromi Lapok. 1880-1884. Repertórium. (Kiad. a József Attila Megyei Könyvtár.) Tatabánya, 1980. (Soksz.) 225.1.

KORDA Rudolfné: Komáromi Lapok. 1885-1888. Repertórium. (Kiad. a József Attila Megyei Könyvtár.) Tatabánya, 1980. (Soksz.) 261.1.

KUR Géza: A Komáromi Református Egyházmegye. Kiad. a Komáromi Ref. Egyházmegye. Komárom, 1936. Puzsér testvérek ny. 1. köt. 262., 2.1.

MÁCZA Mihály: Komárom. Történeti séták a városban. (Pozsony/Bratislava. 1992. Madách Könyv- és Lapkiadó.) 92.1., 88 t. Illusztr.

MAGYARY Szulpic: Adatok a komáromi Szent András-templom történetéhez. Komárom, 1884. Ziegler ny. 40.1.

A MINDENES Gyűjtemény repertóriuma 1789-1792. (Abev. tanulmányt írta és összeáll.: Tapolcainé Sáray Szabó Éva. Kiad. az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ, József Attila Megyei Könyvtár.) Bp. - Tatabánya 1979. (Soksz.) 4., 230.1.

NYÁRY Pál: Komárom sz. kir. város és Komárom-Újváros története. Komárom, 1979. 25.1. - Gépirat. - MK

ORTUTAY András: Komárom a 18. század első kétharmadában. = Limes, 2. sz. Tatabánya, 1989. 7-21.1.

PAYR Sándor: Dunántúli Egyháztörténeti Emlékek. Sopron, 1924.

PROKOPP Gyula: Komárom városképe a XVIII. század első feléből. = Új Forrás, 1973. 2. sz. 71-72.1.

PYBER Kálmán: Komárom keletkezésének és fejlődésének rövid összefoglaló ismertetése. Komárom, 1953. 25.1.

RÉTHLY Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-1800-ig. Bp. 1970. Akad. K. 622.1.

RUPP Jakab: Magyarország helyrajzi története. H.é.n. 1. köt. második fele 484-485.1.

SCHENK Lászlóné: A Komáromi Lapok repertóriuma 1871. Tatabánya, 1979. 93.1. - Gépirat. - MK

SÖRÖS Pongrác: Komárom megyei bencés apátságok. Komárom, 1905. Spitzer ny. 22.1.

[SZÁZ] 100 éves a komáromi Erzsébet-híd. (írták: Agócs Zoltán, Apáthy Árpád, Kolozsi Gyula stb.) (Kiad.: a Tatabányai Közúti Igazgatóság.) [Komárom] (1992.) 76.1. -Illusztr.

SZÉNÁSSY Árpád: Feszty Adolf élete és pályája. Bp. 1993. 131.1. Illusztr.

SZÉNÁSSY Zoltán: Komárom ostroma 1849-ben. (Kiad. a Városi Tanács.) Komárom, 1989.256.1., illusztr.

SZÉNÁSSY Zoltán: Új Komáromi Olympos. (2. átdolg., bőv. kiad. Kiad. a Komárom Megyei Tanács.) Tatabánya, 1987.198.1., illusztr.

SZENTKLÁRAY Jenő: A dunai hajóhadak története. Bp. 1886. Akad. K. 433.1.

SZÍJ Béla: Jókai Mór és a képzőművészet. In: Komárom Megyei Múzeumok Közleményei 3. (1989.) 179-198.1.

SZINNYEI József: A komáromi magyar színészet története. Komárom, 1881. Zeigler ny. 246.1.

TAKÁTS Sándor: Komárom vidéke és Brigetio a XVIII. század közepén = Komáromi Múzeum Egyesület 1903/4. XVm. évf. 25-33.1.

TAKÁTS Sándor: Lapok egy kisváros múltjából. Komárom, 1886. Stegler ny. 176.1.

TAPOLCAINÉ SÁRAY SZABÓ Éva: A Komáromi Mindenes Gyűjtemény megjelenésének körülményei és jellege. In: Limes, 1990. 2. sz. 11-19.1.

TAPOLCAINÉ SÁRAY SZABÓ Éva: Laura. 1824. - Komárom megye első irdodalmi folyóiratáról. = Új Forrás. 1983.1. sz. 79-30.1.

TAPOLCAINÉ SÁRAY SZABÓ Éva: A komáromi nyomdászat és sajtó 1849-ben. (Kiad. a Komárom Megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya, a Hazafias Népfront megyei Honismereti Bizottsága.) Tatabánya, 1987. (Soksz.) 74.1.

TRÓCSÁNYI Zoltán: Kirándulás a magyar múltba. Bp. 1937.

TOK Béla: A komáromi erődítmény. Komarno, 1974. (Dunamenti Múzeum 2.)

TOK Béla: A komáromi szabók céhkönyve 1687-1875. In: Komárom Megyei Néprajzi Füzetek 2. sz. Tatabánya, 1987. 96-107.1.

TOK Béla: Komáromi céhek a 15-19. században. Kiad. a Dunamenti Múzeum. Komárno, 1975. 9. 1., illusztr.

VIRÁGH József: A komáromi magyar színészet története 1792-1918. (Kiad. a József Attila Megyei Könyv- tár.) Tatabánya, 1981. 55.1., 8 t.

 

   

40. Komárom sz. kir. város
(Észak-Komárom)
pecsétje. 18-19. század

41. Komárom (Újszőny) pecsétje.
1850.

 

SZŐNY

Neve a magyar nyelvemlékbeli "sző" melléknév származéka, amelynek jelentése: fehéres, szőke. Okleveles említése 1249: Sceun, 1397: Zywn, 1422: Zewn.

A római korban fontos stratégiai pont volt Pannónia északi határán. Neve Brigetio, és mint légióstábor összeköttetésben állt Aqincummal. Gallienus császári hatalmát a brigetiói légió védte meg. Valentinianus császár itt halt meg 375-ben a quad követekkel folytatott tárgyalások közben A polgári és katonai településről valamint temetőiből gazdag - a római kultúra és művészetek sok- színűségét bemutató - leletanyag került elő.

1249-ben az esztergomi érsek tulajdona volt, aki elcserélte IV. Béla királlyal egy másik faluért. 1422-ben a komáromi várhoz tartozott. 1529-ben az akkor már jelentős mezővárost a törökök elpusztították. 1627. szeptember 13-án II. Ferdinánd és IV. Murád megbízottjai Szőnyben megújították a békét. A 17. század első felében református vallású magyarokkal népesült be.

1700-ban Mátyás Pál felesége Zsuzsanna, sziámi ikreket szül. A gyerekeket nyilvánosan körbehordozták Európában, majd elvették a szülőktől, és a pozsonyi Orsolyák zárdájába kerültek. Az 1763. június 28-i földrengés sok lakóházat rongált meg. Az 1784-1787-es népszámlálás szerint gróf Zichy Miklós özvegyének birtoka. 266 házban 339 család élt, népessége 1638 fő. 2 papot, 122 nemest, 17 polgárt, 90 parasztot, az utóbbi kettő 100 örökösét és 188 zsellért írtak össze.

A szabadságharc alatt, a Komáromért vívott harcok során sokat szenvedett a település. 1859-ben 1789 lakójából 1013 református, 764 katolikus és 12 zsidó volt. A népoktatást katolikus és református elemi iskolák szolgálták.

Vendégfogadója, sörháza volt és szeszgyára üzemelt ekkor. Fő terményei: zab, búza, kukorica, burgonya, repce. Később az ácsi cukorgyár közelsége miatt szívesen termesztettek cukorrépát is. A vasútvonalak megnyitásáig jól jövedelmezett a fuvarozás. A Zichy-birtokon jelentős birkatenyésztés folyt. 1860-ban megnyitották az Ujszőny-Székesfehérvár vasútvonalat. 1884-ben a Budapest-Újszőny vasútvonal átadásával létrejött az összeköttetés Budapest és Bécs között a Duna jobb partján.

Az I. világháborúban 750 szőnyi vett részt, 160 halt hősi halált. Társadalmi életének aktivitását jelzi, hogy Gazdakörét 1919-ben, Levente Egyesületét 1925-ben, Önkéntes Tűzoltó Testületét, Polgári Lövészegyletét, Iparos Körét 1930-ban, míg a SzőnyiFootball Clubot 1935-ben jegyezték be.

A jól működő Szőnyi Férfikar és a Gesztesi járás énekkar 1937-ben itt rendezték dalosünnepélyüket. Népkönyvtárát 1927-ben kapta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A kőolajfinomító építése 1942-ben kezdődött és a II. világháború idején már termelt. 1944-45-ben több bombatámadás érte.

A II. világháború harcai 1945. március 27-én értek véget a község területén. A Szőnyi Szabadság Termelőszövetkezet 1950-ben alakult meg. A települést 1977-ben egyesítették Komárommal. Lakossága 1970-ben 5104 fő volt, területe: 2636 ha.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei őrzik a múltat. Pl. Cége (a halászok lejárója a Dunára), Serfőző-kert (az egykori sörfőző házhoz tartozott), Kastély (Gyürky-kastély, a 20. század elején épült a Serfőző kertben), Vámhíd (az uradalom 1890-ig itt szedte a vámot), Malom-állás (az egykori szőnyi dunai molnárok állásai voltak), Nadrágszijj (a lóvasút helye, ezen szállították az erődítési munkálatokhoz a kőbányákból a követ.) A történelmet idézi a Cirónia (a régi Brigetio polgárvárosa a mai Vásártér helyén), Pannónia (régi kőerődítmény nyomai vannak a föld alatt, a feltételezések szerint itt halt meg Valentinianus császár), Országúti dűlő (a hagyomány szerint 1627-ben itt kötötték meg a szőnyi békét), Puskaporos dűlő (a Csillagvár egyik ide épített puskaporos raktáráról), Töröklesi (a törökök hordták össze a dombot, leshelynek).

A községben a deszka oromzatú házakra jellemző az ún. állóhézagos oromfal. Amikor a ház elejéről elkerült az ágasfa, akkor a ház deszka oromfalára tették a padlásajtót (Pl. Kossuth L. u. 59.).

KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ

Az 1741-től betelepülő római katolikusoknak előbb fiókegyházuk alakult, ezt szervezték plébániává 1787-ben. Az ősi háromhajós templom az 1763-as földrengéskor elpusztult, s az új 1777-ben készült el. Anyakönyveit 1741-től őrzi.

A református egyház meglétéről 1624 óta vannak adataink.

Az 1681. évi történy felsorolta a szabad vallásgyakorlattal rendelkező települések sorában ("artikuláris hely"). Jeles lelkipásztorai voltak Alistáli György, aki 1674-1676 között gályarabságot szenvedett; a szintén gályarabságra ítélt Csuzi Cseh Jakab 1686-1692 között volt szőnyi lelkész, innen Pápára került, 1693-tól püspök lett; Pap Gábor 1875-1878 között lelkész, később dunántúli püspök volt.

Az anyakönyvek 1705-től, a régi jegyzőkönyvek az 1700-as évek közepétől vannak meg. Értékesebb iratok: n. Rákóczi Ferenc levele a szőnyi egyházhoz, Rabatta generális oltalomlevele 1688-ból, s még egy oltalomlevél 1707-ből. A templom 1787-ben épült. 1870-1880 között átépítették, ekkor nyerte el mai formáját.

MŰEMLÉKEK

Műemléke az 1763-ban romba dőlt helyett - valószínűleg Fellner Jakab tervei szerint 1774-1777 között - emelt barokk katolikus templom. Fő- és mellékoltárai, valamint a szószék a 18. században készült a rokokó jegyében. A templom falában a szabadságharc idején becsapódott ágyúgolyók láthatók.

Műemlék jellegű az 1774-ben készült barokk plébániaház, valamint a Gyürky-kastély kertjében látható, 1763-ban emelt barokk Szentháromság-szobor.

KÖZTÉRI ALKOTÁS

Martsa István: Olajöntő lány. (1970 ?)

ÍRÓK, KÖLTŐK

BOROSS Mihály (Ószőny, 1815. jan. 9. - Sárbogárd, 1899. márc. 5.)

író, politikus

A szőnyi népiskola elvégzése után a ceglédi, a nagykőrösi gimnáziumban tanult tovább. 1836-tól a pápai kollégium diákja volt. Egy évig Tatán tanított. 1842 őszétől Pesten jurátus, részt vett a közéletben és irodalmi tevékenységet is folytatott. 1848. március 15-én Petőfi, Egressy és Irinyi társaságában részese volt az eseményeknek; a szabadságharc alatt Fejér megye másodkapitánya lett. A bukás után elfogták, bebörtönözték, 1855. dec. 22-én szabadult. Jókai a Vasárnapi Újságnál alkalmazta.

Ekkor kezdődött irodalmi tevékenysége. Könyvei igen népszerűek és olvasottak lettek.

írói álneve: Bökfy.

Művei:

Béthel. Székesfehérvár, 1844. - Politikai labdacsok. Székesfehérvár, 1848. - Szabadság, egyenlőség, testvériség. Székesfehérvár. 1848. - Eke, kard és könyv. Székesfehérvár. 1848. - Szabad föld és szabad földműves. Székesfehérvár, 1848. - Istennek új szövetsége a magyar üggyel. Székesfehérvár, 1848. - Politikai kis káté a nép számára. Pest, 1848. - Házasság spekulációból. Pest, 1850. - Egy nyomorult története. Pest, 1856. - András, a szolgalegény. Pest, 1857. - Magyar Krónika. Pozsony, 1862. - A volt jobbágyság hármaskönyve. Székesfehérvár, 1866. - Gyászlapok a szabadságharc történetéből. Székesfehérvár, 1880. - Élményeim 1848-61. (2 füzet) Székesfehérvár, 1881-1882.

Irodalom:

Vámosi László: Szőnytől Sárbogárdig. . . Boross Mihály élete, irodalmi és politikai munkássága. Tata, 1975.12.1. - Gépírat. - MK.

Vámosi László: "Ószőny szült engem..." (Adalékok Boross Mihály életének tanulmányozásához.) In: Komárom Megyei Honismereti Füzetek, 1986. Tatabánya. 118-129.1.

TERMÉSZETI ÉRTÉKEK

Az egykori Gyürky-kastély körüli parkban (ma kórházkert): kocsányos tölgyeket, tornyos tölgyeket, törökmogyorót, páfrányfenyőt, tiszafát, szilt, japánakácot, húspiros virágú bokrétafát találhatunk. Az aljnövényzet ritkasága a téltemető.

BIBLIOGRÁFIA

BARKÓCZY László: Brigetio 1-2. köt. Bp. 1951. Közokt. K. 79.1., illusztr.

BOHONY Nándor: A családszerkezet Szőnyön 1758-ban. Eger, 1984.10.1. (Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola füzetei.)

BRIGETIO: Egy pannoniai város élete. Kállay Ödön régészeti gyűjteményének kiállítása. Tata, 1990. Kuny Domokos Múzeum. Katalógus.

FITZ Jenő: Pannonok évszázada. Pannónia 193-284. Bp. 1982. Corvina. 78.1., 8 t., ülusztr.

HARMINCÖT év a Szőnyi Mezőgazgasági Termelőszövetkezetben 1950-1985. (írta és szerk.: Nóber Imre. Kiad. a Szőnyi Mg. Termelőszövetkezet.) Komárom, 1985. 96., 54.1., ülusztr.

LIFFA Aurél: Földtani jegyzetek Tata és Szőny vidékéről. Bp. 1910.141-150.1.

MAJLÁTH Béla: Az 1642-ik évi szőnyi békekötés története. Bp. 1885. MTA. 122.1.

ORTUTAY András: Dobi István és Szőny 1945-ben. = Új Forrás, 1978. 3. sz. 52-56.1.

PÖLÖSKEI Ferenc-TAKÁCS Ferenc: Ahol a Barátság Olajvezeték véget ér. = Új Forrás, 1975.1. sz. 93-105.

- A Vaacuum Oil Company Rt., a Komáromi Kőolajipari Váüalat története.

PAULOVICS István: A szőnyi törvénytábla. Bp. 1936. Magyar Történeti Múzeum 68.1., 11. t.

RADNÓTI Aladár: A pannóniai római bronzedények. Bp. 1938. Egyet. ny. 146. L, 57 t.

- Ászár, Bakonybánk, Brigetio (Szőny), Környe, Pusztasomodor.

STEINDL Márta: A szőnyi általános iskola története megalakulásától napjainkig. Szőny, 1970. 44., 2.1., illusztr. - Gépirat. - MK.

SZŐNY község története, a szőnyi mezőgazdasági tsz. élete. Komárom, 1977. 22. 2. I., illusztr. - Gépirat. -MK.

VADÁSZ Éva, V.: Az őskutatások legújubb eredményei Tata környékén. Illusztr. = Új Forrás, 1973. 2. sz. 57-63.1.

- Almásfüzitő (Foktorok), Vértesszőlős, Szőny, Dad.

 

42. Szőny pecsétje. 18-19. század

 

KÖMLŐD

A helység neve a magyar komló növénynévből keletkezhetett, később -d képző járult hozzá. Feltehető az is, hogy a magyar hírszerző - régiesen kémlő, kémlelő - rejlik benne. Okleveles említése 1439: Kemlew.

A Szapolyaiak alatt Kemelü alakban szerepel. Fényes Elek Geográfiai szótárában a falut Kimling néven említi.

A falu részben nemesi birtok volt, részben Gesztes várához tartozott. 1541-ben 17 portával adózott. A törökök 1543-ban a szomszéd Párnákkal együtt feldúlták. Parnak nem épült újjá. 1650-ben Pázmándy Gergely szerezte meg Kömlődöt zálogjogon, és benépesítette. A terület ezt követően a Káposztás családé, a Pázmándyaké, majd a Pálffy, Szemerey, Sárközy, Scaffaltzky, Baditz, Szabó s több nemes család birtoka. Hosszú ideig megőrizte nemesi jellegét, melyet elősegített az is, hogy a nemesség a 18. század közepén közbirtokossággá szerveződött.

Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint 112 házban 197 család élt, népessége 818 fő volt. 1 papot, 141 nemest, 11 polgárt, ennek 8 örökösét és 131 zsellért számláltak össze. 1851-ben 126 nemesi család lakta.

Földjéről Fényes Elek azt írja, hogy jó minőségű fekete homok, jól terem, igen szép az árpa és a búza, hasonlóan a burgonya is. A takarmánytermesztés is sikeres. Szőlőhegye jó bort teremne, de hanyagul művelik. Kiemeli Sárközy József 17 holdra terjedő kertjét, a tagyosi határban lévő majorját, melyek a megyében az első helyen állnak. Külön említést tesz Sárközy József érem- és fegyvergyűjteményéről is. A faluban lévő gőzerőműves szeszgyár 36 mérő burgonyát dolgozott fel naponta. Halastavát birka- úsztatásra is használták.

Első egyesületét, a Levente Egyesületet 1924-ben alapították. Ezt 1929-ben követte a Polgári Lövészegylet, 1930-ban az Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Ez utóbbi 1956-ban újjáalakult. A II. világháború harcai 1945. március 18-án értek véget a községben.

Az 1990-es népszámlálás idején lakóinak száma 1079 fő volt, területe 2282 ha. 1974-től 1988-ig Orosz- lány városkörnyéki községe volt.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei őrzik a tulajdonosok, a gazdasági tevékenység emlékeit: Simítós (innen vitték az agyagot a földes szoba simítására), Tófalva, Paplak, Fektető (itt tanyázott a konda), Gróf-kert alja (a kastélypark mögötti út), Konkoly-tag (a Konkoly-Thege család földjei voltak) Szikesi csapás (nehezen művelhető földhöz vezetett).

KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ

A kevés számú katolikus lelki gondozását Dad plébániájáról látják el. Temploma 1973-ban épült. A református egyház meglétéről 1700 óta vannak adataink. Anyakönyveit 1740 óta vezetik. Varjú József 1934-ben megjelent füzete: "Kömlőd község és a református egyház története" jó összefoglalása az egyházközség történetének is. A község a dunántúli református egyházkerületnek három főgondnokot adott: Pázmándy Józsefet, Pázmándy Dénest és Sárközi Józsefet (aki Perczel Mór apósa volt). Nevezetes lelkészei voltak Czibor Ferenc (1796-1886), Deáky Gedeon (1784-1835).

Az egyházközség irat- és levéltára helyben kutatható.

MŰEMLÉKEK

Műemlék jellegű épülete a 18. századi barokk református lelkészlak, az 1760 körül emelt késő barokk református templom, melynek tornya 1829-1830-ban épült. Rokokó szószékét 1760 körül, copf keresztelőkútját a 18. század végén készítették. Figyelemre méltó a Hugonnay-kúria 1820 körüli klasszicista épülete, valamint a copf stílusú, 18. század végi Perczel-kúria, annak ellenére, hogy mindkettőt átépítették.

KÉPZŐMŰVÉSZET

SOMOGYI István naiv rajzoló

1898-ban született Kömlődön. 1981-ben hunyt el szülőhelyén.

Élete utolsó két évtizedében foglalkozott rajzolással.

Bodri Ferenc: Bevezető Somogyi István naiv rajzoló emlékkiállításának katalógusába. (Tatabánya, 1982. Kernstok Terem)

Bodri Ferenc: Töredékek és helyzetjelentés létről és elmúlásról. (Somogyi István naiv művész 1898-1981.) = Új Forrás, 1982.1. sz. 76-77.1.

Wehner Tibor: "A fáradt madárkák hajóra szálltak..." = Új Forrás, 1975. 2. sz. 95-96.1.

ÍRÓK, KÖLTŐK

OBERNYIK Károly (Kömlőd, 1814. október 22.- Pest, 1855. augusztus 17.)

író

Apja evangélikus lelkész volt. Halála után anyjával Kömlődről Hajdúnánásra költöztek. Alsóbb iskoláit itt végezte, majd Debrecenben folytatta tanulmányait. 1837-től Csekén Kölcsey Ferenc unokaöccsének, Kálmánnak volt a nevelője. Kölcsey felkeltette benne az írói ambíciót. A francia romantikusok, különösen Victor Hugo hatottak rá. A magyar társadalmi drámaírás úttörője. Az 1840-es évek elejére került Pestre, 1841-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Megismerkedett Czuczor Gergellyel és Vahot Imrével, barátságot kötött Petőfivel. Tagja volt a Tízek Társaságának. Szerepe volt az 1848-as márciusi forradalom előkészítésében. Szülőházának, a kömlődi lelkészlaknak falán tábla őrzi emlékét.

Művei:

Főúr és pór. Buda, 1844. - Örökség. Pest, 1845. - Nőtlen férj. Pest, 1846. - Beszélyek. (Abafi Lajos életrajzi tanulmányával) Bp. 1875. - Obernyik Károly szépirodalmi összes munkái. (Sajtó alá rend. és életrajzzal kiég. Ferenczy József) I-IV. Bp. 1878-79.

Irodalom:

Luxemberger Irén: Obernyik Károly élete és munkái. Bp. 1929. 52.1.

Galamb Sándor: A magyar drámairodalom története. Bp. 1947.

Hegedűs Géza-Kónya Judit: A magyar dráma útja. Bp. 1964.

 

PÁLÓCZI HORVÁTH Ádám (Kömlőd, 1760. május 11. - Nagybajom, 1820. január 18.)

Költő

Elemi iskoláit szülőfalujában, Császáron és Kocson végezte. Szüleinek egyetlen gyermeke volt, apja "korlátozni nem tudta", talán ez is oka volt gyakori iskolaváltoztatásainak.

1773-tól a debreceni református kollégiumban tanult. Mivel a papi pályához nem érzett kedvet, 1780-ban kimaradt, s még abban az évben ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. Rövid földmérő és mérnöki működés után, 1783-tól élete végéig Somogy, illetve Zala megyei községekben gazdálkodott. 1790 táján már országszerte ismert költő volt. Kazinczy Ferenccel éveken át levelezett. Csokonait bizalmas barátjává fogadta, költői nagyságát elsőként ismerte fel. Legmaradandóbb munkája az 1813-ban összeállított "Ó és új mintegy ötödfélszáz énekek" című kéziratos énekeskönyve, amelyben saját költői termésének javát, valamint a régi és új népdalokat gyűjtötte össze dallamaikkal együtt. Á dalgyűjtemény első és egyben kritikai kiadását az MTA 1953-ban jelentette meg Bartha Dénes és Kiss József gondozásában, részletes forrás és irodalomjegyzékkel.

Művei:

Hunniás. Győr, 1787. - Felfedezett titok. 1792. - Holmi. I—III. köt. Pest. Győr, 1788-1793. - A tétényi leány Mátyás királynál. Pest, 1816. - Rudolphias. Bécs, 1817. - Ötödfélszáz énekek Pálóczy Horváth Ádám dalgyűjteménye az 1813. évből. Bp. 1953.

Irodalom:

Garda Samu: Horváth Ádám életrajza. Nagyenyed, 1890.172.1.

Galamb Sándor: A magyar népdal hatása műköltészetünkre Pálóczitól Petőfiig. Bp. 1907. Stephaneum. 70.1.

Kubáss Margit: Pálóczi Horváth Ádám és a nyelvújítás. Bp. 1910. 22.1.

Hegyi Ferenc: Pálóczi Horváth Ádám. Debrecen, 1939. Lehotár ny. 106.1.

Vörös Károly: Adalékok Pálóczi Horváth Ádám életéhez. Bp. 1958. Akad. K 72.1.

Tapolcai Ernőné: Pálóczi Horváth Ádám. In. József Attila Megyei Könyvtár évkönyve. (Szerk. Horváth Géza) 1965. Tatabánya, 1966. 75-95.1.

Péterffy Ida: Pálóczi Horváth Ádám; a "császári fi.". = Új Forrás, 1973. 3. sz. 69-80.1.

 

PÁZMÁNDY Dénes (Kömlőd, 1848. július 10. - Budapest, 1936. - ?)

Politikus, publicista, országgyűlési képviselő

A Függetlenségi Párt Ugon Gábor vezette szárnyához tartozott.

Publicisztikai tevékenységet is folytatott. A Delejtű és Haladás című lapok szerkesztője volt.

NEVEZETES SZEMÉLYEK

CZIBOR Ferenc (? 1796?. - Kömlőd, 1886. március 21.)

Ref. lelkész

1839-től Pápán volt tanár, azután Kömlődön lett református lelkész.

 

DEÁKY Gedeon (Kömlőd, 1784. - Nagysarló, 1835. okt. 31.)

Református lelkész, író

 

PÁZMÁNDY Dénes (Kömlőd, 1781. március 10. - Baracska, 1854. február 1.)

A főrendiház tagja, 1848-1849-ben megyei főispán, Komárom vármegye követe.

 

PÁZMÁNDY Dénes (Kömlőd, 1816. április 7. - Baracska, 1856. január 24.)

Politikus, 1848-1849-ben a képviselőház elnöke, Komáromvármegye alispánja.

 

BIBLIOGRÁFIA

25 ÉVES a kömlődi Foglalkoztató Iskola és nevelőotthon. Jubileumi kiadvány. (Szerk. Csapocska Ferenc- né) Kömlőd, 1979.128.1., 9 t., illusztr.

NAGY Katalin: Kömlőd község földrajzi nevei. (Gyermely), 1979. 97.1. - Gépirat. - MK.

 

43. Kömlőd pecsétje. 1850 körül.

 

KÖRNYE

Már az őskorban lakott település volt. A rómaiak idejében Quirinum néven említették. Fényes Elek leírása szerint itt nagykiterjedésű római város volt. Az ásatások során előkerült leletekből is erre követ- keztethetünk (kőkorsók, áldozóoltárok stb.).Bél Mátyás Quiriniának, illetve Cyreniának említi a várost, melynek falaiból a majki kamalduli zárdát és templomot építették. A honfoglalás utáni településnév szláv eredetű személynévből alakult ki, a magyar névadás szabályai szerint.

Okleveles említése 1326: Cernee, 1383: Kernye. 1446-tól vámjával együtt Geszteshez, 1495-től a Fejér megyei Gerencsérvárhoz tartozott. 1529-ben a törökök a települést feldúlták. 1643-ban Csáki László Bars megyéből református magyarokat telepített ide. 1699-ben már 77 három- negyed porta után adóztak. "

A 18. század elején Esterházy József elűzte a protestáns magyarokat a faluból, és helyükre 1745-ben Mosón megyei katolikus németeket telepített. Nyugati határán folyik az Által-ér, mely a falu alatt nagy halastavat képez. Kétkerekű, felülcsapós vízimalmát említik a források.

Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint Esterházy Ferenc birtoka volt. 133 házban 160 család élt, népessége 820 fő volt. 1 papot, 2 nemest, 1 tisztviselőt 7 polgárt, 79 parasztot, az utóbbi kettő 72 örökösét és 85 zsellért írtak össze. Az 1836-os adatok 827 katolikus és 112 református vallásúról tájékoztatnak. 1841-ben Környén 79 telkes gazdaság volt, s 47 házas és 14 hazátlan zsellér élt itt. Ipari üzemei közül említendő a Hoffart-féle hengermalom, melyet 1916-ban Kerner Jakab és Társai alapítottak, és 1917-ben kezdte meg működését.

Az első világháborúban 300 katona vonult be Környéről s közülük negyvenen estek el a harctéren. Nevüket 1921-től emléktábla őrzi.

1920-at követően több egyesület is szerveződött a településen. 1922-ben alakult a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége helyi csoportja, 1928-ban a Keresztényszocialista Bánya- és Kohómunkások helyi csoportja (mint utódszervezet), 1926-ban a Levente Egyesület, a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület helyi csoportja, 1930-ban a Polgári Lövészegylet, 1944-ben a "Falu" Magyar Gazda- és Földmunkásszövetség helyi csoportja, 1956-ban az Önkéntes Tűzoltó Testület, 1957-ben a Gazdakör. Népkönyvtárat 1936-ban kapott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A II. világháború harci eseményei 1945. március 19-én értek véget Környén. A harcokban elesettek emlékét 1990 óta emlékoszlop örökíti meg a katolikus templom mellett.

Termelőszövetkezete 1949-ben alakult Vörös csillag néven. Országos hírű üzeme a Környei Mezőgazdasági Kombinát.

Lakóinak száma 1990-ben 4115 fő volt, területe 4537 ha. 1974-től 1988-ig Tatabánya városkörnyéki községe volt.

NÉPRAJZ

Földrajzi nevei a község külterületi részeire és tulajdonosaira utalnak: Szentgyörgypuszta (az Esterházy grófok majorja volt,) Környebánya (a bányában dolgozók települése.) Hat -fa - tábla (hat hatalmas nyárfa állt itt), Grófi kunyhó (Esterházy gróf házának csúfneve volt), Agyaggödri dűlő (innen vitték az agyagot tapasztáshoz).

KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ

Plébániáját az 1700-as évek közepén szervezték, anyakönyveit 1746-tól őrzik.

A környei református egyházközség megalapításáról hiteles írott forrásanyag nem áll rendelkezésünkre. Az egyházközség viszont őriz két régi úrasztali (úrvacsorai) edényt, amelyen 1678, illetve 1682-es évszám olvasható. írott forrás 1689-ben jelzi a református iskola működését. Ezek közvetett bizonyítékai az egyházközség létének.

Feltehetően a Rákóczi-féle szabadságharcot követő ún. "vértelen" ellenreformáció idején szűnt meg a református vallásgyakorlat, majd 1933-ban kezdődött meg ismét. Templomuk 1950-1951-ben épült.

Anyakönyveit 1933-tól vezetik.

MŰEMLÉKEK

Műemlék jellegű épülete a valószínűleg Ybl Miklós által tervezett, 1865-1866-ban épített katolikus templom. Barokk mellékoltára a 18. században, klasszicista főoltára és orgonája a 19. század első felében készült. Az 1820-as években átalakított késő barokk katolikus plébániaházát 1780 körül emelték. Figyelemre méltó ezeken túl az 1855-ből való késő klasszicista Konkoly-Thege kastély, valamint a vértessomlói műút mellett található, 13. század közepéről fennmaradt román stílusú templomrom.

KÉPZŐMŰVÉSZET

JÓKAI Kornél fotóművész

1953-ban született Környén, azóta ott él és alkot.

Wehner Tibor: Színdinamikai kísérletek polarizált fényben. Jókai Kornél fényképsorozata. = Új Forrás, 1989. 4.sz. 88-89.1.

ÍRÓK, KÖLTŐK

KOCH Adolf (Kismarton, 1839. május 28. - Környe, 1890. március 26.)

író, katolikus plébános

Plébános volt Környén az 1860-as évektől haláláig. Cikkeket írt a Religióba, a Győri Közlönybe, s később a Tata-Tóváros c. lapba; egyházi beszédei a Jó Pásztorban (1884-1885) találhatók.

BIBLIOGRÁFIA

KARDOS László: Jegyzetek a volt uradalmi cselédség kultúrájának és életmódjának alakulásáról. (Szent- györgypuszta.) Bp. 1955. 225-344.1. - Klny. Az Ethnographia 1955.1-4. számából.

TANKÓ Mária: A mezőgazdaság fejlődése Szentgyörgypusztán, a 19. század második felében. Tatabánya, 1986. 28.1., illusztr. - Gépirat.

KUCSERA Károly: Adatok a környei iskalai oktatás történetéhez. Környe. 1987. 9.1. - Gépirat. - TbM.

WEISZ János: Adatok a környei plébánia történetéből. Várgesztes, 1971. 220.1. - Gépirat. - MK.

 

44. Környe pecsétje. 18-19. század