Kiállítások
   
Előző fejezet Következő fejezet

„Igenis, Pénzügyőri Múzeum..." A Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum bemutatkozása

Varga Ildikó

 

„Mint a magyar királyi Pénzügyőrök Társaskörének elnöke pénzügyőrségi muzeum felállítását tervezem. A muzeum létesítésének célja általánosságban az lenne, hogy az utókor számára megőrizze azokat a tárgyakat, amelyek a pénzügyőrség szolgálatát, történetét és fejlődését mutatják, főleg pedig a pénzügyőri altiszteknek a jövedéki kihágások felfedezésére irányuló nyomozások foganatosítására igen bő oktatási anyagot szolgáltatnának."1

Ezekkel a sorokkal kezdődik Bittermann Béla pénzügyőri főfelügyelőnek a Pénzügyminisztériumhoz 1928. február 27-én írott levele, s ez egyben a Pénzügyőr Múzeum történetének nyitánya is. 1928. május 3-án a múzeum létrehozására irányuló kérvényét felterjesztették a Pénzügyminisztériumba. Mivel a főfelügyelő mindehhez anyagi támogatást nem kért, csupán a kiállítás helyszínének (a Fiumei úti pénzügyőr laktanya harmadik emeleti tantermének) rendelkezésre bocsátását, 1929. február 22-én megadták az engedélyt.2 Így a magyar királyi honvédség, az államrendőrség és a fővárosi tűzoltóság után a magyar királyi Pénzügyőrségnek is alakulhatott múzeuma.

Amint a fenti levélrészletből is kitűnik, az alapítás célja a testületi múlt ápolása mellett elsősorban az volt, hogy a testületi oktatást segítse különféle szabálysértési módszerek (csempész-rejtekhelyek, tilos-pálinkafőzők stb.) bemutatásával. erre az 1928-ban módosított 1908. évi törvény3 szolgált jogalapul, amely lehetővé tette, hogy egyes elkobzott tárgyak az igazságügy-miniszter engedélye alapján bűnügyi múzeumok vagy más tudományos gyűjtemények gyarapítására legyenek fordíthatók. Mindaddig ugyanis meg kellett semmisíteni az elkobzott tárgyakat.

A Pénzügyőrségi Múzeum 1930. október 4-én nyílt meg ünnepélyes keretek között. a vendégek három teremből álló kiállításon csodálhatták meg a kitartó és fáradságos gyűjtőmunka eredményeképpen létrejött igen gazdag gyűjteményt. ennek egyik része a testület történetével kapcsolatos tárgyakat: egyenruhákat, fényképeket, okmányokat mutatott be, a másik rész a csempészet eszközeit és egyéb lefoglalt bűnjeleket vonultatott fel, mint például a morfiumos üvegeket rejtő sétapálca, a szacharincsempészésre használt dobozka, a hamis cigarettahüvely vagy a tilos-szeszfőző berendezés. (1.kép)

Az elkövetkező években szépen gyarapodott a gyűjtemény, s hamarosan egyedülálló, Európa-szerte híres múzeumként tartották számon. egyre inkább úgy tekintettek rá, mint a Pénzügyőrség népszerűsítésének hasznos eszközére. az 1940-es évek elejére felismerték, hogy egy érdekes, jól megszerkesztett kiállítás jelentősen javíthat a testület arculatán, ezért a múzeum ettől kezdve több támogatást és nyilvánosságot kapott. 1942-ben, a testület 75 éves jubileumi ünnepségsorozatának keretén belül nagyszabású sajtótájékoztatót tartottak a kiállítótermekben. Húsz napilap tudósított az eseményről, a Pesti Hírlaptól a nemzeti Újságig. az ünnepségen a Pénzügyőrség Házának nagyszabású tervét is kihirdették. a romanelli utcai beépítetlen telkeket a pénzügyminiszter ingyen bocsátotta rendelkezésre, hogy abban jóléti és kulturális intézmények, (internátus, vendégszobák, könyvtár, zenekari próbaterem) s köztük kiállítóhely is működjön. Karnyújtásnyira volt tehát, hogy a múzeum egy modern testületi - kulturális központ részeként méltó helyre kerüljön.

1. kép a Pénzügyőrségi Múzeum ünnepélyes megnyitóján, 1930. október 4.

Jobbról a negyedik Bittermann Béla, a múzeum létrehozója.

A második világháború azonban keresztülhúzta e terveket. a budapesti harcok óriási pusztítást okoztak az épületben és a tárgyakban. az akkori igazgató, Hudra elemér fia, Hudra László így emlékezett erre vissza: „Már a belépés is vészjósló volt, mert a múzeum ajtaja fel volt feszítve. A termekben a padlón az üvegcserepek bokáig értek. Az ezer és ezer cigaretta eltűnt a felborított vitrinekből, a dohánylevelek is az oldalsó teremből. Az újságpapírba sodort mahorka után ezek nyilván fejedelmi élvezetet jelenthettek. Az egyenruhás bábuk szekrényei össze-vissza voltak döntve, ezt nem a légnyomás okozhatta. A drága viaszfejek legtöbbje darabokra törve a földön hevert... Egyik nap kimerészkedtem a ház elé. Mit láttam a túloldalon? Egy kistermetű ázsiai szovjet katona, mongol vagy tatár, boldogan vigyorogva sétált, mondjuk így: peckesen egy tiszti kardot sétabotnak használva, a vállán egy Bocskai díszítésű pénzügyőr tiszti mentével. "4 a rombolást csupán néhány tárgy élte túl, melyek az Újhegyi úti Pénzügyőr altiszti iskolába kerültek. a múzeum megmentésére még egy utolsó kísérlet történt az 1945-ben megjelent körrendelettel,5 ami a múzeum létére, működésére vonatkozóan minden részletre kiterjedő iránymutatást adott. ezzel a Pénzügyőrök Társasköre által létrehozott múzeum sajátos állapotba került, hiszen létezett jogszabályi rendezés, ennek ellenére a múzeum gyakorlati tevékenységet nem folytatott. azzal az indokkal, hogy anyaga a háború folyamán megsemmisült és nem áll rendelkezésre megfelelő anyag, megszűnt, és az akkori politikai viszonyok között nem is tartották szükségesnek fenntartani.

Az elkövetkező évtizedekben a muzeális tevékenység évfordulókhoz kapcsolódó időszakos kiállítások bemutatására korlátozódott, kizárólag a második világháború utáni időket tudomásul véve, 1945-öt jelölve meg a testület megalakulásának. Sokakban mindvégig megmaradt az igény a testület múzeumának újjáélesztésére, s az 1970-es évekre komoly gyűjteményi anyag gyűlt össze. a gyűjtőmunka az 1980-as években is folytatódott, s a tárgyakat több időszakos kiállításon is bemutatták. néhány lelkes testületi tag komoly szervezőmunkája ellenére azonban jelentős előrelépés egészen a rendszerváltásig nem történt.

Ekkor azonban felgyorsult a fejlődés. 1991-ben utasítás6 született a kordokumentumok kötelező összegyűjtéséről és a testületi hagyományok ápolásáról. a múlthoz való viszonyulás szempontjából fontos fordulópontot jelentett a testület megalakulásának 125. évfordulójára a Közgazdaságtudományi egyetemen - az egykori Vámpalotában - 1992. március 10-én rendezett kiállítás, hiszen ez 1945 után először vállalta a jogfolytonosságot az 1867-ben megalapított önálló magyar királyi Pénzügyőrséggel. 1993-ban megalakult a Testületi gyűjtemények osztálya és a gyűjteményi raktár jelenlegi helyére, a Kisfaludy utcai épületbe került. 1994-re elkészült a leendő állandó kiállítás forgatókönyve majd és a Vám- és Pénzügyőr Múzeum 1995. június 7-én ünnepélyes keretek között meg is nyílt.

Az eltelt esztendők alatt a fejlődés folyamatosnak mondható. Mindenekelőtt rendelkezik egy reprezentatív környezetbe helyezett állandó kiállítással, az impozáns késő-szecessziós Schiífer-villában. (2-3. kép)

Három terem mutatja be a testület történetét a 18. század második felétől az 1990-es évekig, túlnyomórészt a Vám- és Pénzügyőrség és elődszervezetei által használt eszközök: egyenruhák, fegyverek, használati tárgyak, kitüntetések, szakkönyvek, iratok segítségével. az első terem a 18. század második felétől az első világháború végéig terjedő időszakról szól. itt láthatók Mária Terézia pátensei, amelyek a vám, a jövedék és az adó szempontjából mutatják be az abszolutizmus rendszerét. az 1848-49-es szabadságharc leverése utáni időszak jellegzetes darabja az osztrák Császári és Királyi Pénzügyőrség „Bach-huszárjainak", a jövedéki adók kíméletlen behajtóinak egyenruhája, melynek egyes motívumai a magyaros motívumokat idézik, a fejfedőn azonban a Habsburg-ház jelképe, a kétfejű sas látható. ez a kettősség jól érzékelteti egyrészt a törekvést a népszerűtlen tisztviselők elfogadtatására a magyarok körében, másrészt az osztrák érdekek érvényesítését. az 1867-es Kiegyezés nyomán létrejött Magyar Királyi Pénzügyőrség egyenruhái már teljes egészében a magyar nemzeti jelleget hangsúlyozzák. itt láthatóak a Magyar Királyi Tengeri Pénzügyőrség egyenruhái, illetve az adott korszakban használt fegyverek (lovassági és gyalogsági kardok, puskák, karabélyok, pisztolyok) is. a második teremben a két világháború közötti időszak jelenik meg. a trianoni békekötés és az osztrák-Magyar Monarchia felbomlása nyomán a testületen belül is alapvető szerkezeti és működés-beli változások történtek, ezt szemlélteti az 1921-ben megalakult Magyar Királyi Vámőrség egyenruhája, illetve az 1924-ben megjelent első önálló magyar Vámtörvény és Vámtarifa. ebben a teremben látható a gyűjtemény egyik különleges darabja, a Bocskai-díszruha, amelyet pénzügyminisztériumi főtisztviselők viseltek parlamenti ülések alkalmával. a harmadik terem a második világháború végétől napjainkig tekinti át a testület történetét. az első vitrinben láthatóak a háború alatt használt, egyenruhát helyettesítő karszalagok és a közmunka alóli felmentést biztosító magyar-orosz kétnyelvű igazolványok. a következő vitrinben kiállított egyenruhákon jól láthatók a szovjet befolyás nyomai: 1952-ben a katonai rendfokozatokra való áttéréssel bevezették az ún. „lengő" váll-lapot, s később, a vámőrség és a pénzügyőrség szétválasztásával az egyenruhák szabása és gombolása is a szovjet minta szerint módosult. ezt csak az 1960-as években váltotta fel az angolos háromgombos szabás, a testület 1964-es újraegyesítésével pedig az egységes, szürkés-zöld színű egyenruha. az utolsó vitrinekben az 1990-es években használt egyenruhák, használati tárgyak találhatóak. (4. kép)

2-3. kép az állandó kiállítás helyszíne, a Vágó József tervei szerint épült késő-szecessziós Schiffer-villa és az épületben található zsolnay-csempemotívum

Az állandó kiállításon bemutatott tárgyak természetesen csak töredékét képezik a megközelítőleg 80 ezer darabból álló gyűjteménynek. a múzeum raktárai őrzik a testület történetével kapcsolatos tárgyi (használati tárgyak, egyenruhák és tartozékaik, fegyverek) és írásos (iratok, kiadványok, szakkönyvek) emlékeket, illetve a lefoglalt bűnjeleket (tilos pálinkafőző készülékek, hamisított árucikkek, csempészeti rejtekhelyek, csempészett tárgyak). ezen tárgyak közül sok tárgytípus nem kaphatott helyet az állandó kiállításban, helyhiány miatt, vagy mert nem illeszkedett annak tematikájába, de számot tart a látogatókérdeklődésére. e tárgyak bemutatására az ideiglenes tematikus kiállítások nyújtanak lehetőséget.

4. kép az állandó kiállítás első terme

A múzeum saját szervezésű programjai és kiállításai mellett évről-évre egyre több múzeumi és egyéb rendezvénybe kapcsolódik be, mindig megújuló témával, meghívott előadókkal, időszakos kiállításokkal és játékokkal. eddig hét alkalommal vett részt a Múzeumok éjszakája programsorozaton. Ízelítő a címekből: „Jogtiszta borban az igazság, avagy az ősi nedű fináncszemmel" 2010-ben; „Van elvámolnivalója? életképek a '70-es és '80-as évekből, Vasfüggönyön innen és túl" 2009-ben; „Hamisítványok éjszakája. Tudja-e ön, hogy mit vesz?" 2008-ban. az idei évtől a tervek szerint már a „Múzeumok Majálisa" programján is jelen leszünk. a múzeum munkatársai minden alkalommal a program témájához igazodó múzeumpedagógiai foglalkozásokkal készülnek: ismeretterjesztő előadásokkal, kézműves foglalkozásokkal, játékokkal, fényképezkedéssel, kvízzel igyekszik felkelteni nemcsak a gyermek korosztály, hanem a felnőttek érdeklődését is. (5-6. kép) ezek a programok rendszerint nagy sikerrel zajlanak. Számos látogató újra és újra visszatér, a bensőséges hangulatot, személyes odafigyelést, a programok változatosságát nevezve meg indokként. a programok szervezésénél és a látogatók fogadásánál valóban fontos szempont a kis múzeumokra jellemző személyesség, a kellemes hangulat megteremtése és a nagy tömegek fogadásával szemben inkább a látogatók visz-szacsábítása a cél.

A múzeum kutatószolgálata szakmai segítséget nyújt családtörténeti kutatásokhoz, szemináriumi dolgozatok, szakcikkek, szakdolgozatok stb. megírásához. a gyűjteményben található szakkönyvek, folyóiratok, iratok bárki számára hozzáférhetőek, és egyre többen élnek is a lehetőséggel, elsősorban tudományos célból, de nem ritka, hogy a testületen belüli munka folyamán válik szükségessé egy régi jogszabály, utasítás megismerése.

Az évről-évre mindig többet vállaló, fokozatosan építkező múzeum életében nagy változást jelentett a Vám- és Pénzügyőrség és az adó- és Pénzügyi ellenőrzési Hivatal 2011. január 1-től történő összevonása. ennek eredményeképpen ugyanis az aPeH Kiemelt adózók igazgatóságának Dob utcai épületében 2008-tól működő Magyar adózástörténeti Kiállítás és gyűjtemény a Vám- és Pénzügyőr Múzeumhoz került. a két intézmény ezután a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum elnevezés alatt, együtt működik tovább, bár egyelőre két külön helyszínen lévő állandó kiállítással. a közös működés koncepciójának kialakítása jelenleg is folyamatban van. Mindeközben a múzeumi munka természetesen zavartalan, de az egyesítés sok feladatot jelent. az egyik legfontosabb feladat az új elnevezés megismertetése és a múzeum népszerűsítése a szakmai és a múzeumlátogató közönség körében. a népszerűsítés kérdése persze sohasem volt egyszerű. Jól érzékelteti ezt egy 1933-ban íródott újságcikk is: „Sokszor megesik a fővárosi polgárral, hogy észrevétlenül elmegy érdekességek mellett, hogy fogalma sincs értékekről, melyek közvetlen közelében vannak. Ezért valóságos felfedezés-számba ment az a látogatás, amelyet a pénzügyőri múzeumban tettünk. Igenis, pénzügyőri múzeum. (...) Ideje volna, hogy most már mi, pestiek is megismerjük ezt a maga nemében páratlan múzeumot. " 7 ez az írás akár egy mai újság hasábjain is megjelenhetett volna, jelezve, hogy sok feladatunk van még a múzeum népszerűsítésével, megismertetésével. reményeink szerint ez a bemutatkozás segíti ezt a munkát és hírét viszi annak, hogy létezik egy Pénzügyőr- és adózástörténeti Múzeum, ahol számtalan érték, érdekesség vár azokra, akik érdeklődnek a fegyveres testületek és pénzügyi szervezetek története iránt, vagy néhány kellemes órát szeretnének eltölteni a múzeum színes programjain.

5-6. kép Csempészáru-kereső játék és egyenruhás fotózás a Múzeumok éjszakáján, 2009-ben

 

Lábjegyzetek:

  1. Magyar országos levéltár (Mol) K 269-9/1942-44. a székesfővárosi m. kir. Pénzügyigazgatóság 43.891/1928 III. c. számú jelentése a pénzügyőrségi múzeum szervezése tárgyában.
  2. Mol K 269-9/1942-44. M. Kir. Pénzügyminisztérium 1929. február 22. 67.266/1928. számú ügyirata a pénzügyőrségi múzeum létesítése tárgyában 1908. évi országgyűlési törvénycikkek, XXXVi. (Büntető novella)
  3. 38. §. 534. p.
  4. Hudra László visszaemlékezése, Pénzügyőr- és adózástörténeti Múzeum gyűjteménye
  5. Pénzügyi Közlöny 1945. X. 1., 1945. évi 272.900. számú PM körrendelet a pénzügyőrségi múzeum tárgyában. 226. p.
  6. 13822/1991 VPoP sz. utasítás a Vám- és Pénzügyőrség múltjának feltárásáról
  7. 8 órai Újság: apesti „csempészmúzeum" titokzatos kincsei. 1933. október 28.4. p., (aszerző neve nincs feltüntetve) 346

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet